2009. október 31., szombat

Astanga nőknek, öregeknek, gyerekeknek


Havi ciklus és terhesség

A nők számára a havi ciklus első három napjában a teljes Astanga-sorozat gyakorlása nem ajánlott. Kerülni kell a fordított gyakorlatokat, az erős hátrahajlításokat, és bizonyos gerinccsavaró gyakorlatokat. A múla bandha és uddijána bandha gyakorlása sem ajánlott. A három nap alatt vagy pihenjünk, vagy fokozatosan kezdjünk gyakorolni, a passzívabb gyakorlatokkal kezdve.

Az intenzív gyakorlás során egyes esetekben a nők havi ciklusa akár több hónapra is kimaradhat. Ez az élsportolókhoz hasonlóan az erőteljes terhelés miatt történik. A túlzott izzadás és a gyors fogyás, a zsírszövet lecsökkenése hátrányosan befolyásolja a termékenységet. Bizonyos esetekben még a meglévő haviciklus mellett is nehéz a teherbe esés, mivel a szervezet úgy érzékeli, hogy teljesítőképessége határán van, és nincs elegendő tartaléka egy gyermek kihordásához. Ilyenkor jobban kell étkezni, és esetleg csökkenteni a gyakorlás intenzitását.

A terhesség közben az Astanga-sorozat teljes gyakorlása nem ajánlott. Az első három hónapban a magzat megtapadását akadályozhatja az intenzív gyakorlás, és nagyobb a spontán vetélés esélye. A negyedik hónap után viszont a magzat fejlődése miatt nem ajánlott sem az erős előrehajlítás, sem az erős hátrahajlítás, illetve a fordított gyakorlatok és a vinyászák végzése. A legjobb, ha a terhes nők légzésvisszatartás nélküli pránájámát és specifikus terhes-jógát gyakorolnak. Szülés után néhány héttel fokozatosan újrakezdhetik a sorozatok gyakorlását.

Idősebb korban

Ötven éves kor felett nem szükséges az összes ászanát és vinyászát végrehajtani, ha nehéznek érezzük. A gyakorlást fokozatosan lehet lassítani és egyszerűsíteni a test változásainak megfelelően. Vannak olyanok, akik a hosszú évek rendszeres gyakorlása miatt idősebb korban is gond nélkül meg tudják csinálni a teljes sorozatokat. Akik idősebb korban kezdik gyakorolni az Astanga-jógát, azoknak eleinte elég a következő ászanákat végezni: Szúrjanamaszkára A és B, valamint a befejező gyakorlatokat.

Gyerekek és fiatalok

Az ászanák játékos gyakorlását mér 3 éves kortól el lehet kezdeni, de 8-10 éves korig nem szabad beleerőltetni a gyerekeket az ászanákba, illetve nem kell elvárni tőlük, hogy a teljes sorozatot végigcsinálják, csak amihez kedvük van. 10-12 éves kortól lehet rászoktatni őket a rendszeres gyakorlásra, amikor már a csontrendszer nagyjából kifejlődött.

2009. október 30., péntek

A jógi életmódja

Tisztaság

A saucsa, vagyis tisztaság elve szintén nagyon fontos a jógi számára. Ez a szabály a külső és belső tisztaságra is vonatkozik, vagyis a testünket, az elménket és az érzékeinket is tisztán kell tartanunk a megfelelő életmód és szokások elsajátítása által. Naponta kétszer zuhanyozzunk, hordjunk tiszta ruhát, és a környezetünket tartsuk tisztán és rendben.

A kábító- és mámorítószerek fogyasztása beszennyezi a testünket, az elménket és az érzékeinket is. Ezért a jóginak ajánlatos kerülnie mindennemű tudatmódosító szer használatát, beleértve a kábítószereket és a pszichiátriai gyógyszereket, valamint az olyan káros szenvedélyeket, mint az alkohol, nikotin és koffein fogyasztása. A szerencsejáték szintén egy függőség, és ezért érdemes kerülni.

Az érzékszerveket érő ingerek szintén jelentős hatással vannak az elménkre. Ha az elménket és a gondolatainkat tisztán akarjuk tartani, akkor érdemes kerülni az olyan képi, hang- stb. ingereket, amelyek világi témákkal kapcsolatosak. Pl. a spirituális témával nem rendelkező könyvek, filmek, zene és egyéb műalkotások élvezete vagy ilyen jellegű szórakozás nyugtalanságot hoz létre az elmében.

Ezeket a szvádhjája (önvaló tanulmányozása) és az ísvara-pranidhána (Isten imádata) gyakorlásával lehet helyettesíteni. A spirituális témájú irodalom tanulmányozása, a meditáció, a mantrák éneklése és a szent helyek látogatása elősegítik az elme koncentrálását a Legfelsőbbre. A gjána (lelki tudás) művelése elősegíti a mélyebb meditációs élmények megtapasztalását is. A következő védikus és klasszikus jóga-írások tanulmányozása javasolt:

Jóga-irodalom:

Jóga-szútra, Hatha-jóga-pradípiká, Gheranda-szamhitá, Siva-szamhitá, Góraksa-sataka, Jóga-rahaszja, Jóga-tárávalí, Jóga-vászistha, Jóga-jágjavalkja-szamhitá.

Védikus irodalom:

Bhagavad-gítá, Upanisadok, Mahábhárata, Rámájana, Srímad-Bhágavatam.

Nemi élet

A jógában a brahmacsarja (cölibátus vagy önmegtartóztatás) elve nagyon fontos. A klasszikus időkben a jóga összes gyakorlója teljes nőtlenségben élt. Mivel manapság ezt a legtöbb ember a megfelelő spirituális képzettség híján képtelen gyakorolni, a házasságon belül kell szabályozni a nemi életet. A Védák szerint engedélyezett nemi élet csakis házasságon belül történhet, és kifejezetten gyermeknemzés céljából. A védikus előírások nem tartják elfogadhatónak a házasságon kívüli nemi kapcsolatot, illetve az azonos neműek vagy rokonok közötti nemi kapcsolatot.

A Védák szabályait követő családos emberek csakis éjszaka, és a megfelelően kedvező, kiválasztott időpontban, havonta egyszer élnek nemi életet. Ezt a kontrollált nemi aktust szintén áldozatként ajánlják fel a lelki fejlődés ösvényén. Pattabhi Jois további részleteket is közöl ezzel kapcsolatban. Amellett, hogy éjszaka van, a lélegzetnek a bal orrlyukon keresztül kell áramlania (csandra-nádí), valamint a nő havi ciklusának negyedik és tizenhatodik napja között kell történnie a nemi aktusnak. Ezeken kívül a holdciklus bizonyos napjai (pl. telihold és újhold, a nap jegyváltásának a napja, illetve a holdciklus 8.és 14. napjai) sem alkalmasak a törvényes nemi életre.

Ötven éves kor után a vitális energia csökken, ezért ajánlott a nemi élet teljes feladása.
Azoknak, akik ezeket a szabályokat túlzottan nehezen követhetőnek vélik, még mindig ajánlott, hogy valamilyen szintű korlátozást vagy szabályozást bevezessenek a nemi élet terén. Mivel az astanga-jóga napi szintű gyakorlása meglehetősen megerőltető, a nemi életet érdemes péntek estére halasztani, ha a szombat a pihenőnapunk. A túlzott nemi élet csökkenti a vitalitást, az élethosszat, és fáradtságot, dekoncentráltságot idéz elő, ezért például a hivatásos sportolókat is bátorítják a nemi életük szabályozására.

2009. október 29., csütörtök

Tudatos táplálkozás

A jógi tudatosan táplálkozik, hiszen az elfogyasztott táplálékok nem csak a testünk szöveteinek építőkövei lesznek, hanem az elménk működését, a tudatunkat és a karmánkat is közvetlenül befolyásolják. A védikus tanítás szerint az ételek az elmére gyakorolt hatásuk alapján három kategóriára oszthatók. Ez megfelel annak a gunának, (kötőerőnek, vagy anyagi minőségnek), amelyiknek a hatását képviselik.

A szattvikus ételek a legkedvezőbbek, mivel a szattva (jóság kötőereje) elősegíti az önmegvalósítást. A szattvikus ételek jellemzői: édesek, lédúsak, zsírosak (olajosak), táplálóak, és örömmel töltik el a szívet. Meghosszabbítják az ember életét, megtisztítják a létét, erőt, egészséget, boldogságot és elégedettséget adnak . A gyümölcsök, tejtermékek és gabonák ebbe a kategóriába tartoznak. Sok bölcs és jógi kizárólag tejtermékekből és gyümölcsökből álló diétán él. A gabonafélék is szükségesek az astanga-jóga gyakorlói számára, mivel az izmokban és csontokban lévő föld-elemet erősítik. Pattabi Jois szerint nem ajánlott túl sok zöldséget, főleg leveles zöldséget fogyasztani, viszont a búza, uborka, joghurt, mungóbab, gyömbér, tej és barnacukor előnyösek.

A tejtermékekről tudni kell, hogy erősen nyálkásító hatásúak, ezért bizonyos esetekben korlátozni kell a fogyasztásukat. A háztáji gazdaságban termelt tej és ghí (tisztított vaj) viszont nagyon előnyös, mert az izmok és ínszalagok nyújtását és az ízületek „olajozott” mozgását jól elősegítik a tej zsírsavai.

Az ízületek mozgékonyságának másik jelentős tényezője az ízületek méregtelenítése, megszabadítása a lerakódásoktól. Ezt pedig azzal segíthetjük elő, ha áztatott rizst főzünk, és ezt fogyasztjuk reggel éh gyomorra. Az olajos magvak szintén a szattvikus diéta részét képezik. A szattvikus ételek egy része hizlal, ezért, ha túlsúlyosak vagyunk, akkor a tejtermék, édesség és gabona fogyasztását korlátozzuk.

A radzsaszikus (szenvedély minőségében lévő) ételek a túlzottan savanyú, keserű,sós, erős, csípős, száraz és égető ételek. Ezek boldogtalanságot, szenvedést és betegségeket okoznak. Ide tartoznak még a hideg ételek és italok, valamint az olajban sült ételek. A zöldségek és a hüvelyesek elviekben radzsaszikus minőségűek, de bizonyos mennyiségben szükségesek a kiegyensúlyozott vegetáriánus étrendhez. Ugyanez vonatkozik a csírákra is.

Azoknak, akik vegán diétát folytatnak, vagyis nem fogyasztanak tejtermékeket és mézet, különösen oda kell figyelniük a növényi étrend változatos összeállítására. A túlzottan fűszeres ételek szintén radzsaszikusak, ám nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy az ételek megfelelő emésztéséhez szükséges a helyes fűszerezés, amely elősegíti az emésztést.

A tamaszikus (sötétség minőségében lévő) ételek állottak (pl.konzerv, vagy tartósított, savanyított, erjesztett ételek), az ízetlen, romlott és rothadó, valamint a maradékokból és tisztátalan alapanyagokból készült ételek . A húsfélék, halfélék, tengeri állatok és a tojás a tisztátalan alapanyagok kategóriájába tartoznak, mivel az állati sejtek a nemzés során vérből és spermából jönnek létre.

Az ahimszá elvének értelmében a jógi tartózkodik attól, hogy elvegye az állatok életét a táplálkozás céljából, és a növények életét is csak úgy veszi el, hogy feláldozza őket Istennek. Az áldozati étel (praszádam) fogyasztása nem jár karmával, hanem megtisztít minden bűnös visszahatástól. A szattvikus és egyes radzsaszikus ételeket fel lehet ajánlani Krisnának, a tamaszikus ételeket azonban nem. A nem vegetáriánus ételek mellett az olyan növények, mint a gombák, hagyma és fokhagyma is a tamaszikus ételek kategóriájába tartoznak.

Én a szója fogyasztását sem ajánlom, mert a szójatermékek vagy génmanipuláltak, vagy nagyon nehezen emészthetők, a húshoz hasonlóan erőteljes nyálkásító hatással rendelkeznek. Az úgynevezett élvezeti ételek (csipszek, popcorn, pizza, csokik, cukorkák) és italok (energiaitalok, szénsavas üdítők) fogyasztását szintén érdemes minimálisra csökkenteni, és helyettük inkább egészséges, tápláló, friss bio-élelmiszereket fogysztani.

