A keddi jógatáboros nap beszámolója következik. Enyhén fáradtan ébredtem fél hatkor, mivel sokáig tartott tegnap az éneklés, és utána még blogoltam. A reggeli órán ma jelentősen kevesebben voltak. Volt, aki Dubrovnikba indult kirándulni, volt aki szimplán befáradt. Reméljük, még fellendül az amúgy fegyelmezett óra-látogatottság. A gyakorlásba beletettem egy-két extra ászanát a 4. és 5. sorozatból, a változatosság kedvéért.
Jóga után a parkolóban ismét nyomtunk egy kis Beast Traininget. Szeretem egész nap érezni a széles hátizmaimat, úgyhogy arra is húztunk egy párat. Szerencsére ma jutott a reggeliből, ami műzli volt tejjel, és vajas-sajtos kenyér. Azóta is mindenki a hétfői zabkását emlegeti, amiről lemaradtam... Reggeli után egy kör görkorira indultunk. Andiéknak még mindig nehezen mennek a lejtők, úgyhogy nem volt olyan gyors az egész kör. Utána strandolás Zlatni Raton, vagyis az Aranyszarvon, először a jógásokkal, utána a családommal. Általános fáradtságomnak köszönhetően bármikor letettem a fejemet egy kis napozásra, szinte rögtön horkolni kezdtem. Hiába, nekem a jógatábor nem a henyélésről szokott szólni...
Kristóf és Banki Sziget-projektje idén nem annyira indult még be, mint tavaly. Pedig már találtak bóját, matracuk is van bőven, csak egy a baj, hogy minden nap kilyukad egy, vagy elfújja a szél. Ma délután négyen-öten voltak egy kétszemélyes matracon a strandröpi-pálya mellett, amikor a délutáni jógaórára jöttem. Integettem nekik, hogy fél hétkor Thaibox-edzés.
Utána elkezdtük a pránajámát. A délutáni jógaórán is voltak vagy 30-35-en. Ma is felkerekedett egy picit a szél, úgyhogy napközben ismét csodálhattam a Kite-osokat. Egyre jobban tetszik, és most tudtam meg, hogy Közép-Kelet-Európában ez a ritka helyek egyike, ahol ki lehet próbálni... A jóga-gyakorlást pránajámával kezdtük, kapálabhátit és bhásztrikát vettünk többféle módozatban. Utána Szabó Andi, a.k.a a "Mosolygós Gyilkos" vette kezelésbe a jónépet egy alapos vinyásza flow órával. Azt hiszem, az atmás oktatók egyike sem hazudtolja meg önmagát, és a délutáni órák se maradnak el a reggeli astanga intenzitása mögött, csupán a szettek változnak.
Közben én ismét három jelölttel a kettes sorozatot gyakoroltam. Lassan kezdek belejönni, bár a sok szél és levegőjárás még midig zavar azért. A gyakorlás után hazaugrottam egy pólóért, mert estére azért lehűl a hőmérséklet 27 fokra, és én abban már fázom :-). Gondoltam, hogy görkorival gurulok vissza, nehogy lemaradjak a Thaiboxról. Feleségem profétikusen megjegyezte, hogy mekkorát fogok esni siettemben. Hát persze, hogy bejött, pedig sikeresen küzdöttem meg a nagy lejtővel is, de a végén, amikor már majdnem ott voltam, nem vettem észre egy csatornarácsot, és frankón el is vágódtam benne. Egy lány riadtan szólt oda: " Dobre?" Persze, intettem, aztán már fel is pattantam, de azért a térdemról a szokásos helyen lejött egy kis bőr. Úgyhogy Panni begyulladt körömágyához ez már a második sérülés, ami a táborban megesett. Szerencsére eddig senki más nem zúzta le magát, és nem tapostak tengeri sünre sem.
Lényeg a lényeg, námi ugrókötelezés után elkezdük a paóba lenyomni a Roland által előírt gyakorlás-szetteket: 4-6-8-10-8-6-4 szisztémában az egyenes ütéseket, és párosával a köríves rúgásokat. Jó pörgős volt, le is izzadtam rendesen. A végén még ütöttünk néhány kombinációt. Banki ma a hátát fájlalta, úgyhogy nem ütött, helyette boxzsáknak használtuk :-).
Thaibox után visszagurultam, vacsorára jóféle gyümölcsleves volt, és az ebédet se feledjük: kicsharí (rizs-dál főzelék), ami nagyon finomra sikerült, saláta és jó nagy vajas kenyérlángosok. Az elemózsiával mindenki teljesen elégedett, meg a jógaórákkal, meg a tengerparttal is szerintem. Mindent összevetve ez sokkal puccosabb hely, mint Pula, úgyhogy jó eséllyel ide fogjuk áthelyezni a jógatáborok helyszínét a jövőben is. Az ideutazás kicsit hosszabb, de szerintem megéri. És az, hogy látatlanban hatvanan bevállalták, szintén ezt támasztja alá...
Lehet hegyet mászni, kajakozni, banánozni a tengeren meg még egy rahedli más sportot űzni. És a kis kavicsos partot is kezdem már megszeretni, a gyerekeket meg el se lehet onnan rángatni. Kislányom inkább a parton pancsikol és kavicsvárakat épít, mert ugyanolyan fázós, mint én, és két perc után ki akar jönni a vízből. De azért élvezi a nyaralást, ráadásul az összes barátja-barátnője is itt van. Holnap további kalandok várnak ránk, amikről majd beszámolok, ha túléltük őket :-).
Most esett le, hogy ma nem is telihold volt, hanem újhold. Mindegy, ettől eltekintve eredményes napot zártunk ma is a jógatáborban. A reggeli gyakorláson már majd' negyvenen voltunk. És a klíma sem ment a konferenciateremben, úgyhogy valamivel atmásabb körülmények között tudtunk gyakorolni. A csapat lassan kezd belerázódni a gyakorlásba, meg természetesen a strandolásba is. Az evésbe nem is kellett belerázódniuk, mert már az elejétől kezdve felfaltak minden fogást, amit a feleségem eléjük tett. Olyannyira, hogy a ma reggeli jó kis mazsolás műzliból nekem hírmondó sem maradt, csakúgy, mint a tegnap esti mákos gubából.
Sebaj, ettem, amit találtam, azután irány Zlatni Rat, a legendás Aranyszarv! Az útikatalógusokban úgy szerepel, mintha homokos lenne a tengerpartja, de igazából nagyon apró kavicsos, és így sokkal tisztább, mintha homok lenne. Ma a szél is felkerekedett rendesen, úgyhogy dőzsöltek a szörfösök és Kite-lovagok a vízben. Mi kibéreltünk egy vizibiciklit, arról ugráltunk. A kislányom persze még fél a mélyvízben, úgyhogy ő csak kapaszkodott a vízibiciklibe, nehogy leessen.
Délután visszaindultam a szállásra, útközben ellőttem egy pár fotót az öbölben. A Kite-szörfösök nagyon megtetszettek. Egy ejtőernyő-szerű vitorlát tartottak a levegőben, és abba kapaszkodtak. Amikor fordultak, néha öt-hat méter magasra ia felrepültek. Ez nagyon izgalmas, jó lenne egyszer kipróbálni. Délután négyre beigérkeztem ismét elméleti előadásra, most már nem lóghatom el! Oda is mentem a kis gyakorló-ligetünkbe, de csak ketten voltak ott. Úgy látszik, lecsökkent a szavahihetőségem... Mindenesetre elkezdtünk beszélgetni, több kérdés volt a gyakorlásról is, meg a filozófiával kapcsolatban is, a legértelmesebb: "Miért van kannabiszos fejkendőd?" :-))). Na, azért voltak komolyabbak is, holnap ismét folytatjuk a beszélgetést.
Ötkor pránajámáztunk egy kicsit, majd Akarsini elkezdte a Wellyoga órát, én pedig megint a 2. sorozatot gyakoroltam három lánnyal. A délutáni órán is voltak vagy harmincan, egészen fegyelmezett a társaság jógaügyileg. Mire lefutott a gyakorlás, és éppen savászanába feküdtünk le, megjelentek Kristófék a Thaibox felszerelésekkel. Úgyhogy lenyomtunk még egy Thaibox edzést is. Lassan már minden izmom külön-külön fáj. Este megettük az ebédet és a vacsorát (cukkinis lecsó kuszkusszal és uborkasalátával, zöldbabos zöldségleves), és fél kilenckor még elindultunk a kikötőbe, hogy énekeljünk egy kis maha-mantrát a telihold (bocs, újhold) alkalmából. A buli igen jóra sikeredett, a téren többen lelkesen tapsolatak, és a végén táncra is kerekedtek egy páran. Eldöntöttük, hogy megismételjük csütörtök este. Peti annyira lelkes lett, hogy a végén még külön hip-hop iskolát tartott nekünk, és mindenkit meghívott fagyizni. A fagyiárus előadta a saját show-ját a fagyi-forgatással, és Gyurinak csinált fagyiból egy bohócot.
A maha-mantrától és a fagyitól annyira megmámorosodtunk, hogy kacarászva tántorogtunk haza. Most már lassan kezd összerázódni a csapat, és a helyen is jobban kiismerjük magunkat. Holnap újabb nap, úgyhogy zárom soraimat, kedves naplóm :-))).
