tag:blogger.com,1999:blog-2389334795161374820.post3859796489849984751..comments2023-12-28T19:24:00.498+01:00Comments on jogasaman.com: A szenvedés és a boldogságGauranga Dashttp://www.blogger.com/profile/04027013721347619626noreply@blogger.comBlogger2125tag:blogger.com,1999:blog-2389334795161374820.post-12052298512551391182011-11-08T15:02:50.010+01:002011-11-08T15:02:50.010+01:00Igen, én értettem. Egyet is értek. Lehet, hogy nem...Igen, én értettem. Egyet is értek. Lehet, hogy nem pőont így volt az idézet, megnézem majd még egyszer :-).Gauranga Dashttps://www.blogger.com/profile/04027013721347619626noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2389334795161374820.post-77160977921102782512011-11-08T10:13:25.331+01:002011-11-08T10:13:25.331+01:00Nagyon jó bejegyzés, de a végét egyáltalán nem ért...Nagyon jó bejegyzés, de a végét egyáltalán nem értem.<br />Milyen formában minősül ellenállásnak, ha átadom magam? Ha azt mondod, hogy a csábítás leküzdésének módja, ha átadod magadat neki, akkor azt értem is.<br /><br />Úgy gondolom, kétféle "csábítás van. Az egyik, ami külső szabályok vagy elvek szerint "tilos. Például, le akarok fogyni, és azt olvastam, hogy akkor nem ehetek kakaós csigát. Meglátom a pékségben, és ellenállhatatlan vágyat érzek. Lehet, hogy ha megveszem, avval valóban hátráltatom a céljaimat (ha nem tartanám ezt lehetségesnek, akkor nem neezném csábításnak, hanem egyszerű lehetőségnek...), de nem vagyok róla meggyőződve. Megveszem, megeszem, és ezzel a csábítást leküzdöttem. Ha azt tapasztalom ezután, hogy még feljött öt kiló, akkor legközelebb már megfontoltabb leszek.<br /><br />Viszont van egy másik fajta csábítás, amit én kísértésnek neveznék, és ami szerintem egyáltalán nem így működik. Ez az a csábítás, ami az elveimmel ellenkezik. Például, vegetáriánus vagyok, és sosem eszem húst, mert úgy gondolom, nem helyes. Aztán elmegyek egy baráti társasággal vacsorázni, és gusztusosabbnál gusztusosabb húsételeket választ mindenki. Ha ilyenkor csábítást érzek, hogy én is húst egyek, az szerintem még lehet normális (van aki nem vizualizálja az egész elkészítési folyamatot egészen a legelésző bocitól kiindulva). Viszont evvel a csábítással semmilyen formában nem bírom megküzdésnek látni azt, ha én is eszem egy bécsiszeletet. Ha így teszek, akkor nem a csábítást küzdöttem le, hanem az elveim formálódtak: már nem vagyok vegetáriánus. Akkor sem, hogyha nem ízlett, és lelkifurdalásom lett utána, rosszul lettem, és szuicid gondolataim támadtak. Azt nem mondom, hogy baj, ha ez történik, szerintem az elveknek és a tapasztalatoknak egybe kell vágni, nem szabad, hogy feszültség legyen a kettő között. Viszont az ilyen esetben mégiscsak az a vége, hogy a tapasztalat "győzött", átformálta az elvet.<br /><br />Nem tudom, bármennyire is érthető-e amit mondani akarok, nem tudtam világosabban megfogalmazni...Dóranoreply@blogger.com