2020. szeptember 13., vasárnap

Kapálabhátí krijá

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"2. Vámakrama kapálabhátí krijá: (bal oldal) Szívjuk be a levegőt a bal orrlyukon keresztül, és fújjuk ki a jobbon keresztül. Ezután szívjuk be a jobb orrlyukon keresztül, és fújjuk ki a balon keresztül. Miután megismételtük ezt négyszer, szívjuk be a tiszta vizet a bal orrlyukon keresztül. Emeljük fel az arcunkat, zárjuk el a bal orrlyukunkat az ujjunkkal, döntsük kicsit jobbra a fejünket, és engedjük ki a vizet a jobb orrlyukon keresztül. Hasonlóképpen, a jobb orrlyukon keresztül beszívott vizet a balon keresztül kell kiengedni.

Hatásai: Megelőzi a náthás megbetegedéseket. Erősíti az indrijákat (érzékszerveket), és így még a legfinomabb illatot is érzékelni tudjuk. Ez rádzsa-jóga.

3. Csitkrama kapálabhátí krijá: Szívjuk be a vizet a szánkon keresztül, nyeljük le, majd ürítsük ki az orrunkon keresztül. Ezt huszonháromszor kell megismételni.

Hatásai: Megszünteti a nyálkával kapcsolatos betegségeket, megelőzi az öregedést, és ragyogóvá teszi a testet. Ez hatha-jóga.

Az összes kapálabhátí kriját tiszta, hűs (nem melegített) vízzel kell végezni. A legjobb idő e kriják gyakorlására a kora reggel, napkelte előtt. Az első tizenöt napig, ha gyakoroljuk ezeket a kapálabhátí krijákat, égő érzést fogunk tapasztalni az orrunkban, a szánkban és a torkunkban, és egy kicsit hurutos lesz a nyálkahártyánk. Nem törődve ezekkel a szimptómákkal, hűségesen kövessük az utasításokat és gyakoroljuk a krijákat. Nagyon hamar meg fogjuk tapasztalni az összes fent említett kedvező hatást."

(A kapálabhátí krijához tartozik az erőteljes, gyors kilégzések gyakorlása is az orron keresztül. Ezt kiegészíthetjük a fent felsorolt krijákkal, melyek vízzel történnek. Az égető érzést úgy is elkerülhetjük, ha némi sót teszünk a vízbe, majd fokozatosan csökkentjük a sókoncentrációt, ahogy a nyálkahártya megszokja az átmosást. A vizet fel lehet forralni fertőtlenítés céljából, és utána visszahűtve használhatjuk. Eleinte a testhőmérsékletnél kicsit melegebb víz fog jólesni, majd fokozatosan használhatunk hidegebb vizet is. A három krijá közül az orrból szájba és szájból orrba történő ürítés igényel némi gyakorlást, az egyik orrlyukból a másikba történő átmosáshoz viszont érdemes beszerezni egy orrmosó kannát, és azzal könnyebben meg tudjuk oldani a kriját.)

2020. szeptember 12., szombat

A szemek tisztítása

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"V. Trátaka krijá

Fixáljuk a tekintetünket egy pontra vagy tárgyra anélkül, hogy megmozdítanánk a szemünket, vagy pislognánk, amíg el nem kezdünk könnyezni. Emellett jártassá tesz a sambháví múdrában, és megelőzhető vele a távollátás. Ez a rádzsa-jógához tartozik.

(A trátakát legjobb egy mozdulatlan gyertyalángra koncentrálva gyakorolni. Amikor rárévülünk a gyertyalángra, akkor lassan az egész látómezőnket kitölti, és különféle audiovizuális élményeket élhetünk át közben.)

VI. Kapálabhátí krijá

Ez háromféle lehet: vjutkrama, váma krama és csit krama.

1. Vjutkrama kapálabhátí krijá: Szívjuk be a vizet az orrunkon keresztül, és köpjük ki a szánkon keresztül. Ez rádzsa-jóga.

Hatásai: Megszünteti az összes nyálkával kapcsolatos betegséget."

2020. szeptember 11., péntek

Öleld át az Árnyékodat!

Sok szó esett már a különböző lélek- vagy személyiségrészeinkről. A sámáni felfogásban mindannyian különböző lélekrészekkel rendelkeznünk, de nem mindegy, hogy ezek a lélekrészek megfelelően integrált módon működnek együtt, vagy pedig szét vannak esve, el vannak nyomva, vagy egyes lélekrészeinkkel meg is szakadt a kapcsolatunk. A lélekvisszahívás kapcsán már számtalan blogbejegyzésben beszéltem erről a témáról. Itt csak egyet linkelek be (A személyiségrészek integrációja), mert abban benne van a link a többi, erről szóló cikkhez is.  

Ahhoz, hogy megértsünk a személyiségrészeink közötti viszonyt, és azt, hogy miért nyomjuk el egyes személyiség-részeinket, C.G.Jung Árnyék-modelljét hívtam segítségül, mely bár a modern pszichológia kifejezéseivel, de sok mindenre rávilágít, amiről az ősi sámánok is beszéltek az elveszett lélekrészek kapcsán. 

"A mindennap hordott társadalmi maszk mögött rejtőzik az árnyék-énünk: az az impulzív, sebzett, szomorú, elszigetelt lélekrészünk, melyet általában megpróbálunk figyelmen kívül hagyni. Az Árnyék az érzelmi gazdagság és a vitalitás forrása lehet, és az Árnyék elfogadása a gyógyulás és a valóban hiteles élet felé vezető utat jelentheti." /C. Zweig és S. Wolf/ 

Ha valóban őszintén vágysz a fejlődésre, változásra és a teljesség megélésére, akkor az életed bizonyos pontján találkozni fogsz a személyiséged olyan részeivel, melyek elfogadása legalábbis nehéz lesz, ha nem tűnik majd teljességgel felkavarónak. Ezek a személyiségrészeid alkotják az Árnyékot, a természeted sötétebb oldalát.

C.G. Jung volt az első pszichológus, aki mélyebben próbált foglalkozni az Árnyék-énnel, és arra jutott, hogy a tudatalatti elménk különböző Én-ekből tevődik össze, melyeket Jung archetípusoknak nevezett el. Ezek az archetípusok határozzák meg azt, ahogyan megéljük az életünk különböző érzelmeit, helyzeteit és kihívásait. A két fő archetípus a Perszóna és az Árnyék.

