2018. augusztus 31., péntek

Siva Nataraja beavatása

Emlékezetes eseményhez érkezünk hamarosan az Atma Center történetében: saját múrtink lesz! Így az Atma Center egy kis templommá válik, ahol Nataraja Siva, a táncosok és jógik istensége fog lakni és osztani az áldását! Először is szeretném felsorolni azoknak a neveit, akik adománnyal támogatták Sivát:

Gauranga Das 170000 Ft
Pákh Anna 5000 Ft
Heszberger Antal 10000 Ft
Szücs Orsolya 10000 Ft
Mladonyiczki László 10000 Ft
Lukács Edina 10000 Ft
Rákóczy Beáta Mária 20000 Ft
Lefkovits Attila 10000 Ft
Kiss Katalin 10000 Ft
Répássy László 10000 Ft
Bondar Timea 9400 Ft
Koller Marianna 2500 Ft
Balázs Tibor 20000 Ft
Pap Zoltán 31000 Ft
Sallai Richárd 20000 Ft
nagy Zoltán 10000 Ft
Kanyó Petra 50000 Ft
Matolcsy Zita 27000 Ft
Rácz Balázs 10000 Ft

Az eddigi adomány tehát 344900 Ft, ebből 280 ezer Ft volt a murti megvásárlása, és 20000 Ft a csiszolás, festés, amit Nikunja Vasini Dasi csinált meg nagyon szépen Somogyvámoson. Komjáti Zsuzsáék hozták-vitték Sivát a Krisna-völgybe, az oltárat pedig Nagy Alex és Sajtos Sándor készítik. Az első program, amin találkozhattok Nataraja Sivával, a Napforduló Transzutazás lesz szeptember 23-án, ahová szeretettel várunk minden érdeklődőt. Transztánccal, transzlégzéssel, mantrákkal fogjuk ünnepelni az őszi napfordulót és az Úr Sivát. A következő esemény pedig Nataraja Siva felszentelése lesz, október 7-én, vasárap délután 5 órakor.

Siva Nataraja (a táncoló Siva) murtija (szobra) már augusztusban megérkezett az Atma Centerbe a lelkes adományozók jóvoltából, és türelmesen várta a csinosítgatást, melyet Krisna-völgyben hajtottak végre rajta. Most szép fényes és ki van festve, és már az oltára is készülőfélben van!

Október 7 pedig egy asztrológiailag kedvező nap a murti felszenteléséhez, melyet Durvasa Prabhu fog levezetni. Mindenkit szeretettel várunk ezen a programon: azokat is, akik már adományoztak Sivának, és azokat is, akik még nem. A programon fel lehet ajánlani adományokat, ha szeretnél, amit Siva további imádatára fogunk majd költeni. Ő lesz az Atma Center rezidens Istensége, és minden fontos programunkon személyesen jelen lesz. A felszentelési ceremónia a következőképpen fog lezajlani:

17:00 Durvasa Prabhu előadása Nataraja történetéről, isteni személyéről, a Végső Valóság kapcsolatáról, és a szimbolikájáról, valamint a tánc rezdülésének vibrálásáról.
17:30 Abhisekam (fürdetési szertartás), ételfelajánlás, felszentelés.
18:00 Siva-kirtana (közös éneklés)
18:30 Beszélgetés, kérdezz-felelek, a megszentelt ételek közös elfogyasztása

Minden kedves vendéget szeretnénk megkérni, hogy hozzon magával valamilyen vegán finomságot, amit felajánlhatunk Sivának, és utána szétoszthatjuk a vendégek között az áldott ételeket. Valamint virágokat is lehet hozni a felajánláshoz. Mindenki fel fog ajánlani egy virágot vagy virágszirmot, és elmondja személyes kívánságait az Úr Sivának. És természetesen a zenélésbe is be lehet majd szállni, hozd el a kedvenc akusztikus hangszeredet!

2018. augusztus 30., csütörtök

Jóga vs testedzés

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Általában minden fizikai tevékenység eleinte fájdalmat fog okozni a testnek. Hasonlóképpen, a jógábhjásza is fog okozni valamennyi fizikai fájdalmat. De néhány napon belül a fájdalom magától elmúlik. A testgyakorlásnak két változata létezik: az egyes testrészek edzése külön-külön, és az egész test edzése. Manapság a nyugati gyakorlatokat és módszertant követjük, azt gondoljuk, hogy az könnyű, sok pénzt költünk rá, drága felszereléseket veszünk külföldről, és következetesség vagy terv nélkül edzünk. Ez nem egy eredmény, amit a testünk elér, hanem test nélküli vagy a testet tönkretevő erőfeszítés. Ez nem kitaláció, hanem azon tevékenységek megfigyeléséből levont következtetés, amit a nyugati edzésmód követői végeznek. Ezen kívül, ezek a gyakorlatok javítani fogják egyes testrészek vérkeringését, míg máshol csökkentik azt. Ez csökkenteni fogja az erőt, és végül bénuláshoz és korai halálhoz vezet.

(Valószínű, hogy Krishnamacharya a testépítők és erősemberek mérték nélkül, nagy súlyokkal végzett gyakorlataira gondol, melyek valóban erőteljes vérnyomás-ingadozást képesek előidézni az egyes izmok megfeszülése és ellazulása során. Akinek nem teljesen egészséges a szíve és az érrendszere, és emellett sok állati eredetű ételt fogyaszt fehérjebevitel céljából, hajlamosabb lehet a szívinfarktusra és a stroke-ra, ha nagy súlyokkal edz. Ezt a tényt orvosi kutatások is alátámasztják. A szív-és érrendszeri betegség kialakulásának esélyét még tovább lehet növelni a modern teljesítményfokozó doppingszerek használatával, ami azért valószínűleg Krishnamacharya idejében még nem volt elterjedt. A stroke következtében kialakuló bénulás, és a szívroham miatti korai halál azonban valós kockázati tényezők.)

Ami még rosszabbá teszi a dolgot: megfigyelhetjük, hogy a manapság létező tornagyakorlatok végzői erős hangokat adnak ki gyakorlás közben, és a szájukon keresztül veszik a levegőt. Ez nagyon veszélyes, az életünket kockáztatjuk vele. Csak addig élünk, amíg a prána váju a testünkben tartózkodik. Ezért az ilyen gyakorlatok nem felelnek meg a mi országunk lakosai számára. Sokkal értelmesebb dolog, ha a testünk táplálására, fejlesztésére fordítjuk a pénzünket, mint az ilyen fizikai gyakorlatokra. 

(A jóga 19. századi felvirágzását Indiában egyfajta nemzeti öntudatra ébredéssel is azonosították, amikor az indiaiak a nyugati típusú gimnasztika és testedzés helyett a hagyományosan indiai jógagyakorlatokat és birkózást kezdték el gyakorolni, mintegy politikai tiltakozásképpen. Emellett a jóga tradicionálisan az orron keresztül történő, lassú légzést tekinti legfontosabb eszköznek az élet meghosszabbításához. A jóga-írások szerint, ha a szánkon keresztül lihegve elpazaroljuk a sorsunk szerint kiszabott lélegzetvételeket, akkor hamarabb meghalunk, mintha az orrunkon keresztül lélegeznénk, nagyon mértékletesen, és a hosszú légzésszünetekre törekszünk. A légzésszünet során a prána felfüggesztődik a nádík rendszerében, és az elme is elcsendesedik. Így nem halhatunk meg, és ez a legkedvezőbb állapot a meditációhoz). Bár a jógában kevésbé alkalmazzák a szájon keresztül történő, intenzív légzést, más ősi, törzsi kultúrákban ez egy bevett módszer volt a transzállapotok elérésére és a tudatalatti tartalmak feldolgozására.)

2018. augusztus 29., szerda

Szellemhajó

Éppen a napokban ötlött fel bennem, hogy mi lehet az a szellemhajó, bár Mircea Eliade "Sámánizmus" könyvében azt hiszem olvastam róla valamit. Minden esetre nem kellett sokáig várnom a válaszra, az Univerzum "intézte", méghozzá Oguzon keresztül. Ma este voltam az első őszi dobkörön, felkészülésképpen a szeptember 22-ei izzasztókunyhóra és az októberben induló sámánképző tanfolyamra. 

