Látomáskeresés Balástyán - 6. rész

Péntek este végeztem még egy lélekutazást. Amikor elkezdtem dobolni, akkor az Életfámat láttam, melynek a törzse nagyon szép színes volt. Mintha a szivárvány összes színéből álló, sok-sok törzs nőtt volna egybe. Megjelent a farkasom, majd egy egész farkasfalka lett belőle, mintha szánhúzó kutyák lettek volna. Felültettek valamilyen fogatra, és elkezdtek húzni fölfelé, Asgard-ba. Amikor megérkeztünk, akkor már valahogy éreztem, hogy a szimbólum, amit meg fogok kapni, az a kapu-szimbólum lesz. Megérkeztünk egy kapu elé, és kitárult. Ahogy áthaladtunk rajta, ez egy feketés színű kapu volt, aztán lila, majd kékes, jég-kapu, majd egy zöld leveles kapu. Mindegyiknél az adott színhez kapcsolódó dolgok jelentek meg. A következő egy sárga Napkapu volt, majd egy narancssárga, és végül egy vörös kapu volt a hetedik, ami nagyon tüzes volt. 

Ahogy beléptünk a Valhallába, a vörös és a fekete szín dominált. Odin körbevezetett a teremben, mert meg akart mutatni valamit. A nagy teremben is voltak ilyen kapuk vagy nyílások, mintha csatornák lettek volna, melyek a különböző világokba vezetnek, és mindegyik kapuban állt egy kristályszobor, aki annak a világnak a minőségét vagy istenségét képviselte. Odin körbevezetett, és megmutatta, hogy tizenkét kapu van, vagyis igazából tizenkét világ van, nem csak kilenc, ahogy a skandináv mitológiában olvassuk. Ezt már korábban is megkaptam egy tanításban, hogy tizenkét világ van, mely a tizenkét dimenziónak felel meg. Amikor Odin átadta a rúnát, a fekete rúnán arany színnel volt ábrázolva a kapu-szimbólum. 

Utána rárajzolta a szimbólumot a mellkasomra: a szegycsontomon volt a kapu, és a két mellemen a két szárnya. Odin azt mondta: "Ez a kapu szimbólum abban segít, hogy utazz a különböző világokba. Egyetlen feltétele van annak, hogy keresztül tudj jutni a kapun: azokat a belső akadályokat, a különböző egó-konstrukciókat kel legyőznöd, amivel saját magadat akadályozod meg abban, hogy beléphess abba a világba. Ha ezeket az egórétegeket és önkorlátozó mintákat sikerül szétzúznod, akkor át tudsz lépni azon a kapun." Amikor mutatta a kapu-szimbólumot, akkor egyszerre hallottam egy madár rikoltozását, meg mintha egy ember beszélt volna, de aztán rájötterm, hogy egy bogár szállt nagyon közel a fülemhez, és annak volt olyan hangja, mintha egy ember mordult volna rám. Utána azt is elmondta, hogy ezek a kapuk a szívemen keresztül a saját belső világomnak a különböző dimenzióiba is be tudnak vezetni. Itt is tizenkét lélekrész van. Erről már írtam korábban (1.rész, 2. rész, 3. rész), hogy a viking elképzelés szerint hány lélekrész van. Azt mondta, hogy a belső világban és a külső világban is tizenkét kapu és tizenkét világ van. A bejárás a lelkednek ezekbe a régióiba szintén azáltal nyílik meg, hogy félreteszed az egódat és az elképzeléseidet, és a mindenféle szerepeidet, a korlátaidat, melyeket te hoztál létre. Ez a kapu szimbólum segít annak, aki szeretne eljutni egy világba, és megtapasztalni egy valóságot, kapcsolódni a Szellemvilághoz, és úgy érzi, hogy valamilyen akadályba ütközik. A szimbólum arra is képessé tesz, hogy egy másik embernek a lelkébe be tudj lépni. Nem azzal a szándékkal, hogy ott megváltoztass valamit, vagy hatást gyakorolj rá, hanem rá tudsz hangolódni, és meg tudod érezni, hogy az ő szempontjából, az ő egórétegein keresztül mi az, amit ő megél, bele tudsz helyezkedni az ő érzésvilágába, az ő szubjektív valóságába, és ennek is az a feltétele, hogy a saját előítéleteidet és  révetített dolgaidat félre tudd tenni. Akkor tudsz belelépni, és meglátni, hogy mi az, ami az ő szívében van. Utána átöleltem Odint, és visszaérkeztünk az Életfához és a Földanyához. 

Látomáskeresés Balástyán - 3. rész

Az első lélekutazásomban (pénteken dálután) Odinnal szerettem volna kapcsolódni, mert már korábban kaptam tőle egy szimbólumot, a Szerencsecsillagot, de az értelmezése még nem volt teljesen világos. Ez az ötvenegyedik szimbólum, amit kaptam tőlem és 59, illetve 60 lesz összesen. A "szimbólum" címkére kattintva a blogomban vissza tudjátok olvasni az összes előző szimbólum történetét. Jó volt elővenni a dobomat, bekötni a szememet, és idehívni az összes erőállatomat és az összes szellemi segítőmet. Elindultunk az Életfától felfelé egy szivárványhídon Asgardba, és odaértünk a Valhallához. Heimdallr, a kapuőr üdvözölt, és mondta, hogy már rég látott (az előző szimbólumot tavaly szeptemberben kaptam, és bár sok minden zajlott közben az életemben, és nem volt annyira időm rákoncentrálni arra, hogy átjöjjön az összes maradék szimbólum, Odin azért gyakorolt rám némi nyomást, hogy ez még hátravan, és be-beadott egy-egy szimbólumot a gyógyítások közben). 

Mondtam Heimdallr-nak, hogy most megint itt vagyok. Odin két farkasa, két hollója és még vadkanok is kísértek bennünket. Mentem befelé a palotába különböző kapukon és termeken át, mire végre beértünk a Valhalla csarnokába, ahol Odin, Mindenek Atyja ült a trónuson, és üdvöztölt. Egy pipa volt a szájában, és egyből kérdezte: "Pipáztál?" Mondtam, hogy igen. "Helyes, ma este is pipázz!" - válaszolta. "Rapézz, és kapcsolódj a Dohány Nagyapával!" - és így áldását adta arra az útra, ami majdnem egy évvel ezelőtt kezdődött, a válásom után, amikor elkezdtem kapcsolódni a medicinákkal. A Mapacho, vagyis az azték dohány nagyon híres mesternövény, és azóta is nagyon sokat dolgozom vele, más mesternövények is hívtak és megjelentek. Miután erre adta az áldását, rögtön egy rúna-követ nyújtott felém, ami fekete színű volt, és ezen a kövön volt a szerencsecsillag-szimbólum ráfetve-belevésve világoskék színnel. A szerencse istennőjét Hamingjának nevezik óészaki nyelven. Utána rárajzolta a szimbólumot a homlokom közepére, tehát nem a két szemöldök közé, hanem följebb. 

Emlékeztetett arra, hogy a szenrencsecsillag-szimbólum nagyon hasonlít a csakanához, vagyis az inka kereszthez. Náluk a déli féltekén nem a sarkcsillag az égbolt fix pontja, amihez a tengerészek tájlonak, hanem a "Dél csillaga", ami egy öt csillagból álló, kereszt alakú csillagkép. Ez jelzi az égbolt déli sarkát. Odin azt mondta, hogy ez a szerencsecsillag-szimbólum egy kapu, ami utat mutat. Mindenkinek érdemes megtalálnia a szerencsecsillagát. Én korábban már megtaláltam meditációban, nekem a Cassiopeia csillag jött. A szerencsecsillag általában a születésünk idején valahol fent van az égbolton, a fejünk felett. Szellemi gyakorlattal, meditációval, révüléssel, "rejtezéssel" tudsz kapcsolódni hozzá, és akkor megmutatja magát. A Cassiopeina csillagot egy nagyon szép tündér, női szellem testesíti meg. Odin elmondta, hogy mindenkinek van egy szerencsecsillaga, és mindannyiunkban, minden földi emberben ott van a csillagnemzetségek öröksége, DNS-e. Ők az őseink, és mindannyian tudunk kapcsolódni tudatilag azokhoz a csillagokhoz és szellemeikhez, amelyekkel erősebb közösséget érzünk. Amikor a szerencsecsillagunkhoz kapcsolódunk, akkor hívhatjuk annak érdekében, hogy mutassa meg a tiszta utat, a helyes utat, azt, amelyik a végső érdekünket szolgálja, még akkor is, ha az esetleg látszólag ellentében áll a pillanatnyi érdekünkkel. Ha azt az utat szerenénk megtalálni, amely túlmutat a hétköznapok emberi viharain, és a földünkön játszódó hatalmi meg érdekharcokon, a Középső Világban magunkra öltött szerepeken és egórétegeken, akkor a szerencsecsillag megmutatja, hogy mi az, ami helyes, mi az ami helytelen; mi az ami etikus, mi az, ami nem etikus; hogy mi a helyes döntés egy bizonyos helyzetben, ami túlmutat a földi hétköznapok múlandó történésein. 

