2021. április 30., péntek

Torokcsakra - 1. rész

Az ötödik csakra

Az ötödik csakra a torok tövénél helyezkedik el és a pajzsmiriggyel áll kapcsolatban, mely a test hőmérsékletét szabályozza. Ez a csakra a "természetfeletti" képességeink központja, az érzékeken túli látást, hallást, érzékelést és az intuíciót, a telepátiát is befolyásolja. Ha az ötödik csakra nem megfelelően működik, az nem kívánt extraszenzorikus vagy szellemi élményekhez vezethet. Az alvászavarok is gyakoriak lehetnek a torokcsakra zavara esetében.

Ha az ötödik csakra megtisztul, elkezdünk "befutni" a szakmánkban vagy tevékenységi területünkön. Az ötödik csakra megadja a lehetséges jövőképek látását és a képességet, hogy munkálkodjunk azok megvalósításán. Elképzeljük, hogy kivé/mivé szeretnénk válni, és rá tudunk kapcsolódni a végtelen lehetőségek mezejére. Az ötödik csakra képessé tesz arra, hogy magunkba tekintsünk, és tudatosítsuk belső folyamatainkat.

Abban is a segítségünkre van, hogy hangot adjunk a szívünkben zajló folyamatoknak. A csakra diszharmonikus kifejeződése esetén büszkévé válhatunk a tudásunkra, és így képtelenek leszünk meghallgatni másokat egy beszélgetésben. Az, hogy kinek van igaza, fontosabbá válik, mint az, hogy megértők legyünk. Az ötödik csakra egyik veszélye hogy a spirituális megértést képes dogmává változtatni.

Az ötödik csakra az utolsó a Föld-csakrák közül. Szanszkrit neve visuddha, ami azt jelenti: "nagyon tiszta". A Jóga-szútrában Patandzsalí azt mondja, hogy aki felébreszti a torokcsakráját, az olyan természetfeletti képességekre (sziddhikre) tesz szert, mint a két helyen egyszerre levés, a láthatatlanná válás, a múlt ismerete, és a sors útjainak felismerése.

Attribútumai: 

Elem: fény

Szín: kék

Testi aspektus: torok, száj, nyak, nyelőcső

Ösztön: pszichikus érzékelés

Pszichológiai aspektus: az álmok valóra váltása, kreativitás, kommunikáció, hít

Mirigyek: pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy

Magok: személyes erő, hit, akaraterő

Negatív kifejeződés: árulás (ígéretek és fogadalmak be nem tartása), függőségek, pszichózis, alvászavarok, hazugságok, félelem a dolgok kimondásától, pletyka, toxikus beszéd/viselkedés.

2021. április 29., csütörtök

Az osztatlan brahman

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

"2.30. jadá manaszi csaitanjam bháti szarvatra-gam szadá
jóginó ‘vjavadhánéna tadá szampadjaté szvajam

Amikor a mindent átható tudat folyamatosan és megszakítás nélkül beragyogja az elmét, akkor a jógí eléri önmagát.”

A csaitanját, vagyis az Önvaló ragyogását Patandzsalí vivéka-khjátinak, vagyis a megkülönböztető tudás fényének nevezi, mely megvilágítja az elmét, és eloszlatja a benne leledző avidját (tudatlanságot). Ezáltal az elme (manasz) a tudattal (csaitanja) egylényegűvé válik, és a jógí megpillantja Önvalóját. Ehhez az elmének folyamatosan a szamádhi különböző állapotaiban kell lennie. Ahogy Patandzsalí kifejezi a Jóga-szútrában:

sza tu dírgha-kála nairantarja-szatkárászévitó dridha-bhúmih (1.14.)

Csak azután szilárdulunk meg a gyakorlásban, hogy hosszú ideig, megszakítás nélkül, és odaadással végezzük.”

2.31. jadá szarváni bhútáni szvátmanj évábhipasjati
szarva-bhútésu csátmánam brahma szampadjaté tadá

Amikor minden lényt önmagában lát, és minden lényben az Önvalót látja, akkor eléri a brahmant.”

A brahman-tudatállapot eléréséhez és fenntartásához folyamatosan a brahmanon kell meditálnunk. Ez annak az egységélménynek a fenntartását jelenti, amikor a felosztottságon túl minden élőlényt és a Teremtés összes megnyilvánulását az Önvalónk részének tudunk tekinteni, illetve minden lényben és megnyilvánulásban csakis az egy és osztatlan Önvalót, a brahmant látjuk.

2021. április 28., szerda

Szívcsakra - 2. rész

A szívcsakra a csakra-rendszerünk tengelye. Mint ahogy a gyomor a fizikai test gravitációs központja, a szív ugyanúgy a fénylő energiatest középpontja. Kronológiai szempontból, a szív a 21-28 éves kor közötti időszakut uralja. Ebből a középpontból alakulnak ki a családaink.

A szív-központon keresztül fejezzük ki és éljük meg a szeretetet, A szívcsakra szeretetének a minősége azonban nem az egymással megosztott gyengédség, sem a romantikus szeretet, amibe „beleesünk”. A szívcsakra a teremtés szeretetéből táplálkozik, ugyanabból a szeretetből, amit a virág érez az eső iránt, vagy a jaguár érez az antilop iránt, ami nem sokára a vacsorája lesz.

Az a szeretet nem tárgy-orientált, és létezése nem függ másoktól. Nem szentimentális, hanem személytelen is. Ahhoz, hogy megtapasztaljuk a feltétel nélküli szeretetet, meg kell halnia annak, akinek a múltban tartottuk magunkat. Így a sámánok kifinomult gyakorlatokat fejlesztettek ki az egó és az egoizmus halálának megtapasztalására. Nekünk azonban nem kötelező végigmenni a dzsungelben lakó sámánok összetett halál-rítusain ahhoz, hogy megtapasztalhassuk a szívcsakra szeretetét.

Egyszerűen meg kell hódolnunk a szeretetnek, át kel vinnünk a szeretet minőségét az érzelemből a gyakorlatba és a meditációba. Abbak kell hagyni a szerelembe esést, és magává a szeretetté kell válni. Amikor érezzük, hogy ver a szívünk, akkor emlékeztessük magunkat, hogy ez a szeretet lüktetése.

A csakra egyik diszharmonikus kifejeződése az önimádat. Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik szerint a "szeretet a válasz", bármi is legyen a kérdés, és az összes közhelyet kívülről tudják a szeretettel kapcsolatban. De az ilyen embereket gyakran jobban foglalkoztatja az, hogy elhitessék másokkal, mennyire "megvilágosodottak", ahelyett, hogy gyakorolnák az adakozást vagy az önzetlen szeretetet. A szeretet-ösztön másik diszharmonikus megnyilvánulása az, amikor képtelenek vagyunk együttérzők lenni saját magunkkal. Ha hiányzik az önszeretet, akkor megrekedünk az önhibáztatásban és a bűntudatban.

A blokkolt szívcsakra azt eredményezheti, hogy képtelenek vagyunk elköteleződni egy intim kapcsolatban. Az ilyen személy abban a pillanatban menekülőre fogja, amint sebezhetőnek érzi magát, és gyakran a munkára vagy más kötelezettségekre hivatkozva marad távol a párjától. A kiegyensúlyozott szívcsakra lehetővé teszi, hogy elkötelezzük magunkat a szerelem intimitása mellett. Integrálódik bennünk a férfi és női elv, és így már nem önmagunkon kívül keressük a "másik felünket". A lágy és a kemény, a befogadás és a kreativitás többé nem lesznek ellentétek, mivel kifinomult harmóniában egyesülnek. A szívcsakra lehetővé teszi annak az ártatlanságnak a visszaállítását, ami játékossá és inspirálttá tesz. Tudjuk, hogy kik vagyunk és elfogadjuk önmagunkat, ami örömöt és békét hoz.

