Gaia-Tree, új kristálykoponya

Ez a legutóbbi kristálykoponyám, kb 1,5 kg súlyú, és egy brit kereskedőtől kaptam. A koponya gránátból van, és a híres Mitchell-Hedges koponya mintájára készült, azaz megegyezik egy emberi, női koponya méretarányaival. Leültem vele meditálni már az érkezésekor is, és azt láttam, hogy a hatalmas kristálykoponya átalakul Életfává, melyen kígyók tekergőznek. Az Életfa gyökere a Földanya szívéig nyúlik, és körülöleli azt, a lombkoronáján ül a Nap, a Hold és a csillagok. A koponya a Gaia-Tree nevet kapta Illetve közölte), melyben benne van a Földanya és az Életfa is. Több helyre is vittem magammal augusztusban és szeptemberben, és sok változást is hozott az életemben ez az időszak. 

Ma ismét leültem meditálni a koponyával, és azt láttam, hogy amikor megjelent előttem az Életfa, egy nagy béka feje jelent meg belőle, és a béka kinyújtotta hosszú, villás nyelvét, a nyakam köré csavarta, majd letépte a fejemet. A fej letépése sok esetben az egó elvesztését jelenti. Utána bekebelezte a testemet, és megemésztette. A béka hátán lévő hólyagokból mérgező anyagok párologtak ki, de ugyanakkor ezek az anyagok a tudatot megnyitó hatással is rendelkeztek. Az Életfa levelei magukba szívták ezt a párát, ami én voltam, és így a leveleket és az egész Életfát átjárta a misztikus tudatosság energiája. Az Életfa törzsén ismét egy kígyógt láttam tekergőzni, és úgy tűnt, hogy az Életfa egyszerre volt a Jó és a Rossz tuádásának fája, valamint az Életfa is. Mindkettőről van szó a bibliaia Édenkertről szóló történetben. Gyanítom, hogy a "jó" és a "rossz" csak később lettek hozzáadva, eredetileg csak a Tudás és az Élet fája voltak. Ehhez szokták még hozzátenni az andoki hagyományban a Szeretetet (Munay) és a Szolgálatot (Llankay), és így megkapjuk a négy isteni esszenciát, melyekhez kapcsolódnunk kell az életünk során. 

A fa törzsén ismét megjelent a koponya-forma, és a rajta kúszó kígyó belemászott a koponyába. Ez talán a Kundaliní felébredésére utaló szimbolika lehetett. Utána az Életfa azt mutatta, hogy "Ha bajod van az emberekkel, akkor menj ki az erdőbe, és ölelj át egy nagy fát. A fa majd meg fogja modnani, hogy mi a teendő. Szóval fogom majd építeni a kapcsolatomat a fákkal, és tanulni tőlük, valamint gyógyítást kérni az életemben zajló eseményekre. 

2021 - a számvetés éve

A múlt héten, még a korlátozások előtt posztoltam egy mémet a Facebook oldalamra, melynek a témája az volt, hogy 2021-ben még nagyobb próbatételeknek nézünk elébe, mint amilyenre a 2020-as, szintén fullextrás év sikeredett. Sokan felháborodtak, hogy mit riogatom itt a népet, amikor így is sokan már a félelemtől dermedten várják a járvány "végét". Azt nem szabad azonban elfelejteni, hogy a járvány igazából csak a jéghegy csúcsa, mert ha figyelünk, akkor észrevesszük, hogy közben erőteljes, globális mértékű változások is zajlanak. Egyet szerintem biztosan leszögezhetünk: bármilyen is lesz az új "normális", köszönőviszonyban sem lesz azzal az élettel, amit eddigi 20-30-40 (kinek mennyi) évünk alatt kényelmesen megszoktunk. 

Szóval miután így leoltottak az ismerőseim riogatásért, gondoltam egyet, és leültem dobolni a kristálykoponyáimmal, hátha mutatnak valamit 2021-el kapcsolatban. Már asztrológusként is tartottam magam egyébként ahhoz a nézethez, hogy világvégét jósolni (gondoljunk csak a Y2K vagy a 2012 őrületre) nem kifizetődő dolog, mert ha nem jön be, akkor mindenki ki fog röhögni, viszont ha bejön, akkor sem fog gratulálni senki. Szóval amit a kristálykoponyák mutattak, arra én sem voltam felkészülve, illetve dehogyisnem, a hangulatom az már fel van készülve, de azért mindannyiunk java érdekében én is reménykedtem volna benne, hogy 2021-ben jön már valami fény az alagút végén. Tehát ha így lesz, ha nem így lesz, reméljük, hogy inkább jobbra fordul az élet 2021-ben, mint annál rosszabra, ami a jóslatban szerepel. 

Szóval a Kilenc Kristálykoponya tanácsa szerint a következők várhatók 2021-ben (megjegyzem, hogy még csak nyolc koponyám van, de a kilencedik valószínűleg ott készülődik valahol az éterben, hogy megérkezzen): Tűzvészek és cunamik lesznek több helyen, ami az amúgy is küszködő bioszféra számára rémálom, de viszont az ott élő embereknek nyilván nagyjából a véget jelenti. Aki túléli, az elköltözik valahová máshová. A migráció, népvándorlás amúgy is jelentős lesz, mint ahogy már el is kezdődött az afrikai lakosság északra vándorlása és a kínaiak kiszivárgása minden jóléti államba. A gazdasági válság öt évre prolongálva van, tehát korai lenne még jövőre annak is az enyhülését vizionálni. Miközben a világ többi része az életszínvonal hirtelen esésével küzd (az eddig is nélkülöző embermilliók esetében add össze, hogy ez mit jelent), egyedül Kína hasít a gazdaságban, iparban, innovációban, árutermelésben és exportban. Elárasztják a világot a termékeikkel, és szép csendben legyarmatosítanak mindenkit. 

Eközben a Közel-keleten háborúk zajlanak, ki tudja milyen alapon: vallás, olaj, politika, válságkezelés stb. De viszont Latin-Amerikában is beindulnak a drogkartellek és a korrupt, militáns rezsimek és fenntartható élet helyett ott is a rablógazdaság, terrorizmus és az általános nyomor terjed egyre jobban. Bár nem így lenne! Az USA-ban tömeges tüntetések zajlanak, inog a gazdasági és politikai egyensúly. Az egyetlen jó hír az volt, hogy a járvány hirtelen eltűnik, magától megszűnik valamikor az év elején, de ez is csak arra lesz jó, hogy rájöjjünk: nem ez volt a legnagyobb problémánk. Eddig a jóslat dióhéjban.

Minderre az eddigi gondolkodási paradigmáinkkal; gazdasági-társadalmi mechanizmusunk, fogyasztási szokásaink és életmódunk megtartásával szinte lehetetlen felkészülni. Hiába tele a spájz, hiába élsz egy jóléti országban, ahol alacsony a népsűrűség, a vihar mindenhová betör így vagy úgy, a változás szele mindent kisöpör. Talán az egyetlen dolog, ami érintetlenül marad, sőt az elpusztult régi paradigmák romjain meg is tud erősödni, az a spiritualitás, a szellemi úton járók életében ez az egy biztos kapaszkodópont lesz. Tegyük hozzá, hogy itt nem az intézményesült egyházak által propagált spiritualitásra gondolok, mely irrelevánssá válik. Talán csak az iszlám fog megerősödni, de azzal sem járunk túl jól. A káosz és a pusztulás (ami persze nem egy évig tartó folyamatokat jelent, hanem ez az átrendeződés a következő 50-100 évre is kiterjed, és sok áldozattal fog járni) tulajdonképpen elősegíti az elavult és fenntarthatatlan dolgoktól való megszabadulást, és helyet teremt egy új rendezettségi állapot kialakulására. 

Én hosszú távon optimista vagyok (bár lehet, hogy azt az időszakot már ebben a testben nem fogom megérni), de bízom benne, hogy a fenntarthatatlan anyagi habzsolás irányába jócskán eltolódott értékrendünk a helyére fog billenni. Ennek természetesen feltétele a mohóságon történő felülemelkedés, ami csak azoknak fog sikerülni, akik a szellemi úton elindulva rátalálnak az Önvalójukra. Egy biztos, hogy ez nem fog anélkül menni, hogy kilépnénk a komfortzónánkból. A fejlődésnek mindig ára van, és az ember hajlamos belekényelmesedni a megszokott helyzetbe, amíg csak nem kényszeríti valamilyen fájdalmas körülmény a változásra. Ezért úgy érzem, hogy 2021 a számvetés éve lesz sokunk számára: mint a halál pillanatában, lepörög előttünk eddigi életünk és talán elkezdjük egy másik szemszögből látni azt az értékrendet, amit eddig megszoktunk, és amit már el kell engedni, át kell alakítani. A válságos időszakokat mindig ki kell használni, mert lehetőséget adnak a mélyebb felismerésekre. 

