2015. október 31., szombat

Karnapídászana (fülprés-póz)

Újabb részlet a Detox-jóga könyvből:

33. Karnapídászana (fülpréselő póz, tekintet az orrhegyen)

Belégzésre bontsuk a bandhákat a szarvángászanában, és engedjük le a térdeinket a füleinkhez. A lábszáraink a talajon vannak a rüszttel együt, a lábfejek spiccelnek. ideális esetben a térdek és a vállaink között nem marad rés. Ebben az esetben a térdeink belső oldalával össze tudjuk préselni a füleinket. A karokat nyújtsuk ki a hátunk mögött és a kezeinket kulcsoljuk össze. A karok végig a talajon vannak. Ha a térdeink és a kulcscsontok között még rés van, akkor a két kezünkkel megfoghatjuk a külső talpéleket, és beljebb húzhatjuk a térdeinket a vállhajlatba.

A gyakorlat célja a külső hangok kizárása a fülkagylók préselésével. A fül és a térd nádíjainak összekapcsolódása szintén elősegíti a figyelem befelé fordítását. Lélegezzünk egyenletesen tíz légzésig, majd a tüdőt kiürítve aktiváljuk a három bandhát, és végezzük el a külső kumbhakát.

A gyakorlat hatásai:

Ez egy nyugtató magzatpóz, melyben a gerinc mélyen megnyúlik és a csípő behajlított állapotban van
Masszírozza a hasi szerveket
Nyugtatja az elmét
Nyújtja a vállakat és a gerincet
Csökkenti a menopauza panaszait
Csökkenti a stresszt és a kimerültséget
Terápiás hatással van a hátfájás, fejfájás, terméketlenség, alvászavarok és az arcüreggyulladás esetén
Energetizáló hatású ászana
Stimulálja az emésztőszerveket, javítja az emésztést, a pajzsmirigy és a prosztata működését
Tonizálja a combokat, a farizmot, és a csípőket


Ellenjavallatok: hasmenés, menstruáció, nyaki sérülések, asztma, magas vérnyomás. Ez utóbbi két esetben gyakoroljuk a halászanát (lást alább) felemelt lábbal.

2015. október 30., péntek

Alkoss!

A mai világ, és különösen a fogyasztói társadalom lassan kiöli az emberekből a kreativitást. A mi nemzedékünk a világot már leküzdendő akadályok, megoldandó problémák, előteremtendő anyagi javak és elfogyasztandó árucikkek halmazaként fogja fel, ahelyett, hogy olyan helynek látnánk, ahol van idő és lehetőség a kreativitásunk kifejlesztésére és kibontakoztatására, arra, hogy átéljük az alkotás örömét, és ezen keresztül mélyebben megismerjük a világot és önmagunkat.

A modern kütyük, az okostelefonok, tabletek és az internet mind-mind arra késztetik az embert, hogy csak befogadjon az érzékeivel, nagyjából anélkül, hogy minősítene, értékelne, értelmezne, és a hallott-látott dolgot összekapcsolná a saját életével, világával. A számtalan inger annyira eldurvítja az elménket és az érzékeinket, hogy a valódi világ szépségét, finom rezdüléseit még meg sem érezzük. 

Az én gyerekkoromban még saját magunk készítettük a fanyilat, csúzlit, játékpuskát, bunkert a fa tetején, az indiántollakat és a biciklinket tuningoltuk egyfolytában. Minden gyerek ösztönösen szeret alkotni, homokozni, festeni, rajzolni, gesztenyebabát készíteni. Számukra ezek a valódi játékok, melyekben kifejeződik az alkotás öröme. vagy pedig szerepeket játszanak, színházat, bábszínházat, táncolnak, énekelnek, zenélnek. Még a sportban is ott van az alkotás, az önkifejezés öröme a testünk edzésén, képzésén keresztül. 

Amikor felnövünk, akkor a legtöbb munkahelyen a kreatvititás már nem lesz követelmény, inkább akadály lesz. Unalmas, monoton feladatokat kell végrehajtanunk egész életünkben, lehetőleg gondolkodás nélkül. Csak azt kell megcsinálunk mechanikusan, amit a főnökünk mond, és ha elkezdünk gondolkodni, hogy mi is az értelme, meg hogy miképpen lehetne ezt hatékonyabban, jobban megcsinálni, akkor már zavart okozunk a gépezetben, és az előbb-utóbb kivet magából. Az ilyen emberekből lesznek a vállalkozók, a szabadúszók, és azok, akik az őrült ötleteikkel képesek megváltoztatni a világot, és meg is teszik. 

Egy munkahely, egy karrier rendkívül frusztráló lehet, ha kiöli az emberből a kreativitást, és a fogyasztói társadalom robot-rabszolgájává teszi, aki előre gyártott értékrendek mentén él, fogyaszt, lájkol és voksol, és végül úgy hal meg, hogy nem ismerte meg önmagát, szürke jelentéktelen senkiként. A világnak nem érdeke, hogy egyéniségek lakják, mert azok kiszámítatatlanok, irányíthatatlanok, és nem utolsósorban nem félnek a saját útjukat járni és a saját életüket élni, akkor is, ha másoknak ez nem tetszik, vagy nem az érdekük. A művészek mindig is forradalmárok voltak, és az anyagi helyzetüktől függetlenül boldogok voltak, mert alkothattak. 

Én nem ítélem el azokat, akik különböző jógapozitúrákban fotóztatják le magukat és ezeket a képeket posztolják az Instagramon, hiszen ők ebben élik ki a kreativitásukat, mint ahogyan egy táncos táncol a színpadon, vagy egy zenész koncertet ad. Valamilyen módon mindenkinek ki kell fejeznie önmagát. Ha úgy érzed, hogy benned is elsorvadt az alkotó szellem, akkor kezdd el felébreszteni még ma! Végezetül bevágok ide egy videót egy emberről, aki huszonöt éve vési a sziklákat a Mexikói sivatag barlangjaiban. 

2015. október 29., csütörtök

A kumbhaka hatása az elmére

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből: 

"A nádí sódhana előnyei

Góraksa Nátha kijelenti, hogy a nádí sódhana minden betegségtől megszabadít. A Jóga-rahaszja, melyet T. Krishnamacharyán keresztül kaptunk meg, kijelenti, hogy a nádí sódhana a legfontosabb pránájáma (1.103). Azt is kijelenti, hogy míg más pránájámák korlátozott haszonnal rendelkeznek, a nádí sódhana megszámlálhatatlan előnnyel jár (1.103). A Jóga Makarandában Krishnamacharya kijelenti, hogy a nádí sódhana megtisztítja az ágjá csakrát (harmadik szemet). A nádí sódhanát más jóga-sásztrák is az elsődleges pránájámának és a jóga elsődleges elemének is tekintik. Mivel a nádí sódhana egyensúlyt hoz létre a Hold (Ídá) és Nap (Pingalá) nádík között, felkészíti a testet az erő (sakti) befogadására és a Kundaliní felemelésére. Ha a test és az elme megtisztult, az erő felemelkedése (sakti csalana) nem jelent problémát.

