2014. augusztus 31., vasárnap

A kúrmászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A kúrmászana mitológiája

A "kúrma" szó teknőst jelent. Ebben a pózban a törzs a teknős páncélja, a végtagokat pedig egymás alatt keresztezzük. A szuptakúrmászanában (alvó teknős) a karokat kulcsoljuk a derekunk mögött, a lábainkat pedig a tarkó mögött. Ez a póz hasonlít ahhoz, amikor a teknős visszahúzza a végtagijait a páncéljába. Kúrma avatára az Úr Visnu egyik inkarnációja, aki teknős formájában jelent meg. Kúrma, az isteni teknős azért jelent meg, hogy az özönvízkor az óceánba veszett kincsek felszínre hozatalában segítsen. Történetét többek között a Bhágavata Purána is elmeséli.

Egyszer, a régmúlt időkben imígyen szólott Visnu, a mindenség forrása az Őelőtte költői imákkal hódoló félistenekhez: Próbáljátok meg előállítani a halhatatlanság nektárját! Először is szórjatok a tejóceánba mindenféle gyógynövényt, zöldséget és fűszert, majd tegyétek meg a Mandara-hegyet köpülőfának, Vászuki kígyót pedig kötélnek, s köpüljétek a tejóceánt rendíthetetlenül!

A félistenek és démonok ezután hozzáláttak a tejóceán köpüléséhez. A Mandara-hegy lett a köpülőfa, Vászuki kígyó a kötél, Visnu egyik inkarnációja, egy hatalmas teknősbéka, Kúrma pedig az alap, hogy a súlyos aranyhegy el ne süllyedjen a tenger puha talajában. A démonok a kígyót a feje felől, a félistenek pedig a farkánál ragadták meg. Húzták-vonták sokáig, minden erejüket beleadták, ám különösebb eredmény nélkül. Vászuki a sok rángatástól tüzet okádott, így a démonok lombtalan, kormos fákhoz lettek hasonlatosak, mint az erdőtűz utáni erdő. Végül maga Kúrma is áldását adta a köpülésbe, mire a háborgó óceán kiadta első termékét, a pusztító haláhala mérget. Ezt az előző korszak felgyülemlett szennyének tartják. A félistenek rémülten fordultak a nagyhatalmú Sivához, s kérték, mentse meg a világot e méregtől. A könyörületes Siva a tenyerébe gyűjtötte a mérget, majd megitta a haláhalát. (A hathatós méreg gyűrű alakú kék nyomot hagyott Siva torkán, akit azóta kéktorkúnak neveznek.)

A tejóceán köpülése ezután újult erővel folyt tovább. A Mandara-hegy szirtjei egymásnak csapódtak, tűz ütött ki, amit Kúrma a négy égtáj felé nyújtott lábaival az óceán vizét paskolva oltott ki. A permet mindenkit felfrissített. Az alaktalan víztömeg lassan formálódni kezdett, és megszületett a Nap, a Hold s a Sarkcsillag. Visnu a sarkcsillagot a hegy tetejére tűzte, a Nap s Hold körülötte táncolt. Így keletkezett az évszakok váltakozása, a növények termőre fordultak, az állatok táplálkoztak, párosodtak, vándoroltak és téli álomra húzódtak. Megjelentek az őselemek, a föld, a tűz, a levegő és a víz. A kiperdülő őselemeket Visnu négy kezével ragadta meg, a tűz lett a harci korongja (szudarsan csakra), a víz a lótuszvirágja (padma), a szél a kagylókürtje (sankha) és a föld a buzogánya (gada), maga pedig éterként áthatotta az egész mindenséget. Ezután jelent meg Laksmí, a bőség, jószerencse istennője, aki elhozta ajándékait is: Szurabhit, az életadó csodatehenet, a kívánságteljesítő kalpa-vrksát, a legtündöklőbb kausztubha- és padmarága ékszert s egyéb kincseket. Az óceánból ezután egymást követően bukkantak elő a köpülés termékei: Airávata, a négyagyarú elefánt, Uccshaisravá, a hétfejű hófehér táltos paripa, a szépséges apszarák (akik a félistenek bolygóin a szórakoztató hölgyek szerepét töltik be), majd Váruni, az iszákosokra felügyelő félistennő, s végül Visnu részinkarnációja, az orvostudomány szakértője, a gyönyörűszép Dhanvantarí, kezében a halhatatlanság nektárát rejtő korsóval.

2014. augusztus 30., szombat

A bakászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A bakászana mitológiája

A "baka" szót gólyának szokták fordítani. A hindu mitológiában két démont is ismerünk, akik a Bakászura nevet viselték. 

Az egyik démon Kamsza egyik barátja volt, akit Kamsza Vrindávanába küldött, hogy megölje Krisnát. Krisna és Balaráma a tehénpásztorfiúkkal és a borjakkal a Yamuná partján sétáltak, amikor megjelent a hatalmas gólya kinézetét magára öltött démon. Egyből Krisnára támadt, és lenyelte. De ekkor égető érzés támadt a torkában, és kiköpte Krisnát, majd megpróbálta felszúrni a csőrére. Krisna azonban megfogta a hatalmas madarat a csőrénél fogva, és kettétépte a fejét. A védikus tradíció szerint, ha Isten vagy valamelyik inkarnációja megöl egy démont, akkor az megszabadul az összes bűnétől, és eléri a felszabadulást, beleolvadva Krisna testébe. 

A másik Bakászura ugyan nem Krisna kezétől halt meg, hanem egyik híve Bhíma kezétől, a történet mégis Bhíma határtalan erejét dicsőíti, amellyel Krisna felruházza igaz híveit. Amikor Kuntí és az öt Pándava száműzetésben volt, egyszer Ékacsakrá falva felé vetődtek. A falusiakat egy Bakászura nevű emberevő démon tartotta rettegésben, akinek minden nap egy nagy szekér ennivalót kellett küldeni, egy falusival a szekéren. A démon pedig felfalta az élelmet, az ökröket és a szekeret vezető embert is, és ezért az áldozatért cserébe nem bántotta a falu többi lakóját. 

Amikor Kuntí megtudta a nekik menedéket adó háziaktól, hogy az ő családjuk a soros, akkor megnyugtatta őket, hogy majd Bhíma, a fia viszi el a szekeret a démon barlangjához. Bhíma így is tett, és amint megérkezett, nekilátott a szekéren tornyosuló finom falatoknak, majd a két ökröt is felfalta, akik a szekeret húzták. Mire végzett a lakomával, megjelent a felbőszült démon, és Bhíma jóleső csatározás után a puszta kezével megölte az emberevő óriást.

A bakászana pózban a karjaink és vállaink erejével tartjuk meg a törzsünk és lábaink súlyát, mely az ég felé emelkedik, mint egy madár. 


2014. augusztus 29., péntek

Jógatábor - utolsó napok

Hoppá, most vettem csak észre, hogy ez a bejegyzés nem került ki, sőt, hosszadalmas munkám eredményét nem is mentette el a rendszer valamilyen titokzatos oknál fogva, így az egész bejegyzést írhatom újra. Több éves blogger-tevékenységem alatt egyszer-kétszer fordult csak elő ez szerencsére, mivel felettébb idegesítő tud lenni, amikor a gépek kibabrálnak az emberrel, és kezdheti újra a pötyögést, főleg, mikor már több napos blogokkal vagyok elmaradva :-) Na mindegy, át is írom az egészet.

Szerdára virradt Primostenben, és ma egy kicsit felhősebb volt az idő. A levegő persze ugyanolyan fülledt, mindenki izzadt reggeli gyakorlás közben. Tovább ragozgattuk a sorozat végén a hidat és a hídból felállásra vettünk néhány rávezető gyakorlatot. Reggeli után bringatúrára indultunk Zsoltival, Mikivel és Szabadi Andival. Mivel Zsolti versenyszerűen hegyikerékpározik, ő vezette a túrát. Miki hozta a saját bringáját, Andi az egyik apartmanból kért el egyet, bár annak sima volt a gumija, ami Zsolti szerint nem fog tapadni a zúzalékos utakon. Ráadásul Andi papucsban jött, mert nem is volt semmilyen cipője.