Amikor a szerencsecsillagoddal kapcsolódsz, akkor felül tudsz emelkedni azokon az aggasztó vagy frusztráló, felbolygató változásokon, melyek éppen itt a földünkön történnek. Hiszen mindannyian csillagporból vagyunk, és a Földanya is csillagporból van, és ezek a csillagnemzetségek ott voltak akkor is, mielőtt a Földön az emberi civilizáció kialakult volna, és ott lesznek akkor is, amikor ez a civilizáció már nem lesz. De mi is ott leszünk valahol, valamilyen minőségben, szóval igazából nem kell semmin sem aggódni. Odin ilyen formában adta az áldását, és a magyarázatát, tanítást a szerencsecsillag-szimbólummal kapcsolatban. Úgy látszik, Odin mindig megjelenik valamilyen formában minden látomáskeresésemen. Most is úgy éreztem, hogy ha sikerül többet dobolni és utazni, akkor a többi szombólumot is meg fogom kapni tőle. Így remélhetőleg teljessé válk az 59 szimbólumnak a köre, ami igazából 60, mert az utolsó egy üres, abszolút szimbólum. Olyan, mint a 60-ra osztott számlapnak a percei. /Folyt. köv./

Fenyőfa-szimbólum

Sok változás történt az életemben az elmúlt hónapokban, és így nyár óta nem kaptam újabb szimbólumot Odintol, bizonyára nem voltam olyan állapotban. Most lassan talán stabilizálódni látszik a tudati és érzelmi állapotom, és volt egy utazásom az egyik szimbólummal kapcsolatban, amit még nyáron láttam meg. Ez a Fenyőfa-szimbólum, mely kissé talán aktuális is az aurópai kultúrkörben karácsony közeledtével. 

Odinhoz mentünk ismét a szivárványhídon át a sasommal és a sárkányommal. Odin egy újabb, fényesen ragyogó rúnakövet nyújtott felém, a Fenyőfa szimbóluma volt rajta arannyal vésve, a kő maga pedig zöld volt. 

Utána a lándzsájával a hasamra rajzolta a szimbólumot: a fa töve a köldökömnél kezdődöt, és a koronája csúcsa a szívemnél ért véget. Odin telepatikusan közölte velem a szimbólum jelentőségét:

"Ez a szimbólum a lélek spirituális evolúcióját jelképezi és támogatja. A törzse a Földanyához, a növényekhez és az őselemekhez fűződő kapcsolódást, beavatást és a tőlük kapott tanítást, gyógyítást képviseli. Ez az alap. A lombkorona alsó harmada az állatok szellemeit és a Természet erőit képviseli, tőlük is meg kell kapni a beavatást. A középső rész az emberek, emberi tanítók és az Ősök, a kollektív tudat általi beavatást képviseli. Élj meg mindent, amint az emberi világban meg kell! A lombkorona harmadik, legfelső része pedig a Felső Világ szellemi tanítóit, az isteneket és istennőket, az archetipikus energiákat képviseli, akiktől megkapod a végső beavatást az Istenemberré válás útján, mint ahogy mindenki más is meg fogja kapni, ha őszintén elindul a szellemi úton. A következő időszak a Nagy Beavatásról fog szólni, mely által csak azok fognak újjászületni, akik ezt eldöntötték, és félretették az egójukat, a félelmüket és a ragaszkodásaikat. Aki tiszta szívvel odaáll a Szellemvilág felé, az mindent megkap tőlük. Aki pedig menekül, az elszalasztja a lehetőséget, és a széthulló, átalakuló világ darabjaiba fog kapaszkodni kétségbeesésében. A lényeg örök és változatlan, és a Szellemvilágban rend van. Most egy kapu nyílik azon lelkek számára, akik készek az átkelésre és a kapcsolódásra, és a számukra eljön a mennyei királyság, miközben az emberiség másik része kétségek között fog vergődni. Bízz önmagadban és bízz a Szellemvilágban. Mindent meg fogsz kapni..."

Itt Odin és a hollói, valamint a Valhalla kezdtek távolodni a fényben, mi pedig visszaérkeztünk az Életfához.

A fenyőfa (óészaki nyelven Fura vagy Fyra) számos kultúrában rendelkezik szakrális szimbolikával. A bölcsességet, hosszú életet, a termékenységet és magát az életet is szimbolizálja. A vikingeknél a fenyőfákat Frey, azaz a Napisten újjászületése alkalmából díszítették fel a téli napfordulón. Innen is eredeztethető a Yule és a fenyőfa-állítás szokása. A fenyőfák csúcsán fáklyát égettek a nappalok rövidülése miatt, mert úgy vélték, hogy ezzel vonzani fogják a fényt. Az élet és a szeretet szimbolikáján túl a fenyő a béke és a remény szimbóluma is sok hagyományban. 

A vízimalom szimbóluma

A negyvenkilencedik szimbólum nem sokkal a negyvennyolcadik után érkezett Odintól. Ez alkalommal egy fekvő nyolcast, vagyis a végtelen szimbólumát láttam, mely sok utazásomban fel szokott bukkanni. Utána viszOnt a Valhalla csarnokában találtam magamat, Odin előtt, és megmutatta, hogy a szimbólum térben úgy néz ki, mintha a fekvő nyolcas két, csúcsával összeragasztott csepP volna, és rájuk merőlegesen még egy ugyanilyen, térbeli fekvő nyolcas helyezkedne el. Hasonlóan, mint Ezékiel szekerének négy kereke, melyek két tengelyen, egymásra merőlegesen helyezkedtek el. Ha mindezt oldalról nézzük, akkor kapjuk meg a szimbólumot, mely egy fekvő nyolcasból és azt középen átszelő körből áll (ez a merőleges tengelyű nyolcas vége), ráadásul a fekvő nyolcas két végén szárnyak vannak. Egy kicsit frigyládásnak is hat a szimbólum, de térjünk vissza a történethez Odinnal!

Amikor kinyújtotta felém a kezét, egy fehér rúna-kő volt benne, melyre arannyal volt ráfestve ez a szimbólum. Utána a szimbólumot hátul a medencémre rajzolta, és maga Odin is utalt az előzőleg kapott villám-szimbólumra. A villám-szimbólumhoz képest, mely gyors, "derült égből" lecsapó változást mutat, a malom vízszintes kereke lassan őröl, de a mozgása állandó, és az energiája nem fogy ki. Tehát ez a szimbólum a folyamatos, kitartó erőfeszítést jelképezi, mely végül isteni támogatást is kap (a szárnyak a Szellemvilág támogató erejét képviselik), és miközben a szimbólum alkalmazója a hosszadalmas munka során megtanul a folyamatra és a megtett út apró eredményeire figyelni a végcél helyett, a végső célhoz is egyre közelebb jut. 

A négyes szimbolika egyfajta körforgást (négy évszak, négy égtáj stb.) és stabilitást is képvisel. A négyszöges formában végtelen energia kering vagy duplázódik, emelkedik a négyzetre, de a szimbólum maga kontroll alatt tartja ezt a hatalmas energiát. A medence a munka, az erőfeszítés központja, melynek oldalsó tengelyét a két combnyak és a csípőízületek adják, míg keresztirányú tengelyét a keresztcsont és a szeméremcsont. 

Ilyen vízszintes őrlőlapú malmok valóban léteztek a viking kultúrában. A vízimalomnak egy függőleges tengelye volt, melynek végén lapátkerék forgott a rá eső víznek köszönhetően. A vízszintes malomkerék még a viking kozmológiában is megjelenik, mint a teremtés szimbóluma. 

A villám szimbóluma

Megkaptam a negyvennyolcadik szimbólumot Odintól. Ez egy villám-szimbólum, óészaki nyelven elding. A farkas és a holló kísért el ezúttal is Odinhoz, és Odin egy fekete rúna-követ nyújtott felém, melyen világoskék színben jelent meg a villám-szimbólum. Három vízszintes része volt a cikcakk-ábrának, az átlós részek pedig jobbról balra ereszkedtek lefelé. Utána a szimbólumot a fejem tetejére rajzolta, mint egy taréjt, a villám hegye hátrafelé mutatott a tarkóm felé. Odin magyarázni kezdte, hogy a szimbólum azt jelzi, hogy egy bizonyos élethelyzetben hirtelen erőteljes válotzás, megoldás fog bekövetkezni. 

