2012. március 31., szombat

Garbhapindászana

Újabb részlet Gregor Maehle Astanga-könyvéből:


"Garbhapindászana
Magzat-a-méhben póz


Dristi: orrhegy


Előfeltétel: az összes eddigi póz, különösen a marícsjászana D.


Szapta: Belégzésre ugorjunk előre és egyenesítsük ki a lábunkat dandászanába.


Astau: Kilégzésre hajtogassuk be magunkat garbhapindászanába. A fejlett gyakorlók megtehetik mindezt egy kilégzés alatt, mások pedig lépésekre bonthatják. A padmászanát és annak változatait a nyugati körökben arról tartják híresnek, hogy térdproblémákat okozhat. Ha beszűkültek a csípőízületeink, mert egész életünkben széken ültünk, nem várhatjuk el, hogy egy hét gyakorlás után menjen a póz. Korábban említettük, hogy az indiaiak tradicionálisan az Anyaföldön ültek, ami által a csípőízület megnyílik a padmászanához. 


A megoldás az, hogy először meg kell nyitni a csípőt (ha szükséges, akkor több évnyi munkával), és utána próbálkozni ezzel a pózzal. Ha a marícsjászana D nem megy könnyedén, akkor ne próbálkozzunk a garbhapindászanával!


1. fázis:


Dandászanából kiindulva, helyezzük a jobb lábunkat féllótuszba, pontosan követve az ardha-baddha-padma-pascsimóttánászanával kapcsolatban elhangzott instrukciókat. Röviden:
- Spicceltessük a jobb lábfejünket, és fordítsuk fölfelé.
- Vigyük ki a jobb térdünket messze oldalra.
- Teljesen zárjuk le a térdízületet azáltal, hogy a jobb sarkunkat a jobb lágyékhoz húzzuk.
- Innen húzzuk a jobb sarkunkat a köldök irányába.


Miközben a sarkunkat a köldökünkhöz nyomva tartjuk, helyezzük a jobb lábfejünket a bal lágyékhoz.


Megjegyzés: Ha a jobb lábunk a bal combon van, és nem a lágyékhajlatban, és a jobb sarok elveszíti a kapcsolatát a köldökkel, akkor ne haladjunk tovább a pózban. Ebben az esetben nincs meg a póz végrehajtásához szükséges hajlékonyság. 


2. fázis: Csak akkor haladjunk tovább a pózzal, ha a jobb láb szorosan benn van a bal csípőhajlatban. A legtöbb baleset akkor történik a lótuszban, amikor a második lábat (jelen esetben a bal lábat) belekényszerítjük a pózba. A legveszélyesebb módszer az, amikor csak 90 fokban hajlítjuk be a bal lábunkat, és áthúzzuk a jobb felett, hogy behelyezzük a pózba. Még a hajlékonyabb tanítványok térde is megsérülhet, ha ezt a módszert alkalmazzák.


A térdek védelme érdekében a lótusz és féllótusz-pózokban, először teljesen hajtsuk össze a térdízületet, egymáshoz szorítva a combcsontot és a lábszárcsontot. Ezek után egy egységként mozgassuk a kettőt. Ez a mozgás kizárja a térd befelé csavarását, ami a meniszkusz sérüléseiért felelős.


A második láb térdének védelme érdekében, képzeljük el a padmászanát úgy, mint két féllótuszt egyesítve. Ez azt jelenti, hogy ugyanazokat a lépéseket követjük a féllótusz számára a második lábbal kapcsolatban, mint az elsőnél, teljesen figyelmen kívül hagyva azt, hogy a jobb láb már féllótuszban van. Próbáljuk ki a következő lépéseket:


- Spicceltessük és fordítsuk felfelé a bal lábunkat.
- Húzzuk be a bal sarkunkat a bal csípőhajlathoz, teljesen lezárva a térdet.
- Sérülések esetén először helyezzük a bal lábunkat a jobb boka alá. Csak akkor haladjunk tovább, ha ez a póz kényelmes. A térdet továbbra is lezárva tartva, húzzuk ki a bal térdünket oldalra, amilyen messze csak tudjuk, az ülőcsontok megmozdítása nélkül. Finoman emeljük fel a bal lábunkat a jobb boka fölé a köldök irányába. 
- Innen vigyük a lábunkat a jobb csípőhajlathoz. 


Ha ilyen módon hajtjuk végre a mozdulatot, akkor térdízület végig teljesen lezárva marad, ami azt jelenti, hogy a bal oldalon is egy egységként mozog a combcsont és a sípcsont. Ha közben bármely ponton fájdalmat tapasztalunk a térdünkben, akkor mozgassuk vissza a lábunkat addig, amíg elmúlik a fájdalom, és haladjunk lassabban, figyelmet fordítva a részletekre. Addig gyakoroljuk a többi pózt, amíg meg nem szerezzük a szükséges hajlékonyságot."   

2012. március 30., péntek

Tavaszi méregtelenítés

Itt a tavasz, vitathatatlanul, megállíthatatlanul, menthetetlenül itt van. Persze nem tudom, hogy ez kinek mit jelent, mit hoz, de remélem, hogy elsősorban pozitív dolgokat. Ilyenkor jó dolog méregteleníteni egy kicsit, kirázni magunkból a tél alatt felgyülemlett salakanyagokat, ezzel együtt a zsírpárnákat is vékonyítani egy kicsit, és feltölteni a vitamin-raktárakat.

Szerintem öt napot simán rászánhat mindenki az életéből, és persze utána nagyon lassan kell visszaállni az étkezéssel, és nem árt, ha tartósan el is hagyjuk a leggázabb dolgokat az étrendünkből, különben az egész méregtelenítés annyit ér, mint amikor az elefánt fürdés után meghempereg a porban.

Én is éppen most kezdtem el green juice-t inni, amivel simán át tud vészelni az ember egy öt napos léböjtöt. Mondjuk én ettem mást is hozzá, mert így is 10 alatt van a zsírszázalékom, és elég sokat edzek minden nap. De egy átlag felhasználó számára, aki mondjuk ülőmunkát végez, napi egy jógaórát végigizzad, és esetleg biciklivel jár dolgozni, simán kibírható a böjt napi két liter green juice-szal. Esetleg egy-két szem gyümölcsöt még lehet enni hozzá, illetve ásványvizet, gyógyteákat igyunk minél többet. És arra is oda kell figyelni, hogy minden nap legyen székletünk, ha pedig nincs, akkor érdemes beöntést csinálni.

Nos, akkor a green juice-ról, bár a napokban már lelkendeztem róla. Először is be kell szerezni egy normális juicert, ami rendesen kifacsarja mindenből a levet, és csak a ledarált szilárd részeket hagyja meg maradéknak. Turmixgép egyáltalán nem jó erre a célra. De ez csak egyszeri beruházás, utána évekig juice-olhatunk vele, és nem csak böjti időszakokban, hanem akár minden nap is. 

Második alapelv: Ne csináljunk dőzs-partit a léböjtből! Tudom, hogy a frissen facsart gyümölcslé finomabb, mint a zöldséglé, de a böjt sokkal kevésbé hatékonyabb, ha liteszámra öntjük magunkba a jó édes banán-, eper-, alma- és egyéb keverékeket. Maradjunk inkább a zöldségnél, mert a friss klorofill és bioflavonoidok erejénél nincs nagyobb tisztító erő az univerzumban! Én a következő dolgokat szoktam beletenni, de lehet más zöldségekkel is kísérletezni: jégsaláta, fejes saláta, káposzta, kelkáposzta, spenót, uborka, petrezselyemzöld, zellerszár. Emellé még megy mindig két nagy répa és három zöld golden alma. Így az íze is elfogadható, és szép zöld lesz a keverék. Aki nagyon lelkes, az még spirulina- illetve chlorella alga port is keverhet a ledarált zöld lébe.

Beletölthetjük egy üvegbe, pár óráig hűtve eláll. Több napig azonban semmiképpen ne tároljuk a kifacsart levet, mert meg fog romlani. Hatásai: Az ember lefogy pár kilót, sokkal hajlékonyabb lesz, kitisztul a bőre, ragyogó lesz a haja. Nyugodt és életvidám lesz, nem idegesíti fel magát mindenen. Az alacsony energiabevitel miatt kicsit fázósak lehetünk addig a pár napig, amíg böjtölünk, de most már szerencsére nincs annyira hideg időjárás. A böjt utánra lehet betervezni a megerőltetőbb edzéseket, közben a jógára és a sétára, laza biciklire fektessük a hangsúlyt. Ne aludjunk a szokásosnál többet, és főleg ne tunyuljunk egész nap az ágyban, ha azt érezzük, hogy nincs erőnk semmihez. Mindenkinek sikeres böjtölést, tisztulást kívánok.     

2012. március 29., csütörtök

Jóga vs Calisthenics

A napokban kaptam egy hozzászólást a "Spártai has" című blogbejegyzésemhez, amely a következő volt:


"Kedves Gauranga!

Azon gondolkodom, mennyire becsületes egy jógaoktatónak más (nem jóga) mozgásokkal, sportokkal kocka-hasúra, fitnesz-izomzatúra kidolgoznia magát. Eljön a gyanútlan jógázó és esetleg nem csak a szamádhi a kizárólagos célja, hanem mondjuk egy egészséges, jól kidolgozott test is. Már csak hogy szép egyenesen tudja tartani a törzsét Padmasana-ban, pránájama alatt. ;-) Jár az alkalmakra, keményen dolgozik, laza lesz, vékony lesz, a pocak is lemegy, de a nagyobb izomzat, a kocka-has csak nem jön, mert pl. olyan alkat, hogy ehhez kifejezett calisthenics, vagy súlyzós-gépes gyakorlatokra lenne szüksége. Nem érezheti-e magát becsapva, ha kiderül, hogy oktatója sem kizárólag az Adho Mukha Svanasana, a Surya Namaskar, vagy a vinyasa-k miatt lett ilyen fejlett izomzatú? Ezen túl a nagy erőfeszítés a kocka-has irányába nem eredményez-e egy túlzottan test-centrikus, gimnasztika jellegű "jógázást", túlzott testhez kötődést, cél-elterelődést a jóga tanulónál? Hová tűnik figyelmének fókuszából az elme hullámzásainak lecsendesítése?