A szívcsakra szabályozza a csecsemőmirigyet, mely a sejtes immunitásért felel. A csecsemőmirigy az immunválasz egyik főszereplője, szerepe elengedhetetlen a B- és T- limfociták termelésében, melyek testünk "kommandósai". A legyengült immunrendszerrel rendelkező emberek nagyon jól reagálnak a szívcsakra tisztítására és számíval történő feltöltésére.

A csakra szanszkrit neve anáhata, ami azt jelenti, hogy "megkötések nélküli". Fő témája az, hogy miképpen tudunk kiszabadulni a siker anyagi fokmérőinek - pénz, autók, hírnév, siker - megkötő hatása alól. A szívcsakrában megnyugvást lelő emberre a szabadság, öröm és béke állapota jellemző.

2021. április 27., kedd

Az Önvaló megpillantása

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.29. taszmád átmáksarah suddhó nitjah szarva-gató ‘vjajah
upászitavjó mantavjah srótavjas csa mumuksubhih

A felszabadulás keresőinek hallaniuk kell az elpusztíthatatlan, tiszta, örök, mindent átható és halhatatlan Önvalóról, meditálniuk kell rajta, és imádniuk kell.”

Az Ísvara-gítá elbeszélésének hallgatói a mumuksuk, vagyis azok, akik a felszabadulást, a muktit vagy móksát keresik. Aki a három másik védikus életcélt keresi (dharma – vallásos élet, artha - anyagi gyarapodás, káma - érzéki élvezetek), nem fogja elérni azokat a pasupata-jóga gyakorlása által. Az Önvalóról szóló tudomány befogadása három lépésen vagy szinten keresztül történik: 1. srótavja (amit hallani kell) – amíg nem hallunk az Önvaló dicsőségéről, nem jelenik meg bennünk a vágy, hogy megvalósítsuk eredeti természetünket. 2. mantavja (amit meg kell fontolni) – a hallott tudást kontemplálni kell, és alkalmazni az életünkben meditációs technikák és különböző gyakorlatok segítségével. 3. upászitavja (amit imádni, tisztelni kell). Ahhoz, hogy elérjük ezt az életcélt, az Önvalónak kell a legfontosabb dologgá válnia az életünkben. Az upászitavja kifejezés jelenti azt is, ami felé tisztelettel vagy imádattal fordulunk, illetve azt, amivel rendszeresen, sokat foglalkozunk, egészen addig, amíg el nem érjük benne a tökéletességet.

A Brihad-áranjaka Upanisad szerint:

átmá vá aré drastavjah srótavjó mantavjó nididhjászitavjó maitréjí, átmanó vá aré darsanéna sravanéna matjá vigjánénédam szarvam viditam (2.4.5)

Kedves Maitréjí, az Önvalót meg kell valósítani – hallani kell róla, kontemplálni és meditálni kell rajta. Az Önvaló megvalósítása során, drágám, a hallás, elmélkedés és meditáció által, mindez megismerhető.”

Itt a nididhjászita kifejezés jelenti a mély, teljes mértékben megvalósított meditációt, mely az Önvaló megismerésének végső eszköze. Az önmegvalósított jógí e hármas folyamat eredményeképpen megpillantja (darsanéna) az Önvalóját, azaz közvetlenül érzékeli önnön természetét.

2021. április 26., hétfő

Szívcsakra - 1. rész

A negyedik csakra

A szívcsakra a szív-idegfonatnál található, a mellkas közepén. A szabadság, öröm és a megnyugvás, béke jellemzi azt a személyt, aki a szívközpontjában él. Ez az a a központ, amiből kiindulva létrehozzuk a családunkat és felfedezzük a szerelmet a társunk és a gyerekeink iránt.

A szívcsakra szeretete nem a kölcsönös előzékenység, de nem is az a romantikus szerelem, amibe „beleesünk”. A szívcsakrát a Teremtés szeretete táplálja. Ez a szeretet nem tárgy-központú, és létezése nem függ másoktól. Nem szentimentális. A feltétel nélküli szeretet valamennyire személytelen is. A keresztény teológiában agapénak nevezik, az inkák pedig Munay-nak. Ez a szeretet nem egy cél érdekében létezik. Nem vezet házassághoz vagy kapcsolatokhoz. Ez a szeretet a cél maga.

A szívcsakra egyik diszharmonikus kifejeződése az önimádat. Ha a szívcsakránk kiegyensúlyozott, akkor el tudjuk kötelezni magunkat az intimitás és a szerelem iránt. Egyaránt integrálja bennünk a férfi és a női elvet, és nem keressük többé megunkon kívül a „hiányzó felünket”.

Attribútumai:

Elem: levegő

Szín: zöld

Testi aspektusok: keringési rendszer, tüdő, mellek, szív, asztma, immunhiány.

Ösztön: szeretet

Pszichés aspektusok: szeretet, remény, meghódolás egymás előtt, együttérzés, intimitás.

Mirigy: csecsemőmirigy

Magok: feltétel nélküli szeretet, megbocsájtás.

Negatív kifejeződés: Egó növekedése, búskomorság, önzés, bánat, magány, elhagyatottság, árulás.

2021. április 25., vasárnap

A harc szimbóluma

A múltkori utazáson, amikor a pajzs szimbólumát megkaptam, Odin még egy rúnát nyújtott felém, melyen két, egymást keresztező kard volt. Kardot tartalmazó szimbólumot még nem kaptam eddig, csak a Mjöllnir szimbólum volt kicsit hasonló, amely a lélekvisszahívásban segít, mivel mindig visszatér ahhoz, aki eldobja. Ez a szimbólum is egy fekete rúnakövön volt rajta, napsárga színnel volt rajzolva. 

Odin intett, hogy forduljak meg, és a hátamra rajzolta a két fénylő kardot, a vallaimtól a csípőm két oldaláig. Utána megmutatta, hogy a két kard a harcban, közdelemben, a nehézségek legyőzésében segít. Az élet tele van kihívásokkal, és megtehetjük azt, hogy elmenekülünk előlük, vagy hagyhatjuk, hogy legyőzzenek a nehézségek. Ez a szimbólum azonban abban segít, hogy szembenézzek a nehézségekkel, kihívásokkal, viszgákal, kétségekel, amiket az élet küld elém, sőt, még a félelmeimmel és a belső gátjaimmal, elakadásaimmal is meg tudjak küzdeni a két aranylóan fénylő kard segítségével. A két kard azt jelképezi, hogy a jobb és bal kezemmel, illetve oldalammal (férfi és női, mágikus és misztikus) is szembenézzek a problémákkal. A kétségeket egyszerre két karddal kell ketté vágni, és akkor nem osztódnak tovább, hanem összeállnak egyetlen igazsággá, amint azt az Odintól kapott első rúna is tanítja. Az inkák is azt mondják, hogy a kétségek megakasztják az energia áramlását, míg a bizalom akadálytalanná teszi az áramlást. Amikor ki akarod használni az áramlás nagy erejét, akkor minden ellenállást feladva eggyé kell válnod vele, össze kell hangolódnod az energiával, és ellenállás nélkül kell befogadni mindazt, amit tanítani szeretne neked.

