2009. február 16., hétfő

Az Astanga- utazás kezdete


Sziasztok.

Néhány gondolat magamról, főleg a jóga fényében. 18 éves koromban ismerkedtem meg a jógával, Moszkvában kezdtem el gyakorolni egy orosz jógamester könyve alapján. Utána lassan a szellemi jóga, meditáció, mantrázás felé tendáltam, 19 éves koromban Krisna-hívő lettem. A Krisna-tudat tulajdonképpen bhakti-jóga, vagyis az Isten iránti odaadás jógája. 2000 körül ismét elkezdtem az ászanák gyakorlását, és most már melegben gyakorlok évek óta. A Hot Yogának vannak rajongói és ellenlábasai, de úgy gondolom, akkor jogos a vélemény-nyilvánítás, ha valaki kipróbálta, illetve ha Indiában is járt.

Tavaly nyáron Rishikeshben voltunk, ott kezdtem el rendszeresen gyakorolni az Astanga vinyásza jóga első sorozatát Kamal Singh irányítása alatt. A főcímben a képen éppen ő "igazít be" upavista kónászanába. Két hétig voltunk kint, végig 30 fok volt és 70% pára. Ez a megszokott klímám. Pedig Észak-India! Idén Mysore-ba megyünk, március 11 és 30 között. Eleve 36 fok lesz. Tehát az, aki azt mondja, hogy nem jó melegben jógázni, az valószínűleg nem sokat jógázott Mysore-ban meg Indiában! Itthon voltam 1-2 "cool" ashtanga órán, 20 fokos teremben. Minimum a návászanáig le volt fagyva a kezem meg a lábam, a befejező gyakorlatsornál meg kezdett rámfagyni az a kicsike izzadság, amit sikerült kipréselni magamból. Mág jó, hogy a relaxációhoz adtak pokrócot! Mindenesetre az Atma Centerben jó meleg teremben Astangázunk. Kicsit több szívmunkát igényel, de bőségesen tudsz izzadni, és sokkal jobban hajlasz. És másnap sokkal kevésbé vannak beállva az izmaid, mint egy hűvös gyakorlás után! Én hétfőtől csütörtökig tartok vezetett órát minden nap pesti és budai termünkben. Jelenleg az egyes és kettes sorozatot gyakorlom felváltva. Remélem, Indiában tudunk majd egy kicsit fejlődni.

Új reménységeink: Major Ági és Szabó Nóri. Amíg Indiában leszünk jógatáborozni, ők tartják a frontot Astanga-téren. Az Agni-jógára vannak más tanáraim. Azért kezdtem el ezt a blogot, mert szeretném majd megosztani veletek indiai élményeinket, és utána is az új élményeket. Zajlik az élet. Midnig történik valami. Múlt héten kezdtem egy kicsit rágyúrni a "repülős" vinyászákra. Három napig fájt a hátizmom, de most már megy valamennyire. Persze még nem úgy, mint Lino Mielének (ment fiatalkorában), meg John Scottnak, de haladok! Már a kézenállásban is meg-meg tudok állni egy-két pillanatra. Na jó, kalandra fel, megyek gyakorolni. Hamarosan újból jelentkezem. Addig is egy kép a tavalyi jógatáborból: utolsó óránk befejeztével "kiterültünk" Kamal jógaműhelyének ablakán. Amúgy a terem közvetlenül a Gangesz partján van, óra után jól esett egy kis mártózás a szent folyóban.

Nincsenek megjegyzések: