A szamádhi vs a jóga célja

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A jógik annak érdekében gyakorolják a szamádhikat (az ászana, pránájáma és Kundaliní meditáció előkészítő gyakorlatain túl, hogy kifejlesszék ezt a középpontot; és ahogy a Jóga-szútra felsorolja a jóga nyolc ágát (vagyis az ászanát, pránajámát és más ágakat), ugyanúgy felsorolja a szamádhi nyolc állapotát is. Már az elejétől meg kell értenünk, hogy a szamádhik nem jelentik a jóga célját; mivel a jóga célja (hogy Gurdijeff szavaival éljek) ennek a maradandó középpontnak a kifejlesztése, és ez a középpont a szamádhi gyakorlása által fejlődik ki. Mondhatjuk azt, hogy ez a középpont már létezik mindenkiben, de ez csak elméleti szinten igaz. Ha ez a középpont, melyet a Jóga-szútra purusának, vagy tudatnak nevez, mindenkiben teljesen kifejlett lenne, bármikor könnyedén le tudnánk ülni meditálni és spontán módon felfedezhetnénk azt. De az emberek többsége számára ez megvalósíthatatlan.
A középpont hiányát Vjászának az öt elmeállapotról alkotott modellje is mutatja. Míg a kontroll nélküli (ksipta) és a materialista (múdha) elmét elsodorják a különböző külső helyzetek, és teljesen a szituacionizmus hatása alatt állnak, az oszcilláló (viksipta) elme már kezdi kifejleszteni a középpontját, viszont, amint a külső akadályok felerősödnek, elveszíti azt. A középpont csak akkor tölti be megbízhatóan a szerepét, amikor elérünk az egy pontra kihegyezett (ékágra) elméhez, majd végül a felfüggesztett (niródha) elmeállapotban éri el a beteljesülést. Csak a niródha elme cselekszik természetes módon a középpontjából.
A szamádhi a Jóga-szútra szerint
A Jóga-szútra dominánsan a szamádhiról szól, és több helyütt definiálja azt, de én leegyszerűsíteném ezt a fogalmat: a felfokozott tudatosság állapotainak változatai, melyekben mindent úgy tapasztalunk, ahogyan van. Ahhoz, hogy elérjük ezt a fokozott tudatosságot, vissza kell vonnunk annak kivetítését, amit a valóságnak és a világnak hiszünk. A kivetítések visszavonását a feltételekhez kötöttségünk (vászaná) felfüggesztése által érhetjük el. A feltételekhez kötöttségünk, vagy robot-programozásunk nem más, mint a tudatalatti benyomásokban tárolt múltunk. Azért nevezhetjük megváltozott tudatállapotnak a szamádhit, mert általában a feltételekhez kötöttségünk, a gondolataink, élményeink, emlékeink stb. összessége kivetíti magát a jövőre; míg szamádhiban ez nem történik meg.
A feltételekhez kötöttség megnyilvánulásának legerősebb módja a bűntudat, szégyenérzet és önértékelési válság. Mivel a múltban hoztunk nem ideális döntéseket (ami tulajdonképpen elkerülhetetlen), hozzákapcsoljuk ezeket a személyiségünkhöz és úgy érezzük, hogy nem érdemeljük meg a fejlődést, előrelépést. Amikor megkérdezik őket, hogy éreznek-e szégyent, bűntudatot és önbizalomhiányt, sokan letagadják, hogy ezek bármilyen szerepet is játszanának az életükben; mégis, ezek az érzelmek a szamádhi legerősebb akadályai lehetnek. Ha úgy érezzük, hogy nem vagyunk méltóak a szamádhira, vagy bármilyen okból ellenállunk neki, akkor ez a tudatalatti tendencia meg fogja akadályozni az élmény elérését. A későbbi fejezetekben lesz szó arról, hogyan háríthatjuk el ezeket az akadályokat."

Csakrák és csapdák

Múlt héten írtam az alsó három csakrában leselkedő csapdákról a spirituális úton (pénz, szex, hatalom), de természetesen érdemes folytatni a sort, hiszen a felsőbb csakrák esetében is leselkedhetnek veszélyek még az őszinte spirituális gyakorlóra is. Ráadásul a szívcsakrán túljutva már magabiztosabbnak érzi magát az ember, de ha a Kundaliní bármelyik csakránál akadályba ütközik és visszafordul, akkor valamelyik alsóbb csakrát fogja erőteljesen túlaktiválni, és így a lefelé mutató spirál tulajdonképpen bármilyen mélyre lehúzhatja a "fellegekben járó" spirirtualistát. De most akkor vegyük sorra, hogy a szívcsakrától fölfelé haladva milyen további csapdákra számíthatunk. 

1. Szívcsakra

Amikor megnyílik és aktiválódik a szívcsakránk, akkor bepillantást kapunk az univerzális szeretetbe, és egyre könnyebbé, természetesebbé válik a feltétel nélküli szeretet és elfogadás érzésének fenntartása mások felé. Viszont a szívcsakrában rejlő csapda a szentimentális ragaszkodás kialakulása lehet, amikor is a mélyebben fekvő érzelmi ragaszkodások miatt mégis elkezdek több figyelmet szentelni egyik vagy másik személynek, és kivételezettként bánni vele. Ha a ragaszkodás nagyon erőssé válik, akkor ismét vissza tud hatni a köldökcsakrára, és a gyakorló, vagy adott esetben guru a tekintélyét, hatalmi helyzetét igyekszik kihasználni, hogy magához láncolja érzelmi ragaszkodása tárgyát. Aztán a spirál mentén lefelé haladva aktiválódik a szexuális vágy és a "kiszemelt" anyagi manipulációja is, pedig eredetileg csak egy ártatlan rokonszenv érzéséből indult ki az egész.

2. Torokcsakra

A torokcsakra legfőbb analógiája az Univerzális Törvény felismerése és elfogadása. Ez a Törvény erkölcsi értékrend formájában kezd majd beépülni a gyakorló életébe. A csapda itt kétféle irányba tud hatni: az egyik irány a szabályok, törvények, előírások, tilalmak stb. iránti túlzott ragaszkodás, azok abszolútizálása és a lényeg fölé emelése formájában jelenkezik. Ilyenkor a spirituális gyakorló már nem is gondolkodik egy szabály vagy előírás, vagy akár filozófiai tantétel jelentőségén, igazságosságán, csupán vakon követi azt. A másik elhajlás, és itt a szívcsakra szentimentalizmusa felé történő visszahajlást is értem, az, amikor ismerjük a szabályokat, a törvényeket, de túlzottan elnézőek vagyunk magunkkal szemben, és túl könnyen teszünk kivételt. Vagy ide tartozhat az is, amikor egy lelki vezető nagyon szigorúan számon kéri az előírásokat és a szabályokat a követőin, de ő maga nem követi annyira szigorúan őket, és mindezt néha még képmutatóan el is titkolja a követői előtt. 

3. Ágjá csakra

A harmadik szem-csakra a különböző tulajdonságokkal rendelkező isteni formák (szaguna Brahman) otthona. Itt abba a hibába eshet a gyakorló, hogy a saját belső megvalósítását, megtapasztalását tekinti abszolútnak, és azt tanítja, hogy mindenkinek ugyanazt kell megtapasztalnia a spirituális tudatállapotok elérésekor. Vagyis Istennek azt az adott formáját, személyiségjegyeit tekinti a Legfelsőbbnek vagy egyedül igaznak, melyben az ő számára megnyilvánul, holott ez egy individuális és szubjektív dolog, még ha a spirituális vagy "megvilágosodott" tudatállapotok eléréséhez vezető gyakorlatok szinte minden hagyományvonalon ugyanazok. Az illető nem tudja igaznak elfogadni sem az isteni formák sokaságát, sem a tulajdonságokkal rendelkező (szaguna) és tulajdonságok nélküli (nirguna) Brahman azonosságát, a személytelen aspektus jelentőségét hajlamos lekicsinyíteni.