Ha reggel gyakorlunk, akkor gyakorlás után fél-egy órával étkezhetünk. Ha este vagy délután gyakorlunk, akkor hagyjunk minimum 3-4 órát az étkezés és a gyakorlás között. Későn este nem érdemes sokat enni, mert az zavarja az éjszakai pihenést, valamint hizlal.

2009. október 28., szerda

Astanga a modern korban

Gregor Maehle könyvének folytatása (első rész itt):

"Azt az elképzelést is láthatjuk itt, hogy a jóga-filozófiát a gyakorlattal együtt oktatják. Az ászana oktatása önmagában veszélyt jelenthet. K. Pattabhi Jois szerint, "A részleges jógamódszerek, amelyeik nincsenek összhangban azok belső céljával, felépíthetik a 'hat ellenséget' (kéj, düh, mohóság, illúzió, őrület és irigység) a szívben. A teljes Astanga rendszer gyakorlása odaadással a szív felszabadulásához vezet."

Manapság azonban olyan helyzetben vagyunk, hogy egyrészről vannak tudósok, akik megpróbálják megérteni a Jóga-szútrát, anélkül, hogy ismernék annak gyakorlatait, míg másrészről van sok Astanga vinyásza-gyakorló, akiknek szilárd a gyakorlata, de nem simerik a rendszerük filozófiáját.

Ha mindkét aspektust együtt gyakoroljuk, akkor a gyakorlás könnyebbé válik, mert tudjuk, hogy hová vezet, és hogyan juthatunk oda. Elkötelezett gyakorlás nélkül azonban a filozófia puszta elmélet marad. Ha megszilárdulunk a gyakorlatban, akkor hamar be tudjuk fogadni a filozófiát, és elérhetjük a jóga magasabb szintjeit.

Az Astanga-jóga jelentősége napjainkban

Nem azt állítom itt, hogy az Astanga Vinyásza a Patandzsali-jóga egyetlen formája. Ez túlzás lenne. Azonban ez Patandzsali szútráinak egy ma is élő, hiteles bemutatása. Ez a rendszer nagyon értékes - és érvényes - manapság, mert az ősi bölcs Vamana, a Jóga-korunta szerzője kifejezetten a családosok (grihaszthák) számára alkotta meg. A családos ember az, akinek munkája és családja van, a társadalomban él és dolgozik, nem úgy, mint egy szerzetes, egy remete, vagy aszkéta (szannyászí). A jóga egyes formái aszkáták számra vannak tervezve, akiknak nincs társadalmi felelősségük, és ezért egész nap gyakorolhatják a meditációs technikákat.

A jóga gyakorlásának azonban sohasem volt előfeltétele az, hogy valaki szannyászí legyen. A Bhagavad-gítá (3.7, 3.24.) szerint "Az, aki külsőleg végzi a társadalmi kötelességeit, de belül független marad, az a jógi." Ha mindenki feladná a társadalmi kötelességeit, folytatódik a szöveg, akkor a világ nyilvánvalóan romba dőlne. Ezért nem kell zavarban lennünk, ha a mások iránti felelősség miatt nem tudunk több időt fordítani a gyakorlásra, mivel a kötelességünk teljesítése is gyakorlás. Az a fontos azonban, hogy hogyan gyakorlunk. Mivel töltjük azt az értékes időt, amit a gyakorlásra tudunk szánni?

Amikor T. Krishnamacharya befejezte tanulmányait, akkor a mestere, Ramamoham Brahmacary azt javasolta neki, hogy házasodjon meg, alapítson családot, és tanítsa a jógát a városlakóknak. Ez meglepetésként érte a fiatalembert, mert magas képzettsége miatt nagy tudós vagy egy kolostor vezetője is lehetett volna belőle. De a városlakókat jógára tanító jógaoktatónak lenni nem volt olyan magas társadalmi helyzet.

A mestere azt mondta Krishnamacharyának, hogy tanulmányozza a Yoga-koruntát, mivel tudta, hogy ez fogja a legjobban felkészíteni őt a családos emberek oktatására. A szövegben leírt Vinyásza jóga a Patandzsali-jóga ideális formája volt a családosok számára, mivel csupán napi két óra gyakorlás elegendő hozzá."

Nos, a Yoga-korunta témája ismét előkerül. Végülis mi volt ez az írás, és mit tartalmazott? Az most már lassan biztosnak látszik, hogy a mű írásos változatát a népszerű legenda ellenére nem találták meg a kalkuttai könyvtárban, és valószínűleg sem Krishnamacharya, sem Pattabhi Jois nem látta a saját szemével. Krishnamacharya életrajzában "Yoga of the Yogi", KYM, Chennai, 2005)" azonban az áll, hogy a hét és fél év alatta, mit Tibetben töltött, Krishnamacharya kívülről megtanulta a Yoga-koruntát és a Jóga-szútrát egyáb más jógaírások mellett. Hogy a Yoga-koruntában benne voltak-e a sorozatok, vagy a gyakorlatok egy szélesebb palettáját tárgyalta, azt most már nem tudhatjuk."

2009. október 27., kedd

A bandhák fizikai hatásai

A három bandha gyakorlása messzemenő hatással jár az idegrendszerre, valamint a prána-rendszerünkre, vagyis az energetikánkra nézve. Egyelőre azonban kezdjük a fizikai szervekre gyakorolt hatásával. Természetesen a különböző szintű hatásokat nem lehet különválasztani egymástól, de azért vizsgáljuk meg, mi mutatkozik a legkézzelfoghatóbb szinten.

- Harmonizálja a belső elválasztású mirigyek rendszerének működését: a torokzár közvetlenül befolyásolja az agyalapi mirigyet, a tobozmirigyet, a pajzsmirigyet és a mellékpajzsmirigyet, valamint a csecsemőmirigyet; az uddijána bandha közvetlenül befolyásolja a mellékveséket és a hasnyálmirigyet; a múla bandha pedig közvetlenül befolyásolja a nemi mirigyeket, valamint a gáttájékot és a nyakszirtet, amelyeket szintén csökevényes belső elválasztású mirigyeknek tekintenek. Az összes bandha közvetett hatással van az agyalapi, tobozmirigyre .s az agyra.

- A belső elválasztású mirigyekre gyakorolt közvetlen hatása miatt a szervezet bioritmusát is szabályozza. Például a múla bandha és uddijána bandha nagyon hatásosan stabilizálja a menstruációs ciklust (bár menstruáció közben nem ajánlott gyakorolni őket).

- Az összes bandha, helyes végrehajtás esetén lassítja a légzés ritmusát, nyugalmat és relaxációt idéz elő.

- Csökkentik a vérnyomást és a pulzusszámot.

- Növekszik az Alfa-agyhullámok mennyisége, ami az idegrendszer munkájának lassulására, mély relaxációs állapotra utal.

- A szimpatikus idegrendszer munkája csökken, ami szintén a relaxációs állapot jele.

- Az agy összegubancolódott vagy keresztezett neuron-kapcsolatai újrarendeződnek, vagyis az agy újratréningezése folyik.

- A belső szervekre nehezedő nyomás miatt az emésztőrendszerre tonizáló, masszírozó és vitalizáló hatást fejtenek ki.

- Az idegrendszerre gyakorolt hatás következtében a húgyivarszervek működése is harmonizálódik.

2009. október 26., hétfő

Ashtanga Über Alles

Vasárnap reggel van, végre eljutottam én is az Andrea Lutz-workshopra. Kilencen gyűlünk össze a 20 fokos, nekem meglehetősen fagyos teremben. Andrea Lutz 50 körüli, leszálkásodott oktató, tipikus német habitussal és akcentussal. Nem sokat beszél, csak egy parányi cintányért tesz le maga mellé, mielőtt kezdi.

Felállunk, mantrák, napüdvözlet. Vezetett óra lesz, úgy látszik. Halál lassan számol, legalábbis én így érzem. A hidegben hamar eldöntöm, hogy ma nam fogok gizdázni a vinyászákat illetően, egyrészt spórolom az erőmet az esti 2. sorozatra, másrészt a hidegben megint eluralkodik rajtam az üveg-hamstring, porcelán-csípő-effektus.

Andrea nem sokat beszél, inkább számol. Az első down-dognál pont hozzám lép, nyomja a csípőmet hátrafelé. Nem erőlteti az igazításokat, de látszik, hogy profival van dolgunk. Tíz év múlva talán én is lenyugszom igazítás-ügyileg. A többi ászanát is végigszámolja, vagyis a vinyászákat szanszkritül. Nekem néhol kevés az egy ütem ahhoz, hogy belekerüljek a pózba. Csaturangában mindig meg kell várni a többieket, így nem csúszkál el az ütemezés.

Engem meg Ildikót kivéve Main Shalás a társaság, akikből Orsit meg Katust ismerem is. Orsi óra előtt elregéli, hogy Mysore óta be vannak gyulladva az ízületei, a híres csikungunya láz utóhatásaként. Reggelente nem hajlik a bokája meg a csuklója, ezért most a jógát is visszafogja. Ahhoz képest kifogástalanul végignyomta az egész sorozatot. Szerintem csak szimulál.

Még egy férfi volt rajtam kívül, egy kopasz, kiszálkásított alak. Óra előtt valamiféle csikung- vagy táncosmozdulatokkal melegített be. Jól tolta a sorozatot, de mivel mindenki most látta először, Katus rá is kérdezett, hol gyakorol. Azt mondta, otthon a szőnyegén. Velem ellentétben lehetett valamiféle rozmár-beütése, mert már a napüdvözletek után félmeztelenre vetkőzve tolta, míg én végig a hosszú ujjú matróz-pólómba burkolózva próbáltam tüzet csiholni belül.

A csípőnyitások most sokkal megerőltetőbben tűntek, mint tegnap. A Szupta-kúrmászanát nem is erőltettem, hogy rendesen megcsináljam. Andrea azonban odalépett, határozottan kulcsolta a kezemet hátul (Gestapo, jutott eszembe), majd ráült a hátamra, és felrántotta a lábaimat, de szerencsére nem keresztezte. Ez már csak azért is bajos lett volna, mert a vállam nem volt benn a térdhajlatom alatt. Hát láttam már jobb produkciót magamtól.

Garbhapindászanánál megküzdöttünk, hogy a száraz lábaink között át tudjuk tolni a kezünket. Ildikó köpött is egyet, és szétdörzsölte a karján. A befejezőnél kezdtünk még jobban kihűlni. A 25 légzés fejenállásban nekem vagy ötven volt. A relaxáció közben arra ébredtem, hogy horkolok, és akkor hitelen átcsusszantam egy könnyű, lebegésszerű, nagyon éber állapotba. Üresnek éreztem a testemet, pontosan tudtam, hol nem lazultak még el az izmok, ugyanakkor nem éreztem testi érzeteket. Hallottam a többiek szuszogását, horkolását, de ez sem zavart, megpróbáltam a saját légzésemet teljesen ellazítani. Mostanában Savászanában érnek a legjobb felismerések. Lehet, hogy azért, mert keveset gyakorlom?

Három csendülés a kis cintányérral (végre megtudtuk, mire való, azt hittem énekelni is fogunk), és felültet minket Andrea. Befejező mantra, majd kérdések. Óra közben felmerült, hogy a lótuszt mindig a jobb lábbal kell kezdeni, és fölé tenni a balt. Andrea elmondta, hogy ez azért van, mert az energia az óramutató szerint áramlik. Ha először a balt teszed be, akkor májbajod lesz előbb-utóbb. Nem tudom, de nekem amúgy is a jobb kényelmes. Mondjuk a nyakam mögé is a jobbat teszem be először, bár ott Pattabhi szerint a balt kéne.

Bekérdezek, hogy ez Pársva-kukkutászanában is igaz-e, mert ott a bal oldal igencsak bajos, ha nem cseréljük meg. Először értetlenül néz, úgy látszik, nem vágja, melyik pózról van szó. De azért rávágja, hogy igen. Na jó, majd kísérletezek, ha jobb oldalra már megy. Ildikó még megkérdezi, hogy menzesz közben lehet-e Astangázni. A válasz nem, 3 nap szünetet kell hagyni, mert a bandhák és a fordított testhelyzetek miatt megállhat a vérzés. Aki menzesz közben is gyakorol, annak van, hogy tartósan elmarad a havi ciklusa. Még egy fotó, délután folytatjuk a 2. sorozattal.

