A manipúra és a radzsasz

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A manipúra az első radzsaszikus csakra. A radzsasz a prakriti (teremtés, természet) három minősége (gunája) közül az egyik, és a lázas cselekvést képviseli. A manipúra által vezérelt emberek a társadalom mozgatói és reformerei. Nem ismerik a depresszió érzését. Mindig lázasan dolgoznak azon, hogy rajta hagyják a kézjegyüket az életen és a társadalmon.

A szvádhisthánához hasonlóan, a manipúra is a limbikus rendszert használja a másokkal történő kommunikációra non-verbális eszközökkel, például gesztusokkal vagy arckifejezéssel. De a szvádhisthánával ellentétben, a manipúra nem annak érdekében teszi, hogy biztonságban és védelemben érezze magát a kötelékek kialakítása által, hanem arra használja a limbikus agyat, hogy másokat vezessen, gyakran az egész csoport haszna érdekében. Az emberek vagy emberszabású majmok csoportja csak akkor lehet sikeres, ha egy nyitott manipúrával rendelkező személy vezeti őket. Ha nem elérhető ilyen személy, akkor krízis fog kialakulni a csoportban, és olyan valakit fognak vezetőnek választani, aki nem tudja ellátni ezt a feladatot. Másfelől viszont, ha elérhető egy manipúra személy, az még nem garantálja, hogy az ő hitrendszere a csoport előnyére válik. Ez csak azt jelenti, hogy természetes módon fog tudni vezetni, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy boldogan vezeti a szakadékba a törzsét vagy a népét. A történelem tele van olyan zsarnokokkal, akik nagy meggyőződéssel és halálbiztos hatékonysággal vezették a vesztükbe az embereiket. Ha meg tudjuk érteni a manipúrát, és aktiválni tudjuk a megfelelő képességű emberek nagy csoportjában, akkor értelmesebben el tudjuk dönteni, hogy ki rendelkezik a megfelelő programmal, és nem csak a szükséges karizmával.

Ha nem tudunk túllépni ezen a csakrán, akkor a vagyonunk által fogjuk meghatározni magunkat, és minden helyzetben a hasznot és az anyagi előnyöket fogjuk keresni. A 2007-2008-as gazdasági világválság a zabolázatlan mohóság tipikus példája, melyet a manipúra csakrától való túlzott függőség eredményezett. Ha viszont a manipúra csakra nem működik, vagy blokkolt, az a visnu-granthi, vagyis Visnu csomójának hatása. Visnu a társadalom fenntartója. A visnu-granthi a manipúra csakra szintjén azt jelenti, hogy nem vagyunk képesek kiállni az érdekeinkért társadalmi szinten, vagy rajta hagyni a lenyomatunkat. Jelentheti azt, hogy nehezen haladunk a karrierünkben vagy a pénzkeresésben. Lehet, hogy nehezen tudunk meggyőzni és vezetni másokat. Azt is jelentheti, hogy nehezünkre esik jelentős módon hozzájárulni a társadalomhoz."

Balla hangterápia tanfolyam

Múlt hétvégén sikerült elvégeznem a Balla Hagterápia tanfolyamot Budapesten, de csak most érkeztem, hogy megírjam ezt az élménybeszámolót. Mivel már augusztusban beszereztem egy szett hangtálat, és elkezdtem használni őket relaxáció közben a jógaóráimon, gondoltam, nem árt egy képzésen is részt venni, hogy megtanuljam minél hatékonyabban használni a hangtálakat. A tanfolyam jó választásnak bizonyult, mert bár nem a csoportos hangfürdő levezetésére volt kihegyezve a tananyag, hanem az egyéni kezelésekre különböző megbetegedések esetében, mégis annyi technikai és gyakorlati tudást kaptunk, hogy ez alapján már bátran kreatívkodhat az ember egy csoportos hangfürdőnél. 

Az első napot Pfeiffer Feri vezette, aki az anyagban és az egzakt tudományokban hívő mérnökként vezette fel magát, aki mégis kikötött a hangtálaknál, és több tucat eredményes gyógyulási eseten volt már túl. Élőben sokkal közvetlenebb benyomást tett, mint ismeretlenül, kép alapján. Nagyon jól átadta az alap tananyagot, a víz energetizálást, tértisztítást, álló, ülő és fekvő alapkezelést, amit akár már egy hangtállal is el lehet kezdeni, de mondjuk 5-6 hangtállal egy fekvő embert egészen jól el lehet kezelgetni. Persze, ha nagyobbak a hangtálak, és több van belőlük, akkor kevesebbszer kell megütni a kezelés időtartama alatt, mivel hosszabb a hangtálak lecsengési ideje. De azért az is egy szempont, hogy a hangtálak beszerzési ára olyan 30-40 ezer Ft körül van kilónként, így a nagyobb, több kilós hangtálakra, főleg, ha párban veszi az ember, elég tekintélyes összeget el lehet költeni. És persze csak akkor érdemes, ha az ember valóban használja is őket, és nem csak egy pillanatnyi hóbort az egész. 

A legjobban a Kundaliní-vasalás című kezelés tetszett az első napon. Ehhez az embert bele kell állítani egy nagy hangtálba, majd a fejére tenni egy másikat. A hangtálakat gyors egymásutánban kell megütni, majd hangyni, hogy végighaladjanak a rezgések a testen és az aurán föl-le. Öt-hat ütés után előfordul, hogy a kezelt személy kiájul a tálból, így résen kell lenni, és el is kell kapni szükség esetén.

Másnap a tanfolyam haladó része következett, ezt Balla Tibi tartotta Kecskemétről, aki ennek a módszernek a kidolgozója, és a nekünk megtanított kezelési tematikába összesűrítette az elmúlt tizenöt évnyi terápiás tapasztalatait. A kezeléseket mindkét nap párban kipróbáltuk egymáson, és annyira feltöltekeztünk a rezgésekkel, hogy én mindkét este kilenckor eldőltem otthon, és elaludtam, nem tudtam tovább foglalkozni a gyerekekkel. Szombatról vasárnapra virradóra volt az óra visszaállítás, de én, miután 9-kor lefeküdtem, fél egykor felébredtem, és nem is bírtam már elaludni, inkább blogírással töltöttem az időt.

A tibeti hangtál egy csodálatos, ősi eszköz, bár érdekes, hogy a hazájukban, ahol gyártják őket, Indiában és Nepálban nem igazán tudják, hogyan használják őket kezeléshez és az egészség helyreállításához. Pedig Tibi minden létező helyet végigjárt és kikérdezte a helyieket a kezelések mikéntjéről, de végül neki magának kellett kikísérleteznie a leghatékonyabb technikákat, melyek a test körül és a csakrákon elhelyezett tálak kongatásából és dörzsöléséből állnak.

Többen kérdezték tőlem a tanfolyam után, hogy milyen betegségek kezelésére jó a hangterápia. Tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy egy-két kivételtől eltekintve szinte minden helyzetben be lehet vetni őket, persze ha szükséges, a nyugati orvoslás módszereivel karöltve. Mivel a hangtálak rezgésszinten dolgoznak, helyreállítják a beteg szervek, sejtek rezgéseit, és így visszaállítják az energiatestünk egyensúlyát is. 

Én egyelőre a jógaórák végén, a relaxáció közben használom a hangtálakat, illetve csoportos hangfürdőket is rendezek, de itt főleg a zengőtálaknak az elmére gyakorolt relaxáló hatását használjuk ki. Tehát nem kell igazából betegnek lenni ahhoz, hogy hasznát lásd egy jó hangfürdőnek vagy hangterápiás kezelésnek. Természetesen a kezelés során a hangtálak között fekszik az ember, illetve a tálak a csakrákon (gyomor, szív, homlok) helyezkednek el, így még sokkal intenzívebb módon kapjuk meg a rezgéseket, mint amikor körben lefekszünk egy szobában a hangfürdőhöz. 

