A hit győzelme a józan ész fölött

Elindult az idei Y-faktor. Úgy látszik már sokan várták, mert nyaggattak, hogy mikor lesz már :-) Van benne egy kis adrenalin-fröccs, amikor hétfő reggel azzal kelsz, hogy rámész az Atma Facebook-oldalára, mert már megöl a kíváncsiság, hogy mi lesz a mai feladat, ráadásul tudod, hogy nem fogsz addig lefeküdni aznap, amíg nem sikerült megcsinálni és lefotózni a pózt, valamint feltölteni a képet az Atma oldalára. Másnap pedig indulhat a lájk-kunyerálás, facebook-függő fiatalok előnyben! Minél több FB-csoportnak vagy a tagja, annál nagyobb eséllyel gyűjtheted be a lájkokat. 


Persze van, aki csak a részvétel kedvéért száll be a dologba, és jól is teszi! A kihívás mindig hasznos, mert segít növelni a hitünket önmagunkban, és legyőzni a gátlásainkat, félelmeinket. Az idei első feladatnak az egykezes kézenállást választottam, gondoltam nem árt egy erős kezdés, mert már túl sokan szoktak rá a posztolásra :-) persze minden fordulóban az egyszerűbb ászanáknál is akadnak olyanok, akiknek éppen az a kihívás, de annyira felcsigázza a fantáziájukat a dolog, hogy csak megpróbálják. Én mindig is azt mondtam, hogy az adrenalin önmagunkat meghaladó teljesítményre tesz bennünket képessé. Ezt én is szoktam tapasztalni a jógabemutatók közben, és persze van, aki azt veti a szememre, hogy a jóga nem egy cirkuszi mutatvány. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy Krishnamacharya mekkora nyomást gyakorolt a tanítványaira, hogy tanulják meg a legnehezebb ászanákat és azokat végezzék a jógabemutatókon.


Szóval a mostani fordulón meglepetésre 19-en küldték be remekbe szabott egykezes kézenállásaikat. És sokan tegnap próbálták meg életükben először, mivel eddig egyszerűen nem hittek benne, hogy meg tudják csinálni. Féltek tőle, és ez megakadályozta őket abban, hogy átadják magukat az ászanának. Minden ászana egy élmény, és minél többször hajtod végre, annál mélyebbre tudsz menni benne. És mindenki a maga módján éli meg az ászana élményét, a félelmeket, gátlásokat, a csodálkozást, az örömérzetet, a felszabadultság érzését, amit az ászana végrehajtása biztosít.


Persze van, aki erre azt mondja, hogy minek kell ilyen nehéz ászanákat gyakorolni, a jóga nem az akrobatikáról szól, hanem az elme hullámainak lecsendesítéséről. Én azonban azt gondolom, hogy az ilyen jellegű kihívások segítenek szembenézni a félelmeinkkel és legyőzni őket. Mert az ember csak addig fél valamitől, amíg ki nem próbálja. Amikor már rutinszerűen megy, akkor semmi félelmetes nincs benne. Tegnap az astanga órán is volt két új jelentkező, és egy csomó ászanára alapból rávágták, hogy nekik az nem megy. Óra végére azonban a számukra is kiderült, hogy mégis megy, és így önmaguk felett aratott győzelmeikkel elégedetten mentek haza. 


Az oktatnak nem az a feladata, hogy szétnyomja az embereket, és kierőltessen belőlük olyan dolgokat, amelyekre nem hajlandóak önszántukból. Az a feladata, hogy személyes példájával inspirálja és lelkesítse a gyakorlókat, és felébressze bennük a hitet önmagukban. Van, aki azt mondja, hogy a jóga célja az, hogy megszüntessük az elme hullámzását. De mindaddig, amíg félelem van az elménkben, nem tudunk nyugodtan meditálni. Patandzsali azt mondja, hogy a félelem az ötféle szenvedés egyike, amelyik megakadályozza a megvilágosodás elérését. És ha valaki éppen azáltal képes leküzdeni a félelmét, hogy megcsinál egy olya ászanát, amit eddig nem mert, akkor egy lépéssel ismét közelebb jutott a megvilágosodáshoz. 


A versenyben jelenleg Little Yogi vezet, de estig még sok minden történhet! Nézzétek meg az albumot a Facebook-on, és szavazzatok arra, aki szerintetek megérdemli az atmás jógabérletet!

A tudatalatti hatalma

Szeretnék egy kis kiegészítést fűzni az utóbbi szútrákhoz. A tegnapi bejegyzésben is sűrűn volt emlegetve a tudatalatti. Sok esetben ezt a tudatalattit tudattalannak is nevezik, de én nem szeretem ezt a kifejezést, mert azt sugallja, mintha a mentális működésünknek lenne egy olyan régiója, amelyet képtelenek vagyunk tudatosítani és tudatosan irányítani. 


Az én megértésem az eddigiek alapján az, hogy az elme és a tudat két különálló entitás, és a tudatunk segítségével észleljük az elménk működését. Az elme működésein (vagy hullámzásain) belül két régió van, az egyik a tudatos, a másik a tudatalatti. Lássunk egy-egy példát mindkettőre! A tudatos régióban található például az a benyomás vagy emlékkép, amit bármikor szabadon fel tudunk idézni, vagy egy érzelem, vagy a figyelem bármely tárgya, amelyre tudatosan koncentráljuk a figyelmünket. 


A tudatalatti működésbe olyan benyomások tartoznak, amelyeket vagy nem is tudunk akaratlagosan felidézni, vagy egyszerűen nem észleljük azt, hogy milyen módon befolyásolják a viselkedésünket, az értékrendünket, a szokásainkat és a döntéseinket. Régebben állítólag mentek olyan reklámok a TV-ben, amelyek alatt tized másodpercnyi időkre felvillantottak egy-egy képet, és ha ez sokszor ismétlődött, akkor észrevétlenül belevésődött a néző elméjébe, és egy tudatalatti szamszkáraként elkezdte befolyásolni. 


Persze nem kell ilyen ezoterikus mélységekbe ereszkedni, mert tulajdonképpen minden reklámhordozó felület és csatorna folyamatosan befolyásol minket, azt közvetítve, hogy hogyan kell kinéznünk, mit kell tennünk vagy fogyasztanunk, hogy boldogok legyünk. Sok esetben két ember közötti kapcsolatban is egy csomó tudat alatti megnyilvánulás zajlik, amit egyik fél sem vesz észre, vagy nem értelmez, mégis hat rá. Az érzelmeink között is számos olyan lehet, amiket lenyomunk a tudatalatti régióba, például a félelmek, fóbiák, komplexusok, enyhébb aberrációk, önértékelési zavarok stb. Az elvárásoknak való megfelelni akarás is sok esetben nem tudatos, csupán egy ösztönös viselkedési minta, amit a tudatalatti működésünk diktál. 


Ezzel semmi baj nincs is elviekben, hiszen nem kell és nem is lehet mindent racionálisan értelmezni, és még egy jógi sem, aki önmaga megismerését tűzte ki célul, a legtöbb esetben nem tudja totálisan önmagán kívül helyezkedve, tárgyilagosan és analitikusan szemlélni önnön mentális hullámait. Pedig ez a cél, és amikor sikerül megvalósítania a tiszta tudatosságot és megszüntetnie téves azonosítását a tudatod befedő rétegekkel, akkor elvileg képes puszta látóként jelen lenni a saját életében, és nem csak függetleníteni magát a mentális hullámoktól, hanem irányítani is tudja őket, le tudja csendesíteni az elméjét.


Ehhez (és szerintem bármiféle fejlődéshez vagy előrelépéshez az élet bármely területén) a tudatosításon keresztül vezetnek a lépések. A tudatos/tudatalatti régió közötti határvonal ugyanis szerintem rugalmasan változtatható, és semmilyen erőszakon nem követünk el az elmén, ha ezt a tudatos határt egyre jobban kitoljuk, és módszeresen megszüntetjük a vakfoltokat. Az első lépés a tudatosítás, vagyis analizálni, figyelmesen vizsgálni kell azt, hogy egyes helyzetekben, főleg konfliktushelyzetekben, vagy olyan helyzetekben, amiket nagyon jelentősnek vagy stresszesnek élünk meg, hogyan viselkedünk, hogyan reagálunk, milyen metakommunikációt folytatunk, és mi az, amit esetleg magunkban tartunk, elhallgatunk, nem mondunk ki és miért. Vizsgáljuk a motivációnkat, a lehetséges korábbi szamszkárákat, amelyek az adott helyzethez vezettek. 


