Nem tudom, hogy korszakalkotók vagyunk-e a magunk nemében, de igencsak elképzelhetőnek tartom, hogy a tegnap reggeli astanga óra volt az első Pula történelme során. A buszos zötykölődés és a késői (illetve korai, attól függ, honnan nézzük) megérkezés azért még rányomta a bélyegét az első napunkra, de az események már határozottan javuló tendenciát mutatnak az időjárással együtt.
Reggel fél kilencre trombitáltam össze a társaságot, röpke négy órás alvás után én magam is kitántorogtam a fürdőszobába. Fogmosás, zuhany, a tükörbe nézés után egy kis szemránckrémet még applikáltam. Az egyhetes borostát egyelőre még nincs idő levágni, elvégre nyaralunk! A verandán már gyülekeztek a lelkes jógázni vágyók.
Azt hiszem, taktikai hiba volt, hogy a fiúkat engedtem a másik szállásra költözni, amit ráadásul nem is tudok, hogy hol van. Gyurika nem jelent meg fél kilenckor, de még kilenckor is ki volt kapcsolva. Márpedig nála a jógasála kulcsa! Fecót, illetve Priyát végre sikerült elérnem. Amikor a telefonba szólt, látszott hogy nem vágta, hol van. Végül megelégeltem a várást, a tulaj lányával átmentünk a fiúszállásra. Priya és Bálint már matracokkal a hónuk alatt, Istvánt gyorsan betessékeltem a fürdőszobába. Ha akar igazgani, előtte vegyen egy zuhanyt.
Miután Gyuszkótól végre megszereztem a Tai Chi-terem kulcsát, ahol a reggeli órát tartani fogjuk, már nyomultunk is vissza a szállásunkra. A több, mint 50%-kal megcsappant kis csapat elindult az oszladozó felhők mögül kibukkanó napsütés hatására lassan melegedni kezdő délelőttben a terem felé. Szörnyű, hogy mindig a fiúkra kell várni.
Andiék éppen indulásunkkor néztek ki szobájuk teraszán. Már a Wellbeachen megszoktam, hogy a reggeli órára eljutás nem az erősségük, úgyhogy nem is vártunk, elindultunk. Vesztemre. Amikor visszaértünk az óráról, három szempár meredt rám vádlón. "Nem vártatok meg. Pedig utánatok mentünk, de a 2. emeletről visszafordultunk." "A 3. emelet végén jobbra van a terem"- próbáltam mentegetőzni.
Egyszóval kb 20 perces kanyargós séta után, aminek az útvonalát rajtam kvül mindenkinek sikerült megjegyezni, Marina, házigazdánk lánya egy kommunizmusból rájukmaradt nagy laktanya-épületbe vezetett minket. Előtte teherautókról árulták a bálás trikót, gyümölcsöt, miegymást. Amolyan helyi MDF-piac. Marina azt mondta, hogy az épületben mindenféle ezoterikus szervezetek bérelnek termeket. Először valamiért a wc-be vitt be, annak az ajtaját próbáltuk kinyitni a ránk bízott kulccsal. Persze nem ment. Utána felkiáltott, mintha megvilágosodott volna, és a folyosó végén egy vas kersztpántos ajtóhoz vezetett, melyen termetes lakat díszelgett.
Csodák csodája, a kulcs beleillett, és feltárult a Titkok kamrája! Jó tágas terem, frissen bordóra mázolt parkettával, három, kikötőre néző ablakkal. Ráadásul csendes, és ha esetleg nem lenne elég, még egy másik terem is van hátul. Nosza rajta, ledobtuk a matracokat, és nekiugrottunk a vinyászáknak. Istvánnal és velem együtt tizenegyen voltunk (egyébként a teljes létszám gyerekestül 28) az órán, de aki ott volt, azt legalább jól meg tudtuk dolgozni.
Ketten most voltak életükben először Astanga-órán, és egyikük ma debütált élete első jógaórájával. Zsaninak hívják, ráadásuk Szklerózis multiplex beteg, a lábát nem nagyon érzi, az egyensúlyozás sem olyan könnyen megy neki. Mi nagylelkűen eltekintettünk ezektől a dolgoktól, és némelyiket módostva ugyan, de az össes pózt végigcsináltattuk vele, hadd jöjjön meg a hite önmagában.
Az egyik lány Törő Timi névre hallgat, óra után bevallotta, hogy többször azt hitte, hogy eltöröm a gerincét. "A név kötelez" - tudtam erre kibökni. Összességében jól telt az óra, keményen dolgozott mindenki. A Baddhakónászana István hírneves specialitása, már több mindenkit sírva fakasztott benne. Amikor készülődtünk rá, Dorka, az egyik korábbi áldozata, óvatosan körbesandított, hogy István nem ólálkodik-e a háta mögött. Vesztére. Az elkerülhetetlen dolgokat úgy hívják, hogy karma, és jobb, ha megbékélünk vele.
Óra után visszaindultunk egy jó kis reggeli reményében. A laktanya folyosóit hatalmas szürrealista grafittik díszítik, párat le is fotóztunk, és térlpasztikákból sincs hiány, például a lápcsőfordulóban hatalmasodó, cafrangos szájú polip, akinek narancssárga polietilén gégecsőből vannak a karjai. Még jó, hogy nem polipok járnak órára, képzeld el, meddig tartana beigazítani egy szuptakúrmászanába.
A folyosón volt egy fekete Alienekkel körbepingált, még feketébb ajtó egy nagy vasrúddal keresztben. Mintha csak a pokol tornáca lenne. Be is álltam elé egy fotó erejéig, ha már kikiáltottak inkvizítornak. Visszaúton, ahol a kanyaroknál István és Nóri felváltva vázolták útirány-terveiket, láttunk egy pár karvastagságú kötelet a fákra kötve, és gyorsan ki is próbáltunk néhány kötél-jóga ászanát. Nehogy a végén még ilyet is tartsunk az Atma Centerben.
Visszaérkzésre a gyümisali és sajtos kifli felét már betolták a kedves jógások, és aki az óráról lemaradt, már az is áldozott az Agni tüzébe. Kora délutáni csendes pihenő és némi strandolás után kiszemeltük a délutáni óra helyét egy körbebetonozott öböl formájában, amolyan Velence-tavi luxus a 80-as évekből.
Immáron majdnem teljes létszámban felvonultunk a partra, a helyi strandoló közönség nem kis érdeklődése közepette, amit azonban tapintatosan fejeztek ki, így mindenki ellazult állapotban jógázhatott. Közben kaptam egy sms-t Lizától, hogy megvan az útlevele, hurrá. Holnap délután érkezik vonattal Rijekába.
A délutáni órán pránajámával kezdtünk. Először gyakoroltuk a dzsalandhára-bandhát. Túlélő-táboros hangulatomban az ebédet áttoltam hétre, jóga utánra. Ezt Betti kifogásolta a legjobban, mert neki az orvos utasítása alapján naponta ötször kell ennie kisadagokban. Egy kiflivel sikerült elhallgattatnom.
A dzsálandhára után Csaturtha pránájáma volt, amely közben a homlokcsakrára kell koncentrálni, és mentálisan az Óm mantrát vibrálni. A pránajáma órákat felveszem diktafonra, amint volt időm megvágni, fel lesznek töltve a blogba is. A harmadik légzőgyakorlat a Brahmarí pránájáma volt, vagyis a méhecske-légzés. Nem számítottam arra, hogy ez fogja a legtöbb nehézséget okozni, mert valahogy nem sikerült zümmögniük.
A gyakorlat részeként a mutatóujjunkat minél mélyebbre kell dugni a fülünkbe, hogy kizárjuk a külső zajokat. Volt, akinek a második ujjpercig sikerült! Ez azonban jól jött, mert egy kicsit el tudtunk vonatkoztatni a jetskik és a csobbanó testek hangjától, valamint a beszűrődő technozene basszusától. Itt a hangfelvétel. Fél óra múlva átadtam a terepet Istvánnak, aki dinamikus, de könnyed csípőnyitó órát tervezett be nyitásképpen. Eldöntöttük, hogy ezen túl két s-sel fogjuk írni a nevét, Isstván, és az s-eknek úgy kell kinézniük, mint a villám az elektromos szekrényeken.
Mi egy kicsit odébb vonultunk Nórival gyakorolni, mert ő nem érzi elégnek a napi egy Astanga-gyakorlást. Azon jógik egyike, akik naponta kétszer gyakorolnak, de csak egyszer esznek. Letoltuk az egyes sorozatot, közben a nap bekúszott a fák mögé, úgyhogy izzadni nem sikerült. A végén rájöttem, hogy a betonstég is lejtett, mert a hídból csak nem sikerült felállnom rendesen.
Néha rápislantottam az István iránytása alatt két tömött sorban gyakorló seregletre, akik egyre vadabb dolgokat csináltak. A lótuszt szinte teljesen kimerítették (oroszlánpóz, lótusz-páva, hal, az egész állat- és növényvilág felsorakozott). Az agyam akkor dobta le az ékszíjat, amikor István az úrdhva-kukkutászanát (felbőszített kakas-pózt) csináltatta velük. Szemük sem rebbent, legfeljebb ott maradtak a szőnyegen.
Mi még a befejezőket gyűrtük, mikor a csapat hátramaradt része óra után becsobbant a vízbe egy labda társaságában. Bemenni még csak hagyján, ha már itt vagyunk, én is a relax helyett úsztam vagy tíz percet. Azt játszottuk, hogy az a kapus, aki nem lövi be a labdát, persze az idő java része alatt én kapálóztam a kapuban. A vívást is azért hagytam abba gyerekkoromban, mert a reflexeim genetikailag lassúak. Kievickéltem, és gyorsan megtörülköztem, a jó kis 36 fokos Atma stúdión meditálva. Amikor éppen indulni készülődtünk, odajött egy helyi ipse, és megkérdezte, hogy milyen tréninget végezünk. Magyaráztuk, hogy Astanga-jóga. A második felét végre megértette. Azt mondta, hogy ó valamiféle karaténak nézte. Pedig nem bántottunk senkit, meg egymást sem.
Nóri még búvárcentrumot akart nézni, de minket a hasunk már az apartman felé tessékelt. Két tál lecsó után még fagyibeszerző körút a helyi Nilgiri's szupermarketben. Totál Mysore-nosztalgiám volt, csak a "Hvala" nem illett bele. De a fagyi az jólesett. Este aki partizni vágyott, az már rég eloldalgott, de a legtöbben kidőltek. Holnap hatkor kezdjük az Astangát, és beterveztem egy-két plusz elemet is.
2009. augusztus 31., hétfő
2009. augusztus 30., vasárnap
Az örökkévalóság egy pillanata
Kb 2-3 órás alvás után folytattam a pakolást a jógatáborrra. Feleségem, Manini és kislányom, Gauranga-lila már péntek este elindultak Krisna-völgybe néhány indiai vendéggel. A jógatáborba indulásunk napjával egybeesett Srimati Radharani, Krisna kedvese megjelenési napja, úgyhogy még azt is be kellett iktatnunk.
Végül reggel 7 felé sikerült összeszedni és betuszkolni Fecó kocsijába a főzőkellékeket, kifli- és kenyérhegyeket, búvárszemüveget, ja és nem utolsósorban a jógamatracokat és végre elindultunk a farm felé. A többi résztvevő összeterelését és buszba ültetését Istvánra bíztuk, azzal, hogy a farmon majd felvesznek minket. Bogyóék és Heniék már 11 körül a határon voltak, 6 körül sikeresen még is érkeztek Pulába. Lehet, hogy nekik volt igazuk?
Én már reggel éreztem, hogy itt csúszás lesz, de végig kellett csinálni a feladataimat a fesztiválon. Megfürdettük Krisna és Radharani múrtijait tejben, vajban, mézben és egyéb nyalánkságokban, miközben rájöttem, hogy Istent nem lehet siettetni. Dél körül a templom előtti nagysátorban folytatódott a program. A lelki tanítómesterek (rekord összhosszúságú) előadását is nekem kellett fordítani. Itt hallgathatjátok meg Devamrita Swami lecke előtti énekét. A guruk tanítványokat is avattak, többek között Fecót, akit mostantól Priyatamának kell szólítani. Az avatási ceremónia végén meggyújtottam az áldozati tüzet, és elmondtam a mantrákat.
Egy szó mint száz, fél négy körül végre mindenki a buszban, indulás Horvátországba! Lecsurogtunk egy kis határátkelőhelyig, mert Letenyénél nem engedik át a buszt. A meglepi akkor következett, amikor a vámos néni felkaptatott a buszra az útiokmányokat leellenőrizni. Kiderült, hogy Liza személyije lejárt, az útlevelét meg otthon hagyta. Rövid tanakodás után abban maradtunk, hogy visszamegy az útleveléért és utánunk jön, amint tud. Reméljük, sikerül neki. A fenti képen mindenki élénk, de a határt még nem léptük át. A lentin Liza bosszankodik.
Mindezzel újabb fél óra telt el, de este 7 körül már nekivágtunk a hátralévő 400 km-nek. Bogyóék már Pulából hívtak, a tengert kóstolgatták. Nekünk erre a napra legfeljebb eső formájában jutott a vízből, viszont az nem szerény mennyiségben. Mikor a sofőr már a harmadik Rijekai körön is túl volt, és végre kezdtünk közeledni Pulához, iszonyatos zivatar kapott el bennünket, szinte úszott a busz a vízen. Milyen kedves, elénk jön a tenger.
A buszban lekókadtak a fejek, majd újra felemelkedtek. Hajnali kettő felé már én is kezdtem felettébb nemkvánatosnak érezni a helyzetemet, és azonnal meg akartam érkezni valahová. Szász István (Wagner Heni barátja, úgyhogy most két Istvánunk van) szamárszerű cuppogásokat kezdet hallatni a Shrekből. Legjobban a kislányom bírta, zokszó nélkül végigaludta az utat. Ebből is látszik, hogy mekkora jógi.
Persze mi ez mind az örökkévalósághoz képest? Az éjszakai városnézés (amfiteátrum, kikötő stb.) közben, amit a buszsofőrünk rögtönzött, miután kiderült, hogy a városon belüli tájékozódás sem az erőssége, végre-valahára betaláltunk a Gortanova utcára. Eddig drilles a kiképzés: 48 óra alatt 6 óra alvás, 18 óra ülés. Mintha valami afrikai előretolt helyőrséget kellene elérnünk. Remélem, hogy az élmény és az időjárás kárpótolni fog a döcögős kezdésért. Megérkezéskor kihirdettem, hogy holnap (ma) reggel kilenckor toljuk az első Astanga órát hat helyett. Aki nem kel fel, annak egy nap böjt és kényszermunka a közjó érdekében. Holnap ismét jelentkezem akklimatizálódás után.
Végül reggel 7 felé sikerült összeszedni és betuszkolni Fecó kocsijába a főzőkellékeket, kifli- és kenyérhegyeket, búvárszemüveget, ja és nem utolsósorban a jógamatracokat és végre elindultunk a farm felé. A többi résztvevő összeterelését és buszba ültetését Istvánra bíztuk, azzal, hogy a farmon majd felvesznek minket. Bogyóék és Heniék már 11 körül a határon voltak, 6 körül sikeresen még is érkeztek Pulába. Lehet, hogy nekik volt igazuk?
Én már reggel éreztem, hogy itt csúszás lesz, de végig kellett csinálni a feladataimat a fesztiválon. Megfürdettük Krisna és Radharani múrtijait tejben, vajban, mézben és egyéb nyalánkságokban, miközben rájöttem, hogy Istent nem lehet siettetni. Dél körül a templom előtti nagysátorban folytatódott a program. A lelki tanítómesterek (rekord összhosszúságú) előadását is nekem kellett fordítani. Itt hallgathatjátok meg Devamrita Swami lecke előtti énekét. A guruk tanítványokat is avattak, többek között Fecót, akit mostantól Priyatamának kell szólítani. Az avatási ceremónia végén meggyújtottam az áldozati tüzet, és elmondtam a mantrákat.
Egy szó mint száz, fél négy körül végre mindenki a buszban, indulás Horvátországba! Lecsurogtunk egy kis határátkelőhelyig, mert Letenyénél nem engedik át a buszt. A meglepi akkor következett, amikor a vámos néni felkaptatott a buszra az útiokmányokat leellenőrizni. Kiderült, hogy Liza személyije lejárt, az útlevelét meg otthon hagyta. Rövid tanakodás után abban maradtunk, hogy visszamegy az útleveléért és utánunk jön, amint tud. Reméljük, sikerül neki. A fenti képen mindenki élénk, de a határt még nem léptük át. A lentin Liza bosszankodik.
Mindezzel újabb fél óra telt el, de este 7 körül már nekivágtunk a hátralévő 400 km-nek. Bogyóék már Pulából hívtak, a tengert kóstolgatták. Nekünk erre a napra legfeljebb eső formájában jutott a vízből, viszont az nem szerény mennyiségben. Mikor a sofőr már a harmadik Rijekai körön is túl volt, és végre kezdtünk közeledni Pulához, iszonyatos zivatar kapott el bennünket, szinte úszott a busz a vízen. Milyen kedves, elénk jön a tenger.
A buszban lekókadtak a fejek, majd újra felemelkedtek. Hajnali kettő felé már én is kezdtem felettébb nemkvánatosnak érezni a helyzetemet, és azonnal meg akartam érkezni valahová. Szász István (Wagner Heni barátja, úgyhogy most két Istvánunk van) szamárszerű cuppogásokat kezdet hallatni a Shrekből. Legjobban a kislányom bírta, zokszó nélkül végigaludta az utat. Ebből is látszik, hogy mekkora jógi.
Persze mi ez mind az örökkévalósághoz képest? Az éjszakai városnézés (amfiteátrum, kikötő stb.) közben, amit a buszsofőrünk rögtönzött, miután kiderült, hogy a városon belüli tájékozódás sem az erőssége, végre-valahára betaláltunk a Gortanova utcára. Eddig drilles a kiképzés: 48 óra alatt 6 óra alvás, 18 óra ülés. Mintha valami afrikai előretolt helyőrséget kellene elérnünk. Remélem, hogy az élmény és az időjárás kárpótolni fog a döcögős kezdésért. Megérkezéskor kihirdettem, hogy holnap (ma) reggel kilenckor toljuk az első Astanga órát hat helyett. Aki nem kel fel, annak egy nap böjt és kényszermunka a közjó érdekében. Holnap ismét jelentkezem akklimatizálódás után.
2009. augusztus 29., szombat
Pránájáma és mantra óra
Tegnap még tartottam este egy pránájáma és mantra órát utolsó lehelletemmel. Ez a hét meglehetősen intenzívre sikerült, kétszer is gyakoroltam a hármas sorozatot (persze kínszenvedés volt, remélem jövő héten Pulában jobban fog menni). Emellett még a sok elintéznivaló, mielőtt elindulunk jógatáborozni. Hiába, ez már így szokott lenni. Mire az ember felül a repülőre (vagy ebben az esetben a buszra) kb félholt az idegeskedéstől és a fáradtságtól. Legalább érezhető lesz a feltöltődés.
Nos, vissza a tegnapi órára. Mindig azt szoktam mondani, hogy sokkal kevesebben szeretnek nyaktól felfelé is jógázni, mint ahányan nyaktól lefelé. Értsd: az ászanára mindenki vevő, de a pránájáma, a meditáció meg a filozófia viszont kb tizedannyi embert érdekel. Ehhez képest a múlt heti Jóga-szútrán meg a mostani pránajámán is már öten voltak!