Tervezem, hogy a jövő évben egyéni kezelésekbe is belekezdek, csupán a hangtál-készletemet kell még némileg kibővíteni, hogy valóban végig tudjak csinálni egy kezelési tematikát. Sőt, szerintem hasznos dolog, ha a hangterápiás kezelések mellé a jógát, mozgásterápiát is bevezetjük, mert ezzel az ember a maga egészségéért is tud tenni valamit, míg a hangtálas kezelésnek inkább passzív résztevője. Ha szeretnétek megismerkedni a hangtálak használatával, szívből ajánlom mindenkinek Tibi tanfolyamait.   

A szvasztikászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Szvasztikászana (kereszt-ülés)

Dristi: nászágrai (orrhegyre)

A szvasztika egy ősi vallásos szimbólum, melyet Indiában és Ázsiában, de más kontinenseken is számos vallás használ és szentnek tekint. A buddhizmus, hinduizmus és dzsainizmus is szent szimbólumnak tekinti. Az európai kultúrában is több helyen felbukkan, és történelmileg a kedvezőség és jószerencse szimbólumának tekintették, mígnem a nácik az 1930-as években elkezdték használni az árja faj megjelölésére, és a náci párt zászlójának is a hivatalos szimbóluma lett. Így a modern európai kultúrában sokan a nácizmussal kapcsolják össze a szvasztika, vagyis horogkereszt képét.

A szvasztikának számos ábrázolása és változata ismert, de a legáltalánosabb az egyenlő szárú kereszt, melynek mind a négy végén 90 fokba elfordított, ugyanolyan hosszú láb található. A szvasztika két alapvető változata a jobbra hajló (óramutatóval megegyező) és a balra hajló (óramutatóval ellentétes) szvasztika. Legrégebbi ábrázolásai az indus-völgyi és mezopotámiai leleteken is megtalálhatóak, de a keresztény vagy bizánci építészet és művészet is sokszor használja.

A szvasztika szó szanszkrit jelentése: „kedvező, jólétet hozó”. A hinduizmusban az óramutatóval megegyező irányba hajló spirált szvasztikának nevezik, és Szúrját (a Napot) jelképezi, valamint a jólétet és virágzást, míg az óramutatóval ellentétesen hajló spirál a szauvasztika, mely az éjszakát és Kálí tantrikus aspektusait képviseli.

A szvasztika szó a szu (jó, kedvező) előtagból és az aszti (létezik) tőből áll. A szvaszti szó sokszor előfordul a védikus himnuszokban, a következő jelentéssel: „jó, kedvező, siker, szerencse, jólét”. A legtöbb kutató szerint a „szvaszti” egy szoláris szimbólum, és köszöntésnek vagy jókívánságként is használják. Mai modern megfelelője például a thai nyelvben a sawadee-kup köszöntés („jó napot”). A szvasztika szimbólumot sokszor festik házak vagy templomok ajtaja fölé, a kedvezőség előidézése érdekében.

A hinduizmusban a jobbra forgó szvasztikát a Nap szimbólumaként használják, mivel az északi félteke fölött az óramutatóval megegyező irányban halad a Nap keletről nyugat felé. A balra forgó szauvasztika az éjszakát és Kálí istennőt jelképezik, és ritkábban használják, mint szoláris párját. A szimbólum egyes kontextusokban cselekvést, karmát, mozgást, kereket, lótuszt is jelenthet. A Napisten szekerének kerekét is jelképezheti. A szvasztika négy ága a hinduizmusban a négy Védát (Rig, Száma, Jadzsur és Atharva), vagy a négy védikus életcélt (dharma – vallási elvek követése; artha – gazdasági fejlődés, jólét; káma – a vágyak beteljesítése; móksa – felszabadulás) is képviseli.

A buddhizmusban a szvasztikát Buddha kedvező lábnyomai szimbólumaként használják. Egyes helyeken közvetlenül a Buddha-szobor talpán jelenik meg, míg másutt Buddhára utaló anikonikus ábrázolásként is alkalmazzák. Bizonyos esetekben a dhamma (Tan) kerekének szimbólumaként is értelmezik, mivel az örökös körforgást jelképezi, mely a buddhizmus szamszára-doktrínájában jelenik meg. Az óramutatóval megegyező szvasztika szimbólum a buddhizmus tantrikus tradícióiban is gyakori, a csakra-ábrázolásoknál is előfordul, az óramutatóval ellentétes szvasztika pedig a tibeti bőn vallásban megjelenő jelkép, melyet jungdrungnak neveznek.

A dzsainizmusban a szvasztika Szupársvanátha szimbóluma, aki a hetedik a 24 tírthánkara (spirituális tanító) közül. A Svétámbara tradícióban az astamangala, vagyis a nyolc kedvező szimbólum egyike. A szimbólum az összes dzsain templomban is szent könyvben megjelenik, a szertartások elején és végén általában szvasztika jeleket rajzolnak rizsből az oltár körül, majd erre helyezik az áldozati felajánlásokat (aszalt gyümölcsöt, édességet vagy pénzérmét). A szvasztika négy ága azt a négy helyet képviseli, ahol a lélek újjászülethet a reinkarnációs ciklus során: szvarga (mennyei bolygók), naraka (pokol), mánusja (az emberek világa) vagy tírjancsa (a növények és állatok világa), mielőtt a lélek eléri a móksát (felszabadulást), miután sziddhává vált, azaz felülkerekedett a születés és halál körforgásán és mindentudóvá vált.

A jógászana gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

A jógászanában a lótuszra vonatkozó minden aktív elengedés-technikai szabályt alkalmazni kell, vagyis a combok kifelé forgatása után behelyezzük a lábainkat lótuszpozícióba, majd enyhe befelé forgatással semlegesítjük az erőfeszítést, illetve igyekszünk közelíteni a combokat egymáshoz, és a lábfejeket beljebb nyomni a csípőhajlatba. Minden olyan pózt, melyben a törzsünket ráhajtjuk a lótuszban lévő lábakra (így a jógászanát is), csak akkor gyakoroljunk, ha a talpak már ténylegesen beérnek a csípőhajlatba, és a térdeink közben nem feszülnek.

A térdek felemeléséhez aktiválni kell a csípőhajlító izmokat, de amikor a kezeinkkel biztosítjuk a térdek helyzetét a hónaljunk alatt, a csípőhorpaszt már ellazíthatjuk. Ugyanakkor a karok aktivitását használjuk arra, hogy a törzsünket minél közelebb húzzuk a lábakhoz és ugyanakkor egyenesítsük a gerincet és nyújtózkodjunk felfelé. Minél jobban összesimul a törzs és a lábak, annál kevesebb erőfeszítéssel meg fogjuk tartani az egyensúlyt. A haladó pózok esetében a szthira-szukham ászanam elv megvalósítása (vagyis az, hogy a póz szilárd és könnyed legyen, és mentes legyen a megfeszítés-ellazulás kettősségétől) sok gyakorlást igényel.

A jógászana B változat végrehajtásával befelé rotáljuk a felkarcsontokat, de amikor a tenyereket betettünk a fenekünk alá, ellazíthatjuk ezt a befelé rotáló erőfeszítést is.