Persze egy jó pszichológus esetenként ebben nagy segítség lehet, de azt szokták mondani, hogy a jógi önmaga pszichológusa, és önmagán végzi a mentális kísérleteket. Az is igaz azonban, hogy a tudatosítás folyamata közben sokan megriadnak, mert olyan dolgokkal szembesülnek, amelyek jelenlétéről eddig nem akartak tudomást venni, és ezért süllyesztették a tudatalatti mélységekbe. Olyan is előfordul, amikor megértjük és tisztában vagyunk vele, hogy milyen módon kellene változtatni a szokásainkon, a mentalitásunkon, a hozzáállásunkon, tehát elméletben megvan a megoldás, de mégsem találunk elég erőt ahhoz, hogy megtegyük a szükséges lépéseket. 


A tudatosítás utáni következő lépés tehát a tudatos irányítás és változtatás. Ehhez is kapatunk külső segítséget egy spirituális vezető, guru, vagy olyan karizmatikus személy formájában, akinek a hatására képessé válunk a lehetetlennek tűnő dolgokra is, de mag kell érteni, hogy igazából ilyenkor egy önszuggesztió megy végbe, amiben az illető csak a katalizátor szerepét játszotta. Sok embernek a guru szerepét egy életesemény, tragikus, katartikus fordulat, egy természeti jelenség vagy éppen egy belső meditációs élmény hozhatja el, nem kell feltétlenül egy kaptafára készült megoldásokat keresni, mert nincsenek. Mindenki más, mindenkinek más az útja, más tapasztalásokon kell keresztülmennie, hogy fejlődni tudjon. Csak az alapelvek és a törvényszerűségek ugyanolyanok, és ezért hasznos a Jóga-szútra, mert rávilágít ezekre az összefüggésekre. 

Az elme módosulásai

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:


"Vrittajah pancsatajjah klistáklistáh


vrittajah - az elme módosulásai; pancsatajjah - ötféle; klistá - fájdalmas; aklistáh - nem fájdalmas.


Az elme módosulásai ötfélék, vannak fájdalmasak és nem fájdalmasak.


Ezt a szútrát megelőzően Patandzsali meghatározta az elme szabadságénak és rabszolgaságának a fogalmait. Most pedig továbblépünk a "módosulások" (vritti) fogalmának megtárgyalására. Itt fontos elmagyarázni azokat a fő gondolatokat, amelyeket Vjásza lefektetett a kommentárjában, és amelyeknek ismeretét elvárja az olvasóktól.


A Jóga-szútra második fejezetében Patandzsali leírja a szenvedés (klésák) ötféle módját. Ezek a tudatlanság, egoizmus, vágy, ellenszenv és a félelem. Vjásza két fontos megfigyeléssel kezdi a kommentárját. Az első az, hogy ebből az ötféle szenvedésből (klésából) zavart keltő elme-módosulások keletkeznek. Fontos megérteni, hogy nem a békéből, boldogságból és elégedettségből keletkeznek. Második megfigyelése az, hogy a zavart keltő elme-módosulások hozzák létre a tudat alatti benyomásokat (szamszkárákat). Vegyük szemügyre a tudat alatti benyomások fogalmát a jógában!


Ha feldühödünk, ez az érzelem egy benyomást hagy a tudatalattinkon. Amikor legközelebb hasonló helyzetbe kerülünk, az elme összehasonlítja azt a múltban begyűjtött adatokkal, és ebben az esetben a tudatalatti azt az utasítást adja ki, hogy "dühödj fel újra!" Ha megsértettünk valakit annak következtében, hogy a múltkor dühösek lettünk, akkor ott lesz a hajlam, hogy újra megtegyük ezt. A benyomás (mint a fent leírt példában) és az emlék között az a különbség, hogy a benyomáshoz nem tudunk hozzáférni. Minden élmény vagy érzelem hajlamos arra, hogy ismétlődjön, vagy újra megnyilvánuljon, mivel benyomást hagy és hajlamot alakít ki a tudatalattiban. Ez a visszaeső elkövetők nagy problémája.


A jógi számára a tudatalatti benyomások nagyon fontosak, mert azok a benyomások (szamszkárák)határozzák meg a tetteinket a jövőben, amelyeket ma létrehozunk. Ezek a benyomások a vrittiből jönnek létre, de új elme-módosulásokat is létre tudnak hozni. A módosulások további tudatalatti benyomásokat hoznak létre, és ilyen módon forog tovább az elme-módosulások és a tudatalatti benyomások kereke, ahogy Vjásza mondja. 


Ebből az okból kifolyólag, a jógi arra törekszik, hogy az elméjét egyhegyűvé (ékágra) vagy felfüggesztetté (niródha) tegye. Az egyhegyű azt jelenti, hogy csak azok a gondolati változások vannak jelen, amelyek elősegítik a jógát; a felfüggesztett pedig azt jelenti, hogy egyáltalán nincsenek jelen elme-módosulások.


A zavart keltő elme-módosulások aszok, amelyek azt eredményezik, hogy helytelenül érzékeljük a valóságot (viparjaja). Ez pedig tudatlanságot (avidjá), egoizmus (aszmitá), és szenvedést (duhkha) eredményez. A zavart nem keltő elme-módosulások azok, amelyek a valóság helyes felfogásához (pramána) vezetnek. Ez diszkriminatív tudáshoz (vivéka khjátéh) és felszabaduláshoz (kaivalja) vezet.  

Szépséges 50-es lista - Vol 2.

"26. A szépség az, amikor mondasz egy viccet, amin csak te nevetsz, de olyan erősen, hogy nem hallják a végét (Na ez egy kicsit erőltetett volt, nem kell mindenáron összehozni az 50 pontot :-))

27. Amikor kisétálsz egy kapcsolatból, egy romantikus vagy plátói szerelemből, mert tudod, hogy az egyetlen módja annak, hogy őszintén szeress valakit az, ha nem akarod megváltoztatni, és hagyod, hogy olyan legyen, amilyen. Ez a leggyönyörűbb dolog.

28. A mély légzés szép.

29. Hallgatni szép. Amikor azt választod, hogy meghallgatsz valakit, ahelyett, hogy reagálnál rá, még ha nem is akarod hallani, amit mond, abban bízva, hogy mindig van valami érték mások szavaiban. 

30. A tiszta arcod reggel gyönyörű. Ez igaz. Kérdezd meg azokat, akin szeretnek!

31. Ahogy a testünk megmondja az igazat - elpirulunk, amikor tetszik valaki, kétszer pislantunk, amikor hazudunk, megbetegszünk, ha túlfeszítjük a húrt - ez szép. 

32. Bízni valaki másnak a szavaiban, azért, mert tudjuk, hogy hűek voltunk a sajátunkhoz. Ez igazán szép.

33. A szépség az, amikor elég természetesen érezzük magunkat valakivel ahhoz, hogy csendben együtt legyünk vele. Mint ahogy Sherry Anne a "Best in Show" című filmben mondta: "Bármeddig beszélhetünk vagy nem beszélhetünk és mégis találunk olyan dolgokat, amikről nem beszélünk.”

34. A szépség az, amikor valaki képes kecsesen sétálni magassarkúban (És ezt pont egy jógaoktató mondja, cöcöcö :-))

35. A szépség az, amikor a csupasz lábadat beletúrod a homokba.

36. A szépség az, amikor csendben ülhetsz a gondolataiddal.

37. Szépség az, amikor van erőd ahhoz, hogy segítséget kérj, amikor szükséged van rá. Mindegy, hogy mennyire vagy sikeres. Mindannyian azt érezzük néha, mintha fuldokolnánk, és jólesne, ha valaki kihúzna az örvényből.

