Varázshangok és hangszerek

Nemsokára elérkezik az idő, amikor az első kis csapatnak igyekszem majd átadni mindazokat a dolgokat, melyeket az elmúlt év során megtanultam és megkaptam az különböző terápiás és gyógyító hangok és hangszerek használatával kapcsolatban. Akik eljönnek majd erre a négynapos tanfolyamra, bizonyára nem csak ismerkedni szeretnének a hangszerekkel, hanem beszerezni és használni is szeretnék őket. Ebben a blogbejegyzésben azzal kapcsolatban osztom meg tapasztalataimat, hogy honnan érdemes jó minőségű hangszereket beszerezni. 

A négy nap során az alábbi hangszerek használatát fogjuk megismerni:

• Tibeti hangtálak
• Kristály hangtálak
• Gongok
• Sámándob
• Csörgők
• Doromb
• Didgeridoo és más fúvósok
• Egyéb hangkeltő kütyük (tingsha, csengő, óceándob, esőbot, chime, koshi, mennydörgő, kalimba, sansula, stb.)

A gong az egyik legalapvetőbb relaxációs és hangterápiás hangszer, mely jól kiegészíti és kiterjeszti a hangtálak által kiváltott hatásokat. A gongfürdőn használt hangszerszámok hanghullámokat és erőteljes rezgéseket indítanak el. Ebben a folyamatban sokat segíthet, hogy a test jelentős százaléka vízből áll, amely jól vezeti a hanghullámokat, így könnyebben kerülhetünk meditatív állapotba.

A kiterjedt hangfrekvencia által fogékonyabbá válhatunk a régi fájdalmak elengedésére, a hangok olyan emlékképeket ébreszthetnek fel bennünk, amelyek segíthetnek a megnyílásban, a felismerésben, illetve a személyes fejlődésben. A gong önmagában ugyan nem oldja meg a problémáinkat, de kiváló alternatíva arra, hogy a változás útjára léphessünk.

A gong rezonanciája minden idegszálunkba behatol, mélyen relaxál és felszabadítja a testet gátló energetikai blokkokat. A gong-terápia kiválóan oldja a stresszt, elűzi a rosszkedvet, segít a fáradtság ellen, pozitív élményekkel tölt fel, lazítja az elmét és revitalizálja az immun – és az idegrendszert. Ha a hangban fürdünk, erős vibráció hatol végig a testünkön, amely harmonizál minden szinten, ennek hatására javulhat a közérzet, és új dimenzióba kerülhet a testünk és a lelkünk.

A tibeti hangtálak rezgései a gonghoz hasonló elven működnek, csak eltérő méreteik miatt kiterjedt frekvenciatartományokban lehet velük dolgozni. A rezgések a bőrön keresztül hatolnak testünkbe, eljutnak az izmokhoz, a belső szervekhez, megmozgatva, harmonizálva minden sejtet. A tálak által közvetített kellemes, vibráló érzés mellett a rezgések behangolják szervezetünket, így állítva helyre energetikai rendszerünket.

A hangtálakból előhívott rezgések a testfelülettel érintkezve bejutnak és koncentrikus körök formájában végigáramlanak az egész testben. Ha a testben nincsenek energetikai blokkok, akkor a hangrezgések könnyedén áthaladnak, majd kilépnek a lábujjaknál és a hajszálak végénél.
A rezgéseket a vendég azonnal érzékeli, és a folyamatos hang- és rezgésáramlás hatására kellemesen ellazul. Az ismételt kezelések segítenek megtapasztalni a belső békét, harmóniát, felerősíteni a szervezet öngyógyító képességét, és energiát gyűjteni a hétköznapi feladatokra.
A hangtál terápia - hangmasszázs - másik hatása, hogy a gazdag skálán folyamatosan érkező hangok könnyen és gyorsan, bármilyen technika alkalmazása nélkül juttatnak kellemes, ellazult, relaxált állapotba, mely állapot jótékonyan hat testi és szellemi működésünkre.
Boldogságérzet árad szét bennünk, energetikailag töltődünk, és a többszöri kezelések hatására erősödik többek között az immunrendszerünk, javul a koncentrálóképesség, a kreativitás, a kiegyensúlyozottság.

A hangtál kezelés - hangmasszázs - hatásai:
- a stressz okozta feszült állapotok oldódása
- a légzés javulása, elmélyülése
- az immunrendszer felerősödése, öngyógyító folyamatok beindulása
- az energiablokkok oldódása
- a nyak, a váll, a hát, a deréktáji izomfájdalmak enyhülése, megszűnése
- a fejfájás, alvászavarok elmúlása
- az emésztés szabályozása, alhasi görcsök oldódása
- a keringési zavarok, magas vérnyomás helyreállítása
- a tanulási nehézség leküzdése, a koncentráció, a motiváció javulása
- a viselkedés harmonizálása

A tibeti hangtálak beszerzésével kapcsolatban az alábbi helyeken érdemes körülnézni: Balla Tibor (http://www.balla-hangterapia.hu/). Ő tart egy nagyon jó kétnapos képzést is, melyen az egyéni hangtálas kezelést meg lehet tanulni. 

Narayan Bhandari (https://katmandu-webaruhaz.hu/)

Hangterápia Központ (Bálint Györgyi): http://rezgesterapia.hu/

Ezeket a boltokat meg lehet látogatni, és így személyesen tudunk hangszereket válogatni. Az utolsó helyen gongok, kristály hangtálak és más hangszerek is vannak. A többi beszerzési hely inkább webshopként üzemel, ezért csak a feltöltött hangminták alapján tudunk választani a hangszerek közül.

Gongok, kristály hangtálak és egyéb hangszerek: 

Thomann.de
Muziker.hu

Hangszerbarlang.hu

Spirihangszer.hu

Ethnosound.hu

Doromb: 

Szilágyi Áron: http://www.doromb.com/, ő több oktató videót is feltöltött az internetre. 

Ebay.com

Didgeridoo (pvc, slide típus) és fujara:

S&T Musical Instruments (Sevecsek Béla): https://www.facebook.com/stmusicalinstruments/

Fa didgeridoo: Ócs József: https://www.facebook.com/J%C3%B3-Didgeridoo-1566863916870133/

Martin Balázs: https://www.didgeridoo.hu/

Furulya és fuvola: Apáthy Soma: https://www.facebook.com/Ap%C3%A1thy-Soma-Organic-Flutes-109181053843435/

Sansula és kalimba: https://www.kalimbamagic.com/

A sámándobokkal kapcsolatos összes infót egy másik bejegyzésben találjátok meg: Sámándob-varázslat.

A négy napos tanfolyamra pedig itt tudtok jelentkezni: http://atmacenter.hu/esemeny/hangszeres-relaxacio-vezeto-kepzes/

Gyógyító Buddha mantra

Bhaisadzsjaguru, a Gyógyító Buddha Bhaisadzsjaguru, avagy Bhaisadzsja-guru-vaidúrja-prabhá-rádzsa („Az orvostudomány királya mester és lapis lazuli fény”) a gyógyítás és az orvostudomány buddhája a mahájána buddhizmusban. Az általános elnevezése "Gyógyító Buddha", utalva arra, hogy ő az az orvos, aki meggyógyítja az érző lények szenvedéseit (dukkha) a tanításai által. A neve eredetileg rádzsa (király) volt, azonban Hszüan-cang fordításában megjelent a tathágata (Buddha) szó. Hszüan-cang fordítását a későbbi korok fordításai és szövegmagyarázatai is megőrizték. Bhaisadzsjaguru ábrázolása buddhaszerű, amelyet kiegészít egy orvosi kőedény. A Kelet védelmezőjének is tartják személyét, ám ilyenkor Aksobhja néven szerepel. Bhaisadzsjagurut részletesen jellemzi a róla elnevezett Bhaisadzsja-guru-vaidúrja-prabhá-rádzsa-szútra, amelyet röviden csak Gyógyító Buddha szútrának neveznek. Ebben a szútrában Bhaisadzsjaguru bodhiszattvaként tizenkét pontból álló fogadalmat tesz. A buddhaság elérése után válik a keleti Tiszta Föld (Vaidúrjanirbhásza „tiszta lapis lazuli”) buddhájává, ahol két bodhiszattva segítője akadt, az egyik a napfényt, a másik a holdfényt szimbolizálja: Szurjaprabha és Csandraprabha. A Bhaisadzsja-guru-vaidúrja-prabhá-rádzsa-szútra egyik szanszkrit kézirata, amely a pakisztáni Gilgit közelében talált leletek között szerepelt, bizonyítja Bhaisadzsjaguru népszerűségét Gandhárában, az ősi, északnyugat-indiai királyságban. Hszüan-cang kínai szerzetes a 7. században járt abban a bámiján-völgyi mahászánghika kolostorban, amelyre később rábukkantak régészek is. Nyírfakéregre készített mahájána szútra kéziratmaradványokat találtak a helyszínen, és köztük szerepelt a Bhaisadzsja-guru-vaidúrja-prabhá-rádzsa-szútra is. A Gyógyító Buddha megvilágosodása után tett tizenkét fogadalma a Gyógyító Buddha szútra szerint a következő: 1. A teste vakító fényével számtalan világot fog besugározni. 2. Tisztán sugárzó testének fényével fel fogja ébreszteni a sötétben tartózkodó lények elméjét. 3. Biztosítani fogja az érző lények anyagi szükségleteit. 4. A más úton járókat elvezeti a mahájána ösvényre. 5. Segíti az érző lényeket, hogy betarthassák erkölcsi fogadalmaikat. 6. Meggyógyítja az érző lények minden betegségét - mind testi, mind tudati (vagy érzelmi) 7. Támaszt nyújt a betegeknek. 8. Segít a női mivoltukkal elégedetlen nőknek, hogy férfivá szülessenek újjá. 9. A lényeket kiszabadítja a démonok hálójából és az „eretnek” szekták béklyójából. 10. Segíteni fog az elítélteknek és a megalázottaknak, hogy megszabaduljanak a szenvedéseiktől. 11. Segíteni fog az éhezőknek és szomjazóknak. 12. Segíteni fog a nyomorgóknak, ruhátlanoknak, fázóknak, melegtől és rovarcsípésektől szenvedőknek, hogy legyen élhetőbb a környezetük.

