2021. május 31., hétfő

Látomáskeresés a Hegyen - 3. rész

Második nap

A második napon, pénteken reggel korán felébredtem a madarak énekére, még akkor hajnalodott, nem kelt fel a Nap a fák lombja fölé, csak kivilágosodott. Egy darabig még henyéltem a hálózsákban, mert ebben az ingerszegény környezetben belassul az ember, és egyébként is, hová siessen, ráér még mindennel, amit eltervezett arra a napra. Jó dolog, ha napközben minél aktívabb az ember és minél kevesebbet alszik, mert akkor az éjszaka jobban telik. De mivel nincs energia a tankban, eztért bármit csinálsz, utána jólesik egy kicsit megpihenni. Reggel felkelés után ezért nekiálltam egy szál pólóban egy kis reggeli tornának, mert az egyik dolog, ami a leginkább megvisel egy ilyen kiülésen, az a mozgáshiány. Az ízületek átmozgatása fel is melegített, és egy kicsit jobban éreztem magamat a bőrömben az éjszakai forgolódás után. Azután elvégeztem hét kört a Wim Hof-féle légzőgyakorlatból, de igazából nem éreztem azt, hogy nagyon melegem lett volna tőle. 

Utána már magasabbra hágott a nap, és kezdett melegem lenni. Szagolgattam az illóolajaimat (menta, zsálya, copaiba). Elővettem az oltáramat, melyet tegnap este elcsomagoltam. Ilyenkor három dohányfelajánlást is elhelyezek az oltár előtt, a három Világ lakói számára. Igyekszem kifejleszteni egy kis napi rutint, mellyel a napközbeni időt jobban ki tudom tölteni. Ma még ástam egy órácskát délelőtt komótosan, hogy vízszintesebbé tudjam tenni a fekvőhelyemet, de nem lett tökéletes így sem. Napközben didgeridoo-ztam, furulyázta, doromboztam, dobolgattam. Közben egyszer-kétszer kerített hatalmába az az érzés, amikor a feltétel nélküli szeretet kiárad a szívemből, és az élőlények, a Természet egyre nagyobb körét éri el. Ez egy nagyon jó érzés, csak az a baj vele, hogy az egónk nem engedi, hogy mindig fenntartsuk, nagyon könnyen visszacsúszunk a játszmákba és az én/te/ők duális felfogásába. De jó, hogyha ezt be tudjuk hívni a szívünkbe, és tudjuk tapasztalni ezt a gyógyító energiát. Persze nyilván vannak olyan belső tényezők, amik ebbe jobban beleszólnak, és egy ilyen kiülésen ezekkel is dolgozni kell, én is szembenéztem sok mindennel, amiről már azt hittem, hogy fel van dolgozva. 

Napközben napozgattam is, meg párszor bealudtam, de a sok üléstől, fekvéstől egyre diszkomfortosabbá válik a gerinc állapota. Jógáztam is napközben, egy kevésbé fárasztó jin-jógás gyakorlatsort állítottam össze magamnak. Napközben volt egy jó kis dobolásom, amikor hallgattam a különböző kiülőktől jövő dobolások hangjait, és mindenféle plusz ritmusokat hallottam még bele, és én is beleelegyedtem a saját dobolásommal. Az első-második nap még mindenki virgoncan dobolt, mert még nem eresztettek le teljesen a dobjaik az erdei párától. A harmadik naptól már sok dob hangja egy vizes ruhadarab csapkodásához kezdett hasonlítani. Én a tavalyi kunyós élményemből okulva eleve a műanyag dobomat hoztam ki, mely nem eresztett le a párától, végig szépen szólt. Jó volt, hogy vitt a sokféle ritmus, és közben táncolt a lelkem is. 

Délután a jóga után elvégeztem fekve egy transzlégzés-változatot, de valahogy így a koplalás közepette nem igazán ütött akkorát a dolog. Inkább az lett a vége, hogy belealudtam. Egészen lent járt már a nap, amikor Oguz és Krisztián ideértek az útjuk során, ugyanis minden nap megnézik a kiülőket, hogy vannak, és megkínálják őket orvossággal, ha kér valaki. Ez egy kis pohár víz, amit lassú kortyokban érdemes elfogyasztani, én is így tettem. Oguzék továbbmentek a többiekhez. 

Még egy kicsit furulyáztam, doromboztam. Ismét találkoztam a zöld pszichedelikus bogárkával, most a matracomon kóricált éppen. Érdekes megfigyeléseket végeztem a viselkedésével kapcsolatban: amikor hozzáértem, akkor megdermedt és behúzta a lábait, mintha halottnak tettetné magát. Ez egy túlélési stratégia. Van, amikor olyan helyzet jön az életünkben, ami szinte a halállal egyenlő szenvedést hoz, és tulajdonképen nem tudunk mást tenni, mint összeszedni magunkat, és tétlenül tűrni, kibírni ezt az időszakot. Utána újra elkezdett mozogni a bogárka, és ahányszor a hátára került vagy ide-oda esett, mindig addig kavart, hogy újra el tudjon indulni a lábain előre. Nekem ebből az volt az üzenet, hogy akármennyire is nehéz a próbatétel, ami elé állít a sors, akkor is fel kell állni, és törekedni kell a továbbhaladásra. Próbálkozz tovább, és ne add fel az álmaidat, a céljaidat, ne add fel azt, amiért élsz. Több olyan, segítő foglalkozást űző simerősömről is tudok, akik a válság hatására kiábrándultak a tevékenységükből, és a megélhetési krízis kezelése érdekében inkább kerestek egy "fix" munkahelyet, ahol persze nem azt a munkát kell végezni, aminek az ember lelke a legjobban örül. Szóval úgy éreztem, hogy a bogárka megerősített: "Ne add fel, csak állj fel és küzdj tovább!" Akármilyen nehéz is, és talán akármit is vesz el a Szellemvilág azért cserébe, hogy a szelemi úton járjak és közvetítsek, ami lehet, hogy nagy keserűséggel járhat még a jövőben, akkor is folytassam ezt az utat valamilyen formában, mert ez a legfontosabb dolog, ami miatt itt vagyok ebben az életemben, ebben a testben.

Alkonyat felé volt az első erősebb megélésem. Elkezdtem dobolni, és valahonnan mélyről feltört belőlem egy erőteljes, elemi düh, frusztráció, sértődöttség, megbántottsád, keserűség érzése, amit úgy látszik, régóta elfojtok magamban. Meg is lepődtem, egyrészt mert ezeket az érzéseket ösztönösen különböző személyekhez, megélt helyzetekhez (ha úgy tetszik- traumákhoz) kapcsoltam, és a tudatos énemmel azt gondoltam, hogy sokkal könnyedebben tudom kezelni ezeket a hatásokat, de igazából most szembesültem azzal, hogy mindezt csak mélyebbre nyomtam a tudatalattimban, hogy ne zavarjon, és hogy spirituális ember módjára "viselkedjek", ne hisztizzek állandóan, ha valamit érzelmileg (passzív vagy aktív) bántásnak vagy éppen elhanyagolásnak élek meg. 

Elemi erővel ütöttem a dobot, azt hittem, hogy nem fogja kibírni a műanyag membrán, és beszakad, de szerencsére jól állta a jószág a sarat. Néha még nagyokat üvöltöttem is közben, utólag mindenki mondta, hogy hallották az erőteljes "folyamatomat". Konkrétan mindenkit elküldtem a francba, vagy legalábbis azokat, akikről úgy éreztem, hogy megbántottak, elhanyagoltak, nem viszonozták megfelelően a szeretetemet az életem során. Persze tudatában voltam annak, hogy ez most egy tisztulási és elengedési folyamat, és hogy nem kell túlzottan komolyan vennem azokat a kivetítéseket és szerepköröket, amivel magamban felruházom az életem szereplőit. Ugyanakkor ez egy üzenet is volt arról, hogy amit én felszínileg úgy könyvelek el, hogy "rendben van", és "kibírom", az a mélyben valójában bánt és nyírja a lelkemet, tehát ezeken a kapcsolatokon is változtatni és fejleszteni kell majd. Nyilván az én szeretetem sem volt mindig feltétel nélküli és teljesen tiszta, és én is sok mindenkit megbántotam az életem során, de most ez jött elő.

Egészen besötétedett, mire úgy éreztem, hogy kijöttek a dolgok, és lenyugodtam. És akkor imádkozni kezdtem a Szellemvilághoz, hogy ha nics értelme az életemnek, és nem tudok igazából egy hasznos dolgot, szolgálatot, szeretet adni másoknak, akkor inkább vigyenek el, vagy szakítsanak szét, vagy szedjenek darabokra, valahogy szüntessék meg ezt a dolgot, mert nem akarok egy ilyen frusztrált, lúzer életet élni. Ekkor kezdtek Oguzék énekelni lent a szertűznél. Még az is lehet, hogy megvárták, amíg abbahagyom, mert valószínűleg lent is lehetett hallani az éktelen dobolásomat. Minde esetre mindig jó hallani, ahogy jön a közös éneklés a szertűz mellől, ez is összetart minket. De közben párhuzamosan a szomszéd faluban is rákezdett egy mutalós zenekar a koncertre, amit hajnalig nyomattak, Oguzék nem bírták akusztikusan leénekelni őket. Szóval ennek az éjszakának már csak a felét bírtam átaludni, jó sokat hánykolódtam, mert már nem is voltam álmos igazán. Össze-vissza forgolódtam, de sehogy sem volt kényelmes a fekvés. 