38. A szépség az, ha annyira szereted a házi kedvencedet, amennyire ő téged. 

39. A szépség egy friss virág a hajadban.

40. Az életélményeink fizikai nyomai - a fogyási csíkok, sebhelyek, ráncok és napfoltok szépek.

41. A bölcsesség szép.

42. Az alázat szép.

43. A szépség az izzadt elégedettség egy jó edzés után, amikor megmozgattad a testedet úgy, ahogyan kellett. (Na ezért az egyért is megérte már lefordítani az egészet :-)).

44. Szép dolog valakinek végre elmondani a titkodat.

45. Szép dolog a legrosszabb éjszakát a legviccesebb történetté változtatni, a képesség, hogy meglássuk a vidámságot az életünk legsötétebb, néha elhanyagolt területein.

46. A szépség az, amikor képesek vagyunk valóban élvezni az ételt, amit eszünk.

47. Szép dolog az, ha hálásak vagyunk mindazoknak az erős embereknek, akik az elődeink voltak - akik felneveltek, akik küzdöttek a jogainkért, és akiket máglyára küldtek, mert túl erősek voltak.

48. Szülni szép. (Mocskos, de szép) Újjászületni, ahányszor csak kell - ez is szép.

49. A szabadság szép. Szabadon megtölthetjük az életünket azokkal a dolgokkal, amelyek boldoggá tesznek. Van választásunk.

50. A boldogság szép - soha ne szégyelljük azt, hogy boldogok vagyunk!"


Na ez is megvolt, amint mondtam, nem érzem 100%-osan az én listámnak, de vannak benne jó gondolatébresztő szösszenetek. Az embernek néhol az az érzése, hogy a szerző az Eat Pray Love megnézése után írta ezt a listát, de hát Istenem, a magyarok, és a világ többi részének 80%-a is annyira sznob, hogy folyton az amerikai modellt szeretné majmolni. A média mintákat táplál be az agyunkba a viselkedést és az értékrendet illetően, és a legtöbben lustaságból gondolkodás nélkül be is fogadjuk azt, ugyanúgy, mint az agyonreklámozott gyári kajákat és kozmetikumokat. 


A jóga arról szól, hogy megtaláljuk önmagunkat, önmagunk eredeti és megismételhetetlen mivoltát, és az életünkben minket érő benyomásokat, felvett megjelöléseket ennek az eredeti, páratlan egyéniségnek a kristályán keresztül tükrözzük vissza. Az Advaita filozófia gyakran úgy értelmezi, hogy a tudatos lény tulajdonságok, következésképpen egyéniség nélküli, vagyis minden lélek tökéletesen egyforma. Az azonban sem az anyagi, sem a transzcendens tudat szintjén nem így érvényesül, hiszen még a fedőrétegeink sem ugyanolyanok, az anyagi világon is egy-egy saját ösvényt jár be mindenki a karmájának, a döntéseinek megfelelően. Úgyhogy nem kell erőlködni ahhoz, hogy eredetik legyünk, csak el kell lazulni, és megfigyelni, tudatosítani. Amikor a látó önnön természetével azonsítja magát, akkor rátalál eredeti és megismételhetetlen önvalójára.

Csodás vagy!

Még egy blogfordítás, illetve egy cikk, amelynek eredeti címe: "50 Reasons Why You are Absloutely Beautiful."


A cikk szerzője egy vinyásza jógi, Linnea Jensen-Stewart, és azért néhol majd zárójelben bekommentelek, ahol nem értek egyet, vagy ahol túl ámerikásnak találom a megfogalmazást, de összességében jó gondolatébresztő. Sok esetben ugyanis a szépséget nem belül keressük, hanem a mások igényeinek, elvárásainak, elképzeléseinek való megfelelésben. Az ilyen mentalitás a félelmen alapul, és nem vezet el a feltétel nélküli boldogsághoz, csak a feltételeshez. Sokszor mondják azt, hogy a szeretetet önmagunkkal kell kezdeni, ami persze nem azt jelenti, hogy narcisztikus egó-imádókká kell válni. Inkább azt, hogy meg kell tanulni felfedezni és elfogadni az értékeket önmagunkban és boldoggá válni ezeknek az értékeknek a kibontakoztatása, másokkal való megosztása által. Mert sok esetben még akkor is nehezen fogadjuk el a bennünk rejlő szépséget, ha ezt mások felfedezik bennünk. Néha túl szigorúak és elutasítóak vagyunk önmagunkkal szemben, és ez a kapcsolatainkra is ki fog hatni. Hát akkor lássuk az 50-es listát!


"A szépség az a szó, amivel sokszor feltételesen dobálóznak. Egy olyan kategória, ami néha titokzatosnak tűnhet. Számomra a szépség mindennek az ünneplése az életünkben, még azoknak a dolgoknak is, amiket jó mélyre süllyesztünk, abban a reményben, hogy sohasem látjuk viszont azt a "csúfságot", a szerves üzemanyag, ami a csodás mosolyunkat és a lélegzetelállító nevetésünket táplálja. A nyers szépséget nem lehet hamisítani.


1. Szép vagy, amikor félsz valamit megtenni, de mégis megteszed.


2. Ha megjártad a poklot és visszatértél, akkor szép a kitartásod.


3. A szépség a merész cselekvés. Az, amit a hiteles szándék vezérel, és nem az eredményhez való ragaszkodás. (Úgy látszik, a szerző olvasta a Bhagavad-gítát :-))


4. Kérdéseket feltenni, főleg a "Miért"-et szép. Miért? Mert a kíváncsiság szép. (Engem néha azért idegesít, ha valaki túlzásba viszi).


5. Ha össze tudod fűzni a szavakat mondattá ás elég bátor vagy hogy engedd valaki másnak elolvasni, az szép. 


6. A lapos has szép, de a nagy, puha has is az (na én azért az elsőre szavaznék, de persze van, aki a térfogatot kedveli :-))


7. Szép dolog egy idegen nyelvet beszélni. Megpróbálni is szép.


8. A szépség a festék a vásznon, a gitárhúr pendülése, egy pillanat megörökítése egy képen vagy a tánc csukott szemmel.


9. A kreativitás mindig szép.


10. Szépek a szemeid. Senkinek nincs olyan szeme, mint neked. Mély, hiteles és azonnal rá lehet ismerni.


11. A szépség az, amikor elég bátor vagy, hogy elfogadd az érzelmeidet - a jót, a rosszat és a csúfot is. Hogy elképzelhetőnek tarts, hogy itt van valami csodálatos.


12. Emlékszel, amikor a legjobb barátod hívott fel sírva? Mert csak a te hangod tudta megnyugtatni? Az szép volt.


13. A szépség az, amikor annyira nevetsz, hogy fáj a hasad és azt kiabálod: "Hagyd abba, mert bepisilek!" Igen. Bepisilni szép. (Hát ez amerikás volt, na! Szerintem ezt nem kell mindenáron kipróbálni :-))


14. A szépség az, amikor nem hagyod, hogy a tudatlanságot igazságnak nézzék. Még akkor is, ha te magad vagy sötétségben.


15. A szépség az, amikor rászólsz valakire, amiért bántó dolgot mondott, még ha nem is téged bántott meg.


16. Szépek a lábaid. De tényleg, azok! Méltasd a vádlid hajlatát, a combizmaidat, a térded hegyeit és völgyeit! (Na jó, azt vágom, hogy ez itt most önmagunk elfogadásáról szól, de azért másokkal kapcsolatban én simán be tudom kategorizálni a lábuk szépségét a tízes skálán :-))


17. Lezárni egy mérgező kapcsolatot? Ó, minő gyönyörű megkönnyebbülés!


18. Szép vagy, amikor annyira rázod a fejedet egy koncerten, hogy másnap izomláz van a nyakadban.


19. Az intelligencia szép.


20. Humor. Nincs semmi, ami szebb a nevetésnél.


21. Az együttérzés nagyon-nagyon szép.


22. A szépség az, amikor annyira vad a szerkód, hogy amikor az emberek megdícsérik, akkor azt mondod, hogy "Tisztában vagyok vele." - és utána teszed hozzá - "Úgy értem, köszönöm a bókot."


23. Az egyenes vélemény szép.


24. Az is szép, ha tiszteletben tartod mások őszinte véleményét.


25. A szépség forrása a szülővárosod, akkor is ha szereted, vagy ha nem, mert olyanná formált téged, amilyen vagy."


(Folyt. köv.)

