2016. november 30., szerda

Ne szégyelld a testedet!

Egy edzőteremben általában mindenki a testével van elfoglalva. Hiszen a legtöbben azért járnak oda, mert szeretnének jobban kinézni. Néhányan azért, mert tudják, hogy a rendszeres testmozgás elősegíti az egészség hosszú távú megőrzését, és még kevesebben azért, mert szeretnék kitolni a határaikat és kiemelkedő sportteljesítményt elérni. Lehet, hogy eleinte ez csak önmagunkhoz képest lesz kiemelkedő, de ha folytatjuk az erőfeszítést, akkor valóban a legjobbak közé tudunk emelkedni. Ahogy az edzőm mondta, 95% kemény munka, 5% minden más. 

Megmondom őszintén, hogy ezt a harmadik motivációt, de még a másodikat is többre tartom az elsőnél. Ugyanis ha az ember tényleg keményen edz és célokat tűz ki maga elé, akkor a fizikuma is előnyös irányba fog változni, de szerintem ez másodlagos. A mai kultúra és tömegmédia nagyon is a külcsín, a megjelenés irányába vitte a figyelmünket, sokszor azt a benyomást keltve, hogy ha csinos vagy és jól nézel ki, akkor boldog és sikeres leszel, ha pedig valamiért nem nézel ki olyan jól, akkor nem lehetsz boldog és nem érhetsz el semmit az életben. Ez egy hülyeség. 

A testi tökéletlenség elítélését, vagy az amiatti diszkriminációt "body shamingnek" nevezik angolul. Nem tudom, hogy ennek mi a magyar megfelelője, de a lényege az, hogy ha nem nézel ki úgy, ahogy a címlapmodellek, akkor szégyellned kell magad a tested miatt és rosszul kell érezned magadat a bőrödben. Néha ilyen beszélgetéseket is elcsípek: milyen rossz lehet egy 150 cm magas férfinek, biztos nem lesz boldog az életében. Na a testmagasság aztán végképp az a dolog, amiről nem tehet az ember, amennyi jár genetikailag, akkorára növünk. Egy 190 cm magas nőnek ugyanúgy nem kell rosszul éreznie magát a bőrében, mint egy alacsony férfinak. Először is azért, mert nem vagyunk azonosak a testünkkel. Másrészt ez a tényező egyáltalán nem befolyásolja a boldogságunkat, a partnerkapcsolatunkat és általában semmit az életünkben. Legfeljebb annyit, hogy az alacsony férfi nem mindig éri fel a legfelső polcot otthon, a magas nőnek meg néha le kell hajtania a fejét, ha alacsonyan van a szemöldökfa. 

Másik példa: Ha egy nő 120 kiló feletti, az mennyire ciki, még akkor is, ha van két gyereke és boldog házasságban él. Először is számtalan másik nő van, aki ugyan 70 kiló alatt van, de az utóbbi kettő miatt nagyon is megirigyelné a 120 kilós anyukát, másodszor pedig a túlsúly is elsősorban nem esztétikai, hanem egészségügyi kérdés. Vagyis az ember saját maga tehet arról, ha elhízik, és a saját kezében van a lehetőség, hogy le is adja a súlyfelesleget. Erről a témáról már sokat beszélgettünk. De itt sem az a legjobb motiváció, hogy szégyellek a tükör elé állni, és mennyivel jobban fogom érezni magamat 50 kilóval könnyebben, hanem az, hogy a súlyfölösleg leadásával és az egészséges étrend kialakításával javulni fog az egészségi állapotunk is.  

Meg kell tehát szabadulni a testképzavaroktól, mert ezek is a félelem és a mentális kondicionáltság különböző formái. A testünk a lakás, amiben a lelkünk lakik, és ezért rendben kell tartani azt. De meg kell tanulnunk, hogy a boldogságunk nem a testi adottságaink vagy tökéletlenségeink függvénye, hanem a tudatállapotunktól, a bölcsességünktől és a szeretetünk gyakorlásától függ elsősorban. A tökéletlen pedig ugyanolyan szeretetre méltó, mint a tökéletes. 

2016. november 29., kedd

A váltott orrlyukas légzés jelentősége

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"5. Gyakorlat: Váltott orrlyukas légzés

Erről az egyszerű gyakorlatról azt tartják, hogy három hónap alatt képes megtisztítani a nádíkat, ha naponta gyakoroljuk. Ideális esetben közvetlenül az ászana-gyakorlás után végezzük, és még jobb, ha előtte 3-5 percig gyakoroljuk a kapálabhátí kriját. Mindezeket a technikákat és összefüggéseiket részletesen ismertettem a „Pránájáma: a jóga légzése” című könyvemben.

Üljünk a kedvenc meditációs ászanánkba, és zárjuk el a jobb orrnyílást azáltal, hogy a jobb hüvelykujjunkkal befogjuk. Most lélegezzünk be kizárólag a bal orrnyíláson keresztül. A belégzés végeztével zárjuk le a bal orrnyílást, és a jobb kéz gyűrűs- és kisujjával, és engedjük el a jobb orrnyílást. Most fújjuk ki a levegőt kizárólag a jobb orrlyukon keresztül. A kilégzés végeztével ismét lélegezzünk be a jobb orrnyíláson keresztül. A belégzés végén ismét zárjuk el a jobb orrnyílást és lélegezzünk ki a balon keresztül. Ez egy teljes kör. Gyakoroljuk ezt minden nap 10-15 percig, vagy akár 30 porcig is emelhetjük a gyakorlás idejét.

Amikor már megszoktuk a technika végzését, kezdjük el számolni a légzés hosszát. Eleinte mindegyik belégzés legyen ugyanolyan hosszú, mint a kilégzés. Használjunk egy órát vagy metronómot a háttérben, amivel mérni tudjuk a légzések hosszát, és ahogy megszokjuk a technikát, lassítsuk a légzésünket.

6. Fejezet

6. Törvény: A pratjáhárát akkor érjük el, amikor lunáris pránát (amritát) megállítjuk a koponyában

A test, a légzés és az elme szoros összefüggésben vannak egymással, és bár lehetséges egyiket uralni a másik nélkül, javítjuk az esélyeinket, ha mindhárommal egyszerre dolgozunk. E könyv második része megtanítja az elme uralásának technikáját, a rádzsa-jógát. Az, hogy milyen gyorsan fogunk fejlődni benne, persze attól függ, hogy mennyi időt fektetünk bele – és még inkább attól, hogy mennyire hatékonyak az erőfeszítéseink ezalatt. A siker sebessége azonban nagyban függ attól is, hogy a légzésünk és a testünk támogatja és felerősíti az elme irányítására tett erőfeszítéseinket, vagy pedig lekötik az elménket a múlthoz.

Ez a fejezet olyan jóga-technikákat mutat be, melyek abba az állapotba hozzák a testünket és a légzésünket, amely támogatja a mentális erőfeszítéseinket. Ezek a technikák a fordított pózok, és az állapotot, amit előidéznek, amrita sziddhinek nevezzük. Bár a fordított pózokat – főleg a vállállást és a fejenállást – minden jógi ismeri, kevesen gyakorolják annyira komolyan, hogy elérjék az amrita sziddhit. Az alábbiakban elmagyarázzuk az amrita sziddhit, és azt, miként érhetjük el a fordított pózok gyakorlásával."

2016. november 28., hétfő

Szükségünk van-e kollagén-bevitelre?

A kollagén egy fehérje, melynek legalább egy tucatnyi különböző típusa fordul elő az ember szöveteiben, főként a kötőszövetekben. Legújabban a kozmetikai ipar kapta fel, mint a bőr fiatal, üde kinézetének megőrzőjét. A kép természetesen nem ennyire egyértelmű. Egyrészt a szájon át szedhető kollagéntartalmú étrendkiegészítők általában II-es típusú kollagént tartalmaznak, mely a bőrben igen kis százalékban fordul elő a többi kollagénfajtához képest. Tehát a kollagén-kapszulák vagy oldatok szedése nem fog sok mindennel hozzájárulni a ragyogó és ráncmentes bőr kialakításához. Ettől eltekintve az ízületi egészség és egyes autoimmun betegségek, valamint a fájdalomcsillapítás terén egyértelműen hatásos a kollagén kiegészítés alkalmazása. 

Az emberi szervezet elvileg bármilyen fehérjét képes szintetizálni, ha a szükséges aminosavakat megfelelő mennyiségben bevisszük az étellel. A szervezet számára másodlagos, hogy az aminosavak állati vagy növényi eredetű élelmiszerekből származnak, a legfontosabb a megfelelő arány, amiből fel tudja építeni a fehérjéket. A kollagénnel kapcsolatban persze az a helyzet, mint sok más hormonnal és sejtalkotóval: az életkor előrehaladtával a szintézisük mértéke általában csökken. Ennek egyik következménye lehet az idősebb emberek ráncos bőre és gyakori ízületi fájdalmai. 

Az állati eredetű élelmiszerekkel együtt bevitt kollagén sem fogja feltétlenül garantálni, hogy a szöveteink kollagén-szintje megnövekszik. Tehát ha valaki a vegán életformát választotta, nem kell azért felülnie az olyan propagandáknak, miszerint a vegánok hamarabb öregszenek, mint a húsevők. A tapasztalatom igazából azt mutatja, hogy a magas állati fehérjebevitel sokkal jobban öregíti a szöveteket, főleg, ha alacsony mértékű zöldség- és gyümölcsbevitellel párosul. 

Egy Ausztráliában lefolytatott tanulmány például kimutatta az összefüggést a halálozási ráta és a zöldség- illetve gyümölcsfogyasztás mértéke között. Azoknál a 45 év feletti alanyoknál, akik napi legalább fél kiló gyümölcsöt fogyasztottak rendszeresen, a halálozási ráta 0,84 volt, míg a kevés gyümölcsöt fogyasztók esetében 1. A zöldségekkel hasonló volt a helyzet, a 150 g zöldségnél kevesebbet fogyasztók 1-ről indultak, míg a 375 gramm feletti mennyiségű zöldséget fogyasztók 0,93 körül mozogtak. Itt ellenben sikerült kimutatni, hogy azok, akik főtt, párolt zöldségeket fogyasztanak, jobb egészségnek örvendenek, mint akik kizárólag vagy javarészt nyerset. A 275 g fölötti főtt, párolt zöldség fogyasztása esetén a halálozási ráta 0,84-re csökkent. 

Én a magam részéről mindig is mondtam, hogy a nyers ételek túlzott előtérbe helyezése a legtöbb ember emésztőrendszere számára nem megfelelő. Én például kb fele-fele arányban eszem nyers és főtt zöldségeket, illetve a zöldség-gyümölcs arányai is kb fele-fele. De térjünk vissza a kollagén-szintézisre!

Levezettük tehát, hogy a kollagén egy hasznos dolog, főleg az ízületi egészség támogatására. Az egyik növényi eredetű étrendkiegészítő, amit régóta szedek, az MSM (metil-szulfonil-metán), ami szintén csökkenti az ízületi gyulladásokat, az oxidáció mértékét és elősegíti a kollagén-szintézist. Számos olyan növény is van, melyek hasonlóképpen elősegítik a kollagén-szintézist: a káposztafélék, a szójatermékek, a vöröses színű zöldségek és gyümölcsök, a hüvelyesek, a répafélék, a lenmag, a dió, az olívabogyó, a citrusfélék és az avokádó. 

Tehát ha nem erőltetjük a nyers vegánságot, hanem megfőzzük, amit meg kell főzni, és eléggé változatosan étkezünk, akkor nem igazán kell attól tartanunk, hogy vegánként hamarabb megöregszünk, mint húsevő embertársaink, vagy pedig hogy több betegség fog kínozni bennünket, mint azokat, akik nem figyelnek oda az étkezésükre.

2016. november 27., vasárnap

A buddhászana hatásai

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

A buddhászana egy mély csípőnyitó póz. A lábunkat elsősorban a karjaink segítségével juttatjuk a kívánt pozícióba, majd ellazítjuk a csípő körüli izmokat (combközelítő, combhajlító izmok és farizmok. A térd derékszögű hajlításának fenntartásához elég némi izomtónus a combhajlítókban és a négyfejű combizomban. A gerincfeszítő izmokat annyira tartsuk aktívan, hogy ellen tudjunk állni a láb előrehúzó hatásának, és egyenesen tudjuk tartani a gerincet és a nyakunkat. A bal karral némileg rá tudunk nehezedni a jobb bokánkra, de azt sem kell erőteljesen lehúzni. Lazítsuk el a vállövet, nyissuk a mellkast, húzzuk hátra a vállainkat és emeljük fel a fejünket.

Rávezető változatok

A buddhászana végrehajtásához szükségünk lesz az összes ékapáda-sírsászanán alapuló póz megfelelő elsajátításához az első három sorozatból: szuptakúrmászana, ékpáda-sírsászana, dvipada-sírsászana, jóganidrászana, kasjapászana és dúrvászana. Ha megfelelő jártasságot szereztünk ezekben a pózokban, akkor elkezdhetjük annak gyakorlását, hogy a lábszárunkat mélyebbre húzzuk a hátunk mentén, akár egy öv segítségével eleinte. Semmiképpen ne erőltessük a térdünket a póz gyakorlása közben, valamint arra is vigyázzunk, hogy a gerincre nehezedő nyomás ne legyen nagyobb annál, amit a gerincfeszítő izmokkal ki tudunk egyenlíteni. Helyette nyújtsuk a csípő körüli izmokat, és így könnyedebben be tudjuk húzni a lábunkat a gerinc mögé. A póz végrehajtását a combcsont hossza és a combnyak formája, valamint a csípővápa alakja és elhelyezkedése is befolyásolhatja. Egyes embereknél a combcsont hamarabb nekiütközik a medencecsontnak, minthogy a lábszárat le tudnák húzni a lapockákig. Ilyenkor nem szabad erőltetni a póz végrehajtását, mert a csípőízület komoly sérüléseihez vezethet.

Haladó változat

A póz haladó változatában mindkét lábunkat egyszerre húzzuk be az átellenes hónaljak alá, és így a lábszárakat a gerinc mögött keresztezzük. Ezt a pózt DiMario-csomónak nevezik, és az Ashtanga-sorozatokban nem szerepel, csak a hajlékony akrobatikában gyakorolják. A DiMario-csomót leginkább hanyatt fekvésben érdemes gyakorolni, mivel az ülőcsontokon egyensúlyozva még nehezebben tudunk megmaradni benne, mint a dvipada-sírsászanában.

Egészségügyi hatások

Helyreállítja a nemzőszervek hormonális egyensúlyát
Elősegíti az idegrendszer harmonizálását
Oldja a múlt életekből származó karmikus kötöttségeket
Kedvező hatással van légúti allergiák, asztma, cukorbetegség, fejfájás, migrén és menopauzális tünetek esetén
Kedvező hatással van a visszerekre, mivel erősen elszorítja a vérkeringést a lábunkban
Elősegíti az ingerültség és aggodalmaskodás kezelését
Növeli a csípő és a láb ízületeinek hajlékonyságát
Erősíti és mobilizálja a gerincet
Növeli a vér hemoglobin-szintjét
Vérszegénység és remegő végtagos esetén is hasznos
Elősegíti a méreganyagoktól való megszabadulást
Javítja a légzést és az emésztést


Ellenjavallatok: Ülőideg-gyulladás, isiász, csípőproblémák, alhasi vagy lágyéksérv, gerincsérv, a gerincfeszítő vagy a combhajlító izmok gyulladása, térdproblémák, magas vérnyomás, terhesség, menstruáció.

2016. november 26., szombat

Buddhászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:


Buddhászana (Buddha póza)
Dristi: nászágrai (orrhegyre)

A buddhászanával elkezdődik a mély csípőnyitó pózokból álló rész a kartámaszos hátrahajlítások után. Az ékapáda-sírsászanán (a láb nyakba rakásán) alapuló pózokról általában azt tartják, hogy az egó megsemmisítését jelképezik. Buddha tanítása szintén az illuzórikus éntől történő megszabadulás és a megvilágosodás elérését tűzi ki célul.

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre úgy, hogy a jobb lábunkat a jobb karunkon kívül hozzuk előre, ahogy a második és harmadik sorozatban az ékapáda-sírsászanán alapuló pózoknál is tettük. A bal lábat hozzuk előre a két kar között, majd ereszkedjünk le a talajra.

Astau: Kilégzésre helyezzük el a jobb lábunkat a tarkónk mögött. Egy légzésnyi időtartamra helyezzük a tenyereinket imatartásba a mellkas előtt, és egyenesítsük ki a gerincet, valamint a nyakunkat.

Nava: Belégzésre a bal kezünkkel fogjuk meg a bal lábfejünket, és igyekezzünk lejjebb húzni a sípcsontunkat a hátunkon. Tehát a lábszár már nem a nyaki csigolyáknál lesz, hanem a felső háti szakaszon. Ha a jobb kezünkkel a bal hónalj alatt átnyúlva elérjük a lábfejünket, akkor a jobb kezünkkel is húzhatjuk a lábfejet lefelé a hátunk mentén. Ehhez erőteljesen kifelé kell forgatni a combcsontot, és hátrafelé kell húzni a törzs vonala mögé. Ha sikerült lehúzni a lábszárunkat a lapockák fölé, akkor a bal karral nyúljunk hátra a bokánk fölött, és így a jobb lábfejünk a bal hónaljunk alá fog kerülni, Nyúljunk át a jobb kezünkkel a mellkas előtt, és fogjuk meg a bal csuklónkat a jobb kezünkkel a törzsünk bal oldala mellett. Tartsuk a gerincet és a medencét egyenesen és függőlegesen, és végezzünk öt mély légzést a pózban.

Dasa: Belégzésre bontsuk a karkulcsolást., és a jobb lábunkkal még mindig a tarkónk mögött emeljük ki magunkat a két tenyerünkön, a bal lábat minél magasabbra emelve (csakórászana).

Ékádasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Trajódasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Csaturdasa-vimsatihi: Ismételjük meg ugyanezeket a vinyászákat a bal lábbal a hátunk mögött.

2016. november 25., péntek

Mi lett volna, ha...