A belső kumbhaka

A különbség Vaszistha nádí suddhija és Góraksa nádí sódhanája között a kumbhaka használatában van. Míg a belégzésnek radzsaszikus befolyása van, a kilégzésnek pedig tamaszikus, a kumbhaka szattvikus hatású. Megnyugtatja az elmét, és az alapjában fekvő szattva elkezd átragyogni. Ezt a következő módon érthetjük meg: a gondolatot (vritti) a váta, vagyis a prána mozgása működteti. A kumbhakában megáll a prána. Mivel a kumbhakában megáll a prána, nincs ott a természetes mozgás, ami a gondolatokat működésbe hozná. A gondolati hullámok, melyek a feltételekhez kötöttségünk kifejeződései, olyan mértékben eltorzítják a világról alkotott felfogásunkat, hogy nem tudjuk annak valódi mivoltát érzékelni. Ezt hasonló módon teszik, mint ahogyan egy tavacska felszínét fodrozó szél hozza létre a hullámokat. A korábban csendes felszín eltorzítja a benne látható tükörképet, mely újra tisztán kivehető lesz, amint a tavacska felszíne elcsendesedik. A felszínt eltorzító erő a tamasz és a radzsasz, attól függően, hogy melyik dominál. A jóga azt tanítja, hogy ha nincsenek jelen, és az elme mentes a gondolati hullámoktól, akkor a tárgy, amit szemlél, tisztán visszatükröződik rajta, mint ahogyan a telihold az erdei tó tükrében egy szélcsendes, balzsamos nyári éjszakán.


Az elmének ez a képessége, hogy ne torzítson el egy tárgyat, csak akkor figyelhető meg, amikor az elme teljesen csendes; a visszatükröződést létrehozó csendesség tisztaságát az elme szattvájának (intelligenciájának) nevezik. A szattva automatikusan uralkodóvá válik az elmében a kumbhaka ideje alatt. Vagy mondhatjuk azt is, hogy bizonyos minősített módon válik uralkodóvá. Képzeljünk el egy szélkereket, melyet egy erős légáram forgat: amint beállt a kumbhaka, a szélkerékre ható erő megszűnik, de egy darabig még forogni fog a tehetetlenségi tömege miatt. Hasonlóképpen, az elménk is folytatni akarja a gondolkodást a feltételekhez kötöttségünk tehetetlenségi ereje miatt, bár a légzés befolyása megszűnt. Azt, hogy meddig fog még forogni az elme szélkereke, az egyéni feltételekhez kötöttség „vastagsága” határozza meg. Ez egyszerűen az adott elmét támogató egyéni tudatalatti benyomások (szamszkárák) számának függvénye."

2015. október 28., szerda

Hogyan bánjunk a negatív emberekkel?

Mindenki találkozott már negatív emberekkel, és ha szerencséje van, akkor ő maga nem tartozik közéjük. Ha igen, akkor szerencsétlen. Ezt azonban nem kell megváltoztathatatlan tényként kezelni, hiszen ez elsődlegesen a saját döntéseinktől függ. Szóval szedjük össze egy pár pontban, hogy mit lehet tenni a negatív emberekkel. 

1. Te magad ne válj azzá! Ha negatív ember vagy, akkor más negatív emberek társaságát fogod keresni, vagy a pozitív emberekét azért keresed majd, hogy elszívd az energiájukat, amiből negativitásod táplálkozik. Csak akkor leszel képes kilábalni a negativitás gödréből, ha ezt mélyen a szívedben eldöntöd, és előrángatod azt a belső erőt, amivel pozitív életcélokat találsz magadnak és az erőt, hogy elindulj feléjük.

2. Ne próbálj segíteni a negatív emberen! A negatív ember beleragadt az áldozat szerepébe, ez élteti, és ezért energiavámpír gyanánt mások életerejét és pozitív energiáját is a saját maga sajnálatára fordítja. Ne fecséreld az energiádat rájuk, hiszen nem akarják elengedni vélt vagy valós problémáikat.

3. Iktasd ki az életedből a negatív embereket! A fent említett okok miatt mindent meg kell tenni azért, hogy megakadályozzuk a negatív emberek által végzett energia-elszívást. Hiszen ha hagyjuk, hogy élősködjenek rajtunk, akkor stresszesek, idegesek, frusztráltak leszünk, és hosszú távon egy csomó neurotikus tünetet fogunk produkálni, valamint elveszítjük az önbizalmunkat is, elkezdünk kételkedni abban, amit azelőtt természetesnek tekintettünk. 

4. Ne a problémákra koncentrálj, hanem a megoldásokra! A további pontok már annak az utóhatásaival foglalkoznak, amit a negatív emberek társasága véghezvisz bennünk. Míg a negatív ember a problémán szeret rágódni, addig a pozitív ember minden nehézséget kihívásnak tekint, és megkeresi a megoldást rá. Majd ami után megoldotta, tovább lép, mert eltakarította az útjából azt, amit elégördített az élet.

5. Engedd a negatív embert az útjára! Sok esetben benne lehetünk olyan viszonyokban negatív emberekkel, amiket nem tudunk megszakítani, legalábbis nem olyan könnyen. Persze itt is eljöhet egy pont, amikor a kapcsolat már olyan terhelt lesz, hogy megértjük: nem tudunk már semmi értelmeset adni egymásnak. Ekkor képessé válunk arra, hogy útjára engedjük az illetőt, és hagyjuk, hogy az élet helyrebillentse az egyensúlyt a lelkében, hiszen csak egy bizonyos pontig tud süllyedni a negativizmusában, utána valamilyen katarzisok át fogják billenteni a másik oldalra, és helyreáll az univerzum rendje. Amikor nem kap figyelmet a negativizmusa, akkor nem tud a sajnálat energiájából táplálkozni, és hirtelen rájön, hogy van ereje továbblépni és megoldani a saját problémáit. 