Bhudzsapídászana

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:


"Bhudzsapídászana (karprés póz)
Dristi: orrhegyre.


Szapta: Belégzésre ahelyett, hogy előreugranánk a karjaink között, ugorjunk terpeszben előre, és a lábainkkal fogjuk körbe a karjainkat. Előreugrás közben tartsuk felemelve a fenekünket, amit az aktív bandha segítségével tudunk végrehajtani. A titok az, hogy amíg a levegőben vagyunk, vagyis amíg a belső combunk a karjainkhoz nem ér, folytatni kell a belégzést. Utána csavarjuk a lábainkat a karjaink köré és keresztezzük, illetve kulcsoljuk össze a bokákat, lehetőleg anélkül, hogy a földhöz érnének. Ha ez túl nehéz, akkor közelítsük meg a pózt a következőképpen:


1. fázis: Belégzésre ugorjunk előre úgy, hogy a lábunk a karjaink két oldalán érjen földet. Ha a karjaink a matrac szélén vannak, akkor a lábaink a matracon kívül lesznek. Anélkül, hogy a tenyerünket felemelnénk a matracról, egyenesítsük ki a lábainkat, amennyire a hamstringjeink engedik. 


2. fázis: Fogjuk meg a jobb sarkunkat a jobb kezünkkel, és húzzuk a jobb vállat a jobb térdhajlat mögé. Tegyük ugyanezt a bal oldalon is. Minél jobban bekerülnek a vállak a térd alá, annál könnyebb kitartani a pózt. Most tegyük vissza a tenyereinket a földre, minél közelebb a talpainkhoz.


3. fázis: Lassan vigyük vissza a testsúlyt a tenyereinkre, amíg a lábaink el nem emelkednek a talajtól. Ha kényelmesnek érezzük, akkor emeljük fel a lábainkat, és keresztezzük a bokákat. Ha a térdhajlatok közel vannak a vállakhoz, akkor a póz egészen könnyű lesz. Ha viszont a karjaink a könyökünk körül vannak, akkor sokkal nehezebb lesz felemelni a lábakat, mert a hasizmokkal följebb kell emelni a medencét. tartsuk ki a pózt öt percig, majd akasszuk szét a két bokát, és nyújtsuk ki a lábainkat belégzésre. Kilégzésre hajtsuk vissza a lábszárakat a térdek behajlításával, és ugorjunk vissza innen.


Astau: Kilégzésre fordítsuk a lábfejeinket úgy, hogy a lábujjak hátrafelé mutassanak, ideálisan anélkül, hogy a padlóhoz érnének. Engedjük a mellkasunkat a padló felé a könyökök behajlítása és hátrafelé fordítása által. Később megpróbálhatjuk letenni a homlokunkat a földre, illetve ha ez már könnyű, akkor az állunkat. Ha így végezzük, akkor a bhudzsapídászana a legjobb előkészítés a kúrmászanához. Felébreszti a core-izmokat, különösen a hasizmokat, a törzsfeszítő izmokat és a pszoászt. 


A kezdőknek azután ajánlott megpróbálni ezt a teljes változatot, miután az előzőleg leírt 3. fázisban már járatosak. Ha az állunkat le tudjuk tenni, akkor kihagyhatjuk az öt légzést a felemelt változatban. Az utolsó lépés az, hogy megtanulunk közvetlenül beleugrani a pózba, illetve hátraugrani belőle."  

30 dolog - Vol. 2.

16. Ne légy féltékeny másokra! A féltékenység annak a művészete, hogy valaki más jószerencséjén meditálsz a sajátod helyett. Tedd fel magadnak a kérdést: "Mi az a valami, ami nekem van, és mindenki más akar?" 

17. Hagyd abba a panaszkodást és az önsajnálatot! Az élet okkal küldi a ziccereket - azért, hogy az utadat olyan irányba fordítsa, ami neked való. lehet, hogy nem látsz vagy értesz meg mindent abban a pillanatban, amikor történik, és lehet, hogy néha kemény lesz. De gondolj vissza azokra a ziccerekre, amiket a múltban kaptál! Gyakran rájössz, hogy végső soron jobb helyre emberhez, elmeállapothoz vagy helyzethez vezettek. Úgyhogy mosolyogj! hadd tudja meg mindenki, hogy ma sokkal erősebb vagy, mint amilyen tegnap voltál és az is leszel!

18. Ne tarts haragot! Ne éld az életedet gyűlölettel a szívedben! Az lesz a vége, hogy neked jobban fog fájni, mint azoknak, akiket gyűlölsz. A megbocsátás nem az, ha azt mondjuk: "Nem baj az, amit csináltál velem", hanem amikor azt mondjuk: "Nem fogom hagyni, hogy az, amit csináltál, örökre tönkretegye a boldogságomat." A megbocsátás a válasz...engedd el, lelj békére, szabadítsd fel önmagadat! És emlékezz, a megbocsátás nem csak más emberek számára fontos, hanem neked is. ha kell, bocsáss meg önmagadnak, lépj tovább és legközelebb próbáld jobban csinálni!

19. Ne engedd, hogy mások lehúzzanak a szintjükre! Ne csökkentsd a sztenderdjeidet azért, mert mások nem hajlandók növelni az övéket!

20. Ne pazarold az időt arra, hogy magyarázkodsz mások előtt! A barátaidnak nincs rá szüksége, az ellenségeid meg úgysem hiszik el! Csak tedd azt, amiről a szívedben tudod, hogy helyes!

21. Ne csináld ugyanazokat a dolgokat újra és újra szünet nélkül! Akkor van itt az ideje, hogy vegyél egy mély levegőt, amikor éppen nem érsz rá. Ha folytatod azt, amit eddig csináltál, akkor az eredmény is ugyanaz lesz. Néha kell egy kis távlat, hogy tisztán lásd a dolgokat. 

22. Ne mulaszd el észrevenni a parányi pillanatok szépségét! Élvezd a kis dolgokat, mert egy nap esetleg visszanézel és rájössz, hogy azok voltak a nagy dolgok. Az életed legjobb részei azok a kis, névtelen pillanatok lesznek, amiket azzal töltesz, hogy mosolyogsz valakire, aki fontos neked. 

23. Ne akarj mindent tökéletesen csinálni! A valódi világban nem a perfekcionistákat díjazzák, hanem azokat, akik elvégzik a dolgokat. Olvasd el a "Getting Things Done" című könyvet!

24. Ne kövesd a legkisebb ellenállás útját! Az élet nem könnyű, különösen, ha valami értékes dolgot szeretnél elérni. ne keresd a legkönnyebb megoldást! Csinálj valami rendkívülit! 

25. Ne tegyél úgy, mintha minden rendben lenne, amikor nincsen! Néha nyugodtan széteshetsz egy kis időre. Nem kell mindig a kemény fiút játszani, és nem kell állandóan bizonygatni, hogy minden rendben van. Azzal sem kell foglalkoznod, hogy más emberek mit gondolnak, ha kell fakadj sírva, a könnyek hullatása egészséges! Minél előbb megteszed, annál előbb fogsz tudni újra mosolyogni.

26. Ne hibáztass másokat a saját problémáid miatt! Olyan mértékben tudod valóra váltani az álmaidat, amilyen mértékben felelősséget vállalsz az életedre. Ha másokat hibáztatsz azért, ami veled történik, akkor elutasítod a felelősséget, és másokra ruházod a rendelkezés jogát az életed adott területe felett.

27. Ne próbálj mindenki számára minden lenni! Ez lehetetlen, és ha megpróbálod, kiégsz. De ah egy valakit mosolyra késztetsz, az megváltoztathatja a világot! lehet, hogy nem az egész világot, de az ő világát. Szűkítsd a fókuszt!

28. Na aggódj annyit! Az aggódás nem mentesíti a holnapot a nehézségektől, csak a mát az örömöktől. Az egyik módja, hogy eldöntsd, megéri-e valami az őrlődést, ha megkérdezed magadtól: "Számítani fog ez egy év múlva is? Három év, öt év múlva?" Ha nem, akkor nem érdemes aggódni miatta.

