Az ékapáda rádzsakapótászana hatásai

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Haladó változatok

A teljes pózban a fejünket a talpunkon nyugtatjuk, és mindkét kezünkkel a lábfejünkbe kapaszkodunk. Ha ez már megy, akkor megpróbálhatjuk hátrébb vinni a fejünket, és a lábszárunkhoz érinteni. Egy másik haladó változatban a lábunkat megpróbálhatjuk kiegyenesíteni, miközben továbbra is tartjuk a kezeinkkel, és mélyebbre hátrahajolunk a pózban.

Egészségügyi hatások

Nyújtja a combizmokat, a csípőhorpaszt és a pszoászt, a hasfalat, a mellkast, a vállakat és a nyakat.

Stimulálja a hasi szerveket.

Megnyitja a mellkast és a vállakat.

Kedvező hatással van a húgyivarszervi problémákra.

Elősegíti a combcsont kifelé forgatását.

Felkészíti a testünket a hátrahajlításokra és a lótuszpózra.

Nyitja a csípőt.

Nyújtja a farizmot és a körteképű izmot.

Csökkenti az ülőideg-fájdalmat.

Csökkenti az alsó háti fájdalmakat és merevséget.

Oldja a csípőben tárolt érzelmi stresszt, traumákat, félelmeket és aggodalmakat.

Ellenjavallatok

Kötött csípő vagy combok, a térd és a boka sérülései, az SI-ízület sérülései, terhesség esetén kerülendő.

Ékapáda-rádzsakapótászana gyakorlatsor

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Ékapáda-rádzsakapótászana: itt valamivel könnyebb az ellentétes erők kioltása, mivel a kezünkkel a lábunkba kapaszkodunk. Így, bár a póz felvételéhez ugyanúgy feszítettük a hátulsó mozgásláncot, és nyitottuk az elülsőt, a kézfogás által létrejön egy teljes kör. A kezek és a láb ellentétes irányú húzásával tudjuk csökkenteni a hátulsó lánc feszülését, és aktiválni az elülső láncot az ellazult póz végrehajtása érdekében. Természetesen midnen a medence pozícióján múlik, mert ha az nem stabil, akkor sokkal kevésbé lesz meg az egyensúlyunk, és nem tudunk annyira belelazulni a pózba.

Rávezető változatok

A rádzsakapótászana esetében a legtöbb problémát az szokta okozni, hogy nem érjük el a talpunkat a fejünkkel. Ennek érdekében alaposan meg kell nyitni a vállakat és a lapockákat, valamint az egész gerincet végig. Ehhez akár egy stabilan elhelyezkedő vízszintes rudat (korlátot) is használhatunk, melyre háttal ráfekszünk és így nyituk a gerinc különböző szakaszait. A csípőhajlítók nyújtásához a fenékredő alatt kell alátámasztani a medencét, és a törzset, valamint a combokat is lefelé kell engedni.

A pózt úgy is gyakorolhatjuk, hogy a lábszárainkat a falhoz támasztjuk, majd a tenyereinket magasításra helyezve, a fejünket igyekszünk hátravinni a falig. A tanár szintén tud segíteni megtámasztani a lábszárainkat és hátrébb húzni a fejünket.

Ékapáda-rádzsakapótászana rávezető gyakorlatsor:

Az ékapáda-rádzsakapótászana több elemből tevődik össze, melyeket különböző rávezető pózok segítségével fejleszthetünk:

1. Ékapáda pozíció hason fekve: Hozzuk előre a lábunkat, majd válasszuk ki azt a szüget a lábszár esetében, melynél a jobb ülőcsont és a bal csípőcsont még lent van a talajon. Engedjük rá a törzsünket a lábszárra, az állunkat a talajra helyezve. A tárd a törzs jobb oldalán kívülre fog esni, a bokánk pedig a hasfalunkat nyomja. Ezt a pózt addig fejleszthetjük, míg merőleges lábszárral is bele tudunk lazulni.

2. Agni-szthambanászana: Ha az előző pózban a csípő és az ülőcsont nem ér le a talajra, akkor érdemes kifelé forgatva nyitni a combcsontot a következő pózzal: Ülő helyzetben hajlítsuk be mindkét térdünket, és a lábszárakat helyezzük párhuzamosan egymás fölé. Ebben az esetben a jobb boka a bal térd fölé, a bal boka pedig a jobb rétd fölé kerül. Pipáltassuk vissza a lábfejeinket, és figyeljünk rá, hogy ne csússzanak el semerre sem. Hajoljunk előre, amennyire bírunk. Ismételjük meg a lábszárakat megcserélve.

3. Ékapáda pozíció a törzs kiemelésével: Amikor a medence stabilan áll a talajon, elkezdhetjük a hátrahajlítás gyakorlását. Helyezzük a két tenyerünket a két csípő mellé, majd emeljük ki a mellkast, mint ahogyan a rádzsakapótászanában tettük. Ha az egyensúlyunk lehetővé teszi, a karjainkat fel is emelhetjük a fejünk fölé, és hátrafeszíthetjük. Ez a változat valamennyire nyitja a vállat, de inkább a törzsizmokat erősíti.

4. Válakhiljászana: hajlítsuk be a bal lábunkat térdben, a rüsztöt lefelé nyomva a bal kezünkkel a bal csípő mellett, mint a bhékászanában. Ideális esetben a bal sarok a talajhoz fog érni, miközben megmarad a medence stabilitása. Ez a változat nyújtja a négyfejű combizmot a bal lábon.

5. Ékapáda-rádzsakapótászana karkulcsolással: engedjük vissza a bal lábat függőleges helyzetig, majd fogjuk a bal lábfejünket a bal kéz könyökhajlatába. A jobb kezünkkel nyúljunk át a tarkó mögött, és akasszuk össze az ujjainkat, majd fordítsuk vissza a törzset előre, amennyire tudjuk. Ez a könnyített változat abban különbözik a teljes póztól, hogy nem kell annyira megnyitni a vállakat, viszont a törzs sem tud annyira a középső helyzetben maradni, mint az eredeti pózban.

6. Ékapáda-rádzsakapótászana jógahevederrel: A natarádzsászanához hasonlóan tekerjünk körbe egy jógahevedert a bal bokánk körül, fogjuk meg a két kezünkkel, majd a könyököket előreforgatva vegyük fel a pózt. Ez segít a póz gyakorlásában akkor is, ha a kezeinkkel még nem érnénk el a lábfejünket. A két hevedert összefogva vihetjük hátra a kezeinket, amíg el nem érjük a lábunkat. Így gyakorolva egy idő múlva képesek leszünk a teljes póz végrehajtására.