Néhány mantrával kezdtük, amiket lejjebb olvashattok, illetve innen le is tölthetitek a hangfelvételt. Utána a Kapálabháti és a Bhásztriká pránajámákat gyakoroltuk. Ezek amúgy nagyon hasznosak, mert megerősítik a bandhákban résztvevő izmokat, és tisztítják az orrjáratokat. Ja, és hőt is termelnek. Szóval csupa hasznos cucc, ha fejleszteni akarod az Astanga-gyakorlásodat és az uddzsájídat. Csak egy baj van vele, hogy még erre is időt kell szánni. Ha megvagy a napi két óra gyakorlással, akkor még pránajámázhatsz egy negyed vagy fél órát. Így csinálják a nagy himalájai jógik. És utána még meditálnak három órát.
Lehet, hogy nekünk itt nyugaton egy kicsit kevesebb időnk jut ezekre a dolgokra, úgyhogy én is maradok a havi egy pránajáma-óránál, viszont mindenki gyakorolhat otthon, ha ráér. A táborban is lesz pránajáma, meg jóganidra, meg elmélet is. Majd feltöltögetem az mp3-akat. Sőt, esténként még kirtan is lesz, mert azt is kell ám a jógiknak gyakorolni! Este jelentkezem az első helyszíni tudósítással, feltéve, ha egyben odaérünk. Ez a pár mantra remélem biztosítja a kedvezőséget.
Óm aszató má szadgamaja
tamaszó má dzsjótir gamaja
mritjór má amritam gamaja
Óm sánti sánti sánti
„Vezess bennünket az átmenetiből az örök felé, a sötétségből a fény felé, és a halálból a halhatatlanság felé”
guru brahmá gurur visnuh gurur dévó mahésvarah
guruh száksát parambrahma taszmai srí guravé namah
„Felajánlom tiszteletemet a Guru előtt, aki Brahmá, Vusnu és Mahésvara (Siva) képviselője, és megmutatja nekünk az Abszolút Igazságot.”
Óm bhadram karnébhih srinujáma déváh bhadram pasjémáksabhirjadzsatráh
szthirairangaisz tustuvágamszasz tanúbhir vjaséma dévahitam jadájuh
szvaszti na indró vriddhasraváh szvaszti nah púsá visvavédáh
szvaszti nasz tárksjó aristanémih szvaszti nó brihaszpatir dadhátu
Óm sántih sántih sántih
„Óm, Óh Istenek, miközben az áldozatot végezzük, bárcsak hallanánk a füleinkkel azt, ami kedvező, és bárcsak látnánk a szemeinkkel azt, ami kedvező! Miközben titeket imádunk erős és szilárd testrészeinkkel, bárcsak az Istenekhez méltó életet élhetnénk! Bárcsak Indra, az ősi hírnevű kedvező lenne irántunk! Bárcsak Púsan, a mindentudó, kedvező lenne irántunk! Bárcsak Garuda, a rossz megsemmisítője, kedvező lenne i rántunk! Bárcsak Brihaszpati, a félistenek guruja, kedvezőségben részesítene! Óm, Béke, Béke, Béke minden lénynek!”
Nos, vissza a tegnapi órára. Mindig azt szoktam mondani, hogy sokkal kevesebben szeretnek nyaktól felfelé is jógázni, mint ahányan nyaktól lefelé. Értsd: az ászanára mindenki vevő, de a pránájáma, a meditáció meg a filozófia viszont kb tizedannyi embert érdekel. Ehhez képest a múlt heti Jóga-szútrán meg a mostani pránajámán is már öten voltak!
Néhány mantrával kezdtük, amiket lejjebb olvashattok, illetve innen le is tölthetitek a hangfelvételt. Utána a Kapálabháti és a Bhásztriká pránajámákat gyakoroltuk. Ezek amúgy nagyon hasznosak, mert megerősítik a bandhákban résztvevő izmokat, és tisztítják az orrjáratokat. Ja, és hőt is termelnek. Szóval csupa hasznos cucc, ha fejleszteni akarod az Astanga-gyakorlásodat és az uddzsájídat. Csak egy baj van vele, hogy még erre is időt kell szánni. Ha megvagy a napi két óra gyakorlással, akkor még pránajámázhatsz egy negyed vagy fél órát. Így csinálják a nagy himalájai jógik. És utána még meditálnak három órát.
Lehet, hogy nekünk itt nyugaton egy kicsit kevesebb időnk jut ezekre a dolgokra, úgyhogy én is maradok a havi egy pránajáma-óránál, viszont mindenki gyakorolhat otthon, ha ráér. A táborban is lesz pránajáma, meg jóganidra, meg elmélet is. Majd feltöltögetem az mp3-akat. Sőt, esténként még kirtan is lesz, mert azt is kell ám a jógiknak gyakorolni! Este jelentkezem az első helyszíni tudósítással, feltéve, ha egyben odaérünk. Ez a pár mantra remélem biztosítja a kedvezőséget.
Óm aszató má szadgamaja
tamaszó má dzsjótir gamaja
mritjór má amritam gamaja
Óm sánti sánti sánti
„Vezess bennünket az átmenetiből az örök felé, a sötétségből a fény felé, és a halálból a halhatatlanság felé”
guru brahmá gurur visnuh gurur dévó mahésvarah
guruh száksát parambrahma taszmai srí guravé namah
„Felajánlom tiszteletemet a Guru előtt, aki Brahmá, Vusnu és Mahésvara (Siva) képviselője, és megmutatja nekünk az Abszolút Igazságot.”
Óm bhadram karnébhih srinujáma déváh bhadram pasjémáksabhirjadzsatráh
szthirairangaisz tustuvágamszasz tanúbhir vjaséma dévahitam jadájuh
szvaszti na indró vriddhasraváh szvaszti nah púsá visvavédáh
szvaszti nasz tárksjó aristanémih szvaszti nó brihaszpatir dadhátu
Óm sántih sántih sántih
„Óm, Óh Istenek, miközben az áldozatot végezzük, bárcsak hallanánk a füleinkkel azt, ami kedvező, és bárcsak látnánk a szemeinkkel azt, ami kedvező! Miközben titeket imádunk erős és szilárd testrészeinkkel, bárcsak az Istenekhez méltó életet élhetnénk! Bárcsak Indra, az ősi hírnevű kedvező lenne irántunk! Bárcsak Púsan, a mindentudó, kedvező lenne irántunk! Bárcsak Garuda, a rossz megsemmisítője, kedvező lenne i rántunk! Bárcsak Brihaszpati, a félistenek guruja, kedvezőségben részesítene! Óm, Béke, Béke, Béke minden lénynek!”
2009. augusztus 28., péntek
Padmászana gyakorlatsor 2. rész
Miután így felkészültünk a meditációra, egyenesedjünk fel, és egyenes gerinccel lótuszban ülve végezzünk csin-mudrát (a tudatosság kéztartását). A kézhátakat támasszuk a térdünkre, és a mutatóujjat tekerjük be a hüvelykujjunk tövéhez. Folytassuk a mély uddázsjí légzést, és kilégzéskor vegyük fel a dzsálándhára-bandhát (torokzárat). Az állunkat végig a kulcscsontokhoz szorítva tartsuk, kilégzéskor teljesen behúzva az alsó két bandhát, belégzéskor pedig félig kieresztve. A múla-bandhát próbáljuk végig fenntartani, és az uddijánát is legalább félig. A hasizom köldök alatti részét tartsuk összehúzva, és belégzéskor csak félig engedjük le a rekeszizmot.
Próbáljunk meg ráhangolódni a prána áramlására a gerincben (vagyis a szusumnában, a központi energiavezetékben). Ha sikerül, akkor végezzük a következő meditációt: Belégzéskor arra koncentrálunk, hogy hűsítő energia áramlik végig a gerincen a koronacsakrától lefelé a gátig. A fejünk felett egy nagy oltalmazó tenyeret vizualizáljunk, amelyből kiárad a hűsítő prána. Kilégzéskor arra koncentrálunk, hogy a gyökércsakrából áramlik felfelé a forró tűz-prána. Amikor tisztán érezzük, hogy a prána felemelkedik a homlok-csakráig, és a testünk mintha összehúzódna, összemenne, akkor átléphetünk a meditációs gyakorlat következő szintjére.
Az összes eddigi fokozatnak teljesen tisztának és természetesnek kell lennie, hogy megfelelően megalapozzák a következő lépcsőfokot. Egyikkel sem kell sietni, hagyjuk, hogy természetesen megérjenek. Amikor mindez természetesen történik, akkor a figyelmünket az ágjá-csakrára irányíthatjuk. Próbáljuk meg érzékelni az ágjá helyét a homlokunkon vagy a két szemöldök között. Ha megvan, akkor vizualizáljuk a mély, fekete űrt (ákását) a homlokunk mögött. Ezt addig kell gyakorolni, amíg a fekete, selymes, feneketlen mélység az egész látókörünket be nem tölti. Egyetlen más gondolatnak sem szabad megjelennie. A következő szinten vizualizáljunk egy ragyogó Óm-jelet az ágjá-csakrában, és koncentráljunk rá. Kilégzés közben mentálisan vibráljuk az Óm mantrát. A meditációs állapot eléréséhez a vizuális és hang-szimbólumot használjuk, hogy az elme koncentrációját elősegítsük.
Az Óm jelnek be kell töltenie a teljes látómezőnket, és egyre ragyogóbbá kell válnia. A ragyogással párhuzamban erőteljes energia-áramlást kell érzékelnünk az ágjá-csakra területén. A meditáció magasabb szintjein a ragyogás további, transzcendentális megnyilvánulásokat tár fel előttünk, de ennek eléréséhez kiegészítő lelki gyakorlatok végzésére is szükség van.
A padmászana-meditációt legalább 25 légzésig tartsuk fenn, és utána próbáljuk ugyanennyi ideig fenntartani az utpluthit is. Az utpluthi során a tekintetet az orrhegyre rögzítjük, és a torokzárat kiengedve, újra felvesszük a múla és uddijána bandhákat. A gerincet próbáljuk egyenesen és függőlegesen tartani, és a légzést ugyanolyan mélyen és hosszan végezni, mint a padmászanában. Bár ez egy jóval nehezebb póz, a cél az,hogy az elme ugyanolyan koncentrált maradjon, mint a padmászanában. Legalább 25 légzésig próbáljuk végezni, de igazából 100 légzésig kellene, úgy, hogy a pulzus ne gyorsuljon fel. A Kundaliní felébresztésével a súlypont megemelése sokkal kevesebb erőfeszítést igényel, így az utpluthi majdhogynem lebegés-szerű állapottá kell, hogy váljon. Ha a padmászanában megfelelő meditációs állapotba kerültünk, akkor azt (és a vele járó boldogságérzetet) végig tudjuk vinni az utpluthin és a savászanán is.
Az utpluthi után végezzünk egy nagyon lassú, levezető vinyászát, és lassan emelkedjünk fel álló helyzetbe, szamaszthitibe. Ha önmagunkban gyakorlunk, akkor csendben elmondhatjuk a befejező mantrát. Ha a légzésünk felgyorsult, akkor a relaxáció után is el lehet mondani. Álljunk ellazultan 1-2 percig, rázogassuk le a kezünket, lábunkat, az egész testünket. Hunyjuk be a szemünket, és gondoljuk végig az aznapi gyakorlásunkat. Jegyezzük meg, hogy mit lehet még fejleszteni, és koncentráljuk rá több mentális energiát a következő alkalommal. Amikor a légzés, a pulzus és az elme némileg megnyugodott, áttérhetünk a befejező relaxációra.
Próbáljunk meg ráhangolódni a prána áramlására a gerincben (vagyis a szusumnában, a központi energiavezetékben). Ha sikerül, akkor végezzük a következő meditációt: Belégzéskor arra koncentrálunk, hogy hűsítő energia áramlik végig a gerincen a koronacsakrától lefelé a gátig. A fejünk felett egy nagy oltalmazó tenyeret vizualizáljunk, amelyből kiárad a hűsítő prána. Kilégzéskor arra koncentrálunk, hogy a gyökércsakrából áramlik felfelé a forró tűz-prána. Amikor tisztán érezzük, hogy a prána felemelkedik a homlok-csakráig, és a testünk mintha összehúzódna, összemenne, akkor átléphetünk a meditációs gyakorlat következő szintjére.
Az összes eddigi fokozatnak teljesen tisztának és természetesnek kell lennie, hogy megfelelően megalapozzák a következő lépcsőfokot. Egyikkel sem kell sietni, hagyjuk, hogy természetesen megérjenek. Amikor mindez természetesen történik, akkor a figyelmünket az ágjá-csakrára irányíthatjuk. Próbáljuk meg érzékelni az ágjá helyét a homlokunkon vagy a két szemöldök között. Ha megvan, akkor vizualizáljuk a mély, fekete űrt (ákását) a homlokunk mögött. Ezt addig kell gyakorolni, amíg a fekete, selymes, feneketlen mélység az egész látókörünket be nem tölti. Egyetlen más gondolatnak sem szabad megjelennie. A következő szinten vizualizáljunk egy ragyogó Óm-jelet az ágjá-csakrában, és koncentráljunk rá. Kilégzés közben mentálisan vibráljuk az Óm mantrát. A meditációs állapot eléréséhez a vizuális és hang-szimbólumot használjuk, hogy az elme koncentrációját elősegítsük.
Az Óm jelnek be kell töltenie a teljes látómezőnket, és egyre ragyogóbbá kell válnia. A ragyogással párhuzamban erőteljes energia-áramlást kell érzékelnünk az ágjá-csakra területén. A meditáció magasabb szintjein a ragyogás további, transzcendentális megnyilvánulásokat tár fel előttünk, de ennek eléréséhez kiegészítő lelki gyakorlatok végzésére is szükség van.
A padmászana-meditációt legalább 25 légzésig tartsuk fenn, és utána próbáljuk ugyanennyi ideig fenntartani az utpluthit is. Az utpluthi során a tekintetet az orrhegyre rögzítjük, és a torokzárat kiengedve, újra felvesszük a múla és uddijána bandhákat. A gerincet próbáljuk egyenesen és függőlegesen tartani, és a légzést ugyanolyan mélyen és hosszan végezni, mint a padmászanában. Bár ez egy jóval nehezebb póz, a cél az,hogy az elme ugyanolyan koncentrált maradjon, mint a padmászanában. Legalább 25 légzésig próbáljuk végezni, de igazából 100 légzésig kellene, úgy, hogy a pulzus ne gyorsuljon fel. A Kundaliní felébresztésével a súlypont megemelése sokkal kevesebb erőfeszítést igényel, így az utpluthi majdhogynem lebegés-szerű állapottá kell, hogy váljon. Ha a padmászanában megfelelő meditációs állapotba kerültünk, akkor azt (és a vele járó boldogságérzetet) végig tudjuk vinni az utpluthin és a savászanán is.
Az utpluthi után végezzünk egy nagyon lassú, levezető vinyászát, és lassan emelkedjünk fel álló helyzetbe, szamaszthitibe. Ha önmagunkban gyakorlunk, akkor csendben elmondhatjuk a befejező mantrát. Ha a légzésünk felgyorsult, akkor a relaxáció után is el lehet mondani. Álljunk ellazultan 1-2 percig, rázogassuk le a kezünket, lábunkat, az egész testünket. Hunyjuk be a szemünket, és gondoljuk végig az aznapi gyakorlásunkat. Jegyezzük meg, hogy mit lehet még fejleszteni, és koncentráljuk rá több mentális energiát a következő alkalommal. Amikor a légzés, a pulzus és az elme némileg megnyugodott, áttérhetünk a befejező relaxációra.
2009. augusztus 27., csütörtök
Padmászana gyakorlatsor 1. rész
A padmászana a meditációhoz használható legkedvezőbb póz. A fordított gyakorlatok végén már megjelenik (úrdhva-padmászana, pindászana és matszjászana, és miután a fejenállással aktiváltuk a korona-csakrát, a befejező gyakorlatok során keresztül egyre meditatívabb állapotba tudunk kerülni. Valójában az összes ászanát azért gyakoroljuk, hogy zavartalanul tudjunk ülni a padmászanában. A gerinc-gyakorlatok elősegítik azt, hogy erőfeszítés nélkül egyenesen tudjuk tartani a gerincet a padmászanában, illetve a csípőnyitó gyakorlatok biztosítják azt, hogy stabilan tudjunk ülni a padmászanában, a térdeinkkel a földön.
A padmászana-gyakorlatsor első eleme a baddha-padmászana, illetve a jógamúdrá. Ebben a gyakorlatban a keresztezett lábakat és karokat összekapcsoljuk, így a test és a végtagok egy végtelen nyolcas formáját veszik fel. Mivel a meridiánok (nádík) keresztülhaladnak az összes ízületen, és a kéz- illetve lábujjak körmeinek két oldalán végződnek, ez a póz segít abban, hogy a figyelmünket a belső energiaáramlás felé fordítsuk. Ha eddig a testrészekkel voltunk elfoglalva, akkor most fordítsuk a figyelmünket a prána felé. Ezt a szintet pratjáhárának nevezzük, mivel a figyelmünket befelé fordítjuk a külső dolgokról.
A jóga-mudrában nem kell annyira előrehajolni, hogy ne kapjunk levegőt. A mély légzést meg kell tartani a bandhákkal összekapcsolva, mert ez az alapja a meditatív tudatállapot elérésének. A padmászana-gyakorlatsor alatt a tekintetet rögzítsük végig a két szemöldök közé, az ágjá-csakrára. A cél az, hogy a bandhák és az uddzsájí tudatos alkalmazásával kapcsolatot létesítsünk a múládhára (gyökércsakra) és az ágjá között.
A jóga-múdra után dőljünk hátra, és hátraívelt gerinccel vegyünk öt mély lélegzetet. Eközben a nyelvünket szorítsuk a szájpadláshoz (khecsarí-mudrá). Ezáltal összekapcsoljuk az elülső és a hátsó energiavezetéket (avaróhí és áróhí). A légzés során próbáljuk meg érzékelni az enegria áramlását a gerinc mentén, a gáttól a homlokig, illetve a koronacsakráig. Ez a dháraná (koncentráció) szintje.
2009. augusztus 26., szerda
Lerágott téma - fogyókúra jógával
A fitneszlapok és női portálok kifogyhatatlan témája a fogyókúra. Vajon miért? Gondolom azért, mert a lakosság több, mint a fele túlsúlyos. A magyarok sem egy nádszál népség, de a hotdog-fejű amerikaiak még rajtunk is túltesznek elhízottságban. Hogy mi ennek az oka? Nagyon egyszerű: a jóléti társadalom által biztosított túlzott és helytelen étel, és a hozzá társuló mozgáshiányos életmód.
A saját tapasztalatomból a következőket tudom elmondani: 30 éves kor felett az anyagcsere kezd lelassulni. Ha olyan testalkatú vagy, aki addig nem hízott, utána még te is felszedhetsz egy jó pár kilót. Apám kb ugyanolyan magas volt, mint én, 171 centi, és majdnem 100 kilósan halt meg. Az orvos figyelmeztette, hogy fogynia kellene, mert túl van terhelve a szíve, de nem szeretett mozogni, és vegás sem akart lenni. Ezt csak azért mondtam el, mert az én testalkatom is az övéhez hasonló. 30 éves korom után én is elkezdtem hízni, serdülőkorom óta 65 kilós testsúlyom 2003-ra már elérte a 87 kilót. Pedig vegás vagyok! Dehát így is el lehet hízni.