Délután Ágival érkezünk, még sehol senki. Annyit elszörnyedve állapítunk meg, hogy a jógaterem mindkét ablaka nyitva van, úgyhogy sok jóra nem számíthatunk hőmérséklet-ügyileg. Végül megérkezik Balázs, beenged. Rutinosan felnyomja a termosztátot, csukja az ablakot, az ajtó aljához matracokat tesz. Úgy látszik ő sem veti meg a meleget.

Tizen vagyunk a délutáni gyakorláshoz, hárman Atmás színekben (Ági, Dorka meg én, Ildikó nem jött, mert délelőtt meghúzta a nyakát), a többiek Main Shalások meg egy-két arc innen-onnan. Szóval sikerül jobban belehelni a termet, mint délelőtt, de azért a nedves ruha a végefelé csak ráfagy az emberre. Nem egy szívet vidító dolog az egész téli szezonban a hideg ellen küzdeni gyakorlás közben. Jóleső érzéssel gondolok az Atma Center fűtőtesteire.

Amíg várjuk, hogy befussanak a maradék jelentkezők, egy kis eszmecsere alakul ki, hogy a 2. sorozatot mikor kell elkezdeni, meg egyéb dolgokról, de nekem túl sok a szöveg így óra előtt. Jobb lenne csöndben készülni a gyakorlásra, és utána szövegelni. Andrea két csoportra osztja az embereket, a rutinosabbnak látszókat végigviszi, viszont aki még nem csinálta, azt csak a feléig engedi, utána befejezőre küldi.

Engem valahogy kiszemelt prédának, főleg, miután megtudta, hogy oktató vagyok és a 3. sorozatot is gyakorlom. Délután még többet igazított, mint délelőtt, méghozzá vasmarokkal. A pásászanát mindkét oldalra végigcsinálta velem. Elképzeltem vizuálisan, ahogy a beleim papírvékonyságúra préselődtek össze tekerése közben, és a szemem kigúvadt. Az ékapáda-sírsászanánál ugyanez, a csípőm hirtelen elkezdett égni, miután rendesen kiegyenesítette a gerincemet a jobb lábammal a fejem mögött. Nem semmi. A bal szerencsére ott maradt magától, így elégedetten odébbállt másokat szadizni.

A Karandavászanát midnenkivel végigcsinálta (legalábbis akit végigengedett a sorozaton), de őszintén szólva sok szerepünk nem volt benne. Betette a lábunkat lótuszba, leengedte a karjainkra, majd 5 légzés után felrántotta a levegőbe. Majd máskor kísérletezek vele. Az "ugró lónál" is szépen felrántott jó magasra, aztán már csak a limonádék voltak hátra. A fejenállásokból egész jó vinyászák sikerültek.

A végén csináltunk még dropbacket, ebben Katusnak segített, megpróbálta a kezével megfogatni a lábát, ami majdnem sikerült is. Ajánlgattam Dorkát, akinek ez nem probléma, de ő szerénykedett, így tovább mentünk. A társaság másik fele már végzett, mire mi a savászanához értünk. Ennek az volt a hátránya, hogy a tíz perces relaxáció alatt nem tudtam igazán ellazulni, mert folyton nyikorgott a padló a jövés-menéstől, teaszürcsölést, kanálzörgést, ajtócsapódásokat lehetett hallani. Na mindegy, túl voltunk ezen is, utána még egy kis diskurzus, hogy ki hogy tanít, meg egyebek.

Az egyik, amit lelkesen kifejtettek, hogy nem változtatnak, csak az eredeti pózokat tanítják, nincs rávezető annak, akinek nem megy. Utána azt, hogy a férfiaknak ugye könnyebb a kézenállás, mint a nőknek, ezért ők női oktatóként nem is erőltetik. Workshop közben Andrea lecáfolta Timit, aki odaugrott segíteni az egyik lánynak, hogy ne oktasson, miközben gyakorol.

Elmondta, hogy ő oktatás közben soha nem mutatja az ászanákat, mert ez nagyon leamortizálja a testét. Odaszóltam Áginak, hogy ezért jó a meleg, mert nem hűlsz ki óratartás közben, és nem harcolod le a testedet, amikor az ászanákat bemutatod, és utána mész igazgatni. Eleve sokkal kevesebbet kell szenvednie annak, aki melegben gyakorol, bármit is magyarázzanak a belső tűzről, meg a bandhákról. A mieink sokkal gyorsabban fejlődnek, és hidegben is tudják a sorozatokat alkalom adtán, de nem szenvednek velük évekig, mint a hidegpártiak. És nem mennek tönkre az ízületeik.

Én addig fogom mutatni a pózokat vezetett órán, amíg csak bírom. Persze abban egyetértek, hogy a gyakorlásra külön időt kell szánni, mert csak akkor teljes értékű, ha magadra figyelsz, esetleg párban gyakorolsz. De továbbra is az az álláspontom, hogy hidegben jógázni az az emberiség elleni bűntény. Andrea arról is mesélt, hogy Mauira szokott járni gyakorolni Nancy Gilgoffhoz. Ott aztán biztosan nincs hideg. Szóval jó kis workshop volt, nekem első alkalom volt, hogy mindkét sorozatot egy nap csináltam, második alkalommal csináltam a 2. sorozatot tanárral. Jó tapasztalat, inspiráció volt. Remélem, minél többet gyakorolhatok még tapasztalt tanárokkal.

2009. október 25., vasárnap

Csípőnyitás faltól falig...

Ma megvolt az első budapesti tematikus workshopom. Tizennégyen csinálták végig a tizenöt indulóból. Mondjuk Adri eddig csak a pránájáma-óráimra járt, és mentségére legyen mondva, hogy egy ilyen kis 30 fokos, három és fél órás workshop azért mellbevágó lehet kezdetnek.

Szúrja-namaszkára A-val és B-vel kezdtünk, majd egy speciális csípőnyitó napüdvözletből is lenyomtunk öt kört. Vagy hatvan gyakorlatot összeírtam a kis papíromra, szépen egymásra építve. Volt egy-két dinamikus gyakorlat, de a legtöbbjét tíz légzésig tartottuk ki, és nagyon sok páros gyakorlat is volt. Természetesen a Baddhakónászanák és az Upavista-kónászanák is szerepeltek minden létező variációban.

Azoknál a gyakorlatoknál, ahol én szoktam mindenkinek a lábát feltolni a csillagos égig, most egymásnak segítettek szépen, legalább nem rám voltak kibukva. De mindenki szépen koncentrált, és jó volt, hogy tíz légzésig tartottuk ki, mert így megfelelőképpen el lehetett lazulni. Az öt légzésnél az ember sokszor antagonista izomból próbál nyújtani, és így az egyes sorozat végére is sajgó csípővel érkezik meg. Ezeknél a gyakorlatoknál azonban jobban bele tudtunk lazulni, és koncentrálni a mély csípőnyitásokra.

A páros gyakorlatok nem csak azért jók, mert mindenki kap igazítást (és a partner közben tud egy kicsit szusszanni), hanem azért is, mert nagyon jól javítják a kedélyállapotot. Ja, és mindenki megtanult a másikra figyelni, és nem volt egy sérülés sem! A végefelé nyomtunk egy jó pár galambpóz-variációt, meg a két lábat-a-fej-mögé variációk sem maradtak ki.

A kettlebell edzőpáros, Adri és Ricsi is részt vettek a workshopon, szerintem nemsokára az Atma Center oszlopos tagjaivá válnak. A csípőnyitó gyakorlatok felszabadító hatását mindenki értékelte.

Az alsó két csakra egy csomó frusztrációt rejt a legtöbb embernél: létbizonytalanság, önfenntartás, a jövőtől és a múlttól való félelem (múládhára), valamint a szvádhisthána-csakrához kapcsolódó partnerkapcsolat-család-gyerek-szülők témakörből eredő blokkok. A gyakorlatok szerintem sikeresen oldották ezeket a blokkokat, és mindenki nagy sóhajtások közepette szabadult meg tőlük.

Az óra vége felé már rövidítenem kellett egy kicsit, ha nem akartunk még hatkor is gyakorolni. De azért a spárgákat nem hagytam ki, és a végén vagy húsz perc levezető gyakorlatot végeztünk gyertyában, illetve háton fekve. A relaxáció mindenkinek jól esett, és happy hippel távoztunk a hip-opening workshopról. Remélem, engem is jól előkészítettek a gyakorlatok a holnapi első ás második sorozatra Andrea Lutzzal.

Egy hónap múlva találkozunk a back-bending workshopon, magyarul hátrahajlító műhelyben, remélhetőleg hasonlóképpen felszabadult gerinccel. Persze addig remélem midnenki jár serényen Astangára, hiszen a legtöbben oszlopos Atma-tagok voltak, de talán az újak is kedvet kapnak.

2009. október 24., szombat

Náma-jóga

A kírtana, vagyis a szent nevek éneklése egyre népszerűbb a jógások körében is. Amerikában egészen komoly fesztiválokat rendeznek, ahol különböző kírtana-énekesek jönnek össze, és a Hare Krisnát, meg más védikus mantrákat énekelnek. Azok, akik a hatha-jóga különböző irányzatait gyakorolják, szintén szívesen vesznek részt egy-egy ilyen zenés-táncos meditáción.

Saját életemre visszanézve én is kb egy éves hatha-jóga gyakorlás után 1990-ben a kírtannál kötöttem ki, és azóta is azt gondolom, hogy a Hare Krisna mantra éneklése a legmagasabb boldogságban részesít. A kírtana tulajdonképpen mantra-meditáció, amelyet egyedül, a maha-mantrát a málán ismételgetve is lehet gyakorolni, de közösen, hangszeres kísérettel is végezhető, és ez még több eksztázist biztosít, mert minden érzékszervedet lefoglalva táncolni is tudsz, nem csak énekelni. Egy-egy Krisna-völgyi fesztivál kírtanjában, főleg nyáron nem kevésbé megizzadok, mit egy Astanga-órán.

A lélek természeténél fogva a boldogságot keresi, és az éneklés, táncolás nagyon jól felszabadítja a szívcsakrát. A jóga-körökben híres kírtana-énekesek persze nem csak a Hare Krisna-mantrát éneklik, hanem egyéb mantrákat is. De a legfontosabb és leghatalmasabb mantra a Maha-mantra: Haré Krisna Haré Krisna Krisna Krisna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré.

Mi ezt énekeljük rendszeresen, és emögött az éneklés mögött nagyon komoly filozófia rejlik. A Maha-mantra éneklése nagyobb hatású, mint a csendes meditáció, mert az elmét pozitív módon összekapcsolja a transzcendenssel. Ugyanakkor azok az eredmények, amelyek a nyolcfokú jógarendszer gyakorlásával elérhetők, a Maha-mantra éneklésének melléktermékei. Vagyis az elme fölötti uralom, a belső hang (náda) hallása, a Kuldaliní felébredése és a csakrák tudatosságának fejlődése mind természetesen és erőfeszítés nélkül megtörténnek a Maha-mantra éneklése által.

Természetesen a maha-mantra éneklése mellett érdemes követni a jámákat (vagyis feladni a húsevést, kábító- és mámorítószerek fogyasztását, a szerencsejátékot és atiltott nemi életet), és ha fizikailag is egyensúlyban szeretnénk tartani magunkat, akkor az Astanga-jóga gyakorlása kiváló kiegészítője a mantra-meditációnak.

A misztikus képességeken és az elme megtistulásán túl a Maha-mantra hozzásegít a szvarúpánk (eredeti lelki azonosságunk) megismeréséhez, illetve a szent név éneklésének alódi tökéletessége a tiszta bhakti, vagyis az isten iránti szeretet felébredése, ami a lélek eredeti állapota. Szombaton a templomban tartottam előadást a szent név filozófiájáról a főiskolás hallgatóknak. Ennek hanganyagát meghallgathatjátok itt és itt.