Ékapáda-rádzsakapótászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Szapta: Belégzésre hajlítsuk be a jobb térdünket, és hozzuk előre a jobb lábunkat a kezeink között úgy, hogy a rüszt és a lábszár külső oldala, valamint a combunk külső oldala is a talajon legyen. A jobb lábfejünk a bal csípőízület előtt lesz a talajon, a jobb térdünk pedig a jobb csípőnél kicsit kijjebb. A lábszár majdnem párhuzamos a matrac elülső szélével, bár ezt csak nagyon nyitott csípő esetében tudjuk végrehajtani. Így a lábfej lehet egy kicsit közelebb a medencéhez, mint a térdünk. A lényeg azon van, hogy a jobb ülőcsont és a bal csípőcsont elülső része egyszerre érjen a talajhoz, különben nem lesz stabil a póz.

Astau: Kilégzésre hajlítsuk be a bal lábunkat, és az előző pózhoz hasonlóan hajtsuk hátra a fejünket a talpunkra, vagy közelítsünk hozzá. Belégzésre ffogjuk meg a lábfejünket a bal, majd a jobb kezünkkel is. Ha nem sikerül így elérni, akkor nyúljunk hátra a bal kezünkkel, fogjuk meg a lábfejünket, majd forgassuk előre a könyökünket, miközben a térdet behajlítjuk, és végig fogjuk a lábat. Így valamivel könnyebb felvenni a pózt, bár a csípő és a váll nyitottságára így is szükség lesz. Érintsük a fejünket a talpunkhoz, vagy a homlokunkat a sarkunkhoz, amennyire a hajlékonyságunk lehetővé teszi. Végezzünk el öt mély légzést a pózban.

Nava: Belégzésre engedjük el a lábunkat, és kilégzésre helyezzük vissza a lábainkat és a tenyereiket is a talajra.

Dasa: Belégzésre emeljük meg a medencénket, és lépjünk hátra a jobb lábunkkal a bal mellé.

Ékádasa: Kilégzésre csaturanga-dandászana.

Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Trajódasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Csaturdasa-vimsatihi: ismételjük meg a szapta-trajódasa vinyászákat a bal oldalra is.

Aktív elengedés technikája

Rádzsakapótászana: A karokkal toljuk a törzset hátrafelé, a lábainkat pedig a fejünk irányába húzzuk. Ez erőteljes feszítést igényel a test és a lábak hátulsó oldalán, előfordulhat az is, hogy a combhajlítók begörcsölnek. Ha elértük a lábunkat a fejünkkel, akkor igyekezzünk minél jobban ellazítani és megnyitni a csípőhajlítókat és a törzs elülső oldalát, lazuljunk bele a pózba.

Rádzsakapótászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Rádzsa-kapótászana és ékapáda-rádzsa-kapótászana (királyi galambpóz és egylábas királyi galambpóz)

Dristi: nászágrai (orrhegyre)

Elérkeztünk a harmadik sorozat utolsó két pózához, melyek egyesítik magukba az előző blokk által előkészített harántspárgát, vagyis a csípőhajlítók nyújtását, illetve a hátrahajlítást. A kapótászana mitológiai vonatkozásait már a második sorozatnál ismertettük, úgyhogy itt rá is térhetünk a pózok végrehajtásának technikai részleteire.

Vinyásza számolás

Ékam: Álló szamaszthitiből indulva fújjuk ki a levegőt, majd belégzésre emeljük a karokat a fejünk fölé úrdhva-vriksászanába.

Dvé: Kilégzésre döntsük előre a törzset uttánászanába, és helyezzük el mindkét tenyerünket a talajon a talpak két oldalán, vállszélességben.

Tríni: Belégzésre emeljük meg a fejünket és a mellkast úrdhva-uttánászanába, a tenyereket lehetőleg továbbra is a talajon tartva.

Csatvári: Helyezzük át a testsúlyt a tenyerekre, majd kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Pancsa: Belégzésre emeljük ki a mellkasunkat, és lépjünk hátrébb a tenyereinkkel a csípők irányába. Hajlítsuk be a térdeinket, a talpakat a fejünk irányába közelítve, és a tenyereinken nyomjuk hátra a törzset. Hajtsuk hátra teljesen a fejünket, és megfelelő hajlékonyság esetén a fejünket érintsük hozzá a talpainkhoz. Ehhez a csípőnek el kell emelkednie a talajtól, és a csípőhajlítókat teljesen meg kell nyitni, valamint nyakunkat és a felső háti gerincszakaszt teljesen hátra kell hajlítani. Vegyünk öt mély levegőt a pózban, majd kilégzésre engedjük vissza a lábainkat a talajra.

Sad: Belégzésre egy kicsit helyezzük előbbre a tenyereinket, és a szeméremcsontot immár a talajon tartva, emeljük vissza a mellkasunkat felfelé néző kutyapózba.

Szapta: Kilégzésre vegyük fel a lefelé néző kutyapózt. Innen folytathatjuk egy teljes vinyászával vissza álló szamaszthitiig, vagy pedig közvetlenül rátérhetünk az ékapáda-rádzsakapótászana végrehajtására. Most ez utóbbi módszert fogjuk ismertetni. Ebben az esetben a vinyásza számolás visszaugrik egyet, hiszen a teljes vinyászában a lefelé néző kutya a hatodik elem (sad) és így ismét a hetedik számú vinyásza lesz a következő póz.

A natarádzsászana gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

A pózban egymás felé nyújtózunk a megemelt lábunkkal és a kezeinkkel (rendkívül hajlékony emberek akár így is fel tudják venni a pózt), majd amikor elértük a lábunkat a kezeinkkel, akkor húzni kezdjük azt, és a lábunkat is húzzuk kissé hátrafelé. Az egyensúly a felfelé nyújtózkodás és a húzóerők kiegyenlítődésekor áll be. A váll nyitását hangsúlyozhatjuk úgy, hogy a lábunkat erőteljesen húzni kezdjük hátrafelé, illetve a csípő nyitását is hangsúlyozni tudjuk úgy, ha a karjainkkal erőteljesen meghúzzuk a lábunkat. A csípő, illetve a vállak nyitását úgy tudjuk erősíteni, ha minél jobban egyenesítjük a térdet, illetve a könyökeinket. Mivel egy egyensúlyozó pózról van szó, a földön álló lábnak, a medencének és a bandháknak kell adniuk a stabil alapot hozzá. Az A pozícióból a B-be való áthelyezkedésnél is figyelni kell az egyensúly megtartására.