Valahogy éjszaka éreztem azt, hogy valahová elmennék és nem csinálnám most ezt az egészet, legalább a mindennapi kis jutalmazásaimba bele tudnék kapaszkodni, de most az is meg van vonva. Szóval sokat kellett győzködnöm magamat, hogy ne adjam fel, és fogadjam el ezt a szenvedést és nehézséget, mint a belépőt ahhoz, hogy esetleg még szép megéléseket is kapjak ezen a kiülésen. Talán ez is a tisztulási folyamat része, ezért elkezdtem imádkozni, hogy mindent itt hagyhassak ezen a kiülésen, ami nem értékes, ami akadályoz és amivel nem tudok jót tenni másoknak és magamnak. Aztán valahogy csak sikerült elaludni, és utána már világosban ébredtem. Akkor még próbáltam a hálózsákban maradni valameddig, mert akkor szokott a leghidegebb lenni. 

/folyt. köv./

2021. május 30., vasárnap

Látomáskeresés a Hegyen - 2. rész

Első Nap 

Csütörtök reggel felkeltünk és elmentünk fürödni a patakban a Sárkánytoroknál. Az a háztól egy kicsit lejjebb van a patak folyása mentén, és persze jó hűs volt a vize, úgyhogy a lábam meg is dermedt, mielőtt még jól el tudtam volna merülni a vízben. De azért lepancsoltam magamat, mert most úgy sem lesz nagyon érintkezés a vízzel négy napig. Volt, aki a patak fölött, egy szép nagy sziklán választott kiülőhelyet. A Sárkánytorok olyan, mint egy természetes jakuzzi, egy kiszélesedő medencével. Fürdés után visszamentünk a házhoz és összekészítettük a cuccainkat a kiüléshez, akkor még lehetett inni a kunyhó előttig. 

Én ki akartam próbálni Krisztián izzasztókunhyóját, ezért hozzá soroltam be. Öten vagy hatan voltunk a kunyhóban, plusz ő. Az Alföldön él egyébként Szeged közelében. Ott van egy tanyája, és ott szokott szertartásokat végezni, kunyhót vezetni, most már látomáskeresést is fog. Nagyon kedves szellemi ember. A többiek ott egyekzedtek vele, hogy vigyük be az összes követ egyszerre, meg hogy ki vigye be, hát végül rám esett a választás. Mindenki beült a kunyhóba, én pedig egy lapáttal elkezdtem behordani a köveket. A lapáttal együtt óhatatlanul egy kis parázs is jött, aminek a felét elszórtam a kunyhó és a tűz közötti úton. Így az ötödik-hatodik körben már buzgón kerülgetnem kellett az alattomos parázs-darabokat mezítláb, de egy mini-parázsonjárás így is összejött, mire bekerült mind a 28 kő. 

Beadtam a köveket, jól megmelengetett a Tűzapa közben, majd beültem, és elkezdtünk a szertartást. Ilyenkor négy imakör szokott leni, bár már az összes kő bent volt. Miután egyszerre elmondtuk az imáinkat a nyugati irány felé, Krisztián elkezdte locsolni a vizet a kövekre, és hirtelen olyan forró pára csapta meg a fejünket, hogy nem csak az ajtót, de a kunyhó másik oldalát is meg kellett nyitni egy kicsit. Szóval jó kis forró kunyhó sikeredett, de nem volt olyan hosszú azért, mint egy "szóló" kunyhószertartás. Végigcsináltuk a négy kört, dolgozott a pára, az imák, a dalok. Körülbelül azonos időben lettünk készen, mint Oguzék. 

Utána már nem nagyon volt beszélgetés, elindultam én is "befelé" az utazásba. Libasorban mentünk kifelé, a ház keleti oldalán hárman ültek a völgyben, és hárman a hegyen. Először kiültettük azokat, akik a patak mentén voltak. Utána indultunk fölfelé, az én kiülőhelyem volt a legalacsonyabban. Amikor odaértem, bepakoltam mindent a szikla elé, és Oguz leszúrta a négy villás botot a szalagokkal, majd körbeterítette zsályával a placcot, és még körbe is füstölte. Utána elénekelte a látomáskeresős dalt:

"Egy nap egy esztendő
Két nap két esztendő
Három nap három esztendő
Négy nap négy esztendő
Nagyapák, nagyanyák gyertek!"

Utána "Isten áldjon" jelszóval sok sikert kívánt, és mentek tovább, fölöttem még ketten ültek ki. Elkezdtem egy kicsit "belakni" a helyet. Első dolgom az volt, hogy a szikla előtti placcot próbáltam nagyjából kiegyengetni vízszintesre egy gyalogsági ásóval, mert előző éjszaka már megtapasztaltam a sátorban, hogy milyen érzés lejtőn aludni. Ástam vagy egy órán keresztül, mire le tudtam teríteni a mantracomat. Persze éjszaka kiderült, hogy azért így is van benne még lejtés. Elhelyeztem 20 db követ, amit itt találtam, a területem szélei mentén egy Csakana alakzatban, ami az inka kereszt szimbóluma. Mindegyik kőre tettem egy kis dohány-felajánlást a szellemeknek. Aztán megépítettem az oltáramat, arra is kitettem a Peruból kapott csumpi khujákat (szent köveket) és erőtárgyakat. 

A nap többi részében játszottam egy kicsit didgeridoo-n, furulyán, dobolgattam, énekelgettem. Próbáltam révülni, szellemi munkát végezni, de az első nap inkább a megérkezésről szólt, az összehangolódásról a Természettel. Elvégeztem egy inka energiafeltöltő gyakorlatot, mely a természet esszenciáival hozza kapcsolatba az energiatestemet, az nagyon megnyugtatóan hatott. Már első nap találkoztam egy gyíkocskával, és egy szép zöldeskék pszichedelikus bogárral, mely utána minden nap kitartóan meglátogatott. nagyon mély utazások nem jöttek össze ezen az első napon, inkább csak amikor napközben elaludtam, illetve éjszaka, akkor voltak olyan álomfoszlányaim, melyek a hétköznapi életem eseményeit, helyzeteit egy kicsit más perspektívából mutatták, és rálátást engedtek ezekre a dolgokra. 

Éjszaka egész jól tudtam aludni végig. Jól jött, hogy felhoztam magammal a lópokrócot, mert hajnalban azért elég hűvös volt, és fáztam egy kicsit. Persze sokat forgolódtam, mert nem is annyira kényelmes nekem ennyit feküdni, és azért a matrac is lejtett egy kicsit oldalirányba.

/folyt. köv./

2021. május 29., szombat

Siva minden ok oka

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.51. náham prasásztá szarvaszja májátítah szvabhávatah
prérajámi tathápídam káranam szúrajó viduh

Nem én vagyok minden dolog irányítója, mert saját természetem szerint a mágikus erőn túl létezem. A bölcsek mégis úgy tudják, hogy én hozom mozgásba az okot.”

Siva itt azt adja a bölcsek értésére, hogy valójában nem ő személyesen irányítja a Teremtés dolgait, hanem olyan erővel és tudatossággal ruházza fel májáját, hogy az önállóan is képes a teremtés, fenntartás és pusztítás összes funkciójának ellátására. Miközben az univerzumok a megnyilvánult és megnyilvánulatlan állapotok között oszcillálnak, mégis maga Siva, vagyis a brahman, az átman az, mely ennek a mágikus energiának a forrása, és mely így végső soron minden ok eredeti oka. Az ok-okozati láncolatok ugyanis csak a prakriti megnyilvánult állapotában lépnek működésbe. Amikor a Természet megsemmisül, vagyis megnyilvánulatlan állapotba kerül, az ok-okozati kölcsönhatások is felfüggesztődnek. Ehhez hasonló kijelentéseket tesz Krisna a Bhagavad-gítában:

atha vá bahunaiténa kim gjáténa tavárdzsuna
vistabhjáham idam kritsznam ékámséna szthitó dzsagat

De mire való ez a részletes tudomány, Ardzsuna? Énem parányi töredékével áthatom és fenntartom ezt az egész univerzumot.” (10.42)

na csa mat-sztháni bhútáni pasja mé jógam aisvaram
bhúta-bhrin na csa bhúta-szthó mamátmá bhúta-bhávanah

És mégsem nyugszik Bennem minden teremtett. Íme misztikus hatalmam! Habár Én vagyok az összes élőlény fenntartója, s jelen vagyok mindenhol, Én magam mégsem vagyok része e kozmikus megnyilvánulásnak, mert Én vagyok a teremtés eredeti forrása.” (9.5.) 

2021. május 28., péntek

Látomáskeresés a Hegyen - 1. rész

Nulladik nap

Elérkezett életem második látomáskeresésének hétvégéje. Az elsőről már írtam blogot tavaly nyáron. Ez a szertartás pedig a kétéves "sámán-képzésünk" záró folyamata lett volna tavaly októberben, de az eső és a hideg miatt Oguz végülis (a mi érdekünkben) lemondta, és idénre halasztottuk a kiülést. Ez nem is volt így baj, mert ez sikeredett az első igazán meleg és napos hétvégére ebben az évben, szóval nem bántam meg, hogy kint voltam a hegyen. A tavalyi első alkalommal az Alsó Világ volt a téma, így az izzasztókunyhóban ültem négy napig, és ía Természetből sem láttam semmit. 