Gyógyító Buddha mantra

TEJATA OM BEKANZE BEKANZE MAHA BEKANZE RADZA SZAMUDGATE SZOHA

A bekanze a fájdalom megszüntetését jelenti, a maha bekanze a fájdalom nagy megszüntetését. Az első bekanze a valódi szenvedés fájdalmának megszüntetését jelenti, nem csak a betegségekét, hanem az összes problémáét. Megszünteti a halál és újraszületés fájdalmait, melyeket a karma és a zavaros érzelmek okoznak. Az első bekanze megszünteti a test és a tudat összes problémáját, beleértve az öregséget és betegségeket is.

A második bekanze megszünteti a szenvedés valódi okát, mely nem külső, hanem tudati. Ez a karmára és a zavaros érzelmekre vonatkozik, a belső okokra, melyek lehetővé teszik, hogy a külső tényezők, mint az élelem vagy a napszúrás betegségeket okozzanak. Például a bőrgyógyászok azt állítják, hogy a napsugarak bőrrákot okozhatnak, azonban a tudatbéli ok nélkül semmilyen külső tényező nem lehet a betegségek oka. A napszúrás nem a a bőrrák fő oka, csak azoknak jön létre akik létrehozták magukban a bőrrák okait. Ezért nem kap minden napozó bőrrákot. Évszázadokon keresztül sokat ültek az emberek a napon, de bőrrák viszonylag új jelenség.

A harmadik fázis, a maha bekanze a nagy megszüntetést jelenti, vagyis a tudatban maradt legfinomabb zavaró gondolati lenyomatok megszüntetését is. A Gyógyító Buddha mantra valójában ellenszerként szolgál a teljes fokozatos spirituális úton a megvilágosodásig. Az első bekanze általánosan az alacsonyabb képességűek fokozatos útjához; a második bekanze általánosan a közepes képességűek fokozatos útjához; és a maha bekanze a magas képességű lények fokozatos útjához kapcsolódik. A Gyógyító Buddha mantrája tartalmazza a teljes fokozatos utat a kezdetektől a teljes megvilágosodásig. 

A mantra-recitáció lenyomatokat hagy a tudatunkban, tehát képesek leszünk megtenni a mantra által tartalmazott utat. Létrehozza a teljes út áldását a szívünkben; és aztán végigjárhatjuk az utat, ezt jelenti a bekanze bekanze maha bekanze. Az OM az „a”, az „o” és az „m” három hangjából áll, melyek a Gyógyító Buddha teljesen tiszta, szent testét, beszédét és tudatát jelképezik. A megvilágosodás útja során a tisztátalan testünk, beszédünk és tudatunk a Gyógyító Buddha tiszta, szent testévé, beszédévé és tudatává alakul, és így az érzőlények tökéletes vezetőivé válunk.

Mindentudó tudatunkkal képesek leszünk erőfeszítésektől mentesen, közvetlenül, hibátlanul látni minden érzőlény tudatszintjét, és az összes nekik alkalmas módszert, hogy egyik boldogságból a másikba vezessük őket, a teljes megvilágosodás páratlan boldogságáig. Tökéletes erővel fogunk rendelkezni, hogy különböző alakzatokban megjelenhessünk, minden érzőlény számára, feltárva nekik a megfelelő módszereket, vezetve őket az anyagi segítséggel vagy dharma tanításokkal. Így minden múltbeli pozitív cselekedetük lenyomata egy pillanat késedelem nélkül beérik, különböző módszereinkkel a megvilágosodás állapotába vezetve őket.

Gyógyító Buddha meditáció

(Felépítő szakasz)

Az előttünk lővő térből a tudat alapvető tisztasága egy nyitott lótuszvirágként jelenik meg, mely áttetsző és enyhén szivárványszínű. Ebben a tudat természetes ragyogása egy fekvő holdkorongként sűrűsödik össze. Ezen ül - velünk szemben - Gyógyító Buddha, aki lényegiségében azonos a lámánkkal. Atletikus teste áttetsző lápisz lazuli kék. Nem visel ékszereket. Azzal, hogy minden tekintetben tökéletes, az igazságállapot egyszerűségét fejezi ki. Meditációs tartásban ül, jobb keze a térdén nyugszik az adás tartásában. Hüvelyk- és gyűrűsujja között egy arura növény szárát fogja, melynek virága a könyökénél nyílik. Ölében nyugvó bal kezében egy csészét tart, melyben a hosszú élet nektárja és egy kívánságteljesítő fa van.

Megnyílunk felé, miközben a következőt gondoljuk vagy mondjuk:

"Drága Gyógyító Buddha, ki képes vagy egészségesség tenni! Kérlek távolítsd el a betegségeket minden lényből és belőlem! Add áldásodat, hogy gyógyító erőddel másokon is segíthessek!"

(Mantra szakasz)

(A, Öngyógyító meditáció)

Kérésünknek eleget téve kék fénye keresztül sugárzik rajtunk. Ahogy a jég felolvad a meleg vízben, úgy tűnik el minden betegség. Gyógyító Buddha mantráját ismételve a fény megtölt minket.

tejata om bekandze bekandze maha bekandze randza szamudgate szoha

(B, Meditáció mások gyógyítására 1.)

Gyógyító Buddha megjelenik a mi fejünk és azok feje felett, akiknek szüksége van rá. Ugyanabba az irányba néz, mint mi. Kék fénye átáramlik rajtunk és mindazokon, akiket tudatunkban tartunk. A betegségek és a szenvedés megszűnnek, és nagyon könnyűnek érezzük magunkat. Annyiszor ismételjük a mantrát, ahányszor csak lehetséges.

tejata om bekandze bekandze maha bekandze randza szamudgate szoha

(C, Meditáció mások gyógyítására 2.)

Fejünk felett megjelenik a Gyógyító Buddha. Letáncol fejünkön, torkunkon és testünk felső részén át mellkasunk közepéig. Fénye minden irányba kisugárzik és megtölti testünket.

Amikor masszírozunk vagy megérintünk valakit, elképzeljük, hogy a Gyógyító Buddha kék fénye karunkon és ujjainkon keresztül beléáramlik. Minden betegség visszatér a térbe. Kék fénye minden látómenzőnkben lévő lényhez közvetlenül kiragyoghat, megérintve testük beteg részeit, egészségesség téve őket.

Ha az emberek messze vannak tőlünk, elképzelhetjük fejük felett a Gyógyító Buddhát, aki a szívükbe hullik, és kék fénnyel tölti meg őket. Eltávolítja szenvedéseiket és betegségeiket. Amíg a Gyógyító Buddha áldását befogadjuk és továbbadjuk, a következőt ismételjük:

tejata om bekandze bekandze maha bekandze randza szamudgate szoha

(Beteljesítő szakasz)

Amikor befejezzük a mantra ismétlését, Gyógyító Buddha elmosolyodik. Megígéri, hogy mindig megjelenik, ha szükségünk van rá. Ezután a térbe olvad, és lényegisége mindent áthat. Végül azt kívánjuk, hogy minden jó, ami létrejött, váljon határtalanná, áradjon ki minden lényhez, távolítsa el szenvedésüket, és vezesse őket a legmagasabb szintű boldogsághoz, tudatuk megismeréséhez."