Rávezető változatok

Amennyiben a hajlékonyságunk nem elegendő ahhoz, hogy elérjük a lábfejünket a kezeinkkel, használhatunk egy jógahevedert, melyet a boka köré kell tekerni. A heveder két vége egyforma hosszan lógjon hátrafelé. Fogjuk meg az övet a két kezünkkel, forgassuk előre a könyökeinket, majd kapaszkodjunk hátra az övön a lábunk felé. Ha a kezeinkkel már elértük a lábunkat, akkor az övet nem kell tovább használni. Az öv segítségével az A és B változatot is tudjuk végezni. Egy másik lehetőség a póz megkönnyítésére az, ha a felemelt lábunk combját alátámasztjuk valamivel, például egy komódra vagy szekrényre helyezzük, ezáltal könnyebben megmarad az egyensúlyunk, és a földön lévő láb enyhe behajlításával mélyíteni tudjuk a csípő nyitását.

Haladó változatok

Ha az A és B verziót már végre tudjuk hajtani öv segítsége nélkül, akkor a következő módosításokon is dolgozatunk: 1. Érintsük a talpunkat a fejünkhöz. 2. haladjunk a kezünkkel lefelé a bokán és a lábszáron, amíg a térdhez nem érünk. Ezekkel a kombinációkkal eljátszva még erősebb nyitást érhetünk el. A derekunkat minden esetben óvjuk a túlterheléstől!

Egészségügyi hatások

Erősíti a lábakat, csípőt, bokát és a mellkast

Nyitja a vállakat

Csökkenti a túlsúlyt

Nyújtja a combot, csípőhajlítót és a hasi szerveket

Javítja a tartást és az egyensúlyt

Javítja az emésztőrendszer működését

Javítja a koncentrációt

Csökkenti a stresszt és megnyugtatja az elmét

Ellenjavallatok

Alacsony vérnyomás, illetve egyensúlyozási zavarok. Ügyeljünk arra, hogy ne nyújtsuk túl a derekunkat a hátrahajlításban, és ne húzzuk meg a hátizmokat a póz túlerőltetése miatt.

Natarádzsászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Natarádzsászana (a táncoló Siva póza)

Dristi: nászágrai (orrhegyre) – A változat; hasztágrai (a kéz ujjaira) – B változat

A natarádzsászana a póz külalakját tekintve nem igazán hasonlít ahhoz a pózhoz, amit az Úr Sivát Natarádzsaként ábrázoló szobrokon láthatunk. Viszont az igaz, hogy ez a póz gyakorta előfordul a különböző tradicionális indiai táncok mozdulatai között, illetve a modern sportokban is előfordul (pl. gimnasztika, műkorcsolya stb.). A póz logikus átvezetésként jelenik meg a harmadik sorozat spárga-pózai és egylábas egyensúlyozó gyakorlatai, valamint az utána következő egylábas, illetve kétlábas hátrahajlító gyakorlatok között. Anatómiailag még tovább hangsúlyozza a csípőhajlító izmok nyújtását, melyre nagy szükségünk lesz a következő pózok végzése közben, illetve a csípőhajlítók területének nyitottsága szinte mindegyik hátrahajlító pózban fontos szerepet játszik, és befolyásolja azt, hogy milyen mély hátrahajlítást tudunk elérni.

Vinyásza számolás

Ékam: Álló szamaszthitiben lélegezzünk ki, majd belégzésre emeljük meg a jobb lábunkat, és fogjuk meg a nagylábujjunkat a jobb kezünk ujjaival. Ehhez a mutató- és középső ujjunkat kulcsoljuk körbe a nagylábujj körül, majd a hüvelykujjunkat zárjuk rá. Ez a póz megegyezik az utthita-haszta-pádángusthászana A pozíciójával. Ha a combhajlító hajlékonysága lehetővé teszi, már eleve nyújtott térddel emeljük fel a lábunkat a kulcsoláshoz. Kilégzésre vigyük ki a lábunkat jobb oldalra, az utthita-haszta-pádángusthászana B pozíciójába.

Dvé: Tovább folytatva a kilégzést, vigyük a lábunkat egészen hátra a törzsünk mögé, a könyököt pedig forgassuk előre, mindvégig tartva a lábujjunkat.

Natarádzsászana A: Bal kézzel szintén nyúljunk hátra, és fogjuk meg a lábujjainkat, illetve a lábfejünket. A végső pózban a jobb és bal kezünkkel két oldalról fogjuk a jobb lábunk talpéleit. Igyekezzünk minél jobban kiegyenesíteni a könyökeinket a fejünk mellett, valamint a térdünket is, a lábfejet fölfelé nyújtva. A törzset tartsuk meg középső helyzetben, a hasfalban némi tónust megtartva, és a mellkast kidomborítva. Végezzünk el öt mély légzést a pózban.

Natarádzsászana B: Az öt légzés után a bal kezünkkel engedjük el a lábunkat, és a pózt továbbra is megtartva, a bal kart nyújtsuk ki vállmagasságban előre, lefelé néző tenyérrel. A dristit az orrhegyről vigyük át a bal kezünk ujjaira. Végezzünk ismét öt mély légzést ebben a pózban, majd belégzésre ismét vigyük ki jobb oldalra a lábunkat. (Megjegyzés: egyes iskolákban csak a B pozíciót gyakorolják, de szerintem az A pozíció gyakorlása hasznos rávezetés a B-re.)

Tríni: Tovább folytatva a belégzést, hozzuk előre a jobb lábunkat a törzs elé, majd engedjük el a jobb kezünkkel, és eresszük vissza szamaszthitibe a jobb karunkat és lábunkat is.

Csatvári-Sad: Ismételjük meg az első három vinyászát a bal oldalra is.

Siva tánca

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Siva táncának szimbolizmusa

Natarádzsa táncának ritmusát tekintik minden mozdulat forrásának az univerzumban, a bolygók pályájától egészen az atomok mozgásáig. Ezt a szobrot körülvevő kerek vagy elliptikus glória képviseli. Sivát nem csak a táncosok és színészek istenségének tekintik, hanem a hatha-jóga atyjának is, aki 8 400 000 jógapozíciót próbált ki.

Siva táncának a célja az, hogy minden élőlény lelkét felszabadítsa az illúzió béklyóiból. Chidambaram, ahol Natarádzsa temploma áll, az univerzum középpontját és a szívet is szimbolizálja. A felszabadulás csakis a szív megtisztulásával lehetséges. A tánc az a művészeti ág, melyben a művész és az általa létrehozott műalkotás egy és ugyanaz. Ez Isten és a teremtése közti egyidejű azonosságot és különbözőséget is jelképezi.