"Félelmetes a gondolat, hogy az embernek van egy árny-oldala is, melyet nem csak kisebb gyengeségek és esendőségek alkotnak, hanem egy kifejezetten démonikus dinamizmus. Az egyénnek ritkán van erről tudomása, mivel számára, mint egyén számára elképzelhetetlen, hogy bármilyen körülmények között túl kelljen lépnie önmagán. De ha hagyjuk, hogy ezek az ártatlan teremtmények tömeget alkossanak, ott máris megnyilvánul a dühöngő szörnyeteg." /C.G.Jung/

Mi az a Perszóna?

A Perszóna az, amik szeretnénk lenni, és ahogy szeretnénk, hogy lásson a világ. Maga a latin szó maszkot jelent, és mindazok a különböző maszkok, szerepek, Középső Világbeli egó-felépítmények alkotják, melyeket viselünk különböző emberek előtt és különböző helyzetekben.

Mi az Árnyék?

Az Árnyék viszont az az archetípus, mely a tudatalatti elme részét képezi, és elnyomott gondolatokból, ösztönökből, érzelmekből, gyengeségekből, vágyakból, perverziókból és zavarbaejtő félelmekből áll. Ezt az archetípust nem kell feltétlenül "rossz"-ként elkönyvelni, csak azért, mert a vadságot, a káoszt, az ismeretlent képviseli. Jung szerint ez a látens energia mindannyiunk része, és a Természethez, az Alsó Világhoz kapcsol bennünket, a kreatív energia komoly forrása is lehet. 

Jung szerint, aki nem nagyon foglalkozott a reinkarnációs emlékekkel és tudati tartalmakkal, csak az élete vége felé, mindannyian tiszta, fehér vászonként születünk. De gyermekkorunkban elkezdjük megtanulni a különbségtételt a jó és a rossz között, ahogyan Ádám és Éva tették. Ebben a pillanatban születik meg az Árnyék, és önmagunkat is elkezdjük "jó" és "rossz", vagy elfogadható és nem elfogadható részekre osztani. A társadalmi ráhatásoknak megfelelően elkezdjük kialakítani a Perszónát (mely megfelel a társadalmi normáknak) és az Árnyékot (mely nem felel meg, és ezért rejtegetni kell).

A Perszóna és az Árnyék elválaszthatatlanok: A Perszóna, a szerethető, társadalmilag elfogadható arcunk, mely azonban nem hiteles, megteremti az Árnyékot, mely a hiteles, vad, ám társadalmilag elutasítandó énünk.  A Perszóna az, amit folyamatosan mutatunk, és előtérbe helyezünk, míg az Árnyék sötét részei a tudattalan sarkaiban sínylődnek, és sohasem integráljuk őket a tudatos elménkbe, mert eleve nem is érzékeljük ezt a felosztottságot. A sötét vágyak, motivációk, félelmek tehát tovább gyűlnek és erősödnek a sötétben, miközben a tudatos elménk disszociál, azaz elkülönül tőlük. Ez mind a pszichológiai túlélő és védekező mechanizmusaink működésének köszönhető.

Az Árnyék-Én elnyomása ahhoz vezethet, hogy a tudattalanban zajló folyamatok kontroll nélkül a felszínre törnek, depressziót, pszichológiai problémákat, hirtelen viselkedési zavarokat, vagy olyan érzelmi, pszichés, kapcsolati konfliktusokat okoznak, melyek következményeitől nagyon hosszú ideig szenvedhetünk. 

Tejes egészként születünk, de a társadalmi nyomás és elvárások hatására megtanuljuk feldarabolni a lelkünket, és elutasítani, megtagadni annak "civilizálatlan", vad, ösztönszintű aspektusait. A negatívnak vélt érzelmeink és jellemvonásaink elnyomása az önelfogadás és a hiteles önismeret útján felmerülő legnagyobb akadály lehet, hiszen nem tapasztalhatjuk meg lényünk teljességét, ha vannak olyan személyiségrészeink, melyekkel nem is merünk szembenézni. 

A sámáni megközelítésben, például a lélekvisszahívás, a trauma-kezelés vagy a tudatalatti gyógyítása során az Árnyék megtapasztalása, a "spirituális halál" vagy az egó halála és az abból va újjászületés a lélek gyógyulásának fontos mozzanatai. A Árnyék megismerése ugyanakkor elengedhetetlen ahhoz, hogy keifeljesszük a kapcsolatunkat az Alsó Világgal, ne csak a Felsővel. 

A társadalom számtalan ideológiát teremt, mely az Árnyák elnyomásának és disszociálásának melegágya. Például az "önfejlesztés", mindfulness, siker-tréningek tömkelege, ahol azt sulykoljuk magunknak, hogy "napról napra egyre jobban és jobban vagyok, szeretetben, harmóniában és bőségben élek stb.", tulajdonképpen szégyellnivalóvá teszik azt, ha valaki éppen pocskul érzi magát, mert teret enged az Árnyék-Énben zajló folyamatainak. 

Emellett a New Age és a modernebb Ég-vallások vagy egyistenhívő dogmatikák is a "fény" felé való törekvést, a Magasabb Én elérését tűzik ki egyértelmű célként, miközben az Árnyék integrálásáról megfeledkeznek. Ahelyett, hogy megtanulnál ember leni, valamiféle elképzelt és mesterkélt spirituális tökéletességet próbálsz magadra erőltetni. Ahelyett, hogy szembenéznél és elfogadnád az Árnyékban, a tudatalattidban zajló folyamatokat, a spirituális elkerülést választod, és abban bízol, hogy Isten vagy a spirituális gyakorlat "kipusztítja" a szívedből a tisztátalanságokat. 

A "fény" ezekben a spirituális tanításokban egyenértékű a szeretet, béke, öröm, harmónia, együttérzés stb. fogalmaival. Az olyan "sötét" érzelmeket viszont, mint a düh, bosszú, uralkodási vágy, félelem, szégyenérzet, versengés, féltékenység, kéj - egyenesen démoninak és a Sátán kísértésének állítják be. Mivel ezeket mind "gonosznak" tekintjük, igyekszünk kerülni őket, vagy megtagadni önmagunkban, és ezáltal még mélyebbre süllyesztjük a tudatalattinkban. De ez egy tragikus hiba. Minél inkább kerüljük a sötétséget, annál erősebb lesz, majd egyszer, egy váratlan pillanatban, kitör, mint egy vulkán.