Mi ketten pedig kibéreltünk két mountain bike-ot az egyik turista-irodában, bár nem voltak a legjobb műszaki állapotúak. Így én nem tudtam minden sebességbe váltani, Zsoltinak viszont elkezdett leereszteni a hátsó kereke egy idő után. Az első zúzósabb szakasz után Andi már vissza is akart fordulni, de mi is úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk.- Csakhogy rossz irányba fordultunk, és egy hegyi szerpentin tetején kötöttünk ki. Innen már az első faluban kerestünk valakit, akinél felfújhatjuk a kereket, és sikerült meg is ragasztani. 


Így Andi visszament, mi pedig hárman nekivágtunk a következő hegynek. Ámde itt Zsolti első kereke is defektet kapott, így ő is visszatolta a bringáját a kölcsönzőbe, mi pedig Mikivel megkerültük a félszigetet. Délután még volt idő egy kicsit strandolni, majd Szabó Andi Jin jógája következett. A jóga után nem volt edzés, helyette jógaelméleti beszélgetést tartottunk. Ki mélyen célból gyakorolja a jógát, és mit lehet elérni vele?

Csütörtök reggel már dupla vinyászával gyakoroltunk, ahogy szerdán is, és a végén hozzátettem néhány fordított pózt: alkartámasz, skorpió, kézenállás. Utána napközben úszás és strandolás volt, este pedig kontakt jógáztunk Szabó Andival, itt látható egy lefelé néző kutya-piramis, amit a végén összeeszkábáltunk. A foglalkozás végén Szabadi Andi ismét hang-drumozott, nekem nagyon tetszik ez a hangszer. utána még toltunk egy edzést, és belleztem, a többieknek pedig kiadtam egy kis saját testsúlyos szettet. 

Péntek volt az utolsó nap, egy kicsit kevesen részektek reggel jógázni. Ettől eltekintve toltunk egy könnyített második sorozatot, és a végén még egy csoportkép is készült a teraszon. A reggeli jógaterem tengerre néző nagy, eltolható teraszablakokkal rendelkezik, bár ez a képeken nem jön le annyira. Napközben még egy közös úszás az öbölben, este pedig vinyásza flow óra volt Andival. Utána még edzettünk egyet Sanyival, ő ott volt végig mindegyik esti edzésen. Este még bementünk a városba, meghallgattuk Andit, ahogy hangdrumozott, és aki odaért, az megnézte a naplementét a templomdombról. 

Mindent összevetve remek jógatábor volt, jó társasággal, kellemes környezetben, jövőre is visszatérünk ugyanide, csatlakozzatok ti is!

2014. augusztus 28., csütörtök

A pránájáma és az ászana

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Napszak

Négy órát kell várnunk egy étkezés után, ha a pránájámát szeretnénk gyakorolni. A Jóga-rahaszja hat órát ajánl. Minél üresebb az emésztőcsatorna, annál könnyebben fog menni a pránájáma-gyakorlás. Lényegében ez azt jelenti, hogy étkezés előtt kell gyakorolnunk, és nem utána. A pránájáma befejezése után viszont legalább fél órának el kell telnie, mielőtt ennénk. A kivétel egy pohár tej, amit közvetlenül pránájáma után, vagy akár előtte is megihatunk.

A szandhikat, a napszakok úgynevezett találkozási pontjait kedvezőnek tartják a pránájámára. A szandhik azok az időszakok, amikor az éjszaka és a nappal találkozik, vagyis a hajnal, amikor a reggel találkozik a délutánnal (dél), és amikor a nappal találkozik az éjszakával (alkony). A Brihad Jágjavalkja Szmriti szerint a legjobb időszak a pránájámára a napfelkelte (8.38-40).

Az ászana után

Ha napjában egyszer gyakoroljuk a pránájámát, akkor az az ideális, ha közvetlenül az ászanák után gyakoroljuk. A Jóga-szútrához fűzött kommentárjában Vjásza azt mondja: „szati ászana dzsájaté”, ami azt jelenti, hogy „amikor győzedelmeskedünk az ászanában”. Sok szaktekintély ezt úgy interpretálja, hogy „Arassunk győzelmet az ászanában, és csak utána gyakoroljuk a pránájámát”. Ennek van is értelme, mert ha nem tudunk ülni az ászanában, akkor nehézzé válik a pránájáma. Egyes szaktekintélyek szerint viszont Vjásza utasítása azt jelenti, hogy „Közvetlenül az ászana után gyakorold a pránájámát.”

Egyértelmű, hogy a testük ideálisan fel van készítve az ászana után. Sokkal mélyebbre fogunk tudni menni a kumbhakában, és több pránát tudunk befogadni, ha felkészítettük a testünket az ászanával. A nyakunk megfelelően fel lesz készítve a dzsálándhára bandhára (állzárra), ha gyakoroltuk a szarvángászanát (vállállást). Ha naponta kétszer gyakoroljuk a pránájámát, és az első gyakorlás közvetlenül az ászana-gyakorlás után van, a másodikat pedig nem előzi meg ászana-gyakorlás, akkor könnyen észrevehetjük, hogy a második gyakorlásnál nem tudjuk fenntartani azt a haladást, amit abban elértük, amit megelőzött az ászana-gyakorlás.

Ha úgy gyakoroljuk a pránájámát, hogy nem előzte meg közvetlenül ászana-gyakorlás, akkor korlátozzuk a kumbhakáinkat 40 másodpercre, hacsak nem vagyunk nagyon tapasztalt gyakorlók, vagy nem egy ilyen gyakorló tanít és felügyeli a gyakorlásunkat.

Életszakasz

A Jóga-rahaszja a pránájámát a grihaszthák (családosok) alapvető gyakorlatának tekinti (2.45), és azt mondja, hogy elsődlegesen 25 és 75 éves korunk között kell gyakorolni (2.37). A Jóga-rahaszja azt tanítja, hogy 25 éves korunk előtt a fő hangsúlyt az ászana-gyakorlásra kell helyezni, utána pedig a pránájámára. Ha viszont nem koncentráltunk az ászana-gyakorlásra 25 éves korunk előtt, akkor sem tudjuk kihagyni, keresztül kell mennünk ezen a fázison valamikor később az életünkben, ennek okait fentebb ismertettem. A Jóga-rahaszja azonban ad egy meghatározott sorrendet, ami a jógi érettségével párhuzamosan az ászanától a pránájámáig, majd a dhjánáig (meditáció) vezet. Ez a sorrend garantálja, hogy learatjuk az erőfeszítéseink eredményét, de csak akkor, ha fenntartjuk az előző szinteket is. A Jóga-rahaszja őrzője, T. Krishnamacharya még 90-es éveiben is fenntartotta ászana- és pránájáma-gyakorlását. A Rahaszja fontos üzenete az, hogy lépjünk tovább a jógikus technikák létráján, és ne akadjunk el az ászana szintjén."

2014. augusztus 27., szerda

Sting megmondja...

A legutóbbi külföldi rockzenész, akinek a koncertjén voltam, Sting volt. Bejön a zenéje, meg az is, hogy jógázik még turné közben is. Az itthoni előadó közül Kowalsky-koncertre szoktunk járni rendszeresen, már Lola is volt. Természetesen ő is jógázik, és reméljük, hamarosan újra tart majd órákat az Atma Centerben. Na de most térjünk vissza Stingre! Épp a minap találtam rá erre a cikkre, amit remélhetőleg tényleg Sting aranyköpéseiből állítottak össze (ma már ugye nem lehet tudni, hogy melyik informácó hiteles, amit a neten olvasunk, és mi az, ami csak lájkvadász kacsa). Tehát tételezzük fel, hogy a következő hét pont tényleg Stingtől származik, alatta egy kis kommenttel tőlem: 

1. Ne pazarold az időd a nem megfelelő emberekre! Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan emberekkel töltsd el, akik elszívják tőled az energiádat és az életkedvet. Ha valaki szeretné, hogy jelen legyél az életében, az helyet csinál neked benne. Ne erőltesd magad olyasvalakire, aki nem veszi észre a nagyszerűséged!
Az tiszta sor, hogy az erőltetett, egyoldalú kapcsolatok nem működnek. Ellenben az sem elég, ha kerüljük azokat, akik elszívják az energiánkat, és felidegesítenek. A végeredmény könnyen az lehet, hogy magányos emberek leszünk. Igaz barátokat nagyon-nagyon nehéz szerezni ebben az életben. Nagyon sokat kell tenni érte.
2. Légy minden helyzetben igaz magadhoz, sose hazudj önmagadnak! Más embert sem szép dolog becsapni, hát még önmagadat!