Tegnap megnéztem egy filmet, az a címe, hogy Mr. Nobody. Nem igazán ragadott magával a film, mint ahogy a Felhőatlaszt sem bírtam végig követni figyelemmel. A mondanivalója, vagy felvetése érdekes volt, körülbelül arról szólt, hogy Nemo Nobody, a főszereplő 118 éves, és az utolsó halandó ember a földön. Már csak napjai vannak hátra, és igyekszik visszaemlékezni az életére, de az élete nem egy végigjárt ösvényként bontakozik ki előtte, hanem az összes válaszútnál, fontos döntési pontnál elágazik a sorsa, és ő mindegyik lehetséges életútra egyszerre tud visszaemlékezni.

A film fő kérdése: vajon helyesen döntöttem-e ebben vagy abban az élethelyzetben? Vajon valóban az én életemet élem-e és nem valaki másét? A film azt is felveti, hogy a valóság, amit látunk csupán egy látszat, de vajon melyik illúziót éljük meg? Van benne valami homályos felvetés arról, hogy a kvantumfizikusok szerint kilenc dimenzió létezik, és ebből csak három a térbeli, a többi hat időbeli. Nemo Nobody látszólag oda-vissza tud közlekedni az időben, például előre meg tudja mondani, hogy kivel mi fog történni, és a halála időpontjával is tisztában van. De amikor bekövetkezik a halála, akkor elkezdi visszafelé élni az életét.

Nos, a párhuzamos idősíkok vagy valóságok elméletéhez nem igazán tudok hozzászólni. Hétköznapi tudatállapotunkban biztos, hogy egyszerre csak egy valóságsíkot tapasztalunk meg, és a többszörös személyiségek legfeljebb időrendi sorrendben, életről életre vándorolva rakódnak az örök lélekre. Az idő megfordíthatóságával kapcsolatban is azt mondja a védikus filozófia, hogy az idő, mint jelenség csak a változó anyagi megnyilvánulások közepette értelmezhető, ugyanakkor a születés-fennmaradás-halál ciklusa nem igazán fordítható meg. Vagyis a megszületett dolgok elkerülhetetlenül a pusztulás felé sodródnak, a pusztulást pedig újabb teremtés követi. Ily módon az idő múlását természetesen nem csak lineáris, de ciklikus, valamilyen módon önmagába visszatérő, vagy spirálisan önmagát ismétlő jelenségként is felfoghatjuk.

Arról is olvashatunk a Puránákban, hogy az univerzum különböző szintjein más-más idősíkok vannak, vagyis az idő relatív múlása eltérő ütemű. Volt a filmben valami űrutazás-szerű jelenet is, de nem volt annyira kidomborítva. A reinkarnáció gondolata szintén hiányzott némileg, pedig sok kérdésre megadja a válkaszt, ami a filmben elhangzik. Ezzel kapcsolatban a karma törvényszerűsége sem volt annyira tisztán bemutatva. 

Volt egy jelenet, amikor a lelkek a mennyországban vagy hol voltak, leszületésük előtt. Miután kiválasztották a szüleiket, a Felejtés Angyalai megérintették a gyermeket a varázspálcájukkal, és az mindent elfelejtett, amit a születése előtt tudott. Nem hinném, hogy minden lélek a mindentudás állapotában leledzik a testetöltés előtt, de az biztos, hogy tudatosabbak örök természetükről, és ezt elfelejtik, amikor belekerülnek az anyagi testbe. Ugyanígy elfelejtjük, vagy a tudatalatti bugyraiba zárjuk az előző inkarnációinkkal és halálainkkal kapcsolatos emlékeinket. A történetben Nemot elfelejtették megérinteni az angyalok, így ő "mindentudónak" született, de ebben az esetben ez nem a lélek vagy az előző életeinek ismeretét jelentette, hanem a jövő ismeretét.

Ezzel a gondolattal zárnám védikus filozófiai eszmefuttatásomat: mindenki kíváncsi a jövőre, és néha örülne, ha tudná, hogy mit rejteget. Persze néha nem állunk készen arra, hogy szembenézzünk a múlt tetteink elkerülhetetlen visszahatásaival. Asztrológiai és filozófiai tanulmányaim során viszont arra jutottam, hogy a jövőbeni események sohasem teljesen rögzítettek, mert számtalan élőlény szabad akaratától függ, hogy mikor mi fog megvalósulni a lehetséges opciók közül. Ha ez nem így lenne, akkor a szabad akarat csak egy jelképes dolog lenne. persze ez sem kizárt, mint ahogy a párhuzamos valóságok sem. de ezeket a dolgokat eléggé nehéz ismeretelméletileg igazolni. 

De a lényeg, amit a film megtekintése után leszűrtem, és ami nagyjából eddig is megvolt: ne azon agyaljunk, hogy mi lett volna, ha az egyik vagy másik múltbeli élethelyzetben másképpen döntünk. A megnyilvánuló karmikus valóság nem lenne se jobb, se rosszabb annál, amit éppen élünk. Mindegyik verzióban körülbelül ugyanannyi a szenvedés és az élvezet, legfeljebb más leosztásban. És a lényeg nem is ez, hogy éppen póruljártunk-e vagy szerencsénk volt-e, hiszen ezek mind látszólagos sikerek és kudarcok. A lényeg abban van, hogy mit tudunk tudatosítani, megérteni egyik vagy másik életszituációból, mennyivel fejlettebb személyiségként lépünk tovább. 

2016. november 24., csütörtök

Az arany középút

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Egy átlagos egészségi állapotú embernél, aki nem stresszel és nincs kitéve szélsőséges éghajlati viszonyoknak, szélsőséges érzelmeknek vagy bármilyen más extrém befolyásoknak, az orrnyílások felváltva 60-90 percig vannak nyitva, ami arra a tényre utal, hogy az agyféltekék dominanciája is általában hasonló ritmusban váltakozik. Minden alkalommal, amikor váltás történik az oldalak között, körülbelül 1-4 percre kiegyenlítődik a két orrlyuk áramlása. Ezt nevezik a szusumná áramlásának. A szusumná áramlása az összekötő elem (szandhi) a bal és jobb orrlyuk között. Ugyanúgy, mint a belégzés és kilégzés, ébrenlét és álom, éjszaka és nappal, álom és mélyalvás, illetve élet és halál közötti kötések, ez a kötés is egy pillanatra felfüggeszti az elmét, mely általában kivetíti a látszat leplét a valóságra. A felfüggesztés e pillanata közben képesek vagyunk átpillantani a szövet durva anyagán, és megpillanthatjuk a mögöttes mély valóságot, a Brahmant. Míg a rövid kötés biztosítja a legkedvezőbb pillanatokat a meditációhoz, a pránájáma legmagasabb célja az, hogy órákra, vagy a mesteri szinten napokra kiterjesszük a szusumná áramlását, hogy képessé tegyük az elmét arra, hogy szilárdan megállapodjon a mély valóságban, abban az állapotban, amit a jóga tárgy nélküli szamádhinak nevez.

Az ídá és a pingalá egyensúlya és végső soron felfüggesztése (ezek a bal és jobb orrlyuk energiacsatornáinak nevei) bevezeti a pránát a központi energiavezetékbe, a szusumnába. Számos jóga-iskola és írás szerint a jobb és bal orrlyuk, a jobb és bal agyfélteke, a paraszimpatikus és szimpatikus idegrendszer, valamint az afferens és efferens idegpályák közötti egyensúly elengedhetetlen fontosságú a misztikus élmény szempontjából, ami elősegíti a spirituális felszabadulás elérését.

Fontos megjegyzés: Amennyire nagyszerű a szusumná áramlása a spirituális állapotok elérésére, annyira haszontalan a világi célok tekintetében. Az olvasónak nem szabad abba a hitbe ringatnia magát, hogy a misztikus megtapasztalások automatikusan anyagi vagyont is biztosítanak. Valójában, ha bármilyen kereskedelmi tevékenységet a szusumná áramlása közben végzünk, akkor jó eséllyel mindent elveszítünk, mert ilyenkor a józan ítélőképességünk is fel van függesztve. De pontosan az elmének ez a felfüggesztett állapota segíti elő a misztikus állapot elérését. A pránájáma segítségével meg tudjuk tanulni, hogy mikor hozzuk elő a misztikus állapotot, és mikor hagyjuk hátra, ha a jobb vagy bal orrlyuk használata megfelelőbb lehet. Az elme és az öt érzék a bal orrlyukon keresztül működik. A prána, a teremtő életerő és az öt cselekvő érzékszerv (helyváltoztatás, fogás, beszéd, nemzés és ürítés) a jobb orrlyukon keresztül fejeződik ki. A tudatot, a tényleges önvalót pedig a központi csatornán keresztül érhetjük el és aktiválhatjuk. Használjuk mindegyiket a megfelelő időben."

2016. november 23., szerda

Kecskemét Grand Prix

Szombaton volt idei utolsó kettlebell versenyünk Kecskeméten, a WAKSC (World Association of Kettlebell Sport Clubs) által fémjelzett World Kettlebell Grand Prix versenysorozat magyar eseménye. Több, mint 106 versenyző vett rajta részt 8 országból, köztük a díszvendég, Ivan Denisov. Ő 32 kg-s biathlonban indult. 7 perc alatt csinált 120 lökést, majd 225 szakítással toldotta meg. 