100 szótagú (Vadzsraszattva) mantra

Az utóbbi években a védikus és hindu mantrák mellett elkezdtem vonzódni a buddhista mantrák iránt is, ez valahogy kapcsolatban áll azzal az időponttal, amikor elkezdtem tanulni sámándobon játszani Ölvedi Gábortól. A múltkor sikerült eljutni a torokének-koncertjére is, amiről előre tudtam, hogy nagyon intenzív élmény lesz. A 100 szótagú mantrát már korábban is hallottam tőle, és bár én még ezt nem énekeltem, mert egy kicsit hosszú, gondoltam érdemes utánanézni a szövegének és a jelentésének, valamint egy jó kis Youtube-videót is találtam, amin kellemesen, nyugati fül számára is "befogadható" módon éneklik a Vadzsraszattva mantrát. Persze Gábor előadásában volt igazán átütő a hatása, ahogy a múltkori blogban leírtam, a Nap és a Hold, a Fény és az Árnyék csatáját és egybeolvadását éltem meg, anélkül, hogy bármit is tudtam volna előzetesen a mantra jelentéséről vagy hatásáról. Nos, a mantra a következő:

VADZSRASZATTVA MANTRA

Erőteljes mantra a rossz karma feldolgozására, tisztítására. A 100 szótagú mantra a tibeti buddhista irányzathoz szorosan kötődő mantra. Nem tartozik sem a Mahayana, sem a Hinayana buddhizmushoz. A kötelmek, bűnök és rossz karma feloldozása érdekében szokták recitálni. Erős a tisztító hatása. Vadzsraszattva a mahájána és a vadzsrajána buddhizmus egyik bodhiszattvája. A japán singon buddhizmusban Szamantabhadra bodhiszattva ezoterikus megtestesülése Vadzsraszattva, akit gyakran azonosítanak a gyakorló, aki a mester tanításain keresztül különleges ezoterikus szintet ér el. A tibeti buddhizmusban Vadzsraszattvát a szambhogakájával és a tisztító gyakorlattal azonosítják. Vadzsraszattva két buddhista szöveg főszereplője: a Mahá-vairócsana-szútra és a Vadzsraszekhara-szútra. A Gyémántbirodalom mandalában Vadzsraszattva Aksobhja buddha mellett ül keleti irányban. Egyes ezoterikus hagyományvonalakban úgy tartják, hogy Nágárdzsuna találkozott Vadzsraszattvával egy dél-indiai toronyban, ahol ezoterikus tanításokat kapott tőle, így képes volt tovább adni a hagyományokban fontos történelmi tanítómestereknek a tudását.

Oṃ (1)

Vajrasattva (5) samaya (8)manupālaya (13) |
Vajrasattva (17) tvenopatiṣṭha (22) |
Dṛḍho me bhava (27) |
Sutoṣyo me bhava (33) |
Supoṣyo me bhava (39) |
Anurakto me bhava (46) |
Sarva siddhiṃ (50) me prayaccha (54) |
Sarvakarmasu (59) ca me (61)
citta śriyaḥ kuru hūṃ (68) |
Hā hā hā hā hoḥ (73)

Bhagavan (76)

sarva (78) Tathāgata (82) Vajra (84)mā me muñca (88) |

Vajra bhava (92) mahāsamaya (97) sattva āḥ (100) ||

Om Vajrasattva Samaya – A végső cél a Tiszta Isteni Lény, az én szövetségesem.
Manupalaya - A védelmezőm.
Vajrasattva Tvenopatishta - Mellettem áll az ötödik Buddha.
Drdho Me Bhava - Legyen meg az én igazi erősségem.
Sutosyo Me Bhava - Örülök a valódi énemnek, saját igazi természetemnek a Buddhának.
Suposyo Me Bhava - A Buddha örül nekem, mert kezdi látni magát bennem.
Anurakto Me Bhava – Őrült mélységgel, szenvedélyesen szeretsz engem, eggyé akarsz válni velem.
Sarva Siddhim Me Prayaccha – A Buddha gyümölcse lettem, mert átvettem az Ő tökéletességét.
Sarva Karmasu Cha Me – Ami egyé vált a Buddhával, elengedett minden szennyeződést.
Chitta Sriyah Kuru Hum – Én vagyok a Buddha tudat.
Ha ha ha ha Hoh – Transzcendentális nevetés – felébredtem – mindig is tiszta voltam!
Bhagavan Sarva Tathagata – Körülnézek, és csak Buddhákat látok.
Vajra Ma Me Munca –Az én képzelt tisztátalanságomból felszabadít engem a Buddha !
Vajra Bhava – Hadd legyek valóban eredeti, igazi ( individuum )
Mahasamayasattva – Óh hatalmas lény az én szövetségesem!
Ah Hum Phat – Pusztíts el minden gonoszt, minden szennyeződést, hiszen nem is léteznek!

RÉSZLETESEBB FORDÍTÁS:

„A mindenség isteni rezgése (om),
A Vadzsraszattva szamaják, akik megtették az ígéretet az idők kezdete óta,hogy segítsenek megtisztulni az érző lényeknek az elhomályosulástól
Támogass a védelmeddel és állj mellém Vadzsraszattva
Maradj vezetőm és engedd, hogy megismerjem a vadzsra természetem
Tégy engem tökéletesen elégedetté, hogy kötöttségektől mentessé váljak.
Emeld fel bennem a pozitív energiát a dualitás mentesség áldásával és az ürességgel
Légy szeretettel felém, és legyek elfogadó feléd,
Túl minden megvalósítatlanság és spirituális kötöttségen,
Miként légyen minden tett és aktivitás,
Az aktivitásokra legyen az elmém mindig nyitott,
Hum (mag, esszencia, a megvilágosodás szótagja)
Ho (a boldogság nevetésének hangja)
Minden lény belső lényének őrzője
Vadzsraszattva legyen velem
Tégy engem elválaszthatatlanná tőled, aki az ígéreteket tetted,
Egyesíts a dualitás nélküliségében,
Phat (törő szótag, a rossz cselekedetek alól felmentő erő rezgése).”

Találtam egy szép leírást is Láma Thubten Jesétől, melyben a Vadzsraszattva-meditációt részletezi:

"A lényegiség ékessége című indiai tantrikus szövegben az áll, hogy a Vadzsraszattva mantrájának mindennapi huszonegyszeri ismétlése biztosít arról, hogy a se a természetes negatív tulajdonságok, sem pedig a tantrikus fogadalmak megtörésével járó negatívumok ne erősödjenek. A megtört tantrikus fogadalmak a realizációk legkomolyabb akadályai, ezekhez képest más fogadalmak megszegése szinte jelentéktelenek. A szöveg még hozzá teszi, hogy százezer Vadzsraszattva mantra elismétlésével minden negatívumunktól megtisztulhatunk. Sok hagyományvonal láma mondja, hogy a megfelelően elvégzett Vadzsraszattva elvonulással még azt is megtisztíthatjuk, ha megszegtük volna az összes tantrikus gyökérfogadalmunkat.

A konvencionális, relatív tudat felszínre hozza és növeli a negativitást. Ha azonban képes vagy felismerni, hogy még a negatív energia koncepciója is illúzió és nem-duális természetű, akkor negativitásod csökkenni fog. Csak úgy, mint bármi más, a pozitív és a negatív is kölcsönös összefüggésben van egymással, a saját tudatunkban áll össze a kép.
Az új tanítványok néha úgy gondolják „Túl sok szó esik a bűnről és a negativitásról!” Azt gondolják, hogy isten vagy Buddha teremtette a negativitást, de ez nem így van. Saját tudatunk teremti a negatív karmát. Mi, saját magunk vagyunk azok, akik azt hisszük, hogy negatívak vagyunk. Amíg tudatosan vagy akár nem tudatosan is, de hiszünk abban, hogy tisztátalanok vagyunk, addig az önsajnálás képzete mindig jelen lesz, ezért önsajnáló tetteket fogunk végrehajtani, ugyanis önsajnáló vibrációt sugárzunk magunkból. Ezért ilyen fontos a negativitás megtisztítása. 

A megtisztulás azt jelenti, hogy pszichológiailag megfejtjük, kidolgozzuk saját helyzetünket és karmánkat. Erre a legjobb módszer, ha realizáljuk a negativitás és az ego ön-létezésének hiányát. Ezt elég nehéz megérteni, azonban azokkal a pszichológiai koncepciókkal, melyek mélyre húznak, valamit mégis csak tennünk kell. Határozottan hiszem, hogy Vadzsraszattva száz-szótagú mantrájának akár egyszeri elmondása is már megingatja a negativitást. Tudom, hogy milyen erőteljes. Természetesen óriási lesz a különbség annak függvényében, hogy helyesen vagy helytelenül recitáljuk a mantrát. Ugyanis gyakran recitáljuk a mantrákat figyelmetlenül. Még százezer figyelmetlenül végzett mantra-ismétlés sem ér annyit, mint egy tökéletes mantra
recitáció.

