2020. december 11., péntek

A tolték csakra-rendszer

Az alábbi leírást a Quetzalkoatl-légzéshez ajánlom kiegészítésképpen. Az információ Sergio Magana Ocelocoyotl "Az Erő Barlangjai" című könyvéből származik. Két különböző hagyományról beszél: az egyik a csicsimeka, tolték és mexika területekről (Mexikó északi és középső részeiről) származik, ebben a csakrákat totonalkajónak ("hőtermelő helynek") nevezik. A második sokkal jobban hasonlít a keleti csakra-rendszerre, ebben a hét csakra helyét  a kuekuejó ("görbülő") szóval jelölik. Magana szerint az első rendszer autentikusabb, míg a második, mely Mexikó déli területeiről, a maják vidékéről származik, de ő nem tekinti maja eredetűnek. 

Az első rendszer - totonalkajó

1. Colotl, "Skorpió" - a farokcsontnál helyezkedik el, színe fekete. Az ősök energiáját, előző életeink lenyomatait tartalmazza, a karma tárházának is tekinthetjük. Hátrafelé sugárzik.

2. ihuitl, "madártoll" - a nemi szerveknél helyezkedik el, színei: vörös és fehér. A szexuális energia, a tiszteletre méltó kígyó lakhelye, melynek olyan könnyűnek kell lennie, mint a tollpihe, hogy az életünk és a vágyaink betejlesítése könnyűek legyenek.

3. Pantli, "zászló" - a köldöknél helyezkedik el, színe fehér. A köldök energiája az életünkre jellemző tonalli (naptár-jel) formájában nyilvánul meg. Ezt ki kell egyensúlyozni.

4. Xochitl, "virág" - A mellkasnál helyzekedik el, színe vörös. Ez a központ a múlt és jövő közötti egység, az értékes tudás és a megújulás, az ég kreatív energiájának és az alsó világ súlyos energiájának metszéspontja. A virág kivirágzására és az egyensúly felállítására kell törekednünk. 

5. Topilli, "jogar" - a torokban helyezkedik el, színe kék. Ezt az energiaközpontot személyes hatalmunk helyreállítására használhatjuk, a teremtés mágikus erejének központja.

6. Chalchiuhuitl, "jáde" - a homlokon helyezkedik el, színe zöld. Érzelmeink a jáde-csakrában találhatóak, és ez az a hely, ahol a tonal és a nahual, az ébrenléti és az alvó állapot, a tudatosság ás az álmodás találkozik. 

7. Tecpatl, "kovakő" - a fejtetőn helyezkedik el, színe vörös és fekete. A visszatükrözést és az igazságot reprezentálja. Ennek a központnak a sgeítségével megváltoztathatuk a sorsunkat, a szenvedés helyett a béke, vagy akár a megvilágosodás lehet az osztályrészünk. 

A második rendszer - kuekuejó

1. Tlalli, "talaj" - a gáton helyezkedik el, színe fekete és vörös. Ez a központ a Földanyához és a Kozmikus Anyához kapcsol.

2. Tleltl, "tűz" - a nemi szervek környékén, tűz-színű. A szexuális energiát és az általa teremtett dolgokat szabályozza.

3. Quiahiztli, "eső" - napfonat. A víz az érzelmekkel áll kapcsolatban.

4. Ehecatl, "szél" - a szívben helyezkedik el, a négy szélhez kapcsolódik, az első megáld, a második megtisztít, a harmadik elfújja a töviseket, a negyedik átkokat hoz. 

5. Nacatl tlaxtequi, "húsbavágó dolog" - a torokban helyezkedik el, a szavak pozítív és negatív erejével kapcsolatos.

6. Ixquihta nahuatoton, "a szem az égen" - a harmadik szem helyén található, a tisztánlátás, álmodás, intuíció képességét hordozza.

7. Xochiyotl, "a virág lényege" - fejtető. A kinyílásunkat és a megvilágosodásunkat aktiválja. 







2020. december 10., csütörtök

Az Ísvara-gítá fordítása

Az Ísvara-gítá bevezetőjének befejező része következik:

"Próbáltam következetes maradni a szanszkrit filozófiai és vallási terminusok lefordításával, anélkül, hogy túl mechanikusan csinálnám. Bizonyos szanszkrit szavak azonban, például a dharma vagy a jóga, túl bonyolultak és és sokjelentésűek ahhoz, hogy megtaláljuk a helyes fordításukat. Ezeket a szavakat meghagytam a szanszkrit formájukban, általában egy megjegyzéssel a kommentárban, mely segíti a kifejezés értelmezését az adott kontextusban. A pasupata szekta számára a jóga legfontosabb jelentése az önvaló „egyesülése” az Úr Sivával. Mindazonáltal az Ísvara-gítá sok más értelemben is használja a jóga szót. Például négy különböző jógát (spirituális ösvényt) sorol fel: bhakti-jóga (az odaadás jógája), karma-jóga (a cselekvés jógája), gjána-jóga (a bölcsesség jógája), és dhjána-jóga (a mentális koncentráció jógája). Azt a döntést hoztam, hogy nem fogok végig következetesen semleges nemet használni ebben a fordításban. Néhány kivétellel a premodern India szanszkrit szövegeit férfiak írták, és főként a szemük és fülük számára íródtak. Alapvetően a jóga gyakorlói a Kr. u. 8. században férfiak voltak, viszont a Pasupata-szútrákkal ellentétben az Ísvara-gítá sehol sem tiltja meg kifejezetten a nőknek a jóga gyakorlását.

Az Ísvara-gítá verseinek fordításai után ebben a könyvben megtaláljuk a kommentárokat, melyek sok vers fogalmait és nyelvezetét magyarázzál; majd megtaláljuk az Ísvara-gítá szanszkrit szövegeinek átírását, az egybeesések listáját, mely a párhuzamos verseket mutatja meg a Bhagavad-gítából és az Upanisadokból; valamint a szanszkrit kifejezések és szabályos igék listáját is. A szanszkrit szöveg-változat az All-India Kashiraj Trust által kiadott kritikai kiadáson alapul, kisebb módosításokkal. Bármi is legyen az olvasó motivációja azzal kapcsolatban, hogy a kezébe vegye ezt a könyvet, legyen akár az inspiráció, akár a spirituális megvilágosodás, akár az intellektuális kíváncsiság, vagy valami teljesen más, remélem, hogy mindenki megtalálja az Ísvara-gítában, az Úr Siva dalában azt, amit keres."

Itt ér véget Andrew J Nicholson bevezetője az Ísvara-gítához. A továbbiakban is az ő angol fordításából és jegyzeteiből fogok kiindulni az egyes szanszkrit versek átültetésénél magyar nyelvre. Viszont a kommentárokban a saját megközelítésemből, a sámáni világképből merítve fogom interpretálni az egyes versek és az Ísvara-gítá filozófiájának alkalmazhatóságát a modern spirituális kontextusban. Nicholson először a teljes mű összes versének fordítását közli, majd a kommentárokat, végül pedig a szanszkrit eredetiket. Én először a szanszkrit verset fogom közölni, fonetikus átírással, majd a fordítást, és végül a hozzá fűzött magyarázataimat, minden egyes vers után.


2020. december 9., szerda

Quetzalkoatl-légzés

Az alábbi blogbejegyzésben két olyan légzőgyakorlatot szeretnénk bemutatni nektek, melyek könnyen gyakorlohatók, és erőteljes tudati transzformáckat képesek előidézni, ha rendszeresen végezzük őket. Természetesen mindenhez türelem kell, és egy-egy gyakorlástól nem várhatjuk el ugyanazt a mélyreható eredményt, mint ha sokszor megismételjük. A légzőgyakorlatoknak nem csak olyan erejük van, hogy képesek megváltoztatni, harmonizálni mentális berügzüléseinket és gondolkodási szokásainkat, ezáltal jellem- és személyiségfromáló hatást kifejtve, hanem arra is képessé válunk a rendszeres légzőgyakorlatok végzésével, hogy a múltból hozott karmikus terheinket elégessük, csökkentsük, és akár a DNS-ünkben is váltouzásokat idézzünk elő. Megbánni tehát semmiképpen nem fogjuk. 

1. Fénygömb-légzés

Üljünk le a földre, lehetőleg olyan jógapózban, hogy a térdeink és a két ülőcsöntunk a talajon legyen, és a gerincünk ne támaszkodjon neki semminek. Kezdjünk el természetesen lélegezni az orrunkon keresztül. A belégzésnél és a kilégzésnél is alulról felfelé töltsük meg, illetve ürítsük ki a tüdőnket. Most képzeljünk el egy meleg fénnyel ragyogó fénygömböt a gerincünk aljánál, a farokcsontnál, majd belégzés közben vizualizáljuk, ahogy a fénygömb a hátunk mentén felemelkedik a fejünk tetejéig. Tartsuk bent a levegőt, ameddig kényelmes, és vizualizáljuk, ahogy a fénygömb fokozatosan növekszik a fejünk tetején. Lassan lélegezzük ki a levegőt, és engedjük, hogy a fénygömb lefelé gördüljön a testünk elülső oldalán, a fejtetőtől a gátig. Utána ismét kezdjük a belégzéssel. A légzésszünetek közben vizualizáljuk, ahogy a fejünk tetején lévő fénygömb egyre nagyobbra növekszik, és fokozatosan beburkolja az egész testünket, egy biztonságot nyújtó, meleg fényburokká válva, mely az egész auránkat körülveszi. Ez a légzőgyakorlat megnyugtat, oldja az agressziót, félelmet, és relaxálja az idegrendszert.