Az első néhány dal után elvégeztük az "éneklő sámán" gyakorlatot, melynél a dobosok a belső körben állnak az oltár körül, a többi résztvevő pedig egy külső kört alkot. Mindenki laza terpeszben áll, az ökleit a mellkasához szorítva, és intenzíven lélegzik. A belégzés a befogadást jelképezi, a kilégzés pedig az elengedést. Ahogy elkezdtünk dobolni, hamarosan jöttek a mindenféle hangok mindenkiből. Belőlem egyfolytában az erőállataim hangjához hasonló hangok törtek elő, persze nem olyan erővel, mint Oguz torokéneke. Talán egy kicsit a torokének rezgésére is sikerült ráéreznem, amikor éppen úgy éreztem, hogy nagyon mély hangot kell kiadnom. Nagyon sok energia érkezett a körbe, mindenkinek melege lett, és számtalan erőállat vett körbe bennünket.

A gyakorlat után tartottunk egy kis szünetet, ami alatt le tudtam fényképezni a sámánoltárat (itt fent látható), majd jött a "szellemhajó" gyakorlat. Ezt a szertartást több sámán vagy a "másik világhoz" kapcsolódó ember szokta együtt végezni. A kenu belsejébe ülnek azok, akik súlyosan betegek, vagy nagy lelki válságban vannak. A hajó orrán egy kormányos áll, akinek csörgőznie kell, és vigyáznia, hogy ne akadjunk el valahol. A hajó végében állt három dobos, akik az ütemet adták, azok egyike voltam én. A hajó két oldalán a segítők (evezősök) foglalnak helyet, ülve és egymás vállát fogva. Ők a belégzés-kilégzés ritmusára ringatóznak előre-hátra, és elősegítik azt, hogy a hajó a megfelelő irányba haladjon. Oguz először ott dobolt velünk hátul, majd a csörgőjét megfogva bement a hajóba, és külön-külön csörgetett az "utasok" felett. Én a következőket érzékeltem, amikor elindult a hajó:

Mintha egy nagy örvénybe vagy lefolyóba kerültünk volna, a "rakomány" súlya menthetetlenül az alsó világok felé húzott bennünket. Egyre gyorsabban forogtunk, majd mint egy lefolyón lefolytunk a Holtak Birodalmába. Én itt mindig egy folyót szoktam látni, amin át kell kelni, és az egyik oldalán vannak az elhagyott erőállatok, a másik oldalán pedig a halottak lelkei. Azt hiszem, a görögöknél Styx-nek nevezték ezt a folyót. Amikor leértünk a Holtak Birodalmának kapujához, félelmetes kutyák készültek, hogy ránk vessék magunkat, mert oda nem engednek be akárkit. De Oguz csendre intette őket, így az egész hajó továbbhaladhatott a sötét folyón. Azt éreztem, hogy az utasokat sok-sok ragaszkodás fűzi a halottaik felé, akiket még nem engedtek el, vagy olyan élethelyzetek, belső tartalmak, emlékek felé, amik már halottak a számukra és jelentőségüket veszítették, mégsem tudják elengedni őket. Nagy nehezen ment csak az elengedés egy-két embernek, majd Oguz bemászott a hajóba és elkezdett csörgőzni az utasok feje fölött. Mintha egy nagy világító medvefejet és egy fénylő palástot viselt volna, úgy nézett ki, és ahogy csörgőzött, lassacskán megkönnyebbült a hajó rakománya, és jobban ment az elengedés mindenkinek. 

Ahogy a halott terheket kidobáltuk a hajóból, a sötétség is lassan kezdett eloszlani. Először a Hold bukkant fel a kenu felett, és sugarai végigfolytak az arcokon és a folyó tükrén, lassan megnyugtatva a hajó utasait. Majd egy jó idő múlva még világosabb kezdett lenni, és a Hold mellé a Nap is felkelt az égen, még több fénnyel beragyogva a hajót, és meleg fényével elárasztva az utasokat és a "legénységet". A Nap és a Hold energiája tökéletesen kiegyensúlyozódott, a Jin és a Jang egyensúlya mindenkiben helyreállt. Lassan befejeztük az utazást, és egy fekvő relaxácóba mentünk át, ami alatt Oguz dobolt. 

A szellemhajó tehát a megértésem szerint olyan "alakzat", amelyben több "tudó", "látó", "beavatott" vagy mindegy hogyan nevezzük, egyesíti az erőit egy bizonyos cél elérése érdekében, ami itt a gyógyulás, a töltődés volt. Persze előtte egy csomó terhet le kellett pakolni, mert addig nem is tud igazán feltöltődni az ember, amíg az elméje tele van negatív tudatalatti tartalmakkal. Köszönöm ezt a mi tanítást is, nagyon hasznos volt!

Amikor a záró körnél egy szóban össze kellett foglalni a mai megéléseinket, én azt mondtam: "Örök körforgás". Ez abban nyilvánult meg a számomra, hogy a halált, azt, ami már meghalt bennünk, el kell engedni ahhoz, hogy az életet teljes mértékben be tudjuk fogadni. Másrészt, amikor a legsötétebb éjbe vagy életünk legsötétebb szakaszába megyünk befelé, akkor is tudni kell, hogy annak egyszer vége lesz, és utána jön a fény, mert semmi sem tart örökké. Harmadrészt a Jin is a Jang sohasem lesz teljesen egyenlő, és nem is válnak eggyé, mert akkor létünk tartalmát veszítené. Egyszerre egyek és különbözőek, kiegészítők is, és örökké változnak. Amikor az egyik kileng, akkor utána a másik lendül túlsúlyba, hogy kiegészítse az előzőt. Így az egyensúlyi állapot nem más, mint az örök körforgás változásainak állandósága. 

2018. augusztus 28., kedd

Ászana és kumbhaka

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Az egyes ászanákról szóló részekbe belefoglaltunk egy leírást, és a vinyászák számát. Azokat a vinyászákat, amelyekben felemeljük a fejünket, púraka kumbhakával kell végezni, azokat viszont, ahol lehajtjuk a fejünket, récsaka kumbhakával. Az utpluthit (a test felemelését a földről, úgy, hogy csak a kezeink vannak lent, utpluthinak nevezik) a kövér embereknek récsaka kumbhakával kell végezniük, míg a sovány embereknek púraka kumbhakával.

(A kezdő gyakorlók számára nem ajánlott a kumbhakák végzése a jógászanák közben, inkább az ülő pránájáma alatt kell elsajátítani őket. A haladó gyakorlók a különböző jógapózokat és vinyászákat is kitarthatják légzésszünettel. A vezérelv azonban az, amit Krishnamacharya említ: amikor megemeljük vagy hátrahajlítjuk a fejünket és a törzsünket, akkor tágul a mellkas, így az ilyen mozdulatokat belégzésre érdemes végrehajtani. Míg a fej, illetve a törzs előrehajlításával végzett mozdulatok során kipréselődik a levegő a tüdőnkből, így inkább kilégzésre érdemes végezni őket. Vannak azonban bizonyos esetek, amikor a hagyomány eltér ettől, például az állásból hídba történő hátrahajlásnál és felegyenesedésnél a légzés megfordul. A kumbhaka természetszerűleg annak a légzésfázisnak a hatását fogja felerősíteni, ami után végezzük, például a belégzés utáni légzésszünet növeli a prána mennyiségét, és erősíti a szöveteket, míg a kilégzés utáni légzésszünet a testsúly csökkentését, a méregtelenítést, az elvonást segíti elő. Ugyanez igaz a belégzés és a kilégzés hosszának, illetve térfogatának arányára is, amennyiben aszimmetrikus (viszama) légzésmintát alkalmazunk).

Azok, akik figyelmen kívül hagyják ezeket a szabályokat, és csak a kívánságaiknak megfelelően végzik a jógábhjászát, képeskönyvek alapján, csak boldogtalanságot fognak elérni, mert az ilyen gyakorlás semmilyen eredményt nem hoz. Az ilyen emberek nevetségesnek tartják a jógavidját és a szanátana dharmát, és olyan fizikai gyakorlatokat kezdenek végezni, ami ellentétes az országunk áhára gunájával (étrendjével), dzsala gunájával (a víz természetével), és a váju gunájával (éghajlatával), és sok pénzt fognak erre költeni. És akkor ki a hibás?"

