2012. május 31., csütörtök

Az Óm mantra és az Ísvara

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:


"1.26. púrvésámapi guruh kálénánavaccshédát
púrvésám - az elsők; api - még; guruh - tanító; káléna - időben; anavaccshédát - mivel nem korlátozza az idő.


A Legfelsőbb Lény az összes többi tanító mestere, mivel Őt nem korlátozza az idő.


Már hallottuk, hogy a Legfelsőbb Lény és a felszabadult mesterek között az a különbség, hogy a Legfelsőbb sohasem volt megkötött helyzetben, és mindentudó. Ha visszanézünk a múltba, akkor azt látjuk, hogy a jóga tanítói mindig a saját tanítóiktól kapták a tudásukat. Ők pedig a saját tanítóiktól, és így tovább, amíg vissza nem érünk az idők hajnaláig. Az első tanító nem kaphatta a tudását egy másik tanítótól, mert előtte nem volt más tanító. Mivel nem akadhatott rá véletlenségből a jógikus tudásra, állandóan jelen kellett, hogy legyen benne, kezdet nélkül. Ezért az első tanító a Legfelsőbb Lény volt. Mivel a Legfelsőbb Lényt nem korlátozza az idő, minden tudás örökké jelen van Benne. Ebből az is következik, hogy a Legfelsőbb Lény minden időpillanatban egyszerre van jelen, legyen az a távoli múlt, a jelen vagy a távoli jövő.  


1.27. taszja vácsaka pranavah


taszja - annak; vácsakah - kifejezése; pranavah - az Óm mantra.


A Legfelsőbb kifejeződése a szent Óm szótag.


Sankara az 1.23. szútrával kapcsolja össze ezt, amely szerint a szamádhit a Legfelsőbb Lény iránti odaadás által is el lehet érni. Hogyan kell gyakorolni ezt az odaadást? Az Óm szótag mentális ismételgetése által. 


Nyugatiak számára nehézséget okoz az Óm jelentőségének megértése, de az upanisadokban, amelyek India legrégibb és leghitelesebb misztikus szentírásai, az Ómot a Brahman (végtelen tudat) elérése fő módszerének tekintik. A Brahman a személytelen Abszolút, aminek az Ísvara, a Legfelsőbb Lény a megszemélyesülése.


A Katha Upanisad (2.16) szerint: "A Brahman a szent Óm szótagon keresztül ismerhető meg. Mivel a Brahman az Óm, amikor az Ómot megismerjük, a Brahmant is megismerjük." A Mundaka Upanisad (2.3-4.) szerint: "Az Óm olayan, mint egy íj, amely kilövi az egyéni önvalót, vagyis az átmant a célba, ami a Brahman, a végtelen tudat."


A Mundaka Upanisad (2.6.) azzal folytatja, hogy az Óm-on történő meditáció a a tudat izzó fényébe vezeti a gyakorlót. A Mándúkja Upanisad egészen odáig megy, hogy kijelenti: a Brahman és ez az egész univerzum maga az Óm. "Az Óm minden, ami létezik, minden, ami létezett, és minden, ami létezni fog. Még az is, ami túl van az idő három fázisán, nem más, mint az Óm."


A Maitri Upansad elmagyarázza, hogy ahogyan a pók a sötét lyukból kimászik a szabadba a fonala segítségével, a meditáló is eléri a szabadságot az Óm által. Azt mondja, hogy két meditációs technika vezet a Brahmanhoz: a hang és a csend.


"A Brahman hangként, vagyis az Ómként a megnyilvánult csend. Az Óm-on történő meditáció által meg tudjuk tapasztalni a Brahman csendjét."


Az Óm-on történő meditációt három lépésben végezhetjük: Elsőnek énekeljük hangosan az Óm-ot. A hangvibráció fókuszálja és lecsendesíti az elmét. A második lépés az Óm mentális éneklése. Ez erőteljesebb, mint az első lépés. Folyamatos fókuszt biztosít az elmének, és mindig lehet csinálni. Jó lehetőség az Óm-ozásra a pránájáma gyakorlása. A végső lépés az elcsendesedés0, amelyikben csupán arra várunk, hogy visszhangozzék az Óm. A cél az, hogy halljuk azt a hangot, amit a Legfelsőbb Lény létrehoz. Az Óm az a hang, amelyből az összes hang megnyilvánul, és az összes hang az Óm-ba merül vissza. 


Egy kezdő jógázó számára ez nagyon elvont témának tűnhet, de ha igazából hallottuk az Óm-ot, ahogyan a világ minden hangjának összessége ebben a hangban olvad egybe, ez az egyik lehető legmegdöbbentőbb és -ámulatbajetőbb élmény. Ilyenkor szó szerint halljuk a Legfelsőbb Lényt. Nem létezik többé az önző "Én hiszek" vagy "Én nem hiszek". A hit, bár annyira fontosnak tartjuk, itt már jelentőségét veszíti. Akkor ismerjük az Óm-ot!


1.28. taddzsapasz-tad-artha-bhávanam


tat - az; dzsapasz - ismételgetés; tat - az; artha - jelentőség; bhávanam - meditálva rajta.


Ismételgetni kell és meditálni kell a jelentésén.


Ez az egyik legrégibb és legfontosabb meditációs technika. Vagy mentálisan, vagy hangosan énekeljük az Óm-ot, és közben a jelentőségén meditálunk. A jelentősége az, hogy a Legfelsőbb Lény hangképviselője, és általa a Legfelsőbb Lényre emlékezünk. Így az elme egyhegyűvé válik a Legfelsőbb Lényen. Ez a folyamat a bhakti-jóga, az odaadás jógája.


Ísvara-pranidhánának is nevezik, ami a Legfelsőbb lény előtti meghódolást jelenti. Ez a jóga második ága, az öt nijama (előírás) közül az utolsó."

2012. május 30., szerda

Napforduló-riport: Kowa meg a jóga

Ha akartok látni egy csuklótól vállig tetovált jógaoktatót, aki mellékesen még celeb is, és énekesi hátterére támaszkodva zengő hangon recsitálja végig az Agni-jóga órát, akkor gyertek el valamelyik hétköznap délelőtt at Atma Centerbe, mert Kowalsky (a Kowalsky meg a Vega frontembere, és a hajdan volt Black-Out énekese) olyankor szokott órákat tartani. Délután már siet haza a feleségéhez és három fiához Délegyházára, vagy éppen koncertezni vagy stúdiózni indul. De a jógát és a gyakorlást sohasem hanyagolja el, csakúgy, mint a jóga-oldalát a Facebookon, amiből bizony ténylegesen kiderül, hogy nem csak az ászanák és a "gyúrás" fogta meg a jógában, hanem alapos jártasságot szerzett az elméletben is. A Napforduló Jógafesztiválon 11-től találkozhattok vele: 

G: Hogyan jött a jóga az életedbe? Mit hozott?


K: Már szinte gyermekkorom óta foglalkoztatnak a kérdések, amelyek valószínűleg a legtöbb emberben felmerülnek életük folyamán, hogy vajon „Mi az élet célja és értelme”, „Honnan jön és hová tart az ember”, „Mi is valójában ez a világ és benne az ember” stb,stb,stb. Mivel a társadalom általános oktatási rendszerében erre kielégítő válaszokat nem kaptam, rájöttem, hogy önálló kutatómunkába kell kezdenem, vagyis egyéni erőfeszítéseket kell tennem az említett témát illetően. Röviden felvezetve végül is így kerültem kapcsolatba több vallási és filozófiai rendszerrel, majd végül a szanátana-dharmával , a bhakti-jógával és ezeken keresztül a hatha-jógával. A bhakti alapvető változásokat hozott az életemben. Úgymond az „önmegvalósítás” és „spirituális odaadás” útját nyitotta meg előttem , és mint „megtartó” gyakorlati módszert hozta el életembe az astanga-jógát. A napi gyakorlást és „elmélyülést” , testi erőt és egészséget, kitartást, elszántságot, elhivatottságot, mentális és fizikai kiegyensúlyozottságot és valójában számtalan más kedvező hatást köszönhetek a jógának.

G: Mit szeretnél átadni az óráidat látogatóknak?