Ma reggel 5-kor keltem, készülődtem a 6 órai indulásra a reggeli jógaórára. A csapat java része már beérkezett, de van, aki csak késő este vagy ma reggel. Harmincvalahányan indultunk a reggeli jógára, amit én körülbelül így is számítottam, hogy 61 emberből a felénél több egyszerre sohasem lesz jelen jógaórán. Fél hét körül odaértünk a szállodába, amelyikben a megbeszéltek ellenére nem pakolták ki a konferencia-termet, ahol a jógaóra lett volna. Mire nagy erőkkel nekiálltunk kihordani a székekket, asztalokat, felébredt a recepciós bácsi, és közölte, hogy pakuljunk vissza, mert egy másik teremben leszünk, és abban pedig koferencia lesz.
Az új terem még nagyobb volt, padlószőnyeges, viszont ment benne a klíma, és így majd szétfagytam az óra első felében. A második felében már megjött a technikus, és kikapcsolta a klímát. Így már jobb lett a hangulat, lassan minden technikai akadályt leküzdünk. A reggeli óra után a parkolóban Gyurival még nyomtunk egy kis köredzést, húzódzkodás, egykezes fekvőtámasz és egylábas guggolás formájában, majd irány a reggeli!
Gyümölcssaláta és csicseriborsós kifli várt, amiből be is laktunk. Reggeli után megkezdtük a görkori-tesztelést, Andinak és Timinek a lejtőn lefelé egy kicsit nehezen ment, de sík terepen már elboldogultak. Utána a parton még kipróbáltam a sznorkelt is, mert a lányom beküldött a vízbe, kincseket keresni. Vagy egy órát sikerült napoznom is a déli UV-tolásban, azután ebéd, majd elindultam a délutáni órára. Négytől tartottunk negyed óra pránajámát, majd Lovász Andi átvette az óratartást, ami elvileg csípőnyitó óra volt, de én inkább így oldalról nézve "Core Assault"-nak neveztem volna el. Közben én és három lány a 2. sorozatot nyomtuk oldalvást, és valahogy a nagy szél és nap miatt egy óra tíz perc alatt készen lettünk vele.
Utána megjött Kristóf és Banki, és elkezdtük a fight-edzést. Egészen szép közönségünk akadt a szálloda lakói és az arra járó nyaralók köréből. Jól esett az edzés, holnap folytatjuk azt is. Amikor holtfáradtan és farkaséhsen felkecmeregtünk a bázisra, rájöttem, hogy nekem a parton kellene lennem, mert beígértem, hogy elméleti előadást tartok a jógásoknak a parton. Úgy látszik, egy kicsit túlvállaltam magamat, mert a lányom meg azt követelte, hogy fagyizni menjek vele. Végül a család győzött a hivatás felett, a parton várakozók nem kicsi frusztrációjára. Én sem szeretek beígérni valamit, ha nem tartom be, de majd holnap bepótoljuk. Mindenesetre a mai napól ki is fáradtam, és egy kicsit meg is fájdult a fejem. Sebaj, holnap folytatjuk, még van öt teljes nap.
Kezdődik a jógatábor! A pénteki napunk már az indulás jegyében zajlott. Reggel két-három órát pakoltunk, azután elindultunk a repülőtérre. 13:25-kor indult a Malév-gép Splitbe, alig több, mint egy órás út volt. Eddig könnyen ment, gondoltam magamban, de utána kezdődtek az adriai-balkán-mediterrán kalandok. A reptérről jó hosszú taxiút volt a kikötőig. Ott a Supetarba induló kompra vettünk jegyet, de indulás előtt negyed órával mégis meggondoltuk magunkat, és úgy döntöttünk, hogy átváltjuk a jegyet a közvetlenül Bolba induló katamaránra, hogy ne kelljen a majd' 100 kilomóter széles Brac szigeten még a hegyek között csalinkázni. Rohanás a másik kikötőbe, teli hajó, ráadásul a fedélzetre sem engednek ki, úgyhogy a délutáni lemenő napsugarakban napozásnak egyelőre lőttek. A gyerek persze már nyűgös volt a vége felé, hiszen Splitből Bolba eljutni majdhogynem több ideig tartott, mint Budapestről Splitbe.
Mindegy, lényeg, hogy hat felé már átértünk a szigetre. Kocsival a szállásra, Gyuszkóék már itt vártak bennünket. Páran egy nappal előbb jöttünk, hopgy mindent el tudjunk rendezni, és felmérni a terepet, mire jön a társaság. A lányom jellemző módon azonnal a vízbe akart menni pancsikálni. Mi pedig lefigyeltük a partot, illetve megnéztük az ötcsillagos szállodát, amelyiknek a konferencia-termében a reggeli jógát tartjuk. Mintegy tíz perc sétára van a szállásainktól, ragyogó márvány padló, és remélem, hogy csak az aula légkondicionált, és nem fogunk szétfagyni a teremben.
A szálló előtt van egy nagy füves placc, vagy itt lesznek a délutáni órák, vagy lent a parton, a strandröplabda-pályán. Majd kiderül. A strandok elég jól ki vannak építve, még nem sikerült felfedezni az összeset. Estére a család már lefeküdt, mi meg kipróbáltunk egy pizzériát. Az articsókás nagyon király! Van ám itt éjszakai élet is rendesen, mulatoznak, karaokéznak a nyaralók. Amikor lefeküdtem, még majdnem éjfélig hallottam, ahogy valami társaság opera-áriákat énekelt.
Szombat reggel 7 óra, az első gyakorlásom Brac szigetén. Gyurival felmentünk az apartmanunk tetejére, csak úgy a pőre betonra leterítettük a matracot. A nap már fenn járt, de néhány fátyolfelhő incselkedett velem, és így nem tudtam rendesen izzadni gyakorlás közben. Azért jólesett átnyújtóztatni magunkat a félnapos utazás után. Tizenegy felé átcuccoltunk a másik apartmanba, ahol a főzés, evés stb. lesz. Lementem a gyerekkel egy kicsit a partra, természetesen a déli napsütésben. Jót kavicsoztunk, aztán vissza a szállásra. Elkezdtek beszállingózni a jógatáboros résztvevők, mindegyiket el kellett igazgatni a szállására, amit több-kevesebb elégedettséggel el is foglaltak. Mivel nem volt helyismeretünk előre, nem tudtuk felmérni, hogy melyik szállás milyen jellegű. Jövőre már jobban tudunk majd szervezni.
Délután gurultam még egyet a görkorimmal, és utána elindultunk a délutáni gyakorláshoz. A Grand Hotel Elaphus előti füves réten nyomtuk tizenhárman, akik ideértek rá. Egy jó kis átmozgatást csináltam, hogy a hosszú autóút után meggémberedett végtagokat mindenki át tudja mozgatni. Egyben fel is készítettem őket a másnap reggeli astangára egy másfél órás szettel. Utána volt még, aki fürdött, és volt, aki visszajött a szállásra tarhonyát enni uborkával. Lassan lepihenünk, készülni kell a holnapra.
Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:
"Astau: Kilégzésre hajoljunk előre. A kinyújtott bal lábunk ugyanúgy viselkedik, mint ahogyan a pascsimóttánászanában. Ahhoz, hogy a jobb lábunkat a bal combra helyezzük, kifelé forgattuk a combot. Amikor a pózban dolgozunk, akkor befelé forgatjuk azt. A befelé forgatás elősegítéséhez spicceljünk a jobb lábfejjel, és fordítsuk befelé. A befelé forgató izmok - a két hamstring (a semimembranosus és a semitendinosus), egy combközelítő (m. gracilis, vagyis karcsúizom), egy távolító (a kis farizom) és a combpólyafeszítő izom - mindannyian befelé húzzák a combcsontot a csípőízületbe. Ez pedig növelheti a feszültséget a térdben. Ennek ellensúlyozására engedjük a combcsontot kifelé és távolítsuk a csípőtől. Ez ellazítja a combközelítőket, aminek a fontosságát nem lehet túlhangsúlyozni.
Húzzuk tovább a térdet lefelé a föld felé, és kifelé oldalra. Az ideális szög a két comb között 40 fok körül van, a combcsont és a sípcsont hosszának arányától függően. A sarkunkkal a köldököt nyomjuk az egész póz során. Csak akkor érjük el a póz hatását, a lép és a máj tisztítását.
A vállakat fordítsuk merőlegesen a kinyújtott lábra, és tartsuk egyenlő távolságban a padlótól. A könyökeinket vigyük ki oldalra, és távolítsuk egymástól. Az ülőcsontokat nyomjuk bele a talajba, a farizmokat húzzuk szét. A fejtetőnkkel nyújtózkodjunk a lábaink felé, miközben a lapockáinkat húzzuk a csípő felé.. tartsuk ki öt légzésig.
Nava: Belégzésre emeljük a mellkast és egyenesítsük ki a bal karunkat. Kilégzésre vegyük ki a lábunkat a féllótuszból, és tegyük a kezünket a talajra.
Dasa: Belégzésre emeljük ki magunkat.
Ékádasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga dandászanába.
Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutya.
Trajódasa: Kilégzésre lefelé néző kutya.
Csaturdasa-vimsatihi: Ismételjük meg a pózt a bal oldalra is."
Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:
"3. Fázis: Húzzuk a sarkunkat a köldökünk felé. Ha a köldök felé tranzitálunk a féllótuszba tartva, akkor elősegítjük a térdízület biztonságos rögzítését.