2018. augusztus 27., hétfő

Hórusz szeme

Nemrégiben kezdtem el egyéni sámándobolós "kezeléseket" vagy utazásokat is csinálni a csoportos meditációk és hangfürdők mellett. A félreértések elkerülése végett tisztázni kell a következőket: két elterjedt sámáni gyógyító technika létezik, amihez a sámán dobot vagy csörgőt használ a révülés vagy sámánutazás eléréséhez. Ezek a kiszívás és a lélekvisszahívás. A kiszívást akkor alkalmazza a sámán, amikor negatív energia vagy oda nem való mágikus erőtárgy jelenlétét fedezi fel a páciens testében vagy aurájában. Ezt sok minden okozhatja, például rossz energiájú helyen való tartózkodás, mások negatív befolyása, "rontása", vagy a saját negatív érzelmeink dédelgetése is. Ilyenkor a sámán megkeresi a negatív energiát, és a szájával "kiszívja" azt. Ehhez azonban ismerni kell a növények szellemeit, és legalább egy szövetségessel kell rendelkezni a növények között. 
A lélekvisszahívásról már írtam korábban. Itt a sámán a traumatikus élmények miatt levált lélekrészeket keresi meg utazása közben, és meggyőzi őket, hogy térjenek vissza a pácienshez és olvadjanak bele. Én nem végzem egyik technikát sem, mert még nem tanultam meg. A következő két év során fogom megtanulni Oguz sámán-képzésén.
Amit jelenleg végzek, az tulajdonképpen egy belső utazás a tudatalattinkba és a tudatfelettinkbe. A páciensek sokszor szoktak különböző testérzeteket érezni (hideg, meleg, lebegés, padlóba süllyedés, testen kívüli állapot stb.), és olyan utazáson vesznek részt, amely hozzásegíti őket az öngyógyító folyamataik beindításához, az elakadásaikon való túljutáshoz. Válaszokat és útmutatást, erőt kapnak. Közben én is utazom, és különböző dolgokat látok, érzek amiket utána megbeszélek a klienssel. Sok esetben előző élethez köthető élmények is előjönnek, amik a jelenlegi helyzetük megértéséhez fontosak. 
Mivel úgy éreztem, hogy van még mit fejleszteni az ilyen irányú gyógyító képességeimen, a legutóbbi sámánutazásomon ezt a kívánságot fogalmaztam meg, hogy tanuljak meg hatékonyabban gyógyítani a sámándob hangjával. Az Életfánál megjelent a sasom, és invitált, hogy üljek rá. Messze indulunk, közölte, a Nibiru bolygóra, ahol az egyiptomi istenek laknak. Hóruszhoz, a sólyomfejű istenséghez érkeztünk meg hosszadalmas utazás után. Amikor leültem elé, felidéztem magamban, hogyan szoktam kezelni az embereket. A gonggal és a sámándobbal meg kell tisztítani a központi energiacsatornájukat, és a rajta található csakrákat. Ha az energiaáramlás az Anyag (alsó csakrák) és Isten (az Aranyfonál) között helyreáll, akkor a kliens minden betegségétől képes megszabadulni. Ez volt az első tanítás.
Utána Hórusz arra hívta fel a figyelmemet, hogy a betegség kezeléséhez megfelelő látó képességgel kell rendelkezni. A homlokán található Napkorong fényét a harmadik szem-csakrámba irányította, és aktiválta a koponyámon belül a tobozmirigyet. Legalábbis utána fogok nézni, hogy milyen meditációs technikákkal lehet "feléleszteni" a tetszhalott állapotban lévő tobozmirigyemet. Úgy látszik, hogy ez a mirigy, és az agynak ez a része felelős a "belső" vagy spirituális látásért, amikor a durva anyagon túl is látunk. Ez lehet a harmadik szem valódi székhelye, és valószínűleg nem véletlen a hasonlóság az agyunk központi része és a "Hórusz szeme" szimbólum között (lásd az ábrán).
Minden esetre Hórusz ilyen jellegű beavatkozása után megmutatta, hogyan fogok "belelátni" a betegekbe. Ha a testében negatív energia gyűlt össze, azt feketeségként fogom látni egy barlangban, amit valahogy ki kell onnan lökni. Vagy a tápcsatornán keresztül (hasmenés, hányás, ahogy az ájurvédában is csinálják), vagy a bőrön keresztül (réseket kell találni a barlang falában és ott kell kiszivárogtatni vagy műtéti seben keresztül is el tudnak távozni. A másik lehetőség az, hogy ha elég erősen "világít" a harmadik szemem, akkor azzal át tudom alakítani a sötét energiát, semlegesíteni a hatását. Ha kórokozók vannak a vérben, akkor egy föld alatti üreget kell találni, ahol víz folyik (ez a szív), és a vízben lévő minden parányi feketeséget ki kell szűrni a harmadik szemem sugaraival. A harmadik szememen és a köldökömön keresztül tudok energiát közölni a beteggel. Régebben a prána gyógyításnál a tenyerünket használtuk, csak ilyenkor a kezeimmel dobolok. 
Ha az illető betegségét az elméjében zajló destruktív folyamatok okozzák, akkor magammal kell vinnem a beteget a fénylő asztráltestében, és az erőállataimmal meg kell keresnem azt az élethelyzetet, konfliktust, benyomást, emléket stb., amit nem tud megoldani. Ha sikerül utazás közben rendeznie a dolgot a segítségünkkel, akkor ezt az életében is meg fogja tudni tenni. A tanítás végén Hórusz átváltozott sólyommá, és karmaival belekapaszkodott a lábaimba, de ez nem fájt, csak erősen tartotta. Sok fényes energiát továbbított a lábaimon keresztül az alsó öt csakrámba, és azok jobban kifényesedtek. Azt mondta, hogy az összes csakrámnak tisztának kell lennie, különben nem fogom tudni káros hatások nélkül befogadni a magas rezgésű energiát, ami átáramlik rajtam a kezelés során. Meglássuk, hogyan sikerülnek a következő kezelések! Miután elbúcsúztunk és visszatértünk az Életfához, utánanéztem a Hórusz szeme szimbólumnak, és a következőket találtam:
A mítosz szerint Hórusz háborúba szállt Széth-tel, a káosz istenével, mert meg akarta bosszulni apja, Ozirisz halálát. Hórusz üldözőbe vette Széthet, és elkezdődött a két isten vad párviadala. Széth kitépte Hórusz szemét, mire az lemetszette Széth nemzőszervét. Férfiasságának elvesztésével Széth örökre lemondhatott a földi uralkodás reményéről. Hórusz kitépett szemét a mindenség urának, Rének ajánlotta fel. Ré felvitte a mennyboltra és megalkotta vele a napkorongot. Amíg Hórusz bölcsen és igazságosan uralkodott itt alant, szeme életadóan sugárzott a magasból az élőkre. Hórusz szemét az egyiptomi kultúrában nagyerejű varázsszimbólumként tisztelték, hiszen a sólyomistennek, az égi törvény, a fény és a szellemi hatalom istenének, a fáraók példaképének szemét ábrázolja. Több jelentése is van, aszerint, hogy jobbra vagy balra áll, a Napot vagy a Holdat jelképezheti. A szem alatti könnycsepp az emberiség születésére utal (a mítosz szerint Ré Napisten könnyeiből születtünk). A Szem végében látható spirál pedig az emberiség jövőjét, a Szellemhez felemelkedő hosszú, ciklikus utat szimbolizálja. A látnoki és okkult képességeknek, a szellemi fejlettségnek a szimbóluma is volt, ezért is tulajdonítanak neki védelmező erőt. Az ősi egyiptomi misztérium iskolák az egyéni és csoporttudat jelképeként használták.