Te, aki elég sportosan élsz, ugyanakkor a jóga sem merül feledésbe :) , hogyan oldod fel ezeket a tanítványaidnál? Nagyon végletesen gondolkozom?

Üdv,
Gábor"

Kulturáltan megfogalmazott hozzászólás, így van kedvem válaszolni rá. Nos, énrólam mindenki (legalábbis aki a blogomat olvassa) tudja, hogy a napi jógagyakorlás mellett számos más sportot űzök: görkori, futás, úszás, Muay Thai, Beast Training. Sóval én nem rejtem véka alá, hogy a jógától szálkás az lehet az ember, de dokkmunkás felsőtestre nem igazán számíthat, hacsak nincsenek olyan különleges genetikai adottságai, hogy eleve spártai harcosként emelkedett ki az anyukája méhéből. Az emberek céljai különbözőek, és még az életük előrehaladtával is változnak. Nevezhetjük ezeket edzés-céloknak, bár a jóga nem edzés, nem is sport. A jóga nem csak a testünket és a szervezetünk működését formálja, hanem a gondolkodásunkat, a jellemünket, a lelkünket is. Feltéve, ha hagyjuk, és ha tudatosítjuk azokat a célokat, amiket szeretnénk elérni vele.

Mondok egy példát, csak hogy elkanyarodjunk egy kicsit a calistheincs-től, aztán rögtön visszatérünk rá. Egyes emberek fogynak a melegben történő intenzív jógázástól, de másoknak nem megy ez anélkül, hogy az étrendjüket megváltoztatnák. Ha jóga után rendszeresen betolsz egy Big Mac-menüt, akkor sem a zsírégető, sem a méregtelenítő hatását nem igazán hagyod érvényesülni. De még talán az álmod sem lesz nyugodt. Én a táplálkozás fontosságát sem rejtem véka alá, sőt, saját magam olyan étrendet követek, ami a legelvetemültebb fogyókúrázóknak is maximum rémálmában jön elő, méghozzá nem pár hete, hanem hónapok óta, és nem is tervezek visszatérni a szénhidrát-függő életmódra.

Szóval a jóga egy eszköz, mégpedig hatékony eszköz, amivel sok mindent el lehet érni, de nem mindent. Számomra a jóga nem egy kizárólagos rendszer, és nem tekintek senkire sem úgy, hogy lealacsonyítja magát, ha a jógán kívül bármilyen más "tökéletlenebb" mozgásformát is űz. Azt, hogy milyen maximális fittségi állapotot lehet kihozni magunkból a jóga-gyakorlatok segítségével, az Iron-jóga órán szoktuk tesztelni. De nem bánom, ha valaki ezeken kívül még mást is gyakorol, a saját testsúlyos gyakorlatok pedig igazán a kedvenceim közé tartoznak.

A Calisthenics egy görög eredetű szó, és "szép erő"-nek fordíthatnánk, ha szó szerint akarnánk. Minden korban voltak erős emberek, birkózók, harcosok, akiknek a testedzés nem első sorban esztétikai kérdés, sokkal inkább létkérdés volt. És amellett, hogy szép izomzatra tettek szert ezekkel a gyakorlatokkal, az izomzatuk funkcionális is maradt. Vagyis nem csak erősek voltak az izmaik, de gyorsnak, hajlékonynak, mobilisnak is kellett lenniük, és megfelelő koordinációval kellett rendelkezniük. Erre pedig kiválóak a calisthenics-gyakorlatok, akár a korábban említett hasprogramot vesszük, akár a fekvőtámaszt, guggolást, húzódzkodást, vagy akár a homokzsákedzést, ami az utóbbi időben szintén igencsak megtetszett. Az astangások, Iyengar és a fegyencedzősök nagy kedvencéről, a hídba történő hátrahajlásról és visszajövetelről pedig nem is beszélve.

És ezt tudták az ókori görögök, a rómaiak, a perzsák, az egyiptomiak, és az indiaiak is. Éppen a napokban fejeztem be a szakdolgozatomat a jógamester-szakra, ahol az astanga történelmi gyökereit dolgozom fel. Kutatásaim során kiderült, hogy mind az astanga, mind az összes ászana-gyakorlási irányzat nagyon sok ponton összefonódik az indiai birkózók által alkalmazott calisthenics-gyakorlatokkal. Nem kevés indiai izompacsirta volt az elmúlt 100-200 évben, akik az izomzatuk fejlesztése mellett az ászanák gyakorlására is komoly hangsúlyt fejtettek. Én csak az ő nyomdokaikat követem. Mindez persze erősítheti a test-tudatot, de mellékesen megjegyzem, hogy az ember egy vézna vagy kövér testtel is ugyanúgy azonosíthatja magát, csak éppen az nem lesz olyan egészséges és esztétikus, mint egy díjbirkózó robusztus izomzata. Manapság persze nem kell terheket cipelni, falra mászni és nagy távolságokra eljutni gyalog, így az izomzatunk funkcióját vesztette. Meditálni vagy a számítógép előtt görnyedni pedig csenevész izomzattal is lehet. Az emberi szervezet súlyának jelentős része mégis izom (kellene hogy legyen), így érdemes gondoskodni róla, és használni, a kedvenc testmozgásunk által okozott örömről és a közben termelődő boldogság-hormonokról nem is beszélve. Pár száz éve még nem a vézna bölcsész-test volt a szépségideál, az értelmiségiek is úgy néztek ki, mint egy gályarab. Lásd a mellékelt képen Rodin Gondolkodóját. Csak manapság lustultak el az emberek annyira, hogy izmokat maximum a tévé vagy a videojáték képernyőjén látnak, ha a tükörbe néznak, akkor csak bőr vagy háj köszön vissza rájuk.

Persze mindenki választhat, ha hozzám jön astangázni, akkor valamennyire meg fog erősödni. Akinek ez sem elég, annak irány a húzódzkodórúd és a boxzsák, de akinek elég, az szépen fog kinézni és egészséges lesz a napi astanga-gyakorlástól is. Akinek meg sok, az szerencsére talál számtalan olyan óratípust a tucatszámra nyíló új jógastúdió kínálatában, ami könnyebb fajsúlyú, mint az Atma Center kiképzőtisztjeinek órái, több benne a nyújtás, stresszoldás, relaxáció, meditáció. Minden van, csak tudni kell választani. És mindenkinek magának kell megtalálnia, hogy mi az a testmozgás, jógastílus, és diéta, ami neki beválik, és amivel ő eléri a céljait, és boldog lesz. Én csak ebben próbálok mindenkinek segíteni, de abban nem szívesen működök közre, ha valaki csak becsapni akarja önmagát, vagy elaltatni a lelkiismeretét. Igen, a jóga nem a fájdalomról szól, de ha életed végéig gyakorolni akarod, akkor meg kell barátkozni a fájdalom érzésével. Meg kell szeretni, sőt, meg kell tanulni élvezni, persze nem ész nélkül, hanem tudatosan, hogy az egyensúly és a fókusz azért megmaradjon. Mindenkinek jó gyakorlást mára, énrám már itt kacsingat a húzódzkodórúd az erkélyemen! :-)

2012. március 28., szerda

A boldogság kulcsai

A tegnapi bejegyzésben arról értekeztem, hogy mindenkinek van joga és lehetősége a boldogságra, sőt, mindenkiben ott van a boldogság, csak meg kell keresni. Ma néhány kulcsot szeretnék ehhez nyújtani, ami segíthet a boldogsághoz vezető ajtók kitárásában.

1. kulcs: Tanulj meg örülni mások boldogságának! Az egyik legkártékonyabb emberi tulajdonság az irigység. Amikor azt látjuk, hogy mások boldogok, akkor általában frusztráltak leszünk, és bosszankodni kezdünk, mert úgy érezzük, hogy nekünk is járna az, amit ők megkapnak, vagy esetleg még azt is gondoljuk, hogy mi sokkal inkább megérdemelnénk a sikereket, a vágyaink beteljesülését az életünkben, mint mások. Az irigység azonban olyan mentális hullámokat hoz létre, amelyek hatására még akkor sem tudjuk átélni a boldogság és beteljesültség élményét, amikor másokkal megegyező vagy akár náluk  jobb lehetőségeket kapunk. A szomszéd kertje ugye mindig zöldebb. Ha viszont megtanulunk szívből örülni mások boldogságának, még akkor is, ha mi magunk esetleg sokkal rosszabb helyzetben vagyunk, akkor rájövünk a titokra, hogy mások miért boldogok, és miért tudnak örülni annak, ami nekik jut.

2. kulcs: Alázat. Az alázat a legerősebb fegyver, ami még a büszke emberek ellen is bevethető. Ugyanakkor egy alázatos, szerény ember (ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy megalkuvó, vagy nem törekszik kiemelkedő eredmények elérésére) sokkal boldogabb tud lenni bármilyen élethelyzetben, mint egy büszke ember, aki állandóan azon aggódik, hogy nem kap elég elismerést, és mások nem ismerik fel kiemelkedő tulajdonságait oly mértékben, amennyire ő szeretné. Az alázatos ember, ha dicséretet kap, vagy sikereket ér el, sohasem tulajdonítja magáénak az érdemet, mert tudja, hogy a képességeit, az eredményeit és mindent, amit elért, oly sok mindenki másnak köszönheti. Az alázatos ember sokkal hálásabb tud leni, mint egy büszke ember, aki úgy gondolja, hogy neki minden "jár".