Ez szellemi érettség és integritás kérdése, mert van, aki egyelőre még képtelen szembenézni önmagával, és csak úgy képes elviselni az életet, hogy folyamatosan becsapja magát. Persze ezen változtatni kell, csak van, akinek egy egész életig tart.

3. Ne fordíts hátat a problémáidnak, mert megbosszulják magukat! Nem kell azonnal az összeset megoldani, ráér apránként is, lépésről lépésre. Egy dolgot nem lehet velük megtenni, a szőnyeg alá söpörni őket! Végső soron a megoldott problémáid a te javadat szolgálják: erőssé és elszánttá tesznek.
Ezzel teljes mértékben egyetértek, túl sok halogató emberrel találkozom, akik inkább nem vesznek tudomást a problémáikról, mintsem hogy elkezdjenek foglalkozni a megoldásukkal, mert az erőfeszítést igényel és kényelmetlen, és a legtöbbször kénytelenek vagyunk változtatni magunkon ahhoz, hogy egy-egy problémát meg tudjunk oldani. És arra se számítsunk, hogy minél többet megoldunk belőlük, annál kevesebb marad. Probléma mindig adódik, ez egy tökéletlen világ!

4. Minden emberi kapcsolatnak célja van, így minden találkozás okkal történik. Észre fogod venni az életed során, hogy kivel miért találkoztál, kitől mit tanultál. Ezért ne utasíts el senkit, mert nem tudhatod, hogy mi célból toppant az életedbe!
Az, hogy nem utasítunk el valakit, persze nem azt jelenti, hogy alárendeljük magunkat mindenki kénye-kedvének. Természetesen minden találkozásnak van jelentősége, de van, amikor az a cél, hogy továbbengedjük az illetőt, és befogadjuk azt,. amit kaptunk tőle, anélkül, hogy elkezdenénk ragaszkodni hozzá. Van, aki olyan, mint a postás. meghozza az üzenetet, azután odébbáll.

5. Hagyd az önsajnálatot és a panaszkodást is! Vagy talán te ismersz olyan embert, aki az önsajnálatnak és a panaszkodásnak köszönheti a sikereit az életében?
Nem kell azért mindenáron keménynek mutatkozni, főleg, ha nem vagyunk azok. Van, amikor ki kell, hogy sírjuk magunkat valaki vállán, de persze nem kell életmódot csinálni az önsajnálatból. A sikeres emberek valóban azokból lesznek, akik már megunták az áldozat szerepét, és tesznek az álmaikért a panaszkodás helyett.

6. Nyugodtan beismerheted, ha valami fáj, vagy nem úgy sikerült, ahogyan eltervezted. Attól nem leszel sem kevesebb, sem rosszabb ember.

Na ez némileg ellentétben áll az előzővel, de valóban, a gyengeség beismerése néha több erőt igényel, mint egy tökéletes szerep játszása, amely csupán álca és védőpáncél a világ bántása, csúfolódása és gúnya ellen. Azt se feledjük, hogy az tanul a hibáiból, aki beismeri, hogy elkövette őket. mindig van újabb lehetőség, meg kell tanulni élni vele!

7. Ahelyett, hogy arra koncentrálnál, ami hiányzik az életedből, gondolja arra, amid már megvan! Akkor majd meglátod, hogy a gazdagságnak nem feltétlenül a pénz a mérőeszköze.

Valójában mindenünk megvan. Ha elégedettek vagyunk azzal, amit elértünk, akkor mindig boldogok vagyunk, és megkapjuk az erőt arra, hogy megvalósítsuk még a lehetetlennek tűnő álmainkat is. Persze az elégedettség nem a motiváció hiányát jelenti.





2014. augusztus 26., kedd

A pránájáma elkezdésének feltételei

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

" Dzsajatáráma, a Jógapradípjaká szerzője szerint a pránájámát csak a sódhana-karma, vagyis a krijáknak is nevezett tisztító eljárások után lehet elkezdeni (463-465. versek). A Gheranda-szamhitá is egyetért ezzel az állásponttal, de Szvátmáráma a Hatha-jóga Pradípikában már kétségbe vonja ezt. Gheranda minden jógi számára előírta a krijákat, míg Szvátmáráma szerint csak azoknak kell gyakorolniuk, akik tisztátalanságokkal rendelkeznek.

A modern ipari társadalmunkban élve, ahol sokféle szennyező hatás van jelen, mindenkinek, aki szeretné elkezdeni a pránájáma rendszeres gyakorlását, javasolnám, hogy először gyakorolja a naulít, a kapálabhátit és a néti krijákat. Ezek részletes leírását olvashatjuk majd a krijákkal foglalkozó fejezetben.

Összefoglalva, a kérdéshez, hogy mikor kell elkezdeni a pránájáma gyakorlását, különböző tanítók különbözőképpen álltak hozzá, tükrözve az általuk tanított pránájámák különböző nehézségi fokát. Korán belekezdhetünk a könnyű pránájámákba, és később a nehezekbe. Az eredmény valószínűleg hasonló lesz, mivel az első esetben a pránájáma-végzési képességünk fokozatosan fog fejlődni, ahogyan az ászana-gyakorlásunk is megérik. Swami Sivananda aggodalma is érthető, hogy egy tanítvány akkor kérheti a pránájáma elkezdését, amikor az élete egy fordulóponthoz érkezett, és ha akkor távol tartják tőle, materialisztikusabb és lefelé mutató irányba fordul. Hasonlóképpen Swami Ramdev úgy tekint a pránájámára, mint az egészségnevelés eszközére a tömegek számára, amely kevésbé teszi őket függővé a drága gyógyszerektől. Úgy tűnik, hogy T. Krishnamacharya a középső utat választotta azáltal, hogy az aspiráló tanítványoknak a pránájáma olyan szintjét oktatta, ami megfelelt az ászana-gyakorlásukban elért szintnek, akkor is, ha kezdőről, vagy haladó tanítványról volt szó.

Évszak

A középkori szövegek azt mondják, hogy a pránájáma gyakorlásába nem szabad télen vagy nyáron belekezdeni, hanem csak tavasszal vagy ősszel. A pránájáma befolyásolhatja a testünk hőháztartását, és fázhatunk vagy felhevülhetünk, amikor belekezdünk. A régi időkben a jógiknak nem voltak modern, fűtéssel és klímával felszerelt lakásaik, és szigetelt tetőik, ablakaik sem voltak, vagy meleg ruháik. Ha nádfedeles kunyhóban lakunk, aminek hagyományos tehéntrágyával burkolt döngölt padlója van, akkor követnünk kell a fenti, évszakokra vonatkozó ajánlást, máskülönben elavultnak tekinthetjük."

2014. augusztus 25., hétfő

Primosten - beszt evör jógatábor

Szombat óta zajlik a jógatáborunk Primostenben, ebből kifolyólag kevésbé vagyok aktív az interneten. Most néhány bekezdésben beszámolok az eddigi eseményekről, azután majd pénteken is érkezik még egy összefoglaló a hátralévő részről.

Majdnem ötvenen jöttünk idén jógatáborozni, és mivel sokan már a nyár vége felé jelentkeztek, több új apartmant kellett foglalnunk a meglévők mellé, így nem mindegyik van közvetlenül egy kupacban. Mi Orsival és Lolával már péntek reggel indultunk otthonról, és kora délutánra itt is voltunk. Amikor próbáltunk beállni a szállásunkra, elakadtunk a szúk és meredek utcácskában, ezt a tükrünk bánta. Közben a tulaj is kijött, és felfedezte, hogy hárman vagyunk, és nem ketten. Erre rávágta, hogy akkor nem mehetünk oda, mert kicsi az apartman, nem fér el a gyerek. Nosza, kezdhettünk másik szállást keresgélni magunknak, ami sikerült is szerencsére egy órán belül.

A délutánt strandolással töltöttük, én meg még futottam és edzettem is egyet. Szombaton elkezdtek szállingózni a vendégek, és hogy még nagyobb legyen a kavarodás, estére egy jókora vihar is bejött, patakokban folyt az esővíz a lejtős utcákon, még jég is esett. Így az estére tervezett eligazítás elmaradt, és a vacsorát is csak hevenyészve tudtuk elkészíteni. Még éjszaka is esett, de másnapra már szép időre ébredtünk, és elkezdődött a reggeli Ashtanga-óra a Hotel Zora konferencia-termében. Tengerre nyíló kilátás és a sirályok hangja közepette toltuk le az eső sorozatot, felejthetetlen élmény!