A (hízó)recept a következő: mozogj minél kevesebbet, ülj minél többet a monitor előtt, és egyél este, lehetőleg tésztát, pizzát, fagyit és édességet. Ha egy húsevő átáll a vega értendre, akkor már ettől 5-8 kilót le szokott adni pár hónap alatt. Ez a méregtelenítést kísérő jelenség. Én is lefogytam, amikor vegás lettem. A vegánok szinte soha nem szoktak elhízni. A laktovegák néha igen, mégpedig a gabona, tejtermék (főleg együtt fogyasztva) és az édességek miatt. Aki ismeri a krisnás konyhát, az tudja, hoyg nálunk ez nem nehéz.
Nos, amikor már a hátam is fájni kezdett, és egyre nehezebben mozogtam, megelégeltem ezt az állapotot. Az igazat megvallva, kocogással és fekvőtámaszozással kezdtem a fogyást, és szigorú diétával. Három hónapig nem ettem semmi gabonát, tejterméket és édességet. A zöldség, gyümölcs és csíra korlátlan mennyiségben fogyasztható. A 22 kiló pluszt tulajdonképpen 3-4 hónap alatt sikerült elégetnem, a jógára csak utána kezdtem átállni. Most már utólag egyből azzal kezdeném, persze a táplálkozásra oda kell figyelni.
Miután elkezdtem jógázni, és főleg, mióta melegben csinálom, tovább alakul a testem belülről és kívülről is. A fogyókúrával általában az a probléma, amikor az ember abbahagyja. Ha visszaállsz ugyanarra az étkezésre és életmódra, akkor nem nagy meglepetés, ha visszakúsznak a karikák.
A gabonamentes étrend követését maximum 3 hónapra javaslom, utána érdemes kicsharít (rizs és mungóbab főzelékét) fogyasztani az eddigiek mellé. A tejtermékből nem kell sok, csak ha nagyon kezdünk elvékonyodni. A fitnesz-szakemberek szerint 40 perc közepes pulzusszámmal végzett mozgás után kezdődik el a zsírégetés. A napi másfél-két órás Astanga-gyakorlás pontosan eléri a kívánt hatást. A levegőt az orrunkon keresztül vesszük, mégis az uddzsájí olyan mély légzés, hogy elegendő oxigént biztosít az aerob mozgáshoz, a vinyászákhoz is. Az Astanga az egész test izomzatával dolgozik, és a belső hő fejlesztése által az agnit, vagyis az emésztési tüzet is felébreszti.
A túlsúly lerakódásának egyik oka a gyenge emésztési tűz. Az Agni-jóga, amit szintén melegben végzünk, nagyon jó előkészítő azoknak, akik eleinte nem tudnak végigcsinálni egy Astanga-órát. Ha nagyon kövér vagy, és a vérnyomásod is magas, jobb az Agnival kezdeni, és utána átállni az Astangára. Nem kell feltétlenül havi 5-7 kilót fogyni, igazából minél lassabban fogysz, annál könnyebben meg tudod tartani az ideális testsúlyodat hosszú távon. A bőséges izzadás nagyon hasznos, mert a test tud méregteleníteni, és melegben jobban ég a zsír!
Az Astanga elvileg egy egész életre szóló gyakorlat, és ezért nem áll fenn a veszélye, hogy visszacsúszol a tunyaságba. Persze csinálni kell, mert anélkül nem történik semmi. Egyetlen dologra kell vigyázni, hogy ha tovább akarsz fogyni, akkor este ne egyél jógaóra után. Ha reggel gyakorolsz, akkor este 6 után ne egyél. Ha túlzottan sovány vagy (mert ez is előfordul astangásoknál, főleg nőknél), akkor viszont ehetsz óra után is, tejterméket és ghít. Jó szálkásítást mindenkinek! Remélem, tetszik az előtte-utána képösszeállítás!
A saját tapasztalatomból a következőket tudom elmondani: 30 éves kor felett az anyagcsere kezd lelassulni. Ha olyan testalkatú vagy, aki addig nem hízott, utána még te is felszedhetsz egy jó pár kilót. Apám kb ugyanolyan magas volt, mint én, 171 centi, és majdnem 100 kilósan halt meg. Az orvos figyelmeztette, hogy fogynia kellene, mert túl van terhelve a szíve, de nem szeretett mozogni, és vegás sem akart lenni. Ezt csak azért mondtam el, mert az én testalkatom is az övéhez hasonló. 30 éves korom után én is elkezdtem hízni, serdülőkorom óta 65 kilós testsúlyom 2003-ra már elérte a 87 kilót. Pedig vegás vagyok! Dehát így is el lehet hízni.
A (hízó)recept a következő: mozogj minél kevesebbet, ülj minél többet a monitor előtt, és egyél este, lehetőleg tésztát, pizzát, fagyit és édességet. Ha egy húsevő átáll a vega értendre, akkor már ettől 5-8 kilót le szokott adni pár hónap alatt. Ez a méregtelenítést kísérő jelenség. Én is lefogytam, amikor vegás lettem. A vegánok szinte soha nem szoktak elhízni. A laktovegák néha igen, mégpedig a gabona, tejtermék (főleg együtt fogyasztva) és az édességek miatt. Aki ismeri a krisnás konyhát, az tudja, hoyg nálunk ez nem nehéz.
Nos, amikor már a hátam is fájni kezdett, és egyre nehezebben mozogtam, megelégeltem ezt az állapotot. Az igazat megvallva, kocogással és fekvőtámaszozással kezdtem a fogyást, és szigorú diétával. Három hónapig nem ettem semmi gabonát, tejterméket és édességet. A zöldség, gyümölcs és csíra korlátlan mennyiségben fogyasztható. A 22 kiló pluszt tulajdonképpen 3-4 hónap alatt sikerült elégetnem, a jógára csak utána kezdtem átállni. Most már utólag egyből azzal kezdeném, persze a táplálkozásra oda kell figyelni.
Miután elkezdtem jógázni, és főleg, mióta melegben csinálom, tovább alakul a testem belülről és kívülről is. A fogyókúrával általában az a probléma, amikor az ember abbahagyja. Ha visszaállsz ugyanarra az étkezésre és életmódra, akkor nem nagy meglepetés, ha visszakúsznak a karikák.
A gabonamentes étrend követését maximum 3 hónapra javaslom, utána érdemes kicsharít (rizs és mungóbab főzelékét) fogyasztani az eddigiek mellé. A tejtermékből nem kell sok, csak ha nagyon kezdünk elvékonyodni. A fitnesz-szakemberek szerint 40 perc közepes pulzusszámmal végzett mozgás után kezdődik el a zsírégetés. A napi másfél-két órás Astanga-gyakorlás pontosan eléri a kívánt hatást. A levegőt az orrunkon keresztül vesszük, mégis az uddzsájí olyan mély légzés, hogy elegendő oxigént biztosít az aerob mozgáshoz, a vinyászákhoz is. Az Astanga az egész test izomzatával dolgozik, és a belső hő fejlesztése által az agnit, vagyis az emésztési tüzet is felébreszti.
A túlsúly lerakódásának egyik oka a gyenge emésztési tűz. Az Agni-jóga, amit szintén melegben végzünk, nagyon jó előkészítő azoknak, akik eleinte nem tudnak végigcsinálni egy Astanga-órát. Ha nagyon kövér vagy, és a vérnyomásod is magas, jobb az Agnival kezdeni, és utána átállni az Astangára. Nem kell feltétlenül havi 5-7 kilót fogyni, igazából minél lassabban fogysz, annál könnyebben meg tudod tartani az ideális testsúlyodat hosszú távon. A bőséges izzadás nagyon hasznos, mert a test tud méregteleníteni, és melegben jobban ég a zsír!
Az Astanga elvileg egy egész életre szóló gyakorlat, és ezért nem áll fenn a veszélye, hogy visszacsúszol a tunyaságba. Persze csinálni kell, mert anélkül nem történik semmi. Egyetlen dologra kell vigyázni, hogy ha tovább akarsz fogyni, akkor este ne egyél jógaóra után. Ha reggel gyakorolsz, akkor este 6 után ne egyél. Ha túlzottan sovány vagy (mert ez is előfordul astangásoknál, főleg nőknél), akkor viszont ehetsz óra után is, tejterméket és ghít. Jó szálkásítást mindenkinek! Remélem, tetszik az előtte-utána képösszeállítás!
Címkék:
Életmód
2009. augusztus 25., kedd
Relaxáció
A relaxáció éppen olyan fontos eleme a jóga gyakorlásának, mint az ászanák, a pránájáma, vagy a bandha. Ha nem végezzük el megfelelően a relaxációt az Astanga-gyakorlás után, akkor a gyakorlás hatása akár 50%-kal is felszínesebb lehet. Nem szabad sietni a gyakorlás befejezése után.
A relaxáció nem teljesen azonos a meditációval, mivel az utóbbit minden esetben ülő helyzetben végezzük, és a tudatunkat egy pontra próbáljuk rögzíteni. A szemeinket vagy az orrhegyre, vagy a harmadik szemre rögzítjük, és szabályozzuk a légzésünket. A relaxációt ezzel szemben savászanában (hullapózban) fekve végezzük, csukott szemmel, és természetes, erőfeszítés nélküli légzéssel.
A relaxáció során a célunk az, hogy a figyelmünket a légzésen tartva fokozatosan befelé fordítsuk, függetlenítsük a test és az elme működésétől, és az alvás és ébrenlét közötti, passzív, ellazult állapotba kerüljünk. A relaxáció akkor megfelelő, ha nem alszunk bele, de közben sikerül szinte kilépni a testünkből. A nyolcfokú rendszerben a relaxáció a pratjáhára, vagyis az érzékek visszavonása szintjének felel meg.
A helyes relaxáció hatására felfrissülünk, és a jógagyakorlatok hatása még mélyebben transzformálja személyiségünket és pszichofizikai struktúránkat. A legkönnyebb a vezetett relaxációban ellazulni, amikor az oktató hangosan végigvezeti a relaxációt, és a gyakorlók az utasításokat követve próbálnak ellazulni.
Ha a vezetett relaxációnál „elveszítjük a fonalat”, és nem emlékszünk kristálytisztán az oktató utasításaira, akkor „nem voltunk ott”, nem sikerült megállítanunk a gondolatok folyamát. Ha egymagunkban relaxálunk, akkor próbáljuk meg magunkban figyelmesen elmondani és végigkövetni a következő mentális utasításokat, anélkül, hogy elveszítenénk a figyelmünk fonalát.
Feküdjünk hanyatt, savászanába (szukhászanába). Nyissuk szét a lábakat, a tenyereket, „ejtsük” le az egész testünket a földre. hagyjuk, hogy a nehézségi erő lehúzza a végtagjainkat a föld irányába.
Az egész gerincet próbáljuk meg ellazítani, és a földre fektetni, főleg a derekunkat és a tarkónkat. helyezkedjünk el olyan kényelmesen, hogy a relaxáció további folyamata során ne kelljen megmozdulnunk. Hunyjuk be a szemünket.
Figyelmünket fordítsuk a légzésünk felé. A légzés fokozatosan lelassul, megnyugszik. Egyre természetesebben, erőfeszítés nélkül vesszük a levegőt. Minden egyes kilégzésnél egyre jobban ellazítjuk az egész testünket, az összes izmot, ízületet, az összes szervet és szövetet ellazítjuk.
Elengedjük a feszültséget, a fáradtságot, a negatív energiákat, és megnyitjuk magunkat, hogy minél mélyebben be tudjuk fogadni a jógagyakorlatok gyógyító hatását.
Egymás után ellazítjuk a testrészeinket, és az elménkkel ellenőrizzük, hoyg tényleg ellazultak-e.
A jobb lábfejünktől felfelé haladunk a jobb fenekünkig. A bal lábfejünktől felfelé haladunk a bal fenekünkig. A lábaink teljesen lazán és nyugodtan pihennek.
Ellazítjuk a karjainkat. A jobb tenyerünktől felfelé haladunk a jobb vállunkig. A bal tenyerünktől felfelé haladunk a bal vállunkig. A karjaink és a lábaink teljesen lazán és nyugodtan pihennek.
Ellazítjuk a hátunkat. A derekunktól fölfelé haladunk, egymás után ellazítjuk a gerinccsigolyákat, az összes kilépő idegpályát. Ellazítjuk a hátizmokat, a lapockákat, a vállakat és a tarkónkat.
Ellazítjuk a fejünket, az agyunkat a koponyánkon belül. Ellazítjuk a szemünket a szemgödrökben, ellazítjuk az arcunk izmait és a nyakunkat.
Lefelé haladunk a testünk elülső oldalán. Ellazítjuk a mellizmokat, a légzőizmokat, ellazítjuk a tüdőnket, a szívünket, a rekeszizmot. Ellazítjuk a hasizmainkat, és az összes belső szervünket ellazítjuk.
Az egész testünk teljesen lazán és nyugodtan pihen. Az egyetlen mozgás a hasunk emelkedése és süllyedése belégzés és kilégzés közben, ami teljesen természetesen, erőfeszítés nélkül történik, mint ahogyan a tenger hullámai ringatóznak lágyan.
Az egész testünk súlytalanná válik, lassan feloldódik ebben a hullámzásban. Fokozatosan megszűnnek a testi érzetek, és a tudatunk kilép a tér és az idő korlátai közül.
(kb. 5 perc szünet)
Fokozatosan visszatérünk a fizikai világba. Elképzeljük a testünket, amint a szobában fekszik. Ráhangolódunk a testünk érzeteire, ahogyan a földön fekszik. Érezzük, ahogy a föld nyomja a testrészeinket.
Lassan megmozgatjuk az ujjainkat. Megmozgatjuk a lábujjainkat. Megmozgatjuk a karjainkat, a lábainkat. A fejünket megforgatjuk jobbra-balra. Összekulcsoljuk az ujjakat, kinyújtjuk a kezünket a fejünk fölé. Az egész testünket megmozgatjuk, majd lassan a jobb oldalunkra fordulunk. Lassan felülünk, és elmondjuk a befejező imát. A tenyereket üdvözlőtartásba tesszük, és leborulunk. NAMASZTÉ.
A relaxáció nem teljesen azonos a meditációval, mivel az utóbbit minden esetben ülő helyzetben végezzük, és a tudatunkat egy pontra próbáljuk rögzíteni. A szemeinket vagy az orrhegyre, vagy a harmadik szemre rögzítjük, és szabályozzuk a légzésünket. A relaxációt ezzel szemben savászanában (hullapózban) fekve végezzük, csukott szemmel, és természetes, erőfeszítés nélküli légzéssel.
A relaxáció során a célunk az, hogy a figyelmünket a légzésen tartva fokozatosan befelé fordítsuk, függetlenítsük a test és az elme működésétől, és az alvás és ébrenlét közötti, passzív, ellazult állapotba kerüljünk. A relaxáció akkor megfelelő, ha nem alszunk bele, de közben sikerül szinte kilépni a testünkből. A nyolcfokú rendszerben a relaxáció a pratjáhára, vagyis az érzékek visszavonása szintjének felel meg.
A helyes relaxáció hatására felfrissülünk, és a jógagyakorlatok hatása még mélyebben transzformálja személyiségünket és pszichofizikai struktúránkat. A legkönnyebb a vezetett relaxációban ellazulni, amikor az oktató hangosan végigvezeti a relaxációt, és a gyakorlók az utasításokat követve próbálnak ellazulni.
Ha a vezetett relaxációnál „elveszítjük a fonalat”, és nem emlékszünk kristálytisztán az oktató utasításaira, akkor „nem voltunk ott”, nem sikerült megállítanunk a gondolatok folyamát. Ha egymagunkban relaxálunk, akkor próbáljuk meg magunkban figyelmesen elmondani és végigkövetni a következő mentális utasításokat, anélkül, hogy elveszítenénk a figyelmünk fonalát.
Feküdjünk hanyatt, savászanába (szukhászanába). Nyissuk szét a lábakat, a tenyereket, „ejtsük” le az egész testünket a földre. hagyjuk, hogy a nehézségi erő lehúzza a végtagjainkat a föld irányába.
Az egész gerincet próbáljuk meg ellazítani, és a földre fektetni, főleg a derekunkat és a tarkónkat. helyezkedjünk el olyan kényelmesen, hogy a relaxáció további folyamata során ne kelljen megmozdulnunk. Hunyjuk be a szemünket.
Figyelmünket fordítsuk a légzésünk felé. A légzés fokozatosan lelassul, megnyugszik. Egyre természetesebben, erőfeszítés nélkül vesszük a levegőt. Minden egyes kilégzésnél egyre jobban ellazítjuk az egész testünket, az összes izmot, ízületet, az összes szervet és szövetet ellazítjuk.
Elengedjük a feszültséget, a fáradtságot, a negatív energiákat, és megnyitjuk magunkat, hogy minél mélyebben be tudjuk fogadni a jógagyakorlatok gyógyító hatását.
Egymás után ellazítjuk a testrészeinket, és az elménkkel ellenőrizzük, hoyg tényleg ellazultak-e.
A jobb lábfejünktől felfelé haladunk a jobb fenekünkig. A bal lábfejünktől felfelé haladunk a bal fenekünkig. A lábaink teljesen lazán és nyugodtan pihennek.
Ellazítjuk a karjainkat. A jobb tenyerünktől felfelé haladunk a jobb vállunkig. A bal tenyerünktől felfelé haladunk a bal vállunkig. A karjaink és a lábaink teljesen lazán és nyugodtan pihennek.
Ellazítjuk a hátunkat. A derekunktól fölfelé haladunk, egymás után ellazítjuk a gerinccsigolyákat, az összes kilépő idegpályát. Ellazítjuk a hátizmokat, a lapockákat, a vállakat és a tarkónkat.
Ellazítjuk a fejünket, az agyunkat a koponyánkon belül. Ellazítjuk a szemünket a szemgödrökben, ellazítjuk az arcunk izmait és a nyakunkat.
Lefelé haladunk a testünk elülső oldalán. Ellazítjuk a mellizmokat, a légzőizmokat, ellazítjuk a tüdőnket, a szívünket, a rekeszizmot. Ellazítjuk a hasizmainkat, és az összes belső szervünket ellazítjuk.
Az egész testünk teljesen lazán és nyugodtan pihen. Az egyetlen mozgás a hasunk emelkedése és süllyedése belégzés és kilégzés közben, ami teljesen természetesen, erőfeszítés nélkül történik, mint ahogyan a tenger hullámai ringatóznak lágyan.
Az egész testünk súlytalanná válik, lassan feloldódik ebben a hullámzásban. Fokozatosan megszűnnek a testi érzetek, és a tudatunk kilép a tér és az idő korlátai közül.
(kb. 5 perc szünet)
Fokozatosan visszatérünk a fizikai világba. Elképzeljük a testünket, amint a szobában fekszik. Ráhangolódunk a testünk érzeteire, ahogyan a földön fekszik. Érezzük, ahogy a föld nyomja a testrészeinket.