K: Az eredeti indíttatásom mindenképpen a jóga legfőbb céljának hirdetése. Az önmegismerés és lelki-szellemi ébredés ösztönzése alapvető szándék bennem. De örömmel nyugtázom azt is, ha az emberek, akik részt vesznek az óráimon, a jóga egyszerűbb áldásai iránt kezdenek el lelkesedni, mint például hogy: megszabadulnak a fölös kilóktól, egészségesebb, erősebb lesz a testük és nyugodtabb, kevésbé frusztrált az elméjük stb,stb…

G: Mi a célja a jóga rajongói oldalnak?

K: Nagyon egyszerű a válaszom: hogy minél több embert ösztönözzek arra, hogy legalább is kipróbálja a jógát! Ami az én életembe áldásos eredményeket hozott, az nyilván sok más ember életét is jobbá… sokkal jobbá teheti.

G: Milyen kapcsolatot érzel a zene és a jóga között?

K: A zene nagyon fontos az embernek. Az élet minden területén jelen van a zene, ilyen vagy olyan formában. Nem hiszem, hogy van olyan ember, aki ne szeretné a zene valamiféle megnyilvánulását és ennek ellenére boldog életet élne a földön. Persze ez nem jelenti azt , hogy aki szereti a zenét, az ettől alapvetően boldog és békés életet él. Na, itt jön képbe a jóga! :) Ha a zeneszerető ember elkezd jógázni, máris nagyon közel kerül a „boldogság kapujához”! :) Komolyra fordítva a szót: a zene, és a jóga is az ember lelkéig hatol!

G: Miről szól a szív forradalma?

K: A „szív forradalmának” mottója: „Változtasd meg önmagad és megváltozik a világ”. Az ember alapvetően a BOLDOGSÁGOT keresi. Ehhez általában a világot szeretné úgy formálni, hogy az megfeleljen – állandó változásban lévő - kénye-kedvének. Pedig a boldogságot nem kaphatjuk meg kívülről, külső, mulandó tényezőktől. A „lélek boldogságához” úgymond a „szív kapuján” át vezet az út. Nem a földi „színházat”( a többi embert, a társadalmat, a politikát, a gazdaságot stb,stb,stb) kell megtisztítania az embernek, hanem a saját szívét. Így lehet csak lénye a helyes megértés, a béke és a valódi szeretet és odaadás templomává. Ez a „szív forradalmának” üzenete. Csak halkan megsúgom: ebben a legtöbbet a jóga tud nekünk segíteni…:-)

2012. május 29., kedd

A Mindentudó

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra kommentárjaiból:


" 1.25. tatra niratisajam szarvagja-bídzsam
tatra - ott (az Ísvarában); niratisajam - határtalan; szarvagja - mindentudás; bídzsam - magja.


Benne (az Ísvarában) a tudás felülmúlhatatlan.


Minden lény rendelkezik egy bizonyos mennyiségű tudással. A nagy mesterek, jógik, és bölcsek hihetetlen mértékű tudással rendelkezhetnek. A Legfelsőbb Lény, Patandzsali szerint mindegyikőjüket felülmúlja mindentudásával. 


A Legfelsőbb Lényt nem tudjuk közvetlenül érzékelni - az olyan kivételektől eltekintve, mint Ardzsúna, aki a Bhagavad-gítá szerint mennyei látást kapott. Még ő sem tudta feldolgozni a látványt, ami elé tárult, és égnek állt a haja. Az ilyen kivételektől eltekintve a Legfelsőbb Lényt a következtetés és a szentírások (sásztrák) alapján lehet megismerni. Mindkettőhöz intellektuális kapacitásra van szükség, amit a jógából kaphatunk meg. Patandzsali jógájának egyik fő tárgya az intellektus előtérbe helyzése az elmével szemben. A különbség a következő:


Az elme (manasz) gondolatról gondolatra szökdécsel, mint egy őrült majom, amelyik megivott egy üveg whiskyt és megmarta egy skorpió, és most ágról ágra ugrál. Az intellektus (buddhi) viszont egyenesen a probléma gyökeréhez megy, mint ahogyan a tóba dobott kő is az aljára süllyed. 


Vjásza szerint a Legfelsőbb Lény együttérzéséből adta a szentírásokat a többi lény számára, hogy megszabadulhassanak a kötöttségektől. Egy érdekes példát ad, amit a kortárs védántisták nem túlzottan jól viselnek:


"A Legfelsőbb Lény, a nagy bölcs formájában megtanította a doktrínát Aszurinak."


A Szánkhja-kárikából tudjuk, hogy Aszuri Kapila tanítványa volt, akit is a szánkhja iskola alapítójának tekintünk. Itt ismét a szánkhja isteni eredete van alátámasztva (és eléggé meglepő ódon ezt még Sankara is elfogadja Vivarana című alkommentárjában). Tegyünk egy rövid történelmi kitérőt itt: a szánkhját, amely a legősibb és legszisztematikusabb filozófia, ma széles körben ellenzik és "vitatják a védántisták. Ezt tette az Advaita Védánta fő tanítója, Sankara, illetve alapítója, Gaudapáda is. Azonban - és ez az, amit sok nyugati nem képes megérteni - Gaudapáda írt egy kommentárt a Szánkhja-kárikához, Sankara, illetve Vjásza (aki az összes Védánta-iskola alapítója a Brahma-szútra szerzőjeként) kommentárokat írtak a jóga-szútrához (ami a szánkhja eszmei gyermeke). Miért és hogyan?


Egy misztikus, aki látta az igazságot úgy, ahogyan az ő gondolkodási rendszerében megjelenik, fel tudja ismerni azt az összes autentikus rendszerben. Azt is tudja, hogy bár egy rendszer hibátlannak nézhet ki (mint például Sankara Advaita Védántája), sohasem lehet maga az igazság, csupán annak képviselője. Bármely gondolati iskola, például a jóga, szánkhja, vagy a Védánta hitelessége nem a helyességéből vagy a helytelenségéből táplálkozik, hiszen mind arra van ítélve, hogy helyes is legyen, meg helytelen is, hanem abból, hogy képes-e elvezetni az embereket a szabadsághoz."




2012. május 28., hétfő

Napforduló-riport: Mantra-kommandó


Mai riportalanyom Horváth Ádám, azaz Kisor Das, egyeseknek Harciszerzi, a Sambandha Mantra Kommandó együttes értelmi szerzője. Este 6-tól csapnak a billentyűk, húrok, dobok meg miegymás közé a Napforduló Jógafesztiválon, úgyhogy ismerjük meg őt is pár szóban! Nem kevés közös történetünkm volt már, kezdve a tavalyelőtti első Jógafesztivál szervezésével, majd a tavalyi nagy sikerű Mantra Pikniken való közös részvétellel, sőt, egyszer lementem az edzőtermükbe zsákolni is, ő pedig ott volt első Thaibox edzésemen, és remek fotókat meg videókat készített. 

G: Mi a legfontosabb az életben?

K: Ez kemény kérdés mindjárt az elején. De mindenképpen jogos. Főleg, hogy pont mialatt idefelé jöttem, láttam egy halott embert. A mentősök még próbálták újraéleszteni, de mikor már oda értem érezhetően nem volt benne a lélek. Amúgy itt történt az Átmától 2 sarokra. 2 perccel ezelőtt. Erre te nekem szegezel egy ilyen kérdést…

Na de szóval azt hiszem a legfontosabb az életben az, hogy önmagunk legyünk. Talán ez az élet célja is, hogy közelebb kerüljünk magunkhoz. Merjünk azok lenni, akik legbelül szeretnénk. Mert csak mi tudjuk az utunkat és senki más. Persze jöhetnek az életünkben tanítók, Guruk, Mesterek, akik segítenek nekünk, és útba igazítanak, ha éppen arra van szükségünk. De senki sem fog végigmenni ezen a változásokkal teli úton rajtunk kívül.
Ha pedig mi félünk a változástól, és nem merünk olyat tenni, amit szeretnénk, mert az esetleg a hétköznapi emberek átlagos tömegénél úgymond „kicsapná a biztosítékot”, akkor csak egy helyben fogunk toporzékolni egészen addig, amíg meg nem merjük lépni a lépést, hogy azokká váljunk, akik mindig is lenni szerettünk volna. Mert ha nem lépjük meg a lépést, akkor soha nem fogjuk a magunk útját járni, mindig csak valakinek, valaminek az árnyékai leszünk. De legfőképpen önmagunké.