Ricsi és Dávid reggel, délben és estére is főznek, így a reggeli jóga után már mindenki mehet tankolni. Utána ki-ki belátása szerint strandol, illetve voltak, akik kirándulni, biciklizni mennek, van itt sok látnivaló a környéken. Délután fél ötkor a fitneszterem tetőteraszán voltunk. Pránájámával kezdtünk, majd Nagy Angi tartott egy Agni-jóga órát. Orsi Lolával végigcsinálja reggelente az Ashtanga álló sorozatot, én pedig a délutáni jógaórát tolom végig. Jóga után még csináltunk egy edzést is Sanyival: 100 egylábas ugrókötél/10 egylábas burpee, mindebből 10 kör megállás nélkül. Nekem 17 perc volt, ő a felével is megelégedett. Utána csináltunk még egy húzódzkodás-piramist 10-től 1-ig és vissza. Ez így elég is volt vasárnapra. Hétfőn reggel ismét Ashtanga, illetve délután háromkor csináltunk egy öböl-átúszást hatan. 500 méter oda, 500 vissza. Fél ötkor ismét pránájáma, majd hátrahajlító óra Angival. 

Ja és azt elfelejtettem mondani, hogy velünk jött Szabadi Andi, aki szintén jógaoktató, és kitűnő hang drum-játékos is. Persze kedvenc hangszerét is hozta, és a relaxációk alatt, valamint a jógaórák után különleges, "elszállós" koncerteket szokott adni. A csoportképen is ő ül középen a hangszerrel az ölében. A jóga után még nyomtunk egy kettlebell-edzést Sanyival, és utána vacsora.

A keddi nap is Ashtangával kezdődött. Minden nap van egy-két plusz gyakorlat, az elmúlt két napban a híddal és a dropback-kel foglalkoztunk részletesebben. A társaság nagyon jól érzi magát, szépen barnulnak és egyre jobban gyakorolnak, pedig intenzív a kiképzés. Én is leégtem egyszer-kétszer, vigyázni kell azért a nappal. Kedd délután ismét Nagy Angi tartotta az órát a pránájáma után, méghozzá csípőnyitó vinyásza volt terítéken. Utána a street workout edzésen mer heten voltunk. Én 100 széles húzódzkodást, 100 tolódzkodást rúdon, 75 lábemelést, 75 szűk fekvőtámaszt, 50 tolódzkodást és 50 inverz húzódzkodást csináltam meg, a többiek egy kicsit kevesebbet. A napközbeni strandolás is sokat kivesz az emberből, este nincs gond az alvással. Úgyhogy most lassan nyugovóra is térek, holnap szintén sűrű program várható.

2014. augusztus 24., vasárnap

A pindászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

"A pindászana mitológiája

A pindászanát is magzatpóznak szokták fordítani néha, a garbhapindászanához hasonlóan. A két póz között annyi a különbség, hogy a garbhapindászanában a lótuszpózban dugjuk át a kezeinket a térdünk alatt, a pindászanában pedig fordított testhelyzetben vagyunk, és úgy kulcsoljuk a karjainkat a lótuszban lévő lábak körül, melyeket a mellkashoz húzunk. Bár eléggé valószínűtlen, hogy a magzatok konkrétan lótuszpózba szokták tenni a lábaikat, mindkét póz annyira "összecsomagolt" testhelyzetet jelent, ami valóban hasonlít a magzatok pózára. Ráadásul a születés előtti utolsó hónapokban szokott a legtöbb magzat fejjel lefelé befordulni a szülőcsatornába, így a pindászanához hasonló pózt vesz fel.

A hindu mitológia elválaszthatatlan részét képezi az örök lélek és a reinkarnáció tanítása, így a születést csupán a lélek egy újabb testetöltésének tekintik, míg a halált a test elhagyásaként, az örök lélek újabb megtestesülések felé történő vándorlásaként élik meg. Ez a felfogás nem csak a születéssel, hanem a halállal kapcsolatos rítusaikat is áthatja. És itt jut szerephez a "pinda" szó másik jelentése, ami egyszerűen gombócot jelent. Így nevezik ugyanis azokat a rizsből készült gombócokat, amelyeket az eltávozott ősök számára bemutatott sráddha áldozati ceremónia során szoktak felajánlani az ősök lelkének. Sok esetben a rizsgombócokat a varjakkal etetik meg, akiket az ősök szelleme képviselőinek tekintenek. 

A hindu mitológián belül a Garuda Purána írja le a legrészletesebben a lélek útját egyik testből a másikba, illetve a köztes lét állapotát, mely karmától függően legalább egy évig szokott tartani, de van, amikor sokkal hosszabb a két megtestesülés között eltelt idő. Például azok, akik öngyilkosságot vagy gyilkosságot követnek el, sok ezer évig szellem-testben bolyonganak. A szellemtestben élő eltávozott ősatyákat pitriknek nevezik, és a halál után a fiúnak tizenkét napon keresztül pindát és vizet kell ajánlania az ősei üdvözülése érdekében. A tizenkét nap a tizenkét holdhónapot jelképezi, amíg az eltávozott rokon szellemtestben fog élni, és a felajánlott ételáldozat és víz lesz a tápláléka és itala.

A sráddha ceremónia során bőséges lakomát főznek, amit felajánlanak az isteneknek, majd bráhmanákat látnak vendégül, akik az ősök nevében elfogadják a felajánlást, és áldásukat szórják az eltávozott lélekre. A sráddha ceremónia céljai: 

1) Megkönnyíti az eltávozott ősök továbblépését a magasabb létsíkok felé. Ha az ősök nem éltek jámbor életet, akkor vágyakkal teli szívvel haltak meg, és a sráddha ceremónia segítségével teljesíthetjük ezeket a vágyakat, enyhíthetjük a szenvedésüket a Pitrilókán (az ősök szellembolygója), és elősegíthetjük pozitív karmikus fejlődésüket.

2) A ceremóniának a végrehajtók, a leszármazottak szempontjából az a célja, hogy ezáltal törlesszék karmikus adósságaikat az ősök iránt, ami ugyanolyan fontos, mint az adósságok törlesztése Isten, a bölcsek és a társadalom felé. Az utódok kötelessége, hogy tiszteljék őseiket, adakozzanak a nevükben és úgy cselekedjenek, hogy elégedetté tegyék őket.

A sráddha ceremóniát tehát minden eltávozott ősünk üdvössége érdekében be kell mutatni. A sráddha egy tűzáldozatot is magában foglal, melynek sikeres elvégzésével az az áldás jár, hogy a végrehajtó képes lesz fiúgyermeket nemzeni. Itt a kör bezárul: a pindászana megelőlegezi a garbhapindászanát, vagyis az ősök imádata lehetővé teszi az utódok nemzését. Ezen kívül a sráddha ceremónia végrehajtója hosszú életre, sikerre, mennyei létre, hírnévre, erőre, vagyonra, boldogságra és bőséges ételre számíthat.

2014. augusztus 23., szombat

A tittibhászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A tittibhászana mitológiája

A "tittibha" szót gyakran bogárnak, vagy szentjánosbogárnak fordítják, de a szanszkrit mitológiában létezik tittibha nevű madár is. A következő történet két tittibha madárról szól. A tenger partján két tittibha madár élt. Amikor a tyúk tojásokat készült rakni, azt mondta a férjének: "Drágám, kérlek találj egy megfelelő és csendes helyet, ahol elrejthetném a tojásaimat." 

"Drága feleségem, ez a legmegfelelőbb hely!" - mondta a férje. "Ó nem" - válaszolta. - "Dagály idején ezt a helyet teljesen elárasztja a víz!"
"Micsoda? Azt gondolod, hogy olyan jelentéktelen vagyok, hogy az Óceán meg merészelne tenni egy ilyen dolgot?" - válaszolta a férje.
"Drágám" - mosolygott rá a felesége - "Nagy különbség van közted és az óceán között. El kell ismerned, hogy gyengébb vagy, lehet, hogy meg kell majd fizetned a büszkeségedért."

De a hím tittibha hajthatatlan volt, így a tyúknak a parton kellett tojást raknia. Az óceán szórakozva hallgatta beszélgetésüket, és első adandó alkalommal elsodorta a tojásokat. 
A tittibha tyúk ekkor kétségbeesetten kiáltott férje után. "Ne aggódj, visszaszerzem őket!" - mondta a hím tittibha, és összehívta a madarak gyűlését.