Lassan megmozgatjuk az ujjainkat. Megmozgatjuk a lábujjainkat. Megmozgatjuk a karjainkat, a lábainkat. A fejünket megforgatjuk jobbra-balra. Összekulcsoljuk az ujjakat, kinyújtjuk a kezünket a fejünk fölé. Az egész testünket megmozgatjuk, majd lassan a jobb oldalunkra fordulunk. Lassan felülünk, és elmondjuk a befejező imát. A tenyereket üdvözlőtartásba tesszük, és leborulunk. NAMASZTÉ.
2009. augusztus 24., hétfő
It's my life - az életem dióhéjban
Vasárnapra megbeszéltük Horeczky Marcsival, hogy kijön hozzánk életrajzi interjút készíteni velem. Cikket fog írni belőle, amit majd szintén leközlök a blogomban. Régóta tervezgetjük már, és végre sikerült megvalósítani. A fenti videó 2004-ben készült, a csillaghegyi Hare Krisna templom beavatási ceremóniáján.
Végülis az interjúban inkább a jógáról meg a krisna-tudatról beszélgettünk, nem vettük végig annyira kronologikusan az életem összes eseményét. De mivel nekem ez a két dolog a legfontosabb az életemben, szerintem reálisan jellemez ez a két óra. Aki kíváncsi, innen letöltheti és meghallgathatja az interjú vágatlan változatát.
Az életem nagyjából három korszakra osztható, amit az asztrológia is alátámaszt. Első 18 évemet a Rahu-korszak jellemezte. Ez a bolygó a materializmust, a rossz szokásokat és a negatív karmát képviseli. Nem éltem egy kicsapongó életet, de a lelki dolgok sem érdekeltek. a korszak végén, 17-18 éves koromban kezdődött a spirituális ébredésem, és a Jupiter-korszak kezdetével Krisna-hívő szerzetes lettem.
1990-től 1997-ig a templomban laktam és szerzetes voltam, míg 1997-ben meg nem házasodtam. 2003-4 körül kezdődött a jógás korszakom, remélem, ez nem csak egy hétéves korszak lesz megint! 2006-ban született a kislányom, Gauranga-lila, azóta tart a Szaturnusz-korszakom. Hát van egy kis rendetlenség körülöttem, nem mondom! De azért előnyei is vannak, például sokat utazom. 2025-ig tart még a Szaturnusz, utána Merkúr lesz. Akkor az oktatás lesz a középpontban az életemben.
De hát ezeket a dolgokat még meg kell élni, addig is hallgassátok meg, hogy mi történt eddig, illetve pár szót a további terveimről, amiről szintén mesélek az interjúban.
2009. augusztus 23., vasárnap
Kettőt egy csapásra - Susan Derwin és Réti Anna
Az augusztus 20-i hosszú hétvégére jól szétszéledtek az Astangások, nekem azonban a pénteki órák után kedvem volt ma is gyakorolni, főleg, hogy csütörtökön szünnapot tartottam, meg telihold is volt. A családdal elmentünk bevásárolni, és visszafelé menet bepályáztam Tom Hoppelhez, akinél Susan Derwin tartott vinyásza jóga workshopot.
A Miami Yogashalából jött, és előző héten Hvar szigeten volt Tom jógatáborában. A honlapjuk: miamiyoga.com. Amikor megérkeztem, Stanicz Ati már ott ült a teremben. Attilát két hete ismertem meg, amikor eljött az egyik Astanga órámra. Nagyon jól csinálja az 1. sorozatot, tehetséges fiú, és komolyan is gondolja szerintem. Már simán érett lenne a másodikra. Rajtunk kívül még két amerikai srác érkezett, valamint Tom, úgyhogy egy férfi workshop volt. Ritka jelenség. Az egyik srác úgy mutatkozott be, hogy ő vodka-jógát gyakorol, vagyis jól beiszik, és utána egyensúlyoz. A másik is tipikus amerikai yoga junkie volt.
Susan egy 40 és 50 év közötti, viszonylag jó kondiban lévő tanár, hatalmas loboncos hajjal, szanszkrit tetkókkal a vállán és a karján, fülbevalók, testékszer, miegymás. Engem egy tengerészre emlékeztetett (már ha vannak női tengerészek). Tipikus amerikai stílusú workshop volt, 3 amerikai és 2 magyar résztvevővel.
Amit Susan oktat, az tulajdonképpen az Astanga elemeire építő, de a Jivamukti sorozataiból merítő dinamikus óra. Először egy kis ráhangolódással, majd gyengéd bemelegítő gyakorlatokkal kezdtük. Óra előtt átvettük a fő pózokat, megmutogatta. Például a praszárita pádottánászana A-ból fel kellett menni kézenállásba (amit én ösztönösen szoktam is csinálni). Susannak ez nem ment, csak ha előtte a térdeit rátámasztotta a karjaira. Core strength, azaz bandha kellett volna hozzá. Mondjuk kézenállásba fölmenni ebből a pózból, az már tényleg nem rossz, még nekem is kell hozzá egy kis lendület.
Egyszóval a bevezető után tartottunk egy kis szünetet, és utána egy kb. 1 óra 45 perces vinyásza flow óra következett. Volt benne egy-két érdekes póz, szombati gyakorlásnak éppen megteszi. Az elején a Gájatrí mantrát énekeltük. Utána megcsináltuk a 10 napüdvözletet rendesen, el is kezdtem izzadni. De sajnos nyitva volt az ablak meg az erkélyajtó, úgyhogy nem tartott sokáig az örömöm. Beborult, és a hűvös szellő simogatott egész órán.
Álló gyakorlatok következtek, tipikusan 5-6 ászana volt összekötve, és utána csináltunk egy vinyászát. Ugrálás nuku, de amúgy nem rossz dolog így sorba rakni az ászanákat. Bemutatóhoz is jó, meg alapozó workshophoz. Volt például egy paradicsommadár-póz. Praszárita-pádottánászanában az egyik térdedet egy kicsit behajlítod, és átkulcsolod a combodat a két kezeddel. Utána a másik lábaddal közelebb lépsz, és amelyiket átkulcsoltad, azt felemeled a levegőbe, és próbálod kinyújtani. Pont most a héten gyakoroltam ezt is.
Az ardhacsandrászana (egy lábon végzett póz, mint a mérlegállás, csak a törzsedet elfordítod a függőleges síkban), és ennek a parivritta változata is kedvencem, tipikus anuszára-jógás póz. Mivel én előzőleg már áttanulmányoztam a Jivamukti-könyvet, nem ért sok meglepetés. Amikor a Dancer-pózt kellett csinálni, akkor én az Agni-ból ismert féllábas íjpózt csináltam, míg mellettem Attila simán kivágta a klasszikus Natarádszászanát. Tud ám a srác!
A talaj-ászanák között volt egy pár féle galambpóz, jó kis csípőnyitásokkal. Ülve a talpunkat a könyökhajlatba szorítottuk, és úgy toltuk a térdünket hátrafelé. Utána ékapáda-sírsászana, majd abból Astavakrászana. Ezt is csipázom. Tomnak nem sikerült, pedig mondtam neki, hogy felkart vízszintesre, fejet le és feneket föl.
A végefelé csináltunk még Pincsha-majúrászanát, kézenállást meg egy pár fordított pózt levezetőnek. Híd is volt, elég jól ment még a huzat ellenére is. Egy dolgot hiányoltam, hogy Susan nem igazgatott. Pár dolgot mutatott, de inkább csak mondta az órát. Nálunk a tanárok több munkát belefektetnek egy órába. Én azt szeretem, ha mutatja is valaki, meg mondja is, hogy mire kell figyelni, meg igazít is.
Relax után a Lókáh szamasztáh szukhinó bhavantu mantrát ismételtük egy párszor. Kellemes érzés volt végül is, nem biztos, hogy egy zúzós Astanga órát vártam most. Egynek jó volt. Óra után az öltözőben beszélgettünk Attilával. Kiderült, hogy volt egy hónapot Mysore-ban, Sheshadrihoz járt, meg Vinay délutáni óráira. Sokra viheti még.
Mivel ilyen jól kijógáztam magamat, eldöntöttem, hogy az Erzsébet téri Body Movin órát már csak végigfotózni fogom. Amikor odaértem a térre, vagy száz fiatal pancsolt lelkesen a Gödör feletti szökőkútban, vödrökkel borogatva egymásra a vizet. Mire elővettem a fényképezőgépemet, megjelent egy közterületes, és mindenkit kizavart a vízből. Erre a parton folytatták a vödrözést. Kisvártatva két rendőr jelent meg, majd erősítést kérve hazatessékelték a "randalírozó" ifjúságot.
Ekkor jelent meg Réti Anna. Amikor a fejére tette a mikrofont, akkor beazonosítottam, hogy ő lehet az. Odamentem, bemutatkoztam, adtam egy névjegyet. Szerényen megjegyezte, hogy ő nem jógatanár, hanem táncos, csak az ismerőseinek tanít. Vagy 40-50 fiatal gyűlt össze az órára, amely 5-től 6-ig tartott a Body Movin tánc-rendezvénysorozat mai első órájaként.
Rögtön az elején látszott, hogy ez amolyan műkedvelő óra lesz. Mindenki leült a fűre, matracoknak se híre se hamva. Az első negyed óra azzal telt, hogy ülve ráhangolódtak a testre, a légzésre stb. Amolyan tipikus old school magyar jógaóra a 80-as évekből. Utána bemelegítő gyakorlatokat végeztek, volt köztük egy-két páros hátnyújtás, ami kellemes hangulatot váltott ki.
Végül fél hat körül elkezdték a napüdvözleteket. Ekkor bukkant föl Betti, odaintegettem magamhoz. Hamar levágta ő is, hogy itt nem lesz "pumping iron" hangulat, hanem inkább crash course azoknak, aki még életükben nem csináltak egy jógapózt sem. De ők legalább élvezték. A napüdvözlet A-t végigcsinálták vagy háromszor, persze előre-hátraugrás nélkül. Az egész dolog egy végletekig lecsupaszított, az Astangában is előforduló ászanákból álló hatha-jóga órának volt nevezhető. Better than nothing.
A Szúrja B kimaradt, az állókból csak 2-3 egyszerűbb volt, meg egy fapóz. Utána leültek. Pascsimóttánászana (ezt legalább szépen csinálta Anna, illetve végülis mindent szépen csinált, amit csinált). Igazítani ő sem igazított, mondjuk ez megbocsátható. Marícsjászana A, majd Baddhakónászana következett. A cifrábbakat kihagyta, vinyásza nuku. Mondjuk akkor miért Astanga-óra, azt nem vágom. Lassan el is jöttünk Bettivel, mindkettőnknek dolga volt, sok izgalom már nem volt várható.
Betti mesélte, hogy megnézte Anna klipjeit a Youtube-on. Elég idegbeteg dolog ez a kortárs tánc, biztos nem árt neki egy kis Astangával lenyugtatnia magát. Én előírnám az összes táncosnak. Egyrészt az alakjuknak is jót tesz, másrészt az elméjüket is lenyugtatja egy kicsit. Annának is adtam egy névjegyet, hátha egyszer betéved a kínzókamrába ... És végezetül azért bevágom ide a Beastie Boys Body Moviin klipjét (melyről a délutáni program a nevét kapta), nehogy halálra unjátok magatokat ezen a beszámolón.
A Miami Yogashalából jött, és előző héten Hvar szigeten volt Tom jógatáborában. A honlapjuk: miamiyoga.com. Amikor megérkeztem, Stanicz Ati már ott ült a teremben. Attilát két hete ismertem meg, amikor eljött az egyik Astanga órámra. Nagyon jól csinálja az 1. sorozatot, tehetséges fiú, és komolyan is gondolja szerintem. Már simán érett lenne a másodikra. Rajtunk kívül még két amerikai srác érkezett, valamint Tom, úgyhogy egy férfi workshop volt. Ritka jelenség. Az egyik srác úgy mutatkozott be, hogy ő vodka-jógát gyakorol, vagyis jól beiszik, és utána egyensúlyoz. A másik is tipikus amerikai yoga junkie volt.
Susan egy 40 és 50 év közötti, viszonylag jó kondiban lévő tanár, hatalmas loboncos hajjal, szanszkrit tetkókkal a vállán és a karján, fülbevalók, testékszer, miegymás. Engem egy tengerészre emlékeztetett (már ha vannak női tengerészek). Tipikus amerikai stílusú workshop volt, 3 amerikai és 2 magyar résztvevővel.
Amit Susan oktat, az tulajdonképpen az Astanga elemeire építő, de a Jivamukti sorozataiból merítő dinamikus óra. Először egy kis ráhangolódással, majd gyengéd bemelegítő gyakorlatokkal kezdtük. Óra előtt átvettük a fő pózokat, megmutogatta. Például a praszárita pádottánászana A-ból fel kellett menni kézenállásba (amit én ösztönösen szoktam is csinálni). Susannak ez nem ment, csak ha előtte a térdeit rátámasztotta a karjaira. Core strength, azaz bandha kellett volna hozzá. Mondjuk kézenállásba fölmenni ebből a pózból, az már tényleg nem rossz, még nekem is kell hozzá egy kis lendület.
Egyszóval a bevezető után tartottunk egy kis szünetet, és utána egy kb. 1 óra 45 perces vinyásza flow óra következett. Volt benne egy-két érdekes póz, szombati gyakorlásnak éppen megteszi. Az elején a Gájatrí mantrát énekeltük. Utána megcsináltuk a 10 napüdvözletet rendesen, el is kezdtem izzadni. De sajnos nyitva volt az ablak meg az erkélyajtó, úgyhogy nem tartott sokáig az örömöm. Beborult, és a hűvös szellő simogatott egész órán.
Álló gyakorlatok következtek, tipikusan 5-6 ászana volt összekötve, és utána csináltunk egy vinyászát. Ugrálás nuku, de amúgy nem rossz dolog így sorba rakni az ászanákat. Bemutatóhoz is jó, meg alapozó workshophoz. Volt például egy paradicsommadár-póz. Praszárita-pádottánászanában az egyik térdedet egy kicsit behajlítod, és átkulcsolod a combodat a két kezeddel. Utána a másik lábaddal közelebb lépsz, és amelyiket átkulcsoltad, azt felemeled a levegőbe, és próbálod kinyújtani. Pont most a héten gyakoroltam ezt is.
Az ardhacsandrászana (egy lábon végzett póz, mint a mérlegállás, csak a törzsedet elfordítod a függőleges síkban), és ennek a parivritta változata is kedvencem, tipikus anuszára-jógás póz. Mivel én előzőleg már áttanulmányoztam a Jivamukti-könyvet, nem ért sok meglepetés. Amikor a Dancer-pózt kellett csinálni, akkor én az Agni-ból ismert féllábas íjpózt csináltam, míg mellettem Attila simán kivágta a klasszikus Natarádszászanát. Tud ám a srác!
A talaj-ászanák között volt egy pár féle galambpóz, jó kis csípőnyitásokkal. Ülve a talpunkat a könyökhajlatba szorítottuk, és úgy toltuk a térdünket hátrafelé. Utána ékapáda-sírsászana, majd abból Astavakrászana. Ezt is csipázom. Tomnak nem sikerült, pedig mondtam neki, hogy felkart vízszintesre, fejet le és feneket föl.
A végefelé csináltunk még Pincsha-majúrászanát, kézenállást meg egy pár fordított pózt levezetőnek. Híd is volt, elég jól ment még a huzat ellenére is. Egy dolgot hiányoltam, hogy Susan nem igazgatott. Pár dolgot mutatott, de inkább csak mondta az órát. Nálunk a tanárok több munkát belefektetnek egy órába. Én azt szeretem, ha mutatja is valaki, meg mondja is, hogy mire kell figyelni, meg igazít is.
Relax után a Lókáh szamasztáh szukhinó bhavantu mantrát ismételtük egy párszor. Kellemes érzés volt végül is, nem biztos, hogy egy zúzós Astanga órát vártam most. Egynek jó volt. Óra után az öltözőben beszélgettünk Attilával. Kiderült, hogy volt egy hónapot Mysore-ban, Sheshadrihoz járt, meg Vinay délutáni óráira. Sokra viheti még.
Mivel ilyen jól kijógáztam magamat, eldöntöttem, hogy az Erzsébet téri Body Movin órát már csak végigfotózni fogom. Amikor odaértem a térre, vagy száz fiatal pancsolt lelkesen a Gödör feletti szökőkútban, vödrökkel borogatva egymásra a vizet. Mire elővettem a fényképezőgépemet, megjelent egy közterületes, és mindenkit kizavart a vízből. Erre a parton folytatták a vödrözést. Kisvártatva két rendőr jelent meg, majd erősítést kérve hazatessékelték a "randalírozó" ifjúságot.
Ekkor jelent meg Réti Anna. Amikor a fejére tette a mikrofont, akkor beazonosítottam, hogy ő lehet az. Odamentem, bemutatkoztam, adtam egy névjegyet. Szerényen megjegyezte, hogy ő nem jógatanár, hanem táncos, csak az ismerőseinek tanít. Vagy 40-50 fiatal gyűlt össze az órára, amely 5-től 6-ig tartott a Body Movin tánc-rendezvénysorozat mai első órájaként.
Rögtön az elején látszott, hogy ez amolyan műkedvelő óra lesz. Mindenki leült a fűre, matracoknak se híre se hamva. Az első negyed óra azzal telt, hogy ülve ráhangolódtak a testre, a légzésre stb. Amolyan tipikus old school magyar jógaóra a 80-as évekből. Utána bemelegítő gyakorlatokat végeztek, volt köztük egy-két páros hátnyújtás, ami kellemes hangulatot váltott ki.
Végül fél hat körül elkezdték a napüdvözleteket. Ekkor bukkant föl Betti, odaintegettem magamhoz. Hamar levágta ő is, hogy itt nem lesz "pumping iron" hangulat, hanem inkább crash course azoknak, aki még életükben nem csináltak egy jógapózt sem. De ők legalább élvezték. A napüdvözlet A-t végigcsinálták vagy háromszor, persze előre-hátraugrás nélkül. Az egész dolog egy végletekig lecsupaszított, az Astangában is előforduló ászanákból álló hatha-jóga órának volt nevezhető. Better than nothing.
A Szúrja B kimaradt, az állókból csak 2-3 egyszerűbb volt, meg egy fapóz. Utána leültek. Pascsimóttánászana (ezt legalább szépen csinálta Anna, illetve végülis mindent szépen csinált, amit csinált). Igazítani ő sem igazított, mondjuk ez megbocsátható. Marícsjászana A, majd Baddhakónászana következett. A cifrábbakat kihagyta, vinyásza nuku. Mondjuk akkor miért Astanga-óra, azt nem vágom. Lassan el is jöttünk Bettivel, mindkettőnknek dolga volt, sok izgalom már nem volt várható.
Betti mesélte, hogy megnézte Anna klipjeit a Youtube-on. Elég idegbeteg dolog ez a kortárs tánc, biztos nem árt neki egy kis Astangával lenyugtatnia magát. Én előírnám az összes táncosnak. Egyrészt az alakjuknak is jót tesz, másrészt az elméjüket is lenyugtatja egy kicsit. Annának is adtam egy névjegyet, hátha egyszer betéved a kínzókamrába ... És végezetül azért bevágom ide a Beastie Boys Body Moviin klipjét (melyről a délutáni program a nevét kapta), nehogy halálra unjátok magatokat ezen a beszámolón.
