2017. május 31., szerda

Kinek akarsz megfelelni?

Hatékonyság-blog, 3. rész: (az első kettő itt és itt, az eredeti cikk itt).

"3. Nem akarnak megfelelni mindenkinek

Számtalan ember próbál meg görcsösen megfelelni a környezete minden tagjának és próbálja úgy élni az életét, hogy az mindenkinek tetsszen. Sajnos az ember ilyenkor teljesen kiszolgáltatottá válik, soha nem azután megy, ami számára fontos, hanem azután, amit mások elvárnak tőle.

Nyilvánvalóan nem tudunk megfelelni mindenkinek, de nem is kell! Ha a saját utunkat járjuk mindig lesznek olyanok, akik csak csóválni fogják miattunk a fejüket, akik állandóan rossz szemmel fognak ránk nézni. És ezzel nincs is semmi gond, hiszen a saját céljaink felé fogunk haladni és a saját álmaink megvalósításán fogunk dolgozni."

Ez már szinte közhely-számba megy, de lássuk csak, miért is akarunk megfelelni? Az első dolog az, hogy nincs saját, kifejlett, kiforrott értékrendünk, és ha van valamilyen, akkor nem tudjuk, hogy az milyen hatásokra alakult ki, és hová visz bennünket. Nem árt, ha ezekkel a dolgokkal tisztában vagyunk. Az ember nagyon sokszor a magáénak érez valamit divatból, vagy azért, mert olyan a társaság, amellyel az idejét tölti, vagy azért, mert a közösségi vagy a tömegmédia sugallja, hogy mi a menő. Ráadásul nagyon felszínessé is kezdünk válni az utóbbi időkben, így az értékrendünk könnyed feladása és megváltoztatása is egyre jellemzőbb jelenség. 

A legtöbb ember nem hajlandó küzdeni és áldozatot hozni azért, amiben hisz, amit fontosnak tart. Inkább faladja, lemond róla és megmagyarázza, hogy miért került ki az adott dolog az értékrendjéből. Csakhogy azoknak az értékeknek a helyébe, amikről lemondtunk, valami értékesebbet illene helyezni, az pedig gyakran nincs. Mert a személyiségünk csak akkor fejlődik, ha az értékrendünk is fejlődik, és ha valóban az általunk választott normák mentén éljük az életünket, és nem hazudunk lépten-nyomon saját magunknak. 

Vannak befolyásolható és makacs emberek is. Mivel az értékrendnek stabilnak kell lennie, de ugyanakkor készen kell állni a megújulásra is, mindkettő tulajdonság fontos. A túlzott hold-energiával rendelkező emberek befolyásolhatóak lesznek, és igyekszenek megfelelni mások minden kis elképzelésének, és gyakran szétdarabolódnak ebben. A túlzott nap-energiával rendelkező emberekről a múltkori bejegyzésben volt szó. Ők annyira meg vannak győződve a maguk igazáról, hogy lépten-nyomon másokra is rá akarják erőltetni azt. Számukra pedig a más álláspontok elfogadása, a tolerancia és mások autonómiájának tiszteletben tartása a gyakorlandó feladat.

Az idézetben foglalt hozzáállással azonban vigyázni is kell olyan tekintetben, hogy aki fittyet hány mindenki más véleményére, és nem hallgatja meg senkiét sem, az híján marad annak a segítségnek, melyet egy olyan ember adhat, aki kívülről szemléli a fejlődését, és esetleg már látott példát azokra a hibákra is, amit túlzottan önfejű társa éppen elkövetni készül. 

2017. május 30., kedd

A rádzsadanta technika

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Meditációs technika

Ha már néhányszor kipróbáltuk a dzsihva bandhát önállóan, elkezdhetjük beintegrálni a meditációs technikába, amit eddig tanultunk. Ha lehetséges, gyakoroljuk a múla bandhát és a dzsihva bandhát az egész légzésciklus alatt. Eközben finoman az orrhegyünkre nézhetünk félig lehunyt szemekkel. Mint ahogy korábban, mondjuk bele mindegyik bídzsáksarát a hozzá kapcsolódó lótuszba. Továbbra is vizualizáljuk azt, hogy a lótuszok felfelé fordulnak, a fejtető felé, és tűzvörösként jelenítsük meg a tűz-nádít, a központi energiavezetéket.

Észre fogjuk venni, hogy egyszerre kell koncentrálnunk a meditáció különböző aspektusaira vagy paramétereire, és az agyunknak alfa-hullámhosszra kell váltania ahhoz, hogy ezt meg tudja tenni. Ez már önmagában is elősegíti a meditációt. Nagyon fontos, hogy át tudjunk állni a párhuzamos feladatokra a meditációban. Ha ezt nem tesszük meg, és a technika nem köti le eléggé az elménket, akkor az elme automatikusan végre fogja hajtani a meditációs technikát, és mellette elvándorol mindenfelé.

A két elme kapacitását összehasonlítva, Bruce Lipton azt mondja, hogy ha a tudatos elme egy 4 bites processzor, akkor a tudatalatti elme 14000 bites processzor. Ez nagyon egyértelműen rámutat, hogy a meditációban nem a tudatos elmével van a baj. A tudatos elmét azáltal is le tudjuk foglalni, hogy csak ülünk, és a légzésünkre koncentrálunk, ez így igaz. De közben a tudatalatti elménk jót nevet, és az agyunk teljes feldolgozó kapacitásának 99%-át az izgalomra, a jövőtől való félelemre, a múlttal kapcsolatos bűntudatra és szégyenérzetre, vagy bármire, amivel éppen foglalkozik, és az bizonyára nem a meditáció lesz. Pontosan ez az oka annak, hogy ha csak ülünk, és a légzésünket figyeljük, akkor a fejlődésünk a meditációban csekély lesz. Nem a tudatos elmében kell sikeresnek lennünk a meditációban, hanem a tudatalattiban.

Törekedjünk a múla bandha és a dzsihva bandha fenntartására az egész légzésciklus alatt. Azonban, különösen az elején, a dzsihva bandha feszültséget okozhat az agyban, a lágy szájpadlásban, és néha fejfájást is okozhat. Ha ez bekövetkezik, akkor lazítsuk el a nyelvünket, és nyomjuk a felső fogsor tövéhez. Ezt a technikát rádzsadantának nevezik. Nem annyira hatékony, mint a dzsihva bandha, de jobb, mint túl sok feszültséget létrehozni. A rádzsadanta segít kontrollálni a nyelv mozgásait, és felfüggeszteni a hozzájuk kapcsolódó tudatalatti elmét. Viszont nem segíti elő az amrita visszaszívását. Ha lecsökken a feszültség a lágy szájpadlásban, akkor visszatérhetünk a dzsihva bandhához, és lassan növelhetjük az alkalmazása időtartamát napról napra."