A villám az isteni beavatkozás jele, amikor is az ember látszólag nem tesz semmit annak érdekében, hogy egy helyzet megváltozzon, vagy úgy néz ki, hogy saját erőből képtelen lenne megoldani a dolgot. Ekkor csap be a villám, hatalmas energiát közölve, és elpusztítva mindent, ami az útjában áll annak az új dolognak, ami hirtelen be fog következni. A villám megjelenésével tehát hirtelen elhárulhat egy nagy akadály, de el is pusztulhatnak azok a dolgok, melyeknek már nincs szerepe az új helyzetben. A villám három vízszintes szakasza a három világot, vagy a múltat, jelent és jövőt is jelképezheti.Így a ferde lecsapó szakaszok között egy kis mértékű stabilitás is megnyilvánul, de ez inkább arra utal, hogy a hirtelen bekövetkező változások közepette azért vannak megvilágosodás-szerű felismerések is. 

A viking mitológiában Thort tartják a mennydörgés istenének. Amikor harci szekerével szántja az eget, dörgő hang keletkezik. Viszont a villámlás istenének inkább Lokit tartják. A mennydörgés ebben a tekintetben a kemény munka szimbóluma, míg a villámlás a munka nélkül, könnyen (trükkel) szerzett eredményeket, a szórakozást jelképezi.  

Az Íj szimbóluma

Újabb szimbólumot kaptam Odintól, az íj szimbólumát. Sok fegyver-szimbólumot adott már át, volt közte lándzsa, csatabárd, kardok, pajzs, a Mjöllnir kalapács, nyílvessző is volt már két változatban, de ez a negyvenhetedik szimbólum egy íj volt, melynek a vesszője felfelé mutat, ha a lövésirányt vesszük, de mivel nincs hegye, ezért mindkét irány megjelenik a szimbólumban. 

A farkasommal indultunk neki ismét a szivárványhídnak, és amikor odaértünk a Valhallához, Heimdallr megfújta a kürtjét, jelezve Odinnak érkezésünket. Odin mellett ismét ott volt két farkasa és a hollók is ott repkedtek a feje körül. Egy fekete rúnakövön nyújtotta át a szimbólumot, mely világoskékkel volt ráfestve. Utána rárajzolta a szimbólumot az arcomra a lándzsájával: a nyílvesszőt a torkom tövétől a fejem tetejéig húzta középen, magát az íjat pedig a két fülem és a homlokom között. 

Megkérdeztem Odint, hogy mi ennek a szimbólumnak a jelentősége. Röviden összefoglalva először ezt mondta: "Használd az erődet és cselekedj szabadon". Tehát ez a szimbólum a függőleges fejlődés tengelyén való haladást mutatja, a nyílvessző egyik vége felfelé mutat, a Felső Világba, a másik pedig lefelé, az Alsó Világba. Bár ha az íjat felhúzzuk, akkor felfelé fogja kilőni a nyilat, ha a húrt visszafelé húzzuk, akkor lefelé is ki tudja lőni a nyilat. Tehát minden cselekvésnek, törekvésnek a tükörképével is foglalkozni kell. Eszembe jutott itt Ardzsuna története, amikor egy tál vízben tükröződő célra lőtt felfelé, tehát lefelé is kell mindig dolgozni, mert az az alapja mindennek. 

A szimbólum a fókuszt is jelenti, még ha távol is vagyunk a célunktól, és csak kis lépéseket tudunk tenni felé, van esélyünk a siekerre, ha eleget próbálkozunk. Az íjász tegzében sok nyílvessző van, és amíg van még benne vessző, van egy újabb lövési lehetősége is. Odin arra is utalt, hogy ez a szimbólum a vér szerinti őseim erejét is hordozza, a lovasnomád kelet-európai törzsekét. Ők előre és hátrafelé is tudtak lőni a lovon vágtatva, de még talán fölfelé is. A lopvasíjász gyorsan változatja a helyét, és így a célt több oldalról meg tudja közelíteni, keresvén azt a pontot, ahonnan telibe találja. Tehát ez egy célzós szimbólum, ami sokszor jól jöhet az életben, ha kezdjük elveszíteni a fókuszt, vagy a hitet abban, hogy egyszer el fogjuk érni a célt. 

Az íj neve óészaki nyelven Bogi, és két istenalak volt, aki használta. Az egyik Ullr, aki a tél és a vadászat istene, Sif fia. Sítalpakon és íjjal a kezében szokták ábrázolni. A másik Skadi, az óriásnő, Thiazi lánya. Férje Njörd Ász-isten, akit apja megöléséért kapott kompenzációként. Thrymheimben lakik, Óriáshonban, a hegyek között, és vadászattal tölti napjait. Skadi a Skandináviában őshonos számíkat és az ő életstílusukat képviseli a viking sagákban. 

A Tűzvirág-szimbólum

Újabb szimólumot kaptam Odintól, ez már a 46-odik. Összesen 59 lesz belőlük az előrejelzés szerint, tehát még tizenhárom van hátra. Egy vendégemmel utaztam, akinek elsősorban földelésre volt szüksége. Amikor elindultunk Odin felé az erőállataimmal, mindketten kifényesedtünk. Megérkeztünk a magas falakkal körülvett Asgardba, beléptünk a Valhalla csarnokába, és megláttuk Odint. Odahívott magához, és egy sötétkék rúnakövet nyújtott a kezembe, melyen egy narancssárga színnel vésett rúna volt látható. A Tűzvirág nevet kapta. Tulajdonképpen egy hétszirmú virág, melynek szirmai a hét kozmikus sugár fényét képviselik, és az alján egy csúcsával lefelé mutató háromszög van, mely a női minőség szimbóluma, és a Földanya befogadó, elnyelő minőségét is képviseli. A ragyogó kő megkapása után meg kellett fordulnunk, és Odin a hátunkra rajzolta a szimbólumot a lándzsájával: A szirmok a tarkónknál kezdődtek, viszont a háromszög lefelé néző csúcsa egészen a fenekünkig ért. 

Odin szerint ez egy támogató, földelést segítő rúna-szimbólum, mely a hét kozmikus sugár áldásait hordozza magában. Mind a hét csakrára hat, és a magasabb szintről, a csillagokból érkező energiát segít lecsatornázni a fizikai szintre, és megvalósítani az álmainkat, teremteni a fizikai valóságban is. A tűzvirág hét szirma a Teremtés összes minőségének, energiájának sokszínűségét hordozza, és a lefelé mutató háromszögön keresztül, mely a női teremtőerő szimbóluma, mindez az energia a manifesztálódást, a fizikai síkon történő megnyilvánulást segíti elő. Tehát a tűz illékony természetéhez képest ennél a szimbólumnál nem a transzformáló erő és a szublimáció dominál, hanem a teremtés a csillagok fényének segédletével. 

Találtam egy leírást a "Fern Flower"-ről, (én a szimbólumot Bruni Blominak neveztem el óészaki szavakkal), mely arról szól, hogy ez a mítikus virág a legenda szerint csak rövid ideig nyílik, a nyári napforduló idején (ami pont most volt), és ha valaki rátalál, és leszakítja, akkor képessé teszi arra, hogy értse az állatok nyelvét és beszéljen velük, valamint jó szerencsét, sikert és vagyont is hoz tulajdonosának. Viszont sok gonosz szellem, sárkány, kígyó, viharszellem és erdei troll őrzi, tehát nem elég rátalálni, de az ő eszükön is túl kell járnunk, ha ilyen virág után vágyakozunk. Ha a szerencsés keresőnek sikerült győzedelmeskednie az őrző szellemek felett, és letépnie a virágot, akkor a jövőben is védelmet fog élvezni ezen teremtmények ellen. A virág fehér fénnyel nyílik, és a "romlás szagát" árasztja (kíváncsi lennék, hogy az milyen lehet), és amikor leszakítja valaki, akkor villám sül el vagy csap le.

A Gleipnir szimbólum

Ma egy vendég volt nálam, aki arra panaszkodott, hogy valamilyen rosszindulatú szellemlények zaklatják a harmadik szemén keresztül. Én általában fenntartással szoktam kezelni az ilyen "ördög, démon, Sátán, Lucifer" sztorikat, mert az illető saját hitrendszeréből táplálkoznak, illetve annak megfelelően ruházza fel tulajdonságokkal az őt zavaró szellemi lényeket, amelyek általában valamilyen kaotikus betegség-energiák, vagy legfeljebb Középső Világbeli szellemek, akik viszonylag könnyen "kiebrudalhatók". De ha az illető a hitrendszerén keresztül legyőzhetetlen túlvilági hatalommal ruházza fel a betolakodót, és valamilyen áldozatszerep-játszma miatt ragaszkodik is hozzá, akkor vajákos legyen a talpán, aki azt kiűzi belőle az akarata ellenére, fokhagymával, szentelt vízzel vagy bármivel IS. 