3. kulcs: Elégedettség. Az elégedettség, vagy szantósa Patandzsali erkölcsi elvei között is szerepel. A jóginak nincsenek különösebb anyagi igényei, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy igénytelen. De amit anélkül elér, vagy megkap, hogy megszakadna az erőfeszítésben, azt nagyon értékeli. A saját gyakorlásunkra is alkalmazhatjuk azt az elvet, hogy sohasem elég, de mégis, az elért eredményekkel elégedettnek kell lennünk, mert ha nem ismerjük fel a kis sikereket, és komoly erőfeszítés nélkül vágyunk a nagy csodákra, akkor csalódni fogunk, és elveszítjük a lelkesedésünket a jóga iránt. 

4. kulcs: Eltökéltség. Nagyon megfogott az a gondolat a Jóga-szútrában és a Hatha-jóga Pradípikában, hogy a jógi eltökéltségét nem ingathatja meg semmi sem. Sohasem veszi le a szemét a célról, sohasem adja fel. Ha feladná, az maga a kudarc lenne, míg ha nem adja fel, akkor a siker garantált, hiszen a fejlődés egy soha véget nem érő folyamat. Ha az egész világ összeesküszik a jógi ellen, és megpróbálja megakadályozni célja elérésében, ő akkor is töretlen marad, és így győzelemre viszi erőfeszítését.

5. kulcs: Türelem. A türelem nem csak azt jelenti, hogy rászánjuk az időt arra, hogy az erőfeszítéseink eredményei beérjenek. A türelem azt is jelenti, hogy tolerálni tudjuk az összes zavaró tényezőt, a sérüléseket, az elme zavarát, tunyaságát, tiltakozását, a minket akadályozó erők és tényezők hatását és mindent, amin az embernek fel kellene húznia az agyát. A jógi végtelen béketűrése és ugyanakkor tántoríthatatlan meggyőződése nyilvánult meg Mahata Gandhiban, aki végül elérte célját, kivívta India függetlenségét és azt, hogy a különböző vallások hívei kölcsönösen tiszteletben tartsák egymást. A türelem nem azt jelenti, hogy feladjuk, vagy nem teszünk erőfeszítést, hanem épen az ellenkezőjét, hogy minden kudarcot a siker pillérének tekintünk, hogy ahányszor a földre kerülünk, mindig felállunk, és megyünk tovább. 

Úgy gondolom, hogy aki megszerzi ezt az öt kulcsot, és megtanulja használni őket, annál boldogabb ember nem is létezhet a földön. Jó keresést!  



2012. március 27., kedd

Boldogság-keresők

Vannak olyan emberek, akik azt gondolják, vagy azt hirdetik, hogy a boldogság nem jár mindenkinek, nem lehet mindenkinek része benne. Szerintük a boldogságra születni kell, az vagy benne van a génjeidben, vagy nincs. Védikus értelemben lefordítva vagy benne van a karmádban, vagy nincs. Az való igaz, ahogyan a sorsról szólóm elmélkedésemben is fejtegettem, hogy bizonyos anyagi vagy karmikus célok, eredmények elérése időnként komoly, akár több életen keresztül történő erőfeszítést igényel. Sok esetben éppenséggel másokkal könnyebb lenne megváltoztatni az attitűdünket, mint magát az élethelyzetet, amit egyébként szintén saját magunknak köszönhetünk. Csakhogy a múltat nem lehet megváltoztatni, és a múltban hozott döntéseid következményével valamit kezdened kell. 


Én úgy tartom, hogy a boldogság sokkal inkább attitűd kérdése, mint bizonyos konkrét eredmények elérésének függvénye. Van, aki például gazdag, jó a családi háttere, sikeres, ismert, jól néz ki, stb. stb. és mégsem boldog, vagyis úgy érzi, hogy valami hiányzik az életéből, ami a boldogság forrása. Mások viszont látszólag a legszerényebb anyagi körülmények között élnek, vagy még akár tragédiák sora is érheti őket életükben, mégis boldognak vallják magukat, mert megfelelő hittel és intelligenciával rendelkeznek ahhoz, hogy az élethelyzeteket, amikbe kerülnek, bölcs derűvel és nyugalommal, felemelt fővel és őszinte szívvel tudják fogadni. 


Mi is az az attitűd, ami kell a boldogsághoz? Az attitűd hozzáállást, látásmódot, perspektívát jelent. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy mindenhez minden áron jó képet kell vágni, mert szerintem az az ember, akinek érett, kialakult értékrendje van, és aki az életkörülményeit az értékrendjének megfelelően igyekszik alakítani, szerintem sokkal boldogabban tud élni, mint az, aki az értékrendjét az állandóan változó élethelyzeteknek rendeli alá, és sodródik az árral. Az, aki túlzottan meg akar felelni másoknak, vagy aki másokat próbál utánozni a boldogság reményében, valahol mindig a sikeres és boldog emberek nyomában fog csak kullogni, és kényte4len lesz csupán a boldogság reményével beérni. 


Szerintem is a boldogság eléréséhez elengedhetetlen az őszinte erőfeszítés önmagunk egyéniségének megtalálására. Ezt az erőfeszítést pedig a karmánktól és egyéb körülményektől függetlenül mindig előhozhatjuk magunkból, ha megértjük a fontosságát. A boldogság ugyanis mindannyiunkban ott rejtőzködik, csak meg kell találni, és erre bizony erőfeszítést kell tenni, önmagunktól nem fog az ölünkbe hullani. Sok-sok évnyi vagy akár életeken át tartó keresgélés után az ember eljut odáig, hogy a boldogságot ne önmagán kívül, hanem önmagán belül keresse, és egyre kevesebb külső körülménytől fog függeni a boldogság- és teljességérzete. Ahogy az elme hullámai megnyugszanak, és fokozatosan a közeledünk a szamádhi állapota felé, a dolgok felszínes jelentősége helyett egyre inkább a belső lényegüket és minden összekapcsoltságát foguk megtapasztalni.


Ezért van az, hogy a jógik egy szál ágyékkötövel  és minimális élelemmel is beérik, és nem nagyon foglalkoznak azzal, hogy milyen kényelmes helyen laknak. Persze mindennek természetesen kell bekövetkeznie, mert ha előresietünk a saját spirituális fejlődésünkben, akkor csak látszólag fogunk tudni lemondani a külsőségekről, és a szívünkben megmarad a vágy, hogy élvezzük őket. Ekkor pedig nem csak hogy a környezetünket, de elsősorban önmagunkat csapjuk be, és a gondolati hullámok lecsillapodása helyett az elménk egyre izgatottabb és frusztráltabb lesz. Éppen ezért nem szükséges semmiről sem lemondani mesterséges módon, hanem a belső tudatosságot kell fejleszteni, észre kell venni a boldogságot az élet apró pillanataiban, az örömteli és néha frusztráló eseményekben is. A holnapi blogban le fogom írni, hogy mik azok a legfontosabb kulcsok szerintem, amelyeknek segítségével kinyithatjuk a boldogsághoz vezető lépcső ajtaját. 

2012. március 26., hétfő

Barkan jóga

A név megtévesztésig hasonlít a Bikram jógára. Az óra is. Ez nem meglepő, hiszen Jimmy Barkan Bikram Choudhury egyik őstanítványa volt, aki később a franchise-díj kapcsán összeszólalkozott mesterével, és kifejlesztette saját irányzatát Barkan-jóga néven. 


Mivel végzős vagyok a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola jógamester-szakán, az egyik feladat, amit kaptunk, hogy meg kell látogatni öt különböző jógaórát és hospitálási naplót kell vezetni róla. Nos, mivel én inkább melegben szeretek jógázni, mint hűvösben, eldöntöttem, hogy célpontjaim közé veszem a budapesti Hot jóga stúdiókat. Ezek közül az egyik a nemrég, februárban Budaőrsön nyílt Barkan Yoga stúdió. 


A vasárnap öt órai időpontra érkeztünk, kb tizenketten voltunk az órán. Ili, aki egyébként szintén csoporttársam a Bhaktin, és férje, Tamás a két oktató, most mindketten bent voltak az órán, amit Ili vezetett. 


38 fok volt a teremben, amikor beléptünk, de óra közben szerintem negyvenre is felkúszott a kijelző, bár párásító külön nem volt. Így is izzadtam rendesen, a mysore szőnyegem és a matracom óra végére tocsogott a vízben. Én nem annyira szeretek testhőmérsékletnél melegebb teremben jógázni, mert olyankor az energia egy része arra megy el, hogy a szervezet a túlhevülés ellen küszködik. Az utolsó fél órában már én is ezt tettem, a túlélésért küszködtem.


A Bikram-sorozat jól megvariált és napüdvözletekkel tűzdelt variációját láttuk, a legtöbb pózból itt is két szettet végeztünk, mint a Bikramon szokás. nekem mindegyik póz kb tíz légzésre jött ki, ami körülbelül megfelel az átlagos erőnlétemnek, míg a 21 légzés, ami nálunk Agnin van, az már egy kicsit nagyobb kihívás.


Az oktató megnyugtató hangon vezette az órát, szakértő instrukciókat adott, néha még név szerint is rászólt erre vagy arra az emberre, hogy mit javítson ki. Viszont igazítás az nem volt, helyette a tükörben nézegethettük magunkat, hogy helyesen végezzük-e a pózokat. Egy gyakorlottabb oktató számára, aki már több ezerszer látta a pózt kívülről, segítség lehet a tükör, de nem tudom, hogy mennyit segít egy kezdő gyakorlónak, ami még nem érzi, hogyan kellene kitartania a pózokat. 