Rávezető változatok

A jógászana hatékony végrehajtásához képesnek kell lenni végrehajtani a lótuszpózt, és különösen annak előrehajlított és kiemelt változatait: jógamúdrászana, kukkutászana, úrdhva-kukkutászana, kárandavászana, pársva-kukkutászana. Azok a pózok, ahol a lótuszban lévő lábaink a hónaljuk alatt vannak, különösen fontos rávezető pózok. Ha mindezeket megfelelő módon begyakoroltuk, akkor a jógászana A változat végrehajtása általában nem fog gondot okozni. A B változatnál fokozatosan sajátítsuk el a kézpozíciót, valamint a kiemelést. Haladó változat: A póz befejezésekor a kivezető vinyászában ne csak úrdhva-kukkutászanáig emeljük a térdeinket, hanem lótusz-kézenállásig, majd ott bontsuk. Ha még nagyobb kihívásra vágyunk, akkor az előreugrásnál is kiemelhetjük magunkat kézenállásba, majd ott betehetjük a lábainkat lótuszba, és lassan leereszkedhetünk úrdhva-kukkutászanába, majd onnan az ülőcsontokat a talajra engedve egyből felvehetjük a pózt.

Egészségügyi hatások:

Tisztítja és tonizálja a májat és a lépet

Erősíti a méhet és a végbelet

Aktiválja az alsó csakrákat

Megszünteti az inkontinenciát és a székrekedést

Megnyitja a csípőt

Erősíti a veséket

Elősegíti a méregtelenítést

Szabályozza a vérnyomást és javítja a vérképet

Erősíti a csontokat

Ellenjavallatok: a csípő, térd és a boka sérülései, váll- illetve csuklóproblémák, terhesség, menstruációs görcsök.

A bídzsa-mantrák jelentősége

Mielőtt továbbmennénk a mantrák értelmezésének megismerésében, érdemes foglalkozni egy kicsit a bídzsa-mantrák fogalmával. Gregor Maehle már írt erről a csakrákhoz kapcsolódó bídzsa-mantra szótagok kapcsán, de most szélesítsük ki egy kicsit az erről szóló megértésünket!

A védikus tradícióban a bídzsa-mantrákat az elménk érzékelő, felfogó és transzformáló képességének kiterjesztésére használjuk a hangvibráció ereje által. A mantra szó két szótagból áll: man (elme) és tra (felszabadítani), vagyis a mantra szó szerinti fordításban úgy értelmezhető, mint "elme-felszabadító hangsor". A bídzsa szó magot jelent. A bídzsa-mantra tehát egy mag-mantra, vagy tő-mantra, mely egy szótagból áll. Ezek a szótagok nehezen fordíthatók le konkrét fogalmakká, mivel isteni energiákat, minőségeket, potenciákat képviselnek. A bídzsa-mantrák éneklése nagy átalakító erővel hat, és elősegíti az emberi fejlődést, növekedést fizikai, érzelmi és spirituális szinten. 

Ahhoz, hogy valóban megértsük a bídzsa-mantrák transzformációs erejét, meg kell értenünk, hogy a hang bármely formája az univerzumban rezgés-energiát képvisel. Az emberi beszéd és szavak hangrezgések kombinációiból állnak, melyek mindegyike bizonyos frekvencián rezeg. A védikus szövegek és a kvantumfizika legújabb kutatásai is arra a következtetésre jutottak, hogy az egész univerzum a kozmikus hangenergiából jött létre, melyet a fény és hőenergia követett, majd kialakultak az élő szervezetek. A hangvibráció tehát szoros kapcsolatban áll a pránával, vagyis az életenergiánkkal. 

Az ájurvédában és a jógában, illetve a védikus spiritualitásban a különböző egyszótagú bídzsa-mantrákat az emberi test, elme és lélek harmonizálására és fejlesztésére használják. Minden egyes testrészünk és sejtünk bizonyos ritmusban és frekvencián rezeg, és amikor a különböző rendszereink egyensúlyban és összhangban vannak, akkor tökéletes harmóniát és egészséget élünk meg. Másfelől, az egyensúly felborulása mentális, fizikai vagy érzelmi betegséghez vezet.  A hangterápia nagyon hatékonyan helyreállítja a felborult egyensúlyt és megfiatalítja minden egyes sejtünket, mivel azok dominánsan vízből állnak, és nagyon jól rezonálnak a hangra. A bídzsa-mantrák hangrezgései ugyanakkor nagy hatással vannak a légzésre, a pránára, az agyhullámokra és az elmére, az érzelmeinkre is. Nem utolsó sorban pedig, a bídzsa-mantrák által képviselt spirituális energiák a lelkünk fejlődését és öntudatra ébresztését is elősegítik. 

Az alábbiakban egy felsorolást adok a legfontosabb bídzsa-mantrákról, és az általuk képviselt istenségekről és potenciákról. Természetesen érdemes mindegyiknek külön utánaolvasni, mivel a részletes ismertetés nem fér bele egy blogbejegyzésbe.

ॐ auṃ/oṁ - Brahman (az Abszolút Igazság, az Elsődleges Létező), ágjá csakra
ऐं aiṃ - Szaraszvatí (a Tudat, illetve a tudás istennője)
ह्रीं hrīṃ Máhámájá - Bhuvanésvarí (az Illúzió, az anyagi teremtés, anyagi energia istennője)
श्रीं śrīṃ - Laksmí - (a szerencse istennője, a Létezés és annak szükségletei)
क्लीं klīṃ - káma-bídzsa, vagyis a vágy mag-mantrája (Rádhá és Krisna, vagy Kálí)
क्रीं krīṃ - Kálí istennő, az idő, változás és elmúlás energiája
दुं duṃ - Durgá - aki védelmez, de ugyanakkor fogva is tart az anyagi lét börtönében
गं gaṃ - Ganésa, a boldogság adója
ग्लौं glauṃ Ganésa, a boldogság adója
हौं hauṃ - Síva - a védelmező
हुं huṃ - Csandabhairaví Kavacsa Bídzsa - védőpajzs
हूं hūṃ - Mahákála Kurcsa Bídzsa - védelmező mag-mantra
ह्रूं hrūṃ - Kálarátrí - Durgá védelmező alakja
ह्रुं hruṃ - Vaivaszvata (Vivaszván, a Nap fia) - védelmez a tudatlanság és erkölcstelenség ellen
लं laṃ - Prithví - Föld (múládhára csakra)
वं vaṃ - Varuna - Víz (szvádhisthána csakra)
रं raṃ - Agni - Tűz (manipúra csakra)
यं yaṃ - Váju - Levegő (anáhata csakra)
हं haṃ - Síva - Éter (visuddhi csakra)
सौः sauḥ - Síva-Sakti (férfi és női princípium, kozmosz és szív, makrokozmosz és mikrokozmosz, Legfelsőbb Lény és egyéni lény (egó)
फत् phat - Vidjuddzsihva Asztra Mantra (villmányelv - fegyver mantra)
स्वाहा svāhā - Szváhá (Agni felesége) - felajánlások az áldozati tűzbe ("felajánlom magamat")
क्श्रौं kśrauṃ - Naraszimha (oroszlánfejű istenség, védelmet és boldogságot ad)
हस्कफ्रें haskaphreṃ - Ánanda Bhairava - Guru (védelmet és inspirációt ad)

(Általában fonetikus átírással szoktam megadni a szanszkrit mantrákat, itt azonban a szokásomtól eltérően, és a pontosság kedvéért meghagytam a nemzetközi diakritikus átírási rendszert.)