2015. október 27., kedd

Sziddha Góraksa Nátha

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Góraksa nádí sódhanája

Góraksa Nátha bemutatása

Sziddha Góraksa Nátha volt a nevezetes sziddha rend alapítója. Illetve jelen időben is mondhatjuk ezt, mivel halhatatlannak tartják. Többen is alátámasztották, hogy látták Góraksát több, mint 400 év lefolyása alatt, a 10. és 14. század közötti időpontokban. Azóta elérhetetlenné vált. Számos beszámoló a jógik csodálatos tetteiről, mint például a lebegév vagy a vízen járás, a halottak feltámasztása vagy feltámadás, Góraksa Nátha személyéhez vezethető vissza, vagy hindi nevén Górakhnáth, lévén a Góraksa Nátha a szanszkrit neve.

Matszjéndra Náthán, Góraksa Nátha tanárán kívül ő a leghíresebb a sziddhák közül. A sziddha egy olyan jóga-mester, aki természetfeletti erőkre tett szert. A számos csoda bemutatásán, számtalan tanítvány elfogadásán és számos kiemelkedő jóga-sásztra írásán kívül Góraksa nagy vezető és szervező is volt. Ő volt a Nátha rend alapítója, mely számos kolostort hozott létre, valamint létrehozott egy sajátos Saivita filozófiai rendszert is. Szvátmáráma, a befolyásos Hatha-jóga Pradípiká szerzője is a két sziddhához vezeti vissza saját tanítványi láncolatát, és ha közelebbről megvizsgáljuk, akkor kiderül, hogy a Pradípiká nem más, mint a Góraksa Nátha által írt korábbi szövegek részletezése. Hihetetlen, hogy egy olyan rövid szöveg, mint a Góraksa-sataka lényegében mindent tartalmaz, amivé a hatha-jóga vált 400 évvel később.

Egyes tudósok szerint a jóga-upanisadok tanításai nem mások, mint Matszjéndra és Góraksa módszerei, melyeket idővel védikus helyzetbe emeltek azáltal, hogy az Upanisadok közé helyezték. Érvelésük szerint ez azért történt, mert a tantrikus hatha-jóga annyira nagy befolyásra tett szert, hogy a védikus irodalom részévé kellett tenni. Mások véleménye szerint a jóga-upanisadok és a sziddhák tanításai egy sokkal régebbi tantrikus tradíció részét képezik, és Góraksa nem volt más, mint e hagyomány legfontosabb összeállítója és reformere. Én is ez utóbbi véleményt osztom, egészen egyszerűen azért, mert valószínűtlennek tartom, hogy egy ennyire széles, komplex és ragyogó tanítás, mint a sziddháké, csupán egy vagy két ember szerzeménye lenne, amit egy-két emberöltő alatt összehoztak, még akkor is, ha az 400 év hosszú volt. A sásztrák önmaguk is azt állítják, hogy Matszjéndra Nátha és Góraksa Nátha is Ádi Náthától, az első és elsődleges Náthától (Úrtól), az Úr Sivától kapta ezt a tanítást."

2015. október 26., hétfő

Megtaláltad önmagadat?

A spiritualitással foglalkozók gyakran és előszeretettel jelentik ki, hogy az élet célja az, hogy megtaláljuk önmagunkat. Valóban, a Jóga-szútra is ezt jelöli meg a jóga céljaként. Amikor az önvaló megállapodott önnön természetében, akkor elérte a jóga tökéletességét. Ezt  a történetet azonban nem árt árnyalni egy kicsit. Ugyanis, ha kizárólagosan a spirituális önvalónk megtapasztalását tűzzük ki életcélul, akkor sanszos, hogy kudarcélmények érhetnek bennünket. Persze vannak, azok, akik nem adják fel, és akiknek sikerül is. Ahogy a Bhagavad-gítá megfogalmazza, sok ezer ember közül egyet ha érdekel az önmagvalósítás, és sokezer spiritualista közül egy, ha célba ér. Szóval ez jól hangzik, de ezek szerint a legtöbb ember számára mégsem ad gyakorlati megoldást arra, hogy mit is kezdjen az életével. 

A spirituális kutatást, érdeklődést persze nem kell azért félretenni, hiszen a Védánta és azzal kezdi, hogy az emberi életet az önvaló megismerésére kell felhasználni. Az elméleti  megismerés, tanulmányozás azonban még messze áll a tényleges megvalósítástól. Éppen ezért sokan az ideáljaik hajszolása közben önmagukat csapják be azzal, hogy elhiszik, már eljutottak valahová, közben még mindig itt róják köreiket a szamszárában. Ardzsuna is azzal a kétellyel fordul Krisnához, hogy mi történik a sikertelen jógival, aki lemond az anyagi világról, de nem éri el a spirituális tökéletességet, nem fog-e a két szék között a pad alá esni?

Krisna erre elmagyarázza azt, hogy a spirituális fejlődés egy hosszadalmas folyamat, ami életről életre tart, és az eddig elért eredményeink nem vesznek el, hanem összeadódnak. Így tudunk eljutni nulláról a száz százalékig, sok-sok életen keresztül. Az instant önmegvalósítás sajnos nem működik, bár jól hangzik, és sokan kecsegtetnek vele.

Krisna arról is beszél, hogy a lemondást szintén lépésről lépésre kell gyakorolni, és azokról a dolgokról kell lemondani, amik iránt már ténylegesen megszűnt a ragaszkodásunk. A hamis lemondást elítéli, amikor külsődlegesen elutasítunk valamit, miközben ez csak felerősíti belső ragaszkodásunkat az adott dolog iránt. 

Krisna a cselekvés és a tudás közötti természetes egyensúlyt javasolja, mint az önmgavalósítás biztonságos útját. Mindaddig, amíg el nem értük a felszabadult állapotot, az anyagi természetünk szerint kell cselekednünk. Krisna ezt gunának és karmának nevezi, vagyis az egyéni feltételekhez kötöttségünkből fakadó, ránk jellemző anyagi minőségek és azoknak megfelelő tettek keverékének. Patandzsali ugyanezt a szamszkárák (tudatalatti benyomások), vászanák (belőlük kalakuló feltételekhez kötött természet) és a karmásaja (a karma tárháza, az előző tettek felhalmozott visszahatásainak összessége) fogalmakkal írja le. 

Mindaddig, amíg nem sikerült maradéktalanul elégetnünk a karmánkat, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a feltételekhez kötött természetünket, annak megfelelően kell cselekednünk. Krisna azt mondja, hogy még a bölcs is a természetének megfelelően cselekszik, mert mások kötelességét követni veszélyes. 