Mindent összevetve jó kis óra volt, hozzátéve, hogy reggel már lenyomtunk egy kettes sorozatot szintén melegben, utána pedig 1200 métert úsztunk a Komjádiban. Este még azért a Barkan-jóga után csináltam egy kis Beast Traininget, csak hogy végképp kiüssem magamat. 


A stúdió egyébként szépen van megcsinálva, ízlésesen berendezett, és a padló nagyon meleg. Mindenkinek ajánlom, aki Budaőrs körzetében lakik, érdemes kipróbálni! További részletek: barkan.hu

2012. március 25., vasárnap

A Jó, a Rossz és a Sors

Gregor Maehle a tegnapi, Jóga-szútra 1.8.-hoz fűzött magyarázatában kijelentette, hogy a Sors, mint valóságos tényező nem létezik, a fogalmat csupán a képzelődés, vagyis a helytelen tudásszerzés egyik formájának kategóriájába sorolta. Ezzel azért meglehetősen erőteljesen eltért a Bhagavad-gítában található tanításoktól, ahol Krisna kijelenti, hogy a karma szövevényét , vagyis a tettek és következmények bonyolult összefüggéseit még egy bölcs is nehezen tudja kibogozni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs összefüggés a tetteink, és az életünkben később bekövetkező események között. 


Valójában a Bhagavad-gítában felsorolt jógafolyamatok mindegyike arra irányul, hogy gyakorlásuk által a lélek kiszabaduljon az ismétlődő születés és halál karmikus körforgásából, vagyis a karmája fölé kerekedjen. Ehhez a karma-jóga a tettek is visszahatásaik megismerése és a tettek eredményéről való lemondás, a gjána-jóga a világ felépítésének és működésének analitikus tanulmányozása, a dhjána-jóga az elme működésének tudatos uralása, a bhakti-jóga pedig az Isteni kegyelem kivívása és befogadása által viszi közelebb a gyakorlót.


Mindez arra utal, hogy sors, vagyis karma igenis van. A tetteinknek és a döntéseinknek meghatározott következményei vannak, akkor is, ah felismerjük ezt, akkor is, ha nem, akkor is ha hiszünk benne, és akkor is, ha nem. Azt szokták mondani, hogy a véletlen fel nem ismert szükségszerűség. Vagyis ha nem is terjed odáig a tudatosságunk, hogy pontosan megértsük vagy visszaemlékezzünk azokra a tettekre, amelyek következtében ez vagy az az életesemény bekövetkezik az életünkben, azt talán könnyebb megtenni, hogy elméletben elfogadjuk azt, hogy nekünk jár az, amit kapunk, megérdemeljük, és nem véletlenül vagy igazságtalanul történik velünk valami, akár kedvező, akár negatív eseményként ítéljük meg. És ha ebben az elfogadó hangulatban viszonyulunk a sorsunkhoz, akkor arra is több esélyünk van, hogy alázatosan megtanuljuk azt a leckét, mait egyik vagy másik eset tanítani hivatott nekünk. 


A spirituális fejlődés és a felszabadulás szempontjából valóban elmondhatjuk, hogy a karmikus tettek megkötnek, és ezért kedvezőtlenek. A "jó" és a "rossz" fogalma valóban a legtövbb esetben relatív, és az egyén szamszkáráinak (karmikus benyomásainak) a következtében ítél meg egy-egy helyzetet kellemesnek vagy kellemetlennnek. Tehát ezek a fogalmak relatívak, és az egyén tudati fejlettségének függvényében ítéli meg az egyes helyzetek kedveőségét vagy kedvezőtlenségét. Megtörténhet, hogy ugyanaz a személy egy dolgot egy ideig kedvezőnek, később pedig kedvezőtlennek tart. 


Szóval érdemes megismerni a karma törvényszerűségeit, és minél elkülönültebben viszonyulni hozzá. Krisna is azt mondja, hogy a bölcs nem ujjong az örömteli események idején, de a szenvedésben sem merül el, ha éppen azt hozza a sorsa. A szenvedés és élvezet átmeneti változása valóban nem képes elégedettsáéget okozni az örök léleknek. De mindaddig, amíg a tudatunk el nem érte a kaivalja állapotát, valamit kezdenünk kell a karmával. 

2012. március 24., szombat

A képzelődés

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:


"1.9. sabda-gjánánupáti vasztu-súnjó vikalpah
sabda - szó, hang; gjána - tudás; anupáti - követés; vasztu - tárgy; súnjah - üres; vikalpah - képzelődés.
A képzelődés az olyan szavak ismerete, amelyek nélkülözik a tárgyat.


A helyes és a helytelen felfogás is egy tényleges tárgy felfogásán alapul. Amikor az elképzelést (vikalpa) alkalmazzuk, akkor is szavakat használunk, de nem létezik a tárgy, amire vonatkoznak. Ha egy bizonyos személy jó vagy rossz mivoltáról beszélünk, akkor az általa elkövetett tettek sorozatára utalunk, és úgy hisszük, hogy ez alapján levonhatjuk a következtetést, hogy az illető  vagy rossz. A valóságban nincs olyan, hogy jó vagy rossz, csak az egyén jó vagy kevésbé jó döntéseinek sorozata létezik. 


Ha egy vállalkozás úgy dönt, hogy új azonosságot vagy megjelenést választ, a stratégia része lehet egy új logó választása, egy új hirdetési kampány lefolytatása, az autópark átfestése, és a telefonos automata dallamának megváltoztatása. Mindezek együtt a céges azonosságot képezhetik, de ténylegesen a céges azonosság,  mint olyan, nem létezik. Csak egyéni megjelenések vannak, amiket egy koncepcióban összegzünk.


A nyelvezetünk erőteljesen támaszkodik az elképzelt koncepciókra. Bizonyos mértékig hasznosak, de gyakran zavart okoznak. Gyakran halljuk azt a kijelentést, hogy valaminek úgy vagy nem úgy "kellett volna lennie". Ez a sorsra történő homályos utalás, ami csak egy elképzelés. A természetben nincs semmi, ami a sors koncepciójára utal. 


Egy másik gyakran hallott frázis az, hogy "Mindez a javunkat szolgálja." Körülbelül hasonló pontossággal mondhatnánk azt, hogy "Minden összeesküdött ellenünk." Egy véletlenszerű eseményt jónak vagy rossznak minősíteni, ez csak egy elképzelés, amivel a változást próbáljuk feldolgozni. Bár az elképzelések segíthetnek, mint motivációt tényezők, a jógában idővel fel kell őket adnunk annak érdekében, hogy megtapasztalhassuk az igazságot. A segítő elképzelés példájaként, Vjásza említi a tudatot. A tudat csupán egy szó: nincs olyan tárgy, hogy tudat. A tudat a tapasztaló, a látó, aki tiszta tudatosság. A tudatosság az, amivel a tárgyakat felfogjuk. Nem lehet érzékelni, mert nem egy tárgy. Ha egy tárgy lenne, akkor nem lenne a tudatosság, ami tiszta és mentes az attribútumoktól. Ezt később részletesebben elmagyarázzuk. 


Egyelőre az is elég, ha megértjük, hogy a "tudat" szó egy koncepció, mivel nincs olyan tárgy, amire vonatkozik. A tudat az alany, ezért nem lehet a felfogás tárgya. A tudat koncepciója nélkül azonban a legtöbb ember számára maga a felszabadulás elérhetetlen volna. E koncepció nélkül a tanár nem is tudná elmagyarázni a tanulónak, hogy mi az, amit keresnie kell. 


A tudat koncepciója, a felszabadulás koncepciójával egyetemben azonnal feloldódik, amint a tudatban nyugszunk. A tudatban nyugvás állapotát nem tartalmazzák a "tudatban nyugvás" szavak. Ha viszont nem használjuk ezeket a szavakat, akkor nem tudunk kommunikálni."


Megjegyzések: Hát ebbe egy kicsit maga Maehle is belekavarodott úgy érzem, olyannyira, hogy holnap külön bejegyzésben értekeznék a karma, illetve a sors témájáról. A képzelődésről, vagy "konceptualizációról", ahogy Maehle használja (nem igazán találtam rá elfogadható magyar megfelelőt) viszont annyit mondanék, hogy szerintem túl nihilistára vette itt a figurát, ami az advaita filozófusokra jellemző egyébként, hiszen ők végső sorom minden fogalmat illuzórikusnak, vagyis valós tartalom nélkülinek tartanak, beleértve az egyetlen létező valóságot, a brahmant, amely viszont szerintük tulajdonságok nélküli, vagyis leírhatatlan, megfoghatatlan, érzékelhetetlen. 


Tételezzük fel, hogy a brahman a tényleges azonosságunk, de abban a pillanatban, amint ezt az állapotot elérjük, az egyéni tapasztalás vagy tudatosság érzete megszűnik, vagyis a brahman (az az abba beleolvadt egyéni élőlény) nem tapasztalja saját létét és azonosságát, vagyis ez nagyjából a nem-lét állapotával egyenértékű. Nincsen ezzel semmi probléma, ha valaki ezt keresi :-).


A dvaita filozófia szerint azonban a tudatosság igenis egy valóságos energia, amely igaz, hogy nem független a szemlélőtől (vagyis a lélektől), mint ahogyan a fény sem független a fényforrástól. Az is igaz, hogy nem azonos a tárgyakkal, amiket érzékel, bár azok befolyásolhatják a tudatot (például egy színes tárgyról visszatükröződő fény is bizonyos színű lesz). A vikalpa szerintem a tudat olyan módon történő alkalmazása, amikor a tárgyról alkotott képünk, vagy a mentális kép, amit bizonyos benyomások hatására kialakítunk magunkban, nincs valós kapcsolatban magával a tárggyal, vagy annak eredeti természetével. A jó és rossz fogalmai valóban viszonylagosak, de ennek a viszonyításnak szerintem igenis van jelentősége, különben az egész világ káoszba fulladna. A szubjektív individualizmus ideája számomra is vonzó, de az alkalmazása azért nem mindig praktikus, mert néha messzebb visz az igazság megértéstől, mint a fogalmak viszonylagos alkalmazása. A sorsról pedig holnap majd bővebben értekezem.