2018. augusztus 26., vasárnap

Csakrabandhászana


Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Csakrabandhászana (kötött kerékpóz)
Drsiti: nászágrai (orrhegyre)

csakrabandhászana mitológiája

A csakra fogalmát már korábban megtárgyaltuk a viparíta csakrászana és az ardhacsakrászana pózoknál. A bandha („kötött”, „kötöttség”) fogalom analógiáit érdemes még megvizsgálni a hinduizmus és a védikus gondolkodásmód szemszögéből.
A lélek (dzsíva) fogalma nagyjából azonos az Önvaló (átmá) fogalmával, és a védikus filozófia szemszögéből a lélek kétféle állapotban lehet: felszabadult (mukta) vagy megkötött (baddha) állapotban. A megkötöttség vagy feltételekhez kötöttség azt jelenti, hogy a tudatos lelket befedimájá, vagyis a prakriti illúziója. Ez a befedettség a hamis önazonosítás (ahankára), a karmikus kötöttségek láncolata (szamszára) és a három anyagi minőség, vagyis kötőerő (guna) általi irányítottság, korlátozottság formájában jelentkezik. A jógi célja e kötöttségek és hamis azonosítások felszámolása, és a megállapodás az Önvalóban (szvarúpé avaszthánam), melynek gyakorlása és elérése révén alkalmassá válik a megvilágosodás (vivéka-khjáti) és a felszabadulás (kaivalja vagy móksa) elérésére. Azok az ászanák, amelyek nevében szerepel a baddhavagy bandhakifejezés, általában a kezek és a lábak összekulcsolását tartalmazzák. Az ilyen „kötött” pózok segítenek abban, hogy tudatunk felismerje korlátozott, feltételekhez kötött állapotát, és őszinte vágyat fejlesszen ki a felszabadulás elérésére. E folyamat legfontosabb összetevői a transzcendens tudás megszerzése és alkalmazása, az elkülönülés az anyagi függőségektől és az odaadás fejlesztése a Legfelsőbb iránt. 

csakrabandhászana abban különbözik az előző póztól, a tírjang-mukhóttánászanától, hogy itt a könyökeink be vannak hajlítva, és az alkarok a talajon vannak. A póz kétlábas és egylábas változatát is fogjuk gyakorolni. 

Vinyásza számolás

Ékam: Belégzésre emeljük a karokat úrdhva-vriksászanába.
Dvé: Kilégzésre engedjük hátra magunkat tírjang-mukhóttánászanába.
Tríni: Belégzésre engedjük le a könyökünket a talajra. Végezzünk el öt mély légzést a pózban.
Csatvári: Kilégzésre engedjük el a bokáinkat, és a bal lábunkkal lépjünk beljebb, hogy mindkét kezünkkel át tudjuk kulcsolni. Emeljük fel a jobb lábunkat egyenesen a levegőbe. Végezzünk el öt mély légzést (ékapáda csakrabandhászana).
Pancsa: Kilégzésre engedjük vissza a jobb lábunkat a talajra, majd belégzésre kulcsoljuk át a jobb bokánkat mindkét kézfejünkkel.
Sad: Kilégzésre emeljük a bal lábunkat függőlegesen a levegőbe, és végezzünk el öt mély uddzsájí légzést.
Szapta: Kilégzésre engedjük vissza a bal lábunkat is a talajra.
Astau: Belégzésre emelkedjünk ki hídba, majd egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába.

Végül érkezzünk vissza szamaszthitibe. A gyakorlatot végezhetjük úgy is, hogy a kétlábas csakrabandhászana után is felegyenesedünk szamaszthitibe, majd a vinyászákat elölről kezdve ismét leereszkedünk a pózba és végrehajtjuk az egylábas változatokat. Opcionálisan a két oldal között is fel lehet egyenesedni, de ezt már nem feltétlenül kell megtenni.

2018. augusztus 25., szombat

Tírjang-mukhóttánászana

 Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Tírjang-mukhóttánászana(előrehajlítás felfelé néző arccal)
Dristi: nászágrai (orrhegyre)

Ez a póz már egy sokkal intenzívebb előrehajlítás a bemelegítő bhudzsangászanához képest. Azonban a legtöbb gyakorló előtt már nem lesz ismeretlen, mire a hatodik sorozathoz ér, ugyanis a sorozatok utáni híd-hátrahajlítás blokk részeként már gyakorolható. 

Vinyászaszámolás

Induljunk szamaszthitiből (álló tádászanaalaphelyzetből).

Ékam: Belégzésre emeljük a karjainkat úrdhva-vriksászanába, és jól nyújtózkodjunk meg. 
Dvé: Kilégzésre hajlítsuk hátra a törzset és igyekezzünk megfogni a karokkal a bokáinkat. Fontos, hogy a karok fej fölötti tartásban legyenek, és ne az oldalunknál eresszük le őket, mint a tevepózban. Végezzünk el őt mély légzést a pózban.
Tríni: Belégzésre egyenesedjünk vissza úrdhva-vriksászanába, majd kilégzésre vegyük fel a szamaszthiti pozíciót.

Aktív elengedés technikája

A mély hátrahajlítás eléréséhez erőteljesen feszíteni kell az izmokat a testünk hátulsó oldalán, és nyitni a mellkast, valamint az ízületeket az elülső oldalon. Amikor elértünk magát a pózt, akkor megpróbálhatjuk egy kicsit ellazítani a gerincfeszítőket, és a test elülső oldalán némileg visszahozva az izomtónust, stabilizálni a hátrahajló testhelyzetet. 

Rávezető változatok

A póz rávezetéseként a következő gyakorlatokat végezhetjük:
  1. Jógahíd (úrdhva-dhanurászana). Igyekezzünk minél közelebb sétálni a tenyereinkkel a talpainkhoz, majd elérni a sarkunkat, végül a bokánkon felkapaszkodva lassan elérjük magát a pózt is. A vállízület, csípőhorpasz és a gerincoszlop nyitásához érdemes a hintázó hídpozíciót is gyakorolni.
  2. Dropback: Az álló helyzetből hídba hátraereszkedés eggyel erőteljesebb rávezető gyakorlat. Itt is arra kell törekedni, hogy a tenyerek a talpakhoz minél közelebb érjenek le a talajra, majd a végén már közvetlenül a bokánkba tudjunk kapaszkodni. Ehhez tanár segítségét is igénybe vehetjük.
  3. Dropback behajlított könyökökkel. Bár az eredeti pózban a könyökök és a térdek teljesen nyújtva vannak, a könyökeink behajlításával hamarabb el foguk érni a lábszárat, illetve a térdünket. Ehhez is igénybe lehet venni a tanár segítségét.
  4. Hátrahajlás hassal a falnak. Ebben a gyakorlatban úgy végezzük a kobrapózt, hogy a fal felé fordulunk, és bekúszunk a falhoz addig, hogy a köldökünk vagy a csípőcsontunk a falhoz ér. A lábak párhuzamosan a talajon, és a mellkasunkkal, karjainkkal nyújtózkodunk hátrafelé. Amikor már látjuk a lábainkat, akkor a kezeinkkel megpróbáljuk elkapni őket, térd vagy boka magasságában. 
Egészségügyi hatások
  • aktiválja a korona, harmadik szem, torok és szívcsakrákat
  • erősíti a törzs (core) izmokat, a pszoászt és a gerincfeszítő izmokat
  • nyújtja a mellkast és a tüdőt
  • mobilizálja a gerincet ás a vállakat
Ellenjavallatok: gerinc- és vállsérülések, magas vérnyomás.

2018. augusztus 24., péntek

A teremtő erő

 A primosteni jógatábor utolsó két napjára (a jógaórák mellett) még két extra program maradt. Az első egy 30 perces transzlégzés volt, amit csütörtök délután a jógaóra után végeztünk. Mivel a hotel fitnesz-termének a tetőteraszán tartottuk az órákat, néha fel-fel jöttek kíváncsiskodók a jógaóra közben. Ezt el akartam kerülni a transzlégzés alatt, ezért finom szinten védelmező ernyőt hoztam létre a helyszín körül az erőállataim segítségével. Az ilyen védelmező erőteret mindig érdemes behívni, mielőtt bármilyen szertartást végzünk, márpedig a transzlégzés az szertartás a javából. 