Mi is igyekeztünk. Dávid most versenyzett először 20 kg-s biathlonban, ami ritkán szokott lenni versenyeken, általában 16 vagy 24 kg-val lehet indulni. Szépen végigdolgozta a tíz percet, 106-ot lökött. Majd szakításban is csinált 137-et 8 perc alatt, ami szintén eddigi legjobb eredménye. Én jóval gyengébben teljesítettem, mint a VB-n, 68 lökés után már le kellett tennem, mert elfogyott az erőm. A szakításra viszont sikerült rálazulnom, nem remegett a lábam közben és nem idegeskedtem, így 124-et sikerült szakítanom 24 kg-val, ami eddigi legjobb eredményem versenyen. 

Össz pontszámban nem sokkal maradtam le a torinói eredményem mögött, mint ahogy Sanyi sem. Ő viszont még kettőt javított a lökés-eredményén, így 90 lökéssel zárta a tíz percet. Szakításban 144 ment neki, itt is végigdolgozta a tíz percet. Dávid és én elsők lettünk, mert nem volt más a súlycsoportunkban, és Sanyi is első lett, mögötte egy szerb srác végzett. 

A csapatversenyen Emesével és Majorosi-Lázár Anitával kiegészülve alkottuk a Monster Bell csapatát. Mindegyik csapat öt fős volt, a lányok 12 kg-val szakítottak 3 percet kézcsere nélkül, majd a fiúk 3-3 percet löktek 2x20 kg-val. Mi 313 ponttal zártunk az ötödik helyen, egy ponttal lemaradva a negyedik helyezettek előtt. Hét csapatból ötödikek lettünk. Első a Barcsik család csapata lett Ivannal megerősítve, ők zöld szarvasagancsban löktek. A második egy nemzetközi csapat volt, míg a harmadik helyen a kecskeméti Avengers csapat előzött be bennünket mindegy 20 ponttal. 

Jó hangulatú verseny volt, pörgős flightokkal, és remek eredményekkel. Ezzel zártuk is az idei versenyszezont, legalábbis ami a naptári évet illeti. Lesz még egy verseny két hét múlva Ljubljanában, és három hét múlva Kiskunhalason, de mi egyelőre végigcsinálunk egy hosszúciklus-edzéssorozatot, és felkészülünk a januári Cazma kupára. 

2016. november 22., kedd

A szusumná áramlása

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Általában a jógát akkor kell gyakorolni, amikor a bal orrlyuk a domináns, legalábbis a Síva-szvaródaja (112) szerint. A jóga lényege a kapcsolat ápolása Istennel és a tényleges önvalónkkal. A bal orrlyuk dominanciája alatt sikeres lesz, míg a jobb orrlyuk dominanciája alatt kedvezőtlen. Összefoglalva, amikor a jóga-írásokat tanulmányozzuk és a jóga-technikákat analizáljuk, vagy például ezt a könyvet olvassuk, a jobb orrlyukon keresztül kell lélegeznünk, mert szükségünk van az elme analitikus, elemző funkciójára. Amikor azonban meditálunk, vagy a jóga-technikákat gyakoroljuk (a kriják kivételével), váltsunk át a bal orrlyukra és aktiváljuk a pszichénk női oldalát. Ekkor válunk nyitottá a magasabb tudásra.

Bár a meditáció sikeres lehet, ha közben a bal orrlyukon keresztül lélegzünk, ideálisan akkor kell végezni, amikor mindkét agyfélteke fel van függesztve, és a levegő teljesen kiegyensúlyozva áramlik a két orrlyukon keresztül. Ebben az állapotban azonban nem szabad mással foglalkoznunk, mint a jóga és a meditáció gyakorlásával, mivel minden más tevékenység eredménytelen marad (Siva-szvaródaja 130).

Egy tibeti láma, akinél tanultam, azt mondta, hogyha csak a légzésünkön és a tudatosságon meditálna, az átlagember számára nagyjából 300 életig tartana, míg elérné a sikert. Bár semmiféle módon nem tudom ellenőrizni ezt az állítást, eléggé nyilvánvaló azok számára, akik elérték a jártasság egy bizonyos szintjét a pránájámában, a jóga-légzés művészetében, hogy ahelyett, hogy felkészülés nélkül kezdenénk a meditációba, jobban járunk, ha eleinte eltöltünk egy kis időt azzal, hogy a légzést a központi energiacsatornába, a szusumnába visszük. Amikor a szusumnában áramlik az energia, akkor annyit tudunk fejlődni a meditációban, ami egyébiránt évekig tartana." 

2016. november 21., hétfő

Ha van kifogásod - vesztettél!


A legfontosabb különbség egy álom és egy cél között az, hogy az utóbbiért teszel is valamit, míg az előbbiről csak ábrándozol, és azt várod, hogy magától az öledbe pottyanjon. Nem fog. Semmit sem érhetsz el erőfeszítés nélkül. Számtalan akadály fog az utadba kerülni, de ezeket csak az veszi észre, aki halad, aki soha nem adja fel és aki azon töri a fejét, amint szembekerül egy akadállyal, hogy milyen módon tudja legyőzni. Aki megfutamodik, elbizonytalanodik, vagy elveszíti a hitét, a motivációját, arról már előre el lehet mondani, hogy semmit sem fog elérni az életében, amihez komoly munkát kell befektetni. 

Kifogásokat gyártani a világ legkönnyebb dolga, de ez csak a gyenge emberek menedéke. A kifogás általában csak arra jó, hogy megnyugtasd önmagadat - nem vagy akkora lúzer. Ha eléggé sikerül megalapozni a kifogásodat, akkor máris kényelmesen belecsusszanhatsz az áldozat szerepébe, és a körülményeket vagy a körülötted lévő embereket okolhatod a sikertelenségedért. Ez kényelmes. Kényelmesebb, mint felismerni, hogy miért buktál el, és változtatni, újra nekifutni a dolognak. Ha elfogadod a kifogásokat, amiket az elméd eléd tár, bármilyen kis kényelmetlenség merül is fel, akkor már eleve megfosztod magadat a lehetőségtől, hogy elérd a céljaidat, mivel azok megvalósítása áldozatot és kényelmetlenséget követel. 

Még az is megeshet, hogy mások is úgy tesznek, mintha komolyan vennék a kifogásaidat. De igazából ilyenkor csak azért bólogatnak, mert ők is lúzerek, és jobban érzik magukat, ha nincsenek egyedül. Vagy pedig a sikertelenséged okoz nekik örömöt, mert irigyek. De az is lehet, hogy csak egyszerűen tudomásul veszik, hogy nem volt elég hited és akaraterőd a célod eléréséhez, és feladtad. Még az is lehet, hogy csalódnak benned, de igazából ennek nincs jelentősége. A te boldogságodért csakis te felelsz. Más nem fog helyetted megküzdeni a céljaidért, áldozatot hozni azért, amit te fontosnak tartasz. 

Motiválni sem fognak, mert ha nincs motivációd, akkor így jártál. Én nagyon sok mindenkit igyekeztem motiválni már az életemben azokra a dolgokra, melyeket én fontosnak tartottam. Van, amikor sikerült is, de rájöttem arra, hogy ha valakiben nincs ott mélyen a vágy a szívében, hogy küzdjön a végsőkig, arra fölösleges pazarolni az energiámat. Így leginkább a saját példámmal és erőfeszítésemmel tudok én is motiválni másokat, és ha igazából akarják azt, amiben segíteni tudok nekik, akkor tudok asszisztélni nekik a céljaik elérésében. De nem tudom senki más életét élni helyette, senki más helyében nem tudom megtenni azokat a felismeréseket, melyek elvezetik őt a magasabb tudatossághoz és a teljesebb emberi léthez, a boldogsághoz. 

Ha valaki boldog, én tudok annak örülni, de ha valaki ragaszkodik a blodogtalansághoz, és az áldozat-szerephez, azon nem tudok segíteni. Mások kifogásait, panaszkodását és nyavalygását hallgatni igazából fölösleges időpazarlás. Márpedig az idő a legdrágább dolog. Ha nem tudod mások tökéletesítésére fordítani azt, akkor fordítsd a saját fejlődésedre, és emlékezz rá, hogy a világ a példádtól fog megváltozni, és nem a véleményedtől. 

2016. november 20., vasárnap

Buddha tanítása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:


Megvilágosodása után nem kezdett azonnal tanítani. Nem állt szándékában tudását ráerőszakolni másokra. Azonban az istenek tudomására jutott, hogy Buddhává lett, és Bráhma vezetésével elébe járultak, s tisztelettel felkérték, ossza meg tudását a szenvedő lényekkel.

Mélységes együttérzéstől indíttatva először a Varanasziban lévő szarvaskertbe indult, hogy találkozzon öt előző társával, akikkel együtt töltötte az aszkézis hat esztendejét. Ők kezdetben kételkedtek benne, mivel feladta az önsanyargatást, de szavai hallatán bizonyosságot nyertek, és első tanítványaivá szegődtek, akiknek a Négy Nemes Igazságról tanított. Ezután régi barátja, Bimbiszara király radzsagrihai palotájába ment, ahol barátját megnyerte tanításainak. Innen továbbindulva járta az országot. Tanított, alamizsnából élt, és életmódját, mint követésre érdemes példát ajánlotta fel az embereknek. A tömegek úgy fogadták tanításait, mint a szomjúhozó a vizet, az éhező az ételt. Két hírneves tanítvány, Sáriputra és Modgaljajana kétezer követőjével csatlakozott hozzá.