Amíg ideértem, ebben a pár percben azon gondolkodtam, hogy vajon ez az ember a maga útját járta-e, és elégedetten halt-e meg. Mert csak leugrott a boltba, egy zsugor vízért, meg kéztörlőért és valószínűeg nem úgy készült, hogy akkor ez ennyi volt és nincs tovább…
Úgy szeretnék meghalni, hogy az életem bármelyik pillanatában érjen is a halál, én azt mondhassam, hogy igen, ez így rendjén van, mert én mindent megtettem azért, hogy minél közelebb juthassak ahhoz, aki most ebben az életben vagyok.

G: Mit jelent számodra a mantra-éneklés?

K: A mantrákkal 2003-ban találkoztam először. Akkor még csak valami halandzsának tűntek, amiknek valamiért különleges erejük van. Aztán szépen lassan az életem folyamán azóta a mindennapjaim részeivé váltak. Főleg miután megismertem a jelentésüket. A mantra maga már egy különleges szó. Nyers fordításban annyit jelent, az „elme felszabadítása”.

A Mérleg jegyében születtem Skorpió aszcendenssel, így hát gondolom akik járatosak az efféle témákban, tisztában vannak azzal, hogy egy efféle bosszúálló ember mennyit képes agyalni azon, hogy minél nagyobbat tudjon szúrni másokon. A legdurvább pedig az egészben, hogy hiába voltam tisztában ezzel a rossz tulajdonságommal, nem tudtam ellene tenni semmit.

Aztán egyszer csak találkoztam a mantra-jógával, ezeknek az ősi mantráknak a titokzatos erejével és a folyamatos gyakorlásnak hála most már le tudom állítani ezeket a „veszélyes” gondolatokat, amik egészen addig megkeserítették az életemet. (Meg azokét is, akik körülöttem éltek akkoriban.)

Persze nem tudom, hogy most jó ember vagyok-e, vagy lettem ennyitől, de az életem mindenképpen megváltozott. A mantrák éneklése egy örök menedék számomra, és bár néha hajlamos vagyok megfeledkezni róluk, töredelmesen bevallom, de a legvégső menedékem csak ezeknek az éneklése maradt. Hiszen ebben a korszakban, amiben most élünk, a Kali-yugában, a veszekedések, hazugságok és az álszentség korában ez az egyetlen, garantáltan, mindig minden körülmények között  működő folyamat.

“harer nama harer nama harer nama eva kevalam
kalau nasty eva nasty eva nasty eva gatir anyatha”

“A viszályok és képmutatások e korában az egyetlen mód a felszabadulásra az Úr szent nevének éneklése. Nincs más út. Nincs más út. Nincs más út.” [Brhan-naradiya Purana 3.8.126]

Ami természetesen nem jelenti azt, hogy minden más semmit sem ér, hanem csupán annyit, hogy ez biztosan működik 100% garanciával. Sőt mi több maga az ácsárja, aki elhozta ezt a tanítást, azt mondta, hogy mindenki énekelje ezeket a mantrákat, vallástól, néptől, nemtől függetlenül. Vagyis járja tovább az útját, és énekelje mellette. Mert a mantrák megerősítenek. Én magam is jógázom, sőt, harcművészetekkel foglalkozom igazán. De mégis nagyon sokat jelent az a rengeteg élmény, tudás és megvalósítás, ami a mantrák éneklésével, vibrálásával érkezik az életembe.

G: Miért hívják Mantra Kommandónak az együttesedet? Mutasd be nekünk a zenekart!

K: Ez egy régről maradt név. A történeti háttere csupán annyi, hogy amikor az első mantra-jóga estet csináltuk, akkor nem volt elismerésünk úgymond a "hivatalos szervektől”, sőt akkoriban még bizonyos erőfeszítéseket is tettek, hogy a blogomat beszüntessék, töröltessék az internetről. De azt gondoltam, ami az igazság is, hogy a mantra éneklés mindenkié, bárki énekelheti. Nincsenek szigorú szabályai, csak a szöveget kell megtanulni, ami szintén nem túl bonyolult általában. Persze vannak mélyebb és komolyabb mantrák, de a Maha-mantra - a legfelsőbb mantra, csak 3 egyszerű szóból áll és így bárki számára könnyen elsajátítható.

A zenekar tagjai pedig a jó barátaim, akik körülbelül hasonlóan gondolkodnak a mantra-éneklésről. És mivel mindenki más hangszeren játszik, vagyis más-más húrjait pengeti az érzékeknek, így akkor és ott úgy tűnt nekem, hogy mivel még viszonylag illegális is a dolog, miért ne tennénk rá még egy lapáttal, és így Kommandó lettünk.

A Sambandha pedig azt jelenti, hogy kapcsolat. Nem szántanám túl mélyen a védikus filozófiát, de ez egy fontos első állomás, és a kommandónak azért lesz a neve, mert a tagokkal mindannyian viszonylag máshonnan jöttünk, mást csinálunk és más érdekel bennünket. Mondhatni az egyetlen biztos közös pont az életünkben, az a mantra-jóga, hiszen rendszeresen összegyűlünk és együtt zenélünk, énekelünk. Ez a kapcsolat közöttünk is.

G: Zene - Jóga - Ninjutsu - van-e valami kapcsolat a három között?

Ahogy minden mindennel össze függ, úgy természetesen ez a három dolog is. Nem fejteném ki itt és most ezt bővebben, hiszen pár éve, ezt már egy publikus eszme futtatás során megbeszéltük. Illetve a Jóga Vs. Ninjutsu téma ki lett vesézve ezekben a bejegyzésekben:

Ezért talán a zenéről mondanám, hogy miként illik bele a többibe. De aki már mozgott zenére, vagy játszik valamilyen hangszeren, az tudja, mi a helyzet. Hiszen a Ninjutsu egy tánc, amit szív ritmusára járunk, a zene meg maga a hang, az eredete mindennek. Erről beszélni talán felesleges is, hiszen az olyan, mintha valakinek megpróbálnánk elmondani, hogy milyen a baracklekvár, aki még sosem evett egyet sem, csak mindig kivülről nézegette meg szaglászta, nyalogatta a befőttes üveget.

Ha valakit mélyebben is érdekel a téma az én látás módommal, ajánlom figyelmébe ezt a táncról írt két bejegyzést:

A zenét meg nézzétek meg ott. Mert 18:00-tól mi leszünk ott, a Sambandha Mantra Kommandó. Aminek a lényege, mint ahogyan minden egyes Kommandónak, hogy mindig azok vannak benne akik eljönnek egy ilyen bevetésre. Tehát vannak törzstagok, de bárki beszállhat bármilyen hangszeren zenélni, hiszen az egyetlen kritérium, hogy nyissa meg a szívét és zenéljen velünk együtt. Mindenkit sok szerikével várunk. :)

G: Szerinted kell tehetség a zenéhez?

K: Szerintem a zenéhez jó szív kell. Mint minden máshoz is. Ha valaki jó szívvel zenél, vagy olyan szívvel ami törekszik arra, hogy jó legyen, akkor az tetszeni fog az embereknek, mert könnyebb megszólaltatnia a szív húrjain, ahová a hang megy, a harmónia dallamait. Ha valaki azért énekel, hogy a figyelem középpontjába kerüljön, akkor meg lehet bármennyi tehetsége, nem fogják igazán kedvelni a zenéjét.

De a mantra-éneklés az más. Mert ezek a mantrák megsemmisítik az anyagi vágyakat, a múltat és a jövőt, hogy  csak a jelenben tudjunk létezni, akkor és ott abban a tökéletes pillanatban, együtt az emberekkel, és együtt Istennel. Mi majd megpróbálunk egész nap kint lenni és egész nap zenélni a többi zenésszel, de estére remélem minél többen érkeznek majd, hogy mindenki bele tudja tenni, amije van, hogy aztán valami fantasztikus hatalmas nagy egészben vehessen így részt, és ezentúl ennyivel több lehessen…
És hadd ajánljam a végén a facebook oldalunkat, ahol van fent már pár ilyen közös meditáció, amit tartottunk, mindig sok-sok-sok nagyon jó emberrel.