4. Fázis: Most a jobb lábfejet helyezzük a bal csípőhajlatba. A jobb kezünkkel nyúljunk át a hátunk mögött, és fogjuk meg a nagylábujjunkat. A tenyerünk nézzen lefelé. Ha felfelé néz a tenyerünk, akkor túlzottan befelé fordulna a felkarunk, és meggörnyedne a vállunk. Ha nem tudjuk megfogni a lábujjunkat, az gyakran a jobb váll merevsége, vagyis a megrövidült kis mellizom miatt van. Ebben az esetben emeljük a jobb karunkat jó magasra, és nyújtsuk ki jobbra. Csavarjuk a karunkat befelé, hogy a tenyér hátrafelé nézzen. Nyúljunk jól hátra, és eresszük le a karunkat. Vigyük hátra és lefelé a vállunkat is, hogy ne maradjon görnyedt. menet közben lazítsuk el azt az izmot (a kis mellizmot), ami a vállat előrefelé mozdítja.
Ha még mindig nem érjük el a vállunkat, akkor szorgalmasan dolgozzunk a pársvóttánászanában, praszárita pádóttánászana Cben, Úrdhva-dhanurászanában, valamint a felfelé és lefelé néző kutyában. Ezek a pózok csökkentik a váll kötöttségét.
Ha képtelenek vagyunk elérni a lábujjunkat, akkor még nem állunk készen arra, hogy előredőljünk ebben a pózban. Ha a lábunk a combunkon van, és nem a csípőhajlatban, akkor az előrehajlításnál túlhúzhatjuk a szalagokat vagy megsérthetjük az ízfelszíneket.
Ehelyett dolgozzunk tovább a csípőnyitáson. Üljünk egyenesen és húzzuk a lábunkat tovább felfelé a bal kezünkkel, miközben aktívan nyújtjuk a bal lábunkat. Legyünk türelmesek. Sok egyéb póz segíthet a csípőízület és a combközelítő izmok lazításában. Utána képesek leszünk arra, hogy biztonságosan végrehajtsuk a pózt.
Ha sikerült megfogni a jobb lábat, akkor finoman vigyük kifelé a térdet, és nyomjuk a talaj felé. A bal kezünkkel előrenyúlunk és megfogjuk a bal lábfejünk külső oldalát. belégzésre emeljük a mellkast és nyújtsuk ki a bal kart. A csípők és a vállak legyenek merőlegesek a kinyújtott lábra."
A múlt heti intenzív edzésterv után ez a hét egy kicsit szellősebbre sikerült. Hétfőn Krisna-völgyben voltunk, Krisna születésnapját ünnepeltük, így ez jóga szempontból pihenőnapra sikerült. Kedden már tombolt bennem a jógahiány, úgyhogy a nagyszerű időjárásra való tekintettel (és mivel elfelejtettem matracot vinni magammal), úgy döntöttem, hogy gyakorlok egyet csak úgy "pőrén", simán a gyepen. Egész óra sikerült a gyakorlás és még le sem égtem, és nem kaptam napszúrást. Viszont csurom föld lettem. Megizzadni nem annnyira sikerült, mert a 36 fok ellenére fújdogált a szellő, és így elpárolgott az izzadság a testemről. Viszont lenyomtam egyben az 1-2. sorozatot.
Szerdán már Budapesten voltam, de a jógatábor előtti rohangászások miatt éppen hogy ötre sikerült odaérnem az Atma Budába. Éppen azon méltatlankodtam, hogy megint elbuktam a mai gyakorlásomat, amikor felsejlett előttem, hogy a mai Agni órát nem is én tartom, hanem Zsuzsi, aki jógaoktatóira jár, és most vizsgázik nálam. Szóval végignyomhattam a többiekkel az Agni-jóga órát, amit egészen megkedveltem mostanában. Múlt pénteken is csináltam, és most megint arra a következtetésre kellett jutnom, hogy az Agni sorozatnak rendkívül jó a terápiás hatása.
Míg az astanga gyakorlók közül többek panaszkodnak krónikus sérülésekre, addig az Agnira járók körében nem igazán hallottam erről. Sőt, az egész egy olyan élmény, mintha elmennél a szervizbe, szétszednének, és újra összeraknának. Közben az alkatrészeidet beáztatják egy jó meleg olajfürdőbe, hogy minden szennyeződés és feszültség kijöjjön belőle. Persze nem konkrétan olajról van szó, hanem inkább izzadságról, de a meleg számomra mindig is az anyaméh biztonságát és simogató szeretetét sugározta, amiben az ember el tud lazulni és az ajtón kívül tudja hagyni a napi gondjait.
A hosszú nyújtások lehetővé teszik azt, hogy az ember belelényegüljön a pózokba, és átérezze gyógyító hatásukat. Szóval nem csak, hogy biztonsággal gyakorolható az Agni sorozat, még kezdőbb és kevésbé rugalmas emberek számára is, hanem az esetlegesen jóga közben szerzett (pontosabban a jóga hatására felszínre került) sérüléseket is nagyon jól lehet enyhíteni vele.
Én mindig azt szoktam mondani, hogy az astanga-sorozatok mester-sorozatok, mert amikor öt légzésed van arra, hogy bemutass egy pózt, és utána egy szép vinyászával átreppenj a következőbe, akkor csak a saját begyakorolt profizmusodat tudod ezáltal bemutatni. Öt légzés nem elég arra, hogy igazán komoly fejlődést érjünk el a pózban.
Szóval amíg nem vagyunk a könnyed, szárnyaló profizmus szintjén, addig sokunknak az astanga-gyakorlás olyan, mint amikor a rabszolgák húzzák az uszályt a "Zúg a Volga" című képen. Ehhez jól jöhet kiegészítésként vagy kiegyensúlyozásként az Agni-jóga. Egyrészt az Agni abszolúte nem terheli a csuklót és a vállat (egyúttal persze nem is erősíti őket annyira), másrészt van benne sok hátrahajlítás, ami kiegyensúlyozza az egyes sorozat előrehajlításait. Harmadrészt., ha éppen tré a térdünk, akkor a féllábas pózokkal és az fapózzal, székpózzal, lábujjhegy-pózzal jól meg tudjuk erősíteni a térdízületünket.
Egyetlen hiányossága talán ennek a sorozatnak abban rejlik, hogy nincs benne annyi csípőnyitás, mint az astanga egyes sorozatában. Viszont ezáltal is kiegészítik egymást. A hosszabb kitartások viszont, ahogy a múltkor mondtam, jobb állóképességet adnak, és így az általános teljesítményünk astanga közben szintén javulni fog. Aki pedig úgy érzi, hogy nehézséget okoz neki a helyes légzés fenntartása a melegben, annak szintén ajánlható az Agni, ahol könnyebben rá tudunk szokni a helyes légzésre a pózokban, mivel valamivel kevesebb aerob mozgást végzünk közben.
Szóval mindenkinek ajánlom, hogy bátran generálozzon időnként vagy rendszeresen, mert végülis a célunk nem az, hogy a gyakorlásnak egy bizonyos külső formájához ragaszkodjunk, hanem az, hogy örömtelivé tegyük azt, és igazából érezzük a fejlődést. Az erős alapok lefektetésében pedig nekem is sokat segített az Agni, úgyhogy azt hiszem, időnkét vissza fogok térni én is a gyakorlásához. A képen pedig egyik fanatikus Agni-jóga oktatónk, Mr. Kowalsky látható, aki szeptembertől mér heti két órát tart az Atma Centerben, úgyhogy nála is lehet jelentkezni generálozásra. Rockzenészeknek kifejezetten ajánlott! :-).
Amíg nem voltak számítógépek, az emberek nem görnyedtek órákon keresztül a monitor előtt minden nap. Amióta van internet, azóta még szabadidejükben is egy csomóan ott ülnek előtte. Amióta pedig Facebook van, azóta egy csomóan ott szocializálnak. Ami önmagában nem lenne baj, de amikor a valódi életet, a valódi élményt váltja fel az online jelenlét, az már valahol nem természetes.
Én sohasem cserélnél fel a valódi jóga-órát egy virtuálisra, legalábbis akkor, ha van lehetőségem másokkal együtt jógázni. Persze van, aki olyan helyen lakik, vagy olyan az időbeosztása, hogy nem jut el az általa preferált órákra. Az ő számukra hasznos dolog lehet a virtuális jógaterem. Amerikában több ilyen is van, a Yogaglo-n például egészen komoly a vélaszték, de a Yogatoday sem rossz. Havi 3-4000 Ft-ért már akárhonnan, akármikor streamelheted a videókat és együtt gyakorolhatsz a legmenőbb oktatókkal (feltéve, ha van szélessávú interneted, ami még egy ötössel megdobja a bulit).
Itthon is vannak hasonló kezdeményezések, például a Fitvideo, amelynek lassacskán bővülő jógaóra-anyagát én magam jegyzem. Előnyök: otthon vagy útközben jógázhatsz, amikor te akarsz, vagy akár többen is nyomhatjátok egyszerre. Hátrányok: nincs igazítás, csak az utasítások követésével tudsz előbbre jutni, és ha egyedül vagy, akkor sok minden eltérítheti a figyelmedet (legalábbis nekem el szokta, ha otthon jógázom), és nincs plusz motiváció - vagy meggyőzöd az elmédet, hogy márpedig gyakorolsz, vagy nem.