4. Szahaszrára csakra

A szahaszrárába érkezve a Kundaliní egyesül Szadásivával, az egyéni tudatosság pedig beleolvad a Brahmanba. Ezt az állapotot nirvikalpa szamádhinak is nevezi a Jóga-szútra. A szahaszrára tudatosságában nem maradhatunk folyamatosan, mert olyankor nem tudjuk végezni a külső tevékenységeinket, kötelezettségeinket. Viszont a szaguna Brahmanon történő meditáció majdnem minden tevékenység közben fenntartható (szavikalpa szamádhi). A szahaszrára csakra egyik csapdája az, hogy a spirituális gyakorló magasabb rendűnek, végsőnek tekinti a nirguna Brahman megvalósítását és megtapasztalását, és ezáltal a szaguna Brahman összes megnyilvánulását anyaginak és átmenetinek gondolja. A másik csapda az, hogy amikor beleolvad a nirguna Brahmanba és elveszíti személyes önazonosságát, akkor azt gondolja, hogy minden tekintetben azonos a Brahmannal, vagy istennel, és amikor a tudata visszatér az ágjá vagy alsóbb csakrákba, akkor ezt az "Istenember" tévképzetet magával hozza ebbe a világba az egó szintjére is.  A Kundaliní természetesen a szahaszrárából is vissza tud zuhanni, és ismét aktiválja az alsóbb csakrákkal kapcsolatos tisztátalanságokat. Ezért szokták azt mondani, hogy a spirituális út olyan, mint a borotva éle, és minél messzebb jutunk rajta, annál élesebb lesz a penge. 

Mi a szamádhi és mi nem az?

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"1. Fejezet

Mi a szamádhi, és mi nem az?

A szamádhi, a megvilágosodás, a szituacionizmus és a középpont kifejlesztése

Ebben a fejezetben szeretnék tisztázni néhány félreértést a szamádhival kapcsolatban, és bemutatni, hogy többféle szamádhi létezik, nem csak egy. Először is, a szamádhi nem azonos a megvilágosodással. A „megvilágosodás” kifejezés a 18. századi európai Felvilágosodás mozgalomból lett kölcsönözve, mely az racionalizmust hangsúlyozta. Manapság gyakran használják a teljesség azon spirituális állapotának leírására, melyet Gautama Buddha, vagy más bódhiszattvák elértek. A jógában nem használjuk ezt a kifejezést. Patandzsalí a „kaivalja” kifejezést használja, melynek jelentése: szabadság, függetlenség, akár még elszigeteltség, különállóság is lehet. Hadd magyarázzam el a képzettársításokat, hogy tisztában legyünk azzal, mi nem a szamádhi. A köznyelvben összekeverjük a spirituális felszabadulás ás a szamádhi fogalmait, de a kettőt meg kell különböztetni.

A buddhista „megvilágosodás” és a jógikus vagy hindu „felszabadulás” egy végső, teljes állapotra utal. Arra utalnak, hogy a gyakorló kifejlesztette a középpontját, melyet már nem ingatnak meg a külső körülmények. A szituacionizmus pszichológiai elmélete szerint a gondolataink, tetteink és döntéseink külső körülmények vagy helyzetek következményei. Ha megváltoztatjuk a helyzetet, akkor az ember döntései és viselkedése is megváltozik. Ez a képlékeny Én-ről alkotott posztmodern felfogással párhuzamos; mely szerint például, amikor reggel felkelek, akkor már nem rendelkezem az Én vagy a személyiségem azon felfogásával, amivel este, lefekvés előtt rendelkeztem. Ez olyan dolog, amit könnyen megfigyelhetünk, ah tanulmányozzuk a saját elménket. Egy nap azt gondolhatjuk, hogy megoldottuk az emberiség összes problémáját, de csupán tizenkét órával később már depresszióval és önutálattal küzdünk.

George Gurdijeff, az örmény misztikus úgy tisztázta ezt a jelenséget, hogy kijelentette: nem rendelkezünk egy szilárd, kifejlett középponttal, ahonnét cselekszünk. Bár nem ugyanazokat a terminusokat használta, mint a modern pszichológia, többé-kevésbé mégis egyetértett a szituacionizmussal, amikor kijelentette, hogy nincs bennünk egy állandó azonosság, melyből kiindulva hozzuk a döntéseinket. Gurdijeff munkája ennek a középpontnak a megteremtését célozta, és ebben a kontextusban akkor érjük el a spirituális szabadságot, amikor a jógit nem ingatják meg a körülmények és az élethelyzetek, és biztosan gyökerezik abban a tudásban, hogy ő a purusa, vagyis a tudat.

Eleinte a körülmények meghatározzák a döntéseinket. Ahogy a jóga-gyakorlásunk jobban kiterjed, elkülönülünk a helyzetektől és körülményektől, és a döntéseink minősége ugyanaz marad. Erről beszél Krisna, amikor azt mondja:
„Az, aki nem utasítja el az ujjongást, a ragaszkodást, és a tudatlanságot sem, amikor azok megjelennek, vagy nem vágyik rájuk, amikor nincsenek jelen, és akit nem zavarnak és ingatnak meg az efféle változások, kiegyensúlyozott marad, aki szilárd az Önvalóban és ugyanúgy fogadja a boldogságot és a bűnatot, aki egyformán tekint egy földdarabra és egy aranyrögre, aki közömbös marad akkor is, ha vonzó vagy ellenszenves hatások érik, dicséretben vagy gyalázásban, dicsőségben vagy szégyenben, aki egyenlően bánik a barátjával és az ellenségével, és aki nem azonosítja magát tovább a külső cselekedetekkel, arra azt mondják, hogy túllépett a természet kötőerőin.” (Bhagavad-gítá 14.22-25)
Krisna leírja azt a személyt, aki teljesen független a körülményektől és a helyzettől, és azt kéri, hogy találjuk meg magunkban azt, amit a fegyver nem sérthet, a tűz nem égethet, a víz nem nedvesíthet, és a szél nem száríthat (Bhagavad-gítá 2.23). Ez az a belső lényeg, melyből a nagy misztikusok, mint Krisna, Buddha, vagy Jézus Krisztus cselekedtek. Mivel még a halál sem tudja elpusztítani ezt a középpontot, számos misztikus nem evilági erőről tett tanúbizonyságot, például nem befolyásolta őket az sem, ha veszélyben volt az életük. Így egyértelművé válik, hogy a misztikusoknak sikerült túllépniük a szituacionizmus dilemmáján azáltal, hogy kifejlesztették a középpontjukat, mely teljesen független a körülményektől."

Siva utazása a Középső és Alsó Világba

Közeledik Siva-rátri, és ezért úgy gondoltam, hogy Sivának szentelek egy sámándobos utazást. Amint megszólaltattam a dobot, az Életfánál találtam magamat, és a sasom a hátára kapott, majd sebes röptével egészen a Kailása hegyig repült. A Kailása hegy körül van valamilyen energiagyűrű, amelyen át kell küzdenie magát annak, aki szeretné személyesen megpillantani Sivát. Ez a gyűrű távol tartja azokat, akik túlzottan büszkék, vagy minden tekintetben azonosnak tekintik magukat Sivával, és a hamis egó hatása alatt állnak, bár azt hiszik, hogy már felszabadultak. Amikor a Kailása hegy lankáira értünk, ott ragyogott Siva Párvatíval és Ganésával, valamint Kárttikéjával, aki a háború istene, olyan, mint Mars a rómaiaknál. Amikor az emberek háborúznak, akkor Siva mindig elküldi a fiát, hogy végül az igazak győzzenek, bár ez néha eltart egy kis ideig, amíg mindenki végigszenvedi a karmáját. Amikor pedig az emberek alázatosan imádkoznak, hogy Siva hárítsa el az akadályokat előlük, akkor Ganésát küldi el, aki bölcsességet, erőt és különböző képességeket ad a híveknek. Az isteni család körül köncentrikus körökben ültek a hívek. A belső körben a risik, az önmegvalósított bölcsek ültek. A második körben a sziddhák, akik valamilyen misztikus erőt vagy gyógyító képességet értek el, miközben megvalósították Sivát. A harmadik körben a jógik ültek, akik szüntelenül Siván meditáltak. Körülöttük a Siva-bhakták voltak, majd a szellemlények következtek. Végül a legkülső körben a bűnös lelkek voltak, akik azonban hitük és odaadásuk révén elnyerték az Úr Siva kegyét, és elfogadta őket tökéletlenségükben is, mert nem akartak máshol lenni, csak Sivalokán. Siva nem tett különbséget, és mindegyik hívét azonos szeretettel fogadta el. 

