2011. december 31., szombat

Szeretgetés

Csütörtökön akro-jógán voltunk Gergőnél és Gabinál, és ott hallottam a "szeretgetés" kifejezést, amikor akró közben vagy utána megmasszírozzák és nyújtják egymást az akró partnerek. Thaiföldön én is megkedveltem a thai masszázst, pedig korábban meglehetősen masszázs-ellenes voltam. Úgy látszik, ahogy öregszik az ember, egyre jobban értékeli az emberi érintést, törődést és szeretetet. 


Nem is lehet rosszabbat elképzelni annál, mint amikor az ember magányos, nem érinti meg senki, se fizikai szinten, sem érzelmileg, és nem adhat és kaphat szeretetet nap mint nap. Persze szerintem ez is egy olyan helyzet, amit az ember választ magának, mert mindig lehet választani olyan életet, amikor van lehetőségünk kifejezni a szeretetünket, önmagunk iránt, és mások iránt. Talán ezért is szeretnek az emberek akro-jógázni, mert az egymásrautaltság, a kölcsönös bizalom, az őszinteség megnyitja az ember szívét az érintésen és a közös gyakorláson keresztül, és rájövünk, hogy nem vagyunk magányosak a világban, hanem szerető szívek vesznek körül bennünket. 


Az olyan jógaórákon, ahol mindenki egyedül végzi a gyakorlatokat, ez esetleg nem mindig jön ki, mert ott is megtörténhet, hogy egész óra alatt a saját elménk csapongását  követjük, és ahelyett, hogy a jógázó közösségben szétáradó szeretetben elmerülnénk és felföltődnénk vele, esetleg csak azt érezzük, hogy ilyen vagy olyan okból kifolyólag zavar vagy irritál a másik jelenléte.


Ahhoz azonban, hogy a nekünk kijáró törődést megkapjuk, nem is feltétlenül szükséges az, hogy valaki más foglalkozzon velünk. Persze a masszázs az jó dolog, szerintem sokkal jobb, mint az önmasszázs. De az ember vagy elmehet egy masszőrhöz, akinek az energiája kellemes hatással van rá, vagy számtalan más módját is választhatja a kényeztetésnek, amiről oly gyakran elfeledkezünk rohanó hétköznapjainkban, és extrovertált, teljesítményorientált világunkban. Az alábbi idézetet olvastam ma egy blogban: 


"Az igazság az, hogy nem kényeztethetjük magunkat eléggé. A testünknek, az elménknek, az érzelmeinknek és a lelkünknek minden nap szüksége van a jó bánásmódra. Mindegyik részünkkel törődni kell, és minél több módot találunk arra, hogy apróságokkal kényeztessük magunkat a nap folyamán, annál jobb lesz a közérzetünk. Ahogyan bánunk önmagunkkal, úgy bánunk a világgal."


Szóval úgy látszik, kiöregedtem a mártír-forradalmár szerepből, amit néha a jóga-szellemiség is sugall, hogy minél több önsanyargatásnak teszi ki magát az ember, annál közelebb kerül a megvilágosodáshoz. A mai világ és gondolkodásmód is inkább a fakír-jógi hangulat felől a wellness-jógi hangulat felé mozdítja a hangsúlyt, aminek szerintem nem feltétlenül kell ellenállni, mivel akaratlanul is olyan mértékű fizikai, toxikológiai, ideológiai, érzelmi stb. stressznek tesszük ki magunkat nap mint nap, hogy a szöges ágyon fekvés vagy lékben fürdés vagy éppen az evés és ivás ész nélküli leredukálása nem valószínű, hogy békességet hozna elkínzott lelkünknek. 


Persze a kényeztetést is ki kell érdemelni, és a belőle kapott pozitív töltetet meg kell tanulni visszasugározni másokra és a saját céljaink, törekvéseink elérésére fordítani, és megedzeni az akaraterőnket, amit a függőségek és a káros szenvedélyek általában szétforgácsolnak. A fenti blog, amiből idéztem, egy könnyen kivitelezhető trükköt javasol az önkényeztetésre: havonta vagy hetente egyszer, főleg télen, egy jó meleg kádfürdőt, gyertyafénnyel, illóolajokkal, sókkal stb. Ha még jobban fel akarjuk turbózni a wellness-élményt és a méregtelenítő hatást, akkor előtte végigmasszírozhatjuk a testünket valami jóféle természetes masszázsolajjal. A szauna, gőzfürdő, törökfürdő sem utolsó dolog, ilyenkor télen gyakori vendég vagyok ott magam is, és jó társaságban még élvezhetőbb az egész dolog, utána a gyakorlás is jobban megy, és az ember elméje is relaxáltabb, nem lehet olyan könnyen felidegesíteni. Szóval, kényeztetésre fel, ne csak álmodozzunk, adjunk meg magunknak azt, amit megérdemlünk! Ja, és ha arra vágysz, hogy valaki szeretgessen egy kicsit, akkor jöhetsz az Akro Jam-re ma délután az Atma Budába!

2011. december 30., péntek

Yoga Synergy az Atmában!

Nagy hirtelenséggel (majdnem) az utolsó pillanatban derült ki, hogy január 8-án, vasárnap Yoga Synergy workshop lesz az Atma Pestben, méghozzá 2x3 órában, 9-től 12-ig és 2-től 5-ig. A workshopot Roman Kouzmenko, egy orosz származású, de Aursztráliában élő jógaoktató fogja elkövetni. Több, mint tíz éve tanít jógát, és a South Side Yoga Studio igazgatója Melbourne-ben. Fiatal korában kezdett atletizálni, és huszonéves korára képtelen volt bármiféle fizikai mozgásra fájdalom nélkül. Fordulópontot csak a rendszeres jóga-gyakorlás hozott. Most Roman teljes idős jóga-oktató, és a Yoga Synergy alapítóinak útmutatása szerint oktat. Simon Borg Olivier, a Yoga Synergy rendszer egyik létrehozója 2011 nyarán maga is tartott egy nagy sikerű workshopot Budapesten, és felkeltette a résztvevők kíváncsiságát a Yoga Synergy rendszer Iránt, amelyben ugyanúgy ászana-sorozatok vannak, mint például az astangában, de a gyakorlatokat folyamatos mozgással végzik, és nem tartják ki az egyes pózokat. Néhány szó az általam még nem nagyon ismert, de kíváncsian várt jóga-rendszerről: 



A Yoga Synergy egy dinamikus mozgó meditáció, ami fejleszti a keringési rendszert, az erőt és a hajlékonyságot, valamint a belső egészséget, energiát, kecsességet és a stressztűrő képességet. Ez egy astangán alapuló vinyásza flow-jellegű meditatív gyakorlás, amely összekapcsolja a pózokat a légzéssel, miközben fenntartja az anatómiai és fizikai összhanggal kapcsolatos tudatosságot, és lehetővé teszi, hogy a tanulók a saját ütemükben fejlődjenek. 

A Yoga Synergy ugyanolyan dinamikus és ugyanakkora kihívás,mint bármelyik klasszikus jógastílus, és legegyszerűbb és legkönnyebb formájában annyira lágy és gyengéd, amennyire szeretnénk, és az egyéntől függ, hogy mennyire keményen dolgozik a Yoga Synergy-ben, így a haladó gyakorlók és a kezdők számára is nyitva áll. 

Roman egy gyakorlati kurzust fog tartani, amelyben a jóga-mozgás elveire és alapjaira koncentrál, és arra, hogyan alkalmazhatjuk ezeket az eredeti fizikai hatha-jóga gyakorlása közben. A kurzus az idegrendszer megnyugtatására és kiegyensúlyozására koncentrál a rekeszizom- vagy hasi légzést alkalmazva, miközben a pózokban megtartjuk a hasfalat. Ezeknek az elveknek a hétköznapi életbe való átültetése segíthet az ízületek és az izmok regenerációjában és stabilizálásában, megelőzi és gyógyítja a sérüléseket, és megkönnyebbülést okot a fizikai és érzelmi fájdalom esetén. Roman egyszerűen elsajátítható Yoga Synergy technikákat fog ismertetni, amelyek javítják a keringést, és elősegítik az ízületek és szervek optimális egészségi állapotának elérését.  


Az egynapos workshop részvételi díja 10 ezer Ft, jelentkezés és befizetés: Tánczos Tünde 2662258, 06304183461, Email: info@atmacenter.hu 


És a végére egy kis kedvcsináló Simon Borg Oliviertől:

2011. december 29., csütörtök

811 - a paradicsomi diéta???

Na utánanéztem ennek is, mert van egy FB-ismerősöm, aki ezt propagálja. Az internetes cikk, amely a 811, pontosabban 80/10/10 diétát taglalja, a következő hangzatos címmel indít: "A 80/10/10 KÜLDETÉSE AZ EMBERISÉG VISSZAVEZETÉSE A BOLDOGSÁGOS PARADICSOMI ÚTRA." Na, ez komoly, gondoltam, akkor lássuk, mit is esznek tulajdonképpen az üdvözült 811-esek! 


"A 80/10/10 vagy 811 elnevezésben a számok százalékos arányt jelentenek, vagyis 80% szénhidrát (egyszerű szénhidrát), 10% fehérje és 10% zsír. Ilyen módon egy 2000 kalóriás napi energiabevitel esetén, 1600 kalória származik egyszerű szénhidrátból, 200 fehérjéből, és 200 olajokból. Ételcsoportra lebontva ez azt jelenti, hogy a kalóriabevitel 90-95 %-a édes gyümölcsökből, 2-6 %-a zsenge zöld levelekből, zöldségekből, és nem édes gyümölcsökből (paradicsom, paprika, uborka…), és 0-8% csonthéjas és olajos magokból származik. A gyakorlatban ez az étrend naponta 2-3 nagy gyümölcs étkezést jelent kiegészítve egy nagy zöld saláta étkezéssel délután. Időnként, nem napi szinten, a délutáni zöldek mellé max. 3 dkg (kis marék) csonthéjas v. olajos mag alkalmazható."