Ameddig tagadjuk az Árnyékot, nem tudjuk integrálni. Az integrálás az elfogadással, felismeréssel, a felelősségvállalással kezdődik, a tagadás vagy elutasítás helyett. Ettől remélhetjük az énünk teljességének megtapasztalását, a józan, gyógyult, elfogadó, együttérző, higgadt, megértő személyiség kialakulását. 

Ezzel szemben, ha el akarjuk pusztítani az Árnyékot (ami lehetetlen), akkor a személyiségünk darabjaira esik szét. Az idegösszeomlás, "széthullás", sok esetben az Árnyék elutasításából fakadó belső konfliktus következménye. A széttöredezett személyiség nem igazán tudja kezelni a nehézségeket az életében, mert hiányzik a középpont és mindig a szélsőséges darabokra esett személyiség-részei által igyekszik reagálni az élete történéseire, például függőségekbe való menekvéssel, önpusztító viselkedési mintákkal stb. Ezek mind védekezési mechanizmusok, mellyel a széttöredezett személyiség igyekszik menteni a menthetőt. 

A tantra, gnózis vagy az egyiptomi, kabbalisztikus hagyomány közös abban, hogy jobbkezes és balkezes ótról beszélnek, melyek a Teljességhez vezetik a gyakorlót. Történelmileg a bal oldalt tartják a tisztátalan, bűnös, alantas oldalnak, és így a "balkezes" utakat is alárendelt módszernek tekintik a "jobbkezes", a pozitív értékek, a magasabb Önvaló felé törekvő utakkal szemben. Ne feledjük azonban azt, hogy két kezünk van, és a "balkezes" út pontosan az Árnyék-Énünk elfogadását és a vele való megbarátkozást, az integrálását képviseli, ami a felszabadulás kulcsa. 
Ha csak a Fény felé törekszünk, akkor beleeshetünk a spirituális elkerülés, és az Árnyék, a sötétség elutasításának hibájába. A "balkezes" tanítás szerint azonban eredendően a Sötétség és a káosz uralkodott, ezért meg kell tanulnunk átölelni a saját sötétségünket és Árnyékunkat, ha egyensúlyban akarunk haladni a Fény útján. Ha csak a felső csakrákkal foglalkozunk, akkor nem lesznek mély gyökereink, és nem lesz stabil a spirituális fejlődésünk. Ha egy ház alapjai, a föld alatt lévő részei nem erősek, akkor a felépítmény könnyen összedől, bármilyen csinos is. 
Ezt a cikket Mateo Sol írása alapján állítottam össze, és a következő részben az Árnyék 13 archetípusáról lesz majd szó. 

2020. szeptember 10., csütörtök

A karma megsemmisítése

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

25. vers

viccshinna szankalpa-vikalpa-múlé
nihsésa-nirmúlita karmadzsálé
nirantarábhjásza-nitánta bhadrá
szá dzsrimbhaté jógini jóga-nidrá

A folyamatos gyakorlás által a mindenki számára jóindulattal bíró jóga-nidrá megjelenik abban a jógiban, akinek a döntései, választásai és karmikus visszahatásai teljességgel megsemmisültek.

Az előző versben Sankara már kijelentette, hogy a jóga-nidrá megjelenésével a jógi tudati benyomásai (szamszkára) és szokásai (vászaná) törlődnek, és így felszabadul anyagi kötöttsége alól. Itt tovább részletezi azt, hogy a jóga-nidrá megjelenésével a jógi szándéka (szankalpa) és döntései (vikalpa), valamint érett karmikus visszahatásai (prarábdha karma) is törlődnek, feloldódnak. A szankalpa (elhatározások) a karmikus visszahatások csíra-állapotából fakadnak, míg a vikalpa (döntések, választások) a növekvőben lévő karmikus visszahatások következtében alakulnak. Ezt azonban még aprarábdha (éretlen) vagy phalónmukha karmának nevezik, mivel a karma gyümölcse (phala) még nem mutatkozik meg. Ilyenkor a választás szabadsági foga még sokkal nagyobb, mint az érett karma esetében, mely ellen már gyakorlatilag nem tudunk védekezni: ha teszik a gyümölcs, ha nem, kénytelenek vagyunk learatni és megízlelni.

Sankara kijelenti, hogy a rádzsa-jóga rendszeres gyakorlása és az őszinte spirituális fejlődés irányába fordított szándék eredményeképpen a jóga-nidrá megjelenhet, és az áldásában részesítheti a jógit. Ehhez a gyakorlás mellett nem az egyéb karmikus kötelességek feladása felé kell haladnunk, hanem a feladataink kötelességszerű, ragaszkodásoktól mentes végrehajtása felé, mely már önmagában egy áldozat, és megtisztít a karmikus visszahatásoktól.

2020. szeptember 9., szerda

Tükör-gyakorlat

Ez egy nagyon erős gyakorlat, tehát annak, aki még nem szerzett kellő jártasságot a sámánutazásban, és főleg nem tud megfelelően visszatérni, illetve nem gondoskodott megfelelő védelmi mechanizmusokról (ezekről itt írtam már - Asztrális védelem 1. rész, 2. rész, 3. rész), kifejezetten nem javaslom az otthon, egyedül történő kísérletezést. A legbiztosabb az, ha legalább egy, vagy több, tapasztalt sámán jelenlétében vágunk neki ennek a gyakorlatnak. A gyakorlat második része Yacov Darling Khan "Jaguártestben Pillangószív" című könyvében is szerepel, ott három társával együtt végezte a gyakorlatot, miközben ő nézett a tükörbe, ők pedig doboltak és "tartották a teret". Ha fogalmat akarsz alkotni arról, hogfy mire lehet számítani ennél a gyakorlatnál, akkor olvasd el a könyvet. A gyakorlat első része kevésbé veszélyes (rád nézve), de szintén erőteljes hatású tud lenni. 

A tükör ősidők óta mágikus eszközként, a Szellemvilágba átjárót nyitó kapuként van számon tartva, mellyel utazások, gyógyítások, és rosszindulatú varázslatok is végrehajthatók. Ha emlékszel Hamupipőke meséjére, a tükör nem csak azt mutatta meg, hogy a gonosz mostoha mágikus erejével szemben nincs kihívója, hanem azt is, hogy amikor megjelent a vetélytárs Hamupipőke személyében, akkor ki volt az, és mit csinált éppen. 