Szóval ilyen értelemben lehet számítani komplikációkra, a leghíresebb katolikus ördögűzőknek is voltak sikertelen próbálkozásaik és évekig elnyúló eseteik, de az egy másik kutatás témája volna. Maradjunk annyiban, hogy oda nem való energiák mindenkinek az aurájában lehetnek, hiszen ha az energiaburka gyenge, megrepedt, hiányos pl. lélekvesztés következtében, akkor támadhatóvá válik, és a "paraziták" odagyűlnek a védelem nélküli helyekre. Tehát elkezdtük a lélekutazást, és ahogy elkezdtem játszani a gongon, éreztem, hogy most lehet, hogy egy újabb szimbólumot fogok kapni Odintól, aztán amikor dobolni kezdtem, el is indult az utazás Asgard felé. Érdekes módon Thor kecskékkel hajtott fogatában utaztunk, de az erőállataim is velem voltak, majd Odin erőállatai is elénk jöttek. Amikor megérkeztünk Odin elé, akkor a szemébe és a harmadik szemébe néztem, és a mély galaxisokat láttam bennük, és ekkor Odin azt sugallta, hogy "most nem engem látsz, hanem a mindent betöltő Nagy Szellemet, a szemeimen keresztül."

Utána a kezét nyújtva egy szép kerek, fehér rúnakövet nyújtott át, melyen körbe-körbe fonva három szállal egy arany színű lánc vagy inkább sodrony volt, és közölte, hoyg ez a szimbólum azt a láncot képviseli, mellyel Fenrir farkast megkötözték és fogva tartották a Ragnarökig. A második kép egy 1680-ból származó kódex egyik rajza, mely a megkötözött Fenrir farkast ábrázolja. A harmadik képen pedig maga a szimbólum látható, ahogy nekem megjelent.  A szimbólumot a fenti módon láttam: egy három szálból álló fonat, kör alakban fonva. 

Odink a homlokunk köré fonta ezt a fényes láncot, mely így a harmadik szemünket védte. A színek jelentősége értelmezhető volt, mert az inka hagyomány szerint is a fehér számí ragyogja körbe az ember szemeit és harmadik szemét, a lánc pedig, mely a viking mitológiában a Gleipnir nevet viseli, aranyszínben ragyog fényesen. 

Odin azt is közölte, hogy ez a lánc, iletve a szimbólum arra használható, hogy ha negatav energiát vagy veszélyes szellemet találunk valahol vagy valakinek az energiaburkában, akkor ezzel meg lehet kötözni, és egy barlangba zárni, mely a Jötünheimen hegyen van valahol. Ez a hegy nálam az északi irány Apu-ja, vagyis védelmező hegy-szelleme, földrajzilag pedig Norvégia legmagasabb hegylánca. Nos, a vendégem harmadik szemében mintha nem odavaló kígyók fickándoztak volna, így hát összehurkoltam őket a lánc segítségével, és odakötöztem a hegyhez. A hegyben barlangok is vannak, Dumdalen a neve. Utána még elvégeztem az Erő övei tisztítást és a hucsa mikhuj-t is, hogy minél több nehéz energiát eltávolítsak az aurájából. Közben megköszöntem Odinnak az új szimbólumot, de még megkédreztem, hogy miért a kecskék által hajtott fogaton érkeztünk hozzá? Erre azt válaszolta, hogy azért, mert kecseketejet kell áldozni az északi irányba és az Ég felé, hogy a megkötözött szellemek mindig ott maradjanak a barlangban. 

A viking mitológia szerint a Gleipnir láncot vagy fonatot a sötét álfok, vagyis a törpék fonták, és még Fenrir sem tudta elszakítani, bár minden más láncot letépett magáról. Fenrir farkas Loki szörnyszülött gyermeke, akit nem tudtak máshogy megfékezni, csak úgy, hogy egy trükkel megkötözték. A próza Edda szerint a törpék a következő dolgokat fonták bele a Gleipnirbe: egy macska lépésének nesze; egy nő szakálla; egy hegy gyökerei; egy medve inai; egy hal lehelete és egy madár köpete.

Hél, a halottak úrnője

Újabb szimbólumot kaptam Odintól. Egyik vendégem azzal a kérdéssel jött hozzám, hogy többet akar megtudni Hél-ről, aki az északi mitológia halál-istennője, vagy inkább Hélnek, a halál birodalmának az úrnője. Amikor elkezdtük az utazást, akkor Odinhoz kerültünk, és egy aranyszínű, kerek követ nyújtott felém, melyre égkék színnel volt rávésve az alábbi szómbólum, Hél szimbóluma: A kör alakú szimbólum bal felén hullámzó, függőleges vonalak vanak, míg a jobb felén egy nyolcágú csillag. Számomra ez Hél kettős alakját képviseli: a bal oldal a halál, a szétesés és elmúlás, mely Hél testének rothadó oldalában is megjelenik, míg a jobb oldal az élet, a létezés, a maradandóság, melyet Hél élő oldala jelképez. Bár a csillagok is elporladnak és felrobbannak egyszer, az emberi tudat és idő szemszögéből a csillagok tartós és szliárd objektumoknak tűnnek az égen, és így a létezés jelképei is lehetnek. 

Odin ekkor bölcselkedésbe fogott: "Élet és halál, születés és elmúlás - ugyanannak az éremnek a két oldala. Az egyikből jön létre a másik, egymást táplálják, és egymás nélkül nem létezhetnek, és nem is volna értelmük. Válj semlegessé a kettő közötti látszólagos különbségek iránt, és ne gondold az egyiket jobbnak, a másikat rosszabbnak, az egyiket ünneplendőnek, a másikat elkerülendőnek. Akkor fogod igazán értékelni mindkettőt, amikor megszabadulsz a ragaszkodástól és az ellenszenvtől."

A fénylő szimbólumot a torkunkra rajzolta, majd utunkra bocsátott bennünket. Hél, a halál archetipikus megnyilvánulása mindenki számára más üzenetet hordoz. Az északi mitológiából ránk maradt leírások valamennyire segíthetnek Hél minőségének megértésében, de a személyes tapasztalás sokkal többet ad. Valószínűsíthető, hogy minél régebbi történelmi rétegekbe tekintenénk vissza (ha volnának róla fejlegyzések), annálm inkább azt látnánk, hogy Hél prototípusa a halottak birodalmának úrnője, aki nem büntet, mint ahogyan az a keresztény elképzelés szerinti pokolban zajlik, hanem készíti a hadseregét, hogy részt vegyen ő is a Ragnarökben, az istenek végső összecsapásában. A modernebb korokban azonban sok keresztény befolyás rakódott rá Hél alakjára is. 

A "Hél" szó azt jelenti: "Aki rejtőzik". Hél Loki és Angrboda óriásnő gyermeke, testvérei Jörmungandr óriáskígyó és Fenrir, a farkas. Helheim, azaz Niflheim, az Alvilág, vagyis a Holtak birodalma lett az ő kijelölt uradalma, és minden halott lelke, akik nem csata közben hunytak el, és nem a Valhallába kerülnek, nála köt ki. Hél testének egyik fele fehér, a másik pedig sötétkék és rothadó, és a hangulatára azt mondják, hogy szenvtelen, egyesek szerint nyers és kegyetlen. Hél úgy született, hogy testének egyik felén kilátszottak a csontok. Jötunheimben, az Óriások birodalmában nevelkedett fel, majd Asgardba került, végül a többi ász unszolására Odin elküldte Helheimbe, és a holtak úrnőjévé tette. 

Hél egyik szeme tüzesen izzik, és nem lehet elrejteni előle a halált. Egyebekben inkább a fagy és a jég úrnője, Helheim egy hideg hely, nem úgy, mint a keresztény tüzes pokol. Hél képes kiszívni az életerőt valakiből, megöregíteni vagy beteggé tenni, és közel hozza a halált, de ugyanakkor képes a halottakat feltámasztani is. Baldurt is visszaengedte volna az élők közé, de végül nem teljesültek az általa szabott feltételek. Hélt a Hagalaz rúnával is kapcsolatba szokták hozni, mely a természet zabolázatlan, pusztító őserőit jelképezi. A halál is egy ilyen őserő, melyet nem tudunk kontrollálni, csak tanulni tudunk belőle, és elfogadással alávetni magunkat erejének. 