Az északi mitológiában sok híres kardról olvashatunk, az egyiket Tyrfingnek hívták, a másikat pedig Gramnak. Az első kard a Hervor nevű valkűré volt, akiról a Hervarar Sagában olvashatunk. Bárki harcolt ezzel a karddal, legyőzhetetlenné vált. A Tyrfig mindig úgy ragyogott, mint a nap, és akárhányszor kivonták hüvelyéből, valaki meghalt. A kard által ejtett legkosebb sebet sem élhette túl senki emberfia. A kardot a mítosz szerint két törpe, Dvalinn és Durin készítette Odin egyik fia, Svafrlami király részére. A kard sohasem tévezstett célt és győzelmet biztosított forgatójának, így értékes kicsnek számított. 

Svafrlami király egyik nap találkozott két törpével, és gyorsan rajzolt egy kört köréjük a levegőbe (ez egy megkötő varázslat volt), ami által megakadályozta, hogy a törpék eltűnhessenek. A két törpe elkezdett alkudozni, és megígérték a királynak, hogy elkészítenek neki egy mágikus, legyőzhetetlen kardot, ha szabadon engedi őket. A kard sohasem rozsdásodott meg, könnyedén át tudta vágni a vasat és a követ is, egyszóval rendkívüli kard volt. A törpék viszont nem vették jó néven, hogy a király foglyul ejtette őket, és mielőtt eltűntek a szeme elől, még néhány átkot szórtak az általuk elkészített kardra: a kivont kard által mindig meg fog halni valaki; a kard fogja Svafrlami király romlását okozni, és három gonosztett oka is lesz. 

A történet folytatását nem tudom, de a másik nevezetes mard nem más, mint a Gram ("ellenség"), vagyis az a mágikus kard, mely a Nibelunk mítoszban jelenik meg. Az Edda szerint egy Fafnir nevű törpe megölte az apját, hogy megszerezze tőle a nagy aranykincset. Fafnir később sárkánnyá változott, és úgy őrizte az aranyat a barlangjában. Testvére, Regin bosszút forralt ellene, és egy fiú, Sigurd segítségével megtalálta a rejtekhelyet, ahol a kincs volt. Regin egy nagyon erős kardot készített, mellyel képes volt megölni a sárkányt, és visszaszerezni a kincset. Egyes források szerint Sigurd ölte meg a sárkányt.

 

2021. április 24., szombat

Az átlátszó kristály és a tudat

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.28. jathá szamlaksjaté raktah kévalah szphatikó dzsanaih
raktikádjupadhánéna tadvat parama-púrusah

Az emberek vörösnek látják az átlátszó kristályt, ha valami vörös mellett van. Hasonlóképpen látják a Legfelsőbb Lelket is.”

Az egyéni Önvalóval (dzsívátman) és a legfelsőbb Önvalóval (paramátman) kapcsolatban, mely mindennek az összessége, gyakran használják azt a hasonlatot, amit ebben a versben is találunk. Amikor a kristály teljesen átlátszó, akkor hűen közvetíti a mögé helyezett piros virág vagy bármilyen tárgy formáját és tulajdonságait. Ugyanígy, a tiszta Önvaló hűen közvetíti a Legfelsőbb Önvaló ragyogó pompáját a saját tulajdonságain keresztül.

Ugyanakkor ezt csak azok képesek felfogni, akiknek a tudata már önmaga is megtisztult. A korábban említett upádhik (korlátozó tényezők) miatt az emberek látásmódja is eltorzul. Bár a kristály maga teljesen átlátszó és színtelen, átveszi a mögötte lévő virág vagy mag színét. A korlátozó tényező, jelen esetben a vörös tárgy, azt eredményezi, hogy az emberek tévedésből színesnek látják magát a kristályt. Ugyanez igaz az Önvalóra (átmanra vagy purusára). Az Önvaló nem más, mint a tiszta tudat, mely mentes a szennyeződésektől és elszíneződésektől. De az anyagi energiához (prakritihez) való közelsége miatt úgy tűnik, hogy felveszi a prakriti tulajdonságait. Holott a valóságban a prakriti nem képes beszennyezni, ahogy a 2.24. versben az égben szálló füst sem képes beszennyezni az eget. 

2021. április 23., péntek

A pajzs szimbóluma

Ma hangszeres relaxáció vezetőképzést tartottam a Nomád Jógában, és az első gyakorlat egy révülés volt csörgővel. Mindannyiank elkezdtünk játszani a csörgőkön, kb 220-240 ütem/perc sebességgel, ami a legjobban utaztat. A feladat az volt, hogy utazzunk a Felső Világba, és találkozzunk a szellemi tanítónkkal, tegyünk fel neki egy kérdést, vagy kérjük meg, hogy tanítson, és hozzuk vissza magunkkal a tanítást, amit kaptunk tőle. 

Én megjelenítettem magam előtt az életfát, és hívtam az erőállataimat, hogy vigyenek a Felső Világba. A farkas jelentkezett először, ami azért is volt érdekes, mert ő nem annyira tipikusan a Felső Világba utazó állat, mint mondjuk a Sas vagy a Kondor, akik tudnak szárnyalni a Felső Világ dimenziói között.  De a Kolibri is megérkezett, és a többi erőállatom is, mégis a Farkasra bíztak, hogy vigyen fel a Felső Világba. A Kolibri is velünk jött, mint lélekvezető, a homlokcsakrám előtt lebegve. Megnyílt az Életfa, és elindultunk felfelé az odvas fa belsejében, mintha egy felfelé tartó alagúton keresztül mentünk volna fel a fény felé; egy idő múlva kiértünk az Életfa lombkoronájának a tetejére, majd a felhőkön keresztül folytattuk az utunkat fölfelé a Felső Világba. A sűrű felhőkön átkelve lemállott rólam minden, ami a Középső Világbeli azonosságomat alkotja, és a fénytestemben haladtam tovább, a Farkas pedig még jobban felragyogott, ahogy megérkeztünk a Bifrösthöz, a szivárványhídhoz. Innen már sejtettem, hogy ismét Odinhoz fogunk menni, ugyanis az utóbbi időben sokszor eszembe jutott, hogy mér régen kaptam újabb szimbólumot Odintól. Ez nyilván amiatt is lehetett, hogy mostanában eléggé lefoglalja a szellemi kapacitósomat az inka ösvény tanulmányozása és gyakorlása. Ugyanakkor Odin és az északiak sem felejtettek el, úgy látszik, hogy azon az ösvényen is lesz még dolgom.

Ahogy haladtunk a Bifröstön, érdekes módon nem párhuzamosan látszottak a különböző színű fénysávok, hanem mintha kereszbe átkeltünk volna a vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya sávokon, majd újra és újra kezdődtek volna a színek. A Bifröst a dimenziókat összekötő energiacsatorna, és ezért a háromdimenziós térben nem mindig értelmezhető módokon működik. Közben mellénk csapódott Geri és Freki, Odin két fénylő farkasa, majd Hunginn és Muninn, a két holló is megjelent felettünk. Lassan beérkeztünk Asgardba és a Valhallába, Odin elé. Közben láttuk Odin feleségét, Frigget, valamint Thort és Lokit is. 

Amikor odaértünk Odin elé, egy rúnát nyújtott felém: a fekete kövön vörösen fénylett az itt látható pajzs-szimbólum (óészaki nyleven Skjöldr). Majd a mellkasomra rajzolta a szimbólumot a dárdája fénylő hegyével, mintha lézerrel karcolná belém. A pajzs érdekes módon eltért a megszokott, kerek viking pajzsoktól. A felül egyenes, lefelé csúcsos formát "Heater"-nek nevezik, és más középkori gyalogos hadseregekben gyakoribb volt. Minden esetre a pajzs közepén van egy kör, ahol egyesül az energia, és négy vonal indul ki belőle fölfelé, lefelé, jobbra és balra. A pajzs két felső csúcsa a kulcscsontjaim végéhez esett, az alsó csúcs pedig a szeméremcsontomra, így az egész törzsebet beborította, a középső kör nagyjából a napfonatomnál volt. 