A múltkoriban egy posztomnál sokan kommenteltek arra, amikor azt írtam, hogy ha úgy érzed, hogy valaki rosszindulatú energiát, szándékot közvetít feléd, akkor használj egy képzeletbeli tükröt (vagy éppen egy valóságosat, ahogy most fogjuk) a szándéka visszaverésére. A módszer nem túl finomkodó, ugyanis az agresszor pontosan azt a mágikus hatást kapja vissza saját magára, amit feléd elküldött. Ha erősek a védelmező szellemeid, akkor a hatás még fokozódik is, így a gonosztevő a "saját levében" fog megfőni. Tehát sokan kifogásolták, hogy miért javaslom a rosszindulat és ártó széndék visszatükrözését, miért nem szeretetet sugárzok felé. Ennek az egyszerű magyarázata az, hogy a sámánizmus és a mágia nem az önsimeretet és a spiritualitást helyezik a középpontba, már ami az asztrális ellenfeleket illeti. Nem akarjuk sem ráébreszteni őket ártó szándékuk önismereti buktatóira, sem "megváltani" nem akarjuk őket a krisztusi szeretettel vagy bármiféle elfogadó, befogadó szellemi energiával. Egyszerűen, a legkevesebb energiabefektetéssel meg akarjuk védeni magunkat a negatív hatásuktól, és erre a visszatükrözés a legkézenfekvőbb. A szeretettel való viszonzáshoz ugyanis el kellene nyelni a negatív energiát, semlegesíteni, és még a saját jóindulatodból "táplálni" a rosszban sántikáló lelkét. Hacsak nem vagy Isten, ez nem tűnik egy biztonságos és ésszerű módszernek. Igy viszont mindenki azt kapja, amit megérdemel: az energiák kiegyelnítődnek és lenullázódnak. Nade térjünk vissza a gyakorlatunkra! 

1. Ártó szándék visszatükrözése

A gyakorlatnak ezt az első részét pontosan akkor kell végezni, ha úgy érzed, hogy valaki ártó, irigy, gonosz, manipulatív, rosszindulatú stb. szándékkal viseltetik irántad, történjen ez akár valamilyen kifejezett mágikus operáció formájában, amiről valahogy tudomást szereztél, vagy egyszerűen csak az ösztönös rosszindulat tudat alatti kifejeződéseként, amiről az illető esetleg nem is tudatos. Viygázz arra, hogy ne keveredj elmekáprázatokba: ha esetleg csak beképzeled, hogy valaki rosszat akar neked, vagy ártó szándékkal van feléd, akkor a tükör-gyakorlatnak nem lesz értelme. Tehát indokolt esetben használd.

Szerezz egy tükröt, a mérete mindegy. Ha nagyobb a tükör, és van egy kerete, amivel meg is tudod támasztani, az a legjobb. Ülj le, és helyezd magad elé a tökröt úgy, hogy a tükröző felülete neked háttal legyen, mintha egy pajzsot tartanál magad elé, amelyben az ellenfeled megpillanthatja az ábrázatát. Fogd meg a dobodat, és kezdj el dobolni, majd juss el a révült állapotba. Hívd az erőállataidat, a védelmeződet és a szellemi tanítókat. Fogalmazd meg magadban, hogy azoknak az ártó szándékát szeretnéd visszatükrözni, akikről tudod, hogy rosszat akarnak neked. Dobolás közben láthatod magad előtt az arcukat, illetve sok mindent, ami az általuk küldött megkötéssel, átokkal kapcsolatos, ha fogalmazhatunk így. Bízd rá a Szellemvilágra, hogy mi fog velük történni, de abban biztos lehetsz, hogy te fel fogsz szabadulni a negatív hatások alól, amit rád vetítettek. Amikor úgy érzed, hogy véget ért a folyamat, hagyd abba a dobolást, és térj vissza.

2. Belső tükör

A gyakorlat második része már sokkal intenzívebb, kockázatosabb és komolyabb önismereti értékkel bír. Csak akkor vágj bele, ha tényleg elszántad magadat rá. Fordítsd szembe a tükröt önmagaddal, hogy lásd benne az arcodat, vagy az egész ülő alakodat. Nézz szemrebbenés nélkül a saját bal szemedbe (ne feledd, tükörképet nézel), és kezdj el dobolni. Ha vannak melletted segítő társak, akkor doboljanak ők, te pedig csak lélegezz és nézz a tükörbe. Fogalmazd meg magadban, hogy szeretnéd, ha a tükör megmutatná, azt, ha esetleg rosszindulattal viseltetsz mások iránt, és kérd, hogy semlegesítse ezt a rosszindulatot, anélkül, hogy önmagadban kárt tennél vele. Amint a szívedben megszűnik a szándék, hogy rosszat akarj valaki másnak, a tükröződés ártó hatása is megszűnik, mintha kihúztak volna egy elekrtomos berendezést a konnektorból. Azt is kérheted, hogy a tükör fedje fel a hibáidat, melyeken dolgoznod kell, vagy a személyiséged árny-oldalait, melyeket tagadsz magad előtt. Nagyon mély önismereti utazás kezdődhet meg ilyenkor, sokféle kép és érzés felbukkanhat a tudatalattidból, a múltadból, előző életeidből is akár. A tükörképed eltűnhet, eltorzuhat, megváltozhat, vagy bármilyen, akár ijesztő dolgok, lények is megjelenhetnek benne. Ezért kell a védelem. A tükör egy kapu a végtelen dimenziókba, vigyázz, hogy ne ragadj ott. Egy balul elsült tükör-gyakorlat akár komoly lélekvesztést vagy posztttraumás szindómát, vagy nemkívánt "kísérőket" is eredményezhet. Tehát csak óvatosan, és ha nem vagy biztos a dolgodban, akkor inkább keress fel valakit, aki végigvezet a folyamaton. Ha biztos vagy a dolgodban, akkor sem árt a vezetés ehhez a folyamathoz.

Megeshet, hogy a tükör által feltárt igazságok mellé olyan feladatot, szertartást, aszketikus gyakorlatot is kapsz, amivel dolgozni tudsz a feltárt problémákon. A félelmeiddel való szembenézéshez és leküzdésükhöz is nagyon hasznos módszer a tükör-gyakorlat. Előtte füstölőzz, kérj védelmet, ajánlj dohányt a szellemeknek, és gyújts egy gyertyát is. Utána mondj hálát és kérj erőt a megtapasztalt dolgokkal való munkához. 