Ekkor Siva kilépett a körből, és elindultunk lefelé. Először a Középső Világba érkeztünk, ami általában az Életfa körüli erdő, rét formájában szokott megjelenni. Itt Siva instrukciókat adott nekem. Először azt mondta, hogy meg kell ismernem a hatvannégy Jóginít, és megtanulni az általuk képviselt művészeteket és tudományokat. A Sakti ugyanolyan fontos, mint Siva, jelentette ki. Utána azt mondta, hogy meg kell tanulnom játszani a gongon, a didgeridoon és torokénekelni is, mert ezekkel a módszerekkel tudom gyógyítani és tisztítani az emberek tudatát és lelkét. 

Utána továbbindultunk az Alsó Világba. Siva nyakában egy kígyó tekergőzött, és annak a koronájára ültetett engem. Az erőállataim, a farkas, az oroszlán és a sárkány is velünk jöttek. A sas ritkán szokott az alsó világban kalandozni, a felsőben és a középsőben sokkal jobban érzi magát, ahol van tér, fény és levegő. Sokáig utaztunk lefelé egy sötét alagútban. Siva lótuszülésben ült, és úgy lebegett lefelé. Végül egy nagyon sötét és magányos, kilátástalanság hangulatával átitatott helyre érkeztünk, ahol nagyon szerencsétlenül járt emberek lelkei tengődtek. Siva utasítást adott, hogy gyújtsunk áldozati tüzet, énekeljük az Om Namah Sivaya mantrát, és táncoljunk. Ez volt az első olyan látomásom, amelyben a dobom is ott volt velem. Ahogy a dobomon játszottam és az erőállataimmal együtt mélyen énekeltük a mantrát, a fogva tartott szellemek lassan elindultak fölfelé, az áldozati tűz füstjével együtt. Egy idő után, amikor úgy tűnt, hogy már annyi lelket megmentettünk, ahányat lehetett, mi is visszaindultunk az Életfához, a középső világba. Az erőálltaim és az Úr Siva belefújták a felhozott lelkeket az Életfa törzsébe, és azok lassan csordogáltak a fa erein keresztül az ágak és a virágok felé. Lassan-lassan gyümölcsökké értek, majd lehullottak, és amikor a földi emberek megették ezeket a gyümölcsöket, akkorra a lelkek teljesen megtisztultak negatív karmájuktól, és csecsemőkként születtek meg a Földön. 

Ekkor Siva ismét felhívta a figyelmemet arra, hogy a hatvannégy tudomány és művészet művelésével tudják felébreszteni az emberek magukban az eredeti tudatosságot. Azt is megmutatta, hogy a jövőben sok millió ember fog áttérni a növényi étrendre, megértve, hogy a sok háziállat tenyésztése mekkora terhet ró a Földanyára. Azt is megmutatta, hogy milliók fogják énekelni az Om Namah Sivaya mantrát, ezzel tisztítva a tudatukat, és közeledve a Transzcendens felé. Utána lassan visszaemelkedett Kailása transzcendentális birodalmába, mi pedig tovább énekeltünk és táncoltunk az erőállatokkal. 

Marícsjászana

4.66 Marícsjászana szannaha szthiti jobb oldal

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"26. Marícsjászana (4.66-69)

Ez huszonkét vinyászából áll. A bal és a jobb oldalon is végre kell hajtani. Tanulmányozzuk a marícsjászana szannaha szthitijét (felkészítő szintjét) a képen. Ez a szthiti a hetedik vinyásza. A marícsjászana jobb oldali pariszthitijét a második képen láthatjuk. Máricsa Maharisi arról volt híres, hogy ő hozta nyilvánosságra ezt az ászanát, ezért róla nevezték el.

Maradjunk egy ideig a hetedik vinyászában, púraka kumbhakát végezve. Ezután, végezzünk récsakát és vegyük fel a nyolcadik vinyászát. Maradjunk ebben a pózban, ameddig csak lehet. Ha elkezdenénk szédülni, akkor térjünk vissza a hetedik vinyászához, végezzünk púraka kumbhakát, hunyjuk be a szemünket és maradjunk így valameddig. A szédülés meg fog szűnni.

4.67 Marícsjászana pariszthiti jobb oldal

A kilencedik vinyásza megegyezik a hetedikkel, A 10-13. vinyászák megegyeznek a dzsánusírsászana 10-13. vinyászáival. A 14. vinyásza a marícsjászana szannaha szthiti a bal oldalon. Ezt a harmadik képen láthatjuk. A 15. vinyásza a bal oldali pariszthiti. Ezt a negyedik képen láthatjuk. A 14. vinyászában végezzünk púraka kumbhakát, és a 15. vinyászában csak récsakát. A 16. vinyásza ugyanaz, mint a 14. A 17-22. vinyászák megegyeznek a dzsánusírsászanáéval.

Hatásai: Nem engedi bekövetkezni a bénulást vagy egyéb hasonló betegségeket. A hasfal puffadása hamar megszűnik. A has mérete nem fog növekedni. Megfelelő méretűvé teszi a csípőket, és szélesíti a mellkast. A szív minden gyengesége megszűnik, és a szív meg fog erősödni. A gyakorlónak sohasem lesz sárgasága vagy egyéb májbetegsége. Csak a terhes nőknek nem szabad végezniük ezt a pózt."

(A marícsjászana vinyászái:

4.68 Marícsjászana szannaha szthiti bal oldal

Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).

Dvé: Kilégzésre uttánászana.

Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.

Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre marícsjászanába, vagyis a jobb lábat húzzuk talpra, és bentről kifelé kulcsoljunk a jobb karral a lábunk körül, majd fogjuk meg a bal csuklónkat a derekunk mögött (szannaha szthiti, 4.66).

Astau: Kilégzésre hajoljunk mélyebbre a marícsjászanában (pariszthiti, 4.67).

Nava: Belégzésre emeljük fel a mellkast, de még ne bontsuk karkulcsolást.

Dasa: Belégzésre emeljük ki magunkat a levegőbe úgy, hogy a bal láb nyújtva van, a jobb lábszárunk viszont a jobb felkarnak támaszkodik (utpluthi), majd vigyük hátra a mindkét lábat, lehetőleg a talaj érintése nélkül.

Ékádasa: Kilégzésre érkezzünk meg csaturanga-dandászanába.

Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Trajódasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

4.69 Marícsjászana pariszthiti bal oldal

Csaturdasa: Belégzésre ugorjunk előre marícsjászanába, vagyis a bal lábat húzzuk talpra, és bentről kifelé kulcsoljunk a jobb karral a lábunk körül, majd fogjuk mag a bal csuklónkat a derekunk mögött (szannaha szthiti, 4.68).

Pancsadasa: Kilégzésre hajoljunk mélyebbre a marícsjászanában (pariszthiti, 4.69).

Sódasa: Belégzésre emeljük fel a mellkast, de még ne bontsuk karkulcsolást.

Szaptadasa: Belégzésre emeljük ki magunkat a levegőbe úgy, hogy a bal láb nyújtva van, a jobb lábszárunk viszont a jobb felkarnak támaszkodik (utpluthi), majd vigyük hátra a mindkét lábat, lehetőleg a talaj érintése nélkül.

Astadasa: Kilégzésre érkezzünk meg csaturanga-dandászanába.

Navadasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Ékónavimsatihi: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Vimsatihi: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánádszanába.

Ékavimsatihi: Kilégzésre hajoljunk előre mély uttánászanába.