Buddha apja, Suddhodana király, bár szívében még sajgott a seb, melyet fia ütött a palota elhagyásával, rövid tartózkodás után hűséges követője lett. Mahapradzsapati, Buddha nevelőanyja, Jasodara hercegnő, Buddha felesége ugyancsak hittek benne és követték – rövid idő alatt a szkíták egész Sákja nemzetsége csatlakozott hozzá. Hatalmas sokaság gyülekezett köré, hogy hűséges híve és követője legyen.

Hosszú vándorutakon tanított szerte az indiai szubkontinensen, valamint Közép-Ázsia országaiban, és nagyon sok embert nyert meg tanításainak. Így telt el negyvenöt esztendő. Nyolcvanéves korában Vaisaliban, útban Radzsagrihából Sravaszti felé betegség támadta meg. Ekkor kinyilatkoztatta, hogy három hónap múlva elhagyja e földi életet. Továbbutazott Pávába, ahol állapota súlyosra fordult az ételtől, amit Csunda patkolókovács ajánlott fel neki. Nagy fájdalmai és gyengesége ellenére tovább indult, és elérte a Kusinagarát övező erdőt.

Két hatalmas szálafa között pihenve, élete utolsó pillanatáig folytatta a tanítást. Úgy tért meg a tökéletes nyugalomba, hogy bevégezte feladatát, mint a legjóságosabb ember, a világ legnagyobb tanítója.

Testét Kusinagarában hamvasztották el, Anandának, legkedvesebb tanítványának vezetése alatt. Hamvainak – melyek között sok-sok ereklyegyöngy csillogott – egy részét Adzsataszatru király és hét szomszédos uralkodó magának követelte. Kusinagara királya ezt visszautasította, és a nézeteltérés már-már háborúval fenyegetett. A válságot végül egy Drona nevű bölcs tanácsával oldották meg, s a hamvakat megosztották a nyolc hatalmas királyság között. A halotti máglya maradványait és a hamvakat tartalmazó cserépedényt két másik uralkodónak ajánlották fel. Buddha emlékére sztúpákat építettek, amelyekben kegyelettel gondozták maradványait.

Amikor tanítványai megkérdezték, újjá fog-e születni e világon, Buddha így válaszolt: "Embertestben nem születek újjá, ám minden szent könyvben, minden egyes betű az én megtestesülésem lesz. Tiszteljétek ezért a könyveket ennek megfelelően! Emellett, tizenkét évvel halálom után eljő a Földre a Második Buddha, a Szkíta Oroszlán, a Lótuszban Született, aki Orgyen birodalmában egy tavirózsa kelyhében ölt testet. Az ő áldása és az enyém között nem lesz különbség."

2016. november 19., szombat

Buddha megvilágosodása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Belső vívódása egészen huszonkilencedik életévéig folytatódott, amikor fia, Rahula megszületett. Ekkorra már végleg megcsömörlött az udvar hívságaitól, és elhatározta, hogy fényűző életét a hontalan kolduló remete vándorló életére cseréli fel. Egy nap apja elé állt, és megkérdezte: "Atyám, te önzetlenül szolgálod néped. Kérlek, mondd meg nekem: egész királyi hatalmaddal és a rendelkezésedre álló számtalan eszközzel, képes vagy-e megvédeni alattvalóidat a betegség, öregkor és halál szenvedéseitől? Én ezt a védelmet kívánom megtalálni minden lény számára." És egy éjszaka kedvenc lova, a hófehér Kanthaka hátán, kocsihajtója, Csandaka kíséretében elhagyta a palotát.
Gyötrelmei azonban nem értek véget, ördögi hangok próbálták megkísérteni: "Térj vissza a palotába, keress más megoldást, s az egész világ a tiéd lehet". De a felismerés, hogy a világi dolgok soha nem nyújthatnak végső megnyugvást, képessé tette e hangok elhallgattatására. Fejét leborotválta, és koldulócsészével a kezében elindult dél felé.
Először egy Bhagava nevű remetét keresett fel, és tanulmányozta annak aszketikus gyakorlatait, majd Arada Kalamához és Udraka Ramaputrához csatlakozott, hogy megtanulhassa módszereiket, melyek segítségével elmélyülésen keresztül óhajtották elérni a Megszabadulást. Egy ideig követte útmutatásaikat, de hamarosan világossá vált számára, hogy a Megvilágosodást ezekkel a gyakorlatokkal nem érheti el. Végül Magadha földjére vándorolt, és Uruvilva erdejében élt aszketikus életet a Nairandzsana folyó partján, nem messze a Gaja kastélytól.

Szinte emberfeletti önmegtartóztatással elmélkedett. Ezzel a gondolattal ösztökélte magát: "Soha a múltban nem volt, nincs a jelenben, és a jövőben sem lesz olyan aszkéta, aki nálam őszintébben törekedett, törekszik vagy fog törekedni." Célját azonban nem sikerült elérnie. Az erdőben töltött hat esztendő után feladta önsanyargató életmódját, megfürdött a folyóban, és elfogadott egy csésze tejet a közeli faluban lakó leány, Szudzsata kezéből. Öt társa, akikkel már hat éve folytatta együtt aszketikus életét, ámultan figyelte, amint tejet fogad el egy leánytól. Úgy vélték, visszaesett a világi életbe, és ezért magára hagyták.

Ily módon a herceg egyedül maradt. Bár még gyenge volt, és minden további erőfeszítés az életét veszélyeztette, mégis folytatta az elmélyülés gyakorlatát. Eltökélten fogadta meg magában: "Vérem elapadhat, húsom elsorvadhat, csontjaim széjjelhullhatnak, de erről a helyről addig nem távozom, amíg a Megvilágosodáshoz vezető utat meg nem találtam."

A következő éjjel leírhatatlan, eltökélt küzdelmet folytatott. Elméjében zavaros gondolatok kergették egymást, sötét árnyak fenyegették, mindenfelől ördögi csábítások kísértették. Azonban megtalálta a középutat: a küzdelmet abbahagyta, és békés elmével, körültekintően és figyelmesen, lépésről-lépésre, gondolatról-gondolatra megvizsgálta mindazt, ami bensőjében játszódott, míg végül saját zavaros elméje fölé emelkedett, és megtapasztalta a tiszta elme megfoghatatlan és leírhatatlan állapotát. Végérvényesen és tökéletesen felébredt a zavaros elme álomhoz hasonló, szenvedéssel teli kábulatából.

Mire a hajnalcsillag feltűnt a keleti égen, a herceg elméje tiszta volt és ragyogó, akár a beköszöntő nappal. Megtalálta az utat a Megvilágosodáshoz. A negyedik holdhónap tizenötödik napján, életének harmincötödik esztendejében a herceg Megvilágosulttá, Buddhává lett.

Ez időtől kezdve többféle néven ismerték. Úgy beszéltek róla, hogy ő a Buddha, a Tökéletesen Megvilágosodott, a Tathagata, a Szkíta Bölcs, Sákjamuni, Akit a Világ Tisztel.

2016. november 18., péntek

Az ászana-igazítás kultúrája

A napokban osztották meg az alábbi linken megtekinthető videót a Rebel Yoga csoportban, melyen Pattabhi Jois igazítja a tanítványait, sokszor félreérthető módon. Meg is indult a kommentáradat, hogy ki hogyan igazít, mit tart etikusnak és mit nem. A videót persze mindenki a saját szája íze szerint értelmezheti, és az alábbi bejegyzésemnek nem is elsődlegesen az a célja, hogy Pattabhi Jois munkásságát és módszereit minősítse, arra meg végképp nem vállalkozom, hogy megsaccoljam, milyen gondolatok futottak végig az elméjén, amikor a nemi szerveit a nőtanítványai lágyékához dörzsölte. A mi szempontunkból viszont az a lényegesebb, hogy mi magunk mennyire, milyen módon kövessük a példáját, mi az, ami etikus és biztonságos igazításnak tekinthető, és mi az, ami illetlenségnek vagy esetleg a szexuális zaklatás enyhe formájának. 

Nos, kezdjük egy kis kulturális kitekintéssel, hogy a megfelelő kontextusba tudjuk helyezni a dolgokat. Indiában a hagyományos társadalmi normák mind a hinduk, mind a muszlimok körében meglehetősen korlátozzák a férfiak és a nők közötti érintkezést, legalábbis ami a feleségen kívül más nőkre vonatkozik. Az is jellemző, hogy a hagyománytisztelő indiai nők sokkal jobban el szokták takarni magukat (még a vállukat és a lábszárukat is), mint amennyire ezt például a nyugati kultúra megköveteli.

A jógával kapcsolatban azt kell tudni, hogy az ászana-gyakorlást zömmel férfiak végezték klasszikusan, persze ők akár egy ágyékkötőben vagy anélkül is csinálták. Így a "guruk", vagy jógaoktatók rászokhattak a fizikai érintésre, erőteljes igazításokra és akár még a testi fenyítésre is. A nők szerepe a jógagyakorlásban valahol Krishnamacharya munkásságának köszönhetően vált jelentősebbé. Neki voltak női tanítványai, nem csak indiaiak, hanem nyugatiak is. Krishnamacharya általában egy-egy személlyel foglalkozott egyszerre, és az igazításokat nem helyezte annyira előtérbe, bár vannak képek és videók róla, melyeken a lányait és a fiú tanítványait igazítja különböző jógapózokban.