Még három tanács a tükörrel kapcsolatban: 1. Soha ne állíts egymással szemben két tükröt, és ne ülj be közéjük révülni! Nagyon elveszhet a lelked a végtelen tükröződések által megnyíló dimenziókban, és nem biztos, hogy vissza tudsz keveredni. 2. Soha ne gyújts meg két gyertyát vagy mécsest a tükör két oldalán, mert ezzel olyan erős átjárót hozol létre, hogy nem várt szellemi entitások is megjelenhetnek a szobában és jó kis galibát csaphatnak. 3. Ha a szobában, ahol alszol, van egy tükör, akkor jobb, ha éjszakára letakarod. A hagyomány szerint a szabad lelked álom közben kilép a testedből, és ha meglátja magát a tükörben, akkor lehet, hogy nehezebben talál vissza a testedbe, és alvási paralízist tapasztalhatsz. Jó tükrözést kívánok mindenkinek!

2020. szeptember 8., kedd

A jóga-nidrá állapota

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

24. vers

pratjag-vimarsátisajéna pumszám
prácsína-szangésu palájitésu
prádurbhavét kácsid-adzsádja-nidrá
prapancsa-csintám parivardzsajantí

A belül lakozó önvaló torzításmentes visszatükröződése következtében a jógi korábbi ragaszkodásai megsemmisülnek, és eléri a tudatos álom, a jóga-nidrá állapotát, melyben az univerzummal kapcsolatos minden gondolata megszűnik.

Ez a vers a szahadzsa vagy amanaszka állapot legfontosabb hatását ismerteti: a jógi elméjében rögzült korábbi lenyomatok (szamszkárák) és azok nyomán kialakult mintázatok és szokások (vászanák) teljességgel törlődnek, és a tudat tükre teljesen torzításmentesen tükrözi vissza az Önvaló természetét, mint az átlátszó kristály a mögé helyezett rózsát.

Ekkor a jógi eléri a jóga-nidrá állapotát, melyet Sankara adzsádja-nidrának nevez. A hétköznapi emberek három tudatállapotot élnek meg: dzságrata – éber tudatállapot; nidrá - álom és szusúpti – mélyalvás. Ezek közül az éber tudatállapot a „legéberebb” és a legtudatosabb, míg az álom és a mélyalvás állapotaiban a tudat sokkal kevésbé éber, vagyis dzsada (öntudatlan). A jóga-nidrá viszont csak látszólag, kívülről hasonlít erre az öntudatlan állapotra, ezért nevezi Sankara adzsádja-nidrának, vagyis „tudatos alvásnak”. Bár a jógi kívülről tétlennek létszik, és érzékszervei egyáltalán nem is rögzítik a külvilágból beáramló benyomásokat, belül nagyon is éber, és mély, tudatos kapcsolatban van az Átmannal (Önvalóval). A jógi belső „álma” sokkal valóságosabb, mint a külvilág történései, így ez utóbbiak nem is kötik le a jógit.

Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy azt a jógit, aki elérte a jóga-nidrá állapotát, hidegen hagyják a külvilág történései. Egyrészt tudatosan vissza tud térni a külvilágban zajló események érzékelésének állapotába, másrészt minden mögött a nagy Átmant, a Lelket látja, így a világ eseményeiben is spirituális tudatossága által vezérelve vesz részt.

2020. szeptember 7., hétfő

Kapcsolataink egészsége - teszt

Az alábbi önismereti gyakorlatot ajánlott többször ismételni, mert jó visszajelzést ad arról, hogy az önmagunkon végzett munka hogyan befolyásolja a kapcsolatainkat, és a viszonyulásunkat mások felé.

1. Fogj egy papírt, és írd fel rá az összes legfontosabb kapcsolatot az életedben. Kezdd a családtagokkal, barátokkal, hozzád közel álló emberekkel és azokkal, akik fontosak neked. Utána viszont rátlérhetsz arra is, hogy a különböző lélek- vagy személyiségrészeiddel milyen a kapcsolatod, illetve "elvont" fogalmakat is felsorolhatsz, pl. test, érzelmek, szerelem, szexualitás, férfiasság/nőiség, belső gyermek, pénz, teremtés, karrier, kreativitás stb. Ha úgy érzed, hogy az összes fontosabb "kapcsolatodat" felsoroltad, lépj tovább a második pontra. Nem kell, hogy a lista teljesen kimerítő legyen, mert elképzelhető, hogy az adott időszakban kevesebb van a fókuszodban, vagy csak bizonyos dolgokon szeretnél dolgozni. 

2. Fogj egy másik papírt, és írj föl a tetejére két szót: "Őszinte" és mellé azt, hogy "Félelemalapú". Természetesen a kapcsolataidat máshogyan is kategorizálhatod, de önismereti szempontból ez a kettő lesz a legfontosabb. Írd be a két szó alá az előző oldalon felsorolt összes kapcsolatodat, ahogy a szíved diktálja. Ha később elmeditálgatsz rajta, és mégis átírnál egy-egy dolgot az egyik oszlopból a másikba, akkor tedd meg!

3. Dolgozz először az "Őszinte" kategóriába került kapcsolataidon! Gondold végig mindegyiket, és mérd fel, hogy az őszinteségen túl (ami az egyik legfontosabb összetevője az egészséges kapcsolatnak) mennyire egészséges az adott kapcsolatod más tekintetben: mennyire tartalmas, kielégítő, megbízható, inspiráló stb. Ha valamelyiken szeretnél majd dolgozni a továbbiakban, akkor írj mellé megjegyzéseket!

4. Most dolgozz a "Félelemalapú" kategóriába sorolt kapcsolataidon. Gondold végig mindegyiket, és igyekezz rájönni, hogy miben is nyilvánul meg a félelmed, amelyet ebben a kapcsolatodban érzékelsz! Mi tart vissza attól, hogy őszinte lehess ezzel a személlyel? Megéri-e feladni az őszinteséget a konfliktusok elkerülése végett? Mi történne, ha megpróbálnál őszintén kommunikálni vele? Mennyit ér ez a kapcsolat így? Mit tudsz tenni azért, hogy legyőzd a félelmeidet, melyeket ebben a kapcsolatban megélsz? Vannak-e benned feldolgozatlan traumák, melyek ezt a kapcsolatot "mérgezik" vagy diszfunkcionálissá teszik? Érdemes-e dolgozni a kapcsolat javításán, fejlesztésén, vagy pedig valójában függőségben vagy, és a kapcsolat inkább elvesz tőled, mintsem hogy adna? Gondold végig mindkét oszloppal kapcsolatban, hogy mindegyik kapcsolat megéri-e a befektetett munkát, vagy éppenséggel elhanyagolod, és többet kellene törődnöd velük? Ha arra jutsz, hogy csak megszokásból vagy ko-dependenciából tartod fenn a kapcsolatot, és nem ad neked semmit, akkor gondold végig, hogy van-e bátorságod megszüntetni, vagy pedig megtölteni igazi tartalommal!