Dvávimsatihi: Belégzésre egyenesedjünk fel úrdhva-vriksászanába és érkezzünk meg szamaszthitibe.)

Szúpta kónászana

4.64 Szúpta kónászana szthiti

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"25. Szúpta kónászana (4.64-65)

Ez tizennégy vinyászából áll. A kilencedik vinyásza az ászana szthiti. A hetedik vinyászában maradjunk úgy, ahogyan a képen látható. A nyolcadik vinyásza az utpluthi. Az utpluthiból mozduljunk a második képen látható pozícióba és végezzünk récsakát. A második képen látható pozíció a kilencedik vinyásza. A kilencedik vinyásza maga a szúptakónászana szthiti. A tizedik vinyásza a csaturanga dandászana. A négy hátralévő vinyásza megegyezik a pascimóttánászana négy vinyászájával. Tanulmányozzuk figyelmesen a képeket. Ne feledjük, hogy a hasfalat be kell húzni, és bent kell tartani.

Hatásai: Megakadályozza a mahódaram dzsadjamot (vízkór, ödéma). Elősegíti a rendszeres székletürítést. Megelőzi a golyva, a nyaki mirigyek gyulladása és bármilyen kapha betegség kialakulását.Tegyük fel, hogy egy nő nem akar gyereket. Ha ezt az ászanát végzi, és a krouncsászanát is gyakorolja mellette, akkor a vágya szerint nem lesznek utódai. Ha egy nőnek hasi fájdalmai vannak a menstruáció alatt, és ezt az ászanát gyakorolja az upavista kónászanával együtt a menstruáció alatt, a fájdalma hamar meg fog szűnni."

4.65 Szúpta kónászana

(A szúpta kónászana vinyászái:

Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).

Dvé: Kilégzésre uttánászana.

Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.

Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre terpeszbe (4.64. kép)

Astau: Kilégzésre helyezzük a két tenyerünket a talajra a talpak között, majd a terpeszben lévő lábakat emeljük a levegőbe úgy, hogy a belső combok az alkarokat érintik. Ez az utpluthi.

Nava: Kilégzésre helyezzük az ülőcsontokat a talajra, majd gördüljünk hátra a szúpta kónászanába (4.65. kép).

Dasa: Kilégzésre gördüljünk csakrászanán keresztül csaturanga-dandászanába.

Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Trajódasa: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.

Csaturdasa: Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába. Belégzésre egyenesedjünk fel (úrdhva-vriksászana), majd érkezzünk meg szamaszthitibe (Krishnamacharya ez utolsó vinyászát nem számolja).

A modern Ashtanga vinyásza rendszerben az álló terpesz pozíció kimarad. Lefelé néző kutyából egyből a terpesztett utpluthiba ugrunk, vagy upavista kónászana pozícióba, és onnan gördülünk hátra az ülőcsontokon.)

Gyógyító Buddha mantra

Bhaisadzsjaguru, a Gyógyító Buddha Bhaisadzsjaguru, avagy Bhaisadzsja-guru-vaidúrja-prabhá-rádzsa („Az orvostudomány királya mester és lapis lazuli fény”) a gyógyítás és az orvostudomány buddhája a mahájána buddhizmusban. Az általános elnevezése "Gyógyító Buddha", utalva arra, hogy ő az az orvos, aki meggyógyítja az érző lények szenvedéseit (dukkha) a tanításai által. A neve eredetileg rádzsa (király) volt, azonban Hszüan-cang fordításában megjelent a tathágata (Buddha) szó. Hszüan-cang fordítását a későbbi korok fordításai és szövegmagyarázatai is megőrizték. Bhaisadzsjaguru ábrázolása buddhaszerű, amelyet kiegészít egy orvosi kőedény. A Kelet védelmezőjének is tartják személyét, ám ilyenkor Aksobhja néven szerepel. Bhaisadzsjagurut részletesen jellemzi a róla elnevezett Bhaisadzsja-guru-vaidúrja-prabhá-rádzsa-szútra, amelyet röviden csak Gyógyító Buddha szútrának neveznek. Ebben a szútrában Bhaisadzsjaguru bodhiszattvaként tizenkét pontból álló fogadalmat tesz. A buddhaság elérése után válik a keleti Tiszta Föld (Vaidúrjanirbhásza „tiszta lapis lazuli”) buddhájává, ahol két bodhiszattva segítője akadt, az egyik a napfényt, a másik a holdfényt szimbolizálja: Szurjaprabha és Csandraprabha. A Bhaisadzsja-guru-vaidúrja-prabhá-rádzsa-szútra egyik szanszkrit kézirata, amely a pakisztáni Gilgit közelében talált leletek között szerepelt, bizonyítja Bhaisadzsjaguru népszerűségét Gandhárában, az ősi, északnyugat-indiai királyságban. Hszüan-cang kínai szerzetes a 7. században járt abban a bámiján-völgyi mahászánghika kolostorban, amelyre később rábukkantak régészek is. Nyírfakéregre készített mahájána szútra kéziratmaradványokat találtak a helyszínen, és köztük szerepelt a Bhaisadzsja-guru-vaidúrja-prabhá-rádzsa-szútra is. A Gyógyító Buddha megvilágosodása után tett tizenkét fogadalma a Gyógyító Buddha szútra szerint a következő: 1. A teste vakító fényével számtalan világot fog besugározni. 2. Tisztán sugárzó testének fényével fel fogja ébreszteni a sötétben tartózkodó lények elméjét. 3. Biztosítani fogja az érző lények anyagi szükségleteit. 4. A más úton járókat elvezeti a mahájána ösvényre. 5. Segíti az érző lényeket, hogy betarthassák erkölcsi fogadalmaikat. 6. Meggyógyítja az érző lények minden betegségét - mind testi, mind tudati (vagy érzelmi) 7. Támaszt nyújt a betegeknek. 8. Segít a női mivoltukkal elégedetlen nőknek, hogy férfivá szülessenek újjá. 9. A lényeket kiszabadítja a démonok hálójából és az „eretnek” szekták béklyójából. 10. Segíteni fog az elítélteknek és a megalázottaknak, hogy megszabaduljanak a szenvedéseiktől. 11. Segíteni fog az éhezőknek és szomjazóknak. 12. Segíteni fog a nyomorgóknak, ruhátlanoknak, fázóknak, melegtől és rovarcsípésektől szenvedőknek, hogy legyen élhetőbb a környezetük.

Gyógyító Buddha mantra

TEJATA OM BEKANZE BEKANZE MAHA BEKANZE RADZA SZAMUDGATE SZOHA

A bekanze a fájdalom megszüntetését jelenti, a maha bekanze a fájdalom nagy megszüntetését. Az első bekanze a valódi szenvedés fájdalmának megszüntetését jelenti, nem csak a betegségekét, hanem az összes problémáét. Megszünteti a halál és újraszületés fájdalmait, melyeket a karma és a zavaros érzelmek okoznak. Az első bekanze megszünteti a test és a tudat összes problémáját, beleértve az öregséget és betegségeket is.

A második bekanze megszünteti a szenvedés valódi okát, mely nem külső, hanem tudati. Ez a karmára és a zavaros érzelmekre vonatkozik, a belső okokra, melyek lehetővé teszik, hogy a külső tényezők, mint az élelem vagy a napszúrás betegségeket okozzanak. Például a bőrgyógyászok azt állítják, hogy a napsugarak bőrrákot okozhatnak, azonban a tudatbéli ok nélkül semmilyen külső tényező nem lehet a betegségek oka. A napszúrás nem a a bőrrák fő oka, csak azoknak jön létre akik létrehozták magukban a bőrrák okait. Ezért nem kap minden napozó bőrrákot. Évszázadokon keresztül sokat ültek az emberek a napon, de bőrrák viszonylag új jelenség.