Szóval jóga után lefeküdt a kb. 15 résztvevő, egy kört alkotva, fejjel a középpont felé. Ott állt a kis oltáram Sivával és én is. Miután lemondtam nekik, hogy körülbelül mire számíthatnak, elkezdtük a tisztítást egy kis zsálya füstölővel és sámáncsörgővel. Közben bevezettem őket egy relaxációba, ahogy a jógaóra végén szoktuk. Majd elkezdtem lassú ütemben dobolni a sámándobomon, és lassan kezdtünk el lélegezni, teljes tüdőből, nyitott szájjal. A lassú ütemről a gyakorlottabbak hamar váltottak gyorsabbra, majd még gyorsabbra, és felvettek egy utazósebességet, amivel végig tudták dolgozni a fél órát. 15-20 percnél mindenkinél el szoktak kezdődni a transzélmények, feltéve, ha elég intenzíven lélegzik. 

Vannak olyanok is, akik nem igazán mernek lélegezni, és ezért már az elején abbahagyják, aztán pedig csak fekszenek és persze nem tudnak meditatív állapotba kerülni. Van, aki azért nem mer lélegezni, mert fél kiadni az irányítást a keze közül és belecsúszni a transzállapotba, ahol az ember olyan dolgokat él meg, amit éber tudatállapotban inkább elsüllyeszt a tudatalattijába. Persze ettől frusztrált meg neurotikus lesz, de legalább fenn tudja tartani a rendezettség látszatát. Egy ilyen csoportos transzlégzésnél mindenkiből előjön minden, ezért már előtte megegyezünk abban, hogy az itt megélt, megosztott, vagy másoktól tapasztalt dolgokat nem adjuk tovább, hanem bizalmasan kezeljük. A felső képen éppen transzlégzés után a megosztókör zajlik.

Vannak, akik attól riadnak meg, hogy hallják a mellettük levők hörgését, sikolyait, sírását, nevetését vagy esetleges beszédét, és szégyellik, hogyha esetleg velük is ilyen történne a transzállapot átélése közben. Ezeket a gátlásokat kell először leküzdeni ahhoz, hogy valóban meg tudjuk élni annak az élményét, amikor nem mi irányítjuk a belső folyamatainkat, hanem a magasabb tudatosság lép érvénybe, és megmutatja nekünk azokat a tudatalatti tartalmakat, amiket fel kell dolgoznunk, vagy olyan útmutatásban, istenélményben részesít bennünket, amelyre pont szükségünk van, és ami a számunkra befogadható, értelmezhető, és teljesebbé teszi az életünket, a tudatunkat.

A transzlégzést mindenki végigfeküdte, bár volt, aki mozgolódott közben, vagy csak a második felére engedte bele magát a transzélménybe. Akik nem lélegeztek, csak feküdtek, azok persze nem éltek át semmi különöset. A többiek a kör végén megosztották megéléseiket, vagy legalábbis egy részét. Van, akinek ilyenkor érdemes egy terapeutával tovább dolgoznia a megélt tudati tartalmakkal, hogy valóban felé tudja dolgozni azt, amivel szembetalálta magát, és amiről esetleg eddig nem vett tudomást. 

A legtöbben mély hálával élték meg ezt a találkozást a belső világukkal, és remélem, hogy jó ismerkedés volt ez a számukra a transzlégzés módszerével. A következő lehetőségre szeptember 23-án fog sor kerülni, és ezt mindenkinek ajánlom. Öt profi zenész fog élő spirituális jam-zenét játszani a transzlégzés alatt. Az első fél órát állva, táncolva töltjük a matracunkon, ezáltal elkerülhető az oly gyakran bekövetkező izomgörcs a kezekben, lábakban, és nagyon könnyen elérjük a mély transzállapotokat. A második fél órában fekve folytatjuk a transzlégzést, itt pedig mélyebbre mehetünk a tudatalattinkban, hogy a legvégső blokkjainkat, korlátozó hiedelmeinket is a felszínre tudjuk hozni és fel tudjuk oldani. A folyamat harmadik fél órájában szanszkrit és buddhista mantrák lesznek. Ezt fekve, ülve vagy állva is eltölthetjük, ahogy jólesik. Szeretettel várunk mindenkit a Napforduló Transzutazáson!

Vannak, akik tartanak a mantra-énekléstől nyilvánosság előtt. Egyrészt itt mindenkinek csukva lesz a szeme, tehát nem látszik majd, hogy ki énekel és ki nem, és mindenki magával fog foglalkozni. Másrészt nem lesz kötelező énekelni, lehet csak feküdni, ülni vagy táncolva meditálni, vagy pedig velünk együtt énekelni a tisztító mantrákat.

A tábor utolsó napján, pénteken reggeli Ashtanga órát tartottam, és utána elvégeztünk egy kis termékenységi szertartást. Mindenkit megkértem, hogy szerezzen egy gránátalmát, aminek persze nem volt szezonja, de azért akadt a piacon. Az ilyen szertartáshoz olyan érett gyümölcs kell, amiben sok a mag, és aminek a magját is megeszi az ember. Például füge is jó, vagy a bogyós gyümölcsök. Azzal kezdtük a szertartást, hogy mindenki egyenként odament az oltárhoz, és hangosan vagy magában imádkozva felajánlotta a gyümölcsöt Sivának (vagy Isten azon formájának, amit ő tisztel vagy el tud képzelni). A képen láthatjátok kis oltárunkat. A termékenység sokféle formát ölthet: nem csak a gyermekáldást jelentheti, hanem a kreativitást, a művészi önkifejezést, a munkánkban olyan érték létrehozását, amely fontos az emberiség számára, vagy akár a bőség megteremtését magunk körül.

Szóval mindenkinek szüksége van a teremtő energiára ilyen vagy olyan formájában. Miután mindenki elmondta az imáit, visszavettük a saját gyümölcsünket, és hanyatt fekvésben elhelyezkedve a köldökünkre helyeztük a gyümölcsöt. Doboltam tíz percen keresztül, és mindenki azon meditált, hogy az isteni Teremtő Erő a Legfelsőbb Forrásból beáramlik a köldökcsakráján keresztül, és megtölti az egész testét, auráját, tudatát, életét. A köldökcsakra nem csak az élet forrása, hanem az akaraterőnk kifejezésének kapuja is. Tehát ha valamit szeretnénk létrehozni vagy véghezvinni, akkor azt a köldökcsakrán keresztül tudjuk megvalósítani. Jövő pénteken (szeptember 7-én) lesz egy hangfürdő az Atma Centerben, aminek szintén a kreativitás lesz a témája, mindenkit szeretettel várunk arra is! A szertartás utolsó mozzanata az volt, hogy még aznap meg kell enni a gyümölcsöt. Ezt a szertartást bárki elvégezheti otthon is, a siker legfontosabb összetevője az odaadás!

Még egyszer köszönöm a jógatáborosoknak, hogy lelkesen részt vettek a programokon, és remélem, hogy maradandó élményekkel tértek haza. Az egyik résztvevő szavai:

"Nehezen tudom szavakba önteni, hogy milyen sokat jelentett nekem veletek ez az egy hét, számomra túlzás nélkül katartikus élménnyel járó utazás volt kívülre és belülre egyaránt. Köszönöm a sok kedvességet, támogatást, nyitottságot, amit kaptam tőletek."

2018. augusztus 23., csütörtök

Jóga kövéreknek és soványaknak

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"jógábhjászában kétféle krijá van – a langhana krijá és a brahmana krijá. Annak, aki túlsúlyos, a langhana kriját kell gyakorolnia. Annak pedig, aki vékony, a brahmana kriját kell gyakorolnia. Aki pedig se nem kövér, se nem sovány, mindkettőben kell gyakorolnia a jógábhjászát. A brahmana krijá azt jelenti, hogy az orrunkon keresztül beszívjuk a kinti levegőt, és bent szilárdan megtartjuk. Ezt púraka kumbhakának nevezik. 

langhana krijá azt jelenti, hogy a belül lévő levegőt kifújjuk az orrunkon keresztül, és szilárdan megtartjuk a lélegzetet, anélkül, hogy beengednénk a levegőt a testen kívülről. Ezt récsaka kumbhakának nevezik.

vaidja sásztrában (a tradicionális orvoslás irataiban) a brahmana krijá alatt az előírt diétát értik, a langhana krijá alatt pedig a böjtöt. De a jóga-sásztrában nem ez a jelentése. A jóga e nüanszainak és titkainak megértése nélküli emberek könyvekből próbálják végezni a jógábhjászát (ami olyan, mint Ganésa után kutatva egy majomra bukkanni). Katasztrofális eredményeket érnek el és rossz hírbe hozzák a jóga-sásztrát. Nem szabad figyelmet szentelnünk a szavaiknak. 