Siva-Natarádzsa leghíresebb szobra Chidambaram templomának oltárán áll. Ez egy rendhagyó eset, hogy Sivát emberszerű módon ábrázolják a Siva-lingam fallikus ábrázolása helyett.

Siva, mint Natarádzsa

Siva, csakúgy, mint több más, fontos hindu istenség, összetett személyiség, számtalan, néha egymásnak ellentmondó jellemvonással felruházva. Natarádzsaként hármas szerepet tölt be: a Teremtő, Fenntartó és Pusztító szerepét is egyszerre. Siva táncoló alakja elsőként a Kr.u. 5-6. századi templomi kőfaragásokon jelent meg, és a ma ismert különálló bronz szoborforma a 10. században vált elterjedtté. Ebben a figyelemre méltóan részletes ábrázolásban az istenség egy lángoló körben (prabhá mandala) áll, mely az időt képviseli, és amelyet körként ábrázolnak, mivel a hindu felfogás szerint az idő ciklikus és vég nélküli is egyben. A lángnyelvek makarák, vagyis mítikus tengeri szörnyek szájából törnek elő.

Siva tánca, a Tándava egyszerre elpusztítja és újra is teremti az univerzumot. A tánc energiáját és vadságát behajlított térdei és repkedő hajkoronája is mutatja. Siva hajában van egy koponya, egy dhatura virág, és a félhold, mely arra utal, hogy Siva örökké jelen van, még akkor is, ha nem mindig látható. Még figyelemreméltóbb Gangá, a Gangesz személyiségének jelenléte, akit a hindu mitológia szerint Siva hajában érkezett meg a mennyekből a földre.

Siva saját zenéjével kíséri a táncát, jobb felső kezében a damaru dobot tartva, mely nem csak ritmust ad hozzá, hanem arra is emlékeztet, hogy ez a dob hozta létre a teremtés első hangjait. A dob hangját a kozmosz vagyis májá, az illuzórikus valóság szívverésének is tekintik. Ezzel szemben, Siva bal felső kezében az Agnit, vagyis az isteni tüzet tartja, mellyel el fogja pusztítani az univerzumot.

Siva jobb alsó kezével az abhaja múdrát mutatja, mellyel minden félelmet elűz, bal alsó kezét pedig a törzse előtt tartja, a bal lábára mutatva a gadzsa haszta kéztartással, mely a felszabadulás és megvilágosodás szimbóluma. Siva jobb lábával a törpére, Apaszmara Purusára lép, aki egy kobrát tart és az illúziót és tudatlanságot jelképezi, mely távol tartja az emberiséget a felszabadulástól.

Trivikramászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Trivikramászana (Trivikrama póza)

Dristi: nászágrai (orrhegyre)

A trivikramászanával folytatódik a hanumánászana-blokk. Miután ülve és hanyatt fekve nyitottuk a csípőt a harántspárgára, valamint gyakoroltuk az álló egylábas egyensúlyozást az előző pózban (dikászana), most egy álló spárga következik a trivikramászana formájában. Ez a póz az utthita-pádángusthászana C-hez hasonlít, azzal a különbséggel, hogy itt a lábat teljesen függőlegesig próbáljuk emelni, és úgy hozzáérinteni a fejet. Az utthita-pádángusthászanánál megengedett a kisebb szög, és ha a fejünket a lábunkhoz szeretnénk érinteni, akkor előrehajolunk egy kicsit.

Vinyásza számolás

Ékam: A pózt álló szamaszthitiből indítjuk, ahol az előző póz vinyászái véget értek. Fújjuk ki a levegőt, majd belégzésre emeljük a jobb lábunkat egyenes térddel a levegőbe, és kapjuk el a sarkunkat mindkét kézzel. Ez a póz megegyezik az utthita-pádángusthászana C-vel.

Dvé: Kilégzésre húzzuk oda a lábunkat a fejünkhöz, függőleges helyzetre törekedve, és érintsük a homlokunkat a sípcsonthoz. A vállakat húzzuk lefelé és távolítsuk a fülünktől, a lapockákat zárva hátul. A könyököket oldalirányba vigyük kifelé, és végezzünk el öt mély légzést a pózban.

Tríni: Belégzésre engedjük előre a lábunkat és nyújtsuk a könyökünket. Kilégzésre engedjük le a lábunkat szamaszthitibe.

Csatvári-sad: ismételjük meg az első három vinyászát a bal oldalra is.

Aktív elengedés technikája

A póz felvételéhez erőteljesen feszíteni kell a csípőhajlító izmokat és a négyfejű combizmot is. A karokkal is húzzuk a levegőben lévő lábat. Viszont amikor elértük a pózt, akkor a farizom és a combhajlító izmok segítségével stabilizálhatjuk a lábunkat és a térdet. A földön támaszkodó láb és a törsz esetében a szokásos aktivitást fejtjük ki a stabil egyensúly fenntartása érdekében. A lapockák lefelé és egymás felé történő húzásával elősegíthetjük a mellkas kiemelését és az egyenes tartás elérését.

Rávezető változatok

Az álló spárgára többféle rávezető pózt is gyakorolhatunk. Az előző pózból, a dikászanából például előrehajolhatunk, a levegőben lévő lábunkat tovább emelve a függőleges felé (ékapáda-uttánászana), viszont a csípőt ne fordítsuk ki oldalra. Ha sikerül majdnem függőlegesig emelni a lábunkat, akkor a csípőnk készen áll a trivikramászanára. Ha a láb nem emelkedik fel függőlegesig, akkor álljunk háttal a falnak, minél közelebb ahhoz, és támasszuk neki a levegőben lévő lábat, miközben a földön lévő láb sarkát minél közelebb visszük a falhoz. Természetesen mindkét térd legyen egyenes.

A trivikramászanát úgy is gyakorolhatjuk, hoyg szembeállunk egy bordásfallal, és az egyik lábunkat felemeljük minél magasabbra, az achilles-ínunkat az egyik rúdhoz támasztva. Miközben a két kezünkkel húzzuk magunkat a bordásfal irányába, a földön lévő lábbal is igyekszünk minél közelebb lépni hozzá.

Haladó változat: Ha a csípőhajlító izmok nagyon erősek, akkor megpróbálhatjuk a kezek segítsége nélkül végrehajtani a trivikramászanát.