Végezetül néhány szót a fenti képről. 1838-ban, az ausztráliai Kimberley környékén fedezték fel ezeket a barlang-festményeket. Hogy milyen régiek, erről csak feltételezések vannak. Egyes szakértők 17 ezer évesre becsülték a korukat, míg mások, a környéken talált emberi maradványok és kőeszközök alapján azt állítják, hogy akár 100 ezer éve is keletkezhettek a festmények. A rajtuk ábrázolt antropomorf lényeket a környékbeli őslakosok Wandjinának nevezik, és a Földre szállt szellemeknek, az Emberiség ősnemzőinek tartják őket, akik esőt, termést és jólétet hoznak. Hasonló, az égből a földre szállt istenek vagy ősök számos természeti nép teremtésmítoszaiban léteznek, a sumér és főníciai kultúráktól kezdve egészen az indián kultúrákig, vagy akár az afrikai dogonokat is említhetjük. Mindezt csak azért írtam le, mert amit mi rekonstruálni tudunk a Föld és az emberiség történelméről, az vélhetően egy nagyon kicsi töredéke annak, amit például az ókori mítoszokban rögzítettek és továbbadtak. Ezzel kapcsolatban Biaggio Russo "Istenek rabszolgái" című műve egy nagyon érdekes és tanulságos könyv, a benne említett Anunnaki témával kapcsolatban viszont ezt az anyagot is ajánlom elolvasásra azoknak, akik tudnak angolul.

Amenti csarnokának őrzője

Ma hangszeres relaxáció-képzést tartottam, és a nap végén csináltunk egy közös csörgős lélekutazást. Szokás szerint létrehoztam a teret az utazáshoz, az Életfa mellett ültünk, és körbevettek bennünket az erőállataink. Egy darabig nem történt semmi, arra próbáltam figyelni, hogy kivel mi történik, mennyire tudják követni a ritmust, vagy milyen nehézséget élnek meg esetleg a gyakorlat közben. 

A csörgőzés közben azt éreztem, mintha az egyik új kristálykoponyám, az ametiszt koponya jelezné a jelenlétét, majd elindult egy utazás. Az Életfa törzsén megjelent egy háromszög alakú nyílás, mely belülről lilás fénnyel világított. Valamiért Thoth-ra asszociáltam, bér ő személyesen nem jelent meg ebben az utazásban. Bizonyos legendák szerint azonban ő hozta létre az Amenti csarnokait, hogy átmentse oda az emberiség ősi tudását Atlantisz pusztulása elől. Az Egyiptomi halottaskönyv szerint a beavatottnak és a holtak lelkeinek is át kell jutniuk ezeken a csarnokokon, mert ott kapnak beavatást az Emberiség ősi tudásába, mely nélkül nem lehetnek elég bölcsek a túlvilági élethez. Sok más monda is kering az Amenti csarnokairól és arról, hogy hol találhatóak, és mit rejtenek, de nézzük tovább az utazást!

Egy lilás fényben világító, áttetsző fénylényt láttam meg, akiről meg voltam győződve, hogy az ametiszt kristálykoponyában lakó szellemmel azonos. "Anubhi vagyok, a Csarnok könyvtárosa, Thoth megbízásából őrzöm az ősi tudást. Te bármikus beléphetsz ide és kérdezhetsz tőlem, de ez nagyon keveseknek adatik meg." "Anubisz?" - gondoltam, mert tudtam, hogy van egy ilyen nevű egyiptomi isten. "Nem, Anubhi." - sugározta felém a választ. Vékony, "értelmiségi" sziluettje volt, aki legalább annyira imádja a könyveket és a tudást, mint én. Körbepillantottam. A könyvtár nem volt túlzsúfolt, de azért mindenhol akadt egy-egy papirusztekercs, vagy egy-egy vésett kőtábla, melyek képernyőhöz hasonlóan voltak a falba illesztve. Amikor felemeltem egy papiruszt, akkor láttam, hogy csak akkor jelennek meg rajta a jelek és a képek, amikor kérdezek valamit. Tehát, ahogy korábban az Akasha könyvtárban tett utazásomban, vagy a kristálykoponyák lbelső tereiben már sokszor láttam, az informácók nem térben és időben egymástól távol eső lapokra, kövekre voltak rögzítve, hanem a kérdésemnek és a "hozzáférési jogosultságomnak" megfelelően jelentek meg a felületeken. A fali polcokba illesztett szintén lilás kőtáblákon egész történelmi vagy csatajelenetek elevenedtek meg, ahogy rájuk pillantottam. A többi viszont üresen, fakón sugározta a lilás fényt. 

"Miért gyűjtöttétek össze ide a sok-sok millió korábbi földi civilizáció tudását?" - kérdeztem Anubhit. "Azért, mert az emberiség pár ezer évenként elpusztítja önmagát és a civilizációját, viszont mindegyik ember életének mindegyik napján szerez újabb tapasztalatokat, melyek ebbe a könyvtárba kerülnek. Aki beavatást nyer ebbe az ősi tudás-forrásba, az az őseink tudását felhasználva praktikusabb megoldást találhat, mint a mondern ember, aki vaktában tapogatózik. Sok-sok problémát sokkal jobban meg tudtak oldani az őseink, mint mi."

"Hogyan nyerhetek beavatást?" - kérdeztem a könyvtárost, aki láthatóan örült, hogy itt vagyok, és hogy egyáltalán van valaki, akét érdekel ez a temérdek rábízott kics. Intett, hogy kövessem. Igazából az eddigieket is inkább sugalta, mintsem hogy szabatos nylevtani megfogalmazásban adta volna ét. Anubhi egy központi terembe vezetett, ahol egy szökőkutat láttam. "Ez a Bölcsesség Vize" - mutatta. Az erőállataim lelkesen ittak is a vízből, valamint láttam, hogy sok-sok állat szelleme megy oda inni, valamint a növények is kapcsolatban állnak a Bölcsesség Vizével, és a gyökereiken, a gombafonalakon keresztül szívják fel, és áramoltatják körbe a vizet. A Földkerekség kövei, ásványai is kapcsolatban álltak ezzel a vízzel a földkérgen keresztül. Így mindegyik állat, növény, kő mindig tudta, hogy mi a teendője, és pontosan aszerint cselekedett. Mi ösztönlénynek szoktuk őket nevezni, valójában azonban pontosan tudják, hogyen kell élni az életüket, és ezért nem is gondolkodnak úgy, mint mi, csupán tárolják és élik a bölcsességet. Azt is láttam, ahogy az Yggdrasilnál, a vikingek életfájánál a nornák félig Mímir forrásában állnak, mely szintén a bölcsesség vize, és ott szövögetik mindenki sorsfonalait. Ők is maguktól tudják, hogy ki milyen sorsot érdemel, és aszerint fonják sorsfonalát. 

A terem másik sarkában a "Látás tüze" égett egy fáklya formájában. Ebben a tűzben volt az az erő, emlynek segítségével meg tudjuk különböztetni a Valóságot a Látszattól. A harmadik sarokban a "Termékenység Földje" állt egy kupacban egy nagy, kehelyszerű állványon. Tudtam, hogy az a teremtő erő, mely minden faj létrejöttéhez, születéséhez szükséges, ebben a földben rejtőzködik. És végül a negyedik sarokban egy fehéresen-áttetszőn örvénylő szellőspirált láttam egy oszlopból kiemelkedni. A "Változás szele". "Mindenki az állandóságot keresi ebben a világban, és nem hajlandóak tudomást venni, arról, hogy a Változás szele egy szempillantás alatt továbbfújhat mindent, amihez ragaszkodunk, és teljesen új helyzetbe hoz." - magyarázta Anubhi bölcsen mosolyogva. Ekkor az "Ötödik elem" című film egyik jelenete jutott az eszembe, és elkezdtem keresni a négy sarokban álló őselemek között középen az ötödiket, mely mind a négyet összekapcsolja. 

Rájöttem, hogy az ötödik elem a Szeretet, mert nem elég tudni és bölcsen viselkedni, meg kell tanulni szeretni is, mert anélkül ez a tudás nem fog senkinek sem segíteni a problémái megoldásában. Egy dobogó emberi szívet láttam középen, amint egyre magasabbra emelkedik. Közben megéreztem azt, hogy nekem kell odaállnom középre, mert az a legfontosabb feladatom, hogy megtanuljak szeretni, és ez lesz az erő, melynek segítségével másoknak is tudok segíteni. Az öt elem kirajzolta a gízai nagy piramis formáját, nem véletlen tehát a piramis formája, illetve, ha nem is ebben a dimenzióban, de a szakrális térben valahol mélyen a piramis alatt helyezkednek el az Amenti csarnokai. 

Az utazás itt lassan véget ért, és ismét a felszín, és az Életfa törzse felé kezdtünk emelkedni. A lilás kapuban búcsút intett nekem a szellemi segítőm, utánam küldve még néhány instrukciót: "Sohasem szabad büszkévé válnod a megszerzett tudásra, mert akkor elveszíted. Ameddig alázatos vagy, bármikor beléphetsz ide, és felteheted a kérdéseidet, elviheted a tudást a segítségre szorulóknak. Sohase gondold az, hogy hiányos a tudásod, és fogadj hálával minden felismerést és mindeg tudás-morzsát, mely bármilyen csatornán keresztül, bármilyen formában eljut hozzád. A tudás mindig éppen akkor fog megérkezni hozzád, amikor szükséged va rá. Viszont a jellemerődet, szeretetedet és tisztaságodat neked kell fejlesztened, hogy megbízható őrzőjévé válj a tudásnak és a Föld bölcsőjében valaha született ősrégi civilizációknak. Ez a tudás sok helyzetben létfontosságú lesz most is az Emberiség számára, és meg fogja menteni társaidat a pusztulástól." 

Virakocsa, újabb kristálykoponya

Hirtelen lelkesedésemben vettem még három kristálykoponyát az eddigi hét mellé. Igaz, nem nagyok, de egy ametiszt, egy lapis lazuli és egy sardonix koponyát szereztem be. A lapis a legkisebb, és amikor első alkalommal leültem utazni a három új koponyára hangolódva, akkor ő jelentkezett elsőnek. 