Szerda reggel indultunk neki Cserkútpusztának Antival és még egy résztvevővel. Reggel 8 óra körül indultunk Budapestről, még bementünk a jógastúdióba a hangszerekért, és utána indultunk le. Amikor odaértünk a mező széléhez, a kőkereszthez, ahonnan még be kell gyalogolni a házhoz, szerencsénk volt, mert Oguzék is éppen akkor érkeztek a terepjáróval, így át tudtuk pakolni a cuccainkat és besétáltunk a házhoz. 

Amikor lepakoltunk, elmentünk, hogy kiválasszuk magunknak a kiülőhelyet és kikössük a kis kék szalagocskát fölé egy faágra. Én kinéztem már egy helyet a tavaszi Munay Ki elvonuláson, a Sárkánygerincnek nevezett hegyen, úgyhogy ez alkalommal egy Felső Világgal kapcsolatos kiülésre készültem. A hegyen van egy szép, ék alakú kő, amit elneveztem Sárkánytaréjnak. A kő lejtő felé néző, függőleges oldalánál alakítottam ki a fekvőhelyemet, és így lefelé néztem, a ház irányába a völgy felé. A múltkori előkészületnél még azt is kaptam, hogy hozzak ki egy ezüst és egy arany szalagot, és kössem ki őket is a keleti és nyugati irányba egy-egy faágra. 

Anti a patakhoz egészen közel talált magának egy kiülőhelyet, mint sok más résztvevő is. Az a Középső Világgal kapcsolatos kiülésekhez jó helyszín, viszont árnyékos, így inkább melegebb időszakban jöhet jól. A szúnyog viszont a víz közelében sokkal több. A hegyen ezzel szemben odatűz a nap, és jobban kiszárad az ember, megviselheti a hőség. Éjszaka 9-10 fok volt, nappal pedig már egészen nyárias idő. Miután megkerestük a kiülőhelyeinket, gyűjteni kellett négy villás botot, melyeket megfaragtunk. Ezekre az égtájaknak megfelelően négy színes szalagot kell kötni: kelet - vörös, dél - sárga, nyugat - fekete és észak - fehér. A négy bottal fog kijelölni Oguz egy kb 4x4 máteres négyzetet, amin belül tartózkodni kell majd az egész kiülés alatt.

Találtam egy jó zsálya-lelőhelyet Óbudán, ahol ligeti zsálya nő. Abból is hozni kellett egy ölrevalót. A zsályatövekkel körberakosgatják a területedet, azon kívülre nem lehet lépni. Ez is védelmi célt szolgál. A területről csak akkor mehetsz ki a keleti oldalon, ha wc-re kell menned. 

Fokozatosan érkezett a többi résztvevő és segítő is. Oguz és Kovács Krisztián Tordas vezeti ezt a kiülést. Segítettünk nekik összerakni a szertüzet a két kunyhónál, ahol másnap reggel majd az izzasztókunyhó-szerrel kezdődik a folyamat. Mindkettőbe 28 nagy kő került, és gyűjtöttünk fát is, amivel befedtük a köveket. Az egyik szertűz végig égni fog a négy napon keresztül, felváltva őrzik majd a segítők. Ez szokott lenni az energetkai "köldök", melyhez minden résztvevő kapcsolódik, így ide jönnek be a "folyamatok" energetikai termékei, miközben mi kint ülünk és dolgozunk magunkon. 

Napközben volt evés-ivás, minél több folyadékot igyekeztem fogyasztani, hogy hidratáltabban vágjak neki a kiülésnek. Este volt egy jó energikus nyitó kör és dobolás-éneklés, majd egy részletesebb megbeszélés a látomáskereséssel kapcsolatban. Addigra mindenki kiválasztotta a kiülőhelyét. Felszereltünk egy-egy ponyvát és kötelekel kikötöztük a fákhoz, hogy védjen az eső vagy a nap ellen, ha kell. Sátrat nem lehet kivinni, de volt, aki majdnem sátor-szerűen szerelte föl a ponyváját. Olyan helyeket választottunk, hogy ne lássuk egymást vagy a házat, de persze a hangosabb dobolást, üvöltözést azért mindenki hallotta. Hangszereket, ruhát, hálózsákot, ilyesmit lehet kivinni, étlen-szomjan vagyunk kint. Nem lehet kivinni kütyüket, lámpát, tüzet, könyvet, füzetet vagy olyan dolgokat, ami elvonná a figyelmünket a szellemi munkáról. Este lefeküdtünk, és aludtunk egyet, ki a házban, ki a sátrában. Én kipróbáltam Anti sátrát, hogy milyen lesz nagyjából kint aludni a Természetben. Éjszaka közepe felé azért picit fáztam a hálózsákban, így a hegyre vittem egy plusz lópokrócot.

/folyt. köv./

2021. május 27., csütörtök

A brahman és az illúzió

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.50. jan na dévá vidzsánanti mohitá mama májajá
vaksjé szamáhitá jújam srinudhvam brahma-vádinah

Hallgassatok figyelmesen, ó brahmanról beszélő bölcsek! Most elmondok nektek valamit, amit még a mágikus erőm által megzavart félistenek sem értenek.”

Siva májája ugyanolyan hatással van még az anyagi világban létező leghatalmasabb lényekre, a dévákra, azaz félistenekre is, mint Visnu májája, vagyis illúzióban tartja őket, és elfedi szemük és értelmük elől a Valóság eredeti természetét. Májá függönyének is szokták nevezni ezt a misztikus erőt, mely úgy fedi el a brahmant az egó hatása alatt álló élőlény szeme elől, mint ahogyan az alacsonyan gyülekező felhők fedik el a földön tartózkodó élőlények szeme elől a magasan az égben tündöklő Napot. Azok a bölcsek, akiket Siva többször is brahma-vádíknak nevez, képesek megszabadulni májá hatása alól, és így a tudatok az eredeti valójában tükrözi vissza a brahmant. A „brahma-vádí” kifejezés nem csak azt jelenti, hogy ezek a bölcsek semmilyen más témáról nem beszélgetnek, mint a brahmanról, mivel a brahman valójában leírhatatlan, és ezért nem lehet adekvát módon beszélni róla. A kifejezés arra is utal, akit nem érdekel semmi más, csak a brahman, aki keresi és kutatja a brahmant, aki meditál rajta, és aki a brahmanban „hisz”, vagyis annak kizárólagos megtapasztalására törekszik, miközben minden mást illúziónak, és ezért üresnek vél (ahogy Ádí-Sankara Bhagavatpáda mondta: brahma szatjam, dzsagan mithjá – vagyis egyedül a brahman az igazság, az univerzum, a Teremtés pedig üres és illuzórikus). Természetesen nem abban az értelemben illúzió, hogy nem létezik, hanem abban az értelemben, hogy csak egy kivetítés, melynek a brahman az alapja. Mint ahogy a moziban is a kivetített film alapja a mozivászon, így maga a film is valóságosnak látszik. Májá illúziója is azért látszik valóságosnak, mert az alapjában a valóságos brahman fekszik.

2021. május 26., szerda

A Gleipnir szimbólum

Ma egy vendég volt nálam, aki arra panaszkodott, hogy valamilyen rosszindulatú szellemlények zaklatják a harmadik szemén keresztül. Én általában fenntartással szoktam kezelni az ilyen "ördög, démon, Sátán, Lucifer" sztorikat, mert az illető saját hitrendszeréből táplálkoznak, illetve annak megfelelően ruházza fel tulajdonságokkal az őt zavaró szellemi lényeket, amelyek általában valamilyen kaotikus betegség-energiák, vagy legfeljebb Középső Világbeli szellemek, akik viszonylag könnyen "kiebrudalhatók". De ha az illető a hitrendszerén keresztül legyőzhetetlen túlvilági hatalommal ruházza fel a betolakodót, és valamilyen áldozatszerep-játszma miatt ragaszkodik is hozzá, akkor vajákos legyen a talpán, aki azt kiűzi belőle az akarata ellenére, fokhagymával, szentelt vízzel vagy bármivel IS. 

Szóval ilyen értelemben lehet számítani komplikációkra, a leghíresebb katolikus ördögűzőknek is voltak sikertelen próbálkozásaik és évekig elnyúló eseteik, de az egy másik kutatás témája volna. Maradjunk annyiban, hogy oda nem való energiák mindenkinek az aurájában lehetnek, hiszen ha az energiaburka gyenge, megrepedt, hiányos pl. lélekvesztés következtében, akkor támadhatóvá válik, és a "paraziták" odagyűlnek a védelem nélküli helyekre. Tehát elkezdtük a lélekutazást, és ahogy elkezdtem játszani a gongon, éreztem, hogy most lehet, hogy egy újabb szimbólumot fogok kapni Odintól, aztán amikor dobolni kezdtem, el is indult az utazás Asgard felé. Érdekes módon Thor kecskékkel hajtott fogatában utaztunk, de az erőállataim is velem voltak, majd Odin erőállatai is elénk jöttek. Amikor megérkeztünk Odin elé, akkor a szemébe és a harmadik szemébe néztem, és a mély galaxisokat láttam bennük, és ekkor Odin azt sugallta, hogy "most nem engem látsz, hanem a mindent betöltő Nagy Szellemet, a szemeimen keresztül."