Egészségügyi hatások

Intenzíven nyújtja a láb és a comb izmait, így regenerálja a lábakat.

Sportolók számára hasznos, akik sokat edzik a lábaikat és nem nyújtanak eleget.

Erősíti a combot és a lábat.

Fejleszti az egyensúly-érzéket.

Erősíti a combhajlító izmokat.

Alhasi sérv esetén is hasznos lehet, ha a póz közben erőteljesen alkalmazzuk az uddíjána bandhát.

Csökkenti a szexuális vágyakat, így elősegíti az elme kontrollját.

Javítja a kismedencei szervek és a nemi szervek vérellátását, megőrzi egészségüket.

Ellenjavallatok

A combhajlítók húzódása, erős alhasi, köldök vagy lágyéksérv, friss hasi műtét.

A dikászana gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

A póz fenntartásához aktiválni kell a bandhákat, és a középpontból kiindulva kell stabilizálni az izmokat, mindegyikben közepes izomtónust fenntartva. A gravitáció ellensúlyozására emelni kell a törzset és a lábat, de ha elértük a vízszintes helyzetet, akkor nem szabad tovább feszíteni a stabilizáló izmokat. A dikászana ez egyik legjobb póz az SI-ízület működésének kiegyensúlyozására.

Rávezető változatok

Ez a póz sokkal könnyebb, mint a harmadik sorozat többi póza, ezért ha idáig eljutottunk, akkor valószínűleg nem fog gondot okozni a végrehajtása. A vízszintes helyzet fenntartása akkor jelenthet gondot, ha például a vállízületeink túl kötöttek. Ebben az esetben alkalmazzunk vállnyitó pózokat, például hason fekve forduljunk fejjel a fal felé, és a kinyújtott karokat helyezzük a falra, minél magasabbra. Annyi hely maradjon a fal és a vállak között, hogy le tudjuk engedni a fejünket a mellkasra. teljesen egyenes könyökök esetén ebben a pózban erőteljesen tudjuk nyitni a vállakat, és így könnyebb lesz a törzs és a karok közötti 180 fokos szög fenntartása a dikászanában is. Ha szeretnénk még jobban erősíteni a törzsizmokat, akkor a kezünk közé és a bokánkra tehetünk valamilyen nehezéket.

Egészségügyi hatások

Erősíti a combot, farizmokat, vállakat, hasat, csuklyásizumot, deltaizmokat, és a bokákat.

Nyújtja a combhajlító izmokat, a hátizmokat és a gerincet.

Stimulálja a hasnyálmirigy, máj, lép, vesék és az idegrendszer működését.

Erősíti a vérkeringést, fokozza a pulzust.

Javítja az egyensúlyérzéket.

Fejleszti az állóképességet.

Növeli a tüdőkapacitást.

Elősegíti az erek tisztítását.

Javítja a visszerek állapotát.

Csökkenti a zsírlerakódást a derék körül és az egész testben.

Megszünteti a feszültséget a gerincben.

Aktiválja és megnyitja a szívcsakrát.

Javítja a memóriát és a koncentrációt.

Csökkenti a szeretet adásával és kapásával kapcsolatos félelmet és kétségeket, mivel megnyitja a szívcsakrát.

Ellenjavallatok

Az SI-ízület heveny fájdalmai, vállsérülések, a combhajlító izmok erős húzódása, magas vérnyomás, hasi sérv.

Dikászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Dikászana (iránytű-póz)

Dristi: hasztágrai (kezekre - A) és nászágrai (orrhegyre – B)

A dikászanát egyes források díghászanának is nevezik, és egy madár nevének fordítják, de a dik tő, mely irányt jelez, pontosabb lehet. A póz A változata egy iránytűhöz hasonlít a legjobban, a B változat pedig már hasonlítható egy madárhoz vagy repülőgéphez. A madár szabadon tud szárnyalni minden irányban, így mindkét értelmezés helytálló lehet. Iyengar vírabhadrászana III-nak nevezi, mert a vírabhadrászana B-ből szokták felvenni ezt a pózt. Túladandászana (mérlegpóz) néven is ismert. Az intenzívebb harántspárga-pózok között (hanumánászana, trivikramászana) megbújó póz jó felkészítő az utána következő két egylábas álló egyensúlyozó pózhoz. A póz célja tehát elsődlegesen az egylábas egyensúlyozás elsajátítása, amellett, hogy a gerincfeszítő izmokat és az SI (szakoriliakális) ízületet is aktiválja.

Vinyásza számolás

Ékam: az előző pózból álló szamaszthitibe érkeztünk meg, így ezt a pózt innen kiindulva fogjuk végrehajtani. Belégzésre emeljük a karjainkat a fejünk fölé és zárjuk össze a tenyereinket, nézzünk a hüvelykujjakra.

Dvé: Kilégzésre döntsük előre a törzset uttánászanába.

Tríni: Belégzésre emeljük ki a mellkast úrdhva-uttánászanába, a tenyereket továbbra is a talajon tartva.

Csatvári: Kilégzésre engedjük el a földet a kezeinkkel, és emeljük ki a törzset, a karokat, valamint a jobb lábunkat vízszintes helyzetbe. Ez a dikászana A. Tartsuk ki a pózt öt mély légzésig.

Pancsa: A következő kilégzésre vigyük a karokat ki két oldalra, úgy, hogy a tenyerek kifelé (előre) nézzenek. Ez a dikászana B. Tartsuk ki a pózt öt mély légzésig.

Sad: A következő kilégzésre ismét érintsük kössze a tenyereinket a fejünk előtt, és nézzünk az ujjhegyekre. Tartsuk ki a dikászana A-t még öt légzésig.

Szapta: Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába. Opcionális módon itt gyakorolhatjuk az ékapáda-uttánászanát, vagyis előrehajlás közben vigyük a jobb lábunkat fölfelé, a függőleges pozíció felé. Ez még egy rávezető póz az utána következő trivikramászanára.

Astau: Belégzésre emeljük a mellkast úrdhva-uttánászanába.

Nava-ékádasa: Ismételjük meg a csatvári-sad vinyászákat, vagyis a dikászana A-t és B-t a bal lábbal is.

Dvádasa: Kilégzésre engedjük előre a törzset uttánászanába. Opcionális módon itt gyakorolhatjuk az ékapáda-uttánászanát, vagyis előrehajlás közben vigyük a bal lábunkat fölfelé, a függőleges pozíció felé.

Szamaszthiti: Belégzésre egyenesedjünk fel tadászanába, de ne emeljük a karokat, majd fújjuk ki a levegőt.