2009. augusztus 22., szombat
Jóga-szútra - mi a jóga?
Augusztus 21-e lévén, gondoltam, nem sokan lesznek jógán sem, meg az előadáson sem. Tévedtem. Mindkét órán voltak, és az előadásra is összejött öt ember, ami szerintem a nyári uborkaszezonban elég bíztató.
Bele is vágtunk, a Jóga-szútra első négy szútrájáról beszéltem, és a majd' kétórás előadás végén még mindenki kérdezett is. A hanganyag itt található, a PowerPoint pedig itt. Ahogy beszélek róla, nekem is egyre több minden kezd összeállni a Jóga-szútrával és az egész Astanga-jógával kapcsolatban. Hasznos dolog ez a szvádhjája. Szerintem, ha az ember nem tanulmányozza a jóga filozófiáját, könnyen kedvét veszíti a gyakorláshoz, és a tudata megmarad a hétköznapi szinten.
A pránájáma szerepe is egyre érthetőbbé válik a tudat koncentrálásában. A prána áramlása a test, az érzékszervek és az elme működését is befolyásolja. Ha nem szabályozzuk, akkor nagyon nehéz uralkodni a csapongó gondolatokon. Meg kell tanulni uralkodni a prána teljes egésze fölött, és egy pontra szegezni azt.
A prána működteti az érzékszerveket is, vagyis az érzékszervi benyomást eljuttatja az elmébe. Átlagos életünkben a prána szétszóródik a környezetünkbe az érzékszerveken keresztül. Ezért kell visszavonni az érzékszerveket, és a figyelmünket befelé fordítani. Ez a pratjáhára. Az olyan mentális technikák, mint az antar mouna, adzsapa dzsapa, trátaka kezdeti szinten mind erre irányulnak. Magasabb szinten a pratjáhára a belső pszichikus és mentális jelenségektől való elfordulást is jelenti.
A dháraná az elme koncentrációját jelenti. Amikor a pratjáhára segítségével kiszűrtük a külső zavaró tényezőket, az elme még mindig ide-oda szárnyalhat, jellegzetesen a múlt és a jövő között oszcillál. Meg kell tanulnunk jelen lenni a most-ban, és így tudunk úrrá lenni az elme szárnyalásán. A dháraná gyakorlására egy isteni szimbólumot, például egy mantrát, egy jantrát (ábrát) vagy egy múrtit (istenszobrot), vagy a guru formáját használják. A pszichés szimbólumnak annyira vonzónak kell lennie, hogy teljesen el tudjuk meríteni benne az elménket, máskülönben az elme szétszórt állapota megmarad.
A dháraná rendszeres gyakorlásával egyre jobban elmélyedünk a szimbólumban. Ez a gyakorlás fokozatosan alakul át dhjánává, vagyis meditációvá. A dhjána állapota akkor következik be, amikor ez elménket eltérülés nélkül hosszabb ideig el tudjuk mélyíteni a szimbólumban, és szerves kapcsolatot építünk ki vele.
Amikor a szimbólum és a meditáló, valamint a meditáció folyamata közötti kapcsolat elszakíthatatlan, akkor az a szamádhi állapota. A Bhagavad-gítá (2.53.) a következőképpen határozza meg a szamádhit:
"Amikor elmédet többé nem zavarják meg a Védák virágos szavai, és szilárdan megállapodik az önmegvalósítás transzában, isteni tudatra teszel majd szert."
A Jóga-csudámani Upanisad a következőt mondja:
"Tizenkét teljes kör pránájáma pratjáhárát eredményez. Tizenkét pratjáhára időtartama dháranához vezet. Tizenkét dháraná időtartama dhjánához vezet, és tizenkét dhjána időtartama szamádhit eredményez."
Gondoljunk bele, hogy ha sikerül egy légzésciklust egy percesre nyújtani (különös tekintettel a légzésszünetekre), akkor a szamádhi időtartama 20736 perc, azaz 345,6 óra lesz. Hát ezt még gyakorolni kell, nem igaz?
Bele is vágtunk, a Jóga-szútra első négy szútrájáról beszéltem, és a majd' kétórás előadás végén még mindenki kérdezett is. A hanganyag itt található, a PowerPoint pedig itt. Ahogy beszélek róla, nekem is egyre több minden kezd összeállni a Jóga-szútrával és az egész Astanga-jógával kapcsolatban. Hasznos dolog ez a szvádhjája. Szerintem, ha az ember nem tanulmányozza a jóga filozófiáját, könnyen kedvét veszíti a gyakorláshoz, és a tudata megmarad a hétköznapi szinten.
A pránájáma szerepe is egyre érthetőbbé válik a tudat koncentrálásában. A prána áramlása a test, az érzékszervek és az elme működését is befolyásolja. Ha nem szabályozzuk, akkor nagyon nehéz uralkodni a csapongó gondolatokon. Meg kell tanulni uralkodni a prána teljes egésze fölött, és egy pontra szegezni azt.
A prána működteti az érzékszerveket is, vagyis az érzékszervi benyomást eljuttatja az elmébe. Átlagos életünkben a prána szétszóródik a környezetünkbe az érzékszerveken keresztül. Ezért kell visszavonni az érzékszerveket, és a figyelmünket befelé fordítani. Ez a pratjáhára. Az olyan mentális technikák, mint az antar mouna, adzsapa dzsapa, trátaka kezdeti szinten mind erre irányulnak. Magasabb szinten a pratjáhára a belső pszichikus és mentális jelenségektől való elfordulást is jelenti.
A dháraná az elme koncentrációját jelenti. Amikor a pratjáhára segítségével kiszűrtük a külső zavaró tényezőket, az elme még mindig ide-oda szárnyalhat, jellegzetesen a múlt és a jövő között oszcillál. Meg kell tanulnunk jelen lenni a most-ban, és így tudunk úrrá lenni az elme szárnyalásán. A dháraná gyakorlására egy isteni szimbólumot, például egy mantrát, egy jantrát (ábrát) vagy egy múrtit (istenszobrot), vagy a guru formáját használják. A pszichés szimbólumnak annyira vonzónak kell lennie, hogy teljesen el tudjuk meríteni benne az elménket, máskülönben az elme szétszórt állapota megmarad.
A dháraná rendszeres gyakorlásával egyre jobban elmélyedünk a szimbólumban. Ez a gyakorlás fokozatosan alakul át dhjánává, vagyis meditációvá. A dhjána állapota akkor következik be, amikor ez elménket eltérülés nélkül hosszabb ideig el tudjuk mélyíteni a szimbólumban, és szerves kapcsolatot építünk ki vele.
Amikor a szimbólum és a meditáló, valamint a meditáció folyamata közötti kapcsolat elszakíthatatlan, akkor az a szamádhi állapota. A Bhagavad-gítá (2.53.) a következőképpen határozza meg a szamádhit:
"Amikor elmédet többé nem zavarják meg a Védák virágos szavai, és szilárdan megállapodik az önmegvalósítás transzában, isteni tudatra teszel majd szert."
A Jóga-csudámani Upanisad a következőt mondja:
"Tizenkét teljes kör pránájáma pratjáhárát eredményez. Tizenkét pratjáhára időtartama dháranához vezet. Tizenkét dháraná időtartama dhjánához vezet, és tizenkét dhjána időtartama szamádhit eredményez."
Gondoljunk bele, hogy ha sikerül egy légzésciklust egy percesre nyújtani (különös tekintettel a légzésszünetekre), akkor a szamádhi időtartama 20736 perc, azaz 345,6 óra lesz. Hát ezt még gyakorolni kell, nem igaz?
2009. augusztus 21., péntek
Pashupatinath - Nepál - Siva szent helye
A következő részlet Radhanath Swami "The Journey Home" című önéletrajzából származik. A könyvről már írtam ismertetőt.
"Ahogyan kiemelkedtem a Bagmati folyó jeges himalájai vizéből, két halom hamura meredtem. Az egyik egy hamvasztó gödörben volt, a másik pedig az áldozati tűzből maradt. Csak egy ágyékkötő volt rajtam, és a hideg szél a csontomig hatolt. Mély elvágyódás tört rám. Mit csinálok én itt - dideregve, egyedül, szinte éhezve, és oly távol az otthonomtól? Minden keresésem hiábavaló volt? Felnéztem az ősi banyan fa ágai közt pislákoló csillagokra. Az éjszakai madarak egy melankolikus dalt énekeltek. Szent tüzek ragyogtak végig a folyó partján. Mellettük térdig érő rasztás hajú szent emberek dobáltak átható illatú gyógynövényeket a lángokba felajánlás gyanánt. Az izzó maradékból kimarkolva, hamut masszíroztak a testükbe. Befejezve a rituálét elindultak a szent hely felé, ahová én is áhítoztam belépni.
Mindez 1971 tavaszán történt Pashupatinathban, Nepálban, ahová zarándokok áradata zúdult azon az estén. Épphogy elhagytam a tizenéves kort, és éreztem a fél bolygónyi távolságot az otthonomtól, Chicago külvárosától, és a szent hely vigaszát szomjaztam, a helyét, ahol útmutatásért akartam imádkozni. Egy órával azelőtt érkeztem az ősi templomhoz, melynek a tornyosuló kapuját mitikus faragott oroszlánok, kígyók, istenek és istennők védték. Ahogy a várakozás izgalmától felvillanyozva fölkapaszkodtam a kőlépcsőkön, a kapu őre mellkason vágott a botjával. Térdre rogytam, és levegő után kapkodtam. Mindkét oldalról a rendőrök fogtak közre, az őr pedig elállta az utamat és azt kiabálta: "Te egy idegen vagy! Menj innen!" A főnökük, aki turbánt és katonai egyenruhát viselt, lángokat szóró tekintettel előre ugrott, a botját egy felirathoz ütötte és olvasta: "Külföldieknek tilos a belépés."
"Kifelé innen", ordította. "Ha újra megpróbálod, megbotozunk és tömlöcbe vetünk. " Nem is beszélve arról, hogy mit fog csinálni veled a tömeg." Ezután az embereit éberségre intette. Leverten a folyópartra sétáltam. A fáradságos lelki kutatásom idáig vezetett. Innen már nem fordulhattam vissza.
Ekkor, látva a szent embereket, egy ötlet jutott az eszembe. Letérdeltem egy parázsló hamukupachoz, mely az áldozati tűzből maradt, és mélyen belemarkoltam a meleg porhanyós hamuba, kiemelve az izzó széndarabokat. Remegve elkezdtem bedörzsölni a testem a gubancos hajamtól egészen a megkeményedett mezítelen talpamig. A hamu beleégett az orrcimpámba, fojtogatta a torkomat és perzselte a számat. Két foltos gyapjútakarót köntösként magam köré tekertem az alsó és felső testemre, és újra elindultam a kapu felé. A szívem majd kiugrott a mellkasomból.
Ugyanazok álltak őrt botokkal a kezükben, de nem ismertek föl és hagytak bemenni. Ahogy beléptem az oltárt körülölelő hatalmas belső udvarra, azt gondoltam, ha itt elkapnak, akkor még meg is ölhetnek. Sok ezer ember várakozott szabálytalan sorokban, hogy láthassa az oltárt. Egyszerre csak egy ember mehetett be. Türelmesen beálltam a sor végére, és araszolgattam tovább. Hirtelen ugyanaz a főrendőr haladt el mellettem, aki korábban is megállított. Elakadt a lélegzetem, elfordítottam az arcomat, az adrenalin szintem pedig az egekbe szökött. Megállt pontosan előttem, a hamu borította arcomra meredt és a helyi hindu nyelven nekem szegezett egy kérdést. Egy hangot sem értettem. Ha egy szót is szóltam volna angolul, tudtam, hogy azonnal végem. Mivel nem kapott választ, rám meredve még több kérdést tett föl, de már jóval hangosabban. Az elmémben fölsejlett a nepáli börtönökben, vagy még rosszabb helyeken töltendő következő évek képe. Üres arckifejezéssel, mozdulatlanul álltam. Tudtam, hogy arra képezték ki, hogy minden szabálytalan dolgot észrevegyen. Felismert volna? Csak találgatni tudtam.
Ekkor egy másik ötlet villant be az elmémbe. Egy pálmalevelet emeltem a szám elé. A másik kezemet pedig az egyik oldalától a másikig mozgattam. Azok, akik soha nem beszélnek, a mauni babák, sokszor tudatják a fogadalmukat ily módon.
A főnök karon ragadott és kirántott a sorból. Vajon merre visz? Most le fog tartóztatni? Keresztülvitt a zarándokok sorain és addig vitt, amíg el nem értük a legzsúfoltabb helyet. A botjaikat lengetve, a fogva tartóim mennydörgő hangon kiabáltak. Nyilvános ostorozás lesz? Szét fog tépni a tömeg, mert beszennyeztem a szentélyüket? Egyre hangosabban kiabáltak, ahogyan megnyílt a tömeg előttünk. Szörnyen éreztem magamat. A férfi addig húzott a sűrű tömegen át, mígnem egyszer csak az oltár előtt találtam magamat, egy színes pagoda előtt, ahol szantálfa illatú füstölő füstje kavargott. Előtte egy masszív kőbika, az oltáron pedig Shiva kőmurtija állt. Selyem kézimunkákkal és arany ékszerekkel volt díszítve. A főrendőr felemelte a botját és megragadta a karomat. Közvetlenül a szentély előtt fog megpüfölni.
A segédeivel körülvéve és a botot a feje fölé emelve, utasításokat kiáltott a papnak, aki visszasietett az oltár mögé. Reszketve vártam. A belső szentélyből előtűnt a vörös selyembe csavart főpap. Egy feltűnő vörös kör díszítette a homlokát, arany nyaklánc és szárított rudraksa magokból készült fonat lógott a nyakában. Mély, hipnotikus hangon kántálta az "Om Namah Shivaya" mantrát.
A fogva tartóm, aki a hideg szél ellenére meglehetősen izzadt, valamit kiáltott a papnak, amit én továbbra sem értetettem. A főpap figyelmesen hallgatott. Biccentett egyet, becsukta a szemeit és megállt. Percek teltek el, mikor a zarándokok tömege zúgolódni kezdett. Aztán kiegyenesedve mély levegőt vett és ősi szanszkrit szövegeket kezdett vibrálni. Nagy megdöbbenésemre egy selyem turbánt tekert a fejem köré. Aztán egy sálat rakott a vállamra és jó pár jázmin és fekete tulipán virágfüzért akasztott a nyakamba. Szantálpéppel kente be a homlokomat és sáfrányos italt ajánlott, hogy megigyam. A meghökkenésem közepette rájöttem, hogy a rendőrség azért tartja vissza a tömeget, hogy egy különleges lehetőséget kapjak az Úr imádatára és a templom különleges kegyében részesüljek. A főrendőr alázatosan meghajolva elkért a használt pálmalevelekből egyet, hogy megkapja az áldásomat, majd eltűnt.
Nem ismert volna föl az álcámban, vagy tudta ki vagyok és egyszerűen csak meg akart jutalmazni az elszántságom láttán? Ezt soha nem fogom megtudni. Bármi is volt az ok, mély hálát éreztem. Az emberi törvényt megszegtem, kiérdemeltem a botozást, de Isten kegyes volt.
Az oltár előtt állva, az ajkamat hamu fedte, az egyszerű aszkéta gönceimet és kusza, gubancos hajamat esetlenül fedte el a selyem és a virág. Csukva tartottam könnyező szememet, eltakartam a pálmaleveimmel, és útmutatásért imádkoztam, hogy megleljem az igaz ösvényt az utam során.
Visszatértem a folyópartra és leültem a hideg földre. Holdtalan éjszaka volt. Csillagok ragyogtak a mélysötét égen, szellő járta át az erdőt, a virágzó jázmin illatát hordozva. Egy bagoly huhogása emelkedett elő a csendből. A folyás irányába meredve azt kérdeztem magamtól, vajon merre fog vetni a sors folyója ezután. Hogyan kerültem ebbe az életbe, mely oly idegen, mégis oly kedves a lelkemnek"
"Ahogyan kiemelkedtem a Bagmati folyó jeges himalájai vizéből, két halom hamura meredtem. Az egyik egy hamvasztó gödörben volt, a másik pedig az áldozati tűzből maradt. Csak egy ágyékkötő volt rajtam, és a hideg szél a csontomig hatolt. Mély elvágyódás tört rám. Mit csinálok én itt - dideregve, egyedül, szinte éhezve, és oly távol az otthonomtól? Minden keresésem hiábavaló volt? Felnéztem az ősi banyan fa ágai közt pislákoló csillagokra. Az éjszakai madarak egy melankolikus dalt énekeltek. Szent tüzek ragyogtak végig a folyó partján. Mellettük térdig érő rasztás hajú szent emberek dobáltak átható illatú gyógynövényeket a lángokba felajánlás gyanánt. Az izzó maradékból kimarkolva, hamut masszíroztak a testükbe. Befejezve a rituálét elindultak a szent hely felé, ahová én is áhítoztam belépni.
Mindez 1971 tavaszán történt Pashupatinathban, Nepálban, ahová zarándokok áradata zúdult azon az estén. Épphogy elhagytam a tizenéves kort, és éreztem a fél bolygónyi távolságot az otthonomtól, Chicago külvárosától, és a szent hely vigaszát szomjaztam, a helyét, ahol útmutatásért akartam imádkozni. Egy órával azelőtt érkeztem az ősi templomhoz, melynek a tornyosuló kapuját mitikus faragott oroszlánok, kígyók, istenek és istennők védték. Ahogy a várakozás izgalmától felvillanyozva fölkapaszkodtam a kőlépcsőkön, a kapu őre mellkason vágott a botjával. Térdre rogytam, és levegő után kapkodtam. Mindkét oldalról a rendőrök fogtak közre, az őr pedig elállta az utamat és azt kiabálta: "Te egy idegen vagy! Menj innen!" A főnökük, aki turbánt és katonai egyenruhát viselt, lángokat szóró tekintettel előre ugrott, a botját egy felirathoz ütötte és olvasta: "Külföldieknek tilos a belépés."
"Kifelé innen", ordította. "Ha újra megpróbálod, megbotozunk és tömlöcbe vetünk. " Nem is beszélve arról, hogy mit fog csinálni veled a tömeg." Ezután az embereit éberségre intette. Leverten a folyópartra sétáltam. A fáradságos lelki kutatásom idáig vezetett. Innen már nem fordulhattam vissza.
Ekkor, látva a szent embereket, egy ötlet jutott az eszembe. Letérdeltem egy parázsló hamukupachoz, mely az áldozati tűzből maradt, és mélyen belemarkoltam a meleg porhanyós hamuba, kiemelve az izzó széndarabokat. Remegve elkezdtem bedörzsölni a testem a gubancos hajamtól egészen a megkeményedett mezítelen talpamig. A hamu beleégett az orrcimpámba, fojtogatta a torkomat és perzselte a számat. Két foltos gyapjútakarót köntösként magam köré tekertem az alsó és felső testemre, és újra elindultam a kapu felé. A szívem majd kiugrott a mellkasomból.