A magyar ember persze egyből azt nézi, hogy mi van ingyen. Ha nem vagy válogatós, és amúgy is bent van a net a lakásodban, akkor már a Youtube-on is találsz teljes jógaórákat, teljesen ingyen. Ha pedig nem zavarja a lelkiismeretedet a jogdíj kérdése, akkor ott a torrent, amelyről több száz jógás videót le lehet húzni, köztük több tucat astangásat is. Az igazat megvallva én nem is ismerek olyan komoly astanga-gyakorlót, akinek ne lenne meg otthon az összes David Swenson, Kino, Sharath és John Scott-videó. És nagyon sokan úgy kezdtük az astanga-gyakorlásunkat is, hogy ezeket néztük, aztán próbáltuk csinálni.
Én magam mindig szeretem azért azt a plusz inspirációt, pontosítást, amit egy órán vagy workshopon kapok, amikor személyesen gyakorlok egy tanárral. Bár az astanga nagy hangsúlyt fektet az egyéni gyakorlásra is, vagyis ha megtanultad a sorozatot, akkor nem függsz a nettől, géptől, tanártól, helyzettől, körülménytől, csak kigurítod a matracodat és gyakorolsz (egyes hardcore ashangásoknak még matrac sem kell hozzá). Van, aki a strandon gyakorol, van, aki egy parkban, vagy egy vízesésben, vagy egy szikla tetején, esetleg barlangban, vagy sátorban, ha hidegebb van. Van, aki a háztetőn, van, aki az irodájában, vagy a szállodai szobájában. A lehetőségek szinte végtelenek.
Ha valaki úgy érzi, hogy az segíti a gyakorlását (legyen szó akár astangáról, akár bármilyen más jógáról), hogy közben a számítógépe képernyőjét bámulja, az tegye nyugodtan, csak tényleg arra érdemes odafigyelni, hogy a túlzott gép-függés ne tegyen minket beszűkültté az emberi kapcsolatainkban. Én sokszor éreztem azt, hogy ha valakivel együtt gyakorolok, akkor milyen mély kapcsolat alakul ki köztünk, pedig egymásra sem nézünk esetleg közben. nekem a jóga elsődlegesen egy társas dolog, és nem az elmém magányában gyakorolt, félrehúzódó önmegvalósítási folyamat. Persze bárhogy jobb jógázni, mint sehogy, szóval tegyük meg, amit kell, ahhoz, hogy meg is történjen az a gyakorlás. "Aki nyavalyog, de nem változtat, annak még nem fáj eléggé." Szóval mindenkinek kívánom, hogy valahogy jusson el a "Jógázni kéne, mert már leszakad a derekam" állapotból a "Jajj de jól esett ez a mai gyakorlás!" állapotába.
Tegnap megvolt a nagy Mantra-Jóga-Piknik a Margitszigeten. Jó kis hippi-esemény volt. Én az elsők között értem oda, utána kezdtek szállingózni a jógások meg az akrósok, és végül a zenészek is befutottak. Nekem valamennyire az első Sziget-fesztivál hangulatát idézte, amikor még ingyenes volt minden, kivonultunk a Hajógyárira és ugyanúgy énekeltük a Hare Krisnát, mint most a Sambandha együttes tagjai.
Ezen kívül a jövő heti jógatáborra is mintegy bemelegítő buli volt ez a szabadtéri jógázás. Egyrészt ott is szabadban lesznek a délutáni órák, másrészt ott is kb 50-60 fő részvételével, harmadrészt a jógatáborosok közül is többen jöttek már erre az astanga-órára is.
Négykor Om-mal és az Astanga-mantrákkal kezdtük, utána jöttek a napüdvözletek. Én a napon voltam, a társaság többsége árnyékban. Volt, aki még életében nem astangázott, de kitartóan próbáltak igazodni a rutinosabb versenyzőkhöz, és a jó hír az, hogy senki sem adta fel a felénél, hanem eltökélten végigcsinálták, és még jó páran becsatlakoztak menet közben is.
Közben mellettünk szólt a Hare Krisna, majd később a Sattva Sound System lendült bele a különböző szent mantrák éneklésébe. A háttérben Bálinték tartottak egy kontakt-jógát, illetve Vitai Kati is tartott egy hatha-foglalkozást. Amikor mi befejeztük, még az asramosok kezdtek bele egy jógaórába, mi pedig különböző akrós trükköket próbálgattunk Eszter és Gergő vezetésével. Szóval jó volt a hangulat, aki akart, az jógázott, aki akart, az énekelt, és aki akart, az mindkettőt csinálta. És volt, aki csak heverészett, vagy nézelődött, vagy elvegyült a margitszigeti rét rendszeres napozó-frizbiző közönsége között.
Többen hiányolták a szabadtéri órákat, amiket tavaly a Millenárison tartottunk. Most legalább egy óra erejéig ezt is bepótoltuk, csak hogy emlékezetes maradjon a nyár. Remélem, jövőre is lesz ilyen rendezvény. Én hét felé hazaindultam görkorival, hiszen hétfőn kora hajnalban már Krisna-völgybe kellett indulnunk, Krisna születésnapjára. Jövő héten még néhány nap Budapesten, aztán irány a horvát tengerpart!
Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:
"Ardha-baddha-padma-pascsimóttánászana
Előrehajlítás kötött féllótusszal
Dristi: lábujjak
Az ardha-baddha-padma-pascsimóttánászanával az ászanák új ciklusa kezdődik, amelyekben az előrehajlítást csípőcsavarással kombináljuk. Az egyes sorozat főként erre a két témára épül.
Ezek a pózok leföldelnek és segítenek megtalálni a gyökereinket, és megalapozzák a lélegzetelállítóbb pózokat, például a hátrahajlítást, a lábat-a-nyak-mögé pózokat és a kartámaszokat, amelyek a második és a haladó sorozatokban vannak. Jógikus szempontból az alapot megfelelően kell kialakítani, mielőtt a haladóbb gyakorlásra rátérnénk.
A forgatás módozatai
A következő öt póz megalapozza a combcsont forgatásának módozatait az egyes sorozathoz. A mag, amit itt elvetettünk, az olyan összetett pózok végrehajtásában hozhatja meg a gyümölcsét, mint a múlabandhászana (a legextrémebb befelé forgatás) és a kandászana (a legextrémebb kifelé forgatás). A forgatás a következő módokon történik:
Ardha baddha padma pascsimóttánászana - mediális forgatás
Triang mukhaékapáda pascsimóttánászana - laterális forgatás
Dzsánusírsászana A - mediális forgatás
Dzsánusírsászana B - laterális forgatás
Dzsánusírsászana C - mediális forgatás
Ez a combcsont-forgatási irány arra vonatkozik, amikor már a pózban vagyunk. Ahhoz, hogy felvegyük a pózt, ellentétes irányú forgatást kell végrehajtani. Amikor ilyen módon hajtjuk végre a forgatást, akkor a sorozat nagyobb kihívást jelentő pózai (például a marícsjászana D és a baddhakónászana) könnyebben végrehajthatók lesznek.
Szapta: Belégzésre ugorjunk ülő helyzetbe, és nyújtsuk ki a lábainkat. Egy tapasztalt gyakorló egy légzésre fel tudja venni a pózt. A precizitás és a biztonság kedvéért ezt a meglehetősen összetett mozgást le fogjuk bontani különböző fázisokra, mint ahogyan az álló féllótusznál (ardha-baddha-padmóttánászana) tettük.
1. fázis: Dandászanában ülve, hajlítsuk be a jobb térdünket, egészen addig, amíg a jobb sarkunk a jobb fenekünkhöz nem ér. Ha ez nem megy, akkor minden nap gyakoroljuk a vírászanát és a szupta vírászanát.
2. fázis: Innen forgassuk a jobb combunkat kifelé, amíg a jobb térdünk a földre nem ér. A combok között hozzunk létre 90 fokos szöget. Spicceljünk a jobb lábfejjel és a sarkunkat nyomjuk bele a jobb lágyékba, vagy amilyen közel csak tudjuk hozzá. Most a dzsánusírsászana A pozícióban vagyunk. Ha ezen a pózon keresztül vesszük fel a féllótuszt, az felkészti a combközelítő izmokat a gyakorlatra. A lótusz és féllótusz pózok esetében a belső combközelítő izmok jelentik a legfőbb akadályt. Ez a módszer maximális nyitottságot eredményez még a kezdők esetében is. Kezdőknek nem ajánlott, hogy egyből behúzzák a lábukat a pózba, anélkül, hogy előtte megnyújtanák a combközelítő izmokat. A mozdulatot többször is meg lehet ismételni a kívánt hatás elérése érdekében."
Megjegyzések: A mediális és laterális forgatások hozzárendelése az egyes dzsánusírsászanákhoz nekem kissé erőltetettnek tűnik. Ezekben a pózokban, főleg a múlabandhászanban és a kandászanában, főként a lábszárcsont fordul, és a comb csak minimálisan. Nekem a különböző dzsánusírsászanákban inkább a törzs-csavarás a hangsúlyos, és nem a comb-forgatás, bár lehet, hogy a kötöttebb csípővel rendelkezőknek azzal is gondjai vannak.
Pénteken lemértem egy Agni-jóga órát a Wahoo pulzusmérőmmel, 1150 kalória volt 98 perc alatt. Egy kétórás Hot Ashtangát korábban mértem le, ott kb. 1400 kalória égett el. A pulzus mindkettő óra alatt nagyjából a zsírégető tartományban maradt. Szóval nincs olyan nagy különbség a két óra intenzitása között, csak másképp hatnak a sorozatok.