2. Quetzalkoatl-légzés

Ez a légzőgyakorlat Sergio Magana Ocelocoyotl tanÍtásából származik. Quetzalkoatl a Tollaskígyó, a maják és toltékok egyik fő istensége, és archetípusa nagyon sokban hasonlít az indiai Kundaliníhez. A légzés során pontosan ugyanaz történik, mint a Kundaliní felemelésénél, légzés közben vizualizáljuk Quetzalkoatlt, a Tollaskígyót, amint fényes energiaként felemelkedik a hét csakrán (totonalkajón) keresztül. A légzögyakorlatot a következő módon hajtsuk végre: 

Üljünk le a földre, lehetőleg olyan jógapózban, hogy a térdeink és a két ülőcsöntunk a talajon legyen, és a gerincünk ne támaszkodjon neki semminek. Kezdjük el a belégzést az orron keresztül, majd amikor sikerült alulról felfelé megtölteni a tüdőnket, tartsuk vissza a levegőt, és vizualizáljuk, ahogy Quetzalkoatl felemelkedik a gáttól a fejünk tetejéig. Utána fújjuk ki a levegőt a szánkon keresztül. A légzésből 8x13, azaz összesen 104 kört kell elvégezni, ami nagyjából egy órát vesz igénybe. Persze kezdhetjük 1x13, majd 2x13 körrel, stb. A légzés teljes hatásának megtapasztalásához 104 egymás után következő napon kellene elvégezni a 104 Quetzalkoatl légzést. Az első 13 légzés alatt a gyökércsakra blokkjaira koncentráljunk (miközben végigvezetjük a kígyót a fejtetőig), utána a második csakrára, stb. végül az utolsó 13 légzés során koncentráljunk a fejünk fölötti területre, mely a 13 Felső Világba vezető kapu, bár a tolték rendszerben nem beszélnek külön nyolcadik csakráról. A légzőgyakorlat képes mélyről ható gyógyulást, trauma-oldást és transzformációt elindítani az energetikai rendszerünkben. A totlték csakra-rendszert a következő posztban fogom bemutatni.

2020. december 8., kedd

Az Ísvara-gítá nyelvezete

Újabb részlet az Ísvara-gítá előszavából:

"Megjegyzések a fordítással kapcsolatban

A szanszkrit nyelv különleges kihívásokat tartogat a fordító számára. A göröghöz és a latinhoz hasonlóan, a szanszkrit is ragozó nyelv, így a szavak sorrendje sokkal kevésbé fontos a mondat értelme szempontjából, mint például az angolban. A mondatvégződésekre sincs szabály a szanszkritban. Ennek következtében egy-egy mondat akár oldalakon keresztül is tarthat, és a szanszkrit fordítónak gyakran nem nagyon marad más választása, mint hogy egy mondatot többre bontson a fordításban. Egy másik probléma az is, hogy számos szanszkrit szónak egyszerűen nincs egyszavas megfelelője angolul, ugyanúgy, mint ahogy nincs egyetlen szó, mellyel lefordíthatnánk a Schadenfreunde („boldogság mások kára által”, káröröm) szót. A szanszkrit is tele van összetett szavakkal, melyek esetében bármilyen egyszavas angolra való fordítási kísérlet kudarcot vall. Igyekeztem legjobb tudásom szerint a középutat választani a szakemberek által kedvelt, szélsőségesen szó szerinti fordítás, mely az idegen ajkú olvasó számára gyakran érthetetlen; valamint az olyan fordítás között, mely az angol ajkú olvasó számára annyira olvasmányossá akarja tenni a szöveget, hogy az eredeti szöveg jelentése a felismerhetetlenségig torzul.

Az Ísvara-gítá és sok hasonló mű, például a Bhagavad-gítá és a Svétásvatara Upanisad formátuma eleinte annyira idegennek tűnhet, hogy nehezen tudjuk beletuszkolni az általunk „filozófiai szövegnek” nevezett kategóriába. Ez furcsának tűnhet a nyugati olvasó számára, de a premodern Indiában nem igazán volt alapvető különbség a filozófusok és a költők között. Ehelyett az olyan nagyszabású filozófusok, mint Sankara vagy Rámánudzsa a költészetük miatt is ünnepeltek voltak.

Az Ísvara-gítá egy filozófia költemény, mely két különböző versmértékből áll. A leggyakoribb a nyolc szótagból és négy sorból álló versmérték, versszakonként harminckét szótaggal. Ez a versmérték, melyet anustubhnak neveznek, a leggyakoribb a klasszikus szanszkritban. Az Ísvara-gítában használt másik versmérték a hosszabb tristubh, melyet tizenegy szótag alkot négy negyedben, azaz összesen negyvennégy szótag. A tristubhot néha arra használják, hogy az intenzitás növekedésének érzését keltsék. A Bhagavad-gítában a csúcspontot jelentő tizenegyedik fejezetben használják, ahol Krisna megmutatja Ardzsunának abszolút formáját, valamint az Ísvara-gítá ötödik fejezetében, mely Siva kozmikus teremtő és pusztító táncát írja le. Úgy döntöttem, hogy betartok néhány versmértékre vonatkozó szabályt a fordításban. Az anustubh részeket négysoros versszakokban fordítom, soronként négy-tizenkettő szótaggal. Az Ísvara-gítá tistubh verseit nyolc sorban fordítom, soronként nem több, mint kilenc szótaggal. Remélem, hogy ez a váltogatás a négy- és nyolcsoros versszakok között valamennyire visszaadja az olvasó számára az eredeti szanszkrit versmértéket, anélkül, hogy fölöslegesen elvonná a figyelmet."

2020. december 7., hétfő

A szent hegyek szellemei

Az Andoki sámánizmusban, és igazából mindenhol, ahol nagy hegyek vannak, a hegyek szellemeit nagy erejű, isteni minőségként tisztelik. Amit a síkságon, erdős területeket az Életfa-szimbólum képvisel, a hegyes vidékeken ugyanazt képviseli a Világhegy: a hegy lankái a Középső Világot alkotják (kaj pacsa), a hegyben lévő barlangok a lejáratok az Alsó Világba (ukhu pacsa), a hegy havas csúcsa pedig a Felső Világot (hanak pacsa) képviseli. A múltkori tanításon Puma azt a feladatot adta nekünk, hogy a négy irány felé fordulva hívjuk meg négy hegy szellemét, és kapcsolódjunk hozzájuk, hívjuk meg őket, hogy segítsenek a szellemi gyakorlatainkban. Egy-egy követ is kellett választani mindegyik irányhoz, amit majd összekapcsolunk az Apuk szellemével. 

Amint elkezdtem dobolni és hívni az Apukat, a hegyek szellemeit, először az Apu Ausangatét (6384 m) láttam, mely az Andok egyik híres szent hegye. Ő már az egyik korábbi utazásomkor is jelentkezett, itt írtam róla. Volt egy lapis lazuli kristálykoponyám, mely a Virakócsa nevet viseli, és ösztönösen úgy éreztem, hogy ő megfelelő lesz Apu Ausangate szellemének. Utána észak felé fordítottam a figyelmemet, és ott Norvégia egyik legmagasabb hegyét láttam magam előtt, mely a Jotunheimen hegységben van. A neve Galdhopiggen (2469 m). Ehhez a hegyhez a hegyikristályt kapcsoltam, mivel a jeges gleccserek hangulatával, a déróriásokkal és Odinnal kapcsolódik össze bennem. Kelet felé a Kailash hegy jelent meg (a második képen), mely Tibetben van, és a hinduk, buddhisták, és dzsainek is szent hegynek tekintik. A Kailash hegy annyira szent, hogy bár 6638 méter magas, még egyetlen hegymászó sem indult neki, hogy meghódítsa a csúcsát. Egy Siva-lingam jelent meg, melyet a Kaliash hegy szelleméhez kapcsoltam. A fenti képen látható kis orsó alakú kövecske egy úgynevezett Narmada-linga, Indiában a Narmada folyóban találják ezeket a köveket, és szentnek tekintik őket. A déli irány volt a legérdekesebb, mert ott Atlantisz jelent meg, méghozzá nem az Atlanti-óceánban, ahogyan sokan feltételezik, hanem az Indiai-óceánban, Madagaszkár és Ausztrália között. Egyes oceanográfus kutatók szerint valóban vannak elsüllyedt földterületek, platók ezeken a területeken, egyesek még Sri Lankától délre is feltételeznek ilyen tenger alatti fennsíkokat. Tehát Atlantisz volt a negyedik Apu, és egy larimar követ kellett beszereznem hozzá. A kő és az atlantiszi kultúra is szoros kapcsolatban van a delfinekkel, tehát ők lettek a negyedik irány őrzői. Végül a fenti oltár úgy állt össze, hogy beszereztem a larimar követ és a Siva-lingamot, a kristály és a koponya már megvoltak. 

