2010. december 31., péntek

Új év, új célok

Közeledik 2010 vége, ilyenkor az ember összegzi magában az idén elért eredményeket, és új célokat, tűz ki, fogadalmakat tesz stb. Többé-kevésbé rendszeresen sikerült a gyakorlás ebben az évben, és bár visszanézve úgy érzem, hogy tavaly talán jobban ment a 3. sorozat, mint idén, azért sok kis dologban érezhető a fejlődés. A gyakorlás sok apró részletéről tudatosabb vagyok, jobban értem az összefüggéseket. Leírom egy mai felismerésemet, ami óra közben ütött belém. 


Teljes vinyászás Hot Ashtanga órát tartottam ma, 12 résztvevővel. Derekasan állták a sarat, de azért a vége felé többen elfáradtak, már nehezebben mentek a vinyászák. Akkor mondtam, hogy az erőfeszítést és a koncentrációt a végtagok felől a bandha felé kell vinni. Sokféle pózt végzünk az astangában, de fel kell ismerni mindegyik póz kapcsolatát a bandhával, a bandhában részt vevő izmokkal. Ha eleresztjük a bandhát, és csak a külső izmokkal dolgozunk, akkor csak torna az egész, és nem csoda, ha elfáradunk. Ha a koncentrációt mindig a bandhán tartjuk, és megfigyeljük annak kapcsolatát a légzéssel, akkor a légzésünk is tudatos marad. 


Ha sikerül hosszan a légzésen tartani a figyelmünket, akkor lassan elkezdjük érezni a saját elménk rezdüléseit, és fokozatosan másokét is. A jóga egy rendkívül finom dolog, de ezekről a finom aspektusairól azért nehéz beszélni, mert sokkal többen vannak, akik úgy gondolják, hogy értik, vagy úgy tesznek, mintha értenék, mint azok, akik valóban érzik, hogy miről van szó. Egyelőre hasznos lépés az, ha a gyakorlás során meg tudjuk őrizni a bandha-tudatosságot.


A másik esemény, ami ebben az évben történt, az, hogy elkezdtem Thai-boxolni. Érdeklődve figyelem, hogyan dolgozza fel a szervezetem az ilyen jellegű terhelést. A heti egy Thai edzés után azért eltelik 1-2 nap, amíg "kijógázom" az izmaimból azt a kis kötöttséget, amit a box okoz. De határozottan érzem, hogy erősít, így néhány erő-elem talán hamarabb fog menni. Persze azért azt továbbra sem gondolom, hogy a jógához feltétlenül szükséges valamilyen kiegészítő mozgás. A kardiót viszonylag jól bírom, szerintem ez a jógának köszönhető. De azért jövőre is megtartom a 6:1-es arányt (hat Astanga és egy Thai box).


A gyakorlás során általában az 1-2-3 szisztémához igyekeztem ragaszkodni, vagyis hetente kétszer gyakoroltam az 1., 2. és a 3. sorozatot is. A 3. még nagyon nem állt össze, több kar-erő és csípő-nyitottság kellene hozzá, valamint a hátrahajlítást sem ártana fejleszteni.


Az utóbbi két napban valahogy rákaptam a hátrahajlításokra, és a gyakorlás végén rendre megcsinálom a 2.-3. sorozat hátrahajlító gyakorlatait, és van is némi siker. Főleg, ha találok egy-egy jó contortion-videót, akkor nagyon lelkes leszek gyakorolni. Az a véleményem, hogy egy átlagos hajlékonyságú ember is fel tudja tréningenzi magát annyira, hogy a fejét hátrahajlításban letegye a lába között a földre, vagy a talpát a fejére, vagy esetleg a fenekét érintse a fejéhez. De sokat kell hozzá gyakorolni, úgyhogy még rá kell szánnom egy pár évet.


Természetesen az "egy év - egy sorozat" fogadalmam sem hagy nyugodni, és ezért el is határoztam, hogy 2011 közeledtével belekóstolok a 4. sorozat ászanáiba is. Talán ez inspirálólag fog hatni, hogy a 3. sorozat ügyében is előbbre tudjak lépni. Nos, kétszer már belevettem az első hat pózt a gyakorlásomba. Az első póz a múlabandhászana. Ebben a talpakat össze kell zárni, mint a baddhakónászanában, de az elülső talpélet magunk alá kell fordítani. A sarok előre néz, a lábujjak hátra, és így kell ráülni. A bal nagylábujjam némileg sérült, ezért a térd és bokacsavarás mellett ezt is érzem. A következő a Nahusászana A, B és C. Itt ugyanez a lábtartás, csak miután ráültünk, hátradőlünk és letesszük a tenyerünket a földre. A B-ben a hátunk mögött csinálunk egy üdvözlőtartást, a C-ben pedig a térdünkön tartjuk a kezönket gjána-múdrában, és az állunkat a mellkashoz érintjük. Utána egy vinyásza, majd a skorpió jön. Nálam ezt az 1. sorozatosok legtöbbje is tudja, mert a fejenállás végén gyakorolni szoktuk. Utána sajanászana. Ez tulajdonképpen egy alkartámasz nyújtott térddel (pincsha-majúrászana), de a tenyereket az állunk alá tesszük, és a Könyökünkön egyensúlyozunk. Tengap jöttem rá, hogy egy kicsit jobban hátra kell íveltetni a gerincet, és akkor talán nem dőlök ki a könyöktámaszból. 


A következő gyakorlat a 4. sorozatban a Buddhászana, ami abból áll, hogy a lábadat a tarkód mögé rakod, de utána lejjebb tolod, amíg mindkét hónaljad alá be nem kerül. Ez még kicsit odébb van, szóval itt megállok egyelőre, és dolgozok az első három sorozat többi elemén. Egyelőre ez a cél 2011-re, és esetleg ha ezerek rendben vannak, akkor van értelme tovább haladni a 4. sorozatban. Plusz még van két erő-elem, amit szeretnék megtanulni. Az egyik a Bakászanából felemelkedés kézenállásba, a másik pedig a návászanák között a felemelkedés kézenállásba. Nektek mi az újévi fogadalmatok? Remélem az, hogy minden nap jöttök jógázni az Atma Centerbe :-)

2010. december 30., csütörtök

Tökéletes világ

Még egy részlet Gregor Maehle könyvéből. A tegnapi részben arról beszélt, hogy ha tökéletesen hajtunk végre egy ászanát, akkor az abban a pillanatban halottá válik, mert megszűnik benne a továbbfejlődés lehetősége. Nos, abban egyetértek, hogy az ászana fiziológiailag és anatómiailag is egy dinamikus állapot, már csak a légzőizmok mozgása miatt is. Tehát igazából nincs olyan, hogy tökéletes ászana-végrehajtás, de olyan van, hogy helyes vagy helytelen végrehajtás. Az ászana külső formája és a belül megélt harmónia vagy diszharmónia érzése egyénről egyénre változik, és a saját gyakorlásunkban napról napra is változhat. Azt azonban nem gondolom, hogy a tökéletesség valóban egy statikus állapot, aminek az elérése ezért nem is kívánatos. De először lássuk a történetet, amit ezzel kapcsolatban idéz:


"Mitológiai háttér: Tökéletes világ


Az Úr Szubrahmaniam, az Úr Siva második fia, akit Skandaként, a háború félelmetes uraként is ismernek, egyszer elment meglátogatni az Úr Sivát és panaszkodott neki, hogy ez a világ, amelyet az Úr Brahmá alkotott, tökéletlen, mert tele van korrupcióval, bűnnel, és igazságtalansággal. Siva azt ajánlotta, hogy akkor ő teremtsen egy tökéletesebbet. Szubrahmaniam ekkor legyőzte és fogságba ejtette Brahmát, és megsemmisítette az általa teremtett világot. Utána megteremtette a saját, tökéletesebb világát.


Kis idő elteltével az Úr Siva meglátogatta Szubrahmaniamot, és megnézte a tökéletes világát. Semmi sem mozgott vagy változott benne, mivel minden megdermedt a tökéletesség statikus állapotában. Mág érző lények sem voltak, mivel az élőlények alaptermészete az, hogy tökéletességre törekszenek, és hogyha elérték a tökéletességet, akkor vége az életnek. A felszabadult lények nem születnek újjá. Buddha, miután elérte a Parinirvánát, sohasem tért vissza. Ezért kerülik a bóddhiszattvák a tökéletességet, mert így képesek folytatni a másoknak végzett szolgálatot. Az indiai gondolkodás szerint a tökéletesség csak a tudat formájában létezik, amit purusának vagy átmannak neveznek, és ami a tudatosság központja. Ami változik, az a megnyilvánulások átmeneti világa, amibe beletartozik a test, az elme, az egó, és az összes objektum, ami a durva vagy finomfizikai elemekből áll. 


Siva megmagyarázta Szubrahmaniamnak, hogy az ő világa egyáltalán nem is volt világ, hanem csak a tökéletesség megdermedt képe. A megnyilvánult világ célja az, hogy az élőlényeknek biztosítsa az öröm és fájdalom megfelelő keverékét, ami végső soron az önvalóról szóló tudáshoz vezet. Ehhez folyamatos mozgásban kell lennie, és ezért tökéletlen. Látva a hibát a világában, Szubrahmaniam kiszabadította Brahmát, hogy újreteremtse az ő régi, tökéletlen világát."


Hát szerintem ez eléggé korlátolt és tökéletlen elképzelés, hogy a tökéletesség statikus. Igenis dinamikus, és változatos, és korlátlan, és vannak benne személyek, és a személyek között szeretetteljes kapcsolat van, és mindnek a középpontjában Krisna van, aki a legtökéletesebb személy, de mégis örökké változik. Ez az egész mizéria a személyiséggel meg a személytelen Brahmannal szerintem abból ered, hogy az emberek rájöttek: két dudás nem fér meg egy csárdában. Ha az anyagi világban képtelenek vagyunk arra, hogy két személy között tökéletesen boldog, harmonikus kapcsolatot hozzunk létre, akkor nyilván a személyiséggel van a baj. 


A következtetés tehát az, hogy a lelki világban nem lehetnek személyek, mert az potenciális konfliktus-forrás. Kinek az érdeke fog érvényesülni? Szóval a tökéletes lelki világban ne legyenek személyek, legyen minden egy, és nyugodtan gondolhassam azt, hogy az egész csakis és kizárólag rólam fog szólni. Na egy ilyen világ valóban statikus és unalmas lenne, és igazából senki sem akarna odamenni. 