Hatalom és etika

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Az egyén számára fontos a manipúra feltöltése pránával, ha egy embercsoporthoz vagy közönséghez fordul, amikor meg akar győzni valakit, amikor üzleti döntéseket hoz, egy cég igazgatótanácsi ülésén vesz részt, amikor jogi ügyekkel foglalkozik, amikor műtétet vagy egyéb orvosi tevékenységet végez, katonai egységet vezet, ételt eszik vagy emészt, politikai tárgyalásokat végez vagy üzleti ügyeket intéz, és számos tudományos tevékenység, például tanulás során. Meg kell jegyezni, hogy önmagában az, hogy pránát tudunk juttatni a manipúrába, nem határozza meg, hogy ezeket a képességeket etikusan fogjuk-e használni, vagy sem. A társadalom arra támaszkodik, hogy az emberek bizonyos százaléka aktiválja a manipúrát; máskülönben nem képes funkcionálni, még kevésbé virágozni. Az aktív manipúrával rendelkezők automatikusan vezetői státuszba fognak kerülni és rányomják bélyegüket a társadalomra. Elengedhetetlen azonban, hogy a manipúra erejét etikai szabályoknak vessük alá. Patandzsalí etikai kódexe az asztéja (nem-lopás) és aparigraha (a mohóság kerülése) jamákon keresztül szabályozza a manipúra csakrát. A kereskedők esetében a nem-lopásba beletartozik a tisztességes profitszerzés, de nem a nyerészkedés. Egyes idealisták elképzelése, hogy a profit bármilyen formája etikátlan, nem reális. Mert, ahogy Mózes törvénye kimondja: "Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!". (1. Korinthusi 9.9). Ha senkinek nem lenne szabad profitra szert tennie, akkor a társadalmunk még mindig a középkorban lenne.

Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a Vatikán egyetért azzal, hogy határt kell szabni a profitnak, mivel nemrégiben halálos bűnnek kiáltotta ki a tisztességtelen vagyont. Meg kell azonban jegyezni a felettébb vagyonos emberek védelmében, hogy az utóbbi időkben egyre több vagyonos ember végez olyan mértékű jótékonysági tevékenységet, ami megegyezik vagy meghaladja a vagyoni helyzetét, Benedek pápa időszerű emlékeztetőjének köszönhetően, vagy attól függetlenül. Ez azt jelenti, hogy elmozdultak a manipúrától, és elkezdték megnyitni a magasabb csakráikat is. A mohóságtól való mentesség a megvesztegetés elkerülését is jelenti. Manapság nagy konszernek gyakorolnak befolyást a politikára adakozás, lobbizás stb. által, gyakran olyan mértékig, hogy a befolyásuk már egyfajta árnyék-kormányt alkot. Ez a manipúra befolyásának egyik sötét oldala.

A manipúrával kapcsolatos érzék a látás. Ez a tűz-csakra. A látás a fénytől függ, mely által a kép a retinára vetül, majd az agyba kerül. A fény bármilyen formája, legyen az a Nap által sugárzott, a Hold által visszatükrözött, vagy mesterséges fény, nem más, mint a tűz kontrollált formája. Az analitikus intelligencia is ennek a csakrának a funkciója, ezért van fontos szerepe a manipúra csakrának a tudományos gondolkodásban. Az intelligencia ereje a tűz egyik formája, vagyis az emésztési tűz egy magasabb oktávja. Ahogy a Nap fénnyel árasztja el a földet, ugyanúgy világítja meg az intelligencia tüze azokat a dolgokat, melyekről eddig tudatlanok voltunk."

Ganésa-mantra

Visszatérünk a mantrákhoz, melyeket a legutóbbi workshopon énekeltünk. Ganésát, az elefántfejű istenséget mindenki ismeri. 

Ganésát a jólét, bölcsesség és jószerencse istenségeként ismerik. A Legfelsőbb Lény azon potenciáját képviseli, mely eltávolítja az akadályokat és sikerre viszi célkitűzéseinket. A hagyomány szerint minden vallásos szertartás az Úr Ganésa imádatával kezdődik. Úgy tartják, hogy az Úr Ganésa minden erényes tulajdonsággal és sikerrel megáldja a híveit. Amikor belső spirituális elhatározásra jutunk, imádkozhatunk az Úr Ganésához, hogy megkapjuk a spirituális potenciát a szándékaink sikerre viteléhez. Az Úr Ganésa eltávolítja az akadályokat, és anyagi, valamint lelki bőségben részesíti híveit. 

Mint minden istenséget, Ganésát is számtalan mantrával és himnusszal szokták imádni, de a legfontosabb és legismertebb a Ganésa mahá-mantra:

Óm Gam Ganapatajé Namaha

Óm - az univerzális hangrezgés, a Védák első mag-mantrája
Gam - Ganésa potenciájának mag-mantrája
Ganapatajé - Ganapatinak (a hívei urának)
Namaha - hódolat felajánlása

Most nézzük meg, hogy milyen hatásai lehetnek e mantra éneklésének:

Az akadályok eltávolítása: Minden hindu hívő az Úr Ganésát imádja, mielőtt bármilyen új tevékenységbe fog. Úgy tartják, hogy sikert érnek el bármiben, amibe belekezdenek, ha előtte elégedetté tették az Úr Ganésát. Ő el fogja távolítani az akadályokat a siker útjából.

Lelki látásmód: Az Úr Ganésa egyik felesége Sziddhi (lelki erő vagy különleges képesség). Úgy tartják, hogy Ganésa imádatával spirituális látásmódra és tökéletességre tehetünk szert. Ganésának azt a formáját, amikor az ormánya jobbra fordul, Sziddhi-vinájakának (a lelki tökéletesség adományozójának) nevezik.

Intelligencia: Ganésa másik feleségét Buddhinak nevezik, és az intelligenciát, bölcsességet, megkülönböztető képességet jelenti. Az Úr Ganésa bölcsességet is adhat, Az elefánt-fej is a bölcsesség szimbóluma. A tradíció szerint az Úr Ganésa jegyezte le a 100 ezer versből álló Mahábhárata eposzt, mely az emberiség eddigi leghosszabb eposza. 

Gazdagság: Ganésa egyik felesége Riddhi, a jólét istennője. Az Úr Ganésa imádata jólétet és bőséget idézhet elő az életünkben.

A büszkeség legyőzése: Az Úr Ganésa imádatát tartják a legjobb módnak a hiúság, önzőség  és büszkeség legyőzésére. Ganésa az anyagi univerzum képviselője is egyben, annak végtelenül változatos megnyilvánulásaiban. 

Az érzelmek legyőzése: Ganésa egy baltát tart bal felső kezében, amely arra utal, hogy el kell vágnunk az anyagi ragaszkodásainkat. Jobb felső kezében egy lótuszt tart, amely arra utal, hogy úgy kell élnünk az életünket, hogy ne befolyásoljon az anyagi érzelmek hullámzása. 

Az egó feladása: Ganésa imádatával megszabadulhatunk az egónktól. Az egér, melyet az Úr Ganésa szállítóeszközének tekintenek, a lábai mellett ül. Ez arra utal, hogy csak akkor válhatunk tökéletessé, ha legyőzzük az egónkat. 

A tudás alkalmazása: Ganésa úgy ül, hogy a jobb lába a bal fölött van. Ez arra utal, hogy ha sikeres életet akarunk élni, akkor a tudásnak és racionalizmusnak (melyet a jobb oldal képvisel) kontrollálnia kell az érzelmeket (bal oldal). 

A Pránava képviselője: A Pránava az Ómkárára, vagyis az Óm szótagra vonatkozik, mely minden védikus mantra magja és kezdő szótagja. Ganésát a pránava képviselőjének és így a védikus tudás letéteményesének is tartják.