2009. október 23., péntek

Gyakorlat és filozófia

Ashtanga-yoga, Practice & Philosophy. Ez a címe Gregor Maehle könyvének, amelyikből már korábban idéztem egy részletet. Azt hiszem, a további blogbejegyzésekben még gyakran fognak előbukkanni részletek ebből a könyvből, mert nagyon érdekes dolgokat ír. Jelenleg ez a könyv a nálam a toplistás, Szabi jóvoltából, aki Mysore-ból hozta nekem. Aki esetleg gondolkodik rajta, hogy beszerezze, a Google Books-ban bele is olvashat. Végre egy Astanga-oktató, aki gondolkodik is! Persze lehet, hogy a többiek is gondolkodnak, de a legtöbb Astanga-könyvben viszonylag rövid az elméleti rész (kb. 1%). Ehhez képest Maehle meglehetős részletességgel feldolgozza a Jóga-szútrát is, így terjedelemben kb. a fele az elmélet és a fele a gyakorlat, vagyis az ászanák szintén anatómiai részletekbe menő leírása.

Nos, kezdjük az elején, mert már a bevezető is remekbe szabott darab:
"Egy tanulmányi utam során az Ashtanga Yoga Research Institute-ba, Mysore-ba, 1996-ban, megkérdeztem K. Pattabhi Jois Astanga-mestert, hogy mi a kapcsolata az Astanga Vinyásza módszernek a különböző jóga-írásokkal. "Ez Patandzsali-jóga", közölte a mester, arra utalva, hogy ennek az iskolának a szempontjából az ősi bölcs Patandzsali által összeállított Jóga-szútrák a legfontosabbak.

Azt mondta, hogy ez egy nehéz szöveg, és csak őszinte tanulmányozás által lehet eljutni a megértéséig. Arra bíztatott, hogy kezdjem el a Jóga-szútra tanulmányozását napi szinten, hosszú időn keresztül. Ezeknek a tanulmányoknak a kombinálása a napi Astanga vinyásza-gyakorlással fokozatosan ahhoz a következtetéshez vezetett el, hogy a Jóga-szútra és a vinyásza módszer igazából ugyanannak az éremnek a két oldala.

Ennek a könyvnek ez a központi témája. Ahhoz, hogy a jóga gyakorlása sikeres legyen, a gyakorlatot és a filozófiát nem lehet különválasztani. Igazából a gyakorlás újabb megközelítései mindig is a filozófiában gyökereznek, míg a gyakorlás felkészíti az intellektust a filozófiára. Igazából a Jóga-szútra kijelenti, hogy a filozófiai kutatás - szvádhjája, vagy vicsára, ahogy Sankara nevezi - önmagában a gyakorlás egy formája, és a szabadság felé vezető út egyik lényeges összetevője.

Ennek a könyvnek az a küldetése, hogy a két aspektust újra összehozza és helyreállítsa azt, ami történelmileg egy rendszer volt, csak elveszett az idők során.

Az Astanga vinyásza rendszer újrafelfedezése

Az az alképzelés, hogy a Jóga-szútra és az Astanga vinyásza rendszer ugyanannak az éremnek a két oldala, erőteljesen jelen van a modern kori Astanga-hagyomány kezdete óta. K. Pattabhi Jois a mesterétől, T. Kishnamacharyától kapta a vinyásza módszert; Krishnamacharya saját mestere, Ramamohan Brahmachary pedig arra utasította őt, hogy keresse meg az ősi bölcs Vamana által összeállított elveszett írás, a Yoga-korunta állítólagosan utolsó fennmaradt példányát. Krishnamacharya életrajza szerint ("Krishmanacharya the Purnacharya", KYM, Chennai), a Yoga Koruntában nem csak a vinyásza rendszer volt benne, hanem Patandzsali Jóga-szútrája is a Yoga Bhasya kommentárral együtt, amelyet Rishi Vyasa állított össze. Ezek mind egy kötetbe voltak kötve. Ebből is láthatjuk, hogy az ősi időkben az, amit ma két rendszernek tekintenek, amelyeknek csak a neve közös - Patandzsali Astanga-jógája és Rishi Vamana Ashtanga-vinyászája - valójában egy és ugyanaz a rendszer volt." (folyt. köv.)

2009. október 22., csütörtök

Gangesz-parti meditáció

Rishikesh-ben a legszebb hely a Gangesz partja. Amikor ott vagyunk, mindig a Tapovan Resort-ban lakunk, mert az a fenti híd, a Laxman-jhula közelében van. A Resort-ból egy hátsó kis ösvényen a falusi házak között ki lehet jutni egy szorosba, ami a Gangeszre néz. Itt egy kis sziklamászást követve az ember elé máris festői látvány tárul, nem kell ide semmiféle tengerpart meg trópusi sziget, ez mindent megér.

A folyásnak felfelé szoktunk haladni a bal parton, és kb. két kilométerrel feljebb van egy vízesés. Ebben lehet hűsölni, meg jógázni is, ha jó az egyensúlyozókészséged. A Gangesz és azt azt tápláló források vize itt mindenhol olyan tiszta, hogy simán lehet belőle inni. Maharajával is gyakran jártunk erre a helyre, meg 2008-ban a jógatáborosokkal is.

A parton lehet meditálni, mantrázni, jógázni. Napozni nem igazán illik, mert szent hely, és nem szoktak a lányok bikinire vetkőzni (persze a magyarok nem zavartatták magukat). A Gangesz színe, hőmérséklete és vízállása évszakról évszakra változik. Egyszer a parton találtunk egy természetes barlangot, ahol félárnyékban lehetett jógázni. Egy hét múlva már megemelkedett a víz és eltakarta a barlangot.

Át is lehet úszni a folyót, Istvánnal többször úsztunk oda-vissza. A raftingosok is errefelé túráznak, legközelebb mindenképpen befizetünk egy rafting-túrára. A vízeséstől egy kicsit följebb van egy kb négy méteres sziklafal. Ott meg szoktak állni a raftok, és a bátrabbak beugrálnak a vízbe. Madhusudan barátommal mi is bepróbálkoztunk, bár nem vagyok egy kockáztató típus. Én csak eggyel lejjebről, kb. három méter magasról ugrottam le végül, hosszas rákészülődés után, és így is a halálfélelem kerülgetett.

A part mentén felfelé menet mindenféle asramok vannak, ahol jógik laknak. Maharaja egyszer elküldőtt, hogy keressünk valami jó kieső helyet, ahol vannak kiadó szobák. Az első házikóban egy svájci fiatalember ejtőzött, aki azt mondta, ez a ház a gurujáé, nem kiadó. utána volt egy nagyobb asram, a Baba (vagyis a főguru) éppen prédikált a tanítványainak. Nem értettük mit, mert hindiül nyomta. Amikor meglátott, elkezdett hozzánk is hindiül beszélni, mire mi angolul válaszoltunk. De ő csak erőltette, hogy ha már krisnás ruhában vagyunk, akkor "Hindi bolo", vagyis szólaljunk már meg helyi nyelven. Szóval vele sem tudtunk zöldágra vergődni.

Még följebb találtunk egy mauni babát, vagyis egy olyan jógit, aki hallgatási fogadalmat tett. Viszont tudott angolul, és a feltett kérdésekre írásban válaszolt. Azt írta, hogy jövő héten jár le a fogadalma, három évig nem beszélt. Ezt jó lenne itthon is gyakorolni, főleg a lányoknak. Nálunk az Atmában amúgy is az a szabály, hogy a jógateremben nem beszélgetünk, de van, akinek még ez a két óra csend is nehezére esik.

Egy akalommal a jobb parton idultunk el fölfelé Madhuval kirándulni. Itt egy autóút megy, de sok zarándok gyalogosan közlekedik rajta. Mintegy három kilométerrel még följebb, van egy másik vízesés, nagyobb, mint a miénk. Megkerestük, bent volt az erdőben. A folyó mindkét oldalán van egy csomó hegy, lehet mászni, akinek kedve tartja. A vízesés tényleg jól nézett ki, mitegy tíz méter magasról zuhant alá a víz a sziklákról. Egy kis tóba gyűlt, ahol kellemesen lehetett hűsölni. Illetve lehetett volna, de egy csapat kiránduló indiai már elfoglalta sajnos.

Az indiaiak környezettudatossága egyébként is hagy némi kívánnivalót maga után. A partot sajnos összeszemetelik, teledobálják műanyag flakonokkal meg nejlonzacskókkal. Sőt, wc-nek is használják, így az ember örül, ha talál egy kis részt, amit nem tarkít az emberi ürülék. pedig festői a táj, jó volna megtartani ilyennek. Szóval visszasétáltunk a partra, a kis csörgedező patak mentén, ami a vízesésből eredt.

Ebben a magasságban a parton itt mindkét oldalt volt egy vastag fehér vonal a sziklákra festve. Arra következtettünk, hogy ez azt jelzi, följebb nem tanácsos belemenni a vízbe a zúgók és az erős sodrás miatt. Innen lefelé a másik vízesésig viszonylag simának tűnt a folyás, ezért úgy döntöttünk, hogy kipróbálunk egy új sportágat, a body-raftingot. A tengerparton body-surfinget szoktunk gyakorolni, vagyis ráfekszünk a hullámra, és kisodortatjuk magunkat. Itt pedig belevetettük magunkat a vízbe (azért volt még egy-két zúgó a fölső folyásnál), és leúsztunk az ár mentén.

A Gangesz egy gleccser olvadékvízéből táplálkozik, ezért még nyáron is elég hűvös. Mire leértünk, egy kicsit meggémberedtünk, de a forró homokban hamar kiengedtünk. A vízparti jógázásnak csak az a hátránya, hogy nehezen találsz vízszintes felületet, és hamar csupa homok leszel. Ezért néha meg kell szakítani a rutint, és be kell mártózni a vízbe, hogy ne dörzsöljön szét a homok. Végül egy kis videó a fapózról, amit a vízesés alatt próbáltam megvalósítani.

2009. október 21., szerda

Karandavászana

Mindegyik sorozatban van legalább egy mumus-gyakorlat, amivel nehezen tudok mit kezdeni. Nem mondom, hogy nem lesz meg, csaki kiemelkedően nehéznek találom. Az első sorozatban szerintem a Szupta-kúrmászana a legnehezebb, bár most már a téglát a lábam alá rakva segítség nélkül is nagyjából kezd sikerülni.

A kettes sorozatban a Karandavászana a mumus-gyakorlat. Mindazonáltal, hogy nem tudom még megcsinálni rendesen, hackelgetem folyamatosan, és egy csomó megközelítési módot kidolgoztam már. Ezeket foglalom össze az alábbiakban, hátha másoknak is segít a póz mihamarabbi elsajátításában.

Röviden foglaljuk össe a gyakorlatot: Belégzésre fellendülsz alkartámaszba, majd lótuszba rakod a lábaidat. Kilégzésre leereszted a térdeket a hónaljba, öt légzésig tartod. Belégzésre föl vissza a levegőbe, kinyújtod a lábakat, majd kilégzésre csaturanga. Ha könnyúnek hangzik, nosza - rajta!

Nos, nyilván az első lépés a Pincsha-majúrászana, vagyis az alkartámasz elsajátítása. Ezt a legtöbb ember, aki a befejező sorozatban rendesen gyakorolja a Sírsászana A-B-C-t, viszonylag hamar elsajátítja. A póz akkor szép, ha a derekadat minéál jobban ki todud egyenesíteni, ennek ugye az a hátránya, hogy könnyen eldőlsz a hasad irányába. Mindenesetre ahhoz, hogy továbblépjünk, kell egy jókora holtjáték az előre- illetve hátrabillenési pont között.

Ha a kezek segítságe nélkül be tudod rakni a lábaidat lótuszba, akkor már meg is próbálhatod, de közben az alkarokkal egyensúlyozz, nehogy eldőlj. A legtöbb ember kissé kotlj a a fenekét áhtra, amikor lótuszba helyezi a lábát. Erre is van megoldás: lótuszban hasra fekszel és kinyomod magadat kobrába. Ekkor tudod lazítani a csípőket, esetleg valakit meg is kérhetsz, hogy lépjen rá a keresztcsontodra.

Ha ez a művelet nem sikerül, mert eldőlsz, akkor csinálj egy fejenállást, és abban próbálkozz a lótusszal. Ha megvan és nem dőltél el, akkor gyakorolhatod a lábak leeresztését a hónaljba és vissza föl. Ha százszor meg bírod csinálni, akkor már jó esélyed van a tényleges pózra. Utána gyakorolhatod azt, hogy a lábad fenn van lótuszban, és kiemeled magadat az alkarokon. Ekkor kerülsz abba a pózba, amiben én vagyok a képen.

Innen el kellene kezdeni nagyon lassan és kontrolláltan lefelé ereszteni a térdeket. A legtöbb ebmber az első (száz) próbálkozásnál elveszíti az egyensúlyát, és a fenekére érkezik, remélhetőleg nem huppan nagyot. Tehát a titok, hogy csak addig ereszkedj, amíg bírod tartani a lábaidat bandhával. Ez lehet, hogy alkalmanként csak egy centi plusz lesz. Ha csalni akarsz, megint letámaszthatod a fejedet, és így már van esetleg elég ellenállásod, hogy ne huppenj a feneedre, hanem a lábakat a hónaljad alá begyűrve vissza tudd emelni a fejedet a levegőbe. Ekkor megvan a Karandavászana alsó része is, viszont ebből ugye vissza kellene emelkedni.

A legtöbb videón, amit látok, a gyakorlók nagyon magasan tartják a súlypontot, vagyis a combjuk majdnem függőleges, és nem vízszintes. Ebből ugyanis könnyebb visszakecmeregni, mint egy fejmagasságba leeresztett súlypontból. Első gyakorlásnak ez se rossz, itt is hetek, hónapok alatt max centiket lehet fejlődni, ha szerencséd van. A lényeg a nagyon erős bandhán van, valamint a folyamatos felfelé húzó mozgáson a hátizmokkal. Ha elereszted a fenekedet, akkor semmi nem fogja fenntartani.

Még egy dolgot meg lehet tenni: Leülsz lótuszban, előrehajolsz, és az alkarokat letámasztva "felugrasz" a hónaljba a térdekkel. Ez is segít a bandha-kontrollban. Minél magasabbra próbáld emelni. Azt is lehet gyakorolni, hogy ülő lótuszból előrehajolsz, fejenállásba mész, és valahogy felemeled a lábaidat a földről a fejed fölé. Ez némileg segíti a póz kivezető részének a gyakorlását. A legjobb megoldás persze az, ha van egy partnered, aki segít leereszkedni, illetve fölemelni a lábaidat. A hátad felől kell állnia, és a derekadat kell fognia kétoldalról, és akkor tudja tartani a súlypontodat, amikor kell. Jópofa gyakorlat, érdemes próbálkozni vele.

Ha már kifogástalanul megy, akkor próbáld meg kézenállásból is leereszteni, illetve vissza felemelni. Ez már magasiskola, az ötödik sorozatban van. És akkor itt van két videó, az első Main Shalás vezetett óra Sharath és Saraswati előadásában. Kicsit csalnak a résztvevők, de egész jó. Mert ha nem, akkor leintik az illetőt, és mehet a befejezőt csinálni. A második már profibbnak tűnik, bár lehet, hogy a felnyomásnál egy kicsit leérinti a fejét. Bárcsak én is már ott tartanék! Practice and all is coming!



2009. október 20., kedd

Aki jógatanár akar lenni...

...pokolra kell annak menni, folytathatnánk a mondatot. Mostanában nagy divat a jóga, ami nem baj, sőt jó. Amerikában már nagyobb a Body & Mind vonal piaci részesedése, mint a Fitness-Aerobic vonalnak, és Magyarországra is ez vár. Akik a többi mozgásformával már lezúzták magukat, jönnek jógázni, mivel ez gyógyít, és regenerál.

A jóga terjedésével párhuzamosan egyre többen látnak benne jó biznisz-lehetőséget, és ki ügyesebben, ki őszintébben meg is próbálja kihasználni. Az, hogy mennyire népszerű egy-egy stúdió, óra vagy oktató, persze nem csak a színvonaltól függ, mivel ma már a jó bornak is kell cégér, kell a jó marketing.

Ebben a bejegyzésben elsődlegesen az oktató belső hozzáállásáról szeretnék beszélni, az alapján, amit az én tapasztalatom diktál. A jógaoktatói tanfolyamok is komoly biznisszé váltak, hiszen 2-300 ezer Ft alatt gyakorlatilag nem úszod meg sehol sem. Azt lehet mondani, hogy eléggé messze kerültünk Krishnamacarya one-on-one módszerétől, amikor is a mesternek jutott ideje évekig képezni a tanítványt, rendkívül sok személyes figyelmet szentelve neki. Ma tulajdonképpen bárki jelentkezhet egy oktatói tanfolyamra, és nem is követelnek meg különösebb előképzettséget.

Azt lehetne mondani, hogy egy általános hatha-jóga oktatás esetében ez még talán elmegy, de az Astanga esetében már nem igazán. Ha nem tudod megcsinálni az ászanákat, akkor elég nehéz lesz oktatni. Szóval én úgy gondolom, hogy a jelentkezőket szűrni kéne, vagyis ha alkalmas rá, rendesen be tudja mutatni, amit oktatni akar, valamint érti, hogy mit csinál, és az életmódja is megfelelő, akkor jelentkezzen jógaoktatói tanfolyamra.

Pattabhi Jois ezt úgy oldotta meg, hogy nem tartott oktatói tanfolyamot, és azoknak ajánlotta fel az oktatói engedélyt, akik évekig visszajártak hozzá. Persze amellett, hogy ő szigorú vegetáriánus volt, tudtommal nem követelte meg az oktatóitól sem, hogy azok legyenek.

A többi irányzathoz képest azért azt hiszem, az Astanga-oktatók jobban hozzák a színvonalat. Itt nem nagyon van olyan oktató, aki abbahagyná a rendszeres gyakorlást, és fokozatosan azért fejlődnek a magasabb sorozatok felé. A vezetett órákon általában végigmutatják a pózokat (én legalábbis így tanultam Kamaltól, és így is csinálom), és amellett, hogy szóbeli utasításokat adnak, igazítanak is azért rendesen. Az életmód meg a filozófia, nos, hát az változó, mert van, aki marad a 99% practice-nél, és nem erőlteti az 1% theory-t, pedig szerintem érdemes.

Ha valaki véletlenül népszerű oktató lesz, és beindul neki, akkor az a tendencia, hogy egyre több órát tart, és ezzel párhuzamosan egyre kevesebb ideje marad a saját gyakorlására koncentrálni. Erre oda kell figyelni, és valahol meg kell húzni a határt. Én úgy gondolom, hogy az oktatónak meg kell csinálnia a napi egy sorozatot, heti hat napban, és a fennmaradó időben oktathat, amennyire van ideje vagy energiája. Én nagyjából főállású oktatóként is azért azt mondom, hogy napi két jógaóránál többet nem nagyon tud az ember hosszú távon tartani.

A jógaoktatás nem munka, és nem szakma. Szerintem ez sokkal több elhivatottságot igényel, mint valami más tevékenység. Ha nem vagy fanatikus jógafüggő, akkor nem érdemes belevágni, mert egy tessék-lássék óránál, ahol az oktató nem lelkes, szerintem nincs rosszabb. Ezért is fontos pozitív haladást elérni a saját gyakorlásodban, hegy megmaradjon a lelkesedés. Ha befásulsz, vagy kiégsz, akkor ez az oktatásodon is meg fog mutatkozni, és szerintem a jóga sokkal nagyszerűbb dolog annál, minthogy így adjuk át másoknak.

Hétvégén beszélgettünk Zsófival, aki mindkét budapesti Bkram-jóga stúdióba is jár, amellett, hogy még Astangázik is. Ő mesélte, hogy a Bikram-órákon nem mutatják az ászanákat, hanem az előtted állót kell nézned. Nem is igazítanak, csak végigreppelik az órát (vagy az utánzósabbak végigüvöltik), és sokszor ezt is unottan teszik. Hét én úgy gondolom, hogy ha valaki eljön jógázni, azért az több személyes figyelmet érdemel.

Ha még abba is belegondolunk, hogy mennyi frachise-díjat kell kitermelniük a Bikram-oktatóknak, akkor már nem csoda, hogy alig marad idejük a gyakorlásra. Ezzel egy dolgot, amit annyira jónak találtál, hogy másokkal is meg akarod osztani, nagyjából el is veszítesz, és értelemszerűen másoknak sem tudod teljes értékűen átadni. Azt mesélte Zsófi, hogy amikor egyszer-egyszer beállnak gyakorolni az oktatók, akkor ledöbben, hogy mennyire berozsdásodtak. Ha kihagysz egy pár napot, akkor már nem ugyanabban az állapotban vagy.

Szóval egyensúly - Ídá és Pingalá - oktatás és gyakorlás. Emellett szerintem az életmód sem mindegy. Minél többet tudunk elsajátítani a jámák és a nijámák közül, annál tisztább és harmonikusabb lesz a személyiségünk, ami agyon fontos, hiszen az emberek általában azért jönnek, hogy megszabaduljanak a testi-lelki szennyüktől, megtisztuljanak. Minél kiegyensúlyozottabb nyogvópont a tanár, annál jobban sugározza magából a biztonságot adó menedéket, a bizalmat, és a gyakorlók annál jobban meg tudnak nyílni, el tudnak lazulni.

Én például kötelező módon előírnám a jógaoktatóknak, hogy legyenek vegetáriánusok, mert szerintem ez egy alapvető lépés, ha haladni akarunk a jógában. Természetesen az is jógázhat, aki nem vega, de ha már oktató, akkor nem árt példát mutatnia az életmódjával. Én az Atmás oktatóktól mindenesetre megkövetelem ezt, valamint azt is, hogy kerüljék az alkoholt, drogokat, dohányzást és egyéb káros szenvedélyeket.

Még egyszer összefoglalva, az lesz sikeres jógaoktató, aki a jógát szinte az első helyre tudja emelni az életében, és ha nem is rendel mindent ennek alá, de inkább mindent összekapcsol vele, az egész életét áthatja a jóga összekapcsoló ereje. Ha ez az életed, akkor ez előbb-utóbb úgyis nyilvánvalóvá válik.

2009. október 19., hétfő

108 Napüdvözlet

Mostanában több eset volt, hogy 108 napüdvözletet csináltunk. Én Guruji eltávozásának emlékére csináltam meg Tom Hoppelnél, de azóta István megcsináltatta egyszer Pulában, sőt, másnap meg is ismételték. Amióta visszajött, szintén csinálta egyszer a kezdő Astanga-tanfolyamosokkal.

Általában azt tapasztalja az ember, hogy feltöltődik tőle, és persze javul az előre-hátra vinyászája, márpedig amennyiben megfelelően emeli a súlypontot az előre- és hátraugrásoknál.

Én azt is tapasztaltam, hogy a lefelé néző kutyánál nagyon jól lehet a légzés és a bandha összeházasítását gyakorolni. Valahogy az a póz, amikor a combok derékszögben vannak a felsőtesthez képest, és a gravitáció ellenében felfelé kell húzni a bandhákat, nagyon megkönnyíti a tudatosításukat. Persze a 108-nál nem tartjuk ki öt légzésig a lefelé néző kutyát, csak a fanatikusabbak. Így is kb egy óra 15 percig tart az egész.

Én szerintem kb évente egyszer fogom megcsinálni, mert nekem elég a napi egy teljes Astanga-sorozat, meg a két óra, amit tartok, de István biztosan legalább havonta egyszer fog még ilyet rendezni. Aki szeretné kipróbálni, az dobjon neki egy emailt, és fog majd értesítést kapni.

A napüdvözletnek több formája létezik, erre Pattabhi Jois is felhívja a figyelmet. Mielőtt az Astangával megismerkedtem, általában 12 elemből álló napüdvözletekről tudtam, amikben nem voltak ugrálások, és mindegyikhez mondtunk mantrát is. Ilyeneket használnak a Sivananda és a Satyananda iskolákban, akiknél először tanultunk Rishikesh-ben. Mondjuk abból se semmi 108-at megcsinálni, azt hiszem, ki is próbáltuk 2008-ban egyszer Indiában.

Az Astangás ugrálós azonban még kafább, csak arra kell vigyáznia az embernek, hogy a csaturangába történő hátraugrásnál ne ejtse bele a derekát, hanem a lábak földre érkezésekor a feneke magasabban legyen, mint a vállak. Ezáltal megvédi a derékcsigolyákat a túlterheléstől. Ez ugyanígy vonatkozik természetesen minden hátravinyászára. Ja, és remekül tonizálja a törzs összes izmát.

Nos, a napi gyakorláshoz persze elegendő az öt Szúra-namaszkára A és az öt B (ennél kevesebb ne legyen). Most pedig szeretnék néhány sort idézni Pattabhi Jois művéből, a Yoga-mala-ból, amelyben a napüdvözlet hatásairól beszél.

"Van egy általános félreértés arról, hogy a mentális betegségeknek nincs ellenszere. A srutik azonban kijelentik, hogy a Szúrja-namaszkárán keresztül még a mentális betegségeket is meg lehet gyógyítani. Ha megfontoljuk az molyan mantrák jelentését, mint a "Hridrógjam mama szúrja harimanam csa násaja" (Ó, Nap, pusztítsd el az elmém és a szívem egészségtelen sápadtságát), akkor azt látjuk, hogy még a prárabdha-karmából (az előző életekben végrehajtott tettek eredményei, amelyek ebben az életben hoznak gyümölcsöt) fakadó mentális és fizikai betegségek is megsemmisíthetők. Az elődeink bizonyára tanulmányozták a mantrákat, megértették azok jelentését, és átültették a gyakorlatba.

Ennek eredményeképpen hosszú életet éltek, jó egészségben, sok erővel megáldva, és jó intellektussal, anélkül, hogy legyűrte volna őket a betegség, halál, nélkülözés, isteni tudásra tettek szert, elmerültek a boldogságban, és örökké elégedettek voltak.

Ha tehát a Szúrja-namaszkára előírt módszerét követjük, akkor a legszörnyűbb betegségeket is meg lehet gyógyítani, mint pl. a lepra, epilepszia, és a sárgaság.Ezzel kapcsolatban senkinek se legyen kétsége, és ne hitetlenkedjen, nem kérdés, hogy a felsorolt betegségeket meg lehet gyógyítani. Sokakat kezeltek leprával évekig sikertelenül. A Szúrja-namaszkára, jógászana, pránájáma és hasonlók öt-hat hónapig tartó gyakorlása után azonban meggyógyultak. Ezt a saját tapasztalatommal tudom alátámasztani. Ezért azok, akik gyakorolják a jógát és a Szúrja-namaszkárát, nem kapnak meg semmiféle betegséget. Ezért a gyakorlóknak gyakorolniuk kell, és hátra kell hagyniuk minden kétséget.

Egyesek ülve vagy hosszú ideig egy helyben állva dolgoznak, és így fájdalmat tapasztalnak az ízületeikben, ami miatt nem tudnak megfelelően ülni vagy járni, csak nagy nehézségek árán. Mindenféle orvosi kezeléseket vesznek igénybe, és silány az életminőségük. De ezek a betegségek határozottan kezelhetők a Szúrja-namaszkára segítségével. A jógik azt mondják, hogy ezek a betegségek a nádíkkal állnak szoros összefüggésben. Ahhoz, hogy a testünket, amely az összes jámbor tett végrehajtásának alapja, tisztán és a betegségektől és más akadályoktól lehetőleg minél mentesebben tartsuk, a Szúrja-namaszkára és a jógászana gyakorlása nagyon fontos." (Yoga-mala, 40-41. old.)

2009. október 18., vasárnap

No pain - no gain

A fájdalom és az élvezet filozófiailag a kettősségek kategóriájába tartozik, és a jóginak semlegessé kell válnia mindkettő iránt. Tehát - nem szabad ragaszkodni a gyakorlásból származó kellemes érzésekhez, viszont nem szabad a fájdalom elől sem menekülni.

Amikor az ászanákat gyakoroljuk, fel akarjuk szabadítani a feszültséget, a kötöttséget az ízületekből és az energiacsatornákból, hogy a prána szabadon tudjon áramlani. Ehhez az ízület maximális mozgási határát kell fokozatosan kitolni. Ez főleg a gerinc és a csípő esetében fontos, de persze a végtagi ízületek sem elhanyagolandók.

Amikor a gyakorlás során egy ászanába "maximálisan" próbálunk belemenni, akkor a következő tartományokon haladunk keresztül:

1. Komfortzóna: viszonylag kényelmesen, különösebb erőfeszítés nélkül elérhető mozgási tartomány, amelyen belül maradva az ízület hosszú évek gyakorlása során sem fog számottevően megnyílni. No pain - no gain (ezt a mondást egyébként Vinay Kumar-tól, a hátrahajlító-bajnoktól hallottam legutoljára, és valóban meg is szenvedtünk az óráin, anélkül, hogy különösebben hozzánkért volna).

2. Aktív mozgási tartomány. A jógában az izmok erejét, valamint a gravitációt használjuk arra, hogy az ízület mozgási határát növeljük. Ha 100%-os erőfeszítést teszünk bele, akkor meglehetősen jól ki lehet tolni a tartományokat, mert fokozatosan elhódítunk a passzív tartományból azáltal, hogy az izmaink ereje növekszik, és olyan izmokat is megtanulunk használni, amiket előtte nem tudtunk. Az Iyengar rednszerben még különböző mechanikus "kínzóeszközökkel" is rá lehet segíteni erre (vagy éppen megkönnyíteni az ászanát). Az Astangában legfeljebb jógatéglát meg övet használunk néha.

3. Passzív mozgási tartomány. A passzív mozgási tartomány ott kezdődik, ahová már a saját izomerő által nem tudjuk eljuttatni magunkat, de az izmok és ínszalagok még tudnak sérülés nélkül nyúlni, ha van plusz erőbehatás. Itt jelenik meg az oktató általi igazítás, vagy adott esetben a páros gyakorlatok szerepe. A passzív nyújtás előnye kettős, hiszen hamarabb be tudjuk vonni az aktív mozgási tartományba az igazítás miatt, illetve az elménk elhiszi, hogy meg tudjuk csinálni az ászanát. Az elme jelentősen képes befolyásolni az aktív-passzív határt. Ha túlbuzgók vagyunk, néha a sérülési határig húzzuk az izmot. Ha viszont negatívak vagyunk, akkor az elme jóval a tényleges aktív határ előtt leblokkolja az izom mozgását.

4. Sérülési zóna. A passzív mozgási tartomány határa ott húzódik, ameddig még sérülésmentesen el tudunk vinni valakit egy pózban. Ez napról napra változhat egy egyénnél is. Ha pl. több a mentális feszültség benne, vagy dekoncentrált, akkor az izmok kötöttebek, és hamarabb megsérülnek. A gyakorló légzése egy fontos kritérium. Ha megakad, vagy visszafojtja, akkor pszichés gátat hoz létre. Bele kell lélegeznie magát a pózba, bele kell relaxálni, máskülönben fölösleges akár ugrálni is a hátán, mert nem fog profitálni belőle. Amikor az oktató érzi, hogy a gyakorló megfeszíti azokat az izmokat, amelyeket pl. nyújtania kellene egy előrehajlásnál, vagy ellen tart, akkor fölösleges tovább nyomnia a gyakorlót, hacsak nem tudja a szavaival feloldani a pszichés gátlást. Az igazítás sokszor az elengedésről és az elfogadásról szól, mind a gyakorló, mind a tanár számára. A tanárnak annyira óvatosnak és figyelmesnek kell lennie, hogy ne okozzon sérülést az igazításaival, ezzel is az ahimszá elvét követve.

Lezárásképpen térjünk vissza a kiinduló gondolathoz: a gyakorlás során folynunk kell az áramlattal, és el kell engednünk mind a kellemes, mind a fájdalmas érzeteket. Van, aki a fájdalmat kezdi el élvezni, és minél erőteljesebb igazításokat vár el a tanártól, mert azt gondolja, ekkor dolgozott meg keményen az órán. Azonban a fájdalomhoz is ki kell alakítanunk egy egészséges viszonyulást. Érezni kell, hogy mikor figyelmeztet valamire egy kis fájdalom, mert ha ignoráljuk, akkor egy sérülés hosszabb szenvedéssel és hátráltatással járhat. De nem szabad menekülni sem a legkisebb fájdalomtól. A félelem (abhinivésa) egy klésa, amit a jóginak le kell győznie. Sokan félnek a fejenállástól vagy a kézenállástól, de rendszeres gyakorlással ezeket is le kell küzdeni, és felszabadultabbnak fogjuk érezni magunkat.

Van egy olyan elméletem is, hogy a gyakorlás során önként vállalt tapasz (önszigor) segít feldolgozni az előző életek karmáit, mivel máskülönben más formában élnénk át ugyanezt a szenvedést. Persze ez nem biztos, hogy így van, viszont az igaz, hogy a betegségek és a kötött ízületek az előző életek karmájának következményei.

2009. október 17., szombat

Survivor - de most már tényleg!

Úgy látszik, az utóbbi hetek Survivor-os meditációjával tényleg bevonzottam a dolgot: azon a bizonyos túlélős szerdai napon a Főiskolán odaült hozzám az egyik diák, Gabi, hogy pénteken jönnének az Atmába az RTL Klubbal forgatni. Merthogy hat éve szerepelt a Survivor kiszavazós műsorban, és most arról készül adás, hogy mi lett a versenyzőkkel.

Mivel ő már volt egyszer Agnin az Atma Centerben, oda is ki akar jönni a stáb, viszont csak pénteken kettőkor érnek rá. Astanga lesz, vágtam rá, de azért jöjjenek nyugodtan, ha bírja a kamerájuk a meleget meg a párát.

Titokban imádkoztam, hogy jó sokan legyenek a pénteki órán, hogy valahogy azért kinézzen a filmen. Meg is hirdettem a Facebook-on, de azt már nem árultam el, hogy filmezni is fognak, csask annyit írtam, hogy lesz meglepetés.

Háromnegyed kettőkor még gyakorolgatok, sehol senki. Na, gondolom magamban, ennek botrányszaga van. Vagy nem jön senki, mert kiszivárgott valami, vagy eleve a stáb se jelenik meg. Ez a jobbik eset. Végül fölöslegesen gőzöltem, mert a stáb befutott kettőre, és az emberek is begyűltek, szám szerint tizennégyen. Ideális, mert ha többen lettek volna, nem bírt volna megmozdulni a kamerás.

Beküldtem, hogy melegítse a kamerát, és önmagát, majd elmentem zuhanyozni, hogy jól is nézzek ki (remélem, ma nem olyan sötétek a karikák a szemem alatt, sminkelni nem volt idő). Gabi is beállt nagy lelkesen élete első Astanga-órájára. Az RTL persze hozta a formáját, már kezdem megszokni a TV-sektől. A kezdő mantrák és az első napüdvözlet után kioldalgott a csávó a teremből, kisvártatva Gabi is távozott. Hát ezen nem volt sok túlélnivaló. Kint mág riportot forgattak vele, stb., amit én már nem láttam, mert ugye folytattam az órát.

A másik meglepetés Móni volt, aki már régóta készült meglátogatni az Atma Centert. Eddig egyszer találkoztunk személyesen, mégpedig a júliusi szekérfesztiválon, ahol jógabemutatót tartottam. Amikor találomra felhívtam valakit a színpadra, hogy megjógáztassam, akkor ő jött föl. Hamar kiderült, hogy profi módon keni az ászanákat, sőt, később az is, hogy Bikram-jóga oktatói tréningre készül. Nos, kisebb kihagyás után egy Hot Ashtangával akart újra belelendülni a gyakorlásba, és azt hiszem, sikerült is neki.

Mindent összevetve az újakat remélem sikerült megfertőznöm az Astanga-vírussal, és remélem, senki nem sértődött meg, hogy egy pár percre esetleg adásba kerül. Ha majd leadják, talán sikerül szereznünk egy felvételt. A múlt pénteki full-contact Astangára emlékezvén Lovász Andi kellékmester hozott magával egy fogvédőt, amit lelkesen be is tett a szájába, szerencsére csak óra után, mert nem hiszem, hogy könnyen ment volna vele az Uddzsájí. De ma nem kellett, mert nem bántottam senkit.

Azért hozott mást is, nevezetesen Ray Long kétkötetes jóga-anatómia könyveit, amelyekből majd egy-két részletet feldolgozok a blogban is. Addig is nézzétek meg a bandhayoga.com oldalon található szép háromdimenzós animációkat. Szóval így végződött a hét, jövő héten folytatjuk a tréninget.