Szóval az a tapasztalatom, hogy a nagy Advaita-hívőknek általában ebben a világban is gondjaik vannak az alkalmazkodással, a szolgálattal, és mások önzetlen szeretetével. Nyilván nem fér bele az Abszolútról alkotott képükbe az, hogy valaki előtt meg kell hódolni, és át kell adni az irányítást. Szóval azzal az állítással, hogy az indiai gondolkodás szerint a tökéletesség a statikus tudat állapota, én nem értek egyet. Krisna sem azt ajánlotta Ardzsúnának, hogy zuhanjon bele a nagy semmibe, hanem inkább azt, hogy gondoljon mindig őrá, fogja az íját és harcoljon. A bódhiszattvás történet pedig a hinduizmusban is megjelenik, csak itt az örökké felszabadult lelkeket Isten küldi el közénk, hogy felemeljenek bennünket, és az általuk elért tökéletesség nem akadályozza őket abban, hogy másokat szolgáljanak. 

2010. december 29., szerda

Fűrész 9.

A titokzatos cím a Serratus anterior (elülső fűrészizom) nevére vonatkozik, amely kilenc köteggel kapcsolódik a mellkasi bordákhoz. A működéséről pedig Gregor Maehle könyvének következő részében olvashatunk, amelyben az utthita pársvakónászana végzésének befejezését is tárgyalja.


"A fejünket a felemelt kar felé fordítjuk, a kar mentén a tenyérre emelve a tekintetet, anélkül, hogy kitekernénk a nyakunkat. Ha az eddigi összes utasítást betartottuk, akkor az arcunk nyugodt örömöt fog sugározni. Ha az arcunkon erőlködés, feszültség, vagy igyekvés látszik, akkor elképzelhető, hogy beleestünk a póz valamely szélsőségébe, és ideje visszavonulót fújni. 


Ha elértük a finom egyensúlyt az összes résztvevő izomban, az szabadságot, könnyedséget és belső csendet fog teremteni. Ez a jóga. A pársvakónászana remek taneszköz arra, hogy megtanuljuk elfogadni és kiegyensúlyozni az ellentéteket, mint ahogy sok más póz is. Az álló pózok összetettsége különösen igényli az egyidejű figyelmet minden irányba. Ahogy Sankara mondja: "A valódi ászana a Brahmanon történő spontán meditációhoz vezet."


Csak azután, miután az erőfeszítést, amely a helyes pózba juttatott bennünket 8és nem a tökéletes pózba, mert minden, ami tökéletes, az statikus, és ezért halott) természetében üresnek tekintjük, tapasztalható meg a csend és könnyedség pillanata, ami maga a póz. 


Tríni: Belégzésre emelkedjünk vissza a középső helyzetbe.


Csatvári: Kilégzésre ismételjük meg a pózt a bal oldalra is.


Pancsa: belégzésre térjünk vissza középre. 


Serratus anterior: Az elülső fűrészizom a bordák elülső oldalán ered és hátul a lapockák alatt végződik. A lapockák belső, gerinchez közelebb eső oldalához kapcsolódik. Amikor összehúzódik, kifelé, oldalra húzza a lapockákat, és így kiszélesíti a szív mögötti területet. Ez a hatás kiemelt fontosságú. A fűrészizom a sírsászana, úrdhva-dhanurászana és a kézenállás alatt is erőteljesen összehúzódik. A csaturanga dandászanával a kis mellizommal működik együtt, de a vállöv elsődleges mozgatója a lefelé néző kutya póz felvételénél, illetve az ülő pózokból történő hátraugrás esetén is. A mellkas kiemelése az álló pózokban gyakran azáltal történik, hogy a szívünk mögötti területet összehúzzuk. Ezt a tevékenységet a romboid izom végzi. Energetikailag lezárást és megkeményedést képvisel, és az elülső fűrészizom aktiválásával ellensúlyozhatjuk."


Kommentek tőlem: Ez a kis elmélkedés a póz belső lényegéről nagyon helytálló, hiszen a jóga a fizikai síkról elindulva (amit Maehle nagyon részletes anatómiai elemzéssel is megvilágít), a Brahman, a lélek síkja felé tart. A helyes póz végrehajtása valójában egy kulcs, ami kinyitja ezt a tudatállapotot az elménkben. ha az elején nem fordítunk megfelelő figyelmet a póz anatómialag helyes végrehajtására, akkor a gyakorlásunk olyan lesz, mint a klimpírozás egy félrehangolt zongorán. Ha nem tartjuk a légzés ütemét, és nem koncentrálunk az uddzsájíra, az olyan, mintha összevissza kalapálnánk a zongora billentyűit. Ha nem tartjuk a bandhát, az olyan, mintha leszakadtak volna a zongora pedáljai. Ha pedig össze-vissza végezzük a pózokat és a vinyászákat, akkor a zenemű helyett csak kaotikus hangok fognak kijönni a zongorából. A lelket felszabadító élmény érdekében a gyakorlás minden aspektusára oda kell figyelni. Ekkor van csak esély arra, hogy megtapasztalhatjuk a belső csendet, a könnyedséget és a Brahmanon történő természetes meditációt.

2010. december 28., kedd

Utthita pársvakónászana

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:


Utthita pársvakónászana (kiterjesztett oldalsó szögpóz)


Dristi: hasztágrai (kézujjakra)


Ékam: Belégzésre forduljunk jobbra és ugorjunk hátra a jobb lábbal hosszú terpeszbe (az álló pózok közül a leghosszabba). 


Dvé: Kilégzésre fordítsuk ki a jobb lábat 90 fokkal és a balt be 5 fokkal. Hajlítsuk be a jobb térdet, amíg a térd pontosan a boka fölé nem kerül. Ezáltal a lábszár merőleges lesz a földre (lásd a Vírabhadrászana A leírásánál). Nem meghatározó tényező ennél a póznál az, hogy a combcsontnak is a padlóval párhuzamosan kell lennie, ezt akkor érjük el, amikor a megfelelő hajlékonyság és a támogatásához szükséges erő is kifejlődik. A jobb tenyerünket helyezzük a földre a jobb láb külső oldala mellett, az ujjak mutassanak a lábujjakkal azonos irányba. A nagylábujj tövét tartsuk a földbe nyomva, a jobb térdünket pedig nyomjuk a jobb vállunkhoz. Ez aktiválja a jobb csípőízület távolító izmait. Ugyanakkor vigyük át a bal kart a fejünk fölött úgy, hogy átlós vonal alakuljon ki a bal lábunktól egészen a jobb kezünkig. A kezdőknek esetleg növelniük kell a lábtávolságot ahhoz, hogy az egyenes vonal kialakuljon. 


Ebben a pózban fontos, hogy ne essen össze a csípő, hanem alá legyen támasztva. A padlótól távolító felhajtó erőt kell éreznünk a lábakban és a csípőben. A bal láb külső élét nyomjuk a talajba, és használjuk horgonyként ahhoz, hogy kifelé tudjuk forgatni a bal combot, ami visszafelé és a jobb csípő fölé emeli a balt. A jobb csípőt befelé, a bal alá próbáljuk vinni, hogy megnyújtsuk a jobb combközelítő izomcsoportot, a féllótusz és lótuszpózokra való felkészítés gyanánt. A jobb combot befelé fordítjuk, amíg az oldalra forgató hatás, amivel a pózba bekerültünk, nem semlegesítődik. nyújtsunk a behajlított térd és az átellenes csípő között, hogy nyissuk a lágyékot. A bal tenyér a talaj felé néz és a bal hónalj oldalra néz (és nem a plafon felé). Ezt az infraspinatus (lapockatövis alatti izom) aktiválásával érhetjük el, amelyik oldalra forgatja a felkarcsontot. 


Ezt a mozdulatot nem kell végeznie annak, akinek a karja természetesen is ebben a helyzetben van. Ezt egy képesített tanár fel tudja mérni. Ha válogatás nélkül kifelé forgatjuk a vállunkat, akkor begyulladhat a rotátor köpeny, és az infraspinatus izom folyamatos görcsös állapotba kerül. 


A vállakat tartsuk lent, távol a fülektől, a széles hátizommal szélesítve a vállövet. A vállunkat emeljük el a nyakunktól úgy, hogy az elülső fűrészizom segítségével egymás felé húzzuk a lapockákat. Maradjunk öt légzésig az utthita pársvakónászana helyzetben."


Néhány komment: Én az összes oldalra hajló vagy forduló póznál (vírabhadrászana, trikónászana, pársvakónászana, pársvóttánászana) azt a lábpozíciót használom, hogy a hátul lévő láb 45 fokban van befordítva a merőlegeshez képest. Ettől el lehet térni némileg egyik vagy másik irányba, de a hátsó láb nem fordulhat ki 90 fokra, annál jobban meg semmiképpen. A lényeg az, hogy a teljes talp lent legyen, és a külső talpélet megfelelően bele tudjuk nyomni a talajba. A csípőt nem szabad beleejteni a pózba, vagyis ne ejtsük lejjebb a térdünknél. A talpak távolságának függvényében ilyenkor a térd is előbbre kerül a bokánál. A combok csavarásánál viszont mindkét combot kifelé szoktam forgatni, mert ez segíti elő a csípőnyitást, és a csípők megfelelő helyzetbe kerülését. A vezérelv az, hogy a csípők és a combok kerüljenek egy síkba, a két sarok közötti vonal fölé. A bal csípő nem lesz teljesen a jobb fölött, akármennyira nyújtózkodunk is a bal kezünkkel és a törzzsel. De legalább a fenekünket ne toljuk ki hátra. A vállak is egymás alatt vannak, egy síkban. A hasnak, köldöknek oldalra kell néznie, és nem lefelé. A felsőtest és a gerinc legyen minél egyenesebb, a fejtetővel nyújtózkodjunk a gerinc hosszanti nyújtása érdekében. Nyakban enyhe csavarással forgassuk az arcunkat fölfelé, és a fejet hozzuk be a karunk alá. Törekedjünk arra, hogy a gerinc ne hajoljon el se hátrafelé, se oldalra, hanem legyen minél egyenesebb. Ehhez a bal csípőt meg kell emelni, ami túl széles terpesz esetén nem fog sikerülni.

2010. december 27., hétfő

Eredet

Természetesen az azonos című filmről van szó, legalábbis ami a magyar címet illeti. Szerintem nem sok köze van az eredeti "Inception" címhez, amit inkább "Beültetésnek" fordítanék, legalábbis a filmet látva. Néhány sor a filmből, aztán egy kicsit összekapcsolom a film alapötletét a tegnapi blogbejegyzés témájával, az alvással, a meditációval és a megvilágosodással. 


"Egy gondolat. Szívós. Erősen fertőző. Amint egy gondolat eluralkodott az agyon, szinte lehetetlen eltávolítani. Egy teljesen kifejlődött, teljesen megértett gondolat, ami megmarad. Valahol ott belül."


"Egy gondolat olyan, mint egy vírus. Ellenálló. Erősen fertőző. És a gondolat legkisebb magja ki tud fejlődni. Kifejlődik és meghatároz ... vagy megsemmisít téged. A legkisebb gondolat, mint ez: "A te világod nem valóságos."