Amikor Odin elkezdte magyarázni a pajzs működési elvét (ilyenkor nem mondatokban jön az információ, hanem inkább holografikus közlés formájában, mintegy megjelenik az, amit átadni szeretne), akkor erős hasonlóságot éreztem a Munay Ki "Erő övei" védelmező rítusával, illetve az inka hucsa mikhuj technika is eszembe jutott. A pajzs ugyanis összegyűjti a felém irányítótt ellenséges energiát, és a négy elem segítségével megtisztítja azt. A négy vonal a négy őselemet (föld, víz, tűz, szél) képviseli, és a középpontban összegyűlik az energia, majd beépül az energiabuborékomba olyan formában, ami már nem káros a számomra. Az energia ugyanis nem jó vagy rossz, de bizonyos szándékkal feltöltve destruktív hatású lehet, ezért ezzel a pajzzsal kell átprogramozni, hogy tudjuk hasznosítani. Kaptam még egy szimbólumot ezen az utazáson, a "harc" szimbólumot, de arról egy külön bejegyzésben fogok írni. 

2021. április 22., csütörtök

A tudás és az illúzió

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.26. gjána-szvarúpam éváhur dzsagad étad vicsaksanáh
artha-szvarúpam evágjáh pasjantj anjé kudristajah

A tiszta látásmóddal rendelkező emberek azt mondják, hogy e világ egyetlen lényege a tudás valódi formája. A helytelen nézetekkel rendelkező, tudatlan emberek szerint a világ lényege az anyag.”

A gjána-szvarúpa kifejezés arra a látásmódra utal, melyet az Önvalóról szóló igaz tudás világosít meg. Csak a tudás fényénél ismerhető fel a világ valódi természete, és csak a tudás által kaphatjuk meg ezt a látásmódot. Minden más illúzió. Az artha-szvarúpa kifejezés ebben az esetben azokra vonatkozik, akik a tudást befedő illúzióban látják a világ értékét, mely lehet anyagi gazdagság, az érzéki élvezetek lehetősége, különböző ragaszkodások és hamis azonosítások halmaza.

2.27. kúta-szthó nirgunó vjápí csaitanjátmá szvabhávatah
drisjaté hj artha-rúpéna purusair bhránti-dristibhih

Az Önvaló saját természetét tekintve maga a tudat: mentes a változásoktól, túl van a tulajdonságokon és mindent átható. Csak a zavart látásmódú emberek látják a fizikai formával azonosnak.”

Az artha-rúpa kifejezés ismétlődik ebben a versben is. Az artha a négy védikus életcél egyike is: dharma – vallásos elvek követése; artha – anyagi gyarapodás; káma – érzéki vágyak kielégítése; móksa – felszabadulás az anyagi feltételek alól. Az artha tehát mindazokat a cselekedeteket, szavakat és gondolatokat is jelenti, melyek a személyes élvezetünk vagy boldogságunk kiterjesztésére irányulnak, mivel a személyes boldogság koncepciója az egó által kialakított hamis azonosságokon alapszik. E hamis azonosságok közé tartozik a fizikai testünkkel, elménk pillanatnyi állapotával, a nézeteinkkel, a társadalmi pozíciónkkal, a testünkhöz tartozó családtagokkal és vagyontárgyakkal történő azonosítás is. Aki felismeri az Önvaló tényleges, tudatos természetét, az már nem az anyagi javakban és eredményekben fogja keresni a boldogságot. 

2021. április 21., szerda

Transzlégzés-hétvége

A haladó Főnix csoport második hétvégéjén vettünk részt Oguznál az elmúlt napokban. A három nap fő témája a transzlégzés volt. A transzlégzés eredete az ősi sámáni légző- és transztechnikákra, valamint a jóga légzőgyakorlataira vezethető vissza. Mindkettő hagyomány már több ezer, de lehet, hogy több tízezer éve az ember és a spirituális keresők számára elérhető  közelségbe hozza a megváltozott tudatállapotokat, a traumák kezelését és a spirituális megtapasztalásokat a légzés segítségével. Én legfőképpen a Stanislav Grof-féle holotróp légzéstechnikát ismertem és gyakoroltam, vezettem az elmúlt években, Oguz viszont a Leonard Orr-féle Rebirthing technikát ötvözte a sámáni ituitív megközelítéssel.

Az első nap egy közös transzlégzést csináltunk, melyben a nyolc fős csoport egyik fele lélegzett, míg a másik fele párban kísérte a lélegzőket. Ilyenkor tartani kell a teret, figyelni a másik folyamataira, és ha kell, akkor érintéssel, nyomással, húzással, bodywork-technikákkal lehet támogatni a légzésben. A transzlégzés során lassabban kezdünk, majd fokozatosan felpörgetjük az orron keresztüli légzést, majd átváltunk orron be, szájon ki történő légzésre, míg végül szájon be és szájon ki lélegzünk, gyorsan, erőteljesen, teljes tüdővel. 

A légzés közben izomgörcsök, zsibbadás, mindenféle elakadások jelentkezhetnek, főleg azokon a testtájakon, ahol a sejtjeink valamilyen korábbi trauma energiáját tárolják. Ha sikerül nyomással, légzéssel fellazítani azt a területet, akkor sok esetben felidéződik a trauma is, amit korábban elszenvedtünk, illetve kioldódik a traumábó származó "halott", befeszült energia, és sikerül elengedni, feldolgozni a traumát. Ez gyakran heves mozgással, hangkiadással, sírással, érzelmek felkavarodásával vagy energetikai élményekkel jár. 

Én magam is lélegeztem első este, mert már kissé türelmetlenül vártam ezt a hétvégét. A légzéssel való munkát egy erős és fontos eszköznek érzdem, ezért is akartam minél több tapasztalatot szerezni vele. A légzés megkezdése előtt általában szoktak lenni félelmeim, fenntartásaim azt illetően, hogy mi lesz, ha belemegyek. Most ezt nem éreztem, de nem is vitt olyan mélyre a transz, mint ahogy a korábbi alkalmakról emlékeztem. Főleg energia-érzeteim voltak, és megjelent több erőállat, ekkor megéltem a farkas, kígyó, jaguár vagy a sas minőségét, a légzésem során mintegy átváltoztam és velük együtt mozogtam. Utána mintha növények, virágok és kristályok nőttek volna ki az egész testemből, majd megérkeztem egy jóleső, elfogadó, befogadó, szeretetteljes lebegésbe, amiben már levegőt sem akartzam venni, annyira mindegy volt minden. 

Másnap én segítettem a gyakorlótársamnak, aki szintén energatikai érzeteket élt át, és erősen mozgott közben, de félelmek, nehéz érzelmek, traumák nála sem voltak jellemzőek, mint ahogy nálam sem. Utána elkezdtük az egyéni transzlégzéseket. Mindig egy valaki lélegzett, Oguz vezette, a többiek pedig támogatták érintéssel vagy nyomással, vagy doboltak, csörgőztek körülötte. 