5. A kapcsolatokkal való munka célja. A fent felsorolt feladatok meglehetősen nagy terjedelműek, munka- és időigényesek is lehetnek, tehát nem biztos, hogy egy nap alatt kielégítően foglalkozni tudsz mindegyikkel. A kapcsolatokon végzett munka nem csak abból áll, hogy végiggondolod magadban, kivel hányadán állsz, hanem valós találkozásokat, kommunikációt, egymással való foglalkozást, együtt töltött időt, tevékenységeket is magába foglal. Alaptézisként megjegyezheted, hogy a nem fektetsz munkát a kapcsolataidba, akkor ne számíts működő és egészséges kapcsolatokra. Az idealisztikus cél az lehet, hogy idővel minden kapcsolatod átkerüljön az "őszinte" kategóriába, és egyre kevesebb félelemalapú kapcsolatot tarts fenn. Ez persze nem a kényelmetlen dolgok előli menekvést jelenti, hanem inkább a szembenézést a félelmeiddel, melyek a legyőzésük után a kapcsolataidból is elillannak. 

Ne lepődj meg, ha a kapcsolataidon végzett tudatos munka során az egész kapcsolatrendszered megváltozik, átértékelődik, egyese eltűnnek mellőled, míg mások megjelenek az életedben. A makrokozmosz mindig a mikrokozmosz tükörképe, tehát a külső kapcsolatrendszereid változása a belső folyamataid fvisszatükröződései lesznek. Megjelölhetnénk azt is célként, hogy miután minden kapcsolatod átkerült az "Őszinte" kategóriába, azt is nyugodt lélekkel oda tudd írni mindegyik mellé, hogy "egészséges". Ha a kapcsolataid között nagyon kevesen vannak, vagy ellenkezőleg, nagyon sokan, de senki sem igazán fontos, akkor érdemes elgondolkodni a mennyiség és minőség arányán is, illetve felmérni azt, hogy akik a számodra fontosak, azok számára te is hasonlóan fontos vagy-e. Van-e megfelelő arányú és spontán viszonzás a kapcsolataidban, vagy egyoldalúan kihasználnak téged sokan, esetleg ellenkezőleg, te használsz mindenki mást, miközben érzéketlen vagy az igényeikre. Az őszinte kommunikációnak az is fontos részét képezi, hogy másokat meghallgass arról hogyan látják a hozzád fűződő kapcsolatukat. A kapcsolataidon és a személyiségeden végzett munka gyakran az egész életedet felöleli, és sohansincs vége. 

2020. szeptember 6., vasárnap

Az orr és a hasüreg tisztítása

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"III. Neti krijá

Vegyünk egy arasznyi vékony cérnát. Szívjuk be az orrunkon keresztül, és fogjuk a kezünkbe a cérna két végét, miután az egyik kijött a szánkon keresztül. Nagyon óvatosan húzzuk föl-le tizenkétszer. Utána a szánkon kerezstül húzzuk ki a cérnát.

Hatásai: Megszünteti a különböző kapha betegségeket. Jó lesz a szemünk és jártassá válunk a khecsarí múdrában. Ez a hatha-jógához tartozik.

(A cérnát sok esetben nehéz ledugni a szájüregig, azért érdemes olajjal bekent katétercsővel is kipróbálni a tisztító gyakorlatot. Amikor gyakorlottabbá váltunk, akkor vastagabb katétert is képesek leszünk átdugni az orrunkon. Ez a gyakorlat segíti a khecsarí múdrá gyakorlását, melynek során az orrgarat legtetejéig kell feldugnunk a nyelvünket, hogy megállítsuk a Holdból (az elméből) a Napba (a gyomorba) alácsöpögő nektárt.)

IV. Nauli krijá

Behúzzuk az alhasi idegeket a hasfalunkba és utána gyorsan forgatjuk a hasfalat jobbra és balra, az egész hasunkon végig.

Hatásai: Minden betegséget megszüntet, és megerősíti az emésztés tüzét. Ez a rádzsa-jógához tartozik.

(A naulí krijá gyakorlását úgy érdemes kezdeni, hogy kiürítjük a tüdőd, majd végrehajtjuk a madhjama naulít, vagyis a két egyenes hasizmot megfeszítjük, míg az oldalsó hasizmainkat behúzzuk. A gyakorlat elsajátítása után a következő lépés a váma és daksina naulí, vagyis a bal és a jobb oldali egyenes hasizom megfeszítése külön-külön. Ha már ez is megy, akkor elkezdhetjük gyakorolni a forgatást jobbra és balra. Egyesek szerint fel-le hullámoztatás is létezik.)

2020. szeptember 5., szombat

A belek tisztítása

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"4. Múla sódhana dhauti: Dugjunk egy kurkuma-gyökeret vagy a bal kezünk középső ujját a végbélnyílásba, kaparjuk ki jó alaposan, majd mossuk meg.

Hatásai: megszünteti a székrekedést, emésztési zavarokat, és az ama dósamot (a megemésztetlen ételből származó mérgező lerakódások által okozott betegségeket). A test elkezd ragyogni,és a dzsáthára agni (az elsődleges emésztés tüze) növekszik.

(A kurkuma fertőtlenítő hatásáról ismert, ám a friss kurkuma-gyökér némileg összehúzó hatású lehet. Ezért például aranyér vagy végbél-vérzés esetében érdemes kipróbálni. A végbél tisztítása nem az ujjunkkal a leghatékonyabb, hanem meleg vizes beöntéssel, mely később lesz ismertetve dzsala-baszti néven. A beöntővízbe tehetünk Himalája-sót, citromlevet, mézet, olíva- avgy szezámolajat, és áztatott, darált édeskömány-termést is. A beöntést akár minden nap lehet végezni, de ha tiszta a vastagbelünk, akkor heti egyszer is elég, és eiz is távol tartja a fent felsorolt betegségeket és méreganyagokat.)