A Három Meggyőződésben Dzse Congkhapa részletes leírást ad a Vadzsraszattva meditációról, én viszont most itt nem merülnék a részleteibe − mivel már máshol 1 úgy is elmagyaráztam ezért − inkább csak egyszerűen elmondom a gyakorlat lényegét.
Vizualizáld, hogy a fejed felett ül lótuszon és holdkorongon Vadzsraszattva és hitvese. Testük ragyogó fehér fényből áll. Ismerd fel, hogy a férfi és női istenségek megegyező realizációkkal rendelkeznek. A megtisztulás folyamatát háromféle módon kell vizualizálni és mind három vizualizációval egyidejűleg a mantrát kell recitálni.

• Az első módszerben − tejhez vagy ivó-joghurthoz hasonlatos − fehér nektár folyik Vadzsraszattva és hitvese szívéből, mely a központi csatornájukon leereszkedik, áthatolva így az ezekkel kapcsolatos alsóbb csakrákon, majd tovább folyik holdkorongon és a lótuszon keresztül. Mintegy hatalmas vízesés, mely magasról szakad alá, olyan erőteljesen lép be a fejtetődön keresztül a nektár testedbe, ahol a központi csatornádon lefelé sietve végül teljesen megtisztít téged. Minden durva negatív energiád és belső szemeted a tested alsó nyílásain keresztül − kígyók, skorpiók, férgek, hangyák vagy bármilyen más hatásos formában − kilépve távozásra kényszerül. Egy másik alternatíva, hogy a tudat három mérgének − vágy, nem-tudás, harag − szimbólumaiként, azaz kakas, disznó és kígyó formájában képzeled el kilépő negativitást. Minden durva negatív energiád megtisztul, és eltűnik a föld mélyében.

• A második módszerben gyönyörteljes nektár ereszkedik le Vadzsraszattvából és hitveséből, mely a központi csatornádon keresztül lefolyva teljesen megtölti az egész tested, a lábad ujjaitól egészen a koronádig. Majd vizualizáld, hogy minden tisztátalan energiád a nektár által kényszerítve felfelé tör és az orrnyílásaidon, szádon keresztül kilép testedből. Ez olyasmi, mint amikor tiszta vizet öntünk egy piszkos pohárba, és ettől a szennyeződés feljön a víz tetejére. Ez a második módszer sokkal finomabb természetű, mint az első.

• A harmadik technikában folyadék helyett fény energiát vonunk be. Ez az erőteljes és gyönyörteljes fény fehér színű, de van egy kis szivárvány árnyalata. Ettől fénytől egy pillanat alatt megsemmisül a benned lakozó sötétség. Nyom nélkül eltűnik a sötétség a korona-csakrádból, a torok-csakrádból, a szív-csakrádból és mindenhonnan. Az agyad és idegrendszered nem funkcionáló részei aktiválódnak, így nem marad hely a test, beszéd és tudat tisztátalanágainak. Végül az egész tested áttetszővé válik, mint egy kristály.
Ez a három vizualizációs technika a fő meditáció, melyekhez Vadzsraszattva mantrájának recitálását társítjuk. Mivel nagyon jó eredményt hoznak, így gyakorolnotok kell."

Séta egy tibeti kolostorban

Rendkívül mélyreható transz-koncerten voltam ma Orsival. A koncertet Ölvedi Gábor tartotta, torokénekelt, buddhista mantrák hangzottak el, valamint dobokon, gongon és hangtálakon játszott. A koncert egy páros gyakorlattal kezdődött, szembe kellett fordulni a mellettünk ülővel, és a szemébe nézni, igyekezni megpillantani az örök lelket az átmeneti ruha mögött. Ezután én elhelyezkedtem hanyatt fekve, hogy jobban tudjak "utazni". Az öt tibeti harcos szótag ismétlésével kezdtük: A - fehér fényt kellett elképzelni a koronacsakrában. ÓM - vörös fényt a torokcsakrában; HUNG - kék fényt a szívcsakrában; RAM - ismét vörös fényt a köldökcsakrában; és DZA - zöld fényt a szakrális csakrában. Ezután elkezdődött a koncert, és az utazás. Először gongot és torokéneket hallottam, és egyből megjelent egy aranyló Buddha-szobor, mely felé minden oldalról bódhiszattvák, sziddhák, dákiník és különböző szellemek közeledtek. Aranyló fény ragyogta be az egész képet, egy díszes sztúpát és sok tibeti zászlót láttam. Majd elkezdődött a vadzsraszattva, vagyis száz szótagú mantra. Ekkor a kép átalakult, és mintha egy nagy fagyott vízfelszínt láttam volna a felkelő vagy lemenő Nap aranyló sugaraiban. A jégtükrön egy harcos jelent meg, talpig aranyló vértben és egy hatalmas, csillogó lándzsával a kezében, harckész testtartásban várakozott. Ekkor a semmiből egy másik harcos kezdett "összesűrűsödni" előtte, mintegy a sötétségből materializálódott. Ez a harcos ezüstszínű vértben volt, és aranyszínű ellenfele pózának a tükörképét vette fel, egymással szemben álltak feszült várakozásban. Lassan elkezdtek forogni, mintha a jégtükör egy forgó színpad lett volna, és az arany harcos felé rénszarvasok közeledtek spirál alakban, míg az ezüst harcoshoz fekete hollók repültek ugyanolyan spirálban. Az állatok a Napból és a Holdból indultak a harcosok felé. Ahogy a harcosok egyre gyorsabban pörögtek, és végül összecsaptak, a Nap és a Hold is egymás felé közeledett az égen, majd hirtelen egybeolvadtak, és egyszerre világított a Nap meleg és a Hold hűs fénye, egyszerre volt nappal és sötétség is. Majd megszólalt a gong, és az egész kép eltűnt, mi pedig nyílként repültünk egyenesen a Napkorongba.

A következő mantra a Gyógyító Buddha mantra volt, amire emlékszem. Ahogy Gábor egymásra énekelte a mantra rétegeit, egy érdekes, gyógyító lüktetés alakult ki. Egy fennsíkon találtam magamat, ahol egy nagy víztükör, valamilyen víztározó volt a napfényben. A víztükör hatalmas volt, és szabályos négyzet alakú. Egy nagy kékeszöld gyógyító Buddha lebegett felette. Úgy éreztem, mintha a víz felszínén számtalan tibeti hangtál lebegne, és valamilyen repülő szellemek vagy szerzetesek játszottak a hangtálakon, úgy, hogy a hanghullámok minden irányból körülöleltek. Én a víztükör közepén lebegtem, és nem csak a vízen, hanem a hangok hullámain is. Vágül egy hatalmas hangtálat láttam magam alatt, ami akkora volt, mint a testem, és ezt valahogyan a víz alatt szólaltatták meg, de a hangja mégis alulról felemelkedett és átjárta a testemet. 

Amikor a mantra véget ért, és csak a hangtálak szóltak, úgy éreztem, mintha Sambhala misztikus királyságába kerültem volna, ahol az épületek, szökőkutak és minden forma hangból, fényből és szeretetből állt, és rendkívüli megnyugtató hangulatot sugárzott. A hangtálak rezgései mind mind pulzáló energiapárnákká váltak, melyeken megpihenhettem. A következő mantra az Óm Mani Padmé Hum volt. Ekkor egy nagy Csenrézi-szobrot láttam először, amelynek folyamatosan változott az anyaga. Hol kőből, hol patinás bronzból, hol mohával benőtt fából volt, de ugyanakkora maradt. Végül a Bódhiszattva-szobor anyaga átalakult jáde. Ekkor már számtalan jógi, jóginí és szerzetes gyülekezett a szobor körül, és be szerettek volna lépni a Buddha-létbe, de nem tudtak, mert lepattantak a felszínéről. Végül a Bódhiszattva átalakult üres térré, amelyet ragyogás töltött be, de inkább úgy fejezném ki, hogy pusztán a sötétség hiányából állt a Csenrézi-szobor. Ekkor a sziddhák és szerzetesek mind be tudtak lépni a Bódhiszattva "testébe", és mindannyian szintén ragyogó térré váltak. 

