"Bár Patandzsalí listája a Jóga-szútra harmadik fejezetét majdnem egészében kitölti, a fent említett három utolsó diszciplina lesz érdekes számunkra, mivel Patandzsalí ezekkel kapcsolatban alkotott további műveket. A Csaraka szamhitát azután állította össze, hogy a köldökcsakrán meditált, a Mahábhásját (Pánini szanszkrit nyelvtanának magyarázatát) azután, hogy a torokcsakrán meditált, a Jóga-szútrát pedig azután, hogy megkapta a szívcsakrában kódolt tudást. Figyeljük meg, hogy milyen szerepet játszanak itt a csakrák a jógában és a jógikus tudásban. A test a köldökcsakrán; az elme a szívcsakrán; a nyelv, hang és az univerzum különböző rezgései pedig a torokcsakrán keresztül vetülnek ki.
Miután
a jógi elért egy bizonyos szintet (melyet pragjának, vagyis
a tárgyak teljes ismeretének neveznek), választhat, hogy tudós
lesz (akiket a régi időkben risinek vagy sziddhának
neveztek), és a tudományos ismeretek létrehozásával járulhat
hozzá az emberi tárasadalom értékeihez (A tudomány
szót itt az ősi tudomány értelmében használom, nem a nyugati
tudományra vonatkozólag. A scientia
(tudás) latin kifejezés szanszkrit eredetije a csinta
(gondolat) és a csitta
(elme). A mély tudásra (tudományra) akkor tehetünk szert, ha az
elme kristályát sikerült megtisztítani és felcsiszolni.) Azonban
ajánlott, hogy a jógi először érjen el magas lelki szintet,
mivel hogyha még mindig a feltételekhez kötöttsége hatása alatt
áll, akkor annak torzító hatása beszennyezi a tudományos
ismeretet. Például materialista, fasiszta, kapitalista, kommunista,
szexista, vallási fundamentalista, parlamentarista vagy bármilyen
más hangsúlyt helyezhet arra, ami egyébiránt objektív, vagyis
tárgyakra vonatkozó tudás lenne. Ez a hangsúly pedig befolyásolni
fogja a tudományos bizonyítékok interpretációját, és tudat
alatt törli vagy átszervezi azt. Mielőtt elérnénk a jóga
állapotát, hajlamosak vagyunk törölni vagy átértelmezni az
olyan bizonyítékokat, melyek egyébként összeütközésben
lennének részrehajló valóságunkkal. Mondani sem kell, hogy ha
ezt tesszük, akkor a végeredmény sohasem lesz valódi tudomány.
Csak az lehet valódi tudós, aki megtisztította a szívét minden
részrehajlástól és előítélettől.
Mielőtt
tehát nekiállunk, hogy meghódítsuk a világot, befelé kell
fordulnunk és a szívünkben kell megtalálnunk a szabadságunkat.
Csak akkor vállalhatjuk fel annak a felelősségét, hogy objektív
kijelentéseket teszünk a minket körülvevő világról, ha
megtaláltuk a spirituális szabadságot a szívünkben.'