A szúpta trivikramászana gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

A szúpta trivikramászana esetében a jobb láb nyitását a kezek segítségével, illetve a bal lábnak a talajba nyomásával tudjuk előidézni. Éppen ezért ebben a pózban nem tudjuk olyan módon kihasználni a gravitációt, mint a hanumánászana esetében, ahol a felsőtest súlya nyomja szét a lábakat. A bal láb sarkától a tarkónkig végig a talajba kell nyomni a testünket, és csak akkor lazíthatjuk el az izmokat, ha a kontaktus a talajjal megvan. A jobb lábat a kezek segítségével húzzuk a fejünk irányába, miközben a négyfejű combizom és a farizom segítségével igyekszünk egyenesen tartani a térdünket. Mobilisabb csípő és hosszabb combhajlító esetén tudunk csak belelazulni a pózba. A gyakorlat jó rávezető póz a hanumánászanára, amennyiben a combhajlító kötött vagy sérült.

Rávezető változatok

Ha nem érjük el a talpunkat a kezeinkkel úgy, hogy közben a tarkónk és a bal láb térdhajlata leér a földre, akkor használjunk jógaövet. Mindenképpen törekedjünk arra, hogy mindkét térd egyenes legyen és a bal láb a talajon maradjon. A jobb lábfej spiccelésével csökkenthetjük a combhajlító feszülését. Ha a combhajlító sérült, akkor ugyanezt a pózt rehabilitációra is használhatjuk: húzzunk át egy széles gumiszalagot a talpunk alatt, és lassan mozgassuk a lábfejünket a spiccelő és pipáló pozíció két végpontja között. Közben a térd maradjon egyenes, és a láb szöge se változzon!

Haladó változat

Ha a combhajlító már elég mértékben megnyúlt, akkor megpróbálhatjuk a fejünk mellett vagy mögött a talajhoz érinteni a jobb lábunk ujjait. Extrém hajlékonyság esetén megpróbálhatjuk ugyanezt a kezek segítsége nélkül is.

Egészségügyi hatások

Intenzíven nyújtja a láb és a comb izmait, így regenerálja a lábakat.

Sportolók számára hasznos, akik sokat edzik a lábaikat és nem nyújtanak eleget.

Erősíti a combot és a lábat.

Alhasi sérv esetén is hasznos lehet, ha a póz közben erőteljesen alkalmazzuk az uddíjána bandhát.

Csökkenti a szexuális vágyakat, így elősegíti az elme kontrollját.

Javítja a kismedencei szervek és a nemi szervek vérellátását, megőrzi egészségüket.

Ellenjavallatok

A combhajlítók húzódása, erős alhasi, köldök vagy lágyéksérv, friss hasi műtét.

Szúpta trivikramászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Szúpta trivikramászana (Trivikrama fekvő póza)

Dristi: nászágrai (orrhegyre)

A szúpta trivikramászana nagyon hasonlít az első sorozatban szereplő szúpta pádángusthászana C-hez. A különbség annyi, hogy míg a szúpta pádángusthászanában a homlokunkat a térdünkhöz emeljük, itt a tarkót a talajon tartjuk, és a lábszárat próbáljuk a homlokunk felé húzni. A törzs így teljesen egyenes tud maradni, és a combhajlítók nyúlásának mértékében tudjuk lejjebb húzni a lábunkat. A sorozatban később jövő álló trivikramászanához képest is könnyebb, mivel nem kell egyensúlyoznunk a póz végrehajtása közben.

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre előreugrunk a lefelé néző kutyapózból utthita-dandászanába, majd leengedjük a lábainkat a talajra. Kilégzésre feküdjünk hanyatt.

Astau: Belégzésre emeljük meg a jobb lábunkat nyújtott térddel, majd fogjuk meg a bokánkat vagy a sarkunkat a két kezünkkel. Kulcsolhatjuk az ujjainkat a talpunk alatt, vagy ha a hajlékonyságunk lehetővé teszi, kulcsoljuk a csuklónkat a talpunk alatt kifelé fordított tenyérrel.

Nava: Kilégzésre húzzuk a lábunkat a fejünk irányába, majd hajtsunk végre öt mély légzést a pózban.

Dasa: Belégzésre egyenesítsük a karokat, és emeljük a jobb lábunkat fölfelé.

Ékádasa: Kilégzésre engedjük le a jobb lábunkat a bal mellé hanyatt fekvésben.

Dvádasa-pacsandasa: ismételjük meg az előző négy vinyászát a bal lábbal is. a trajódasa lesz maga a póz, amiben öt légzésig maradunk.

Sódasa: Belégzésre emeljük a lábainkat, és a két tenyeret a vállaink alatt a talajra helyezve gördüljünk hátra csakrászanába. Kilégzésre érkezzünk meg csaturanga-dandászanába.

Szaptadasa: belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Astadasa: kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Ékónavimsatihi: belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.

Vimsatihi: kilégzésre közelítsük a törzset a combhoz uttánászanában.

Szamaszthiti: Belégzésre egyenesedjünk fel tádászanába, de ne emeljük a karokat, majd fújjuk ki a levegőt, mielőtt a következő vinyászába kezdünk.

Megjegyzés a vinyászákkal kapcsolatban

Az Ashtanga sorozatokban javarészt talajpózok vannak, bár ettől időnként eltérünk, és álló helyzetből kezdődik a következő póz. Ilyenkor nem elegendő a rövidített vinyásza végrehajtása (hátraugrás csaturangába, felfelé néző kutya, lefelé néző kutya, majd előreugrás a következő pózba) a pózok között, hanem teljes vinyászát végzünk, vagyis egészen álló helyzetig jövünk fel, és onnan kezdődik a vinyásza számolás ékammal (egy). Viszont itt a napüdvözletektől eltérően nem emeljük a karokat a feljövetlenél, csak az újabb vinyásza ciklus kezdetén. A rövidített vinyásza esetében a lefelé néző kutyától kezdjük a számolást a sad (hat) számmal, mivel ez a hatodik vinyásza lenne, ha álló helyzetből kezdenénk a számolást.