Én is lélegeztem ismét, és ahogy belementem a transzba, Oguz mondta, hogy menjek lejjebb, az alsó csakrák és a Földanya felé. Egy ponton azt éreztem, hogy Földanya megnyílik, és befogad a méhébe, a szívébe, és egyre lejjebb süppedek ebbe a védelmező, tápláló, gyógyító, meleg tűz-ölelésbe. A föld alatt volt valamiféle barlang, ahol nagyon sok tűz és fény volt, és ott egy fénylő kristállyá váltam, melynek a kristályrácsa fényhálózatként kezdett lüktetni és villódzani. Minél jobban belemerültem és eggyé váltam a kristályrács pulzálásával, annál inkább kiterjedt, és azt éreztem, hogy így születnek és halnak meg a csillagok és az univerzumok is, a fénylő, lüktető, örvénylő energia kaotikusnak tűnő és felszabadultan mozgó, mégis térszerkezetbe rendezett halmazában. A transzlégzés vége felé embriópózban feküdtem az oldalamon, a mesámat (erőtárgyakat tartalmazó kis oltár-csomagomat) a szívemnél tartva. 

Az volt az érzésem, mintha ki kellene hordanom egy magzatot, az egész univerzumot kellene felnövelnem a saját bensőmben, és nem is a szülés, hanem inkább a kihordás lenne a nagy feladat. Majd valahogy a hasamra fordultam, szintén babapózban, és Oguz felülről nyomott, miközben a medvedalt énekelte. Majd takarókat is hoztak, betakartak, és többen rám feküdtek, mintha téli álmot aludnék egy hegy gyomrában. Oguz mondta, hogy majd törjek ki onnan, mert újjá kell születnem, de én nagyon jól elvoltam odabent, és levegőt is könnyen kaptam. Szóval nem siettem el, mert azt is éreztem, hogy könnyedén ki tudnék törni abból a barlangból. Végül, amikor a legerősebbre fokozódott a dobolás, akkor felágaskodtam, és megszülettem. Egy jó adag idő eltelt, mire lenyugodott a légzésem is, és utána megöleltem Oguzt meg az egész csapatot, mert úrrá lett rajtalm az "Egész világot szeretem" hangulat. 

A nap további részében egyéni transzlégzéseket kísértünk, én általában doboltam. A légzések jelemzően egy, kettő vagy három aktívabb szakaszból álltak, köztük egy-egy csendesebb pihenőidószakkal. Volt, akinek lélekrészei jöttek vissza, vagy erőt hozott vissza a Szellemvilágtól, és voltak sokan, akik jelen vagy előző életben elszenvedett traumáik feloldásán dolgoztak. 

Az utolsó napon izzasztókunyhóra készülődtünk. Ennek a szertartásnak az összes elemét nem fogom itt ismertetni, mert korábbi blogokban volt már szó róla. Három körös kunyhó volt, vagyis először kilenc, majd tizenkettő, végül hét izzó követ hoztak be a kunyhóba, és Oguz gyógynövényeket tett rájuk, majd vízzel locsolta a köveket. Minden körben elmondtuk az imáinkat, aztán pedig énekeltünk vagy transzlélegeztünk. A második kör témája a belső gyermek, az újjászületés és az életfeladatunk megtalálása volt. Itt is lelkesen belelélegeztem magam, és hasonló módon, a lefelé és fölfelé történő utazások után megéltem a szeretetet és az elfogadást mindenki iránt. Azt az üzenetet is megkaptam, hogy a feltétel nélküli szeretet, az elfogadás, és az egónk félretolása biztosítja azt az állapotot, amikor üreges csőként közvetíteni tudjuk a Szellemvilág gyógyító erejét.

A kunyhó végeztével még bent maradtunk egy kicsit, mielőtt kimásztunk volna a kunyhóból és megszülettünk volna. Rájöttem, hogy transzlélegezni kunyhóban is egy jó dolog, és itt is el kell engedni az elvárásainkat, hogy mi fog történni a légzés során. Most ezeket az energiákat kellett megélni, és amikor már véget ért a kunyhó, én még a légzésvisszatartásokkal kísérleteztem.  Amikor felbukkantam a kunyhóból, magamra öntöttem egy kanna vizet, majd hozzákészültünk a lkomához. Jó tapasztalatokkal gazdagodtam ezen a hétvégén is, amiket remélhetőleg tudok majd hasznosítani az általam vezetett transzlégzéseken is.

2021. április 20., kedd

Az Önvaló kristálya

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.24. jathá hi dhúma-szamparkán nákásó malinó bhavét
antah-karana-dzsair bhávair átmá tadvan na lipjaté

Az ég nem válik szennyezetté attól, hogy érintkezik a füsttel. Hasonlóképpen az elme (a gondolkodás szerve) benyomásai nem tapadnak hozzá az Önvalóhoz.

2.25. jathá szva-prabhajá bháti kévalah szphatikó ‘malah
upádhi-hínó vimalasz tathaivátmá prakásaté

A tiszta, hibátlan kristály saját fényében ragyog. A megjelölésektől mentes, szeplőtlen Önvaló hasonló módon ragyog.”

Az antah-karana (belső érzékszerv) kifejezés az elmére utal, ugyanis az összes érzékszervből származó inger az elmébe jut és ott raktározódik lenyomatok (szamszkárák) formájában. Ezek a szamszkárák megszínezik az elmét, és bizonyos torzulásokat hoznak létre benne, melyeket Patandzsalí vászanának (feltételekhez kötött természetnek) nevez a Jóga-szútrában. A két vers azonban rávilágít az elme és az Önvaló természetének különbözőségére is: míg az elmét képesek megszínezni a hozzá tapadó lenyomatok, az Önvalóra ezek nem hatnak. Ennek ellenére, a beszennyezett elme azt a látszatot kelti, hogy az Önvalót is befedik a szennyeződések, viszont ha az elme megtisztul, akkor tulajdonképpen az Önvalóhoz hasonlatossá válik:

ksína-vrittér-abhidzsátaszjéva manér-grahitri-grahana-gráhjésu tat-sztha-tadandzsanatá szamápattih (Jóga-szútra 1.41)

Amikor az elme hullámzása elcsitult, az elme hitelesen látszik tükrözni bármilyen tárgyat, amely felé fordítjuk, mint egy átlátszó kristály, akkor is, ha az az érzékelés tárgya, az érzékelés folyamata vagy az érzékelő. Ezt az állapotot azonosságnak (szamápattinak) nevezik.”

Patandzsalí itt az elmét az Önvalóval azonos természetűként írja le abban az esetben, amikor az elme hullámzásai, azaz változásai elcsitultak, és az elme teljesen megtisztult az őt megszínező upádhiktól (kondicionáló folyamatoktól). Ezt az azonosságot szamápattinak nevezik. Tehát van egy jelentős különbség az elme és az Önvaló között: míg az upádhik képesek megszínezni az elmét, az Önvaló minden körülmények között beszennyezetlen és feddhetetlen marad, és önmaga fényében ragyog. Az Önvaló fényének a kiáradó tudatosságot nevezik. 

2021. április 19., hétfő

Napfonati csakra - 2. rész

A napfonati csakra a napfonat közelében helyezkedik el, és a hasnyálmiriggyel áll kapcsolatban, mely a testünk energiabankja. A test fő energia-szállítója a glükóz, melynek szintjét a vérben a hasnyálmirigy szabályozza. Ha a harmadik csakránk megfelelően működik, a testünk bőségesen rendelkezik energiával minden tevékenységhez. Mivel testünkben az agy fogyasztja a legtöbb energiát, a kiegyensúlyozott harmadik csakra elengedhetetlen a tiszta gondolkodáshoz is. A májat is befolyásolja, mely szintén a test energiaraktározója, mivel glikogént raktároz. 