A film ugyebár arról szól, hogy az emberek álmait manipulálja egy csapat jól felkészült "álom-hekker". Általában információkat szereznek az alany tudatalattijából, de ez esetben egy gondolat beültetése a feladat. Attól eltekintve, hogy az álom-manipulálás technikai kivitelezésének hihetővé tételére nem fektetett túl sok hangsúlyt a film szerzője, érdemes eljátszadozni a gondolattal. Van egy olyan jelenet a filmben, amikor emberek fekszenek egy marokkói álompor-keverő műhelyében, és álmodoznak. Az álmaikban kreált valóságot arra használják, hogy kimeneküljenek az ébrenlét sivárságából, mint egy ópiumbarlang vendégei, akik a saját tudatuk bugyraiban bolyonganak a tudatmódosító szer hatására, amely elmossa a vélt és valós világ közötti határokat.


Az álomból viszont egyszer fel kell ébredni, és szembesülni a rideg valósággal. Egyetlen módja van a menekvésnek, amikor elhitetjük önmagunkkal, hogy a valóság az álom, és az álom a valóság.  Cobb, a film főszereplője ezt a gondolatot ültette be a felesége, Mal fejébe, ami azután gyökeret is vert, és felborította Mal realitás-érzékét. 


Ebben a világban kétféle ember van: az egyik az önmegvalósítás útján halad, a másik pedig belefeledkezik az álomba. A jóga és a meditáció célja az, hogy rátaláljunk eredeti önvalónkra, és ráébredjünk a végső valóságra. Ennek ismeretében az anyagi világ valósága tényleg illúziónak tűnik csupán, bár átmenetiségében azért valósabb, mint egy álom. Mégis, ez a folyamat is egy gondolatból fakad, méghozzá abból a gondolatból, hogy megtaláljuk a Legfelsőbbet. Amikor ez a gondolat gyökeret ver az elmében, és mindent áthat, képessé válunk arra, hogy elérjük a sikert a jógában. A meditáció olyan erőteljes eszköz, hogy ha bármit állítunk a középpontjába, azt előbb vagy utóbb el fogjuk érni. A gondolat meghatároz, vagy megsemmisít bennünket. Egy materialista szemszögéből az a gondolat, hogy Isten teremtményei vagyunk, puszta vírusnak tűnik. De a jógi elindul a gondolat útján, és amikor elméje tűhegyessé válik, és képes átszelni az illúzió burkait, akkor ott találja magát Isten színe előtt, és semmi kétsége nem marad afelől, hogy mi az álom, és mi a valóság. 


Szóval, hogyha őszinte szívvel meditálunk, és keressük a végső valóságot, akkor minden bizonnyal meg is fogjuk találni. Ha viszont menekülni akarunk előle, akkor marad az illúzió, amit akármennyire valóságosnak is hiszünk, soha nem lesz az igazi.

2010. december 26., vasárnap

Az álom legyőzése

A Bhagavad-gítá 1.24-es versében Ardzsúnát Gudákésának nevezik, ami úgy fordítható: "az álom legyőzője". Az elme háromféle tudatállapotban képes lenni: ébrenlét, álom és mélyalvás. Elméletileg az ébrenlét a legtudatosabb a három közül, de egyrészt ebben az állapotban is sok olyan mentális folyamat zajlik, amit nem tudatosítunk (tudatalatti, vagy tudattalan folyamatok), másrészt az elme és az érzékek aktivitása miatt nehezebb befelé fordítani a figyelmünket. Ugyanebben a versben Krisnát Hrisikésának, vagyis az érzékek urának nevezik. A jóga nyolcfokú folyamatának segítségével az érzékeink és az életlevegő működésének tudatosítására, majd tudatos irányítására törekszünk. Mivel az érzékek működése kézzel foghatóbb, mint az elme működése (a cselekvés erőteljesebb, mint a puszta gondolkodás), a jógában sokat foglalkozunk az érzékek és a prána áramlásának irányításával, és csak utána jön az elme irányítása a meditációban, ami már nehezebb feladat. 


Amikor megtanuljuk irányítani az érzékeinket, akkor megismerhetjük Hrisíkésát, az érzékek urát. A jógafolyamatok közül a legtermészetesebb a bhakti-jóga, amikor az érzékeinket közvetlenül Krisna szolgálatában foglaljuk le, például a szent nevei éneklése által, és így az elménk is kapcsolatban kerül Vele. Mindenesetre térjünk vissza az álom legyőzéséhez. Az álom az a tudatállapot, amikor álmodunk, vagyis belsőleg tudatos élményeket élünk át, miközben az érzékeink tétlenek. Az álmok tartalmát, az álom állapotában bekövetkező tudati folyamatokat is tudjuk valamennyire szabályozni, főleg, ha gyakoroljuk. Mindazonáltal az alvás és az álom természeténél fogva az az állapot, amikor az intelligencia pihen, és a tudatalatti folyamatok előtérbe kerülnek. Az álmok analízise önmagában segíthet számos tudatalatti folyamat feltárásában. A hipnózis is hasonló irányított "álmodás", vagy akár egy vizualizációs gyakorlatra is mondhatjuk ugyanezt.


A Bhagavad-gítá versben egy másik értelmezése is van a Gudákésa kifejezésnek, éspedig a tudatlanság legyőzésére utal. A tudatlanság is jógikus szempontból a tudatosság hiányát jelenti, hiszen a lélek önragyogó és teljes tudással teli, csupán felszínre kell hoznunk a bennünk rejlő potenciált a jóga gyakorlása által. A tudatlanság legyőzése tehát nem kifejezetten egy olyan tanulási folyamatra utal, ami által kívülről visszük be a tudást a tudatunkba, hanem egy belső "megvilágosodási" folyamatról van szó, amelynek persze része lehet például a szentírások tanulmányozása. 


Az elme harmadik állapota a mélyalvás, vagyis az az állapot, amikor a tudatos működés tulajdonképpen megszűnik, és se külső, se belső élményünk nincs arról az időszakról, amit ebben a tudatállapotban töltünk. Ez az éjszaka nagy részére igaz. A totális tudatlanság állapota nagyon közel áll ehhez, viszont a szamádhi állapota is egy szempontból hasonlít rá. Ugyanakkor a szamádhit, vagy az önmegvalósított tudatállapotot turíjának, vagyis "negyedik"-nek nevezzük, mivel ebben a tudatállapotban az előző háromra érvényes korlátozottság, lokalizáció megszűnik, a jógi a teljes univerzális tudatosságot tapasztalja, és szerves kapcsolatot érez minden lény forrásával, Hrisíkésával.


Valójában a jógi, ha elérte a szamádhi állapotát, képes fenntartani ezt a magasabb rendű tudatosságot a három másik tudatállapotban is. Egyelőre a számunkra azonban még ez nagyon messze lehet. Addig is érdemes egy kicsit foglalkozni az alvás fiziológiás hatásaival. Amellett, hogy relaxálja az elmét (és ezt a  relaxáció tudatos gyakorlásával még jobban elősegíthetjük), a testet is pihenteti, amire intenzív ászana-gyakorlásnál igencsak szükség van. A testmozgás és a megfelelő táplálkozás biztosítja a jó alapanyagcserét, viszont ahhoz, hogy a tápanyagok be tudjanak épülni a szövetekbe, megfelelő éjszakai pihenésre van szükség, ugyanis eközben történik a másodlagos, sejtszintű anyagcsere. 


Az évek előrehaladtával az alvásigény természetesen lecsökken, és míg egy gyerek vagy serdülő esetében napi nyolc óra fölött lehet, 60-70 éves korban 4-5 óra alvás is elegendőnek bizonyul. Azt is hallottam, hogy a jóga lecsökkenti az alvásigényt, mivel hamarabb regenerálódnak a sejtek. Ezt mg nem tapasztaltam annyira közvetlenül saját magamon. Bizonyára azért, mert az alvás akkor a legpihentetőbb, ha megfelelő, rendszeres napirenddel hangoljuk össze. Ha minden nap máskor fekszünk és kelünk, és az alvással töltött órák száma is állandóan változik, akkor nem csak a felkelés fog gondot okozni, hanem egy idő múlva az elalvás is. Néhány tipp a pihentető alváshoz:


1. Feküdjünk minden nap ugyanakkor, lehetőleg minél korábban éjfél előtt, ugyanis az éjfél előtti órák sokkal hasznosabbak, mint a hajnaliak. 
2. Keljünk minél korábban, és ha lehet, jógázzunk inkább reggel, mint este. Egy intenzív esti astanga gyakorlás megnehezítheti az elalvást. 
3. Éljünk minél rendszeresebb életmódot az étkezés, munka, pihenés, gyakorlás stb. tekintetében, kerüljük a késő éjszakai partizást.
4. Késő este ne együnk nagy mennyiségű ételt, még ha éhséget is érzünk jóga után. 
5. Háton vagy oldalt fekve aludjunk, ne a hasunkon.
6. Elalvás előtt végezzünk egy savászana-relaxációt vagy jóganidrát.

2010. december 25., szombat

A kévala kumbhaka pránájáma

A pránájámáról szóló fejezet befejező része következik a Hatha-jóga Pradípikából:

atha bhrámarí:
végád ghósam púrakam bhringanádam
bhringínádam récsakam manda-mandam
jógíndránám évam abhjásza-jógács
csitté dzsátá kácsid ánanda-lílá /68/

Ha erőteljesen szívjuk be a levegőt, és a méh zümmögéséhez hasonló hangot adunk ki, és lassan kilélegezve szintén ugyanezt a hangot, akkor ez a gyakorlás eksztázist eredményez a legkiválóbb jógik elméjében.
atha múrccshá:
púrakánté gádhataram bahdvá dzsálandharam sanaih
récsajén múrccshanákhjéjam manó-múrccshá szukha-pradá /69/

A belégzés után szilárdan zárjuk le a légcsövet a dzsálandhára-bandha segítségével, és lassan engedjük ki a levegőt. ezt a pránájámát múrccshának nevezzük, mert az elme ájulását és örömöt okoz.
A légzésvissztartást és a kilégzést hátrahajtott fejjel kell csinálni ahhoz, hogy a kívánt hatást tapasztalni tudjuk.

atha pláviní:
antah-pravartitódára-márutá-púritódarah
pajaszja-gádhé 'pi szukhát plavaté padmapatravat /70/

Amikor a gyomrot megtöltjük levegővel, és így a test belsejét minél jobban megtöltjük levegővel, akkor a test a legmélyebb vízben is lebeg, mint egy lótuszvirág szirma.
A pláviní pránajámában belégzésnél kitoljuk a hasfalat, hogy a rekeszizom maximálisan elmozdulhasson lefelé. Ekkor a tüdő vitálkapacitását maximálisan kihasználva visszatartjuk a levegőt, és a levegő felhajtóereje miatt a vízben hanyatt fekve lebegni tudunk.

pránájámasz tridhá próktó récsaka-púraka-kumbhakaih
szahitah kévalas cséti kumbhakó dvividhó matah /71/

Ha a púrakát (belégzést), récsakát (kilégzést), és kumbhakát (légzésvisszatartást) vesszük figyelembe, akkor háromféle pránájáma létezik, de ha a belégzést és a kilégzést, valamint ezek hiányát vesszük figyelembe, akkor igazából csak kétféle pránájáma létezik: szahita (kilégzéssel és belégzéssel együtt végzett) és kévala (egymagában álló).