Az Életfa mellett sétáltunk az erőállataimmal, és ezt hallottam: "Virakocsa, Virakocsa, Virakocsa". Ebből kikövetkeztettem, hogy ez lehet a neve, ami az inkák fő istenségének is a neve. A négynapos látomáskeresés alatt is volt egy olyan látomásom, amelyben megjelent Virakocsa, és indiánok tettek-vettek körülötte. Emellett elkezdett érdekelni az inka sámánizmus is, tehát ismét egy olyan dologról lehet szó, amelynek párhuzamos vonalai majd valahol a végtelenben összeérnek. 

A lapis lazuli koponyát láttuk magunk előtt, hatalmas méretben, majd beléptünk a kristályszerkezetébe. Érdekes módon, nem homogén szerkezetűnek látszott, hanem mintha három részből állna. Először lefelé irányult a figyelmünk, és a lábunk alatt sötét kékeszöld, pezsgősüveg-színű vizes, de inkább kocsonyás, áttetsző massza húzódott, egészen végtelen mélységig. Rá lehetett állni, mert olyan volt, mintha sűrű víz lenne, de ugyanakkor bele is lehetett süllyedni. Az alján víz alatti szirtek, zöld vízinövények, és mindenféle víziállatok voltak. Mintha a koponya elősegítené az utazást az alsó világba, de főleg a vízzel, érzelmekkel kapcsolatos dolgokat szeretné ott megmutatni. Lassan visszatértünk a felszínre, ott pedig oszlopos csarnokok, paloták, katedrálisok rajzolódtak ki a koponya belsejében, üreges, légies, mégis szilárd struktúrában, a lapis foltos-kékes színeiben.

Ahogy felfelé néztünk, a lapis lazuli koponya belseje mintha az egész éjszakai égboltot és annak összes csillagképét kirajzolta volna.  Az a benyomás alakult ki bennem, hogy ez a koponya elősegíti az utazásomat mindhárom világba, és segít a keresésben, valamint védelmet is ad. Azt is megkaptam az utazás során, hogy jó, ha minél többet viselem a nyakamban, a szívem fölött, szertartások és gyógyítások közben, bár méretei miatt ez nem olyan kényelmes. Védelmet ad, és a gyógyító folyamatok átadását is segíti. Még lesznek kalandjaink együtt valószínűleg. A másik két koponyával még nem volt időm utazni, de a szardónix koponya terveim szerint a házunk alapjában lesz elásva Csúcshegyen, az ametiszt koponyáról pedig majd kiderítem, hogy mi a szerepe. A továbbiakban összegyűjtöttem néhány információt a lapis lazuli kő szerepéről a különböző ókori kultúrákban, ahol ismerték és alkalmazták. 

A lapis lazuli nevét az arab „Azul” (ég) és a latin „Lapis” (kő), összetétele alkotja, erre utal a lazavard perzsa-arab névből átvett latinos változat, hiszen a lapis lazuli kék követ jelent. A lazúrkő, természetes ultramarine, átlátszatlan, amelynek színe utánozhatatlanul szép kék. A világosabb Chile-lapis több kalcitot és szennyező dolomitot tartalmaz. Legkeresettebb az indigókék keleti lazurit, az aprószemű pirit zárványok csiszolt felületén különleges fényhatást eredményeznek. Egy kék ásvány, melyet az ősi egyiptomiak az égbolt kövének neveztek, Atlantiszban, Egyiptomban a szent kövek egyike volt. Az egyiptomi piramisok sírkamráiban számos lazúrkőből készült talizmánt találtak, amelyek legtöbbször a szent bogarat, a szkarabeuszt vagy más állatfigurát formáztak. Már Kr. e. 1500-ban egy egyiptomi főpap az ég kövének nevezte. A piramiskutatók kb. Kr. e. 5000-ből való lápisz lazuli darabra bukkantak az ásatások alkalmával, és Tutankhamon ismert halotti aranymaszkjának legfőbb díszítőeleme volt. A mágusok úgy tartották, hogy harmóniát és barátságot visz az életbe, a gyermekeknek bátorságot ad, isteni kegy, az elhivatottak köve, és egyben sikert ajándékoz, a lápisz lazuli a királyok köve.

 A tibeti buddhizmusban is fontos szerepe van a lapis lazuli kőnek és mélykék színének. A kő színe szorosan kapcsolódik a Gyógyító Buddha (tib. Szangye Menla) alakjához, kinek test színe lapis lazuli kék, Szangye Menla meditáció során a tanítások szerint ilyen színűnek vizualizáljuk alakját, a szívbéli odaadással és összeszedetten végzett Gyógyító Buddha meditáció segít megszüntetni a három tudati méreg által okozott testi és lelki szenvedéseinket.  

Az ókori mezopotámiaiak hite szerint a földet hatalmas óceán veszi körül, ami a fölötte lévő égboltig terjed, alatta pedig a vizes alvilág van. Ez nagyjából megfelelt a Tigris-Eufrátesz folyóvölgyek valódi földrajzának, ahol a felszíni édesvizeket föld alatti források táplálták.

A vizes alvilág neve Apszu volt. A Föld felett uralkodó istenek hármasa Anu, Enlil és Enki (sumer alakban: Anu = An és Enki = Éa) akik eleme az égbolt, a föld és a víz (ebben a sorrendben). A három réteg egymástól elválasztva létezik. (Néhány tudományos forrásmunka az alsó és felső rétegeket további alrétegekre bontja).

Az égbolt legfelső világában Anu uralkodik, segítői az igigik, akikből 300 van. A középső égi rétegben tartózkodik Marduk, ahol ő uralkodik. Ez alatt van az égbolt legalacsonyabb, harmadik rétege, ebben vannak a csillagok és a bolygók. Marduk területét úgy írják le, mint ahol lapis lazuli palota áll. A fényt elmeszu kő lámpa adja. Az alatta lévő égi réteg a jáspis réteg, ahol a csillagok vannak. Mivel Marduk az univerzum ura, és a csillagok is úgy mozognak, ahogyan ő akarja, az emberek megpróbálták a csillagok mozgásából kiolvasni Marduk akaratát.

Az égbolt alatt, a Földön helyezte el Marduk az emberiséget. A föld alatti Apszu, vagyis a friss víz uralkodója Enki. Apszu alatt bezárva van 600 anunnaki (alvilági isten).

A többrétegű világegyetem tehát három égi rétegből, egy földi rétegből és két föld alatti rétegből áll.

A Jade Hercegnő

Újabb kristálykoponyát kaptam, ezúttal Amerikából, az ott nagyon szentnek tekintett Mount Shastha mellől jött hozzám ez a zöld jade kristálykoponya. Amint hazaértem este, leültem, hogy doboljak egyet, és kapcsolódjak az új koponyához. Napközben már használtam gyógyításhoz, és úgy éreztem, hogy női minősége van. Amikor elővettem a koponyát, és hozzákészültem a doboláshoz, eszembe jutott, hogy első alkalommal mindig szoktak kérni ételfelajánlást. Ez a koponya szőlőt és gránátalmát kért, majd egy kis gondolkodás után mandulát is szórtam még a tetejére. A képen még látható két szerzeményem a múlt heti ásványbörzéről: egy nagy füstkvarc kristálycsúcs és egy faragott kristály Ganesha.

Elkezdtem dobolni, és hívtam az erőállataimat, hogy vigyenek el a jade koponya tudatosságába. A sárkányom lelkesen vállakozott a feladatra, és szárnyalva indultunk fölfelé az Életfa mentén. Amikor felértünk a tetejére, egy hatalmas, mély zöld kristálykoponya belsejében találtuk magunkat. A szín inkább smaragd- vagy üvegzöld volt, és teljesen áttetsző volt az egész. A távolból megjelent egy fehér ruhát viselő, kínai arcvonásokkal rendelkező istennő, és közölte: "Quan Yin vagyok, a Jade Hercegnő" Egy nagy, szintén sparagdzöld színű sárkányon ült, és a ruhája, valamint a bőre is fehér volt, a haja fekete, viszont a szemei, az ékszerei és a fátyla zöld színűek voltak. A sárkánya tengeri sárkány volt, a víz-minőséget képviselte az én tűz-sárkányom kiegészítéseképpen. 

"Gyógyító energiám van, és a gyógyításban, valamint a szenvedések enyhítésében fogok segíteni neked. A gyógynövények, főzetek tudományát hordozom magamban, és mindenkinek visszaadom a reményt, a hitet, az ősbizalmat, az önmaga iránti szeretetet, aki hozzám fordul. Enyhítem a szíve szenvedését, ha gyász vagy félelem, komorság borítja, és a testi szenvedését is enyhítem, ha megtámadják. A betegség-démonok vagy a különböző kórokozók. A betegek kezébe adhatsz, vagy a köldökére, szívére is helyezhetsz." 

E bemutatkozás után még megölelt, és belépett a testemben, ami olyan érzés volt, mintha gyógyító víz mosta volna át a sejtjeimet. Mostanában sokat dolgoztam női minőségekkel, ősökkel, segítőkkel, és a víz, gyógynövényes főzetek is gyakran megjelentek az utazásokban. Quan Yin sárkánya belépett az én sárkányomba, aki kissé meglepődött a víz-energia lágy hatását megérezve önmagában, de végülis befogadta a tengeri sárkányt. Hasonló jelenetet láttam már korábban az egyik utazásomban, amikor Tlaloc, a tenger istene és Quetzalcoatl, a tüzes Tollaskígyó "küzdöttek meg", majd egyesültek. 