29. Ne arra koncentrálj, amit nem akarsz, hogy megtörténjen! Koncentrálj arra, amit meg akarsz, hogy történjen! Minden nagy sikertörténet előszava a pozitív gondolkodás. ha minden nap azzal a gondolattal ébredsz fel, hogy valami csodálatos fog történni az életedben a mai napon, és jól odafigyelsz, akkor gyakran rájössz, hogy tényleg megtörtént.

30. Ne légy hálátlan! Mindegy, hogy milyen jó vagy rossz, minden nap úgy kelj fel, hogy hálás vagy az életedért. Valaki valahol máshol elkeseredetten küzd a sajátjáért. Ahelyett, hogy arra gondolsz, mi az, aminek híján vagy, próbálj arra gondolni, hogy mi az, amid van, és aminek mindenki más híján van!"

30 dolog, amiről le kell szoknod, right now!

Úgy látszik, mostanában divatosak a listák. Ez is egy ilyen "Használati utasítás az élethez", de megtetszett. Bár a minap kommentelte éppen valaki, hogy az ilyen megerősítések nem sokat érnek, mert aki amúgy is pozitív, az nagyjából eleve így él, aki viszont negatív, az elolvassa, de az életében nem igazán tudja alkalmazni. Mindegy, azért adjunk neki egy esélyt, hátha valakinek pont ez a szikra kell a lángra lobbanáshoz :-). A második fele holnap jön.


"Ahogy Maria Robinson egyszer mondta: "Senki sem mehet vissza és nem kezdheti elölről az egészet, de elkezdheti a mai napot és más véget hozhat ki belőle." Semmi sem lehetne közelebb az igazsághoz. De mielőtt megkezdenénk az átalakulás folyamatát, le kell szoknod azokról a dolgokról, amelyek visszatartanak.


Íme néhány ötlet:


1. Ne tölts időt a nem megfelelő emberekkel! Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan emberekkel töltsük, akik kiszívják belőlünk a boldogságot. Ha valaki azt akarja, hogy jelen legyél az életében, az helyet csinál neked benne. Nem kell megküzdened a helyért. Sohase erőltesd rá magad olyasvalakire, aki nem ismeri el az értékeidet. És ne feledd, az igazi barát nem az, aki akkor áll melletted, amikor a legjobb formádat hozod, hanem az, aki kiáll melletted, amikor a legrosszabb passzban vagy. 


2. Ne menekülj  a problémáid elől! Nézz szembe velük! Persze, hogy nem lesz könnyű. Egyetlen ember sincs a világon, aki tökéletesen ki tud védeni minden ütést, ami rázúdul. Nem elvárás, hogy azonnal meg tudjuk oldani a problémákat. Nem így terveztek bennünket. Igazából úgy terveztek, hogy megsértődjünk, szomorúak legyünk, megsérüljünk, megbotoljunk és elessünk. Mert ez az egész élet célja - hogy szembenézzünk a problémákkal, tanuljunk, alkalmazkodjunk, és idővel megoldjuk őket. Végső soron ez tesz bennünket azzá, aki vagyunk.


3. Ne hazudj önmagadnak! Bárki mást becsaphatsz a világon, de önmagadat nem tudod. Csak akkor lépünk előre az életben, ha kockáztatunk, és a legkockázatosabb dolog az, amikor megpróbálunk őszinték lenni önmagunkkal szemben. Olvasd el a "The Road Less Traveled" című könyvet! 


4. Ne szorítsd háttérbe a saját igényeidet! Az a legfájdalmasabb dolog, amikor elveszíted önmagadat, miközben túlzottan szeretsz valakit, és elfelejted, hogy te magad is különleges vagy. Igen, segíts másokon, de segíts önmagadon is! Ha valaha is ott volt az ideje, hogy kövesd a vágyaidat és valami olyat csinálj, ami neked fontos, akkor az a pillanat most van itt.


5. Ne akarj valami lenni, ami nem vagy! Az élet egyik legnagyobb kihívása az, hogy önmagad légy egy olyan világban, amelyik próbál olyanná tenni, mint mindenki más. Valaki mindig csinosabb lesz, valaki más okosabb, vagy fiatalabb, de sohasem lesz olyan, mint te. Ne változz azért, hogy az emberek kedveljenek! Lágy önmagad, és a megfelelő emberek szeretni fogják a valódi énedet!


6. Ne kapaszkodj a múltba! Nem tudod elkezdeni az életed következő fejezetét, amíg az előzőt olvasod újra és újra.


7. Ne félj hibákat véteni! Ha csinálsz valamit és elrontod, az még mindig legalább tízszer hatékonyabb, minta nem csinálnál semmit. Minden sikerhez a kudarcokon keresztül vezet az út, és minden kudarc közelebb visz a sikerhez. A végén sokkal jobban fogod bánni azokat a dolgokat, amiket NEM tettél meg, mint amiket megtettél.


8. Ne vádold magad régi hibáidért! Lehet, hogy nem a megfelelő embert szereted, vagy nem a megfelelő dolgok miatt sírsz, de mindegy, mennyire fordulnak rosszra a dolgok, egy biztos, a hibák segítenek nekünk, hogy megtaláljuk a nekünk megfelelő személyt és dolgokat. Mindannyian hibákat követünk el, küzdelmeink vannak, és még bánjuk is a múltbeli dolgokat. De nem vagyunk azonosak a hibákkal, a küzdelmekkel, és itt vagyunk MOST azzal az erővel, amivel formálni tudjuk a napunkat és a jövőnket. Minden egyes dolog, ami valaha is történt az életedben, egy olyan pillanatra készít fel téged, ami a jövőben fog bekövetkezni. 


9. Ne akard megvásárolni a boldogságot! Sok olyan dolog van, amire vágyunk, és sokba kerülnek. De az igazság az, hogy azok a dolgok, amelyek igazán boldoggá tesznek - a szeretet, a nevetés és a szenvedélyünk végzése - teljesen ingyen vannak. 


10. Ne tedd a boldogságodat függővé másoktól! Ha nem vagy elégedett azzal, amilyen belülről vagy, akkor nem leszel elégedett senki mással sem egy hosszú távú kapcsolatban. Először stabilitást kell létrehoznod a saját életedben, mielőtt bárki mással megosztanád. Olvasd el a "Stumbing on Happiness"-t! 

11. Ne légy link! Ne gondolkozz túl sokat, különben még ott is problémát hozol létre, ahol eleve nem is volt. értékeld a helyzetet, dönts és cselekedj! nem tudod megváltoztatni azt, amivel nem vagy hajlandó szembenézni. A haladás kockázattal jár. Nem tudsz egy lépést sem tenni előre, ha nem mered felemelni a lábadat.


12. Ne gondold azt, hogy még nem állsz készen! Soha senki nem érzi úgy, hogy 100%-ban készen áll, amikor egy lehetőség adódik. Ez azért van, mert a legtöbb nagy lehetőség az életünkben arra kényszerít bennünket, hogy túlnőjünk a komfortzónánkon, ami azt jelenti, hogy eleinte nem fogjuk teljesen kényelmesen érezni magunkat. 


13. Ne keveredj kapcsolatokba rossz indokból! A kapcsolatokat bölcsen kell megválogatni. Jobb egyedül lenni, mint rossz társaságban. Nincs ok a sietségre. Ha valaminek meg kell történnie, akkor az meg fog  a megfelelő időben, a megfelelő személlyel és a legjobb okból. Akkor legyél szerelmes, amikor készen állsz rá, és ne akkor, amikor magányos vagy!


14. Ne utasítsd el az új kapcsolatokat csak azért, mert a régiek nem működtek! Rá fogsz jönni az életed során, hogy minden egyes emberrel való találkozásodnak célja van. Egyesek próbára tesznek, egyesek kihasználnak, egyesek pedig tanítanak,. De a legfontosabb, hogy egyesek ki fogják hozni belőled a legjobbat.


15. Ne próbálj mindenki mással versenyezni! Ne aggódj amiatt, hogy mások miben jobbak, mint te! Koncentrálj arra, hogy a saját eredményeidet javítsd minden nap! A siker a TE és ÖNMAGAD közötti ütközetben dől el.


(Folyt. köv.)