Mindannyian elmentek a királyukhoz, Garudához, a madarak királyához. A hindu mitológiában Garudát a madarak királyának tekintik, akin a Úr Visnu szokott közlekedni. A tittibha madár azt mondta neki: "Mester! Békésen éltünk otthon, senkit sem bántottunk, az óceán mégis megkínzott engem és a feleségemet, és szörnyen boldogtalanná tett bennünket azzal, hogy elvitte a tojásainkat."

Ekkor Garuda elmondta az Úr Visnunak, a világ védelmezőjének, hogy mi történt. Az Úr Visnu azonnal megparancsolta az óceánnak, hogy adja vissza a tojásokat a tittibhának. A megfélemlített óceán csendben engedelmeskedett az Úr Visnu parancsának, és visszaadta a tojásokat a tittibhának. Így kiderült, hogy az eltökélt madár képes volt szembeszállni az óceánnal.

2014. augusztus 22., péntek

B.K.S. Iyengar (1918-2014)

Elhagyta a testét korunk egyik legnagyobb jógamestere, B.K.S. Iyengar. 96 évet élt, és még az utolsó éveiben is aktívan gyakorolt és oktatott. A három legnagyobb mester, akinek sokat köszönhetek. T. Krishnamacharya, Sri K. Pattabhi Jois és Iyengar voltak. Közülük csak Krishnamacharya élt több, mint 100 évig, de azért valljuk be, a 96 év is nagyon szép kor, főleg, ha az ember szellemi és fizikai frissességben éli meg, és nem tetszhalottként. Ez is bizonyítja a jóga egészség- és fiatalság-megőrző erejét.  

Iyengar volt az első jóga-guru, aki a nyugati világba elhozta Krishnamacharya tanításait, és mindmáig az ő könyve alapján tanítja és gyakorolja az ászanákat a legtöbb oktató. Amíg az Ashtanga nem jött divatba nyugaton, egyértelműen Iyengar mester volt a jóga fáklyavivője a nyugati világban. Sok gyakorló és oktató, akik az Iyengar-rendszeren nevelkedtek, később áttértek az Ashtanga vinyásza jóga gyakorlására, de az ászanákkal kapcsolatos igényességüket megőrizték, ez pedig egyértelműen Iyengar mester érdeme. 

Ő volt az első oktató, aki a saját példájával tanított, és hitelességét az adta meg, hogy minden pózt be is mutatott, amelyiket a könyvében ismertet. Az oktatót az teszi hitelessé, hogy azt oktatja, amit gyakorol, és azt gyakorolja, amit oktat. Iyengar mester egyik híres mondása szerint "A testem a templomom és az ászanák az imáim." Ezzel bemutatta azt, hogy a fizikai szintű gyakorlást is át lehet itatni vallásos áhítattal és odaadással. Szerintem sem kell szégyellni azt, ha valaki a gyakorlás fizikai szintjéhez ragaszkodik, és sokáig nem érzi magát késznek a pránájáma vagy meditáció gyakorlására. 

Egy másik dolog, ami szintén példaértékű a számomra, hogy Iyengarnak csupán néhány hónapig volt lehetősége személyesen gyakorolni guruja, krishnamacharya vezetése alatt, nem úgy mint Pattabhi Joisnak vagy Ramaswaminak. Mégis, ő ezalatt a pár röpke hónap alatt már odáig fejlesztette az ászana-gyakorlását, hogy bemutatókra járt Krishnamacharyával, és amikor Punéba költözött, akkor folytatta a gyakorlást, és számos haladó ászanát egymagában sajátított el. Ugyanakkor az ászanák kivitelezésében mániákusan precíz volt, ez is mutatja, hogy egy tanítványnak személyes kutatást is kell végeznie, és nem szabad csak a közvetlenül a gurujától kapott tudáshalmazra korlátoznia magát.

Amint egyik korábbi bejegyzésemmel is taglaltam, a guru és tanítvány közötti kapcsolat mindig időbeli korlátokkal rendelkezik, ami ez esetben igen szűk volt. Ez azonban nem feltétlenül befolyásolja kedvezőtlenül a tudás átadásának folyamatát. Hiszen a mélyebb megértés abból jön, amikor gyakoroljuk azt, amit megtanultunk, és nem csak automatikusan továbbadjuk másoknak. Ugyanakkor Iyengar, mint guru, szintén az értékek átadására törekedett, és nem arra, hogy imádókat gyűjtsön maga köré, akik szentimentális lelkesedéssel ajnározzák, ahelyett, hogy a tanítását értékelnék és alkalmaznák.

Bár Iyengar rendszere túlzottan statikusnak bizonyult a modern jóga-gyakorlók számára, mégis elvitathatatlan értéke a strukturált felépítése, és az ászanák kivitelezésének anatómiai precizitása. Ha mást nem ezt mindenképpen érdemes elsajátítani egy Iyengar-jóga oktatótól. Tegyük azonban hozzá, hogy Iyengar a pránájáma terén is részletes ismereteket adott közre, tehát azokból is bátran lehet meríteni.

Úgy gondolom, hogy a legszebb ajándék, amivel meghálálhatjuk Iyengar mester erőfeszítéseit, az, ha kellő komolysággal tanulmányozzuk és gyakoroljuk mindazokat az ismereteket, amiket ránk hagyott. A gyakorlás legyen az imánk!  

2014. augusztus 21., csütörtök

A pránájáma általános irányelvei

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A pránájáma általános irányelvei

Mikor gyakoroljuk a pránájámát?

Mikor kezdjünk bele a gyakorlásba?

A pránájáma-gyakorlás megkezdésének mikorjára vonatkozó irányelvek nagy mértékben eltérnek, ami annak a ténynek tudható be, hogy annak a megértése is jelentősen eltér a különböző oktatók esetében, hogy mi is alkotja a pránájámát. Például Swami Sivananda azt mondja, hogy a bevezető pránájámát bárki gyakorolhatja mindenféle előfeltétel nélkül. Azt is javasolja, hogy ne halogassuk a gyakorlás megkezdését addig, amíg nem találunk egy gurut, hanem azonnal kezdjünk bele, a könyvében található instrukciók alapján. Itt a Swami a gyakorlás nagyon egyszerű és kezdő formájára gondolt. Tisztában volt azzal, hogy nem maradt túl sok pránájáma-szakértő a világban, és nem volt túl sok esélye senkinek, hogy találkozzon eggyel. Egy másik tényező, hogy sohasem lehet tudni, mi történik egy kezdővel, és a kezdeti lelkesedés teljesen elillanhat, mire a tanító megjelenik. Viszont van egy hátránya is annak, ha tanár nélkül kezdünk bele. Ha egy gyakorló csak könyvekből és DVD-kről tanulja az ászanákat, annak az lehet a vége, hogy a gyakorlása annyira suta lesz, hogy később nagyon nehéz megváltoztatni a rossz szokásaikat. Meglepő lenne, ha a pránájámával más lenne a helyzet.

Mint ahogy korábban is idéztük, Swami Ramdev azt mondta, hogy a pránájáma annyira ártalmatlan, hogy még gyerekek is gyakorolhatják. Be is vezette a gyakorlás kezdő rendszerét. T. Krishnamacharya tanította a pránájámát olyan tanítványainak is, akik túl betegek voltak az ászana gyakorlásához, ebben az esetben gyengéd, terápiás hatású pránájámát használva.

Ezzel ellentétben, K. Pattabhi Jois, T. Krishnamacharya tanítványa, úgy vezette be a pránájámát, mint egy intenzív szádhanát, hosszú kumbhakákkal, ehhez pedig az ászanában való nagyon magas szintű jártasságot igényelte a tanítványaitól. Ha spirituális szádhanaként használjuk, a pránájámához szükség van arra, hogy szert tegyünk az ászana sziddhire (az ászana tökéletességére) bizonyos meditációs pózokban. Ez azt jelenti, hogy képesnek kell lennünk kényelmesen ülni a meditációs pózunkban a pránájáma időtartama alatt, mindkét térdet és ülőcsontot a földön tartva. A spirituális pránájáma végzéséhez ne üljünk székre, vagy az úgynevezett szukhászanába (könnyű pózba), amikor is keresztezett lábbal ülünk, anélkül, hogy a térdeink képesek lennének a földet érinteni. Sem a szukhászanában, sem a széken ülve, vagy falnak támaszkodva vagy egy díványon görnyedve nem leszünk képesek fölfelé irányítani a prána áramlását, ami szükséges a spirituális felszabaduláshoz. Ezt a témát részletesen tárgyalom az ászanáról szóló fejezetben.