Szeretettel:

Horváth Ádám (Kisordas) Shidoshi-ho, dojo-choBujinkan Bhima Dojo ninjutsu oktató

"Ha nincs aki megvédjen, védd meg magad"

szellem:                  TheHarciszerziHistory
"Gondolatok, érzések, történetek, képzések"

Lélek:       SambandhaMantraCommando
"Meditáció, Jóga, Harmónia, Zene"

2012. május 27., vasárnap

Végigmenni az úton

A nagy interjúzgatás közepette velem nem is csinált senki interjút, önmagammal beszélgetni meg nem olyan izgalmas :-) Úgyhogy helyette fogadjátok ezt a kis szösszenetet, amit már forgatok magamban egy ideje, és most vére formát ölt.

Lassan tíz éve álltam rá a rendszeres ászana-gyakorlásra, amibe 18 évesen már belekóstoltam, de utána jött majd' húsz év Krisna-tudat, ami szintén jóga, de inkább szellemi jóga, mantra-meditáció, így a testmozgásra és egészségre nem sok idő marad. 2008-ban ismerkedtem meg az Astanga vinyásza jógával, először David Swenson videói alapján gyakoroltam, majd a nyár folyamán eljutottam Rishikesh-be is, ahol Kamal Singh avatott be első kézből az astanga-gyakorlás rejtelmeibe. Ő volt első, és mindmáig kedvenc astanga-tanárom, aki tavaly Budapesten is járt egy workshop erejéig, és idén augusztusban is vendégül látjuk. 

Akkoriban csak a jógára koncentráltam, minimális más jellegű mozgást végezve mellette. És mivel előtte egy-két évig az Agni-sorozatot nyomtam napi szinten, különböző haladó ászanákkal fűszerezve, elég hamar alkalmazkodott a testem az egyes, majd a kettes sorozat gyakorlataihoz is. Na nem azt mondom, csípőnyitásban és hátrahajlításban mindig volt még fejlődnivaló, és most is van, de azért nagyjából össze tudtam rakni a sorozatokat.

Két év után a harmadik sorozatra is ráálltam, amivel azért mindmáig ambivalens, "I can't live with or without you" a viszonyom. Vagyis többször belekezdtem, többször abbamaradt a gyakorlása, mígnem tavaly egészen odáig fejlesztettük Rubi Annával a gyakorlást, hogy le is fotóztuk a 2-3. sorozat ászanáit. Persze neki sokkal jobb a hátrahajlítása meg a spárgája, mint nekem, viszont a kartámaszok meg a férfiaknak mennek jobban általában. Az egyes-kettes sorozat már-már rutinná vált az életemben, minden héten gyakorlom és oktatom is őket. 

Közben azt is tapasztalom, hogy nagyon sokat változott az ászanákhoz és a gyakorláshoz fűződő viszonyom, a megértésem. Régebben, ahogyan István kifejezte, "sorozatfüggő" voltam, vagyis egy év alatt le akartam nyelni egy sorozatot. Mostanában már talán megfontoltabban, mélyebben állok hozzá a dolgokhoz, és talán valamit értek abból is, ami az ászanák külső formája mögött rejlik. Vagyis ha "megvan" az ászana, és jól néz ki, akkor azért még mindig roppant sok gyakrolonivaló van, mire az a tudat könnyed szárnyalásává válik.

Sok mindenki kezdte el azóta az ismeretségi körömben az Astanga gyakorlását, és sokan is hagyták abba. Vagy más irányzat felé fordult a fókuszuk, vagy összességében "kiábrándultak" a jógából, vagy "megrekedtek" valamelyik sorozatnál, és zsákutcában érzik magukat. Az idézőjeleket nem véletlenül tettem ki, ne érezzétek azt, hogy most elítélek vagy leminősítek valakit. Nem az lenne itt a mondanivalóm lényege, hogy csak az az igazi astangás, aki keresztbe lenyeli a hat sorozatot, és ha álmából felébresztik, akkor is meg tudja őket csinálni oda-vissza.

Az astanga célja, ahogy Patandzsali megfogalmazza, a megvilágosodás elérése, és ezt értem az alatt, hogy végig kell menni az úton, és nem szabad feladni valahol menet közben. Lehet, hogy valaki külsőleg csak az első sorozatot gyakorolja, és eléri a belső békét, a gondolati hullámok megszűnését és megtapasztalja eredeti önvalóját. És lehet, hogy valaki más virtuóz módon végzi a hatodik sorozat ászanáit is, az elméje mégis ugyanolyan nyugtalan, mint egy megvadult kismajom. A külső gyakorlás, és a sorozatokban történő fokozatos elmélyülés igazából egy eszköz arra, hogy megtanuljunk uralkodni az elme készetetésein, és beidomítsuk az elménket, ugyanúgy, ahogyan a testünkkel tesszük.

Valóban nem mindenkinek való az astanga, és van olyan, aki több év gyakorlás után érti ezt meg. Számukra valóban az az előrelépés, ha tovább keresnek, amíg meg nem találják az igazit. Azt az irányzatot, tanárt, gyakorlási módszert, ami nekik beválik, és ez nem lesz mindenkinek ugyanaz. Az "astangás" egy ugyanolyan külső és átmeneti megjelölés, mint bármelyik másik abból a végtelen sokból, amit eddigi életeink milliói során magunkra öltöttünk, beazonosítottuk magunkat velük, majd levetkőztünk magunkról. 

Részemről azt mondom, hogy érdemes annál a hozzáállásnál maradni, hogy mit tud ez a gyakorlási módszer adni nekünk, és amíg úgy érezzük, hogy van dolgunk vele, addig ízlelgessük, próbálgassuk, kísérletezzünk vele. Én még négy év gyakorlás után is látok benne fejlődési perspektívát, és elérhetőnek is tűnnek ezek a dolgok, úgyhogy én maradok az astangánál, és igyekszem végigjárni az utat, ami ki lett jelölve a számomra, vagy amit választottam, nem is tudom. De az embernek vagy egy érzése legbelül a zsigereiben, hogy az út, amin jár, az övé, és hogy arrafelé halad, amerre kell neki. Ha nem érezzük így, akkor ne hallgassunk semmilyen divatra, semmilyen gurura, semmilyen észérvre, csak a szívünkre, és addig keressünk, amíg nem érezzük úgy, hogy most sínen vagyunk, és ezt az utat valóban végig tudjuk járni. 

Nem az a fontos az életben, hogy másoknak megfeleljünk, hogy úgy éljük le az életünket, ahogyan valaki más jónak tartja. Az sem fontos, hogy mások sikeresnek tartanak-e bennünket, vagy éppenséggel lúzernek. Ne hagyjuk, hogy mások válaszolják meg a kérdéseinket, amik felmerülnek bennünk, sőt, esetleg még a kérdéseket is helyettünk fogalmazzák meg. Nekünk kell megtalálni a helyes válaszokat, önmagunkon belül, akárhonnan is jöjjön az inspiráció. És ehhez számtalanszor meg kell tagadnunk a hamis hiedelmeinket, le kell hámozni magunkról a ránk rakódott rétegeket, véleményeket és értékrendeket. A szív tisztítása olyan, mint egy rézlámpás fényesítése. Ha elég határozottan és elég erősen dörzsölöd, és elegendő ideig, akkor minden piszok el fog tűnni róla, és az eredeti pompájában izzik fel a tudatunk lámpása, eloszlatva a tudatlanság sűrű sötétségét, a hibák és félreértések ködét és elhessegetve a rossz szokások felhőit. Minden kedves blogolvasómnak azt kívánom, hogy megtalálja a saját útját, és legyen elég eltökéltsége ahhoz, hogy végig is járja azt, a magam részéről pedig mindig örülök, ha bármivel is hozzá tudok járulni ehhez a kereséshez. "Do your practice and all is coming. Practice is the best guru."

2012. május 26., szombat

Napforduló-riport: Lovász Andi csípőt nyit

Lovász Andi az Atma Center rabszolgahajcsára. A Hot Ashtangán és Iron jógán edzett legkeményebb jógások is sírva könyörögnek a savászanáért 45 percnyi Body Art-kiképzése után, és sohasem kell találgatnom, hogy milyen gyakorlatokat végeztet a kiszemelt áldozataival, ha a szomszéd teremben tart órát, mert a hangereje még a betonfalat is átvinné, nehogy egy-két vékonyabb ajtót. Az Antigravity órái után is simán izomlázat kaphat a véllakozó szellemű jógás, mivel a cross-fiteseket meghazudtoló nehézségű TRX-gyakorlatokat képes kieszelni az Antigravity hintán is. Ezen kívül kontakt jógát is tart, és ha bármilyen akro-gyakorlást tartunk, akkor benne van, sőt, még csípőt is nyit. Erről beszélgettünk vele röviden, de ismétlem, az óráin sokkal veszélyesebb, mint ahogyan a cikk alapján kinéz, mindenki csak a saját felelősségére próbálja ki!