A hanumánászana gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

A pózban el kell lazítani az izmokat a csípő körül, hogy le tudjuk engedni a medencét a talajra. Ugyanakkor fenn kell tartani a 180 fokos szöget egy bizonyos izomtónussal, hogy egyensúlyban tudjunk maradni az A és C változatban, ahol a felsőtest súlyát stabilizálni kell. A B változatban tudunk a legjobban ellazulni, mivel ott a gravitáció is elég a póz fenntartásához. Ez a változat erőteljesebben nyújtja a combhajlító izmokat, viszont a bal csípóhajlító területén kevesebb lesz a nyújtás, mivel a törzs előredől. Az A és C változatban a gerinccel és a fejtetővel felfelé nyújtózkodunk, miközben a medencét a földbe nyomjuk. A két lábat is ellentétes irányba nyújtjuk. Így oltódnak ki az ellentétes erőhatások.

Rávezető változatok

Amennyiben nem tudjuk még leereszteni a medencénket a talajig, a következő lépéseket alkalmazhatjuk:

1. Sárkánypóz. Álljunk kitörésbe, a jobb térd elől és a lábszár függőleges, a bal térddel és talppárnával pedig hátul támaszkodjunk a talajon. Igyekezzünk minél mélyebbre ereszteni a csípőnket, majd döntsük előre a törzset a comb belső oldala mellett, a könyököket a talajra helyezve és előre nyújtva őket. Ez a póz fejleszti a csípő mobilitását.
2. Telihold-póz. Az előző térdelő kitörésben maradva, emeljük fel a törzset és a karokat, és fej fölé nyújtott karokkal hajoljunk hátra. Igyekezzünk hátrabillenteni a medencét is, a hasfalat megfeszítve. Ez a póz nyújtja a csípőhajlító izmokat a bal oldalon. Mindkét pózt gyakorolhatjuk úgy is, hogy a jobb térdet nagyobb szögben nyitjuk, mint 90 fok.
3. Kiemelt spárga. A bal térd még mindig hátul van a talajon, viszont a jobb lábunkat már egyenesítsük ki és toljuk előre. Ha a medence még nem ér le a talajra, akkor támaszkodjunk az ujjvégeken a csípő két oldalán, vagy tegyünk jógablokkot a tenyerünk alá. Igyekezzünk a medencét függőleges és merőleges helyzetben tartani, és a jobb sarkunkat előretolni. Ha a sarkunk lelóg a matracról, és csúszós felületen van, akkor még könnyebben tudunk nyitni a pózban.

A fenti gyakorlatokat mindkét oldalra végre kell hajtani. A hanumánászana végrehajtásához a combhajlítók és a csípőhajlítók nyújtására is szükség van, így az első és második sorozatban található nyújtott lábas csípőnyitások, valamint a hátrahajlító pózok mind előkészítik a testünket a hanumánászanára. Csak akkor gyakoroljuk a B változatot, ha az A változatban már leér a csípőnk a földre, és stabilan egyensúlyban vagyunk.

Hanumánászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Hanumánászana (Hanumán póza, harántspárga)

Dristi: nászágrai (orrhegyre, A változat), pádajóragrai (lábujjakra, B változat), angusthamadhjai (két hüvelykujj közé, C változat)

A hanumánászanával elkezdődik a 3. sorozat csípőnyitó része, melyben a hanumánászana, a szúpta trivikramászana, a díghászana és a trivikramászana szerepel. Mindegyik póz közös eleme a harántspárga, melyet eddig nem igazán sok pózzal készítettünk elő. Ezért ha a csípőmobilitásunk még nem teszi lehetővé a spárga végrehajtását, akkor a következőkben ismertetett rávezető gyakorlatokat érdemes végezni.

Vinyásza számolás

Sad: kilégzésre vegyük fel a lefelé néző kutyapózt.

Szapta: Belégzésre vigyük előre a jobb lábunkat a két kar között behajlított térddel, majd nyújtsuk ki a lábat előre. A jobb sarok a talajon, a lábfej függőleges, a térd egyenes és felfelé néz, a jobb ülőcsont pedig leér a talajra. Fordítsuk keresztben a medencénket úgy, hogy a bal csípőtaréj is a talajhoz érjen és a két csípőízület egymás mellett legyen, merőlegesen a jobb lábra. A bal lábunkat nyújtsuk ki hátrafelé. A lábfej spiccel, a rüszt, a térd és a comb elülső része ér a talajhoz.

Hanumánászana A: Miután mindkét láb egyenesen a talajon van, és a medence keresztbe van fordítva, valamint a jobb ülőcsont és a bal csípőcsont egyszerre a talajohz ér, belégzésre hozzuk a medencét függőleges helyzetbe, majd emeljük a tenyereinket imatartásba. Természetesen támaszkodhatunk a földön is, ha nem vagyunk egyensúlyban. Hajtsunk végre öt mély légzést a pózban.

Astau – hanumánászana B: Kilégzésre hajoljunk előre a jobb lábra. A lábak és a medence ugyanabban a pozícióban maradnak, mint az előző vinyászában, csak előredöntjük a medencét, amennyire tudjuk, és a gerincet a jobb láb fölé hozzuk. At előrehajlító pózoknál szokásos instrukciókat vegyük figyelembe. fogjuk meg a csuklónkat a talpunk alatt és hajtsunk végre öt mély légzést.

Nava – hanumánászana C: Belégzésre egyenesítsük vissza a törzset és a medencét is függőleges helyzetbe, majd nyújtózkodjunk felfelé a karjainkkal. Érintsük össze a tenyereinket, és nézzünk fel a két hüvelykujj közé. Hajtsunk végre öt mély légzést. Fontos, hogy a törzs maradjon függőleges helyzetben, és ne veszítsük el az egyensúlyunkat. Ez nem egy hátrahajlító gyakorlat. Az öt légzés leteltével engedjük le a karokat, és helyezzük el a tenyereket vállszélességben a csípő két oldalán.

Dasa: Belégzésre emeljük a medencét, és a jobb lábunkat behajlítva vigyük hátra csaturanga-dandászanába. A nagyon hajlékony gyakorlók bele tudnak ugrani a hanumánászanába kézállásból, és ki is tudják emelni magukat spárgából kézállásba.

Ékádasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutya

Trajódasa-vimsatihi: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz, majd ismételjük meg az összes vinyászát a bal oldalra is.

Hanumán és a hanumánászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Hanumán és a hanumánászana

Hanumán tehát Váju, a szél félistene, és egy vánara (intelligens majomfaj) nő, Andzsaná fia volt. Ez a szokatlan származás különleges rokonságba helyezi őt a félistenek világával és az emberi világgal is. A Dél-ázsiai kultúrában Hanumán a fizikai erő, bátorság és a spirituális odaadás tulajdonságait testesíti meg. Hanumán és a majomhadsereg nagyon fontos szerepet játszik a Rámájana cselekményében, mivel segédkeznek Rámának szeretett Szítadévíje visszaszerzésében.