A pránájámák között a következő kategóriákat különíthetjük el: légzésszünet nélküli pránájáma és légzésszünettel végzett pránájáma. Az utóbbin belül létezik szamavritti és viszamavritti pránájáma is. Az elsőben a belégzés, a kilégzés és a visszatartás azonos hosszúságú, míg az utóbbiban a kilégzés, illetve a légzésvisszatartás hosszabb, mint a belégzés. Mindezek a szahita pránájámába tartoznak, amelyben van belégzés és kilégzés. A kévala kumbhaka pránájáma viszont mindezek fölött áll, mivel ebben nincs belégzés és kilégzés, csak légzésvisszatartás.

jávat kévala-sziddhih szját szahitam távad abhjaszét
récsakam púrakam muktvá szukham jad váju-dháranam /72/

Addig kell folytatni a szahita gyakorlását, amíg a kévalában el nem érjük a sikert. Ez utóbbi azt jelenti, hogy természetesen tartjuk vissza a levegőt, récska és púraka nélkül.
A kévala pránájáma egy spontán folyamat, amely a belégzés és kilégzés kontrollálásának eredményeképpen jön létre. Nem az a lényege, hogy erőnek erejével visszatartjuk a levegőt, hanem az, hogy a kilégzések és belégzések közötti szünetek természetes módon megnyúlnak.

pránájámó 'jam itjuktah sza vai kévala-kumbhakah
kumbhaké kévalé sziddhé récsaka-púraka-vardzsité /73/

Amikor a pránájáma gyakorlásában eljutunk oda, hogy sikeresen tudjuk végezni récsaka és púraka nélkül, akkor nevezzük kévala kumbhakának.
na taszja durlabham kincsit trísu lókésu vidjaté
saktah kévala-kumbhéna jathéstam váju-dháranát /74/

Semmi sincs a három világban amit nehezen tudna elérni az, aki képes visszatartani a levegőt, ahogy és amikor akarja, a kévala kumbhaka segítségével.

rádzsa-jóga-padam csápi labhaté nátra szamsajah
kumbhakát kundalí-bódhah kundalí-bódható bhavét /75/

Kétségtelenül eléri a rádzsa-jóga állapotát. A kumbhaka által felébred a Kundaliní, és amikor felébred, a szusumná megtisztul a szennyeződésektől.
anargalá szusumná csa hatha-sziddhis csa dzsájaté
hatham viná rádzsa-jógó rádzsajógam viná hathah
na sziddhjati tató jugmam ánispattéh szamabhjaszét /76/

Nem lehet sikert elérni a rádzsa-jógában a hatha-jóga nélkül; és nem lehet sikert elérni a hatha-jógában a rádzsa-jóga nélkül. Ezért mindkettőt alaposan kell gyakorolni, amíg a sikert el nem érjük.
kumbhaka-prána-ródhánté kurjács csittam nirásrajam
évam abhjásza-jógéna rádzsa-jóga-padam vradzsét /77/

A kumbhaka befejeztével az elmét nyugalomba kell helyezni. Ha ilyen módon gyakorolunk, akkor elérjük a rádzsa-jóga helyzetét.
vapuh krisatvam vadané praszannatá náda-szphutatvam najané szunirmalé
arógatá bindu-dzsajó 'gnidípanam nádí-visuddhir hatha-jóga-laksanam /78/

Amikor a test karcsú, az arc elégedettséget sugároz, megnyilvánul a belső hang, a szemek tiszták, a test egészséges és képesek vagyunk uralkodni a magunk fölött, és az étvágy növekszik, akkor tudnunk kell, hogy a nádík megtisztultak, és elértük a sikert a hatha-jógában.
Vége a második fejezetnek.
 

2010. december 24., péntek

Ízületvédő diéta

Jókor kerül elő a téma azt hiszem, éppen a karácsonyi nagy zabálások közepette. Ráadásul, mint a lentiekből is kiderül, a magyar konyha nem nevezhető éppenséggel ízületvédő kosztnak. Ezt a sok köszvényes és reumás ember is bizonyítja, akik az ország gyógyfürdőiben ázalognak két oldalas és egy májas hurka elfogyasztása között. Sebaj, ha letudtuk az ünnepeket, jön az új év, legkedvezőbb alkalom az életünk és az étrendünk megváltoztatásához!


A jógában a legfontosabb szervek az ízületek, hiszen számos ászanánál az ízületi mozgathatóság tartományát próbáljuk a végletekig növelni. Nyilvánvalóan nem mindegy, hogy milyen állapotban vannak az ízületeink. Gyulladt, lerakódásokkal teli, köszvényes ízületekkel is lehet jógázni, sőt arra is jót tesz, de sokkal kevésbé élvezetes élmény, mint tiszta, hajlékony ízületekkel végezni az ászanákat és a vinyászákat.


Mint mindenben, itt is fontos szerepe van az anyagcserének, az emésztésnek, és annak is, hogy milyen ételeket fogyasztunk. A következőkben Paul Newland e témában írt cikke alapján foglalom össze, hogyan hat az étkezés az ízületeink állapotára. 


Az első dolog, amire figyelni kell, hogy a kalcium aránya minél magasabb legyen a foszforhoz képest az étrendünkben, mivel a sok foszfor fogyasztása kivonja a kalciumot a csontokból és a kötőszövetekből. Éppen ezért kerülni kell a következő ételeket: a vörös húsokat a belsőségeket, a feldolgozott húsféléket, , a vörös húsú halakat, a legtöbb gabonát, különösen a búzát, és a szénsavas üdítő italokat. Ugyanakkor kerüljük a túl sok koffein bevitelét, mert az meggyorsítja az ásványi anyagok és vitaminok kiürülését. Kerüljük az olajban sült ételeket és az Omega-6-ban gazdag növényi olajokat, valamint a margarint, mivel súlyosbítják az ízületi gyulladást. kerüljük a cukor fogyasztását is, mivel csökkenti a többi tápanyag hasznosulásának arányát. Ugyanakkor a savlekötők fogyasztását is kerüljük, mivel a gyomorsav semlegesítése is csökkenti az emésztés hatékonyságát.


A reumások számára a legjobb a kalciumban, magnéziumban és más nyomelemekben gazdag étrend, amit a következő ételek fogyasztásával érhetünk el: 


Kalcium: zsírszegény tej, joghurt, házisajt, zöldborsó, szója, dió, mandula, napraforgó-mag, kelkáposzta, zöld leveles zöldségek, brokkoli, lucernamag vagy csíra A kalcium felszívódásához magnéziumra is szükség van, amit a következő források tartalmaznak: a legtöbb zöldség és gyümölcs, teljes kiőrlésű gabona, leveles zöldségek, olajos magvak, hüvelyesek, banán és barack. 


A kalcium felszívódásához D-vitaminra is szükség van. Vagy napozunk, vagy tejtermékekben visszük be. A kalcium felszívódásához bórra és mangánra is szükség van: leveles zöldségek, alma, mandula, körte, hüvelyesek, gyömbér, zab. Ezeken kívül cinkre, rézre, szelénre és A-vitaminra van szükség. A következő ételekben találjuk őket. Leveles zöldséget, tökmagot, brazil diót, és C-vitamin-forrásokat is kell fogyasztani. 


Mivel manapság a talaj nagyon kevés ásványi anyagot tartalmaz, a legjobban összeállított diéta esetén is előfordulhatnak hiányok, Éppen ezért érdemes néhány táplálék-kiegészítőt is fogyasztani. A kifejezetten ízületekre ajánlott étrend-kiegészítők általában glükozamint, khondroitin-szulfátot és MSM-et tartalmaznak, némi kalcium, magnézium, cink és D-vitamin társaságában. Negyven éves kor fölött a legtöbb embernek legyengül az emésztési enzim-termelése. Ilyenkor ezt is pótolni kell. 


Most pedig néhány étel, ami kifejezetten jót tesz az ízületi gyulladásban szenvedőknek: avokádó, banán, sárgabarack, eper, kivi, őszibarack, mangó, dinnye, papaja, tökfélék, édesburgonya, brokkoli, spenót, alga, sárgarépa, kelbimbó, kaliforniai paprika, paradió, pekán, szotyi, tökmag, lenmag, teljes kiőrlésű kenyér, barnarizs, csicseriborsó, lencse, zab, köles, árpa, kurkuma, alma, gyömbér, búzafűlé, avokádó olaj, olíva olaj.

2010. december 23., csütörtök

Home-jóga - nincs veszve semmi!

Többen felhördültek az "Otthoni gyakorlás egy mítosz!" című blogbejegyzésemen, mondván, hogy ők igenis otthon szeretnek gyakorolni, méghozzá évek óta rendszeresen nyomják. Hozzá kell tenni, hogy azért nem olyan sokan tiltakoztak, mint ahányan megadóan bólogattak, hogy igen, valóban önbecsapás a dolog. Még egyszer mondom, tisztelet a kivételnek, és egyébként is, a bejegyzésem elsősorban azoknak szólt, akiknek van (vagy volna) lehetőségük elmenni a jógaórára, de valamilyen okból nem teszik, hanem helyette otthon próbálkoznak. 


Röviden összefoglalva: az otthoni gyakorlás előnyei: bármikor nekiállhatsz, csak önmagaddal kell foglalkoznod, nem kell alkalmazkodnod máshoz vagy a tanárhoz, kényed-kedved szerint variálhatod a gyakorlást, stb. Azért tegyük hozzá, hogy egy ilyen lehetőséget igazából egy fejlettebb gyakorló tud komolyan kihasználni, akinek már benne van a kisujjában az ászanák helyes végrehajtása, a légzés, a bandha-tudatosság stb. És ő még improvizálni is tud olyan módon, hogy annak több haszna legyen, mint kára. Az otthon gyakorlás hátrányai: ha kezdő vagy, akkor lehet, hogy sokkal lassabban fogsz bizonyos dolgokra rájönni, és többet kell a saját károdon tanulni. Nincs ott a tanár, aki módosíthatja a gyakorlatot, ha esetleg neked nem felel meg, aki kijavít, ha rosszul csinálod, illetve aki beleigazít a pózba.