Ha a guru jelenlétében gyakoroljuk a jógábhjászát néhány évig, követve a vinyászát és a hozzá kapcsolódó krijákat, megismerhetjük a jóga különböző aspektusait és minőségeit. Azok számára azonban, akik csak egy napig gyakorolnak egy ászanát, a következő nap pedig gúnyolódva megkérdezik, hogy ennek mi haszna volt, egy földműves is tudja a helyes választ. Ha valaki mutat neki néhány magot, majd másnap panaszkodik, hogy nem nőtt ki belőle semmi, a földműves nevetségesnek fogja tartani.

Egyesek azt mondják, hogy a jógábhjásza csak férfiaknak való, és nem nőknek. Mások azt mondják, hogy a jóga csak a bráhmanáknakksatrijáknak és a vaisjáknak való, és másoknak nem. Azonnal kijelenthetjük, hogy ezek az emberek sohasem olvasták a jóga-sásztrákat. Megint más nagy emberek azzal ijesztgetik az embereket, hogy a jógábhjásza gyakorlása megőrjíti az embert, és tevékenységekkel teljesen elpusztították a dzsitendrija tattvamot (az érzékek legyőzésének doktrínája), és a világi lemondásokat (vairágját) is. Úgy tűnik, nincs határa az ilyen jellegű nevetséges állításoknak.

Azok, akik alaposan megvizsgálták az Upanisadokat, a Brihadáranjakát és a Jóga-jágjavalkja Szamhitát, és akik figyelmesen áttanulmányozták és összehasonlították a jóga-szövegeket, nem fognak ilyen ostoba mondatokat kiejteni a szájukon."

2018. augusztus 22., szerda

Nézz szembe a félelmeiddel!

A keddi nap a szokásos reggeli/délutáni jóga kombóval zajlott a táborban. Este egy beszélgetést szerveztünk, ahol mindenki feltehette a kérdéseit. Például kérdeztek arról, hogy a reinkarnációs utazással kapcsolatos élményeket mennyire tekinthetjük megbízhatónak, illetve sok más témáról a sámánizmussal és a jógával kapcsolatban. Ha nektek is van kérdésetek, akkor kérdezzetek nyugodtan, és igyekszem megválaszolni a blogban.

Szerdán este került sor egy féleleműző szertartásra a korábban felfedezett barlangban. Ugyanis egész Primostenben tűzgyújtási tilalom van, és itt tudtuk megoldani a tüzet. Szerencsére szellőzött azért a barlang, így nem fulladt meg senki. A barlang mintegy 45 percnyi járásra volt a szállásunktól a tengerparton, este 8-kor indultunk oda. Egy betonból készült, emberkéz alkotta barlang a sziklafalban, de elég tágasan elfért benne a tíz ember, plusz én. Az ott lévő kövekből raktunk egy kis tűzhelyet, majd fákat gyűjtöttünk a környéken. Utána megmutattam Beának, hogyan kell mindenkit megtisztítani zsálya füstölővel, és egyenként elfoglalták a helyüket a tűz körül, a hangszereket is kiosztottam már előre. 

Meggyújtottam a szertüzet, ahogy még annak idején a krisnásoknál tanultam, és meghívtam bele az összes védikus istenséget. Siva oltára is ott volt a barlangban, a kis Siva-szobrot minden jógaórára és egyéb programra elvittem a táborban. Amikor már égett a tűz, Bea mindenkinek kiosztott egy tuja-ágat és egy fél marék rizst. Ezt a két tenyerükben tartva meditáltak, előhívva a legerősebb félelmeiket, és megélve azokat a múlt- vagy jövőbeli élethelyzeteket, amiket félelmetesnek éreznek. Én közben doboltam, majd a meditáció végén képzeletben egy fekete gombócba összegyúrtuk a félelmeinket, és belehelyeztük a rizsbe. Ezután mindenki egyenként odament a tűzhöz, és hangosan imádkozott, elmondva, hogy milyen félelmektől szeretne megszabadulni, majd belehelyezte a rizst és a tuját a tűzbe. Amikor végigért a kör, még énekeltünk egy kicsit a barlangban. A Gájatrí mantrát énekeltük, illetve a végén a "Zsálya, zsálya" kezdetű sámándalt. 

Ekkor már kezdett nagyon fojtogatóvá válni a füst, többen ki is menekültek a barlangból. Mi a fennmaradó emberekkel eloltottuk a tüzet a magunkkal hozott vizespalackokból, majd szintén kimenekültünk a fojtogató füst elől. Volt velünk egy hivatásos tűzoltó is, úgyhogy azért biztonságban voltunk. A szer előtt egy védő ernyőt vontam a barlang köré, így senki nem zavart meg bennünket a folyamat közben. Utána visszaindultunk a szállásra. 

Az utolsó két nap eseményeit a harmadik blogbejegyzésben olvashatjátok majd el. 

2018. augusztus 21., kedd

Az ászana és a vinyásza

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"jógászana és a pránájáma kétféle típusú: szamantraka és amantraka. Csak a Védák tanulmányozására feljogosított jelöltek gyakorolhatják a szamantraka jógát. Az amantraka típusút mindenki gyakorolhatja. Minden ászana esetében 3-tól 48-ig terjedővinyászavan. Egyik sem áll kevesebb, mint 3 vinyászából.

(A szamantraka a mantrával együtt végzett pránájámát ás ászana-gyakorlást jelenti, vagyis a gyakorló hangosan vagy mentálisan kiejt egy mantrát az adott jógapóz felvételekor vagy a légzőgyakorlat egyes fázisai közben. Mivel egyes mantrák csak a Védák tanulmányozásába beavatott papok (bráhmanák) részére voltak engedélyezettek az előző korokban, az amantrika (mantrák kiejtése nélküli) gyakorlás az, ami mindenki számára nyitott. A mai korszakban viszont ezek a tilalmak fel vannak oldva, vagyis nincs olyan mantra, amely bárki számára tiltott lenne, legfeljebb a teljes potenciálját nem tudja megtapasztalni az, aki nem szerezte meg a megfelelő képesítést a gyakorlása, életmódja és a mestertől kapott beavatás által. 

A vinyászák azokat a mozdulatokat jelölik, melyeket az alapállásból kiindulva végrehajt a gyakorló, hogy elérje a megadott pózhoz tartozó testhelyzetet. A klasszikus vinyásza krama rendszerben (melyből az Ashtanga vinyásza jóga sorozatai is kialakultak) minden pózt szamaszthitiből, azaz álló alapállásból kezdenek, és oda térnek vissza. Például egy uttánászana (előrehajlítás) esetében az első vinyásza a terpesz felvétele, a második maga az előrehajlítás, a harmadik pedig az alapállásba való visszatérés. Bonyolultabb és kétoldalas pózok esetében előfordulhat a magasabb vinyásza-szám is, akár 48-ig is elmehet. A vinyászákhoz kapcsolódó mozdulatokat mindig a kilégzéssel és belégzéssel összehangolva hajtjuk végre). 

Amikor az ászanát gyakoroljuk, a testbe belélegzett levegő és a kilégzés egyforma kell, hogy legyen. Ezen felül, az ászanát vinyászákkal együtt kizárólag az orrunkon keresztül lélegezve gyakoroljuk. 