Az andoki hagyományban a mesa az orovosságos ember erőtárgyait tartalmazó oltárkendő, melyet széthajtogatva ráhelyezi az erőtárgyakat, majd amikor összecsomagolja, akkor az összes erőtárgyat beleteszi a mesába. Ez a szokás még a spanyol gyarmatosítás idejéből maradt, amikor titokban kellett tartani az erőtárgyakat és titokban végezték a szertartásokat. De mivel az összehajtogatott mesa ugyanúgy közvetíti az Apuk erejét, a kezelendő személy csakráihoz, például a szívéhez vagy a feje tetejéhez szokták érinteni, hogy meggyógyuljon. 

A szertartásokat mindig kelt felé kell végezni, így a keleti irányt uraló Siva-lingam van a mesa felső oldalán. A többi követ is ott láthatjátok a négy irányba. A nagy füstkvarcor a Pachamama energiájára avattam be a téli napfordulón, ez is az egyik feladat volt. A Pachamama-követ lehetne középre tenni, de én inkább egy kis szobrot tettem középre, melyek az Andok három fő erőálatát ábrázolja: a Kígyó az Alsó Világ őre, a Puma a Középső Világ őre, a Kondorkeselyű pedig a Felső Világ őre. A negyedik erőállat a kolibri, és a lelket képviseli, amely mindhárom világban képes közlekedni. Mivel ő nagyon picike a másik három erőállathoz képest, így nem is látható a szoborkompozícióban. Így a Pachamama-követ inkább oldalra tettem, egyébként a nagy oltáron szokott lenni Siva Nataraja mellett. Jövő szombaton lesz egy workshop, ahol az erőtárgyakról és az oltár összeállításáról fogunk beszélgetni. Ha van kedvetek csatlakozni, akkor itt tudjátok megtenni: 

Facebook esemény Jelentkezés

2020. december 6., vasárnap

Ardha baddha padma pascsimóttánászana B

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Ardha baddha padma pascsimóttánászana, 2. rész

Miközben az első részhez hasonló pózban ülünk, ha a bal lábunk van nyújtva, akkor fordítsuk ki a bal tenyerünket, és fogjuk meg bal lábunkat a nagylábujj alatt. Forgassuk a nyakunkat a bal vállunk felé és nézzünk hátra! Ne változtassunk a jobb kéz pozícióján!

Amikor a jobb lábunk van nyújtva, akkor fordítsuk ki a jobb tenyerünket és fogjuk meg a jobb lábunkat a nagylábujj alatt. Fordítsuk a nyakunkat a bal vállunk felé és nézzünk hátra.

Ennek a póznak olyan sok hasznos hatása van, hogy lehetetlenség lenne mindet felsorolni. Sok olyan problémát megszüntet, melynek gyökere a derékban, nyakban, gyomorban, karokban vagy a látásban keresendők. Ne végezzük a pózt azonnal evés után, vagy olyan nőknek sem ajánlott, akik már 5 hónapos terhesek.

(Megjegyzés: Krishnamacharya a leírásában nem ragaszkodik ahhoz, hogy jobb vagy bal oldalra kezdjük a póz végrehajtását. Ha mindent a jobb oldallal kezdünk, ahogy az Ashtanga vinyásza rendszerben ajánlva van), akkor szoláris túlsúly alakulhat ki. A terhesség alatt végzendő jóga-gyakorlással kapcsolatban Krishnamacsarja úgy tűnik, mintha az első öt hónapig (amíg a terhesség látható jelei nem mutatkoznak) semmiféle megkötést nem hangsúlyozna. Holott a modern kutatások szerint az első három hónap sok esetben kritikus lehet, hiszen a magzat ekkor még nem tapadt meg. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha az egyik lábunkat betesszük féllótuszba, akkor a talpunkkal pontosan az anyaméh és a köldök területre gyakorolunk nyomást előrehajlásnál, ami növeli a még meg nem tapadt magzat sérülésének esélyeit.)

2020. december 5., szombat

Ardha baddha padma pascsimóttánászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

" Ardha baddha padma pascsimóttánászana, 1. rész

Végrehajtás menete: Mint ahogyan a pascsimóttánászanában, nyújtsuk ki előre a bal lábunkat és hajlítsuk be a jobbat, majd helyezzük a bal combra, felfelé néző talppal. Ahogy a fényképen látható, nyúljunk át hátulról és fogjuk meg a jobb kezünkkel a jobb nagylábujjat, lefelé néző tenyérrel. Bal kezünket nyújtsuk ki, miközben előrehajolunk, és szorosan fogjuk meg a bal lábunk nagylábujját a mutató- és középső ujjunkkal, vagy ha lehet, akkor az összes ujjunkkal. Tartsuk egyenesen a hátunkat, nyomjuk az állunkat a mellkashoz, és végezzünk el nem kevesebb, mint három récsakát és púrakát. A negyedik récsaka közben teljesen egyenesítsük ki a testünk középső részét, engedjük előre a fejünket és helyezzük a homlokunkat a térdünkre. Most ismételjük meg ugyanezt a pózt úgy, hogy a jobb lábunk van kiegyenesítve. Ebben a pózban az egyik lábunk olyan, mintha pascsimóttánászanában lenne, míg a másik baddha padmászanában van. Ezért ardha baddha padma pascsimóttánászanának nevezik.

Amikor a túlsúlyos vagy túl sovány emberek lelkesen elkezdik a jóga és a pránájáma gyakorlását, akkor természetes, hogy valamennyi fájdalmat éreznek a csontokban, ízületekben és az izmokban. Mivel nincs olyan gyakorlat, mely nem idéz elő hasonló fájdalmat, nem szabad haboznunk. Ha néhány napig el tudjuk viselni és folytatni tudjuk a gyakorlást, akkor nagy haszna lesz. Gyakorlás nélkül senki sem érheti el a fotókon látható ideális testhelyzetet. A napi gyakorlás fokozatos növelésével elérhetjük a tökéletes pózt. Nem szabad túlerőltetni.

(Megjegyzés: A modern Ashtanga vinyásza jóga rendszerben az ehhez hasonló, jobb és bal oldalra is végrehajtandó pózok között is alkalmaznak egy vinyászát (hátraugrás csaturangába, felfelé, lefelé néző kutyapóz, majd előreugrás), de úgy látszik, hogy Krishnamacharya klasszikusan inkább megcsináltatta a póz mindkét oldalát, és csak utána alkalmazta a vinyászát.)

2020. december 4., péntek

Ginnungagap szimbólum

Az alábbi szimbólum szinté Odintól származik, és a Ginnungagap nevet viseli. Az északi mitológiában ez a Teremtés őskáosza, melyben egyszerre van jelen a semmi, az űr és a végetlen sűrű, robbanásra, de ugyanakkor megszületésre kész anyag, és azt a pillanatot is jelképezi ez a szimbólum, amikor az EGY-ből, az eredendő egyensúlyi álapotból Kettő lesz, és az egymással ellentétes minőségek felé feszülő erők felveszik a küzdelmet egymással. A szimbólum egyszerre üres és teli, fekete és fehér, Jin és Jang, és a kettő közötti örök harcot is képviseli, mely valójában az egyensúly felé valő törekvés. 

Először nézzük meg, hogyan írja le a Ginnungagapot a skandináv mitológia:

Ginnungagap az üresség a Muspellheim és a Niflheim között, a kezdeti káosz jelképe a skandináv mitológiában. Amikor a hőség a Muspelheimből találkozott a zúzmarával a Niflheimből, a Ginnungagapban megszületett az ősóriás Ymir és az őstehén Audhumbla.

Az Eddában ez áll az akkori állapotról:

Rege-időn rég,
Ymir élt akkor,
nem volt homok, se tenger,
se hideg habok,
föld nem terült,
se fölöttünk ég,
nyílt varázsnyiladékban
fű nem feslett.

Három őserő hatott az űrben: a hideg, a meleg és a teremtő bölcsesség. A Ginnungagaptól északra eredt a hideg forrása, a Hvergelmir, ami mindent fagyossá tett maga körül. Délre eredt a meleg forrása, amit Urd forrásának neveznek. A kettő között, a Ginnungagap alatt eredt a teremtő bölcsesség forrása, amely olyan mély, hogy Odin elméje sem tudja felmérni. Ezt a forrást nevezték el később Mimir kútjának. Ott volt a mag amiből az Yggdrasil nőtt ki, s amelyiket Mimir fájának is neveznek.

"A kezdetben semmi sem létezett. Se a föld, se a hatalmas óriások és még az emberek vagy az állatok sem. Csupán egy nagy üresség volt, amelyet Ginnungagapnak hívtak. A nagy ürességtől északra a sötétség és a köd birodalma, Niflheim helyezkedett el. Itt volt a Hvergelmirnek nevezett forrás, amelyből tizenkét fagyos folyó eredt az ürességbe. Délen a tűz birodalma, Muspellheim rejlett. A hőség, a láva és a lángok miatt nem volt olyan élőlény amely képes lett itt volna megélni. Tüzes folyók eredtek innen, amelyek keserű mérget árasztottak magukból. Ahogy összegyűlt a rengeteg méreg, egy tömör masszát alkotva az üresség felé áramlott. Az ellentétes pólusú folyók találkoztak az ürességben, és így elkezdett olvadni a jég, amelyből megszületett Ymir, az első (fagy)óriás."