A harmadik fázis, a maha bekanze a nagy megszüntetést jelenti, vagyis a tudatban maradt legfinomabb zavaró gondolati lenyomatok megszüntetését is. A Gyógyító Buddha mantra valójában ellenszerként szolgál a teljes fokozatos spirituális úton a megvilágosodásig. Az első bekanze általánosan az alacsonyabb képességűek fokozatos útjához; a második bekanze általánosan a közepes képességűek fokozatos útjához; és a maha bekanze a magas képességű lények fokozatos útjához kapcsolódik. A Gyógyító Buddha mantrája tartalmazza a teljes fokozatos utat a kezdetektől a teljes megvilágosodásig. 

A mantra-recitáció lenyomatokat hagy a tudatunkban, tehát képesek leszünk megtenni a mantra által tartalmazott utat. Létrehozza a teljes út áldását a szívünkben; és aztán végigjárhatjuk az utat, ezt jelenti a bekanze bekanze maha bekanze. Az OM az „a”, az „o” és az „m” három hangjából áll, melyek a Gyógyító Buddha teljesen tiszta, szent testét, beszédét és tudatát jelképezik. A megvilágosodás útja során a tisztátalan testünk, beszédünk és tudatunk a Gyógyító Buddha tiszta, szent testévé, beszédévé és tudatává alakul, és így az érzőlények tökéletes vezetőivé válunk.

Mindentudó tudatunkkal képesek leszünk erőfeszítésektől mentesen, közvetlenül, hibátlanul látni minden érzőlény tudatszintjét, és az összes nekik alkalmas módszert, hogy egyik boldogságból a másikba vezessük őket, a teljes megvilágosodás páratlan boldogságáig. Tökéletes erővel fogunk rendelkezni, hogy különböző alakzatokban megjelenhessünk, minden érzőlény számára, feltárva nekik a megfelelő módszereket, vezetve őket az anyagi segítséggel vagy dharma tanításokkal. Így minden múltbeli pozitív cselekedetük lenyomata egy pillanat késedelem nélkül beérik, különböző módszereinkkel a megvilágosodás állapotába vezetve őket.

Gyógyító Buddha meditáció

(Felépítő szakasz)

Az előttünk lővő térből a tudat alapvető tisztasága egy nyitott lótuszvirágként jelenik meg, mely áttetsző és enyhén szivárványszínű. Ebben a tudat természetes ragyogása egy fekvő holdkorongként sűrűsödik össze. Ezen ül - velünk szemben - Gyógyító Buddha, aki lényegiségében azonos a lámánkkal. Atletikus teste áttetsző lápisz lazuli kék. Nem visel ékszereket. Azzal, hogy minden tekintetben tökéletes, az igazságállapot egyszerűségét fejezi ki. Meditációs tartásban ül, jobb keze a térdén nyugszik az adás tartásában. Hüvelyk- és gyűrűsujja között egy arura növény szárát fogja, melynek virága a könyökénél nyílik. Ölében nyugvó bal kezében egy csészét tart, melyben a hosszú élet nektárja és egy kívánságteljesítő fa van.

Megnyílunk felé, miközben a következőt gondoljuk vagy mondjuk:

"Drága Gyógyító Buddha, ki képes vagy egészségesség tenni! Kérlek távolítsd el a betegségeket minden lényből és belőlem! Add áldásodat, hogy gyógyító erőddel másokon is segíthessek!"

(Mantra szakasz)

(A, Öngyógyító meditáció)

Kérésünknek eleget téve kék fénye keresztül sugárzik rajtunk. Ahogy a jég felolvad a meleg vízben, úgy tűnik el minden betegség. Gyógyító Buddha mantráját ismételve a fény megtölt minket.

tejata om bekandze bekandze maha bekandze randza szamudgate szoha

(B, Meditáció mások gyógyítására 1.)

Gyógyító Buddha megjelenik a mi fejünk és azok feje felett, akiknek szüksége van rá. Ugyanabba az irányba néz, mint mi. Kék fénye átáramlik rajtunk és mindazokon, akiket tudatunkban tartunk. A betegségek és a szenvedés megszűnnek, és nagyon könnyűnek érezzük magunkat. Annyiszor ismételjük a mantrát, ahányszor csak lehetséges.

tejata om bekandze bekandze maha bekandze randza szamudgate szoha

(C, Meditáció mások gyógyítására 2.)

Fejünk felett megjelenik a Gyógyító Buddha. Letáncol fejünkön, torkunkon és testünk felső részén át mellkasunk közepéig. Fénye minden irányba kisugárzik és megtölti testünket.

Amikor masszírozunk vagy megérintünk valakit, elképzeljük, hogy a Gyógyító Buddha kék fénye karunkon és ujjainkon keresztül beléáramlik. Minden betegség visszatér a térbe. Kék fénye minden látómenzőnkben lévő lényhez közvetlenül kiragyoghat, megérintve testük beteg részeit, egészségesség téve őket.

Ha az emberek messze vannak tőlünk, elképzelhetjük fejük felett a Gyógyító Buddhát, aki a szívükbe hullik, és kék fénnyel tölti meg őket. Eltávolítja szenvedéseiket és betegségeiket. Amíg a Gyógyító Buddha áldását befogadjuk és továbbadjuk, a következőt ismételjük:

tejata om bekandze bekandze maha bekandze randza szamudgate szoha

(Beteljesítő szakasz)

Amikor befejezzük a mantra ismétlését, Gyógyító Buddha elmosolyodik. Megígéri, hogy mindig megjelenik, ha szükségünk van rá. Ezután a térbe olvad, és lényegisége mindent áthat. Végül azt kívánjuk, hogy minden jó, ami létrejött, váljon határtalanná, áradjon ki minden lényhez, távolítsa el szenvedésüket, és vezesse őket a legmagasabb szintű boldogsághoz, tudatuk megismeréséhez."

A szamádhi és a hétköznapok

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A misztikus állapot befogadása

Spirituális utunk elején szomjazzuk a spirituális élményt. Miután átéltünk néhányat, olyan mértékű frusztrációt érezhetünk, hogy visszatérünk korábbi önző és materialista viselkedésünkhöz. Ezt valamelyest összefoglalja a „lélek sötét éjszakája” kifejezés. Az éjszaka még sötétebbnek tűnik, miután megpillantottuk a tudat vakító fényét; és a paradicsomból (vagyis a „csúcsélményből”) való kiűzetés érzése még egyértelműbbé válik, amikor megértjük, hogy mi magunk vagyunk a „ruha nélküli király”.

Az a hiedelem, hogy egyetlen spirituális élmény képes teljesen átformálni a személyiségünket, egy általánosan elterjedt tévhit; mivel magának az „élmény” szónak a meghatározása szerint kezdete és vége van. Mindegyik misztikus megtapasztalás azzal végződik, hogy hátra kell hagynunk. A misztikus állapotban a koncentrált és intenzív szattva (ragyogás vagy bölcsesség) uralkodik. Ha elég hosszú ideig fenn tudjuk tartani, akkor a szattva végül tamaszba (sötétség, passzivitás) fordul, mint ahogyan a nappal és biztosan éjszakába fordul. Ez a tamasz azután kifejeződhet a különböző szekták és személyi kultuszok erkölcstelen és dekadens megnyilvánulásaiban. Mielőtt a tamaszikus állapot beállna, meg kell újítanunk az erőfeszítést a gyakorlásra, mely önmagában radzsaszikus (energetikus). Ezt az erőfeszítést nevezzük a misztikus állapot integrálásának.

Lehet abban hinni, hogy ha egyszer elértük a misztikus élményt, akkor minden probléma megoldódik, de igazából csak egy újabb fázisba kerülünk, melyben ezek az állapotok gyakoribbá válnak, de azért nem állandósulnak. A spirituális szabadság, vagy „kaivalja” elérése, ahogy Patandzsalí nevezi, nem egy hirtelen vagy spontán felszabadulás-élmény, hanem a szamádhinak nevezett spirituális ébredések hosszú sora. A szamádhik között a jóginak vissza kell térnie az ászanából, krijából, pránájámából, Kundaliní meditációból és odaadásból álló komplex gyakorláshoz.