2017. május 29., hétfő

Segítségnyújtás kötelező?

Hatékonysági blogunk második része következik, az első részt itt olvashatjátok. A The Business Blog szerint a második hiba, amit sokan elkövetnek, és ezzel fölöslegesen pazarolják az energiájukat, az, hogy olyan embereknek próbálnak meg segíteni, akik nem kérnek belőle. Idézet az eredeti cikkből:

"2. Nem próbálják megváltoztatni azokat, akik nem kérnek a segítségükből

Mindenkinek van olyan ismerőse, családtagja, aki nem találja a kiutat a napi mókuskerékből, vagy éppen egyre mélyebben gázol bele a gödörbe. Sokunk szeretne rajtuk segíteni, szeretné kihúzni őket az árokból.

De ezek az emberek nagyrészt nem kérnek a segítségünkből, úgy gondolják, hogy ők mindent tudnak, vagy egyszerűen makacsságból elfordulnak segítő szándékunk elől. Elutasítanak, felhúzzák a falat. El kell fogadnunk, hogy nem tehetjük jobbá senki életét, ha ő nem kér a támogatásunkból. Csak az időnket és energiánkat fecséreljük el rájuk, és rosszabb esetben még a köztünk lévő kapcsolatot is megrontjuk ezekkel a próbálkozásokkal."

Vizsgáljuk meg először is, hogy miért érzünk késztetést arra, hogy megváltoztassunk másokat? Az egyik ok, ami egyben a legfontosabb is, az, hogy amíg mások problémáival foglalkozunk, addig sem kell a magunkkal törődnünk, márpedig mások dolgába beleokoskodni, és mások életében észrevenni és kijavítani a hibákat sokkal könnyebb és néha élvezetesebb, vagy mondjuk úgy, fájdalommentesebb, mint a saját problémáinkra koncentrálni.

A spiritualitásban viszont a definíció szerint csak az tud segíteni másoknak kikeveredni az anyagi lét körforgásából, aki saját maga már partot ért. vagyis az önmagvalósítás elsőrendűbb fontosságú, mint valaki más megvalósítása. tehát meg kell tanulnunk a saját céljainkra és feladatainkra koncentrálni, és ha elértünk valamit, akkor az életünk példaként állhat mások előtt, akik szintén inspirációt éreznek a saját életük fejlesztésére, az önmagvalósításra. 

Tehát a kényszeres segíteni akarás sokszor a befelé fordulás képességének hiányából fakad. A másik ok az egó lehet, melyet ráadásuk sokszor inkompetencia is kísér. Vagyis meg vagyunk róla győződve, hogy jobban tudjuk a másiknál, hogy mit kellene tennie, de a valóságban nem értünk hozzá. Ilyenkor pontosan a saját életünkben marad el a megvalósított példa arra, amit másoknak tanítani próbálunk. Ahogy mondani szokták: aki tudja, az csinálja, aki nem tudja, az pedig tanítja. 

Az egó félretételének és az alázatnak az egyik megnyilvánulása az, hogy nem erőltetjük rá a segítő szándékunkat arra, aki nem kér belőle. 

Lépjünk tovább: Tegyük fel, hogy valóban kompetensen képesek lennénk segíteni valakinek a problémáján, és azt valóban nem bántó, hanem őszinte módon tesszük. Az illető mégis elutasítja a szívből jövő segítséget. Miért?

Az első válasz, ami a legnagyobb akadály abban az esetben is, ha például nekünk akarna valaki segíteni,d e nem vagyunk hajlandóak elfogadni, az egó. Az illető úgy véli, hogy nem szorul segítségre, és a másik csak zaklatni akarja, vagy olyan dologra próbálja rávenni, amit ő nem akar. 

Egy következő lépés lehet az, amikor az illető belátja, hogy a tanácsunknak valóban hasznát venné, de nincs lelki ereje vagy motivációja megfogadni. Ilyen esetben valóban energiapazarlás, ha nem szállunk le róla. ha nincs motivációja a változásra, akkor úgysem fogja megtenni a szükséges erőfeszítést. 

Sok esetben pedig az a probléma, hogy az illető nem érez megfelelő bizalmat, vagy nincs olyan tekintélyünk a szemében, hogy komolyan vegye a tanácsunkat, még akkor sem, ha az egyébként teljesen helytálló. Ezt sem lehet erőltetni. A segítő szakmák, mint az orvos, terapeuta, spirituális oktató vagy bármi, mindig bizalmi alapúak, és a bizalom önkéntes. Nem tudjuk kierőltetni a másikból. A végkövetkeztetés tehát: ne akarjunk ott segíteni, ahol nem kérnek a segítségünkből!

2017. május 28., vasárnap

Az ötödik sorozat ászana-kategóriái

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Az ötödik sorozat ászanái kategóriákra bontva

Az előző sorozatokban is megvizsgáltuk az ászanák négy kategóriáját, vagyis az élettelen objektumokat képviselő pózokat (tamasz), az állatokat képviselő pózokat (radzsasz), emberi lényeket képviselő pózok (tamasz, radzsasz és szattva) és az isteni lényeket képviselő pózokat (szattva). A következőkben áttekintjük, hogy az ötödik sorozat pózai közül melyek képviselik az egyes kategóriákat.

Élettelen objektumokat képviselő pózok: kandapídászana (szívgödör-póz); kraukacsászana (fűrészpóz); taraksvászana A és B (Taraka póza); szamavriksászana (egyenes kézállás); úrdhvadanda-vriksászana (kézállás fordított botpózban); ékahaszta-vriksászana (egykezes kézállás); uttána-parighászana (álló reteszpóz); utthita-szvasztikászana (kiemelt kereszt-póz); viparíta-csakrászana (fordított kerékpóz); jógászana A és B (a jóga póza); szvasztikászana (keresztpóz); sziddhászana (tökéletes póz); adhómukha-padmászana (lótuszülés fejjel lefelé); szálamba szarvángászana B (megtámasztott vállállás); nirálamba szarvángászana A és B (támaszték nélküli vállállás).
Állatokat képviselő pózok: szúpta-bhékászana (fekvő békapóz); baddha-rádzsakapótászana (kötött királyi galambpóz); uttána-salabhászana A és B (kiemelt sáskapóz); szimhászana (oroszlánpóz); úrdhva-kukkutászana D (kiemelt kakaspóz) sírsa-majúrászana (fejállásból pávapóz); sírsa-padma-majúrászana (fejállásból pávapóz lótuszban)

A fentiekből látható, hogy az ötödik sorozatban ismét az élettelen tárgyakat szimbolizáló pózok (tamasz) kerülnek túlsúlyba, java részük a különböző testrészekre vonatkozik. Ide soroltuk a növények nevét tartalmazó pózokat és a geometriai tárgyak vagy elvont fogalmat nevét viselő pózokat is.