A szimbólumban a két félkör vagy mandarin-gerezd alakú rész a Fagy és a Tűz, vagy a Jin és a Jang, a homokórához hasonló külső kontúrok pedig magát az Űr szakadékát jelképezik, melybe beleesik a lélek, és elindul a teremtés körforgásának útján. A két szűkület a Kezdet és a Vég, a Teremtés és a Ragnarök, és az az isteni bölcsesség, mely az időn és az elmúláson túl látja az örök körforgást és megújulást, a Kozmikus Rendet. Ez volt az a szimbólum, amely "színváltó" módon jelent meg a rúnakövön, amit Odin felém nyújtott: egyszer fekete alapon fehér vonalak látszottak, majd hirtelen átváltott a negatívjába, majd vissza. Odin a torkom tövére rajzolta a szimbólumot, ezzel is utalva arra, hogy a torokcsakra az Isteni rend felismerésének központja. Odin azt mutatta meg, hogy a szimbólumot a kettősségek és a tőlük való félelem feloldására kell használni. 

2020. december 3., csütörtök

A pasupatizmus elterjedése

Újabb részlet az Ísvara-gítá előszavából:

" Nem sok kétségünk lehet afelől, hogy az Ísvara-gítá merít a Bhagavad-gítából. De miért teszi ezt? Először is el kell utasítanunk azt a gondolatot, hogy a szerzői lusták voltak, plagizáltak, vagy inspiráció híján voltak. Lehetséges, hogy éppen az ellenkezője igaz: az Ísvara-gítá bizonyos részei túlzottan eredetinek tűnnek, és olyan elképzeléseket mutatnak be a jógikus vizualizációs gyakorlatokkal és a Siva-linga imádatával kapcsolatban, melyek túlzottan eltérnek a Bhagavad-gítától. Az ilyen újszerű részeket az Ísvara-gítában olyan témák követik, melyek hasonlóságát a Bhagavad-gítával minden intelligens ember felfedezi. Ezek a részek azért növelik a szöveg hitelességét, mert megmutatják, hogy az Ísvara-gítá bizonyos tanításainak látszólagos újdonsága ellenére a két szöveg alapvető témái megegyeznek.

Az utóbbi tíz évben az indiai vallásokkal foglalkozó történészek megújult figyelemmel kísérik a korai saiva szektákat, köztük a pasupatákat is. Egy tény egyre világosabbá válik: a pasupaták, vagyis az ókori India első jegyzett és elterjedt saiva szektájának tanításait nem redukálhatjuk le csupán a Pasupata-szútrákra, ahogy néhány korábbi tudós próbálta. Az utóbbi időben egy még korábbi Puránával, a Szkanda Puránával kapcsolatos kutatások arra engednek következtetni, hogy a Pasupata-szútrákhoz Kaundinja által fűzött kommentár merev szexizmusa és kaszt-tudata, valamint a Puránákban kifejezett pasupata ideológia viszonylagos nyitottsága közötti különbségeket sokkal jobban megérthetjük, ha szemügyre vesszük az első évszázadi India szociális és politikai történetét. Például, a pasupaták voltak azok, akik a Kr.u. 3-6. században elhozták Siva imádatát Varanasiba, mely most a legszentebb városként híresült el Siva imádói számára egész Indiában. A pasupatizmus második fázisában, a Pasupata-szútrák összeállítása után e csoport tagjai figyelemre méltó királyi támogatást kaptak, és aktívan toborozták a világi támogatókat. Az olyan vándorló aszkétáknak, mint a buddhista, dzsain és pasupata szerzetesek, szükségük volt egy külső anyagi és étel-forrásra, mivel a saját viselkedési kódexük tiltotta, hogy földet műveljenek, vagy a legtöbb üzlettel foglalkozzanak. A korai buddhista szerzetesek és a világi buddhisták közötti szimbiotikus viszonyhoz hasonlóan a pasupaták is úgy vetették meg a lábukat India-szerte, mint templomi papok, akiket világi hívők támogattak, akik az Úr Siva kegyét és segítségét keresték ügyes-bajos dolgaikhoz. Miközben a pasupaták a perifériáról a vallásos élet fősodrába kerültek a Kr. u. 1. században, elengedték a Kaundinja által leírt út egyes extrém és tilalmas aspektusait, mint például a nőkkel és súdrákkal való beszélgetés tilalmát. Egy kedvesebb, lágyabb pasupata-tan született meg, és az Ísvara-gítá minden bizonnyal ennek leghíresebb példája.

Nem mindenki fogadta el azonban e raszta-hajú és hamuval bekent jógík bekerülését a perifériáról a fősodorba. Ezt a konfliktust a Puránáknak azon részei tükrözik, ahol a pasupatákat a buddhistákhoz és a dzsainekhez hasonló, veszélyes eretnekeknek állítják be. A már kialakult szekták tagjait, akik Visnut tekintették a legfelsőbb istennek, és nem Sivát, nem ingatta meg az Ísvara-gítá engedékenysége. Bár a Puránák újfajta pasupata-felfogása, mely az értékeket hangsúlyozta a vaisnava és Pátandzsála-jógától való eltérések helyett, már egy új megközelítés a Pasupata-szútrák nyers retorikájához képest, az Ísvara-gítá is azt tanítja, hogy végső soron minden felszabadulás Siva kegyéből történik. De később, a Kr. u. 2. évszázadra ezek a viták már úgymond „őstörténetnek” számítottak. A Puránák késő középkori interpretátorai már hajlandóak voltak elfogadni az Ísvara-gítá tanításait, egylényegűvé tekintve őket a Bhagavad-gítával. Az Ísvara-gítá szerzőinek próbálkozása, hogy lefaragják a szektájuk történetének legextrémebb és legkihívóbb aspektusait, alapvetően sikerrel járt. Ennek eredményeképpen az Ísvara-gítá széles körben elfogadott szöveg lett, melyet nem-saiva szerzők is kommentáltak. A pasupaták, az egyik legádázabb szekta helyzetéből eljutottak addig, hogy az egyik elfogadott ásztika („állító”) iskolának tekintik őket. Ma, ha egyáltalán valaki megemlékezik a pasupatákról, a hinduizmus mozaikjának egyik színes kockájaként emlegetik őket."

2020. december 2., szerda

A gyökerek szimbóluma

Egy újabb szimbólumot kaptam Odintól, ezúttal egy olyan személyt kezeltem éppen, aki gyökértelennek éreztem magát, nem tudott kapcsolódni az őseihez a szülőföldjéhez. Amikor megérkeztünk Odinhoz, akkor odavitt az Yggdrasilhoz, a Világfához, és bevitt a gyökerei alá, mintha egy kis barlang lenne a vastag gyökerek között. Amikor felnéztem, akkor nem csak azt láttam, hogy a vastag gyökerek sugárirányban terjednek szét a tönk aljából kiindulva, hanem azt is, hogy az egyes gyökerek számtalan szállal összeköttetésben vannak egymással, minden mindennel összefügg. Így a Világfa gyökerei alulnézetből nem csak egy szerteágazó kronához vagy csillaghoz hasonlítottak, hanem a gyökereket összekötő keresztirányú szálak szinte egy pókhálóhoz hasonló mintát rajzoltak ki. 

Odin a kezembe nyomott egy fekete rúnakövet, melyen világoskék vanalak rajzolták ki az alábbi ábrát: hatszög irányba indulnak ki a küllők, vagyis a gyökerek, őket pedig egy belülről kifelé csavarodó spirálvonal köti össze három és fél körben. Utána Odin a talpunkra rajzolta ezt a jelet, és kérte, hogy álljunk mezítláb a talajon az Életfa mellett, és "eresszünk gyökeret". Ezáltal az ősök kollektív tudatához tudtunk hozzáférni, és mindaz az információ és benyomások elérhetővé váltak számunkra, melyet valaha valaki a földön megtapasztalt. A múlt befolyásolja a jelent, a jelen pedig a jövőt, legalábbis ha lineáris, egyirányú vektorként képzeljük el az időt. Ha egy mezőként képzeljük el, akkor pedig még jobban érzékelni tudjuk az összekapcsoltságot a körkörös idő és a folyon egymásba fonódó emberi karmák, ok-okozati láncolatok vetületében. 

A szimbólum a pókhálóhoz is hasonlít, és a pók Puma elmondása szerint az az erőállat, mely az egész életét megoldja a saját szaktudásával és a saját maga testéből kiválasztott anyagokból készít hálót. Amikor a Nornák vezetésével belenyúlunk valaki karma-szövedékébe, akkor az előre-hátra és oldalra is befolyásolja mindenki másnak az életét. Nem húzhatunk ki egy szálat a pókhálóból anélkül, hogy egy csomó minden más is ne mozdulna meg vele. 