2012. március 23., péntek

Spártai has

Ultimate 300 Ab Workout by Gauranga Das


Meguntam a bénázást, úgyhogy összeállítottam egy hasprogramot. Ennél többet fölösleges hasra edzeni, hatékonyabb gyakorlatok meg nincsenek. Már egy jó ideje foglalkozok a hasam meg a core-izomzatom erősítésével, meg is vannak a kockák, de most erre as programra ráállok legalább egy hónapra, mert unom már, hogy nincs hasizomlázam :-). Napi 30-40 percet vesz igénybe, de ha már nagyon profi vagy, akkor talán meg tudod csinálni a 3x100 ismétlést anélkül, hogy fel kelljen bontani 10-es, 20-as sorozatokra. De az elején legalább valamennyit próbálj megcsinálni, és törekedj a 100 ismétlésre mindegyik gyakorlatból!


Kell hozzá némi felszerelés, de nem olyan drága. Egy ajtófélfába szerelhető húzódzkodórúd 10 ezer Ft, a falra szerelhető 15 körül van. Kell még egy pár gravitációs csizma, vagyis lábbilincs, ez is 15 körül van. Valamint egy pár gyűrű, egy 9 ezer Ft, de ha gizdulni akarsz, vehetsz TRX-et is, csak az 50 ezer. 


1. gyakorlat: Felülés gravitációs csizmában. Csatold fel a lábbilincset, és akaszd be a húzódzkodorúdba. Csinálj 100 felülést, tetszőleges bontásban (törekedj az 5x20-ra). A leeresztésnél kontrolláld a törzsedet, hogy ne verd be a fejed a falba :-). Minimum csípómagasságig kell emelni a felsőtestet, mire a térdedhez vagy a sípcsontodhoz tudod érinteni a fejedet, brutálisan kocka hasad lesz!


2. gyakorlat: Lábemelés lógva. Csatold le a csizmát, pihenj egy-két percet. Ragadd meg a húzódzkodórudat, és emelgesd a lábadat. Minél kevesebb lendülettel, kontrolláld a leeresztést, mert ilyenkor fejlődik a hasad a legtöbbet! Nyújtott térdre törekedj, és minimum köldökmagasságig emeld a lábfejedet! A szemmagasság, illetve a rúd megérintése lesz a cél, és 100 ismétlés egyben! :-) Addigra jól megerősödik a kézfejed meg az alkarod is. Néha szoktam behajlított karral is végezni, a fülemhez vagy a tarkómhoz húzva a rudat. Eközben még a bicepszed is erősödik.


3. gyakorlat: Pike press térdbehúzással. Helyezkedj fekvőtámasz-pozícióba nyújtott karral! Akaszd be a lábfejedet a gyűrűbe vagy a TRX-be, ami kb váll és könyökmagasság között lóg. Ereszkedj le fekvőtámaszba, majd kilégzésre told ki magad, és húzd be a térdedet a mellkasodhoz. Belégzésre nyújtsd ki a lábadat deszkapózba, majd kilégzésre csípőben hajlíts nyújtott térdekkel, úgy, hogy a feneked felemelkedjen a levegőbe. Közben a kar nyújtva van, vagyis a póz vége olyan, mintha lefelé néző kutyában lennél. Minél hegyesebb a szög, annál jobb. Ez a gyakorlat natúrban sem könnyű, nem hogy az előző 200 ismétlés után :-) De azért törekedj a 100 ismétlésre, és állj meg egy kicsit pihenni, ha közben úgy érzed, hogy mindjárt kiugrik a szíved! :-)


Sikeres edzést, aztán majd írjatok, hogy túléltétek-e! :-))) Ja a fölső képen nem az én hasam van, de 1 hónap múlva jön az enyém is :-) Addig is itt van egy januári kép. És még egyszer, ne feledjétek, amiket a zsírégetésről írtam, mert bár ez egy intenzív edzés, annyi kalóriát nem éget el, amennyit egyes emberek akár egy étkezés alatt is lenyomnak a torkukon! Életmód címke alatt találjátok az összes bejegyzést a blogban, amit eddig a táplákozással kapcsolatban írtam, érdemes átnézni!

2012. március 22., csütörtök

Look like a Pro!

Na ez megint egy olyan bejegyzés lesz, ami egyesekből ellenérzéseket válthat ki, mégis megírom, mert én így gondolom. Akik ismernek, azok tudják, hogy azt szoktam mondani: "Egy hivatásos nézzen ki úgy, mint egy hivatásos." És ezt nem csak a jógaoktatókra értem, hanem általában a sportedzőkre, fitnesz-szakemberekre. Nem is azért mondom ezt, mert test- meg kockahas-mániás vagyok, hanem inkább azért, mert szerintem egy egészséggel foglalkozó szakembernek, főleg ha edző, vagy jógaoktató, de szerintem még ha sima orvos vagy természetgyógyász, akkor is, a teste a legfőbb hirdetési eszköze, cégtáblája.


Én legalábbis úgy vagyok vele, hogy ha valaki egy fitnesz szakember, és tudja a tutit, hogy nekem mit kell tennem ahhoz, mint kuncsaftnak, hogy lefogyjak, kiizmosodjak, kocka hasam legyen stb., akkor addig nem nagyon fogom elhinni róla azt, hogy szakmailag tényleg kompetens, ha saját magán nem tudja ezt demonstrálni. Nekem az személy szerint nem elég, hogy valaki elméleti szakember, mert ha nincs elég jellemereje ahhoz, hogy saját maga is kövesse az utasításait, akkor hogyan fogja belőlem kipréselni azt a mértékű eltökéltséget, ami a sikerhez szükséges?


Nem azt akarom itt mondani, hogy például egy jógaoktatónak feltétlenül legyen kocka hasa, de az a minimum, hogy ne legyen elhízva, és az ászanákat, amiket a tanítványaitól megkövetel, ő is szépen be tudja mutatni. Ugyanis a túlsúly csak 50%-ban függ az edzésmennyiségtől, a másik fele az a táplálkozás, és tudjuk, hogy egy jóginak nagyon tudatosan oda kellene figyelnie arra, hogy mit és mennyit eszik. 


A fitnesz-világban azonban már szigorúbbak az elvárásaim. Egy celebnek mondható fitnesz-guru (a nevétől most tekintsünk el, még a végén megsértődik az illető) a napokban posztolt egy hasedzés-videót, ami a maga nemében nem volt rossz. Csak egyet nem értettem, hogy neki ettől miért nincs kocka hasa, és a karjai miért olyanok, mint két felfújt autóbelső. A nyóckeres gyúróteremben szoktam látni ilyen figurákat, akik csak bicepszeznek meg fekvenyomnak, és tolják a kolbászt befelé, következésképpen nem sok izomdefiníciójuk van. Ehhez nem igazán kell edzői végzettség. Be is kérdeztem a fészbukkon, hogy "Na és a kockák hol vannak?" A kommentem persze perceken belül eltűnt, amiből azt a következtetést vontam le, hogy a lobogó póló bizony nem kockákat, legfeljebb puhos hájhurkákat takar jótékonyan. 


Hiába, az edzést az ember néha jókedvből is megcsinálja, de az evés kontrollálása, az már igazi jógikus tevékenység - körülbelül semmi élvezet nincsen benne :-). És biztos, hogy az ilyen fitnesz-guruk órái is tele vannak, mert sok az igénytelen ember. Éppen ezért említettem a múltkor, hogy nem elegendő azt a minőség mércéjének tekinteni, hogy hányan jönnek el az ember órájára. Egy olyan edző, aki csak beszél, meg ugrál egy kicsit aerobikórán, de nem edz olyan keményen, hogy profinak is nézzen ki, egyrészt önmagát járatja le szerintem, másrészt az egész szakmára komolytalan fényt vet.


Ismétlem, én, mint jógaoktató, nem gondolom, hogy az egészség elsődlegesen a chippendale-stílusú izmozat kifejlesztésében nyilvánul meg. Szerintem sokkal fontosabb a hajlékonyság, a core-izomzat fejlettsége és a gerinc mobilitása. Ezen kívül pedig a nyugodt elme, és a töretlen optimizmus. Mondom ezt mindamellett, hogy én is egy csomó más sportot űzök a jóga mellett, és látom azt, hogy ha az ember erősíti az izomzatát, akkor még többet kell dolgoznia a hajlékonyságán, mert könnyen bekötnek az izmok. 


De ha a kedves fitnesz-kollégáimnak zsírpárna-gondjaik vannak, és nem sikerült rájönniük, hogyan fejleszthetik ki a kocka hasat, segítség képpen leírok azért egy kis hasprogramot a holnapi blogban. Ha ezt egy hónapig maradéktalanul mecsinálod minden nap, akkor garantált a kocka has. Persze nem könnyű, és lehet, hogy mire ezt a szintet eléred, eleve hónapok fognak eltelni. Utána pedig fenn kell tartani, szóval nem is szabad abbahagyni a hasedzést. Készen álltok? Mág előtte azért megjegyezném, hogy a hasedzésnél meg aztán abszolúte nem mindegy, hogy mennyi zsír fedi az izmokat, de a zsírégetés az egy külön sztori, arról már blogoltam nagyon sokat. Szóval holnap lehull a lepel a hasról, addig is fussatok egy vagy két szigetkört bemelegítésnek, utána pedig gyertek el egy Hot Ashtangára, hogy le is legyetek nyújtva! :-)

2012. március 21., szerda

Zöldülés

A zöldülés is a zendülés egy fajtája :-) Mellesleg nem vagyok nagy globális felmelegedés-hívő, vagyis azt gondolom, hogy ez is csak egy propaganda-fogás, amivel plusz adókat lehet lehúzni, és a szomorú az egészben az, hogy ezek a pénzek végül nem is a környezetszennyezés csökkentésére lesznek fordítva, esetleg éppen egy-két politikus növeli belőle a karbon-lábnyomát. 