A személyes Erő szimbóluma

Több olyan egyéni kezelést is végeztem mostanában, ahol első alkalommal a személyes erő visszahozásán dolgoztunk. Az inka sámáni hagyomány szerint a napfonati vagy köldök-csakránkból (qosqo) számos energiaszál indul ki, melyek különböző emberekkel, életeseményekkel, helyekkel, szerepkörökkel kötnek össze bennünket, amelyekbe sok energiát fektettünk vagy fektetünk. A lélekvisszahívást megelőzően jól tesszük, ha visszavonjuk ezeket az energiaszálakat, és visszahívjuk az energiánkat, hogy újult erővel haladhassunk saját utunkon. Ezekről a gyakorlatokról (illetve önállóan elvégezhető változatukról már írtam azekben a korábbi bejegyzésekben:

Az energetikai újjászületés gyakorlata

Az erő visszahívása a múltbeli traumákból

Az erő visszahívása - tolték módszer

Én a következő módon végeztem a kezelést lélekutazásban: megkértem a vendéget, hogy koncentráljon a napfonati csakrájára, és figyelje meg, hová vezetnek az energiaszálak, majd oldozza őket el, és hozza vissza az energiát, amivel másokhoz kapcsolódnak. Ilyenkor van, hogy bocsánatot kell kérni vagy gyakorolni a megbocsátást és az elengedést az adott kapcsolatban, és gondolatban ki kell mondani, hogy "visszahozom az energiámat tőled". A kezelés közben a kezemben volt a tíz csúcsú perui csumpi-kő az oltáramról, miközben a dobomat ütöttem. Ez a kő a tíz irányt képviseli (nyolc fő- és mellékirány, fent és lent). A kőbe hívtam bele a vendég energiáit, miközben én is ráhangolódtam a szálak "visszabogozásának" folyamatára, majd a kezelés végén letettem a dobomat, a csumpi követ a vendég napfonatára helyeztem, és befújtam az energiát a qosqo-jába. 

A fenti három leírás alapján otthon lehet tovább dolgozni a kapcsolatokkal, akár egyenként utazva mindegyik fontosabb kapcsolatunkra és visszahozva belőle az energiát. Ez jó előkészítő gyakorlat a lélekvisszahíváshoz, mert például egy szerelmi szakítás esetében, ha visszahozzuk a lélekrészt, de a függő kapcsolat még fennáll, akkor a lélekrész nem fog tudni stabilan beintegrálódni a személyiségünkbe. 

Minden esetre pontosan ennek a kezelésnek az alkalmából kaptam még egy szimbólumot Odintól, melyet a személyes Erő (Makt) szimbólumának neveztem el. A szivárványhídon keresztül jutottunk ismét a Valhallába, és Odin egy fehér rúna-követ nyújtott, melyre egy kerek szibólum volt vésve vörös színnel. A szimbólum egy körből és nyolc mandorlából, azaz mandula vagy lencse alakú mintából állt, melyek középről indultak ki, és a kör szélénél végződtek. A szimbólum nagyon hasonlít az Élet magja szimbólumhoz, de hat helyett nyolc szirma van. Odin a napfonatomra rajzolta a szimbólumot, arra utalva, hogy oda kell visszaáramoltatni azt az életenergiát, amit számtalan kapcsolatunkban keringetünk. 

Hogy miért nyolc szirom van a szimbólumban, és nem hat? A szakrális geometriai szerkesztésnél a hat szirmú Élet magja a 3/4 arányból indul ki, míg a 8 szirmú a 4/5 arányból. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a szakrális (második) csakra hat szirommal rendelkezik, míg a napfonati vagy köldökcsakra tíz szirommal. Ez is összefüggésben állhat a fenti szimbólum formájával. Minden esetre minden olyan alkalomal érdemes használni, amikor az erőnket szeretnénk vosszahozni és a saját energiabuborékunkban koncentrálni. 

Az önzetlen szeretet szimbóluma

Elkezdtek újból jönni a szimbólumok Odintól, általában annak megfelelően jönnek, hogy akivel éppen foglalkozom, annak mire van szüksége. Az egyik gyógyításnál a téma a feltétel nélküli szeretet és elfogadás volt, ami nagyon sok esetben önmagában is gyógyító erővel rendelkezik, csak azoknak nehezebb dolgozniuk vele, akik nem kapták meg ezt a mintát gyermekkorukban, és akinek így pont a legnagyobb szüksége lenne arra, hogy megtanulja a feltétel nélküli szeretet érzelmi energiáját behívni, mások felé gyakorolni, és elfogadni, amikor kapja másoktól. Nagyon gyakran önmagunkat sem vagyunk képesek szeretni és elfogadni, és ilyenkor beindulnak az önbüntető, önvádoló, önszabotáló, önkorlátozó és vezeklő minták, mert például gyerekorunkban is ebből kaptunk többet, meggyőztek minket a szüleink és a környezetünk, hogy rosszak vagyunk, nem vagyunk képesek semmire, és létezésünkkel csak bajt okozunk. Nyilván a szülő, nevelő ilyenkor a saját frusztrációját vetíti ki a védtelen gyerekre, de ezzel olyan programokat vés be a tudatalattijába, amik későbbi élete során sok kínlódást eredményeznek és nehézkes önismereti, gyógyulási folyamatokat igényelnek.

Amikor megkezdtük az utazást, akkor nem csak én indultam el Asgardba a sasom hátán, hanem a vendégem is velünk jött. Amikor megérkeztünk Odinhoz, akkor egy fehér, kerek rúna-követ nyújtott felém, melyen arany színnel volt bevésve az önzetlen szeretet szimbóluma. A minta nagyon hasonlít egy tradicionális kerek viking pajzs mintájára, vagy egy olyan napkeresztre, melynek a négy végén van egy-egy félkör, és a közepén is van egy kör. A szimbólumot a mellkasom közepére, a szegycsontomra rajzolta a dárdájával, majd a vendégemére is.

A négy kör összekötve, középen az ötödikkel, nekem az "Ötödik elem" film szimblikáját idézte, ám bizonyára sok alkimiai és gnosztikus hagyományban is létezik a négy őselem (Föld, víz, tűz, levegő) hasonló egyesítésével ás transzmutációjával kapcsolatos tanítás vagy szertartás. A középső, ötödik elem, mely az egész folyamatot beindítja, maga a feltétel nélküli, vagy önzetlen szeretet. Erre az inkák a Munay szót használják, míg az óészaki nyelvben az Ást szó áll a legközelebb hozzá. 

A négy sarokban lévő félkörök ugyanakkor a négyes szimbolika különböző köreit is képviseli, legalábbis Odin ezt mutatta: négy égtáj, négy évszak, négy napszak (napkelte, delelő, napnyugta, éjfél), négy fő erőállat vagy az Alsó Világ négy népe (Földanya, Állatok Népen, Növények Népe, Kövek Népe) és minden más olyan állomás, mely egy körfolyamat egyes fázisait alkotja. De ha egyelőre a négy elem szimbolikájánál maradunk, akkor gondolhatunk a Hathorok által tanított El Ka Lím Óm mantrára is, melyben a négy őselem isteni minőségét idézzük meg és egyesítjük a tudatunkban. Tehát nem csak azt gondolom, hogy a szeretet érzelmének rezgetése a szívcsakránkban és a lényünkben képessé tehet arra, hogy a négy elem áldását egyszerre megkapjuk, és a bennük szunnyadó erőket felébresszük az életünkben, hanem fordítva is: ha mélyítjük a kapcsolatunkat a négy elemmel, és gyógyulást kérünk az isteni Őselemektől, akkor megkaphatjuk a szeretet-energia ősmintájának rezgését, még abban az esetben is, ha gyermekkorban nem lettek feltöltve a "szeretet-telepeink". 

Magyarul, ha ezt a meditációt gyakorolni akarjuk, akkor képzeljük el a négy őselemet (vagy az egyéb négyes szibolikákat) egy kör vagy gömb négy iránya felé, és járjuk be ezeket a helyszíneket, kapcsolódjunk az elemekhez, de mindig térjünk vissza középre. Amikor úgy érezzük, hogy mindegyik elemmel elvégeztük a szükséges harmonizáló/tisztító munkát, akkor térjünk vissza középre, idézzük fel a szívükben a feltétel nélküli szeretet rezgését, és hávjuk be középre mind a négy elemet, és a létrejvő energiával töltsük ki az egész kört vagy gömböt, az egész energiamezőnket, mikro- és makrokozmoszunkat. 