Tehát önmagunk megtalálása azt is jelenti, hogy megértjük önnön feltételekhez kötött természetünket, karmikus gubancainkat, és azokkal dolgozunk, nem pedig mások problémáit póbáljuk megoldani vagy magunkra venni; vagy mások életcéljait elfogadni, mint a sajátunkét. Az önmegvalósítás olyan, mint az emésztés, egyéni és nem lehet sablonokat ráhúzni. Ami az egyik embernek orvosság, az a másik embernek méreg, és ezt gyakran csak kísérletezéssel, tapasztalati úton fogjuk tudni megérteni, ha elég őszinték és józanok vagyunk. A hétköznapi élethelyzetekkel járó küzdelmek megvívása, a látszólag anyaginak tűnő feladatok megoldása tehát ugyanolyan fontos szerepet játszik spirituális identitásunk keresésének útján, mind a spirituális tudás vagy a lelki gyakorlatok művelése. 

2015. október 25., vasárnap

Szarvángászana (vállállás)

Újabb részlet a Detox-jóga könyvből:

32. Szálamba szarvángászana (vállállás, tekintet az orrhegyen)

Belégzésre bontsuk a kapótászanát. A pózból való kijövetelre kétféle lehetőségünk is van: Ha erős a törzsizomzatunk, akkor engedjük el a sarkunkat a kezünkkel, és kilégzésre emeljük ki a törzset a combok segítségével, és egyenesedjünk fel. Ez a módszer azonban nem ajánlott abban az esetben, ha a törzsünk még nem elég erős, mivel túlterhelhetjük a derékcsigolyákat és a porckorongokat. Ebben az esetben válasszuk a biztonságosabb módszert, és a tenyereket a vállaink alatt a talajra támaszkodva engedjük vissza a törzset a talajra szuptavírászanába, majd onnan egyenesedjünk fel, a derekunkat közben alátámasztva a kezeinkkel. A lábainkat is nyújtsuk ki előre dandászanába, majd helyezkedjünk el a matrac elején, és helyezzük el a tenyereinket a csípő mellett vagy az ülőcsontok alatt.

Kilégzésre gördüljünk fel a vállállásba (gyertyapózba). A lábakat és a törzset hozzuk függőleges helyzetbe, a tenyereket pedig támasszuk be a hátunkhoz, a lapockákhoz minél közelebb. A könyökeinket vigyük egymás felé. Az összes ízületnek a vállak fölött kell lennie. Nyújtsuk ki teljesen a lábainkat, a lábfej pipál. A feneket hozzuk beljebb, a lábakat vigyük hátrébb.

Könnyített változat: viparíta-karaní – tartsuk a törzset 45 fokban a talajhoz képest, a keresztcsontot támasszuk meg a tenyereinkkel. A lábakat tarthatjuk függőlegesen, vagy szintén 45 fokban előredöntve. Ha kellemetlen nyomást érzünk a nyakunkban, akkor hajtogassunk pokrócot a vállak alá, így a nyakra kevesebb nyomás nehezedik.

Menstruáció esetén nem ajánlott fordított pózokat végezni, ezért maradjunk hanyatt fekvésben, karok a törzs mellett, és csak a lábakat emeljük függőleges helyzetbe, a lábfej pipál. Ha nem érezzük elég intenzívnek a pózt, akkor megemelhetjük a fejünket és a tarkónkat is.

Haladó változat: niralamba-szarvángászana – a karokat nyújtsuk ki párhuzamosan a talajon a törzs két oldalán.

A gyakorlat hatásai:

Harmóniát teremt a szervezetben
Növeli a belső elválasztású mirigyek (pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy) vérellátottságát
Jótékony hatású a szív, tüdő és torok panaszaira
Megszünteti a fejfájást és az ingerültséget
Tisztítja az orrjáratokat
Kedvezően hat az emésztőszervekre
Csökkenti a húgyivarszervi panaszokat
Fiatalít és méregtelenít

Megjegyzés: Magas vérnyomásban vagy magas koponyaűri nyomásban szenvedők a gyakorlat következő változatát végezzék (viparíta-karaní).
A gyakorlat hatásai:

- Jobban kíméli a szívet, mint a szarvángászana
- Gyengéden vitalizálja és fiatalítja a belső szerveket és az egész testet
- A gyakorlat tökéletes végrehajtás esetén megállítja az öregedést

2015. október 24., szombat

Kapótászana (galambpóz)

Újabb részlet a Detox-jóga könyvből:

31. Kapótászana (galambpóz, tekintet a harmadik szemen)

Bontsuk a kumbhakát és helyezzük a tenyereinket a vállaink alá, a könyököket párhuzamosra befordítva. Belégzésre emeljük ki magunkat a kapótászanába, vagyis a tenyerünkön és a lábszárainkon támaszkodva emeljük ki a csípőt és a mellkast is a levegőbe. Sétáljunk befelé a tenyereinkkel a lábfejeink felé, így növelve a hátrahajlítás ívét. A könyököket igyekezzünk kiegyenesíteni és befordítani párhuzamosra. A pózban a vállöv és a lapockák nyitása, valamint a csípő nyújtása is nagyon fontos. Ha ezek a területek kötöttek, akkor a hátrahajlítással túlterhelhetjük a derekunkat és elősegíthetjük a porckorongok deformitását. Ha kellemetlen érzést tapasztalunk a gerincünkben, akkor feszítsük meg a hasfalat, ezzel védeni tudjuk a gerincet a túlzott hátrahajlítástól.

Ha a vállunk és a csípőnk elég nyitott, akkor végrehajthatjuk a póz teljes változatát is. Ehhez a tenyereinkkel be kell sétálnunk a talpainkig, majd a könyököket le kell ereszteni a talajra. A fejünket teljesen hátrahajtva tartsuk a levegőben, miközben a kezeinkkel a külső talpéleket vagy a bokánkat fogjuk. Hajtsunk végre tíz mély légzést a pózban, a hasfalat feszesen tartva és a múla bandhát is aktiválva. Utána emeljük vissza a fejünket a mellkashoz, és ürítsük ki a tüdőt, amennyire tudjuk. A hátrahajlító pózokban ez nehezebb, de hajtsuk végre a báhja kumbhakát és aktiváljuk a három bandhát.

A gyakorlat hatásai:

nyújtja a csípőt és a lágyékot;
nyújtja a mellkas, nyak és vállak izmait és javítja a testtartást;
erősíti a combizmokat és csökkenti a hátfájást;
nők esetében javítja a termékenységet;
nyújtja a törzset és erősíti a core-izomzatot;
nyújtja a mély csípőhajlító izmokat (iliopszoász);
erősíti az alsó hátizmokat;
helyreállítja a gerincet és javítja a tartást;
helyreállítja a méh helyzetét és stimulálja a hasi és nyaki szerveket.