A szeretet önző

"Legyen űr az együttlétetekben, és engedd, hogy a mennyei szelek táncoljanak kettőtök között. Szeressétek egymást, de ne kössön meg a szeretet - inkább legyen egy hullámzó tenger a lelkeitek partjai között." - Kahlil Gibran. Angolból fordítottam ezt az idézetet, de úgy érzem, hogy nem sikerült teljesen pontosan visszaadni. Persze lehet, hogy eredeti nyelven még másabb volt a megfogalmazás, mindenesetre itt az angol verzió is: 
“But let there be spaces in your togetherness and let the winds of the heavens dance between you. Love one another but make not a bond of love: let it rather be a moving sea
between the shores of your souls.”


Elmondhatom magamról, hogy életem felét a Krisna-tudatban töltöttem, ahol az önzetlen, feltétel nélküli szeretetet tanultuk és gyakoroltuk, de az igazat megvallva, nagyon kevés valódi példát láttam, akiről úgy éreztem, hogy sikerült megvalósítania ezt az eszményi ideált, méghozzá úgy, hogy közben ő maga is maradéktalanul boldog lett tőle. Szép gondolat az, hogy valaki teljesen átadja magát Istennek, és közben megtanulja feltétel nélkül szeretni és elfogadni az összes teremtményét is egyben, de azért a közönséges földi halandók már akkor is sikeresnek tudhatják magukat, ha egy-két teremtményt meg tudnak szeretni és boldoggá tudnak tenni.


És nem a new-age hangulattól csöpögő "Szeretem az egész világot!" - jellegű kitárulkozásokra gondolok, hanem olyan kapcsolatokra, amelyek tényleg működnek, és amelyekben mindkét fél boldognak érzi magát attól, amit a másiktól kap, és amit adhat neki.  Legyen az munkatársi, baráti, mester-tanítvány, szülő-gyerek, testvéri vagy egy partnerkapcsolat, a lényeg mindegyikben ugyanaz. Ha túlzottan ragaszkodni kezdesz a másikhoz, akkor uralkodni akarsz fölötte, irányítani akarod, birtokolni akarod. És ez a másiknak időnként terhes lesz, ha pedig nagyon terhessé válik, akkor el fog hidegülni tőled. Ha viszont nem törődsz vele, szintén önzésből, akkor a kapcsolat persze nem fog működni, mert nem sok közötök lesz egymáshoz a megszokáson vagy a társadalmi konvenciókon kívül. 


Egész életemben azt kerestem, hogy mi a titka egy tartalmas és virágzó kapcsolatnak, és most is ezt kutatom. Lehet, hogy még sok életen keresztül kutatni fogom. Mert amíg ez nincs meg, és nem tudsz egy (vagy kettő, három, de az már nagyon nagy szó) embert boldoggá tenni, addig az univerzális szeretetről és az Isten iránti odaadásról szóló elképzelések üres frázisok maradnak csupán. 


Régen sokszor felléptem a személytelen filozófia, az advaita vedánta ellen, de az igazság az, hogy a személytelenségre irányuló hajlam mindannyiunkban ott bujkál, és igazi kihívás az, amikor megtanulunk személyesen, figyelemmel és odaadással létezni egy kapcsolatban, és ugyanakkor nem érezzük, hogy gúzsba köt. Ehhez nagyon erős és önálló személyiségnek kell lenni, és nagyon bízni kell a másikban. Hiszen sokszor azért vagyunk zárkózottak, mert félünk a csalódástól, félünk attól, hogy ha túl közel engedjük magunkhoz, akkor visszaél vele, és fájdalmat okoz nekünk. Pontosan attól tartunk, ami saját magunkban is ott van, az önzéstől, az egocentrizmustól. 


Amikor a kapcsolatban a két fél alá akarja rendelni a másikat önmagának, akkor óhatatlanul is sok lesz a konfliktus. De ha mindketten tudják, hogy mit akarnak, és önzetlenül segítenek a másiknak a céljai elérésében, ugyanakkor meghagyják a függetlenségét, és nem zsarolják ki belőle a szeretetet, a törődést, a figyelmet, a szolgálatot, akkor a kapcsolat spontán és élő, virágzó és gyümölcsöző tud maradni, és még hosszú évek múlva sem savanyodik be, hanem napról napra új meglepetésekkel szolgálhat.


Amikor az utcán látom a koldusokat, akkor megsajnálom őket, de főleg azért, mert az a dolog, aminek a leginkább híján vannak, az önbizalom, hogy ne másoktól várják a megoldást a problémáikra, hanem megtalálják azt a hitet önmagukban, ami erőt ad a problémáik megoldásához és az álmaik eléréséhez. Azért sajnálom őket, mert nem tudják annyira megnyitni a szívüket, hogy azon gondolkozzanak, mit adhatnak másoknak, hanem csupán önmagukra és a saját igényeikre tudnak gondolni. De az élet arról szól, hogy először adnod kell, és utána fogsz kapni.


Voltaképpen mindannyian koldusok vagyunk, a szeretet koldusai, hiszen a szeretet morzsái azok, amelyek éltetik a lelkünket, és ha nem kapunk belőle, akkor sajnáltatjuk magunkat, kizsaroljuk, kolduljuk, lopjuk, kierőszakoljuk. Persze minél önzőbb a szeretetünk, minél inkább kapni akarunk, ahelyett, hogy az adásra koncentrálnánk, annál kevesebb fog jutni, vagy ami jut, azt annál kevésbé tudjuk értékelni. Szóval valósítsuk meg az álmainkat, és tegyük azt, amit igazán szeretünk, amivel igazán tudunk adni másoknak! És ha olyan partnereink, barátaink, családtagjaink vannak, akik számára az a fontos, hogy ebben segítsenek és inspiráljanak bennünket, akkor olyanok lesznek a kapcsolataink, amelyek által igazán azt érezzük, hogy a helyünkön vagyunk, és azt tesszük, amire születtünk. 


A jóga azt jelenti, hogy megtanulunk összhangot teremteni az életünk különböző aspektusai között, és nem adjuk fel addig, amíg létre nem jött az összhang, össze nem állt a kép. Addig tologatjuk és forgatjuk a kirakós játék darabjait, amíg nem kerül minden a helyére. És ehhez először a saját elménkben és szívünkben kell rendet tennünk.

A hangok a fejünkben 2.

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:


"A számos különböző gondolat és személyiség olyan, mint a kis hangok a fejünkben. Problémát okozhatnak, ha hibásan összekapcsoljuk őket az "én-séggel" (aszmitával), amit egónak is nevezünk. Például, a sok ezer gondolat, ami naponta megfordul a fejünkben, nem okoz gondot, amíg nem kezdünk el ragaszkodni hozzájuk vagy azonosítani magunkat velük. Még egy szent is gondolhat néha a gyilkosságra vagy a heroin használatára, de nem fogja azonosítani magát ezekkel a gondolatokkal, mert nem ragaszkodik hozzájuk. A probléma akkor kezdődik, amikor egy ember elkezdi azonosítani magát a gyilkosság vagy a heroin-függőség gondolatával. Csak akkor következhet be a cselekvés, ha ez megtörténik. Az azonosítás vagy a ragaszkodás a helytelen tudás (viparjaja), amikor azt gondoljuk, hogy mi vagyunk az a jelenség. A helytelen tudás csak akkor képes megmaradni, amikor a helyes tudást (pramánát) - hogy mi csak a tudatosság vagyunk - nem ismerjük fel, vagy nem tudatosítjuk.


A legbiztosabb módja annak, hogy a társadalom biztonságos legyen, a börtönök üresek legyenek, a bíróságok és a rendőrség pedig munka nélkül legyen, az, ha az embereket a meditációra és a jógikus filozófiára oktatjuk. Ha folyamatosan tudatosak vagyunk arról, hogy ürük és határtalan természetünk van, és a tudatosságunk nem változik, ami által elérjük a teljes szabadságot, akkor képesek vagyunk megszakítani az elme tevékenységével történő azonosítást.