Amikor a nam myoho renge khyo mantra szólalt meg, akkor lótuszvirágokat és cseresznyevirágokat láttam, melyek mindent elborítottak. De közben éreztem, hogy ki kell mennem wc-re és lassan visszajött a tudatom a külső valóságba. Kinyitottam a szememet, és láttam Gábort, amint énekel, valamint a sok embert a teremben, a legtöbben mély meditációban vagy révületben voltak. Óvatosan kimentem a wc-re, egy kicsit nehéz volt tájékozódni az erős fényben odakint. Majd visszatértem a helyemre, és lefeküdtem. Ekkor az Óm mantra ment, és én szinte visszacsusszantam az előbbi virágos képbe, mely fokozatosan egy nagy kígyóvá alakult át, a kígyó bőre mintha virágmintás lett volna, és mindegyik része más színű volt. A kígyó végtelen spirálokban tekergőzött, és szinte mindent betöltött. Minden "hétköznapi" jelenség úgy tűnt, mintha csak a kígyó bőrére kivetített kép volna, és ha jobban megfigyeltem, akkor mozgott és tekergőzött, magával a kígyóval együtt. A kígyó tekervényei között fokozatosan kibontakozott egy nagy, vöröslő, pulzáló szív, melyet a Földanya szívének véltem. Majd láttam, hogy ez nem csak a Föld, de az egész Univerzum, az Anyatermészet pulzáló szíve, mely fokozatosan, a hangtálak elhaló hangjára egy selymes, gőzölgő, meleg színekben pompázó vízeséssé vagy lávafolyammá alakult át, mely azonban nem fenyegetett senkit, hanem átölelt és táplált minden élőt. Ez volt az utolsó kép, majd a nagy csend következett, és lassan visszatértünk, felültünk, és háromszor elmondtuk az Óm-ot, majd ismét egymással szembefordultunk, már sokkal kisimultabbnak, megnyíltabbnak látva egymást. Köszönöm ezt az élményt!

Beavatás - lépések és élmények

Múlt pénteken hangtálas hangfürdőt tartottam az Atma Centerben, melyre nagyon sok résztvevő érkezett, a legtöbbüknek ez volt az első hangfürdője. A nagy létszám miatt nem is volt kezdő kör, csupán egy kis bevezető beszédet tartottam, és lemondtam, hogy a hangfürdő témája az átalakulás, átlényegülés lesz. Életünk minden pillanata a változásról szól. Ha nem alkalmazzuk a tudatosságunkat, és nem tűzünk ki célokat, akkor egy örök körforgásban keringünk életről életre. Ha viszont igyekszünk tudatosan megélni az életünk eseményeit, akkor minden pillanat lehetőséget rejt a fejlődésre, átlényegülésre, a lényegtelen dolgok elengedésére, és a fontos dolgok, tudás, megértések, megtapasztalás elmélyítésére. Ez egyben egy tisztulási folyamat is, melyhez ez alkalommal a tűzelem transzformáló erejét hívtuk segítségül. 

Amikor mindenki lefeküdt, akkor ellazultunk, és a köldökcsakránkra irányítottuk a figyelmünket. Itt megjelenítettük a tűzelemet, egy belső melegség formájában, amely nem pusztító, inkább energetizáló, feltöltő módon fokozatosan átjárta az egész testünket, a csakráinkat, a finomfizikai testünket, majd az általunk definiált személyiségünk határain túl, az egész univerzumunkat betöltötte. Ennek a tisztító, átalakító tűznek a hevében égettük el a minket már nem szolgáló dolgokat, és edzettük, nemesítettük azokat a tulajdonságokat, képességeket, melyek előbbre visznek a teljes tudatosság felé. A hangfürdő közben az az élményem volt, hogy ez most egy beavató hangfürdő. Remélhetőleg sok résztvevő számára valóban maradandó élmény lesz. A körülbelül 65 perces hangfürdő végén azért megejtettünk egy záró kört, és mindenki kellemes ellazulásról, pozitív élményekről számolt be. 

Amikor este hazaértem, akkor még olvasgattam egy kicsit a sámáni beavatás során bekövetkező rituális halálról, majd elaludtam. Éjszaka (gondolom hogy reggel felé lehetett, hiszen a legtöbb álom, amire emlékszünk, általában a felébredés előtti időszakban történik) egy eléggé színes álmom volt, amit meg is jegyeztem. Egy sámánboltban jártam, ahol palo santót akartam venni, és a bolt olyasmi volt, mint a Harry Potter mese varázslóboltja, mindenféle érdekes kelléket, varázsbotokat, dobokat, hangszereket, nyakékeket, kristályokat és füstölőanyagokat lehetett kapni. Amikor beléptem, akkor valahogy kitágult a kis bolt egy egész művelődési ház méretűre, és kiderült, hogy éppen egy sámánfesztivál zajlik, sok meghívott külföldi vendéggel, akik különböző szertartásokat és gyógyításokat végeznek. 

Egy nagy teremben álltam, ahol sok résztvevő álldogált, és azt az utasítást kaptuk, hogy hunyjuk be a szemünket, mert kezdődik a szertartás. Csukott szemmel álltam, és azt éreztem, hogy egy alacsony emberke lép oda a bal oldalamhoz, aki mindenféle csörgőket ráz és spanyolul beszél, meg énekel. Úgy gondoltam, hogy valamilyen indián sámán lehet, és azért gondoltam alacsonynak, mert a hangja nem a fejem magasságából jött, hanem lejjebbről. Miután körbecsörgőzött és körbeénekelt engem, megérintett, hogy nyissam ki a szememet. Amikor kinyitottam, egy nagy, rácsos edényt tartott felém, amiben kis rekeszekben sokféle megszentelt étel volt, és rámutatott, hogy vegyek belőle, és egyem meg. Belenyúltam az egyik rekeszbe, amiben felvágott gyümölcsök és magvak voltak. Utána továbbment, és másokat gyógyított. Én körülnéztem a teremben, és azt láttam, hogy a terem padlóját égszínkék mozaik fedi, amilyen az úszómedencékben szokott lenni, és sok résztvevő félig vagy háromnegyedig belesüllyedt a mozaikba, mintha az folyékony lenne. Volt, aki deréktól fölfelé látszott csak ki, és volt olyan is, akinek csak az arca és az egyik keze volt a mozaik felett, a többi pedig belesüllyedt. Én nem süllyedtem el, mert egy jógamatracon álltam, de hihetetlenek is tűnt, hogy a mozaik szilárdsága valamilyen módon megváltozott volna a szertartás alatt. Ekkor leültem a matracomra, és a bal kezemmel megérintettem a mozaikot magam mellett, amely elkezdett mállani, mint a nedves homok a tengerparton. Simán bele tudtam mélyeszteni a kezemet, és lapátolni tudtam a kezemmel a mozaikot, mely puha volt, mint a marcipán. Ez volt az álom vége. Utána még megalkudtam a palo santóra a boltosokkal (a helyszín közben ismét visszaalakult kis bolttá, és már zárni akartak az eladók), és felébredtem.

Az álom üzenete, legalábbis ahogy én magamban interpretáltam, az volt, hogy ne gondoljam csupán valamiféle mentális dolognak vagy képzelgésnek a sámáni szertartásokat, mert itt komoly erők mozdulnak meg, melyek minden szinten képesek megváltoztatni az életünket. Lehet, hogy még sok más réteget is ki lehetett volna hámozni az álmomból, de én szeretek ilyenkor az első intuíció alapján a legfontosabb üzenetre hallgatni.

A hang varázsereje

Eseménydúsan indult ez az év,  és a tervek szerint úgy néz ki, hogy a további része sem lesz túlzottan unalmas. Január 4-én a Yoga Park-ban tartottam egy csakra-hangfürdőt. A szinte teljesen megtelt teremben lefeküdtek a résztvevők, majd nekikezdtem a hetven perces hangfürdőnek. Ez alkalommal kicsit eltérő módon komponáltam meg a hangfürdő elemeit, mint ahogy szoktam. Mindegyik csakrára tíz percnyi időt szántam, és közte tingshával csengettem annyiszor, ahányadik csakra következett. Először csörgővel és zsálya füstölővel "készítettem elő" mindenkit a szertartásra, majd a gonggal jártam körbe. Ezzel megalapoztuk a múládhára csakra behangolását. A szexcsakránál az óceándobbal kezdtem, mivel ennek a csakrának a víz az eleme, és a mély hangtálakkal folytattam. A köldökcsakránál a sámándobot használtam, majd tovább haladtunk felfelé a hangtálakkal, mindegyik csakránál egyre magasabb hangok is megszólaltak. A szívcsakránál a doromb hangjával hívtam a segítőket a különböző dimenziókból. A szívcsakra összeköti az alsó világot (alsó énünket) és a felső világot (felső énünket) is, ezért itt az összes különböző hangmagasságú hangtálat megszólaltattam.

A következő a torokcsakra volt, itt a fujarát használtam, mely egy felhangokat kiadó népi fúvós hangszer. A hangtálakkal is tovább haladtunk felfelé, majd a harmadik szem-csakra következett, itt a kedvenc kalimbámon játszottam egy kis improvizációt. A koronacsakránál végül a legmagasabb hangtálakon játszottam, majd a koshit, chime-ot és különböző rézcsengettyűket használtam. A hangfürdő végeztével sokan beszámoltak testérzetekről, érzelmek, képek megjelenéséről, és volt olyan is, aki egy egész mesevilágba került, tündérekkel, manókkal, állatokkal és a Télapóval. Köszönöm a meghívást a Yoga Park stúdiónak, és remélem, hogy lesz még alkalmunk varázsolni a hangokkal.

