Óm Táré Tutáré Turé Szóha
„Felajánlom tiszteletemet a felszabadító Tárának, aki minden győzedelmes meber anyja.”
Óm - univerzális hangrezgés; Táré -Tárának; Tutáré -Könyörgök neked, Ó Tárá; Turé -Ó, te gyors; Szóha (szváhá) - felajánlom magamat
Tárá
Tárá (jelentése: „Csillag”, tibeti nyelven Drolma), az együttérzés és a védelem istennője, Avalokitésvara – tibeti nevén Csenrézi – női párja a buddhista mitológiában. Mégis először az indiai hinduizmusban jelent meg Párvatí istenség manifesztációjaként. Mivel a nőiség elvét a buddhizmusban nem tisztelték Kr. u. a 4. századig, így Tárá valószínűleg Kr. u. a 6. században lépett be a buddhista mitológiába.
A hagyomány szerint, amikor Avalokitésvara az emberek mérhetetlen szenvedését látva könnyezni kezdett, könnyeiből egy kis tó született, melyben egy lótuszvirág keletkezett. Amikor ez a lótuszvirág kinyílt, akkor született meg Tárá (tibeti nevén Sgrol-ma=”Ő, a megmentő”), az első női, és az egyik leginkább imádott istenség a tibeti buddhizmusban.
Tárának összesen 21 megnyilvánulási formája létezik. Legismertebb ezek közül a Zöld Tárá, és a Fehér Tárá. Egy másik, az előzőhöz hasonló buddhista hagyomány szerint Zöld Tárá Avalokitésvara bal szemének könnyéből, Fehér Tárá pedig a jobb szemének a könnyéből született. Zöld Tárá a Föld Istennőjeként az éjszakát képviseli, aki legyőzi az akadályokat és segít megmenteni az embereket a veszélytől. Fehér Tárá pedig a nappal Istennőjeként a béke, a védelem és a hosszú élet hírnöke. Ketten együtt szimbolizálják a végtelen együttérzés Istennőjét, aki éjjel-nappal a szenvedés enyhítésén fáradozik.
Egy harmadik legenda szerint Tárá Avalokitésvara egyik szeméből eredő kék fényből született és Avalokitésvara hitvese.
A Zöld Tárá mantra Tárát, mint nemes, magasztos és dicsőséges felszabadítót szólítja meg. Bizonyos szempontból hasonlít a katolikus egyház Szűz Máriájához, hiszen Tárá ugyanúgy meghallgatja az imákat és ugyanúgy segíteni kívánja az embereket, akárcsak a Szűzanya.
A mantra
A Tárá mantra (om táré tutáré turé szváhá) az egyik leginkább használatos mantra a tibeti buddhizmusban a Csenrézi mantra után (óm mani padmé hum). Megszabadít a félelmektől, eltávolítja az akadályokat, előmozdítja a jó szándékokat és segít biztosítani a jó közérzetet. A mantra mondogatása nagyon hasznos tud lenni, hiszen egyrészt elnyomja a félelmeket, ugyanakkor feltölti az embert pozitív energiával.
Mint ahogyan más mantrát, úgy a Zöld Tara mantrát is eltérőképpen ejtik ki a különböző területeken. A tibeti (szanszkrit) kiejtésben az utolsó szót „Szóha”-nak mondják. Ez ugyan technikai szempontból helytelen, de ez mögött sok évszázados hagyomány áll. A helyes kiejtést az indiai területen találhatjuk meg, ahol az utolsó szót „Szváhá”-ként ejtik. Természetesen mindkét forma jó, és ugyanazt jelenti: „Meghajolok előtted!” „Áldás rád!”
A mantra szó szerinti jelentése:
„Táré” – a Tárá megszólító módja: „Ó, Tárá!”
„Tu” – egy felkiáltás: „Könyörgök!” Így a „tuttáré” valami ilyesmit jelenthet: „Könyörgök neked, íó, Tárá!”
„Ture” – a Tura megszólító módja, ami „gyorsat” jelent: „Ó, te gyors!”
„Szóha” – „Áldás rád!” vagy "Felajánlom magamat"
„Óm, Ó, Tárá! Könyörgök neked, Ó Tárá! Ó te gyors! Áldás rád!”
A mantra szimbolikus jelentése
- Óm - Az Óm szótagnak tulajdonképpen nincs fogalmi jelentése. Az Óm hang magában foglalja az egész univerzumot, a múltat, a jelent és a jövőt.
A mantra középső részében Tárá nevének a „játékát” figyelhetjük meg. Sangharakshita szerint a mantra hagyományos magyarázata az, hogy Tárá nevének a variációi képviselik az üdvözülés három lépcsőfokát.
• Táré – a földi veszélyektől és szenvedéstől való felszabadítás (materiális fenyegetésektől való védelem: árvíz, földrengés, elemi csapások, bűn, vadállatok, balesetek)
• Tuttáré – spirituális megszabadítást képviseli, azaz a lelki veszélyekkel szemben ad védelmet: kapzsiság, gyűlölet, csalódás (ez a három tényező okozza szenvedéseinket)
• Turé – a szellemi út szempontjából a felszabadulás önzetlen útját, az egyetemes üdvözülést képviseli. Ez a bódhiszattva útja, ahol együttérzően csatlakozunk másokhoz, hogy segítsük őket megszabadítani szenvedéseiktől, ugyanakkor mi magunk is törekszünk arra, hogy elérjük a megvilágosodást. Tárá tulajdonképpen megóv minket attól a hittől, hogy a spirituális fejlődés a saját szenvedéseinktől való megszabadításunkat jelenti, és arra tanít minket, hogy együttérezzünk mások szenvedéseivel, mert ez az igazi spirituális fejlődés lényege.
Mire megszabadulunk a földi veszélyektől és megtanítanak minket az együttérzésre, mi magunk is Tarává válunk. (A buddhista gyakorlatban az istenségek képviselik a saját belső lehetőségeinket. Így a mantrával lehetőség szerint mindenünk Tárává válik.)
• Szváhá – A szanszkrit szótár szerint jelentése: „Áldás rád!’ Úgy is értelmezhetjük ezt az utolsó áldást, mint a felismerést, hogy Tárává váltunk.
„Óh Isteni Tárá, Te, aki felszabadítasz a szenvedés alól, megóvsz a csapásoktól, megvédsz a veszedelmektől! Megvéded azokat, akiket a kapzsiság, a gyűlölet és a csalódás veszélye fenyeget. A spirituális úton elhozod nekünk a felszabadulás önzetlen útját, az egyetemes üdvösséget. Megmentesz a fájdalomtól és a szenvedéstől. Megtanítasz minket együttérezni mások szenvedésével. Áldott légy!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése