Kézenállás - Adhómukha-vriksászana

Tegnap sikerült! Astanga-órán a híd után gyakoroltuk a kézenállást, és egészen sokáig meg tudtam tartani! Nos, nem azt mondom, hogy kötelező része az első sorozatnak, de jól jön, ha tudjuk csinálni. Például sokkal szebbek lesznek a vinyászáink, főleg, ha hátra-vinyászánál fel tudunk menni kézenállásban, és megtartjuk egy kis ideig. A következő ászanák után lehet csinálni: Utkatászana, Vírabhadrászana B, Návászana (van, aki mind az öt návászana között felmegy kézenállásba, úgy, hogy le se teszi a lábát), Upavista-kónászana, Szupta-kónászana (ezeknél terpeszből), és a végén ha megvolt a három dropback, akkor lefelé néző kutyából is lehet fölmenni, és gyakorolni egy kicsit.

Néhány tanács. Az ember általában attól fél, hogy fejreáll, vagy átfordul, és a hátára esik. Addig kell gyakorolni fal mellett, amíg meg nem szűnik a félelem.

1. A faltól 30 centire tegyük le a tenyerünket, ujjak a fal felé. Terpesszük szét az ujjakat. Lefelé nézó kutyában lépjünk minél közelebb a kezünkhöz, a csípőt nyomjuk fel. Először ollózva vigyük fel a lábunkat, majd a sarkunkat támasszuk a falhoz. Fontos, hogy a karok, vállak, hátizmok megerősödjenek, és ne csukódjunk össze kézenállásban. A derekat csak egy picit homorítsuk, inkább próbáljuk kiegyenesíteni.

2. Ha fél lábbal már könnyen fel tudunk lendülni, próbáljuk meg páros lábbal lefelé néző kutyából. Ez a szabályos. Minél finomabban ütődik a sarkunk a falhoz, annál jobb az egyensúly. Ha a fal előtt meg tudjuk állítani a sarkunkat, akkor már nem kell fal. Gyakoroljunk a szoba közepén. Dristi: a két tenyér közé a földre! Ha orrhegyre nézel, nehezebb egyensúlyozni.

3. Gyakoroljuk a szoba közepén a fellendülést lefelé néző kutyából, hajlított térdekkel a holtpontig. Mintha előre akarnánk vinyászázni, de a csípő emelésére koncentrálunk. Minél tovább meg tudunk állni a holtponton hajlított térddel, annál jobb. Ha már megy, akkor próbáljuk kinyújtani a lábunkat felfelé. Fontos, hogy előtte a súlypont már a tenyerekre essen, ne elé vagy mögé. A tenyerekkel, ujjakkal lehet szabályozni a súlypontot (persze nem annyira, mint az alkarokkal fejenállásnál vagy pincsha-majúrászanában!)

4. Ha hátrafelé kezdünk dőlni, akkor nyomjuk a földet a tenyerünkkel, és gömbölyítsük be a hátunkat, így tompíthatjuk az esést. A legfájdalmasabb, ha egyenes háttal vágódsz hanyatt. Ha a derekunk hajlékony, akkor megpróbálhatjuk a következőt is: A kézenállásban elkezdjük hátrahajlítani a derekunkat, a lábakat előre eresztve. Közben a kezünket nyomjuk a talajba, és a csípőt tartsuk fenn. Ha szerencsénk van, hídba érkezünk, és nem fejre vagy fenékre. Ez a híd gyakorlásának következő szintje. Innen fel lehet állni előre.

5. Még nehezebb dolog a hídból visszamenni a kézenállásba. A tenyereket nagyon közel kell vinni a talpakhoz, és a csípőt feltolni. Utána a csípőt a vállunk felé toljuk, és a tenyereket belenyomjuk a földbe. A tekintetet a földön végigsiklatjuk a lábak irányába. Nagyon fontos a tekintet, az egész gerincet vezeti. Eleinte segít, hogyha az egyik lábat fellendítjük előre. Később páros lábbal kell tudni.  

6. Ha már megy a kézenállás, akkor cifrázhatjuk: nem csaturangába ereszkedünk le, hanem uttánászanába, és még egy kicsit tartjuk magunkat a levegőben, mielőtt a talpunkat letesszük. Hasonlóan "könnyű" uttánászanából vagy dandászanából felemelkedni kézenállásba. A lábtartásokkal is lehet kavarni: terpesz, lótusz, skorpió, hogy csak néhányat említsek a lehetőségek közül. Az utolsó az egykezes kézenállás (5. sorozat), ha meg akarjuk próbálni, tegyük a falnál, vagy miközben valaki tartja a lábunkat a levegőben.

Végezetül kedvcsinálónak egy jó kis link, régi Astangás videókról:

http://www.ashtangamunich.com/files/051002_What_is_Ashtanga_Yoga.html

Úgy látszik, Krishnamacarya idejében nem csak a kézenállás volt előírás, hanem az is, hogy utthita-dandászanából (nyújtott ülés, de a föld felett, a tenyereken tartod magad) be tudtad kanyarintani a lábadat lótuszba (a kezek segítsége nélkül). A modern fenegyerekek közül ezt még csak David Williamstől láttam. Nosza, van még mit gyakorolni. A mellékelt videókon Krishnamacarya és Iyengar is vágják ezt a témát. Már az egyes sorozatba is beépíthető!

Patanjali élete - 3. rész

Személyének leírása és ikonográfia

Amint azt a fenti kép is mutatja, úgy vélik, az Úr Patanjali az Ananta nevű kígyó inkarnációja, kinek neve vég nélkülit jelent – Ananta pedig nem más, mint Adisesa egy másik formája. Ananta az Úr Visnu nyugvóhelye, aki a teremtés előtt az óriáskígyó ölében pihen. Patanjalit általában úgy ábrázolják, mint egy félig ember, félig kígyó alakot; az emberi testrész a feltekeredett, határtalan kígyóból emelkedik ki, és a teremtés hajnalán kel életre. A kígyó magát a teremtő energiát testesíti meg. Patanjali kezét a hagyományos indiai „namaste” üdvözlőtartásban tartja, melynek egyik jelentése: añjali vagy felajánlás. Mivel a „pata” szó jelentése: bukott, sikertelen, ezért a Patanjali szót hozzávetőlegesen úgy lehet lefordítani, hogy: „az égből származó kegy, kegyelem; vagy az a könyörületes személy, aki az égből szállt alá”. Az Úr Patanjalit általában a meditatív transz állapotában ábrázolják, összekulcsolt kezével egyrészt üdvözli a hozzáfordulókat, akik a jógát és az arról szóló igazságot kutatják, másrészt pedig meg is áldja őket. Patanjali üdvözlő kéztartása megkönnyíti számukra a tudás elsajátítását, valamint arról is biztosítja őket, hogy erőfeszítéseik meghozzák a megérdemelt gyümölcsöt. Ami azt illeti Patanjalinak nemcsak kettő, hanem négy keze is van. A felsőteste előtt tartott két keze az „añjali” áldásában részesíti a rászorulót, még a másik kettő felemelt helyzetben van. Az egyik kezében a sankhát, a kagylókürtöt tartja, amely a hang energiáját jelképezi. Ez a hang egyfelől felhívást intéz a jóga iránt érdeklődő hallgatók felé, másfelől pedig beharangozza az általuk ismert világ allegorikus végét. A másik, magasba tartott kezében Patanjali a cakrát, korongot tartja, amely az időkereket, valamint egyben az időhöz kapcsolódó ok és okozat törvényét jelképezi.

 

Munkássága

Amikor az a kérdés vetődik fel, hogy mit is tett Patanjali valójában, a kétségek továbbra is fennállnak. Az első érdem, ami miatt Patanjalit elismerés illeti – ami egyáltalán nem meglepő, ha figyelembe vesszük származásának körülményeit – a kiváló tánctudása. Mind a mai napig a klasszikus irányvonalat képviselő táncosok India szerte felidézik Patanjali nagyságát és kifejezik mély tiszteletüket iránta. Ebből kifolyólag, Patanjali tulajdonképpen a tánc védőszentje.

 

Néhányan azt állítják, hogy Patanjali összeállított egy tanulmányt az ájurvédikus orvoslásról is. Annyi bizonyos, hogy a szóban forgó szövegek arra összpontosítanak, ami valójában Patanjali fő érdeklődési körébe is beletartozhatott: a betegségek diagnosztizálása, az emberi test felépítése és működése, a testi egészség megőrzésének problémaköre, a jó közérzet és a megnyerő külső fenntartása, valamint a gyógynövények gyógyhatása és tulajdonsága, és a gyógyítási technikák, amelyek szerint hatékonyan lehet őket alkalmazni. Mindezek az ismérvek megtalálhatók a Yoga Sutra című műben. Mindattól eltekintve, hogy számos szakember úgy véli, hogy az a Patanjali, aki lejegyezte az ájurvédikus szövegeket ugyanaz a személy, aki megalkotta a Yoga Sutra könyvet is, a tudósok nem fogadják el ezt a felvetést úgy, mint megalapozott tényállást. Ám az ellenérv, amit e tudományosan képzett szakemberek ellen fel lehet hozni az, hogy megértésük meglehetősen célt tévesztő. Mégpedig azért, mert a Svayambhukat – azok a mennyei lények, akik saját maguk határozzák meg életük lefolyását, akik mentessek a karma törvényei alól, és akik úgy jelennek meg, mint roppant fejlett és szellemileg emelkedett lények, hogy elősegítsék az emberi felemelkedést és megvilágosodást – semmilyen körülmények nem kényszeríthetik arra, hogy tekintettel legyenek és betartsák a történelem által megszokott tényszerűségeket.

 

Patanjali nevéhez fűződik még egy másik, szintén fontos tanulmány, ám az ehhez kapcsolódó kérdések is csak tovább ködösítik a körülményeket. Úgyszólván (majdnem) kétségbevonhatatlan, hogy élt egy híres, Patanjali nevű ember, aki Gonardában született és Kasmír tartományban élt – legalábbis egy kis ideig. Ennek a bizonyos Patanjalinak az élete és munkássága i. e. 140-re keltezhető; kiváló nyelvész volt és a Mahābhāshya, vagyis a Magasztos Magyarázat című műve mesteri alkotás, ami tulajdonképpen a Panini által írt híres, szanszkrit nyelvtani munkához (ami az első olyan nyelvtani mű, amelynek szabályai minden egyes nyelvre értelmezhetők) fűzött szövegmagyarázat. Ez a mű még ma is olvasott és elismert szakirodalomnak számít. Ám a Mahābhāshya több mint egy általános szövegmagyarázat. Az a Patanjali, aki ezt a művet megalkotta nemcsak magyarázó jegyzetekkel látta el Panini művét, hanem többet is tett a műben található összefüggések értelmezésének érdekében. Újrafogalmazta a szanszkrit nyelvtan szabályait; kibővítette a nyelvtani fogalomtár szókincsét. Egy olyan erővel látta el a szanszkrit nyelvet, amely által a nyelvtan sokkal pontosabbá, kifinomultabbá, hatékonyabbá és művésziesebbé válhatott; olyan eszközzé, amellyel lehetséges kifejezni az emberi gondolkodás és lét bármelyik aspektusát. Ráadásul Patanjali nemcsak egy száraz elméleti leírást adott a nyelvtanról, hanem példákon keresztül mutatta be a szanszkrit nyelv használatát és ezáltal saját szakértelmét is. Természetesen felmerül a kérdés, hogy az említett Patanjali (a) ugyanaz a Patanjali-e, aki írt az ájurvédáról; és/vagy (b) az a Patanjali, aki megírta a jógáról szóló mesterművet (netalán, (c) ugyanaz a személy, aki a táncművészet megalkotója). Ha a nyelvtan és a jóga területén elért eredményeit vesszük figyelembe, akkor elkerülhetetlenül szembetalálkozunk azzal a gonddal, amely akkor bukkan fel, ha érvényesíteni és hitelesíteni akarjuk a szükséges korabeli időpontokat és helyszíneket. Habár nem abszolút bizonyító erejű, mégis a legjobb bizonyíték a tagadásban rejlik. Az a Patanjali, aki a Yoga Sutra című mű szerzője minden bizonnyal néhány évszázaddal korábban élt, mint a Patanjali, aki a Mahābhāshya megalkotója. Az utóbbi személyhez kapcsolódó időpontok nem (annyira) kérdésesek, mint a Yoga Sutra megalkotójához kapcsolódók. Ehhez még a műben szereplő, úgynevezett „belső bizonyítékok” is hozzáadódnak. A két műben található filozófiai ellentmondások is azt a gondolatot hivatottak alátámasztani, hogy a két szóban forgó műnek nem lehetett ugyanaz a személy a szerzője. Ez azonban egyáltalán nem meggyőző érvelés, mivel elvégre elég könnyű olyan írókat találni, akik teljesen ellentmondó gondolatokról írnak egyazon könyvnek a hasábjain. Sőt ugyanattól a szerzőtől ellentmondásos gondolatokat is találhatunk a különféle könyveiben, amelyek témája oly szerteágazó lehet, vagy amiket az életük különböző időszakában alkottak. Ezen kívül egy nyelvtankönyv igencsak különbözik egy olyan alkotástól, amelynek témája a jóga. Ebből kifolyólag nem kell hát csodálkoznunk, ha azok az ötletek, amelyek az egyik tudományágban kiválóan helyt állnak, a másikban egyáltalán nem hatékonyak – sőt mi több, nehézségeket is okoznak a szerző számára, amikor át akarja őket ültetni az új tanulmányba. A lényeg az, hogy mindkét fenn említett mű önmagában kitűnő, független alkotás, és kifogástalan érvekkel és logikus szerkezeti egységgel rendelkeznek, amelyek teljes mértékben idomulnak az adott tudományterületre jellemző kritériumokhoz. Valójában mindkettő ilyen is kell, hogy legyen. Persze az is igaz, hogy akkor sem volna gond, ha nem így lenne, mert végül is nincs semmilyen szabály arra vonatkozólag, hogy csak akkor elfogadható egy adott mű, ha utal az előtte készített alkotásra, vagy 100 százalékig összeegyeztethető egy másikkal. Mindezt összevetve az a hagyomány, amely összeolvasztja ennek a három Patanjalinak (négynek, ha a táncot is hozzáadjuk a nyelvtan, gyógyászat és jóga területeihez) az alakját már mintegy kétezer éve létezik, és úgy tűnik még legalább ennyi időre lesz szükség, hogy esetlegesen megváltozzon, átalakuljon.

 

Tudományos eredményei

Sajnos az élete körüli fejetlenség áthatja Patanjalinak azt az alapvető munkáját is, ami miatt a leginkább elismert: a Yoga Sutra című írását. Legkevesebb három kérdés merül fel ezzel kapcsolatban. Valóban Patanjali írta a Yoga Sutra című alkotást? Ha igen, akkor ő volt-e az eredeti szerző, vagy „csupán” szövegegyeztető és rendszerbe foglaló munkát végzett az írással kapcsolatban? Ezen felül, ha elfogadjuk, hogy igenlő választ kapunk az első kérdésre, akkor a következő probléma, ami még felmerülhet, hogy az a szöveg, amit ma ismerünk ténylegesen az az írás, amit Patanjali írt?

 

A legnagyobb ellentmondás valószínűleg a Yoga Sutra negyedik pādáját, vagy fejezetét érinti. Néhány szövegmagyarázó azzal érvel, hogy ez a fejezet merőben eltér az első háromtól. Például egyrészt nagyon rövid, ámde ez a tömörség nem sok vizet zavarna, ha ezen felül nem lenne eltérés a szövegben található érvelési technika szerkezetében is. Az első három fejezet témáihoz kapcsolt érvek egy meggondolt és nem dogmatikus módszer alkalmazásával kerülnek megfogalmazásra. Ezzel szemben a negyedik fejezet úgy tűnik, mint amit összecsaptak. Azt a látszatot kelti, mintha komoly erőfeszítésébe került volna az írónak, hogy jó érvet hozzon fel és bebizonyítsa igazát. A 16. Sutra a legellentmondásosabb, mivel úgy tűnik Vyasa hetedik szövegmagyarázatából lett átvéve. A szöveg egy bizonyos pontján úgy látszik, Vyasa Patanjali írását értelmezi és a Buddhizmus által felállított érveket igyekszik megcáfolni. Ugyanakkor a vers egy másik részében úgy tűnik Vyasa azt állítja, hogy az a mondat, amelyet értelmezni próbál, és amihez a magyarázatot fűzi nem más, mint egy kijelentés, ami Patanjalitól származik. Egy másik vitatható kérdés tárgya, hogy az első két fejezettel szemben a harmadik az –iti végződéssel zárul. Az –iti jelentése körülbelül annyi, hogy „így, ekképpen, a szándéknak megfelelően” (hasonlóan, mint a középkori vagy reneszánsz kori mértani szövegekben található QED vagy quod erat demonstrandum). A hagyomány szerint a szanszkrit szövegeket ezzel a végződéssel fejezték be, ami jelen esetben azt jelenti, hogy úgy tűnik, a könyvnek két vége van. A kritikusok szerint igencsak furcsa, hogy egy könyvön belül két –iti-t is fellelhetünk, ami szerintük azt jelenti, hogy a könyvben két befejezés van. Persze ezek az érvek nem győzik meg azokat, akik váltig azt állítják, hogy a Yoga Sutra írás egy egységes, összefüggő mű. Azzal érvelnek, hogy a negyedik fejezet mind fizikailag, mind metafizikailag koherens az előző hárommal, és ha ezekhez hozzáadjuk az utolsót, akkor egy rendkívüli módon homogén és összefüggő témájú művet kapunk. A negyedik fejezet nem szól másról, minthogy újra leírja a könyv témáját, ám ezúttal egy olyan gyakorló szemszögéből, akit siker kísér az útján, és nem egy kezdő szempontjából, aki még csak az utat keresi. Persze a szkeptikusok rögtön azzal vágnak vissza, hogy bárki, aki egy szemmel láthatólag később született beszúrást szeretne az eredeti részévé tenni, pont ilyen témájú fejezetet írna. Nyilvánvalóan a legfontosabb azt letisztázni, hogy vajon a három első fejezet – amelyet a szakértők mindkét tábora mércének használ – kétségtelenül a Patanjali által lejegyzett írás eredeti része vagy sem. Természetesen ezt eldönteni sem egyszerű dolog, mivel bizonyos sutrák helyzete, illetőleg eredete (a legjobb példa erre a harmadik fejezetben található 22. Sutra) is megkérdőjelezhető. Ez is – több kritikus véleménye szerint – úgy tűnik, mintha későbbi interpoláció lenne, amely eltérő volta miatt igencsak megzavarja az amúgy folytonosan összefüggő szövegrészt. Ennélfogva levonhatjuk a magától értetődő következtetést: ezt, a mű hitelességet megkérdőjelező vitát nem lehet egykönnyen eldönteni.

 

Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy pontosan mivel is járult hozzá Patanjali az egyetemes kultúrához, szintén nehéz megválaszolni. A jóga, vagy a jógához hasonló mozgáskultúra már előtte is létezett. Az upanisadok közül a legkorábbi írás egyértelmű utalást tesz például a pranayamára, a légzés tudományára. A későbbi Katha Upanisad – a több mint fél tucat hasonló korú írás mellett – szintén rámutat, hogy az akkori korban már több különféle jóga rendszer létezett. A még specifikusabban a jóga témájával foglalkozó upanisadok, mint a Hamsa, a Yogatattva, a Yogakundali és még vagy fél tucat másik írás, később lettek lejegyezve, ám mégis adnak különféle útbaigazítást – kétségkívül rejtett módon – az asanák gyakorlásával kapcsolatban, és a jóga más ágaira vonatkozóan. Habár a yoga végtére is a fizikai gyakorlatokról szól, mégis létezik filozófiai és metafizikai aspektusa. Az upanisadok közül, minden valószínűség szerint csak a Maitrayana Brahmaya Upanisad az, amely megkülönböztethető beállítottságot mutat a sankhya filozófia iránt – olyasmit, amire kétségkívül szükség van ahhoz, hogy a yoga, mint gondolati rendszer létrejöjjön. A jóga és a sankhya egymást kiegészítő tudományágak. A jóga célja – amint azt a sankhya filozófia szintén leírja –, hogy megértse a bensőben rejlő önvalót, ami a természet alapvető része. A Mahabharata (az ősi indiai hősköltemény, ami tulajdonképpen az ókori India történetét beszéli el) című mű korában mind a sankhya, mind a jóga már létező rendszerek, amelyeket az említett mű – magától értetődően – korábbi korokban is létező és ősi gondolati rendszereknek tekint. Következésképpen helyénvaló, hogy ezeknek a rendszereknek is vannak alapítói. Kapilától ered a sankhya filozófia, míg hozzá hasonlóan, Hiranyagarbha a megalapítója a jóga rendszerének. Az Ahirbudhnya írás szerint Hiranyagarbha a jóga teljességéről szóló tudást két műben fedte fel: a Nirodha Samhita és a Karma Samhita című munkákban. Mellesleg az sem véletlen, hogy a Yoga Sutra második sutrája a nirodha szakkifejezése alapján határozza meg a yoga lényegét. Nemcsak ez a közös a két műben, hanem az is, hogy a Nirodha Samhitát gyakran úgy emlegetik, mint a Yoganushasanam című alkotást; Patanjali pedig, pontosan ezekkel a szavakkal kezdi a Yoga Sutra írását. Magyarán, ha Patanjali hozzá is járult a kultúrához a saját tudományos írásaival, akkor is több gondolatot átvett a sankhya és jóga tudományainak már meglévő irányzatából.

 

Ami az eredetiség kérdését illeti, Patanjali alkotása jelentős szempontokból eltér a Hiranyagarbhától és Kapilától származó művektől, habár ő maga a tőlük eredő tanítványi láncolathoz tartozik (legalábbis a Yoga Sutrában leírtak szerint). Ez talán a miatt történhetett így, mert minden bizonnyal neki is megvoltak a saját elképzelései. De a jóga rendszere szorosan kapcsolódott a shramanák hagyományához, azokhoz az emberekhez, akik erdei remeték és kóborló, kolduló szerzetesek voltak. Ez az életstílus pedig, a szabadgondolkodás elvét ösztönözte. Tehát Patanjali valószínűleg épp ennek megfelelően próbálta rendbe foglalni azt a rendszert, amelynek oly sok eltérő módszere létezett. Néhány kritikus azt hangoztatja, hogy „mindaz”, amit Patanjali tett nem más, minthogy összeillesztette és összegezte a különféle szövegeket, amelyek közül legtöbb már nem is létezik. Mindenesetre leszögezhetjük, bármi is ihlette meg Patanjalit az biztos, hogy olyan tételeket állított fel, amelyek egyáltalán nem tartoztak a sankhya vagy a jóga fő irányvonalaihoz. Példának okáért, Patanjali elismeri az én (ego) létét, de azt nem, hogy az, mint a test különálló alkotóeleme létezik. Továbbá elismeri a finomfizikai test létezését, de azt nem tekinti állandó érvényűnek; ezzel kapcsolatban azt is tagadta, hogy a finomfizikai test közvetlenül hatással van a külsődleges dolgokra. Mindezen ötletek különböztek az akkori irányvonaltól, lett légyen szó akár a sankhya, akár a jóga bölcsességéről. Ezt a kérdést is, mint az összes többit, amely Patanjalival és az általa teremtett dolgok eredetével kapcsolatosak, majdnem lehetetlen megválaszolni. A Yoga Sutra könnyen lehet, hogy Patanjali saját, önálló gondolatait tükrözi a sanhya és a jóga tudományáról. Másrészt pedig, az is elképzelhető, hogy újraértelmezte és tisztázta azokat a dolgokat, amiket mások már előtte leírtak, és egyúttal kellő megvilágításba helyezte az ellentmondásokat. A legkevesebb, amit neki köszönhetünk, hogy sok szerteágazó szálat felgöngyölített és megmagyarázott (olyan korai írásokét is, mint a Védák és az upanisadok), s mindezt olyan jártassággal tette, amit a modern kori pszichológia zsenialitásnak tartana. Azokat a gondolatokat, amelyek terjengősek és titkosak voltak, Patanjali megfogalmazta tömör sutráiban, azokat a dolgokat pedig, amelyek korábban elvontnak számítottak gyakorlatiassá és könnyen emészthetővé tette, érvényessé téve ezáltal a jóga hagyományát számtalan tanár és gyakorló életében és megtapasztalásában. Jóllehet a Yoga Sutra mű eleinte egy száraz és kizárólag elméleti műnek tűnik, ám ugyanakkor mélyrehatóan beszél az emberi természetről és annak pszichológiájáról, miközben egyben gyakorlati kézikönyv is, amely módfelett segíti a lelki fejlődés útján járó olvasót.

Végső soron a történelmi bizonytalanságok, amelyek homályossá teszik Patanjali életét egyáltalán nem zavarják azokat, akik bizonyos sikerre vágynak azon az életterületeken, amelyekről írt: a belső béke elnyerésére és a lelki megvalósítás elérésére való törekvésben. A Yoga Sutra szerzőjének kiléte és keletkezése kétségbe vonható, de a mű akkor is egy összefüggő és önálló alkotás, amely az útját kereső személyt mind elméleti, mind gyakorlati szinten pártfogolja. A mű részben annak köszönheti hosszú élettartamát, és a tiszteletadást, amiben részesül, hogy Patanjali egy olyan szerkezetbe foglalta írását, amely képes segítséget nyújtani az embereknek, hogy megfelelően tudjanak viszonyulni a felfogás és megértés mérhetetlenül különféle formáihoz, ami végigkíséri őket egész életük során; amely kultúráról kultúrára hagyományozódik; és az emberi tudat, amelyről Patanjali oly ékesszólóan írt, átível minden korszakon.

Forrás: http://www.kofibusia.com/level_2_patanjali/patanjali.html

Patanjali élete - 2. rész

Családi és születési körülmények:

Úgyszólván semmi sem ismert Patanjali születésével kapcsolatban, és még a legalapvetőbb életrajzi adatok is vitathatók. Ezen kívül az ismert adatokat is legtöbbször valamilyen mítosz lengi körül.

A Patanjali születésére és életére irányuló találgatások is több évezreddel térnek el egymástól. Néhány szakértő szerint Patanjali az i. e. negyedik évszázadban élt és alkotott, még mások szerint valószínűleg az i. u. hatodik században. Az eltérő vélemények és időzítések közötti hatalmas különbség egyik oka az abban az időben világszerte elterjedt, jóformán közös hagyomány volt. Eszerint egy adott értéket képviselő dolgot – ami érdemleges lehet az elkövetkező nemzedékek számára – a tradíció egy olyan nagyszerű személynek tulajdonítja, akit a kor már eleve elismer és mintaképnek tart (ez a jelenség megtalálható volt az akkori, kortárs görög társadalomban is, ami pedig mind a mai napig végeláthatatlan akadályokat okoz a történészeknek egyes események és személyek pontos meghatározásában). A későbbi gondolkodók abból a megfontolásból, hogy hozzászólásukat, véleményüket elfogadhatóbbá tegyék, valamint elméletüket valamiféle fémjelzéssel lássák el, és szakmai hozzáértésükről tanúskodjanak, gyakran megelégedtek azzal, ha véleményük megegyezett az őket megelőző hírneves elődeik, egyike-másika által megállapított adatokkal. Ebből kifolyólag e jogelődök meghatározása, nézete túlzottan hosszú élettartamúvá vált. Ekképpen szembesülve az egymásnak ellentmondó bizonyítékokkal a legjobb, amit most tehetünk, hogy egy mindenki számára elfogadható, általános megegyezésre jutunk Patanjali születésének és halálának időpontját illetően. Mivel Patanjali legismertebb műve, a Yoga Sutra tömör aforizmák sorozatából áll, amely időszámításunk előtt néhány évszázaddal volt gyakori kifejezési forma, ezért nagy valószínűséggel a szóban forgó mű is az i. e. negyedik és második évszázadban kerülhetett lejegyzésre. Ebben az időben az aforizmákat használó írásmód nemcsak elfogadott volt, hanem ez a stílusirány akkor érte el csúcspontját. A fennmaradt művek közül Patanjali alkotását széles körben elismerik, és úgy tartják számon, mint a sutrákban való közlésmód legkifinomultabb példáját. Emiatt, figyelembe véve az egy-két évszázados eltérés hibalehetőségét, a legjobb meghatározás az i. e. 250 körüli évek időpontja.

 

További gondot okoz Patanjali szüleinek meghatározása. Az egyik legenda szerint, Patanjali apja Angiras, aki Brahma, a teremtő félisten tíz fia közül az egyik; és anyja Sati, az Úr Siva kedvese. Ha ez így van, akkor Patanjali nemcsak a Teremtőnek az unokája, hanem egyben Brihaspati testvére is, aki a bölcsesség és ékesszólás félistene, valamint az áldozatok fő felajánlója is.

 

Egy másik monda szerint röviddel azelőtt, hogy Patanjali megszületett, az Úr Visnu kígyója, Adisesa csuklyáin pihent (tulajdonképpen Adisesa az Úr Visnu számtalan inkarnációja közül csupán az egyik). Miközben ilyen mód ült, az Úr Visnut olyannyira elbűvölte az Úr Siva tánca, hogy teste elkezdett remegni, ami miatt Adisesa úgy érezte magát, mint akit vadul ütlegelnek és következésképpen nehezen viselte a kellemetlen helyzetet. Amikor a tánc befejeződött, az Úr remegése is nyomban megszűnt. Adisesa rögtön megkérdezte az Urat, mi okozta ezt a remegést. Amikor a Legfelsőbb Úr elmagyarázta neki a történteket és miután Adisesa hallott az Úr Siva táncáról, neki is nagy kedve támadt, hogy megtanuljon táncolni és ily módon elégedetté tegye az Urat. Az Úr Visnura kellő benyomást gyakorolt Adisesa őszinte vágya és megjövendölte, hogy egy napon az Úr Siva áldásában részesíti majd magatartása és odaadása miatt, minekután Adisesa megtestesül az anyagi világban. Így Adisesa egyrészt áldásában részesítheti az emberiséget, illetve másrészt beteljesítheti vágyát és a tánc mesterévé válhat. Ezek hallatán Adisesa rögtön eltűnődött, vajon ki fogadja majd őt fiává, ki lesz az édesanyja. Ugyanebben az időben egy erényes nő, akit Gonikának hívtak – aki minden idejét a jógának szentelte – imákkal fordult az Úrhoz, mert fiúgyermekre vágyott. Gonika olyan utódra vágyott, akinek átadhatja azt a tudást és megvalósítást, amire a jóga gyakorlása által szert tett. Mivel igencsak aggódott, hogy kevés ideje van már hátra, gyermeke pedig még nem született elhatározta, hogy a Naphoz fohászkodik segítségért, ami világosságot nyújt az embereknek és Isten földi megnyilvánulásának tartják. Miután leborult a Nap előtt, áldozati felajánlásként felemelte vízzel teli tenyerét – hisz ez volt az egyetlen ajándék, amire szert tudott tenni –és egy fiúgyermekért könyörgött hozzá. Ezek után meditációba merült és a Napon merengve előkészült, hogy bemutassa egyszerű, de ugyanakkor szívből jövő felajánlását. Látván mindezt Adisesa – az Úr Visnu nyugvóhelye – felismerte, hogy ő lesz az édesanyja, akit annyira keresett. Amint Gonika arra készült, hogy felemelje kezét, és felajánlja a tenyerében levő kis vizet a Napnak, rápillantott saját kezére és megdöbbenve vette észre, hogy egy pirinyó kígyó kúszik benne. Természetesen még jobban megrökönyödött, amikor néhány pillanat múlva az apró méretű kígyó emberi formát öltve jelent meg előtte. Az ekképpen megtestesült Adisesa viszont rögvest földre borult Gonika előtt és megkérte fogadja őt gyermekévé.

 

Születési hely

Az a kérdés sem tisztázott, hogy hol is született valójában Patanjali; ezen felül az sem ismert, hol élt. A Meru hegy a világmindenség középpontjában áll… és általában az emberi gerinc jelképeként értelmezik. A Meru hegyet hét földrész veszi körül – a központi sziget a Jambudvipa, amely teljes egészében körülveszi a Meru hegyet. A sziget a Jambu (jambózafa) után kapta a nevét, mert ezek a fák szép számban megtalálhatók e szigeten. Egy ilyen különleges jambózafa áll a Meru hegy tetején. A fa gyümölcseit és virágait a földrész minden pontjáról jól lehet látni és a sziget összes lakosa igencsak kívánatosnak tartja őket. Jambudvipa kilenc (egyesek szerint hét) varshából vagy tájékból áll, amelyek egymástól egy-egy hegyvonulattal vannak elválasztva. Ez a kilenc varsha a következő: Bharata, Ilavrita, Hari, Kuru, Hiranmaya, Ramyaka, Ketumala, Bhadrasva és Kimnara. Magát Indiát olykor Jambudvipának tekintik, de legtöbbször úgy emlegetik, mint Bharatavarshát. Ebből kifolyólag itt, ezen a területen élnek Bharata leszármazottai, vagyis a bharaták. Bharataról azt tartják, hogy ő nem más, mint Agni, a tűz félistene és a Rig Veda szerzője; a bharaták pedig nem mások, mint azok a papok, akik a felajánlást viszik az áldozat színhelyére. Csupán Bharatavarsha területén létezik a négy yuga vagy kor (Krita, Treta, Dvapara és Kali), emiatt egyedül itt múlik „szabályszerűen” az idő és itt van lehetőség ledolgozni a kiérdemelt karmát. De miközben Bharata Varsha közönséges helynek számít az idő, a cselekvés és visszahatás megléte miatt – amiként azt mi is jól ismerjük – mindazonáltal ezen a helyen sok istenhívő is él, akik pontosan, szolgálatkészen és odaadóan végzik az előírt vallásos folyamatokat és lelki vezekléseket. Mindez pedig a lelki üdvösség reményével tölti el az itt lakókat. Összegzésül tehát, habár Bharata (vagy Bharatavarsha) egy közönséges hely, ugyanakkor mégis a legkiválóbb. A másik nyolc varsha lakói olyan élőlények, akikre nem érvényesek az idő és a karma törvényei, és akik evégett mást sem tesznek, minthogy élvezik a jelenlegi és múltbeli életük tetteiből származó eredmények gyümölcsét.

 

Azonban a hagyomány szerint Patanjali nem Bharatavarsha területén – vagyis egy közönséges helyen – született, hanem egy egyedülálló helyen, Ilavrita Varshán. Néhány kutató amellett érvel, hogy Ilavrita nem egyike Jambudvipa területének, hanem egy mennyei hely. A leírások szerint olyan félistenek és szellemi lények népesítik be, akik a mindenekfölött álló lelkiségnek és a transzcendenciának a megtestesülései. Ebből kifolyólag Ilavrita nem szerves része Indiának, vagy bármelyik más evilági országnak, hanem egy földöntúli és angyali lakhely.

 

Azért, hogy megnyugtassuk mindazokat, akik a szó szerinti értelmezés hívei és nem elégszenek meg mással csak az igazolható tényekkel, a legbölcsebb elismerni, hogy mindezen elbeszélések Patanjali születéséről és valószínű lakhelyéről feltételezhetően allegóriák. Tehát ezen leírások minden valószínűség szerint burkoltan arra céloznak, hogy Patanjali is – szintúgy, mint számos más rishi és látnok, akik földi jelenlétükkel hozzájárultak az emberiség jólétéhez – egy teljesen más szférából jött el ide, a Földre. Célja már pediglen az volt, hogy világossá tegye az általa hirdetett tudást Bharata azon lakói számára, akik még mind a mai napig lelkesednek annak befogadására és elsajátítására, s teszik mindezt mindattól függetlenül, hogy a könyörtelen idő, a létért folytatott küzdelem, valamint az ok és okozat törvényei sújtják őket.

 

Életrajz

Bárhol és bármikor is született Patanjali végül is leszögezhetjük: azért jelent meg, hogy beteljesítse az önmaga által kijelölt rendeltetését. Nem meglepő az sem – ha figyelembe vesszük családfáját –, hogy nem egy átlagos gyermekkora volt. Képes volt teljes mértékben kommunikálni másokkal attól a pillanattól kezdve, hogy megszületett. Nemcsak, hogy megosztotta gondolatait másokkal, hanem mind párbeszédeinek témái, mind az értelem és lendület, amellyel mondandóját közölte, olyanok voltak, amelyek általában a bölcsekre, rishikre és látnokokra jellemző. Ezen kívül Patanjali nem csupán hozzáértő módon és hibátlanul elemezte és értelmezte a jelen dolgait, de olyan témákról is szót ejtett, amelyek a régmúltban történtek, valamint teljes pontossággal és éleslátással tárta fel a közeli és távoli eseményeket is. Szemei, elméje és szája olyan energiákkal rendelkeztek, hogy egy alkalommal amikor Bhotabhandra lakosai megzavarták Patanjalit vallásos vezeklése közben, valamint ki is csúfolták emiatt, a nagy bölcs pillanatok alatt hamuvá égette őket, pusztán szavai erejével és a szájából előtörő tűzzel. A házasságára vonatkozó adatok is mesebeliek. Egy napon a Sumeru hegy (ami, a mennyei megvilágosodás hegyének csúcsa) északi ereszkedőjén, egy öreg fa odvában Patanjali rálelt egy páratlan és elbűvölő szépségű hajadonra, Lolupára. Azon nyomban feleségül vette, és immáron elszakíthatatlan kötelék fűzte szellemi útkeresésének gyümölcséhez, akivel aztán boldogan élt együtt öregkoruk végső napjáig.

Forrás: http://www.kofibusia.com/level_2_patanjali/patanjali.html

Patanjali élete - 1. rész

Az india társadalom egyik legnagyobb parodoxona, hogy a legjobb könyv, amit a yoga szellemi aspektusáról valaha is írtak, magáról az íróról semmilyen információt nem közöl, személyét titok lengi körül. Patanjali Yoga Sutra című műve csupán 196 tömör aforizmából áll, de több mint kettő és fél évezreden keresztül ez a mű a legvégső tekintély e témakörben. Ezért is felettébb furcsa, hogy nem rendelkezünk kellő adatokkal erről a zseniális alkotóról, amelyről azt állíthatjuk, hogy történelmi szempontból egy teljesen hiteles adat. Mindenesetre az India kultúra mindig is előnyben részesítette a mitikus elbeszélő stílust, mint azt a fáradságos munkát, ami történelem tudományágával együtt jár.

Történelmi szempontból ismeretes, hogy i. e. 500 körül egy Patanjali nevű, feltűnően intelligens ember kiváló módon összesűrítette a jóga gyakorlásának alapvető és leglényegesebb elveit egy szabatos, tömör kéziratba. Feltehetően ugyanez a személy látta el először magyarázatokkal a Panini által írt híres nyelvtani munkát, aki egyben a személyes tanítómestere is volt. A rendelkezésünkre álló bizonyítékokból viszont úgy tűnik, hogy két különböző személyről van szó, akiknek neve megegyezik, ami persze abban az időben igen gyakran előfordult, és amit aztán a későbbi magyarázók arra használtak fel, hogy az előkelőbb elődjük hírnevét a saját tiszteletük szebbé tételére használták. A tényleges hagyomány szerint Patanjali három fontos művet írt: a szanszkrit nyelvtan rendszeréhez fűzött szövegmagyarázatot, melynek címe Mahābhāshya, egy tanulmányt az ősi indiai gyógyászati rendszerről, az ájurvédikus orvoslásról, valamint azt a művet, ami miatt leginkább közismert, a Yoga Sutra című alkotást. Ez utóbbi mű igazodik ahhoz a szellemi sugallathoz és légkörhöz, ami akkor áthatotta Indiát. Ami nem jelentett mást, mint a társadalmilag meghatározott vallás rituális gyakorlataitól való elfordulást, és amely a személyes önvaló iránti kutatást helyezte előtérbe, az Abszolút Valóság természetének megértését, amit a legtöbb hitrendszer az önvalóval tart azonosnak.

A fentiek leírásával befejeztük azt a gondolatmenetet, amely Patanjali történelmi hitelességét érinti. Természetszerűleg a jövőben új bizonyítékok is előkerülhetnek, hiszen ez gyakran előfordul az indiai kultúrában, de pillanatnyilag ez minden, ami Patanjali alkotói munkájáról ismert. Azonban a Patanjali misztikus eredetére vonatkozó leírások még az eddig elhangzottaktól is sokkal érdekfeszítőbbek. Azt tartják róla, hogy ő nem más, mint Anantának, a mérhetetlenül nagy kígyónak az evilági megjelenése, aki nyughelyként szolgál, a Legfelsőbb Úr, az Úr Vi¢£u számára. Ananta akkor is megjelenik a földön, amikor az Úr Vi¢£u is alászáll, mintegy elkísérve Őt; a két legismertebb megnyilvánulása közül az első Laxmana, az Úr Rama testvére, valamint Balarama, aki az Úr Krisnával jelent meg, mint az Úr idősebb testvére. Patanjaliként azért jelent meg, hogy elterjessze a világon a jóga ősi tudományát, amelyet mindaddig csupán a félistenek ismerhettek. Egyszer Ananta, akit Adi Sesaként is ismernek nehezen viselte a Legfelsőbb Úr testsúlyát, miközben az Úr Sivának, a jóga félistenének elbűvölő táncát nézték. Később aztán az Úr Vi¢£u elmagyarázta neki, hogy azért remegett és vált nehézzé, mert együttrezgett az Úr Sivának azzal az energiájával, ami a jóga gyakorlásának köszönhetően alakult ki. Miután Patanjali hallott a jóga egyéb hasznosságáról és értékéről azt kívánta, hogy bárcsak megszülethetne az emberek között, akiknek ekképpen átadhatná ezt a kitűnő szellemi rendszert.

Ekkortájt a földön egy jógini, akit Gonikának neveztek egy fiúgyermekért fohászkodott az Úrhoz, akinek majd tovább adhatja tudását. Patanjali jutalomként Gonika kezeibe hullott a mennyekből egy apró kígyó formájában; innen ered a neve is. Valami, ami az égből esett le (pat), és imára kulcsolt kéz (anjali). Bizonyos más elbeszélések szerint, Patanjalinak a nyelvtaníró Panininak a tenyerébe kellett volna belepottyannia. Azért, hogy a két történet között összefüggés legyen, néhányak véleménye szerint Panini és Gonika házasok voltak, és mivel egy bizonyos megvilágításban mindketten felvilágosult személyek voltak, emiatt Patanjalinak két nagyszerű tanítója volt. Természetesen egy másik ehhez hasonló furcsa felvetés a nevéhez kapcsolódó felületes szóelemzés, miszerint az ember bensőjéből fakadó ima, amely során a kezét is összekulcsolja a felszabadulás módját jelenti, aminek segítségével az esendő természettel rendelkező emberi lény felemelkedhet. Ezek persze mind lenyűgöző, ám nem helytálló elméletek, különösképpen abban az értelmezésben, ha figyelembe vesszük, hogy mit is tanított Patanjali.

A fenn említett mítosz azonban kellő magyarázatot ad a Patanjalihoz kapcsolódó ikonográfiáról. Általában mindig úgy ábrázolják, mint egy négykarú emberi formát, azonban a csípő alatti részen, úgy festik le, mint egy hármas gyűrűjű, tekergő kígyót. A törzs hármas gyűrűje a testben rejlő kundalini saktit szimbolizálja, az elsődleges teremtő energiát. A hátsó két kézében az Úr Visnu jelképeit – a kagylókürtöt és a korongot – láthatjuk, amelyek a lelkiséghez kapcsolódó tárgyakat szimbolizálják. Patanjali elülső két karját az añjali mudrában, vagy más szóval a hagyományos „namaste” üdvözlőtartásban tartja, az ősi és nemes indiai üdvözlési formában. A kagylókürt a levegő elemet, míg a korong, amely a nap sugaraiból tevődik össze, a tűz elemet szimbolizálja. Ez igen találó, mert a jóga, mint szellemi rendszer elsődlegesen ezt a két elemet hasznosítja a gyakorlatai folyamán. Rendes körülmények között Patanjali feje felett hét csuklya látható; ez transzcendentális természetére utal, egy olyan személyre, akit nem befolyásol az öt anyagi elem, valamint az önmegvalósításra és felszabadulásra is utal, amit Patanjali már elért. A jó minőségű ábrázolásokon a kígyó tulajdonképpen a gerincen kúszik felfelé szintúgy, mint ahogy a kundalini energia is, amikor mozgásba hozzák. Amint a kundalini energia eléri a fej feletti cakrát, ami már a finomfizikai test része, az ember eléri a teljes megvilágosodást és felszabadulást. Ebből kifolyólag Patanjalit nem köti meg az újbóli megtestesülés törvénye; ő egy emelkedett lélek, aki azért született meg a földön, hogy az emberiség segítségére legyen. Rendszerint egy boltíves folyosót is szoktak a háta mögé festeni, amely arra mutat rá, hogy Patanjali egyben egy kapuőr is, az a vezető, aki átvezet bennünket a Tudat kapuján és segít, hogy megértsük, megtapasztaljuk az önvalót.

Habár a fenn említett szimbolizmus lenyűgöző, annyi bizonyos, hogy Patanjali sokkal boldogabb lenne, ha több ember követné a jógáról szóló tanításait. Az állítás, miszerint jóval többen gyakorolják a jógát Kaliforniában, mint Indiában nem igaz, de úgy tűnik, igaz lehet arra az indiai társadalomra vonatkoztatva, amely úgy tűnik, fokozatosan visszatér a ritualizmushoz, mint fő irányvonalhoz. Patanjali azért írta a Yoga Sutra című művét, hogy bátorítsa az embereket a jóga gyakorlására, nem pedig azért, hogy töprengjenek rajta, vagy vitatkozzanak róla. Rajta kívül, csupán Miyamoto Musahi hangsúlyozza a gyakorlatok fontosságát, aki szintén nagyszerű képviselője a sutrákban való kifejezésmódnak. (M. Musahi a GO-RIN-NO-SHO, avagy Az öt gyűrű könyve című alkotásában ír erről.) A sutrák a lelki üzenetek átadásának egyedülálló formái, amelyek egy-egy epigrammából, vagyis igazán rövid versmondatokból állnak és a lelki megtapasztalás valamely aspektusával foglalkoznak. Ezek a sutrák a gyakorlás és a tapasztalat végső kivonatát írják le, összesűrítve és tömörítve, amit a gyémánt tökéletes tisztaságához és ragyogásához lehet hasonlítani. Annak idején a sutrák íróiról azt tartották, hogy inkább lemondanak egyik fiukról, minthogy akárcsak egyetlen egy szükségtelen és haszontalan szót adjanak a versmondathoz. A Yoga Sutra egy igazán elképesztő alkotás, hiszen az elmúlt 2500 év alatt senki sem volt képes, hogy bármilyen jelentőségteljes gondolatot hozzátegyen az eredeti szöveghez. A legtöbb, amit a szakemberek tesznek az, hogy magyarázatot fűznek a műhöz, ahhoz hasonlóan, mint ahogy azt feltételezhetően Patanjali is megtette, amikor Panini munkáját látta el magyarázó jegyzetekkel. Patanjali 196 sutrája egy elképesztő mennyiségű iromány, és sokkal mélyebb benyomást kelt, mint bármelyik mitikus eredettörténet.

Természetesen a Yoga Sutra című könyv megismerése a személyes tapasztalaton alapul, mivel elsősorban az olvasótól függ, hogy mennyi mindent tud kihozni a könyvből, mi mindent sajátít el belőle. A meditációra vonatkozó személyes tapasztalatomra támaszkodva, csupán annyit mondhatok, hogy mielőtt elkezdtem volna végezni a meditációs gyakorlatokat a könyv egy érdekes írás volt, de miután a meditáció mindennapi szokásommá vált, a könyvről alkotott véleményem is megváltozott – a könyv szó szerint ragyog a fénytől. A Yoga Sutra egy tökéletes próbakő, amely rámutat a fejlődés szakaszaira és meg is különbözteti azokat, valamint azt is megállapítja, hogy nem tévelyedtünk-e el a paranormális jelenségek vonzó területére vagy az okkult erők és gyakorlatok körébe. A helyes úton járó gyakorlónak egyetlen szándéka, hogy egyéni tudatát egyesítse az univerzális önvalóval – minden más, nem egyéb, mint veszélyes játék a jelentéktelen dolgokkal. A saját tapasztalataimra támaszkodva én magam is kialakítottam egy elméletet [ami nem tényekre, hanem az emberi megérzéseimre alapult], hogy ki is volt Patanjali valójában. Eszerint úgy tűnik, mintha Patanjali egy ritualista, uralkodó hitvallás tagja lett volna, akinek szándéka az volt, hogy megtudja mi ez a nagy felhajtás ekörül az új légzés- és meditációs technika körül, amit jógának neveznek. Miután megismerte és igen hatékonynak találta a jóga rendszerét, megfelelően rendszerezte az alaptételeit és eszméit csakúgy, mint ahogy a Brahmanák tették azt a korábbi időkben az áldozatok és rituálék szabályaival. A jóga (hasonlóan, mint a Yakshák, akiktől a jóga feltételezhetően származik) volt a közös fonál az i.e. 5. században egymással versengő vallási irányzatok között, mint amilyen a jainizmus, buddhizmus és hinduizmus. Patanjali a megalkotója a jóga hindu változatának – a pontosabb meghatározás igénye miatt használjuk ezt a kifejezést –, ám más szerzőkkel ellentétben, az ő írása teljesen mentes a szektariánus elfogultságtól. Egyszerűen nem számít, ki milyen vallást gyakorol, mindenki használhatja a Yoga Sutra alkotását és teljesen a saját javára fordíthatja azt anélkül, hogy bármilyen engedményekhez kellene fordulnia saját vallásának gyakorlása folyamán.

Yogas chittavritti nirodhah

„A jóga a mozgás tudatos megszakítása.” Ez a yoga közismert definíciója, amely megadja jóga megismerésének kezdő lépését. A jóga építkezése lépcsőzetes, fokozatosan vezetve a gyakorlót az elme, a test és a közöttük fennálló kapcsolat megértéséig, valamint a mindent átható tudat megismeréséig. Patanjali megmutatja az utat, figyelmeztet a kelepcékre, elmagyarázza a karma törvényét, miközben állandóan hangsúlyozza, hogy az évek hosszú során elért eredményt néhány pillanat alatt romba döntheti a megfontolatlan engedékenység. A jóga másodlagos testi és intellektuális jótékony hatásáról szintén beszél a mű; tehát szó sincs szerzetesi életről, önsanyargatásról vagy nélkülözésről, hanem sokkal inkább jóindulatú intelemről – s mindez áthatja az egész szöveget –, miszerint éljük az életünket gazdagságban, és megfelelő tudatossággal. Továbbá, mint egy végtelen spirál, ami körül tekeredik az élet fáján, a Yoga Sutra is különböző hangon szól az olvasóhoz, figyelembe véve az emberi élet minden egyes szakaszát.

Jelenleg számos új magyarázat születik a Yoga Sutráról, és egyáltalán nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a jóga egy nagyszerű újjászületésen megy keresztül. Ma már a jóga egy olyan jelenség, amely az egész világon elterjedt. Indiában pedig reneszánszát éli a Patanjalit megörökítő ikonográfia, amit elsősorban a turistákkal folytatott kereskedelem ösztönöz, és ami ugyanakkor a legfurcsább eseménye is ennek a jóga iránti érdeklődésnek. A Patanjalit bemutató képek a legnépszerűbb és valószínűleg a legdrágább műtárgyak a piacon. Végül is, miért ne lehetne így; hisz ez egy rég esedékes szentesítése Patanjali érdemeinek. Ahogyan azt az igen népszerű invokációban is olvashatjuk:

Jógéna csittaszja Padéna Vácsam
Malám Saríraszja csa Vaidjakéna
Jó Pákarot tam Pravaram Munínám
Patandzsali Prándzsaliránatószmi

„Hajtsuk le fejünket Patanjali előtt, ki legnemesebb a bölcsek között, ki azzal a céllal oktatta a jógát, hogy szert tegyünk az elme nyugalmára és sérthetetlenségére, a nyelvtant a beszéd tisztasága és közérthetősége miatt, az ájurvédát pediglen a tökéletes egészség elérése végett.

Dzsívamani Bradzsatpháná
Szahaszra Vidruth Visvambhara
Mandalája Anantája
Nágarádzsája Namaha

Hajoljunk meg Patanjali, az Úr Ananta vagy Adisesa megtestesülés előtt, kinek felső teste emberi, ki kezében kagylókürtöt és a korongot tart, és kit koronája, egy ezerfejű kígyó ékesít.

Ahol jelen a jóga, ott jólét és boldogság, meg szabadság van.”

- Rohit Arya (forrás: http://www.indiayogi.com/content/indiangurus/yoga-patanjali-1.aspx)

Vinyásza óra - mindenem fáj

Mindenem fáj, pedig én tartottam az órát tegnap. Mit érezhetnek akkor a többiek, akik végigcsinálták? Volt két új lány is, elég derekasan állták a sarat. A vinyásza óra ötletét Ajaytól lestem el, aki csütörtök reggelente szokott ilyet tartani Mysore-ban. Hasznos dolog, mert sok ember pl. egy évnyi gyakorlás után többé-kevésbé elsajátítja az ászanákat, de még mindig képtelen a lábát áttolni maga alatt előre-vagy hátra-vinyászában. Ez az óra ezt hivatott elősegíteni. Nem kell olyan nagy hajlékonyság hozzá, viszont jól megdolgoztatja a felsőtest összes izmát. Még a fűrészizmaimban is éreztem ma reggel a nyilallást. Úgy keltem ki az ágyból, mintha szétvertek volna. Nem baj, a mai két Agni óra pont jó levezető lesz.

Szóval az óra úgy kezdődik, hogy megcsináljuk a Szúrja-namaszkárt meg az álló gyakorlatokat, és utána  a következőket:

1. Guggolás, talpak csípőszélességben, a tenyereket üdvözlőtartásba tesszük, és a könyökünkkel nyomjuk szét a térdeket. A sarkunk lehetőleg legyen a földön, és a hátunkat egyenesítsük ki minél jobban.

2. Guggolás zárt lábakkal, a talp most is a földön, a kezek elől a levegőben. Vizgázik az Achilles-ín.

3. Guggolás keresztezett lábszárral. Mindkét talp a földön, a sípcsont feletti izmok elkezdenek égni, és jó esetben a hátul levő lábad felőli oldalon a csípőd. Mindkét lábbal meg kell csinálni. Ezeket kb 10 légzésig tartsuk ki.

4. Felugrás a falra, majd 5 légzés múlva vissza.  Válasszuk ki, melyik lábunk van elől a vinyásza-átugrásnál, és ezentúl ezzel a lábpózzal csináljuk a gyakorlatokat. Három talpnyi távolságra lépünk a faltól, lábszár keresztezve, tenyerek a lábak mellett a földön. Belégzésre lassan emeljük a súlypontunkat, talpakat csípőmagasságban a falra. 5 légzés után nagyon lassan vissza. A tricepsz és a vállizom elkezd égni. 10 ismétlés. Utána csinálunk még 10-et szünet nélkül. Belégzés fel, kilégzés vissza.

5. Lefelé néző kutyából előreugrunk a kezünk közé keresztezett lábbal. Talpak a földön, csípő jó magasan fent. Majd vissza. Sokan leejtik a csípőjüket az átugrásnál, és persze hogy nekicsapódik a földnek. Ez a gyakorlat arra tanít meg, hogy fent tartsuk a csípőt. 10x.

6. Kiemelés ülve, keresztezett lábbal. Tulajdonképpen itt azt az elemet gyakoroljuk, amit a csónakpózok között szoktunk csinálni. A karok segítségével ülő helyzetben felemejük a fenekünket a levegőbe, a lábunk elől keresztezve, végig a levegőben. 10x.

7. Álló helyzetből vinyásza hátra, majd vissza. Uttánászanából indulunk, és ide térünk vissza, nem kell felegyenesedni. Uttánászana A, belégzésre B (emeled a fejedet), majd csaturanga (lassan hátralebegtetjük a csípőt és a lábunkat). Felfelé néző kutya, lefelé néző kutya, majd belégzésre előreugrás Uttánászana B-be, kilégzésre A. Ez egy kör. Csináljunk 20-at. A talp mindig hangtalanul érjen földet.

8. Teljes vinyásza ülő helyzetből csaturangába, updog, downdog, majd előreugrás dandászanába. A fenekünket emeljük fel először, és azt tegyük le utoljára, vagy még jobb, ha a lábakkal egyszerre tesszük le az előreugrásnál. 20-szor, ha van erőnk.

9. Lebegőülésben térdemelés. Csónakpózból indulunk, de a lábszárak keresztezve vannak. A kezek a levegőben. Kilégzésre a térdeket a mellkashoz húzzuk, a bokákat pedig a comb hátsó részéhez. Belégzésre kinyújtjuk, amennyire tudjuk. A felsőtestet nem kell túl nagy tartományban mozgatni. 50x.

10. Csakrászana-vinyásza 10x. Ülő helyzetből indítsuk a hátrabukfencet, a tenyerünket minél előbb tegyük le a földre a vállak alatt, és amikor a tarkónkra értünk, toljuk fel magunkat a levegőbe teljes erőből, mintegy kézenállásba. Utána csaturanga, updog, downdog, majd vinyásza ülő helyzetbe.

11. Háromütemű fekvőtámasz. Csaturangából indulunk. Belégzésre updog, kilégzésre downdog, légzésszünet közben visszaereszkedünk csaturangába. 50x, ha bírjuk. Lehetőleg csak a talpak és a tenyerek érjenek a földhöz végig.

Ezek után gyakorolhatjuk az úrdhva-dhanurászanát, majd a kézenállást, és a befejező gyakorlatsort. Mi csináltnuk még 5 dropbacket álló helyzetből, persze segítséggel, páros gyakorlatként. A kézenállásba lefelé néző kutyából kell felmenni, úy, hogy a lábakat egyszerre lendíted (nem az egyiket előbb). Toljuk fel magunkat a holtpontig, vagy amaddig megy, és próbáljunk ott maradni minél tovább. 10x lehet ismételni. Ha fal mellett gyakoroljuk, akkor menjünk fel rendesen kézenállásba, a sarkunkat támasszuk a falnak, és nyújtott könyökkel, egyenes gerinccel, a tenyerek közé nézve próbáljuk kitartani 50 légzésig.

Jó gyakorlást! A fenti kép St'Mary's Islanden készült. Két kőoszlop tetején is tudni kell vinyászázni. 

 

Vinyásza - fejlődési perspektívák

A mai vinyásza óra előtt elmeditálgattam, hogy milyen fejlődési perspektívák vannak még, ha már tökéletesen megy a hat sorozat. Persze nem abbéli félelmemben, hogy ez a közeljövőben be fog következni, csupán azért, mert a képzelet ugye szárnyal. Ehhez hozzájárult az is, hogy tegnap a Buda stúdióba menet láttam egy pár srácot a villamosmegállóban, akik egy kb másfél méteres kőoszolpra ugráltak föl-le midenféle cifra formációban. Azt hiszem, ezt Freerunningnak, vagy Le Parkournak hívják. Az egyik srác simán bemutatott egy vinyászát. Nekifutott, felugrott az oszlopra, letette a kezét, majd a két lábát átlendítette a keze között, és a másik oldalon földet ért. Mindezt úgy, hogy  a lába nem is ért az oszlophoz. A másik egy oldalszaltóval ugrott le az oszlop tetejéről. Szóval, mindenféle kunsztokat tudtak. Tehát ha már megy a vinyásza a földön, akkor elkezdhetjük magaslatok tetején is gyakorolni. 

Indiában is van ám ennek hagyománya, méghozzá nem is újkeletű. Amikor Krisnamácsárja Tibetben járt a gurujánál, Ramamohan Brahmacarinál, akkor kapott a guruja kislányától egy jegyzetfüzetet, amiben az ászanák ábrázolásai voltak. A füzetben voltak olyan képek is, amelyek azt mutatták, hogyan lehet köteleket, rudakat és oszlopokat használni a jóga közben. BKS Iyengar is valami ilyesmin dolgozik. Képzeljük csak el a vinyászát vagy egy gyakorlatsort egy függőleges rúdon, vagy egy oszlop tetején, esetleg egy vízszintes rúdon, vagy kötélen lógva!

Ezt Indiában Mallakhambnak nevezik, rá lehet keresni az Interneten. Ha már a földön minden jól megy, akkor föl lehet emelkedni a levegőbe! Az első képen egy Le Parkouros srác látható, amint éppen kézenállásban akar átlendülni a korlát fölött. Ez ugye ismerős az Úrdhva-dhanurászanából. Ha már álló helyzetből hátra tudsz droppolni, meg fel tudsz állni vissza, akkor el kell kezdeni a kézenállást, és abból átlendülni hídba, majd vissza. Korláton izgalmasabb! A második kép a Mallakhamb, vagyis a "Birkózó oszlopa". Indiában sokan jógáznak ilyen oszlopon, egy kicsit pontosabban kell a súlypontot elhelyezni, ha nem akarsz leesni róla. A jóga és a birkózás között elég szoros volt a kapcsolat, főleg ami a jóga erőteljesebb változatait illeti, mint pl. az Astanga. Ebből is látszik, hogy nem kell feltétlenül feladni a hajlékonyságot annak, aki erős akar lenni. Persze ha gépekkel és súlyzókkal edzel, akkor beszűkül az ízületek mozgási tartománya. De ha a test súlyát használod, meg a gravitációt, akkor sok mindent tudsz fejleszteni egyszerre (erőt, hajlékonyságot, egyensúlyérzetet). 

A harmadik képen a kötél-jóga látható. Meglehetősen extrém gyakorlat, de felfüggesztett állapotban egy csomó más felhasználási módja is van a test súlyának és a gravitációnak, mint a földön.  Ez már szinte cirkuszi mutatványnak tűnik, de szerintem elsajátítható. A kínai kung-fu iskolákban is a komolyabbak sokat edzenek kötélen, oszlopon, rudakon, és elképesztő hajlákonyságot meg egyensúlyérzetet képesek kifejleszteni. Szóval szerintem minden egy tőről fakad: jóga. Azután minden más kialakult ebből, ki-ki az igényei, szükséglete, testalkata alapján alkalmazta a jóga elemeit. A jógában az a szép, hogy egy szüntelenül alakuló, változó energiafolyam, és nem csak a történelem során, de egy gyakorló életében is a jóga mindig azt az arcát, aspektusát mutatja, amelyikre éppen szükség van. Még egy érdekes link búcsúzóul: 

http://www.universal-yoga.com/

Astanga jógatábor Pula - aug 29 - szept 5

Astanga-jóga tábor az Atma Center szervezésében

2009 augusztus 29 – szeptember 5 (8 nap utazással, 7 éjszaka)

Pula, Isztria, Horvátország

Indulás: augusztus 29-én, szombaton, este a szállások elfoglalása.

Napi program augusztus 30-tól szeptember 4-ig:

6.00 - 8.00 Vezetett Astanga vinyásza jógaóra

8.30 – 9.30 Reggeli

9.30 - 16.00 Szabad program (strand, kirándulás, pihenés stb)

16.00 – 17.00 Jógaelméleti előadás

17.00 - 17.30 Pránájáma (légzőgyakorlatok)

17.30 – 19.00 Levezető, nyújtó jógagyakorlatok

19.30 - 20.30 Vacsora

20.30 - 21.00 Kötetlen esti program, közös éneklés stb.

Visszaindulás: szeptember 5-én (szombaton) délelőtt.

A tábor mindazok számára hasznos, akik már gyakorolják az Astanga jógát, és szeretnék mélyebben megérteni, elsajátítani; illetve azoknak is, akik még csak most ismerkednek ezzel a rendszerrel, vagy a jógával összességében. A reggeli gyakorlás is változatos lesz, sok új ászana megismerésére lesz lehetőség. A délutáni jógaelméleti előadások során megismerkedhetünk a jóga történeti és filozófiai hátterével, számos praktikus információn keresztül. A pránájáma-gyakorlatok segítenek tudatosítani a légzésünket, behangolni az energiarendszerünket. Az esti gyakorlás során olyan ászanákat végzünk, melyek rávezető gyakorlatként elősegítik az egyéni akadályok, korlátok, vagy éppen betegségek leküzdését. Esténkénkt kírtanával, közös mantra-énekléssel zárjuk a napot.

Szállás: 3-4 csillagos apartmanokban, melyek 3-6 férőhelyesek. A házak kb 200 méterre vannak a tengerparttól, nagyon jó strandolási lehetőségek vannak.

Étkezés: Napi kétszeri közös vegetáriánus étkezés benne foglaltatik a  tábor árában.

Részvételi díj: 250 Euró. Ez tartalmazza a szállás, a kétszeri étkezés és a jógaórák költségeit. Az oda- és visszautat egyénileg kell megszervezni (valószínűleg a csoportban lesz elég autó, így össze lehet állni autónként).

Jelentkezés: minél előbb!!! 100 Euró előleg befizetésével lehet helyet foglalni. Az előleget a tábor előtt legfeljebb 4 héttel történő lemondás esetén lehet visszakérni, de csak abban az esetben, ha hoztok magatok helyett valaki más résztvevőt! A helyek száma korlátozott (20 fő), tehát az első 20, előleget befizető jelentkezőnek tudjuk garantálni a részvételt.

Megbeszélés a jógatábor résztvevőinek: augusztus 7, péntek, 18 óra.

Jelentkezés és további információ:

Email: gauranga(kukac)brihaspati.net

Mobil: 06 30 9140839

Skype: gauranga_das

Az előleget az Atma Center Buda vagy Pest pénztárában lehet befizetni Euróban, a borítékon szerepelnie kell a jelentkező nevének, címének, email címének és mobil-számának.

www.atmacenter.hu

Naturvital jógabemutató

Most hétvégén volt a Syma rendezvénycsarnokban a Naturvital egészségfesztivál. Tavaly is kint voltam már, az első alkalommal, de akkor nem voltak sokan, mert belépőt kellett fizetni. Szerencsére idén ingyenes volt a belépő, így több emberre lehetett számítani. Az utóbbi hetekben sikerült megszervezni, hogy tarthassunk jógabemutatót, így sebtiben kellett az embereket is megszerveznem rá. Végül hosszas szervezés után csak ketten tudtunk menni Ágival. Mivel itt nem jógaórára lehetett számítani, csak sima bemutatóra, amit az emberek végigülnek, gondoltuk, hogy egy kicsit látványos Astanga programot állítunk össze. 

Szombaton öttől volt fél óránk. Előtte bemelegítettünk a Syma galériáján, már akkor néztek az emberek. Ötkor színpadra álltunk. Ilyenkor a technikai nehézségek mindig közbejönnek, most viszont sikerült elindítani a videót is, és megkértem egy hölgyet, hogy fotózzon, miközben tartjuk a bemutatót. Az első napüdvözletet megcsináltuk együtt, majd Ági folytatta a rövidített bevezető gyakorlatokat, én pedig elkezdtem magyarázni. Először is megnyugtattam a közönséget (akiknek több, mint a fele az ötven feletti korosztályba tartozott), hogy ez egy haladó óra, és a kezdő Agni-jóga órán nem ilyen nehezek a gyakorlatok. Majd beszéltem a légzésről, bandhákról, satöbbi. A Szúrja-namaszkár C-nél én is beszálltam a gyakorlásba. Főként az első gyakorlatsorból válogattunk a Kúrmászanáig, utána kicsit cifráztuk. Volt Jóganidrászana (a képen), kétlábas és egylábas galambpóz, meg spárga (Hanumánászana) is. Egész jól sikerültek, Ékapáda- rádzsakapótászanában most sikerült először megfogni a bal lábamat mindkét kezemmel, és közben a fejemhez is ért. Utána lementünk hídba álló helyzetből, majd vissza. Ági folytatta a befejezőket, én kommentáltam, mint Szepesi Gyuri. 

Egész jól sikerült szerintem, bár nem tudom, hogy nem riasztottuk-e el az embereket a gyakorlatok nehézségével. Az egyetlen dolog, amire a fotók nézegetése közben rájöttem, hogy ha oldalt állunk, akkor sokkal látványosabb, láthatóbb lenne az egész. Másnap, vasárnap 13.30-kor volt a bemutató, ugyanezt nyomtuk, de most már egymással szemben álltunk. Reméltem, hogy jók lesznek a fotók, illetve a videó-felvétel, de utána jöttem rá, hogy elfelejtettem bekapcsolni a videókamerát, illetve a fényképezőgépet sem adtam oda senkinek. Úgyhogy a második napról nincs anyag, de összességében az is jól sikerült. Ági szombaton három Pilates-óra után jött, vasárnap meg a reggeli Agni-jóga után. Nekem pont jólesett a két napra ez az egy-egy órás jóga a nehéz hét után. Készülünk a május 10-ei Jóga - és Pilates napra, ahol órát is fogunk tartani, meg egy negyed órás advanced bemutatót is. Izgalmasnak ígérkezik a nap, sok erős óra lesz, remélem. Ha érdekel, gyertek el: wellonline.hu. Majd arról is beszámolok. 

Dvipada-sírsászana

Jó kis hét volt idáig ez a mostani. Vasárnap otthon gyakoroltam az első sorozatot (végre!), befűtöttem az üvegezett teraszt 32 fokra. Hétfőn a második sorozatot nyomtam a kertben, Ajay plusz gyakorlataival egyetemben. Kedden tartottam két órát, előtte gyakorolgattam a harmadik sorozat felét. Szerdán (azaz tegnap) délelőtt gyakoroltunk egy órát a hétvégi jógabemutatóra, majd még magamban vagy másfél órát. A bevezető gyakorlatok után gyakoroltam a problémás dolgokat (ékapáda-sírsászana, szupta-kúrmászana, dvipada-sírsászana, jóganidrászana), majd a harmadik sorozat hátralévő részét. Hát itt még sok minden nem megy! A kéztámaszos gyakorlatokat imádom, de fejenállásból belemenni, aztán vissza föl, majd a másik oldalra, majd megint vissza föl, aztán vinyásza - ez egy kicsit húzós. Kifullaldok rendesen, pihenni kell a gyakorlatok között. Nem baj, egyszer majd összeáll a kép, vigasztalom magamat. 

Utána tartottam egy Agni-jóga órát, majd egy Hot Ashtangát. Jól belehelték a termet, elfelejtettem időben lezárni a párásítót, és volt vagy 70% pára. Fullasztó. Az esti órán is voltak vagy 14-en, és hiába hűtöm le a termet 34 fokra, akkor sincs levegő. Jött egy új lány, Flóra a neve. A napüdvözletnél már láttam, hogy vágja a pitét, legalábbis az első sorozatot. Na, gondoltam egyet, csináljunk csak másodikat! A nehezebbeket (Karandavászana és társai) kihagytuk, de így is elég vidám gyakorlás lett. Van nálam egy-két olyan jógi, akik már több, mint egy éve nyomják az első sorozatot, még máshol kezdték. És még soha nem próbálták a másodikat. Én azt gondolom, hogy érdemes minél előbb belevágni, mert jól kiegészíti a kettő egymást. A másik pedig az unalom: ha minden nap ugyanazt csinálod, elveszíted a lelkesedésedet, így érdemes egy kicsit megvariálni, hogy legyen új élmény. Ez persze ellentétben áll a tradicionális módszerrel, de azzal még én is meg majdnem az összes tanítványom a szupta-kúrmászanánál rostokolna. 

Nórit tegnap utolsó pillanatban megkértem, hogy helyettesítse Bettit Pesten, mert lebetegedett. Így az én órám helyett jött Pestre, és Astangát tartott a jónépnek, aki Agnira számított. Sebaj. Lemaradt a jó kis második sorozatról, pedig szereti. A gerincét bármeddig lehet tekerni, és a lábát bárhová be tudja tenni. Egy szó, mint száz, a nap végére megéreztem én is ezt az intenzív kis hetet, főleg, hogy tegnap fél négykor keltem még mindennek a tetejébe. Ma reggel V alakban éreztem az egész hátamat, a vállamat meg a tricepszemet. Lehet, hogy ma megpróbálunk egy vinyásza-órát a többiekkel, hadd érezzék ők is a törődést. Aztán még jön a péntek, és szombat-vasárnap Astanga-bemutató a Naturvitál egészségfesztiválon. Hét végére Terminátor leszek teljesen. Élő szövet a fémvázon. Legalább István nem érzi magát egyedül Indiában. Ajay napi 6-7 órát nyaggatja őket összességében (persze ennek a fele elmélet, dehát nyaktól fölfelé jógázni sem olyan könnyű  ;-)!) 

Szóval, egész jól sikerült tegnap a jóganidrászana. Mai témának ugyanis a dvipada-sírsászanát és változatait szántam, amikor is mindkét lábad a tarkód mögött van. Az első rávezető gyakorlat természetesen az ékapáda-sírsászana (lásd korábbi blogbejegyzésemet e témában). Ha egyáltalán valaha is el akarsz jutni oda, hogy a kezeddel ne kelljen fogni a bokádat, hogy ott maradjon, akkor a válladat jól told ki a térdhajlat külső oldalán (vagy a térdedet told be a vállad mögé, mindegy), és amikor a sípcsontod a tarkódnak feszül, hátizomból teljes erővel nyomd hátra a fejedet, próbálj kiegyenesedni! Ekkor lesz meg az ív, ami akadályozza a kicsúszást.

Ha el akarod kezdeni két lábbal gyakorolni, akkor feküdj hanyatt (így a legkönnyebb szerintem), tedd be először a jobb, majd a bal lábadat (Ajay szerint így OK, az Old School szerint fordítva), és a karjaidat kétoldalt dugd ki. A karoddal ésa válladdal próbáld minél hátrébb tolni a térdeidet, és a bokádat tartsd összeakasztva. Ne felejtsd el a hát kiegyenesítését sem, máskülönben nem sűrűn fogsz levegőhöz jutni. Ha már jól érzed magadat, a kezedet próbáld összekulcsolni a derekad fölött (alatt, mivel hanyatt fekszel). Ha ez már relatíve jól megy, megpróbálhatod az ülőcsontokon egyensúlyozva, a kezek imádkozó tartásban, majdnem ezt csinálja a jógi a képen. Ha a lábad benn van a tarkó mögött, és a vállad kint van, akkor megpróbálhatod kiemelni magadat, vagy pedig előredőlsz a kezeidre támaszkodva, leteszed az álladat és kulcsolsz hátul. Szerintem kb ez a nehézségi sorrend, vagyis a szabályos szupta-kúrmászana a legnehezebb a négyből. Akkor szabályos, ha az állad van lenn, a lábad a nyak fölött keresztezve, és a kezedet hátul össze tudod kulcsolni. Innen megint feltámaszkodhatsz, majd Tittibhászana, Bakászana és vinyásza. Amúgy jó kis súlypontemelő gyakorlat, ha a Bakászanából próbálod fellendíteni magadat kézenállásba, mielőtt hátramésza a csaturangába. Na ennyi elég is asszem mára, mehetünk gyakorolni. Ha már szépen megy, küldjetek képeket magatokról!

 

Vinyasa Krama

Éppen a múlt héten olvasgattam Matthew Sweeney új könyvét, Vinyasa Krama a címe. Mondhatom, jól megmozgatta a fantáziámat. Matthew sokat gyakorolt Pattabhi Jois régi sálájában, és a könvy tanulsága szerint legalább az ötödik sorozatig vitte. Közben egyszer lesérült a térde, és mint tudjuk, az egyes sorozat meglehetősen igénybeveszi a térdet. Ebben az időszakban kezdte kifejleszteni saját sorozatait. Legismertebb a Chandra Krama, amit telihold, újhold napjaira ajánl levezető gyakorlatként azoknak, akik még ilyenkor sem akarnak pihenni. Teliholdkor túl sok a prána a légkörben, sérülékenyebb az ember, újholdkor viszont nagyon nincs formában a legtöbbünk, szárazabbak, merevebbek az ízületek. Szóval, ilyenkor könnyedebb gyakorlatokat érdemes végezni.

Ám kísérletező kedve itt nem állt meg, hanem elkezdett tovább dolgozni a sorozatain. Az előző könyvében, az Astanga Yoga As It Is-ben az első négy sorozatot dokumentálta egy csomó képpel. Az első sorozat témája, mint tudjuk, az előrehjalítás és a csípőnyitás. A másodiké főleg a hátrahajlítás. A harmadikban nem kevés az Ékapáda-sírsászanával induló póz, meg a tenyérre feltámasztott pózok. A negyedik teljes mix, persze mindegyik póz egy fokkal nehezebb, mint a hármas sorozatban. Az ötödikben a kézenállás az egyik fő téma, úgyhogy lehet gyakorolni! Mivel most végre van egy épkézláb leírásom az ötödikról, kb kikövetkeztethetem, hogy mi marad a hatodikra.

Most éppen otthon hagytam a listát, pedig bele akartam tenni ebbe a blogbejegyzésbe. Nem baj, majd legközelebb, talán még nem fenyeget a veszély, hogy az ötödiket akarja valaki gyakorolni a blog-olvasók közül. Múlt héten tartottam egy 2-es sorozat órát. Volt egy lány, Barbi, élete második jógaóráján. Mindent meg tudott csinálni, még a Karandavászanát is segítséggel. Jó a genetikája hozzá, de állóképessége az nem volt. Már a napüdvözleteknél kia akart menni. Ebből is látszik, hogy az Astangában mindenki fejleszthet valamit, és mindenkinek lehet sikerélménye valamiben. Ha nem vagy olyan hajlékony, akkor az állóképességre, a légzésre, a vinyászák közbeni koordinációra koncentrálhetsz, amíg a hajlékonyság ki nem alakul.

Mindenesetre megnéztem a többi sorozatot is, amit Matthew alkotott. Ötletesek. A Chandra viszonylag könnyű, nyugis. A következő a Simha (Oroszlán) sorozat, ami az oroszlánpózban végződik. Közepesen nehéz. A Baddha (kötött) sorozatban az ismert pózokat kézkulcsolásokkal kombinálja. Ez is kivitelezhető, és még szeretem is a baddha-fogást! Az Uddi Krama elég merész, szárnyaló ászanák és vinyászák vannak benne. Persze a Pancha (ötödik) sorozat mindent üt a kézenállásokkal meg a folyamatos spárgákkal. Meg lehet szokni persze ezt is. Csak gyakorlás kérdése (Practice - and all is coming - ahogy a jó öreg mondás tartja.) A könyv másik előnye pedig az, hogy a végén van egy jó kis ászana-összefoglaló képekkel, és ebből lehet saját sorozatokat összerakni. Nekem meglehetősen tetszik Matthew hozzáállása, aki azt mondja, hogy egy rendszer nem rossz, főleg az első öt-tíz évben, mert anélkül (vagy folyamatos szakavatott felügyelet nélkül) a legtöbb ember nem képes fejlődni. Erre jó pl. az Astanga hat sorozata. Ugyanakkor nem szabad foggal-körömmel ragaszkodni egy kliséhez, hanem érdemes belevinni a kreativitásunkat, hiszen mindenki egy egyéniség, és nem lesz képes ugyanazt ugyanúgy (és belül is ugyanazt átélve) végrehajtani. Bár Pattabhi és családja (ezzel Bangalore-ban szembesültünk a legtisztábban Sharmilánál) kötik az ebet a karóhoz, hogy csak egyféleképpen jó, a legtöbb régi Astangás (David Swenson, Danny Paradise, Matthew Sweeney stb.) variálja a dolgokat. Ez nem csak hatékonyabbá teszi az oktatást (szerintem), hanem az unalmat is elűzi. Ha egy póz (pl. szupta-kúrmászana) nem megy, akkor elidőzhetsz évekig ennél a póznál, anélkül, hogy a továbbiakat kipróbálnád. Ezt javasolja a hagyományos vinyásza krama rendszer. De szerintem ez se nem hatékony (mivel nem kerülöd meg az akadályt, hanem beleütközöl és ez lefékez), se nem várható el, hogy valaki évekig ugyanazt csinálja és ne unja meg. Amennyire én tudom, Sarath, John Scott és Lino Miele képviselik a leginkább ezt a "statikus" vonulatot.

Szerintem viszont érdemes módosítani az ászanákat, helyettesítő vagy rávezető gyakorlatokat csinálni, illetve időnként kidomborítani a gyakorlás egy-egy aspektusát (pl. a dropbacket, vagy a vinyásza-átugrást, vagy egy-egy olyan alapvető ászanát, mint a lótusz vagy az ékapáda-sírsászana). Ezekre mindre lehet külön rávezető gyakorlatsorokat végezni, amelyek egyrészt új perspektívát nyitnak, jobban meg is érted, hogy mit kell csinálni, meg talán hamarabb is sikerül. A lényeg végsősoron az eredmény, és nem is annyira a külső eredmény, mint a belső átélés, megtapasztalás, amellyel közelebb kerültél a jóga állaptóhoz.

Ékapáda-sírsászana

Ma kaptam meg ezt a képet, amit Indiában fotóztunk. Azon ritka alkalmak egyike, amikor segítség nélkül a fejem mögött maradt a lábam az ékapáda-sírsászanában, méghozzá nem is akárhol, Pattabhi Jois régi sálája előtt vigyorgok Laxmipuramban, Mysore-ban. Történelmi hely. Nem Photoshop! Eredeti kép. Meg is ihletett a kép, amikor megláttam, pedig ma nem terveztem blogbejegyzést írni.  

Nos, az Ékapáda-sírsászana (egy-láb-a-fej-mögött-póz) egy kulcspóz az Astangában. Persze mindenki eleve erre asszociál, amikor jógáról esik szó. "Tényleg, jóga? Az azt jelenti, hogy a nyakadbe kell tenni a lábadat, nem?"- hangzik a naív kérdés. Áááá, vágjuk rá magabiztosan, nehogy elriasszuk a gyanútlan delikvenst. És még az első sorozattal el is tudsz lavírozni enélkül, bár a szupta-kúrmászana igencsak problémás lehet. Amúgy Ajayyal folytattam egy szakmai beszélgetést ezzel kapcsolatban, ugyanis Pattabhi összes tanítványa először a bal lábát rakja a feje mögé, majd rá a jobbat. Nekem ez kényelmetlen egy kicsit, mivel a bal csípőm lazább, így fordítva több a sikerélményem. Ajay megnyugtatott, hogy minden ászanát először a jobb lábbal kezdünk, vagyis az kerül alulra. Hurrá! Már csak meg kell tudni csinálni. ;-)

Szóval, ha gondolkozol a kettes, esetleg a hármas sorozaton, akkor nem fog ártani, ha elkezded serényen gyakorolni azt az elegáns mozdulatot. Az elsőben a kúrmászana, szuptakúrmászana és a baddhakónászana jó kis rávezető gyakorlatok. Van még egy pár, de ha csak megfogod a bokádat és tolod hátrafelé a fejed mögé, az is megteszi. A kettes szériában hat-hét ászana igényli azt, hogy vagy az egyik, vagy mindkettő lábadat be tudd tolni a fejed mögé. Először persze nem marad ott magától, húzd a kezeddel nyugodtan! Vagy kérj meg valakit, hogy húzza, és közben térdeljen bele a hátadba. Ugyanis a póz lényege, hogy a tarkóddal minél hátrébb nyomd a bokádat, és kiegyenesítsd az amúgy előrehajló gerincet. Ha ez sikerül, akkor ott is marad a láb. Csak nyitott csípő kell hozzá! A kettes sorozatot még meg lehet csinálni módosításokkal úgy, ha nem teljesen megy ez a póz. A hármashoz viszont nincs sok értelme hozzákezdeni. 

Ugyanis legfeljebb a harmadik gyakorlatig jutsz, és utána nincs esélyed! Hogy tisztában legyetek vele, miről beszélek, csatolok egy linket: absolutelyashtanga.com. Amúgy itt találtam eddig a legteljesebb leírást (képekkel) az öt (hat) sorozatról. Lehet művelődni. Én egyébként nagyon szeretem a Vaszisthászanát, Visvámitrászanát, meg a Koudinyászanát is, régebben is csinálgattam már. Még a Bhairavászana is megyeget, persze tartanom kell a lábamat a kezemmel. Amúgy nagyon jó kis csípőnyitó. A többi viszont csak erős segítséggel, amihez itthon ritkán jutok hozzá. Na majd szervezünk valami ön- és egymást segélyező workshopot. Szóval, utána zsinórban jönnek a páda-sírsászanás pózok, egészen az Úrdhva-kukuttászanáig. Ez már az eddigiekhez (meg a második sorozatos Karandavászanához) képest, szinte felüdülés. A többi kartámasz, nehéz, de nem lehetetlen. Még a Virancsjászana A erejéig visszatér a durvulás (Előző feedemben Bogyó igazított bele éppen), aztán a többivel már elvagy. Persze a natarádzsászanák meg a kapótászanák sem semmik a végén. Egyszóval csupa szépség az élet.

A kettesnél is azt mondtam, hogy az egyesnél sokkal durvább, mire megszoktam, most a hármasnál is ezt kell mondjam. Innen nézve úgy gondolom, hogy ha a hármas már menni fog, akkor talán nem rendít meg annyira a többi, de hát majd meglátjuk. Egyelőre gyakoroljunk.  Az a helyzet, hogy szinte minden órámra jönnek vadonatúj emberek, így az első sorozathoz vagyunk kötve. De amikor más ismerős a társaság, azonnal elővesszük a másodikat.  Istvánnak meg azt üzenem, hogy fel a fejjel, itthon sem lesz sokkal könnyebb! Kicsit idegenlégiós hangulatba került most, hogy elkezdte a Teacher Traininget Ajaynál. 

Hot vs Cool Ashtanga

Hmm. Milyen hőfokon gyakoroljunk? Én személy szerint a meleget kedvelem, de gyakoroltam már különböző hőfokon.

Az Astanga egy dinamikus rendszer, és a vinyászákkal tarkított, uddzsájíval izzított sorozat egyik célja az, hogy az ember elkezdjen izzadni. A belső hő felébresztésével a méreganyagok kiégnek a szövetekből, és az izzadással együtt eltávoznak. Pattabhi Jois a következőt írja:

"Sweat is an important by product of vinyasa, because it is only through sweat that disease leaves the body and purification occurs. In the same way that gold is melted in a pot to remove its impurities, by the virtue of the dirt rising to the surface as the gold boils, and the dirt then being removed, yoga boils the blood and brings all our toxins to the surface, which are removed through sweat. If the method of vinyasa is followed, the body becomes healthy and strong, and pure like gold."

Nos, Indiában a reggeli órákon minimum 25 fok volt, a délutánin még melegebb. A páratartalom általában 60-70%, Udupiban még több, mivel az óceán partján van. A hőmérséklet mellett ugyanis a páratartalom a másik fontos tényező, ami az izzadást (és a hajlékonyságot) befolyásolja. Az ízületekben a váta dósa uralkodik, és a váta hideg és száraz. Ha meleg és nedves szobában jógázol, akkor a váta megnyugszik, az ízület jobban enged a nyújtásnak. Kevesebb a sérülés. Nekem Indiában sikerült izzadni, de a befejező gyakorlatsornál lehűltem, fel kellett öltözni. Itthon télen, egy 20 fokra fűtött, száraz lakásban pár csepp izzadságot sikerül kicsiholni valahol a Kúrmászana felé, és a befejezőnél rám fagy az egész. Közben a kezem és a lábam hideg az egész álló sorozat alatt. Nyilvánvaló, hogy a hajlékonyságom is sokkal kevesebb egy hideg teremben. A hídból például egész India alatt nem sikerült felállnom segítség nélkül, míg itthon most is megy, meg előtte is ment.

A melegben végzett gyakorlás előnyei: Hajlékonyabb vagy, kevésbé sérülsz, többet izzadsz és méregtelenítesz. Hátrányai: Több szívmunkát igényel, meg kell állnod közben inni, mivel az izzadás miatt sok vizet veszítesz, és leesik a vérnyomásod. Összességében többet kivesz a sorozat, mint hidegben, de jobban bele is tudsz menni az ászanákba. A hidegben végzett gyakorlás kevésbé terheli a szívet, könnyebb levegőt venni. Vannak olyan tanítványaim, akik heti egyszer jönnek Hot Ashtangára, míg a többi napon normál szobában gyakorolnak. Ők mondják, hogy ez sokkal nehezebb szívügyileg. Én is észleltem, hogy amikor visszajöttem Indiából, kb egy hét volt, mire a szívem visszaszokott a melegbe. Tehát jobb azonos napszakban és azonos hőmérsékleten gyakorolni. Ha melegben csinálod, lehetőleg mindig csináld abban. Ha hidegben, akkor mindig abban. De én úgy gondolom, ha ebben az életedben el akarsz jutni a 6. sorozatig, és nem vagy olyan hú de hajlékony, akkor sokat segíthet a meleg, éveket tudsz megspórolni. Mindenki próblja ki, döntse el maga. 

Mysore-i körkép

Már több, mint egy hete visszatértünk Indiából, gondolatban mégis még ott kalandozok. A jógatáborról fogunk tartani élménybeszámolót, vetítéssel. Április 24, péntek délután 6 óra, Atma Center Pest (V. Vigyázó Ferenc u. 4.) Ha akartok több képet látni a jógatáborról, addig is: http://picasaweb.google.com/tothsara/.  Többeknek megígértem, hogy írok a Mysore-i jóga lehetőségekről, ha valaki a jövőben tervezné, hogy oda látogat. Nos, személyes tapasztalataim, illetve másodkézből származó információk alapján a következőkkel tudok a Mysore-ba igyekvők rendelkezésére állni:

Az első és elmaradhatatlan természetesen a Main Sala, vagyis a Pattabhi Jois Astanga Yoga Institute, kpjayi.org. Ez a leghíresebb zarándokhely, következésképpen az év hűvösebbik részében tömve van oroszokkal és angolszász nyelvterületről érkezőkkel. Az első és legfontosabb feltétel, ha itt akarsz gyakorolni, az, hogy nagyon sok pénzzel kell rendelkezned. Az első hónapért ugyanis jelenleg 27530 rúpít (szorozd meg öttel, ha forintban akarod látni) kell fizetni. Egyébként az általános gyakorlat minden sálában, hogy minimum egy hónapra kell regisztrálni. Pattabhiéknál az a szabály, hogy 6 hónapnál többet nem maradhatsz egy huzamban, és utána minimum 6 hónap szünet (addig van időd összegyűjteni a lóvét a következő turnusra). A második hónap már barátságosabb, csupán 17416 rúpí. Az így is nagy számú jelentkező miatt minimum 2 hónappal előtte kell írásban jelentkezni. A sala amúgy Gokulamban van, ami köztudottan Mysore gizda negyede. Következésképpen a szállás és étkezés ügyében is fel kell készülnöd a vaskosabb kiadásokra, vagy riksázol, illetve robogózol minden nap. Általában, mivel mindenki 1 vagy több hónapra megy, nem hotelben laknak, hanem szobát bérelnek.

Nos, az órákkal kapcsolatban vannak belső információim két lánytól, akik ott gyakoroltak most tavasszal. A reggeli órákon szezonban (október- február) 150-200-an vannak egyszerre. Van, aki a folyosón, vagy az öltözőben gyakorol. Az év többi részében, mivel nehezebben elviselhető a klíma, kb 40-50 ember van csak reggelente, így már be is férnek a nagyterembe. Pattabhi már nem oktat, állítólag most éppen beteg. 90 fölött megesik az ilyesmi, még a jógiknál is. A lánya, Saraswati és az unokája Sarath vannak bent a teremben. Ennyi embernek persze képtelenség megjegyezni a nevét, így a szőkéket Sweden-nek, a vágottszeműeket Japan-nak hívják. Állítólag nem is nagyon igazgatnak, beszélni meg pláne. Akkor miért jártok oda, faggattam a két lányt. A hely szelleme miatt - mondták. Naja. Az egyik svájci, a másik dán volt. Úgy látszik, nekik telik még a hely szellemére a mai válságos időkben is. A Main Salában nincs Teacher Training, hanem akkor lehetsz Authorized (első széria oktatására jogosít), illetve Certified (további szériák), ha egy csomó időt ott töltesz, és Sarath felajánlja neked. Az általuk hitelesített oktatókat közzéteszik a honlapon. Az oktatás meglehetősen sematikus, vagyis nem lehet hozzátenni, elvenni, egyénileg gyakorolni valamit. Gondolom, így diktálja az intézmény érdeke. Kezdőknek tehát végképp nem ajánlott, legfeljebb ha tudod az első szériát, és nagyjából meg is tudod csinálni. Mert ha pl. elakadsz a kúrmászanánál, akkor leállítanak, és mehetsz a befejezőt csinálni. Állítólag Saraswati délelőtt tart vezetett primary-t, de erről nem tudok részleteket. Még egy adalék, ha itt regisztálsz, állítólag írásban kell adnod, hogy közben nem jársz máshová jógázni, mert ha megtudják, kitesznek. Tudtommal ezt nem mindenki tartja be.

Ha valamivel vékonyabb a pénztárcád, akkor a következő lehetőségek vannak:

BNS Iyengar, ashtanga.org. Ő közvetlenül Thirumalai Krishnamacarya tanítványa, most már 80 fölött jár. Persze nem az az erőteljesen igazítós fajta, de az ászana mellett pránajámát meg filozófiát is oktat. Mondhatni, Pattabhi kortársa, de még aktív. Ugyanazon a helyen tanít, ahol annak idején Krishnamacarya, a Parakala Mutt-ban. Ez egy templom a Mysore-i király palotája, a Jaganmohan Palace mellett. Történelmi hely. Ha magadba akarsz szívni egy kis Astanga-történelmet, akkor érdemes kipróbálni. Nem sokan járnak hozzá, mert manapság az emberek inkább az erőteljes igazításokat, a "testközelibb" jógaoktatást igénylik. 

V. Sheshadri és Harish, a fia. Ők jelenleg saját otthonukban oktatnak, most készül Sheshadri salája. Ötvenes felé járó, szikár alak, nem sokat beszél, annál többet igazít. Mellékelt képen eg jó kis ászanát virít. Sokan szeretik, régebben az Astanga Mandalában oktatott, most kezdett saját pályafutásba. BNS Iyengarnál tanult ő is, és azt mondják, régebben vak gyerekeket oktatott, ott dolgozta ki ezeket az intenzív igazításokat. Honlapjuk jelenleg nincs, de a Facebook-on megtaláltok róluk minden nélkülözhetetlen információt, és komoly képeket. A címe:

Door No. 58/58, Jayanagar First main Road, Pampapathi Road,
Near Bedara Kannappa Tample, Chikka Haradanahally,
Mysore 14.
E-mail: sheshadri_yoga@yahoo.co.in

Laxmipuram: a retrós astangások mekkája. Itt található Pattabhi Jois első Salája, Tehát szintén történelmi hely. Olcsón lehet szobákat bérelni (kb 5000 rúpí egy hónap), és három helyre is járhatsz jógázni: Mandala, Sthalam8 és Prana Vashya Yoga. Van még egy csomó hely, de azok nem ismertek, itt minden sarkon van egy jógasála. A külföldiek jobbára ezt a hármat látogatják.

Astanga Mandala: mandala.ashtanga.org. Ez a hely úgy híresült el, hogy Sheshadri ott oktatott egy pár évig. Aztán idén év elején összekülönböztek a tulajjal, és elváltak útjaik. A honlapon még mindig az ő fotói vannak, ahogy igazít az órán. Úgy tudom, hogy most a reggeli órákat egy Chivananda nevű oktató tartja, és van kezdő hatha, pranayama meg miegymás. Teacher Trainingjük is van, egy hónapos. Persze mióta Sheshadri nincs ott, lecsökkent a népszerűségük, de azért jönnek még az emberek. Van egy kis büféjük, ott szokott reggelente összejönni a Laxmipuram-i jógás közönség. Az ügyintéző, Shantalla viszont főnyeremény. Mindent tud. Ha megérkezel Mysore-ba, először hozzá kell menni. Tud szobát szerezni, pénzt váltani, nekem csináltatott pl. egy Patandzsali-szobrot. Nem tudsz olyat kérni, amiben nem kompetens. 

Sthalam8: yogamysore.com. Ez Ajay Kumar székhelye. Kb 10-15 ember fér be, hangulatos hely. Ajay is lelkes igazító, és innovatív megközelítése van az Astangához. Az első és második sorozatban is tanít egy pár plusz rávezető pózt, és csütörtök reggelente Vinyasa Class-t tart, amiben olyan gyakorlatokat vesz, amelyek a vinyászák megfelelő elsajátítását segítik elő. Vasárnaponként tart back-bending órát is, mintegy elismeréseképpen annak, hogy az első sorozatból hiányoznak a hátrahajlítások. István éppen most készül a Teacher Trainingre nála, ami egy hónapos, és kb 36000 rúpí. Szerintem jó tanár, legalább annyit tanultam tőle, mint Kamaltól Rishikeshben.

Prana Vashya Yoga: pranavashya.com.  Vinay Kumar jógaiskolája. Nem kifejezetten Astanga, bár ő is Shseshadritól meg Iyengartól tanult, mint kollégája, Ajay, és még névrokonok is. Saját rendszert dolgozott ki, reggelente egy dinamikus sorozatot oktat, amolyan 1-2 széria keverék, sok hátrahajlítással. Délutánonként back-bending órát tart, amire sok Astangás is átmegy, akik reggel az elsőt nyomják. Kiegészítésnek éppen jó, de ha az ő rendszere tetszik meg, nála is lehet Teacher Traininget végezni, bár előtte legalább egy hónapig kell vele gyakorolni. A Laxmipuram-i órák meg Sheshadri is kb havi 8000 rúpíba kerülnek. 

Hát ennyi nagyjából, lehet válogatni.