Az állatokat (radzsasz) képviselő pózok között egy rovar (sáska), egy kétlétű (béka) és három madár (galamb, kakas és páva) található,valamint az oroszlán (szimha). Az emberi, illetve félisteni, isteni lényeket egyik póz neve sem képviseli.

Az ötödik sorozat strukturális felépítése

A következőkben az ötödik sorozat ászanáinak sorrendjét fogjuk megvizsgálni.

1. fő rész: csípőnyitó pózok (kandapídászana, kraukacsászana A és B)
2. fő rész: kézállás-pózok (taraksvászana A, B, szamavriksászana, úrdhva-danda-vriksászana, ékahaszta-vriksászana)
3. összekötő rész: oldalra hajlítás (uttána-parighászana)
4. fő rész: hátrahajlítások (szúpta-bhékászana, baddha-rádzsakapótászana, uttána-salabhászana A, B)
5. összekötő rész: egyensúlyozás (utthita-szvasztikászana)
6. fő rész: hátrahajlítás (szimhászana, viparíta-csakrászana)
7. összekötő rész: lótusz (jógászana A, B)
8. fő rész: meditációs pózok (szvasztikászana, sziddhászana)
9. fő rész: kartámaszok (úrdhva-kukkutászana D, sírsa-majúrászana, sírsapadma-majúrászana, adhómukha-padmászana A, B).
10. fő rész: gyertyapózok (szálamba szarvángászana B, nirálamba szarvángászana A, B)


A fenti felsorolásban a fő részek az olyan ászana-csoportokra vonatkoznak, amelyek szerintem markáns szerepet játszanak az ötödik sorozatban, míg az összekötő részekben általában olyan ászanák szerepelnek, amelyek vagy az előttük és utánuk lévő ászana-csoportok jellemzőit vegyítik össze, vagy pedig olyan pózok, amelyek előkészítik testet a következő fő részben történő igénybevételhez.

2017. május 27., szombat

Az Ashtanga ötödik sorozata

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Ashtanga vinyásza jóga ötödik sorozat (Szthira-bhága C)

Az Ashtanga ötödik sorozatával kapcsolatban már sokkal kevesebb dokumentáció áll a rendelkezésünkre, mint az első négy sorozat esetében. A korábbiakban bemutatott ászana-listák esetében is láttuk, hogy a Pattabhi Jois, illetve David Williams által használt rendszerben még csak négy csoportba voltak besorolva az ászanák (kezdő, közepes, és két haladó sorozat). A haladó pózok továbbosztása négyfelé már valamikor a 80-as években alakulhatott ki, és mivel rendkívül kevesen gyakorolják az ötödik és hatodik sorozatot, nehéz rekonstruálni, hogy pontosan melyik pózok tartozhatnak bele.

Két forrást tudtam felhasználni ezzel kapcsolatban. Az egyik Matthew Sweeney „Vinyasa krama: Five Unique Sequences” című könyve, melyben a pancha nevű sorozatról azt mondja, hogy hasonlít az Ashtanga ötödik sorozatához, de nem jelenti ki, hogy egy az egyben megegyezik vele. A másik forrás Bill Counter absloutelyashtanga.com honlapja, melyen szintén egy listában közli az általa ismert pózokat az ötödik és hatodik sorozatból. Ezek alapján igyekeztem összeállítani a két sorozatot, olyan terjedelemben, hogy aki szeretné, az bele tudja illeszteni a heti hat gyakorlási napba.

Az ötödik sorozat ászanái
  1. kandapídászana (szívgödör-póz)
  2. kraukacsászana (fűrészpóz)
  3. taraksvászana A (Taraka póza)
  4. taraksvászana B (Taraka póza)
  5. szamavriksászana (egyenes kézállás)
  6. úrdhvadanda-vriksászana (kézállás fordított botpózban)
  7. ékahaszta-vriksászana (egykezes kézállás)
  8. uttána-parighászana (álló reteszpóz)
  9. szúpta-bhékászana (fekvő békapóz)
  10. baddha-rádzsakapótászana (kötött királyi galambpóz)
  11. uttána-salabhászana A (kiemelt sáskapóz)
  12. uttána-salabhászana B (kiemelt sáskapóz)
  13. utthita-szvasztikászana (kiemelt kereszt-póz)
  14. szimhászana (oroszlánpóz)
  15. viparíta-csakrászana (fordított kerékpóz)
  16. jógászana A (a jóga póza)
  17. jógászana B (a jóga póza)
  18. szvasztikászana (keresztpóz)
  19. sziddhászana (tökéletes póz)
  20. úrdhva-kukkutászana D (kiemelt kakaspóz)
  21. sírsa-majúrászana (fejállásból pávapóz)
  22. sírsa-padma-majúrászana (fejállásból pávapóz lótuszban)
  23. adhómukha-padmászana (lótuszülés fejjel lefelé)
  24. szálamba szarvángászana B (megtámasztott vállállás)
  25. nirálamba szarvángászana A, B (támaszték nélküli vállállás)

Általános leírás

Az ötödik sorozat pózaiban már nem kerülnek bevezetésre újabb extra hajlékonysági elemek, a hangsúly a kézálláson és az abból végrehajtott vinyászákon van. Emellett néhány hátrahajlítás, csípőnyitó póz és egy-két ülő póz is előfordul, a meditáció előkészítéséhez.

Kulcs-ászanák


Ha ki kellene emelni négy ászanát az ötödik sorozatból, akkor a következőkre szavaznék: a kraukacsászana B, mely a spárga és a hátrahajlítás kombinációja; az ékahaszta-vriksászana (egykezes kézállás), mint az egyik legnehezebb kézállás-variáció; a sziddhászana, mint meditációs ülőhelyzet és a nirálamba-szarvángászana B, mely a nagy fontosságú gyertyapóz legnehezebb variációja.

2017. május 26., péntek

Pünkösdi Ashtanga Elvonulás

 Sikeresen lezajlott idei Ashtanga elvonulásunk, Bükkszentkereszten töltöttünk el három napot remek társaságban és környezetben, sokat jógázva. Tíz gyerkőc is volt a csapatban, így akinek az volt a félelme, hogy a gyerek miatt nem tud majd jógázni, szintén kellemesen csalódott. Összesen harmincan voltunk, akik közül páran már a pénteki, nulladik napra is lementünk, és részt vettünk a Szabó Gyuri bácsi kertjében tartott gyógynövényismereti túrán, melyet egy fiatal srác vezetett. érdekes dolgokat mondott a különböző gyügynövényekről, az egyik, amit megjegyeztem, hogy a kertben termesztett gyógynövények hatóanyag-tartalma általában elenyésző a vadon termőkéhez képest. A gyerekek persze össze-vissza kószáltak a midenféle menta, cickafarkfű, zsúrló, tejoltó galaj meg egyéb gyógynövény-ágyások között, de ezért érdekes kirándulás volt, hasznos információkkal. Utána bevásároltunk gyógyteákból Gyuri bácsiék mintaboltjában, és visszatértünk a szállásra. Este már vacsora is volt, és másnapra vártuk a vendégek java részét. 