A cikk további része lényegi információkat nem tartalmaz, csupán azt bizonygatja, hogy az ember genetikailag erre a táplálkozásra lett teremtve, és hogy a hőkezelt élelmiszerektől el kéne borzadnia, mert hogy az mennyire káros. Nos, egy pár megjegyzést azért hozzáfűznék a magam részéről, saját tapasztalatokra is alapozva. Az első érv, amivel ugye a nyers vegánok átlalában elő szoktak hozakodni, az, hogy az ember génállományához az állatvilágból a legközeleb az emberszabású majmoké esik, márpedig azok nyers vegánok, és dominánsan gyümölcsevők. Hurrá! 


Egyik kedvencem ez a gorillás kampány-kép, mert ugye a gorilla irdatlan erős állat, és valóban csak növényeket eszik (a vegánok szerint). De azért nekem van egy olyan érzésem, hogy egyrészt a gorillának mág így is teljesen más az emésztőrendszere, mint az embernek, még ha csak pár % is az eltérés a génállományban, másrészt a gorilla 200 fölötti kilós testsúlyához képest napi 18 kiló ételt is megeszik. Mellesleg a legtöbb forrás szerint a gorillák simán megeszik a bogarakat, hernyókat sttb. tehát azért nem annyira meggyőződéses vegánok :-) De mentségükre legyen mondva, hogy azokat is nyersen eszik, nem pedig olajban sütve :-). 


Ha ezt lebontjuk mondjuk egy 65 kilós emberre, akkor neki napi 6 kiló növényt kellene elfogyasztania. Nekem ez már eleve gyanús. Egyrészt, mire ezt megeszed és rendesen megrágod, elmegy vagy két-három óra a napodból, másrészt irdatlan mennyiségű vizet, rostot, stb. viszel be a szervezetdbe. Nekem ez nem tűnik a leghatékonyabb táplálkozásnak, mert ha az ember az optimális "üzemanyagot" fogyasztja, abból elvileg jóval kisebb mennyiség is elég kellene, hogy legyen, illetve hamarabb kellene, hogy csillapítsa az éhségérzetet.


Azzal egyetértek, hogy a finomított szénhidrátok, pl. gabonaételek, édességek, magas keményítő-tartalmú ételek elnehezítik a gyomrot, és "hamis" éhségérzetet generálnak, aminek általában egyenes következménye az elhízás, mert az ember újra és újra nekiugrik a szénhidrát-zabálásnak, miközben a fontos vitális anyagokban még mindig silány az étrendje. Ez valószínűleg a húsételekre is igaz lehet, bár azt már olyan régen nem fogyasztottam, hogy nem annyira emlékszem a húsételek által kiváltott éhségérzett jellegére. De az biztos, hogy a húsételek is vitaminokat és ásványi anyagokat vonnak el a szervezettől, és eltömítik a sejteket a sok zsírsavval. 


A következő kifogásom az, hogy itt megint rá akarnak erőltetni egy egységes táplákozási rendszert mindenkire, mert hogy genetikailag az a "tökéletes". Én ezt egy meglehetősen szűk látókörü megközelítésnek gondolom. Egy városi puhánynak, vagy olyan embernek, aki minimális mennyiségű fizikai erőt fejt ki egy nap, jól jöhet a 811 diéta, főleg, ha hús- vagy szénhidrát-függőségből jön ki éppen, hiszen ez a könnyed étrend jó lehetőséget ad a fogyásra és a méregtelenítésre, viszont nem mardos az éhség a sok gyümölcscukor miatt. Még talán egy jógásnak is elmegy, ha mellette nem űz erő- vagy teljesítménysportokat. 


De ha valaki mondjuk nehéz fizikai munkát végez, vagy végigtol napi 1-2 kemény edzést, ahol 2-3-4 ezer kalóriát eléget, akkor szerintem simán jól jöhet neki egy kis többlet-fehérje és energia a tejtermékekből. Én legalábbis ezt teszem. Na nem fogyasztok napi több kiló tejterméket, de 20-30 deka sajtot, túrót, joghurtot, tejfölt azért elfogyasztok, és olajos magvakat, illetve hüvelyeseket is. Szeretem a zöldet is, de ekkora mennyiségű fehérjét salátából kinyerni az nem lenne olyan könnyű vállalkozás. 


Szénhidrátot én is nagyon minimálisat eszem, de bizonyos testalkat vagy életvitel mellett azért szükség lehet valamivel több gabonára is. Ha a testzsír kezd kórosan lecsökkenni, akkor én növelném a szénhidrát-bevitelt, mert a zsírsavak önmagukban nem hízlalnak, ha nincs összetett szénhidrát-bevitel. Tehát igány szerint kell táplálkozni, az egészségügyi állapotunkat, edzési és alakformálási céljainkat figyelembe véve. Én azért azt gondolom, hogy hús nélkül mindenki meg tud lenni, ha nagyon akar, talán még az eszkimók is, mert most már ott is van Tesco :-).


Még egy gondolat a 811 diétával kapcsolatban: bár erőtreljesen támadja a túlzott szénhidrát-bevitelt keményítő és cikrok formájában, ugyanakkor ezt irdatlan mennyiségű gyümölcscukorral helyettesíti, tehát ebben a diétában szerintem ugyanúgy ott van a cukorfüggőség, csak talán nem annyira káros formában. Én magam reggelire szoktam gyümölcsöt enni, és ebédre, illetve vacsorára már áttérek a zöldségekre. Tejterméket mindegyik mellé lehet párosítani, illetve az olajos mag, hüvelyes nálam is 10-15 százalékban szerepel. A gyümölcs és zöldség aránya viszont kb 1 az 1-hez, vagy néha a zöldség még több is. Persze mindenki kísérletezhet, de legyünk reálisak, és ne áltassuk magunkat "vibrant" egészséggel, ha nem bírunk felemelni egy húszkilós bőröndöt, vagy meghalunk egy szigetkör lefutása után. 


Azon kívül még roppant idegesítő a cikkben a nyelvtani pongyolaság, a  névelők használatának következetes mellőzése. Ha már valaki arra vállalkozik, hogy írásban kommunikálja a nézeteit, akkor azért nem ártana, ha megismerkedne a magyar nyelvtannal, mert az ilyen primitív megfogalmazás nekem olyan embert sugall, aki szinte bármire befanatizálható, anélkül, hogy körültekintően mérlegelné a zászaljára tűzött állítások valóságtartalmát. 

2011. december 28., szerda

Amikor vége a világnak

Most döbbentem rá, hogy már csak kevesebb, mint egy év van hátra a világ végéig :-) Persze erről már írtam korábban, és szinte biztos is vagyok benne, hogy sztoikus nyugalommal fogom túlélni ezt a soron következő világvégét is, de azért az ember eljátszik a gondolattal, hogy mit is tenne egy jógi, hogyan is fogadná, ha hirtelen minden összeomlana körülötte. Na nézzük akkor a jógás forgatókönyvet világvége esetére: 


1. opció: Mindannyian meghalunk, akkor sok mindennel nem kell foglalkozni. Ezen belül két alváltozat van: a) a halál után nincsen semmi, vagyis nem maradunk fenn tudatos lényként. Akkor viszont no para! :-) b) Ez a védikus megközelítés - a lélek örök, úgyhogy a halálunk után megszületünk egy másik testben, vagy másik bolygón, vagy másik univerzumban, és szépen folytathatjuk a mindennapos küzdelmet az életben maradásért. A lehetőségek szinte kimeríthetetlenek, még ha ezt az egy bolygót esetleg sikerül is tönkrevágni.


2. opció: Szinte mindenki meghal, de mi éppenséggel életben maradunk. Ezen belül is kb két lehetőség van: a) Ha nem vagyunk lúzerek, és valahogy meg tudjuk oldani az alapvető létszükségleteink előteremtését, akkor folytatódik a küzdelem tovább, akár még egy új civilizációt és fel lehet építeni, jógikus alapokon. b) Ha lúzerek vagyunk és nem tudjuk előteremteni a napi betevőt, akkor egy hosszabb meditáció után következik a szamádhi, de ez sem olyan nagy meglepetés, mert naponta ezrek halnak éhen a földön, sőt, eleve minden pillanatban egy csomó ember meghal különböző okokból kifolyólag, és nekik az a pillanat a világvége, azt kell megélniük. 


A jógi nem fél a haláltól, és ami utána következik, mert egész életében erre készül, erre gyakorol. Nem szabad félni a változástól, mert úgyis elkerülhetetlenül bekövetkezik, és amikor azt tapasztaljuk, hogy a körülmények túl vannak az irányításunkon, és olyan erők lépnek működésbe, amelyekhez képest jelentéktelenül parányiak vagyunk, akkor egy dolog marad hátra: "Ne ess kétségbe, go with the flow, enjoy the ride, és éld meg az egységet".


De persze a legtöbb embernek ez a világvége-para is tulajdonképpen valamiféle menekvés a napi kihívások elől, egy kifogás, amire rá lehet kenni a saját lúzerségünket, és egy indok, hogy ne legyünk jelen a MOST-ban. Az alábbi indián versike nagyon megtetszett, és azt hiszem, hogy ebben a mentalitásban szeretnék megélni minden pillanatot, amíg itt vagyok, mindegy, hogy mikor lesz a világvége, vagy mikor kell búcsút intenem földi létemnek, hogy újabb, ismeretlen mélységek vagy magasságok felé vegyem utamat.


"Nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal. Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy. Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül. Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom. Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül , hogy elrejtenéd, vagy mindenképpen megváltoztatni akarnád. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk az emberi mivoltunk korlátaira. Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e. Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalódás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ez által megbízható. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen! Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van. Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van. Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy beállsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg. Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál. Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."


-Oriah Hegyi Álmodó indián törzsfőnök verse-

2011. december 27., kedd

Ki szereti a kövér embereket?

Én egyből fel is tenném a kezemet, hogy én szeretem őket :-) Főleg, ha jönnek jógázni, és ha jönnek az étterembe :-) Ezt csak azért kötöttem ki így az elején, mert mostanában annyi kövérség-, szénhidrát-, meg McDonalds-ellenes posztot tettem fel a falamra, hogy egyesek már azt vélik gondolni, hogy diszkriminálok a kövér emberek ellen. 


Pedig nincs másról szó, csak arról, hogy felhívom a figyelmet az elhízás veszélyeire, mert azon ritka kivételektől eltekintve, akik mér tekintélyes hurkákkal jöttek a világra, és ezeket egész életük során sikerült megőrizniük, vagyis valószínűleg van némi genetikai hajlamuk rá,  a többieknél az mind egy szerzett dolog, és ahogy felrakódtak a zsírpárnák, úgy el is tudnak tűnni, de erről már sok szó volt a korábbiakban. 


A túlsúly pszichés oldala viszont egy érdekes dolog. Valahol azt olvastam, hogy az elhízott embereknek önértékelési zavarai vannak (csakúgy, mint az anorexiásoknak), és általában ez a legnagyobb akadály a normális testsúlyuk visszaállításában. A zsírpárnák egyfajta védőpáncélként szolgálnak a környezet támadásaival szemben, melyek egyik lehetséges célpontja éppenséggel az alakjuk, vagyis egy túlsúlyos ember általában kifejezetten érzékeny arra, ha a kövérségét hozzák szóba, és úgy érzékeli, hogy a világ elutasítja, nem szereti őt, ami elől az evésbe menekül, mivel az étel szereti őt, és tiltakozás nélkül engedi, hogy a magáévá tegye. 


Önmagunk elfogadása persze csak az első lépés a harmónia felé, a második az természetesen az étkezés kontrollálása, amely a jógában is egy fontos alapelv. Egyes jóga-guruk szerint a legfontosabb és sokszor az egyetlen tiltó szabály, amit a jógi képes követni a mai világban, és fontos is követnie, ha sikeres jógi akar lenni, az a mitáhára, vagyis a mértékletes evés.


Ez nem csak az evés mennyiségére, hanem összetételére is vonatkozik. Hiszen a jógi általában erőszakmentesen akar étkezni, ezért vegetáriánus lesz, és a húsételek kerülése az elme nyugtalanságát is csökkenti. Mivel a jóga gyakorlásához nincs szüksége nagy mennyiségű szénhidrátra, ezért inkább gyümölcsöket, zöldségeket, hüvelyeseket és magvakat eszik, valamennyi tejtermékkel, és próbálja minél természetesebb formában magához venni az élelmiszereket. 


Emellett egy jógi nem lusta gyakorolni, és a testét megfelelő kondícióban tartja, mivel az az eszköze az önmegvalósításhoz. Szóval a jógi úgy érzi jól magát, és úgy mutat példát másoknak, hogy kifogástalan egészségi állapotban van, és így mások is elkezdik követni az étrendjét, az életmódját, és visszanyerik az egészségüket, és megszabadulnak egy csomó frusztrációtól. A kövér ember ugyanis lelkiismeret-furdalást érez azért, mert túl sokat eszik, és nem mozog eleget, de ez nem mindig elég motiváló erő ahhoz, hogy megváltoztassa az életmódját. 


Én azt szoktam mondani, hogy ha valaki kövér, és meg van elégedve magával, és az is marad, akkor én így is szeretem, és sok boldogságot kívánok neki. De az ilyen ember nem aggódik azon, hogy kinek tetszik vagy kis szereti és ki nem. Ha viszont valaki úgy érzi, hogy most már szeretné elkezdeni a forradalmat, méghozzá életmód- és alakváltással, akkor én azt bátorítom, és segítve a tapasztalataimmal, mert mindenkinek joga van ahhoz, hogy elérje a legjobb formáját, és elégedettséggel nézzen a tükörbe és a mérleg számlapjára minden reggel. 


A testsúlytól, zsírszázaléktól, és BMi-től függetlenül azért mindenkit szeretettel várok jógázni, mert a joga nem csak a soványak és csinosak kiváltsága, hanem mindenkié! Ráadásul javítja az önértékelésünket és szabályozza a hormonháztartást, így egy jógázó fogyókúrás sokkal gyorsabb és tartósabb eredményekben reménykedhet, mint azok a társai, akik nem jógáznak, hanem csak a legújabb diéta-trendeket lesik a női magazinokban. Éljenek a kövérek, jó sokáig és minél soványabban! :-)  

2011. december 26., hétfő

Real Men Do Yoga

Az elmúlt hetekben találkoztam ezzel a cikkel, és most jutott időm arra, hogy végig is olvassam. Telkes Orsi "Jógával az élet" blogjában található, és azt taglalja, hogy miért ódzkodnak a férfiak a jógától. Nos, mindenkinek azt ajánlom, hogy szánja rá az időt, és olvassa végig a cikket, utána kezdjen csak a saját gondolataim olvasgatásába, ami nem is igazán reakció a cikkre, inkább csak a témával kapcsolatos eszmefuttatás. Ez eredeti cikk is tartalmaz ugyanis egy csomó magvas gondolatot, amit nem akarok szóról szóra megismételni.


Nos, személyesen bennem sohasem merült fel az a kérdés, hogy a jóga egy nőies vagy nem férfias dolog, és hogy nőknek való, vagy hogy Sickratmant átfogalmazzam: "Jógára jársz? Buzi-e vagy?" Amikor én elkezdtem ismerkedni a jógával, akkor még nem volt akkora divat, de annyira egzotikusnak tűnt, és annyi volt a misztifikáció körülötte, hogy roppant módon elkezdett vonzani, és abban az időben még túlsúlyban voltak a férfi oktatók a nőkkel szemben. Yesudian, Iyengar, Vígh Béla, Weninger Antal és még sorolhatnám a klasszikus szerzőket. Úgyhogy nekem fel sem tűnt, hogy ez ne lenne egy férfias dolog.


A társadalmi modellektől eltekintve (a férfi az erős, izomtól dagadó és agresszív harcos, a nő a hajlékony, gyenge, a lelkiségre nyitott és érzelemdús anya), valahol a genetika is azt sugallja, hogy a nőknek hamarabb lesznek sikerélményeik a hajlékonyságot és szívósságot kívánó jógában, ahol ráadásul befelé is kell fordulni, mint a férfiaknak, akik egy átlagos jógaórán kb halálra unják magukat, ha pedig olyan gyakorlat van, ami nekik is nehéz, akkor frusztráltak lesznek, mert nem szeretnek gyengének mutatkozni, főleg nők előtt. A tesztoszteron ugyanis valóban merevvé teszi a szöveteket, míg az ösztrogén hajlékonnyá, tehát az valahol igaz, hogy a nők nagy átlagban könnyebben tudnak fejlődni a jógapózokban, mint a férfiak. Persze eltérések mindig vannak, másrészt ez nem versenysport, az embernek önmagához mérten kell fejlődnie, és kb egy tucat sportággal a hátam mögött még mindig azt tudom mondani, hogy a jóga a király, és mindenkinek nagyon hasznos az, ha fejleszti a hajlékonyságát, de főleg annak, aki merev. Vagyis ha egy merev férfi elmegy jógázni, az lehet, hogy nem látványos, vagy szép, de igazból sokkal több hasznot kap a jógaórából, mint egy űberhajlákony RG-s lány, akinek eleve már túl vannak nyújtva az ízületei, és alig tartják össze a csontjait. 


A másik dolog persze az, hogy a férfiak keresik a kihívást, és ha nem fáradnak el kellőképpen egy jógaóra után, akkor nem lesz annyi kedvük ismét rászánni az időt. Én magam is ezért kezdtem el a brutálabb jógaórák felé tendálni, és melegben jógázni. A Bikram-stúdiókban például nem olyan rossz az arány, mindjuk lehet, hogy ehhez az is hozzájárul, hogy ott a csajok tenyérnyi topokban és forrónaciban jógáznak, és a legtöbbjük egész jó karosszériával rendelkezik :-).


Nálunk az Atmában is hasonló a helyzet, illetve az astanga-gyakorlók körében azért elég szép számmal vannak férfiak, mert az is megpróbálja az embert. És szerintem, ha egy értelmesen gondolkodó férfi rájön, hogy a hajlékonyság kifejlesztése (az erővel párhuzamban természetesen) is egy komoly kihívás, akkor simán elkezdi gyakorolni a jógát, és szerintem itt mg az sem feltétlenül probléma, ha női oktató vezeti az órát. Nálunk egyes atmás oktató lányok óráin kifejezetten sok férfi szokott lenni, de nálam is vannak rendesen, főleg a Hot Ashtangán és az Ironon.