Egyik pránájáma-oktatóm, B.N.S. Iyengar, T. Krishnamacharya másik tanítványa, azt mondta, hogy a pránájámát általában hat hónapnyi ászana-gyakorlás után kell megkezdeni, a meditációt pedig egy évvel a pránájáma megkezdése után. Máskülönben elvesztegetjük ezt az inkarnációnkat. Közepes nehézségi szinten vezette be a pránájámát, de hamar intenzívebbé tette, ha az volt a benyomása, hogy a gyakorló képes megemészteni azt. Elvárta, hogy napi kétszer végezzünk teljes ászana-gyakorlást, és azt javasolta, hogy a pránájámát ideális esetben napi négyszer gyakoroljuk, de legkevesebb kétszer. Iyengar olyan bráhmanák generációjához tartozott, akik a földön, és nem széken ülve nőttek fel. Ez a csípőízület teljes megnyílásához vezet, és mire elkezdjük a hivatalos jóga-gyakorlást, már csak viszonylag kis lépés választ el attól, hogy padmászanában vagy legalább sziddhászanában ülve tudjuk végezni a pránájámát."

2014. augusztus 20., szerda

Beast Mode az esőben

Tegnap este még nagyon eltökélt voltam, hogy megyek ki a Margitszigetre edzést tartani, abban reménykedve, hogy csak elkerül minket az eső. De amikor reggel arra ébredtem, hogy szakad, egy pillanatra elgondolkodtam én is feleségem unszolására, hogy lemondjam az edzést. Erre persze visszaírtak páran a Facebookon, hogy már elindultak, így gondoltam, nem hagyom cserben őket.

9-kor találkoztunk a Hajós Alfréd uszoda előtt, heten voltunk összesen, két lány, öt fiú. Alaposan bemelegítettünk, majd jött az első WOD, amelyről már írtam korábban "Brutális Lábedzés" címen. Ez pedig nem más, mint száz méter sprint, majd visszafelé ötven békaügetés, mindebből tíz kör. Általában fél óra alatt le lehet zavarni, pár légzésnyi pihenőkkel. Az ötödik-hatodik körnél szoktam én is érezni a holtpontot, olyankor akarták volna most is a legtöbben abbahagyni, de persze nem merték, inkább végigtolták az egészet. Jó lendülettel, szép technikával. Volt egy jó magas srác, neki brutális volt a lépéshossza, és egy lány is, Magdi, aki bár alacsonyabb volt nálam, de kegyetlenül tudta küldeni, majdnem minden körben előbb ért be, mint én. 

Az edzés második részét át kellett szabnom, mert vizes fűben nem olyan jó hemperegni, így az eredeti tervben szereplő páros gyakorlatok helyett néhány felmérő WOD-ot iktattam be. Nagyon egyszerű volt a feladat: öt perc alatt annyit kellett húzódzkodni, amennyit csak bírtál. Nekem negyven valahány jött össze, de volt, aki ötven fölött is tolta. A lányoknak inverz evezés volt helyette. Bár az állóképesség nem minden, azért jó, ha van, és ilyenkor kiderül, hogy mennyit bír az ember teljesíteni rövid pihenőkkel, vagy anélkül. Nekem az az egyik célom, hogy az ötven húzódzkodás egyben is menjen, pihenő nélkül, de hát erre is rá kell edzeni. 

Pihentünk vagy öt percet, majd a fekvőtámasz széria következett. Ebből 109 volt a rekord öt perc alatt, nekem kilencven valamennyi jött össze. Persze az ember pihenten nyilván jobban teljesít, mi mér egy megerőltető lábedzés után voltunk, megcsappant glikogén-raktárakkal. De azért akinek csak 20-30 jött össze, az elgondolkodott az állóképesség kérdésén, és remélem, gyakrabban elővesz majd ilyen magas intenzitású edzéseket is.

A harmadik feladat a lábemelés volt, toes-to-bar verzióval, de csak minimális kippinggel. Ebből is mentek a negyvenek, bár aki nem szokta meg a gyakorlatot, annak a leggyengébb ponton eleresztett a dolog, például alkatban vagy vállban. Ezt is érdemes időnként elővenni, és növelni a sebességet és az ismétlésszámot, de persze nem a technika rovására.

A negyedik feladat mintegy záróakkordként a burpee volt, mindenki kedvenc gyakorlata. Én időnként szoktam csinálni, és tudom magamról, hogy percenként kb 15 börpit (négyütemű fekvőtámaszt, aki nem ismeri esetleg) vagyok képes végrehajtani. Lehetne még fokozni a sebességet, de így is nagyjából folyamatosan végigmelóztam az öt percet, és 75 börpi jött össze. itt már nagyobb volt a szórás a többieknél lefelé, de ez talán a fáradtságnak is betudható. 

A végén még egy jó tízperces nyújtással zártunk, és utána mindenki indulhatott haza, csatakosan, elázva, de boldogan! Legalábbis az én endorfin-szintem jócskán megemelkedett az edzéstől, és az biztos, hogy 2-3 napig mindenki érezni fogja a lábizmait. 

Ezt az ötperces játékot bármelyik feladattal el lehet játszani, amiből fejleszteni akarjuk a max ismétlésszámunkat. Legközelebb lesznek más feladatok, más rendszerű edzést is fogunk csinálni, nehogy beleunjatok :-) Szeptemberben várható egy újabb találkozó, illetve ősztől reményeim szerint rendszeres edzéseket is tarthatok majd valamelyik teremben, ahol sikerül megbeszélni a dolgot. Aki lemaradt a mai edzésről, mert elriasztotta az eső, annak még egyszer leírom a challenget, hátha kedvetek szottyan egyedül is végigtolni, bár ahhoz több lelkierő kell, mint egy jó csapattal!

1. WOD: 100 méter sprint/50 békaügetés, 10x
2. WOD: 5 perces felmérők:
húzódzkodás max rep, fekvőtámasz max rep, lábemelés max rep, burpee max rep. Közte 5-5 perc pihenő.


2014. augusztus 19., kedd

A kumbhaka és a Kundaliní

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Már megtudtuk, hogy a Kundaliní felébresztése azt jelenti, hogy felhatalmazzuk önmagunkat a dháranára, és hogy a pránájáma a Kundaliní felemelésének elsődleges módja. A finom életerő, ha nem emeljük fel, akkor az alsó késztetéseken keresztül fejeződik ki. Ha felemeljük, akkor a gyakorló szentség felé irányuló hajlama megnyilvánul. A Kundaliní nem egy fantom, hanem egy olyan jelenség, amelyet látni és érezni lehet a misztikus állapotok eksztázisában. Mivel a sziddhák pontos leírásokat hagytak hátra a Kundaliníről, a modern gyakorlóknak könnyű vizualizálni a Kundalinít, és ez önmagában, ha nagy eltökéltséggel és pontossággal, koncentrált elmével tesszük, akkor idővel felébreszti a Kundalinít. Jógésvaranand Paramahamsza azt javasolja, hogy vizualizáljuk a Kundalinít kumbhaka közben. Ezt Theos Bernard is alátámasztja, aki leírja, hogy minden egyes kumbhaka alatt úgy ébresztette fel és irányította a Kundalinít, hogy a csakrákon keresztül koncentrált rá, összekapcsolva azt a tudatával a koronacsakrában.

A kumbhaka, Kundaliní és az elme koncentrációja közötti kapcsolatot a nagy Sankarácsárja is megerősítette. A Jóga-tárávalíban azt mondja, hogy ha a kumbhaka közben az ágjá csakrára fókuszálunk, akkor a prána belép a központi energiacsatornába (11). Azt is hozzáteszi, hogy amint felemelkedik, Kundalinínak nevezik (12), és amikor elérte a koponyatetőt, akkor képessé tesz bennünket arra, hogy erőfeszítés nélkül elérjük a dháranát (koncentráció) és a dhjánát (meditációt) (14). A nagy mester itt három rövid versben elmagyarázta a kifinomult kapcsolatot a kumbhaka, mentális fókusz, és a meditáció között. A hangsúly itt a „könnyedén” kifejezésen van. A Kundaliní alkalmazásával a magasabb ágakat relatíve kevesebb erőfeszítéssel el tudjuk érni, míg a Kundaliní eszköze nélkül a meditáció több évtizednyi értelmetlen erőlködésbe torkollhat.