Akinek kiegyensúlyozatlan a harmadik csakrája, gyakran érzi magát energiahiányosnak. Az állóképesség zavarai pszichés és spirituális szinten is jelentkezhetnek. Ha nem jól működik a harmadik csakránk, kudarcot vallhatunk az erőfeszítéseinkben. Bár minden forrás a rendelkezésére áll, hiányozhat belőle a kitartás ahhoz, hogy célba is érjen.

A harmadik csakra a fénylő energiatestünk erőközpontja. Ha konstruktív módon használjuk, az ereje hozzásegít a céljaink megvalósításához ebben a világban. Destruktív üzemmódban elnyomja az őstermészetünket és a libidónkat, és a bűntudat, szégyenérzet is jelentkezhet neurotikus tünetként. Ez a csakra a 14 és 21 éves kor közötti időszakot irányítja, mely a felnőtté válás korszaka.

A napfonati csakra túl erős működése az egó növekedését eredményezheti. A csakra erejének hatására a megfélemlítésen keresztül akarunk uralkodni mások felett. Elkezdjük azt gondolni, hogy a sorsunk kizárólag a saját kezünkben van, és akaratunk szerint manipulálhatjuk a világot. Úgy érezzük, hogy képesek vagyunk megteremteni vagy elpusztítani a világon bármit, diktatórikussá és manipulatívvá válunk, és személyes hatalomra törekszünk bármi áron.
Ha a csakra megtisztul, a családunk és személyes kapcsolataink is megszilárdulnak. Hatékonyan fogunk tudni kommunikálni, és felfedezzük a kimondott és leírt szó erejét. Ez a központ abban segít, hogy hűek legyünk a saját természetünkhöz. Tisztán látjuk magunk előtt az életcélunkat, és rá tudunk hangolódni.

A harmadik csakra funkciója az, hogy a víziónkat valósággá változtassa. Szanszkrit neve manipúra, ami azt jelenti, hogy "a drágakövek palotája", ami arra utal, hogy általa képesek vagyunk élő kinccsé változtatni álmainkat. A sámán tisztában van vele, hogy mi álmodjuk valóra a világot. Ez a központ az a tégely, melyben az álmaink az alkímiai folyamat során arannyá változnak. Ha szeretnénk javítani a világ helyzetén, akkor hozzuk egyensúlyba a harmadik csakránkat. Ennek a központnak az eszköze a vizualizáció. A harmadik csakrát irányító tűzelem az üzemanyag az álmaink megnyilvánításához. Ám legyünk óvatosak, hogy ne személyes nyereség céljára használjuk ezt az erőt, hanem a köz javára! A csakra kulcsszava a szolgálat.

2021. április 18., vasárnap

Napfonati csakra - 1. rész

Harmadik csakra

A harmadik csakra a napfonat magasságában helyezkedik el (egyes paqo-k a köldöknél vagy kicsivel az alatt érzékelik). Szoros kapcsolatban van a hasnyálmiriggyel, mely a test energiabankjaként működik. A harmadik csakra (qosqo nawi) a fénylő energiarendszer erőközpontja is egyben. Ha konstruktívan használjuk az erejét, akkor segít abban, hogy megvalósítsuk a vágyainkat, céljainkat a fizikai valóságban is. Ha destruktív módon használjuk, akkor elnyomhatja elsődleges természetünket és a libidónkat is.

Az első csakra női teremtőereje és a második csakra ős-szexualitása a harmadik csakrában kombinálódva egy olyan, finomabb üzemanyaggá transzformálódik, mely támogatja az álmaink beteljesítését. Ez a csakra tölti vissza a Fénylő Energiamező tartalékait. Amikor felébresztjük e csakra erejét, olyan félelemnélküliséget és eltökéltséget élhetünk meg, melyeket nem ingathat meg semmilyen nehézség. lesz elég erőnk ahhoz, hogy minden akadályon átverekedjük magunkat.

A harmadik csakra fő funkciója az, hogy a látomásunkat meg tudjuk nyilvánítani a fizikai valóságban is. A csakrában uralkodó tűzelem adja az álmok megvalósításához szükséges motivációt. A harmadik csakra kulcsszava a szolgálat (llankay), míg az első és második csakráé a differenciálatlanabb őserő (kawsay).

A harmadik csakra az öt alsóbb energiájú központ (földcsakra) egyike, melyek a fa gyökereihez hasonlóan leföldelve tartanak, és összekapcsolnak Földanyával. Ugyancsak annak a három csakrának az egyike (napfonati, szív és torokcsakra), melyet a szeretet, együttérzés és empátia finomabb energiái táplálnak.

Attribútumai:

Elem: tűz

Szín: sárga

Testi aspektusok: gyomor, has, máj, hasnyálmirigy, lép, energia raktározása és leadása

Ösztön: hatalom

Pszichés aspektusok: bátorság, hatalom, a világ befolyásolása.

Mirigy: hasnyálmirigy

Magok: autonómia, egyéniség, önzetlen szolgálat, az álmok valóra váltása, élettartam.

Negatív kifejeződés: bélrendszeri zavarok, anorexia, bánat, büszkeség, egó felfuvalkodása, neurotikus tünetek, energiahiány, áldozatszerep, hangulati kitörések, szégyen. 

2021. április 17., szombat

A duális és nonduális Önvaló

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.22. nitjah szarvatra-gó hj átmá kúta-szthó dósa-vardzsitah
ékah sza bhidjaté saktjá májajá na szvabhávatah

Az Önvaló örök, mindent átható, változatlan és mentes a hibáktól. Bár egy, és a májá-sakti misztikus ereje által felosztott, eredeti természete szerint osztatlan.”

A vers tovább részletezi az Önvaló tulajdonságait: nitjah (örök), szarvatra-gah (mindenhol jelen van), kúta-szthah (szilárd, változatlan) és dósa-vardzsitah (mentes a hibáktól, tökéletlenségtől). A legfontosabb tulajdonsága azonban az ékah, vagyis eredeti természetit tekintve egy és szétválaszthatatlan, a májá-sakti misztikus ereje azonban mégis felosztottá teszi. Ezt kétféleképpen szokták interpretálni: 1) az Önvaló felosztottsága csupán látszólagos, ezért a lélek egyéni létezése nem más, mint illúzió (advaita védánta felfogás, vagyis a nondualitás elmélete), 2) A májá-sakti felfoghatatlan ereje által képes egyszerre felosztottá tenni az Önvalót, mégis megőrizni annak sérthetetlen egységét (dvaitádvaita felfogás, vagyis az egyidejű azonosság és különbözőség elmélete). A szöveg mindkét értelmezést megengedi, mivel az Ísvara-gítá értelmezésében a májá-sakti nem csak az illuzórikus energia, hanem felfoghatatlan misztikus erővel is rendelkezik.

2.23. taszmád advaitam éváhur munajah paramárthatah
bhédó vjakta-szvabhávéna szá csa májátma-szamsrajá

Így a bölcs emberek azt mondják, hogy a legmagasabb igazságban csakis a nondualitás van jelen. A különbözőség a megnyilvánult dolgok természetéből fakad. A mágikus erő is az Önvalóban lakozik.

A vers megint csak kettő, látszólag összeegyeztethetetlen értelmezésnek ad helyet: Először is a Legmagasabb Igazságot (paramárthát) csakis a nondualitás, azaz a kettősségtől való mentesség jellemzi. A megnyilvánult dolgok (melyek mind a prakritihez tartoznak) már sokféleségről adnak tanúbizonyságot, mivel ez a természetük. Azonban mégsem tekinthetjük a prakritit és az azt megnyilvánító misztikus erőt (májá-saktit) alacsonyabb rendűnek vagy különállónak a purusától, mivel abban lakozik. Így a prakriti és a purusa, vagyis májá és az átman között ismételten a felfoghatatlan és egyidejű azonosság és különbözőség viszonya áll fenn.