A három és félszer körbetekeredett szál a Kundaliní energiát is jelképezheti, mely ha egyszerr felébred, és "felszabadítja" a gyökereinket, akkor végigégeti a különböző csakrákat és a szusumnát, és ezáltal a karma jelentős része elég. Hogy miért világoskékek a szimbólum vonalai, az még nem egyértelmű, de meglehet, hogy a vízre utal, melyet a gyökerek mindenhonnan összegyűjtenek. A Gyökerek (Roetr) szimbólumot tehát leginkább a talpcsakrára érdemes kivetíteni, és az ősökkel, az Alsó Világgal, A tudatalattival történő munkát lehet megtámogatni vele. 

2020. december 1., kedd

Visnu és Siva

Újabb részlet az Ísvara-gítá előszavából:

"Egység és különbözőség az istenek között

Mint ahogy a Bhagavad-gítának is, az Ísvara-gítá másik központi célkitűzése az istenek végső egységének megteremtése. Az Ísvara-gítá elsődlegesen két istennel foglalkozik: Sivával és Nárájanával (aki Visnuként is ismert). Nárájana az Ísvara-gítá legelső fejezetétől jelen van, egyfajta „előjátékot” mutat be, mielőtt Siva megjelenik és elkezdi párbeszédét a bölcsekkel. Siva megérkezése után Nárájana leül Siva mellé, és nagy odaadással hallgatja a tanítását. Az Ísvara-gítá utolsó fejezetének vége felé Siva végül elmagyarázza, hogy ő és Nárájana nem különböznek. Azok számára nem lehetséges a felszabadulás, akik tőle különállónak látják barátját (Ísvara-gítá 11.116-118):

Szörnyű poklokra jutnak azok az emberek, akik másként látnak engem, és azt gondolják, hogy ő és én különböző istenek vagyunk. Bennük nem lakozom.

Felszabadítom azokat, akik menedéket vesznek nálam, az ostobát és a tudóst, a brahmint és a kutyaevőt, de senkit sem szabadítok fel, aki elutasítja Nárájanát.

Ezért, hogy örömöt okozzanak nekem, az én híveimnek dicsőíteniük kell és le kell borulniuk előtte, a Legmagasabb Szellem, A nagy jógí előtt.”

Ezek az utolsó szavak, melyeket Siva mond az Ísvara-gítában. Miután Siva távozik, Nárájana mond néhány szót Siva dicsőítésére, aztán ő is elhagyja a bölcsek körét. Itt látjuk a kísérletet egy másik látszólagos különbség igazolására a Bhagavad-gítához képest: vagyis annak, hogy az Úr Sivát tekintik a legfelsőbbnek, Krisna vagy Visnu helyett. Azáltal, hogy Siva hangsúlyozza: ő és Nárájana egyek, a szöveg igyekszik kivédeni Nárájana imádóinak ellenvetéseit. Ez teljesen más stratégia, mint amit a Bhagavad-gítá követ, mely az összes többi istent alárendeli Krisnának, az istenek istenének (déva-déva). Krisna az összes többi isten áldozatának végső haszonélvezője (Bhagavad-gítá 9.23-24):

Amikor valaki odaadással áldoz egy másik istennek, akkor igazából nekem áldoz, Ardzsuna, ámbár tökéletlenül teszi azt.

Én vagyok az összes áldozat ura és élvezője; de valójában ők nem ismernek engem, így elbuknak.”

Természetesen a Saivák is alkalmazhatják ugyanezt a stratégiát Visnuval és az inkarnációival kapcsolatban. Az Ísvara-gítá 11. fejezete pontosan ezt teszi, a Bhagavad-gítá fenti verseinek nyelvezetéből merítve (Ísvara-gítá 11.89-91):

Azok, akik más istenségeknek áldoznak az örömök élvezete érdekében, az adott istenségnek megfelelő eredményeket kapnak. Ennyit tudni kell.

De hogyha valaki abban a tudatban áldoz egy másik istenségnek, hogy az nem különbözik tőlem, akkor ő is felszabadul.

Tehát ha valaki teljesen feladja más istenek imádatát, aki nem az Úr, és nálam, az Úrnál vesz menedéket, akkor a legmagasabb hajlékra megy.”

2020. november 30., hétfő

Az Ősök szimbóluma

Ez a szimbólum, melyet szintén Odintól kaptam az egyik gyógyítás közben, egy olyan alkalomal érkezett, amikor a kezelt személynek nem volt elegendően mély kapcsolata az apai és anyai őseivel, így nem tudott rájuk támaszkodni és erőt meríteni belőlük, és maguk az ősök is gyógyításra szorultak, mert sok transzgenerációs karmát hordoztak magukban. 

Amikor gyógyítás közben kapok egy szimblumot, akkor engem és a vendégemet is elvisznek a Valhallába az erőállatok, és tulajdonképen mindketten megkapjuk a beavatást a szimbólumra, ugyanis Odin mindkettőnk testére rárajzolja vagy karcolja a szimbólumot a lándzsája hegyével a megfelelő helyre. De először egy rúna-kövön szokta nyújtani felém. A kő ezúttal fekete volt, a szimbólum kontúrjai pedig pirossal rajzolódtak ki, a vér szerinti összetartozást jelképezve. Utána mindketten lefeküdtünk Odin előtt, és a szimbólumot a combjainkra és a hausnkra rajzolta, méghozzá fejel lefelé. Vagyis a két hegy csúcsa a combunkon volt, és a térdeink felé mutatott, a napkorong és a sugarai a köldökünk alatt voltak, a folyó pedig a köldökünktól (a születés pontja) a szívünkig rajzolódott ki. 

Az Ősök szimbólumának kifejtését a következőképpen tudom értelmezni: A két hegy az apai, illetve anyai ősök összességét képviseli, mintha az összes csontjuk, emlékül, mentális benyomásuk össze lenne gyűjtve ebben a hegyben. A folyó a két hegy között az ősöktől származó áldást és erőt képviseli. Ha egy vizuális utazásban vagyunk, akkor a két hegy és a folyók részleteinek megfigyelése sok információval szolgálhat az illető és ősei életével kapcsolatban. A Napkorong a két hegy között a Forrást jelöli, vagyis Istent, a Nagy Szellemet, melyből minden származik eredetileg. A napnak hét sugara van, ennek számos kifejtése létezhet. Amikor az Ősök gyógyítását végezzük, akkor is a Teremtőig szoktuk visszakövetni az ősök vonalát. Bár a víz és a Tűz (a Nap) ellentétes elemeknek tűnnek, mégis a Napből származik eredetileg minden.

2020. november 29., vasárnap

Návászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Návászana

Engedjük le magunkat csatuspada píthából és a lábak pozíciójának megváltoztatása nélkül hajtsunk végre két récsakát és púrakát, és a képen látható módon, a térdek behajlítása nélkül emeljük fel a lábainkat, miközben egy kicsit engedjük le a nyakunkat. Maradjunk mozdulatlanul ebben a pózban, és végezzünk púrakát meg récsakát, amíg lehet.

Hatásai: karcsúsítja a derekunkat és javítja az étvágyat.

(Megjegyzés: Az Ashtanga vinyásza sorozatban öt légzésig szoktuk kitartani ezt a pózt, és ötször ismételjük. A folyamatos kitartást is lehet gyakorolni, de fontos odafigyelni arra, hogy a törzs és a has feszes marad, a derekunk pedig egyenes, és nem kezdjük el domborítani. A medence billegése nagy terhet róhat az ágyéki csigolyákra. Mivel ez a póz erősen megdolgoztatja a törzs izmait, az emésztési tüzet is erősítheti, ennek tudható be az erős étvágy. Viszont karcsúsító hatása csak akkor lesz, ha nem eszünk többet az erős étvágy ellenére.)

2020. november 28., szombat

Csatuspada pítha

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Csatuspada pítha

Miután leeresztettük magunkat a púrvóttánászanából, üljünk dandászana pozícióban, és a kézpozíció megváltoztatása nélkül hajlítsuk be a két lábunkat, majd zárjuk össze a bokánkat és a térdeinket a csípők előtt. Tartsuk egyenesen a hátunkat, hozzuk az állunkat a mellkasra és hajtsunk végre récsakát (kilégzést). Húzzuk be a hasunkat a köldök irányába, és végezzük a púrakát öt másodpercig, miközben terjesszük ki a mellkast, és nyomjuk a sarkainkat a talajba. Emeljük fel a törzset és a csípőt, a fejünket pedig hajtsuk hátra. Maradjunk nyugton, és ne változtassuk a kezeink és a lábunk pozícióját. Ezt a pózt csatuspada píthának nevezik. Ez néhány hétig nehézséget okozhat, de később könnyebb lesz. Lassan és türelemmel gyakoroljuk.

Hatásai: Az emésztési zavarok minden fajtáját megszünteti. Az első héten kétszer kell gyakorolni, azután pedig háromszor. Öt másodperc kiemelés után lassan engedjük le a törzset, récsakát végezve, majd pihenjünk. A terhesség ötödik hónapja után nem ajánlott.