A manipúra és a vezetői képességek

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Mivel a manipúra az agni - az emésztési tűz székhelye, mely felépíti a testünket az ételből kinyert építőkövekből - ez a csakra az egészség és az orvoslásról szóló tudás székhelye is. Patandzsalí, az ájurvéda (a védikus orvostudomány) egyik letéteményese, azt mondja, hogy a manipúra csakrán meditálva szerezte az orvostudománnyal kapcsolatos ismereteit (Jóga-szútra 3.29)Az egészségi állapotunk szintén közvetlen összefüggésben áll az agnink erejével. Ha az agni erős, a szervezet sokféle betegséget le tud győzni, semlegesíteni tudja a méreganyagokat és be tudja építeni a tápanyagokat. Ha az agni tisztátalan és károsodott, akkor pittának nevezik, és az egészség akadálya lesz, mint ahogy a másik két dósa, a váta és a kapha is. A jóga nem a három dósa egyensúlyéra törekszik, mint az ájurvéda, hanem azok kivezetésére.

A beépítés/megszerzés/felhalmozás másik formája a vagyon. A manipúra azt jelenti, hogy "a drágakövek városa", és bár az eredeti értelmezés valószínűleg az agni izzására vonatkozik, a vagyonra is utal, és meg kell jegyezni, hogy a szanszkrit manipúra szóból származhat az angol "money pool" (pénzforrás) kifejezés is. A manipúra felelős a kereskedői és vállalkozói képességek kifejlesztéséért. Minél nyitottabb a manipúra csakra, annál jobban meg tudjuk állni a helyünket a modern kapitalista társadalomban. A vezetői képességek kifejlesztésében is fontos szerepet játszik, mivel az emberszabású agytekervényeinkhez kapcsolódik. Az emberi társadalomban a vezetői szerepet dominánsan a non-verbális kommunikáció határozza meg, amelyet emberszabású őseink is használtak a vezetőik kiválasztása során. Míg a múládhára a hüllő-agyunkat képviseli, a szvádhisthána pedig az emlős-agyunkat, a manipúra már a komplexebb, emberszabású majmokéhoz hasonló agyfunkciókhoz köthető. A főemlősök nem csupán nyers erő által választják meg a vezetőiket. Kiderítették, hogy az emberekhez hasonlóan az emberszabású majmok vezetőinek a legmagasabb a szerotonin-szintje, mely hormon az örömérzetet határozza meg. Amikor a hierarchia alján álló majmoknak szerotonin-injekciót adtak, gyorsan felküzdötték magukat a csúcsra, még sokkal nagyobb ellenfelekkel szemben is. Néhány nap múlva azonban, amikor a szerotonin-szintjük visszaállt, ismét a kupac aljára kerültek.

A meggyőző beszéd és a nyelvi készség, mint vezetői tulajdonság, szintén a manipúrához kapcsolódik, és természetesen van jó és rossz oldaluk is. Érdemes észrevenni a manipúra és a"manipuláció" szavak hasonlóságát. A nagy katonai, üzleti és politikai vezetők erős szoláris pránával és aktív manipúra csakrával rendelkeznek. Ha bármilyen összetett feladat formájában szeretnénk szolgálni az emberi társadalmat, elengedhetetlen, hogy aktiváljuk ezt a csakrát. Ha a manipúra zárva van, és a magasabb csakrák vannak nyitva, akkor látóvá válhatunk, de nem fogunk tudni vezető szerephez jutni a társadalomban - keresztül fognak lépni rajtunk. Az inaktív manipúra csakrához gyakran társul az áldozat-szerep, míg az aktív manipúra, ha zárt szívcsakrával párosul, az uralkodó hajlamot erősíti. A múltban sokszor elnyomták a nőket azzal, hogy a szívcsakrájuk megnyitására és az együttérzésre biztatták őket. Ha az ilyen nő párja egy aktív manipúrával és zárt szívcsakrával rendelkező férfi, a nő alárendeli magát neki és az életét a férfi szolgálatának áldozza fel."

Béke

Múlt szombaton tartottam a Csandra-kramát (Hold-sorozatot) és utána hangfürdőt, valamint mantráztunk egy jó fél órát közösen a résztvevőkkel. Ezt úgy kell elképzelni, hogy viszonylag rövid szanszkrit mantrákat osztottam ki egy papírlapon, és mindegyiket elénekeltük 108-szor egy egyszerű dallammal, közben pedig játszottunk is a hangszereken, amelyeket a hangfürdő során használtam. Úgy gondoltam, hogy megosztok néhány gondolatot az elhangzott mantrákkal kapcsolatban, ugyanis a mantrák recitálása egy meditáció, és minél inkább tisztában vagyunk a jelentéstartalmával, annál jobban tudunk meditálni rajta, miközben énekeljük, és nem gépiesen fogjuk ismételgetni. 

Az első matra, ami elhangzott az Óm Sánti Óm volt. Szeptemberben az Óm mantrát zengettük 108-szor, de az annyira el tud nyúlni, hogy most egy kicsit pörgetősebb változatban énekeltük ezt a mantrát. Az Óm mantra jelentéséről már több bejegyzésben értekeztem (Óm mantra, Óm mantra a Jóga-szútrában, Óm mitológiája, Óm éneklése). Most akkor következzen a Sánti szó jelentősége.

Az indiai kultúrában egy szertartás vagy folyamat elején és végén is szokták alkalmazni az úgynevezett sánti-mantrákat. A "sánti" szó békét jelent, és sok mantrában háromszor ismétlik egymás után: sánti, sánti, sánti. Ezt azért teszik, mert a béke nagyon fontos. A háromszoros felosztás mindegyik változatára vonatkozik: a test, elme és a lélek békéje, a test, elme és a beszéd békéje, vagy pedig a belsőnkben, a környezetünkben és a ránk ható erőkben keressük a békét. Ezek az erők mind isteni erők, akár a természet erőiről van szó, akár a félistenek vagy a Legfelsőbb áldásáról, jóindulatáról vagy éppen haragjáról. 

Miért fontos a béke: A Jóga-szútra szerint a jóga célja az elme hullámzásainak megszüntetése, vagyis az elme megbékítése, a gondolatok folyamának felfüggesztése. Ezáltal megszűnik minden zavaró hatás, ami eltereli a figyelmünket a Most-ról, és így zavartalanul tudunk meditálni, vagy koncentrálni bármilyen feladatra, amit szeretnénk végrehajtani. A béke tehát alapvető feltétele annak, hogy bármilyen erőfeszítésünk hatékony és sikeres legyen. 

Hogyan érhetjük el a békét? Ez is egy fontos dolog, mivel nem tudunk csak úgy a semmiből békét varázsolni a lelkünkbe és magunk köré. Az igaz, hogy az ember meg tudja tanulni irányítani a reakcióit a felmerülő különböző élethelyzetekre, de ez is egy fáradságos folyamat, és ehhez is szattvikussá kell tenni a személyiségünket. A jóga tanításában viszont alapvető gyakorlatnak számít az ahimszá, az erőszakmentesség gyakorlása. Ennek az a jelentősége, hogy ha mi nem bántunk másokat, akkor minket sem fognak bántani. persze a múltunkból fakadó visszahatások még előjöhetnek az életünk során, akkor is, ha már egy ideje minden téren törekszünk az erőszakmentességre. Tehát ha a jelentben gyakoroljuk az erőszakmentességet azzal, a jövőnkre nézve hozunk létre kedvezőbb helyzetet a jóga gyakorlásához. 