Én lennék a legboldogabb ember, ha tényleg komoly volna ez a felmelegedés-história, például tíz éven belül Magyarországon is szubtrópusi éghajlat lenne, és télen is lehetne görkorival közlekedni :-). Ámde sajnos ez nem valószínű, viszont az kétségtelen, ahogy tegnap is írtam, hogy az ember a legkártékonyabb állat, és a vegyipar, a gépek és a szükségtelen fogyasztási cikkek tömkelegének előállításával valóban maradandó károsodást képes okozni bolygónk bioszférájának. 


Mindezeken túl nekem a zöld életmód gyakorlati lépéseket jelent, amivel a saját életemet is "biokoformabbá" tudom tenni, vagyis természetesebben, egészségesebben próbálok élni. Nem csak azért nem eszem húst, mert nem bántom az állatokat, hanem azért sem, mert a növények és a tejtermékek nekem bőven elegendőek az egészségem fenntartásához, így nem fogyasztok olyan dolgokat, amelyek még egészségtelenek is amellett, hogy giusztustalanok. Itt a tavasz, úgyhogy lassan eljön a green juice-ok időszaka. Persze télen is lehet őket inni, de tavasszal, nyáron kifejezetten jólesnek. 


Van itthon egy frankó juicerem, bármilyen növényből képes kivonni a levet. A green juice-ba pedig minden mehet, ami zöld: saláta, spenót, petrezselyemzöld, zellerszár, kelkáposzta, sima káposzta, uborka, cukkini, zöldalma vagy golden, de még akár egy kis répa, cékla, banán is elfér bele időnként, csak jól kell tudni összeválogatni az alkotóelemeket. Persze a frissen centrifugált gyümölcslé sem kutya, de azokat az alma és a banán kivételével nem szoktam keverni a zöldségekkel. Sőt, a citrusféléket is állítólag ajánlott külön inni a többitől. Napi egy smoothie, és még az ízületeknek is jót tesz, plusz ad egy jó kis klorofill-, vitamin- és aminosav-löketet. Kávé meg energiaital helyett kiváló. Igaz, hogy el kell mosogatni utána a centrifugát, meg le kell vinni a szemetet, de az kb fele annyi idő, mint a pucolás, vágás, főzés, rágás együttesen. Csak bedöntöd és már szívódik is felfele a sejtekbe az éltet adó zöld nedű!


A múlt hét vége felé lett annyira jó idő, hogy most már lehet biciklivel, görkorival közlekedni a városban. A zöld lázadás újabb formája! Előnyei:


- nem kell bérletet venni, autót fenntartani, benzint fizetni;
- ég a zsír, szálkásodik a comb, feszesedik a fenék;
- némi szmogot beszívsz ugyan, de még mindig jobb a friss dunaparti levegő, mint a hónaljszag a bkv-n;
- nem kell várni a tömegközlekedésre és tülekedni rajta;
- néha még gyorsabb is, mint a tömegközlekedés, vagy az autó;
- nem bocsát ki CO-t, csak amennyit a tüdőd :-).


Hátrányai:


- nehézkes bármit is szállítani;
- mindenhová izzadtan érkezel meg;
- eső esetén nem működik;
- egy kicsit beköt a hamstringed meg a csípőd.


Az én szakmámban a fenti hátrányok nagyjából kiküszöbölhetők, a hamstringet meg a csípőt legfeljebb kijógázom, még mindig egészségesebb és menőbb a görkori vagy a bicó, mint 8 óra ülőmunka után tovább ülni vagy állni a tömegközlekedésen vagy az autóban. Úgyhogy aki teheti, és amikor teheti, javaslom, próbálja ki a két keréken, nyolc keréken közlekedést, nálunk az atmás tanárok szinte kötelező módon művelik :-). Jön a tavasz, zöldüljünk mi is! A képen látható tag például 63 éves, Frederic Prinz von Anhalt-nak hívják, és Gábor Zsazsa kilencedik férje volt. Úgy látszik, sosem késő elkezdeni :-)

2012. március 20., kedd

Lázadó szív

Mindenki tudja rólam, hogy lázadó vagyok. Mondhatnám azt is, hogy forradalmár, de ez inkább a szív forradalma, ahogy Kowalsky szokta mondani. A beletörődés, a megalkuvás, a középszerűség, a tökéletességre való törekvés feladása, a kételkedés abban, hogy valóra tudjuk váltani az álmainkat (nem csak én, hanem mindannyian, minden egyes ember a földön) - ez nem az én formám.


Vannak, akik belém kötnek, hogy egy békés jógi miért lázad. Meg kell érteni azonban, hogy a jógik világéletükben, még ötezer évvel ezelőtt is, amikor összecsomósodott rasta-hajjal és  arasznyi körmökkel, egy szál ágyékkötőben, vagy anélkül üldögéltek a Himalája barlangjaiban és meditáltak, mindig is társadalmon kívüli emberek voltak, akik nem hagyták, hogy az értékrendjüket a média, a politika és a fogyasztói társadalom manipulálja.


Egy jógi tudja, hogy mi a boldogság valódi forrása, és megkeresi azt. Nem dől be a hazug propagandának, hogy ha megveszed még ezt, azt és amazt, és minél többi hitelt veszel fel, minél több mérgező dolgot zabálsz és minél több agynélküli tévéműsorral és sorozattal tömöd a fejedet, annál boldogabb leszel. A jógi lázad az ellen, hogy a fogyasztói társadalomba beleszületett gyanútlan embereket manipulálják, eladnak nekik egy boldogságképet, ami nem csak, hogy őket, a jóléti társadalom tagjait nem teszi boldoggá, hanem tönkreteszi a földünket, a környezetünket, az emberiség java részét, akiknek rendes étel és ivóvíz sem jut, tisztességes ruháról és lakóhelyről nem is beszélve, az oktatást, kreatív munkát, társadalmi boldogulást és kulturált kikapcsolódást pedig már ne is emlegessük. 


Nem is csoda, hogy minél nagyobb anyagi jólétben él valaki, és főleg, minél kevesebb erőfeszítésébe kerül mindezt előteremteni (vagy inkább ellopni másoktól), annál könnyebben áldozatává válik a függőségeknek: drog, alkohol, szerencsejáték, bűnözés, prostitúció. És nem veszi észre, hogy miközben az érzékszervei elmerülnek a kicsapongásban, a jelleme fokozatosan az állati szintre süllyed, és az akaratereje, a kitartása, az önbecsülése és a tisztelete más élőlények felé rohamszerűen kúszik az abszolút nulla felé.


Sokszor szoktam azt mondani, és nem tiszteletlenségből, hanem inkább sajnálatból, hogy az ember a legkártékonyabb állat. A természet úgy rendelte, hogy az állatok ösztönlények, és genetikailag beléjük van programozva az, hogy mit egyenek, hol éljenek, mikor szaporodjanak stb. Nem kell túl sokat foglalkozniuk az elméjükkel. Az embernek ehhez képest sokkal komolyabb értelmi képességek és szabadság, ezzel együtt pedig sokkal nagyobb felelősség is adatott.


Egy ember pokollá tudja tenni a saját és a környezete életét, félelembe és iszonyatba tudja dönteni a világot, ha nem használja megfelelően a rábízott képességeket. Sok példát láttunk már erre a múltban. Ugyanakkor egy paradicsomi hellyé is tudja változtatni a világot, ha van elég hite önmagában és az ideáljaiban, és fáradhatatlanul törekszik arra, hogy valós értékeket közvetítsen mások felé. Az ilyen forradalmárkodás persze nem olyan népszerű dolog, mert néha még a nagy békeharcosok is, például Gandhi, erőszak áldozatává válhatnak.


Azt szokták mondani, hogy a tétlen elme a Sátán műhelye. Éppen ezért a forradalmat önmagunkon belül kell kezdeni, és addig kell edzeni és képezni az elménket, amíg legyőzhetetlen, megállíthatatlan fegyver nem lesz belőle, amely a szeretetével, a jóságával és a tisztaságával képes megmenteni mások életét és felnyitni a szemüket a valóságra, megmutatni nekik az utat, amely a szabadsághoz vezet, és segíteni nekik abban, hogy letépjék a láncaikat és lerázzák magukról a fogyasztói kultúra által beléjük táplált hazug értékrendet. 


Gandhi idézetével bocsátanám útjára a mai blogbejegyzést, mindenkinek kellemes és sikeres lázadást kívánva: "Az igazság lecsillapítja az igazságtalanságot, a szeretet lecsillapítja a dühöt, a megpróbáltatás lecsillapítja az erőszakot. Ez az örökkévaló szabály mindenkinek szól, nem csak a szenteknek. Használd az igazságot az üllődnek, az erőszakmentességet a kalapácsodnak, és utasíts el mindent, ami nem állja ki az igazság üllőjének, és az erőszakmentesség kalapácsának próbáját."

2012. március 19., hétfő

Várakozás és gyakorlás

Sok embert ismerek, aki szeret várni. Várnak a jobb lehetőségre, a megoldásra a problémáikra, a nagy Ő-re, a szerencsére, a boldogságra, nem is tudom, éppen mire. De közben nem igazán tesznek érte semmit, mert úgy gondolják,l hogy ezek a dolgok úgyis meghaladják a hatáskörüket, és ha a Sors úgy rendelkezik, akkor minden különösebb erőfeszítés nélkül az ölükbe fog hullani az, amire vágynak. 