Ugyanazok álltak őrt botokkal a kezükben, de nem ismertek föl és hagytak bemenni. Ahogy beléptem az oltárt körülölelő hatalmas belső udvarra, azt gondoltam, ha itt elkapnak, akkor még meg is ölhetnek. Sok ezer ember várakozott szabálytalan sorokban, hogy láthassa az oltárt. Egyszerre csak egy ember mehetett be. Türelmesen beálltam a sor végére, és araszolgattam tovább. Hirtelen ugyanaz a főrendőr haladt el mellettem, aki korábban is megállított. Elakadt a lélegzetem, elfordítottam az arcomat, az adrenalin szintem pedig az egekbe szökött. Megállt pontosan előttem, a hamu borította arcomra meredt és a helyi hindu nyelven nekem szegezett egy kérdést. Egy hangot sem értettem. Ha egy szót is szóltam volna angolul, tudtam, hogy azonnal végem. Mivel nem kapott választ, rám meredve még több kérdést tett föl, de már jóval hangosabban. Az elmémben fölsejlett a nepáli börtönökben, vagy még rosszabb helyeken töltendő következő évek képe. Üres arckifejezéssel, mozdulatlanul álltam. Tudtam, hogy arra képezték ki, hogy minden szabálytalan dolgot észrevegyen. Felismert volna? Csak találgatni tudtam.
Ekkor egy másik ötlet villant be az elmémbe. Egy pálmalevelet emeltem a szám elé. A másik kezemet pedig az egyik oldalától a másikig mozgattam. Azok, akik soha nem beszélnek, a mauni babák, sokszor tudatják a fogadalmukat ily módon.
A főnök karon ragadott és kirántott a sorból. Vajon merre visz? Most le fog tartóztatni? Keresztülvitt a zarándokok sorain és addig vitt, amíg el nem értük a legzsúfoltabb helyet. A botjaikat lengetve, a fogva tartóim mennydörgő hangon kiabáltak. Nyilvános ostorozás lesz? Szét fog tépni a tömeg, mert beszennyeztem a szentélyüket? Egyre hangosabban kiabáltak, ahogyan megnyílt a tömeg előttünk. Szörnyen éreztem magamat. A férfi addig húzott a sűrű tömegen át, mígnem egyszer csak az oltár előtt találtam magamat, egy színes pagoda előtt, ahol szantálfa illatú füstölő füstje kavargott. Előtte egy masszív kőbika, az oltáron pedig Shiva kőmurtija állt. Selyem kézimunkákkal és arany ékszerekkel volt díszítve. A főrendőr felemelte a botját és megragadta a karomat. Közvetlenül a szentély előtt fog megpüfölni.
A segédeivel körülvéve és a botot a feje fölé emelve, utasításokat kiáltott a papnak, aki visszasietett az oltár mögé. Reszketve vártam. A belső szentélyből előtűnt a vörös selyembe csavart főpap. Egy feltűnő vörös kör díszítette a homlokát, arany nyaklánc és szárított rudraksa magokból készült fonat lógott a nyakában. Mély, hipnotikus hangon kántálta az "Om Namah Shivaya" mantrát.
A fogva tartóm, aki a hideg szél ellenére meglehetősen izzadt, valamit kiáltott a papnak, amit én továbbra sem értetettem. A főpap figyelmesen hallgatott. Biccentett egyet, becsukta a szemeit és megállt. Percek teltek el, mikor a zarándokok tömege zúgolódni kezdett. Aztán kiegyenesedve mély levegőt vett és ősi szanszkrit szövegeket kezdett vibrálni. Nagy megdöbbenésemre egy selyem turbánt tekert a fejem köré. Aztán egy sálat rakott a vállamra és jó pár jázmin és fekete tulipán virágfüzért akasztott a nyakamba. Szantálpéppel kente be a homlokomat és sáfrányos italt ajánlott, hogy megigyam. A meghökkenésem közepette rájöttem, hogy a rendőrség azért tartja vissza a tömeget, hogy egy különleges lehetőséget kapjak az Úr imádatára és a templom különleges kegyében részesüljek. A főrendőr alázatosan meghajolva elkért a használt pálmalevelekből egyet, hogy megkapja az áldásomat, majd eltűnt.
Nem ismert volna föl az álcámban, vagy tudta ki vagyok és egyszerűen csak meg akart jutalmazni az elszántságom láttán? Ezt soha nem fogom megtudni. Bármi is volt az ok, mély hálát éreztem. Az emberi törvényt megszegtem, kiérdemeltem a botozást, de Isten kegyes volt.
Az oltár előtt állva, az ajkamat hamu fedte, az egyszerű aszkéta gönceimet és kusza, gubancos hajamat esetlenül fedte el a selyem és a virág. Csukva tartottam könnyező szememet, eltakartam a pálmaleveimmel, és útmutatásért imádkoztam, hogy megleljem az igaz ösvényt az utam során.
Visszatértem a folyópartra és leültem a hideg földre. Holdtalan éjszaka volt. Csillagok ragyogtak a mélysötét égen, szellő járta át az erdőt, a virágzó jázmin illatát hordozva. Egy bagoly huhogása emelkedett elő a csendből. A folyás irányába meredve azt kérdeztem magamtól, vajon merre fog vetni a sors folyója ezután. Hogyan kerültem ebbe az életbe, mely oly idegen, mégis oly kedves a lelkemnek"
2009. augusztus 20., csütörtök
Yoga Italiana
Erdős Ildikó beszámolója következik olaszországi jógás kalandjairól.
Firenze Ashtanga Yoga
Még kedd délután 5 körül is hőség volt a városban, a beton különösen ontotta magából a hőt. Mire elbaktattam a tűző napon mintegy 38-40 fokban az Arno folyó partján, a Ponte Vecchiotól kb. 20-25 perc sétára levő stúdióba, már elég melegem volt. Ráadásul nem volt egyszerű megtalálni a stúdiót, ugyanis Firenzében az a szokás, hogy a lakóházakon fekete szám van, a kereskedelmi épületeken pedig piros, így nem lehetett kiszámítani, milyen messze lehet a keresett épület. Én a 9R-t kerestem, ami annyit tesz, hogy 9 Rosso, azaz piros 9-es számú ház, amely még véletlenül sem a 7-es mellett található, hanem valahol a 101 körül, mármint fekete 101.
A stúdióhoz egy udvarban, egy külső lépcső vezetett fel, ez az elhelyezés Ajay stúdióját juttatta eszembe. Amikor megérkeztem, a teremben már gyakorolt egy idősebb úr a mesterrel, Alessandro Ciaurrival. Épp Mysore óra volt. A bejárattól be lehetett látni a terembe, amelyben folyt a gyakorlás, s amelyből nyíltak a függönyökkel elszeparált öltözők. A kis előtérben volt egy asztalka két székkel, egy cipőtároló rész, valamint még nyílt egy illemhelyiség is, ahol ugyan volt egy zuhany, de az csak takarítási célt szolgált; mint kiderült, a helyszínen zuhanyozni nem lehetett.
Minden puritán volt, díszítés sehol, csak egy Óm jel a jógateremben. A tanár rögtön észrevett, ahogy beléptem, s kijött hozzám. Megbeszéltük, hogy a fél 7-kor kezdődő vezetett órára jövök, de mondta, hogy ha akarok, akkor a Mysore-ba is bekapcsolódhatok. Mivel már ¾6 volt, a vezetett órát választottam, úgyis volt bennem egy kíváncsiság, vajon milyen itt egy vezetett óra. Még 5 tanítvány érkezett (1 fiú és 4 lány). És fél 7-kor elkezdtük a vezetett órát. A mantrákat állva mondtuk el, s a Mysore-t végző idősebb úr is csatlakozott.
A tanár különösen jól énekelte a mantrákat, már-már azt hittem, CD-ről énekli egy indiai, de nem: Alessandro énekelt! A mantra után a Mysore stílusban gyakorló férfi még kicsit gyakorolt, relaxált, majd elment. Mi közben folytattuk a vezetett órát. Viszonylag lassú ütemben, olaszul folyt az óra, de szanszkrit nyelven számolt Alessandro. A Marichyasana B változatáig jutottunk, s ezt követően már a befejező gyakorlatokat végeztük. Majd elénekeltük a zárómantrát, amit már ülve mondtunk el. Ezt 8-10 perc – nem vezetett – relaxáció követte. S 8:40-kor befejeztük az órát. Óra után többen is odajöttek hozzám, érdeklődtek, mióta jógázom, és lelkendeztek, hogy milyen ügyes vagyok, s a tanár is megdicsért, igazán jól esett, még ha túloztak is; egyúttal arra gondoltam, melegben és rendszeres gyakorlással jobban lehet fejlődni. Óra után a többiek elmentek közösen egy közeli pizzériába, de ide már nem tudtam velük tartani, indulnom kellett.
Másnap Toszkánában autóztunk, rövid látogatást tettünk Castellina in Chianti, majd San Gimignano városkákban, majd Portos Santo Stefanoban töltöttük az éjszakát az Argentárió hegy lábánál, amely egy kis félszigeten fekszik 140 km-re északra Rómától.
Firenze Astanga elérhetősége: www.ashtangayogafirenze.com
Oktató:
Alessandro Ciaurri
Még fiatalkorában kezdett el gyakorolni könyvek segítségével. 1994-ben kezdte L.Casini mesternél az oktatói tréninget és 1998-ban kvalifikált oktató lett. A tréninget akkor a YANI (Jóga Tanárok Nemzeti Szövetsége) ismerte el. Iyengar jógát is gyakorol a firenzei Paola Porta Casucci iskolában, ahol tanárképző tréningen is részt vesz. Gyakorolt Hatha jógát, egyszerűsített Kundalini jógát, Rinzai zent, hagyományos kínai Wu-Shut, tai chit és chi gongot.
Az ashtanga vinyasa jógát 2001-ben kezdte el egy indiai útja után és ez a szenvedélye elvezette, hogy olyan elismert oktatók szemináriumain, kurzusain, és oktatóképzésein vegyen részt mint Manju Jois, David Swenson, Lino Miele, Mark Darby, Shelley Washington, valamint hogy alaposan tanulmányozza a jóga elméletét és gyakorlatát.
Róma
Porto Santo Stefanóból csütörtök este 7 körül értünk Rómába, s pénteken reggel 6 órakor már indult a repülőnk Palermóba. Így a csütörtöki nap maradt, hogy meglátogassak egy jógastúdiót. Még Firenzében kaptam néhány ötletet, kiknek az óráit lenne érdemes meglátogatni Rómában (Milka & Gabriel, Tina Pizzimenti – Lino felesége), de végül kiderítettem, jelenleg egyikük sem Rómában tanít. Lino Miele stúdióján kívül még Gabriele Savarinit találtam, aki Ashtangát oktat két stúdióban, de az órarendje nem volt jó, kora reggeli órái neki sem voltak, s Lino Miele stúdiója jobban megközelíthető volt számomra. Így az utóbbit választottam. Természetesen Lino nem volt ott, nagyon ritkán van a stúdiójában, általában workshopokat tart mindenfelé. Két tanítványa vezette az órát, akik szintén szoktak Linoval Indiába menni, s az ottani workshopokon segíteni (Paola és Maura).
Délután 5 óra előtt pár perccel érkeztem a Via Annia 54 elé, ami a Colosseumtól mintegy 10 perc sétára van. Az iskola még zárva volt, csak 5 órakor nyitott ki. Egymás után érkeztek az emberek, mindenki gyorsan átöltözött, s ment elkezdeni a sorozatát. 5 és fél 6 között lehetett csatlakozni. Így a mantrákat mindenki magában mondhatta el. A legtöbben egyszerre 16-an jógáztunk a teremben, vegyesen nők és férfiak nagyjából azonos számban, s az életkor kb. 28 és 55 közt lehetett. A legidősebbnek látszó úr nagyon ügyesen végezte az ászanákat és a vinyászákat, egyébként mindenki kifejezetten képzett volt. Egy férfi a kettes sorozatot gyakorolta, a többiek az egyest.
Érdekesnek találtam, hogy kitettek egy spriccelőt, amivel néhányan befújták óra elején vagy közben a matracukat, mások pedig a Garbha Pindasana előtt a karjukat nedvesítették be a spriccelő segítségével, gondolom, hogy jobban csússzon. Egyébként a meleggel nem volt gond, mert augusztusban nagyon meleg van Rómában, s aznap is lehetett legalább 30 fok még délután is a teremben, amit kellemesen átjárt a levegő, mert ablakai, ill. teraszajtaja nyitva voltak. A páratartalom olyan 50% lehetett. Végigcsináltam a sorozatot, közben többször odajött az egyik vagy a másik hölgy igazítani. Miután a hidat háromszor elvégeztem, odajött a láthatóan képzettebb oktató, segített, hogy Urdhva Danurasanába lemenjek, majd felálljak, nagyon ügyesen igazgatta a gerincem, hogy minél jobban hajoljon a felső szakasza is. Majd a másik oktató jött oda, hogy előrehajlásnál lenyomjon. Úgy láttam, mindenkit lenyomtak Paschimottanasanában, akinek a jógahídnál segítettek.
Az egyik igazításnál pedig szólt a hölgy, hogy belégzésnél mélyebbre lélegezzek, s ugyanúgy hallassam a h hangot, mint kilégzésnél, be is mutatta. A befejező gyakorlatoknál a továbbiakban engem már nem igazítottak. A gyakorlás során, mivel nem egyszerre kezdtük, így volt, aki hamarabb, volt, aki később végzett. Nekem, talán az igazítások miatt is, kicsit több, mint 2 óráig tartott az első sorozat teljes elvégzése. Gyakorlás után szerencsére le lehetett lezuhanyozni (3 zuhanyzó volt, külön-külön kis helységekben).
Igényes, egyúttal egyszerű a stúdió, az előtérben kaphatók könyvek, CD, valamint lehetőség van teázni, meleg menta tea, s fém poharak várják a teázni vágyókat, a poharat magunk után el kell mosni. Mivel különböző időpontokban végeztünk, nem igazán beszélgetett senki senkivel, úgy láttam. Én beszélgettem kicsit az oktatókkal, illetve többet a rutinosabbnak látszó oktatóval, Paolával. Elmondta, hogy ő a 3. sorozatot gyakorolja, s minden évben általában december és január hónapokban Indiában van, s Linónak segít workshopokat tartani.
Élmény volt meglátogatni ezeket a stúdiókat. Emellett igyekeztem egyedül is gyakorolni, hogy a nyaralás alatt is élvezhessem a jóga jótékony hatását.
Róma astanga elérhetősége: www.astanga.it
Oktató:
Maria Paola Stefani
Mária nővérének lelkesedése hatására 1995-ben vett részt élete első jóga óráján, amelyet az olasz mester, Lino Miele tartott. 4 évig rendszeresen járt Lino Miele és Tina Pizzimenti óráira. Majd 1999-ben Lino ösztönzésére kezdett tanársegédkedni Lino mellett mind Olaszországban, mind Kovalában, Indiában. Ezen keresztül mélyebb tudást szerzett a gyakorlásról és a tanításról. Maria Paola otthagyta munkáját és főállású Ashtanga oktatóként folytatta karrierjét amint megnyílt 2000-ben az Ashtanga jóga iskola Rómában. Ő egyike az alapítóknak, s mindennap oktat ott. Emellett, továbbra is asszisztál Lino mellett, s mind a diákok, mind kollégái nagyra értékelik munkáját. Maria Paola kétszer találkozott Sri K. Pattabhi Jois mesterrel, 2001-ben Helsinkiben és 2005-ben Mysore-ban, ahol megtapasztalta tanítását is a mester saját shalájában. Jelenleg a haladó A sorozat befejezésén dolgozik.
2009. augusztus 15.
E. Ildikó
Firenze Ashtanga Yoga
Még kedd délután 5 körül is hőség volt a városban, a beton különösen ontotta magából a hőt. Mire elbaktattam a tűző napon mintegy 38-40 fokban az Arno folyó partján, a Ponte Vecchiotól kb. 20-25 perc sétára levő stúdióba, már elég melegem volt. Ráadásul nem volt egyszerű megtalálni a stúdiót, ugyanis Firenzében az a szokás, hogy a lakóházakon fekete szám van, a kereskedelmi épületeken pedig piros, így nem lehetett kiszámítani, milyen messze lehet a keresett épület. Én a 9R-t kerestem, ami annyit tesz, hogy 9 Rosso, azaz piros 9-es számú ház, amely még véletlenül sem a 7-es mellett található, hanem valahol a 101 körül, mármint fekete 101.
A stúdióhoz egy udvarban, egy külső lépcső vezetett fel, ez az elhelyezés Ajay stúdióját juttatta eszembe. Amikor megérkeztem, a teremben már gyakorolt egy idősebb úr a mesterrel, Alessandro Ciaurrival. Épp Mysore óra volt. A bejárattól be lehetett látni a terembe, amelyben folyt a gyakorlás, s amelyből nyíltak a függönyökkel elszeparált öltözők. A kis előtérben volt egy asztalka két székkel, egy cipőtároló rész, valamint még nyílt egy illemhelyiség is, ahol ugyan volt egy zuhany, de az csak takarítási célt szolgált; mint kiderült, a helyszínen zuhanyozni nem lehetett.
Minden puritán volt, díszítés sehol, csak egy Óm jel a jógateremben. A tanár rögtön észrevett, ahogy beléptem, s kijött hozzám. Megbeszéltük, hogy a fél 7-kor kezdődő vezetett órára jövök, de mondta, hogy ha akarok, akkor a Mysore-ba is bekapcsolódhatok. Mivel már ¾6 volt, a vezetett órát választottam, úgyis volt bennem egy kíváncsiság, vajon milyen itt egy vezetett óra. Még 5 tanítvány érkezett (1 fiú és 4 lány). És fél 7-kor elkezdtük a vezetett órát. A mantrákat állva mondtuk el, s a Mysore-t végző idősebb úr is csatlakozott.
A tanár különösen jól énekelte a mantrákat, már-már azt hittem, CD-ről énekli egy indiai, de nem: Alessandro énekelt! A mantra után a Mysore stílusban gyakorló férfi még kicsit gyakorolt, relaxált, majd elment. Mi közben folytattuk a vezetett órát. Viszonylag lassú ütemben, olaszul folyt az óra, de szanszkrit nyelven számolt Alessandro. A Marichyasana B változatáig jutottunk, s ezt követően már a befejező gyakorlatokat végeztük. Majd elénekeltük a zárómantrát, amit már ülve mondtunk el. Ezt 8-10 perc – nem vezetett – relaxáció követte. S 8:40-kor befejeztük az órát. Óra után többen is odajöttek hozzám, érdeklődtek, mióta jógázom, és lelkendeztek, hogy milyen ügyes vagyok, s a tanár is megdicsért, igazán jól esett, még ha túloztak is; egyúttal arra gondoltam, melegben és rendszeres gyakorlással jobban lehet fejlődni. Óra után a többiek elmentek közösen egy közeli pizzériába, de ide már nem tudtam velük tartani, indulnom kellett.
Másnap Toszkánában autóztunk, rövid látogatást tettünk Castellina in Chianti, majd San Gimignano városkákban, majd Portos Santo Stefanoban töltöttük az éjszakát az Argentárió hegy lábánál, amely egy kis félszigeten fekszik 140 km-re északra Rómától.