Ellenjavallatok: magas vérnyomás, álmatlanság, gyakori migrénes panaszok, komoly hát- és nyaksérülés.

2015. október 23., péntek

Mitől öregszünk?

A jóga filozófiája szerint az fizikai test az érzékszervek kiszolgálása céljából létezik. A jóga szerint tíz érzékszervvel rendelkezünk: öt cselekvő és öt tudásszerző érzékszervvel. Az öt tudásszerző érzékszerv a látás, hallás, szaglás, ízlelés és a tapintás érzéke. Az öt cselekvő érzékszerv a munkavégzés (kezek), a járás (lábak), a beszéd (száj), a szaporodás (nemi szervek) és az ürítés (végbél) szervei. A jóga filozófia szerint minél több inger éri ezeket az érzékszerveket, és minél többet használjuk őket, annál hamarabb ki fognak merülni. Ezért a jógi az ingerek kizárására törekszik, és arra, hogy minél kevesebbet kelljen használnia az érzékszerveit.


Az ászana-gyakorlásban sem az extrém teljesítményre törekszik, hanem az egészsége fenntartása érdekében, túlzások nélkül gyakorolja. A pránájáma és a meditáció gyakorlása már ülő tevékenység, amihez minimális anyagcserére van szükség. Így a jógi lecsökkenti az evését, lelassítja az anyagcseréjét, a légzését, pulzusát, még a testhőmérsékletét is képes lecsökkenteni, és így „standby” üzemmódba kerül, ami a legkedvezőbb a meditációhoz. 

Egyes jóga-írások szerint a születésünk pillanatában meg van határozva, hogy hány levegőt vehetünk, mielőtt el kell hagynunk a testünket. Amikor a jógi a kumbhakát (légésvisszatartást) gyakorolja, és lassítja a légzését, akkor ezzel is az élethossza megnyújtását érheti el. Az érzékszervi ingerek és a légzés mellett természetesen fontos tényező a táplálék mennyisége és minősége is.

A táplálkozás és a hozzá kapcsolódó anyagcsere-folyamatok célja a testük fenntartása, az érzékszervek kiszolgálása lenne. Mostanában azonban az evés, és főként az egészségtelen ételek túlzott fogyasztása már önmagában is szórakoztató programnak számít. A káros szenvedélyekről nem beszélve, hiszen az alkohol, a drog, a dohányzás és a mértéktelen koffeinfogyasztás sem a hosszú életet hivatott elősegíteni. Persze vannak példák olyanokra, akik ennek ellenére hossző életet éltek meg, de nem biztos, hogy nekünk ilyen jó karmánk van. 

Az állati eredetű élelmiszerek fogyasztása véleményem szerint szintén öregíti a sejteket, és akik nagyon sokat esznek belőlük, azok általában a koruknál idősebbnek szoktak látszani. A bőrük megráncosodik, egyenetlen színű lesz, a különböző belső szervi krónikus betegségekről nem is beszélve. A modern tudomány méár képes megállapítani a különböző szervek biológiai életkorát, és valószínű, hogy növényi étrend mellett könnyebb konzerválni őket, mint az állati fehérjék túlzott fogyasztásával. 

A rossz minőségű ételek túlzott fogyasztása és a káros szenvedélyek mellett még két, illetve három fontos oka van annak, hogy öregszik a szervezetünk. Az egyik a stressz, illetve a képtelenség annak kezelésére, a másik a mozgáshiány, a harmadik pedig az alváshiány. 

Ha tehát szeretnéd meghosszabbítani az életedet, akkor az alábbi tanácsok közül igyekezz minél többet követni az életedben!

1. Csökkentsd a külső ingereket, az internet előtt töltött időt.
2. Lassítsd a légzésedet, gyakorold a pránájámát.
3. Rendszeresen végezz valamilyen meditációs technikát!
4. Egyél kevesebbet, és inkább a friss, tiszta növényi ételekre koncentrálj.
5. Kerüld a káros szenvedélyeket, a mérgező anyagok bevitelét. 
6. Mozogj és jógázz rendszeresen, de ne merítsd ki magadat!
7. Csökkentsd a stresszforrásokat, és tanuld meg kivezetni a feszültséget, túllépni az idegesítő dolgokon!
8. Minden nap aludj 8-9 órát!

2015. október 22., csütörtök

Az uddzsájí és az idegrendszer

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Ha már megszoktuk a számolást, lassan növelhetjük, fenntartva az 1:1:1 arányt. Ha a légzésciklus hossza meghaladja az egy percet, akkor átvihetjük a külső kumbhakát a nádí sódhanába és beleintegrálhatjuk. A dzsálándhára bandhát is beintegrálhatjuk a külső kumbhakába. Azonban mindig emeljük a lehető legmagasabbra a mellkasunkat, miközben egyenesen tartjuk a karjainkat és előretoljuk a vállainkat, hogy az állunk közelebb kerülhessen a kulcscsontokhoz. Mivel a mellkas üres, a dzsálándhára bandha ebben az esetben sokkal nehezebb. Ha már elértük a jártasság bizonyos fokát, hagyjuk abban ennek a gyakorlását és koncentráljunk a nádí sódhanára, ami a pránájáma leglényegesebb technikája. Eddig a pontig az uddzsájít csak a kumbhakák begyakorlása érdekében alkalmaztuk.

Ha nehezünkre esik az alvás az uddzsájí esti gyakorlása után, vegyük figyelembe a következőt: egyes Ashtanga vinyásza gyakorlóknál kapcsolat alakul ki az uddzsájí légzés és a szimpatikus idegrendszer aktivációja között. Amint elkezdődik az uddzsájí hang, a test működésbe hozza a szimpatikus idegrendszert, annak érdekében, hogy fel tudjon készülni az intenzív vinyásza-gyakorlásra. Ez előnyös lehet a vinyásza-gyakorlás szempontjából, viszont el kell különítenünk az uddzsájí légzést a komolyabb kumbhaka-gyakorlástól, hacsak nem sikerül megszakítanunk a kapcsolatot az uddzsájí és a szimpatikus idegrendszer között. Hasonlóképpen arra is szükség lehet, hogy az uddzsájí gyakorlását ne tegyük túlzottan későre este. Másfelől viszont az uddzsájí és a szimpatikus idegrendszer közötti kapcsolatot felhasználhatjuk arra, hogy ébren maradjunk meditáció közben, hacsak nem gyakoroljuk nagyon későn este."