Páran azon is meghökkentek, hogy szinte a fenti blogbejegyzésemmel egyidőben látott napvilágot a Fitvideo.hu-n az első astangás videó-jógaórám, ami éppen hogy az otthoni gyakorlást hivatott elősegíteni. Nos, beszéljünk most azokról a jóhiszemű jógásokról, akik bár szívük szerint minden nap ott vinyászáznának az órámon, valamilyen, rajtuk kívül álló okból ezt mégsem tudják megtenni. Például nem Budapesten élnek, ami szerény kis lélekszámunkhoz viszonyítva azért így is Astanga-nagyhatalomnak mondható. Vidéken ezzel szemben vajmi kevés a lehetőség, sőt, külföldön sem mindenhol van jóféle astanga-oktatás. Plusz lehet, hogy valaki gyerekkel van otthon, vagy olyan a munkabeosztása, hogy csak ritkán jut el órára. 


Nosza rajta, mostantól a saját otthonodban is hallhatod dörgedelmes hangomat, és nyomhatod a vinyászákat. Sokan jógáznak manapság videóra vagy dvd-re, esetleg online lejátszható jógaórára. A Fitvideo viszont némileg különbözik egy dvd-től. Azt ugyanis megveszed abban a hiszemben, hogy rendszeresen elő is fogod venni, aztán valahogy elfelejtődik a dolog. A Fitvideo azonban úgy működik, mint egy virtuális edzőterem a saját otthonodban. Megveszed a bérletet, aztán akkor használod fel a krediteket, amikor akarod. De ha már egy óráért kifizetsz két kreditet, akkor nyilvánvalóan nem fogod ellógni, hanem végig is csinálod, mert úgy akarod érezni, hogy kaptál is valamit a pénzedért. Szóval ha valaki a Fitvideot választja, akkor garantált, hogy mozogni fog, különben csak pénzkidobás az egész. 


Ja és ne feledjük: gyakorlás, és minden jönni fog. Ha nincs lehetőséged órán gyakorolni, akkor legalább az otthonodban! És hogy mennyire sikerült a kísérlet, az pár hét alatt kiderül abból, hogy hányszor játsszák le a videómat.

2010. december 22., szerda

Hűsítő és melegítő pránájámák

Újabb részlet a Hatha-jóga Pradípikából:

atha sítkárí:
sítkám kurját tathá vaktré ghránénaiva vidzsrambhikám
évam abhjásza-jógéna káma-dévó dvitíjakah /54/

A sítkárít úgy hajtjuk végre, hogy a szánkon keresztül szívjuk be a levegőt, a nyelvünket az ajkaink között tartva. Amikor gy beszívtuk a levegőt, akkor ne a szánkon keresztül fújjuk ki! ha így gyakorlunk, akkor a szerelem istenéhez hasonló szépségűvé válunk. 
jóginí-csakra-szammánjah szristi-szamhára-kárakah
na ksudhá na trisná nidrá naiválaszjam pradszájaté /55/

A jóginík körében is elismerésnek fog örvendeni, és a teremtés körének pusztítójává válik. Nem befolyásolja az éhség, szomjúság, álmosság vagy fáradtság.
A sítkárí pránájáma segítségével rendkívüli testi szépségre tehetünk szert, ami vonzani fogja a nőket. A fenti vers szerint a jógí e légzés segítségével még az újjászületés körforgásából is képes kitörni, valamint le tudja győzni a testi késztetéseket is.

bhavét szattvam csa déhaszja szarvópadrava-vardzsitah
anéna vidhiná szatjam jógíndró bhúmi-mandalé /56/

A testében eluralkodik a szattva (jóság minősége) és a jógi megszabadul minden zavaró hatástól.Valójában a jógík urává válik ebben a világban.
atha sítalí:
dzsihvajá vájum ákrisja pórvavat kumbha-szádhanam
sanakair ghrána-randhrábhjám récsajét pavanam szudhíh /57/

Mint az előzőben, itt is a szájon keresztül vesszük a levegőt, miközben a nyelvet kidugjuk az ajkaink között, és csövet formálunk belőle. tartsuk vissza, mint korábban, és lassan engedjük ki az orrlyukakon keresztül. 
A pránájáma előző változatában a fogakon keresztül szűrtük a levegőt, amely lehűlt amiatt, hogy körülvette a nedves nyelvet. Ez utóbbi változatnál a nyelvből formált csövön keresztül szívjuk be a levegőt, ami egyes embereknek nem szokott sikerülni. Nekik az előző verzió végzése ajánlott. A belégzés után minden esetben végezzünk légzésvisszatartást, majd az orron keresztül engedik ki a levegőt.

gulma-plíhádikán rógán dzsvaram pittam ksudhám trisám
visáni sítali-náma kumbhikéjam nihanti hi /58/

Ez a Sítalí Kumbhiká gyógyítja a kólikát (gyomorfájdalmat), a lépnagyobbodást, a lázat, az epe (pitta) zavarait, az éhséget, szomjúságot, és semlegesíti a mérgeket.
Ez a két pránájáma-változat hűsítő hatású, így a fentebb felsorolt pitta-zavarokat enyhíti.

atha bhasztriká:
úrvórupari szamszthápja subhé páda-talé ubhé
padmászanam bhavéd état szarva-pápa-pranásanam /59/

A padmászanában keresztezzük a lábainkat és a combjainkra helyezzük őket, ez a póz minden bűnt megsemmisít.
szamjak padmászanam badhvá szama-grívódaram szudhíh
mukham szamjamja jatnéna pránam ghránéna récsajét /60/

Vegyük fel helyesen a padmászanát és tartsuk a testünket egyenesen, gondosan zárjuk a szánkat, és engedjük ki a levegőt az orrunkon keresztül. 
jathá lagati hrit-kanthé kapálávadhi szaszvanam
végéna púrajécs sápi hrit-padmávadhi márutam /61/

A tüdőt meg kell tölteni egészen a szív lótuszáig, erővel beszívva és kifújva, miközben a levegő hangot képez, ahogy a mellkasnak, a toroknak és a koponyának ütközik. 
punar virécsajét tadvat púrajécs csa punah punah
jathaiva lóha-káréna bhasztrá végéna csáljaté /62/

Újra és újra ki kell fújni és meg kell tölteni a tüdőt, mint ahogyan a kovács pumpálja a fújtatót. 
A bhásztriká légzésben a kilégzés és a belégzés is erőteljesen történik, szünet nélkül, Igazából a cél az, hogy minél gyorsabban lélegezzünk ki-be. A gyakorlat másik változata a kapálabháti, amelyiknél a kilégzés erőteljes, viszont a belégzés passzív. Ez a bhásztriká előkészítőjének is tekinthető.

tathaiva szva-saríra-sztham csálajét pavanam dhijá
jadá sramó bhavéd déhé tadá szúrjéna púrajét /63/

Hasonló módon a levegőt intelligensen kell keringetni a testben, a szúrján (jobb orrlyukon) keresztül kell beszívni, ha fáradtságot tapasztalunk.
Itt a szúrja-bhédana leírása ismétlődik, bár a váltott orrlyukas pránajámát néha a bhásztrikával is szokták kombinálni.

jathódaram bhavét pórnam aniléna tathá laghu
dhárajén nászikám madhja-tardzsaníbhjám viná dridham /64/

Szívjuk be a levegőt a jobb orrnyíláson keresztül úgy, hogy a hüvelykujjunkkal befogjuk a bal orrlyukat, és amikor a tüdőt megtöltöttük, akkor a gyűrűs ujjunkkal befogjuk a másikat is, és visszatartjuk a levegőt. 
vidhivat kumbhakam kritvá récsajéd idajánilam
váta-pitta-slésma-haram sarírágni-vivardhanam /65/

Miután megfelelően visszatartottuk, az ídán (bal orrlyukon) keresztül kell kiereszteni. Ez megsemmisíti a váta, pitta és a kapha rendellenességeit, és növeli az emésztés erejét.
kundalí-bódhakam ksipram pavanam szukhadam hitam
brahma-nádí-mukhé-szamsztha-kaphádjargala-násanam /66/

Gyorsan felébreszti a Kundalinít, megtisztítja a nádík hálózatát, örömöt ad, és kedvező hatású. Megsemmisíti a nyálkát és a brahma-nádí bejáratánál összegyűlt szennyeződéseket. 
szamjaga-gátra-szamudbhúta-granthi-traja-vibhédakam
visésénaiva kartavjam bhasztrákhjam kumbhakam tvidam /67/

Ezt a bhasztrikát különleges figyelemmel kell gyakorolni, mert átszakítja a három csomót, a Brahma-granthít (a múládhárában), a Visnu-granthít (a szívcsakrában) és a Rudra-granthít (a két szemöldök között).

A három granthi akadályokat képvisel a valódi természetünkkel kapcsolatos tudatosságunkban, vagyis a hamis azonosítás különböző szintjeit, amelyeket a pránájáma- és bandha gyakorlatokkal lehet szétzúzni. A Brahma-granthí a fizikai testtel kapcsolatos ragaszkodásokat képviseli, a Visnu-granthí a mentális-érzelmi akadályokat, a Rudra-granthi pedig a hamis egót, önazonosítást képviseli.

2010. december 21., kedd

A tiltott gyümölcs

Köztudott, legalábbis jógás körökben, hogy a jóga függőséget okoz. Szerény véleményem szerint a függőségek közül ez azon kevesek egyike, amelyiket csak üdvözölni tudom, és még egyszer hangsúlyozom, nem jól felfogott üzleti érdekemből, hanem azért, mert igenis szívemen viselem az emberiség jólétét. 


Azt se felejtsük el, hogy természetesen a jógát is túlzásba lehet vinni, illetve lehet helytelenül gyakorolni, és akkor valóban egészségre káros hatásai is lehetnek. Mind mindenben, itt is észnél kell lenni, és ha a határainkat akarjuk feszegetni, akkor azt inkább egy tapasztalt oktató irányítása alatt tegyük, mint otthon, a saját szakállunkra, vagy egy olyan jógaórán, ahol az oktató nem ért eléggé a dolgokhoz, vagy nem elég rutinos, vagy esetleg nem érdekli, hogy milyen egyéni adottságaink és egészségi problémáink vannak. 


Gondolatmenetemmel pedig oda szeretnék kilyukadni, hogy nem szeretem az ijesztgető alapállású szakértőket, akik ilyen, vagy ehhez hasonló kijelentésekkel riogatják a laikusokat: "Ha jógázni merészelsz, porckorong-sérved lesz". A jóga és porckorong-sérv kapcsolatáról szóló eszmefuttatásunk a múlt héten kezdődött Bene Mátéval, a Gerinc-szerviz vezetőjével, illetve Németh Gergőt, a Gerincjóga-rendszer megalkotóját is belevontuk a fészbúkos eszmecserébe. Nos, röviden én kifejtettem, hogy szerintem gerincsérvvel is lehet jógázni, sőt, kifejezetten hasznos a dolog, ha helyesen csináljuk. Gergőék porckorong-sérves emberekkel nem foglalkoznak, csak prevencióval és (gondolom) rehabilitációval. Máté pedig egy egész blogbejegyzést írt válaszképpen, amelyikben kifejti, hogy a jóga mennyire veszélyes dolog a porckorong-sérves betegek számára. 