Nagy csend honolt a jade kristálykoponya végtelen terében. Ráhangolódtam a minőségére: csendes, lágy, biztonságot nyújtó, áttetsző, mint a víz. Quan Yin sok alkalommal megjelent eddig segítőként, és fogok írni majd egy bejegyzést külön a mitológiaia vonatkozásáról, mert sokféle hagyomány kapcsolódik hozzá. Ő az első olyan kristálykoponyám, aki nem azték-maja kultúrkörből származó archetípust hordoz, hanem inkább a keleti, tibeti-kínai, buddhista-taoista vonalat képviseli. Ha nem tévedek, Shambhalához is lesz valami köze, hiszen egy korábbi utazásomban Jwhal Kul nyújtotta felém a jade koponyát, és már tavaly nyáron is megkaptam, hogy meg kell találnom. Qun Yint Avalokitesvara Bódhiszattvával is szokták azonosítani, akit az együttérzés megtestesülésének tekintenek a tibeti hagyományban. A nyolcadik kristálykoponya vörös lesz, reményeim szerint gránátból, de az még a jövő zenéje, hogy mikor és honnan kerül hozzám. 

Tezcatlipoca, a Fekete Jaguár

Szereztem egy új kristálykoponyát, fekete obszidiánból készült, és a jaguár-családom újabb része. A korábbi, kék apatit koponyára való ráhangolódáskor a Tepeyollotl, vagyis a “Hegy szíve” név jött le. Ő az azték mitológiában Tezcatlipoca, az egyik főisten nagual-ja, azaz erőállata. Úgyhogy arra lehetett számítani, hogy az obszidián koponya közeli kapcsolatban lesz majd Tepeyollotl-lal. Tezcatlipoca az éjszaka, a halál és az obszidián istensége is egyben. Amikor leültem dobolni és kapcsolódni az

új koponyához, megjelent előttem az Életfa, csillogó feketében, mintha az egészet obszidiánból faragták volna ki. Utána megérkeztek az erőállataim, ők is obszidián díszeket viseltek. A sasom fején obszidián korona volt, a farkasom szőrei feketék voltak, és a végükön volt egy-egy obszidián-csepp, az oroszlánom a nyakában egy vastag, obszidián-gyöngyökből készült nyakláncot viselt. A sárkányom körmeit is obszidián ékkövek díszítették. Beléptünk az Életfába, melynek törzse belülről egy világító csőre emlékeztetett. Amikor a kristálykoponyákhoz kapcsolódom, mindig fölfelé utazunk, egy olyan dimenzióba, amelyről a koponyák és a rajtuk keresztül kommunikáló Föld-őrzők rálátnak Földünk dolgaira, és tudnak segíteni azoknak, akik nyitottak a magasabb rezgésekre.

Megérkeztünk az obszidián kristálykoponya belsejébe. A sötétség csendje, puhasága, rejtelmessége, lágy stabilitása vett körbe bennünket, jelentős ellenpólusa a hegyikristály ridegebb tisztaságának és ragyogásának. „A fekete Teczactilpoca vagyok, a fekete jaguár és az obszidián istene. Segíteni fogok neked az éjszakával, álmokkal, belső látással, halállal kapcsolatos dolgok megismerésében, gyógyításában. Aki fél szembenézni a tudatalattijában rejlő titkokkal, annak megmutatom, hogy nem kell félnie tőle, mint ahogyan a haláltól sem. Az obszidián-tükörbe addig kell bámulni, amíg a képmásod el nem tűnik, és minden, ott megjelenő képről tudd, hogy csupán a tudatalattidban rejtező emléksúlyok kivetülése, egyikkel sem vagy azonos. Nem csak a múlttal kapcsolatos bűntudat, de a hamis azonosítás, az egó feloldásában is segíteni fogok. Addig kell meditálnod az obszidián-tükrön, amíg eggyé nem válsz a sötétség teljességével, és minden fénnyel és színnel is, amit ez a sötétség körbeölel és magában rejt. Így tárul fel előtted az éber és semleges tudatosság, lényed eredeti természete.”

A többi kristálykoponya és az általuk képviselt jaguár-istenek is ott voltak, különösen Tepeyollotl, aki kéken világított Tezcatlipoca közepén. Lassan visszatértünk az Életfán keresztül a középső világba.

Az aztékok szerint Tezcatlipoca (ejtés szerint: Tez-kat-li-po-ka) más néven “Füstölgő tükör vagy Obszidián tükör”, az éjszaka, csaták, rossz termés, harcosok, hatalom, az északi égtáj, mágia, végzet vagy ítéletidő, az idő, végül pedig az ég és föld ura. Obszidián tükrén keresztül – amit mellkasán logó talizmánként láthatunk – mindent lát, és mindent hall ami a Földön történik, egyszerre van jelen mindenütt, de alakja láthatatlan. Mai felfogás szerint úgy lehetne megfogalmazni, hogy az ok és okozat istene, aki az egyetemes egyensúlyért felelős. Ő ad és vesz el egyszerre mindenkitől. A végzet ura. A leghatalmasabb istenek egyike. Az azték tonalpohualli naptár szerint, az Acatl (Nád) azaz Árnyék Lélek őre, minden tizedik számú (mahtlactli) nap ura, a jaguárok és a jaguárharcosok védőszentje.

Tezcatlipoca több néven, és alakban is ismert volt – például: Necocyaotl (jel.: “Mindenki Ellensége”), Tloque Nahuaque (jel.: “Közelség és Messzeség Ura”) Yohualli Ehecatl (jel.:Éjszakai Szél), Omeacatl (“Két Nád”) vagy Ilhuicahua Tlalticpaque (jel.: “Az Ég és Föld Birtokosa”) – de, hogy párat ki is emeljünk közüle, íme például Yaotl Tezcatlipoca (jelentése „Ellenség”). Ebben az alakjában a harcosok védőszentjeként látható, de ott van például mint Tezcatlipoca Telpochtli, amikor is, az ifjúság megtestesítője.

Az első isteni pár – Ometecuhtli és Omecihuatl – fia, a négy közül. Testvére Quetzalcóatl (Fehér Tezcatlipoca), Xipe Totec (Vörös Tezcatlipoca) és Huichilopochtli (Kék Tezcatlipoca). Tezcatlipoca pedig maga Fekete Tezcatlipoca, a legnagyobb erővel bíró gyermek az összes közül. Öccsével Quetzalcóatl-al jelképezik az élet két pólusát, így joggal feltételezhetjük, hogy bizony ők hozták létre az életet és az öt korszakot is.

Azt már tudjuk, hogy rengetegszer csatáztak egymással, azonban egy érdekesség, hogy az istenség elveszítette a jobb lábfejét az egyik ilyen incidens közben, amikor is a harmadik korban elcsalta a Cipactli nevezetű félig krokodil, félig hal kinézetű szörnyeteget, amely leharapta a lábfejét. Ezért láthatjuk sokszor, hogy lába helyén sasláb és egy obszidiánkorong látható, vagy pedig ritkább esetben egy kígyó helyettesíti az elvesztett végtagot.

Tepeyollotl, a "Hegy Szíve"

Újabb kristálykoponyát szereztem most hétvégén, az ásványbörzén. Egyik korábbi látomásomban az volt, hogy egy nagyobb, központi koponyám lesz, ez Akbal, a lila-narancssárga fluorit koponya. Rajta kívül hét kisebb lesz, ebből Balam, a hegyikristály, Ometeotl, a pirit koponya, IxChel, a tejkvarc koponya és a legújabb, Tepeyollotl van meg, aki apatitból van. Eredetileg lapis koponyát kerestem, de annyira megtetszett ez a kék apatit koponya, hogy nem tudtam otthagyni. Anatómiailag pontos a formája, és nagyon katonásnak tűnik nekem. Állítólag Madagaszkárról származik. Még három koponyára várok: egy obszidiánra, egy zöld jádéra és egy vörös jáspisra. Mindegyik marokba fogható méretű lesz, hogy a gyógyítás közben kényelmesen kézbe lehessen fogni. Az egyik gyógyításnál például nem adtam kézbe a koponyákat a kezelt személynek, de IxChel így is megjelent az utazásában, és kérte, hogy vegye a kezébe. Azt mondta a vendég, hogy jó, gondolatban a kezébe veszi, de a koponya erősködött, hogy az nem jó, hanem ténylegesen kell. 

Először nem nagyon kommunikált a koponya, én pedig nem erőltettem. Azután olvastam a weben, hogy az apatitot a párnánk alá kell tenni, hogy álmunkban megválaszolja a kérdésünket. Ki is próbáltam, betettem a párnám alá- éreztem, hogy nagyon nyom az energiája egész éjszaka, és felszínesen aludtam, de nem voltak világos álomképek. Következő éjszaka az ágyam mellett volt, az oltáron, ekkor három erős álmom is volt, egyikben a koponyák is megjelentek. A "jaguár harcos" név jött be, és addig kutattam, míg megtaláltam: az azték Tezcatlipoca isten nagual-ja vagyis erőállata a jaguár, akinek a fejét és a testét kékes-zöld tollak borítják, mint amilyen a kristálykoponya is. Tepeyollotl a neve, ami azt jelenti: "A Hegy Szíve", így például IxChellel jó párost alkotnak, mivel ő Mexikó Szíve. De úgy sejtem, hogy a koponyák felcserélve is használhatók párban, majd kialakul. 