Ha az azonosítás fennmarad, akkor semmi sem állíthat meg bennünket attól, hogy a fejünkben hallatszó hangokra hallgassunk. Ezek a hangok mondták Adolf Hitlernek, hogy öljön meg hat millió zsidót, és hasonló hangok mondták Joszif Sztálinnak, hogy öljön meg húsz milliót a saját népéből. A fehér ember ezekre a hangokra hallgatva ölt meg sok millió színesbőrűt szerte a világon. Ezek a hangok mondták a keresztényeknek, hogy öljenek meg sok millió "pogányt" az inkvizíció és a keresztes hadjáratok által. mindezeket a tetteket összegzi J. Krishnamurti állítása: "Az elme története az atrocitások története."


Mindezeket a tetteket a múltban is és most is azért követjük el, mert azonosítjuk magunkat a fejünkben lévő hangokkal. mivel az elme a túlélés eszköze, mindig megpróbál uralkodni mások fölött, hogy elejét vegye a támadásnak. Az elme ösztökél bennünket a versengésre és a harcra. Ha kivetítjük magunkat és azonosítjuk magunkat az elme fluktuációival, akkor mentális rabszolgákká válunk. Jógikus értelemben véve a mentális rabszolgaság nem azt jelenti, hogy valaki más manipulál bennünket, hanem azt, hogy a saját elménk szed rá. A saját elménk rabszolgái vagyunk. ezek erős szavak, de jogos a használatuk, ha visszagondolunk az áldozatok sorára, amelyeket az elme rémuralma eddig szedett.


A tudat viszont tulajdonságok nélküli. Az én tudatom ugyanaz, mint bárki másnak a tudata. A tudat megvalósítása békét eredményez, és a vágyat, hogy mindenki javára cselekedjünk. 

A hangok a fejünkben

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:


"Jóga-szútra 1.4.


Vritti szárúpjamitaratra


vritti - módosulás; szárúpjam - azonosulás; itaratra - máskülönben.


Máskülönben látszólag felveszi az elme módosulásainak formáját.


A "máskülönben" arra az állapotra vonatkozik, amikor a látó nincs megállapodva a valódi természetében, a tudatban. Ilyenkor úgy tűnik, hogy a látó felveszi az elme aktuális tartalmának formáját.


Ahogyan az előző szútra is magyarázta, emlékeznünk kell rá, hogy ez csak úgy tűnik, mintha így lenne. A valóságban a kristály változatlan, miközben a piros rózsát látjuk benne. De, mivel maga a kristály színtelen, amit látunk, amikor ránézünk, az a rózsa színe és formája, és nem maga a kristály. Más szavakkal, a vörös rózsa tulajdonságai látszólag rávetülnek a kristályra, méghozzá olyan mértékben, hogy azt hisszük, hogy a kristály a vörös rózsa.


Hasonlóképpen, amikor a gondolati hullámok fodrokat hoznak létre az elme tavának felszínén, akkor az adott gondolati tárgyak színe és formája rávetül a valódi természetünkre, ami a tiszta tudatosság. Az elme vonzza a tárgyakat, mint ahogy a mágnes a fémet, és ez hibás benyomásokat eredményez. Mivel ezek a tárgyak és gondolatok színnel, formával, struktúrával és minőséggel rendelkeznek, helytelenül úgy tűnik, mintha a tudatosság, amely megvilágítja ezeket a tárgyakat, felvenné ezeket a tulajdonságokat. Ez az ember nyomorúságának és szenvedésének az oka.


Egyik nap láttam egy matricát egy autón: "Hallgatom a kis hangokat a fejemben". Minden nap milliónyi gondolat keresztülfut az elménken, és a modern pszichológia most már elfogadja, hogy nem egy, hanem sok ezer egónk és személyiségünk van. Valójában minden pillanat megváltoztat bennünket, és egy némileg módosult személyiség (vászana) jön létre." 

Mit mutat a zsírmérleg?

Többen kérdeztek meg már ezzel kapcsolatban, mivel azt szoktam tanácsolni azoknak, akik fogyni akarnak, és oda akarnak figyelni a testsúlyukra, hogy minden reggel álljanak rá a testzsír-mérlegre, és csekkolják a testzsír%-ukat, meg a súlyukat. Egyik ismerősöm javasolt is egy kísérletet, hogy álljunk rá a mérlegre natúrban, utána egy liter vízzel, majd egy kiló szalonnával (vegetáriánus verzióban egy liter olívaolajjal) a mérlegre, és nézzük meg, hogy mit mutat.

Fel szokott merülni a kérdés, hogy mit mutat a testzsír-mérleg, és mennyire pontos? Ehhez elsődlegesen azt kell tudnunk, hogy háromféle típusa létezik a testösszetétel-mérő készülékeknek. A legolcsóbb és  leggagyibb kategóriába azok a mérlegek tartoznak, amelyekre mezítláb kell ráállni ugyan, de csak a talpunkhoz érnek az érzékelők. Ezek adják a legpontatlanabb eredményeket, általában a két érzékelő közötti ellenállás, testsúly, magasság, nem és életkor alapján becsülik meg a testzsírt és  a víztartalmat. Az ilyen mérlegekre nem is érdemes az időt és a pénzt pazarolni, mert roppant pontatlanok. Olyan is van, amit csak kézbe kell fogni, de az hasonlóan pontatlan.


A középső kategória (15-16 ezer Ft-tól kezdődnek) tartalmaz egy kézi érzékelőt is, amit a kinyújtott karjaidba kell fogni, amikor mérsz. Itt a gép a kezek és a lábak közötti elektromos ellenállás alapján becsüli meg az értéket, és ezek bár testzsírban pontosabbak, de pl. a víztartalmat külön nem mérik, így ha jobban ki vagy éppen száradva, akkor 1-2%-kal alacsonyabb testzsírt fog mutatni. De ezek a mérlegek mindennapos házi használatra tökéletesen alkalmasak szerintem, én például az Omron BF-508-at használom, és ha az ember minden nap ugyanolyan körülmények között méri magát (pl. reggel zuhanyzás után, edzés és evés előtt), akkor azért reálisan nyomon tudja követni a tendenciákat a testsúlya és a zsír% változásában.


A legpontosabbak az olyan testösszetétel-mérő készülékek, amik elektromos frekvencia-változást még, és testrészekre lebontva megadja a zsír, víz, izom, csont százalékokat. Az ilyen műszerek viszont roppant drágák, úgyhogy legfeljebb fogyasztóközpontokban és egészségcentrumokban vehetünk igénybe ilyen mérést, otthonra enyhén szólva luxus lenne, Ennyit még 500 kalóriás diétával sem spórolnánk össze a kaján tíz év alatt, úgyhogy ha nagyon érdekel, el kell menni egy testösszetétel-mérésre, és megtudni, mi a helyezet.


Azt azonban biztosra mondhatom, hogy a vizuális vizsgálat a tükörben általában nem elég, és részrehajló is lehet, de persze ki lehet vele egészíteni a mérleg által kapott adatokat. Sőt, aki mániákusan fél a mérlegtől, annak pedig a jógás félelemnélküliség jegyében le kell győznie ezt a félelmét, és minden nap rá kell állnia, főleg olyankor, amikor tudja, hogy nem lesz túl lelkesítő az eredmény (például szülinap, karácsony, húsvét stb. után). A mérleg segítségével nagyon jól megtanulhatjuk a karma törvényét működés közben, mégpedig hiába mondja Norbi, hogy "vétkezz büntetlenül", mi tudjuk hogy ilyen nincs. Amit megzabáltál és nem dolgoztál le, az lerakódik. Legközelebb az előtt kell gondolkodni, mielőtt lenyelsz valamit :-) 

Návászana-anatómia

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:


"Anatómiaia fókusz - a hasfal ereje


A návászanában a fő akció a csípőhajlítás. A lábak súlya miatt a medence hajlamos előrebillenni. Ezt a hasizmokkal tudjuk ellensúlyozni, amelyek segítségével megemeljük a szeméremcsontot és hátrafelé billentjük a medencét. Ebből az okból kifolyólag a návászana az elsődleges póz, amely a hasfal erejét megteremti az első sorozatban. Éppen ezért fontos előkészítő póz a kúrmászanához."