B.K.S. Iyengar volt az első indiai guru, aki nagy számú nyugatinak oktatta a jógát. Az igazítások azonban az ő oktatásában sem játszottak kiemelkedő szerepet. Ő inkább eszközöket használt és azok segítségével húzta-nyomta bele az embereket a kívánt testhelyzetbe. Ha igazított, akkor gyakran lábbal, vagy kézzel, de a testével nem igazán nehezedett rá a gyakorlókra. 

Az ászana-igazításoknak azt a fajtáját, amelyet a videóban látunk, és amelyeket több-kevesebb módosítással szinte minden Ashtanga-oktató végez ma világszerte, Pattabhi Joisnak köszönhetjük. Ő sok esetben a teljes testsúlyával vagy fizikai erejével igazított, ráfeküdt a tanítványokra, és esetenként azt is mondanám, hogy az igazításai nem voltak a legbiztonságosabbak, számos esetről tudunk, amikor a gyakorlók megsérültek egyik vagy másik igazításnak köszönhetően. A biztonságos igazítás azonban egy másik bejegyzés témája, most maradjunk annál, hogy mi az etikus.

Véleményem és tapasztalataim szerint, bár a nyugati és amerikai emberek valamennyire toleránsabbak aziránt, ha idegenek vagy a jógaoktató megérinti őket, még ha ellenkező nemű is, valahol mégis érdemes meghúzni a határt. Férfi tanárként nem javaslom sem azt, hogy a nők mellét vagy nemi szervét fogdossuk, sem azt, hogy a saját nemi szervünket hozzádörgöljük ezekhez a pontokhoz. Nyilván a női tanárok sem ellenőrzik manuálisan a férfiak múla bandháját, ahogy az egyik elhíresült képen Pattabhi Jois teszi a hölgyekkel. De még azonos nemű oktatók esetében is kerülni kell a nemi szervek érintését. Amúgy meg nem is indokolt, hiszen igazítani a csontosabb részekkel érdemes, illetve a gyakorló csontjait kell a megfelelő pozícióba hozni egymáshoz képest, és nem a lágy részeket kell rángatni. 

A fenék valamennyire más téma, mert nagy kiterjedésű izmok borítják, és nagyon nehéz a medence pozícióját beállítani, ha kerüljük a farizmok érnitését. Természetesen érdemes előre tisztázni a vendéggel, hogy meg fogjuk érinteni, és ezt ne értse félre, ugyanúgy, mint egy masszázs esetében. A masszőröknél is létezik etikai kódex, amit egyesek betartanak, mások néha átlépnek, ha éppen olyanjuk van. Úgy is lehet erős és hatékony igazításokat alkalmazni, ha elkerüljük a nemi szervek érintését vagy összedörzsölését. A hatha-jógaóra nem tantra-óra, ahol esetleg irányított nemi aktusra is sor kerül, persze a résztvevők beleegyezésével. Jógaóra közben azonban érdemes törekedni a félreérthető helyzetek elkerülésére.

2016. november 17., csütörtök

A meditáció és az ídá nádí

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Másfelől, a paraszimpatikus idegrendszer lehetővé teszi, hogy feltöltődjünk, pihenjünk és aludjunk, és élvezetet tapasztaljunk. A bal orrlyukon keresztüli légzés által tudjuk aktiválni. Amikor a bal orrlyukon keresztül lélegzünk, nem csak a pihenéssel és relaxációval töltött idő lesz hatékonyabb, hanem például egy gyermek gondozása és nevelése is természetesebben fog jönni.

A meditáció céljából általában teljes egyensúlyt szeretnénk elérni a bal és jobb orrlyuk között. Ez azt jelzi, hogy a központi energiavezeték – a fő energiacsatornák közül a harmadik – aktív. Ahogy feljebb is jeleztük, a jógik szusumnának nevezik ezt a központi energiavezetéket.

A meditáció azonban akkor is sikeres lehet bizonyos mértékig, amikor a bal orrlyukon keresztül lélegzünk, viszont nem javasolt akkor, amikor a jobbon keresztül vesszük a levegőt. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a bal orrlyuk az afferens (befelé jövő) idegi impulzusokat irányítja. Ha figyelni, látni, érezni, szagolni vagy ízlelni akarunk, akkor használjuk a bal orrlyukat. Akkor is ezt az orrlyukat használjuk, amikor önmagunkat vizsgáljuk vagy önkritikusak akarunk lenni. Az afferens befogadót is jelent. Az afferens (bejövő) idegpályák azonban túl dominánssá is válhatnak, ez pedig azon keresztül nyilvánul meg, hogy a gyakorló túlzottan befelé forduló, engedékeny, zárkózott, vagy akár még depressziós is lehet, és nem képes kiállni önmagáért. Ez lehet az eset ekkor is, ha valaki túl sokat meditál, a nádík dominanciájának megértése nélkül. Ez ahhoz fog vezetni, hogy a meditálók alá lesznek rendelve az extrovertált embereknek, mert nem rendelkeznek akkor a szenvedéllyel, hogy befolyásolni tudják a környezetüket és kiálljanak a helytelen dolgok ellen. Ezt úgy ellensúlyozhatjuk hatékonyan, ha aktiváljuk az efferens (kifelé menő) pályákat a jobb, szoláris orrlyukon történő belégzés által. Ezt az orrlyukat nagyon hatékonyan tudjuk használni a meditáción kívüli tevékenységek közben.

A jobb orrlyuk a fundamentalista hozzáállást erősíti, ami azt jelenti, hogy abban hiszünk, csak egyféle módon láthatjuk a dolgokat, és csak egyféle módon lehet megoldani a világ problémáit. Míg azok, akik dominánsan a jobb orrlyukon keresztül lélegeznek, nagyon karizmatikusak tudnak lenni, és gyakran meggyőző vezetők, ez az orrlyuk nem használható a meditációhoz. A meditáció azt jelenti, hogy megnyitjuk magunkat az olyan dolgok iránt, amelyek kívül állnak az észlelésünk körén, és kiterjesztjük a horizontunkat. A fundamentalista elme, és a hozzá kapcsolódó jobb orrnyílás gyors megoldásokat keres azáltal, hogy szándékosan elkerüli az ilyen kiterjeszkedést. Mivel a fundamentalista elme hozzáállása szűk, természetesen megvan a helye, amikor gyors döntéseket kell hozni, és magabiztosnak kell lenni. Éppen ezért keresnek gyakran menedéket a krízisben lévő országok egy fundamentalista vezetőnél."

2016. november 16., szerda

A kettlebell-edzés hét aranyszabálya

Ma láttam ezt a posztot a Facebookon, és gondoltam, hogy megosztom veletek a tartalmát magyarul is. Néhány dolgot másképpen fogalmaznék egy kicsikét, de motivációnak nem rossz!

"Őrizd meg a hitedet: a kettlebell-edzés hét aranyszabálya

Ezeket a dolgokat sokszor ismétlem, de nem vagyok a legnagyobb bajnok ebben a sportban, és ahhoz képest, hogy mennyi erőfeszítést teszek és áldozatot hozok minden nap, éppen hogy elégedett vagyok az eredményeimmel. 

Azonban, mióta elkezdtem a girevikek életét élni három és fél évvel ezelőtt, úgy érzem, hogy szenvedéllyel és rendíthetetlen hittel csinálom azt, amit csinálok, a családdal és a munkámmal kapcsolatos kötelezettségeim ellenére. Egyértelmű, hogy nem akarom megmondani másoknak, mit tegyenek, de azt elmondhatom, hogy mi az, ami nekem működik, mentálisan. Itt van a hét pont, különösebb sorrend nélkül.

1) Úgy szoktam lemenni a pincébe edzeni, mint ahogy a templomba megy az ember. Ez az edzőterem, bármennyire is egyszerű, de ez az én szentélyem. Tisztán kell tartanom, például azáltal, hogy kikapcsolom a közösségi médiát. 

2) Senkit sem dicsőítek. Amikor felfedeztem ezt a sportot, olyan voltam, mint sok európai, akiket elkápráztatnak az nagy orosz versenyzők és az eredményeik. Természetesen sokukat tisztelem, de úgy döntöttem, hogy lerázom magamról azt a szolga-mentalitást, mellyel egyesek úgy követik e sztárok mondásait, mint a kinyilatkoztatást. Választottam egy edzőt, vagy igazából ő választott engem, és bár én is olvasok szakkönyveket és nézem a videókat, a saját utamat követem, és nem hasonlítom magamat másokhoz. 

3) Maradj egyszerű! A kezdők gyakori hibája az, hogy mindenben jók akarnak lenni. Tipikus dolog, hogy elmennek az edzőterembe, és súlyt emelnek, hogy javuljon a teljesítményük a kettlebell-emelésben. De ha abban akarsz fejlődni, nos, hát akkor emeld a kettlebellt! Nem azáltal fogsz többet emelni, hogy csinálsz negyed fekvenyomást 135 kg-val. Inkább csak ki fogsz fáradni.