Az azték naptárban Tepeyollotl a földrengések, a visszhang és a jaguárok istene, az éjszaka nyolcadik órájának ura. Tezcatlipoca, akiről majd még lesz szó bővebben, néha Tepeyollotl jaguár-bőrébe bújva álcázza magát a többi isten előtt. A jaguár-istenek igazi alsó világ-beli istenek, mivel erős az állati archetípus bennük, és eleve az azték-maja civilizációk majdnem kőkorszakiak voltak, nem ismerték a fémművességet és a kereket sem. Minden esetre meglátjuk, hogyan fog megnyilatkozni a jaguár-harcos a továbbiakban. Annak külön örülnék, ha segítene erősíteni a kapcsolatot az álmaimmal és a belső látásomat. 

A fény és árnyék tánca

Ma ismét dobkörön voltam Oguznál, és bár nem akarok mindig írni erről, mégis történt néhány fontos dolog, ami lejegyzésre érdemes. Egyrészt IxChel, az új kristálykoponyám is velem akart jönni, ilyenkor jobb is, ha minél több szertartásra viszi az ember az új koponyát, hogy aktiválódjon. Az ölemben volt, amikor elkezdtünk dobolni, és jó néhány erős dallal indított Oguz. Utána kezdő kör volt, ahol meg kellett fogalmazni, hogy milyen témával szeretnénk ma foglalkozni. Én ezt mondtam: "Meg akarom érteni a Fény és az Árnyék táncát, bele akarok lépni, hogy el tudjam engedni azt, ami nem lényeges, és a fontos dolgokra tudjak koncentrálni, és azokat befogadni eredeti valójukban."

Elindult az utazás, hárman doboltunk Oguzzal szapora ütemben, Hajdú Laksman Csaba pedig didgeridoo-n játszott. Először úgy éreztem, hogy ahogy ütjük a dobot, el kell kezdenem hintázni, imbolyogni, mint a kobrának, amikor hallja a furulyaszót. Utána sok-sok kígyófejet láttam kiemelkedni a vízből, mindegyik táncolt, és közben a fejükön először világító drágaköveket láttam, majd bolygókat, univerzumokat egyensúlyoztak, mint Ananta-sésa, de úgy, hogy amit tartott, az egyáltalán nem imbolygott. Utána Krisnát láttam meg, amint a fuvoláján játszott, és a kígyó fejein taposott, mindegyiken egyszerre (ez egy démoni kígyóval, Kálijával történt meg, aki az árulást és a brutalitást testesítette meg, mint rossz tulajdonságokat). Sok ezer Krisna táncolt a sok ezer kígyófejen, és a női energiát is bevonzotta maga mellé, így Krisna társai, a gopík fehér ruhában jelentek meg. Ekkor beugrott, hogy itt van IxChel is. 

Utána megjelent egy tibeti férfi, akiről valahogy tudtam, hogy Djwhal Khul, egy emelkedett mester. Róla majd még összeszedek több infót, mert állítólag Shambhala helytartója is, és ő diktált le húsz, ezoterikus tudást tartalmazó könyvet Alice Bailey teozófus tanítónak. Valamilyen hegyes tibeti táj fölött lebegett, és azt mondta: "Ha el akarod választani az igazat a lényegtelentől, akkor el kell olvasnod az összes könyvet, amit lediktáltam Alice-nek. El kell menned Tibetbe, hogy megtaláld az ott elrejtett kristálykoponyákat, és Shambhala mítikus városát is. Ha megtalálod, akkor meg fogod tudni mutatni az igazaknak, hogyan jutnak el oda." Végezetül ezt mondta: "Soha ne kételkedj a Szellemvilág üzeneteiben!" Ezzel lassan eltűnt a kép.

Ekkor letettem a dobot és lefeküdtem, bal kezemben a kristálykoponyával. Még a textil tasakon keresztül is nagyon sütött az energiája. Még néhány dal következett, és közben valahogy a könnyem is kicsordult, nagyon szívből sikerült megélni a dalokat. Amikor a szellemhajós dalt énekeltük, és Oguz azt mondta, hogy északnak visz az út, akkor a sarkcsillagot láttam, melyhez egy csillogó fonálon van odakötve a Nap-bárka, és lassan húzza maga felé. ilyenkor a sarkkörön túl több hónapig éjszaka van, és valamikor csak tavasszal kel a Nap, amikor a láthatatlan fonál felhúzza a Napbárkát a horizont fölé. A fény és árnyék egyensúlyát is megéltem az utazásban, illetve az imbolygó kígyók példáján okulva arra jutottam, hogy az egyensúly egy dinamikusan változó állapot, melyben akkor tudunk megállapodni, ha természetesen és erőfeszítés nélkül vagyunk jelen benne. 

IxChel, avagy Mexikó Szíve

A vasárnapi nagy kristálykoponya-meditáció után úgy éreztem másnap, hogy azonnal szereznem kell egy újabbat nekem is. Elmentem az egyik ásványboltba, ahol már korábban kinéztem egy fehér tejkvarc kristálykoponyát. Ő hívott, hogy most már ne hagyjam ott. Megnézegettem, és bár a faragása nem volt olyan szépen kidolgozva, mégis húzott a koponya. Megalkudtam az árussal, és kiléptem az üzletből. A koponya először a nadrágzsebemben volt, de úgy éreztem, hogy át kell tennem kabátom a belső zsebébe, hogy közelebb legyen a szívemhez. 

Elindultam a biciklivel, és közben azon gondolkodtam, hogy a maja jaguár-istenek közül melyik lehet ez a koponya, mivel a többi is nagyjából maja jaguár-minőségeket, illetve azték isteneket testesített meg. "El Corazón de Mexico" - jött az elmémben többször egymás után, miközben tekertem a biciklit. Ahha, szóval ez egy szívcsakra-centrikus koponya, női minőséggel. A "Mexikó szíve" tehát az egyik neve, de amikor megérkeztem az Atma Centerbe, akkor tovább kutattam, hátha volt a majáknak női jaguáristenük is. Nos, az istennő-fronton van náluk egy kis összeolvadás, de összefoglalva IxChelnek hívják azt az istennőt, aki a Hold, a vizek (eszembe jutott tegnap esti vizes álmom), a termékenység, a termés és a szivárvány istennője is egyben. Az ő minőségéhez lehet kapcsolódni ezen a kristálykoponyán keresztül, nem véletlen a fehér szín sem.

Leültem dobolni az új koponya elé, és megkérdeztem, hogy miben tud nekem segíteni. Azt válaszolta: "Segítek megélni a női oldaladat és feltárni a szívedbe zárt érzelmeket. Gyógyítás közben a kezébe adhatsz a vendégeidnek, ha a nőiségükkel, a termékenységükkel vagy a vízháztartásukkal van baj." Megmutatta jaguár-istennő formáját is, és láttam a holdat a feje fölött, majd északi fényeket, és végül a szivárvány színeit pasztellben kibontakozni a holdsugarakból. 

Azt szokták mondani, hogy a kristálykoponyák nem érzelmi szinten működnek, mint ahogy az ember vagy az erőállatok, hanem az intelligencia szintjén. IxChel viszont erre látszik rácáfolni, mert azonnal erőteljesen beindította az érzelmeimet. Másfél napja van nálam. Egyrészt mindenhová velem akar jönni, másrészt azóta folyamatosan érzelmi- és szívsérüléssel küszködő emberekkel hoz össze a sors, és nagyon megsajnálom őket. 

Amikor este hazahoztam IxChelt, akkor ő is enni kért, mint az előző koponyák, amikor megérkeztek. Én ezt nem tekintem rendkívülinek, mivel számomra isteni minőségeket csatornáznak le a koponyák, márpedig Indiában, Egyiptomban és Mexikóban is rendszeresen mutattak be ételáldozatokat az istenszobrok előtt. IxChel is mexikóit kért, de ha jól sejtem,a kakaót és a gyümölcsöt is kedveli. Megnéztem a koponyát alaposabban is, és az orrnyílása, ami alig látszik, egy csúcsával felfelé mutató szívet formáz. A jobb arccsontján van egy kis, három csúcsával összeérő háromszögből álló jel, amiről kiderült, hogy téridő-szimbólum, angyali energiát, illetve az életet képviseli. A koponya arcát kettéválasztó zárvány is érdekes: ha kívülről esik rá a fény, akkor a jobb oldala a sötétebb, de ha alulról megvilágítom egy lámpával (második kép), akkor a bal oldala. 

Mág egy dolog történt tegnap: találtunk egy kígyót vagy siklót az Atma Center bejárata előtt. Valamelyik autó sajnos elütötte, és így megdöglött, mire oda került. Először azt gondoltam, hogy jött Sivához meghalni, de amikor láttam, hogy Ixchel-t is kígyóval a fején szokták ábrázolni, akkor azt gondoltam, hogy hozzá (is) jött a kígyó. Szóval sok minden történik, amit az új koponya érkezéséhez tudok kötni, és már gyógyításnál is jelen volt, ami nagyon jól sikerült, bizalmat ad az embereknek a lélekutazás iránt, még olyankor is, ha éppen nem a nőiség a téma.