Megjegyzés: Ideális esetben a csónakpózban a lábakat és a törzset 45 fokos szögben kell tartani a talajhoz képest. Ha a szög túl kicsi, vagyis a törzs túl közel van a talajhoz, akkor túlzott terhelés eshet a derékra. Ilyenkor inkább érdemes 45 foknál magasabbra emelni a törzset és a lábakat is. Ha a térdet behajlítjuk, akkor kevesebb súllyal húzzák a lábak a medencét előre, de ilyenkor nem nyúlik a hamstring. Jobb nyújtott térddel végezni a pózt, de a lábfejeket spicceltethetjük, ezzel mérsékelve a hamstringek nyúlását. A törzsnek, vagyis a gerincnek teljesen egyenesnek kellene lennie. Ha a medence előrebillen, akkor a törzsben ellensúlyozásképpen megjelenhet egy kis homorítás, de ez túlterheli a derékcsigolyákat. 


Ha viszont a keresztcsont túl laposan fekszik a talajra, akkor hajlamosak leszünk bedomborítani a hátunkat, ami szintén az ágyéki porckorongokat terheli. Inkább egyenesítsük a hátunkat, emeljük ki a szegycsontokat, a vállakat és lapockákat húzzuk hátra, és a fejtetővel nyújtózkodjunk a gerinc hosszanti tengelye mentén. A póz sikeres végrehajtásának a titka megint csak abban rejlik, hopgy a bandha-izmokból kiindulva kell végezni, és nem csak a csípőhajlítókkal és a hasfallal erőlködni, mert azok felszíni izmok.


"A pózok egyensúlytalanságai között az egyik leggyakoribb a medence előreesése. Többek között a kötött csípőhajlítók, különösen a pszoász miatt is előfordulhat. Ezt a hajlamot csak az erős rectus abdominis (egyenes hasizom) segítségével tudjuk ellensúlyozni, amely a hasfal legkülső rétegét alkotja. A hasizmok előrehajlítják és csavarják a törzset, A rectus abdominis a szeméremcsonton ered és a szegycsonthoz (kardnyúlvány) ízesül, valamint a bordakosárhoz (5-7. bordák). 


A hasizom mélyebb rétegei a külső és belső ferde hasizmok, amelyek elsődlegesen csavarják és másodlagosan hajlítják a törzset. Ezeket az izmokat a Marícsjászana C és D pózokban feljesztjük. A hasizmok legmélyebb rétege a haránt hasizom, amely a hasüreg tartalmát a gerinc felé tolja. Ennek az izomnak az alsó részét használjuk az uddíjána bandhánál."


A návászana erősíti a gerincoszlopot, a végbelet és a csípőket. Tonizálja a hasizmokat is, ami elősegíti az emésztőrendszer stimulációját. Az emésztési tűz (Agni) erősödése stimulálja a beleket, így erősebb lesz a perisztaltika, és megszabadulunk a fölös gázoktól. Az egész hasi régiót tonizálja.

Gyereket szültél? Get over it!

Minden nő életében eljön a pillanat - helyesbítek, a legtöbb nő életében eljön a pillanat, amikor szeretne anyuka lenni. Ehhez persze ideális esetben kell egy apukának alkalmas férjet is találni, és az manapság nem mindig könnyű feladat, ezt elismerem. Sajnos az is tény, hogy egyre több nő kitolja a gyerekvállalást 30-35, néha 40 éves koráig, ha nem azért, mert addig keresi a megfelelő partnert, akkor azért, mert munkamániás, és hajtja a karriert. Persze az is igaz, hogy olyan férfit még nehezebb találni manapság, aki az előző kritériumnak is megfelel, és még anyagi biztonságot is képes teremteni a családja számára. De álmodozni azért lehet :-). 


Ha viszont a jelölt megvan, de a nő tényleg munkamániás, akkor ez az első dolog, amivel tönkreteheti a kapcsolatát. Ha a munka az első, és a férj csak a második, abból könnyen konfliktusok lehetnek. Mai blogbejegyzésünk témája azonban nem ez, hanem a gyerekszülés, inkább ne kalandozzunk el! Szóval tételezzük fel, hogy megszületett a kicsike, mindenki örül. Ilyenkor természetesen az anyuka élete megváltozik, és az első időszakban biztos, hogy a gyerek kerül az első helyre. Az ilyen anyukák számára érzelmileg, fizikailag, és logisztikailag is néha egy kicsit nehéz visszatérni a rendszeres jóga-gyakorláshoz, éppen ezért nagyon tisztelem azokat az anyukákat, akik minél előbb meglépik ezt az üdvözítő lépést. 


Elmondom, hogy miért gondolom ezt, annál is inkább, mert nem egy kisgyermekes anyuka jár jógázni, akik már előtte is tolták, vagy éppen szülés után kaptak rá, mert rájöttek, hogy 15-20 kilóval nehezebben egy kicsit másmilyen az élet. Első körben szeretnék eloszlatni egy tévhitet: nyugodtan jöhetnek szoptatós anyukák Agnira és meg Hot Ashtangára is, nem fogják beleizzadni a méreganyagot az anyatejbe! Ha boldognak, életerősnek és egészségesnek érzed magadat, és nem szakad le a derekad, annak te is örülsz, meg a baba is, hát még a férjed! Szülés után 2-3 héttel már nyugodtan el lehet kezdeni jógázni, ha az egyéb szervezési problémákat sikerült megoldani, nyugodtan gyertek, még ha le is ragad jóga közben a szemetek a kialvatlanságtól!


Szóval az ember, főleg az első gyerek után, hajlamos azt gondolni, hogy most már örökre megváltozott a világ, és a gyermeket, mint valami kis Buddhát, éjjel-nappal tutujgatni kell, hogy az embernek egy perce sem marad önmagára, meg a férjére sem. Szerintem ez egy rendkívül veszélyes hozzáállás, bár azt nem állíthatom, hogy minden kapcsolat tönkremegy bele, de az biztos, hogy rendkívüli mértékben próbára teszi a férjek türelmét ez az időszak, és szinte kivétel nélkül mindegyik azért szurkol, hogy minél előbb vége legyen, és minden visszatérjen a rendes kerákvágásba.


Amikor a férj azt látja, hogy eddig volt egy felesége, most pedig egy karikás szemű, lehányt pizsamában és zsíros hajjal közlekedő, 20 kilóval nehezebb anyuka és egy üvöltő csecsemő színesíti a hétköznapjait, akkor csak abban tud reménykedni, hogy ez az állapot nem fog állandósulni. Most egy kicsit sarkítva fogalmazok természetesen, mert egy gyerek nagy öröm, az biztos, de ha a feleség a férjét maradandóan lecseréli a gyerekre, annak nem mindig szokott jó vége lenni. 


A férj a továbbiakban is szeretne egy csinos, ápolt, kedves, törődő feleséget az oldalán, lehetőleg olyan méretekben és súlyban, mint amilyen az esküvőjük napján volt, és nem a kimosatlan gyerekruhák között gázolva a mosatlan edények között turkálni a konyhában, hogy valami vacsorát összeüssön magának, ha éhes, mert a feleség mér a picivel a karjában réges rég álomba zuhant, de az éjszaka folyamán még kb ötször felkel és felszólítja a férjet, hogy ringassa a szerelmük gyümölcsét.


Szerintem azt is érdemes fontolóra venni, hogy a gyermek sem fogja elhanyagolva érezni magát attól, hogy az anyuka néha rábízza a nagyira vagy egy bébiszitterre, vagy akár az apukára, és elszalad a jógastúdióba izzadni egyet, vagy leszalad az edzőterembe egy kicsit kardiózni. És minél hamarabb helyre tudjuk hozni az egyensúlyt a saját biológiánkban és az életünkben is, annál esélyesebb, hogy minden családtag boldog és elégedett lesz. Tudom, hogy a lustaság mindig kifogásokat kerestet az emberrel, és a gyerek az egy remek kifogás, de higgyétek el, kedves anyukák, nem jártok jól, mert még az is megeshet, hogy 3-4 éves korában a saját gyereketek markolja meg a hájat a hasatokon, és parancsol rátok, hogy fogyjatok le! Elnézést kérek, hogy ha most egy férfi perspektívájából beszéltem, de az ember nem mindig látja kívülről magát, néha csak akkor, amikor már késő. Szóval matracra fel, superhero anyukák!