G: Első találkozásod a jógával?
A:  Körülbelülöt éve lekeveredtem egyik barátnőmmel egy Iyengar eszközös jógára. Akkor még aktívan tartottam különféle aerobik órákat is. Azt gondoltam magamról, hogy erős vagyok...ez ott romba is dőlt. Kiderült számomra ott az is hogy az aktív súlyzós és erősítő edzések miatt a vállam kötött lett, csípőizmaim és a combhajlítóim megrövidültek. Túlélésre játszottam az első jógaórámon, de egyben bele is szerettem.
G: Mit ad a jóga az embernek, amit más sport nem ad meg?
A: Testtudatot, lehetőséget az önvizsgálatra... és a többi jó fej atmás oktatót, akiknek az óráit mindenkinek ajánlom! Próbáljátok ki legalább egyszer, és ne lepődjetek meg, ha megváltozik az életetek! :-)
G: Mit hangsúlyozol inkább az óráidon - az erőt, vagy a hajlékonyságot?
A: Egyértelműen óratípustól is függ. Aki jár hozzám órára, az tudja, hogy nálam viszonylag sok erőgyakorlat is van. Nagyon sokat dolgozunk a core-izmokra, az izomfűzőre. Ezek azok az izmok, amelyek a gerincet lennének hivatottak tartani (farizom, mély hasizom és a mély hátizom),úgyhogy nem árt megerősíteni őket. De a kontakt-jógán és az antigravity jógán inkább a hajlékonyság kerül előtérbe, persze keverve itt is az erőgyakorlatokkal.
G: A jóga mellett thaiboxolsz is. Hogyan fér meg egymás mellett a jóga és a küzdősport?
A: Közel 20 évet taekwondo-ztam, úgyhogy a küzdősport sohasem állt messze tőlem. A thaiboxszal másfél éve ismerkedtem meg, és nem bántam meg ezt az ismeretséget :-) A jógával teljesen jól kiegészitik egymást, illetve jól össze is illenek. A jóga rugalmassága, a bandhák ereje,a jógalégzés jól jön a thaiboxban. A thaiboxban szerzett erő, a koordinált mozgás,a kitartás,az állóképesség pedig hasznos a jógában.
G: Miylen órákat tartasz az Atmában, és miért ne hagyja ki az, aki még nem próbálta?
A: Kontakt jógát, Body art-ot és Antigravity jógát. Ha bírod a kihívásokat, ha szeretnéd magad kipróbálni, hogy hol vannak a határaid... gyere el, hátha túléled :-)
G: Milyen lesz a csípőnyitó óra a Margitszigeten?
A: Egyéni és páros gyakorlatokat fogunk csinálni. Izzadás, sírás, csípőnyitás garantálva :-D 
G: Köszönjük szépen, és akkor várjuk a csíppőnyitó órát a Napforduló Jógafesztiválon. A mellékelt fotó pedig a tavaly őszi jógafesztiválon készült, ahol Andi kedvenc atmás kollégájával, Kowalskyval rockerkedik.

2012. május 25., péntek

A vájuk

Újabb részlet Gregor Maehle Astanga-könyéből:


"Jógikus kontextus: A vájuk


A vájuk, amikből összesen tíz van, a testünkön belül keringő vitális áramlatok. Ezek a következők: prána, apána, szamána, udána, vjána, nága, kúrma, krikara, dévadatta és dhanandzsaja. A Gheranda-szamhitá szerint, az első öt az elsődleges váju. A vájuk pránikus áramlatok, amelyeket a prána, vagyis életerő alosztályainak tekinthetünk. Az alosztályokon belül az első elem szintén a prána nevet viseli, ami potenciálsian zavaró lehet. Ha a "prána" kifejezést az apánával együt említik, akkor a prána vájura vonatkozik. A "pránájáma" kifejezésben azonban magára az életerőre vonatkozik, ami a tíz váju összessége.


A tíz váju mellett, amiket  a tíz vátának is nevezhetünk, a testünkben tízféle kapha és tízféle pitta is van. Annak az oka, hogy nem említik őket túl gyakran, abben rejlik, hogy a vájukat meg tudjuk változtatni a tetteink segítségével, és így az egész szervezetünket is meg tudjuk változtatni. A pittákat és a kaphákat viszont nem tudjuk közvetlenül változtatni.


Vjásza a következőket mondja kommentárjában az öt alapvető levegőáramlatról: "A prána mozgása a szájra és az orra van korlátozva, és a szívig terjed a hatása. A szamána az ételből származó tápanyagokat szállítja minden testésznek egyenlően, s a hatásköre a köldökig terjed. Az apánát azért nevezik így, mert a salakanyagok kiürítését végzi, és lefelé hat, egészen a lábujjakig. Az udána a felfelé irányuló életerő-áramlat, és egészen a koponyáig hatol; A vjána nevű életerő az egész testben kiterjed. Ezen erők közül a prána a legfőbb."


Megjegyzések: Krishnamacharya egy kicsit részletesebb leírást ad a tízféle váju elhelyezkedéséről és működéséről Jóga-makarandájában:


"1. Prána váju: a szívben helyezkedik el. Fő feladata az összes nem kívánt szennyeződés eltávolítása a testből, és a tiszta külső levegő beszívása a dzsathara gani (emésztési tűz) fenntartása érdekében. Fontos támasza az élet kiterjedésének. 


2. Apána váju: A múládhára csakra és a végbélnyílás között helyezkedik el. Fő célja a széklet és vizelet kiürítése és a test aktív és energikus állapotban tartása.


3. Vjána váju: A testünk minden részét átjárja. Megfelelő állapotban tartja az izmokat, csontvelőt és a zsírszövetet. Fenntartja a véredényeket és a megfelelő vérkeringést.


4. Udána váju: A torokban helyezkedik el. Megszűnteti a kapha dósához kapcsolódó betegségeket, helyreállítja a hangszálak működését, és egészséges feszességet ad a testnek.


5. Szamána váju: A köldökben helyezkedik el, a test középső részén. Bármit eszünk bármikor, ez a váju a dzsathara agniba juttatja azt, és segít a megemésztésében.


Ezt az öt vájut pancsa-pránának is nevezik, és a durva fizikai testtel állnak kapcsolatban. Az ászana és pránájáma számos erőteljes kedvező hatása által, amiket a jóga-szentírásoknak megfelelően gyakorolunk, a vájuk elősegítik a testünkben az általuk elfoglalt helyek és testrészek megtisztítását a következpk szerint: A prána váju a következő helyeken található: arc, orrüregek, szív, köldök, nagylábujj; az apána váju a guhjában (a végbélnyílás és a nemi szervek), a combok, a gyomor és a csípők; a vjána váju a következő helyeken: a fül, nyak, szemek, koponya és a brahma-randhra (fejtető); az udána váju a következő helyeken: az ízületek, a csontok és az idegek találkozási pontjai; a szamána váju pedig a dzsathara agni ereje által a test összes mozgó részében megtalálható és mindet tisztítja.


A nága váju a böfögésért felelős; a kúrma váju a pislogásért; a krikara váju az orrfújásért; a dévadatta az ásításért; a dhanandzsaja váju pedig a test összes részében jelen van, és mág a halál után is huszonnégy percig - ezt mind tapasztalaton keresztül is megérthetjük. Értsük meg az öt váju kapcsolatát a testünkkel és utána gyakoroljuk a jógát."

2012. május 24., csütörtök

Napforduló-riport: Angi és a Vinyásza Flow

Azt hiszem, minden tanárunkra igaz, hogy nem hagyják lébecolni az embereket az óráikon, de Herczeg Angelikára talán a leginkább illik a "lágyságba csomagolt erő" kifejezés, hiszen egy ujjal sem nyúl hozzád a Vinyáza Flow óráján, andalító hangján mintha esti mesét mondana, de közben majd megszakadsz a melótól, mert a lelkiiemeretességével és a mindent átható, ártatlan, de mégis megalkuvást nem tűrő égszínkék szemeivel kihozza belőled azt, hogy önként és dalolva ismétled utána a legnehezebb mozdulatokat és tartod ki azokat a pózokat is, amikről óra előtt még fogalmad sem volt, hogy ilyet is tudsz. Vele készült a következő kis villáminterjú.