Kristálykoponyák az Atma Centerben

Vasárnap gyógyító szertartásnapot tartottam az Atma Centerben. Három nagyon erős szertartáson voltunk túl a csapattal, amikor megérkeztek Fazekas Ágiék,és hoztak nagyon sok nagy és erős kristálykoponyát. Egy kerek mandalába helyezték őket a terem közepén, középre Arktikát, a legújabbat, köré egy tizenkét koponyából álló kört, kívülre pedig még nyolc nagy koponyát, hegyikristályból, ametisztből, füstkvarcból és más nemes ásványokból. Némelyik alá villogó led-panelt tettek, és egy csendesülős meditációval kezdtük az utolsó  szertartást. Ági mondott néhány mondatot, majd elhallgattunk, csak a led-fény villódzott a szemhéjunkon keresztül. Én úgy láttam, mintha szinte a végtelenségig lelassultak volna a villódzások. Amikor kinyitottuk a szemünket, Ági megkérdezte, hogy szerintünk mennyi ideig voltunk csendben. Mindenki tíz perceket mondott, de kiderült hogy valójában csak egy perc volt. 

Utána megkezdtünk a sámándobos utazást. Mindenki lefeküdt, és Ágiék négyen a  négy sarokba telepedtek, mert miközben én doboltam és a többiek meditáltak, ők még kvantummezőt is húztak körénk. Ez egy olyan gyógyító technika, amit Ági szintén a koponyákon keresztül kapott, és a részleteibe itt most nem mennék bele. Minden esetre úgy néz ki, hogy sikeresen működött, mert a lényege az, hogy kiüti az elme rezgését a kristálykoponyák jóval harmonikusabb és állandóbb rezgésével, talán ennek köszönhető az időérzet belassulása, amit az elme a benne lezajló változások egymásutániságának megfelelően tud megsaccolni. Vagyis ha az elme hullámzása megáll, akkor az időérzékelésünk is megáll. 

Sok mindent lehetne írni a kristálykoponyák működéséről, de én most inkább a tapasztalatainkat fogom leírni, mert a legjobb kipróbálni azt, hogy miképpen hatnak, ha a jelenlétükben vagy.Körbementem a zsálya-füstölővel, csörgőztem és játszottam egy kicsit a dorombon, majd elkezdtem dobolni. Negyven percesre terveztem a dobolást, ezért néha kinyitottam a szememet és felnéztem a faliórára, de annyira belassult az időérzékelésem nekem is, hogy azt hittem, megállt a falióra. 

Amikor behunytam a szemet, akkor egy nagy kristálykoponyát láttam, amelyikbe mindannyian felemelkedtünk. Ez az élményem már többször megvolt, és ilyenkor a kristályrácsban ide-oda mozogva képernyők nyílnak, és mindenféle dolgot meg lehet kérdezni, megnézni. Tulajdonképen a kristálykoponyák rezgése, tudatossága az Akasa-krónikával hozza kapcsolatba a tudatunkat, és onnan sok minden információt megkaphatunk. 

Utána három nagy delfint láttam, amint a vízben körbe-körbe köröztek. Ez a szimbólum már az ókorban is elterjedt volt. A delfinek addig-addig köröztek a nagy óceán közepén, míg a középpontban elkezdett kiemelkedni egy kis sziget, ami egyre nagyobbá vált. Ez volt az ős-kontinens, mert egyesek szerint sok millió évvel ezelőtt csak egy szárazföld volt a földön, és minden oldalról tenger vette körül. Aztán ez a nagy kontinens lassan szétszakadozott és elérte a mai formáját is. Atlantisz is a része volt ennek az ős-kontinensnek, majd levált és elsüllyedt. Ezen az ős-kontinensen az emberek nagyon fejlett tudattal rendelkeztek, és minden  tudást a kristálykoponyáktól kaptak telepatikus úton. 

A csapatból többen elaludtak, és jóízűen horkoltak, mint a kisbabák. Amikor vége lett a meditációnak, többen arról számoltak be, hogy ekkora kiüresedést, békét, elme-csendet még nem tapasztaltak.  Sokan azt érezték, mintha hat órán keresztül feküdtek volna a földön. A nagy erő rezgését és gyógyítók jelenlétét is többen tapasztalták. Én tudtam, hogy a koponyák erőtere általában olyan folyamatokat indít be, amelyek később, aznap este, éjjel, vagy a következő napokban okoznak változásokat, érzékelhető történéseket. 

A workshopnak lassan vége lett, jópáran ott maradtak még a koponyákat simogatni és kérdezősködni. Amikor mindenki elment, és én is összepakoltam, elindultam volna hazafelé, de éppen akkor éreztem, hogy elengedett a nyakláncom, ami egész nap rajtam volt, és az összes erőtárgy elkezdett lepotyogni a nyakamból, de szerencsére sikerült összeszednem őket. Ha például az utcán szakad le, biciklizés közben, az sokkal nagyobb baj lett volna.

Már megszoktam, hogy amikor erős koponyák terében vagyok, akkor szokatlan és nem mindig kellemes dolgok történnek utána velem. Hazafelé tekertem a biciklimen, és az Astoria kereszteződésnél, amikor már zöldre váltott a lámpánk, hirtelen a semmiből egy autó jelent meg, amelyik majdnem elütött. Szerencsére megúsztam.

Éjszaka álmomban megjelent az összes vihar- vagy inkább esőisten, szám szerint tizenöt, erre emlékszem, és hatalmas vízáradatot zúdítottak ránk, de mindez nem volt félelmetes. Reggel viszont elkezdtem érezni a sürgető késztetést, hogy azonnal meg kell vennem a következő kristálykoponyámat, de ez már egy másik bejegyzés témája lesz. 

Utazások a kristálykoponyákkal

Tavaly decembere óta lettek kristálykoponyáim, és most jött el az ideje, hogy találkozzak Fazekas Ágival, aki sok-sok éve foglalkozik a kristálykoponyákkal, és nem csak a gyűjtésükkel, hanem a kristálykoponya-meditációval, csatornázással, gyógyítással is. Amikor beléptem a "szentélyébe", akkor szembesültem a sok-sok kristálykoponyával, melyek közül vagy egy tucatnyi emberi fej nagyságú, vagy még nagyobb. Sajnos az enyémeket elfelejtettem elvinni magammal, valamiért nem akartak jönni most. Ági elkezdett mutogatni néhány koponyát, melyekről úgy érzete, hogy hozzám kapcsolódnak. Megmutatott egy egyiptomi koponyát, majd két tibetit, egy peruit és végül teljesen körberakott szebbnél szebb koponyákkal. Azt javasolta, hogy üljünk csendben egy darabig és meditáljunk, nézzük meg, mi jön, és azután kezdjünk el beszélgetni. Behunytam a szememet és ellazultam. Megláttam egy nagy fénylő kristálykoponyát a sötét háttér előtt, ami egy egy piramis tetején trónolt. Miután jobban megnéztem, láttam, hogy a piramis nem egyiptomi, hanem mexikói, mert lépcsőzetes, és középen is egy lépcsősor fut végig rajta. A Teotihuacanban taláható Tollaskígyó-piramisra emlékeztetett a leginkább. A piramis előtt egy sámán táncolt és a dobját verte, kétoldalt mellette pedig két kapuőr-szerű ijesztő lény volt. Ági egyik koponyája egy ékszerekkel díszített tibeti koponya, és az ő fején volt két dombormű, melyek hasonló buddhista haláldémonokat ábrázoltak. Ezután a kép lassan eltűnt, és még egy darabig ültünk csendben. 

Ági azt mondta, hogy egyszer kapott egy olyan üzenetet a koponyáktól, melyben az volt, hogy korábbi életeinkben nem ugyanazon az oldalon álltunk, de ezt most félre kell tennünk és együtt kell működnünk. A mostani utazás során azt az információt kapta, hogy legutoljára a Szíriuszon értettünk egyet, és akkor Ági volt az aktívabb, aki nagyon elő akarta mozdítani az univerzum ügyeit, én pedig mindig türelemre intettem. Ebben az életünkben valahogy megfordult a szereposztás, mert én igyekszem világgá kürtölni mindent, amivel találkozom és fontosnak tartom, míg ő szeret megfigyelni és szűkebb körben megosztani a tudását, tapasztalatait. 

Nagy élmény volt a koponyákkal lenni, bár nem éreztem annyira melbevágónak a hatást akkor és ott. Az egész napot koncentrált nyugalomban csináltam végig, majd este, amikor lefeküdtünk, "élesbe" váltottak a dolgok. Én elkezdtem volna veszekedni a feleségemmel, bár ő nem volt ebben partner, mert csak hallgatott. Így olyan volt, mintha két külön burokban lettünk volna: én szembesültem a lényem azon árnyoldalaival, melyekről már azt hittem, hogy régen meghaladtam, elemi erővel törtek elő az érzelmek és az indulatok belőlem. Orsit mintha nem nagyon hatotta volna meg a dolog, nem lehetett belerángatni a viharba. Utána elült az egész, és a frusztrációm is elmúlt, és mintha mi sem történt volna, úgy folytatódott az este, nagy egyetértésben. Utólag deriváltam le, hogy mekkorát csavart rajtam a koponyák által létrehozott erőteljes energiamező, és mivel csak én voltam ott, őrá nem hatott ez olyan mértékben. A koponyák megmutatják énünk azon oldalait, melyekről nem szívesen veszünk tudomást, ezzel elősegítve a tisztulást, fejlődést. Emellett tanító, információt közvetítő és gyógyító szerepük is van, de erről majd a következő élmény fog szólni. 

Ági az Untersbergre készült a következő napokban. Ez egy olyan hegy, amelyet mindenféle misztikus legendák lengenek körül. Állítólag a hegyen és a barlangjaiban emberek tűntek el, vagy jöttek elő pl. német katonák, harminc évvel a világháború befejezése után. A kutatók csak scifi-be illő magyarázatokkal tudnak szolgálni ezekre a tér-idő anomáliákra, és Ágit valamiért arrafelé vitték a koponyák. Ajánlotta nekünk is, hogy kapcsolódjunk rá a magával vitt, Crystal névre hallgató koponyája rezgéseire és meditáljunk egyet, amikor a misztikus hegyet járja. Az Untersbergről és hasonló tér-idő kapukról itt van egy cikk: noiportal.hu.