Amit én előnytelennek tartok ezzel kapcsolatban, az például a női jóga, ahová csak nőket engednek be, és ezzel pontosan azt a hangulatot erősítik, hogy a jóga nőknek való, és a férfiaknak semmi keresnivalójuk köztük. Ezzel persze szerintem ugyanakkor öngólt is lőnek, mert eleve a legtöbb nő szingli, aki minden nap ráér jógára járni, és ha munka után szórakozás helyett mindig csak jógára jár, akkor nem nagyon is van más ismerkedési lehetősége. Szóval a nőknek is az az érdekük, hogy jöjjenek a férfiak jógára, és szerintem a férfiak általában értékelik azt, ha látják, hogy egy nő ugyanúgy végigizzadja azt az órát, ami egy férfinek is kihívás.


A lelki dolgokkal kapcsolatos része is igaz, és valóban ez is lehet egy olyan tényező, ami távol tartja a férfiakat a jógától. De a valódi férfi, aki keresi önmagát, az megküzd a félelmeivel, és legyőzi őket, és így találja meg a belső harmóniát önmaga női és férfi oldala között, ami viszont a legtöbb nő számára is vonzó. Egy egyensúlyban lévő férfi sokkal vonzóbb, mint egy gyenge akaraterővel rendelkező, függőségekbe menekülő férfi, mivel a nők elsősorban menedékre és biztos támaszra vágynak a férfiak részéről, és az, hogy mekkora hősök, csak másodlagos szempont. Szóval valódi férfiak, gyülekező, jógára fel!

2011. december 25., vasárnap

Az elme felfüggesztése

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:


"A tudat megvalósításának útja az elme hullámainak passzív felfüggesztésén, lenyugtatásán, és megszűnésén keresztül vezet, ami csak a befelé forduláson, bölcsességen, intelligencián és tudáson keresztül lehetséges. Az 1.16. szútra kijelenti, hogy a niródha állapotát a teljes meghódolás hozza létre, ami nem más, mint a legfelsőbb lemondás (pará vairágja). Ezért a niródhát felfüggesztésnek vagy megszűnésnek fogjuk fordítani, mivel nem utal egy külső agresszorra, mint a "kontrollálás" kifejezés.


A felfüggesztett elmeállapot (niródha csitta) terméke a tárgy nélküli vagy tudaton túli szamádhi (aszampragjáta szamádhi), A 2.45-ös szútra azt állítja, hogy a szamádhi a Legfelsőbb Lény előtti meghódolás eredményeként is elérhető. Srí T. Krisnamácsárja, aki Srí K. Pattabhi Jois tanítványa volt, abban hitt, hogy ez volt a szamádhi elérésének elsődleges módja. 


Mindezek a kijelentések arra utalnak, hogy a szamádhi a meghódolás, elkülönülés, megvalósítás, és az elme hullámainak megnyugtatásán, lecsillapításán, felfüggesztésén és elcsendesítésén keresztül szerzett tudás folyamatának következménye. Ha olyan kifejezéseket használunk a niródha magyarázatára, mint a kontroll, elnyomás, és korlátozás, akkor ez az elme felingerlését is magában foglalja az egó és az akaraterő használata miatt. Ha ilyen módon végezzük, akkor a meditáció nem a felszabadulás, hanem az egó-mánia felé visz. 


Ebben a második szútrában Patandzsali azt is kijelenti, hogy csak a szamádhi legmagasabb formája alkotja a valódi jógát. A szamádhi két formája, vagyis az alacsonyabb rendű, tárggyal rendelkező (szampragjáta), valamint a magasabb rendű, tárggyal nem rendelkező (aszampragjáta) szamádhi annyira különböznek, hogy Patandzsali akár két különböző lépcsőfokra is oszthatta volna őket. Ahelyett azonban, hogy szétválasztotta volna őket, ebben a szútrában a jógát tárgy nélküli szamádhiként határozza meg, a 3.3. szútrában pedig meghatározza a tárggyal rendelkező szamádhit. A tárgy nélküli szamádhit a következő módokon lehet megérteni: A szamádhinak ez a legmagasabb a valódi és természetes állapotunk, amikor a tudat elmerül a tudatban. Ez nem egy élmény, hanem örök, teremtés, kezdet és vég nélküli, Nem lehet gyakorolni, és nem lehet létrehozni. Ez a középpontunk, a forrásunk és a sorsunk. Ebben lakozunk jelen pillanatban is, de a tudatlanság miatt nem értjük.Ez a legmagasabb szamádhi a cél, és ez a valódi jóga. 


A nyolc lépcsőfok, amelyekbe beletartozik a tárggyal rendelkező szamádhi is, azok a lépések, amelyek visszavezetnek bennünket a forrásunkhoz. Ebből az okból kifolyólag a jógát itt a felfüggesztett elme természetes állapotaként definiálják, míg a szamádhit a 3.3.-as szútra úgy határozza meg, mint egy tárgy felismerését úgy, ahogyan az van. összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a tárgy nélküli (aszampragjáta) szamádhi a jóga célja és valódi állapota. A tárggyal rendelkező (szampragjáta) szamádhi gyakorlása pedig az út, ami ahhoz a célhoz vezet. 

2011. december 24., szombat

Az egó és az értelem

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:


"2. Ahankára


Ez az egó vagy egoizmus. Az aham azt jelenti, hogy "én", a kara pedig azt jelenti, hogy cselekvő vagy végrehajtó. Együtt azt jelentik, hogy "én, a cselekvő". Az egó az az elv, amelyik a gondolkodó elv benyomásait birtokolja. Az egó azt mondja: ""Én" vagyok az, aki érzékeli a közeledő teherautót, és ezért "nekem" kell a járda biztonságába visszahúzódnom, különben "én" halott leszek. 


2. Buddhi


Ez az értelem, vagy intelligencia, mely kifejezés a budh tőből származik, ami azt jelenti, hogy "felébredni". A jógában az értelem az intelligencia székhelye. A mi példánkban az intelligencia mondjuk képes megérteni, hogy mi a vasérc és a tűz, olyan mértékben, hogy fel tudjon találni egy belső égésű motort és meg tudjon építeni egy teherautót. Az intellektus (buddhi) a jóga mozgató motorja. A jóga az értelem finomításának, élesítésének, és fejlesztésének folyamata, addig a pontig, amíg képesek nem leszünk megvalósítani magát a tudatot (purusát). Ezt részletesebben vizsgáljuk a Jóga-szútra harmadik és negyedik fejezetében. 


A szútra utolsó kifejezése a niródha. Ezt sok esetben "kontrollálásnak" vagy "lefojtásnak" fordítják, aminek a jóga kontextusában nincs értelme, mert a rossz irányba is viheti a gyakorlókat. Ha kontrollálni vagy elfojtani szeretnénk az elmét, akkor kell, hogy legyen egy entitás, amely kontrollálja. Ennek az entitásnak aktívnak kell lennie, szóval nem lehet a tudat, amelyik nem kerül kapcsolatba a világgal, pusztán szemlélőként van jelen. Ezen kívül ennek az entitásnak rendelkeznie kell akaraterővel, amivel felül tud kerekedni az elmén. Az egyetlen entitás, amely erre képes, az az egó. Az elme elnyomása, kontrollálása, és korlátozása viszont felerősíti az egót. Az egó pedig akadályt jelent a tudat megvalósításának útján."


Úgy érzem, ehhez érdemes egy kis kiegészítést fűzni. Logikusnak tűnik, hogy az elmét csak egy tőle független, magasabb rendű elv segítségével tudjuk kontrollálni. Az egó azonban nem alkalmas erre, mert igazából csak az elme vágyainak visszatükröződése és kifejeződése, és nem független, önálló akaraterővel rendelkező entitás. A tudat viszont valóban passzív, és csak felfog, bár ezen kívül kapcsolatba kerül azért az anyagi világgal, és lehetővé teszi a lélek azonosítását az egóval. Az aktív és vágyakkal rendelkező entitás azonban maga a lélek, amely a tudatot, mint energiát sugározza önmagából. A léleknek van vágya és szabad akarata, amiből létrejöhet az akaraterő, persze ennek kifejeződéséhez már szükséges a buddhi, ahankára és a manasz közreműködése is. 


Maehle azonosnak tekinti a lelket és a tudatot, pedig olyanok, mint a gyertyaláng és a fénye. Krisna a Bhagavad-gítában sokszor hangsúlyozza az elme kontrolljának fontosságát, és azt mondja, hogy a lélek a megtisztított intelligencia segítségével képes kontrollálni az elme működését. Ez valamennyire egybencseng azzal, amit Maehle mond, hogy a jóga célja az intelligencia tisztítása. Az elmét is ugyanígy tisztítani kell, amíg meg nem szűnnek a hullámai. Az elnyomás helyett tehát a tisztítás a hatékonyabb folyamat.   

2011. december 23., péntek

Napi Zen


Mostanában praktikus hangulatban vagyok. Régebben hallottam egy mondást: "Truth is what works", vagyis az igazság az, ami működik, és mostanában egyre inkább érvényesnek érzem ezt a gondolatot magamban. Vagyis hihetünk valamiben, ami nem működik, vagy legalábbis nekünk nem működik, de ha nem működik, akkor általában nem éri el a célját, vagyis nem oldja meg a problémáinkat. Egy gyógyszer tesztje például nem az, hogy hiszünk-e benne vagy sem, hanem az, hogy meggyógyítja-e a betegségünket vagy nem. Ha meggyógyulunk tőle, akkor nem vitás, hogy legközelebb is használni fogjuk. Ha nem gyógyulunk meg, akkor azt persze sok mindenre rá lehet fogni, hogy nem a gyógyszer hibája, hanem más okból kifolyólag nem gyógyulunk meg, de ilyenkor azért az ember nincs pozitívan meggyőzve az adott gyógyszer hatékonyságáról.