2021. április 16., péntek

Szakrális csakra - 2. rész

A második (szakrális) csakra működése

A csakra működése szoros kapcsolatban van a mellékvesékkel, melyek több, mint száz különböző szteroidot termelnek, beleértve a szexuális hormonokat és az adrenalint. Ha a csakra megfelelően működik, akkor segít feldolgozni a negatív érzelmi energiákat, és visszaadni őket a Földanyának. De ha működése felborul, akkor a negatív érzelmek elraktározódnak a beleinkben, és lassan bomlanak fel. Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik képtelenek elengedni a haragjukat és hetekig vagy évekig hordozzák a neheztelést. Ezek a negatív érzelmek a második csakrában ülnek meg, és megmérgezik azt. Végeredményben ezek a mérgező érzelmek az egész energiamezőnkben lerakódnak.

Míg az első csakra kerítéseket épít védelmi célból, a második köveket halmoz fel, hogy azokkal védekezzen (adrenalin, menekülés vagy támadás). A probléma az, hogy gyakran úgy érezzük: nagyobb kövekre van szükségünk, mert az ellenfélnek több van, mint nekünk, és ezt fenyegetésként fogjuk fel. A hidegháború tökéletes példa volt a második csakrás gondolkodás globális szintű megnyilvánulására. Amikor az USA belekezdett a hidegháborúba, sokan azt hitték, hogy az oroszok hadiflottája és repülőgépparkja nagyobb és jobb, mint az amerikaiaké. A valóságban persze az orosz hajók rozsdásak és elavultak voltak, és a harci repülőgépeik sem voltak jobbak. A második csakra a zaklatók és gyávák motivátora. Hencegővé, pózolóvá és látszatemberré tehet.

A második csakra zavarai nagyon megterhelőek lehetnek. Az ilyen emberek úgy látják a világot, mintha az eső azért esne, hogy kifejezetten őket áztassa el. Néha azt gondolják, hogy az egész világ összeesküdött ellenük. Valóban néha miattunk is esik, de a fák, növények, állatok és kövek miatt is esik az eső, vagy csak úgy. Az ilyen ember gyakran úgy érzi, hogy ő jogosult valamire. Amint meggyógyítja második csakráját, rájön, hogy a világ nem tartozik neki semmivel. Pontosan ellenkezőleg, ő az adósa az életnek.

A második csakra a szenvedély otthona is. a kreativitáson és az intimitáson keresztül fejezi ki magát. A második csakrában szeretkezünk a szerelmünkkel. A központ szanszkrit neve szvádhisthána, ami azt jelenti: "Az Önvaló lakhelye".

Mivel a csakra pubertáskorban uralkodó, ha a serdülő nem tudja tisztán és pozitív módon kifejleszteni az énképét, a második csakra megakad a fejlődésben. Az illetőben nem fognak erős érzelmi határok kifejlődni, és esetleg nem fogja tudni felismerni, hogy amit mások akarnak, az eltérhet attól, amire ő vágyik. Lehet, hogy olyan kapcsolatokban szenved, melyekben azt érzi, hogy az emberek nem értik és nem tudják beteljesíteni az igényeit.

A második csakra irányítása alatt ismerkedünk meg a szenvedélyünkkel és fedezzük fel az intimitást, mivel ez az erotikus szerelem központja. A második csakra a méhben található, mely az élet bölcsője. Ez a központ termékenyíti meg és növeszti meg a szenvedély és kreativitás magjait, melyek a magasabb csakrákban fognak kivirágozni.

A második csakra negatív kifejeződése a düh és a félelem. A sámánok abban hisznek, hogy a félelem a legnagyobb ellenség. Hamis tanácsadó, akiben nem szabad bízni, mert ha bizalmat adunk neki, akkor elszívja az erőnket és győzedelmeskedik felettünk. Az a feladatunk, hogy megismerjük a félelmeinket, és megbarátkozzunk velük. Használjuk figyelmeztető mechanizmusként és ne a harcolj-vagy-menekülj reakció triggereként. A félelem a szeretet hiánya miatt keletkező űrben tud szétterjedni, és ezért meg kell tanulnunk átölelni a félelmünket és visszaalakítani szeretetté. Ha képesek vagyunk ezt megtenni, és így megszabadulni a félelmeinktől, akkor szemtől szembe tudunk találkozni az ellenfeleinkkel és meg tudjuk érteni, hogy ők sem különböznek tőlük. Mindannyian ugyanannak az életerőnek a kifejeződései vagyunk. 

2021. április 15., csütörtök

A háromféle karma

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.21. karmanj aszja bhavéd dósah punjápunjam iti szthitih
tadvasád éva szarvésám szarva-déha-szamudbhavah

Arra, aki cselekszik, a jámbor és bűnös visszahatások (hibák) leselkednek. Ez már csak így van! Ennek az erőnek a hatására születik meg mindenki különböző testekben.

Siva a karmikus visszahatásokat (karma-phala) is a dósák (hibák) kategóriájába sorolta be. A Jóga-szútra (4.7) háromféle karmikus visszahatást különböztet meg: fehér (jámbor tettek visszahatása), fekete (bűnös) és kevert (a visszahatás egyszerre tartalmaz jutalmazó és szenvedést okozó elemeket). Mindenki, aki cselekszik, hajlamos arra, hogy hibákat kövessen el, és karmikus visszahatásokat generáljon. A karmikus visszahatások megérésének következményeként vándorol a leélek egyik testből a másikba. Egyedül a jógí az, aki mentesül a háromféle karma megkötő hatása alól:

karmásuklákrisnam jóginasz-tri-vidham itarésám

A jógi karmája se nem fehér, se nem fekete, míg másoké háromféle.”

2021. április 14., szerda

Szakrális csakra - 1. rész

Második csakra

A második csakra a köldök alatt négy ujjnyira helyezkedik el. A vesékkel és a víz elemmel áll kapcsolatban. A második csakra energetikai tápanyaggal látja el a Fénylő Energiamezőnket. Az energia minden formája táplálékot jelent e csakra számára. Feldolgozza a Föld energiáját, melyet az első csakrán keresztül fogadunk be, és az idegrendszerben keletkező érzelmi energiákat is megemészti. Ha ez a csakra megfelelően működik, akkor át tudja alakítani az olyan negatív érzelmeket, mint a düh vagy a félelem, és ki tudja üríteni őket az első csakrán keresztül.

Kronológiai értelemben ez a csakra a 8 és 14 éves kor közötti időszakhoz kapcsolódik. A tinédzserkori romantika és kalandvágy is a második csakra aktiválódásához kapcsolódik. Ez a csakra erotikus, kéjes, álmodozó, fantáziáló, és az adrenalint fokozó élményeket keresi. A második csakra negatív kifejeződése a düh és a félelem.

Ha ez a csakra nem megfelelően működik, akkor azt eredményezheti, hogy összetévesztjük a szexet a szerelemmel. A második csakra nagy feladata pontosan az, hogy a szexuális vonzalmat átalakítsa szerelemmé, romantikus és intim kapcsolattá. Ez nem könnyű feladat, mivel a csakra negatív késztetéseihez tartozik az a szükséglet, hogy a pénz, hatalom és szex segítségével uraljunk másokat.

A második csakra is az öt Föld-csakra egyike, táplál és leföldel bennüket, összekapcsol Pacsamamával, mint a fa gyökerei.