G: Első jógás élményed?


A: Már közel 20 évvel ezelőtt volt, akkor klasszikus hatha jógára tévedtem be néhány alkalommal. A lelkesedésem nem tartott sokáig, unatkoztam a foglalkozásokon, nem értettem, mit miért csinálunk, nem elégítette ki a mozgásigényemet, így pár hét után tovább álltam intenzívebb mozgásokat keresve. Így jött a futás és az aerobik. Majd pár éve újra felvetődött a gondolat, hogy meg kellene próbálni a jógát még egyszer, akkoriban láttam a hírdetéseteket, hogy jóga 36 fokban, intenzív gyakorlás és egyebek, izgalmasnak hangzott, egyébként is szétesőben volt az életem akkoriban, úgyhogy a lelkemre is ráfért némi törődés, szóval bemerészkedtem az Atma Centerbe és szépen itt is ragadtam...

G: Milyen egyéb sportokat gyakoroltál az életed során?

A: Sok mindent kipróbáltam, de igazán, versenyszerűen egyiket sem űztem. Kiskoromban tornáztam, majd jött az atlétika a KSI-ben, később kipróbáltam a legtöbb fitnesz-irányzatot és mozgásformát, volt némi extrém: hőlégballon és ejtőernyőzés, sokat futottam, néha úszás, bringa, evezés és pár év teljesítménytúrázás, meg persze a téli sportok: sí és snowboard.

G: Mival ad többet véleményed szerint a jóga mindezeknél a sporotknál, hiszen végül is emellett tetted lem a voksodat?

A: A jóga ugye nem csak a fizikai testtel való munka, hanem az ászana és légzőgyakorlatokkal, mantrákkal, bandhákkal dolgozunk a fizikai testünkön kívüli "testeinkkel", az energetikai rendszerünkön, a lelkünkön, stb., a jógagyakorlás kihat az egész életünkre a jógamatracon kívül is.

G: Honnan jött a Vinyasa Flow óra ötlete és tartalma? 

A: Te adtad az ötletet és a lehetőséget, hogy dinamikus és változatos jógaórákat tartsak. A gyakorlatsorok összeállításában ötletet és inspirációt adtak Shiva Rea és Kitty Strand sorozatai és sokat segítettek Varga Judit és más oktatók órái is. És persze a sorozatokba beleszövődik mindaz, amit a saját gyakorlásaimból és tapasztalataimból jónak látok.

G: Kinek való a Vinyasa Flow? 

A: A jóga szerintem mindenkinek való korra és nemre való tekintet nélkül, bár érdemes mindenkinek megkeresnie azt az irányzatot és oktatót (vagy akár többet is), ami leginkább megfelelő a testének, lelkének és céljainak. Magát a Vinyasa Flow-t inkább olyanoknak ajánlom, akik szeretik a változatosságot, szeretnek játszani és nem veszik túl komolyan magukat, rendelkeznek már némi állóképességgel és legalább egy kicsit ismerik az alap ászanákat.

G: Köszönjük szépen, és természetesen bárki kipróbálhatja Angi Vinyasa Flow óráját a Napforduló Jógafesztiválon, vagy ha addig nem bír várni, akkor az Atma Centerben.

2012. május 23., szerda

Prakriti és purusa

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:


"Eleinte persze nem ismerjük el a szentírások intelligenciáját. Az intellektusunkat dominánsan szattvikussá kell tennünk, ha fel akarjuk ismerni vele a szentírások szattváját. ez egy egész életen keresztül tartó gyakorlást és tanulást is igénybe vehet. De amikor elértük, akkor rájövünk, hogy megérte az erőfeszítés. 


Ha nem akarunk ennyi munkát befektetni, akkor gondoljuk végig a következő gondolatmenetet:


Vegyük szemügyre a dns-kódot, az emberi agyat, J. S. Bach muzsikáját, a sok millió élő fajt, a földi élet érzékeny egyensúlyát, a föld finom egyensúlyát az űrben, és az egymás körül keringő galaxisok finom egyensúlyát. Vegyük szemügyre azt a tényt, hogy a kvarkok protonokat, neutronokat és elektronokat hoznak léte, azok pedig atomokat hoznak létre. Az atomok kötéseket alkotnak, a kötések pedig aminosavakat, amelyek valahogy titokzatosan rejtegetik vagy megnyilvánítják az életet - az életet, amely most önmagától gondolkodik. 


Ha képesek vagyunk azt állítani, hogy ez nem a Legfelsőbb Intelligencia jelenlétét sugallja, hanem pusztán egy cél nélküli baleset, akkor valószínűleg egy életen keresztül tartó jóga-gyakorlás és tanulás szükséges ahhoz, hogy megtisztítsuk az intelligenciánkat. Egyéb esetben legalább egy alapszintű megértéssel kell rendelkeznünk a Legfelsőbb Lény intelligenciájával kapcsolatban, bárminek is nevezzük. 


Két további gondolatot is meg kell tárgyalni ezzel a szútrával kapcsolatban. Vjásza azt mondja, hogy sok purusa van, aki elérte a felszabadult állapotot. Ez nem a megsemmisülés (nirvána) vagy a nem-létezés állapota, ahogyan a buddhizmus tanítja, hanem a tiszta, eksztatikus tudat szintje, bár test nélkül.Máskülönben azt kellle ttvolna mondania, hogy a felszabadulásuk előtt voltak purusák, holott azt mondja, hogy még mindig azok. Ez egybeesik a valósággal kapcsolatos megértéssel: Semmi, ami létezik, nem válhat nem-létezővé, csak megnyilvánulatlanná. Ez azt jelenti, hogy egy purusa, aki eléri a felszabadulást, nem fog új testet ölteni következő életében, hanem megnyilvánulatlan és szabad marad.


A másik gondolat a tanulmányozásunk jelenlegi pontján meglehetősen absztraktnak tűnik, de érdekes lehet azok számára, akik a filozófiai kutatást gyakorolják. Ahogy láttuk, a szánkhja szerint két alapvetően különböző kategória létezik - a tudat (purusa) és a természet. Az élőlények igazából csak tudatból állnak és a szánkhja fennmaradó huszonhárom kategória a prakritiből fejlődik ki, amit ezért ősanyának is nevezhetünk. A természet ellső kialakult eleme a tiszta intelligenicia (buddhi). Vjásza azt mondja, hogy a szentírások hitelessége és a tiszta intelligencián alapszik. Ez a tiszta intelligencia a Legfelsőbb Lény, a szent tudás szerzőjének intelligenciája. Így a Legfelsőbb Lény nem csak tiszta tudat, hanem tiszta intelligencia is. 


Ebben a tekintetben különbözik más lényektől, akik csak purusák. Mivel a buddhi a prakriti terméke, ez azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Lény purusából és prakritiből is áll. Vagy úgy is mondhatjuk, hogy a Legfelsőbb Lény áthidalja a szakadékot a tudat és a természet között. Egy bhakti-jógi azt válaszolná: "Természetesen áthidalja", de ez egy forradalmi elképzelés a jóga szempontjából, és a jóga-iskola ezen a ponton erősen eltér a szánkhja iskolától. Ennek messzemenő következményei vannak, amiket nem mértünk fel alaposan. Csupán tisztelettel adózhatunk az ősi mesterek előtt, akik ilyen mély analízist folytattak le."





2012. május 22., kedd

Fűbe harapva...

Most vagyok túl az első Astanga TTC-hétvégén, amit tulajdonképpen én tartottam végig, vagyis reggel 9-től 5-ig szombaton és vasárnap is. Megfogadtam már korábban az Agni-jóga oktatói tanfolyamon is, hogy nem vállalok egy teljes hétvégét zsinórban, mert nagyon intenzív élmény, nem csak a tanfolyam résztvevőinek, hanem az oktatóknak is. Nagyon sok energiát kell leadni ahhoz, hogy lelkiismeretesen át tudjuk adni az anyagot és a tapasztalatainkat a leendő astanga-oktatóknak. 