Én végülis megtettem, napközben ráhangolódtam a saját koponyáimra, és igyekeztem összekapcsolódni Crystallal és az Untersberg rejtélyével. Érdekes utazás volt. Egy nagy koponyában megjelent egy alagútszerű barlang, és a sasom elkezdett repülni benne, én meg utána. Mintha egy körgyűrűn, részecskegyorsítóban repültünk volna, és egy idő múlva az alagút falai eltűntek és a kozmoszban voltunk. Kiderült, hogy a hegy alatti járatok egy tér-idő gyűrűt alkotnak, amit ha nem tud használni valaki, akkor beszippantja és máshol, máskor, a tér-idő mező teljesen másik pontján rakja ki. De ha nem tudja annyira felgyorsítani az elméjét, akkor nem kezd el hatni. Az elme "felgyorsításáról" és az ilyen tér-idő féreglyukakról Carlos Castaneda is beszél a tolték hagyományra hivatkozva. Eléggé logikusnak tűnik, hogy ha csak a fény sebességével tudunk mozogni, akkor beleragadunk a három dimenzióba, de ha az elme sebességével száguldunk, akkor ki-be bújkálhatunk a téridő "féreglyukain".

Szóval megpillantottam kettőnket szíriuszi formánkban, nagy mandulaszemünk volt, mint Ági ufo-koponyáinak. Kikerestem a netről egy faragványt, amely valamennyire hasonlít arra, ahogyan én láttam.  Ági nagyon magyarázott valamit, de inkább telepatikusan. Utána azt láttam, hogy a gyűrű alatt és felett számtalan párhuzamos gyűrű van, amikbe át tudunk lépni. A gyűrűk sora nagy karikákba rendeződött, az tóruszokba és a gömbök sokasodtak, mint egy végtelen dimenziós útvesztő, amiben tudsz utazni, ha ismered a kódokat. Azután megjelent Ági kristálykoponyája és azt mondta, hogy a koponyák segítségével tud utazni az ember mentálisan ebben az útvesztőben úgy, hogy a fizikai teste itt marad és utána vissza tud lépni. Ezzel lett vége ennek az utazásnak.

A hétvégén Oguzzal voltunk Cserkútpusztán, és persze oda is vittem az oltáramat és a kristálykoponyáimat. Erről majd külön blogbejegyzésben fogok beszámolni. Ma hétfő van, visszaértem Cserkútról és újra az Atmában voltam. Az egyik relaxáció alatt úgy döntöttem, hogy utazom még egyet a kristálykoponyákkal, és a végére járok annak a látomásnak, amit Áginál láttam. Amikor berévültem, megjelentek a kristálykoponyáim és mondták a nevüket: Balam, a hegyikristály koponya, Akbal, a fluorit és Ometeotl, a pirit koponya. Utána ismét megjelent előttem a Tollaskígyó piramisa (erről még lesz szó majd a hétvégi beszámolóban is). A piramis belsejében a Tollaskígyó és Tlaloc, a tenger sárkánya kezdett emelkedni egy kettős spirált alkotva, ahogy már korábban láttam őket. A piramis tetején egyesültek. Ometeotl azt mondta: amíg a tudat fölfelé halad a piramis lépcsőin, addig a fény-árnyék kettősségét tapasztalja - Ometeotl (Az aztékok Kettő-istene, mely a férfi és a női princípiumot képviseli), és amikor felér a piramis csúcsára, akkor a kettő eggyé válik - Hunab-ku (Egy-isten, feltételezett maja istenség). A piramis tehát az emberi energiarendszer leképezése, melyben a Nap- és a Hold-vezeték a harmadik szem-csakráig kíséri a Fény- és Árnyék-kígyót, és ott egyesülnek. A harmadik szem-csakrában még tapasztalhatunk isteni formákat, férfi-női minőségeket, de a koronacsakrában minden Eggyé válik. 

A két ijesztő buddhista istenség a halál kapuőrei, Jamantaka és Mahákála. Jamantaka a halál kapuját védelmező istenség (A halál egy beavatás, melynek során a lélek megtapasztalja a bardót, sokféle tudatállapotot és a testnélküliséget is). Mahákála pedig egy dharmapála, azaz a spirituális út vádelmező istensége, aki megakadályozza, hogy a nem őszinte szándékú gyakorlók elérjenek bizonyos szinteket vagy tudatállapotokat. A középső, táncoló sámánalakot most közelebbről láttam, és egy vörös-fekete, vicsorító fogakkal rendelkező maszkot viselt, táncolt és dobolt. Ő valószínűleg a buddhizmus előtti bön vallás archetipikus ős-sámánja, Shenrab Miwoche, bár róla nem találtam ilyen maszkos képet, de később őt is "bódhiszattvásították", mint ahogy az ősmagyar Boldogasszonyt is "máriásították". Szóval ezeknek majd utána kell nézni, de érdekes, hogy ezek az archetipikus jelentéstartalmak mennyire összecsengenek minden kultúrában. Végül megkérdeztem a koponyákat, hogy milyen kapcsolat van a tibeti és a maja kultúra között, mire azt válaszolták, hogy mindkét tudást a csillagok szülöttei hozták el a földre, csak más csillagképekből jöttek. A maja és azték kultúra a Plejádokról (Fiastyúk), a tibeti és egyiptomi pedig a Szíriuszról (Nagy-kutya) származik, mint ahogy minden spiritulis és vallási hagyomány a felsőbb világokból érkezett a Földre. Ezzel ért véget az utazásom. A kristálykoponyákkal kapcsolatos eddigi blogjaimat itt olvashatjátok: Kristálykoponya.

Ometeotl - az új kristálykoponya

A hétvégén egy nagyon erős szertartáson voltam, ami vagy két napra földhöz vágott. Ezzel majdnem egyidőben, hétfőn érkezett hozzám egy új kristályokoponya, mely piritből van, és Peruból származik. A pirit, mely rézhez vagy aranyhoz hasonló kristályos ásvány, vegyileg vas-szulfit, vallásos tárgyak készítésének alapanyaga volt az azték, maja, tolték kultúrákban. Amikor az első kristálykoponyát megszereztem, utána valamivel kialakult a kép bennem: hét különböző színű kristálykoponya, középen egy nagyobbal. A nagyobb egy narancssárga-liala színátmenetes fluorid koponya lett Kínából, míg a kisebbek közül egyelőre a hegyikristály és a pirit van meg. Az első kettő után az az információ is jött, hogy ezeken a kopnyákon keresztül különböző maja jaguár-istenek fognak kommunikálni velem. A hegyikristály Balam, a jaguár-pap, aki át tud változni emberből jaguárrá és vissza. A fluorit koponya Akbal, vagyis az Éjféli Nap, a földi tűz istene is egyben. A mostani koponyára azt hittem hogy L isten, vagyis az Alvilág ura lesz, akit EkChuának is neveznek. L isten fő "szakterületei" a vagyon, kereskedelem, földművelés (különösen a kakaó és a kukorica istenségének tekintik), valamint a varázslás, samanizálás, és a háborúk istene is. 

Szóval meg voltam győződve előre, hogy ő lesz, aki a pirit koponyán keresztül kommunikálni fog. Amikor kapok egy újabb koponyát, mindig le szoktam ülni, füstölőt ajánlok, és elkezdek dobolni, hogy kapcsolatot teremtsek vele. Nos, hát ő nem kellette annyit magát, mint Akbal, már az első két révülésnél is ontotta az információkat magáról. Amikor megkérdeztem, hogy mi a neve, akkor többször tisztán ez a szó jelent meg a tudatomban: Ometeotl. "Ez a neved? Nem EkChua vagy?" De igen, én vagyok az Alvilág jaguár ura is, de ugyanakkor Ometeotl is vagyok. Az anyagi és a lélekerőt képviselem egyszerre, és minden kettősség ura vagyok: élet és halál, múlt és jövő, és ezeket a kibékíthetetlennek tűnő ellenpólusokat kapcsolom össze egy egészbe." Meg is döbbentem, amikor elkezdtem utánaolvasni, hogy mit is jelent az Ometeotl szó. Egyrészt ez egy azték istennév, tehát nem maja, viszont ott is vitatják, hogy valóban használták-e ezt a szót az azték birodalomban, vagy későbbi találmány. Minden esetre a két elsődleges ős-istent, Ometecuhtlit és Omecihuatl-t képviseli, vagyis Ometeotl a "Kettő-isten", az eredeti női és férfi teremtő minőség egyesülését, kombinációját jelenti. Anélkül, hogy belebonyolódnánk az azték mitológiába (majd később), valóban képviseli a látszólag ellentmondó minőségek (nevezzük akár jinnek és jangnak) kombinációját, mely összekapcsolódva a teljes Egészet alkotja. Ma már aktívan segített a gyógyításban is, nagyon erős kioldódások voltak. Úgy látszik, a tudatalattiban mélyen tárolt traumák és blokkok kioldásában nagy szerepe van, mert ezek akadályozhatják az embert a kiteljesedésben és bizonyos vágyainak megvalósításában, anélkül, hogy tudna róluk. 