Utána a kezét nyújtva egy szép kerek, fehér rúnakövet nyújtott át, melyen körbe-körbe fonva három szállal egy arany színű lánc vagy inkább sodrony volt, és közölte, hoyg ez a szimbólum azt a láncot képviseli, mellyel Fenrir farkast megkötözték és fogva tartották a Ragnarökig. A második kép egy 1680-ból származó kódex egyik rajza, mely a megkötözött Fenrir farkast ábrázolja. A harmadik képen pedig maga a szimbólum látható, ahogy nekem megjelent.  A szimbólumot a fenti módon láttam: egy három szálból álló fonat, kör alakban fonva. 

Odink a homlokunk köré fonta ezt a fényes láncot, mely így a harmadik szemünket védte. A színek jelentősége értelmezhető volt, mert az inka hagyomány szerint is a fehér számí ragyogja körbe az ember szemeit és harmadik szemét, a lánc pedig, mely a viking mitológiában a Gleipnir nevet viseli, aranyszínben ragyog fényesen. 

Odin azt is közölte, hogy ez a lánc, iletve a szimbólum arra használható, hogy ha negatav energiát vagy veszélyes szellemet találunk valahol vagy valakinek az energiaburkában, akkor ezzel meg lehet kötözni, és egy barlangba zárni, mely a Jötünheimen hegyen van valahol. Ez a hegy nálam az északi irány Apu-ja, vagyis védelmező hegy-szelleme, földrajzilag pedig Norvégia legmagasabb hegylánca. Nos, a vendégem harmadik szemében mintha nem odavaló kígyók fickándoztak volna, így hát összehurkoltam őket a lánc segítségével, és odakötöztem a hegyhez. A hegyben barlangok is vannak, Dumdalen a neve. Utána még elvégeztem az Erő övei tisztítást és a hucsa mikhuj-t is, hogy minél több nehéz energiát eltávolítsak az aurájából. Közben megköszöntem Odinnak az új szimbólumot, de még megkédreztem, hogy miért a kecskék által hajtott fogaton érkeztünk hozzá? Erre azt válaszolta, hogy azért, mert kecseketejet kell áldozni az északi irányba és az Ég felé, hogy a megkötözött szellemek mindig ott maradjanak a barlangban. 

A viking mitológia szerint a Gleipnir láncot vagy fonatot a sötét álfok, vagyis a törpék fonták, és még Fenrir sem tudta elszakítani, bár minden más láncot letépett magáról. Fenrir farkas Loki szörnyszülött gyermeke, akit nem tudtak máshogy megfékezni, csak úgy, hogy egy trükkel megkötözték. A próza Edda szerint a törpék a következő dolgokat fonták bele a Gleipnirbe: egy macska lépésének nesze; egy nő szakálla; egy hegy gyökerei; egy medve inai; egy hal lehelete és egy madár köpete.

2021. május 25., kedd

A mindentudó Átman

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.48. védáham szarvam évédam na mám dzsánáti kascsana

práhur mahántam purusam mám ékam tattva-darsinah

Én ezt az egész világot ismerem, engem mégsem ismer senki. Azok, akik látják az igazságot, azt mondják, hogy én vagyok az Egy, a Nagy Szellem.”

A természeti népeknél is a Nagy Szellem vagy a mindent betöltő Ég formájában tisztelték a végső igazságot, mindennek a forrását, és ugyanúgy leírhatatlannak és tulajdonságok nélkülinek tekintették, mint ahogy Siva leírja a brahmant vagy az átmant.

A Bhagavad-gítában (7.26) hasonló módon nyilatkozik Krisna a Legfelsőbb Lény mindentudásáról:

védáham szamatítáni vartamánáni csárdzsuna
bhavisjáni csa bhútáni mám tu véda na kascsana

Ó, Ardzsúna! Én tudok mindenről, ami a múltban történt, ami most történik, s ami a jövőben történni fog. Az összes élőlényt is ismerem, Engem azonban nem ismer senki.”

Az előző versben arról olvashattunk, hogy bár Siva, mint a legfelsőbb brahman, nem rendelkezik olyan anyagi érzékszervekkel, melyeket mi a tudás megszerzésére használunk, mégis mindent tud és mindenről tudatos. A Svetasvatara Upanisad (3.19) az alábbi módon mutatja be a brahman mindent átható természetét:

apáni-pádó dzsavanó grahítá pasjatj acsaksuh sza srinótj akarnah
sza vétti védjam na csa tasjászti véttá tam áhur agrjam purusam mahántam

Kezek nélkül is képes megragadni bármit, lábak nélkül is képes közlekedni, szemek nélkül is lát, és fülek nélkül is hall. Tud mindent, amit tudni lehet, de őt senki sem ismeri. Az Elsőnek, a Nagynak, a Teljesnek nevezik.”

2021. május 24., hétfő

A hetedik csakra - 2. rész

Míg a hatodik csakra rálátást ad a múlt és a jövő eseményeire, a hetedik csakra ajándékaként a gyógyító képessé válik arra, is hogy befolyásolja őket. Meg tudja gyógyítani a múltban szerzett traumákat, és segíthet a gyógyítandó személynek a jövő tudatos megválasztásában, egy olyan jövőében, mely mentes a betegségektől és több beteljesülést ad.

A hetedik csakra lehetővé teszi azt a megértést, hogy az élet a fénylő energiaszálak finom szövedéke, és mindannyian egy-egy szálat alkotunk, de ugyanakor azonosak vagyunk a teljes hálózattal is. A hetedik csakrában az alany ás a tárgy közötti különbségtétel megszűnik. Minden mindennek a része. A látszólagos ellentétek egybeolvadnak: az élet a halálba, a béke a fájdalomba, a szabadság a kötöttségbe. A hetedik csakra szintjén a sámán mentes a vágyaktól, a reményektől és a megbánástól.

A hetedik csakra negatív kifejeződése a megvilágosodás álcájába bújtatott spirituális nihil. Bár kétségkívül igaz, hogy a transzcendens megtapasztalása érdekében túl kell lépnünk az egón, gyakran azt gondoljuk, hogy minden egómentes állapot transzcendens. Az a hiedelem, hogy ha megszabadulunk az egótól, akkor elérjük a Szellemet, nem teljesen igaz. Számos különböző szintű egómentes állapot létezik. Például a csecsemő én-tudata nem különül el a környezetétől. A pszichoterápiában is sok esetben egészségtelennek tartják, ha valaki nem rendelkezik az egóból fakadó határokkal. A súlyos mentális zavarokkal, például skizofréniával rendelkező emberek egója annyira széttöredezett, hogy képtelen funkcionálni. A tradicionális kultúrákban úgy vannak felépítve a beavatási folyamatok, hogy biztosítsa a gyakorló erős én-tudatának kialakulását, mielőtt megkísérelné feldarabolni az egóját és megtapasztaltatni vele az egységélményt.

Modern, Ég-orientált new age és vallási kultúránkban gyakran törekszünk az alsó csakrákkal, a tudatalattival és az Alsó Világgal való munka átugrására. Egyes keresőket az egzotikus élmények vonzanak. Mások egyszerűen türelmetlenek, vagy nincsenek teljesen tudatában annak, hogy előkészítésként még meg kell tisztítaniuk az alsó csakráikat. Néha még maguk a tanítók sem vitték végig ezt a munkát, sőt, lehet, hogy a szükségességét sem értik. Általában az a meggyőződésük, hogy az a szint, amit elértek, egyenlő a megvilágosodással, és nyíltan elutasítják a további fejlődés lehetőségét. Az ilyen félreértések gyakoriak manapság.

A hetedik csakra egyik ajándéka a mély belelátás az Emberiség kollektív tudatába, akár a legősibb eredetmítoszokba is, melyeket a kövek, ásványok népe őriz. A sámán nem csak azt tapasztalja meg, hogy nem különbözik a kövektől, növényektől, állatoktól, hanem képes az alakjukat felvéve utazni is a Szellemvilágban. Megértik, hogy az Élet folyama túlmegy a formán és forma nélküliségen, a létezésen és a létezés nélküliségen, tudják, hogy a Végtelen független az időtől és a formától. 

2021. május 23., vasárnap

A hetedik csakra - 1. rész

A hetedik (korona) csakra

A koronacsakra a fejünk tetején található, és ez a kapu a Felső Világba, ugyanúgy, mint ahogy az első csakra a Földanya és az Alsó Világ felé vezető kapu. A fényszálak ebből a központból a csillagok és a sorsunk felé vezetnek. A Földanya védelmez és életerővel táplál minket, míg a Felső Világ a tudati kibontakozásunk lehetőségét hordozza.

A hetedik csakra leckéje az idő fölötti uralom. Amikor kiszabadulunk a lineáris, okozati időből, akkor többé nem vagyunk a múlt zsarnoki markának fogságában. A most már nem egy korábbi baleset következménye, és megéljük az ok és okozat alóli felszabadulást. Ilyenkor képesek vagyunk egyik lábunkkal a fizikai világban, másik lábunkkal a Szellemvilágban élni, és megértjük a szerves kapcsolatot a kettő között. Míg a hatodik csakrában a gyógyító megismeri a múlt és a jövő eseményeit, amikor felébreszti a hetedik csakra ajándékát, akkor képessé válik arra is, hogy befolyásolja őket.