(Az ászana-gyakorlás közben végzett általános légzésmintát uddzsájí (győzedelmes) légzésnek nevezzük. Ennek jellemzője, hogy nincs légzésszünet, és a belégzés/kilégzés időtartama azonos. Ideális esetben ezt is igyekszünk nyújtani legalább 5-6 másodperc hosszúra, vagyis ebben az esetben egy perc alatt 5-5 légzésciklust hajtunk végre. Ilyen légzéstempóban öt légzésnyi időtartam egyperces, tíz légzésnyi időtartam kétperces ászana-kitartásnak felel meg. A ki- és belégzéseket nem szabad a szánkon keresztül végezni. Az orron keresztül végzett légzés nyugtató, pulzus-csökkentő és kiegyensúlyozó hatással bír.)

Mint ahogyan a zene sruti és laja nélkül nem fog örömöt okozni, a vinyásza krama nélkül végzett ászana-gyakorlás sem fogja előidézni a jó egészséget. Ha ez így van, akkor ennek összefüggésében mit mondhatnánk a hosszú életről és az erőről?"

2018. augusztus 20., hétfő

A hang szárnyain és a csillagok útján

 Múlt szombaton indultunk a primosteni jógatáborba, Horvátországba, amit Puskás Beával szerveztünk idén. 28 résztvevővel ment a tábor, már harmadjára voltunk ott. Szombaton 2 körül értünk ki, a vendégek sorjában érkeztek. A szombat esti jógaórát én tartottam, átmozgattuk a meggémberedett tagjainkat a nyolcórás utazás után. Vasárnap reggel 7-kor Ashtanga órát tartottunk, azon készítettem ezt a fotót, meg a csoportképet. Rutinosan mindig az első napon kell csinálni a csoportképet, mert még akkor a leglelkesebbek. Utána strandolás volt napközben, délután pedig Bea tartott órát. Az óra után tartottunk egy 50 perces sámándobos hangfürdőt. A hangtálakat nem vittem el Horvátországba, de volt azért nálam pár hangszer. 

Bevezetésképpen beszéltem az Életfáról és egy kis vezetett meditációval kezdtük. Azok számára, akik még nem gyakorolták a sámánutazást, az Életfát találtam hasznos bevezető szimbólumnak. Az Életfán keresztül el lehet indulni az alsó vagy felső világokba, a múltba vagy a jövőbe, és az erőállatunkkal is találkozhatunk. Többen voltak, akik úgy kezdték a meditációt, hogy megfogalmaztak egy-egy konkrét kérést vagy témát, amin dolgozni szerettek volna. Csörgővel és zsályaköteg füstölésével kezdtem a hangfürdőt, utána pedig használtam még dorombot, chime-ot, koshit, gongot és a végén fél órát sámándoboltam. Sok mindenki beszámolt a hangfürdő után arról, hogy találkozott különböző állatokkal, és kapott útmutatást vagy éppen gyógyítást. A hangfürdő sámándobbal is nagyszerű élmény, én magam is megtapasztaltam ezt Simonfi Etelénél.

Hétfőn a szokás szerint Ashtangát tartottam reggel, majd strandoltunk, ami a gyerekekkel nem is olyan pihentető dolog. Délben elmentem futni is, mert láttam egy barlangot pár kilométerre az apartmanunktól az egyik korábbi alkalommal, és meg akartam nézni, hogy megvan-e még. Sikerült is megtalálnom, ide terveztem egy féleleműző szertartást szerda estére. 

Este Bea vezetett egy csillagfényes meditációt. Fekvő relaxációval kezdtük, majd kinyitottuk a szemünket, és kényelmesen meg lehetett figyelni a csillagokat. Engem a hála gondolata foglalkoztatott elsősorban, mert mindig elfelejtek hálát adni mindazért, amit kapok az élettől. Így hát hálát mondtam a gyerekeimért, a páromért, azért, hogy azt a munkát végezhetem, amit szeretek csinálni, és hogy segíthetek másoknak megismerni önmagukat, a barátaimért, és mindazért az erőért, amivel élhetem az életemet. Utána énekeltük az Om Namo Narayana mantrát, valamint a Samsara Boulevard sámándalát: "jöjj el egészség, szállj el betegség". Ez egy nagyon egyszerű szövegű dal, de szerintem erős energiákat lehet megmozgatni vele. A további napok eseményeit a következő blogokban fogom leírni. 

2018. augusztus 19., vasárnap

A bhudzsangászana gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

A hátrahajlított testhelyzet felvételéhez meg kell feszítenünk a gerincfeszítő és a lapockaközelítő izmokat. Ugyanakkor nyújtózkodni kell a gerinccel hosszanti irányba is, hogy elkerüljük a csigolyák összetorlódását. A nagyobb törzs-stabilizáló izomcsoportok bevonásával (combizmok, farizmok, hasizmok) elkerülhetjük a gerincfeszítő izmok túlterhelését. Ebben a pózban az izmaink megfeszítése által tartunk ellent a gravitáció súlyának, ezért nem lazíthatjuk el a törzs összes izmát.

Rávezető változatok: Bár a póz technikailag egyszerű, mégis kellő mobilitás híján tanácsosabb akár 90 fokban behajlított könyökkel végezni a gyakorlatot. A törzs erősítése érdekében végrehajthatjuk úgy is, hogy nem támaszkodunk a tenyereinkre, hanem felemeljük azokat a levegőbe, és csak a törzsizmok segítségével tarjuk meg a hátrahajlított testhelyzetet.

Egészségügyi hatások:
  • erősíti és rugalmasabbá teszi a gerincet
  • tonizálja az alhasi szerveket
  • stimulálja az emésztő, szaporító és vizeletkiválasztó rendszereket
  • szabályozza az anyagcserét és a testsúlyt
  • feszesebbé teszi a farizmokat
  • nyújtja a tüdőt, vállakat, mellkast és a hasat
  • csökkenti a stresszt
  • megnyitja a mellkast és a szívet
  • csökkenti az ülőideg-fájdalmat és az asztmát
  • csökkenti a derék merevségét
  • erősíti a karokat és a vállakat
  • csökkenti a menstruációs panaszokat
  • javítja a hangulatot
  • javítja az oxigén és a vár keringését, különösen a gerinc és a medence területén

Ellenjavallatok: hasi sérv, átszakadt porckorongsérv, alagút-szindróma, fejfájás, terhesség, friss hasi műtétek.

2018. augusztus 18., szombat

A bhudzsangászana végrehajtása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Bhudzsangászana A és B (kobra-póz)
Dristi: nászágrai (orrhegyre)

A hatodik sorozat első póza egy viszonylag könnyen kivitelezhető póz, a kobrapóz. Az azt követő mélyebb hátrahajlításokra készít fel, és kivitelezésében némileg eltér a felfelé néző kutyapóztól.

Vinyásza számolás

(Hajtsuk végre a napüdvözleteket és az álló sorozatot a pásvóttánszanáig, azzal bezárólag. Ha időnk engedi, akkor a virabhadrászanákig is végigcsinálhatjuk az álló sorozatot.)
Ékam: Belégzésre szamaszthitiből emeljük a karokat a fejünk fölé úrdhva-vriksászanába.
Dvé: Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába.
Tríni: Belégzésre emeljük vissza a mellkast úrdhva-uttánászanába.
Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Szapta: Belégzésre lefelé néző kutyapózból feküdjünk hasra, majd a törzsünket homorítva emeljük ki a mellkasunkat, és hajtsuk hátra a fejünket. A tenyerekkel támaszkodjunk a vállaink alatt, és igyekezzünk minél jobban kiegyenesíteni a könyökünket. A vállainkat és a lapockákat húzzuk hátra, a szeméremcsontot viszont nyomjuk bele a talajba. Akkor tudjuk tehermentesíteni a derekunkat, ha az elülső combizmokat, valamint a farizmokat megfeszítve tartjuk, és a hasfalat is aktiváljuk. Lábainkat tartsuk összezárva, a térdeket nyújtva, a térdkalácsokat felhúzva. Végezzünk el öt mély légzést a pózban.
Astau: Kilégzésre ereszkedjünk vissza csaturanga-dandászanába.
Nava: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Dasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Ékádasa: Belégzésre ismét vegyük fel a kobrapózt az előbbi instrukciók alapján. Azt is megtehetjük, hogy a bhudzsangászana A után kihagyjuk a vinyászát, és egyből felvesszük a B pozíciót. A bhudzsangászana B-ben a fejünket hajtsuk előre, az állunkkal a szegycsontot érintve, és így hangsúlyozva a dzsálándhára bandhát. A bandha természetesen csak légzésvisszatartás esetében válhatna teljessé, viszont Krishnamacharya is hangsúlyozta, hogy sok pózt végre lehet hajtani dzsálándhára bandhával. A dristik tekintetében Pattabhi Jois a nászágrai dristit tekintette alapvetőnek, míg Krishnamacharya a bhrúmadhja dristit (két szemöldök közé irányított tekintet). Mindkét elem (vagyis a fej előrehajtása a legtöbb pózban és a tekintet a két szemöldök között) inkább haladó gyakorlók számára ajánlott, míg a dzsálándhára bandha nélkül és az orrhegyre irányított tekintettel végzett gyakorlás a kezdők számára ajánlott.
Dvádasa: Kilégzésre ereszkedjünk vissza csaturanga-dandászanába
Trajódasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Csaturdasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