A zenben az az érdekes, hogy praktikus bölcsességeket tanít, ami nem feltétlenül kötelez semmire, csak hasznosan segíti az életedet, ha felismered és alkalmazod. És néha gunyoros, önironikus gondolatokat is megeresztenek a Zen mesterek, hiszen az ember nehezen tud megszabadulni az egójától és attól a késztetéstől, hogy uralja a körülményeket, az életét, a személyiségét vagy bármit, amiről úgy gondolja, hogy befolyásolni tudja. persze a totális tétlenség és passzivitás, a nihilizmus sem cél, és nem is teszi boldoggá az embert, de a legtöbb csalódásunk igazából abból származik, amikor rájövünk, hogy képtelenek vagyunk kontrollálni valamit, amiről azt gondoltuk, hogy befolyásolni tudjuk. 


Nem azt akarom mondani, hogy most hirtelen buddhista lettem, de érdekes volt több tucatnyi indiai utazás után Thaiföldre menni, és találkozni egy másfajta mentalitással, amelyben sokkal több a tisztelet, az elfogadás, az a nyitottság, amivel nem erőltetnek rád semmit, és a buddhizmusra jellemző jó kedély és elégedettség. A fenti két kis karikatúra is jókedvre derített, a Zen megfoghatatlanságával kapcsolatban.  


A "Follow Your Bliss" az már egyre jobban megy :-) Úgyis mindenki azt teszi, mert ez a lélek természete, hogy a boldogságot keresi. Persze ahhoz, hogy meg is találd, ahhoz bölcsesség is kell, mert van átmeneti és örök boldogság, és ha az utóbbit nem sikerül egyből megtalálni, akkor be kell érni az előzővel. De nem szabad elfelejteni, hogy az átmeneti boldogság az mindig változik, egyszer van, egyszer nincs, egyszer szenvedés van helyette, egyszer meg éppen semmi. 


Az "Obstacle is the Path" egy jó kérdés. Tudom, hogy vannak a buddhisták között olyanok, akik azt mondják, hogy ha van egy ösvény, és el kell indulni rajta, és végig kell járni, akkor az már nem természetes, mert erőfeszítést kell tenni, és az nem jó. Szerintem meg pontosan ez az izgalmas benne, az erőfeszítés, az ismeretlen ösvény felderítése, és a meglepetések, amik útközben érhetnek. persze azért itt sem árt némi bölcsesség és diszkrimináció, mert ugye nem mindegy, hogy merre indul el az ember, és hová jut el. 


Azzal sem értek egyet, hogy minél több erőfeszítést teszünk valamiért, annál távolabb kerülünk tőle. Az igaz, hogy van olyan, hogy az ember túlzott erőfeszítést tesz valamire, és azután nem éri el, de ez általában kettő dologból fakad. Az egyik a túlzott ragaszkodás, mert ha valamihez nagyon ragaszkodunk, akkor könnyebben elveszíthetjük, mint ha kiegyensúlyozott a kapcsolatunk vele. A másik pedig a kitartás hiánya, mert a túlzott erőfeszítés előbb-utóbb visszaüt, és elveszítjük a lelkesedésünket, mielőtt elérnénk a célunkat. Szóval a leginkább a következetesség és a ragaszkodástól mentes erőfeszítés visz el a célhoz. 


A jógában azt szoktuk mondani, hogy mindenki a Megvilágosodást, e Megszabadulást keresi az egó börtönéből. A legtöbb spirituális folyamat egyértelmű válaszokat ad arra, hogy mi a cél, és mi az út, és mindenkire vonatkoztatja a válaszait. A Zen azt mondja, hogy neked kell megtalálni az utadat, és keresztülmenni azokon a megtapasztalásokon, amelyeknek hatására az egó burkolatai lefoszlanak a lélekről és előtűnik az eredeti önvalója. És ez a folyamat elképesztően színes és változatosan egyedi lehet mindenki számára, és lehet, hogy életeken keresztül tarthat. Ezért is óvatosan kell bánni azzal, hogy megítéljük, ki hol tart éppen, hiszen nem ismerjük a múltját, nem sejthetjük a jövőjét, csupán egy kis szeletet látunk az életútjából. De a remény hal meg utoljára, úgyhogy ha nem adjuk fel a Fény keresését, akkor biztos, hogy egyszer meg fogunk érkezni...

2011. december 22., csütörtök

Mi a jóga?

Az elmúlt napok viharai után úgy gondolom, érdemes visszatérni az alapokhoz, mert úgy tűnik, értelmezési gondok vannak egyesek fejében. Én magam már rég letettem arról, hogy minősítsem az egyes jelenségeket, azt mondván, hogy "Ez jóga, ez pedig nem az, hanem torna, akrobatika vagy stretching vagy mittudomén". De úgy látszik, hogy egyesek még mindig itt vannak leragadva, és ezért érdemesnek tartottam körüljárni egy kicsit a témát és megadni a jógának azt a körülbelüli definícióját, ami az én tudatomban él, és ami persze folyamatosan csiszolódik, változik, alakul, azt már nem is kockáztatom meg, hogy tisztul, hiszen az én kapcsolatom a jógával is egy dinamikus, élő, változó dolog. Legalábbis addig, amíg nem jutok el a végső állapotba...


Akkor kezdjük az elején. Patandzsali szerint a jóga a gondolati hullámzások megszűnésének állapota. Tehát minden, ami ezt elősegíti, vagy közelebb visz hozzá, az a jóga részének tekinthető. Szerintem. A jóga eszköztára valóban erre szolgál, hogy megteremtsük az egyensúlyt, és a középpontunk felé haladjunk, fizikai, érzelmi, mentális erkölcsi, filozófiai, vallási stb. szinten. 


Én azt gondolom, hogy minél tágabb valakinek a definíciója a jógával kapcsolatban, és minél több dolog fér bele, vagyis minél kevesebb dolog reked kívül, annál fejlettebb szerintem az illető kapcsolata a jógával. Mert végülis a jóga definíciója egy aspektusában tényleg a gondolati hullámok kioltását jelenti, de a másik aspektusa az összekapcsolódás, a dolgok közötti immanens kapcsolat felismerése és megtapasztalása. És így az ember előbb-utóbb rájön arra, hogy minden jóga, mert bármilyen élményt él is át, az ő számára az is az összekapcsoltságot, a rendszert, a "minden-a-helyén-van" flow élményét adja, és így folyamatosan jelen tud lenni a MOST-ban és békében van a világgal. 


Tehát a számomra tulajdonképpen minden jóga, beleértve a spiritualitást, a meditációt, a mantrázást, Isten imádatát, vagy éppen az elme kiürítését, de ugyanúgy a testgyakorlást is, álljon az klasszikus jóga-ászanákból vagy éppen újabb stílusú, de tudatos, a légzéssel összhangban végzett mozgással. 


Én egy társasági ember vagyok, szóval nekem a csoportos jóga-foglalkozás az igazi, akkor is, ha az egy astanga-óra, vagy páros akró gyakorlatok. És azt tapasztalom, hogy a jóga-ászanák végzése olyan mértékben viszi az embert a harmónia felé, hogy még akkor is komoly hatással van a személyiségre, ha minimális spiritualitást viszünk bele az egészbe. A szeretet és az egó-mentesség a tanár és a gyakorlók részéről szerintem sokkal fontosabb, mint a hangzatos filozófiai tanok sulykolása. Nekem bőven elég három Óm az óra elején, és a légzésre fokuszált figyelem gyakorlás közben, a többit úgyis belülről éli át az ember, vagy elolvassa a blogban, vagy ha még jobban érdekli, akkor megbeszéli valakivel, akit kompetensnek tart. 


Vannak a jógának szellemi változatai is, amiket rádzsa-jógának nevezünk. De ez nem jelenti azt, hogy a hatha-jógához tartozó, a testgyakorlásra koncentráló irányzatokat le kellene szólni, mert a legtöbb ember számára mindkettő egyformán fontos, és a fizikai síkról általában könnyebb elindulni felfelé, mint a fejünkben élve, elméleti szakemberként osztani az észt, miközben a hétköznepi életünk problémáit képtelenek vagyunk megoldani. A jógi a saját életével és példájával bizonyítja be, hogy működik az, amit csinál, és ha nem működik, és nem lesz boldog tőle, akkor tovább kell keresnie, kutatnia, amíg meg nem találja a békét és a boldogságot. Jó utazást mindenkinek!

2011. december 21., szerda

Egyensúly

Tegnap volt egy találkozó az Atmában, Budapest néhány jógastúdiójának vezetői futottak össze, hogy megszervezzenek egy érdekesnek és izgalmasnak ígérkező programot "Egyensúly" címmel. A program jógaversenyként híresült el, ami ugye mindig ambivalens reakciókat vált ki a jógás körökben: van, aki üdvözli, és van, aki felháborodik, hogy miért kell a jógát versenysporttá kikiáltani, és miért kell erőltetni a teljesítménykényszert egy olyan műfajban is, ami a befelé fordulásról, a belső egyensúly megtalálásáról, a harmónia kialakításáról kellene, hogy szóljon. 