A hetedik csakra negatív kifejeződése a megvilágosodás álcájába bújtatott spirituális regresszió. Az azonnali eredményre törekvő modern kultúránkban a spirituális keresők is sokszor akarják átugrani az alsó csakrákkal kapcsolatos munkát. Akinek viszont valóban sikerül felébresztenie a hetedik csakráját, az rendkívüli képességekre tehet szert, mint például hozzáférhet az Emberiség kollektív tudatában található ősi emlékekhez.

A koronacsakra a fejünk tetején helyezkedik el, és szanszkrit neve szahaszrára, ami azt jelenti, hogy „ezerszirmú”, vagy „végtelen”. Azok, akik elérték a hetedik csakra megvalósítását, képesek fizikai test nélkül utazni az időn és a téren keresztül, az Alsó és Felső Világokba.

A hetedik csakra analógiái:

Elem: tiszta energia

Szín: ibolya

Testi aspektusok: bőr, agy, hormonális egyensúly

Ösztön: univerzális etika

Pszichológiai aspektusok: önzetlenség, integritás, bölcsesség

Mirigy: tobozmirigy

Magok: transzcendencia, megvilágosodás

Negatív kifejeződése: pszichózis, regresszió, cinizmus

2021. május 22., szombat

A mindenütt jelenlévő Úr

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.45. ésa átmáham avjaktó májáví paramésvarah
kírtitah szarva-védésu szarvátmá szarvató-mukhah

Én vagyok az Önvaló, a megnyilvánulatlan, a misztikus, az összes Védában ünnepelt Legfelsőbb Úr, mindenki önvalója, és aki mindenhol jelen van.”

2.46. szarvakámah szarvaraszah szarvagandhó ‘dzsaró ‘marah
szarvatah páni-pádó ‘ham antarjámí szanátanah

Én vagyok minden vágy, minden íz és minden illat ura. Mentes vagyok az öregkortól és a haláltól, kezeim és lábaim mindenütt ott vannak, és én vagyok az örök belső irányító.”

2.47. apáni-pádó dzsavanó grahítá hridi szamszthitah
acsaksur api pasjámi tathákarnah srinómj aham

Bár nincs kezem és lábam, mégis gyors vagyok. Mindenki szívében ott lakozom, és minden gondolatát felfogom. Bár nincsenek szemeim, látok. Bár nincsenek füleim, hallok.” 

2021. május 21., péntek

Hél, a halottak úrnője

Újabb szimbólumot kaptam Odintól. Egyik vendégem azzal a kérdéssel jött hozzám, hogy többet akar megtudni Hél-ről, aki az északi mitológia halál-istennője, vagy inkább Hélnek, a halál birodalmának az úrnője. Amikor elkezdtük az utazást, akkor Odinhoz kerültünk, és egy aranyszínű, kerek követ nyújtott felém, melyre égkék színnel volt rávésve az alábbi szómbólum, Hél szimbóluma: A kör alakú szimbólum bal felén hullámzó, függőleges vonalak vanak, míg a jobb felén egy nyolcágú csillag. Számomra ez Hél kettős alakját képviseli: a bal oldal a halál, a szétesés és elmúlás, mely Hél testének rothadó oldalában is megjelenik, míg a jobb oldal az élet, a létezés, a maradandóság, melyet Hél élő oldala jelképez. Bár a csillagok is elporladnak és felrobbannak egyszer, az emberi tudat és idő szemszögéből a csillagok tartós és szliárd objektumoknak tűnnek az égen, és így a létezés jelképei is lehetnek. 

Odin ekkor bölcselkedésbe fogott: "Élet és halál, születés és elmúlás - ugyanannak az éremnek a két oldala. Az egyikből jön létre a másik, egymást táplálják, és egymás nélkül nem létezhetnek, és nem is volna értelmük. Válj semlegessé a kettő közötti látszólagos különbségek iránt, és ne gondold az egyiket jobbnak, a másikat rosszabbnak, az egyiket ünneplendőnek, a másikat elkerülendőnek. Akkor fogod igazán értékelni mindkettőt, amikor megszabadulsz a ragaszkodástól és az ellenszenvtől."

A fénylő szimbólumot a torkunkra rajzolta, majd utunkra bocsátott bennünket. Hél, a halál archetipikus megnyilvánulása mindenki számára más üzenetet hordoz. Az északi mitológiából ránk maradt leírások valamennyire segíthetnek Hél minőségének megértésében, de a személyes tapasztalás sokkal többet ad. Valószínűsíthető, hogy minél régebbi történelmi rétegekbe tekintenénk vissza (ha volnának róla fejlegyzések), annálm inkább azt látnánk, hogy Hél prototípusa a halottak birodalmának úrnője, aki nem büntet, mint ahogyan az a keresztény elképzelés szerinti pokolban zajlik, hanem készíti a hadseregét, hogy részt vegyen ő is a Ragnarökben, az istenek végső összecsapásában. A modernebb korokban azonban sok keresztény befolyás rakódott rá Hél alakjára is. 

A "Hél" szó azt jelenti: "Aki rejtőzik". Hél Loki és Angrboda óriásnő gyermeke, testvérei Jörmungandr óriáskígyó és Fenrir, a farkas. Helheim, azaz Niflheim, az Alvilág, vagyis a Holtak birodalma lett az ő kijelölt uradalma, és minden halott lelke, akik nem csata közben hunytak el, és nem a Valhallába kerülnek, nála köt ki. Hél testének egyik fele fehér, a másik pedig sötétkék és rothadó, és a hangulatára azt mondják, hogy szenvtelen, egyesek szerint nyers és kegyetlen. Hél úgy született, hogy testének egyik felén kilátszottak a csontok. Jötunheimben, az Óriások birodalmában nevelkedett fel, majd Asgardba került, végül a többi ász unszolására Odin elküldte Helheimbe, és a holtak úrnőjévé tette. 

Hél egyik szeme tüzesen izzik, és nem lehet elrejteni előle a halált. Egyebekben inkább a fagy és a jég úrnője, Helheim egy hideg hely, nem úgy, mint a keresztény tüzes pokol. Hél képes kiszívni az életerőt valakiből, megöregíteni vagy beteggé tenni, és közel hozza a halált, de ugyanakkor képes a halottakat feltámasztani is. Baldurt is visszaengedte volna az élők közé, de végül nem teljesültek az általa szabott feltételek. Hélt a Hagalaz rúnával is kapcsolatba szokták hozni, mely a természet zabolázatlan, pusztító őserőit jelképezi. A halál is egy ilyen őserő, melyet nem tudunk kontrollálni, csak tanulni tudunk belőle, és elfogadással alávetni magunkat erejének. 

2021. május 20., csütörtök

A misztikus erők

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.43. anjé csa jóginó viprá aisvarjászakta-csétaszah
maddzsanti tatra tatraiva na tv átmaisám iti srutih

Más jógík elméje a misztikus erőkhöz ragaszkodik. A Védák azt mondják, hogy ők csak ezekbe az erőkbe süppednek, és nem érik el az Önvalót.”

A misztikus erőket (aisvarjákat, ahogy a szöveg nevezi, illetve vibhútikat vagy sziddhiket, ahogy a Jóga-szútra nevezi) Patandzsalí a Jóga-szútra harmadik fejezetében ismerteti (3.16-48). Ugyanakkor Patandzsalí is kimondja, hogy a sziddhik gyakorlása és az irántuk kifejlesztett ragaszkodás végső soron akadályt jelenthet az Önvaló elérésében:

té szamádháv-upaszargá vjuttháné sziddhajah(3.38.)

„Mindezek erőknek tűnnek a hullámzó elme számára, de valójában a szamádhit akadályozó tényezők.”

2.44. jat tat szarva-gatam divjam aisvarjam acsalam mahat
gjána-jógábhijuktasz tu déhanté tad avápnuját

Azok viszont, akik a tudás és a jóga mesterei, elérik az isteni minőség fenséges, megingathatatlan és mindent átható állapotát, amikor a testük elenyészik.”

A korábbi versekben három utat ismertünk meg a jógí számára: számkhja (a tudás útja), dhjána vagy jóga (a meditácó útja) és a sziddhik (misztikus erők) birtoklása. Ezek közül az első kettőt Siva egyenrangúnak tekinti, mert mindkettő által elérhető az Önvaló. A harmadik azonban, az aisvarják gyűjtése nem eredményezi az Önvaló kristály-természetének megtapasztalását, mivel a megszerzett erők könnyen félrevihetik a gyakorlót.

2021. május 19., szerda

Mi is az a lélekutazás?

Egyre többen jönnek hozzám egyéni időpontokra, kezelésekre, ami örvendetes hír. Nem csak azért, mert ez annak a jele, hogy lassan kezdünk visszarázódni a "járvány előtti" rutinba, hanem azért is, mert bár bizonyára sok mindenkinek vannak most extra kihívások az életében, mégis egyre többen fordítják vissza a fókuszt a belső fejlődésre és az önismeretre, ami nélkül szerintem a külvilág kihívásaival szemben sem tudunk igazán helytállni. Sokan szoktak jönni hozzám lélekvisszahívásra és transzgenerációs oldásra is, ezekről már írtam is ismertetőt. Viszont aki még nem volt nálam, annak számára kezdő alkalomnak egy lélekutazást szoktam ajánlani, mellyel elő tudjuk készíteni a "direktebb" beavatkozásokat, például a lélekrészek visszahívását. Sok mindenkiben az az elképzelés él, hogy a lélekutazás (más néven sámánutazás vagy sámánrévülés) valami hasonló, mint a Pránanadiból ismert előző életek-utaztatás, amikor is a vendég enyhe transzállapotba kerülve, a kezelő kérdéseire válaszolgat, mint egy hipnoterápiás utazáson. Itt az utazás előtt beszéljük meg a témát, és utána ezt a témát kell megfogalmaznia a vendégnek magában néhány modatban, gondolatban a Szellemvilág felé, miközben én körbefüstölőzöm és csörgőzök. 