Szombaton tíz-tizenegy felé kezdtek érkezni a vendégek, fél tizenkettőkor nyomtunk is egy alapozó Ashtanga rövid sorozatot, pár csípőnyitással kiegészítve. Utána kirándulás volt, felmentünk a közeli kilátóba meg elmentünk a gyógynövényházba, mert az már csak ma volt nyitva. Bükkszentkereszt 600 méter tengerszint feletti magasságban fekszik, és nagyon tiszta a levegője, gyógyító a klímája. Este András tartott jógát és pránájáma-gyakorlást, majd vacsoráztunk. Finom vegán fogásokat készített Laca és felesége minden nap. Vacsora után egy éjszakai tájékozódási túra volt a fakultatív program, amit Honfi Gábor, egy tájfutó versenyző, és az elvonulásain rendszeres látogatója tartott. Többen vannak, akik évek óta rendszeresen részt vesznek az elvonulásainkon, melyeket mindig más helyszínre szervezünk. 

Vasárnap reggel teljes Ashtanga első sorozattal kezdtünk a fedett teraszon, ahol már hétkor is jó időjárás uralkodott. A gyakorlás végén még néhány vállnyitó gyakorlatra is sor került, majd a relaxáció és a reggeli következett. Reggeli után felkerekedtünk Lillafüredre, volt aki kocsival, és volt, aki gyalogosan vágott neki az útnak. Lillafüred festői szépségű városka, írók és költők kedvenc helye. Volt ott palota, függőkert, a Szinva patak 20 méteres vízesése meg egyéb látnivalók, na és persze fagyi, meg tologatós fajáték a gyerekeknek. Délután ismét jógáztunk, majd egy rövid pránájáma-gyakorlást is megejtettünk. Estére tábortűz és beszélgetés volt a tervezett program, de közbejött egy rövidke eső, így a tüzet nem tudtuk körbeülni, csak a távolabbi, fedett kerti verandáról néztük és beszélgettünk a jógafilozófia nagy kérdéseiről. A beszélgetés majdnem tizenegyig tartott, utána már ideje volt lefeküdni, mert hétfőn reggel is várt még az Ashtanga-gyakorlás.

Az éjszakai esőtől egy kicsit lehűlt a hőmérséklet hétfőre, így pulóvert kellett húzni a jógázáshoz. Így is sikerült egy kellemeset jógázni, és a második sorozat hátrahajlító pózaival is kiegészítettük a gyakorlást. A hétfői kirándulás a falu másik végén lévő Boldogasszony-kövekhez vezetett. A monda szerint Szűz Mária ült itt az egyik kövön, ezért a kis ligetben lévő összes követ gyógyító hatásúnak tekintik. ki is próbáltuk, mindenki leült a kövekre. Én is úgy voltam vele, hogy azért nem adok túlzottan sok hitelt az ezoterikus elképzeléseknek és a csodás gyógyulásoknak, de lássuk meg, mit tudnak a kövek. Miután hazatértünk, valóban azt tapasztalom, hogy egy-két krónikus panaszom elmúlt: nem fájnak a térdeim, a prosztatám is jobb, és a talpamról elmúlt egy krónikus gombafertőzés is. Úgyhogy valamennyire valóban hatnak a kövek!

Hétfő délután egykor volt az utolsó jógaóra, amin én már nem tudtam részt venni, mert még meg kellett csinálnom az aznapi kettlebell-edzésemet is, mielőtt elindultunk. De a vendégeknek az is nagyon tetszett, és láthatóan mindenki elégedetten indult hazafelé. Bár nem csak a pihenésről szólt ez a három nap, azért mindenképpen jót tett a levegőváltozás és az együtt eltöltött idő. Köszönöm a résztvevőknek, hogy eljöttetek, jövőre is várunk mindenkit szeretettel, illetve idén még csatlakozhattok a horvátországi jógatáborunkhoz, augusztus 26 és szeptember 2 között, Primostenben.  

2017. május 25., csütörtök

Az amrita megfékezése

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Az amrita elégetése egyenértékű a lunáris életerő elveszítésével, ami életadó, tápláló és anabolikus hatású. A test legyengítésén, valamint a halál és a betegségek vonzásán túl, az amrita elveszítése az elmét is meggyengíti. Minél gyengébb az elménk, annál hajlamosabb lesz a külső stimulusok, mint az étel, szex, drog, pénz, hatalom és szórakozás által fenntartani az egyensúlyát. Az erős és életteli elme egyensúlyához csupán a bennünk lévő isteni természet, valamint a rajtunk kívül lévő kozmikus isteni természet megvalósítására támaszkodik. A hold-prána, vagy amrita elveszítése által az elménk elveszíti belső magnetizmusát, és amikor ez megtörténik, az érzékeik kifelé fordulnak és összekapcsolódnak az érzéktárgyaikkal. Mint ahogy a kormánylapát és kormányos nélküli hajó, ilyen állapotban az elme is ki van szolgáltatva az érzékek szeszélyeinek és kifelé követi azokat arz érzéki élvezet érdekében.

Risi Vjásza azt mondja a Jóga-szútrához fűzött kommentárjában, hogy az érzékeket a méhek rajához lehet hasonlítani, az elmét pedig a királynőhöz (Vjásza-bhásja 2.54). Ha a királynő letelepszik, a többi méh is ugyanezt teszi. Ha pedig kirepül, akkor a többi méh is követi. Ha azonban az elme elveszíti a hold-pránát, az amritát, akkor meggyengül, és követni fogja az érzékeket kifelé. Ha az elme gyenge, akkor nem valósulhat meg a pratjáhára, a jóga ötödik ága. A pratjáhára pontosan ezt jelenti: Az elme kiegyensúlyozott és erős. Amikor megállapodik (a meditáció szent tárgyán), az érzékek csupán követik a mesterüket (az elmét), és ez a pratjáhára folyamata. A pratjáhára nélkül nem kezdhetünk bele a magasabb elemekbe. Éppen ezért a hold-pránát/amritát meg kell állítani és meg kell őrizni.