Egy mellékszálként hozzáteszem, hogy én is egy erőteljesen teljesítmény-orientált, a challenge-eket kedvelő ember vagyok, és csak most, kb. 8 év jógázás után kezdem lassacskán megérezni azt, hogy mit jelent az egyensúly a számomra, és mikor és milyen módon kell megtanulnom elengedni a teljesítménykényszert. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fogok ugyanúgy törekedni mind a 6 astanga-sorozat ászanáinak elsajátítására, illetve nem fogok a jövőben komoly rákészülést igénylő jógabemutatókat tartani, vagy kipróbálni még egy-két extrém sportot. De lassan kezdem felismerni, hogy a küzdelemnek nem az egó szintjén kell zajlania, és mindezen erőfeszítéseknek kettős célja van, az egyik a belső megtapasztalás, saját határaink túllépése, vagyis az egó felett aratott győzelem és az alázat hamvaiból újjászülető lélek főnixmadara, a másik pedig a szórakoztatás, a jóga lehetőségeinek bemutatása és vonzóvá tétele mások számára.


Mielőtt belemennénk a jógaversenyek mellett és ellen szóló érvek tárgyalásába, hadd szóljak néhány szót a tervezett programról, akkor talán feloldódnak egy kicsit a kedélyek. A program egyébként február 26-án, a Millenáris Fogadó épületében fog zajlani, és délelőtt gyermekprogramokkal, feljesztő foglalkozásokkal, gyerekjógával várjuk a családosokat. Ebédidőben az indiai vegetáriánus fogások mellett egy képes előadást nézhet végig mindenki az indiai asrami életről, a spritualitás modern kori kifejeződéséről. 


Délután következik a program leglátvánoysabbnak ígérkező része, tíz perces jógabemutatók fognak váltakozni tíz perces elméleti előadásokkal, amelyek az egyensúly témáját tárgyalják az életünk különböző aspektusainak vonatkozásában. A bemutatókat különböző jógaiskolák, irányzatok képviselői tartják majd, és így igazi színes látványosságra készülhetünk, több szereplővel egyszerre a színpadon. Nyilván nem fogják nélkülözni az akrobatikus vagy extrém hajlékonysági elemeket sem a bemutatók, de szerintem az összeszedettség, koncentráció, a művészi megfogalmazás és az egyensúly is át fog jönni. 


Nyilván ennyire különböző produkciókat kb olyan nehéz lenne rangsorba állítani, mint e Megasztár fellépőit, úgyhogy itt maximum a közönség fogja kiválasztani a neki legjobban tetsző műsorszámot a szavazatai alapján, és azok a "versenyzők" fogják kapni a díjakat. De persze az egész dolog nem a jógairányzatok vagy gyakorlóik összehasonlításáról fog szólni, és ennek egyik résztvevő sem így indul neki. Egyszerűen szeretnénk bemutatni, hogy mennyire látványosan és élvezettel gyakorolható a jóga, és ha van hited önmagadban, akkor mi mindent tudsz kihozni az emberi testedből és az elmédből.


A bemutatók és az előadások után egy közös jóga-gyakorlás lesz, amelyben szintén tíz percenként váltják egymást az oktatók. Közben egy kisebbb t szintén lesznek 50 perces jógaórák, amelyeken részt lehet venni. Az estet pedig egy koncert fogja zárni, de még nem vagyok felhatalmazva arra, hogy részleteket közöljek a szereplőkről, ez nemsokára nyilvánosságra lesz hozva. Szóval lesz benne elmélet is, szellemiség is, és ne egy olyan ászana-versenyre gondoljatok, mint amit a Bikram-jógások szoktak rendezni világszerte. A versenyzők nem ugyanabban a dologban fogják összemérni a tudásukat, hanem mindenki azt a produkciót hozza, amit szeretne, és bemutatja a jóga végtelen aspektusainak egyikét-másikát a saját megközelítésében.


Szerintem érdekes és látványos program lesz, érdemes kilátogatni a Millenárisra ezen a vasárnapi napon. lesz még jógás kirakodóvásár is, illetve az Atma vega büféje egész nap, úgyhogy aki költekezni és táplálkozni akar, azt is megteheti. Most pedig azért a végén rátérek régi barátom, Baktai Ádám aktuálisa vitriolos blogbejegyzésére, amelyben természetesen a jógaversenyt kifogásolja. 


Nos, mint tudjátok, ilyenkor elszabadulnak bennem a lovak, és én is kivágok néhány keresetlen frázist, mégpedig mindössze azért, mert azt látom, hogy van itt egy pozitív kezdeményezés a jóga népszerűsítésére, amibe egy csomó ember komoly munkát fog belefektetni, és megint van valaki, aki az egészet ócsárolja, és úgy gondolja, hogy van alapja kijelenteni, hogy egy ilyen programnak semmi köze a jógához. Ádám kb tíz évet élt Indiában, de elképzelhető, hogy a kontinensnyi ország néhány történése azért elkerülte a figyelmét. Ugyanis Indiában már lassan harminc éve rendeznek regionális és országos jógaversenyeket, és nincs olyan ismertebb jógaoktató e szentföldön, aki nem büszkélkedhet vagy egy tucat trófeával. Már a kisiskolásokat is kötelező módon jógáztatják, illetve indítják versenyeken, hogy meglegyen a stimulus. Bár Ádám azt követeli, hogy az ilyen versenyeket ne nevezzük jógaversenynek, Indiában ősidők óta ezt teszik, és a jövőben is így fogják őket nevezni. 


Azzal, hogy a jóga szellemiség nélkül csupán torna, egyrészt nem értek egyet, másrészt senki nem vitatja el a szellemiséget a jógától, és a jógairányzatok és -iskolák tömlekegében nyilván minden kutakodó megtalálhatja azt az elegyét az elméletnek és a testgyakorlásnak, ami az ő személysigéséhez és igényeihez passzol. Van, akinek a fizikai challenge-re van szüksége ahhoz, hogy elinduljon az önvalója felé, és a jóga ezt a legmesszebb menőkig biztosítja.


Ádám azt állítja a cikkében többször is, hogy a jóga nem a leghatékonyabb nyújtó módszer. Hát nekem őszintén szólva más a tapasztalatom, és ezt egy csomó táncos, akrobata és harcművész is meg tudja erősíteni. Lehet, hogy ha valaki Etka-jóga szintű gyakorlást folytat, akkor nem használja ki az izmaiban és szalagjaiban rejlő nyújthatósági tartomány maximumát, de aki astangázik, vagy az Atma más óráira jár, annak szerintem esze ágában sincs elmenni egy stertching-órára, mert ott kb halálra unná magát. 


Szóval maradjunk abban, hogy a jóga, ha megfelelően csináljuk, igenis maximalizálja a hajlékonyságot, az egyensúlyt, a koordinációt és az izomerőt. Persze ha bizonyos aspektusokat még tovább akarunk fejleszteni, akkor hozzá lehet válogatni még ezt-azt, de azért a jóga eszköztára felettébb változatos, ha belevesszük például az akro-jógát, a segédeszközöket, mint az antigravity hinta, vagy a partner-nyújtásokat és gyakorlatokat, illetve a saját testsúlyos gyakorlást, amit az Ironon szoktuk csinálni. Tehát a lehetőségek száma végtelen, a jóga leminősítése önmagában arról árulkodik, hogy Ádám nem igazán mélyült el a témában, és a lájtos fizikai gyakorlás mellett vagy helyett inkább a szellemiséget erőlteti, ami nem baj, de nem kellene, hogy szükségszerűen együtt járjon a területen tevékenykedő egyéb oktatók leminősétésével, hogy amit ők csinálnak, az nem jóga.


Az egész posztból, ugyanúgy, mint a jómúltkorában a HVG-ben megjelent cikkéből, valamiféle mélyről jövő frusztráció sugárzik, egy erőtlen próbálkozás arra, hogy a saját pozícióját megindokolja, miszerint "Jógázzatok 100 kilósan, mert én is annyi vagyok, és nem izzadok meg gyakorlás közben, viszont jó kis védikus poénokat tudok elsütni, amitől ti is felsőbbrendűnek fogjátok gondolni magatokat, és dilettánsnak fogjátok tekinteni az összes többi irányzat gyakorlóit." Na nem kétlem, hogy ennek a megközelítésnek is megvan a közönsége, de én sohasem szerettem más próbálkozásait lefikázni vagy hiteltelennek kikiáltani, mert szerintem a jóga arról szól, hogy elismerjük mások tehetségét és erőfeszítését, és bátorítjuk a törekvését. Én magam is, ha néha kritikus hangévtelt ütők meg, azt csak annak érdekében teszem, hogy még több erőfeszítésre ösztönözzek másokat, és nem a saját magasabbrendűségemet kívánom sugallni mások leminősítése által. 


Ádámnak kellene vennie egy nagy levegőt, el kéne kezdenie komolyan és alázatosan gyakorolnia, és megszabadulnia a hibakereső mentalitásától. Szerintem ebben az esetben ő is, és a "tanítványai" is sokkal jobban éreznék magukat. Ha szükséges, én szívesen biztosítok ehhez egy ingyenes jógabérletet neki az Atmába :-).

2011. december 20., kedd

Limitless

Egyik hétvégén megnéztem a Limitless című filmet, abban a hiszemben, hogy valami jó ötletes forgatókönyvvel álltak elő, mint az Inception esetében. Hát ez azért jóval gyengébbre sikerült, a törtnet lényege az, hogy van egy lúzer író, akinek az egyik haverja megkóstoltat vele egy NZT nevű drogot, ami képessét teszi arra, hogy 100%-ban koncentráljon és kihasználja az agykapacitását. A sikertelen íróból egy csapásra top tőzsdecápa lesz a drognak köszönhetően, és itt jönnek a komplikációk. Egyrészt a drog függőséget okoz, és amikor nem jut hozzá, megszűnnek a rendkívüli képességei, sőt, egy csomó mellékhatással is meg kell küzdenie, valamint a maffia is utánaered.