II. Baszti krijá

Ez kétféle típusú: dzsala baszti és szthala baszti.

1. Dzsala baszti: Álljunk a vízben a köldökünkig. Utána vegyük fel az utkatászanát (székpózt), és a kumbhaka ereje által szívjuk be a vizet a végbélnyíláson keresztül. Gyakoroljuk ezt az előírás szerint, és tizenkét ismétlés alatt elegendő víz fog bejutni az alhasba. Ezután, a kramát követve fokozatosan nyomjuk ki a hasban lévő vizet a végbélnyíláson keresztül. Ezt naponta háromszor kell elvégezni.

(Ha feltételezzük, hogy a víz, amiben derékig állunk, valóban steril, akkor a vastagbél megtöltése után ki kell szállnunk belőle, és egy wc-be vagy leeresztő tartályba kell kiengedni a vastagbelünkben lévő vizet, mivel az már szennyezetté válik. Napi háromszori ismétlés túlzásnak tűnik. A bélmosás során ugyanis nagy mennyiségű bélbaktériumot is kimosunk, ami csökkenti az emésztés hatékonyságát a baszti után. Éppen ezért tanácsos kerülni az olajos, sült, fűszeres és állati eredetű ételeket a baszti napján.)

Hatásai: Megszünteti a cukorbetegséget, húgyúti problémákat, valamint a bélelzáródást, vagyis az apána váju romlásából származó betegségeket. Vonzó, gyönyörű lesz a külső megjelenésünk, a testünk ragyogni fog, és Kupidó szépségéhez lesz hasonlatos. Ez a hatha-jógához tartozik.

2. Szthala baszti: Üljünk pascsimóttánászanában. Az asviní múdrá ( a végbélnyílás nyitogatása) segítségével szívjuk be a vájut és nyomjuk ki, miközben mind a négy irányban forgatjuk a hasfalat.

Hatásai: Megsemmisíti a székrekedést és az emésztési zavarokat. Növekszik a dzsáthára agni. Ez a rádzsa-jógához tartozik.

2020. szeptember 4., péntek

A lélekutaztató bárka

A múltkori dobkörön Oguznál lélekkísérést végeztünk, egy olyan hölgy lelkét kísértük el a Túlvilágra, aki éppen aznap halt meg. A lélekkísérésről és annak jelentőségéről már írtam több blogbejegyzésben, de ez alkalommal egy külön szimbólumot is kaptam hozzá Odintól. Amikor elkezdtünk dobolni, csörgőzni és a "lélekkísérő" transz-pozícióban révülni, akkor megjelent előttem a nagymama szelleme, akit el kellett kísérni a Holtak Birodalmába, és egy ragyogó bárka vagy csónak. Ez a szimbólum sokszor meg szokott jelenni lélekkísérés esetén, például az egyiptomi halottaskönyv szerint is bárkán utazik a halott lelke, illetve a vikingek is sokszor temették hajóba a halottaikat, akár úgy, hogy a hajót elásták a föld alá az "utasokkal", valamint éttelekkel, italokkal, ruhákkal, ékszerekkel, használati tárgyakkal együtt, vagy pedig a nyílt vízre bocsátották a bárkát, és meggyújtották, majd hagyták elhajózni és elporladni a csónakot és a halottat. 

Ez alkalommal megjelent Odin, és egy fekete rúna-követ nyújtott felém, melyen fehér vonalakkal látszott a bárka ábrázolása. Középen a kör egy kerek viking pajzs, annaka közepén pedig a pajzsot díszítő kiemelkedő fémkupak látszik. Előtte és mögötte a bárka két vége látszik. Odin a hátamra rajzolta a szimbólumot, mintha szárnyak lennének. A bárkát vagy evezőkkel, vagy vitorlával szokták meghajtani, és eszembe jutott, hogy mindkettő működtetéséhez használni kell a hátizmokat. Odin elmondta, hogy ezt a szimbólumot akkor kell megjeleníteni, amikor egy halott lelkét szeretnénk biztonságban elkísérni a következő rendeltetési helyére. A szimbólum megidézése után meg szokott jelenni a mennyei bárka, és a segítők, akik elviszik a lelket a az Alsó vagy Felső Világba, a Holtak Birodalmába vagy más helyekre, ahová szól az útja. Gyakran előfordul, hogy a folyó, melyen evezünk vagy haladunk, felfelé kanyarodik, a Nap vagy a Fény felé, vagy pedig lefelé, sötétebb helyek irányába fordul. A sötét helyek nem mindig jelentenek rossz vagy kellemetlen helyeket. A "nyugtalan" holtak általában vagy a folyóban kapálóznak, vagy a parton barangolnak céltalanul, vagy a saját tudatalattijuk börtönében sínylődnek - ezt nevezik sok vallásban pokolnak. 

A bárka és a lélekkísérés szimbóluma a "szellemkenu" gyakorlatban is megjelenik, mely nem csak halottak kísérésénél, hanem beteg emberek gyógyítása, vagy lélekvisszahívás esetén is alkalmazható, hogyha többen szeretnénk létrehozni egy olyan védett energiateret, melyben el tudunk utazni különböző helyekre. Ilyenkor a halottak képét vagy a gyógyítás/lélekvisszahívás alanyát fektetjük a kenu közepébe, és a többi ember egy hajót alakít ki, így utazunk dobbal és csörgővel. Van, amikor a halottak képviseletében mécseseket gyújtunk a szellemkenuban. 

A vikingek nagy hajósok hírében álltak, és sok hajójukat sárkányfej díszítette -innen jön a "drakkar" szó, mely szintén sárkányt jelent. A "hajó" vagy "csónak" szóra azonban inkább a "knörr" kifejezést használták. A viking mitológia leghíresebb "erőtárgya" a Skidbladnir  („Evezős”) nevű hajó, a hajók legjobbja, melyet a törpék Frey számára készítettek ajándékul. Ez a hajó elbírta az isteneket és összes felszerelésüket. Különlegessége, hogy amikor épp nem használták akkor zsebkendő méretűre is össze tudták hajtogatni. A hajó nem csak a vízen, de a levegőben és a földön is képes volt haladni.

„Yggdraszill kőrisfa,
íme, fák közt az első,
hajók közt Evezős,
Ódin az ázok közt;
paripák közt Suhanó,
hidak közt Szivárványhíd,
skáldok közt Bragi első,
sólymok közt Karcsú,
kutyák közt Garm.”
(Grímnir-ének, 44.)