Firenze Astanga elérhetősége: www.ashtangayogafirenze.com
Oktató:
Alessandro Ciaurri
Még fiatalkorában kezdett el gyakorolni könyvek segítségével. 1994-ben kezdte L.Casini mesternél az oktatói tréninget és 1998-ban kvalifikált oktató lett. A tréninget akkor a YANI (Jóga Tanárok Nemzeti Szövetsége) ismerte el. Iyengar jógát is gyakorol a firenzei Paola Porta Casucci iskolában, ahol tanárképző tréningen is részt vesz. Gyakorolt Hatha jógát, egyszerűsített Kundalini jógát, Rinzai zent, hagyományos kínai Wu-Shut, tai chit és chi gongot.
Az ashtanga vinyasa jógát 2001-ben kezdte el egy indiai útja után és ez a szenvedélye elvezette, hogy olyan elismert oktatók szemináriumain, kurzusain, és oktatóképzésein vegyen részt mint Manju Jois, David Swenson, Lino Miele, Mark Darby, Shelley Washington, valamint hogy alaposan tanulmányozza a jóga elméletét és gyakorlatát.
Róma
Porto Santo Stefanóból csütörtök este 7 körül értünk Rómába, s pénteken reggel 6 órakor már indult a repülőnk Palermóba. Így a csütörtöki nap maradt, hogy meglátogassak egy jógastúdiót. Még Firenzében kaptam néhány ötletet, kiknek az óráit lenne érdemes meglátogatni Rómában (Milka & Gabriel, Tina Pizzimenti – Lino felesége), de végül kiderítettem, jelenleg egyikük sem Rómában tanít. Lino Miele stúdióján kívül még Gabriele Savarinit találtam, aki Ashtangát oktat két stúdióban, de az órarendje nem volt jó, kora reggeli órái neki sem voltak, s Lino Miele stúdiója jobban megközelíthető volt számomra. Így az utóbbit választottam. Természetesen Lino nem volt ott, nagyon ritkán van a stúdiójában, általában workshopokat tart mindenfelé. Két tanítványa vezette az órát, akik szintén szoktak Linoval Indiába menni, s az ottani workshopokon segíteni (Paola és Maura).
Délután 5 óra előtt pár perccel érkeztem a Via Annia 54 elé, ami a Colosseumtól mintegy 10 perc sétára van. Az iskola még zárva volt, csak 5 órakor nyitott ki. Egymás után érkeztek az emberek, mindenki gyorsan átöltözött, s ment elkezdeni a sorozatát. 5 és fél 6 között lehetett csatlakozni. Így a mantrákat mindenki magában mondhatta el. A legtöbben egyszerre 16-an jógáztunk a teremben, vegyesen nők és férfiak nagyjából azonos számban, s az életkor kb. 28 és 55 közt lehetett. A legidősebbnek látszó úr nagyon ügyesen végezte az ászanákat és a vinyászákat, egyébként mindenki kifejezetten képzett volt. Egy férfi a kettes sorozatot gyakorolta, a többiek az egyest.
Érdekesnek találtam, hogy kitettek egy spriccelőt, amivel néhányan befújták óra elején vagy közben a matracukat, mások pedig a Garbha Pindasana előtt a karjukat nedvesítették be a spriccelő segítségével, gondolom, hogy jobban csússzon. Egyébként a meleggel nem volt gond, mert augusztusban nagyon meleg van Rómában, s aznap is lehetett legalább 30 fok még délután is a teremben, amit kellemesen átjárt a levegő, mert ablakai, ill. teraszajtaja nyitva voltak. A páratartalom olyan 50% lehetett. Végigcsináltam a sorozatot, közben többször odajött az egyik vagy a másik hölgy igazítani. Miután a hidat háromszor elvégeztem, odajött a láthatóan képzettebb oktató, segített, hogy Urdhva Danurasanába lemenjek, majd felálljak, nagyon ügyesen igazgatta a gerincem, hogy minél jobban hajoljon a felső szakasza is. Majd a másik oktató jött oda, hogy előrehajlásnál lenyomjon. Úgy láttam, mindenkit lenyomtak Paschimottanasanában, akinek a jógahídnál segítettek.
Az egyik igazításnál pedig szólt a hölgy, hogy belégzésnél mélyebbre lélegezzek, s ugyanúgy hallassam a h hangot, mint kilégzésnél, be is mutatta. A befejező gyakorlatoknál a továbbiakban engem már nem igazítottak. A gyakorlás során, mivel nem egyszerre kezdtük, így volt, aki hamarabb, volt, aki később végzett. Nekem, talán az igazítások miatt is, kicsit több, mint 2 óráig tartott az első sorozat teljes elvégzése. Gyakorlás után szerencsére le lehetett lezuhanyozni (3 zuhanyzó volt, külön-külön kis helységekben).
Igényes, egyúttal egyszerű a stúdió, az előtérben kaphatók könyvek, CD, valamint lehetőség van teázni, meleg menta tea, s fém poharak várják a teázni vágyókat, a poharat magunk után el kell mosni. Mivel különböző időpontokban végeztünk, nem igazán beszélgetett senki senkivel, úgy láttam. Én beszélgettem kicsit az oktatókkal, illetve többet a rutinosabbnak látszó oktatóval, Paolával. Elmondta, hogy ő a 3. sorozatot gyakorolja, s minden évben általában december és január hónapokban Indiában van, s Linónak segít workshopokat tartani.
Élmény volt meglátogatni ezeket a stúdiókat. Emellett igyekeztem egyedül is gyakorolni, hogy a nyaralás alatt is élvezhessem a jóga jótékony hatását.
Róma astanga elérhetősége: www.astanga.it
Oktató:
Maria Paola Stefani
Mária nővérének lelkesedése hatására 1995-ben vett részt élete első jóga óráján, amelyet az olasz mester, Lino Miele tartott. 4 évig rendszeresen járt Lino Miele és Tina Pizzimenti óráira. Majd 1999-ben Lino ösztönzésére kezdett tanársegédkedni Lino mellett mind Olaszországban, mind Kovalában, Indiában. Ezen keresztül mélyebb tudást szerzett a gyakorlásról és a tanításról. Maria Paola otthagyta munkáját és főállású Ashtanga oktatóként folytatta karrierjét amint megnyílt 2000-ben az Ashtanga jóga iskola Rómában. Ő egyike az alapítóknak, s mindennap oktat ott. Emellett, továbbra is asszisztál Lino mellett, s mind a diákok, mind kollégái nagyra értékelik munkáját. Maria Paola kétszer találkozott Sri K. Pattabhi Jois mesterrel, 2001-ben Helsinkiben és 2005-ben Mysore-ban, ahol megtapasztalta tanítását is a mester saját shalájában. Jelenleg a haladó A sorozat befejezésén dolgozik.
2009. augusztus 15.
E. Ildikó
Címkék:
Útinapló
2009. augusztus 19., szerda
Madonna Astanga-kalandjai 2. rész
Danny szerint az Astanga-jóga azért tesz szert egyre nagyobb népszerűségre Nyugaton, mert az embereknek egyre nagyobb igényük van az önbeteljesítésre. „Az a megértésem, hogy a jóga a spiritualitás egyik megközelítési módja, amely egy ősi módszert használ a vitalitás felébresztésére, az immunrendszer felépítésére, az idegrendszer megerősítésére és gyógyítására, az elme megnyugtatására, a stresszoldásra és a méregtelenítésre. Ez az „eredeti tanítások” része, ami hozzásegíti az embereket ahhoz, hogy napról napra elérjék a boldogságot az életükben. Lehetővé teszi,hogy a gyakorlók a saját maguk főnökei legyenek a személyes fejlődésükben, és megértség a létezés szent természetét.”
Danny hiszi, hogy az önvalónk keresése különösen aktuális a modern társadalomban. „ Ez a személyes felelősség korszaka. Nem arról szól, hogy külső személyekbe vetjük a az erőnket. Önmagunkévá kell tennünk, meg kell teremtenünk az életünkben. Ez a valódi személyi fejlődés lényege. Ezek a technikák archetipális változásokat idéznek elő mindenkiben. Ezek a gyakorlatok az élet alapjává válnak, és létfontosságú tényezői a túlélésnek. Azt gondolom, ezt Madonna is felfedezte.” – mondja Danny.
A jóga egy kifejezési lehetőséget adott Madonnának, melyen keresztül az ereje és hatalma nem destruktív módon nyilvánulhat meg. Míg korábban Madonna a bulvárlapok pletykarovatainak szereplője és a média botrányhőse volt, manapság a nyilvánosság előtt is más életszemléletet vall. „Szeretnék jobban megszabadulni az egómtól, és kevésbé foglalkozni azzal, hogy az emberek mit gondolnak rólam.” – nyilatkozta nemrég az ABC 20/20 műsorában. „Amikor a hírnév lutrijába bekerülsz, amit nem kerülhetsz el, ha híres vagy, akkor minden arról szól, hogy hogyan éled az életedet.”
Makrobiotika
Madonna felelősségérzete önmaga és a teste iránt a sztár elsődleges prioritásává vált. 2001 elején Madonna a fogyókúráról átállt a makrobiotikus étrendre. Az előnyei látványosak voltak. A Larry King Show-ban Madonna hamar szertefoszlatta a makrobiotikával kapcsolatos általános tévképzeteket. „Úgy nézek én ki, mint aki zabot és magokat eszik?” - kérdezte Larry Kinget. Egészséges és boldog kisugárzása azt sugallta, hogy a diétája többről szólt, mint pusztán a zab és a korpa.
Miközben a legtöbb diéta a zsírégetést helyezi előtérbe, a makrobiotika az éltető táplálékokra helyezi a hangsúlyt. A Zen tanítása szerint egyensúlyban kell tartani a Jint és a Jangot, ezért a makrobiotika olyan természetes ételeken alapul, mint a gabonafélék, hüvelyesek és szezonális zöldségek. Miközben az ilyen diéta nagyon hasznos, nem lehet könnyű követni, különösen, ha Madonna étkezési szokásait szeretnéd másolni. Az ő életstílusát alapul véve tudhatjuk, hogy a legjobb bio élelmiszerekhez, a legkiválóbb anyagokhoz és a legprofibb szakácsokhoz is hozzájuthat. Ragyogó bőre és egészséges kisugárzása is alátámasztja, hogy mennyire szigorúan követi a diétáját.
2004-ben Madonna 21-edik éve van a porondon, és újra turnézni kezdett. Mivel három év óta ez az első teljes körű turnéja, Madonna határozottan meg akarta erősíteni a Hollywood legfittebb nőjének kijáró posztot. A turné előtti időszakáról a sztárhoz közel álló egyik hírforrás így nyilatkozott: „Naponta kétszer jógázik, és naponta egyszer fut, bringázik vagy súlyzózik, mivel csúcsformában akar lenni. A pop királynője még nem hajlandó lemondani koronájáról Britney vagy Christina javára.”
Ashtanga
Az Ashtanga a hőfejlesztés segítségével tisztítja meg a szervezetet a méreganyagoktól. A gyakorlás jógapózokból összeállított sorozatokból áll, amiket a mély légzés és a belső izomzárak hozzákapcsolása mozgó meditációvá változtat. Miközben a test izzad, megszabadul a méreganyagoktól, és az elme nyugodtabbá, szilárdabbá válik. Míg az Ashtanga hatása fizikai és spirituális szinten is jelentkezik, a hangsúly a belső fejlődésen van.
A jóga-irodalom szerint Isten fény formájában lakozik a szívünkben, de ezt a fényt hat méreg fedi be: káma, kródha, moha, lóbha, mátszarja és mada. Ezek a vágy, a düh, az illúzió, a mohóság, az irigység és az őrület. Az Ashtanga arra törekszik, hogy eltávolítsa ezeket a mérgeket a kitartó és elkötelezett gyakorlás által.
2009. augusztus 18., kedd
Madonna Astanga-kalandjai 1. rész
Forrás: Women’s Fitness & Health, www.sportzblitz.net
Imádod vagy utálod, de tagadhatatlanul Madonna rendelkezik az egyik legjobb fizikummal a show-bizniszben. Miközben egyes celebek mindenáron a jóga, pilates vagy makrobiotika rajongóiként akarnak feltűnni, Madonna bebizonyította, hogy amikor az egészség témájáról van szó, akkor ő igazán otthon van a témában.
Madonna feltalálja a spanyolviaszt
A 21 év alatt, ami óta a nyilvánosság előtt szerepel, Madonna teste mindigis legalább ugyanolyan fontos volt, mint a zenéje. A nyolcvanas és kilencvenes években inkább a magamutogató szexualitást és a szakadt stílust helyezte előtérbe, manapság viszont a testéhez való viszonyát nem a divatdiéták, hanem a jóga és a makrobiotika iránti szenvedélye határozza meg.
Madonna evolúciója
Madonna evolúciója a fullextrás szex-nimfától a spirituális anya image-ig érdekes folyamat volt. A ’Like a Prayer’ ellentmondást szító napjaitól, amiben színesbőrű Krisztust szerepeltetett, az enyhén sántító Madonna-szerepig meglehetősen sok arculatváltásra volt szükség. Ma azonban a múlt nyugtalansága megfakulni látszik, és Madonna szögre akasztotta kúpos melltartóját a magasabb cél keresése érdekében.
A múltjával kapcsolatban brutálisan őszinte: „A pénzről és a hatalomról szólt mindaz, ahogy a dolgok kinéztek, ahhoz kellett, hogy megkapjam az elismerést, miegymás. Egyszerűen egy egocentrikus őrült voltam. Azt gondoltam, hogy szolgálatot végzek az emberiségnek, hogy forradalmi vagyok, és felszabadítom a nőket, blablabla. De nem így volt!”- nyilatkozta a W magazinnak korábban. „De ez a hírnév és a hatalom természete. Hirtelen rájössz,,hogy van hangod, és elhiszed, hogy te fogod megmondani a frankót. Persze ez csak éretlenség, és közben rájöttem, hogy tényleg van hangom, és okkal kaptam ezt a helyet a világban.”
A spirituális anya
Az utóbbi nyolc év sokat alakított Madonnán. 1996-ban, 38 éves korában szülte első gyerekét, Lourdes-t, és 2000 augusztusában pedig a másodikat, Rocco-t. A házasság és az anyaság nyugodtabbá, békésebbé tette Madonnát. „Olyan korba érkeztem, amelyikben megengedhettem magamnak a csendesebb időszakokat és magtanultam élvezni őket. Ezek az időszakok nagyon fontosak nekem. Emlékszem, nem tudtam agy másodpercig sem nyugodtan ülni. Mindig mozgásban voltam. Gyakran voltam agresszív, vad és kiszámíthatatlan, de ez megváltozott.”
Mióta a kilencvenes évek végén felfedezte az Astanga-jógát, Madonna kisvártatva ezen ősi hagyomány reklámfigurája lett. Madonnát Sting ismertette meg a jógával, aki meghívta a saját apartmanjába egy jógaórára Danny Paradise-el. A WF&H-nek sikerült beszélnie Dannyvel Madonna jóga-szenvedélyéről. „Amikor New York-ban voltam 6 vagy 7 évvel ezelőtt, hallottam, hogy Madonnát érdekli a jóga.” –mondja Danny. „Egyik nap, amikor Sting-gel dolgoztam, átjött hozzá, és végignézte a gyakorlást. Trudie Styler (Sting felesége) később elmondta, hogy attól a pillanattól kezdve meg akarta tanulni a jógát.”
Madonna és a jóga
Természetesen Paradise volt az első,akit Madonna felkért. Mivel ő volt az egyik első nyugati tanár, aki az Astanga összes lépcsőfokét elvégezte, Danny Paradise-t az Astanga-jóga egyik vezető gurujának tekintik. „Madonna hihetetlenül fegyelmezett. Előképzettsége (főleg a tánc) miatt könnyen megértette az Astanga-jóga tanítását, és a teste hamar alkalmazkodott a gyakorlatokhoz. Az első pillanattól kezdve komolyan állt hozzá a gyakorláshoz.”
Danny szerint Madonna rendkívül elkötelezett tanítvány volt. „Amikor vele dolgoztam, akkor általában fél óráig gyengéd bemelegítő gyakorlatokat végzett, és utána a következő 90 percben az egyik Astanga-gyakorlatsort végezte. Megtanulta a kezdő, közép és haladó gyakorlatsorokat. Nagyon gyakorlatias és humoros. Felismerte, hogy a jóga nem arról szól, hogy gurukat követünk, vagy odaadóak vagyunk agy tanár iránt, hanem inkább arról, hogy megszabadulunk a tanároktól, és teljes felelősséget vállalunk azért, ami történik velünk.”
Imádod vagy utálod, de tagadhatatlanul Madonna rendelkezik az egyik legjobb fizikummal a show-bizniszben. Miközben egyes celebek mindenáron a jóga, pilates vagy makrobiotika rajongóiként akarnak feltűnni, Madonna bebizonyította, hogy amikor az egészség témájáról van szó, akkor ő igazán otthon van a témában.
Madonna feltalálja a spanyolviaszt
A 21 év alatt, ami óta a nyilvánosság előtt szerepel, Madonna teste mindigis legalább ugyanolyan fontos volt, mint a zenéje. A nyolcvanas és kilencvenes években inkább a magamutogató szexualitást és a szakadt stílust helyezte előtérbe, manapság viszont a testéhez való viszonyát nem a divatdiéták, hanem a jóga és a makrobiotika iránti szenvedélye határozza meg.
Madonna evolúciója
Madonna evolúciója a fullextrás szex-nimfától a spirituális anya image-ig érdekes folyamat volt. A ’Like a Prayer’ ellentmondást szító napjaitól, amiben színesbőrű Krisztust szerepeltetett, az enyhén sántító Madonna-szerepig meglehetősen sok arculatváltásra volt szükség. Ma azonban a múlt nyugtalansága megfakulni látszik, és Madonna szögre akasztotta kúpos melltartóját a magasabb cél keresése érdekében.
A múltjával kapcsolatban brutálisan őszinte: „A pénzről és a hatalomról szólt mindaz, ahogy a dolgok kinéztek, ahhoz kellett, hogy megkapjam az elismerést, miegymás. Egyszerűen egy egocentrikus őrült voltam. Azt gondoltam, hogy szolgálatot végzek az emberiségnek, hogy forradalmi vagyok, és felszabadítom a nőket, blablabla. De nem így volt!”- nyilatkozta a W magazinnak korábban. „De ez a hírnév és a hatalom természete. Hirtelen rájössz,,hogy van hangod, és elhiszed, hogy te fogod megmondani a frankót. Persze ez csak éretlenség, és közben rájöttem, hogy tényleg van hangom, és okkal kaptam ezt a helyet a világban.”
A spirituális anya
Az utóbbi nyolc év sokat alakított Madonnán. 1996-ban, 38 éves korában szülte első gyerekét, Lourdes-t, és 2000 augusztusában pedig a másodikat, Rocco-t. A házasság és az anyaság nyugodtabbá, békésebbé tette Madonnát. „Olyan korba érkeztem, amelyikben megengedhettem magamnak a csendesebb időszakokat és magtanultam élvezni őket. Ezek az időszakok nagyon fontosak nekem. Emlékszem, nem tudtam agy másodpercig sem nyugodtan ülni. Mindig mozgásban voltam. Gyakran voltam agresszív, vad és kiszámíthatatlan, de ez megváltozott.”