Ebben a könyvben meg fogjuk vizsgálni, hogy mi is az a szamádhi; milyen akadályokkal találkozhatunk az elérése során; hogyan tudjuk ezeket elhárítani; megvizsgáljuk Isten szerepét, mint tanítóét; azt, hogy miképpen érhetjük el a szamádhit; mik is pontosan a szamádhik, és végül – mi következik a szamádhi után."

100 szótagú (Vadzsraszattva) mantra

Az utóbbi években a védikus és hindu mantrák mellett elkezdtem vonzódni a buddhista mantrák iránt is, ez valahogy kapcsolatban áll azzal az időponttal, amikor elkezdtem tanulni sámándobon játszani Ölvedi Gábortól. A múltkor sikerült eljutni a torokének-koncertjére is, amiről előre tudtam, hogy nagyon intenzív élmény lesz. A 100 szótagú mantrát már korábban is hallottam tőle, és bár én még ezt nem énekeltem, mert egy kicsit hosszú, gondoltam érdemes utánanézni a szövegének és a jelentésének, valamint egy jó kis Youtube-videót is találtam, amin kellemesen, nyugati fül számára is "befogadható" módon éneklik a Vadzsraszattva mantrát. Persze Gábor előadásában volt igazán átütő a hatása, ahogy a múltkori blogban leírtam, a Nap és a Hold, a Fény és az Árnyék csatáját és egybeolvadását éltem meg, anélkül, hogy bármit is tudtam volna előzetesen a mantra jelentéséről vagy hatásáról. Nos, a mantra a következő:

VADZSRASZATTVA MANTRA

Erőteljes mantra a rossz karma feldolgozására, tisztítására. A 100 szótagú mantra a tibeti buddhista irányzathoz szorosan kötődő mantra. Nem tartozik sem a Mahayana, sem a Hinayana buddhizmushoz. A kötelmek, bűnök és rossz karma feloldozása érdekében szokták recitálni. Erős a tisztító hatása. Vadzsraszattva a mahájána és a vadzsrajána buddhizmus egyik bodhiszattvája. A japán singon buddhizmusban Szamantabhadra bodhiszattva ezoterikus megtestesülése Vadzsraszattva, akit gyakran azonosítanak a gyakorló, aki a mester tanításain keresztül különleges ezoterikus szintet ér el. A tibeti buddhizmusban Vadzsraszattvát a szambhogakájával és a tisztító gyakorlattal azonosítják. Vadzsraszattva két buddhista szöveg főszereplője: a Mahá-vairócsana-szútra és a Vadzsraszekhara-szútra. A Gyémántbirodalom mandalában Vadzsraszattva Aksobhja buddha mellett ül keleti irányban. Egyes ezoterikus hagyományvonalakban úgy tartják, hogy Nágárdzsuna találkozott Vadzsraszattvával egy dél-indiai toronyban, ahol ezoterikus tanításokat kapott tőle, így képes volt tovább adni a hagyományokban fontos történelmi tanítómestereknek a tudását.

Oṃ (1)

Vajrasattva (5) samaya (8)manupālaya (13) |
Vajrasattva (17) tvenopatiṣṭha (22) |
Dṛḍho me bhava (27) |
Sutoṣyo me bhava (33) |
Supoṣyo me bhava (39) |
Anurakto me bhava (46) |
Sarva siddhiṃ (50) me prayaccha (54) |
Sarvakarmasu (59) ca me (61)
citta śriyaḥ kuru hūṃ (68) |
Hā hā hā hā hoḥ (73)

Bhagavan (76)

sarva (78) Tathāgata (82) Vajra (84)mā me muñca (88) |

Vajra bhava (92) mahāsamaya (97) sattva āḥ (100) ||

Om Vajrasattva Samaya – A végső cél a Tiszta Isteni Lény, az én szövetségesem.
Manupalaya - A védelmezőm.
Vajrasattva Tvenopatishta - Mellettem áll az ötödik Buddha.
Drdho Me Bhava - Legyen meg az én igazi erősségem.
Sutosyo Me Bhava - Örülök a valódi énemnek, saját igazi természetemnek a Buddhának.
Suposyo Me Bhava - A Buddha örül nekem, mert kezdi látni magát bennem.
Anurakto Me Bhava – Őrült mélységgel, szenvedélyesen szeretsz engem, eggyé akarsz válni velem.
Sarva Siddhim Me Prayaccha – A Buddha gyümölcse lettem, mert átvettem az Ő tökéletességét.
Sarva Karmasu Cha Me – Ami egyé vált a Buddhával, elengedett minden szennyeződést.
Chitta Sriyah Kuru Hum – Én vagyok a Buddha tudat.
Ha ha ha ha Hoh – Transzcendentális nevetés – felébredtem – mindig is tiszta voltam!
Bhagavan Sarva Tathagata – Körülnézek, és csak Buddhákat látok.
Vajra Ma Me Munca –Az én képzelt tisztátalanságomból felszabadít engem a Buddha !
Vajra Bhava – Hadd legyek valóban eredeti, igazi ( individuum )
Mahasamayasattva – Óh hatalmas lény az én szövetségesem!
Ah Hum Phat – Pusztíts el minden gonoszt, minden szennyeződést, hiszen nem is léteznek!

RÉSZLETESEBB FORDÍTÁS:

„A mindenség isteni rezgése (om),
A Vadzsraszattva szamaják, akik megtették az ígéretet az idők kezdete óta,hogy segítsenek megtisztulni az érző lényeknek az elhomályosulástól
Támogass a védelmeddel és állj mellém Vadzsraszattva
Maradj vezetőm és engedd, hogy megismerjem a vadzsra természetem
Tégy engem tökéletesen elégedetté, hogy kötöttségektől mentessé váljak.
Emeld fel bennem a pozitív energiát a dualitás mentesség áldásával és az ürességgel
Légy szeretettel felém, és legyek elfogadó feléd,
Túl minden megvalósítatlanság és spirituális kötöttségen,
Miként légyen minden tett és aktivitás,
Az aktivitásokra legyen az elmém mindig nyitott,
Hum (mag, esszencia, a megvilágosodás szótagja)
Ho (a boldogság nevetésének hangja)
Minden lény belső lényének őrzője
Vadzsraszattva legyen velem
Tégy engem elválaszthatatlanná tőled, aki az ígéreteket tetted,
Egyesíts a dualitás nélküliségében,
Phat (törő szótag, a rossz cselekedetek alól felmentő erő rezgése).”

Találtam egy szép leírást is Láma Thubten Jesétől, melyben a Vadzsraszattva-meditációt részletezi:

"A lényegiség ékessége című indiai tantrikus szövegben az áll, hogy a Vadzsraszattva mantrájának mindennapi huszonegyszeri ismétlése biztosít arról, hogy a se a természetes negatív tulajdonságok, sem pedig a tantrikus fogadalmak megtörésével járó negatívumok ne erősödjenek. A megtört tantrikus fogadalmak a realizációk legkomolyabb akadályai, ezekhez képest más fogadalmak megszegése szinte jelentéktelenek. A szöveg még hozzá teszi, hogy százezer Vadzsraszattva mantra elismétlésével minden negatívumunktól megtisztulhatunk. Sok hagyományvonal láma mondja, hogy a megfelelően elvégzett Vadzsraszattva elvonulással még azt is megtisztíthatjuk, ha megszegtük volna az összes tantrikus gyökérfogadalmunkat.

A konvencionális, relatív tudat felszínre hozza és növeli a negativitást. Ha azonban képes vagy felismerni, hogy még a negatív energia koncepciója is illúzió és nem-duális természetű, akkor negativitásod csökkenni fog. Csak úgy, mint bármi más, a pozitív és a negatív is kölcsönös összefüggésben van egymással, a saját tudatunkban áll össze a kép.
Az új tanítványok néha úgy gondolják „Túl sok szó esik a bűnről és a negativitásról!” Azt gondolják, hogy isten vagy Buddha teremtette a negativitást, de ez nem így van. Saját tudatunk teremti a negatív karmát. Mi, saját magunk vagyunk azok, akik azt hisszük, hogy negatívak vagyunk. Amíg tudatosan vagy akár nem tudatosan is, de hiszünk abban, hogy tisztátalanok vagyunk, addig az önsajnálás képzete mindig jelen lesz, ezért önsajnáló tetteket fogunk végrehajtani, ugyanis önsajnáló vibrációt sugárzunk magunkból. Ezért ilyen fontos a negativitás megtisztítása. 