A szeretet gyógyító és mindent egyesítő, mindent befogadó, megengedő energiájával érdemes minél többször dolgozni, mert valóban nagy gyógyír lehet lelkünk számára. 

A harc szimbóluma

A múltkori utazáson, amikor a pajzs szimbólumát megkaptam, Odin még egy rúnát nyújtott felém, melyen két, egymást keresztező kard volt. Kardot tartalmazó szimbólumot még nem kaptam eddig, csak a Mjöllnir szimbólum volt kicsit hasonló, amely a lélekvisszahívásban segít, mivel mindig visszatér ahhoz, aki eldobja. Ez a szimbólum is egy fekete rúnakövön volt rajta, napsárga színnel volt rajzolva. 

Odin intett, hogy forduljak meg, és a hátamra rajzolta a két fénylő kardot, a vallaimtól a csípőm két oldaláig. Utána megmutatta, hogy a két kard a harcban, közdelemben, a nehézségek legyőzésében segít. Az élet tele van kihívásokkal, és megtehetjük azt, hogy elmenekülünk előlük, vagy hagyhatjuk, hogy legyőzzenek a nehézségek. Ez a szimbólum azonban abban segít, hogy szembenézzek a nehézségekkel, kihívásokkal, viszgákal, kétségekel, amiket az élet küld elém, sőt, még a félelmeimmel és a belső gátjaimmal, elakadásaimmal is meg tudjak küzdeni a két aranylóan fénylő kard segítségével. A két kard azt jelképezi, hogy a jobb és bal kezemmel, illetve oldalammal (férfi és női, mágikus és misztikus) is szembenézzek a problémákkal. A kétségeket egyszerre két karddal kell ketté vágni, és akkor nem osztódnak tovább, hanem összeállnak egyetlen igazsággá, amint azt az Odintól kapott első rúna is tanítja. Az inkák is azt mondják, hogy a kétségek megakasztják az energia áramlását, míg a bizalom akadálytalanná teszi az áramlást. Amikor ki akarod használni az áramlás nagy erejét, akkor minden ellenállást feladva eggyé kell válnod vele, össze kell hangolódnod az energiával, és ellenállás nélkül kell befogadni mindazt, amit tanítani szeretne neked.

Az északi mitológiában sok híres kardról olvashatunk, az egyiket Tyrfingnek hívták, a másikat pedig Gramnak. Az első kard a Hervor nevű valkűré volt, akiról a Hervarar Sagában olvashatunk. Bárki harcolt ezzel a karddal, legyőzhetetlenné vált. A Tyrfig mindig úgy ragyogott, mint a nap, és akárhányszor kivonták hüvelyéből, valaki meghalt. A kard által ejtett legkosebb sebet sem élhette túl senki emberfia. A kardot a mítosz szerint két törpe, Dvalinn és Durin készítette Odin egyik fia, Svafrlami király részére. A kard sohasem tévezstett célt és győzelmet biztosított forgatójának, így értékes kicsnek számított. 

Svafrlami király egyik nap találkozott két törpével, és gyorsan rajzolt egy kört köréjük a levegőbe (ez egy megkötő varázslat volt), ami által megakadályozta, hogy a törpék eltűnhessenek. A két törpe elkezdett alkudozni, és megígérték a királynak, hogy elkészítenek neki egy mágikus, legyőzhetetlen kardot, ha szabadon engedi őket. A kard sohasem rozsdásodott meg, könnyedén át tudta vágni a vasat és a követ is, egyszóval rendkívüli kard volt. A törpék viszont nem vették jó néven, hogy a király foglyul ejtette őket, és mielőtt eltűntek a szeme elől, még néhány átkot szórtak az általuk elkészített kardra: a kivont kard által mindig meg fog halni valaki; a kard fogja Svafrlami király romlását okozni, és három gonosztett oka is lesz. 

A történet folytatását nem tudom, de a másik nevezetes mard nem más, mint a Gram ("ellenség"), vagyis az a mágikus kard, mely a Nibelunk mítoszban jelenik meg. Az Edda szerint egy Fafnir nevű törpe megölte az apját, hogy megszerezze tőle a nagy aranykincset. Fafnir később sárkánnyá változott, és úgy őrizte az aranyat a barlangjában. Testvére, Regin bosszút forralt ellene, és egy fiú, Sigurd segítségével megtalálta a rejtekhelyet, ahol a kincs volt. Regin egy nagyon erős kardot készített, mellyel képes volt megölni a sárkányt, és visszaszerezni a kincset. Egyes források szerint Sigurd ölte meg a sárkányt.

 

A pajzs szimbóluma

Ma hangszeres relaxáció vezetőképzést tartottam a Nomád Jógában, és az első gyakorlat egy révülés volt csörgővel. Mindannyiank elkezdtünk játszani a csörgőkön, kb 220-240 ütem/perc sebességgel, ami a legjobban utaztat. A feladat az volt, hogy utazzunk a Felső Világba, és találkozzunk a szellemi tanítónkkal, tegyünk fel neki egy kérdést, vagy kérjük meg, hogy tanítson, és hozzuk vissza magunkkal a tanítást, amit kaptunk tőle. 

Én megjelenítettem magam előtt az életfát, és hívtam az erőállataimat, hogy vigyenek a Felső Világba. A farkas jelentkezett először, ami azért is volt érdekes, mert ő nem annyira tipikusan a Felső Világba utazó állat, mint mondjuk a Sas vagy a Kondor, akik tudnak szárnyalni a Felső Világ dimenziói között.  De a Kolibri is megérkezett, és a többi erőállatom is, mégis a Farkasra bíztak, hogy vigyen fel a Felső Világba. A Kolibri is velünk jött, mint lélekvezető, a homlokcsakrám előtt lebegve. Megnyílt az Életfa, és elindultunk felfelé az odvas fa belsejében, mintha egy felfelé tartó alagúton keresztül mentünk volna fel a fény felé; egy idő múlva kiértünk az Életfa lombkoronájának a tetejére, majd a felhőkön keresztül folytattuk az utunkat fölfelé a Felső Világba. A sűrű felhőkön átkelve lemállott rólam minden, ami a Középső Világbeli azonosságomat alkotja, és a fénytestemben haladtam tovább, a Farkas pedig még jobban felragyogott, ahogy megérkeztünk a Bifrösthöz, a szivárványhídhoz. Innen már sejtettem, hogy ismét Odinhoz fogunk menni, ugyanis az utóbbi időben sokszor eszembe jutott, hogy mér régen kaptam újabb szimbólumot Odintól. Ez nyilván amiatt is lehetett, hogy mostanában eléggé lefoglalja a szellemi kapacitósomat az inka ösvény tanulmányozása és gyakorlása. Ugyanakkor Odin és az északiak sem felejtettek el, úgy látszik, hogy azon az ösvényen is lesz még dolgom.

Ahogy haladtunk a Bifröstön, érdekes módon nem párhuzamosan látszottak a különböző színű fénysávok, hanem mintha kereszbe átkeltünk volna a vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya sávokon, majd újra és újra kezdődtek volna a színek. A Bifröst a dimenziókat összekötő energiacsatorna, és ezért a háromdimenziós térben nem mindig értelmezhető módokon működik. Közben mellénk csapódott Geri és Freki, Odin két fénylő farkasa, majd Hunginn és Muninn, a két holló is megjelent felettünk. Lassan beérkeztünk Asgardba és a Valhallába, Odin elé. Közben láttuk Odin feleségét, Frigget, valamint Thort és Lokit is. 

Amikor odaértünk Odin elé, egy rúnát nyújtott felém: a fekete kövön vörösen fénylett az itt látható pajzs-szimbólum (óészaki nyleven Skjöldr). Majd a mellkasomra rajzolta a szimbólumot a dárdája fénylő hegyével, mintha lézerrel karcolná belém. A pajzs érdekes módon eltért a megszokott, kerek viking pajzsoktól. A felül egyenes, lefelé csúcsos formát "Heater"-nek nevezik, és más középkori gyalogos hadseregekben gyakoribb volt. Minden esetre a pajzs közepén van egy kör, ahol egyesül az energia, és négy vonal indul ki belőle fölfelé, lefelé, jobbra és balra. A pajzs két felső csúcsa a kulcscsontjaim végéhez esett, az alsó csúcs pedig a szeméremcsontomra, így az egész törzsebet beborította, a középső kör nagyjából a napfonatomnál volt. 