Az Agni órán 21 légzésig tartjuk ki a pózokat, ami főleg az állóképességet növeli, és lehetőséget ad arra, hogy jobban "belelazuljunk" a pózba, vagy talán a pózzal való azonosulás találóbb kifejezés, mert a legtöbb ászanában igenis tudatosan kell dolgoztatni egy csomó izmot, és még azoknak az izmoknak az esetében is, amelyek éppen nyúlnak, azt érezzük, hogy dolgoznak. Aki rendszeresen csak astangázik, annak nehezére is szokott esni az ászanák hosszabb kitartása, pedig nagyon hasznos dolog. Az Agni sorozat igazán terápiás hatású, ha lesérültünk, plusz kíméli a térdünket és a vállunkat is. A derékfájdalmakra is nagyon jó hatással van.
Az astanga órán viszont többet dolgozunk vállra és felsőtestre, és sokkal több a csípőnyitás is. A napüdvözletek és a vinyászák miatt talán időnként magasabbra emelkedik a pulzus, mint az Agni közben, de szerintem elsősorban ez is tudatos légzés és a hőmérséklet kérdése. Ha ugyanazt a gyakorlatsort normál hőmérsékleten csináljuk végig, akkor a kalória-felhasználás majdnem a fele annak, mint amikor 36 fokos teremben végezzük. A magasabb páratartalom is növeli a szubjektív hőérzetet, mivel az izzadság nehezebben párolog el a bőrről, és többet választ ki a szervezet. A Hot Ashtangán kicsit alacsonyabban tartjuk a hőmérsékletet, 32-34 fok között, mivel itt a mozgás aerob jellegűbb, aktívabb, mint az Agni hosszú kitartásaiban. A vázizmok mozgása plusz hőt generál, de mindkettő esetében a légzés a legfontosabb.
Többen panaszkodnak arra, hogy melegben nem tudnak megfelelően lélegezni. Én ezt inkább úgy fejezném ki, hogy hozzászoktak a könnyebb lélegzetvételhez, ami az alacsonyabb hőmérséklettel, kevesebb izzadással, és kevesebb energiafelhasználással jár. Amikor a szervezetük bekerül a melegbe, akkor rájönnek, hogy nincsenek felkészülve a másfél-kétszeres igénybevételre, ami ilyenkor a szívre hárul. Tehát valóban nehezebb megfelelően lélegezni melegben, mint hidegben, de ez plusz edzettséget biztosít a szívnek, és kevesebb plusz kardió-terhelésre (futás, spinning stb.) van szükség a szív egészséges kondíciójának fenntartásához.
A jóga sajátossága eleve az, hogy mindvégig az orrunkon keresztül lélegzünk, és így kevesebb oxigén jut a tüdőbe, mintha a szánkon keresztül kapkodnánk a levegőt. Ugyanakkor az izmok olyan mennyiségű oxigént igényelnek, hogy a szervezet gázcseréje nagyon hatékonnyá válik. Ez méregteleníti és megfiatalítja a sejteket. A meleggel még egy lapáttal ráteszünk minderre, és azok, akik melegben szépen végig tudják csinálni a sorozatot, normál hőfokon még kevésbé fáradnak el.
A túlterheléses edzést sok sportágban használják, hogy javítsák a szervezet oxigén-felvevő képességét, és ugyanakkor csökkentsék az oxidatív stresszt, ezáltal lerövidítve az edzés utáni regenerációs időszakot. Vannak, akik magaslati edzőtáborokat csinálnak, vagy levegőszűrős maszkban végeznek kardió edzést, hogy a szívük és a tüdejük megerősödjön. Esküszöm, egyszer én is kipróbálok egy ilyen maszkot! Jól néznék ki benne jógaórán, mi? Azt is minden sportoló tudja, hogy ha izzasztó ruhát vesz fel, ami megakadályozza az izzadság elpárolgását a bőrfelszínről, akkor növekszik a kalória-felhasználás és a zsírégetés üteme is. A folyadékot természetesen vissza kell pótolni ilyenkor.
A renegeráció felgyorsulását én is sok esetben tapasztaltam. Amikor normál hőmérsékleten gyakorlok, az izmaim általában sokkal jobban "beállnak", megreked bennük a tejsav, és másnap sokkal merevebbek, fájdalmasabbak. A sérülések is fele annyi idő alatt regenerálódnak, amikor melegben gyakorolunk, ezt is többször tapasztaltam. Persze ez csak egy a sok tényező közül, mert ha például az étrendünk tápanyag-hiányos, akkor a szervezet energia-tartalékai hamar kimerülnek, és nem fogjuk azt érezni, hogy feltöltődünk a jóga-gyakorlás által. Tehát mindenkinek tudatosan kell kiválasztania a gyakorlás körülményeit és minden más tényezőt, hogy az életkorának, egészségi állapotának, testalkatának legmegfelelőbb eredményeket kapja a jóga gyakorlásából.
Találtam egy linket, ahol a blogíró felsorolja az egyes jóga-órák alatt elégetett kalória-mennyiségeket. Az astangára és a power jógára 300 kalóriát ír, a vinyászára 450-et. Hát ez elég kevéskének tűnik, én még egy normál hőfokos gyakorlás alatt is elégetek 8-900 kalóriát. A Hot jógára 500-1200-at ír, ez már helyénvalónak tűnik. A Hot Ashtanga talán még ennél is magasabb egy picivel, de nem olyan jelentős a különbség. Szóval mindenki megtalálhatja a számára legvonzóbb kihívást, és ne feledjük - hot vagy nem hot, a legfontosabb dolog a tudatos, mély légzés.
Mostanában sokat mozgok. Mondjuk ez nem újdonság, mert fokozatosan alakult ki. A napi egy gyakorlás és a két jógaóra megtartása már évek óta rendszeres napi rutin. Ehhez jött még az utóbbi évben lassacskán heti két thaibox edzés, az Antigravity, és a legújabb a Beast Training. Nyilván az ilyen mennyiségű mozgást nem javaslom mindenkinek napi rutinra, az egy jógaóra tökéletesen megfelel, hacsak nem szeretné valaki kipróbálni, hogy meddig tudja fejleszteni a kondícióját.
Azt is mondhatnánk, hogy edzásmániában szenvedek, végülis mindenben szélsőséges voltam mindig is. Egyelőre jólesik, még regenerálódni is sikerül egyik napról a másikra. Ha túledzeném magamat, akkor az nem lenne jó érzés, és biztos, hogy gyakori sérülések kísérnének utamon. Szerencsére mostanában elkerülnek a sérülések, és oda is figyelek arra, hogy mindent helyesen csináljak. Az étkezés és az étrend-kiegészítés nem mindegy ilyen terhelés mellett, valamint pihenni sem árt néha.
A mólt hét második felében a jógára koncentráltam, mert Manju workshopján voltam délelőttönként. Felsejlett bennem a nosztalgia, hogy milyen hajlékony voltam egy évvel ezelőtt, ugyanis a sok plusz edzés következtében, ahogy írtam is a napokban, némileg bekötött a csípőm, és a vállam is egy kicsit nagyobb, szóval a szuptakúrmászana valamivel nehezebben megy, mint régen. Dehát ez is egy kihívás, hogy a plusz erőt hogyan tudom plusz hajlékonysággal kiegyensúlyozni, és végre megszilárdulni az első három sorozat gyakorlásában.
Az izomtömeg növelése rendkívül hátrányos egy jógás számára, főleg, ha hirtelen következik be. Mondjuk ez általános esetben nem fenyeget, csak ha valaki brutális súlyzós edzéseket végez és több száz gramm fehérjeport fogyaszt naponta. Viszont az izmok erősödése és a méretük növekedése együttesen jócskán meg tudja nehezíteni egyes jóga-pózok végrehajtását. Szóval a jógában a vékony, kompakt, de erős izmok az előnyösek, amikkel jól tudjuk végezni a nehezebb kartámaszokat és hasonló dolgokat is. Ehhez a saját testsúlyos gyakorlatok, és a lengő alátámasztásos gyakorlatok (pl. TRX vagy gyűrű) a legjobbak. Ez utóbbiak nagyon jól erősítik a core-izmokat, valamint a test koordinációs képességét is javítják.
Némi kardió sem árt, mert a pulzus-méréseim alapján az Agni és a Hot Ashtanga is enyhe aerob mozgásnak tekinthetők. A futást nem szeretem annyira, úgyhogy az ugrókötél, zsákolás, görkori és evezés biztosítják a számomra a kardió terhelést. A jóga pedig ezért jobb mindennél, mert a légzés van a fókuszban. Ha meg tudjuk tartani a koncentrált, tudatos, mély légzést a gyakorlásunk alatt (ami főleg a melegben jelent kihívást a normál hőmérséklethez képest), akkor a gyakorlás többszörösen hatékonyabb lesz, mintha összevissza lélegeznénk és csak az izommunkára figyelnénk. Semelyik másik mozgásnál nem lehet ilyen mértékű fókuszt fenntartani a légzésen, mint a jógában.