A megtisztulás azt jelenti, hogy pszichológiailag megfejtjük, kidolgozzuk saját helyzetünket és karmánkat. Erre a legjobb módszer, ha realizáljuk a negativitás és az ego ön-létezésének hiányát. Ezt elég nehéz megérteni, azonban azokkal a pszichológiai koncepciókkal, melyek mélyre húznak, valamit mégis csak tennünk kell. Határozottan hiszem, hogy Vadzsraszattva száz-szótagú mantrájának akár egyszeri elmondása is már megingatja a negativitást. Tudom, hogy milyen erőteljes. Természetesen óriási lesz a különbség annak függvényében, hogy helyesen vagy helytelenül recitáljuk a mantrát. Ugyanis gyakran recitáljuk a mantrákat figyelmetlenül. Még százezer figyelmetlenül végzett mantra-ismétlés sem ér annyit, mint egy tökéletes mantra
recitáció.

A Három Meggyőződésben Dzse Congkhapa részletes leírást ad a Vadzsraszattva meditációról, én viszont most itt nem merülnék a részleteibe − mivel már máshol 1 úgy is elmagyaráztam ezért − inkább csak egyszerűen elmondom a gyakorlat lényegét.
Vizualizáld, hogy a fejed felett ül lótuszon és holdkorongon Vadzsraszattva és hitvese. Testük ragyogó fehér fényből áll. Ismerd fel, hogy a férfi és női istenségek megegyező realizációkkal rendelkeznek. A megtisztulás folyamatát háromféle módon kell vizualizálni és mind három vizualizációval egyidejűleg a mantrát kell recitálni.

• Az első módszerben − tejhez vagy ivó-joghurthoz hasonlatos − fehér nektár folyik Vadzsraszattva és hitvese szívéből, mely a központi csatornájukon leereszkedik, áthatolva így az ezekkel kapcsolatos alsóbb csakrákon, majd tovább folyik holdkorongon és a lótuszon keresztül. Mintegy hatalmas vízesés, mely magasról szakad alá, olyan erőteljesen lép be a fejtetődön keresztül a nektár testedbe, ahol a központi csatornádon lefelé sietve végül teljesen megtisztít téged. Minden durva negatív energiád és belső szemeted a tested alsó nyílásain keresztül − kígyók, skorpiók, férgek, hangyák vagy bármilyen más hatásos formában − kilépve távozásra kényszerül. Egy másik alternatíva, hogy a tudat három mérgének − vágy, nem-tudás, harag − szimbólumaiként, azaz kakas, disznó és kígyó formájában képzeled el kilépő negativitást. Minden durva negatív energiád megtisztul, és eltűnik a föld mélyében.

• A második módszerben gyönyörteljes nektár ereszkedik le Vadzsraszattvából és hitveséből, mely a központi csatornádon keresztül lefolyva teljesen megtölti az egész tested, a lábad ujjaitól egészen a koronádig. Majd vizualizáld, hogy minden tisztátalan energiád a nektár által kényszerítve felfelé tör és az orrnyílásaidon, szádon keresztül kilép testedből. Ez olyasmi, mint amikor tiszta vizet öntünk egy piszkos pohárba, és ettől a szennyeződés feljön a víz tetejére. Ez a második módszer sokkal finomabb természetű, mint az első.

• A harmadik technikában folyadék helyett fény energiát vonunk be. Ez az erőteljes és gyönyörteljes fény fehér színű, de van egy kis szivárvány árnyalata. Ettől fénytől egy pillanat alatt megsemmisül a benned lakozó sötétség. Nyom nélkül eltűnik a sötétség a korona-csakrádból, a torok-csakrádból, a szív-csakrádból és mindenhonnan. Az agyad és idegrendszered nem funkcionáló részei aktiválódnak, így nem marad hely a test, beszéd és tudat tisztátalanágainak. Végül az egész tested áttetszővé válik, mint egy kristály.
Ez a három vizualizációs technika a fő meditáció, melyekhez Vadzsraszattva mantrájának recitálását társítjuk. Mivel nagyon jó eredményt hoznak, így gyakorolnotok kell."

Minden vallás közös gyökere

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A jógában mindig is fontosabb szerepet játszott a tényleges megtapasztalás, mint a belőle származó teológia vagy filozófia, mert a misztikusok abban hittek, hogy a megtapasztalás az, ami meg fogja változtatni a világot, és nem annak magyarázata, “Sziddhárta” című regényében, Hermann Hesse is ezt a nézetet üdvözli, amikor a főszereplő azt mondja Gautama Buddhának, hogy az ő tanítása a legtökéletesebb, a leglogikusabb, és a legkövetkezetesebb az összes tanítás közül; mégsem fogja követni, mert egy dolog hiányzik belőle: Buddha saját misztikus élménye. A hiányzó rész az volt, amit Buddha saját maga megtapasztalt azon a sorsszerű éjszakán a bódhi fa alatt, amit nem tudott kifejezni a tanításában. Ezért Hesse hősének el kellett indulnia, és meg kellett keresnie a saját útját. Így egyfelől van a vallás és a dogma, másfelől pedig a spiritualitás és a miszticizmus. És pontosan erről szól a jóga. Nem az a lényeg, hogy egy bizonyos vallás mond az élményről, hanem maga az élmény átélése, és azoknak az eszközöknek, módszereknek az ismerete, melyek eljuttatnak odáig.

Az összes szakrális hagyomány közös igazsága

Bár voltak egyes gyanútlan misztikusok, akiket (általában haláluk után) vallásalapítóknak kiáltottak ki, mások rámutattak, hogy az összes vallás és gondolati iskola mögött húzódó lényegi tapasztalat ugyanaz. Csak a szektariánusok és a hatalomra törekvők érdekét szolgálja az emberiség megosztása és egymás ellen hangolása. Ahogy Machiavelli mondta: „Oszd meg és uralkodj!” Ramakrishna, a 19. századi szent jó példa az élmény egységére a hinduizmuson belül. Különböző módszerek segítségével elérte azt, amit ő a saját nyelvén „Isten megvalósításának” nevezett Kálí hindu istennő személyében. Ramakrishna nagyon kíváncsi ember volt. Érdekelte, hogy mi történne, ha ugyanezt a módszert, koncentrációt és kitartást a hindu panteon más istenségei felé irányítja, mely küszöböt egy ortodox hindu sohasem lépne át. Néhány éven belül elérte azt, amit ő „Isten megvalósításának” nevezett az Úr Siván és az Úr Visnun keresztül.

Nem sokkal ez után egy új tanító jelent meg Ramakrishna életében, az advaita (nonduális) Védántát tanító Totapuri. Totapuri lényegében azt tanította, hogy a személyes istenkép és odaadás csupán gyermeki babonás játéknak tekintendő és csak a személytelen Abszolút (nirguna Brahman) megvalósítása hozza el a teljes szabadságot. Nagy meglepetésére, Ramakrishna egy, 24 órán keresztül tartó meditáció alatt elérte a nirguna Brahmant. És Totapuri elszörnyedésére és megvetésére azt találta kijelenteni, miután kijött a meditációjából, hogy nem tapasztalt lényegi különbséget a nondualista megvalósítás és a korábban elért személyes Isten-megvalósítások között. Igazából azt gondolta, hogy ha Isten személyes formáját imádjuk, az jobban elősegíti, hogy társadalmilag is aktív életet tudjunk élni.