Amikor Odin elkezdte magyarázni a pajzs működési elvét (ilyenkor nem mondatokban jön az információ, hanem inkább holografikus közlés formájában, mintegy megjelenik az, amit átadni szeretne), akkor erős hasonlóságot éreztem a Munay Ki "Erő övei" védelmező rítusával, illetve az inka hucsa mikhuj technika is eszembe jutott. A pajzs ugyanis összegyűjti a felém irányítótt ellenséges energiát, és a négy elem segítségével megtisztítja azt. A négy vonal a négy őselemet (föld, víz, tűz, szél) képviseli, és a középpontban összegyűlik az energia, majd beépül az energiabuborékomba olyan formában, ami már nem káros a számomra. Az energia ugyanis nem jó vagy rossz, de bizonyos szándékkal feltöltve destruktív hatású lehet, ezért ezzel a pajzzsal kell átprogramozni, hogy tudjuk hasznosítani. Kaptam még egy szimbólumot ezen az utazáson, a "harc" szimbólumot, de arról egy külön bejegyzésben fogok írni. 

Ginnungagap szimbólum

Az alábbi szimbólum szinté Odintól származik, és a Ginnungagap nevet viseli. Az északi mitológiában ez a Teremtés őskáosza, melyben egyszerre van jelen a semmi, az űr és a végetlen sűrű, robbanásra, de ugyanakkor megszületésre kész anyag, és azt a pillanatot is jelképezi ez a szimbólum, amikor az EGY-ből, az eredendő egyensúlyi álapotból Kettő lesz, és az egymással ellentétes minőségek felé feszülő erők felveszik a küzdelmet egymással. A szimbólum egyszerre üres és teli, fekete és fehér, Jin és Jang, és a kettő közötti örök harcot is képviseli, mely valójában az egyensúly felé valő törekvés. 

Először nézzük meg, hogyan írja le a Ginnungagapot a skandináv mitológia:

Ginnungagap az üresség a Muspellheim és a Niflheim között, a kezdeti káosz jelképe a skandináv mitológiában. Amikor a hőség a Muspelheimből találkozott a zúzmarával a Niflheimből, a Ginnungagapban megszületett az ősóriás Ymir és az őstehén Audhumbla.

Az Eddában ez áll az akkori állapotról:

Rege-időn rég,
Ymir élt akkor,
nem volt homok, se tenger,
se hideg habok,
föld nem terült,
se fölöttünk ég,
nyílt varázsnyiladékban
fű nem feslett.

Három őserő hatott az űrben: a hideg, a meleg és a teremtő bölcsesség. A Ginnungagaptól északra eredt a hideg forrása, a Hvergelmir, ami mindent fagyossá tett maga körül. Délre eredt a meleg forrása, amit Urd forrásának neveznek. A kettő között, a Ginnungagap alatt eredt a teremtő bölcsesség forrása, amely olyan mély, hogy Odin elméje sem tudja felmérni. Ezt a forrást nevezték el később Mimir kútjának. Ott volt a mag amiből az Yggdrasil nőtt ki, s amelyiket Mimir fájának is neveznek.

"A kezdetben semmi sem létezett. Se a föld, se a hatalmas óriások és még az emberek vagy az állatok sem. Csupán egy nagy üresség volt, amelyet Ginnungagapnak hívtak. A nagy ürességtől északra a sötétség és a köd birodalma, Niflheim helyezkedett el. Itt volt a Hvergelmirnek nevezett forrás, amelyből tizenkét fagyos folyó eredt az ürességbe. Délen a tűz birodalma, Muspellheim rejlett. A hőség, a láva és a lángok miatt nem volt olyan élőlény amely képes lett itt volna megélni. Tüzes folyók eredtek innen, amelyek keserű mérget árasztottak magukból. Ahogy összegyűlt a rengeteg méreg, egy tömör masszát alkotva az üresség felé áramlott. Az ellentétes pólusú folyók találkoztak az ürességben, és így elkezdett olvadni a jég, amelyből megszületett Ymir, az első (fagy)óriás."

A szimbólumban a két félkör vagy mandarin-gerezd alakú rész a Fagy és a Tűz, vagy a Jin és a Jang, a homokórához hasonló külső kontúrok pedig magát az Űr szakadékát jelképezik, melybe beleesik a lélek, és elindul a teremtés körforgásának útján. A két szűkület a Kezdet és a Vég, a Teremtés és a Ragnarök, és az az isteni bölcsesség, mely az időn és az elmúláson túl látja az örök körforgást és megújulást, a Kozmikus Rendet. Ez volt az a szimbólum, amely "színváltó" módon jelent meg a rúnakövön, amit Odin felém nyújtott: egyszer fekete alapon fehér vonalak látszottak, majd hirtelen átváltott a negatívjába, majd vissza. Odin a torkom tövére rajzolta a szimbólumot, ezzel is utalva arra, hogy a torokcsakra az Isteni rend felismerésének központja. Odin azt mutatta meg, hogy a szimbólumot a kettősségek és a tőlük való félelem feloldására kell használni. 

A gyökerek szimbóluma

Egy újabb szimbólumot kaptam Odintól, ezúttal egy olyan személyt kezeltem éppen, aki gyökértelennek éreztem magát, nem tudott kapcsolódni az őseihez a szülőföldjéhez. Amikor megérkeztünk Odinhoz, akkor odavitt az Yggdrasilhoz, a Világfához, és bevitt a gyökerei alá, mintha egy kis barlang lenne a vastag gyökerek között. Amikor felnéztem, akkor nem csak azt láttam, hogy a vastag gyökerek sugárirányban terjednek szét a tönk aljából kiindulva, hanem azt is, hogy az egyes gyökerek számtalan szállal összeköttetésben vannak egymással, minden mindennel összefügg. Így a Világfa gyökerei alulnézetből nem csak egy szerteágazó kronához vagy csillaghoz hasonlítottak, hanem a gyökereket összekötő keresztirányú szálak szinte egy pókhálóhoz hasonló mintát rajzoltak ki. 

Odin a kezembe nyomott egy fekete rúnakövet, melyen világoskék vanalak rajzolták ki az alábbi ábrát: hatszög irányba indulnak ki a küllők, vagyis a gyökerek, őket pedig egy belülről kifelé csavarodó spirálvonal köti össze három és fél körben. Utána Odin a talpunkra rajzolta ezt a jelet, és kérte, hogy álljunk mezítláb a talajon az Életfa mellett, és "eresszünk gyökeret". Ezáltal az ősök kollektív tudatához tudtunk hozzáférni, és mindaz az információ és benyomások elérhetővé váltak számunkra, melyet valaha valaki a földön megtapasztalt. A múlt befolyásolja a jelent, a jelen pedig a jövőt, legalábbis ha lineáris, egyirányú vektorként képzeljük el az időt. Ha egy mezőként képzeljük el, akkor pedig még jobban érzékelni tudjuk az összekapcsoltságot a körkörös idő és a folyon egymásba fonódó emberi karmák, ok-okozati láncolatok vetületében. 

A szimbólum a pókhálóhoz is hasonlít, és a pók Puma elmondása szerint az az erőállat, mely az egész életét megoldja a saját szaktudásával és a saját maga testéből kiválasztott anyagokból készít hálót. Amikor a Nornák vezetésével belenyúlunk valaki karma-szövedékébe, akkor az előre-hátra és oldalra is befolyásolja mindenki másnak az életét. Nem húzhatunk ki egy szálat a pókhálóból anélkül, hogy egy csomó minden más is ne mozdulna meg vele. 

A három és félszer körbetekeredett szál a Kundaliní energiát is jelképezheti, mely ha egyszerr felébred, és "felszabadítja" a gyökereinket, akkor végigégeti a különböző csakrákat és a szusumnát, és ezáltal a karma jelentős része elég. Hogy miért világoskékek a szimbólum vonalai, az még nem egyértelmű, de meglehet, hogy a vízre utal, melyet a gyökerek mindenhonnan összegyűjtenek. A Gyökerek (Roetr) szimbólumot tehát leginkább a talpcsakrára érdemes kivetíteni, és az ősökkel, az Alsó Világgal, A tudatalattival történő munkát lehet megtámogatni vele. 

Az Ősök szimbóluma

Ez a szimbólum, melyet szintén Odintól kaptam az egyik gyógyítás közben, egy olyan alkalomal érkezett, amikor a kezelt személynek nem volt elegendően mély kapcsolata az apai és anyai őseivel, így nem tudott rájuk támaszkodni és erőt meríteni belőlük, és maguk az ősök is gyógyításra szorultak, mert sok transzgenerációs karmát hordoztak magukban. 