Másnap, szombaton került sor a Sámánhangok fekvőkoncertre, melyet Kovács Sára Diznával tartottunk. Ez már önmagában nagy szülinapi ajándék volt nekem, hogy együtt zenélhettünk Diznával. Ez az alkalom a második sámánhangos koncert volt, az elsőt még ősszel tartottuk Tanakával. Úgy érzem, hogy a hangtálas hangfürdőkbe nem érdemes annyira belekeverni a ritmus-és a dallamhangszereket, éppen csak érintőlegesen szoktam használni őket, hiszen a hangtálak ereje önmagában is messzire repít. Viszont a sámánhangszerek világa is nagyon varázslatos, hiszen sok tízezer éve használják a sámánok a dobot, csörgőt, dorombot, fuvolákat gyógyításra és tudati utazások elősegítésére. Példátlan érdeklődés volt erre a koncertre, legalább ötvenen gyűltünk össze az Atma nagytermében. Nem hittem volna, hogy találunk elég helyet ahhoz, hogy mindenki lefeküdjön, aki akart, de végül sikerült. Mivel negyvennyolc éves leszek január kilencedikén, titokban arra meditáltam, hogy legalább ennyien legyünk, és az Úr Siva ezt az álmomat is teljesítette, sok más mellett az elmúlt időben. 

A koncertet egy kis évzáró-elengedő szertartással kezdtük. Mindenki meggyújtott egy gyertyát, és gondolatban belehelyzete a lángjába mindazokat a dolgokat, amiket szeretne elengedni, lezárni, átadni a múlt világának. Utána lefeküdtek a vendégek, és elkezdtük a koncertet. itt is csörgővel és gonggal indítottam. Nem volt könnyű körbejárni a jó sűrűn fekvő embereket, de nagyjából azért sikerült. Közben Sári furulyázott, majd átváltott didgeridoo-ra. Volt egy jó hosszú dobolós rész is, ahol még énekeltünk is, bár nekem csak lassan kezd kibontakozni a torokéneklés, de majd meglesz. Utána óceándob és fuvola következett, majd doromb is volt, sok csörgőzés, illetve furulya, fujara és a végén itt is magas hangokkal - chime, csengők, tingshék hangjaival zártuk az utazást. Úgy érzem, hogy jól sikerült a dolog, nagyon kedvező energiák jelentek meg. A koncert végén egy kis záró szertartás is volt, mindenki kapott egy-egy kristályfüggőt, amit kezébe véve elmondta az Úr Sivának, hogy miket szeretne megvalósítani a következő évben, időszakban, és ehhez kértünk erőt. 

A két programról hangfelvételt is készítettem, igyekszem hamarosan feltölteni a Youtube-ra. További programok is várhatóak még, például január 18-án lesz egy hangfürdő az Atmában, illetve március 21-én pedig a soron következő Napforduló Transzutazás a Bijó Rendezvényházban. Ezekre is szeretettel várunk benneteket!

A leghosszabb éjszaka

Elérkezett a téli napforduló időpontja is. Megfigyeltem, hogy az ilyen nevezetes időpontok előtt, főleg, ha valamilyen komolyabb spirituális gyakorlatra készülünk, mindig közbejön az összes nehézség, ami csak elképzelhető. Feleségem például Oguzhoz készülődött izzasztókunyhóra, de mivel a lányunk belázasodott a héten, így kénytelen volt lemondani a részvételt. Én a Napforduló Transzutazásra készülődtem, és előtte lévő napon mondta le két zenészem a szereplést, egyikük megfázott, másikuk pedig kificamította a vállát, így nem tudott jönni dobolni. Hirtelenjében szereztünk egy beugró zenészt, és így álltunk neki a programnak. A résztvevőknek úgy látszik, nem jöttek közbe annyira halaszthatatlan dolgok, mert tele volt a terem. De azért érződött az energián, hogy sokan a karácsonyi hajtásból szakadtak ki másfél órára, és utána még vissza kell majd térniük az ünnepek előtti sürgés-forgásba. Éppen ezért tiszteletre méltó dolog, ha valaki ilyenkor nem hátrál meg a nehézségek elől, hanem igyekszik mindenképpen végrehajtani azt a szertartást, amit eltervezett. Véleményem szerint az ilyen napforuduló-szereknek erőteljes karmamódosító és személyiségfejlesztő erejük van. 

A december 21-i alkalmon a zenészek tehát Fonyódi Ádám didgeridoo, Balázs Gergő loop-hegedű, Farkas Dávid dzsembe és Varga Zsolti handpan, dzsmebe, darbuka voltak. Mintegy húsz percnyi bevezető szöveg után elkezdtük magát a transz-folyamatot. Az első fél órát állva töltöttük, intenzíven lélegezve a szánkon keresztül. Közben ki-ki a matracán mozgott, táncolt, voltak, akik egészen mozgalmas törzsi koreográfiát adtak elő, és ránézésre is jó mélyen volta a transzban. Ez a fél óra segít abban, hogy megelőzzük vagy csökkentsük az izomgörcsök kialakulását, bár így is megtörténhet, hogy fekvő helyzetben egyeseknek begörcsöl a keze-lába, szája stb. A második fél órában hanyatt fekve folytattuk a transzlégzést, itt is egészen erőteljes energiák és tudatmódosulások manifesztálódtak. Persze hiába írok arról, hogy milyen a transzlégzés élménye. Aki nem volt még ilyenen, annak ajánlom, hogy próbálja ki, aki pedig már részt vett rajta, az vélhetően megtapasztalta. A transzlégzést egyébként negyedévente szoktam ajánlani és részt venni én magam is egy-egy alkalmon. Ezt ki lehet egészíteni más jellegű gyakorlatokkal, sámánrévülésekkel, rendszeres, akár napi szintű meditációkkal, és így a spirituális fejlődés és öntudatosodás folyamatát maximalizálni tudjuk. persze ezen a téren a fejlődés fogalma meglehetősen viszonylagos, illetve nem nagyon tudjuk mihez viszonyítani. Van, amikor nehezebb időszakokat élünk, és erőteljes blokkokkal, belső akadályokkal kell dolgoznunk,. és van, amikor csak úgy szárnyalunk, és szinte hipersebességgel zajlanak a változások és a ráeszmélések az életünkben. 

A transzutazás harmadik részében már mantrákat énekeltünk, először az Ómot, majd a Gájatrí mantrát, majd végül a Siva Sambho mantrát. Ezalatt az intenzív légzést már befejeztük és ülve, fekve lehetett folytatni a meditációt, vagy lassan visszatérni a transzállapotból a külsőbb tudatállapotok felé. A másfél órás transz végén sokan odajöttek kérdezősködni, és úgy láttam, hogy mindenkinek felemelő élményekben volt része. A következő Napforduló Transzutazás március 21-én lesz a Bijó Rendezvényházban, már lehet készülni rá!

A program végeztével összepakoltunk és Anti barátomal, aki már sok programra elvitt, elindultunk Tátra, a Sólyomfi Nagy Zoli által vezetett Ősforrás Központba. Mivel Oguz velünk egyidőben tartotta az izzasztókunyhót Diósjenőn, és utána átment virrasztani Tátra, gondoltuk, hogy mi is csatlakozunk hozzá. Pilisvörösváron felvettük még Szilasi Lacit, akivel nyáron együtt készítettem sámándobot Oguznál, és elindultunk Tátra. A megadott cím felé evickélvén a sötét téli erdőben egyszer csak elakadt a kocsik és elkezdtek kipörögni a kerekei a nagy hóban. Úgy döntöttünk, hogy inkább lefelé toljuk, mint fölfelé, és egy lentebbi parkolóhelyen meg is álltunk. Jó negyed órás botorkálás után egy kutyamenhelynél kötöttünk ki, ahol majd megőrültek a kutyák az éjszakai látogatásunk örömére. majd végül vele átellenben megtaláltuk Sólyom házát is. A szertűz körül 10-15 ember álldogált, és éppen a hajnali kunyhózás előkészületeihez érkeztünk oda. Lementünk a gőzkunyhó elé és meggyújtottuk a szertüzet, amiben a kövek melegszenek. Utána felmentünk a jurtába, és Sólyom előadást tartott a csergáról, vagyis az izzasztókunyhó szertartásról. Majd amikor nagyjából leégett a tűz és felizzottak a kövek, átöltöztünk kunyhós ruhába, és még rávettünk azért egy kabátot, amíg leértünk a kunyhóhoz. 