A hold-prána megállításának és elvesztése elleni védelemnek két fizikai módja van, és ideális esetben kombinálni kell a kettőt. Az egyik módszer a fordított pózok, például a vállállás és a fejállás hosszú ideig tartó gyakorlása. Ezt már leírtuk a hatodik fejezetben. A második módszer a dzsihva bandha és annak haladóbb formája, a khecsarí múdrá alkalmazása az amrita visszafordítására. Mint ahogy a legtöbb jóga-technika esetében, a kettő kombinációja növeli a siker esélyét. A khecsarí múdrá (a nyelv meghosszabbítása, amíg nem tudjuk légzésvisszatartásra használni), esetében az amrita elvesztése teljességgel elkerülhető. Ha a dzsihva bandhát akarjuk használni az amrita megállítására, akkor fokozatosan kell haladnunk, vagyis lassan kell növelnünk a nyelv hátratekerésének időtartamát. Minden jóga-technikát lassan és felelősségteljesen kell bevezetni. A jógában nincsenek hirtelen ugrások."

2017. május 24., szerda

Merj változtatni!

Nemrégiben olvastam egy bejegyzést a The Business Blogon, mely arról a négy legalapvetőbb hibáról szólt, amit a legtöbb ember elkövet, de a sikeres emberek igyekeznek elkerülni őket.

Idézek az eredeti cikkből: 

"Mindannyian követünk el hibákat, mindannyian szaladunk bele a pofonokba. Az igazán sikeres embereknek is megvannak a maguk buktatói, azonban egy dologban különböznek az átlagtól: kétszer nem szaladnak bele ugyanabba a csapdába.


1. Nem ragaszkodnak ahhoz, ami nem működik
Hosszabb időn keresztül ugyanazt csinálni, de teljesen más eredményt elvárni az egyik legnagyobb hiba, amit ember elkövethet. Ez körülbelül olyan, mintha az építesz egymás után tízszer lépésről lépésre ugyanúgy akarná felhúzni a házat, de egy bizonyos ponton az mindig összedőlne.
Vedd észre, hogy változtatnod kell a berögződéseiden. Gyakran elég csak egy kis irányváltás és minden jól fog menni. De azt várni, hogy a mostani helyzetedből ki fogsz törni úgy, hogy ugyanazt csinálod, mint eddig csak időpocsékolás."
Persze ez egy kicsit túl van egyszerűsítve, hiszen attól nem feltétlenül lesz sikeres valaki, hogy tanul a hibáiból. De valóban hatékonyabbá tudjuk tenni az életünket, ha nem követjük el újra és újra ugyanazokat a hibákat, amiket a feltételekhez kötött természetünk diktál. Persze egy dolog mindezt elolvasni és egyetérteni vele, valamint megint csak más elhatározásra jutni, hogy ezt vagy azt a hibát nem fogjuk többé elkövetni. Valamint (és ez a végső szint) amikor sikerül valóban kontrollálni az érzéseinket és késztetéseinket, és ténylegesen elkerülni az adott hibát következő alkalommal, amikor ez élet adja. 
Miért nem szokott ez sikerülni? Általában vagy a ragaszkodás ereje, vagy a motivácó hiánya miatt. Ha a ragaszkodásunkat fel tudjuk oldani a tudás és az elkülönülés gyakorlása által, akkor valóban sikerülhet megváltoztatni a szokásainkat.
És itt el is érkeztünk az első ponthoz: amikor ugyanazt a folyamatot ismételgetjük újra és újra és közben azt várjuk, hogy az eredmény számottevően változzon. Itt pedig meg kell tanulni kísérletezni, változtatni a hozzáállásunkon és az egész problémafelvetésen is. A dobozon kívül kell gondolkozni, ahogy angolul mondani szokták. Ha egy problémát vagy feladatot nem tudunk egy módszerrel megoldani, az nem feltétlenül azt jelenti,  hogy nincs rá megoldás, hanem inkább azt, hogy a módszer, amit alkalmaztunk, nem vezet el a megoldáshoz. Merni kell változtatni, mert gyakran egy új módszerrel legyőzhetjük azokat az akadályokat, melyeket a megszokott módszerrel nem sikerült leküzdeni.
Egy új dolog kipróbálásában sok esetben az egónk korlátoz, de az is megtörténhet, ogy a félelmeink, vagy a biztonságérzetünk nem engedi, hogy letérjünk a kipróbált útról, még akkor sem, ha nem vezet sehová.
Miért szeretnek az emberek nem működő módszereket alkalmazni? Egyrészt azért, mert azt a látszatot kelti vele, hogy szeretne haladni egy cél felé, holott valójában csak alibit keres. Sok ilyen halogató ember van, akik valójában nem akarnak haladni sehová, és ha megpróbálod kizökkenteni őket megszokott üresjárataikból, akkor megzavarodnak, vagy egyenesen agresszívvé válnak, mert félnek az ismeretlentől, vagy a felelősség vállalásától. 
Ha valaki egy nem működő módszert gyakorol egy cél elérése érdekében, holott már százszor kipróbálta, és közben arra vágyik, hogy elérje a célját, az álmodozó kategóriába tartozik. Ugyanakkor vannak olyan esetek, amikor a cél és a hozzá vezető út nem több elemből áll, hanem azt gyakoroljuk, amit célként szeretnénk megvalósítani. Az ilyen esetekben előfordulhat, hogy a módszer csak azért nem vitt még el a sikerig, mert még több erőfeszítést kell beleteni.  
Iyen például a sport. Ha egy versenygyakorlatban profi akarsz lenni, akkr minél többet kell gyakorolni magát a gyakorlatot, még akkor is, ha unalmas, és nehezen haladunk a célunk felé. Ilyenkor a módszerek örökös változtatása azt eredményezheti, hogy csak járunk körbe-körbe a hegy körül, de sohasem tudunk közelebb kerülni a csúcshoz. Tehát merni kell változtatni, de intelligensen, türelmesen, és nem mindenáron.

2017. május 23., kedd

A dzsihva bandha

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"11b Gyakorlat: Az ízlelőérzék megkötése a dzsihva bandha segítségével

Az elme következő alkotóeleme, melyet összekapcsolunk a tárgyával, az ízlelő elme lesz. Ebben a technikában a szvádhisthána csakrára koncentrálunk, mely a keresztcsont környékén helyezkedik el. E csakra eleme a víz, és a hozzá kapcsolódó érzék az ízlelés. Az ízlelőbimbók vizes közegben érzékelik az ízeket, például egy étvágygerjesztő ízre azt mondjuk, hogy nyálfakasztó. Az elme ízérzékelő komponense és a hozzá kapcsolódó tudatalatti régió a nem öntudatos nyelvmozdulatokon keresztül fejeződik ki. Ha megakadályozzuk a nyelv mozgását, akkor könnyebben el tudjuk csendesíteni az ízérzékelő elme tudatalatti aspektusát. Mint ahogy minden más mentális képesség esetében, e komponens aktivitásra áttevődhet a többire, ezért egyenként igyekszünk elcsendesíteni őket.