2009. október 16., péntek

Survivor Vol. 2.

Folytatódik a túlélőjáték, újabb akadályokkal és fordulókkal. A szerdai nap a hét mélypontja szokott lenni, mert akkor korán is kelek, későn is fekszem. De előtte még voltak a hétfői és a keddi, Asszem által említett akadályok. Hétfőn én is bekaptam két hidegzuhanyt az Atmában, mire rájöttünk, hogy a biztosíték kikapcsolása esetén nem csak vissza kell azt kattintani, de a kazánt is újra kell indítani, máskülönben nem melegít vizet, és nem is fűt. A keddi személyzet persze ezt nem vágta (a szőke hajszín átka), és így hideg is volt, sötét is, meg a víz is csontig hatolt. Sajnálom azt a 30-40 embert, remélem, nem ment el a kedvük azért a jógázástól.

Szóval kedd este helyreállítottuk a rendet az Atma Budában. 5 óra alvás után reggel 4.30-kor keltem, és be a templomba murti-szolgálatot végezni. Fél nyolcra már beértem az Oktogonra (miközben szétfagytam a hirtelen skótra fordult időjárásban), a reggeli bhaktis jógamester-képzésre. Ráhangolódáshoz magamra is terítettem a Mysore szőnyegemet, nehogy teljesen lefagyjon és letörjön a lábam a lótuszban. Utána a szokásos bemelegítő gyakorlatok lábtól fölfelé, de ma Zsuzska különösképpen rászállt a csípőnkre. Úgy éreztem magamat, mint amikor Darth Vader egy laza ujjmozdulattal fojtogatni kezdte az egyik birodalmi tisztet. Zsuzska hasonlóképpen tépte szét a csípőízületeimet pusztán a szóbeli utasításaival. Az óra vége felé rátértünk a napüdvözletekre. Egy újabb, immáron vagy huszadik változat, amit eddig megismertem. Meg kell tanulni, mert ebből vizsgázunk.

Óra váge felé volt egy háromszemélyes előrehajlító gyakorlat. Egy ember Pascsimóttánászanázik, kettő meg nyomja lefelé. A könyökét a feje fölött hátra kell tolni, hogy kiegyenesedjen a háta. Ágit tövig bele lehetett nyomni, nekem már a 20 fokos résnél elkezdett görbüli a hátam. Zsuzska mindig szokott alternatívákat adni, és ránézésre meg tudja állapítani, hogy kinek mi a hajlékonysági határa. Rutin. Lassan kezdem megtanulni tőle, hogy nem kell mindenáron mindenkit a végsőkig nyomni a pózba, néha várni kell, míg kialakul a hajlékonyság.

Ugyanis nem csak heveny sérüléseket lehet szerezni, de a szalagok túlerőltetéséből ínhüvely-gyulladás is kialakulhat, ami hosszú hetekig fokozódhat is, ha tovább erőltetjük. Ez pl. térd vagy csípő esetében eléggé kellemetlen. Ráadásul az ember magát is túlnyomhatja, nem kell hozzá adjustment. Tudni kell, hol a határ. Ettől eltekintve a harmadik leányzót, akivel be voltunk osztva, jól megdolgoztuk Ágival, hűen kitartva az Atma Center hitvallása mellett, miszerint mindenkiből ki kell hozni a maximumot.

A relaxáció előtt szóltam Áginak, hogy a végén ébresszen föl. Utána mondta, hogy horkoltam is kicsit. Óra után úgy döntöttem, hogy az ítéletidőre való tekintettel nem sétálgatok az utcán, hanem a Westendben elintézett 1-2 dolog után az Atmában veszek menedéket. Hozzá kell tenni, hogy a napi akadályversenyt még az is nehezítette, hogy ekadasi volt, vagyis a csökkenő holdciklus tizenegyedik napja, amikor is a Krisna-hívők nem esznek gabonát meg hüvelyest. Úgyhogy még étkezésileg is erősen korlátozva voltam.

Következő akadálypont: háromra megbeszéltük Nórival, aki itthon vendégeskedik Hágából hazajövet, hogy 3. sorozatot gyakorlunk. Előtte lehúztam egy ujjnyi Kinetót, hogy formában legyek. Ment is a sorozat egész jól, időnként besegítettünk egymásnak. A sáskapóznál meg a Gandha-bherundászanánál Nóri olyan vehemeciával akarta a talpamat a fejemhez érinteni, hogy hirtelen halálfélelmem támadt. Ez is jó tapasztalat, hogy egy kicsit empatikusabb legyek a jógásokkal, amikor Salabhászanában húzom felfelé a lábukat a levegőbe. Ha figyelmesen igazít a tanár, akkor 15-20 légzés alatt jól bele lehet lazulni a mélyebb hátrahajlásokba, de ha hirtelen túlhúzzuk, akkor az elme kiveri a biztosítékot és megszólaltatja a szirénát.

Utána Agni 5-kor, Nórinak két óra pihenő. Hétre jön vissza 2. sorozatra (ha még talpon leszek). Hétkor ismét tizenketten voltunk, a Kineto hatása alatt még lelkesen számoltam a vinyászákat, sőt, mutogattam is a gyakorlatokat. Végül egész jó óra lett, bár összességében két óra 15 perc alatt végeztünk. A kézenállásból-hídba kombinációból is sikerült felállnom, úgy látszik maradt még egy kicsi a tartalékban. Évi nem bírt magával, hídban sétálgatott fel-alá a teremben, mint egy pók, vagy War of the Worlds - űrhajó. Végül lecsengett a befejező, és Csabi még haza is hozott kocsival. Az esti hévezés a hidegben már tól sok lett volna a jóból.

Az epilógushoz még hozzátartozik annyi, hogy csütörtök reggel 8-kor úgy ébredtem, mint akit összevertek. Nem éreztem konkrét izomlázat, mert azt már délután, illetve este éreztem. Inkább ólmos fáradtságot a tagjaimban. A szemeim még egy fél centivel beljebb kerültek a kékes, sötétlő üregeikben, plusz az Eye-of-the Tiger - effektus. Nem olyan éles, olyan véres. Csütörtök reggel a templomban mindenki ezzel fogadott: "Mi van veled? Beteg vagy? Olyan beesettek a szemeid! Lassan elfogysz! Túl sokat jógázol!" Gondolom, épületes látványt nyújthattam. Sebaj, még van két nap a hétből. Folytatódik a Survivor game! És hogy ne unatkozzatok, itt az idevágó dal is a végére:

2009. október 15., csütörtök

Miért pont az Ashtanga?

Ezt a blogbejegyzést András kedvéért írom, bár kiegészítésképpen érdemes meghallgatni a velem készült életrajzi interjút is, amiből majd valamikor cikk is lesz talán. Szóval akkor a jógás fejezetek az én életemben:

1. 1989-90 - Hatha: Filozófiai, spirituális ébredés, keresés, vegetáriánuzmus, hatha-jóga gyakorlás Moszkvában, könyvből.

2. 1990-2003 - Bhakti:
Találkozás a Bhagavad-gitával, Krisna-tudattal, marad a mantrázás, meditáció, jáma-nijáma, egyszóval a jóga belső gyakorlatai. No ászana, csak kirtan (a templomban az oltár előtt a Hare Krisna éneklése közben végzett tánc, szerintem az egyik leghatásosabb jógagyakorlat).

3. 2003-2006 - Hatha reloaded:
Túlsúly, fájó hát 32 évesen, kénytelen voltam fizikai szinten is kiegyensúlyozni magam. Fogyókúra, futás, fekvőtámasz, görköri, konditerem, mígnem lassan visszalopta magát a jóga az életembe. Ebben nem kevés szerepe volt a Rishikesh-i látogatásoknak, illetve Acarya Kumara Swami személyes inspirációjának (de erről majd még lesz blogbejegyzés). Nos, először Sivananda-stílusban, majd Satyananda-stílusban képeztek minket a Swamik. Otthoni rutinomban egyre több lett a nyújtás, egyre kevesebb az erőgyakorlat. Ja, és ne felejtsük el, hogy 2005-6-ban kismama-jógát oktattam, miközben a feleségem terhes volt.

4. 2006-2008 Agni:
Miközben egyre többet ászanáztam, kerestem a jógában is az erőteljesebb formákat, hogy kitöltse az erőgyakorlatok iránti igényemet. Így bukkantam rá a Bikam-gyakorlatsorra. tetszett benne, hogy jó kigyúrtak voltak a srácok, és az öreg is testépítőként kezdte. Az is megfogott, hogy egy fix gyakorlatsort adott, és nem kellett gondolkodni, hogy malyik nap mit csinálj. A meleg pedig pláne bejött. Azóta nem is szeretek hidegben jógázni. Mivel a legtöbb gyakorlatot már ismertem, a Bikram-sorozat alapján összeállítottam egy saját rendszert, belevéve még egy-két gyakorlatot. Akik járnak Bikramra is meg Agnira is, bizonyára észrevették az egyes ászanáknál a különbéseget, illetve az egész rendszerben itt nagyobb hangsúlyt fektetünk a légzésre és a Bandhákra. Így az Agni-óra tulajdonképpen egy Astanga-alapozónak is elmegy, mivel a módszertan ugyanaz. A 21 légzés onnan jött, hogy a hét csakát a 3 aurarétegben ennyi idő alatt lehet ráhangolni az ászana által kialakuló energetiaki mintára. És folyamatosságra törekszünk, mint a vinyásza jógában.

5. 2008-.... Astanga: A 30 Agnis gyakorlat persze egy idő után már nem volt elég, ezért elkezdtem egy freestyle órát tartani, ahol más ászanákat gyakoroltunk. Kb. ezret szedtem össze innen-onnan, persze még több is létezik. Amikor megláttam David Swenson Astanga-dvd-jét, akkor annyira megtetszett ennek a rendszernek az összecsiszoltsága, hogy elkezdtem az órák elején a bevezető, a végén pedig a befejező gyakorlatsort alkalmazni. A 2008-as Rishikesh-i jógatáborban voltunk először igazi élő vezetett Astanga-órán. Amikor visszajöttünk, azaz tavaly nyáron, akkor elkezdtem teljes Astanga 1-es órákat tartani a Kamaltól tanultak alapján. Ma az 1-2-3. sorozatokat gyakorlom és próbálom csiszolgatni, amikor lehetőségem van tanárral gyakorolni, valamint átadni azoknak, akik jönnek az órákra (szerencsére egyre többen).

Miért ez a rendszer vonz a legjobban? Egyrészt azért, mert itt találtam meg azt a körülbástyázását a gyakorlásnak, ami a vinyásza, ászana, légzés, bandha és dristi által megvalósul, és a tapasztalataim szerint ez a leghatékonyabb formája a tudat magasabb szintre emelésének és koncentrálásának. Ezzel a módszerrel nagyságrendekkel gyorsabban lehet fejlődni, mintha csak ászanázgatnánk, és a végén egy kis légzőgyakorlat meg relaxáció. A rendszer nagyon pontosan, koreografikusan kidolgozott, így tulajdonképpen a tanár folyamatos jelenléte nélkül is lehet gyakorolni, fejlődni benne. Persze a jó segítség mindig sokat lök az emberen.

Pattabhi Jois halálával szerintem a stílus kultusz-jellege is fakulni látszik, és a dogmatikus kizárólagosságot hirdetők mellett egyre jobban előtérbe kerülnek a "másként" gondolkodók, gyakorlók is, akiktől szerintem szintén sok mindent lehet tanulni. Nem utolsósorban, bár Pattabhi nem helyezett akkora hangsúlyt az elméletre, vagyis az Astanga vinyásza rendszer és a Patandzsali-féle Astanga filozófia közötti kapcsolatra, én azt tapasztalom, hogy nagyon is egymásra épül a kettő.