Ez a szokásos csapda, amit a drogok és a doppingszerek is képviselnek: az ember minimális erőfeszítéssel, egy külső anyag bevitelével tesz szert olyan képességekre, amelyek máskülönben csak nagyon fáradságosan fejleszthetők ki, illetve olyan tudatállapotba jut, amihez hasonlót csak hosszadalmas meditációval érhetne el. És bármilyen ilyen szer használata esetén borítékohatók a káros mellékhatások, mert ha valamilyen előnyhöz jutunk alaptalanul, akkor azért valamivel meg is kell fizetni. 


Az emberben ténylegesen benne van a potenciál arra, hogy szinte korlátlan mértékben i tudja terjeszteni és összpontosítani a mentális képességeit, de ezt nem lehet könnyen és erőfeszítés nélkül elérni, még káros mellékhatások árán sem. Van néhány gyógynövény, ami segíti az agyműködést, például a Ginkgo, a Gotu kola vagy a Brahmi, de eleve azt kell megértenünk, hogy a fizikai agy az csupán a hardver, és a lényeg az elme, vagyis a szoftver. Ha az operációs rendszer és maga a program nem elég hatékony, akkor nem tudja kihasználni az agytekervényekben rejlő kapacitást. És az elmét is ugyanúgy edzeni kel, mint az izmokat, tudatosítás, koncentráció, és problémamegoldás által. 


A jóga rendszere erre tanít, hiszen a cél a rádzsa-jóga, vagyis az elme jógája. És még ha nem is feltétlenül érünk el csúcshatást a hétköznapi életünk problémáink megoldásában, a belső békét, harmóniát, a flow-élményt mindenki elérheti, ha tudatosan gyakorolja a jógát. Ha állandóan fel akarjuk törni az univerzum kódját, és erőnek erejével meg akarunk érteni vagy kontrollálni akarunk mindent, akkor a tudatunk nem lesz olyan harmonikus állapotban, mint ha megtanuljuk az intelligens elengedést, bizalmat fejlesztünk ki az életben, és érezzük, hogy minden a helyén van, mi is a helyünkön vagyunk, és az történik, aminek történnie kell. 


Ebben a tudatállapotban megindul a flow, és teljes mértékben jelen leszünk életünk minden pillanatában, érezzük az összekapcsoltságot, látjuk a célt, és tudjuk, hogy jó úton haladunk a cél felé. Bár fáradságos dolog az elme hullámzásainak kioltása, ez az egyetlen mellékhatás nélküli és tartós módja a csúcshatás elérésének, és ennek következtében olyan örömöt tapasztalunk meg, ami minden más érzést felülmúl az életünkben, és mélységes békével és nyugalommal, elégedettséggel árasztja el a szívünket. Paradoxonnak hangzik, de keményen meg kell küzdeni a békéért, és nem elég csak megjátszani, hogy béke van, miközben a felszín alatt a tudatunk legmélyebb  bugyraiban ott háborognak az indulatok és a diszharmonikus érzelmek. 


Az út természetesen mindig fontosabb, mint a cél elérése, és ezért, ha folyamatosan haladunk rajta, akár csak kis lépésekben is, lassan megszűnik az elme szétszórtsága, ténylegesen céltudatosabbá és összeszedettebbé válunk, és mindazok a képességek ki fognak alakulni bennünk, amikre szükségünk van a boldogság eléréséhez. Practice & Focus! 

2011. december 19., hétfő

Kopirájt

Mostanában divatos dologgá vált kopirájtolni meg védjegyeztetni a jógát. Mondjuk én inkább azt mondanám, hogy ez egy divatjamúlt dolog, mert a jógikat úgysem lehet kontrollálni, manipulálni és megfélemlíteni, mindegyik úgyis a maga szíve után megy, és legfeljebb ha bebörtönzik, akkor börtön-jógát gyakorol. Ezt a vonulatot még Bikram Choudury kezdte el, és végülis igaza van abban, hogy a sajt nevével fémjelzett jógát mint márkanevet jogában áll levédetni és meghatározni, hogy ki használhatja, vagy hogy mit oktat Bikram-jóga címszó alatt.


Arra azonban, hogy az általa használt gyakorlatsorra formált kizárólagosságot, még az indiai kormány is felhördült, és sebtiben lefényképeztetett meg levideóztatott 1300 jóga-ászanát, amivel deklarálni kívánta, hogy a jóga-ászanák az indiai kuturális örökség részét képezik, és senki nem tüntetheti fel magát egyik vagy másik ászana szerzőjének, kitalálójának. Utána egyre-másra jöttek a védjegyezett jóga-márkanevek, még a hagyományos iskolák is erre a útra léptek, pl. Iyengar vagy Satyananda. Az amerikai szabadalmi hivatalok úgy látszik nagy pénzt sejtettek a jógavédjegy-bizniszban, mert elég könnyen kaphatók akár olyan márkanevek bejegyzésére is, mint az Antigravity Yoga vagy az Acro-yoga. Ez utóbbi kettő irányzattal én is kapcsolatba kerültem az elmúlt egy-két évben, például két éve én tartottam az első Akro-jóga workshopot Budapesten az Atmában. 


Néhány tanárunk pedig elvégezte Vincze Tündénél az Antigravity jógaoktatói tanfolyamot, akinek szintén üzentek Amerikából, hogy nem használhatja az Antigravity jóga szóösszetételt, mert kopirájtos. Ennek ellenére lesznek nálunk is Antigravity órák januártól, mert a jógikat ugye nem lehet megállítani, és még maga Isten sem képes kontrollálni őket, bár erről távoli amerikai testvéreink úgy látszik, nem hajlandók tudomást venni. 


A névhasználat egyébként is egy olyan dolog, hogy ha akarom, kitalálok egy másik nevet, és oktatom ugyanazt a dolgot, abba már jogilag sem köthet bele senki. Éppen ezért gondolom, hogy nevetséges az egész, mert például több száz jógastúdióban oktatják világszerte a Bikram-jóga sorozat így vagy úgy módosított változatait Hot Yoga néven. És ezzel szerintem semmi gond nincsen. Az Akro-jóga ugyanaz a tészta, mert a napokban éppen ezzel kapcsolatban rángatták elő belőlem a szabadságharcos lázadót. Ha akarom, Kontakt-jógának nevezem, vagy Partner-jógának, vagy Flying jógának, bár az szerintem inkább az Anrtigravity-re illene, de akkor is páros akró gyakorlatokat oktatunk. Lesz is nálunk egy ilyen óra januártól az Atmában.


A konkrét eset úgy történt, hogy meghirdettünk egy akro workshopot szilveszterre, és kiposztoltam a facebook eseményt az AcroYoga Budapest csoportba, amely mintegy száz tagot számlál. Az adminisztrátorok ezt szó nélkül levették kétszer is, és amikor erre rájöttem, megkérdeztem, hogy miért. A válasz pedig az volt, hogy ebben a csoportban csak olyan események jelenhetnek meg, amelyek összhangban állnak Jason & Jenny tanításaival, akik természetesen amerikaiak, és az akro-jóga szülőatyját, illetve anyját kellene tisztelnünk bennük. Itt már egyből leakadtam, mert eszembe ötlött az a videó, amelyben Krishnamacarya 1938-ban akro-jógázott a lányaival, erre egy amerikai házaspár feltalálja a spanyolviaszt, és a saját szerzeményükként feltüntetve az egészet, le is védjegyezteti, hogy senki ne használhassa az Akro-jóga nevet az egész világon, csak aki az ő x ezer eurós tanfolyamukat elvégezte, és az is csak úgy oktathat, ahogy ők ezt biztonságosnak látják. 


Vagyis a Jason & Jenny-féle akro-maffia magyarországi fő-tótumfaktumai azt akarják sugallni, hogy az, aki nem náluk végzett, az veszélybe sodorhatja a gyakorolók egészségét és testi épségét. Hát elég siralmas lejárató kampány, az biztos. Mellesleg hozzáteszem, hogy az uniós védjegylajstromban nem szerepel az Akro-jóga név, úgyhogy valószínűleg ide még nem volt pénzük kiterjeszkedni, de az embereket már paráztatják ezzel.


Az egészben a nevetséges az, hogy egy kanál vízben próbálunk ismét vihart kavarni, mivel Magyarországon ebben az egészben komoly pénz nincs. Higgyétek el, ha lenne, akkor az Atmában már heti x időpontban mennének az akro órák, de ez igazából a legtöbb jógásnak csak kikapcsolódás, így alkalmi workshopnak elmegy, de állandó bevételi forrásra ne számítson belőle senki. Szóval kérdés, hogy megtérül-e egy x ezer eurós jógaoktatóiba fektetett pénz egyáltalán. Jasonnak és Jennynek persze megéri, az vitán felüli, és ezért már érdemes be is paráztatni az embereket, és be nem jegyzett szabadalmi jogokkal hadonászni.


És azért még tegyük hozzá, hogy a "felkent" Jason & Jenny-féle akro oktatók eddig összesen 3 vagy 4 workshopot tartottak kis hazánkban, és azok, akik most a magyar Akro-jóga döntőbíróivá kívánnak válni, nem végeztek el még semmiféle oktatói kurzust, hanem mindössze ennyi tapasztalattal a hátuk mögött minősítenek másokat. Hozzáteszem, fölöslegesen, mert akro-jóga van, volt és lesz, és a jelen pillanatban is az USA-ban több ezer olyan oktató tanítja, akiknek az égegyadta világon halvány lila közük sincsen Jasonhoz és Jennyhez, soha nem kértek tőlük engedélyt, nem végeztek náluk semmit, és nem is fizetnek nekik semmit. 