Ámde ez nem így van, még a védikus filozófia szerint sem. Az ember egy aktív lény, és gondoljunk vele, hogy még a vágyaink kifejlesztésében is milyen tevékeny szerepet játszunk! Az igaz, hogy a vágyak a múltbéli szamszkárák (benyomások) következtében merülnek fel az elménk tükrében, de egyáltalán nem mindegy, hogy mit kezdünk velük! Ha úgy gondoljuk, hogy egy vágy, illetve annak beteljesülése a boldogságot (vagy legalább átmenetileg kellemes érzést vagy a szenvedésünk enyhítését) fogja okozni, akkor belekapaszkodunk, elkezdünk ragaszkodni hozzá, és minél többet kontempláluk az adott vágyat, annál több gondolati energiával töltjük fel. 


Erre szokták mondani, hogy a hit (ami ebben az esetben a vágy beteljesüléséhez fűződő ragaszkodás) hegyeket képes megmozgatni. Igen ám, de azokat a hegyeket meg is kell mozdítani, nem fognak csak úgy maguktól ide-oda röpködni. Az élőlény ugyanis azért csak Isten végtelenül parányi része, és még ha Isten vágyai bármikor szabadon be is teljesülhetnek, különösebb erőfeszítés nélkül, a mi parányi vágyainkért bizony keményen meg kell dolgoznunk, és ez félelmetes, vagy legalábbis nem hangzik túl lelkesítőnek.


Pedig minden ember, aki valamire is vitte, akár anyagi, akár lelki értelemben, nagyon sok erőfeszítést tett bele, keményen dolgozott, és komoly áldozatokat hozott azért, hogy a vágyai beteljesülhessenek, legyen szó akár anyagi, akár lelki vágyakról. Ez választás kérdése, mint ahogyan az is, hogy a végy kezdeti felbukkanásakor elkezdünk-e ragaszkodni hozzá, vagy pedig elengedjük. Ennek eldöntéséhez intelligenciára van szükség. Ha az intellektus úgy ítéli meg, hogy a vágy kultiválása számunkra kedvező, hasznos vagy kívánatos eredményt fog hozni, akkor elkezdjük kultiválni a vágyat. Ez azt jelenti, hogy a gondolkodás (kontempláció) fázisából fokozatosan eljutunk az érzés (ragaszkodás vagy ellenszenv) fázisába, majd végül az akarat fázisába, amikor is megérik bennünk egy többé-kevésbé szilárd elhatározás, hogy be fogjuk teljesíteni a vágyunkat.


Ekkor pedig nem csak tétlenkedni kell, mert az általában csak frusztrációt szokott okozni. minimum olyan helyzetet kell teremteni az életünkben és a tudatunkban, ami lehetővé teszi a vágy beteljesülését. Erre szoktuk ezó nyelven azt mondani, hogy "bevonzzuk". De gyakran ez sem elég. Értelmes tervet kell készíteni, azt lépésekre kell bontani és el kell kezdeni megvalósítani. Ha valamely lépésnél megbukunk, akkor újra és újra neki kell futni, és addig gyakorolni, amíg meg nem lesz. Ha akadályba ütközünk, akkor esetlegesen "újra kell tervezni" az útvonalat, amely a vágyunk és a beteljesülése között fekszik, és nem szabad addig belenyugodni, amíg el nem érjük a a sikert. 


Én nem vagyok a vágynélküliség nagy híve, mert azt gondolom, hogy sok embernek, aki a motiváció hiányával küzd, ez éppenséggel egy frusztrációval övezett menekülési útvonal, amivel önmagukat győzködik, hogy úgysem érdemes erőfeszítést tenni a vágyaink beteljesítésére, mert nem leszünk tőle boldogok. Szerintem a vágyakozás a lélek elválaszthatatlan sajátossága, és csupán a tudatától függ, hogy a vágyát az anyagi vagy a lelki célok megvalósítására fordítja, vagy esetleg összhangot tud teremteni a kettő között, legalábbis amíg nem szabadult ki az anyagi világ kötelékei közül. 


A halogatás is egy ugyanilyen dolog, hiszen sok olyan helyzet adódik az életünkben, amivel foglalkozni kell, olyan probléma, amit meg kell oldani. Az ind bölcsek három dolgot neveztek meg, aminek megoldása nem tűr halasztást: a betegség, az adósság és a tűz. De bármilyen vészhelyzet adódik az életünkben, azonnal reagálni kell. Ha halogatjuk a belső feszültségein, frusztrációink feloldását, vagy akár még azt is, hogy őszintén szembenézzünk önmagunkkal, és tudomásul vegyük a jelenlétüket, akkor esélyünk sincs a boldogságra. Ilyen esetben a vágyaink az álmodozás kategóriájába esnek, és nagyon gyakran a valóság előli menekvés gyanánt ringatjuk magunkat mindenféle tündér-álmokba. 


A várakozás helyett tehát a gyakorlást, a tudatos tervezést és erőfeszítést javasolom, még akkor is, ha buddhista, TM-es és egyéb ismerőseim szerint minden, ami erőfeszítést igényel, az gyanús. A boldogságot nem várni kell, hanem meg kell tervezni, és meg kell valósítani. És gyakorolni kell azt az attitűdöt, amely által az élet mindennapos apró-cseprő helyzeteit is boldogan tudjuk átélni, fel tudjuk ismerni a múlandó pillanat szépségét, a napfény ízét, az esőcseppek szétolvadó lágyságát és a hajnali szellő simogató frissességét. A flow élmény nem azt jelenti, hogy sodródunk az árral, hanem azt, hogy tudatosan kiválasztjuk az erőket, amelyek hatnak ránk, és összhangba kerülünk velük.

2012. március 18., vasárnap

A helytelen megértés

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:


"1-8. viparjajó mithjá-gjánam-atad-rúpa-pratistham


viparjajah - a helytelen megértés; mithjá - hamis; gjánam - tudás; atat - nem az; rúpa - forma; pratistham - alapozott.


A helytelen megértés a kép hamis kivetítése egy tárgyra.


A helytelen megértés esetében érzékelünk egy tárgyat, és az elme összehasonlítja az érzékszervi benyomást a múltban szerzett adatokkal, és helytelenül azonosítja a tárgyat.


Például, látunk egy oszlopot a távolban, de azt gondoljuk, hogy egy ember. Látunk egy kötelet, amint a földön hever a sötétben, és azt gondoljuk, hogy egy kígyó. érzékeljük a testünket, és azt hisszük, hogy az a valódi természetünk. A helytelen megértéssel az a probléma, hogy amint elkövettük a hibát, a helyes megértés többé nem elérhető. Az elme nagyon gyorsan jut el a következtetésig, hogy biztosítsa az életben maradást.


Amint az elménk eldöntötte, hogy a kötél egy kígyó, megnyugszik és nem fog mélyebben tudakozódni. Sok esetben megelégszünk egy helyzetről alkotott első benyomásunkkal, ami gyakran egy hasonló körülmények között átélt múltbeli benyomáson alapuló előítélet.


A helytelen megértésnek számos esetben nincs jelentősége, de sok más esetben a szenvedés öt formáját eredményezik: tudatlanság, egoizmus, vágyak, ellenszenv és félelem.  


Például  a bőrszín, nemzetiség, nem, társadalmi helyzet és a vallás a jóga szerint a természethez (prakritihoz) tartozó jellemvonások, és ezért nem azonosak a valódi lényünkkel, a tudattal. Ha helytelenül azt gondolom, hogy az önvalóm lényeges aspektusai, és azonosítom magamat velük, akkor hajlamos leszek konfliktusba keveredni az olyan egyénekkel vagy csoportokkal, akik más jellemzőkkel rendelkeznek. Semmi baj nincsen azzal, ha valaki egy csoporthoz tartozik, ha nem feledkezik meg valódi természetéről, a tudatról. Ha egy társadalmi csoporthoz való tartozásunkat valódi, legbelsőbb azonosságunknak tekintjük, akkor automatikusan konfliktusba kerülhetek azokkal az egyénekkel, akik nem tartozna ebbe a csoportba. ha felismerjük, hogy a társadalmi vagy nemzeti azonosságunknak semmi köze ahhoz, akik valójában vagyunk, akkor a konfliktus megszűnik. Mivel ilyen és sok más típusú szenvedést hoz létre, a helytelen megértésen felül kell kerekedni.


A helytelen megértéssel kapcsolatban az előnyös dolog az, hogy megsemmisül, ha helyes megértéshez jutunk. A kígyóval kapcsolatos példában, ha találkozunk valakivel, aki azt mondja nekünk, hogy amit kígyónak gondoltunk az egy kötél volt, és visszatérünk, hogy újra szemügyre vegyük, és meggyőződünk róla, hogy tényleg csak egy kötél, abban a pillanatban a kígyó helytelenül kivetített képe eltűnik. A tárgy, ebben az esetben a kötél, nem változik, csak a tárgyról alkotott képünk változik kígyóról kötélre, vagyis helytelenről helyesre. A helytelen és a helyes nem létezhet egyidejűleg. 





2012. március 17., szombat

A bizonyosság

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:


"A helyes megértés harmadik típusa az érvényes tanúbizonyság. Két fajtája létezik: Egy szakértő és a szent szövegek tanúbizonysága. Ha egy tényt nem tudunk közvetlenül tapasztalni, és nem tudjuk logikailag sem kikövetkeztetni, akkor a megoldás az, hogy meg kell kérdeznünk valakit, akinek van közvetlen tapasztalata. A bűnügyi nyomozás például erősen támaszkodik a tanúságtételre. A tanú csak akkor hasznos, ha közvetlen megfigyelést végzett.


Ha meg akarjuk ismerni a jógát, akkor fel kell keresnünk egy jóga-szakértőt. Az ilyen személyeket jógácsárjának nevezik. Az "ácsárja" szó jelentése:


Az, aki tanulmányozta a megfelelő írásokat.
Az, aki gyakorolta az ajánlott módszereket.
Az, aki sikert ért el a módszerekkel.
Az, aki át tudja adni azt, amit megtapasztalt.