A Kundaliní felemelését azonban nem szabad megkísérelni az ászana és pránájma előzetes elsajátítása nélkül. Amikor a jógi mindkettőben megállapodott, meg kell tanulnia az elsődleges múdrákat (energiapecséteket), míg az alapvető múdrákat, mint a bandhákat és az ászana-múdrákat a pránájáma előtt kell megtanulni. A Jóga-szútra nem említi kifejezetten a múdrákat, de beleértjük az ászanákba (mint például a Jóga Múdrá, Tadaga Múdrá), a pránájámába (például uddíjána bandha múdrá), a pratjáhárába (például viparíta karaní múdrá) és a dháranába (például a sambháví múdrá, sanmukhí múdrá). Más szavakkal az összes múdrát összefüggésbe lehet hozni valamelyik ággal.

Itt az a fontos, hogy egyfelől a kumbhaka hosszát ki kell terjeszteni, hogy lehetővé váljon a Kundaliní pontosabb vizualizációja, annak minden részletében. Másfelől, az ilyen vizualizáció megszilárdítja, koncentrálja és megtisztítja az elmét, és lehetővé teszi a hosszabb kumbhakákat.

A Hatha-jóga Pradípiká a következőképpen határozza meg a kapcsolatot a pránájáma és a magasabb ágak között (1.36.37): 12 pránájáma egy pratjáhárát alkot, 12 pratjáhára egy dháranát, 12 dháraná egy dhjánát, és 12 dhjána egy szamádhit alkot."

2014. augusztus 18., hétfő

Vegán harcosok étrendje

Gyakran kérdezik az ismerőseim, hogy pontosan hogyan étkezem vegán "üzemmódban". írtam már egy-két bejegyzést ebben a témában, de most akkor következzék egy részletesebb felsorolás, hogy mikor, mit és mivel szoktam enni. Ezt tekintsétek csak ötletnek, hiszen köztudott, hogy mindenkinek más a genetikája, testalkata, emésztőrendszere és az életmódja, következésképpen a tápanyag-igénye is. Én igyekszem a növényi étrend segítségével fedezni mindent, amire szüksége lehet a szervezetemnek, minél több változatos fehérjetartalmú ételt is fogyasztva, ezek mellett a kiegyensúlyozott és jó minőségű szénhidrát-és zsírbevitelre is törekedve. 

A nyersvegán étrendről

Bár meggyőződésem, hogy a legtöbb ember képes minden tápanyag-szükségletét fedezni megfelelő növényi forrásokból, nyilván lehetnek olyanok, akiknek nem jött be a tisztán növényi étrend, sőt, olyanról is hallottam, aki beteg lett tőle. Nem vagyok orvos, ezért nem tudok senkinek sem indokolt felmentést adni a vegán étrend alól. Akit érdekel, az próbálja ki, én magam nem szeretem az olyan fundameltalista prédikácókat, ami például bűntudatot kelt az emberekben az állatvédelemre stb. hivatkozva. Attól eltekintve, hogy hiszek a karma törvényében és az ahimszá (erőszakmentes élet) fontosságában, nem szoktam ezt sem ráerőltetni senkire. A nyers vegán étrenddel kapcsolatban kettő kifogásom van: az egyik az, hogy számos olyan gabonafélét és hüvelyest kizár az étrendből, amit nyersen nagyon nehéz lenne megemészteni, így nagyobb a veszélye az egyoldalú táplálkozás és a hiányállapotok kialakulásának. A másik az, hogy a nyers ételek megemésztéséhez nagyon erős emésztési tűzre van szükség, amivel nem mindenki tud megbirkózni. Mindenki képes megemészteni valamennyi nyers ételt, de ennek aránya egyénenként változik. Szerintem a főtt, uram bocsá' sült növényi ételekben semmi ördögi sincs, természetesen nem az agyonfeldolgozott kajákra gondolok itt. Az, aki vegánnak mondja magát, és sült krumplin, pizzán, tésztán, szendvicsen, szójából és szejtánból készült "húsféléken" él, az szerintem pont az egésznek a lényegéről marad le, és nem jár sokkal jobban egészségileg, mint a sima junkfood-evő társai.

A tejtermékekről

Nem kezdek most hosszas litániába a tejfehérjék káros hatásairól és hogy mi mindennel etetik meg injekciózzák szegény teheneket, inkább csak annyit mondok, hogy Krisna-hívőként laktovegetáriánusként kezdtem anno 25 évvel ezelőtt. Miután 30-akárhány éves koromra már olyan egészségügyi állapotba kerültem, amit nem tartottam kielégítőnek, elkezdtem kísérletezni, és ennek eredményeképpen tértem át tavaly a teljes vegán étrendre, erőteljes tejtermék-függőségemtől megszabadulva. Azóta jobban érzem magam, jobban fejlődök kondicionálisan is, és az egészségi állapotom, regenerációs képességem is megfelelő. Azt hiszem, hogy minden 43 éves férfinek így kellene éreznie magát, persze ha nem így él, akkor erre ne számítson.

Mit nem eszem még?

Hosszadalmas eliminációs kísérleteim és a témában végzett tanulmányaim során a következőket iktattam még ki az étrendemből: a gluténtartalmú gabonákat (búza, árpa, rozs), a szójatermékeket, földimogyorót, a kukoricát és a burgonyát. Ez utóbbi kettőt azért nem száz százalék szigorral, de csak nagy ritkán fogyasztok olyan ételeket, ami tartalmazzák őket. Hogy miért, azzal kapcsolatban most szintén hadd ne bocsátkozzak részletekbe, érdemes utánaolvasni az interneten és kipróbálni, hogy milyen az élet nélkülük. Na de akkor mi is az, ami a tányéromba kerül, és honnan szerzem be? Konkrét árakat nem fogok tudni mondani mindenre, de néhány hozzávetőleges árat azért leírok.

Reggeli 

Bár a Harcosok étrendjében a nap java részét koplalással töltik, én úgy vagyok vele, hogy ezt is személyre kell szabni. Aki el van hízva és inaktív életet él, annak valóban elég lehet a napi egyszeri bőséges étkezés, ahogy Ori Hofmekler írja, és elég, ha napközben csak zöldségleveket fogyaszt. Én délelőtt szoktam edzeni, ezért jobbnak látom, ha reggel feltöltöm a glikogén-raktáraimat, máskülönben az izmot fogom égetni edzés közben. Tehát a reggelim: idénygyümölcsök, de azért télen déligyümölcsöt is fogyasztok, aszalt gyümölcsök, olajos magvak, gabonafélék egy müzliben kókusz-, mandula- vagy zabtejjel nyakon öntve. Az aszalt gyümölcsökből érdemes nem cukrozottat és lehetőleg biót venni: mazsola, áfonya, szilva, sárgabarack a kedvencek, és ezek az olcsóbbak is. A fügét és datolyát inkább édesítésre használom. Az olajos magvak közül a tökmag, napraforgó, mandula, dió, törökmogyoró a legolcsóbbak, 4000 Ft körül vagy olcsóbban meg lehet kapni kilóját. Én mindent a Fővám téri vásárcsarnokban szoktam beszerezni, és ami nincs ott, azt a Múzeum körúti Bio ABC-ben vagy az Ázsia Bt-ben, ami szintén a Fővám tér mellett van. Ez utóbbi kettő hely persze drágább, de érdemes kikutatni a megfelelő beszerzési forrásokat. A gabonák közül a zabpehely, puffasztott amaránt és quinoa, lenmag, kendermag szokott a müzlibe kerülni. Egy-két superfoodot is bele lehet zúdítani, pl. nyersméz, virágpor, bio kakaó (800 Ft egy doboz a DM-ben), goyi bogyó, maca por. Néha mákot is teszek bele.

Ebéd

Én nem szoktam külön ebédelni, és nem is esik jól a napközbeni hajtás közben egy nagyobb étkezéssel leterhelni az emésztésemet. A reggeli után is kell várnom 1-2 órát, mire mozogni tudok, mégis megéhezem edzés utánra, ami természetes. Ilyenkor enni kell, hogy beépüljenek a tápanyagok és a fehérje. Ekkor jön a proteinturmix, amihez egy banánt, egy-két szem barackot, vagy télen egyéb gyümölcsöt, esetleg mirelitet teszek, egy deci kókusztejet, valamint fehérjeport, egy kanál maca port, bio kakaót, és egy kis virágport is dobok bele. A fehérje a MyProtein Vegan Blend, ami sárgaborsó, barnarizs és kendermagprotein keveréke, 2.5 kilót 15-16 ezer Ft-ért lehet beszerezni az internetről. A kedvező aminosavprofil elérése érdekében fontos a komplettálás, tehát ha csak egyféle növényi fehérje van egy készítményben, az nem tekinthető teljes értékű aminosav-forrásnak. A tejsavó-, szója-, búza- stb fehérjékről nyilván ugyanaz a véleményem, mint amit fentebb leírtam, hogy nem tekinthetők a legjobb alternatívának hosszú távon.