Nézzük akkor át Máté bejegyzését. Azzal kezdi, hogy négy ember is megjelent nála porckorong-panaszokkal, akik rendszeresen jógáztak. 1. Négy ember nem is olyan sok. Gondolom a többi száz meg olyan, aki nem jógázott :-) Én a saját vendégeim körében legalább egy tucatról tudok, akiknek nagyon sokat javított a jóga a porckorongjai állapotán, és most is lelkesen jógáznak műtét helyett vagy után. 2. Elképzelhető, hogy nem helyesen végezték a gyakorlatokat. Amikor a gerinc és a hátizomzat már a porckorongsérv kialakulását elősegítő elváltozásokat mutat, esélyes, hogy a korlátozott mozgathatóság miatt az illető eleve nem megfelelően kezd el gyakorolni, és a tanár, ha nem rutinos, lehet, hogy nem veszi ezt észre. Mondjuk az ilyen tanárnak én nem adtam volna diplomát, mert egy jógaoktatónak legalább annyira kell értenie a gerinc-patológiához, mint egy gyógytornásznak vagy klinikai szakasszisztensnek. 3. Még egy nagyon rendszeresen gyakorló jógás is napi másfél-két órát gyakorol heti 3-6 alkalommal. Viszont a gerinc állapotán megmutatkozik a többi 22 óra is! Hogyan fekszik, hogyan ül, hogyan jár, milyen munkát végez, hány kiló, és milyen a gerinc-izmai állapota, ezeket a tényezőket nem szabad kihagyni az állapot-felmérésből, ezért nem igazságos csak a jóga számlájára írni mindent!


Van egy csomó ember, aki nem jógázik, és pontosan, hogy a tévé előtt tespedéstől megy tönkre a gerince. Nekik mint mondunk? Nem jól ült a tévé előtt, netán nem jól nyomta a távirányítót? Máté lesújtónak nevezi az állásfoglalását, és én egyetértek vele, főleg a mondat folytatásának fényében: "hobbiból én is jógaoktató vagyok". Hát én úgy gondolom, hogy hobbiból ne legyen senki jógaoktató. Vagy komolyan csinálja, vagy sehogy se. Pontosan arról van szó, hogy ha valaki nincs megfelelően tisztában az egyes ászanák helyes végrehajtásának technikájával, illetve annak fiziológiás hatásával, akkor esetenként többet árt, mint használ, és akkor jobb, ha inkább elmegy pincérnek vagy valami hasonlónak. Persze gondolom, Máté nem így értette, mert ha gerincbetegekkel foglalkozik, azért tudnia kell, hogy mit lehet és mit nem. De azért a véleménye lesújt, mert egy csomó embert el fog rettenteni a jógától, akiknek amúgy semmi bajuk, de félni fognak, hátha a jógától tönkremegy a gerincük.


Plusz azokat is sajnálom, akik esetleg ezért abbahagyják a jógát, mert egy dolog biztos, hogy nem lesz utána jobb a gerincük. Szerintem éppen hogy a jóga az, ami a leginkább mozgékonyan és fiatalosan képes tartani a gerincet, és a porckorongok anyagcseréjét is a leghatékonyabban regenerálja. 


Máté azzal folytatja, hogy a jóga azok körében alakult ki, akiknek "nem voltak anatómiai ismeretei", és akik értelmiségiek voltak, vagyis mozgáshiányos életmódot éltek. Ezt meg pláne nem szeretem, amikor az indiai brahminokat törzsi sámánoknak nézik, a jógát pedig valami kultikus termékenységi táncnak. Igenis, hogy Patandzsali, a jóga megalkotója részletes orvosi ismeretekkel rendelkezett, és egy olyan tudományt hagyott ránk, ami Istentől szállt alá, és nem az enervált papok és szerzetesek reggeli tornájából alakult ki. 


Máté azzal folytatja, hogy az indiai jóga rendszere nem való az európai embernek, mert széken üli le az egész életét, és ezért a csípője nem nyitott, mint az indiaiaknak. Elmondanám, hogy az angol gyarmatosítás óta az indiaiak java része is széken üldögél, főleg a városi emberek, és ugyanolyan civilizációs ártalmakkal küszködnek, mint mi európaiak. Akkor mi van? Magyar ember ne jógázzon, mert az indiainak való, indiai meg szintén, mert neki se való? Máté csak azt a jópár tízmillió (de lehet, hogy már százmillió is) embert hagyta figyelmen kívül, akik nap mint nap jógaórára járnak. Helyette mit csináljanak? Menjenek Máté dekompresszós tréningjére, mert az jobb, mint a jóga! 


Egyetértek avval, hogy a széken ülés miatt nagyon sok embernek kötött a csípője. Azt se felejtsük el azonban, hogy a jóga számtalan csípőnyitó gyakorlatot is tartalmaz, pontosan ennek a problémának a leküzdése végett. Amint korábban emlegettem, az Astanga első sorozatában jobbára csípőnyitó és előrehajlító gyakorlatok vannak. Ez utóbbiak a hamstringeket hivatottak nyújtani, amelyek szintén megrövidültek a széken üléstől, és akadályozzák a megfelelő előrehajlítást. Máténak tökéletesen igaza van abban, hogy ez a két jelenség akadályozza a helyes tartást, nem csak jóga közben, de a hétköznapi életben is. De azért, ha lehet, ne öntsük ki a gyereket is fürdővizestül! Pontosan, hogy a jóga az egyetlen olyan mozgási rendszer, amely nagy figyelmet fordít e kettő területre, és így visszaadja az embereknek az esélyt az egészséges tartás kifejlesztésére. 


A gerinchajlító gyakorlatok plusz az erőgyakorlatok is megerősítik a mélyizmokat, amire szintén nem ismerek a jógánál jobb rendszert (talán még a Pilates szolgálja ezt a célt valamennyire). Gyenge törzs-izomzat esetén megint csak sanszos a csigolyatestek összecsúszása. 


Máté szerint az előrehajlítások hangsúlyozása túlterheli a porckorongokat, és sokkal több hátrahajlítást kéne csinálni, mint előrehajlítást. Nos, az Agni-jóga sorozat tulajdonképpen így van összeállítva, és sok  olyan hátrahajlítás is van benne, amit a gravitáció ellenében végzünk, ami szerintem a legjobb terápiás hatással bír. Abban is talán osztanám Máté véleményét, hogy ha valaki például csak az astanga egyes sorozatát gyakorolja, és az ágyéki porckorongjai már amúgy is némileg degeneráltak, valóban kifejlesztheti a sérvet, ezt már elemeztem korábban. Szóval érdemes minél előbb hozzátenni a kettes sorozatot, vagy legalább a hátrahajlítókat belőle, ahogy például Balázs is szokta gyakorolni. 


Persze egy porckorong-sérvesnek, aki még nem jógázott, nem biztos, hogy azt mondanám, hogy egyból az Astangának vágjon neki. Az Agni nagyon jó előkészítő, mind egészséges, mind gerincproblémás emberek számára. 


Természetesen én is alapvető hangsúlyt fektetek a hosszanti nyújtásra, minden gerinc-pozícióban, de leginkább a csavarások közben. Ez a legnagyobb ajándék, amit a jóga adhat nekünk. A jógán kívül csak a gravitációs állvány és a súlyfürdő képes a gerinc nyújtására, ám mindkettő passzívan teszi ezt, míg a jóga erősíti és nyújtja a csigolyákat összekötő izmokat, és így a kedvező hatást a hétköznapokba is magunkkal vihetjük. És ennek a folyamatnak az egyik jelentős részét alkotják a csavaró gyakorlatok. Máté írásából úgy érzem, mintha a gerincet egy Ikeás harmonika-lámpaként kezelné, elfelejtve, hogy körös-körül van véve izmokkal, és pontosan ezeknek az izmoknak a helytelen működése húzza össze és csúsztatja el a csigolyákat, ezáltal kiváltva a porckorong-deformációkat. Az oki kezeléshez tehát (az érzelmeken, életmódon, táplálkozáson stb. kívül) pontosan a rendellenesen működő, legyengült, degenerálódott izmok megerősítésére és tudatos irányításuk elsajátítására van szükség. Erre megint csak tapasztalataim szerint kizárólag a jóga képes. 


Szóval a cikk végén Máté is belátja, hogy azért jógázhatnak még a porckorong-sérvesek is, bizonyos dolgok figyelembe vételével. Természetesen abban én is egyetértek, hogy ha valami fáj, akkor nem szabad erőltetni, főleg a gerinc esetében. Mindazonáltal Máté honlapja és blogja nagyon hasznos információkat tartalmaz, és bizonyára a dekompressziós terápia is nagyon hasznos. Csak azt nem szeretem, ha valaki alaptalanul riogatja az embereket. 

2010. december 20., hétfő

A kumbhakák különböző fajtái

Újabb részlet a Hatha-jóga Pradípikából:

"atha kumbhaka-bhédáh:
szúrja-bhédanam uddzsájí sítkárí sítalí tathá
bhasztriká bhrámarí múrccshá plávinítjasta-kumbhakáh /44/


Nyolcféle kumbhaka létezik, a szúrja-bhédana, az uddzsájí, sítkárí, sítalií, bhasztriká, bhrámarí, múrccshá és a pláviní.


púrakánté tu kartavjó bandhó dzsálandharábhidhah
kumbhakánté récsakádau kartavjasztúddijánakah /45/


A púraka végén dzsálandhára bandhát kell végezni, a kumbhaka végén és a récsaka kezdetekor pedig uddíjána bandhát. 

A légzésnek négy fázisa van: púraka (belégzés), récsaka (kilégzés), kumbhaka (belégzés utáni visszatartás) és súnjaka (kilégzés utáni visszatartás). A két légzésszünetet sorrendben antara (belső) és báhja (külső) kumbhakának is nevezzük. A "kumbha" szó korsót jelent, és a tüdőre vonatkozik. Amikor megtelik levegővel, olyan, mint egy korsó. Ez a belső légzésvisszatartás. Amikor kiürítjük, akkor is marad benne levegő, de ezt külső légzésvisszatartásnak nevezzük, mert annyi levegőt kinyomunk a tüdőből, amennyit csak lehetséges. A vers tanulsága szerint a bandhákat a pránájámával együtt kell végezni, ahogy az Astanga-rendszerben is szoktuk.

adhasztát kuncsanénásu kantha-szankócsané krité
madhjé pascsimatánéna szját pránó brahma-nádi-gah /46/


Lentről felhúzva (múla bandha) és a torkot összehúzva (dzsálandhára bandha) És a testünk közepét elől behúzva (a hasunkat) a prána belép a brahma-nádíba (a szusumnába).