Szoláris típus lévén, én is hajlamos vagyok a kizárólagos üdvözülést hirdető utak keresésére, vagy a magamét azzá emelni. Ezért választottam a Krisna-tudatot is meg az Astangát is. Nyilván, ha nem hinnék abban, hogy ez a legtökéletesebb, akkor tovább keresnék. Az utóbbi évek szoros kapcsolata a jógával azonban bennem is sok mindent megnyitott, és talán a fundamentalizmusom is sokat enyhült. Azt legalábbis nem gondolom ma már, hogy mindenkinek mindenáron az Astangát kell erőltetnie. Vannak olyanok, akiknek egyszerűen nem való, és ha egy másik stílust választanak, sokkal többet fognak kapni a jógától. Ugyanez igaz a vallásra vagy a spirituális útra is. Vannak, akiknek a Krisna-tudat nem való, nem érettek még rá. Nekik más utat kell bejárniuk, el kell jutniuk a saját felsimeréseikig. És még a mi filozófiánk szerint is, minden egyes léleknek egy sajátos, egyedi kapcsolata van Istennel, és ennek következtében nincs két ember, aki egyformán látná ugyanazt a Legfelsőbbet. Ez a különbözősőg egészen odáig terjedhet, hogy egyesek személynek látják, és úgy viszonyulnak hozzá, mások pedig személytelen energiának, amellyel eggyé akarnak válni.

Mindazonáltal, hogy jelen pillanatban Astanga-függő és fanatikus vagyok, nem hiszem, hogy ki akarnék zárni pl. más gyakorlatokat, amik nincsenek benne a hat sorozatban. De azért egy darabig elleszek, mire a hatot megtanulom, nem megfeledkezve arról sem, hogy pl. az első sorozat vinyászáit is lehet nagyon "haladó" szinten végezni, ha van rá képességed. Úgyhogy egyelőre az a terven, hogy rákoncentrálok a hat sorozatra, és mellette amit hoz az élet. Tetszik az Astanga dinamizmusa, extremitása, könnyedsége, és erőteljessége. Az én igányeimet minden szempontból kielégíti, főleg, ha meleg teremben gyakorolhatok.

Az is tetszik benne, hogy tradicionális stílus, vagyis legalább 2-300 évre visszavezethető. Ez már a harcművészeti iskoláknál is nagy idő, nem is beszélve a jógaiskolákról. Persze ha hiszünk a Jóga-korunta mondának, akkor még régebbi rendszerről van szó, de ezzel kapcsolatban Manju is szerényen azt nyilatkozta, hogy ő az életében nem látta ezt a könyvet, és ha apja birtokában lett volna, akkor biztos tudott volna róla. Volt vagy nem volt, az biztos, hogy Krisnamácsárja is már oktatta ugyanezt a vinyásza-rendszert, és gondolom ő is a gurujától, Ramamohan Brahmacaritól tanulta.

Van néhány rendszer, amit az Astanga alapján hoztak létre, pl. Synergy, Jivamukti, Vinyasa, Power stb., és bár ezeket nem tanulmányoztam alaposan, de nem gondolom, hogy tökéletesebbek , vagy számomra vonzóbbak lennének, mint a tradicionális Astanga. A különböző ászanák összefűzése szórakoztató dolog, de ezt én is inkább meghagyom szórakozásnak. A napi gyakorlásnál maradok a bevált sorozatoknál.

2009. október 14., szerda

Rishikesh-i emlékek

Ha jól emlékszem, 2000-ben jártam először Rishikesh-ben. Indiai utazásaim története 1993-ban kezdődött, amikor is első huzamra 7 hetet töltöttem ott szerzetestársaimmal. 1990 és 1997 között hét évig voltam szerzetes, utána megházasodtam. A Krisna-tudatban a szerzetesek (brahmacsárík) a templomokban lakó önkéntesek, és így az indiai utazásokra nem akkor került sor, amikor kedvem szottyant, hanem amikor vittek.

Szerencsémre nem kell panaszkodni, mert évente-kétévente kijutottam. Ilyenkor általában három fő szent helyet látogatunk meg, az egyik Mayapur, ami Nyugat-Bengálban, a Gangesz partján fekszik, és Sri Caitanya Mahaprabhu születési helye. Róla nevezett el a lelki tanítómesterem Gauranga Das-nak. A másik Jagannatha Puri, Orissza államban fekszik, a Bengáli-öböl partján. Tenger! Ezt is imádom természetesen, bár a fő templomba a külföldieket következetesen nem engedik be, még a krisnásokat sem. A harmadik szent hely pedig Vrindavana, Krisna születési helye, ez Delhi és Jaipur között fekszik kb. félúton.

Általában tavasszal szoktunk menni, február-március környékén. Vrindavan viszonylag közel fekszik a Rajasthani-sivataghoz, így március vége -április eleje felé már 40-50 fok is van napközben, és csontszáraz a levegő, fúj a forró sivatagi szél. Ilyenkor a tehetősebbek kiruccannak északra, Haridwar és Rishikesh környékére egy pár hétre hűsölni. Én azt hiszem, 2000-ben vagy 2002-ben jutottam el először Rishikesh-be. Sajnos elvesztettem a fonalat, hogy hányszor voltam eddig Indiában, úgyhogy pontosan csak a 2006-os úttól kezdve emlékszem a dolgokra.

Tehát első látogatásunkkor a lelki tanítómesterem, Sivarama Maharaja kíséretében érkeztünk, és kb egy hetet töltöttünk itt. Minden szent helynek megvan a maga hangulata, és egyébként is egész Indiát imádom, de Rishikesh különösen cool és nyugodt. Nem csak a hegyek közül előtörő Gangesz hűs hullámai miatt, ami a völgyben a folyó felett fújó szellőt is frissé és üdévé teszi, hanem a hegyek, a sok jóga-asram és szádhu miatt is.

Állítólag a védikus időkben (kb kétmillió éve, ha hihetünk a Rámájánának), Bharata, Ráma öccse itt végezte a lemondását, és Ráma, valamint Laksmana is jártak erre zarándokútjuk során. A városka, amelyben összesen kb 85 ezren laknak, a Gangesz két oldalán fekszik. A jógás övezet a város északi csücskén van, itt szerintem összesen pár ezer ember lakik. A felső övezet két parton elterülő részét két híd öti össze, a Ráma-dzsula és a Laksman-dzsula (angolosan jhula). A 70-es évekig állítólag kötélhíd volt mindkettő, aztán lecserélték drótkötelesre, de még ma is legfeljebb motorral vagy biciklivel lehet átközlekedni rajta. A legtöbben gyalogosan szelik át a Gangesz felett ívelő kecses hidakat. A hidak eredetijét Ráma és Laksman alkották meg, a nyílvesszőiket egymásba lőve.

A Rishikesh szó Visnu egyik nevére, Hrisikesh-re (az érzékek urára) utal, illetve a Rishik (bölcsek) hajára (késa). A Gangesz két partján elterülő hegyekben nagyon sok barlang van, és ott laknak a jógik és a meditáló szádhuk. Mivel a hajukat nem vágják, jó hosszúra megnő és berasztásodik. Azt is mondják, hogy a jógik tapaszból (lemondásból) származó ereje a hajukban lakik, amit egy nagy varkocsban a fejük tetejére tekernek. Ma már talán kevesebb a konkrét barlanglakó, mert a tigrisek is azért látogatják a környéket, elég félelmetes kint éjszakázni a dzsungelben.

Delhiből jöttünk vonattal (indiai intercity), és Haridwarban szálltunk le. Ez kb. 220 kilométeres út. Onnan még 24 kilométer taxival, és meg is voltunk. Eddig mindig a felső híd (Laksman-dzsula) közelében lévő Tapovan Resort-ban laktunk, mert innen a hátsó utakon könnyen fel lehet túrázni a Gangesz partján egy kis hűsölésre, fürdésre, meditációra.

2006-ban is csináltunk egy India-túrát négyen Bogyóval, Gyuszkóval és Gopállal. Ekkor egy hetet töltöttünk Rishikesh-ben, mielőtt nekiindultunk a Himalájának, ahol négy szent helyet jártunk be. Erről majd valamikor külön írok. A képen a Himlája-túra végén állunk a Tapovan előtt, az idegenvezetőnk, Sanjay és a sofőrünk, Raju társaságában.

Ekkor már volt jóga, ájurvédikus masszázs, miegymás. A fenti meditációs kép is 2006-ban készült. 2006 novemberében még visszatértem Rishikesh-be Dimitrijjel, a siófoki Calendula klinika vezetőjével. Ekkor találkoztunk Nishuval, aki most Siófokon tart Iyengar-jógát, illetve Dr. Arun Guptával, aki pedig a Calendulában kamatoztatja orvosi ismereteit.

2006-ban már javában jógáztam, és az őszi kirándulás után el is kezdtem oktatni itthon. 2008-ban ismét két hetet töltöttünk Rishikesh-ben, ez volt az első indiai jógatáborunk, és ekkor kezdtünk Astangára járni Kamal Singh-hez. Remélem, még visszatérhetek hozzá gyakorolni. A későbbi blogbejegyzésekben szeretném felidézni egy-egy emlékezetes motívumát a Rishikesh-i ott-tartózkodásaimnak.

2009. október 13., kedd

Keralai jógatábor - akciós előjelentkezés

Astanga-jógatábor Dél-Indiában (Kerala és Tamil Nadu)

2010 február 7-28

Utazás repülővel Budapest-Thiruvananthapuram

A jógatáborral kapcsolatban néhány dolgot módosítottunk. Egyrészt végig Kovalamban fogunk lakni, és onnan megyünk kirándulni. Másrészt 2009 november 30-ig kedvezmányes áron lehet jelentkezni a jógatáborba, vagyis 100 ezer Ft-os előleg befizetése mellett a részvételi díj összesen 280 ezer Ft (plusz a repülőjegy ára). A repülőjegyet november-decemberben kell kifizetni, a fennmaradó 180 ezer Ft-ot pedig január végéig. Ha november vége után jelentkezel, akkor továbbra is 300 ezer Ft-os áron vehetsz részt az úton.

Thiruvanathapuram (Trivandrum) Kerala fővárosa. Látnivalók: Padmanabhaswami templom, Puthen Malika palota, Napier Museum, Shri Chitra Art Gallery, Kalaripayattu harcművészeti és Kathakali táncbemutatók. Útban Kovalam felé: Parasuram-templom.

Kovalam: Hatalmas hullámok, fehér homokos tengerpart, lakóhajók és kirándulások a dzsungelbe. Az Ashtanga Yoga Mandalam óráira fogunk járni reggel (és esetleg délután), amiket Yogacharya Shivan Kutty tart. Emellett éttermek, bazár, masszázs és ájurvédikus kezelések, koncertek és táncbemutatók várnak ránk.

Kirándulások Kovalamból:
Vizhinjam - Siva-templomok
Tiruvattar: Adi-Keshava templom
Peppara vadrezervátum
Útban Kanyakumari felé:
Padmanabhapuram: Padmanabha Swami templom
Nagercoil: nagaraja templom, Tirukkurulappan templom
Suchindram templom

Kanyakumari: Kumari Amman templom, Gandhi Memorial, Vivekananda Memorial, Vinayaka templom, Guganathan templom, St. Mary's Church. Ez a városka az indiai-félsziget legdélibb csücskén fekszik. A Kumari Ghat-ról reggel látni a tengerből felkelő napot, este pedig a tengerbe lebukó napot. Mahatma Gandhi hamvait itt szórták e tengerbe, és Swami Vivekanada egy sziklán ülve meditált, amely kb. 500 méterre van a parttól. A városka összes látnivalóját megtekintve indulunk vissza Kovalamba, és onnan a repülőtérre.

Az utazás összköltsége 300 ezer Ft (november végéig 280 ezer Ft), amely magában foglalja a szállást, a jógaórákat, a közös programokat, kirándulásokat, belépőket stb. Ezen felül a részvevőknek kell fizetniük a nemzetközi repülőjegy árát (kb 220-230 ezer Ft), valamint az étkezést, az egyéni vásárlásokat, programokat, kezeléseket stb, illetve a vízumdíjat. A kinti egyéni költségekre 2-300 euró bőven elég, ha valaki nem tervez komolyabb bevásárlást.

A táborhoz nem szükséges előképzettség, de erősen ajánlott minél több Astanga-órán részt venni, mielőtt indulunk.

Jelentkezési határidő: 2009. november 30., 100 ezer Ft előleg befizetésével. November-decemberben lefoglaljuk a repülőjegyet a nevedre, amit 1-2 héten belül ki kell fizetni. Minél előbb jelentkezel, annál olcsóbban tudunk repülőjegyet foglalni.

Jelentkezés és további információk: Gauranga Das, Atma Center gauranga(kukac)brihaspati.net 06309140839