A nyelv mozgásának megakadályozására a dzsihva bandha nevű gyakorlatot alkalmazzuk. Ebben a gyakorlatban visszakunkorítjuk a nyelvünket, és az alsó oldalát a kemény és lágy szájpadláshoz nyomjuk, és annyira hátratoljuk az orrgaratba, amennyire csak lehetséges.

A tudatalatti megnyilvánulásának és kifejeződésének mechanizmusai között szerepelnek a nyelv és a szemek öntudatlan mozgásai. Ha a jógi meg tudja akadályozni ezeket a mozgásokat, a tudatalatti befolyása csökken, és a meditáció mélyül. A dzsihva bandha alkalmazásának egyik fő oka, az, hogy lecsendesíti a tudatalattit az egyik kifejeződésének megszüntetése által. A Hatha Tatva Kaumudí szerint A dzsihva bandha alkalmazása megállítja a pránát (ami önmagában lecsendesíti az elmét) (38.32). Így a dzsihva bandha a meditáció összes formájának hasznos kísérője, és a teljes légzésciklus alatt tudjuk alkalmazni, de figyeljünk oda, hogy ne gyűljön fel a feszültség a fejünkben. A fejfájás megjelenése előtt hagyjuk abba a dzsihva bandhát, és csak lassan építsük be a gyakorlásunkba.

A dzsihva bandhának misztikus komponense is van, mely a prána lunáris minőségéhez és az ágjá csakrához kapcsolódik (pontosabban egyik alcsakrájához, a szóma csakrához. Ezt a lunáris tárházat néha csak a "Hold"-ként emlegetik, és a benne található pránát néha szómának vagy amritának, a halhatatlanság nektárjának nevezik. A gravitáció hatására ez a nektár lecsöpög a hold-csakrából, és amikor eléri a Napot a köldökben (manipúra csakra), akkor az emésztési tűz (pitta) elégeti."

2017. május 22., hétfő

Nem megy az elengedés?

Sokszor hozza úgy az élet, hogy elveszítünk valamit, például pénzt, vagyontárgyakat, kapcsolatokat, személyeket, az egészségünket vagy akár az életünket. Viszont sokszor úgy érnek bennünket ezek a helyzetek, hogy nem igazán vagyunk felkészülve rájuk, nem tudjuk méltósággal elengedni azt, amit már elveszítettünk. Pedig a karma ilyen, amit az egyik kezével ad, azt a másikkal elveszi. éppen ezért nincs értelme örvendezni akkor, ha látszólag sikeresek vagyunk és búnak adni a fejünket, amikor éppen egy hullámvölgy következik. Ugyanis mindegyik elmúlik.

Akkor válunk igazán bölccsé, amikor valóban semlegesek tudunk maradni a veszteségek és nyereségek láttán. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem tudunk örülni valaminek, vagy nem érzünk bánatot, amikor elveszítjük, de nem ragadnak magukkal ezek az érzések, és nem próbáljuk meg visszahozni azt, amit már nem lehet. A veszteség gyakran keserűséget, bosszúszomjat, esetleg bizonyítási vagy megfelelési kényszert vált ki az emberből, azaz motiválja, megszínezi a tetteit és a szándékát. Persze ezt is ki lehet használni pozitívan, de sok esetben csak hátráltat bennünket az utunkon. A valódi elengedés gyakran akkor következik be, amikor megértjük, hogy egy-egy ragaszkodás vagy veszteség felett érzett keserűség miképpen akadályozza a fejlődésünket. 

Ehhez persze őszintének kell lenni, és megfelelő tudás birtokában kell lenni. Természetesen a túlzott ragaszkodásnak is megvan az ellentéte, ez pedig a céljaink túl könnyű feladása. Amikor nem vagyunk eléggé motiváltak, hogy küzdjünk valamiért, mert azt érezzük, hogy úgyis el fogjuk veszíteni, vagy nem vagyunk elég jók, nem érdemeljük meg, stb., akkor túl könnyen elengedjük azt, amiért még küzdeni kéne. Az áldozathozatal megfelelő módját is meg kell tanulnunk, mert az egó néha túlszárnyalja a kötelességérzetünket, és elkezdjük úgy interpretálni a törekvéseinket, hogy az megindokolja a ragaszkodásunkat. 

Ez most talán egy kicsit elvont megfogalmazás volt, de hadd éljek egy példával: Ha a partnerünk nagyon kedves a számunkra, akkor a kapcsolatunk elején ösztönösen igyekszünk túldimenzionálni számunkra vonzó tulajdonságait, és elsiklunk az esetleges hibái felett. A kapcsolat során érhetnek bennünket csalódások, és amikor úgy érezzük, hogy a kapcsolatnak már nincs jövője, akkor előtérbe kerülnek a másik személy hibái, mintegy felnagyítjuk őket mentálisan, ezzel megindokolva saját magunk számára, hogy miért nem szeretjük már. Vagy ha ő hagy el bennünket, és mi még sokáig nem tudjuk elengedni, akkor is hajlamosak vagyunk a számunkra negatívnak tűnő tulajdonságait hangsúlyozni, vagy néha még ártani is akarunk neki azért, mert megcsalt és otthagyott bennünket. 

Az elengedés helyes gyakorlásához tehát elengedhetetlen az egó kiküszöbölése, és az önvalóról szóló tudás helyes megszerzése. 

2017. május 21., vasárnap

Ómkárászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Ómkárászana (az Óm jel póza)
Dristi: nászágrai (orrhegyre)

Az ómkárászanával elérkeztünk a negyedik sorozat utolsó pózához. Egyik lábunkat a nyakunkba rakjuk, a másikat pedig a karjaink közé fonjuk kartámaszban. Ezzel a pózzal lezárjuk az ékapáda-sírsászanára épülő ászanák sorát is, mivel az ötödik és hatodik sorozatban ezek az ászanák már nem fognak előfordulni.

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre úgy, hogy a jobb lábunk a karunk külső oldalán legyen, majd kilégzésre illesszük be a jobb lábunkat a tarkónk mögé.
Astau: Belégzésre emeljük ki magunkat a tenyereinken csakórászanába, majd vigyük hátra a bal lábunkat a két karunk között, és hozzuk ki a bal combunkat a bal kar külső oldalára. Hajlítsuk be a bal térdünket, és akasszuk be a bal lábfejet a jobb kar mögé. Nézzünk az orrhegyünkre, és végezzünk el öt mély légzést az ómkárászanában.
Nava: Belégzésre bontsuk ki a bal lábunkat és hozzuk előre a két kar között ismét csakórászanába.
Dasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Trajódasa-astadasa: Ismételjük meg ugyanezeket a vinyászákat (szapta-dvádasa) a bal oldalra is.