Jógászana A, B

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Jógászana (A jóga póza)

Dristi: nászágrai (orrhegyre)

A hátrahajlító blokk után megérkeztünk az ülő pózokhoz. Az első ülőpóz a lótuszülés továbbfejlesztett változata, az első sorozat garbhapindászanájához hasonló póz. Az ülő pózok között a lótuszülés a legfontosabb és egyben a legnehezebb is, de mivel az már az első sorozattól kezdve szerepel a gyakorlásban, itt egy egyensúlyozó változat fog sorra kerülni, utána pedig két egyszerűbb póz, a szvasztikászana és a sziddhászana. A garbhapindászanától eltérően itt nem a térdhajlatok alatt dugjuk át a kezeinket, hanem az A pozícióban a lábaink körül kulcsoljuk, és imatartásba helyezzük a kezeinket, míg a B változatban a csípők mellett a talajra helyezzük őket, vagy a hátunk mögött igyekszünk kulcsolni.

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre dandászanába.

Astau: Kilégzésre hajtogassuk be a lábainkat lótusz-pozícióba, emeljük a térdeinket a mellkashoz, és a könyökeinket lefelé tolva helyezzük a tenyereket imatartásba úgy, hogy a térdeink a hónaljunk alatt legyenek. Végezzük el öt mély légzést a pózban (jógászana A).

Nava: Kilégzésre bontsuk az imatartást, majd forgassuk befelé a kézfejeinket, és helyezzük a tenyereinket a talajra a csípők alatt vagy mellett. Végezzünk el ismét öt légzést a pózban (jógászana B). Alternatív változatként megpróbálhatjuk kulcsolni az ujjainkat a derekunk mögött, de ez csak bizonyos anatómiai arányokkal rendelkező és nagyon vékony gyakorlóknak fog sikerülni. Ha nem érnek össze az ujjaink, akkor érdemes az eredeti változatot gyakorolni.

Dasa: Belégzésre forgassuk előre a tenyereket a csípők mellett, majd a térdeket továbbra is a hónaljban tartva, emeljük ki magunkat úrdhva-kukkutászanába.

Ékádasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Trajódasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

A viparíta csakrászana hatásai

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Egészségügyi hatások

Tonizálja és erősíti a karokat, lábakat és a törzset

Masszírozza a hasi szerveket: vese, máj, hasnyálmirigy

Tonizálja a tüdőt és a szívet

Serkenti a pajzsmirigy, agyalapi mirigy és a tobozmirigy működését

Kiegyensúlyozza a hormonháztartást és a nemi szervek működését

Jó hatással van az emésztésre

Elmulasztja a fejfájást és a vállfájdalmat

Csökkenti a menstruációs izomgörcsöket

Csökkenti a hátfájást

Jó hatással van az asztmára, migrénre, stresszre és a szorongásra

Jó hatású terméketlenség esetén

Csökkenti a csontritkulást

Ellenjavallatok

Deréktáji vagy gerincfájdalmak

Hátsérülések esetén a leérkezéskor történő becsapódás miatt nem ajánlott

Szívpanaszok, magas vagy alacsony vérnyomás

Magas szemüregi nyomás, zöldhályog

A nyaki gerincszakasz sérülései

Hasi vagy lágyéksérv

Porckorongsérv vagy gerinc-sérülések

Túlzott merevség

A póz végrehajtásának feltétele az, hogy a gyakorló önállóan végre tudja hajtani a hidat és a hídból felállást/hátraereszkedést, illetve a fal nélküli kézenállást és skorpió-kézenállást. Ha az ízületei túl merevek ehhez, akkor rávezető hátrahajlító pózokat kell gyakorolni a viparíta-csakrászana helyett. Az első próbálkozásokat mindenképpen érdemes tanári segédlettel végrehajtani.

Előrevisznek-e az emlékeink?

Visszagondoltam a Re-alive című filmre, ami arról szólt, hogy a főszereplőt lefagyasztották, majd ötven év múlva újraélesztették és kapott egy bionikai cuccokkal feltuningolt testet a régi rákos teste helyett. Erről már volt egy bejegyzés, viszont most egy olyan témáról szeretnék írni, amit a fim remekül illusztrál: az elmékekről. A filmben a főhős visszaemlékezett "előző" élete minden egyes részletére, és mivel az életében szereplő fontos személyek már mind meghaltak, rendkívül magányosnak érezte magát. Ez is mutatja, hogy mennyire meghatároznak bennünket az emlékeink, a közösen szerzett élmények, tapasztalatok. Ha egy nap felkelnénk, és mindent elfelejtenénk, ami eddig történt velünk, akkor nem igazán tudnánk, hogy kik is vagyunk, mivel a testünkkel, az elménkkel és a testünkben átélt, az elménkben lenyomatot képző emlékeinkkel azonosítjuk magunkat.

A film végén a főszereplő öngyilkos lesz (legalábbis ő azt hiszi), de azután még egyszer újraélesztik, másodszorra azonban már nem követik el azt a hibát az orvosai, hogy visszaadják neki az összes emlékét. Így tulajdonképpen új életet kezdhet, de a kívülállók számára mégis úgy tűnik, hogy visszahozták a halálból, mivel a teste a régire hasonlít. 

Az elménk minden egyes élményt, benyomást rögzít, amit valaha átéltünk. Nem csak ebben de számtalan előző életünkben is. Persze, minél régebbi egy emlék, annál nehezebben tudjuk felidézni, ez még a jelen életünkben is igaz a gyermekkorunkra. Nekem valahol 3-4 éves köröm környékéről vannak még meg az első emlékeim, de nem sok. Már gyermekkoromban is eléggé befelé élő ember voltam, annak ellenére, hogy a környezetem meglehetősen extrovertáltnak és középpontban lévőnek tart. 

Persze az emlékek (szamszkárák) már a létrejöttük pillanatában szubjektív színezetet kapnak, tehát az elménk már akkor is megszűri az érzékszervekből bejövő információt. A szamszkárák  azután bekerülnek a tudatalattiba, hiszen nincs szükség rájuk minden pillanatban. Amikor próbálunk visszaemlékezni egy múltbeli esemény részleteire, akkor rángatjuk elő a lenyomatot a tudatalattiból, néha sikerrel, néha nem. Viszont egy emlék felidézésekor az elme tovább színezi azt, tehát az aktuális, vagy az emlék létrejötte óta eltelt benyomásokból kialakult vászaná (feltételekhez kötött természet) algoritmusa alapján ismét feldolgozza és interpretálja azt. Ennek persze jó oldala is van, hiszen a múltbeli eseményeket már nem tudjuk meg nem történtté tenni vagy megváltoztatni, és annak karmikus visszahatásait sem helyezhetjük hatályon kívül. Viszont megváltoztathatjuk a viszonyulásunkat hozzá, "feldolgozhatjuk a traumát", ahogy a pszichoterápiában mondják. Ennek van jelentősége a jelenlegi feltételekhez kötött reflexeink módosításában.

Mi történik, amikor meghalunk, majd újjászületünk egy következő testben? Nagyjából ugyanaz, mint a Re-alive film végén, vagyis az előző életünkkel kapcsolatos emlékek mélyre kerülnek a tudatalattiban, és általában nem tudjuk felidézni őket. Persze állítólag léteznek rá módszerek, például a reinkarnációs hipnózis, vagy a meditatív állapotban végzett reinkarnációs utazás, de ezzel kapcsolatban két kérdést kell feltennünk: 1. Megbízhatóak-e az ilyen módon felszínre hozott emlékek? 2. Hasznos-e a felidézésük, vagy csupán mentális voyeurködésnek tekinthető?