De megéri az erőfeszítést, főleg az, hogy öt olyan oktató is van köztük, akik már most is rendszeres órákat adnak az Atmában, még ha nem is feltétlenül astangát. Szombat reggel satkarmával kezdtünk, amit Orsi prezentált, ahogy az astanga elvonuláson is. Már kezd egészen tapasztalt hánytatóművésszé válni, és most négyen is megpróbáltuk a hányást a felügyelete alatt: Kowa, Panni, Niki és én. Én most próbáltam először meleg sós vízzel, ami viszonylag hamar lecsúszott, bár önmagában is sokkal jobban kiváltja a hányingert, mint a sima csapvíz. Valamivel több mint két liter után már úgy éreztem, hogy szívesen viszontlátnám az anyagot, és ledugtam az ujjamat a torkomon. Az igazság az, hogy ha az ember nem iszik meg elég vizet, akkor nincs elég nyomás a gyomrában ahhoz, hogy az egész vissza is jöjjön. Nehezen is akart kijönni, de végül az uddíjána bandha és a torokcsiklandozás együttes alkalmazásával azért csak kiadtam magamból a sós víz java részét, így nem kellett egész délelőtt a wc-re járnom. 


Utána szútra-netiztünk, a jobb orrlyukamon jobban lement a katéter, ott már éreztem, hogy a torkomat kaparja a vége, de nem tudtam azért kihúzni a számon. A bal orrlyukamban elakadt, ott biztosan valami orrsövény-ferdülés van. A végén a sós melegvizes orrmosás már felüdülésnek tűnt. Délelőtt a napüdvözlet igazításait vettük, ebédszünet után pedig elmerültünk a Jóga-szútra filozófiájának tanulmányozásában. A végére jutott még egy másfél órás gyakorlás, amelyben az álló pózokra koncentráltunk, délutánra már Angi és Anna is csatlakoztak hozzánk. Közösen eldöntöttük, hogy a vasárnapot a Margit-szigeten tartjuk, mivel szép idő várható. 


Négykor véget is vetettünk a TTC-nek, mert én még hivatalos voltam az Új Élet jógafesztiválra Astanga-órát tartani. A fenti kép is ott készült. Ötre voltunk meghirdetve, oda is értünk. Csakhogy be akartak tenni elénk egy Thaibox-bemutatót, aminek én is örültem, mert szívesen megnéztem volna. De a fiúk sajnos annyit késtek, hogy végül Brigi, a főszervező szólt, hogy kezdjem el az órát. Tartottam egy órás zanzásított, egyszerűsített egyes sorozatot, jóféle chillout zenére. Az a tizenkét ember, aki beállt jógázni, szerintem élvezte, és értékelte, hogy kipróbálhatta az astangát. A különböző jógastúdiók standjai már pakolgattak össze, és mire mi befejeztük fél hétre, nagyjából szét is széledt mindenki.


Az ilyen TTC-s hétvégék azért intenzívek, mert az embernek alig jut ideje megcsinálni az otthoni dolgait, vasárnap reggel például már 7:30-ra mentünk gyakorolni az Atma Budába. Lenyomtunk egy rövidített kettes sorozatot, mert kilenckor már a Sziget bejáratánál kellett találkoznunk a TTC-sekkel. Mire megtaláltuk a Sportuszoda mögötti rétet (ahol a Napforduló Jogafesztivál is lesz), és mindenki odatalált, már fél tíz is elmúlt. Így a bevezető pránajámák helyett egyből elmerültünk az igazításokban, és délig el is jutottunk az álló sorozat végig. Én mutogattam, utána párban gyakoroltuk. Jól sütött a nap, legalább közben barnultunk is. Ebédszünet után egy kis Jóga-szútra, el is jutottunk a  24. szútráig, ahogyan terveztem. Jó tömény filozófia van benne, ezt még nekem is többször át kell olvasnom, hogy bemenjen, pedig én fordítottam, ezért van mostanában olyan sok Jóga-szútrás bejegyzés a blogban, és még lesz is, mert év végéig le kell fordítanom az egészet. 


Háromtól ötig próbaóra volt, Niki tartotta az állókat, Anna a talajt, Orsi pedig a befejezőket. Nekem rendkívül jól esett a fűben gyakorolni, és fejjel lefelé nézni a napozó és frizbiző embereket, akik közben felénk sandikáltak, hogy mit csavargatjuk magunkat. Egy pocakos pasas meg is jegyezte, hogy "Jól csináljátok", miközben elvonult mellettünk. Az upavista kónászanában is jól esett fűbe harapni, és belefeledkezni abba az érzésbe, hogy nem is kell semmi más a boldogsághoz, csak napfény, fű, jó társaság meg jóga. "Azé a föld, aki jógázik rajta" - ez a gondolat fogalmazódott meg bennem, és ma is, immáron sok ezredszer hálát adtam a sorsnak, hogy összehozott engem a jógával. Elfáradtunk a nap végére, de azt hiszem, mindannyian úgy tértünk haza, hogy ez a nap sem múlt el értelmetlenül. Remélem, a Napforduló Jógafesztiválon is hasonló érzése lesz majd mindenkinek, aki eljön és jógázik vagy énekel velünk egy pár órát. 

2012. május 21., hétfő

Napforduló-riport: Minden út Mysore-ba vezet...


Azt hiszem, Szalai Istvánt nem kell bemutatni senkinek sem, hiszen az Atma Center egyik legrégebbi és legstabilabb tanára, aki most is szinte a legtöbb órát viszi heti szinten az oktatóink közül. Aki még nem járt nála órán, mindenképpen érdemes kipróbálni valamelyiket, illetve a kezdő astanga, vagy esetleg a lótusz minitanfolyamát. Őt faggattam a jógához és a 108 napüdvözlethez fűződő viszonyáról.  

G: Első élményed, ami összehozott a jógával?
I: Kb. 7 éve álltam először matracra, gerincjógára foglalkozás alkalmával, orvosom tanácsára, kiegészítő gyógymódként egy nyugati orvostudomány által gyógyíthatatlannak titulált betegségre. Gyorsan jöttek az eredmények, egyre jobban éreztem magam a bőrömben, javult a gerincem állapota is. A napijegy után jött a tízalkalmas bérlet, majd a korlátlan havi, végül a ½ éves korlátlan VIP, a szőnyegen ragadtam.

G: Milyen volt Indiában?

I: Első alkalommal egy évet töltöttem a világ eme nemes féltekéjén, egy zűrös korszak lezárásaként. Fél évet éltem Rishikeshben, a jóga fővárosában, a Himalája lábainál, ahol is csaknem az összes jógairányzattal megismerkedhet a kereső. Én is így tettem és rátaláltam az Ashatga Vinyásza jógára, amit azóta is gyakorlok. Innen egyenes út vezetet Dél-Indiába, Mysore-ba, a forráshoz, ahonnan az Ashtanga ered. Annyira „lerészegített” a miliő, az itt élő Mesterek hihetetlen tudása, a rendszer tökéletessége, hogy még 6 hónapot távol maradtam otthonomtól, azaz inkább hazatértem egy kicsit!
Azóta is minden évben hazamegyek egy hónapra, sajnos főnököm elég szigorú, nem ad több szabadságot…

G: A jógaoktatás során mit szeretnél átadni a gyakorlóknak?

I: Az alapokat tekintve, azt az üzenetet szeretném átadni a gyakorlóknak, hogy az „ászana = jóga” egyenlet nem állja meg a helyét (nálam). Sokkal többről van itt szó, nem csak heti 3x1,5 órát kell jógázni, hanem heti 7x24 órát. Rendkívül fontos a fizika szint, de alapjában véve a jóga egy spirituális gyakorlás.

G: Miben segít a jóga az emberiségnek?

I: Saját tapasztalatból tudom, hogy az ászanákkal és jógikus életmóddal visszaállítható és fenntartható az egészség. Emellett pedig a mai összezavarodott világban, ahol az embert lépten-nyomon befolyásolják/megvezetik, segít felismerni, hogy mik is a valódi értékek.
A fogyasztói társadalom ezer sebből vérzik (egyre többünknél), számos jel arra mutat, hogy haladunk egy új korszak felé. Egyre többen jógáznak, nem véletlenül, ez nem csak valami keleti divathullám, benne van a levegőben az emberiség spirituális ébredése. Sokan nem örülnek ennek…

G: A 108 napüdvözlet története?