Aktív elengedés technikája

A póz nehézsége abban rejlik, hogy a kartámaszban a törzs előredől, így a lábunk nehezen marad a nyakunk mögött. Tehát arra törekedjünk, hogy a törzset csak olyan mértékben emeljük ki hátra, amennyire szükséges a láb keresztbedugásához a karok között. A karokkal tolunk és enyhén közelítjük őket egymás felé, hogy a lábunk rendesen beszoruljon a két kar közé. A lábat a térd behajlítása után enyhén egyenesíteni kell, mert így tudjuk nekifeszíteni a karoknak, és stabilizálni a törzsünket.

Rávezető változatok

A póz rávezető változataként gyakorolhatjuk az összes láb-a-nyak-mögötti pózt, illetve a harmadik sorozat kartámaszos pózait. Utána minden bizonnyal sikerülni fog összekombinálni a kartámaszt és a láb nyakba rakását. A lábunk a kukkutászanához hasonló helyzetben van, csak féllótuszban. Haladó változat: Miután a lábunkat a nyakunkba helyeztük, emeljük ki magunkat kézenállásba a csakórászanából, úgy, hogy a láb közben végig a nyakunk mögött marad, és innen eresszük be a másik lábunkat az ómkárászana pozícióba.

Egészségügyi hatások

Tuberkulózis, puffadás, ödéma esetén hasznos
Elősegíti a prána megtartását a szvádhisthána és a szahaszrára csakrában, és így meghosszabbítja az életet
Elősegíti az apána váju irányítását
Javítja a gerincferdülést
Javítja a vérkeringést
Tisztítja a szvádhisthána, anáhata, visuddhi és szahaszrára csakrákat
Elősegíti a kévala kumbhaka gyakorlását
Megszünteti a makacs lázat

Ellenjavallatok: terhesség, csípőproblémák, magas vérnyomás, egyensúlyzavarok, illetve minden komolyabb térd-, gerinc- vagy nyaksérülés esetén kerülendő.

2017. május 20., szombat

Az Óm éneklése

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Az Óm egyéb nevei

Az upanisadokban az Óm-ot udgítának (felemelő ének), illetve Ómkárának is nevezik. Patandzsalí Jóga-szútrájában és egyes upanisadokban pránavának is nevezik. Patandzsalí azt mondja, hogy az Óm a vácsaka, azaz az Ísvara (Legfelsőbb Lény) képviselője. Az Óm-ra használt egyéb szavak a táraka (ami segít átkelni a múlandóság óceánján), aksara (elpusztíthatatlan, maradandó), és a Brahman (Legfelsőbb Tudat), illetve annak hang-formája, a sabda-brahman.

Az Óm Patandzsalí szútráiban

A Jóga-szútra első fejezetében Patandzsalí bemutatja az Ísvara fogalmát: „Az Ísvara a legfelsőbb Purusa, Akit nem befolyásolnak a szenvedések, tettek, a karma és a szamszkárák.” (1.24.). A következő szútrákban a szent Óm szótagot mutatja be:

1.27: „A misztikus Óm szótag (pránava) az Ísvara hang-képviselője.”
1.28. „Ezt a mantrát kontemplációval kell ismételgetni.”
1.29. „Ennek gyakorlásából származik az akadályok megszűnése és egyidejűleg az Önvalóról szóló tudás is felragyog.”
1.30. „Az akadályok a betegség, tompaság, kétség, figyelmetlenség, lustaság, érzékiség, hamis nézetek, képtelenség egy szint elérésére vagy annak megtartására.”
1.31. „Az elme eltérüléseit kísérő testi tünetek a szenvedés, kétségbeesés, a végtagok remegése és a zavart légzés.”

Ahogy láthatjuk Patandzsalí ezen szútráiból, az Óm éneklése által eltávolíthatjuk az akadályokat, és megpillanthatjuk az önvalót.

Bár az Óm éneklése önmagában is ajánlott Patandzsalí szútráiban, gyakran más mantrákkal együtt is szoktuk énekelni. Bizonyos esetekben a mantra elejére szokták tenni (Óm namah Sivája, Óm bhúr buvar szvah stb.). Más esetekben a kifejezés végéhez adják hozzá, pl. Hari Óm. A legtöbb védikus mantra az Ómmal kezdődik. Egyes spirituális hagyományokban a gyakorlók személyes mantrát kapnak a gurujuktól, melynek része lehet az Óm.

Hogyan énekeljük az Óm-ot?

Ahogy Patandzsalí mondja az 1.28-as szútrában, az Óm éneklése közben a jelentésén és jelentőségén kell meditálni. Mivel az Óm az Ísvarát képviseli, fontos, hogy az Ísvarára emlékezzünk, miközben énekeljük. Az alábbi technikát használhatjuk az Óm énekléséhez:

Üljünk meditációs pózba (sziddhászana vagy padmászana) egyenes gerinccel, fejjel és nyakkal. Hunyjuk be a szemünket és lélegezzünk be mélyen. Kilégzés közben kezdjük el az Óm éneklését. Kezdjük az Ó hang rezgetésével a köldök tájékán, és vigyük fölfelé. Ahogy folytatjuk a mantrát, érezzük, hogy felfelé halad a hang a torkunk felé. Amikor a rezgés eléri a torkunkat, akkor váltsunk át a mély zengő M hangra. Folytassuk a rezgés létrehozását, amíg fel nem ér a fejünk tetejéig (szahaszrára csakra). Még kétszer vagy többször ismételjük a folyamatot. Az utolsó mantra végén üljünk nyugodtan és érezzük, ahogy az Óm szótag rezgése átjárja testünk minden egyes sejtjét.


Ha rendszeresen énekeljük az Óm-ot, akkor az békével, nyugalommal, higgadtsággal fog eltölteni. Ha azzal a megértéssel énekeljük az Óm-ot, hogy az Ísvarát képviseli, akkor közelebb hoz eredeti önvalónkhoz, valódi spirituális természetünkhöz. Ahogy korábban említettük, az Óm az elsődleges hang és ez az egész teremtés e misztikus hang megnyilvánulása. A kozmikus pránát (életerőt) és az általunk belélegzett levegőt képviseli. Ha ezeken a gondolatokon meditálunk, akkor közelebb kerülhetünk más élőlényekhez, és feloldódik az egyedüllét érzése.

2017. május 19., péntek

Vegán vagy, és puffad a hasad? - 2. rész

Tegnapelőtti bejegyzésemben a puffadás alapvető okairól ejtettem szót, most pedig lássuk a gyakorlati tippeket: hogyan előzzük meg és szüntessük meg a puffadást, ha nem akarjuk feladni a vegán életmódot?