4) Semmi politika. Azért választottam ezt a sportot, mert szeretek edzeni, és az a fajta erő-állóképességi erőfeszítés jól fekszik nekem. De nem szeretnék egyik szövetség mondókájának sem hinni (nem vagyok tagja egyiknek sem), és nem érdekel a befolyásuk és a vitáik. Szabad vagyok, és csak olyan sprtolókkal szeretnék versenyezni, akik keményen dolgoznak, tisztán csinálják, ahol szeretettel várnak és akiket én is tisztelek.

5) Ha órákig emelgeted a kettlebelleket, az fáj. A hosszútávfutás fáj. Meginni pár sört, miután a gyerekek elaludtak, bizonyára kellemesebb, mint nyújtani. De én ezt az életet választottam és nem várom, hogy bárki is sajnáljon ezért.

6) Senki sem tökéletes önmagában. Amikor más sportolókkal találkozom, akkor igyekszem segíteni nekik így vagy úgy, máskülönben inkább csendben maradok. Nem vagyok jobb senki másnál az életben, de igyekszem magas erkölcsi sztenderdet képviselni ebben a sportban.

7) Ne küzd egymagadban! Én apa vagyok, és sohasem kezdenék bele egy felkészülésbe a feleségem beleegyezése nélkül, sőt, még a legnagyobb fiamnak is elmagyarázom. A kettlebell-sport mentális sport, és lehetetlen lenne sikereket elérnem a szeretteim támogatása nélkül."

Raphael Pomey gondolataihoz még a következőket tenném hozzá: Egyedül, otthon edzeni hihetetlenül nehéz, ezért hatalmas respect neki, hogy így is fel tud készülni a versenyekre. Csapatban edzeni, egy edző személyes irányítása alatt, vagy legalább egy edzőtárssal már sokkal könnyebb, mert segít átlendülni a holtpontokon. Szóval ha valaki szeretne belekezdeni ebbe a sportba, csak akkor tegye ezt egyedül, ha egyáltalán senkivel nem tud együtt edzeni a fizikai környezetében. A kiegészítő gyakorlatokkal kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy egy kezdő esetében, aki még nem rendelkezik elég kondival, fontos szerepet töltenek be, persze nem annyira fontosat, mint maguk a kettlebell-gyakorlatok. Egy haladónál a kondi már kevésbé hangsúlyos, ő jól tud fejlődni akkor is, ha az ideje 80%-ában csak kettlebellel dolgozik. Ja és ezt a sportot sohasem késő elkezdeni, még 40-50 éves kor felett is bőven el lehet érni benne szép eredményeket!

2016. november 15., kedd

A nádík dominanciája

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Az orrlyukak és a nádík dominanciája és egyensúlya

Ahhoz, hogy sikeresek legyünk a meditációban, szükségünk van egy bizonyos képességre, hogy tudatosan irányítani tudjuk az agyféltekéink, az idegrendszerünk és az elme működésünk bizonyos aspektusait. Számos jógamester egyszerűen időpazarlásnak tekinti az olyan meditációt, amit nem kísér a két agyfélteke és az elme hozzájuk kapcsolódó funkcióinak felfüggesztése. Ha szert teszünk ezekre a képességekre, bizonyára úgy fogjuk érezni, hogy egy határtalanul jobban felhatalmazott aggyal meditálunk.

A jóga szerint a jobb agyféltekét, mely intuitívabb és holisztikusabb, a bal, lunáris nádí (energiavezeték) irányítja, mely a bal orrlyukhoz kapcsolódik. A bal agyféltekét, mely analitikusabb és tárgyilagosabb, a jobb, szoláris nádí irányítja, melyet a jobb orrlyukas légzés aktivál. Egy nehéz akadémikus témát, például a jogot, orvostudományt vagy fizikát sokkal nehezebb tanulmányozni, ha közben a bal orrlyukon keresztül lélegzünk. Sokkal könnyebben tudunk megjegyezni és elemezni különböző témákat, amikor a jobb orrlyukon keresztül lélegzünk.

Másfelől viszont, együttérzőnek és empatikusnak lenni más élőlények szenvedései és megpróbáltatásai iránt, miközben az analitikus jobb orrnyíláson keresztül lélegzünk, megint csak nem fog menni. A jobb orrlyuk ahhoz vezet, hogy számítógép módjára elemezzük, hogy mit csinál helytelenül a másik, de nehezen fogjuk tudni megárezni azt, amit ők átélnek. Ez azonban pontosan az, amire szükség van ebben a szituációban. A bal orrlyuk azt is lehetővé teszi, hogy az elvontabb költészetet, zenét és festészetet is megértsük. Holografikusan éreznünk kell az összes dimenziót, amit a művész is átérzett, hogy értékelni tudjunk egy nagyszerű műalkotást. Ezek a hajlamok nem-specifikusak is: a jobb orrnyílást férfi vagy szoláris orrnyílásnak is nevezik, míg a bal a lunáris és női.

Ugyancsak az orrnyílások szabályozzák az idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus ágait. A szimpatikus idegrendszer irányítja a „harcolj vagy menekülj” reflexet. A stressz aktiválja, és az adrenalin-kibocsájtás által mobilizálja az energiatartalékainkat. A jobb, szoláris, férfi orrnyílás aktiválja. Amikor a jobb orrnyíláson keresztül lélegzünk, akkor képesek vagyunk olyan, fizikailag megerőltető tevékenységeket végezni, mint az életünkért küzdeni vagy menekülni a veszély elől."

2016. november 14., hétfő

70% étrend, 30% edzés

Sokan ismerik ezt a szlogent, de kevesen értik meg a valódi jelentését, és még kevesebben tudják helyesen alkalmazni. A hétköznapi tapasztalat azt mutatja, hogy a napról napra mérhető sportteljesítményünket, főleg egy fiatal sportoló esetében nem befolyásolja olyan nagy mértékben az, hogy mit evett aznap. Persze azok, akik rendszeresen és főleg versenyszerűen sportolnak, vagyis rendszeresen mérik a sportteljesítményüket, azért tudják azt, hogy az étkezés igenis befolyásolja az aktuális állapotukat. Nem csak abban a tekintetben, hogy biztosítják.e a szervezetük számára a megfelelő tápanyagokat, hanem abban a tekintetben is, hogy mindezt megfelelően emészthető formában bocsátják-e a rendelkezésére. A junkfoodban (pizza, hamburger, sültkrumpli, édességek, tészták, kenyér stb.) ugyanúgy ott vannak a makronutriensek, de nem a legjobb minőségűek, és nem a legjobban emészthető formában vannak jelen. Ha ezekkel tömjük magunkat egészséges ételek helyett, és mellette még esetleg alkoholt is iszunk, akkor a másnapi edzésen nem annyira jól fogunk tudni teljesíteni. 

A táplálkozásnak azonban sokkal nagyobb szerepe van a hosszú távú egészségünk alakulásában, mint gondolnánk. Ezt az orvostudomány és főleg a dietetikusok egyre inkább kezdik felismerni. Egyre többen elfogadják a klasszikus aforizma igazát: "Az vagy, amit megeszel." Ha nem sikerül kialakítanunk a számunkra optimális étkezési szokásokat, és nem tudjuk azokat rendszeresen követni, akkor a hosszú távú egészségünk sem fog optimálisan alakulni, betegen pedig nem tudunk edzeni, legalábbis értelme sportteljesítményt nem tudunk leadni. 

Ebben a tekintetben tehát mindenképpen igaz az állítás: az egészségi állapotunkat legalább 70%-ban az étkezési szokásaink határozzák meg, ezeket pedig hosszas kísérletezéssel fogjuk tudni kialakítani. Nem járunk jól vele, ha fárasztó edzéseket végzünk az edzőteremben, de közben évente többször a kórházba kerülünk. A testedzésnek az egészséget kell támogantia, csakúgy, mint a táplálkozásnak.  

Az ideális étrenddel kapcsolatban számtalan hiedelem és tévhit is kering, azért a legtöbb ember nem igazán tudja eldönteni, hogy mi az, ami egészséges, és mi az ami káros. Így vagy a függőségeinek hódol étkezés címén, vagy pedig annyira sok mindent kiiktat az étrendjéből, hogy az már nem fog teljes körű tápanyagellátást biztosítani a számára. Én magam a gluténmentes vegán étkezésig jutottam a kísérleteimben, és minél kevesebb feldolgozott élelmiszer fogyasztására törekszem. Nem mondom, hogy ez a módszer mindenkinek be fog válni, de egyelőre 45 évesen egészségesnek és erőm teljében érzem magamat. Lehet, hogy másoknak más táplálkozási módszerek fognak bejönni, de elsősorban a saját testünk reakcióira kell figyelni, lehetőleg tudományos kutatásokkal megtámogatva a választásainkat. Így össze tudjuk állítani azt az étrendet, melyet követve a legjobban meg tudjuk valósítani az edzéscéljainkat és az életcéljainkat is.