Egyesek nem szeretnek melegben jógázni, ami elfogadható. A melegben történő izzadás valóban több munkát ró a szívre, ami azt jelenti, hogy az energia-felhasználás és a kalória-égetés is majdnem a kétszerese. Ugyanis a szervezetnek oxigént kell szállítania a sejtekbe, hogy végre tudják hajtani az izom-munkát, de az izomrostok mellett a sejtmembránok is dolgoznak, mivel kiválasztják az izzadságot a sejtfalakon keresztül. Vagyis egy melegben végrehajtott jógaóra kétszeresen megemeli az alapanyagcserét és hosszabb ideig fenn is tartja a normál jógához képest.
Persze oda kell figyelni az esetleges hátrányokra is. Ha valaki túlmelegszik és rosszul lesz, akkor nem szabad tovább a melegben maradnia. Az izzadsággal eltávozó elektrolitokat is érdemes pótolni, hogy meggyorsítsuk a regenerációt. Érdekesen alakul az én testem anyagcseréje is. tegnap lemértem egy agni-órát, 1150 kalória volt. Ilyenkor annyit szoktam izzadni, hogy a matracom körül is áll a víz. Szerintem 4-5 liter víz távozik a szervezetemből gyakorlás közben. És meg is iszom közben 2-3 liter vizet. Összességében valószínűleg annyi vizet iszom egy nap, amennyit kiizzadok, de nem mértem pontos testvíz-százalékokat. Mindenesetre úgy érzem, hogy ez jót tesz a veséimnek és a nyirok-keringésemnek.
A másik a kalória. Napi egy edzés és egy gyakorlás kb. 2500-3000 kalória. Ehhez jön még a két óra megtartása. Azt nem mértem le, de 1000 biztos megvan. Napközben még egy kis görkori, és a kb 2000 kalóriás alapanyagcsere, vagyis alsó hangon napi 5-6000 kalória fogy. Ez a nehéz fizikai munkások és az élsportolók felhasználása körülbelül. nem dicsekvésből mondom, csak hogy ez van. Ennyi kalóriát biztos, hogy nem fogyasztok egy nap, bár háromszor étkezem egy nap. Szerintem az étkezésem maximum 2-3000 kalória lehet egy nap. Szóval lassan el kellene fogynom teljesen, de nem ez történik. A szervezetem beállt egy 65-66 kilós egyensúlyra, és nagyjából ez állandósult. Ennél lejjebb csak szigorú kalóriadeficites diétával tudnék lemenni, igaz, hogy pár nap alatt meglenne. Szóval itt valami titok lappang. Vagy a jóga annyira hatékonnyá teszi az energia-felhasználásomat, hogy ennyi táplálék is elég, vagy nem tudom, honnan jön ez a plusz energia.
Szerdán például thaibox-szal kezdtem, utána Antiravity-re mentünk, kb egy órát gurultam a városban. Délután egy kis gyakorlás volt csak, és a két óra. A hát amúgy is erős volt, két Beast Traininggel és két Thaibox-szal. Ma pihenőnap van, úgyhogy a strandon úszok egy órácskát gyorsban, húzódzkodom egy kicsit és napozás közben jógázgatok. Holnap a Margisztigeten jógapiknikezünk. Jövő hét egy kicsit lazább lesz, aztán a jógatáborban Horvátországban megint belehúzunk.
Aki mozgásszegény életmódot él, az általában egy jógaórától is ki szokott feküdni, és másnap mindene fáj. Szerintem, ha egészségesek akarunk lenni, és valóban jól akarjuk érezni magunkat a bőrünkben, akkor legalább annyi mozgást be kell iktatni minden nap, hogy egy (atmás) jógaórát végig tudjunk csinálni gond nélkül. Aki pedig még nem látta a Best Training-videómat, annak itt van:
A védikus kultúrában nagy hagyománya van a zenének, mert úgy tartják, hogy a hallás a közvetlen kapu a lélekhez. A védikus mantrák tudománya is ezen alapul, hiszen a rendszeres éneklésükkel, legyen az akár az Óm, a Hare Krisna vagy bármelyik másik mantra, képesek vagyunk megnyitni, módosítani a tudatunkat, és átlépni az észlelés más dimenzióiba.
Jóga gyakorlás közben a légzésünkre szoktunk figyelni, és a ki-be légzés is egy mantrát hoz létre, a szó-ham mantrát. Belégzésnél szóóóóóó-hangot hozunk létre, ami azt jelenti, hogy "Az" vagy "Ő", és ilyenkor fogadjuk be mindazt az energiát, pránát, benyomást stb., amit Isten ad nekünk. Kilégzésnél a Ham mantrát hozzuk létre, ami azt jenelti, hogy "Én", és ezáltal adjuk át magunkat Istennek és a teremtésének.
Az Agni órán szoktunk relaxációs, meditációs zenéket betenni, és közben ászanázunk. Olyanokat használok, amikben nem nagyon van ének, és ütős hangszerek. A többi órán nem nagyon használunk zenét, mert például Iyengar és Bikram is azt mondta, hogy ne legyen zene, mivel az elvonja a figyelmünket a légzésről. Indiában maximum a külső zajok hallatszanak be óra közben, beszéd, madarak rikácsolása, autódudák stb. Ott nem nagyon találkoztam még zenével jógaóra közben.
Amikor a Manju workshopon voltunk, érdekes élmény volt, hogy a mysore gyakorlás közben zenét tett be. Először Krishnadas ment, aztán valami hip-hop, a többi napokon pedig szitár-rágák és védikus mantrák váltogatták egymást. Egyszer még valam jazz-zenét is betett. Engem nem zavar a zene, én metálra is tudok jógázni, vagy éppen trance zenére.
Ha otthon gyakorolunk, akkor ránk van bízva a választás a zenét és a hangerőt illetően, csak a szomszédok ki ne bukjanak! Szerintem minden mehet, amitől úgy érezzük, hogy növeli az odafigyelésünket. De a csend se rossz. Élő zenére még nem jógáztam, de mindig kell lennie egy első alkalomnak, és most vasárnap lesz a napja, hogy élő zenés mantra-kommandó kíséretében fogunk jógázni a Margit-szigeten. A végére bedig egy kis Siva-dance-mix:
A múlt heti blogbejegyzés óta mindenki azt gondolja, hogy nem szeretem Baktai Ádámot. Pedig erről szó sincs, meg is írtam neki a kommentekben. A cikkbeli megnyilvánulását (legalábbis amihez a nevét adta) nem tartottam megfelelőnek és konstruktívnak, sőt, megalapozottnak sem. Azt, hogy ez menniyben volt az újságíró megnyilatkozása, azt mindenki döntse el önmaga. Tény az, hogy Ádám jógaoktatói munkásságát sem minősítettem, mivel életemben nem voltam még az óráján, és szóbeszédek alapján nem szoktam véleményt megfogalmazni. Még annak is eljöhet az ideje, never say never :-).
Bikram-jóga órán sem voltam még, ha majd elmegyek, akkor nyilván írok róla blogbejegyzést, de az is csak a személyes benyomásaimat fogja tartalmazni, olyanokra nem szoktam vállalkozni, hogy egy irányzatot beleminősítsek a jó vagy a rossz kategóriába. Visszatérve Ádám munkásságára, éppen a fenti kardcsörtetést követően akadt meg a szemem egy blogbejegyzésén, aminek a témája ugyan nem a jóga, hanem a védikus asztrológia. Jómagam is több, mint tíz évig tanultam, tanítottam és gyakoroltam a védikus asztrológiát, és manapság is készítek horoszkóp-elemzéseket. De a mundán asztrológia, amely egész népek, országok, a világ sorsának alakulásával foglalkozik, mindig is meghaladta képességeimet.
A fenti kis cikkben Ádám a közelmúlt és a közeljövő várható eseményeit elemzi a védikus asztrológia szemszögéből, és elismerésemet kell, hogy kifejezzem, mert találóan és reálisan közelíti meg a kérdést. Bár sohasem vallottam asztrológia-függőnek magamat, és az embereket is mindig arra tanítom, hogy ne a csillagokat okolják az életük történéseiért, az előrejelzés mindig hasznos, mert utat, lehetőségeket mutat, és ehhez tudjuk mérni az erőfeszítéseinket és a várható eredményeket.
Mostanában pedig főleg jógás hangulatban vagyok, aminek ugye az az üzenete, hogy nem kell annyira aggódni azon, hogy mi fog történni, a jó idők és a rossz idők úgyis változnak, és a jógi egy ezektől a változó körülményektől független belső valóságot keres, amely az élethez való viszonyában, a saját gyakorlásának minden körülmények között történő fenntartásában, és a jógiban kialakuló megingathatatlan erkölcsi értékrendben is megnyilvánul. Vagyis a jógi sohasem esik kétségbe.
Másfelől nagyon nem szeretem a megalapozatlan riogatást vagy a valóságtól elrugaszkodott ezoterikus álomszövést. Összességében az anyagi világ nem olyan rossz és kaotikus hely, mint amennyire egyesek beállítják, vagyis még sokkal rosszabb is lehetne. Ugyanakkor nem is a földre szállt paradicsom, ahol megvilágosodott fénylények árasztják magukból az univerzális szeretetet és a gyógyító energiát. Bárcsak így lenne!