Az első kérdésre a válaszom bizonytalan, hiszen fentebb láttuk, hogy már az emlékek létrejöttét is mennyi szubjektív vonás kíséri, a felidézésükről nem is beszélve. Vagyis nincs garancia arra, hogy a regressziós technika során felszínre kerülő emlékeket valóban átéltük a múltban, vagy valóban úgy, ahogyan azok felidéződnek. Könnyen meglehet, hogy ezen emlékek egy részét az elme a terápia közben gyártja le a jelen életünkben szerzett benyomások (olvasmányok, filmek, kalandok stb.) alapján. Ezt persze valamennyire le lehet ellenőrizni, de ne feledjük, hogy az elme bármikor képes olyan fantazmagóriák összeállítására, mint amilyeneket az álom közben szokott produkálni. Az érzékszerveink által nem elérhető információkat éber állapotban, bizonyos meditációs technikákkal meg lehet szerezni ugyan, de ez nem egy könnyű folyamat. 

Van, amikor az így felidézett előző életbeli emlékek nagyon valóságosnak tűnnek, sőt, tovább megyek: bizonyos kutatók utána is eredtek, hogy valóban tényszerűen bizonyítható, korábban élt emberek életéről számolnak-e be ilyenkor a páciensek. Nekem például volt egy ismerősöm, akinél az jött elő, hogy Mozart volt valamelyik előző életében, és valóban le tudott játszani néhány Mozart-darabot anélkül, hogy megtanulta volna ebben az életében, sőt Mozart aláírását is le tudta utánozni (persze anélkül, hogy előtte lecsekkolta volna a levéltárban). Egy másik, asztrológia-vendégem szentül meg volt győződve róla, hogy előző életében ő volt Sztálin. De ne is folytassuk a példák sorát, van erről bőséges szakirodalom. 

A második kérdés az érdekes a számunkra: előbbre visz-e bennünket ezeknek az emlékeknek a felidézése? Személyes tapasztalataim szerint nem igazán, főleg, ha a terapeuta nem egy képzett pszichológus, aki megfelelő terápiás közegben fel tudja oldani a felszínre került traumákat. Ezek újbóli átélése ugyanis nem mindig elegendő ahhoz, hogy az általuk létrehozott feltételekhez kötöttséget megváltoztassuk. Néha csak bűntudatot vagy frusztrációt eredményeznek az ilyen emlékek. A hiba felismerése ugyanis egy első lépés lehet a kijavításához, de önmagában nem elegendő. Tovább is kell menni. A probléma viszont ott van, hogy a "hivatalos" pszichoterápia nem igazán hisz az előző életekben, és ezért csak a gyermekkori, vagy legfeljebb magzati traumákra igyekszenek visszavezetni mindent. Viszonylag szűk azon szakembereknek a köre, akik ismerik a reinkarnáció törvényeit, vannak megbízható és biztonságos módszereik az előző életbeli emlékek felidézésére, és megfelelő segítséget tudnak nyújtani a felmerülő traumák kezelésében. 

Ha nem találunk egy ilyen szakembert, akkor nem biztos, hogy érdemes megbolygatni azt, amit a Természet a tudatalattinkba süllyesztett. A múlt helyett jobban járunk, ha a jelenre koncentrálunk, és tudatosítjuk a mindennapi döntéseinket, valamint felelősséget vállalunk rájuk. A múltból hozott karmánkkal kapcsolatban elegendő, ha sejtéseink vagy megérzéseink vannak, bár az asztrológia némileg segíthet belelátni abba, hogy mi várható, milyen karmikus visszahatások fognak megérni és ránk zuhanni az életünk következő éveiben. Mindazonáltal sose feledjük, hogy nem áldozatok vagyunk,még ha el is szenvedjük a múltbeli hülyeségünk következményeit. A magunk sorsának a kovácsai vagyunk, szabad akarattal rendelkező személyek, akiknek az a célja, hogy egyszer megszabaduljanak a karma béklyói közül. Hogy ezt milyen eszközökkel érhetjük el, arra majd a következő blogbejegyzésekben térünk ki.

A manipúra csakra jelentősége

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

A manipúra hihetetlenül fontos szerepet tölt be a spirituális evolúcióban. Itt van az első alkalom, hogy a Kundaliní viszonylag stabil helyzetbe tud kerülni, míg a két alsó csakrában instabil, és könnyen visszaeshet. A manipúrát gyakran erő-csakrának is nevezik, és bár ez nem meríti ki a szerepkörét, mégis találó a elírás. A prána két tárolóhelye közül a szoláris tárolóhely a manipúrában van. Mivel a szoláris prána egyenlő a kifelé ható erővel, az önkifejezés erejével, ennek a csakrának valóban sok köze van a személyes hatalomhoz.

A manipúra az agni, vagyis a tűzelem székhelye is egyben. Az agni általában szennyezett formájában van jelen, mint a pitta, vagyis az emésztés tüze. A jógi arra törekszik, hogí a pittát átváltoztassa elemi tűzzé, mert akkor az agni átalakul az intelligencia tüzévé. Tipikus jóga-gyakorlatok, melyek ezt elősegítik: a naulí, kapálabhátí, a báhja (külső) uddíjána, a külső kumbhaka (légzésvisszatartás), a jóga-meditáció és a szent szövegek tanulmányozása. Pránikus nyomás által (vagyis az apána-váju, a lefelé mozgó életlevegő felfelé fordításával, felemelhetjük a Kundalinít a manipúra csakrába, ott pedig összekeverjük az agnival. Innen fölfelé pedig a tűz és levegő útjának nevezik a gyakorlást. A jógik javaslata az, hogy innen a tűz és a levegő segítségével emeljük tovább a Kundalinít.

A manipúra csakra kulcsszavai és funkciói a megszerzés, felhalmozás, és a feldolgozás. A manipúra a prána, vagyis a test erejének fizikai raktára. Ez nem csak az ételt, hanem a vagyont, hatalmat és a legtöbb olyan dolgot jelenti, amelyet be tudunk fogadni, meg tudunk szerezni és fel tudjuk halmozni. Ha a pitta, az ebben a csakrában elhelyezkedő metabolikus tűz akadályba ütközik, akkor falánkká válhatunk, vagy elefánt-nagyságúra hízhatunk. Nem csak fizikailag, de a gazdasági vagy politikai szinten is elefánt-méreteket ölthet valaki. Pozitívabb értelemben véve, ez a csakra felelős a prána befogadásáért és tárolásáért. A kumbhaka (légzésvisszatartás) során kivonjuk a pránát a visszatartott levegőből, és a manipúrában halmozzuk fel. Nagy segítség, ha képesek vagyunk vizualizálni ezt a folyamatot. Ha a testük sérült részei felé akarjuk irányítani a pránát, akkor tegyük ezt kilégzéskor, és vizualizáljuk, ahogyan a manipúra csakrából árad ki a prána."

A túlzott önbizalom betegsége

Múlt héten arról írtam  hogy ha nem rendelkezünk elég önbizalommal, folyamatosan kételkedünk önmagunkban és pesszimisták vagyunk, azzal korlátozzuk a saját karmikus potenciálunkat. Még ha a karma törvénye adott is, mégis igaz a mondás: mindenki a maga sorsának a kovácsa, bár ezt a megadott szabályok szerint tudjuk csak végezni. A másik véglet persze az alaptalan, túlzott önbizalom, amiről most lesz szó. Logikus, hogy a boldogság útja valahol a kettő között van, ahogy Buddha is mondta, az arany középutat kell keresni.