2020. szeptember 3., csütörtök

A elme nélküli állapot

 Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

"23. vers

nivartajantí nikhiléndrijáni
pravartajantím paramátma-jógam
szamvin-majím tám szahadzsámanaszkám
kadá gamisjámi gatánjabhávah

Mikor fogom már, minden más állapotot meghaladva, elérni a természetes amanaszka állapotot, melyben minden érzék befelé fordul, létrejön a kapcsolódás a Legfelsőbbel (paramátma-jóga), és mely az Önvaló (átman) teljes megtapasztalása kiterjed.

Ádi-Sankara tovább részletezi a szahadzsa állapotot, és azt, ami ebben az állapotban bekövetkezik. Az amanaszka állapot a szimptómáit tekintve a korábban említett rádzsa-jóga, unmaní és manónmaní állapotok kiteljesedése.

A szahadzsa állapotban a tudatunk teljes összhangba és közvetlen, „szélessávú” kapcsolatba kerül a Paramátmával, vagyis Felsőlélekkel. A jógi semmi mást nem érzékel az Egyetemes Tudat kivételével, és önmagát is a Tudat (átman) természetével megegyező minőségűnek érzékeli. Ez az állapot tehát túlmutat azon, ami elmével és érzékekkel felfogható, így azok használatát is visszavonja a jógi.

2020. szeptember 2., szerda

Az anyaméh szimbóluma

A következő szimbólum, amit Odintól kaptam, szintén az egyik kezelés közben érkezett meg. A hölgy, aki nálam volt, lélekvisszahívásra jött, de közben felmerült az is, hogy babát szeretne, és egy ideje már nem jön össze neki. A termékenység sok mindenkinél fel szokott merülni, mint probléma, és bár korábban már kaptam egy szimbólumot, mely valamennyire szintén kapcsolódik a női termékenységhez (Életelixír),  mégis úgy néz ki, hogy eben az esetben ez a szimbólum még közvetlenebbül hat erre a területre. 

Odin ismét egy fekete rúna-követ nyújtott felém, melybe narancssárga vonalakkal volt belevésve egy szimbólum, mely leginkább talán egy lefelé fordított körtéhez hasonlít, és lefelé egy kivezető csöve van, illetve két oldalán két felfelé hajló kitüremkedés, a tetején pedig egy kis púp. Ezt a púpot kivéve, a szimbólum többi része meglehetősen hasonlít egy anyaméh, a hüvely és a két petefészek sematikus ábrájához. A felső kis kiemelkedés úgy jelent meg, hogy ha valakinek a hasára rajzoljuk a szimbólumot, akkor a félkör éppen a köldököt foglalja magába. A köldököt sok tekintetben az élet és az erő kapujának tekintik, mely a születésig összeköti a magzatot az anyja vérkeringésével, és a születés után is megmarad az erőközpontnak, melyen keresztül az Univerzumból is gyűjthetjük az energiát. 

Odin a hasamra rajzolta a szimbólumot, mintha nekem is lenne méhem, azt mutatva, hogy oda kell kivetíteni, ha elő akarjuk segíteni a teherbe esést, vagy a megtermékenyülést, illetve védelmet szeretnénk biztosítani a már az anyaméhben menedéket vett magzat számára. A szimbólumon való meditáció közben valahogy Audumbla, a viking mitológia Ős-tehene is eszembe jutott, aki mintegy anyaistennőként vagy anyai archetípusként funkcionáló totemállatként megjelent a világ keletkezésekor a Ginnungagap-ból (a Világmindenség szakadékából), és a tőgyéből folyó tejjel táplálta az ős óriást, Ymirt, valamint egy sós jégtömböt nyalogatva a "világra hozta" Burit, aki Odin és testvérei, Vili és Vé apja lett. 

A termékenységnek ez a szimbóluma persze férfiak esetében is nagyon hasznos, mind a saját és a női szexualitáshoz fűződő kapcsolatuk, mind a kreativitás és bőség más egyéb megnyilvánulásaival kapcsolatos gyógyításhoz kedvezően járulhat hozzá. Azzal kapcsolatban is kaptam inspirációt, hogy menjek el a Munay-ki 13. rítusára, melyet az anyaméh rítusának is neveznek. Főként azért, hogy utána nőknek is át tudjam adni ezt a rítust a méhük gyógyulása érdekében. Bár a méh gyógyítása főként női dolog, a Munay Ki rítusokat azonban nemtől függetlenül, nők és férfiak is tovább tudják adni.

2020. szeptember 1., kedd

Az elme meghaladása

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

22. vers

amíjam-índráh szahadzsámanaszkát
aham mamatvé sithilájamáné
manó 'tigam máruta vritti súnjam
gaccshanti bhávam gaganávasésam

A nagy jógik, akiknek a testi azonosítása meggyengült, mivel spontán módon elérték az amanaszka állapotát, elérik az elmén túli állapotot, melyben nem érzékelik a prána zavarait, és amely határtalan és végtelen, mint az ég.

Léteznek olyan jógik, akik ebben az állapotban születnek (ami azt jelenti, hogy előző életeikben annyit fejlődtek, hogy természetesen elérték ezt as szintet) A szaha-dzsa szó tehát arra utal, aki valamilyen képességgel „együtt született”, így az a számára könnyűvé vagy természetessé válik. Bizonyos mértékben mindannyian megtapasztaljuk ezt az állapotot a születésünk után, mivel még nem vagyunk az „én, engem, enyém” hatása alatt, és így természetes módon meg tudjuk tapasztalni az örömöt. Felnőtt korban azonban az egoizmus már megrontja az örömérzetünket, így a jamák és nijamák hosszas követésével érhetjük csak újra el a fehlőtlen boldogság állapotát.

Ebben az állapotban az elme mentes a gunák befolyásától, mivel összhangba kerül az átmannal, vagyis az önvalóval. A három guna a szattva (könnyed, tiszta), radzsasz (aktív, agresszív) és a tamasz (nehéz és passzív). A kondicionált, vagyis feltételekhez kötött elmét a három guna örökké változó keveréke uralja, így ezek a minőségek keverednek az elmeállapotunkban is. T Krishnamacharya hozzáteszi, hogy amikor Sankara arról beszél, hogy a légzés meghaladja az elmét, akkor a külsődleges légzés megszűnésére és a prána szusumnába való belépésére gondol.