A jóga-sásztra szerint a testünk hérom részre osztható: úrdhva (felső rész), madhja (középső rész) és adhó (alsó rész), A nyakunk feletti rész az úrdhva, a nyakunktól a nemi szervekig terjed a madhja, onnan pedig lefelé a talpakig az adhó. A csatuspada píthát tripada píthaként is gyakorolhatjuk, az egyik lábunkat padmászanába helyezve. Ez a póz erősíti a combot." 

2020. november 27., péntek

Máni - a Telihold szimbóluma

Sok minden zajlik az életemben és a tudatomban a mostani időszakban, tanulási folyamatok is zajlanak, párhuzamosan több is.  Odin szimbólumai azonban mégsem maradoznak el, egyéni kezelések közben valahogy mindig jön egy-egy újabb szimbólum, ami éppen az adott személy problémájához vagy utazásához nagyon fontos. Így kaptam meg a Talihold-szimbólumot is, amit a vendégemnek meg is mutattam, mivel már az utazás előtt kifejezetten kérte, hogy ha jön valami szimbólum, azt osszam meg vele. A Telihold-szimbólum a női teremtőerő szimbóluma, de ugyanakkor az egyensúly szimbóluma is. Igazából egy teljes élet-térkép, amit sokan tudunk használni meditációhoz és az egyensúly megteremtéséhez. 

A szimbólumon belüli két körmetszet a személyiségünk női és férfi oldalai, illetve ha úgy tetszik, a jobb és bal agyféltekénk, vagy a jin és a jang energiák. Az energiánk, figyelmünk, fókuszunk általában e két pólus között lüktet, és a jóga, illetve minden őnmegvalósítási módszer alapcélja az, hogy egyensúlyt teremtsünk a kettő között, íga az fókuszt és a tudatunkat középre hozzuk, a vízszintes vonal közepére. Innen tudunk elindulni a két kapu felé. A lefelé nyíló kapu a tudatalattit és az Alsó Világot képviseli, a Hold árnyékos oldalát, melyet sohasem láthatunk a földről a szemeinkkel vaqgy távcsővel. Ám ahhoz, hogy kijussunk ezen a kapun, át kell törni az egó és a hitrendszereink falát. Miután megjártuk az utat lefelé, és egyesítettük a mikorkozmoszunkat a Makrokozmosszal, elindulhatunk fölfelé, a Felső Énünk felé, melyet a Hold fényes oldala képvisel, néha teliholdként, jól látható módon, néha újholdként, alig látható módon. Itt is át kell törnünk az egónkon és az önkorlátozó hiedelemrendszereinken, és akkor a kör kerülete, mely a Mikrokozmoszunk, tehát az egyéni tudatunk és a Makrokozmoszunk, a termetmett világmindenség közötti határvonalat képviseli, feloldódik, vagyis a kör kifordul magából és a kettő összeolvad. 

Amikor elutaztam Odinhoz, akkor egy fekete követ nyújtott felém, melybe világoskék vonalakkal volt belekarcolva a szimbólum. Majd a tarkómra, a látókéreg körüli területre rajzolta a szimbólumot. Odin felhívta a figyelmemet arra, hogy a Hold sötét oldala ugyanolyan fontos, mint a látható oldala. Utána megmutatta, hogy ha elkezdem "összehajtogatni" a szimbólumot, akkor egyre több tudati rétegben és dimenzióban fogja kifejteni a hatását.

Próbáljátok ki ezt a szimbólumot meditácóra. érdemes megfigyelni, hogy a szimbólum melyik részén látod magadat, ha úgy képzeled el, mint egy térképet, merrefelé mozogsz, mi történik, milyen tárgyakat, eszközöket, fegyvereket találsz a különböző pontjain, és milyen feladatokat kell megoldanod. Akár többször is megismételheted ezt az utazást az életed különböző állomásain. 

2020. november 26., csütörtök

Lemondás az Ísvara-gítában

Újabb részlet az Ísvara-gítá előszavából:

"Ez a gyakorlat nem csupán egy mentális feladvány, melyben a jógí azt vizualizálja, „mintha” ő lenne Siva, hanem ez egy transzformatív gyakorlat, mely által a jógí az Úrrá válik. Az Ísvara-gítában a fejlett jógíkat „úrnak” (ísvarának), vagy „nagy úrnak” (mahésvarának), vagy a „jóga urainak” (jógésvara) nevezik. Néha még zavart is okoz, hogy amikor az „úr” (ísvara) szó van említve, akkor az az Úr Sivára, vagy valamelyik pasupata követőjére vonatkozik. Ez a bizonytalanság célzottan van benne hagyva. Megerősíti a pasupata filozófia központi metafizikai állítását: a jógikus elmerülés legmagasabb szintjén a meditáció alanya és tárgya közötti különbség feloldódik. Az Ísvara-gítá „egyhegyű mentális fókusza” Siván végső soron ugyanaz, mint az „egyéni lélek egyesülése az Úrral” (átmésvara-szamjóga), melyet Kaundinja a Pasupata-szútrához fűzött magyarázatában is leír.

A három vizualizációs gyakorlat ismertetése után az Ísvara-gítá kijelenti: „ez a pasupata-jóga az élőlények felszabadulását szolgálja kötöttségeikből. A Védák kijelentik, hogy ez az összes Upanisad lényege, és túl van minden életrenden.” Ezen a ponton, mintha az Ísvara-gítá szerzői ráeszméltek volna, hogy túllőttek a célon, túl sokat fedtek fel, és túl drasztikusan elrugaszkodtak a Bhagavad-gítá paradigmájától. Itt ugyanis olyan versek sora következik, melyek a Bhagavad-gítából kölcsönzik a témákat, esetenként szóról szóra ismételve azokat. Ez a tizenöt vers elsődlegesen két témával foglalkozik: az isten iránti odaadással (bhaktival) és a tettek gyümölcséről való lemondással (phala-tjága). Bár az odaadás témája gyakran megjelenik az Ísvara-gítában (és persze szinte az összes Puránában), a gyümölcsökről való lemondás viszonylag ritkán szerepel az Ísvara-gítában. Ez az egyik jelentős különbség az Ísvara-gítá és a Bhagavad-gítá között.

A Bhagavad-gítá szerzői úgy értelmezték át a lemodást, hogy Ardzsuna harcosi miliőjében is értelmezhető legyen: A lemondás a tettek gyümölcséről történő lemondást jelenti, és nem magukról a tettekről történő lemondást. Az Ísvara-gítá azonban homályosan beszél arról, hogy melyik fajta lemondás a legkedvezőbb. Gyakran prédikálja a minden világi tettről történő lemondást, visszhangozva Patandzsalí tanítását a cölibátusról (brahmacsarja), aszkézisről (tapasz) és a birtoklásvágy nélküliségről (aparigraha) a Jóga-szútra nyolcfokú jógájának első két ágában (angájában)."

2020. november 25., szerda

Van egy álmom 2021-re...

Kedves Olvasóim, követőim itt az online térben, és persze azok is, akikkel személyesen is találkoztunk már sokat, bár mostanában erre kevesebb a lehetőség még egy kis ideig! De a reményt persze men veszítjük, és arra készülünk, hogy már januárban, de legkésőbb február végén ismét találkozhatunk személyesen az elvonulásokon, a Nomád Jóga programjain és más közös zenéléseken, fellépéseken zenész barátaimmal. Még egy fontos tervünk van 2021-re: sikerült vennünk, javarészt örökségből egy nagyobb telket Csúcshegyen, a 3. kerület Ürömhöz közel eső, külterületi részén (1037 Vadászles u. 17), és ott most minden megtakarításunkkal azon vagyunk, hogy lakhatóvá tegyük a kis házikót, ami rajta áll. A terveink szerint idén tavasszal vagy nyár elején szeretnénk kiköltözni a "Csúcshegyi sámántanyára" (ezt a nevet ötöltem ki a kis bázisunknak), de ez a bejegyzés nem is erről akarna szólni. 

Amint kiköltözünk Csúcshegyre, és itt jön az álmom, amit már lassan két éve dédelgetek, és egy cserkúti látomás során kaptam meg először, amikor még nem is tudtuk, hogy ez a telek létezik, és a miénk lesz. Tehát az az álmom, hogy a telekre szeretnék felállítani egy 9 méter átmérőjű jurtát, mely közösségi programok, hangfürdők, workshopok, szertartások helyszíne lesz majd az elképzelésem szerint, amellett, hogy remélhetőleg a Nomád Jóga is életben tud maradni a járvány után is. De az egyéni és csoportos szertartások egy részét is a jurtában szeretném végezni. Itt lesz lehetőség akár éjszakai dobolásra, transzlégzésre is, mert nyugodtan hangoskodhatunk. A kellemes hegyi levegő és a zöld környezet pedig még autentikusabbá teheti szellemi élményeinket, melyeket ott meg fogunk élni majd veletek együtt.