I: A 108 napüdvözlettel először Mysore-ban találkoztam (minden út Mysoreba vezet…), ahol is a Yoga Stops Traffick rendezvény keretein belül, minden évben megrendezésre kerül ez az esemény. Célja a figyelem felhívása a napjainkban is zajló emberkereskedelemre és adománygyűjtés a károsultak megsegítésére.
Amúgy meg a pezsgő vérű ashtangások nem igazából vannak kibékülve a pihenőnapokkal (szombat és a holdnapok), amikor is tiltott a sorozatok gyakorlása. Ilyenkor előszeretettel végeznek 108 napüdvözletet rehabilitációs jelleggel.


G: Köszönjük szépen, és reméljük, minél többen élnek a lehetőséggel, hogy veled együtt 108 napüdvözlettel köszöntsék a napot a nyári napforduló alkalmából a Napforduló Jógafesztiválon, június 17-én reggel 8-kor a Margit-szigeten!  

2012. május 20., vasárnap

Ki az Ísvara?

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:


"1.24. klésa-karma-vipákásajair aparámristah purusa-visésa ísvarah
klésa - a szenvedés forrása; karma-vipáka - a tettek gyümnölcsi; ásaja - a múltbeli karma nyomainak összessége; aparámristah - érintetlen; purusa-visésa - különleges lélek; ísvarah - Isten.


Az Ísvara a tudat különleges formája, amelyet nem érintenek a szenvedés forrásai, a karma, annak gyümölcsi és maradványai.


Ha a Legfelsőbb Lény iránti odaadás valóban szamádhit eredményez, akkor ki ez a Legfelsőbb Lény, aki ilyenre képes? Most olyan szútrák következnek, amelyekben Patandzsali meghatározza a Legfelsőbb Lényt és az Ő szerepét a jógában. Először azt mondja, hogy a Legfelsőbb Lény a tudat olyan formája, amely különbözik a többitől. Minden lény tudat, mégis különböznek a Legfelsőbb Lénytől. Milyen módon?


Minden más lényt megérint a tudatlanság, egoizmus, vágy, ellenszenv és a halálfélelem. A szenvedés e forrásai (klésák) okozzák azt, hogy bizonyos módokon cselekszünk, ami feltételekhez kötött és nem szabad. Ezekből a feltételekhez kötött tettekből (karma) bizonyos eredmények vagy gyümölcsök (vipáka) származnak, például bizonyos fajta születés, élethossz, élmények. Más szavakkal, a múltbeli tetteink hozták létre azt az életet, amit most élünk. 


A gyümölcsökön kívül, a múltbeli tetteink maradványokat (ásaja) is képeznek. Ha ez most is aktív, akkor tudatalatti lenyomatnak (szamszkárának) nevezzük. Ez azt jelenti, hogy jelen van, és meghatározza a tetteinket, de ennek nem vagyunk tudatában. Ha inaktív, akkor karmásajának nevezzük, ami karmikus lerakódást jelent, ami azt jelenti, hogy csak a következő életeinkben aktiválódik. Ez az egész ördögi kör, ami megkötöttséget és mentális rabszolgaságot eredményez, részletesen le lesz írva a második fejezetben (2.3-14.).


Minden lény alá van rendelve ezeknek az erőknek, és a jóga folyamata arra ven tervezve, hogy felszabadítson bennünket alóluk. Az egyetlen lény, akit nem érintenek meg ezek az erők, a Legfelsőbb Lény. Vjásza azt mondja, hogy sok lény van, akik kiszabadultak az ismétlődő újraszületés és a kötöttség ciklusából, de a különbség köztük és az Ísvara között az, hogy az Ísvara sohasem volt megkötve. És hol van, kérdezi Vjásza, az Ísvara különlegességének bizonyítéka? A következő választ adja: a szentiratok. A szentiratokat a Legfelsőbb Lény inspirálta, és alátámasztják legfelsőbb helyzetét. De a következő kérdés merül fel: "Min alapul a szentiratok hitelessége?"


Az ilyen jellegű kérdések eleinte unalmasnak tűnhetnek, de igazából nagyon fontosak. A jógában mindig van helye az őszinte kérdéseknek. Jógiként nem kell mindent szó nélkül elfogadnunk, még a szentírások hitelességét sem. A kételkedés hasznos, és a tanárnak bátorítania kell azt. Ha a tanítvány nem tudja kifejezni a kételkedését, akkor sohasem juthat el a teljes meggyőződésig. A hit nem elég, tudnunk kell. El kell jutnunk a teljes meggyőződés és megértés állapotáig ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban.


A válasz a következő: a szentírások hitelessége a tiszta intelligencián (szattván) alapszik. Ez azt jelenti, hogy amikor elérjük a szattva állapőotát, akkor a szentírások hitelessége önmagától értetődővé válik. Ez azt is jelenti, hogy a szentírások a Legfelsőbb Lény intelligenciájának kifejeződései. Ezt az állítást jegyezzük meg, mert később be is kell majd bizonyítanunk."

2012. május 19., szombat

A szánkhja és az Ísvara

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra kommentárjaiból:


"Kapiláról, a szánkhja alapítójáról azt mondják, hogy létrehozott egy rendszert, és egy világelemző módszert, ami nem függ az Ísvara lététől. Meg kell jegyezni, hogy Mahávíra, a dzsainizmus alapítója, illetve Buddha sem nyilatkoztak az Ísvarával kapcsolatban. 


Nyugati körökben éppen ezért ateistáknak tartják őket, pedig nem voltak azok. Az az ateista, aki azt állítja, hogy Isten nem létezik. A szánkhja, vagy Mahávíra vagy Buddha egyszer sem állították ezt. Az eredeti szánkhja abból az elképzelésből született, hogy legyen egy magyarázat a világ keletkezésére, és egy meditációs rendszer, amely elkülönül a vallástól. Ez a rendszer megmutatta, hogy a világot meg lehet magyarázni anélkül, hogy Istenhez folyamodnánk.A szánkhja meditációs rendszere lehetővé teszi az embereknek, hogy elérjék a felszabadulást, akkor is, ha nem akarnak meghódolni egy Legfelsőbb Lény előtt.


Azok a teisztikus iskolák, amelyek abban hisznek, hogy csak az Isten előtti meghódolás vezet el a felszabaduláshoz, ez okból kifolyólag erősen kritizálták a szánkhját. Úgy érzik, hogy senki számára nem megengedhető az a nagy szerencse, hogy felszabaduljon, anélkül, hogy személyesen elismerné a Legfelsőbb Lényt. A Bhágavata Purána azonban azt állítja, hogy maga a Legfelsőbb Lény nyilvánult meg Kapila Rishi formájában, hogy a szánkhját tanítsa. Ez azt a tényt látszik alátámasztani, hogy a Legfelsőbb Lény örül annak, ha az emberek megtapasztalják a szamádhit, bármelyik módszert is választják! Miután megvalósították önvalójukat a szamádhin keresztül, továbbléphetnek a Legfelsőbb Lélek megvalósítására a bhaktin keresztül.


Sokféle módja van a szamádhi elérésének. Nincs egyetlen helyes út. Az a jó szerencsénk, hogy az iskolánk alapítói - Patandzsali, a Jóga-szútra szerzője és Vjásza, a Bhagavad-gítá szerzője - annyira bölcsek voltak, hogy megértették: csak azért, mert mi egy bizonyos módon érzékelünk valamit, nem biztos, hogy mindenki más is ugyanúgy fogja megtapasztalni ugyanazt. A bhakti-jóga a helyes út az érzelmi beállítottságú jógik számára. A buddhi-jóga az intellektuális beállítottságú jógik útja, stb. Ha azt állítja valaki, hogy mindenkinek ugyanazt az utat kell járnia, akkor nem törődik a tanítványok igényeivel, hanem csak a saját célját tartja szem előtt, vagyis a saját véleményének legfelsőbbé történő kikiáltását. Ez valójában az egoizmus egy formája, és annak a kudarca, ha nem értjük meg, hogy a világ túl tágas ahhoz, hogy beférjen a fejünkbe.


Patandzsali elfogadta a szánkhja összes gondolatát, de, mivel a jóga módszerei nagy hatalmat adhatnak, szükségét érezte annak, hogy a jógit a Legfelsőbb Lény patronálása alá helyezze. Így az önfejű jógi egóját is kontroll alatt lehet tartani."