2015. október 21., szerda

Fitbalance és Jógakonferencia

Mostanában eléggé sűrűre sikerednek a hétvégéim. A múlt hétvégén például szombaton a Fitbalance fesztiválon voltam, míg vasárnap a Jógakonferencián tartottam előadást. A Fitbalance rendezvény a Hungexpon volt, új helyszínen, és pár éves rendezvényről van szó, ami már kinőtte az egynapos kategóriát, de a kétnaposba még talán bele kell nőnie. Az ismerőseim szerint, akik vasárnap is kint voltak, akkor elég nagy látogatottság volt, de a szombatnak inkább nulladik nap hangulata volt. 

Én reggel 9-kor kezdtem a jógateremben egy Ashtangával. A termet elég nehéz volt megtalálni, mert nem volt kiírva, és a női öltözőből nyílt. Minden esetre négyen azért odataláltak, és megtartottuk az Ashtanga órát 40 percben. Utána beültem a gyerekjátszóba, mivel az volt a legcsendesebb hely, és így be tudtam hozni egy kicsit a lemaradásaimat a blogírás terén. Délután 3-kor tartottunk még egy Spartan Girja órát Bánkuti Gabival és a Spartan csapattal. Ezen kb 15-20 ember vett részt, plusz a spártások, jó hangulatban telt az óra. 

Vasárnap a Gellért Hotelbe voltam hivatalos a Magyar Jógaoktatók Szövetsége által szervezett jógakonferenciára. Itt csak előadások voltak, Dr. Daubner Béla tartotta a nyitó előadást, majd én következtem, a "Boldog jógaoktató" címmel tartottam előadást a jóga és a marketing kapcsolatáról. Utána a szünetben még meghallgattuk a Kaan Luum együttest, majd elindultunk Lolával a gellérthegyi csúszdaparkba. A mostani hétvége is eléggé eseménydúsnak ígérkezik. 

31-én, azaz szombat reggel girja-versennyel kezdünk a Thor Gymben, majd a Syma csarnokba kell érnem délre a Fittarénára. Ott is Ashtanga órát fogok tartani, miközben Bánkuti Gabi és a sártás csapat párhuzamosan Spartan Fighter edzést tartanak a Brutál teremben. Délután is lesz még Spárta az IWI-standon, ajánlom, hogy próbáljátok ki, ha szeretnétek edzeni egy jót. 

Mi még visszamegyünk az eredményhirdetésre a Thor Gymbe, remélem elhozzuk az érmeket! Vasárnap pedig költözni fogunk, és így kipihenve vághatunk neki a jövő hétnek. Az Erő legyen veletek!

2015. október 20., kedd

Nádí sódhana külső és belső kumbhakával

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Üljünk az általunk kiválasztott meditációs ászanába, és az óra vagy a metronóm ketyegését felhasználva számoljuk az ujjainkon, minden másodpercben mentálisan ismételgetve az Ómot vagy az ísta-mantránkat. A gégefőt némileg összehúzva, végezzünk el egy uddzsájí belégzést 15 másodperc időtartamban. Mivel ez egy lassú pránájáma, ismét a háromfázisú kétszeres felfelé hullámot alkalmazzuk a teljes jóga-légzésciklus során. Tartsuk fenn a belégzési uddíjána bandhát olyan időtartamban, amely szükséges ahhoz, hogy a belégzést egészen a felső tüdőlebenyekig vigyük. Ha készen vagyunk a belégzéssel, emeljük meg a mellkast, hogy kevésbé kelljen előrehajlítani a nyakunkat. Most szorítsuk össze a torkunkat egy nyeldeklő mozdulattal, és minél lejjebb nyomjuk oda az állunkat a szegycsonthoz, ahol lenne, ha vállállásban lennénk. Tartsuk erősen összeszorítva a torkunkat, és ellenőrizzük, hogy nem tud-e kiszökni a levegő a torkunkon át. Ha még tudunk lélegezni,akkor ismételjük meg a nyelést, amíg a torkunk hermetikusan le nem záródik és így a váju nem tud belépni a fejünkbe. Ismét számoljunk el tizenötig a mantra és az ujjaink segítségével. Ha már megy a dzsálándhára bandha, tartsuk fenn a múla bandhát az egész légzésciklus alatt. 15 másodperc múlva emeljük fel a fejünket, lazítsuk el a torkunk izmait, és finoman lélegezzünk ki, egyenletes hangot hallatva a kilégzés teljes időtartama alatt. Használjuk a kilégzési uddíjána bandhát a levegő kiengedésére, a szeméremcsonttól indítva a kilégzést.

Ebből áll egy kör. Ha már otthonosan tudjuk használni ezt az időtartamot, akkor növeljük, megtartva az 1:1:1 arányt. Ha elértük az egy percet, vagyis a 20:20:20 arányt a teljes légzésciklus hosszában, akkor lépjünk tovább a nádí sódhanára.

Ha már megtanultuk a külső kumbhakát és kényelmesen be tudjuk integrálni azt az uddzsájíba, ismét felezzük meg az előző uddzsájí arányt (20:20:20), így megkapva a 10:10:10 arányt. Ha hozzátesszük a külső kumbhakát, akkor az új arány 10:10:10:10 lesz, melyben az utolsó szám a külső kumbhaka időtartamát jelöli.

Végezzük el az első három légzésfázist úgy, mint az előbb, de az uddzsájí kilégzés befejezése után erősen szorítsuk össze a torkunkat (először dzsálándhára bandha nélkül), és hajtsunk végre egy színlelt belégzést. Ez azt jelenti, hogy megemeljük a bordákat a bordaközi izmok segítségével, de, mivel a torok zárva van, a levegő nem tud belépni. Ehelyett, a keletkező vákuum beszívja a rekeszizmot és vele együtt a kasi szerveket a mellüregbe. Ezt a bandhát báhja uddíjánának nevezik, és ideális esetben a hasfalnak a gerinc első oldalához kellene érnie. Alaposan tanulmányozzuk át e bandhával kapcsolatos információt a bandhákról szóló fejezetben. A tíz másodperces külső kumbhaka végén lazítsuk el a torkunkat és finoman hajtsuk végre a következő uddzsájí belégzést. Ez lesz egy kör."

2015. október 19., hétfő

Miért szeretem a kettlebell-sportot?

Több, mint tíz éve foglalkozom a jógával, és ma is az életem egyik legfontosabb részének tartom, mind fizikai, mind belső hatásai miatt. Továbbra is azt gondolom, hogy mindenkinek szüksége lenne rá. Azonban a dolgok igazához az is hozzátartozik, hogy meglehetősen impulzív, szenvedélyes elmével rendelkezem, és ez az évek során, bár csillapodott valamelyest, de azért még mindig távol áll a szattvikus, meditációra alkalmas elmétől.