Amikor annak idején az Úr Siva Natarádzsa szobor formájában el akart jönni az Atma Centerbe, akkor egy hasonló kérdéssel fordultam kis közösségünkhöz: aki tud, járuljon hozzá egy kis adománnyal, és így egy-két hét leforgása alatt összegyűlt a pénz tőlem és tőletek, és Siva azóta is velünk van, most éppen a Nomád Jógában lakik. A jurta költsége azonban valamivel tetemesebb, majdnem nyolcszorosa Natarádzsa árának. Nagyjából 2,5 millió Ft-nyi összegből lehet majd kihozni egy ekkora jurtát hőszigeteléssel, dobogóval, telepítéssel, és fűtéssel együtt. Ennek a felét remélhetőleg nekem is sikerül összespórolnom nyárig, de ha a másik fele összejönne közösségi adományozásból, akkor ez az álmom is valóra válhatna 2021-ben. Aki szeretne tehát beszállni támogatással, azt előre is nagy köszönettel fogadom. Természetesen bármilyen összeget lehet adományozni a jurtaszentélyre, de arra gondoltam, hogy az alábbi összegek esetében bizonyos jutalmakat is felajánlok cserébe:

20000 Ft - részvétel egy csoportos hangfürdőn vagy szerartáson a pároddal vagy másodmagaddal a jurtában.

50000 Ft - részvétel egy egyéni hangfürdőn, szertartáson vagy lélekutazáson a pároddal vagy másodmagaddal a jurtában.

100000 Ft (vagy afölött) - részvétel egy egyéni hangfürdőn vagy lélekutazáson a pároddal vagy másodmagaddal a jurtában, vegán grill a kertünkben, és egy éjszakázás a jurta szakrális terében. Természetesen minden adományozót meg fogunk hívni az ünnepélyes jurta-avatásra. 

Mindezek után még azt is elárulom, hogy most szombaton leszek kereken 50 éves, mivel 1971 január 9-én születtem. Amint átlépek ezen a kapun, az lenne a legnagyobb ajándék a számomra, ha hozzá tudnátok járulni ennek a szakrális közösségi térnek a megteremtéséhez, amely ezáltal egy kicsit a ti szereteteteket is tartalmazni fogja, valamint a ti sorsotok fonalait is fényesíti. 50 éves születésnapomra egy fergeteges Cacao Dance szertartással készültünk egyébként a Julia Chants zenekarral,  de a Covid sanos közbeszólt, így most nem tudunk közösen bulizni. A koncertet természetesen be fogjuk pótolni Juliékkal, amint adódik rá a lehetőség, most pedig ilyen csendesebb, belső teremtő folyamatban tudjuk egyesíteni az erőinket, én ennek örülnék a legjobban. Persze minden más köszöntést, jókívánságot meg ajándékot is hálás szívvel fogok fogadni, hiszen én is igyekeztem minél több online tartalmat, jógaórát, hangfürdőt, előadást adni nektek a karantén ideje alatt, és remélem, hogy ezek ereje támogatott beneteket az életetekben. Tehát tartsunk össze, és teremtsünk jó dolgokat 2021-ben! Reménykedem benne, hogy életem második felében is hasznos szolgálatot végezhetek a közösségnek. 

Ha szeretnétek utalni, akkor erre a számlaszámra tudtok:

Szücs Gábor EV

Unicredit Bank  1091 8001 0000 0059 0681 0009

A megjegyzésbe írd be, hogy "Jurta adomány" és a számlázási, valamint email címedet. Kérlek írj egy emailt a gaurangad@gmail.com címre, hogy meg tudjalak hívni a jurta-avatóra! Namaste! Áldás! 

2020. november 24., kedd

A pasupata-jóga gyakorlása

Újabb részlet az Ísvara-gítá bevezetőjéből:

"Miután felsorolja a jóga nyolc fokozatát, az Úr Siva itt a jóga meghatározásakor egyszerre illeszkedik, de el is rugaszkodik Patandzsalí híres 1.2. szútrájától: "A jóga a mentális tevékenység felfüggesztése" (jógas csitta-vritti niródhah). Az Ísvara-gítá szerint az elme Patandzsalí által előírt felfüggesztése önmagában nem teljes, csupán egy eszköz az Úrban történő, magasabb rendű elmerüléshez. Ez az Úr Sivára irányuló egy pontra szegezett mentális fókusszal (éka-csittatá) érhető el. Persze az Úron történő meditáció Patandzsalí jógájában is játszik némi szerepet: ísvara-pranidhánának nevezik, és ebben a rendszerben az öt előírás (nijama) egyikének tekinthető. Mint ilyen, ez az egyik előkészítő gyakorlat, ami idővel elvezet a meditáció magasabb formáihoz, és végül az egyedülállás (kaivalja) transzcendens állapotához. De az Ísvara-gítá szellemében az Úr Sivára irányuló mentális fókusz a legmagasabb jóga, míg a Patandzsála-jóga legmagasabb szamádhija egy alacsonyabb helyet foglal el a jógák hierarchiájában.

Egy másik bizonyíték arra, hogy az Ísvara-gítá igyekezett pozitív fényben bemutatni a pasupata-jógát, minden olyan doktrínától és gyakorlattól mentesen, ami elriaszthatta volna a puránák szélesebb közönségét, a pasupata-fogadalom második fokozatához tartozó gyakorlatok említésének hiánya. Az őrület tettetése és az obszcén gesztusok nem voltak bevett gyakorlatok a premodern India legtöbb lemondott jógija számára, így ezt nehéz lett volna elmagyarázni egy olyan közönségnek, akiknek nem volt részletes ismerete vagy kapcsolata a pasupata irányzattal. Ezt a második szintet és a mögöttes értelmét egyáltalán nem említi az Ísvara-gítá. Ehelyett a bemutatott jóga-út közeli hasonlóságot mutat Patandzsalí nyolcfokú jógájával, de új, Siva-központú hozzáállással. Bár Patandzsalí az öt előírás (nijama) között felsorolja az "Úron történő meditációt" (ísvara-pranidhánát), az Úr pontos azonossága és a pranidhána fogalmának pontos meghatározása számos interpretációs lehetőséget hagy nyitva. Még azzal is érvelhetnénk, hogy Patandzsalí szándékoltan fogalmazott homályosan, mert nem akarta kifejezetten Visnuként vagy Sivaként azonosítani az Urat, ezzel elidegenítve potenciális közönsége egy részét. Ezzel szemben, az Ísvara-gítá teljesen egyértelmű abban, hogy Sivát tekinti az Úrnak. Patandzsalí homályos pranidhána szava helyett az ísvara-púdzsana, vagyis az Úr Siva imádata kifejezést használja. (Megjegyzés: az „ísvara” szó „urat” vagy „irányítót” jelent, tehát magából a szóból nem következik az, hogy Visnura vagy Sivára értik, ezt a szövegkörnyezet vagy az adott mű alapvetése dönti el.)

Mindenek felett, a pasupaták gyakorlatának speciális megnyilvánulása volt a test bedörzsölése hamuval. Bár az Ísvara-gítá nem foglalkozik vele részletesen, ezt a figyelemre méltó gyakorlatot legalább megemlíti. A pasupata-jógí által végzett vizualizációs gyakorlatok sorának végén említi meg. Ezeket a gyakorlatokat írja le az Ísvara-gítá a "nagy jógaként" (mahá-jóga). Ez az a jóga, ami meghaladja a "nemlétezés jógájának" (abháva-jóga) előkészítő gyakorlatát, melyet Patandzsalí és más jógík a jóga végső formájának tekintenek, mint a mentális tevékenység felfüggesztését (niródha). A "nagy jóga" gyakorlatai elősegítik a jógí azonosítását az Úr Sivával, amíg ez egyesülés (szamjóga) ténylegesen be nem következik:

"A jógí vegye fel a szvasztikát, a lótusz- vagy féllótusz-pózt, a tekintetét nyugtassa egyenletesen az orrhegyén, a szemei félig nyitva, legyen csendes és mentes a félelemtől, és mondjon le erről a mágikus erőből álló világról. A Legfelsőbb Úrra koncentráljon, arra az istenre, aki a saját önvalójában létezik.

Ezután egy tizenkét hüvelyk méretű lótuszvirágot vizualizál a varkocsa csúcsán. Ez a lótusz gyönyörű, és a dharma bimbójából fakad. A szára a tudás, a misztikus erők pedig a nyolc szirma. Teljesen fehér. A lemondás a bibéje. Ebben a bibében a jógínak egy fenséges, arany kincset kell vizualizálnia. Mivel benne van az összes erő, közvetlenül Óm-nak, az isteni, örök szótagnak nevezik, a megnyilvánulatlannak, melyet ragyogó sugarak ölelnek körbe. Ott meg a tiszta, legfelsőbb, örök fényre kell gondolnia. Ebbe a fénybe kell helyeznie az önvalóját, mely azonos vele. Az Úron meditál, a legmagasabb okon, aki a tér közepén áll. Végül, amikor magává a mindent átható úrrá válik, semmit sem vizualizál."