A jógások már csak ilyenek anarchista, lázadó, öntörvényű emberek, és aki szereti őket, az így szeresse, akinek meg ez túl sok, az bújjon vissza a biztonságérzetet adó korlátozások közé, és paráztassa magát, hátha közelebb kerül a szamádhihoz. Ja és a szabad kommunikácó elősegítésének érdekében létrehoztam egy cenzúrázatlan csoportot a Facebookon Rebel Yoga Budapest néven, ide bárki bármilyen eseményt és hírt posztolhat, illetve természetesen mindenkit szeretettle várunk a sziveszteri Akro Jam-en az Atma Budában, ahol, bár nem Jason és Jenny szisztémája szerint, hanem jó kis atmás-astangás megközelítésben fogunk akrózni, de mindenkire vigyázunk, hogy egyben, egészségesen és feldobva, vagy egyenesen repülve lépjen át a 2012-es esztendőbe. Peace & Love és éljenek a Rebel Jógik! :-) 


2011. december 18., vasárnap

Marícsjászana D

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:


Marícsjászana D
(Marícsi bölcs póza)
Dristi: oldalra


Ez a póz ugyanolyan, mint a Marícsjászana C, csak a kinyújtott lábunkat féllótuszba rakjuk. Előfeltétel: Ezt a pózt csak akkor szabad gyakorolni, ha a Marícsjászana B már megfelelően megy.


Szapta: Belégzésre ugorjunk előre Dandászanába. Hajlítsuk be a bal lábunkat, és helyezzük féllótuszba, ugyanazat a módszert, pontosságot és elővigyázatosságot használva, amit az Arhda-baddha-padma-pascsimóttánászanánál leírtunk. Most hajlítsuk be a jobb lábunkat, mint a Marícjászana A-ban, úgy, hogy a jobb talpunk a jobb csípőízülettel egy vonalba kerüljön. A jobb csípőt a jobb lábbal együtt vigyük hátra, így a csípők elbillennek. Ha szükséges, emeljük el a jobb fenekünket a talajtól, és nyomjuk le a bal térdünket a földre. 


Most egy stabil háromszögön ülünk, ami a bal térdből, a bal fenekünkből és a jobb talpunkból áll. Ez ugyanaz a pozíció, ami a Marícsjászana B előkészülete. Itt pedig, az előrehajlás helyett kombináljuk ezt a pozíciót a Marícsjászana C csavarásával. 


Helyezzük a jobb kezünket a talajra a keresztcsont mögött, az ujjak mutassanak el a testünktől. Forgassuk a mellkast, a vállakat a behajlított térdünkhöz igazítva. Helyezzük a bal talpunkat a jobb térd külső oldalához. Belégzésre nyújtsuk meg az egész gerincet és emeljük ki a mellkast. Kilégzésre használjuk a külső és belső haránt hasizmokat arra, hogy a karunkat a térdünk köré csavarjuk, míg a bal vállunk a jobb térd külső oldalára nem kerül. Lehet, hogy több légzésig is eltart, mire a vállunk a megfelelő helyzetbe kerül.


A behajlított lábunkat húzzuk a középpont felé a combközelítő izmok segítségével. Ha a combközelítők be szoktak görcsölni, akkor helyezzük a jobb kezünket a térd külső oldalára, és húzzuk a térdet a középvonal felé. Forgassuk a bal karunkat befelé, kulcsoljuk a térd körül, és nyújtsuk ki, amíg a hátunk mögé nem kerül. Most nyúljunk hátra a jobb kezünkkel a hátunk mögött, és kulcsoljuk az ujjainkat, vagy a fogjuk meg a bal csuklót a jobb kezünkkel. 


A bal combot befelé kell forgatni addig, amíg nem éri el a semleges helyzetet. A bal térd maradjon a földön, és nehezítsük el a jobb ülőcsontot. Belégzésre emeljük meg a mellkas elülső részét és üljünk fel magasan. Mindkét vállat húzzuk hátra, és vigyük lefelé a lapockákat. Mindegyik belégzéssel emeljük a szegycsontot, hogy ellensúlyozzuk az összenyomó tendenciát. Így a gerinc mindkét irányban egyenletesen nyúlik, az ülőcsontok lent maradnak a talajon, a szív pedig a mennyekbe emelkedik. A csavaró mozdulatot kezdjük a gerincben, és engedjük, hogy a csigolyák közötti tér által még mélyebbé váljon a csavarás. Tartsuk ki a vinyászát öt légzésig. 


Kilégzésre engedjük el a kezünket, és forduljunk előre. Egyenesítsük ki a behajlított lábunkat, és utána bontsuk a féllótuszt (sohase fordítva csináljuk, mivel az veszélyes lehet a térdre nézve). Helyezzük a kezeinket a földre.


Astau: Belégzésre emelkedjünk fel.
Nava: Kilégzésre csaturanga dandászana.
Dasa: Belégzésre felfelé néző kutya.
Ékádasa: Kilégzésre lefelé néző kutya.


Dvádasa-sódasa: ismételjük mag a pózt bal oldalra is.


Megjegyzések:


1. A combokon és a hason lerakódó zsírszövet nagyon megnehezíti a póz végrehajtását, és megterheli az ízületeket.
2. A baddhakónászanában végzett igazítás megadhatja a szükséges nyitottságot a csípőízületben, ami szükséges ahhoz, hogy a térdek megterhelése nélkül végre tudjuk hajtani a pózt.
3. Helyesen el kell sajátítani ezt a pózt, mielőtt megkíséreljük a szuptakúrmászanát. A Marícsjászana D fejleszti a törzshajlító és nyújtó izmokat, és a hasizmokat is, hogy a szuptakúrmászanát biztonságosan tudjuk végrehajtani. 
4. A Marícsjászana D az egyes sorozat három alappillére közül az egyik."    

2011. december 17., szombat

Ki a jobb?

Jövőre lesz egy jógaverseny Magyarországon. Nekem tetszik az ötlet, bár van, aki azt mondja, hogy a jóga nem versenysport, és bizonyára igaza is van. Ugyanakkor én minden olyan kezdeményezést szívesen fogadok, ami felrázza a jógásokat, akik esetleg beletespedtek a saját gyakorlásukba, vagy bezárkóztak a saját jóga-rendszerük elefántcsont-tornyába. Szerintem mindig jó, ha az ember kap külső stimulusokat, új benyomásokat szerez, mert ez a saját gyakorlását is megújíthatja, és új célok elérésére inspirálhatja. 


A versengés persze egy kétélű dolog, mert az embert belehajszolhatja a teljesítménykényszerbe, ami általában a sportban sem túl egészséges, mert a versenyzők túledzik magukat, lesérülnek, vagy esetleg doppingolnak a csúcsok megdöntése érdekében. És mivel a sport tulajdonképpen show-biznisz, és a közönség csak akkor fizet, ha látványos eredményeket lát, a sportoló kénytelen feláldozni a személyes jólétét a közönség szórakoztatása érdekében.


Egy jógaversenyt persze úgy is meg lehet csinálni, hogy az egyes számok esztétikai és művészi összhatását értékeljük, és nem feltétlenül csak a sportteljesítményt, vagy az ászanák nehézségét. Én azonban azt gondolom, hogy igazából mindenki magával vetélkedik, és önmagát próbálja legyőzni, vagyis inkább kihozni önmagából a legjavát, a rejtett potenciált. és ehhez egyes embereknek arra van szükségük, hogy felálljanak a színpadra, egyeseknek ahhoz, hogy a közönség soraiból szurkoljanak nekik, egyes embereknek pedig egyszerűen arra, hogy más, "haladó" jógásokkal gyakoroljanak együtt.


Persze ez a "haladó" kérdés is érdekes. A jóga egy komplex tudomány, és az ászanákban való ügyesség csupán egy aspektusa az egésznek. Vagyis nem biztos, hogy az érte el a legtöbb haladást a saját gyakrolásában, aki profi módon mutatja be a legnehezebb ászanákat. A koncentrációs képesség, a belső harmónia, a mentális összeszedettség ugyanúgy része az egésznek, és végül a sikerélmény vagy elégedettség abból jön, hogy összekapcsoljuk ős összhangba hozzuk a személyiségünk különböző aspektusait a gyakorlásunk által. 


A tegnapi, genetikával kapcsolatos bejegyzésnek annyi vonatkozása van ezzel kapcsolatban, hogy egyes embereknek talán előny lehet az, ha genetikailag hajlékonyak, vagy erősek, vagy az anatómiai arányaik kedvezőek bizonyos ászanákhoz, például hosszú a kezük vagy a lábuk. De szerintem igazából több haladást ér el az, akinek nincsenek olyan jó anatómiai adottságai, mint az, akinek minden nagyon könnyen megy. Hiszen, még ha külsőleg nem is néz ki olyan jól a gyakorlása, ő sokkal több erőfeszítést beletesz, mire egy ászanát meg tud csinálni, mint a genetikailag szuperhajlékonyak. 


Persze mindenki számára van kihívás, mert ha valaki hajlékony, akkor meg az erőgyakorlatokkal lehetnek gondjai, és akkor azt kell fejlesztenie. Vagy például az ászanázás jól megy neki, és leköti a figyelmét, viszont a relaxáció, a pránájáma vagy a meditáció az már kihívást jelent. Szóval mindenkinek meg kell találnia azt, ami a számára igazi kihívás, és azon kell dolgoznia, így mindenki nyer a jóga gyakorlása által. Úgyhogy most én is megyek, ás alávetem magamat István Ashtanga Challlenge-ének.