Oguz fent maradt a szertűznél, és néha lehallatszott, ahogy dobolnak és énekelnek az éjszakában, ami egyébként majdnem teliholdas volt. Mindent összevetve ez a napforduló utána egy nappal bekövetkezett telihold eléggé erőteljes energiákat mozgatott meg bennem és szerintem másokban is. Nem volt túl hideg, és a telihold fényénél világított a hó, így látni is egészen jól lehetett. Félmeztelenre vetkőztünk, körbefüstöltük magunkat zsályával, majd beléptünk a kunyhóba. Sólyom előre betetette az első hét követ, hogy legyen némi meleg a fagyos kunyhóban, de azért így is jólesett beburkolózni a törülközőmbe és a polifoam is enyhített valamit a fagyos talaj hűtő hatásán. Elkezdődtek az imák, Sólyom gyógynövényeket tett a kövekre és vizet locsolt rájuk. Utána énekeltünk. mi hárman szerencsére bevittünk egy-egy csörgőt, ami ilyenkor életmentő lehet szerintem, mert a csörgőzés elvonja az ember figyelmét a külső-belső szenvedéstől. Az első két körben inkább fáztam, mintsem hogy melegem lett volna. A harmadik körben már egészen jól bemelegedett a kunyhó, de persze hőérzet szempontjából ez az alkalom . messze alulmúlta az előző kettőt. A nyári kunyhó nekem még extrém meleg volt, de az volt az első alkalmam is. Az őszi kunyhót már végig kibírtam, de azért a negyedik kör ott is a túlélésre ment. Ez most simán ment, de persze majd megnézem, hogy jövőre hogyan fogom bírni a kunyhókat.

Ebben a kunyhóban a harmadik körben volt egy mini-transzlégzés az imák után. Sólyom azt mondta, hogy végezzünk erőteljes kilégzéseket, és lélegezzük bele az összes sérelmünket, amit magunkban hordozunk életek óta. Ekkor volt egy rövid transzélményem. Ahogy elkezdtem lélegezni, egy félgömb alakú, nagy kupola képe jelent meg alattam, négy magas toronnyal körülvéve, vélhetőleg egy mecset volt. Olyan érzések kezdtek feljönni bennem, mintha valamelyik előző életemben egy muszlim feleség lettem volna, akit számtalanszor megalázott a férje vagy a férfiak, és én nem tudtam elfogadni, hogy mindez Allah akarata. Az utolsó kilégzésnél azonban, amikor mindent bele kellett adni, nem azt éreztem, hogy újra átélem mindezt az igazságtalan szenvedést, hanem inkább azt, hogy teljesen fölösleges belehelyezkednem az áldozatszerepbe. Az ember vagy harcoljon ellene, ha igazságtalanság éri, és álljon ellen, akár az élete árán is, vagy pedig fogadja el, hogy ez a karmájának a visszahatása, és most ezt a szenvedést kell megélnie. De az, hogy az áldozat szerepében sajnáljuk magunkat, és a sérelmeinket, a fájdalmunkat dédelgetjük magunkban, sehová nem vezet, csak megkeseríti a lelkünket. A fájdalom és az élvezet váltakozásán túl kell lépni, anélkül, hogy engednénk a mély lenyomatok, traumák kialakulását az elménkben. Ez persze nem könnyű dolog, de ekkor valahogy egy erőteljes felismerésként éltem meg mindezt. 

A kunyhó végeztével kijöttünk és megköszöntük az elemeknek, az ősöknek és az isteni erőknek a transzformáló élményt, majd felöltöztünk. Ekkor kezdett fázni a lábam. Nem terveztük Táton megvárni a hajnalt, mert még haza kellett érni, és nekem még haza kellett tekernem az Atmából, hogy elkezdhessük a karácsonyozást a családdal. Nagyon szép, napfényes, tiszta reggel fogadott a városban, ahogy hazafelé kerekeztem a Múzeum körúton.

Nekem ez a Napforduló valóban az előző év lezárása volt, ami után egy kicsit nehéz volt újra felvenni a fonalat és folytatni a megszokott kötelességekkel és tevékenységekkel. Igazából az is elképzelhető, hogy az előző évet és az új évet összekötő időszak nálam átível a téli napfordulón, a Karácsonyon, a Szilveszteren és a születésnapomon is. Kezdődik az új év, az új programok, az idő kerekét nem lehet megállítani. 

Ősi hangok

Végre eljutottam Simonfi Etele és Kalmár Andrea hangfürdőjére, melynek címe: "Ős Hangok Útja" volt. Éppen ma ért egy kisebb baleset. 30 év után rá akartam állni egy gördeszkára papucsban, persze abban a pillanatban kiszaladt alólam a lábam, és a jobb csípőmben egy erőteljes húzódás keletkezett. Úgyhogy azzal a szándékkal érkeztem a hangfürdőre, hogy a jobb csípőmre kérek egy kis gyógyító őserőt, illetve teremtő erőt is kérek a céljaim megvalósításához. 

Egy kis bevezető után elkezdődött a hangfürdő. Csengő-bongó harangok, gong és hangtálak hangját lehetett hallani. Eleinte nehezen tudtam ellazulni, majd végül, amikor sámándobot is hallottam, akkor eljutottam az Életfához, és a sas felfelé vitt a Nap felé. Megérkeztünk a Napisten szekerére, és lefeküdtem, majd a Napisten rátette a lábát a jobb csípőmre, ami fájt, és azon keresztül az egész testemet feltöltötte gyógyító fénnyel. 

Utána azt éreztem, hogy a szívcsakrám kiemelkedik, és egy nagy lótusz jelenik meg a mellkasom fölött, amiben Laksmí, a szerencse istennője foglal helyet, és mozgósítja a bőségteremtő és kreatív energiáimat. Aranypénzek és egyéb áldást hozó arany virágszirmok hullottak alá a lótuszból. Ezután űrutazásra indultunk a sasommal, és kijelentette, hogy a Marson található arc egy szfinx, és hogy elsüllyedt piramisok is vannak a Marson. Úgy látszik, hogy a Marsot, Holdat és a többi közeli bolygót is lakták különböző civilizációk a múltban, csak rosszak lettek az életkörülmények, így az ott élő civilizáció kihalt. Vagy teleportált egy másik helyre? A közlésből még annyit lehetett tudni, hogy van olyan bolygó az univerzumban, ahol a piramisok még mindig  működnek, és a piramis-erővel hajtják végre az utazást a bolygók között. A Nibiru ez a bolygó, de fogalmam sincs, hogy hol van. A piramisok erejéről sok érdekeset olvastam Haich Erzsébet "Beavatás" című könyvében, és mivel a föld több pontján is találtak hasonló építményeket, elképzelhető, hogy valóban fontos szerepet játszottak az ősi civilizációkban, lehetséges, hogy éppen a földi beavatottak és az égi istenek közötti kommunikációban. 

Utána visszatértünk az Életfához, és egy új erőállat jelent meg, az oroszlán. Felkapott a hátára, és össze-vissza száguldoztunk, majd közölte, hogy a gyógyításban van szerepe, mert ahol gyulladás van, vagy láz, hő, energiatöbblet, onnan elveszi az energiát. Érdekes módon a szfinx egy olyan mitológiai élőlény, amelynek oroszlánteste, sas-szárnyai és emberfeje van. Az űrutazások közepette úgy éreztem, hogy egy másik testhelyzetet kell felvennem, és a lábaimmal a szvasztika (horogkereszt) alakját vettem fel, a medencémet kissé oldalra fordítva, valamint a karjaimat is behajlítottam és a jobb karomat fölfelé fordítottam. Felicitas Goodman amerikaia antropológus kutatásai szerint, aki sokat foglalkozott az ősi mitológiai és törzsi ábrázolásokon feltüntetett testhelyzetekkel, és azok eksztázisra gyakorolt hatásával, ez a póz a harcos Medusa-póz. Ide linkelek egy cikket róla, mert a pózt eredetileg egy emberi és állati attribútumokat is tartalmaztó istenségről mintázták, aki a Kundaliní/Ősanya halál/megújulás aspektusa (a felfelé tekeredő, gyógyító kígyó helyett a kísértésbe vivő kígyó), illetve egyes kultúrákban a sárkány szintén kettős erejével hozták összefüggésbe. Ahogy Oguz mondta, a sárkány eredendően se nem jó, se nem gonosz, attól függ, hogy mire használod az energiáját. Tehát a fenti képen látható póz tükörképében feküdtem. 

Az utolsó utunk lefelé vezetett, a Föld mélyébe, ahol szintén egy működő piramist láttam. A piramis csúcsából elképesztő energia tör elő, mint egy izzó tűzcsóva. A piramis négy sarkánál négy állat állt: a sas, a farkas, az oroszlán és egy bika. A piramisban a beavatottak Siva és Sakti energiáit próbálták egyesíteni, ami persze sok mindent jelent, meg a természet rendjében is ez történik. Illetve pontosabban Siva és Sakti, az aktív és passzív vagy jang és jin közötti feszültség és vonzerő tartja működésben az univerzum minden egyes atomját. Ha sikerül önmagunkon belül egyesítenünk ezt a két erőt (például a Kundalinít felvezetve a koronacsakrába, hogy ott egyesüljön Istennel, Sivával), akkor elérjük a megvilágosodást és a felszabadulást. 