Általános esetben a prána nem nagyon kering a központi energiavezetékben. A bandhák és a párnájáma tudatos használatával viszont oda tudjuk irányítani. Ennek a folyamatnak az az eredménye, hogy megnyugszik az elme, és a tudatosság fokozatosan felébred. Ez a folyamat készíti elő a Kundaliní felébresztését.

apánam úrdhvam utthápja pránam kanthád adhó najét
jógí dzsará-vimuktah szan sódasábda-vajó bhavét /47/


Azáltal, hogy felemeli az apána-vájut és lefelé irányítja a prána vájut a jógi, aki megszabadult az öregkortól, fiatallá válik, mintha 16 éves lenne.

 
Az ötféle életlevegő közül az apána váju a végbélben helyezkedik el, míg a prána váju a szívben található. A pránájáma-gyakorlatok mellett a fordított ászanákról (sírsászana, szarvángászana) is azt mondják, hogy fiatalító hatásúak, mert hasonlóképpen befolyásolják az életlevegők áramlását.

atha szúrjabhédanam:
ászané szukhadé jógí badhvá csaivászanam tatah
daksanádjá szamákrisja bahih-sztham pavanam sanaih /48/


Bármelyik kényelmes pózt felvéve, lassan szívjuk be a levegőt a jobb orrlyukon keresztül.



ákésád ánakhágrács csa niródhávadhi kumbhajét
tatah sanaih szavja-nádjá récsajét pavanam sanaih /49/


Utána bent kell tartani, úgy, hogy a körmöktől a hajunk végéig mindent betöltsön, és utána lassan ki kell engedni a bal orrnyíláson keresztül. 

A szúrja-bhédana pránajámánál a belégzést mindig a jobb orrnyíláson keresztül (szúrja-nádí) végezzük, a kilégzést pedig a balon (csandra-nádí) keresztül. A légzés aktiválja a szúrja-nádít (nap-vezetéket). Amikor váltott orrnyílásokkal lélegzünk, azt nádí-sódhana pránajámának nevezzük, és mindkét energiavezetéket tisztítja. Szvátmáráma nem említi külön, valószínűleg a szúrja-bhédanához sorolja. A csandra-bhédana (balon be, jobbon ki) végzése nem ajánlott, mert depressziót és mentális zavarokat okozhat.

kapála-sódhanam váta-dósa-ghnam krimi-dósa-hrit
punah punar idam kárjam szúrja-bhédanam uttamam /50/


A kiváló szúrja-bhédana megtisztítja a homlok üregeit, megszünteti a váta rendellenességeit, és eltávolítja azélősködőket, ezért újra és újra végezni kell.
"

athóddzsájí:
mukham szamjamja nádíbhjám ákrisja pavanam sanaih
jathá lagati kanthát tu hridajávadhi szaszvanam /51/


Zárjuk le a gégefőt, és lassan szívjuk be a levegőt olyan módon, hogy a torokból a mellkasba menet hangot adjon ki.
púrvavat kumbhajét pránam récsajéd idajá tatah
slésma-dósa-haram kanthé déhánala-vivardhanam /52/

Tartsuk vissza, mint korábban, és engedjük ki az ídán (bal orrlyukon) keresztül. Ez megszünteti a nyálkát a torokban, és növeli az étvágyat.
nádí-dzsalódarádhátu-gata-dósa-vinásanam
gaccshatá tisthatá kárjam uddzsájjákhjam tu kumbhakam /53/

Megsemmisíti a nádík szennyeződéseit, az ödémát és a dósák zavarait. Az uddzsájít minden élethelyzetben végezni kell, még séta vagy ülés közben is.

Az utolsó mondatból természetesen következik az a tény, hogy az ászana-gyakorlás közben az uddzsájínak kell lennie az alapvető légzéstechnikának. A többi pránájámát pedig általában ülő helyzetben gyakoroljuk. 

2010. december 19., vasárnap

Az otthoni gyakorlás egy mítosz!

Na jó, kezdjük a kivétellel, amely erősíti a szabályt, csak hogy a kedélyek megnyugodjanak. Igen, vannak olyan emberek, aki megtanulják az Astanga sorozatokat, és minden nap felkelnek, hogy lelkiismeretesen gyakorolják otthon. Itt van például Grimmly, aki legalább egy évig gyakorolt otthon, mielőtt az első jógaórájára (!) elment volna, és a harmadik sorozatig bezárólag majdnem minden megy neki! Sót, itthon is vannak ilyen emberek, akik évek óta heti hatszor lelkiismeretesen gyakorolnak, de az az igazság, hogy a két, de lehet, hogy az egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányan. Ha véletlenül tévednék, akkor tessék nyugodtan kommentelni, akár százával is. De konkrétumokat kérek! Nevet, mióta gyakorol, melyik sorozatot, és hetente hányszor.

Addig is maradok az elméletemnél, miszerint az otthoni gyakorlás egy mítosz! Eldönti ugyebár a jóravaló ember, hogy márpedig ma gyakorolni fogok. Belövöm, hogy mikor. Közbejön valami, de azért a tervezettnél fél órával később nagy nehezen elkezdem a napüdvözleteket. Közben csörög a telefon, csengetnek az ajtón, a kutyám, macskám, gyerekem rajtam mászkál az ászanák közben. A feleségem, férjem, élettársam stb. különböző feladatokkal bombáz, és ez még csak a külső körülmények felsorolása! Tegye a kezére a szívét bárki, és mondja azt, hogy sohasem történt még vele hasonló otthoni gyakorlás közben!

Ugyanakkor az elmém jobbra-balra cikáz, számba veszem, mit kell még ma megcsinálnom, kivel kell holnap találkoznom, mit kellene hozni a boltból, mennyi csekket kell befizetnem stb. A légzésre és a bandhára történő koncentráció valahogy elmaradt, és szerencsés esetben az ászanák felét végig is tudtam csinálni. A relaxáció már felejtős, de lehet, hogy a befejező sorozat is! Mindezek után, ha mégis úgy vagyok berendezkedve, hogy otthon szoktam gyakorolni, bárkinek nyugodt lelkiismerettel kijelentem, hogy igenis, én heti 3-4-szer végigcsinálom a sorozatot! Holott ha lehet, hogy ha őszintén számolnánk az érvényes vinyászákat, a heti három nekiveselkedésből jó, ha egy normális gyakorlásra való összejön. Ez persze a fejlődéshez édeskevés.

Én csak tudom, régebben hétvégén próbálkoztam az otthoni gyakorlással. Utána inkább kitaláltam, hogy vasárnap reggel felkelek és bemegyek az Atmába, mert ha ott legyakorlok, az a tuti! Utána jöhet a család. És úgy látszik, mások is így gondolták, mert van, amikor nyolcan, tízen is összejövünk. Amikor közösen gyakorolunk, akkor azért az ember jobban odateszi magát, és nem kummantja el a vinyászákat! Én vezetett órán sokkal több lógást tapasztaltam eddig, mint a vasárnapi gyakorlásokon. Hétköznap az órák kezdete előtt szoktam gyakorolni a teremben. Itt legalább a hely szelleme adott, és a vége felé kezdenek beszállingózni az emberek, onnantól kezdve már én sem merek lébecolni, példát kell mutatni ugye! De azért legyünk őszinték, még így is nehéz rávennem az elmémet arra, hogy pontban két órával az óra kezdete előtt elmondjam a mantrát és elkezdjem a gyakorlást. Ha másfél óra kijön, és nem csúszok be az előtte végrehajtott ügyintézéssel meg fészbukkolással, akkor már esélyes, hogy a befejezőkig is eljutok.

Szóval jobb lenne minden nap rendesen legyakorolni a két órát, és nem csak egyet vagy másfelet. De legalább számszakilag megvan! Kedden Panninál legyakorlom az egyest, a többi napon a kettesre-hármasra próbálok koncentrálni. Még egyszer tolom az egyest a hét valamelyik napján, mert a vinyászákat ugye sosem árt tökéletesíteni. Ha pedig véletlenül valaki bejön mellém gyakorolni hétköznap is, akkor általában klasszisokkal jobbra sikerül a gyakorlás, mint egyedül. Ez a pszichológia. Mások előtt az ember kevésbé linkeskedik, mint amikor egyedül van a négy fal között.

Persze erre lehet azt mondani, hogy éppen az a jó, hogy nagyobb kihívás egyedül legyőzni az elmét és lelkiismeretesen gyakorolni, mint órán, ahol végigvisz a többiek lendülete, még ha néha nem is vagyunk annyira a toppon. De legyünk őszinték, jobb megkönnyíteni a saját dolgunkat, mint eleve vesztesként indulni az elmével szemben, mert azért heti hat kézzefogható gyakorlás még mindig többet ér, mint egy hősiesen kiszenvedett szóló.

Ezt a bejegyzést most nem azért írtam, mert nekem abban van a pénz, ha valaki eljön órára és ott izzad, énfelőlem otthon is virtuózkodhat bárki, még tapsolok is hozzá. Inkább azért írtam, mert nagyon könnyen beadjuk a derekunkat a lustaságnak, és ilyenkor könnyebb megnyugtatni a lelkiismeretet valami magyarázattal, mint komolyan fontolóra venni azt, hogy veszünk egy korlátlan bérletet az Atmába, és hóban-fagyban elevickélünk a stúdióig, és még vasárnap is felkelünk, hogy együtt gyakoroljunk a többiekkel. Szóval ne legyünk restek, és ne menőzzünk azzal, hogy mekkora nagy home-jógások vagyunk, mert az esetek többségében ez úgysem igaz. Ha pedig igaz, azt senkinek nem kell bizonygatni, a tanár úgyis fogja látni a gyakorlásunkon, hogy fejlődtünk-e vagy pedig visszafejlődtünk.

Ha ma reggel felkeltél és voltál velünk gyakorolni, akkor valószínűleg már átjött az üzenet. Ha pedig most nyilall beléd a felismerés, akkor várunk holnap reggel a Mysore órán :-)!

2010. december 18., szombat

A jóga a tuti!

Nemrégiben kaptam egy emailt, amely a Guardian című lapra hivatkozik, és egy tudományos kutatásról számol be, amely a jóga hatékonyságát hivatott bizonyítani. Néminemű internetes kutatás után kiderítettem, hogy a kutatás a "The Journal of Alternative and Complementary Medicine" című lapban jelent meg.

A kutatók megállapították, hogy heti három jógaóra elősegítheti a depresszió leküzdését, mert erőteljesen növeli annak a vegyületnek a koncentrációját az agyban, amely a nyugodt és ellazult elméért felelős. A vegyület egy gamma-aminobutirinsav (GABA) nevű aminosav, amelynek szintje sokkal magasabb azoknál, akik jógáznak, azokéhoz képest, akik ugyanilyen mennyiségű másféle testmozgást végeznek, például sétálnak.