Éppen ezért a jógában is a kihívásokat, az extrém teljesítményt kerestem. Egy idő múlva persze rájöttem, hogy a jóga nem a versenyzésről és az ászanák ész nélküli hajszolásáról szól. Ugyanakkor megjelent az igényem arra is, hogy további fizikai megterhelésnek tegyem ki a testemet a jóga mellett. Így jött a Thaibox, a Street Workout és végül a Girja, vagyis a kettlebell.

Itt végre megtaláltam azt a kihívást, amit eddig kerestem, hiszen a girjasportban még a negyven év fölötti versenyzők is sikeresek lehetnek, és jó eredményeket érhetnek el. Ez egy erőállóképességi sport, és nagy élmény megtanulni tíz percet végigdolgozni a 2x24 kilóval, majd valamikor később a 2x32 kilóval. Amióta elkezdtem versenyezni (idén négy versenyen voltam eddig), azóta az edzésem is teljesen átalakult. Míg eddig nem igazán tudtam, hogy mit csinálok és miért, hiszen nem voltak világosak a céljaim, most az edzéscélok alá vannak rendelve a versenyfelkészülésnek, és így tervszerűen, célirányosan és mérhető módon tudok edzeni és fejlődni.


Természetesen nem ítélem el a rekreációs sportot űzőket, akik szeretnének egészségesek lenni, vagy jól kinézni, vagy esetleg bizonyos eredményeket is elérni. Azonban gyakran tapasztalom azt, hogy az edzéscélok egyik pillanatról a másikra megváltoznak, amikor jön valami nehézség, vagy amikor éppen nincs kedve edzeni az illetőnek. Nyilván mindenkinek el kell döntenie, hogy mi motiválja, de nem árt, ha tisztázzuk a céljainkat és a prioritásainkat. A versenysport pedig ehhez remek motivációval tud szolgálni. A kettlebell-sportra még azt sem mondhatjuk, hogy egészségtelen, mert nincs benne annyi pénz, hogy megérje például doppinggal turbózni az eredményeinket és roncsolni az egészségünket. Ugyanakkor az értelmes versenyző nagyon ügyel arra, hogy elkerülje és megelőzze a sérüléseket, mert akkor tud hosszú távon is versenyezni. Szóval az én prioritásaim világosak: a jógát a személyiségem fejlődése céljából gyakorlom, a kettlebell-sportot pedig azért, hogy jó versenyeredményeket érjek el. A következő versenyem október 31-én lesz.

Természetesen a kettlebell vagy a girja egy nagyon sokoldalúan használható eszköz, így aki csak erősödni, fogyni, izmosodni szeretne, vagy egy jó edzésre vágyik, az is számtalan gyakorlatot tud végezni vele, melyek tokától bokáig átmozgatják a testünket. Ha szeretnétek kipróbálni, hogy milyen az edzés, akkor gyertek a BSK Crossfightba hétfőn 8-ra vagy pénteken 6-ra Spartan Girja edzésre!

2015. október 18., vasárnap

Szuptavírászana (alvó hőspóz)

Újabb részlet a Detox-jóga könyvből:

30. Szupta-vírászana (alvó hőspóz, tekintet az orrhegyen)

Bontsuk az előző pózt, és üljünk dandászanába (nyújtott lábas ülőpozícióba), emeljük fel a lábainkat és hajlítsuk be térdben, a talpakat közelebb hozva a fenekünkhöz. Guruljunk előre, a térdeinkre érkezve, és a sarkunkra ülve, úgy, hogy a lábfejek hátrafelé néznek (vadzsrászana). Ha nem okoz nehézséget, ne a sarkunkra üljünk, hanem kissé eltávolítva a bokákat, a bokák közé a földre (vírászana). A két térdet kissé szétnyithatjuk. Lassan dőljünk hátra, a könyökünket folyamatosan hátracsúsztatva és rájuk támaszkodva.

Amikor hátunkat a földre fektettük, nyújtsuk ki a kezeinket a fejünk fölé és fektessük a földre. Az ászana pihentető hatású, kezeinket és hátunkat próbáljuk minél jobban kinyújtani és lazítani. Lazítsuk a csípőt, térdeket és a bokákat is. Fölfelé nézzünk. Tíz légzés után emeljük meg a fejünket, ürítsük ki a tüdőt és hajtsuk az állunkat a mellkasunkhoz. Hajtsuk végre a báhja kumbhakát a három bandhával.

Könnyített változat: Térd- vagy bokafájdalmak esetén nyissuk szét szélesebbre a térdeket, a nagylábujjakat érintsük össze, és helyezzünk egy jógablokkot élével a gerinc alá, a lapockák közé. Így kevésbé terheljük a láb ízületeit és a csípőt.

A gyakorlat hatásai:

Javítja a porckorongsérvet, köszvényt, a visszerek és a láb rheumás betegségeinek állapotát
Karcsúsítja és tonizálja a combot, erősíti a vádlit és erősíti a hasat.
Erősíti és hajlékonnyá teszi a derékövet, térdeket és bokát
Erősíti és nyújtja az egyenes hasizmot
Elősegíti az ízületek kenését és vérkeringését
Nyújtja a csípőízületet és a rekeszizmot
Csökkenti a deréktáji fájdalmakat
Növeli a térdízület mozgékonyságát

Szupta- vírászana változat (Parjankászana)

Ha nem tudunk leülni a két bokánk közé, akkor a következő változatban is végezhetjük a gyakorlatot:
Üljünk rá a két bokánkra, úgy, hogy a lábfejek befelé fordulva keresztezzék egymást. A combok egymás mellett vannak. Dőljünk hátra az előzők szerint, de csak a fejünkkel érjünk a földhöz. Miközben a hátunkkal homorítunk, két karunkat összekulcsolva emeljük fel, és a fejünk fölött tegyük le a földre.

A gyakorlat hatásai:

Az első változatnál erősebben homorítja a gerincet (deréktáji fájdalmak, lumbágó, nyaki és lumbális porckorongsérv, rossz tartás)
Elölről nyújtja a csípőízületeket és a combot
Erőteljesebben lazítja a vállövet
Növeli a tüdő térfogatát (különösen a kulcscsont és a tüdőcsúcs felé).
Két tenyerünkkel a földre támaszkodva a fejünk mögött és törzsünket felfelé nyomva még inkább fokozhatjuk a gerinc homorulatát.