Visszatérve a jóslatra, Ádám egy ritka együttállásra hívta fel a figyelmet augusztus 17-re, azaz tegnapra. Nem tudom, hogy történt-e valami rendkívüli politikai fordulat, a közel-keleti zavargásokon, Obama gazdaság-stabilizáló erőlködésén és az EU-tagállamok agonizálásán túl. A következő nehéz időszakot szeptember 3-5-re mondja, amikor gondolom ismét az egekbe szökik a svájci frank. Azért valahogy csak túléljük ezt is, végül is a jógik is barlangban laknak, vagy a fa alatt... 2012 végéig mondja a nehéz időszakot, és valóban én is reménykedem benne, hogy utána mér egy kicsit fel tudunk lélegezni, és mindenki beleilleszkedik egy új, valamelyest modernizált és áramvonalasított életrendbe.
A válságok mindig akkor jelennek meg az emberiség életében, amikor az emberek vágyai, igényei, szükségletei a legjobban elrugaszkodnak a reális lehetőségektől, illetve az erőfeszítéstől, amit hajlandóak megtenni a céljaik eléréséért. Ilyenkor a válság megoldását a vágyak átütemezése és az erőfeszítések hozzáigazítása szokta meghozni. Vagyis keményebben kell dolgozni, és kevesebbe is be kell érni. És aki nem hajlandó meglépni ezt a lépést, annak a helyébe jönnek majd olyanok, akik így gondolkodnak, és ők fogják meghatározni a világ sorsának további alakulását.
A jóga tanításai között mindezek az elvek jelen vannak. A szükségtelen anyagi javakról való lemondás egy csapásra megoldaná a világ gazdasági, környezeti és társadalmi feszültségeinek java részét. A koncentrált erőfeszítés és a céljaink reális meghatározása nem csak eredményesebbé teszi az életünket, de az életminőségünket is jelentősen javítja. A jógi belül keresi a boldogságot, és amikor megtalálja, akkor mások életét is képes jobbá tenni. Nem kényszerít rá semmit a világra, de mégis a szeretet, megértés és az elfogadás fáklyáját hordozza.
A PEACE LOVE YOGA logóra mostanában találtam rá, és ez valahogy összekapcsolódott a vasárnapi spontán jóga-megmozdulással, ahol egyébként én is és Ádám is fogunk oktatni, miközben a háttérben védikus mantrák és szeretet-himnuszok zengenek. Ha tehetitek, gyertek el ti is, hogy együtt ünnepeljük mindazt, ami pozitív, és előbbre viszi az emberiséget.
Az örök ellentmondás, ezennel Lucas Rockwood megfogalmazásában (és a végén az én gondolataimmal kiegészítve).
"Lehetséges az, hogy valaki erős is legyen, meg hajlékony is?
Igen, de sok erőfeszítésbe kerül. Ugyanis az erő és a hajlékonyság a jóga jangja és jinje. Ha valaki például futómániás, akkor elképzelhető, hogy a hamstringje és a vádlija kötött, és valószínűleg a csípője is. Ez nem szükségszerű, de általában így van.
Megmondom, hogy miért. Mert általában túlhangsúlyozzuk a Jang-gyakorlatokat (futás, erősítés, bringa), vagy néha ellenkezőleg, a Jin-gyakorlatokat (mély nyújtások, meditáció).
Az egyensúly lehetséges, de ezt célként kell kitűzni. Elmondom, hogy miért hozakodtam most ezzel elő: A kezdő jógások gyakran megkérdezik, hogy abbahagyják-e a futást vagy súlyzózást vagy más sportokat, ha fejlődni akarnak a jógában. Személy szerint azt gondolom, hogy ez őrültség. Ha kedveled a jang-sportokat, akkor soha ne add fel őket! A fizikai aktivitás olyan erőteljes hatással van a fizikai és a mentális egészségünkre is, hogy sohasem korlátoznám magamat (persze ha nincs sérülés), csak azért, mert az könnyebbé teszi a jógaóra végzését.
De persze ez igaz. Ha testépítő vagy, akkor komolyan meg kell küzdened a hajlékonysággal. nem tudod kikerülni. A súlyok emelgetése a lehető legjangabb tevékenység, és legalább 2:1 arányban kell mellétenni a nyújtást, ha ki akarjuk egyensúlyozni. Szóval az egyensúly a cél, és kedveled a jang-tevékenységeket, akkor mitévő légy?
Itt a recept:
1. Minden 60 perc jang-tevékenység után végezz 15 perc mély nyújtást, ami akkor az ideális, amikor nagyon jól be vagy melegedve.
2. Derítsd ki, hogy melyik testrészed merevedik be a legjobban a jang-gyakorlástól (a vállak a tenisztől, a hamstringek a futástól stb. és mindig tudatosan hangsúlyozd azoknak a területeknek a nyújtását.
3. Biztosítsd, hogy nem veszíted el a hajlékonyságodat. Emlékezz rá, hogy az erővel ellentétben, a hajlékonyság nem tűnik el saját magától. Az ismétlődő jang-tevékenység, vagy a gyakorlás hiánya az, ami lecsökkenti a hajlékonyságodat, ezért mindig oda kell rá figyelni, ha fenn akarjuk tartani, vagy fejleszteni akarjuk."
Nos, mostanában én is több erősítő edzést végzek, 1000-1500 kalóriás Thaibox meg funkcionális edzés hetente többször. Azt tapasztaltam, hogy ennek következtében tényleg némileg visszaköt az ember, ahhoz képest, mintha minden nap csak jógáznék. A belső combizmaim némileg bekötöttek, plusz a vállam is talán vastagabb. Ez főleg az összecsomagolós pózokban érezhető (szuptakúrmászana, garbhapindászana stb.).
Ilyenkor tényleg nincs más megoldás, mint amit Lucas mond, hogy még többet kell koncentrálni a nyújtásra. Én megtartom az 1:1 arányt, vagyis ugyanannyit jógázom, mint amennyit más edzést végzek, vagy inkább többet. A másik érdekes megállapításom, az astangával kapcsolatban, hogy az erősítő ezdés nem járul hozzá annyi plusszal a gyakorláshoz, mint amennyi mínusszal, vagyis plusz munkát csinálunk magunknak, ahelyett, hogy megkönnyítenénk az előrehaladásunkat az astangában. Maga a sorozatok gyakorlása általában elég ahhoz, hogy az erőt és a hajlékonyságot is harmonikusan tudjuk fejleszteni. Esetleg ha valakinek nehéz pl. a csaturanga, akkor csinálhat rávezető gyakorlatokat vagy kitarthatja tovább az egyes pózokat, mint például amiket az Iron jógán végzünk.
Az izomtömeg növelése pedig végképp nem előnyös az astanga-gyakorláshoz. Itt inkább a kompakt, erős, szívós, hatékony izmokkal tudunk dolgozni, mint a gépes vagy súlyzós edzéstől megrövidült, beduzzadt patika-izmokkal. Azok legfeljebb optikai tuningnak jók, de a jógától nem leszünk Hulk Hogan-kinézetűek, és ahogy mondtam, a nagy izmok inkább akadályt jelentenek, mint előnyt.
Hosszabb távon pedig az erő átlényegül belső erővé, ami a pránából táplálkozik, a hajlékonyság pedig mentális hajlákonysággá, ami abból alakul ki, hogy a figyelmünket állandóan a légzés-mozgás-bandha trióján tudjuk tartani. Practice and all is coming...
Az egyik örök vitapont az astangások között: először a jobb lábunkat tegyük be a lótuszba, és rá a balt. vagy fordítva? vagy esetleg váltogassuk a két verziót? Ez a vita kábé olyan jellegű, mint a Gulliverben a vastagvégűek és a vékonyvégűek pártja, akik azon vitatkoztak, hogy a tojást melyik végén kell feltörni. Legalábbis ezt arra értem, hogy milyen szintű érveket hallottam eddig az egyik tábortól, illetve a másiktól.
Tisztázzuk, az egyik tábor (amelybe Pattabhi Jois és a fia, Manju is tartozik, ugyanis direkt megkérdeztem ezt tőle is a héten) szerint mindig először a jobb lábat tesszük be, és rá a balt. Ez alól csak néhány specifikus kivétel van az egyes pózoknál a tradíció szerint. Például a kettes sorozatban a dvipada-sírsászanánál először a bal lábat kell a tarkó mögé varázsolni, és rá a jobbat, ami ugye azt jelenti, hogy megfordul a lábak keresztezésének sorrendje, bár itt igazából csak a lábszárakat keresztezzük. Ugyanez a helyzet az egyesben a szuptakúrmászanánál. A hármas sorozatban a paripúrna-matszjéndrászanánál tulajdonképpen szintén lótuszba tesszük a lábunkat, és úgy csavarjuk ki a gerincet. De ilyenkor már megcseréljük a lábaink sorrendjét, amikor jobbra, illetve balra csavarodunk.
Hasonló a helyzet a negyedik sorozatban a pársva-kukkutászanánál, ahol a megszokott láb-keresztezéssel csak a jobb oldalra tudod kiengedni a lábaidat. Ahhoz, hogy a bal oldalra kiengedd, meg kell őket cserélni. Tehát nem teljesen testidegen dolog a ballábas lótusz, de a tradíció szerint csak ezekben a specifikus helyzetekben használjuk. Az általános ászanákban és meditáció közben a jobblábas lótuszt kell használni. Én ennek az álláspontnak a híve vagyok, de nem csinálok belőle dogmát. Ha valakinek sokkal nehezebb így végeznie a lótuszt, mint amúgy, akkor megengedhető, addig, amíg a csípője megfelelően ki nem lazul.