2018. augusztus 17., péntek

Transz-tanítások

Volt még néhány tanítás a közelmúltban, amit szeretnék leírni, mielőtt elfelejtem őket. Két sámánutazásom is volt, amikor azt kértem, hogy találkozzam a tanítómmal és tanítson. Én ilyenkor mindig arra gondolok, hogy valamilyen személlyel fogok találkozni, mint ahogy Odin vagy az egyiptomi istenek tanítottak. Ez alkalommal azonban a tanítás valamilyen személytelen belső hangtól jött, és a következőket adta tudtomra:

"Egyszerre kövesd a monizmus és a dalizmus nézőpontját, és ne térj el se az egyik, se a másik irányába. Az igazság középen van: minden egyszerre egy és különböző is. Ha bármelyik út irányába letérsz, akkor nem fogod megtapasztalni a teljes igazságot, hanem annak csak egy vetületét."

Ehhez tudni kell, hogy az indiai filozófiában kétféle iskola viaskodik szüntelenül egymással: a monista iskola, melyet Sankarácsárja (Siva inkarnációja) alapított advaita védánta néven (a Védák végső tanítása a nem-kettősségben), és azt vallják, hogy brahma szatjam, dzsagan mithjá, dzsívó brahmaiva nápará - azaz az egyetlen létező és a Végső Abszolút igazság a tulajdonságok nélküli, és ezért személytelen Brahman-ragyogás, a teremtett világ igazából semmi, csak illúzió, és a dzsíva (egyéni lélek) nem különbözik a Brahmantól, egyénisége és különálló léte csupán az illúzió terméke. A monista filozófusok tehát ebből a filozófiai szemszögből interpretálják az összes védikus, upanisadikus kijelentést, és a szaguna brahmant (a tulajdonságokkal rendelkező Brahmant, vagyis Isten különböző személyes megnyilvánulásait) is átmenetinek vagy illuzórikusnak tartják a nirguna (tulajdonságoktól mentes) brahmanhoz képest. A Legfelsőbb-Egyéni tudat-Világ hármasságából tehát a monisták csak a legelső valóságos és független létét fogadják el.

Ezzel szemben a dualista iskolák, bár elfogadják az Abszolút és kiáradásai közötti nem-különbözőséget, ugyanakkor ezeket a kiáradásokat is valóságosként kezelik, és a különbözőségek hangsúlyozásával vannak elfoglalva. Ennek legextrémebb példája Madhvácsárja, a Srí (Laksmídévítől) eredő szampradája (tanítványi láncolat) alapítója, aki ötféle különbözőséget hangsúlyoz: Isten különbözik az egyéni lélektől, különbözik a teremtésétől, az egyéni lelkek különböznek egymástól, az egyéni lelkek különböznek az anyagi világtól, és az anyagi világ egyes objektumai is különböznek egymástól. Ehhez még hozzátehette volna azt is, hogy a különböző isteni megnyilvánulások is különböznek egymástól, de végül inkább Visnura redukálta az isteni megnyilvánulásokat, ahogy több "egyistenhívő" vallás is teszi intézményesülése során. A szánhkja filozófia, és az azon alapuló Patandzsalí-jóga-darsana is a dualizmuson alapul, nevezetesen a prakriti (természet) és a purusa (élvező) örök kettősségére alapozza tanítását. 

Valójában Indiában nincs olyan iskola, mely mindkét nézetet teljességgel elfogadja, még ha azok logikai szempontból összeegyeztethetetlenek is, és az egyidejű azonosság és különbözőség acsintja, azaz anyagi intelligenciával felfoghatatlan is. Csaitanja Maháprabhu hirdette az acsintja bhédábháda-tattva (egyidejű és felfoghatatlan azonosság és különbözőség) filozófiáját, ám ezt a felfogást is eltolták a követőinek különböző csoportjai ebbe vagy abba az irányba. Tehát nem igazán tudok olyan indiai filozófiai és jóga-iskoláról, mely mindkét rendszert teljes mértékben elfogadja és alkalmazza is a gyakorlatban.

A másik tanítás során elindultunk a sasommal felfelé az Életfán, de egy kis magasságban megálltunk, és a fa törzsét kezdtem szemlélni. Úgy éreztem, mintha egyre jobban zsugorodnánk, vagy egy hihetelenül erős mikroszkópba néznénk, míg végül hatalmas gömbökként álltak előttünk az atomok, és az élő sejtekhez hasonló módon egy középső magból álltak, melyet számtalan apró részecske alkotott, és egy terjengős térből, melyben keringtek az egyes könnyű részecskék. Az atom falát valamiféle rugalmas erőtér alkotta, így egyszerre meg tudta tartani a saját formáját, ugyanakkor alakult és "kommunikált" a többi, közel és távol lévő atommal. A három dimenzión túl még egy további kiterjedése is volt az atomoknak, így lehetett egyszerre jelen ugyanaz a Siva és Sakti minden atomban. A tömeg, a tér, az energia és a hullámok dinamikus egyensúlya nem másból állt, mint Sivából, a Jang, a férfias, aktív erő és tömeg forrásából, és Saktiból, a finom Jin energiamezőből, a befogadó térből, a lágy, lüktetésszerű hullámzásból. A kettő közti feszültség és egyidejű vonzerő tartotta össze a világot abban a formájában, ahogy ismerjük, és abban a formájában is, ahogy a harmadik szem látásával rendelkező jógik látják. Siva és Sakti, a Purusa és a Prakriti alkot minden egyes atomot, és Siva ugyanúgy tekinthető Paramátmának (Felsőléleknek), mint Visnu. 

A jógik és a transzcendentalisták Siva és Sakti nászára törekszenek a saját és más lelkek mikrokozmoszán belül csakúgy, mint a makrokozmoszban univerzális szinten és a legparányibb atomok szintjén. Ha ez bekövetkezne, akkor az anyag átfordulna az involúció állapotába, a durvább elemek "visszavonódnának" a finomabbakba, és végül az egész belemerülne Saktiba és Sambhuba, és az anyagi univerzum megszűnne létezni. Ez azonban mindig csak az egyén vagy esetleg kisebb csoportok szintjén következik be, így az anyagi világ börtöne, melyet Durgá felügyel, sohasem ürül ki. Mindig vannak benne olyan lelkek, akik előtt még hosszú és megpróbáltatásokkal teli út áll a felszabadulásig. Siva háromágú szigonyával őrzi a spirituális birodalom bejáratát minden oldalról, így a "nem tiszta" jógik fennakadnak a három guna (kötőerő) hegyein és a hamis egó hálójában.

Tehát nem jár rossz úton az, aki minden fűben, fában, sziklában a tudatot és Istent igyekszik látni, és még a leg-"istentelenebb" élethelyzetben is képes észrevenni Isten keze munkáját. A spirituális fejlődés útja nem könnyű, és nem is mentes a szenvedéstől, de mindig kapunk annyi erőt és intelligenciát, amivel túl tudunk lendülni  a próbatételeken. Isten közel van, és segít, ha képesek vagyunk látni Őt mindenben.