2016. november 13., vasárnap

A buddhászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga könyvből:

Buddhászana (a Megvilágosult póza)

A buddha szó jelentése „a felébredt” vagy „a megvilágosodott”. Nagy kezdőbetűs alakja a történelmi Buddhára vonatkozik, vagyis Gautama Sziddhárta hercegre, aki a hagyományos számítás szerint Kr.e. 563 és Kr.e. 483 között élt, bár az újabb kutatások kissé későbbre teszik működését.

A Himalája déli előhegységeiben élt a közép-ázsiai eredetű szkíták Sákja nemzetsége. 2500 évvel ezelőtt élt királyuk, Suddhódana Gautama, Kapilavasztut tette meg székvárosának, ahol hatalmas palotát építtetett; béke és boldogság kísérte uralkodását. Felesége, Májádéví királyné a király nagybátyjának volt a leánya, aki a Szkíta nemzetség szomszédos ága felett uralkodott.

Házasságuk gyermektelen maradt húsz esztendeig. Ám egyszer a királyné különös álmot látott – egy fehér elefánt hatolt be méhébe testének jobb oldala felől – és az éjszaka áldott állapotba került. A király és a nép boldog várakozással tekintett a királyi gyermek születése elé. A királyné a szülés közeledtével a szokásnak megfelelően elindult szülei otthonába. Gyönyörű tavaszi napfény ragyogta be a vidéket, és útközben a menet megállott pihenni a Lumbini ligetben.

Mindenütt asóka virágok pompáztak, a királyné gyönyörködve nyújtotta kezét egy ág után, és az üde ligetben egy fiúgyermeket hozott a világra. Ég és Föld megörvendeztek, az egész mindenség gyönyörködött a királyné és az ifjú herceg dicsőségében. Ez a nevezetes nap a holdév negyedik hónapjának nyolcadik napja volt. A király öröme nem ismert határokat. A gyermeket elnevezte Sziddhártának, aminek jelentése: Minden kívánságot beteljesítő.

Ám az örömet hamarosan szomorúság követte a királyi palotában. Alig néhány nappal a szülés után, a jóságos Májádéví királyné hirtelen meghalt. A gyermeket a királynő húga, Mahapradzsápati fogadta magához.

A közeli hegyekben élt Aszita, a nagytiszteletű remete. Felfigyelt a királyfiból áradó ragyogásra, és eljött, hogy láthassa a gyermeket. Megpillantván a következőt mondotta: "Ez a gyermek, ha felnő, és a palotát választja, hatalmas király lesz, és leigázza a világot. De ha lemond az udvar örömeiről és a belső ösvényre tér, Buddha lesz, és megszabadítja az összes lényt."

A király szívét kezdetben örömmel töltötte el a jövendölés. De az idő múltával egyre erősödött benne az aggodalom, félt, hogy fia a palota pompája helyett a hontalan remeteséget választja.

A herceget hétéves korában tanítani kezdték a polgári és katonai művészetekre, de őt gondolatai más irányba vonzották. Egy tavaszi napon apjával kisétáltak a palotából, és együtt figyeltek egy földművest, amint a földjét szántotta. Az ekevas kifordított a földből egy gilisztát, amit egy madár azonnal magával ragadott. Az ifjú herceg elgondolkodva ült le egy fa árnyékába, és döbbenten suttogta maga elé: "Ó, hát minden élőlény egymás életére tör?" A herceget, aki születése után oly hamar elveszítette édesanyját, mélyen megrendítette ezeknek a parányi lényeknek a tragédiája. Ahogy növekedett, a seb úgy mélyült napról-napra szívében, mint egy forradás a fiatal fán. Az emberi élet szenvedése egyre mélyebben és mélyebben vésődött elméjébe.

Nem feledvén a remete jóslatát, a király az idő múltával egyre jobban aggódott fiáért. Megtett mindent, hogy vidámnak lássa, és gondolatait más irányba terelje. Végül, fia életének tizenkilencedik esztendejében feleségül kérte számára Szupprabuddhának, Májádéví királyné bátyjának, Dévadaha uralkodójának leányát, Jasódara hercegnőt.
A herceg a palotában a tavasz, az ősz és az esős évszak különféle pavilonjaiban belemerült a zene, a tánc és egyéb érzéki gyönyörök élvezetébe. Így telt el tíz esztendő. A palota fényűző gondtalansága azonban nem adott neki lelki békét. Kíváncsiságtól hajtva a falakon kívüli világra, négy alkalommal kilovagolt, és szembesült az öregség, betegség és halál elkerülhetetlenségével, valamint a belső ösvény lehetőségével. Hazatérve, gondolatai újra és újra visszatértek az emberi élet igazi értelmének kérdéséhez.

"A palota minden kincse, a test egészsége, az ifjúság virága – mit érnek számomra mindezek?" – gondolkodott el. – "A fiatalság tovaröppen, a testet betegség béklyózza, a halál elől nincs menekvés. Az ifjúság gőgje, az egészség gőgje, a lét gőgje – el kell vetnünk mindezeket."

"Állandó küzdelemben a létért, természetszerűleg próbálunk megragadni valamely magasabb rendű értéket. Elismerjük, hogy az öregedés, a betegség és a halál elkerülhetetlen, és mégis a hasonlóan üres és mulandó dolgok között kereskedünk. Ám ekkor rossz úton járunk."


"Az élet értelme túlmutat minden emberi szenvedésen. Aki ezt felismeri, az jár a helyes úton. A gyönyörökkel terhes udvari életben én, úgy látszik, rossz úton próbálkozom."

2016. november 12., szombat

A sajanászana gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

Ebben a pózban az egyensúlyozás a legnehezebb feladat. Ha páros lábbal lendülünk fel a pózba, akkor a lendületet ki kell oltani a felső pozícióba, és a törzs izmainak megfeszítésével kell igyekezni fenntartani az egyensúlyt. A könyököket egymás felé kell húzni, és a törzzsel, valamint a lábakkal felfelé kell nyújtózkodni. Ne lepődjünk meg, ha eleinte csupán egy-egy másodpercig tudjuk megtartani az egyensúlyt a pózban. A továbbiakban olyan rávezető gyakorlatokat ismerünk meg, melyekkel könnyebben fel tudjuk venni a pózt, mint a páros lábas fellendítésnél.

Rávezető változatok

1. Könyök-plank

Az első rávezető gyakorlatban a könyökünk csúcsán való támaszkodást gyakoroljuk. Helyezkedjünk plank pózba, a könyökök legyenek az állunk vagy a vállaink vonalában. Helyezzük a tenyereinket az állunk alá, és egyensúlyozzunk a könyökünkön!

2. Alkartámasz kézélen

Vegyük fel az alkartámaszt (pincsha-majúrászana) a falnál, majd fordítsuk el az egyik kézfejünket úgy, hogy a külső tenyérélünk érjen a talajhoz. Utána gyakoroljuk a pózt mindkét tenyerünket élére fordítva, majd ismételjük meg ugyanezt a két lépést fal nélkül is!

3. Alkartámasz egy könyökkel

A harmadik rávezető gyakorlatban vegyük fle az alkartámaszt a falnál, majd az egyik tenyerünket helyezzük az állunk alá. Gyakoroljuk mindkét kézzel felváltva, majd a két kézzel egyszerre is! Mivel a falnál támaszkodunk, könnyebb lesz megtartani a pózt két kézzel is! Ezek után végezzük fal nélkül az alkartámaszt, és emeljük fel az egyik kezünket az állunk alá. Miután mindkét kézzel begyakoroltuk, megpróbálhatjuk a kétkezes változatot is fal nélkül. Tehát alkartámaszból is felvehetjük a pózt, a két kezünket egymás után az állunk alá helyezve. Itt arra kell vigyázni, hogy a könyökök ne essenek túlzottan távol egymástól, maximum vállszélességre legyenek.

Haladó változat

A pincsha-majúrászana-vriscsikászana tranzícióhoz hasonlóan itt is megpróbálkozhatunk a térdek behajlításával és a lábujjak fejhez érintésével abban az esetben, ha a nyújtott lábas pózt már stabilan tudjuk tartani öt légzésig.

Egészségügyi hatások

A fordított pózok összes kedvező hatásával rendelkezik, mivel megfordítja a gravitáció hatását a testünkre.
Növeli a fejbe és az agyba áramló vér mennyiségét.
Táplálja az agyalapi mirigyet és javítja az összes belső elválasztású mirigy működését.
Csökkenti az aranyér és a visszér tüneteit.
Tonizálja a nemzőszerveket.
Nyújtja és lazítja a hát és a gerinc izmait.
Erősíti a karokat.
Javítja az egyensúlyérzetet.
Erősíti a törzset és csökkenti a zsírlerakódásokat.
Javítja a gerinc hajlékonyságát.
Fejleszti az állóképességet.
Javítja a memóriát és a koncentrációt.
Stimulálja a hajhagymák működését, csökkentheti a kopaszodást.
Segít feloldani a vállakban és a gerinc körül felgyülemlett feszültséget.
Megfelelő szakember irányítása alatt segíthet a porckorong-problémák kezelésében is.


Ellenjavallatok: Ne kíséreljük meg a póz végrehajtását egy hozzáértő oktató jelenléte nélkül, ha még nem gyakoroltuk be! Ne gyakoroljuk könyök-, csípő- vagy gerincproblémák esetén! Szívproblémák vagy magas vérnyomás, illetve szédülés esetén sem ajánlott a gyakorlása.