A csakra analógiái:

Elem: Víz
Szín: Narancs
Testi vonatkozások: emésztés, belek, vesék, vizeletkiválasztó rendszer, szexuális potencia, adrenalin, deréktáji fájdalom, menstruációs fájdalom, étvágyvesztés.
Ösztön: szexualitás
Pszichológiai vonatkozások: hatalom, pénz, szex, kontroll, félelem, harc, szenvedély, önbecsülés, szexuális vagy érzelmi bántalmazás, ranszgenerációs szülői minták, vérfertőzés.
Mirigyek: Mellékvese
Magok: kreativitás, együttérzés, család
Negatív megnyilvánulások: félelem, harc

2021. április 13., kedd

A ragaszkodás és az ellenszenv

Újabb részlet az Ísvara-gítából

2.20. anátmanj átma-vigjánam taszmád duhkham tathétaram
rága-dvésádajó dósáh szarvé bhránti-nibandhanáh

A szenvedés és az összes többi állapot abból származik, hogy abban látjuk az Önvalót, ami nem az Önvaló. Az összes hibát, mint például a ragaszkodást és az ellenszenvet ez a téves felfogás hozza létre.”

A Jóga-szútra szerint a rága (ragaszkodás) és a dvésa (ellenszenv) az öt klésa (szenvedés-forrás, amit Siva a versben dósának, azaz hibának nevez) legjellegzetesebb ellentét-párja. Az alábbi szútrákban (2.7-8) definiálja is Patandzsalí Risi ezt a két fogalmat:

szukhánusají rágah - „A ragaszkodás (rága) az élvezethez kötődés.”
duhkhánusají dvésah - „Az emlékezetben rögzült fájdalomból származó szenvedés-forrás az ellenszenv (dvésa).”

Tehát amikor az emlékeinkben tárolt lenyomatok alapján beazonosítjuk, hogy egy bizonyos érzéktárgyhoz vagy cselekvéshez, élethelyzethez élvezet kapcsolódik, akkor ragaszkodást érzünk iránta, míg ha ez az emléklenyomat fájdalmas élményt rögzített, akkor ellenszenvet érezhetünk ugyanazon dolog iránt. Siva rá is mutat, hogy mindkettő alapja az a téves felfogás (bhránti-darsana), mely az Önvalót a nem-önvalóval, vagyis a prakritivel azonosítja.

2021. április 12., hétfő

Gyökércsakra - 2. rész

Az első csakra elsődleges ösztöneit (hajlék és táplálék megszerzése, túlélés, szaporodás) nem tudjuk megtagadni magunktól. Ugyanúgy, ahogy a légzésünket is vissza tudjuk tartani, de nem tudjuk teljesen megállítani, a túlélési ösztönt sem tudjuk kikapcsolni. Ez az energiaközpont az élet első évének felel meg. Azok a traumák, melyeket ezekben az években élünk át, beleértve a születési és magzatkori traumákat is, ebben a csakrában képeznek lenyomatot, olyan pszichológiai programokat aktiválva, melyek a későbbiekben is akadályozhatják személyiségfejlődésünket.

Ha az első csakra nincs egyensúlyban, az a nélkülözés és hiány érzésének formájában is megnyilvánulhat. Még azok is, akik sok vagyonnal rendelkeznek, félelmet érezhetnek a vagyonuk elvesztése miatt, és kerítésekkel próbálják megóvni a szomszédaiktól mindazt, amijük van. A táplálkozási ösztön egyik kifejeződése a túlevés, a pénz vagy játékok gyűjtögetése, amikor sohasem elég, bármennyink is van.

Az első csakra szintjén lévő ember annyira egocentrikus lehet, hogy nem tudja hitelesen kifejezni és megélni a szeretetet, mivel nem tudja beleképzelni magát a másik helyzetébe, képtelen az ő cipőjében járni.

Ha az első csakra tiszta és egyensúlyban van, akkor a hiány mentalitása megszűnik. Rájövünk arra, hogy igazából nem szenvedünk hiányt semmiben, és bőségben élünk. De az intellektuális megértés nem elegendő, a testünk minden egyes sejtjével tudnunk kell, hogy az Univerzum gondoskodik rólunk és fenntart bennünket.

Az első csakrához kapcsolódó hormonok a tesztoszteron és az ösztrogén. Laboratóriumi vizsgálatok során kiderült, hogy a férfiből két elsődleges reakciót vált ki a tesztoszteron: szexuális vágy és agresszió. Ha egy nő tesztoszteron-injekciót kap, akkor arra szokott panaszkodni, hogy nem tud másra gondolni, csak a szexre. Az első csakra egyensúlyzavara felboríthatja a tesztoszteron hatását, vagyis a férfi összetéveszti a hormon által kiváltott két ösztönös impulzust. Ebben az esetben bántani kezdi a nőt, akit szeret és idővel tönkreteszi az intimitást kettejük között. Az ösztrogén, mely a petefészekben termelődik, a táplálás, kapcsolat utáni vágy és a szexuális kapcsolat iránti erős érzéseket hoz létre. Az első csakra egyensúlyzavara azt eredményezheti a nőben, hogy túlzottan ragaszkodik a kapcsolat nyújtotta biztonsághoz és ezért hajlandó lemondani az önállóságáról.

A törzsi kultúrákban általában az első csakrához kapcsolódó felnőtté avatási szertartásokat szoktak elvégezni, mellyel megünneplik azt, amikor az ifjúból felnőtt férfi vagy nő lesz. A szertartás során a fiatal elengedi a szülői kapcsolódást, mely az anyjához és az apjához fűzi. A szertartás alatt az ifjú a Földanyát nevezi meg anyjának, aki soha nem fogja elhagyni, és az Eget a szilárd, megbízható, kitartó apjának. Ez biztosítja, hogy a fiatalnak továbbra is lesznek szülei, de most már olyan erők lesznek azok, melyek nagyobbak a biológiai apjánál és anyjánál. Az ifjú most már részt vehet az Égnek és a Földnek végzett szertartásokban és felajánlásokban, így fenntartva tudatos kapcsolatát kozmikus szüleivel. Mivel a nyugati kultúrában hiányoznak ezek a felnőtté válási szertartások, a felnőttek szellemileg árvák maradnak. Végigküzdjük az életünket, közben apátlanak és anyátlanak érezve magunkat, és később rájövünk, hogy nem tudunk megfelelő szülők lenni.

Szanszkrit nyelven múládhárának (alap- vagy gyökércsakrának) nevezik az első csakrát. Energetikai házunkat erős alapra kell építeni. A jóga-hagyományban a Kundaliní energia otthonának tekintik ezt a csakrát. A Kundaliní szimbóluma az összetekeredett kígyó a gerincoszlop alján.

A sámáni hagyományban a Kundaliní az őskígyó archetípusa, az Ouroboros, mely a sját farkába harap, és az önmagunkba merülés öntudatlan állapotát képviseli. Az amazóniai népek erejét Szacsamama, a vízi óriáskígyó képviseli. Észak-Amerikában a csörgőkígyó, Indiában a kobra képviseli. Ahogy sikerül megtisztítani az első csakrát a lenyomatoktól, a Kundaliní energia felébred. Az elsődleges kígyó felegyenesedik, és női minőségű energiája felkúszik a csakrákon át. Az amerikai, indiai, tibeti sámánok régóta hittek abban, hogy a női őserő által mozog, él, szaporodik és virágzik minden élőlény. Nem meglepő, hogy a Teremtés könyvében a kígyó hozza el a tudás fájának gyümölcsét az Embernek. A kígyó energiája, mely mindannyiunkban ott szunnyad, a Földanya, a szülő-bolygónk szívverése.