2020. november 23., hétfő

Beavatás a halál misztériumaiba

2020 decemberében több, mint tizen velem tartottatok élőben azon a három éjszakás online "elvonuláson", melyet a Nomád Jógában tartottam. Ebben a blogbejegyzésben ismertetni szeretném az akkor elhangzott anyagokat azok számára, akik lemaradtak, és esetleg úgy gondolják, hogy érdemes lenne utólag is letölteni is meghallgatni a három Halottaskönyv felolvasását. Mindhárom alkalom kb 7 óra 40 perc hosszú volt, és a három Halottaskönyv teljes szövegének felolvasásán kívül némi háttér-kommentárokkal és információkkal is szolgáltam, valamint miden éjszaka elvégeztünk 5-6 meditációs gyakorlatot is a felolvasások közben. Mindez video- és hanganyagként is rögzítésre került, és letölthető formátumban utólag is meg tudjátok rendelni.

Egyiptomi Halottaskönyv

A három közül sorrendben ez a legrégebbi, több, mint 5000 éves szövegeket tartalmaz, és egyben ez a legterjedelmesebb is. Aki nem ismeri részletekbe menően az egyiptomi mitológia istenalakjait, annak talán kezdetben nehézséget okozhat az összes szereplő és esemény kontextusba helyezése, de a túlvilági utazás állomásai így is emlékezetesek maradnak a hallgató számára, aki utána esetleg kedvet is kaphat az egyiptomi mitológia és misztériumok mélyebb megismeréséhez. A felolvasáshoz Bánfalvi András fordítását használtam: "Egyiptomi halottaskönyv - kilépés a fénybe", Farkas Lőrinc Imre kiadó, 2004.

Hindu Halottaskönyv

A Hindu Halottaskönyv a Garuda Purána nevű krónika "Prétakalpa" című része, melyet Dr. Hetényi Ernő fordításában olvastunk (Trivium Kiadó, 1994). Noha ez a könyv némileg kisebb terjedelmű egyiptomi társánál, és a történészek szerint a Kr. u. 4. század körül keletkezett, a hinduizmus témájában rendelkezem a legtöbb háttérismerettel, így a felolvasást egy rögtönzött Siva-lingam fürdetési szertartással kezdtük, és az Om Namah Sivaya mantra zengetésével zártuk. 

Tibeti Halottaskönyv

A három mű közül talán ez tartamazza a legrészletesebb tudati "térképet" a Bardo, azaz a köztes lét különböző megtapasztalásairól és létállapotairól, és számos módszert mutat arra, hogy a meditáció eszközeivel hogyan léphet ki a gyakorló az újraszületésből, és érheti el a megvilágosodott Buddha-létet. A magyar nyelven fellelhető több fordítás közül Agócs Tamás fordítását használtuk, melyet a Helikon Kiadó adott ki 2015-ben. A Bardo Thödolként ismert buddhista szövegyűjtemény nyilvánosságra hozatalát a 14. századi Karmalingpa nevéhez kötik. A harmadik éjszakát az Óm Mani Padme Hung mantra zengetésével zártuk, annak a reményében, hogy minél tudatosabbak tudunk maradni majd, amikor valóban eljön a halál időszaka, és ki kell lépnünk a köztes létbe. 

A három éjszaka végigvirrasztása már önmagában is egy komoly áldozati szertartás és aszketikus gyakorlat volt, de ha valaki teljes figyelemmel, akár több részletben is meghallgatja ezt a halálról szóló három nagy tanítást, az bizonyára mély beavatásban részesül a Halál misztériumába, és felkészülten várhatja majd a végső próbatételt. Ha szeretnétek megrendelni a felvételeket, akkor kattintsatok ide: létrehoztam egy új oldalt, ahol megismerhetitek a képzéseimet, illetve regisztrálni is tudtok rájuk - mindegyik online vagy pedig személyesen egyeztetett időpontban zajlik, illetve az első kettő letölthető és egyénileg elvégezhető.

Védikus Asztrológia E-learning csomag (450MB)

Halál és Köztes Lét - Online tanfolyam rögzített anyaga (23 óra)

Hangszeres Relaxáció Vezető Képzés

200 órás Hatha- és Ashtanga-jóga Oktató Képzés

 

2020. november 22., vasárnap

Púrvóttánászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

Púrvóttánászana

Ezt a pascsimóttánászana ellenpózának is nevezik. Amikor fájdalmat érzünk egy bizonyos testhelyzetben, a csontok közötti távolság, az energiacsatornák vagy erek mozgása, vagy az izomzat zavarai miatt, ezeknek az ellenpózoknak a gyakorlása megszünteti ezeket a fájdalmakat. Ez elősegíti az ízületek, az érhálózat és az izomzat visszaállítását az eredeti helyzetükbe. Ez azt jelenti, hogy vissza fogja állítani a testet az eredeti állapotába. Erről a titokról sok évig nem tudtak. Milyen okból? Nem tanulták meg a gurutól.

Miután ilyen jellegű fájdalmat tapasztaltak, az emberek abbahagyták a jóga gyakorlását. Elbizonytalanodtak és vonakodtak elkezdeni a jóga gyakorlását. Lehet, hogy eltörnek a csontjaik vagy megsebesülnek a sport gyakorlása közben, mégsem haboznak. Hihetetlen pénzmennyiséget költenek a sportra, de akkor is folytatják, még ha bicegve is vigadnak.

Azt mondják, hogy a Kali-kor hatása a fő oka az ősi indiai művészetek és tudományok eltűnésének. Tehát minden jógapóznak van egy kontrapóza. Ha egy gurutól tanuljuk meg a gyakorlást, és a jóga-gyakorlók ezt terjesztik és másokat is tanítanak, ez hasznára lesz az embereknek. A jóga tudománya nem fog eltűnni.

Gyakorlás: A pascsimóttánászana pozícióból lélegezzünk be és emeljük fel mindkét kezünket magasra, kilégzés közben pedig lassan vigyük a karjainkat a hátunk mögé, és helyezzük a tenyereinket nagyjából egy lábnyi távolságra a csípőtől, előremutató ujjakkal. A dandászana második lépéséhez hasonlóan nyomjuk előre a mellkast és végezzünk el egy mély púraka-kumbhakát. A sarkainkat és a tenyereinket határozottan a földbe nyomva, emeljük fel az egész testünket egyenes vonalban és engedjük hátra a nyakunkat. Hunyjuk be a szemünket és maradjunk mozdulatlanul legalább öt másodpercig. Ez a púrvóttánászana pozíció. Ezután hajlítsuk be a nyakunkat, hozzuk az állunkat a mellkashoz, lélegezzünk ki és engedjük vissza a testünket. Így gyakoroljuk háromszor az első héten, majd fokozatosan emeljük hat ismétlésig.

Hatásai: megszünteti a fájdalmat és test hátulsó oldalán. Megszünteti az alkarok és a nyak sérülékenységét. Ez a póz a pascsimóttánászana kontrapóza, mivel a pascsimóttánászanában az egész testünk mozgása előrehajlásból áll kilégzés (récsaka) közben, előrehajtott fejjel. A púrvóttánászana ennek az ellentéte, mivel a test nem hajlított, hanem egyenes, felfelé nézünk és belégzésre (púrakára) vesszük fel."

2020. november 21., szombat

Pascsimóttánászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Dandászana 2. rész

Ez az ászana minden tekintetben követi az 1. részt, azzal a kivétellel, hogy a két tenyerünk a hátunk mögött van. Ezen kívül, a tenyerek a csípő mellett a talajon vannak. Tartsuk egyenesen a könyökünket és végezzünk kumbhakát a kilégzés után (báhja kumbhaka). Ez a póz könnyen végrehajtható a túlsúlyosak számára is, mivel ők nehezen tudják a magasban tartani a kezüket a test alsó felével kapcsolatos akadályok miatt.

Pascsimóttánászana

Bár ezt a pózt ősidők óta gyakorolják a jógik, Szvátmáráma Jógí, a Hatha-jóga Pradípiká szerzője is dicsőíti ezt a pózt.

Gyakorlás: Vegyünk egy mély récsakát dandászanában, húzzuk be a hasunkat, kulcsoljuk össze az ujjainkat, lassan hajoljunk előre, és kulcsoljuk az ujjakat a lábaink körül, kifelé néző tenyérrel. Helyezzük a homlokunkat a térdkalácsunkra vagy egy kissé azokon túlra, végezzünk récsakát és púrakát, és tartsuk a térdeinket egyenesen, behajlíltás nélkül. Kezdjük három récsakával és púrakával az első héten, majd minden héten növeljük eggyel, legfeljebb tizenkét körig. Ez a pascsimóttánászana. Utána egyenesedjünk fel a pózból, és pihenjünk.

Hatásai: A prána-vájunak tizenkét állapota ismert, melyeket púrvaváhiní gatinak és pascsimaváhiní gatinak neveznek. A púrvaváhiní gati a zihálás vagy a nehéz légzés, mint az asztmában. Emésztési zavarok okozzák. Az emberek egészsége leromlik a has megnagyobbodása miatt. A pascsimaváhiní gatiban a prána a múládhára csakra mögött mozog. A nagy hasat az emésztés tüzének növelése, az emésztési zavar megszüntetése és a récsaka megnyújtása csökkenti zihálás nélkül. Nem elég-e ez? Teli hassal ne gyakoroljuk. Ez a póz terhesség esetén tilos."