De a dolog még jobb lett (vagy rosszabb, a nézőponttól függően): Ramakrisdhna megtette azt, ami egy konzervatív hindu számára elképzelhetetlen: elkezdett Mohameden és az iszlám tanításokon meditálni, még az iszlám étkezési és öltözködési szokásokat is átvette. Egy idő múlva előjött, és bejelentette, hogy az iszlámból származó alapvető eksztázis és megvalósítás nem különbözött attól, amit a hinduizmus bármelyik iskolájában elért. Azután Jézuson és a Biblián kezdett el meditálni, és ismét, egy kis idő elteltével, kijelentette, hogy a kereszténység gyakorlásával is elérhető ugyanaz az élmény. Ekkor fejlesztette ki Ramakrishna saját tanítását (ami minden misztikus tanítása is egyben): az emberiség összes szakrális hagyománya mögött egy igazság húzódik; és a gyakorlásunkat ennek az egy végső igazságnak kell ajánlani. Lehet, hogy a megfogalmazásban, hasonlatokban vannak különbségek, de ezek mind felszínesek, és ha egyszer a misztikus eléri a misztikus állapotot, ezek a különbségek elenyésznek(bár újra a felszínre kerülhetnek, amikor visszatérünk a misztikus állapotból)."

A szívcsakra aktiválása

Feltették nekem azt a kérdést, hogy milyen módszerekkel lehetne aktiválni a szívcsakrát, és ez a téma valamennyire kapcsolódik is a múlt héten tárgyalt három alsó csakrás blokkhoz (pénz, szex, hatalom). Ugyanis ha egy spirituális gyakorlónak sikerül megnyitnia a szívcsakráját, akkor könnyebben túl tud jutni a három alsó csakra által állított csapdákon, míg ha a szívcsakra aktiválása kimarad, és a felső három csakra működésére koncentrál, az újabb csapdákat eredményezhet a spirituális fejlődésében, de erről majd később külön is fogok írni. Persze mindannyiunknak szabad akarata van, amiből az következik, hogy a szívcsakra aktiválása önmagában nem garancia arra, hogy sohasem fogunk letérni a spirituális fejlődés útjáról, és nem is helyettesíti a blokkok és szennyeződések alapos kitisztítását a három alsó csakra területén. 

Viszont, mint összekötő kapocs, a szívcsakra kiemelt szerephez jut a spirituális úton, és ezért az aktiválása, megnyitása is elengedhetetlen fontosságú. Az első gyakorlat, melynek végzését ajánlom, Tom Kenyon könyvében, "A Hathorok üzenetei a Föld számára" található. Ülve vagy állva is lehet végezni. Mélyítsük el és tudatosítsuk a légzést, majd néhány belégzésen keresztül a Földanya felől emeljük fel a pránát a talpakon és a gáton keresztül, a szívcsakrába áramoltatva az energiát. Utána koncentráljunk a koronacsakrára, és a magasabb világokból is hívjuk le a pránát, szintén a szívközpontba. Itt keveredik és egyesül a két forrásból származó prána. Ekkor hangolódjunk rá a feltétel nélküli szeretet és elfogadás érzéseire, és képzeljük el, hogy a szívcsakránk egy virág, mely a folyamatos légzés és prána-beáramlás hatására fokozatosan feléled, kivirul és megnyílik. Ahogy a virág egyre jobban megnyílik, a mellkasunk közepében lévő fénylő prána-gömb is fokozatosan kitágul, először az egész mellkasunkat tölti be, majd az egész testünket, végül a testünkön túl is növekszik. 

A második technika Oshotól származik, és gyakorolhatjuk közvetlenül az első után is, vagy pedig külön meditációként is. Ha a második esetet választjuk, akkor is bevezetésként csendesítsük el az elménket, fordítsuk a figyelmünket a szívcsakra felé, és jó néhány, szívből jövő belégzéssel és kilégzéssel töltsük fel a szívcsakrát életerővel. Az ezután következő két, kb 15 perces szakaszban a következőt fogjuk végezni: belélegezzük a szenvedést, és kilélegezzük az örömöt. A szív, és a benne lakozó isteni lényegünk ugyanis képes minden szenvedést, fájdalmat, bánatot szublimálni a feltétel nélküli szeretet és elfogadás érzésébe. Az első tizenöt perces szakaszban idézzük fel a legnagyobb fájdalmainkat, bánatunkat, szenvedéseinket, lélegezzük be, éljük meg, fogadjuk be mindezt a szenvedést, majd lélegezzük ki a szeretetet és önszeretetet.  Ne feledjük, ameddig nem vagyunk képesek megbocsájtani önmagunknak és megszeretni, elfogadni önmagunkat, addig mások iránt sem fogjuk tudni ugyanezt érezni. 

A meditáció második szakaszában fogadjuk be a hozzánk közel állók, a környezetünkben élők, majd fokozatosan tágítva a kört, egyre távolabbi személyek és érző lények szenvedését és bánatát, fájdalmát, és alakítsuk át tiszta szeretetté. Végül tapasztaljuk meg az Univerzum összes érző lénye iránti együttérzést, és ajánljuk fel a meditációnk eredményét az összes érző lény javára. A meditációt fejezzük be tíz perc csendes, fekvő helyzetben végzett szemlélődéssel, relaxációval. Az első két szakaszban adhatunk ki hangokat, mozoghatunk, és megélhetjük a felkavarodó érzelmeket is. Ez a két gyakorlat segít a belső blokkok feloldásában, és a szívcsakra "érzelmi higiéniájának" fenntartásában. Ha súlyos blokkokat hordozunk magunkban, akkor nemegyszer katartikus felszabadulás-élmény és kísérheti ezt a meditációt.  

Ubhaja pádángusthászana

4.63 Ubhaja pádángusthászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"23. Ubhaja pádángusthászana (4.63)

Ez a póz 14 vinyászából áll. A nyolcadik vinyásza maga az ászana szthiti. Tanulmányozzuk figyelmesen a képet. Húzzuk be a hasunkat a teljes récsaka erejével, és tartsuk ki ebben a pozícióban. Miközben ezt végezzük, tartsuk egyenesen a karjainkat és a lábainkat. Nyomjuk az állunkat szilárdan a mellkashoz.

Hatásai: Gyógyítja az aranyeret, emésztési zavarokat, makacs köhögést, az anda vájut (herevízsérv) – mindezek megszűnnek, és a test jó állapota fennmarad. Terhes nők ne végezzék ezt az ászanát."

(Az ubhaja pádángusthászana abban különbözik a 4.25-28. képeken bemutatott úrdhvamukha-pascsimóttánászanától, hogy itt a hátunk valóban a talajhoz ér, míg ott csak a lapockák értek a talajhoz. A modern Ashtanga vinyásza jógában mindkét pózt úgy gyakoroljuk, hogy csak a bevezető vinyászában gördülünk hátra, ás utána az ászana szthitit az ülőcsontokon egyensúlyozva tartjuk. Az ubhaja pádángusthászanában (mint ahogyan a képen is látható) a karok nyújtva vannak, és a törzsünk távolabb esik a lábaktól, míg az úrdhvamukha pascsimóttánászanában igyekszünk a fejünket a lábainkhoz érinteni. Az ubhaja pádángusthászana vinyászái:

Ékam: Belégzésre karemelés (úrdhva-vriksászana).

Dvé: Kilégzésre uttánászana.

Tríni: Belégzésre úrdhva-uttánászana.

Csatvári: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Pancsa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Sad: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Szapta: Belégzésre ugorjunk dandászana pozícióba, majd fogjuk meg mindkét nagylábujjunkat.

Astau: Kilégzésre gördüljünk hátra hanyatt fekvésbe, miközben a lábujjainkat továbbra is fogjuk a kezünkkel. Ez az ubhaja pádángusthászana szthiti.

Nava: Kilégzésre gördüljünk hátra csaturanga-dandászanába csakrászanán (hátrabukfencen) keresztül.

Dasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Ékádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Dvádasa: Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.

Trajódasa: Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába.

Csaturdasa: Belégzésre egyenesedjünk fel (úrdhva-vriksászana), majd érkezzünk meg szamaszthitibe (Krishnamacharya ez utolsó vinyászát nem számolja).)