Amikor gyógyítás közben kapok egy szimblumot, akkor engem és a vendégemet is elvisznek a Valhallába az erőállatok, és tulajdonképen mindketten megkapjuk a beavatást a szimbólumra, ugyanis Odin mindkettőnk testére rárajzolja vagy karcolja a szimbólumot a lándzsája hegyével a megfelelő helyre. De először egy rúna-kövön szokta nyújtani felém. A kő ezúttal fekete volt, a szimbólum kontúrjai pedig pirossal rajzolódtak ki, a vér szerinti összetartozást jelképezve. Utána mindketten lefeküdtünk Odin előtt, és a szimbólumot a combjainkra és a hausnkra rajzolta, méghozzá fejel lefelé. Vagyis a két hegy csúcsa a combunkon volt, és a térdeink felé mutatott, a napkorong és a sugarai a köldökünk alatt voltak, a folyó pedig a köldökünktól (a születés pontja) a szívünkig rajzolódott ki. 

Az Ősök szimbólumának kifejtését a következőképpen tudom értelmezni: A két hegy az apai, illetve anyai ősök összességét képviseli, mintha az összes csontjuk, emlékül, mentális benyomásuk össze lenne gyűjtve ebben a hegyben. A folyó a két hegy között az ősöktől származó áldást és erőt képviseli. Ha egy vizuális utazásban vagyunk, akkor a két hegy és a folyók részleteinek megfigyelése sok információval szolgálhat az illető és ősei életével kapcsolatban. A Napkorong a két hegy között a Forrást jelöli, vagyis Istent, a Nagy Szellemet, melyből minden származik eredetileg. A napnak hét sugara van, ennek számos kifejtése létezhet. Amikor az Ősök gyógyítását végezzük, akkor is a Teremtőig szoktuk visszakövetni az ősök vonalát. Bár a víz és a Tűz (a Nap) ellentétes elemeknek tűnnek, mégis a Napből származik eredetileg minden.

Máni - a Telihold szimbóluma

Sok minden zajlik az életemben és a tudatomban a mostani időszakban, tanulási folyamatok is zajlanak, párhuzamosan több is.  Odin szimbólumai azonban mégsem maradoznak el, egyéni kezelések közben valahogy mindig jön egy-egy újabb szimbólum, ami éppen az adott személy problémájához vagy utazásához nagyon fontos. Így kaptam meg a Talihold-szimbólumot is, amit a vendégemnek meg is mutattam, mivel már az utazás előtt kifejezetten kérte, hogy ha jön valami szimbólum, azt osszam meg vele. A Telihold-szimbólum a női teremtőerő szimbóluma, de ugyanakkor az egyensúly szimbóluma is. Igazából egy teljes élet-térkép, amit sokan tudunk használni meditációhoz és az egyensúly megteremtéséhez. 

A szimbólumon belüli két körmetszet a személyiségünk női és férfi oldalai, illetve ha úgy tetszik, a jobb és bal agyféltekénk, vagy a jin és a jang energiák. Az energiánk, figyelmünk, fókuszunk általában e két pólus között lüktet, és a jóga, illetve minden őnmegvalósítási módszer alapcélja az, hogy egyensúlyt teremtsünk a kettő között, íga az fókuszt és a tudatunkat középre hozzuk, a vízszintes vonal közepére. Innen tudunk elindulni a két kapu felé. A lefelé nyíló kapu a tudatalattit és az Alsó Világot képviseli, a Hold árnyékos oldalát, melyet sohasem láthatunk a földről a szemeinkkel vaqgy távcsővel. Ám ahhoz, hogy kijussunk ezen a kapun, át kell törni az egó és a hitrendszereink falát. Miután megjártuk az utat lefelé, és egyesítettük a mikorkozmoszunkat a Makrokozmosszal, elindulhatunk fölfelé, a Felső Énünk felé, melyet a Hold fényes oldala képvisel, néha teliholdként, jól látható módon, néha újholdként, alig látható módon. Itt is át kell törnünk az egónkon és az önkorlátozó hiedelemrendszereinken, és akkor a kör kerülete, mely a Mikrokozmoszunk, tehát az egyéni tudatunk és a Makrokozmoszunk, a termetmett világmindenség közötti határvonalat képviseli, feloldódik, vagyis a kör kifordul magából és a kettő összeolvad. 

Amikor elutaztam Odinhoz, akkor egy fekete követ nyújtott felém, melybe világoskék vonalakkal volt belekarcolva a szimbólum. Majd a tarkómra, a látókéreg körüli területre rajzolta a szimbólumot. Odin felhívta a figyelmemet arra, hogy a Hold sötét oldala ugyanolyan fontos, mint a látható oldala. Utána megmutatta, hogy ha elkezdem "összehajtogatni" a szimbólumot, akkor egyre több tudati rétegben és dimenzióban fogja kifejteni a hatását.

Próbáljátok ki ezt a szimbólumot meditácóra. érdemes megfigyelni, hogy a szimbólum melyik részén látod magadat, ha úgy képzeled el, mint egy térképet, merrefelé mozogsz, mi történik, milyen tárgyakat, eszközöket, fegyvereket találsz a különböző pontjain, és milyen feladatokat kell megoldanod. Akár többször is megismételheted ezt az utazást az életed különböző állomásain. 

A Földanya szimbóluma

Újabb szimbólumot kaptam Odintól az egyik gyógyítás közben. A vendégnek, aki nálam volt, olyan problémája volt, hogy el volt zárva az érzelmeitől, a szexuális energiájától, az Alsó Világbeli ösztön-énjétől és a Földanya tápláló, megtartó szeretetétől. Ez sok nőre jellemző mostanában, de férfiakra is sok tekintetben, hiszen a férfi és női őserő kéz a kézben járnak egymással mindenkinek a lelkében. Aki nem kapta meg az anyai szeretetet és törődést, abból nehezen válik férfi, mivel az anya az, aki először férfivá avatja a fiát, az apa a második, és végül a párja a harmadik, a gyerekei pedig apává avatják. Tehát sokan vagyunk úgy, hogy nem tudunk kapcsolódni az érzelmeinkhez, nincs kapcsolatunk az Alsó Világbeli énünkkel, az árnyékainkkal. Mindezeket a méh- vagy anyasebeket a Földanyával való kapcsolat tudja meggyógyítani. 

Régóta nem kaptam már újabb szimbólumot Odintól, mert sok minden zajlott az életemben mostanában, és az eddigi harmincnégy szimbólumot sem használom olyan intenzíven, mint amennyire szeretném. Ez alkalommal azonban a farkasuom felültetett a hátamra engem és a vengédemet is, akit kezeltem, és elindultunk a szivárványhídon a Valhalla felé. Útközben sokféle állatpárral találkozunk, mintha Noé bárkáján mentünk volna végig (bár ez a monda más kultúrákban is előfordul), és végül Thor két kecskéjével, Freyja két macskájával, majd Odin lovával, két farkasával és két hollójával is találkoztunk. 

Amikor odaértünk Odin elé, akkor egy vörös rúna-követ nyújtott felém, melybe fehér vonalakkal volt belevésve a fenti szimbólum, a Földanya szimbóluma. Hét, egymásba ágyazott csepp alakú vonal, csúcsával felfelé, mintha egy félbevágott hagyma lenne. Utána Odin a hasamra rajzolta a szimbólumot, a csúcsa a köldökömet érintette, az alja pedig a szeméremdombomnál kezdődött. Majd a vendégemnek is a hasára rajzolta, és közölte, hogy ez a rúna gyógyítja a méh sebeit, és helyreállítja kapcsolatunkat a Földanyával. Megköszönve a szimbólumokat, elindultunk visszafelé az Életfához. 

Nemrégiben kaptam meg Orsival együtt a Munay-ki 13. rítusát, ami szintén egy anyaméh-rítus, és elsősorban nők számára fontos, de férfiak is megkaphatják, ha szeretnék gyógyítani az édesanyjukat, női felmenőiket vagy más nőket, illetve a saját női energiájukkal szeretnének mélyebb kapcsolatot kialakítani. Ez a szimbólum szépen rezonált erre a Munay-ki rítusra is. A Földanya-szimbólum námileg azonos minőséget képvisel a kettővel ezelőtti anyaméh-szimbólumhoz, mégis más, mélyebb, globálisabb a jelentősége és a rezgése. 

A Földanya archetípusát Moder Jörd-nek nevezik óészaki nyelven, és Odin egyik párja, egy óriás, Thor anyja. Ezért volt Thor méltó ellenfele az óriásoknak, mivel voltaképpen az ő nemzetségükből származott. 

Bár egyes források az Ász istenekhez sorolják, eredetileg valószínűleg az óriások leszármazottja lehetett. A próza Edda szerint Jörd apja Annar, anyja pedig az Éjszaka istennője volt, nagyapja Narfi. Féltestvéreit Audnak és Nappalnak hívták.