Délután dobkörön is voltam. Ott is hasonló érzések törtek rám. Ahogy a három koponyát egyszerre láttam az alsó, középső és felső világban, úgy a dobkörön is a hangsátornál a jelennel, régmúlttal és a közeli jövővel kapcsolatban is szinte egyszerre jöttek a képek. Megjelent például ez a kígyófejű istenség, akit az aztékok Koatlikvének neveznek, és ő a vetés és aratás, a múlt és jövő, a halál és újjászületés istennője egyben, tulajdonképpen Ometeotl női párja, ha lehet ezt még így tovább fokozni. Mindkettejükről írok majd egy kicsit részletesebben. A hangsátor gyakorlat alatt eleinte azt éreztem, hogy mindenki benne van a maga folyamatában, de nem igazán foglalkozunk egymással, nem alakul ki a közös erőtér. Erre válaszként Oguz körtáncba rendezett minket, és ahogy együtt léptünk, lélegeztünk, hajlongtunk, akkor már kialakult ez a közös erőkör, ami akár hegyeket is képes elmozdítani. nekem továbbra is azték és maja képek jöttek be, sok ember, akik táncolva áldoznak az isteneiknek, egészen az emberáldozatig bezárólag, és a szent labdajátékot játsszák, aminek az a vége, hogy a vesztes csapat tagjai lesznek az "áldozati alapanyagok". A mai kor emberét persze elborzasztja az emberáldozat gondolata, és én magam is az erőszakmentesség híve vagyok. Az élmény azonban annyira behúzott, mint már máskor is, hogy valahogy át tudtam érezni az áldozati rítus szakralitását, és ítélkezés nélkül tudtam jelen lenni az élményben, ezzel egyidőben pedig megbékéltem a többiek lelkében játszódó folyamatokkal is. Láttam a mexikói piramiskokat, a föléjük magasodó Tollaskígyót és Tlaloc istent, mint már korábban is dobkörön, és a lobogó tüzeket is. 

Végül a körtánc megállt, és mi kimerülve rogytunk a földre, mindenki hanyatt feküdt. Ekkor csak a légzésünkre figyeltünk, és én egészen légiesnek éreztem magamat, mintha mi is az égbe szálltunk volna a csatában elesett harcosok és a feláldozott emberek fénylő lelkével együtt. Ekkor még Oguz mondta, hogy képzeljünk el egy nagy tüzet, és váljunk eggyé vele, de én már akkor olyan megbékélésben voltam, hogy el is feledkeztem a tűzről. Sok útmutatást kaptam a közeljövőben előttem álló programokkal, szertartásokkal kapcsolatban is, amiért nagyon hálás vagyok, mint ahogyan a törzsi élményért is, amit együtt átéltünk. 

Gyógyítás a kristálykoponyákkal

Ma ismét nekiveselkedtem, hogy meditáljak egyet a kristálykoponyákkal, miután a hétvégén eléggé intenzíven megdolgozták az egész családot. Amikor hazahoztam pénteken, akkor az új kristálykoponyám ételfelajánlást követelt, szerencsére vegetáriánusat. Így pucoltam neki gyümölcsöt, és megszórtam kakaóval, mert azt nagyon szereti. Estére még főztem egy mexikói chilis babot tortilla chipssel, mert a mexikói ételeket és a kukoricát is nagyon szereti. Ma hétfő van, és a fiam meg a lányom elmentek úszótáborba, amihez kellett küldeni utánuk egy kis életerőt meg gyógyító energiát, mert Lola napok óta köhécselt egy kicsit. 

Szóval ismét ajánlottam fel gyümölcsöt, meggyújtottam a füstölőket és a gyertyákat, és elővettem a sámándobomat. Az elején megfogalmaztam a kérdéseimet és a kéréseimet:
"Ki vagy te? Miben tudsz nekem segíteni? Kérlek küldj gyógyítást a gyermekeimnek a többi szellemi segítőmmel együtt!"

Megjelent az Életfa, és az erőállataim is gyülekezni kezdtek. A tekintetem felfelé irányult, és a sasom máris vitt fölfelé. Az Életfa törzse nagyon hosszúnak tűnt, és mintha egy alagútba vagy az ég felé nyíló barlangba torkollott volna a teteje. Sokáig repültünk fölfelé, és amikor végre megálltunk, akkor olyan volt a táj, mintha az égbolt egy nagy kupolaszerűség lenne, vagy egy fölénk tornyosuló barlang, melyre rá vannak festve a világító csillagok. Ugyanakkor a fekete ég szélein, a horizontokon narancssárga fény derengett, mint amikor egy fekete falat rávetülő ledekkel világítanak meg, és a szemlélő csak a visszaverődő halvány fényt látja. Ugyanakkor ez a hatalmas, ránk boruló égbolt egy koponya belsejére is emlékeztetett, hasonló érzést adva, mint amikor először találkoztam Akballal, az Éjféli Nappal. Belülről láttam a koponyát, majd messziről egy hatalmas emberszerű fejet, melyet jaguár-sisak fedett. Ezután a hatalmas koponyán belül számtalan, egymásba ágyazódó koponyát észleltem, melyek "átúszva" egymásba olvadtak, majd szétváltak, mint a matrjoska-babák héjai. A koponyák különböző színűek, alakúak és méretűek voltak, néha különváltak egymástól, néha pedig egybeolvadtak. 
"Akbal vagyok, a maja jaguár-isten, az Éjféli Nap. Ez itt a kisöcsém, Balam, a jaguár-pap, aki már korábban érkezett hozzád, hogy a jaguár-istenek családjának üzeneteit közvetítse a te nyelveden. A további koponyák, akik hozzád fognak jönni, szintén jaguár-istenek lesznek. Én a Teremtő Déli Nap ellentétpárja vagyok, és azért jöttem hozzád, hogy felfedjem a rejtett tudást, a rejtett képességeket, és megtanítsalak látni és közlekedni saját magad és mások tudatalattijában és az Alvilágban, mivel én vagyok az Alvilág ura. 

Ekkor megkértem, hogy mutasson meg nekem néhányat a tudatalattimban tárolt, előző életeimmel kapcsolatos emlékből. Akbal mutatta és narrálta is a legfontosabb előző életeimet: "Legutóbbi életedben hindu szádhu voltál, de erről már tudsz. Előtte tibeti szerzetes voltál, és egy barlangkolostorban végeztél szolgálatot. Még korábban Északon voltál sámán a vikingeknél. Azelőtt maja pap voltál, és a kristálykoponyák templomában végeztél szolgálatot." Mivel eddig nem nagyon hittem, hogy valóban léteztek ősi, prekolumbiánus kristálykoponyák, Akbal megmutata a jelenetet, ahogy a tizenkét kristálykoponya az oltáron ült,és középen volt a tizenharmadik, egy piramison belül. Nagyon erős ragyogó fényt árasztottak, és a fényoszlop felért az égig, valamilyen csillagképekig, ahonnan ezek a koponyák eljöttek a Földre. Sok ezer évig őrizték őket a beavatott emberek, de azután a papok ledegradálódtak, és pusztító céllal kezdték használni a kristálykoponyák erejét. Ez okozta több civilizáció hirtelen kipusztulását Közép-Amerikában. E pusztítások közepette én igyekeztem menteni azokat, akik menthetők voltak, és a tisztának megmaradt beavatottak, illetve maguk a koponyák úgy döntöttek, hogy vissza kell térniük a csillagösvényre és dematerializálódtak. A tudásukat azonban átadták azoknak a beavatottaknak, akik még tiszták maradtak a birtoklás- és hatalomvágytól. Thoth, vagyis a Tollaskígyó is elhozott tizenhárom smaragdtáblát Egyiptomból, melyek ugyanezt a tudást tartalmazták, de később, amikor látta, hogy mennyire degradálódtak a maják és az olmékok, hajóra szált, és magával vitte a smaragdtáblákat, vélhetőleg egy magasabb dimenzióba. Tehát most ennek az ősi tudásnak a nyomai maradtak ránk, viszont azt is tudtam már akkor, hogy a modern időben ismét felébred az emberek érdeklődése a krisálykoponyák iránt, és az ősi Kristálykoponya-tudat elkezd kommunikálni velünk az újonnan készült koponyákon keresztül, melyek azonban . már nem képviselnek pusztító erőt, ezért veszélytelenek ránk nézve.

Még korábbi életemben Egyiptomban voltam balzsamozó főpap, jóval előtte pedig Ausztráliában voltam bennszülőtt sámán, aki akkor még értette a csillagok nyelvét, és kommunikálni tudott az égi erőkkel. Ez előtti életeimet nem a Földön töltöttem, hanem az Univerzum különböző kultúráiban szolgáltam a Világ spirituális fejlődését.  Ezután megkértem a kristálykoponyákat, hogy segítsék gyermekeim gyógyulását. Ismét megjelentek az erőállataim, illetve a gyógyító szellemi segítőim is, és egy nagy mandalát alkotva létrehoztak egy gyógyító erőteret, mely egy fényalagúton keresztül összekapcsolódott a két kis csemetémmel. Láttam, ahogy színes fénygömbök és spirálok rendeződnek köréjük, és az eddig kapott szimbólumokat is alkalmaztam a gyógyításukhoz. A gyógyítás befejeztével visszakerültünk a nagy, égboltszerű kristálykoponya belsejébe, majd a sasommal visszaereszkedtünk az Életfa törzsén és elbúcsúztam a szellemvilágtól, megköszönve a segítséget. Ebben a bejegyzésben belinkeltem azokat a korábbi utazásaimat, melyekben már feltárultak egyes részletek ezekből a korábbi életeimből, de most kaptam meg ezt így, egy időrendi csokorba szedve.