Ezután a bal agyféltekés, tudatos, analitikus, problémamegoldó gondolkodást és az elvárásokat el kell engedni, és bele kell ereszkedni az utazásba, ami egy dominánsan jobb agyféltekés, mély relaxácós transzállapotot jelent, ami éberebb és tudatosabb az álomnál, és az utazó jobban tudja befolyásolni a képzeletével, mégsem szabad "belerángatnia" az utazásba a hétköznapi, kattogó gondolatokat, sőt, mindazt, ami az utazásban történik vele, figyelmesen be kell fogadni, de nem kell ítélkezni vagy értelmezni, hiszen akkor megint a bal agyfélteke aktiválódna. 

Mi is történik ilyenkor? A jobb agyféltekénk a mágikus oldalunk, mely nem analizál, hanem intuitív módon tapasztal, ráhangolódva a Szellemvilág finomabb rezgéseire, lényeire és történéseire. A sámáni szemléletmód szerint a lelkünknek több része van, az egyik a kötött lélek (szusz), mely mindig a testben lakik, mert ha elhagyná, akkor a test életfunkciói megszűnnének. Viszont van egy szabad lelkünk is, ez az isz, mely képes bármikor "eliszkolni", és utazni a három Világban, a Szellemvilág dimenzióiban kalandozva. Ez történik álomban, meditációban, hipnózisban, tudatos testelhagyás közben, vagy olyan transzállapotok közben, amiket a sámándob hangja, vagy a transzlégzés képes előidézni és fenntartani. Tehát itt nem beszélgetünk közben, csak a hangszerek szólnak, dominásan a gong és a sámándob. A vendég szabad lelke tehát kilép a testéből, és elutazik az Alsó vagy a Felső Világokba, ahol gyógyulási, traumaoldó, tanulási vagy önismereti folyamatokat él meg, és ezek jelentős részére képes vissza is emlékezni az utazás végén. A megélések lehetnek testérzetek vagy energiaérzetek (hideg-meleg, bizsergés, súlyos/súlytalan állapot, energiaáramlás érzékelése a csakrákban vagy az energiabuborékban, de lehetnek vizuális élmények, vagy a Szellemvilág gyógyító, tanító lényeinek, erőállatok szellemeinek az érzékelése mindegyik belső érzékszervünkkel. Van, amikor a vendég mondatokban kapja az információt, de igazából ez már a tudatában megjelenő holografikus információ-csomag "lebutítása" emberi nyelvre. 

Közben én tudatosan meghívom az erőállataimat és gyógyító szellemeimet, akik elkezdenek tevékenykedni, mivel úgyis jobban tudják, mint én, hogy mi segít a legjobban. Én tehát csak egy üreges cső vagyok, vagy egy portás, aki megnyitja a kaput a Szellemvilágba, és persze tudatosan odafigyel, hogy kit enged be a gyógyító térbe. Sok megélésem szokot lenni közben nekem is, és az utazás végén, amikor visszahoztam a vendéget a külső tudatálapotba, megbeszéljük a tapasztalásainkat. Leírok egy példát, az egyik múlt heti vendégem esetét név nélkül. Azért jött, mert nagy lépések, változások előtt áll az életében, és pontosabban szerette volna látni a célját, és az oda vezető utat. 

Amikor elkezdtük az utazást, a vendéget (iietve fénytestét) egy széles, világító sugárúton láttam, ami teljesen egyenesen vezetett a házak között. Ahogy elindult, először lassabban, majd egyre gyorsabban, végül fénysebességgel a sugárúton, egyre többen csatlakoztak hozzá az oldal-utcákból, olyan emberek, akik fontos szerepet fognak játszani az életútjában a jövőben. A feje felett megjelent egy madár, én héjának láttam, és eggyé váltak, majd együtt repültek tovább. 

Végül egy fénylő piramishoz érkeztek, amelynek mintha arany fényből lettek volna az oldalai. A piramis bejárata el volt torlaszolva, de végül egy nagy, kerek fejű, világoskék fénylény beengedte a vendégemet. A történetéről annyit érdemes tudni, hogy toxikus szülők nevelték, és így gyermekkori traumákat is hordott magában bőven. Amikor bebocsátást nyert a piramisba, akkor egy aranyfényű tóhoz ért a piramis közepén, melyet négy irányból istennő-archetípusok vettek körül. A tóba belépve egy aranyszínű hüvely-bemenet nyílt meg, és a vendégem tudta, hogy be kell oda lépnie az anyasebe gyógyítása érdekében. Ahogy elmerült a nyílásban, mintha egy fordított szülési folyamat zajlott volna le, és fokozatosan nyerte vissza az ősbizalmát abban, hogy neki ott jó lesz. 

Belekerült ebbe az aranyszínű méhbe, és ott "érlelődött". Végül megszületett, és egyből "felnőtt" fényteste lett. A piramis tetején megnyílt egy nyílás, és mintha egy prizmán keresztül világított volna be a fehér fény, hét sugárra oszlott szét, és a hét kozmikus sugár a vendégem hét csakráját ragyogta be. Ez egyfajta beavatási rítus volt, amely megnyitotta a vendégem tudatát és csakráit a hét kozmikus sugár minőségei felé. Aki mély kapcsolatba kerül a hét kozmikus sugárral, az "szivárvány-harcossá" válik, és a kozmikus értékrendet és szeretetet fogja közvetíteni a többi embertársa felé. Ekkor az eddig zárt piramis struktúrája fokozatosan kisebb kristályokra esett szét és szétterjedt a térben, és a vendégem meditációs ülésben majdnem az egész földgolyót betöltötte, majd a piramis körülötte egy tetraéderré vált (két, talpával egymáshoz ragasztott négyezt alapú piramis), mely magába foglalta a földgolyót és a vendégem meditáló formáját). Én úgy értelmeztem ezt a látomást, hogy megkapta a támogatást ahhoz, hogy segítő minőségben tevékenykedjen majd a jövőben. 

A lélekutazásról már korábban is írtam egy blogbejegyzést, mert ezt a keretet sokféle munkához, utazáshoz, meditációhoz lehet használni, és még légzéstechnikákkal is lehet kombinálni szükség esetén. Ha szeretnétek kipróbálni, itt az oldalon megtaláljátok az elérhetőségeimet. 

2021. május 18., kedd

A számkhja és a jóga

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.42. jad éva jóginó jánti számkhjaisz tad adhigamjaté
ékam számkhjam csa jógam csa jah pasjati sza tattva-vit

A jógík ugyanazt az állapotot érik el, mint a számkhja követői. Az, aki egynek látja a számkhját és a jógát, ismeri az igazságot.”

A számkhja alapkoncepciója látszólag ellentétes a brahman vagy átman, mint a mindent átható tudat nondualista koncepciójával. A számkhja tanítása szerint a világ alapja a prakriti (Természet, immanens Isten) és purusa (Tudat, transzcendens Isten) duális kettőssége. Mégis, ebben a versben Siva kijelenti, hogy a két megközelítés közötti különbség csupán látszólagos. Mindkét út gyakorlója ugyanazt a végeredményt éri el, és ezért a két utat egynek kell tekinteni.

A Bhagavad-gítá 5.5. versében hasonló kijelentéssel találkozunk:

jat számkhjaih prápjaté szthánam tad jógair api gamjaté
ékam számkhjam csa jógam csa jah pasjati sza pasjati

Aki tudja, hogy az a helyzet, ami a számkhja (elemző tanulmányozás) által elérhető, ugyanúgy elérhető a jóga által is, és aki ezért a számkhját és a jógát egynek látja, az valóban lát.”

2021. május 17., hétfő

Haladó Wim Hof légzés

Ezt a légzési módszert Dan Vadnais fejlesztette ki, és a Wim Hof módszer módosított változata. Lúgosító DMT légzésnek nevezte el. A légzésciklusok a következőképpen épülnek fel: 

1. fázis: 

Vadzsrászanában ülve ajánlott végezni a gyakorlatot. erőteljes belégzés az orron keresztül, hangos kilégzés a szájon keresztül. Ritmikusan lélegezzünk 40-50 kört, az utolsó 10-ben felépítve a pránát. Belégzésnél egy kicsit hátrahajlík, nyílik a mellkas, kilégzésnél domborítjuk kissé a hátunkat. 

2. fázis:

1. Teljes kilégzés a szájon keresztül vadzsrászana pozícióban, előrehajlással.

2. Levegő kint tartása az összes izom megfeszítésével.

3. Visszaegyenesedünk, miközben ellazítjuk az összes izmot, és még mindig tartjuk a kumbhakát.

4. Múla és uddíjána bandha a kumbhaka végén, függőleges törzzsel.

5. Erőltetett belégzés az orron keresztül, a nyakizmok megfeszítésével, a szánkat mosolyra húzzuk, de csak az orron keresztül lélegzünk be. A belégzés közben a nyelvünk érjen a szájpadlásoz. A belégzést a gáttól indítjuk (múla bandha), a gerincet hátrahajítjuk, és a tenyereket letámasztjuk a hátunk mögött. 