A másik tábor, nevezzük őket szimmetria-mániásoknak, azt mondja, hogy állandóan cserélgetni kell a lótuszt, mert mindent tökéletesen azonosan kell végrehajtani mindkét oldalra, különben nem kerülnek szinkronba az agyféltekéink. Ebbe a táborba tartozik Nancy Gilgoff, David Williams és egyébként Kamal Singh is, és ne feledkezzünk meg BKS Iyengarról sem, aki szintén ezt írja a könyvében. Én nem érzem úgy, hogy bármi bajom esne attól, hogy csak a jobblábas lótusz gyakorlom. Arról sem vagyok meggyőzve, hogy ha valaki cserélgeti, azzal megszakít valamilyen energiakört, vagy valami belső szervi baja lesz tőle. Lehet, hogy vannak erre példák, de nem hiszem, hogy kétséget kizáróan lehetne bizonyítani. Acharya Kumara Swami, rishikesh-i jógatanárom azt mondta, hogy ez a lótusz-póz az Úr Siva póza, és ha megnézzük, valóban, minden képen úgy ábrázolják, hogy a jobb lába van felül a lótuszban. Sóval ez a póz valamiféle pusztító minőséget hordozhat magában, míg a másik verzió nyilván építőbb jellegű, talán ezért szorgalmazzák azt, hogy aki nem Siva, az végezze a jobblábas lótuszt a bal helyett. Én egyelőre maradok ennél a verziónál, nekem bevált.
Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:
"Púrvóttánászana (keleti nyújtópóz)
Dristi: orrhegy vagy harmadik szem
A Púrvóttánászana a pascsimóttánászana (nyugati nyújtó póz) kontrapóza.
Szapta: Belégzésre ugorjunk ülő pozícióba. Helyezzük a tenyereket vállszélességben a talajra egy tenyérnyivel a fenekünk mögött. nyissuk szét az ujjakat és fordítsuk őket előre, a lábunk felé.
Astau: Belégzésre szélesítsük a vállunkat és húzzuk a lapockákat lefelé a hátunkon. Egyenesítsük ki a karjainkat és engedjük ki a mellkasunkat. Emeljük ki magasra a szegycsontunkat és húzzuk az állunkat a kulcscsontok felé. A lábakat tartsuk kinyújtva és megfeszítve. Spicceltessük a lábfejünket. A farokcsontunkat engedjük a sarkaink felé billenni, és a sarkainkat nyomjuk bele a talajba. Ezáltal a hamstringek és a nagy farizom megfeszül. Emeljük fel a medencét és egyenesítsük ki a gerincünket. A lábujjainkkal nyújtózkodjunk a talaj irányába, amíg a talpainkat nem sikerül ráfeszíteni a földre. ha benne vagyunk a pózban, akkor a hamstringekkel tudjuk tartani magunkat, és ellazíthatjuk a farizmokat. Ha továbbra is feszítjük a farizmokat, akkor megterheljük az SI-ízületet.
Emeljük tovább a mellkast, és nyissuk tovább azáltal, hogy szélesítjük a lapockákat és lefelé húzzuk őket a hátunkon, és homorítjuk a derekunkat az erector spinae izmok segítségével. Legutoljára a fejünket engedjük hátra. Lazítsuk el a torkunk környékét és engedjük a fejünket lazán lelógni hátra. Nézzük az orrunk hegyét, hogy a nyakunk hátsó oldala hosszú maradhasson. ne vegyük fel ezt a fej-pozíciót abban az esetben, ha nyaki problémáink vagy húzódásunk van. Egy régi nyaki sérülést is kihozhat a póz felvétele vagy a kijövetel belőle.
Ehelyett tegyük az állunkat a mellkasra, és tartsuk ott a póz alatt. Nézzünk a lábainkra. Csak akkor emeljük vissza a fejünket, amikor visszaereszkedünk az ülő pozícióba. Ha így végezzük, akkor a nyakizmokból nem váltjuk ki a görcs-reflexet. Tartsuk ki a púrvóttánászanát öt légzésig.
Nava: Kilégzésre bontsuk a pózt azáltal, hogy először visszahelyezzük a fenekünket a talajra, és utána emeljük vissza a fejünket. Végül előrehozzuk a kezeinket.
Dasa: Belégzésre emeljük fel a lábainkat a két kezünk között.
Ékádasa: Kilégzésre ugorjunk vissza csaturanga dandászanába.
Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutya
Trajódasa: Kilégzésre lefelé néző kutya."
A púrvóttánászana kiegyensúlyozza az azt megelőző előrehajlító pózok hatásait. Megakadályozza az egyensúly felborulását és a betegségek kialakulását. Jó hatással van az idegrendszerre, stimulálja a szusumná nádít és jót tesz a szívnek és a tüdőnek. A pascsimóttánászanában a test hátulsó (nyugati) oldalán nyújtjuk végig az izmokat, míg az elülső oldalon bizonyos izmokat feszítünk. A púrvóttánászanánál a test elülső oldalán nyújtjuk az izmokat, és a hátulsó oldalán feszítjük. De mivel a gravitáció ellenében emeljük a testünket, a test elülső oldalán is dolgozni fog néhány izom. A négyfejű combizom segítségével tartjuk nyújtva a térdeket, és ha azok nem erősek, akkor nem fog sikerülni elég magasra emelni a medencénket. A hasizom segítségével is emeljük a medencét.
Ha nem tudjuk a talpainkat a földre helyezni, akkor megpróbálhatjuk változtatni a távolságot a tenyerek és a talpak között. A térdek behajlítása is segít a talpak földre helyezésében. Utána próbáljuk visszanyújtani őket, amennyire lehetséges. Azért fontos, hogy a lábujjainkat a földre helyezzük, mert akkor lesz maximális a nyújtás a test elülső oldalán. A medencét a vállak magasságába vagy még följebb próbáljuk emelni. A combizmok aktivitásán kívül (melyek hatására a térdkalácsokat is felhúzzuk), a bandhában részt vevő izmokat is maximálisan aktiválni kell. A szegycsont emelése hozzájárul az egész póz kiteljesítéséhez, ezáltal a felső hátizmokat és a vállizmokat is lefoglaljuk a pózban.
Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből, ezúttal a filozófiai részt folytatjuk:
"Harmadik fázis - filozófia
A filozófia korszakának hajnalán az emberek legtöbbje elveszítette a koncentrációs képességét, és az elméjük a szétszórt (viksipta) állapotba került. Egy szétszórt elméjű ember nem képes megérten egy tanárt, akinek felfüggesztett elméje van (niródha csitta). A szétszórt elméjű embernek (amit zavarodott vagy oszcilláló elmének is nevezünk) egy olyan tanárra van szüksége, akinek egyhegyű az elméje, hogy szisztematikusan elmagyarázza, mit kell csinálni. Egy szétszórt elméjű ember nem képes arra, hogy spontán módon megtapasztalja az igazságot.
Az egyik tanító, aki felvállata a kihívást, Kapila Rishi volt, aki megalkotta az emberiség első szisztematikus filozófiáját, a szánkhját. Mivel nem volt többé lehetséges, hogy spontán módon megtaláljuk az igazságot, szisztematikus lépésekkel kellett elérni. Kapila nagy érdeme abban rejlett, hogy létrehozott egy meditációs rendszert, ami elvezette a tanítványokat a felszabaduláshoz, azáltal, hogy egy teljesen racionális tudományos módszert használt, ami minden vallásos befolyástól mentes. Kapila megjelenése jelezte a filozófia fázisának vagy korának a kezdetét.
Ezalatt a fázis alatt sok nagy tanító jelent meg, aki teljességgel eltérő megoldásokat ajánlott fel. Bár látszólag különböztek, az összes felajánlott megoldás vagy rendszer az Upanisadok risijei által kijelentett egy igazság kikristályosodásai volt. A legtöbb később megjelenő új filozófiai iskola, mint például a buddhizmus, a jóga, a védánta és a tantra a Kapila által létrehozott szánkhja alapjaira építkezett.
Majdnem ezer évvel Kapila után jött egy másik nagy tanító, Patandzsali. Nagyon keveset tudunk az életéről, de a mitológia közöl egy történetet róla. Az Úr Siva egyszer a jógáról tartott előadást a feleségének, Umának. Mivel nagyon titkos tanítást akart átadni, egy félreeső helyre vonultak a dzsungelben.
Siva éppen hogy befejezte az elbeszélését, amikor zajt hallott a bokorból. Amikor megnézte, mi az, a végtelenség ezerfejű kígyóját, Anantát látta menekülni. Siva megszidta Anantát, és at mondta, hogy büntetésképpen, amiért tiokban kihallgatta őket, arra ítéli, hogy menjen az emberek közé és adja nekik át ezt a tudást.
Ananta azonnal útnak indult, hogy véghezvigye új feladatát, és egy faluba ért. Amint megpillantották az ezerfejű kígyót, a falusiak egy része elfutott félelmében, a többiek pedig elkezdték kővel dobálni. Amikor Ananta visszatért az Úr Sivához, és elmondta neki, hogy mi történt, Siva azt mondta, hogy az emberek megriadnak egy ezerfejű kígyó látványától, és azt ajánlotta neki, hogy vegyen fel emberi formát.
Ananta megfogadta a tanácsát, és felvette a Patandzsali nevet, mire az emberek örömmel fogadták. Mivel a végtelenség kígyója megnyilvánulásának tekintik, Patandzsalit tradicionálisan félig kígyó, félig ember formában ábrázolják."