Van, aki nem fogja kívánni az édeset ebédkor is, például Orsi, a feleségem ilyenkor már sós ételt szokott enni: salátát, párolt zöldséget, rizst. És vannak olyanok is, akiknek a szervezete nem bírja a magas glikémiás indexű, könnyen felszabaduló gyümölcscukrokkal telített étrendet, nekik is érdemes inkább a zöldségek köré koncentrálni az étkezésüket, bár azok között is vannak magas glikémiás indexűek.

Vacsora

Nálam a vacsora a főétkezés, ami azt jelenti, hogy elfogyasztok egy nagy tál salátát mindenféle zöldségekből (zöld levelesek, paradicsom, paprika, uborka, olívabogyó, avokádó, esetleg magvak és csírák is mennek bele). Van, hogy elkeverem egy kis hummusszal, mustárral és beleborítok egy doboz babkonzervet, és pritamint is kockázok bele, így egy kicsit latinos lesz az ízvilága. Emellett sokféle hüvelyest szoktam enni: fejtősbab, lencse, vöröslencse, mungóbab, csicseriborsó, friss zöldborsó a leggyakoribbak, de van még vagy egy tucat féle hüvelyes, amivel lehet kísérletezni. Vagy levesnek főzzük meg őket, zöldségekkel, vagy fasírtos készít belőlük Orsi tepsiben kisütve. De lehet "tonhalkrémet" is csinálni egy kis tengeri algával elkeverve, vagy egyéb módon elkészíteni. A falafelt és a csicseriborsó-lisztben bundázott zöldségeket is kedvelem, bár ezeket olajban kell kisütni, és nem éppen a legfogyisabbak, meg nehezebben is emészthetők. De fő a változatosság! Amikor köretet is eszem, akkor vegyes rizs (jázmin, barna és vadrizs keveréke), quinoa vagy köles a kedvenc, néha zöldségekkel vagy csicserikolbásszal keverve egy jó rakott zöldség is nagyon laktató. Ha úgy ítélem meg, hogy kevés a fehérje a vacsorámban, akkor magtejfölt kérek rá napraforgó-magból, vagy kesukrémet (cukkini-spagettire is kiváló), vagy hummuszt eszem mellé. Utána még esetleg jöhet egy kis egészséges desszert a fentebb felsorolt alapanyagokból, és jöhet a lefekvés. 

Étrend-kiegészítők

Sokan vitatják a vitamin-készítmények hatásosságát, én ezzel is úgy vagyok, hogy kísérletezni kell. Én fogyasztok C-vitamint (napi 2g), multivitamint, D-vitamint, Omega 3-6-9-et, ezeket igyekszem növényi változatban beszerezni, bár sok kapszula sajnos zselatinból van, az pedig ugye állati eredetű. Ezt mindenkire rábízom, hogy hogyan oldja meg. Az étrend-kiegészítők és a superfoodok fogyasztását is természetesen érdemes személyre szabni. Szinte mindegyikről írtam már, de azért felsorolásképpen néhány kipróbálható anyag: spirulina, Chlorella, Goyi, Acai, Ginkgo, Ginzeng, méhpempő, maca, MSM, ja és még ízületvédő készítményt is szoktam használni, szintén növényi összetevőkből.

A fenti rendszer természetesen nem szentírás, elképzelhető, hogy a jövőben nálam is változni fog. Viszont az biztos, hogy jól járunk, ha tudatosabban táplálkozunk, és kerüljük a feldolgozott élelmiszereket, gyorskajákat, cukrozott italokat, alkoholt és a mértéktelen koffein-beviltelt. Mostanság divatba jöttek a különböző edzés előtti bedurrantók, mint a Hot Blood, One More Rep és társaik, amelyek mértéktelen mennyiségű koffeint tartalmaznak, csakúgy, mint az energiaitalok. Érdemes erről is leszokni, és az akaraterőnket is acélosítani edzés közben, nem pedig csak túlterhelni az izmainkat, mert nem érezzük a fáradtságot és a fájdalmat. A sok koffein megzavarja a pihenési és regenerációs folyamatokat is, ezért én csak zöld teát szoktam inni reggel, vagy esetleg a turmixba keverek matcha zöld tea-port. Ha nagyon fáradt vagyok, akkor bedobok egy guarana-kapszulát, de ezt sem rendszeresen, különben hozzászokik a szervezet. Ha napközben megéhezem, akkor banán, gyümölcs, mandula alkotja a snacket. Esetleg egy-két pufasztott rizsszelet is kapóra jöhet, ha éppen nem jutunk hozzá értelmesebb kajához.  

Költségek

Végezetül hozzá kell tenni, hogy az ilyen jellegű vegán étkezés azért nem olcsó, egy háromfős családnak havi 250 ezer Ft-jába is belekerül. Ugyanezt a kalóriamennyiséget igénytelen teszkós árukból feleannyi pénzért is össze lehet kukázni, de persze az egészségügyi hatása nem ugyanaz lesz. El kell dönteni, ki mire költ, a káros szenvedélyeinkre és gyógyszerekre adjuk ki a pénzt, miközben a megromlott egészségünktől szenvedünk, vagy pedig többet költünk étkezésre, és a gyerekeinkkel is megkedveltetjük az egészséges ételeket. A másik megoldás az, ha van egy kertünk, ahol megtermelhetjük magunknak az egyébként méregdrága bio zöldségeket és gyümölcsöket, és akkor sok pénzt meg tudunk spórolni, mert csak az egzotikusabb és nehezen megtermelhető hozzávalókat kell beszereznünk. 


2014. augusztus 17., vasárnap

A jógamúdrászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A jógamúdrászana mitológiája

Nem sok utalást találtam erre vonatkozólag, de induljunk ki a szavak jelentéséből, és a póz formájából! A "jóga" szó egyik jelentése az, hogy "összekapcsolás", a "múdrá" szót pedig pecsétnek is fordítják. A múdrák szerepe a jóga-gyakorlásban egyébként is az, hogy energiakulcsként irányítsák a pránát bizonyos pózokban, amikor a megfelelő bandhákat és légzőgyakorlatokat alkalmazzuk. A múdrá külső megnyilvánulása általában a kéz, illetve az ujjak pozíciójában és a tekintet nyugvópontjában fedezhető fel, de egy bizonyos koncentrációs technikát is magába foglal, ami viszont kívülről nem látható. 

A jóga-múdrában a lábainkat lótuszpózba helyezzük, és a karjainkat hátul keresztezzük egymás mögött. A kezeinkkel megfogjuk a lábujjainkat, és így a nádík egy önmagába visszatérő, végtelen nyolcas ábrát alkotnak. A Fent és a Lent, a Makrokozmosz és a Mikrokozmosz energiáinak egyesülését és kiegyensúlyozódását jelképezi ez a póz. Az izmok és ízületek ellazulnak, a figyelmünk visszatér önmagunkba, a belső torténésekre és energiaáramlásokra tudunk koncentrálni, amelyek ilyenkor felerősödnek.

Nem véletlen, hogy a jógamúdrát a meditáció előtt gyakoroljuk, mert amíg nem tudunk tökéletesen ellazulni ebben a pózban, és a figyelmünket befelé fordítani a pratjáhára gyakorlása által, addig még nem készültünk fel a meditációra. A figyelem elterelődését az okozza, hogy különbséget, határvonalat érzékelünk a belsőnk és a külvilág között, illetve a kiáramló figyelmünk a jövő és a múlt útvesztőjében kering. 

Érdemes több időt szentelni a jógamúdra gyakorlására, mivel nem csak a mentális, de a fizikai akadályokat is elhárítja a meditáció és a pránájáma útjából. A karmikus szennyeződések energiablokkok formájában raktározódnak a gerincben, a csípő- és vállízületben, és ez a póz kiválóan alkalmas arra, hogy fokozatosan kioldja ezeket a blokkokat, és mobilizálja a csípőt és a vállövet, az ülő padmászana megfelelő gyakorlásához.