Többek között ez azt is jelenti, hogy egy Védánta-mester, aki átélte a szamádhit, de nem tanulmányozta vagy gyakorolta a jógát, az nem autoritás a jógával kapcsolatban. Fontos, hogy ezt leszögezzük, mert a tanulók gyakran azt gondolják, hogy ha valakinek van egy misztikus megtapasztalása, akkor hitelen mindenben szakértővé válik. Eléggé érdekes módon néha maguk a misztikusok is elhiszik ezt.


Másfelől viszont, ha egy Védánta-mester átélte a misztikus élményt, és tanulmányozta és gyakorolta is a jógát, akkor ő autoritás a Védántával és a jógával kapcsolatban. Ez a helyzet például Vjászával és Sankarával. Ha megvizsgáljuk a jógácsárja definícióját, akkor rájövünk, hogy nehéz lenne ilyen személyt találni. Igazából nagyon ritkán fordulnak elő.


Ha úgy akarjuk felfogni a valóságot, ahogyan van, és nem vagyunk képesek átélni a szamádhit, az intellektusunk nem eléggé fejlett a következtetéshez, és nem tudunk találni egy jógácsárját, akkor csak az érvényes tanúságtétel második fajtája lehet a segítségünkre. 


Ez a szentírások (sásztrák) tanúságtétele. De nem teszi meg bármelyik szentírás. A felszabadulással foglalkozó szentírásokat móksa sásztrának nevezik. Számos móksa sásztra van, a legfontosabbak valószínűleg az Upanisadok, a Bhagavad-gítá, a Brahma-szútra és a Jóga-szútra, de sok más is van. Ezek közül a Jóga-szútra a hiteles jóga-sásztra (jógával foglalkozó szentírás). 


Ha tanulni akarunk a jógáról, akkor a Jóga-szútrát nem lehet megkerülni. Azon túl, hogy az egyetlen megbízható tanúságtétel, ha nem ismerünk egy felszabadult jóga-mestert, a Jóga-szútra tanulmányozásának számos érdekes következménye van.


A tanulmányozás és az azt követő alkalmazás által hamarosan képesek leszünk felismerni, hogy ki a hiteles jógácsája. Ez a tanulmányozás szattvikussá is teszi az intellektust, és így tudjuk használni a következtetésre. A legfontosabb azonban az, hogy a tanulmányozás bizonyos idő múlva elvezet a szamádhihoz, ami a valóság közvetlen megtapasztalása (pratjaksa). Ez azt jelenti, hogy a szent szövegek tanulmányozása elvezet a helyes felfogás mindhárom formájához."  



2012. március 16., péntek

Láb a nyak mögött

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:


" Jógikus kontextus: A láb-a-fej-mögött pózok fontossága


A Szuptakúrmászana az egyes sorozat kulcsfontosságú pózainak egyike. Míg az összes többi póz az egyes sorozatban vagy előrehajlítás, vagy csípőnyitás, vagy a kettő kombinációja, a szuptakúrmászana megnyitja a lábat a fej mögé rakó pózok egész univerzumát. A második sorozatban három ilyen póz van, hat a harmadikban és hét a negyedikben. A láb nyak mögé rakása a hátrahajlítás ellenpóza. Ezek a pózok élénkítik a gerincet, erősítik a hasizmot és a törzsnyújtó izmokat, fejlesztik a mellkast is, és növelik a vérellátást a szívben és a tüdőben. Emellett növelik az alázatot és csökkentik a büszkeséget. Ez a pózok egyik legfontosabb kategóriája. A hátrahajlítások és kartámaszok sorozatával kombináltan megtisztítja az idegrendszert és elősegíti a meditációt."


Megjegyzések: A láb nyakba tevésének gyakorlását természetesen egy lábbal érdemes kezdeni, ezért szoktam javasolni a második sorozat gyakorlásának minél hamarabbi elkezdését. Ez a mozdulat három elemből tevődik össze: Az első mozdulattal a vállunkat az azonos oldali térdhajlat alá húzzuk, vagyis a térdünket minél jobban hátratoljuk. Ez egy extrémebb csípőnyitás, mivel a combot a keresztcsont síkja mögé próbájuk hátratolni. A második mozdulattal igyekszünk kiegyenesíteni ugyanezt a térdet, így a hamstring is alaposan meg lesz nyújtva. A harmadik mozdulatnál vigyázni kell, mert itt csípőből kell kifelé forgatni a combcsontot, és a térdkalácsnak, ami eddig hátrafelé nézett, ezután oldalra kellene néznie. Ha ennél a résznél nem forgatunk elegendő mértékben csípőből, akkor a térdszalagokat és a meniscusokat tesszük ki nem kívánt csavaró hatásnak. 


E harmadik mozdulat után a hamstring visszahajtása és a comb még hátrébb történő billentése által igyekszünk a lábszárakat minél lejjebb vinni a tarkónkon, majd a hátunk felső szakaszán. Én azt szoktam mondani, hogy tetszőleges sorrendben keresztezhetjük a lábakat, bár a tradícionális módszer szerint először a balt hajtjuk be, és rá a jobbat. Általában az a kényelmesebb, ha a nyitottabb csípő felőli láb van a másik fölött, és a kötöttebb ér közvetlenül a nyakunkhoz. 


Nagyon fontos, hogy a pózban, akár hason fekszünk (szuptakúrmászana), akár az ülőcsontokon támaszkodunk vagy éppen a tenyereinken kiemeljük (dvipada-sírsászana), akár hanyatt fekve gyakoroljuk (jóganidrászana), a vállakkal és a lapockákkal, valamint a tarkóval erőteljesen dolgozni kell hátrafelé, és nyitni kell a mellkast, a szegycsontot kiemelve, mert különben a lábak előrehúzó hatása miatt összeesnek a vállak és begömbölyödik a gerinc. Ugyanez érvényes az ágyéki gerinc-szakaszra, vagyis a gerinccel nyújtózkodni kell, és az összes hosszanti hátizom segítségével ellen kell állni a púposító hatásnak. 


Ha ezt nem tesszük meg, és főleg, ha érzékenyek vagy már sérültek a porckorongjaink a nyaki vagy az ágyéki szakaszon, akkor ezek a pózok súlyosbíthatják a gerinc-fájdalmakat. Ha viszont a hosszanti mély hátizmokat folyamatosan erős aktivitásban tartjuk, akkor a póz megerősíti a hátizmokat, és gyógyítja a gerincet, alaposan felkészíti a hétköznapi terhelésre. Az ilyen extrém előrehíjlítások, ugyanúgy, mint a pascsimóttánászana, helyesen alkalmazva terápiás hatásúak a gerincre nézve, de helytelen izomaktivitás esetén előhozhatják a rejtett gerinc-problémákat is. 







2012. március 15., csütörtök

Az új macsó

Ezzel a címmel készült az alábbi felsorolás, amit eléggé érdekesnek találtam, sőt, a legtöbb eleme nincs is ellenemre, és szerintem jól beleillik egy "modern jógi" életfelfogásába. Szóval akkor lássuk, milyen az új macsó 2012-ben Boysen Hodgson szerint:


"Rendet hagy maga után.
Rendben tartja a bolygót.
Szerepmodell a fiatalok számára.
Szigorúan becsületes és tántoríthatatlanul optimista.


Megbízható és számonkérhető.
Tudja, hogy mit érez. 
Tudja, hogyan kell sírni, és útjára engedi a könnyeit, ha kell.
Tudja, hogyan kell dühösnek lenni mások megsértése nélkül.
Tudja, hogyan kell félni és mozgásban maradni. 
Önmaga mesterévé törekszik válni.


Feladta a gyerekes szégyenkezést.
Bűntudatot érez, ha valami rosszat tett.
Kedves az emberekkel, a nőkkel és a gyerekekkel. 
Másokat a kedvességre tanít. 
Bocsánatot kér.


Évek óta nem hibáztat nőket, a szüleit vagy más férfiakat a fájdalom miatt, amit átél.
Nem engedi többé, hogy védekezéssel tegye tönkre a kapcsolatait. 
Nem engedi, hogy a nemi szerve irányítsa az életét. 
Van elég önértékelése ahhoz, hogy bevallja az igazat.
Tetteivel bizalmat és biztonságot vált ki.
Vannak férfiak, akikben bízik, és akikhez segítségért fordul.
Tudja, hogyan haladjon az árral.
Tudja, hogyan tegye megtörténtté a dolgokat.
Fegyelmezett, amikor annak kell lennie.
Rugalmas, amikor annak kell lennie.
Tudja, hogyan kell a lénye bensőjével is meghallgatni valakit. 


Nem fél attól, hogy piszkos lesz. 
Készen áll szembenézni a saját korlátaival.
Magas elvárásai vannak önmagával szemben és azokkal szemben, akikkel kapcsolatban áll.
Keresi a módját annak, hogyan szolgálhat másokat.
Tudja, hogy egyéniség.
Tudja, hogy mind azok vagyunk.
Tudja, hogy egy állat és a természet része.
Ismeri a lelkét és a kapcsolatát valami magasabb rendűvel.
Tudja, hogy a következő nemzedékek figyelik a tetteit.
Közösségeket épít, ahol az embereket tisztelik és értékelik.
Felelősséget vállal magára, és a testvéreire is vigyáz.
Tisztában van magasabb rendű céljával.
Ádázul szeret.
Önfeledten nevet, mert érti a tréfát.


Ez az Érett Féfri, az Új Harcos - a férfiasság új definíciója a 21. század számára. Ez a lista persze egyáltalán nem teljes. Tedd hozzá te is az értékeidet ehhez a közösséghez!"