A GABA nélkülözhetetlen az agy és a központi idegrendszer egészséges működéséhez, és elősegíti a nyugalom állapotát az egész testben. Az alacsony GABA-szint a depresszióhoz és a széles körben elterjedt pánikbetegségekhez kapcsolódó jelenség.

A Boston University School of Medicine tudósai tizenkét héten keresztül vizsgálták egészséges egyedek két csoportját. Az egyik csoport hetente háromszor egy órát sétával töltött, míg a másik csoport ugyanennyi időt jógázott. A résztvevők agyát a kísérlet előtt és után is MRS-vizsgálatnak vetették alá a GABA-szintek méréséhez, miközben ki is kérdezték őket a pszichológiai állapotukról a tanulmány során.

A jógás csoport sokkal alacsonyabb stressz-szintről és pozitívabb hangulatról számolt be, mint a sétáló csoport. Chris Streeter professzor szerint a jógázók megnövekedett hangulata a GABA-szintnek tudható be. Ezek után javasolta, hogy további kutatásokat kellene végezni a jóga egyéb mentális betegségek esetén történő terápiás alkalmazásával kapcsolatban.

Katie Prior mentálhigiénés szakértő örömmel fogadta a kutatás eredményeit, és így nyilatkozott: "Bármilyen testmozgás hasznos az ember hangulatának és önértékelésének javításához. Jól érzed magad és jobban nézel ki, és mindkettő hozzájárul a mentális jólétedhez. A jóga relaxáló és rázkódás mentes (low impact) mozgásforma azok számára, akik nem szeretnek sétálni vagy futni. Egyedül, otthon is lehet gyakorolni, vagy pedig elmehetünk egy jógaórára, ahol másokkal is találkozhatunk. Ez egy nagyszerű módszer arra, hogy megismerjünk másokat, és főleg azok számára fontos, akik az elszigeteltségtől és a magánytól szenvednek.

A kutatás jó hír azok számára, akik kedvelik a jógát és a pilatest, mivel egyébiránt ezeket a mozgásformákat nem tartják olyan intenzívnek, mint más sportokat. A Wisconsin-i egyetem munkatársai szerint, bár a jóga növeli az erőnlétet, állóképességet, egyensúly-érzéket és a hajlékonyságot, nagyon kevés kalóriát éget, és ezzel azt sugallják, hogy a jóga nem képes aerobikus hatásokat elérni. A kutatók szerint egy átlagos óra alatt 144 kalóriát égetünk el 55 perc alatt, ugyanannyit, mint egy lassú séta közben. Mág a dinamikusabb Power jóga is csak kb. 237 kalóriát éget el, és a pluzust a maximális tartomány 62%-ára emeli fel, ami könnyű aerobikus mozgásnak felel meg.

A szív és a tüdő hatékony kihasználása érdekében 64-94%-os pulzusra van szükség. Egy 51 perces pilates-óra átlagosan 174 kalóriát (kezdő), vagy 254 kalóriát (haladó) éget el, ami a fele annak a mennyiségnek, amit ugyanilyen időtartamú futás közben égetünk el.

Azért azt tegyük hozzá, hogy az Atma Centerben egyik óra sem ilyen lightos! Az Agni-jógán például a meleg is hozzátesz a szívmunkához, így a kalória-égetéshez is, és egy megtermettebb ember másfél óra alatt simán leéget 1000 kalóriát! De a Body Art és a dinamikus jóga-órák sem nagyon maradnak el emögött, az Ironról nem is beszélve! A Hot Ashtanga pedig vitathatatlanul viszi a pálmát, egyrészt a meleg miatt, másrészt a sok vinyásza miatt, így a kétórás időtartam alatt az 1500 kalória elégetése szinte garantált. Szóval egyszerre megvan a kardió és az erőnléti, és ami nem utolsó szempont, szépen felnyomja a GABA-szintet, illetve az endorfint, így a relaxáció végére már totális boldogságban úszhatunk.

2010. december 17., péntek

Mi a baj a tejtermékkel?

Sokszor felmerül a kérdés, hogy fontos-e, szükséges-e a tejtermékek fogyasztása a vegetáriánus étrenden belül. Vizsgáljuk meg most ezt a kérdést a tradíció és a modern felfogás szempontjából is! A vegetáriánusok között két csoportot különíthetünk el: a vegánokat, akik semmiféle állati eredetű terméket nem fogyasztanak (vagyis tejterméket és mézet sem), illetve a laktovegetáriánusokat, akik a növényi eredetű élelmiszerek mellett tejtermékeket is fogyasztanak.

A hindu vallást követők alapvetően a második csoportba tartoznak, mivel a vallási ceremóniákban, az istenségeknek végzett ételáldozatokban fontos szerepet játszanak a tejtermékek, főleg a tehéntejből előállított készítmények (vaj, tisztított vaj, joghurt, friss házisajt, író, savó, sűrített tejből készült édességek stb.) Így ezek az élelmiszerek a hagyományos indiai konyha részeivé is váltak. Az ájurvéda a gyógyterápiák során tisztító, és vivőanyagként is használja a tejet, ghít és joghurtot, a jógik szattvikus étrendjében pedig az elmét és idegrendszert tápláló, a szöveteket építő táplálékként jelenik meg.

A hinduizmusban a tehenet és a bikát szent állatokként kezelik, a bika a dharmát (vallásosságot) képviseli, és apaként tisztelik. A bika és az ökör a földművelés elengedhetetlen kelléke, és a test táplálásához, valamint a vallási ceremóniákhoz nélkülözhetetlen gabonák termesztésében segédkezik. A tehén testében lakozik mind a harminchárom millió félisten, és a tehén az anyát képviseli, mivel a kisgyermekkori anyatejes táplálás után tejjel látja el a felcseperedő gyermeket és felnőttet, így megőrizve a fiatalságát és az életerejét.



Most pedig nézzük az ellenérveket, amelyek a tej és tejtermékek fogyasztása ellen szólhatnak. A tejtermékek erőteljes nyálkásító és savasító hatással rendelkeznek, a húsfélék és szójatermékek után közvetlenül a harmadik helyen állnak. Vagyis, ha a szervezetünket amúgy is leterheltük a nagy mennyiségű finomított élelmiszer és élvezeti cikk fogyasztása által, akkor a tejtermékek még inkább hozzájárulhatnak a test csatornáinak eltömítéséhez, az emésztés hatékonyságának lecsökkenéséhez és a salakanyagok, káros szabadgyökök képződéséhez. Ezáltal a test merevebb és fáradékonyabb lesz, ami nem igazán előny az ászanák gyakorlása közben.

Nem véletlen az sem, hogy mostanában nagyon sok a tejérzékenységgel születő ember, akiknek a tejcukor, tejfehérjék megemésztése gondot okoz, konkrétan hasmenést vagy allergiás tüneteket vált ki. Ez a genetikai állomány meggyengülésére vezethető vissza, de természetesen az életünk során bármiikor kialakulhat a helytelen fogyasztási szokások és életmód következtében. A legtöbb ételallergiával rendelkező ember eleve fehérje-mérgezésben szenved a túlfogyasztás miatt, így a nehezebben megemészthető tejtermékekkel sem fog tudni mit kezdeni a szervezete. Én magam is szoktam sok beteg embernek tejtermék-mentes vegán étrendet javasolni.

További problémák adódnak a tej és a tejtermékek feldolgozása során. A boltban kapható tejtermékek nagyon messze vannak az eredeti, természetes tejtermékektől. Egy olyan ember, aki házi tejen, vajon nőtt fel, azonnal megérzi a tejporból előállított műtejen azt, hogy nem az igazi. A bolti tejtermékeket ultramagas hőmérsékleten kezelik, pasztőrözik és homogenizálják. Így érik el a csíramentességet, vagyis elpusztítják benne az esetleges káros mikroorganizmusokat. Ezzel együtt azonban a tej megemésztéséhez szükséges enzimek is megsemmisülnek, így nem csoda, hogy a tejipari termékek sok ember számára emészthetetlenek.

A házi tehenészetből származó friss tej felforralva sokkal természetesebb, egészségesebb, valamint a tartósítószerek, adalékanyagok nélkül előállított tejtermékek szintén. Nyilván melegebb éghajlaton magas a veszélye annak, hogy a tejermék megromlik, és szalmonella- meg egyéb fertőzéseket kaphatunk a fogyasztásuk közben. Éppen ezért Indiában is friss tejtermékeket használnak, vagy természetes módon tartósítják például a ghít.

Nem utolsó szempontként a tehenek tartásának körülményeit is figyelembe vehetjük. Egy nagyipari tehenészetben a teheneket hormonkészítményekkel és antibiotikumokkal kezelik, és sok esetben a táplálék, amit kapnak, szintén nem túl jó minőségű, sőt, néha nem is vegetáriánus! Mindez, plusz a tehenek mindennapi életében rájuk rakódó stressz összeadódik, és erőteljesen befolyásolja a tejük minőségét. Emlékezzünk rá, hogy a tehén egész életében fogyasztja ezeket a károsító anyagokat, míg a növények csak egy-két évig raktározzák a növényvédő szereket és egyéb mérgező anyagokat. Így a tejben és a tehenek húsában a káros anyagok koncentrációja 40-50-szer nagyobb, mint bármilyen növényi eredetű ételben, még ha nem is bio.

Még egy fontos szempont az erkölcsi kérdés, hiszen a legtöbb vegetáriánus nem csak ezért kerüli a hús fogyasztását, mert nem tartja egészségesnek, hanem az állatok lemészárlását is elfogadhatatlannak tartja. Az ahimszá hívei közül sokan azért mondanak le a tejtermékekről, mert tudják, hogy megvásárlásukkal a tehéngyilkos állattartó gazdaságokat támogatnák, ahol levágják azokat a teheneket, amelyek már nem adnak több tejet. Indiában az ilyen öreg teheneket szabadon engedik, ami szintén nem a legjobb gyakorlat. Igazából az lenne az ideális, ha olyan tehenészetekből vásárolhatnánk a tejet és a tejtermékeket, mint a Krisna-völgyi tehenészet, ahol az állatokat természetesen, erőszakmentesen tartják, és egészen a természetes halálukig gondoskodnak róluk.

Mindezek után mindenkinek önmagának kell eldöntenie, hogy számára mi az egészséges, az elfogadható és az emészthető. Én magam laktovegetáriánus vagyok, de nem szoktam túlzottan sok tejterméket fogyasztani, sőt, bizonyos időszakokban egyáltalán nem fogyasztok. A jóga gyakorlásával sok méreganyagot el lehet égetni, de a karmát azért nem, szóval törekedjünk a tudatos, kiegyensúlyozott táplálkozásra, mert ez is fontos része a teljesség felé való törekvésnek.