1. Együnk vegyszermentes növényeket! A növényvédőszerek ugyanis szintén kinyírják a bléflórát, a húsban és a tejben található antibiotikumokhoz hasonlóan. A GMO növények hasonlóan ártalmasak a bélflórára. Természetesen, ha éppen antibiotikumot vagy hormontartalmú gyógyszereket kell szednünk, ez is hazavágja a bélflórát, úgyhogy utána regenerálni kell. 

2. Figyeljünk a bélflóránkra! Az alábbi ételek segítenek a bélflóra mihamarabbi regenerálásában, mivel a bélbaktériumok számára elengedhetetlen tápanyagokat tartalmaznak: banán, burgonya, bojtorján, cikória, pitypang-gyökér, articsóka, hagyma és fokhagyma. A bélflóra visszaépítése legalább egy vagy több hónapot fog igénybe venni.

3. Együnk Kisebb adagokat! napi 4-6 kisebb adag étellel könnyebben megbirkózik a belünk, mint ha egyszerre sokat ennénk. 

4. Rágjunk! Elvileg legalább 40-szer kellene megrágni minden falatot, de ha ez nem megy, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy ne rágatlan étel jusson a gyomrunkba! Ne akarjuk elkapkodni az étkezést! Ez nem csak a tápanyagok jobb felszívódását fogja elősegíteni, hanem relaxál és elégedettséget is okoz. 

5. Fogyaszunk probiotikumot! Kúraszerűen vagy akár rendszeresen is szedhetünk probiotikumokat, hogy megkönnyítsük a vastagbél-flóra kialakulását és fennmaradását!

6. Fogyasszunk enzimeket! Az enzimhiány egy külön terjedelmes téma, de maradjunk annyiban, hogy még a nyers vegánoknak is szükségük lehet néah természetes enzim-készítményekre, melyekkel megsegíthetik az emésztőrendszer munkáját.

7. Áztassunk! A magokat és gabonákat érdemes bezátatni egy éjszakára felhasználás előtt, sőt, többször is cserélhetjük rajta a vizet vagy csíráztathatunk is. Így csökkenthetjük ezen értékes tápanyagokban az emésztést nehezítő és gátló anyagok (lektin, fitin stb.) mennyiségét.

8. Kerüljük a káposztát! Eleinte érdemes kerülni a káposztát, kínai kelt és egyes retekfajtákat, ha erősen puffadunk tőlük. Később megpróbálhatjuk visszaépíteni az étrendbe, vagy fogyasszuk savanyítva, fűszerezve őket! A feketeretek például kifejezetten hasznos lehet. A vegán joghurtok, főleg ha cukrozottak, szintén nem ideálisak a bélflóra számára. Egyeseknek a szójával is körültekintően kell bánniuk. 

9. Fogyasszunk detox teát! Természetesen nem kell mindenáron a legdrágább teát megrendelni, amit az Instagramon reklámoznak, otthon is elkészíthetünk egy ízletes és olcsó máregtelenítő teát a következő alkotóelemekből: Pu-erh tea, pitypang-gyökér, őrölt vaniliarúd, szárított rózsaszirom és nyers csokoládépor. A pu-erh teából kétszer annyit tegyünk hozzá, mint a többi összetevőből együtt. Minden nap érdemes iszogatni. 

10. Ügyeljünk az ételek társítására! Bizonyos ételek könnyebben emésztődnek együtt, míg más ételek nehezebben, és ez a növények esetében is igaz. Bár most nem fogok belemenni részletesen az ételtársítás szabályaiba, álljon itt néhány étel, melynek fogyasztása ajánlott a puffadás megelőzésére: chia mag, quinoa, mazsola, citromos víz, friss bazsalikom, angol zeller, patrezselyem, római saláta, szőlő, ananász, ságradinnye, kivi, banán, zöldborsó, cékla, édesburgonya, sütőtök, spárga, uborka, barnarizs, rozmaring, mentalevél. 

2017. május 18., csütörtök

A szaglóérzék beintegrálása a meditációba

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Meditációs technika

Annak érdekében, hogy beépítsük a múla bandhát a létező meditációs gyakorlatunkba, egyszerűen aktiváljuk minden alkalommal, amikor a légzés eléri a törzs alját. Valójában nagyon érzékenynek kell lenni ahhoz, hogy megérezzük, hogyan verődik vissza a belégzés a gátról és fordul felfelé, ahogy átfordul a belégzésbe. Azok számára, akiknek nincs még túl sok tapasztalatuk a múla bandhával, a technika a következő lesz:

Múla bandha + LAM-LAM
VAM-VAM
RAM-RAM
JAM-JAM
HAM-HAM
ÓM-ÓM felfelé haladva, majd
ÓM-ÓM
HAM-HAM
JAM-JAM
RAM-RAM
VAM-VAM
LAM-LAM + múla bandha lefelé haladva

Folytassuk a gyakorlásunk összes többi aspektusát, ahogy korábban megtárgyaltuk, ennek az új elemnek a hozzáadásával. Továbbra is vizualizáljuk a felfelé forduló lótuszokat és a tűzvörös szusumnát. Akik már olvasták előző könyveimet és ismerik az ott leírt módszereket, megtarthatják a múla bandhát a teljes légzésciklus alatt, de vegyük figyelembe, hogy sok évnyi gyakorlás alatt a múla bandhának izomösszehúzódásból finom energetikai összehúzódássá, majd végül mentális erőfeszítéssé kell válnia. A meditációs gyakorlat közben ne ragadjunk meg csak a fizikai síkon.

Ha sikerült beintegrálni a múla bandhát a meditációs technikánkba, akkor hozzátehetjük az orrhegyre nézést (nászágrai dristit) is. Bár ez egy vizuális technika, az orrhegyre nézés stimulálja a múla bandhát, mivel a szaglószervük - az orr - a finom múládhára csakra durva kifejeződése. A "durva" kifejezés ebben az esetben az érzékszervek által felfoghatóra, míg a "finom" szintén valóságos, bár az érzékek számára felfoghatatlan. Az orrhegyre nézést úgy hajtjuk végre, hogy a szemeinket finoman az orrunk felé fordítjuk, úgy, hogy éppen lássuk a kontúrját a látómezőnkben. Ne keresztezzük a szemeinket. A kezdők ilyenkor megerőltethetik a látóidegeket vagy fejfájást kaphatnak.

Egy másik technika, amivel a jógik megkötik a szaglóérzéket, a szantálfüstölő égetése meditáció közben. A szantálfa hajlamos befelé fordítani a szaglóérzéket és magasabb célok felé fordítani az elme szaglókomponensét. A jógik a nyíló lótuszok, a csakrák illatán (gandha) is meditálnak. A nyíló lótuszok a magasabb potenciálunk kibontakozását képviselik. A jógik a "szagképeket" használják e kibontakozáshoz. Ha a gyakorlás e szintje már kényelmessé vált, akkor készen állunk a következő érzék beintegrálására."