A túlzott önbizalommal, vagy mondhatjuk egóval rendelkező emberekből is van bőven, ráadásul vannak közöttük sikeresek is. Ha az indiai guruk, vagy istenemberek között körülnézünk, ott is több lesz a mérhetetlen egóval rendelkező szélhámos, mint a valóban alázatos, hiteles szent jógi. Tehát az egó, ha karizmával párosul meglehetősen eladható dologgá válik, főleg a mai felszínes világunkban, ahol az emberek gyakran nem látnak és nem is akarnak a külsőségek mögé nézni, nekik elég a pompa, a népszerűség, és hogy mindenki az ő bálványukkal foglalkozzon. Erre egy remek példa Bikram Choudhury, akinek most már több pert és több millió dolláros pénzbüntetést akasztottak a nyakába, de még mindig képtelen őszintén elismerni, hogy hol hibázott és miként élt vissza a hatalmával. 

A túlzott önbizalommal rendelkező emberek egyik legnagyobb hibája, hogy elvágják magukat a környezetük visszacsatolásaitól. Még ha értesülnek is arról, hogy kinek mi a véleménye róluk, fittyet hánynak rá, azzal érvelve, hogy az illető csak irigységből és rosszindulatból fogalmazott meg egy negatív véleményt. Persze minden sikeres embernek vannak irigyei, de vannak jóakarói is, akik azt szeretnék, hogy az illető még sikeresebb legyen és tovább fejlődjön. A túlzott önbizalom azt súgja az embernek, hogy mindenkinél jobb, sőt, tökéletes, így már nincs hová fejlődnie. Amikor pedig hátradől és abbahagyja az önmaga javítására és fejlesztésére tett erőfeszítést, akkor a jellemhibái kezdenek egyre nagyobb méreteket ölteni. De mivel eddig is becsapta magát és hamis képet festett az elméjében önmagáról, ezeket a jellemhibákat is át fogja értelmezni, így egyre messzebb kerül attól az ideáltól, amit ő maga képzel saját magáról, vagy amilyennek mások hiszik, vagy szeretnék látni. 

Senki sem tökéletes. Ennek felismerése és beismerése az első lépés a tökéletesedés felé vezető úton. Persze a tökéletességet nem érhetjük el annak abszolút értelmében, főleg nem anyagi értelemben, csak a spirituális felszabadulás, a megvilágosodás szintjén. De ez is inkább lelki tökéletesség lesz, és nem anyagi. De ugyanakkor tudjuk fejleszteni az anyagi tulajdonságainkat, csiszolni a hibáinkat olyan mértékben, hogy azok ne akadályozzák a fejlődésünket és a kötelességeink végzését. 

A túlzott önbizalom hatására hajlamossá válunk arra, hogy felrúgjuk a kötelességeinket, és ledobjuk magunkról a kontrollt, az elszámoltathatóságot. Így kevésbé hasznos tagjai leszünk a társadalomnak, hiszen csak azokat akarjuk szeretni és magunk körül tartani, aki táplálják az általunk kialakított illuzórikus énképet, és tovább hízelegnek nekünk, fújják az egónkat. Nyilván valamilyen egyéni érdekből teszik ezt, vagy egyszerűen a félelem miatt nem hajlandók konfrontálódni, és tiszta vizet önteni a pohárba. A túlzott egó félelmet is ültet belénk, tudat alatt félünk, hogy valaki kipukkantja a hamis énképünk buborékát, és akkor nem marad semmink, mert már annyira eltávolodtunk a valóságtól. Éppen ezért a túlzott egóval rendelkező emberek mindenkit kontroll alatt és félelemben akarnak tartani, hogy megvédjék magukat az esetleges konfrontációtól. Az ilyen emberek hajlamosak kodependens kapcsolatokat kialakítani és érzelmileg zsarolni, bántalmazni, kihasználni másokat. Ebből a betegségből nagyon nehéz kigyógyulni, általában csak valamilyen komolyabb megrázkódtatás, traumatikus élmény tudja kirángatni az illetőt a hamis énképből, amibe beágyazta magát. Tehát ha úgy gondoljuk, hogy tökéletesek vagyunk, akkor itt az ideje elbeszélgetni azokkal, akikben megbízunk, és akiket a legjobb barátainknak tekintünk, hátha őszintén elmondják a véleményüket rólunk.  

A szvádhisthána csakra lehetséges zavarai

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Ez okból kifolyólag a jógik csak abban az esetben meditálnak kizárólag ezen a csakrán, ha a szexuális funkciójukban zavart éreznek, nem érdekli őket a gyermekeik felnevelése, vagy nem elég elkötelezettek irántuk, vagy ha ehhez a csakrához kapcsolódó bizonyos funkciókat kell végrehajtaniuk. Például egy színész, csapatsportoló vagy előadóművész esetében. A szvádhisthána funkciójának sötét oldala természetesen a nacionalizmus, ami olyan mértékben túlsúlyba kerülhet, hogy az illető az emberiség elleni bűntényekre, például népirtásra vetemedik. A népirtás akkor válik lehetővé, ha a politikai vezetők a hatalmi eszközeikkel visszaélve felébresztik a szvádhisthána destruktív erejét.

Az elzárt szvádhisthánával kapcsolatos problémák mellett ez a csakra főként akkor okoz bajokat, ha a magasabb csakrák el vannak zárva. Ilyenkor az ember erre a csakrára korlátozza a megértését, és „úgy cselekszik, mint egy állat”. Arra is hajlamos lesz, hogy kizárólag a családjával, törzsével vagy nemzetével azonosítsa magát, és nem képes felfogni azt az eszmét, hogy az emberiség egy család, vagy a világ polgárainak eszmeiségét. Ez a veszély nem áll fenn, ha tovább dolgozunk a spirituális evolúciónkon, és sorrendben megnyitjuk a magasabb csakrákat.

Az egyik ok, ami miatt a jógik fontosnak tartják a padmászanát (lótuszpózt), az, hogy automatikus tendenciát hoz létre az energia felemelésére a két alsó csakrából. Eleinte nehéz kikeveredni a két alsó csakra gravitációs mezejéből, mivel tamaszikus természettel rendelkeznek. Ahogy az űrbe kilőtt rakétát is addig kell gyorsítani, amíg el nem hagyta a Föld gravitációs terét, ugyanúgy a jóginak is erőfeszítést kell tennie a spirituális gyakorlatában, amíg az állati ösztönök birodalmát, melyet a két alsó, tamaszikus csakra képvisel, meg nem haladta. A Sakti a tudat gravitációs süllyedését képviseli a durva anyagba, míg ha helyesen állítjuk be a gerincet a padmászanában, aktiválni tudjuk és fel tudjuk emelni a leszálló erő ellentétpárját, a Kundalinít.

Manipúra csakra (köldökcsakra)

Elhelyezkedése: derékmagasságban

Minősége: radzsasz

Eleme: tűz

Érzéktárgy: látvány

Színe: feketés kék, az esőfelhő színe

Szirmok száma: tíz

Mantra: RAM

Jantra: vörös háromszög

A manipúra hihetetlenül fontos szerepet tölt be a spirituális evolúcióban. Itt van az első alkalom, hogy a Kundaliní viszonylag stabil helyzetbe tud kerülni, míg a két alsó csakrában instabil, és könnyen visszaeshet. A manipúrát gyakran erő-csakrának is nevezik, és bár ez nem meríti ki a szerepkörét, mégis találó a elírás. A prána két tárolóhelye közül a szoláris tárolóhely a manipúrában van. Mivel a szoláris prána egyenlő a kifelé ható erővel, az önkifejezés erejével, ennek a csakrának valóban sok köze van a személyes hatalomhoz.