A hangfürdő ekkor véget ért, én pedig még mindig lent voltam a Föld mélyén a piramis csúcsa fölött, és nagyon érdekelt volna, hogy pontosan mi történik a piramison belül. De ahogy Etele elmondta az elején, igyekeztem visszakecmeregni a saját erőmből, de nehezen ment. Ahogy láttam, mások is félig kábult állapotban feküdtek még. Én a bal oldalamra fordultam, és a jobb csípőmre tettem az erőkristályomat. Ekkor Etele felajánlotta, hogy tart még egy kis földelő dobolást azoknak, akik nem jöttek vissza teljesen. Pár ember mögé odaállt és ütött egy mély sámándobot. Már ekkor kezdtem jobban visszatérni, de amikor mögém állt, akkor azt láttam, hogy a piramis az óramutató irányába forog alattam a négy erőállattal, és a csúcsából kitörő energianyaláb visszarepít a testembe. Így már jobban vissza tudtam térni a testembe és megköszöntem Etelének és Andinak a remek hangfürdőt. Ismét van minek utánakutatni.

Sámándob-készítés Oguzzal - 1. rész

Múlt hétvégén végre sikerült eljutnom Diósjenőre, ahol Majercsik János Oguz lakik családjával. Itt volt a kétnapos sámándobkészítő tanfolyam, és mivel szerettem volna egy igazi, beavatott sámándobot, kaptam az alkalmon. Annyi volt a kérésem, hogy lehetőleg lóbőrből legyen készítve, mert a lovakat talán nem lövik úgy ki, mint a szarvasokat. Van már egy kecskebőr dobom, amit boltban vettem. Nagyon jól szól az is, és vettem még egy műanyag Remo Buffalo Drum-ot is, ez teljesen vegán. A Remo cég nagyon jó műanyag dobbőröket fejlesztett ki, igazából mindkét dobomra nagyon jól lehet révülni. Plusz a műanyag dob előnye, hogy nem érzékeny a nedvességre és nem ereszt le, viszont nem jó a tűz fölé tenni, mert akkor tönkremegy. 

Körülbelül tizenketten lehettünk, akik összegyűltek Oguznál dobot készíteni, és szerencsére tudott szerezni lóbőröket is. Úgy látszik, hogy nem csak nekem tetszett meg a lóbőr, ami kicsit vastagabb általában, mint a szarvas, mert az összes elkelt, ami volt. Először mindenki keretet választott magának, én egy kerek keretet néztem ki, nagyjából mind egyforma volt, 46 cm átmérőjűek lehettek. Utána a bőröket terítettük ki, és választottunk szín és rajzolat alapján szimpatikusat. 

A dobkészítés egy intuitív munka, rá kell hangolódni, hogy milyen dob akar megnyilvánulni a kezed alatt, aztán majd összecsiszolódunk a használat során. Kicsit olyan, mint a gyerek születése, nem mindig olyan lesz, amilyennek te elképzelted. Az én lovacskám egy viszonylag kisebb példány volt, arany árnyalatú volt a bőre. Szép áttetsző, középvastag, sajátos mintával benne. Ezután megjelöltük a bőreinket és beáztattuk őket egy nagy hordóba. A kezeletlen nyersbőr a felázás után nyújtható, formázható, és amikor kiszárad, akkor keményebb lesz, szóval ha egy bőrt egyszer felhúztak egy dobra, akkor addig kell használni, amíg el nem szakad, utána pedig újat kell tenni rá. A dobbőr beszakadása általában valamilyen fájdalmas, tragikus vagy katartikus eseményt kísér vagy jelez előre. 

Ahogy nézegettük a dobokat könyvből, és ami ott volt Oguznál, úgy alakult ki, hogy milyen is legyen a miénk. Nekem közben jött, hogy legyen rajta nyolc bütyök, a fogója pedig a Napkereszt alakját mintázza, nyolc bőrküllővel. Így a Napisten szimbolikáját eléggé alaposan sikerült is kimaxolni. Szóval a bütykökhöz kerestem egy körtefa-ágat, és lecsiszoltam henger alakúra. Levágtan a nyolc korongot, a többi részéből pedig ütő lesz. A megfaragott, lecsiszolt bütyköket ráragasztottam a keretre. Utána lassan már elkészültek a bőrök, és kivettük őket a vízből. Most következett a feszítés. Rámértük a kávát a bőrre, hogy az a minta jelenjen meg az ütőfelületen, amit szeretnénk, majd jó tizenöt centi ráhagyással körbevágtuk a bőrt. Nekem a bütykök miatt még többet is ki kellett hagyni. 

A kivágott bőrt az átellenes oldalakon apró szegekkel erősítettük a káva belső oldalára. Ekkor kellett jól megfeszíteni és behajtogatni a bőrt, hogy szépen szóljon, ha majd megszárad. Ha itt elrontja valaki, akkor a száraz bőrt már nem nagyon tudja feszítgetni. A felszögezés után ki kellett luggatni a bőrt azon a harmipchat helyen, ahol lyukak voltak fúrva a kávába, hogy át tudjuk fűzni egy bőrzsinórral. A bőrzsinór befűzése volt az egyik legnehezebb feladat, főleg azoknak, akik túl széles sávot vágtak ki a leeső állatbőrükből. Végül csak sikerült körbeérni a fűzéssel, elcsomóztuk a bőrzsineget, és eltettük a dobokat száradni, pihenni a jurtába. 

Eddigre be is esteledett, úgyhogy a tábortűznél sütögettünk, vacsoráztunk, és hallgattuk Oguzt, ahogy a dobok használatáról és a sámán-hagyományról mesélt. Én ekkorra már jó fáradt voltam, néha majd' beleestem a tűzbe. Kétszer is azt láttam, hogy az egyik erőállatom, a farkas áll a parazsak között, lángoló füleit hegyezve. Egyszer farkasszemet is nézett velem. Tizenegy körül végül takarodót fújtunk és befeküdtünk a jurtába aludni. A képen a dobom még nedvesen pihen Oguz subája mellett a jurtában. A mintázatban megjelenik mindhárom erőállatom, ha jól megnézi az ember.

Dhanvantari, a gyógyítás istene

Az első mantra, amit a múltkori Halhatatlanság Tava workshopon énekeltünk, az Úr Dhanvantarihoz szólt. 

A Rámájana és a Bhágavata Purána szerint az Úr Dhanvantari, Visnu inkarnációja akkor jelent meg, amikor a félistenek és a démonok kiköpülték a tejóceánt. Dhanvantari a kezében tartotta az amritával (a halhatatlanség nektárjával) teli edényt. A démonok azonban ellopták az edényt, és maguknak akarták megtartani a nektárt. Ezért az Úr Visnu egy másik inkarnáció, az eblűvölő Mohiní-múrti női formájában jelent meg, és trükkel visszaszerezte az edényt a démonoktól, majd a félisteneknek osztotta ki a tartalmát. Dhanvantarít a félistenek orvosának, az ájurvéda és a gyógyítók istenségének is tartják. A Dhanvantari-nighantu című írásból az ájurvédikus gyógynövények hatásait ismerhetjük meg. 

Dhanvantarít négy karral szokták ábrázolni, mint az Úr Visnut. Az egyik kezében a halhatatlanság nektárját tartalmazó edény van, a másik kettőben az Úr Visnu kagylókürtje és a szudarsana-csakra (a Tűz kereke), a negyedikben pedig egy piócát tart, melyet az ájurvédikus kezeléseknél a mérgezett vér kiszívására használnak. 

Dhanvantari Mahá mantra

Óm Namó Bhagavaté Vászudévája

Dhanvantarajé Amrita-kalasa Hasztája
Szarvámaja Vinásanája Trailókja

Náthája Srí Mahá-visnavé Namaha

Óm – univerzális hangrezgés; Namó – hódolatomat ajánlom; Bhagavaté – a legfelsőbbnek; Vászudévája – minden lény menedékének; Dhanvantarajé – Dhanvantarinak, a gyógyítás Istenségének; Amrita – a halhatatlanság nektárja; Kalasa – edény; Hasztája – aki a kezében tartja; Szarva - minden; Amaja – hibát; Vinásanája – aki megsemmisít; Trailókja – a három világ (alsó, felső és középső); Náthája – urának; Srí – aki minden bőséggel és Laksmí Dévível (a szerencse istennőjével) teljes; Mahá-visnavé – a Nagy Visnunak (al élőlények fenntartójának és forrásának); Namaha – Hódolat.

Hódolat a Legfelsőbb Lénynek, Vászudévának, aki Dhanvantari, a gyógyítás istensége formájában a kezeiben tartja a halhatatlanság nektárjával teli edényt, és minden tökéletlenséget megsemmisít; aki a három világ ura, a Szerencse Istennőjének társa és az élőlények forrása és fenntartója, hódolatomat ajánlom neki!