6. Levegő bent tartása, kb fele annyi ideig, mint a kint tartás. 

Azonnal hozzákezdhetünk a második körhöz, majd a harmadikhoz. Utána lélegezzünk teljesen nyugodtan és élvezzük az elme csendjét. Le is fekhetünk savászanába. Ajánlott három körrel kezdeni, és pár hónap napi gyakorlás utá emelni 4-5 körre. A maximum napi 10-15 kör az, ami még veszélytelen, de igazából ebben az időben érdemesebb más légzőgyakorlatokat vagy meditációt végezni.

2021. május 16., vasárnap

Holografikus légzés

A mai blogbejegyzésben három, "modernebb" fejlesztésű légzéstechnikát szeretnék ismertetni, melyek véleményem szerint hasznosan gyakorolhatóak, és más jellegű hatásokat is képesek kiváltani, mint a klasszikus pránájáma-technikák. 

1. Holografikus légzés (Martin Jones)

A légzést az orrunkon keresztül végezzük, a szánk zárva van, és a nyelvünk végig lágyan a szájpadláshoz ér. Belégzés közben nyissuk meg egy kicsit az állkapcsot (3-4 milliméterre eltávolítva az alsó és a felső állkapcsot), kilégzés közben pedig zárjuk finoman össze. Közben az ajkunk végig zárva marad, és a nyelvünk sem válik el a szájpadlástól. Törekedjünk arra, hogy az állkapocs, az arcunk, a szánk és a nyelvünk is maradjon minél lazább. Az egész gyakorlatban az izmok, szövetek lazaságára kell törekedni. 

Három sebességgel dolgozunk: 

1. lassú belégzés és kilégzés

2. közepes sebesség (egy kicsit gyorsabb a nyugalmi légzésritmusnál)

3. Gyors légzés (addig a sebességig fokozzuk a légzést, amit még fenn tudunk tartani erőlködés nélkül).

A szánkkal és az állkapcsunkkal a kisbaba szopó mozdulataihoz hasonló munkát végzünk. Ez egy olyan intuitív, sámáni, bal agyféltekés tudatállapotot idéz elő, amelyben választásunk szerint dolgozhatunk gyermekkori vagy múltbeli traumáinkon, de végezhetünk lélekutazást vagy tudatos teremtő munkát is. Eleinte érdemes előre meghatározott téma nélkül elindulni, beleengedni magunkat az élménybe, az utazásba, és minél tudatosabban megfigyelni a feszültség-gócokat, az energia-áramlást a csakrákban, az érzelmi energiák felszabadulását, majd később már intuitív módon rábízhatjuk magunkat a légzésre és a Szellemvilágra. 

2. Has-szív légzés (David Elliott)

Ez a légzéstechnika a szájon keresztül történik, fekvő helyzetben. Az első belégzést a hasba végezzük, a köldök/napfonat csakra területére, majd egy második belégzéssel a mellkast, a tüdő felső részét, a szívcsakrát is megtöltjük levegővel. A kilégzés lassú, hosszú és teljes, nagyjából megegyezik a két belégzés együttes hosszával, vagy még hosszabb is lehet. A légzés ütemének nem kell nagyon felgyorsulnia, hagyjuk kibontakozni a tempót intuitív módon. Az elmét próbáljuk teljesen lecsendesíteni légzés közben, egyfajta gondolat nélküli zen-állapotot elérve. Ez azt jelenti, hogy igyekezzünk elengedni minden hétköznapi problémákkal kapcsolatos gondolatot, ami a múlthoz vagy a jövőhöz kapcsolódik, és hagyjuk a figyelmüket a koponyánk közepére vándorolni.

Csak figyeljük meg szemtanúként a légzésünket és a testünket, és ha feljönnek gondolatok, emlékek, érzelmi energiák, vagy képek, hangok, egyéb benyomások jelennek meg az elménkben, csak figyeljük meg őket, jegyezzük meg, de ne ítéljük meg, ne akarjuk megfejteni, és ne azonosítsuk magunkat a felmerülő élménnyel. Hagyjuk tovatűnni. Ha nagyon erős érzelmi felszabadulást élünk meg, akkor egy nagy levegővétel után kiáltás, sikoly, hörgés, bármilyen hang formájában kiadhatjuk és elengedhetjük. (Ha szomszédok vannak, akkor a tenyerünkkel tompíthatjuk a hangot.

A légzőgyakorlat közben figyeljük meg és nyissuk meg a köldök/napfonati csakra (qosqo) működését, mely összeköt bennünket az univerzum ősszes élő energiájával és tudatos lényével. A köldökön keresztül kilélegezhetjük a nehéz élményeket és energiákat. A szívcsakra működésére is koncentráljunk rá, és fokozatosan, a félelmeinket elengedve, nyíljunk meg a feltétel nélküli szeretetnek. 

3. Szóma légzés (Niraj Naik)

1. fázis: Belégzés az orron keresztül (2 másodperc), kilégzés a szájon keresztül (4 másodperc). A belégzés közben vagy végén húzzuk be a múla bandhát (gátzárat), kilégzésnél engedjük ki.

2. fázis: mély belégzés és teljes kilégzés után tartsuk kint a levegőt, laza fejjel, nyakkal, vállakkal, hassal, ameddig bírjuk. Amikor már nem bírjuk tovább, akkor egy rövid belégzés után végezzünk teljes kilégzést, majd tartsuk kint ismét, ameddig bírjuk. Utána egy második rövid belégzés, teljes kilégzés, kint tartás hosszan. Mág egy harmadik rövid belégzés után teljes kilégzés, és kinntartás, ameddig bírjuk. Utána teljes, mély belégzés, és levegő bent tartás. Tehát a második fázisban négy légzésvisszatartás van, három külső és egy belső légzésvisszatartás. 

3. fázis: Lassú, normális belégzés az orron keresztül, és  lassú, hangos kilégzés a szájon keresztül. Keringesd az energiát a csakrákban, a szövetekben.

A gyakorlatból elvégezhetsz 3-5 kört, fokozatosan növelve a számot.

2021. május 15., szombat

A jóga és a tudás

Újabb részlet az Ísvara-gítából

2.40. étad vah paramam számkhjam bhásitam gjánam uttamam
szarva-védánta-száram hi jógasz tatraika-csittatá

Elmondom neked, hogy ez a legmagasabb számkhja a legfelsőbb tudás, az összes Upanisad lényege. A jóga az erre a tudásra irányított, egy pontra szegezett mentális fókusz.”

2.41. gát szamdzsájaté gjánam gjánád jógah pravartaté
jóga-gjánábhijuktaszja návápjam vidjaté kvacsit

A tudás a jógából származik, a jóga pedig a tudásból. Annak, aki elsajátította a jógát és a tudást, már nincs mit megszereznie.”

Az Ísvara-gítában bemutatott pasupata-jóga a gjána-jóga (a tudás jógája) és a dhjána- vagy astánga-jóga (a meditáció jógája, illetve Patandzsalí nyolcfokú jógája) keveréke. Míg a gjána-jóga végső célja a tudás, a dhjána-jóga végső célja a tárgy nélküli szamádhi elérése. Ehhez először a tárggyal rendelkező szamádhit kell gyakorolni. Ehhez pedig a dhjána, vagyis a meditációs gyakorlat mély ismerete és magas szintje szükséges. A Jóga-szútra magyarázata szerint az elme öt állapoton keresztül tud fejlődni: ksipta – megszállott; múdha – zavarodott; viksipta – oszcilláló; ékágra – egy pontra szegezett; és niródha - felfüggesztett. A meditáció és a tárggyal rendelkező szamádhi gyakorlásához egyhegyű elmeállapotra van szükség, míg a felfüggesztett elmeállapot a tárgy nélküli szamádhi megtapasztalásának előfeltétele.

2021. május 14., péntek

Dimenzionális behangolás és az Életerő Piramisa

A tobozmirigy behangolása

Még két meditációt gyakoroltunk kedden este, melyeket itt leírok, illetve a megéléseimet is, amik menet közben értek. Az első meditáció egy dimenzionális behangolás volt, mely a tobozmirigyre irányult. A tobozmirigy az a kapu, amelyen keresztül a tudatunk megnyílhat a magasabb dimenziók és a holografikus tudatosság felé. A gyakorlat lényege abból állt, hogy a koponyánk közepére koncentrálunk, majd érzékeljük a központi pránavezetéket és a hozzá kapcsolódó csakrákat, illetve az életerő áramlását ezeken a területeken. A behangolás teljes leírását angyol nyelven itt olvashatjátok el

Ehhez a meditációhóz Tom Kenyon készített egy hangfelvételt, mely tulajdonképen egy hangok formájában kódolt, multidimenzionális fény-üzenet, mely fokozatosan felkészíti a tobozmirigyet a magasabb tudatosságú valóságok érzékelésére azáltal, hogy rezgésbe hozza a tobozmirigyben található parányi kristályokat. Ahogy elindítottam a hangfelvételt, és a figyelmemet a két agyfélteke közé hoztam, mintha beleutaztam volna a tobozmirigy világába, majd parányi, világító fehér csillag-tetraéderek formájában láttam a kristályokat forogni a tobozmirigy kelyhében. A kristályok maguk is tetraéder-alakzatba rendeződtek, majd ez az egész elkezdett egyre jobban kiterjedni és tér-hálózatot alkotni. Az oszcilláló kristályok spirálkarok alakjában ontották magukból a fényt, és ezek a spirálkarok a szivárvány minden színében tündöklő, finomabbnál finomabb fraktál-rajzolatokat vettek fel. Ezután egy energiaoszlop kezdett el kiemelkedni a fejemből, és úgy láttam az aurámat, mintha egy havas hegycsúcs lenne, egy Apu, fölötte pedig egy szerencsecsillag ragyogott, és az energiaoszlop összekötötte a kettőt. A hegycsúcsról utána lefelé haladt a figyelmem, a Földanya méhe felé, majd ismét föl, az energiaszál tovább haladt az Orion és a Plejádok csillagképek felé, ahol megjelent a Hathorok 13 fős tanácsa, akik mintegy körben ülve (lebegve) követték nyomon a földi eseményket, szeretetet sugározva felénk. A hangfelvétel végére már az ujjaim és a lábujjaim végei is bizseregtek. A hangfelvételt itt tudjátok meghallgatni vagy letöltrni. 