Mióta a kilencvenes évek végén felfedezte az Astanga-jógát, Madonna kisvártatva ezen ősi hagyomány reklámfigurája lett. Madonnát Sting ismertette meg a jógával, aki meghívta a saját apartmanjába egy jógaórára Danny Paradise-el. A WF&H-nek sikerült beszélnie Dannyvel Madonna jóga-szenvedélyéről. „Amikor New York-ban voltam 6 vagy 7 évvel ezelőtt, hallottam, hogy Madonnát érdekli a jóga.” –mondja Danny. „Egyik nap, amikor Sting-gel dolgoztam, átjött hozzá, és végignézte a gyakorlást. Trudie Styler (Sting felesége) később elmondta, hogy attól a pillanattól kezdve meg akarta tanulni a jógát.”
Madonna és a jóga
Természetesen Paradise volt az első,akit Madonna felkért. Mivel ő volt az egyik első nyugati tanár, aki az Astanga összes lépcsőfokét elvégezte, Danny Paradise-t az Astanga-jóga egyik vezető gurujának tekintik. „Madonna hihetetlenül fegyelmezett. Előképzettsége (főleg a tánc) miatt könnyen megértette az Astanga-jóga tanítását, és a teste hamar alkalmazkodott a gyakorlatokhoz. Az első pillanattól kezdve komolyan állt hozzá a gyakorláshoz.”
Danny szerint Madonna rendkívül elkötelezett tanítvány volt. „Amikor vele dolgoztam, akkor általában fél óráig gyengéd bemelegítő gyakorlatokat végzett, és utána a következő 90 percben az egyik Astanga-gyakorlatsort végezte. Megtanulta a kezdő, közép és haladó gyakorlatsorokat. Nagyon gyakorlatias és humoros. Felismerte, hogy a jóga nem arról szól, hogy gurukat követünk, vagy odaadóak vagyunk agy tanár iránt, hanem inkább arról, hogy megszabadulunk a tanároktól, és teljes felelősséget vállalunk azért, ami történik velünk.”
2009. augusztus 17., hétfő
Az igazi Agni-jógi
Az alábbi klipek szereplője egy tűzálló jógi. Amennyire a felvételeket néztem, nem kamu, tényleg belefeküdt a tűzbe, és elég melege lehetett ott. Azt még esetleg lehet hamisítani, hogy a bőrén nem jelentkeznek égési sérülések (pl. száraz szappan bedörzsölésével viszonylag tűzálló lesz a bőröd), de azt végképp nem értem, hogy a ruhája miért nem ég el , illetve a haja hogy nem pörkölődik meg? Misztikus, annyi szent.
Hogy végére járjak a rejtélynek, elővettem a jóga-szútrát, annak is a harmadik fejezetét, amely a misztikus képességekről szól. Nos, a következő idevágó szútrákra bukkantam:
szamána-dzsaját pradzsvalanam (Jsz. 3.41.)
"A szamána (nevű életlevegő áram) szabályozása a belső tűz (intellektuális, vagy akár durva fizikai) fellobbanásához vezet."
Ez persze nem biztos, hogy megmagyarázza esetünket, mert itt a jógi nem tűzszerszám nélkül lobbantotta lángra magát, hanem épp ellenkezőleg, a tűzben hempergést úszta meg égés nélkül. Nos, nézzük tovább:
szthúla-szvarúpa-szúksma-anvaya-arthavattva-szamjamád bhúta-dzsajah (Jsz. 3.45.)
"Az elemek durva fizikai megnyilvánulásaira, eredeti formáira és tulajdonságaira, finom megnyilvánulásaira, valamint egymással való kapcsolatára és [létezésük] céljára, jelentőségére irányított szamjama ezen elemek legyőzéséhez, uralásához vezet."
Ez már jobban hangzik. Lehet, hogy annyit meditált a tűzön, hogy megtanulta irányítani, és meg tudja állítani, hogy ne égesse meg a bőrét.
tató 'nimádi-prádurbhávah kája-szampat tad-dharmánabhighátas ca (Jsz. 3.46.)
"[A durva fizikai elemek (bhúta) uralásának] köszönhetően a jógi szert tesz a parányivá válás és más ehhez hasonló képességre. Teste tökéletessé válik, s már nem lesz alávetve az elemek természetes tulajdonságainak köszönhető akadályoknak."
Szóval ezek szerint uralja a tűz elemet, és a teste nincs alávetve a tűz hatásának. Persze senkinek sem ajánlom, hogy elkezdjen otthon kísérletezni, elvégre az égett hús szaga nem olyan kellemes. Talán egyelőre anniy is elég, ha elhitetjük magunkkal, hogy az Atma Centerben uralkodó 36 fokos időjárás nem is olyan szélsőséges, simán elvinyászázgatunk benne két órát. Amúgy meg nagyon jót tezs az agninak, és ha nem is fogunk ilyen látványosan lángolni az áldozati máglyán, a sejtjeinkben vígan fellobban majd az emésztés tüze, és elégeti a méreganyagokat, amleyek az izzadsággal szépen távoznak.
Tehát ha valaki esetleg nem izzad Agni-jóga vagy Hot Ashtanga óra alatt, az valószínűleg nem arra utal, hogy a Tanjore-i jógihoz hasonló misztikus tökéletességre tett szert. Én inkább arra gyanakodnék, hoyg vagy nem dolgozik elég keményen., vagy annyira el vannak tömődve a csatornák a testében, hogy nem tud kijönni az izzadság. Persze ha dehidratált állapotban vagyunk, az is megnehezíti az izzadást.
Úgyhogy maradjuk az uddzsájínál, amit egyesek tűz-légzésnek is neveznek, hiszen a mély légzés mintegy fújtatóként fellobbantja az agnit, és ennek következtében elkezd párologni az izzadság a pórusokon keresztül.
Linkek: The Fire Yogi of Tanjore
The Fire Yogi
The Fire Yogi II
Hogy végére járjak a rejtélynek, elővettem a jóga-szútrát, annak is a harmadik fejezetét, amely a misztikus képességekről szól. Nos, a következő idevágó szútrákra bukkantam:
szamána-dzsaját pradzsvalanam (Jsz. 3.41.)
"A szamána (nevű életlevegő áram) szabályozása a belső tűz (intellektuális, vagy akár durva fizikai) fellobbanásához vezet."
Ez persze nem biztos, hogy megmagyarázza esetünket, mert itt a jógi nem tűzszerszám nélkül lobbantotta lángra magát, hanem épp ellenkezőleg, a tűzben hempergést úszta meg égés nélkül. Nos, nézzük tovább:
szthúla-szvarúpa-szúksma-anvaya-arthavattva-szamjamád bhúta-dzsajah (Jsz. 3.45.)
"Az elemek durva fizikai megnyilvánulásaira, eredeti formáira és tulajdonságaira, finom megnyilvánulásaira, valamint egymással való kapcsolatára és [létezésük] céljára, jelentőségére irányított szamjama ezen elemek legyőzéséhez, uralásához vezet."
Ez már jobban hangzik. Lehet, hogy annyit meditált a tűzön, hogy megtanulta irányítani, és meg tudja állítani, hogy ne égesse meg a bőrét.
tató 'nimádi-prádurbhávah kája-szampat tad-dharmánabhighátas ca (Jsz. 3.46.)
"[A durva fizikai elemek (bhúta) uralásának] köszönhetően a jógi szert tesz a parányivá válás és más ehhez hasonló képességre. Teste tökéletessé válik, s már nem lesz alávetve az elemek természetes tulajdonságainak köszönhető akadályoknak."
Szóval ezek szerint uralja a tűz elemet, és a teste nincs alávetve a tűz hatásának. Persze senkinek sem ajánlom, hogy elkezdjen otthon kísérletezni, elvégre az égett hús szaga nem olyan kellemes. Talán egyelőre anniy is elég, ha elhitetjük magunkkal, hogy az Atma Centerben uralkodó 36 fokos időjárás nem is olyan szélsőséges, simán elvinyászázgatunk benne két órát. Amúgy meg nagyon jót tezs az agninak, és ha nem is fogunk ilyen látványosan lángolni az áldozati máglyán, a sejtjeinkben vígan fellobban majd az emésztés tüze, és elégeti a méreganyagokat, amleyek az izzadsággal szépen távoznak.
Tehát ha valaki esetleg nem izzad Agni-jóga vagy Hot Ashtanga óra alatt, az valószínűleg nem arra utal, hogy a Tanjore-i jógihoz hasonló misztikus tökéletességre tett szert. Én inkább arra gyanakodnék, hoyg vagy nem dolgozik elég keményen., vagy annyira el vannak tömődve a csatornák a testében, hogy nem tud kijönni az izzadság. Persze ha dehidratált állapotban vagyunk, az is megnehezíti az izzadást.
Úgyhogy maradjuk az uddzsájínál, amit egyesek tűz-légzésnek is neveznek, hiszen a mély légzés mintegy fújtatóként fellobbantja az agnit, és ennek következtében elkezd párologni az izzadság a pórusokon keresztül.
Linkek: The Fire Yogi of Tanjore
The Fire Yogi
The Fire Yogi II
2009. augusztus 16., vasárnap
Gyakorlás - hidegben vagy melegben?
Ha hideg van, akkor öltözzünk be jobban, hogy elő tudjuk segíteni a belső hő felébredését, de zokniban pl. nem tudunk vinyászázni, mert csúszkálni fog a lábunk. A hosszú, lógó ruházat nem előnyös, ha nem inkább a testhez simuló, de rugalmas ruha, ami nem akadályoz a mozgásban. Lehetőleg kerüljük a hidegben való gyakorlást. Ha elég meleg van, akkor rövid alsóban és ujjatlan felsőben gyakorolhatunk.
A gyakorlásra választott helyiség legyen tiszta, jól szellőztetett, de nem huzatos; jól fűtött, világos (lehetőleg természetes fénnyel), és ne legyenek benne rovarok (szúnyog, légy stb.) Ha csendes a környezet, az a legjobb. A gyakorlás hőfoka: minél melegebb, annál jobb! Persze 36 foknál ne legyen melegebb, és ne legyünk a tűző napon! A szervezet 36 fokos, és amikor a környezetünk hidegebb, akkor a szervezet hőt ad le gyakorlás közben, és ez energiaveszteséget okoz, vagyis a belső anyagcsere-folyamatok helyreállítására kevesebb energia marad. Az Astanga-jóga gyakorlása közben előírás szerint meg kellene izzadnunk. Ez azt jelzi, hogy a belső hő (agni) felébredt, és miközben elégeti a méreganyagokat, izzadság (pára) keletkezik. Ha 20-25 fokos teremben gyakorolunk, akkor csak minimálisan izzadunk meg, és a befejező gyakorlatsornál, ami kevésbé dinamikus, lassan kihűl a szervezetünk. Ez a folyamat a relaxáció közben tovább folytatódik, és akár könnyen meg is fázhatunk. Sok jógateremben takarókat szoktak osztogatni a befejező relaxációhoz. A tapasztalatok szerint legalább 30 fokos hőmérséklet kell ahhoz, hogy a gyakorlás során bőségesen tudjunk izzadni, és a végére se hűljön ki a testünk. A reggeli gyakorláshoz tehát ajánlott a 30 fok, délután a 34-36 fok a megfelelő.
A meleg környezet hatására a test szövetei kitágulnak, és a kitágult csatornákon keresztül a szervezet sokkal hatékonyabban tud méregteleníteni, illetve a sejtanyagcsere is hatékonyabb, kevesebb energiát igényel. A belélegzett levegő testhőmérsékletű, és így szintén elősegíti az agni felélesztését. A hidegebb körülmények között történő gyakorlásnál a szövetek is hidegek, jobban össze vannak húzódva. Hem hajlunk annyira, és több a sérülés veszélye is. A teljes körű hatás és a gyosrabb előrehaladás érdekében tehát ajánlott a fűtött körülmények közötti gyakorlás.
Indiában, főleg Mysore-ban az év nagy részében 30 fokos és afeletti hőmérséklet uralkodik, és nem szoktak klímaberendezést használni. Emellett a páratartalom jóval fölötte van az Európában megszokott 40%-nak, ami télen, fűtési idényben még kevesebb a lakásokon belül. A monszun idején pl. 100% közeli a páratartalom 3-4 hónapig, és máskor is 60-70% körül van. Az ízületekben a váta dósa uralkodik, amelyik hideg és száraz természettel rendelkezik. Tehát ahhoz, hogy megnyugtassuk, és hagyjuk az ízületeket megnyílni, előnyös a meleg és nedves környezet. Az ájurvédában is a meleget és a párát használják a méregtelenítéshez. Ha meleg, de száraz helyiségben gyakorlunk, akkor kevésbé fogunk izzadni, és a szervezetünk jobban kiszárad. Ha a páratartalom 60-70%, akkor hamarabb elkezdünk izzadni, és a meleg kevésbé tikkasztó.
A melegben való gyakorlás természetesen több munkát ró a szívre, mivel az izzadás azt jelenti, hogy a szívnek a nyirokrendszeren keresztül kell kinyomnia a vizet a pórusokon át. Tehát ha a gyakorlás közben erősen izzadunk és sok folyadékot veszítünk, akkor inni kell, mert leeshet a vérnyomásunk, és fejfájás, szédülés, hányinger, szívdobogás jelentkezhet. Ha azonban rendszeresen melegben gyakorolunk, akkor a szívünk megszokja a magasabb terhelést, és a szövetek hamarabb fognak regenerálódni, átalakulni, az elménkkel együtt. A nedves szaunában (infraszauna) való rendszeres tartózkodás is elősegíti azt, hogy a meleg helyiségben végzett gyakorláshoz hozzászokjunk.
Az emberek hőtoleranciája és hőigénye különböző, és egyes betegségeknél, pl. magas vérnyomás és visszérgyulladás, nem ajánlott a túl magas hőmérséklet. Hosszú távon azonban mindkét betegségre jó hatással van a melegben végzett jóga, az olyan betegségeket is hozzávéve, mint a daganatos és ízületi megbetegedések. Szóval mindenki a vérmérséklete szerinti hőfokon gyakoroljon, de itt is próbáljunk egy rendszeres hatáshoz ragaszkodni. Például, ha melegben jógázunk, akkor mindig arra törekedjünk, ha pedig inkább 20-25 fokban szeretünk, akkor azt tartsuk meg. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy melegben kb. háromszor olyan gyorsan lehet fejlődni, mint hidegben.
Hozzáfűzésképpen érdemes elolvasni Pórffy Csaba blogbejegyzését "Belépés a kínzókamrába" címmel, amelyikben beszámol a Hot Ashtanga órán szerzett tapasztalatairól: ayogi.wordpress.com
A gyakorlásra választott helyiség legyen tiszta, jól szellőztetett, de nem huzatos; jól fűtött, világos (lehetőleg természetes fénnyel), és ne legyenek benne rovarok (szúnyog, légy stb.) Ha csendes a környezet, az a legjobb. A gyakorlás hőfoka: minél melegebb, annál jobb! Persze 36 foknál ne legyen melegebb, és ne legyünk a tűző napon! A szervezet 36 fokos, és amikor a környezetünk hidegebb, akkor a szervezet hőt ad le gyakorlás közben, és ez energiaveszteséget okoz, vagyis a belső anyagcsere-folyamatok helyreállítására kevesebb energia marad. Az Astanga-jóga gyakorlása közben előírás szerint meg kellene izzadnunk. Ez azt jelzi, hogy a belső hő (agni) felébredt, és miközben elégeti a méreganyagokat, izzadság (pára) keletkezik. Ha 20-25 fokos teremben gyakorolunk, akkor csak minimálisan izzadunk meg, és a befejező gyakorlatsornál, ami kevésbé dinamikus, lassan kihűl a szervezetünk. Ez a folyamat a relaxáció közben tovább folytatódik, és akár könnyen meg is fázhatunk. Sok jógateremben takarókat szoktak osztogatni a befejező relaxációhoz. A tapasztalatok szerint legalább 30 fokos hőmérséklet kell ahhoz, hogy a gyakorlás során bőségesen tudjunk izzadni, és a végére se hűljön ki a testünk. A reggeli gyakorláshoz tehát ajánlott a 30 fok, délután a 34-36 fok a megfelelő.
A meleg környezet hatására a test szövetei kitágulnak, és a kitágult csatornákon keresztül a szervezet sokkal hatékonyabban tud méregteleníteni, illetve a sejtanyagcsere is hatékonyabb, kevesebb energiát igényel. A belélegzett levegő testhőmérsékletű, és így szintén elősegíti az agni felélesztését. A hidegebb körülmények között történő gyakorlásnál a szövetek is hidegek, jobban össze vannak húzódva. Hem hajlunk annyira, és több a sérülés veszélye is. A teljes körű hatás és a gyosrabb előrehaladás érdekében tehát ajánlott a fűtött körülmények közötti gyakorlás.
Indiában, főleg Mysore-ban az év nagy részében 30 fokos és afeletti hőmérséklet uralkodik, és nem szoktak klímaberendezést használni. Emellett a páratartalom jóval fölötte van az Európában megszokott 40%-nak, ami télen, fűtési idényben még kevesebb a lakásokon belül. A monszun idején pl. 100% közeli a páratartalom 3-4 hónapig, és máskor is 60-70% körül van. Az ízületekben a váta dósa uralkodik, amelyik hideg és száraz természettel rendelkezik. Tehát ahhoz, hogy megnyugtassuk, és hagyjuk az ízületeket megnyílni, előnyös a meleg és nedves környezet. Az ájurvédában is a meleget és a párát használják a méregtelenítéshez. Ha meleg, de száraz helyiségben gyakorlunk, akkor kevésbé fogunk izzadni, és a szervezetünk jobban kiszárad. Ha a páratartalom 60-70%, akkor hamarabb elkezdünk izzadni, és a meleg kevésbé tikkasztó.
A melegben való gyakorlás természetesen több munkát ró a szívre, mivel az izzadás azt jelenti, hogy a szívnek a nyirokrendszeren keresztül kell kinyomnia a vizet a pórusokon át. Tehát ha a gyakorlás közben erősen izzadunk és sok folyadékot veszítünk, akkor inni kell, mert leeshet a vérnyomásunk, és fejfájás, szédülés, hányinger, szívdobogás jelentkezhet. Ha azonban rendszeresen melegben gyakorolunk, akkor a szívünk megszokja a magasabb terhelést, és a szövetek hamarabb fognak regenerálódni, átalakulni, az elménkkel együtt. A nedves szaunában (infraszauna) való rendszeres tartózkodás is elősegíti azt, hogy a meleg helyiségben végzett gyakorláshoz hozzászokjunk.
Az emberek hőtoleranciája és hőigénye különböző, és egyes betegségeknél, pl. magas vérnyomás és visszérgyulladás, nem ajánlott a túl magas hőmérséklet. Hosszú távon azonban mindkét betegségre jó hatással van a melegben végzett jóga, az olyan betegségeket is hozzávéve, mint a daganatos és ízületi megbetegedések. Szóval mindenki a vérmérséklete szerinti hőfokon gyakoroljon, de itt is próbáljunk egy rendszeres hatáshoz ragaszkodni. Például, ha melegben jógázunk, akkor mindig arra törekedjünk, ha pedig inkább 20-25 fokban szeretünk, akkor azt tartsuk meg. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy melegben kb. háromszor olyan gyorsan lehet fejlődni, mint hidegben.
Hozzáfűzésképpen érdemes elolvasni Pórffy Csaba blogbejegyzését "Belépés a kínzókamrába" címmel, amelyikben beszámol a Hot Ashtanga órán szerzett tapasztalatairól: ayogi.wordpress.com
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)