Ellenjavallatok: a térd és a bokák sérülései, akut porckorong-problémák.

2015. október 17., szombat

Majúrászana (pávapóz)

Újabb részlet a Detox-jóga könyvből:

29. Majúrászana (pávapóz, tekintet az orrhegyen)

Belégzésre bontsuk az előző pózt, és helyezkedjünk négykézláb-pozícióba! Helyezzük el a tenyereket a hasunk alatt hátrafelé néző ujjakkal, úgy, hogy a külső tenyérélek egymás mellett vannak. Ne hagyjunk nagyobb távolságot a két tenyér között, mint 5-10 cm. Támasszuk a hasunkat és a bordaívet a könyökünkre, illetve a felkarokra. A könyökök a köldök két oldalán legyenek. Nőknek vigyázniuk kell arra is, hogy a karjukkal ne nyomják össze a mellüket. Érintsük a fejünket a talajra a kezeink előtt, lehetőleg minél messzebb a tenyerek tövétől, majd vigyük a testsúlyt a könyökökre!

A pávapóz felvételéhez ki kell egyenesíteni a lábakat és megtartani őket a levegőben. Ha ez még nem megy, akkor behajlított térdekkel vigyük a térdeket oldalra, és fokozatosan egyenesítsük a lábainkat, akár heteken keresztül haladva előre a pózban. Ahogy nyújtjuk a lábakat hátrafelé, a súlypont is hátrébb kerül, vagyis a fejünket még messzebb kell vinni előre. Ezt a könyökök előretolásával és az alkarok előredöntésével érhetjük el. A teljes pózban a törzs és a lábak teljesen egyenesek és vízszintesek, a vállakat és a lapockákat emeljük és hátrafelé zárjuk, a nyak pedig a gerinc egyenes folytatása.

Gyakori hiba az, hogy a póz megtörik csípőben vagy térdben, vagy pedig a lábak magasabba vannak a vízszintesnél. Ezeket fokozatosan ki kell küszöbölni, ahogy a törzs erősödik és a hasfalunk is elbírja a terhelést. A csuklónak is erősnek kell lennie, hogy stabilan tudjuk tartani magunkat. Ez a póz meglehetősen megerőltető, de nagyon jó a méregtelenítő hatása, ezért érdemes gyakorolni. A nehézségi foka miatt azonban itt elhagyhatjuk a légzésvisszatartást a póz végén.

A gyakorlat hatásai:

a könyököknek a hasra gyakorolt nyomása által méregteleníti a hasi szerveket;
stimulálja az emésztést, a májat és a veséket;
elősegíti a vér méregtelenítését;
harmonizálja a belső elválasztású mirigyek működését;
elősegíti a fizikai és mentális egyensúlyt;
fejleszti az izomkontrollt;
megszünteti a gyomorégést;
elősegíti a zsíros, nehezen emészthető ételek emésztését;
csökkenti a depressziót.


Ellenjavallatok: könyök-, váll- csuklósérülések, tehesség, menstruáció, hasi sérv, gyomorfekély vagy bélfekély, szívbetegségek, magas vérnyomás, agytumor, bélbetegségek, szem-, fül- vagy orrfertőzések esetén kerülni kell.

2015. október 16., péntek

Ne hagyd magad befolyásolni!

Ingerekkel túltöltött világban élünk. A Facebook, az internet, az okostelefonok folyamatosan ontják felénk az információt és az „ismerőseink” véleményét, kommentjeit, lájkjait vagy nem-lájkjait. Ha hagyjuk, hogy mindez folyamatosan befolyásoljon bennünket, akkor ne csodálkozzunk, hogy az elménk szétzilálódik. A mai világban simán megtörténhet az, hogy valaki megsértődik rád, mert nem követed az Instagramon. Pedig a jóga arról szól, hogy csökkenteni kell a külső ingereket, hogy befelé tudjunk figyelni, az anáhata-nádára, vagyis a szív hangjára.

A jógi igyekszik kizárni minden külső ingert és a szív útján haladni. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem beszélgetsz azokkal, akik fontosak neked, vagy nem adsz a véleményükre. De az online háttérzajjal kapcsolatban be kell venni a „Leszarom” tablettát. Minél kevesebb időt töltünk az interneten, annál jobban fogjuk érezni magunkat, és ha olvasunk valami információt, akkor azt csak tovább kell engedni, nem kell elkezdeni pörögni rajta. A saját életünket kell élni, és nem másokéval vagy a „celebekével” foglalkozni, de ezt már kifejtettem a tegnapelőtti blogbejegyzésben.

Sok olyan információ ér engem is, vagy akár olyan élethelyzetekbe is belekerülök, amelyekre nem reagálok semmit. Nem csak külsőleg, de mentálisan sem kezdek el pörögni rajtuk. Egyszerűen nem érdekel, nem érzem úgy, hogy foglalkoznom kellene velük, még akkor sem, ha valaki más úgy gondolja, hogy igen. Megvannak a magam céljai, a magam prioritásai, megvannak azok, akik fontosak nekem, és akikért sok mindent megteszek.

Másoknak is megteszek dolgokat, ha kérnek rá, de nem kezdek el foglalkozni az életükkel, mert nekik megvan a maguk élete, éljék azt, nekem meg a sajátom, én pedig azt élem. Ha valaki segíteni akar, azt örömmel veszem, de általában én szoktam eldönteni, hogy szükségem van-e segítségre, vagy nincs.

Mások velem kapcsolatos véleményét pedig nagyon nagyvonalúan szoktam kezelni. Úgy vagyok vele, hogy ha az Univerzum közölni akar velem valamit, akkor úgyis ad valamilyen jelzést belülről is, hogy erre vagy arra a hangra figyelnem kell. Ha pedig nem érzem ezt a jelzést, akkor elengedem a dolgot a fülem mellett, mint háttérzajt, mert nincs közöm hozzá. Meg kell tanulni egyensúlyt teremteni a befelé fordulás és a kitárulkozás között, mert ebben van a boldogság titka. Ha túlzottan kilendülsz valamelyik irányba, az zavart eredményez az elmédben, és vissza kell találnod az egyensúlyi állapotodhoz.

Azt szokták mondani, hogy a kutyák ugatnak, a karaván pedig halad. Persze ezt nem úgy kell értelmezni, hogy lenézed azokat a hangokat, amelyekhez nincs közöd, csak egyszerűen meg kell érteni, hogy nem neked szólnak. Mások számára azonban ugyanezek a hangok nagyon fontosak lehetnek. Döntsd el, hogy merrefelé haladsz, és ne hagyd, hogy befolyásoljon a közvélemény!