Az est záró meditációja egy piramis-meditáció volt. A hét alkalmas workshopot egy hasonló meditációval kezdtk, így illő volt ezzel is zárni. 

Az Életerő Piramisa

1. Helyezkedj el meditációs testhelyzetben, a hátad lehetőleg ne érjen semmihez. Lélegezz egyenletesen, lazán, és fokozatosan ürítsd ki az elmédet. A tudatoddal lépj ki a testedből, és a szellemi térben keresd meg a szakrális kristálypiramisodat, melyen belül a szent oltárszobád található. A piramis lehet kőből épített vagy egy hegyhez hasonló, a lényeg az, hogy a négy oldala vagy a négy saka a négy égtáj felé nézzen. 

2. Közelítsd meg a piramisodat, és kérj engedélyt az ajtó őrétől, hogy beléphess. Nekem Thoth és Anubisz volt a két kapuőröm, és mielőtt megengedték, hogy belépjek, minden Középső Világbeli azonosságot le kellett vetnem, mint egy ruhát. A piramis belsejébe lépve megpillantottam a sarkokban a négy elem (Föld, Víz, Tűz, Levegő) oltárát, majd a fő égtájak felől az erőállataimat is láttam megjelenni. A piramis fala mentén felsorakoztak a szellemi segítőim, mintha egymással szemben párhuzamos sorokban ülnének az északi és déli oldalon. A hátam mögött, nyugatról volt a piramis bejárata, és kelet felé néztem. 

3. Közelítsd meg a piramis közepét, és vedd szemügyre az ott található oltárat. Hét fénylő energia-golyó pihen rajta, a szivárvány színeinek (piros, narancs, sárga, kék, indigó és ibolya) megfelelő színben világítanak, és néha mintha kisebb "napkitörések' fénylenének a golyók körül. Ezak a csí-golyók, és koncentrált pránát, valamint a hét kozmikus sugárnak megfelelő kódolt információkat tartalmaznak. 

4. Közelítsd meg a központi oltárat, és a legjobbakat kívánva ragadd a kezeid közé a hét golyót, egyiket a másik után. (Ilyenkor a mozdulatot célszerű a kezeinkkel is végrehajtani, nem csak gondolatban.) Kezdd példál a vörös csí-golyóval. Amikor érzed, hogy a tenyereid között lüktet az energiája, akkor lassan nyomd bele mindkét kezeddel a gyökércsakrába. Ugyanígy folytasd a többi csí-golyóval is. A narancssárga golyót a szeméremcsont magasságában nyomd bele a szakrális csakrádba, és így haladj fölfelé. Amikor mind a hét golyó bekerült az energiatestedbe, akkor vizualizáld, amint a koronacsakrádon keresztül lefolyik a prána az aurád körül, a szivárvány minden színében tündökölve, majd a gáton keresztül ismét felemelkedik mindez az energia, ami leszállt. Így az aurádban egy tórusz (fánk-alakzat) jön létre, melyben kering a színes prána. Ahogy szemléltem a fekete oltáron fekvő, hét fénylő csí-golyót, egymás után odajöttek az erőállataim, és segítettek belökni a csí-golyókat az egyes csaráimba. 

5. Köszönd meg minden jelen lévő segítődnek az áldást, és indulj el visszafelé! Mondj köszönetet az ajtó őreinek. A piramisból kilépve, lassan gyere vissza éber tudatosságba és a fizikai test érzetei felé fordítva a figyelmet, nyisd ki a szemedet.

Ez tulajdonképen egy évezredes beavatási szertartás, melyet mindenki a saját rezgésszintjének megfelelően, annak emelésére tud befogadni. Elképzelhető, hogy egy alkalomra túl soknak találod mind a hét csí-golyó befogadását, és többször vissza kell térned szakrális piramisodba. Az is elképzelhető, hogy a csí-labdákkal való kapcsolódást később meg akarod ismételni, és ezért újra végrehajthatod a gyakorlatot. A csí-golyókat bármikor vizualizálhatod a csakráidban, és táplálhatod a tűz erejével, vagy a Napból, Holdból, a természeti megnyilvánulásokból származó számíval. A csí-golyók feltöltik energiával a csakráidat, segítenek kilökni belőle a hucsát (nehéz energiát, blokkokat), bár lehet, hogy egyes blokkok előtte aktiválódnak, és akár fizikai tüneteket is okozhatnak, mielőtt kioldódnak a csakrákból. A meditáció utáni fáradtság vagy méregtelenítési folyamatok beindulása természetes dolog, nem kell megijedni, hogy valamit nem jól csináltál. A gyakorlat a csakrák tisztítása és rezgésszintjük emelése által megnyitja a prána-vezetéket a Kundaliní lentről felfelé tartó áramlása vagy a BA-ból, a mennyei lelkedből származó isteni prána fentről lefelé tartó áramlása előtt. Ezután az erősebb energetikai gyakorlatokat már biztonságosabban és felkészültebben tudod végezni. 

A Hathor-gyakorlatokról és a Holografikus meditációról általánosságban érdemes elmondani, hogy olvassátok el még egyszer az egyes gyakorlatokhoz tartozó instrukciókat, és gyakoroljátok minél többet. A hétrészes tanfolyam felvételei egyben megrendelhetők email-ben, itt a többi online tanfolyam leírásával együtt ezt is megtaláljátok. Illetve belinkelem ide a Holografikus Meditációval és a Hathor-gyakorlatokkal kapcsolatos leírások linkjeit is. 

Holografikus Meditáció Tanfolyam online anyaga

Holografikus Meditáció Blogok

Hathorok üzenetei 1. rész

Hathorok üzenetei 2. rész


2021. május 13., csütörtök

A végső szamádhi

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.39. tadzs gjánam nirmalam szúksmam nirvikalpam jad avjajam
agjánam itarat szarvam vigjánam iti mé matam

Ez a tudás szeplőtlen, finom, túl van a koncepciókon és halhatatlan. Minden más- tudatlanság. Így értelmezem a tudást.”

A gjána (tudás) és vigjána (megtapasztalás) kifejezéseket Siva felcserélhető módon, azonos definícióval alkalmazza ebben a versben. A nirmalam (szeplőtlen), szúksmam (finom), avjajam (elpusztíthatatlan) jellemzőket már korábban is használta, a nirvikalpam (koncepciókon túli) kifejezés azonban kardinális szerephez jut a tudás definíciójában.

Maharisi Patandzsalí a Jóga-szútra 1.43-49. szútrákban ismerteti a szamádhi vagy szmápatti különböző szintjeit. Ez az a gyakorlat, mely lehetővé teszi a vigjána, vagyis tapasztalati tudás megszerzését az Önvalóról. A szamádhi két széles kategóriára osztható: szabídzsa (maggal vagy tárggyal rendelkező) és nirbídzsa (mag vagy tárgy nélküli). Ugyanezt a két kategóriát nevezik szampragjáta és aszampragjáta (kognícióval végzett, illetve kogníción túli) szamádhinak. Végül a harmadik elnevezés, amit a két kategóriára használni szoktak – a szavikalpa és a nirvikalpa szamádhi. Ebben a tekintetben a szavikalpa szamádhi a koncepcióval, fogalmakkal rendelkező, míg a nirvikalpa a koncepciókon túli szamádhit jelenti. Ez utóbbi a szamádhi végső és legmagasabb formája, melyben a tudatnak már nincs szüksége semmilyen külső (durva vagy finom szintű) tárgyra ahhoz, hogy a szamádhi állapotát fenn tudja tartani. Az Önvaló ilyenkor önnön brahman-természetén meditál, így a szamádhinak nincs tárgya, csak alanya, nincs mit felfogni, és nincs miről koncepciókat alkotni. Patandzsalí az alábbi szútrákban ismerteti a nirvikalpa szamádhi állapotát:

ritambhará tatra pragjá (1.48)

„Ott a bölcsesség igaz (ritambhará).”

srutánumána-pragjábhjám-anja-visajá visésárthatvát (1.49)

„Ez a tudás különbözik a szentírásokból vagy következtetés által nyert tudástól, mivel egyedi tárgya van.”

Egészen pontosan nincs is tárgya, hiszen a megismerendő ebben az esetben a megismerő maga, vagyis a tudat, a brahman. Siva a fenti versben a nirvikalpa-szamádhiban szerzett tudáson kívül minden mást tudatlanságnak (agjána) tekint.