A szélisten fiához méltóan, Hanumán hatalmas ugrásairól volt híres. Két leghíresebb „ugrása” Lanka ostromával kapcsolatos. Az első ugrás során, Hanumán száz jódzsanára (kb 160 km) ugrott, Indiától Lankáig, hogy hírt vigyen a foglyul ejtett Szítának Rámáról. Akkora erővel nyújtotta ki erős lábait, hogy a homok mindenfelé repült, és a hullámok megfordultak.

Hátul lévő lába erejével felrepült az égbe, míg elől lévő lábával kinyúlt, hogy elérje Lanka partját. A kezeit imatartásban szorította egymáshoz, és így tartotta Ráma gyűrűjét. Annak érdekében, hogy még hamarabb odaérjen, Hanumán hatalmas méretűre növelte a testét, mivel rendelkezett a laghimá sziddhivel. Az ugrása olyan lendületes volt, hogy még teljes virágba borult fákat is magával vitt, melyeket az ugrása tépett ki a talajból. Hanumán testét virágok, rügyek és hajtások borították, és így egy hegyre emlékeztetett. Hamarosan a fák és a virágok belehullottak a tengerbe, és így az óceán még szebb lett.

Amikor látta Hanumánt átrepülni a tenger felett, az óceán királya megkérte Mainakát, a tenger alatt rejtőző hegyet, hogy emelkedjen ki, és nyújtson pihenőhelyet Hanumánnak. De Hanumán megfogadta, hogy nem pihen, amíg el nem ért Lankára, és tisztelettel visszautasította Mainaka ajánlatát.

A dévák (félistenek) nagyon el voltak ragadtatva Hanumán odaadásától, de úgy döntöttek, hogy próbára teszik Hanumán eltökéltségét. Így hát megkérték Szurasát, a kígyók anyját, hogy vegye fel egy ráksasza-nő félelmetes formáját, és falja fel Hanumánt.

Szurasa megpróbálta nagyra nyitni a száját, és bekapni Hanumánt. De Hanumán mérete azonnal a duplájára növekedett. Ekkor Szurasa is megnövelte a méretét. Ekkor Hanumán ismét megnövelte a méretét, Végül, amikor Szurasa akkorára növelte a szája méretét, hogy a kilencven jódzsana hosszú Hanumán is beleférjen, Hanumán hirtelen hüvelykujj nagyságúra zsugorodott, beleugrott a szájába, majd elrepült. Szurasának nagyon tetszett Hanumán trükkje, és megáldotta, hogy sikeres legyen az útja.

Ahogy Hanumán továbbrepült, hirtelen azt érezte, hogy lefelé húzzák. A Szimhiká nevű démon támadta meg, aki képes volt az árnyékánál megragadni bárkit. Hanumán először azt gondolta, hogy az ereje segítségével fog továbbrepülni, de hamar rájött, hogy akkor később vissza kell fordulnia, hogy visszaszerezze az árnyékát. Ahogy Szimhiká felé repült, az kinyitotta a száját, hogy elkapja. Hanumán ismét az utolsó pillanatban összezsugorodott, berepült Szimhiká szájába, majd kijött belőle, miközben széttépte a belső szerveit. Ezután már semmi nem állt az útjába, hogy elérje Lankát.

Amikor Hanumán rátalált Szítára, amint szomorúan üldögélt egy fa alatt az őrök felügyelete alatt, titokban odaadta neki az urától kapott gyűrűt, hogy tudtára adja: Ráma úton van a felszabadítására.

Később, Ráma testvére, Laksman halálosan megsebesült a csatában. A gyógynövény, amivel vissza lehetett volna hozni az életbe, messze nőtt, a Himalája lankáin. „Hanumán, menj!” - mondta Ráma. „Szükségünk van arra, hogy még egy nagyot ugorj! A gyógynövény a ...” De Hanumán már el is repült. Még mielőtt Ráma be tudta volna fejezni a mondatot, a majomhős már a hegyen állt, a gyógynövények tengerében. „De melyiket is kell vinni?”- töprengett. „Hol is keressem?” Egyik növénytől a másikig ment, de hamarosan rájött. „nem tudom! majom vagyok, nem orvos! Mindegy, inkább elviszem az egész hegyet, és majd a szakértők kiválasztják, hogy mi kell.” Így kiemelte az egész hegyet, és óvatosan a kezében tartva, hogy ne potyogjon le róla semmi, visszarepült a csatatérre, ahol az orvosok már várták. „Köszönjük!” - mondták Hanumánnak. „És most kérünk, hogy tedd vissza a hegyet oda, ahol találtad!” Így Hanumán még egy hatalmas ugrással visszahelyezte a hegyet a helyére, miközben az orvosok meggyógyították Laksmana sebeit.

Hanumán és az elme

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Hanumán és az elme

A hindu szimbolizmusban a majom az emberi elmét jelképezi, mely mindig nyugtalan és csapongó. Ugyanakkor a majom-elme az egyetlen dolog, ami fölött teljes kontrollal rendelkezünk (elméletileg). Nem tudjuk kontrollálni a külvilágot, de be tudjuk idomítani és kontrollálni tudjuk az elménket, ha szigorúan fegyelmezzük. Nem mindig tudjuk megválasztani az élethelyzeteket, amikben kerülünk, de megválaszthatjuk a módot, ahogy reagálunk rá. Amikor Hanumán gyerek volt, megtetszett neki a Nap, és elindult a Nap felé, mert azt hitte, hogy egy ízletes gyümölcs. Útközben azonban a Ráhu bolygó eltérítette, és így letért útjáról. Így Hanumán az esendő emberi elmét képviseli, mely vívódással teli és izgalomba hozható. Csak akkor válhat tudatossá mély és csendes lényegéről, a tiszta tudatról, ha a tiszta bhakti (odaadás) útja felé fordul.

A hindu filozófia szerint nem vagyunk képesek olyannak látni a világot, amilyen. A saját elménk az előző benyomásoknak és feltételekhez kötöttségének megfelelően színez meg mindent, amit tapasztalunk. Emberi lényekként rendelkezésünkre áll a képesség, hogy kontrolláljuk az elménket. Más szavakkal – képesek vagyunk megváltoztatni a módot, ahogy látjuk a dolgokat. Ha pedig megváltoztatjuk az életről alkotott felfogásunkat, akkor képesek leszünk megváltoztatni a világunkat is. Amikor Hanumán belép Ráma életébe, akkor megváltoztatja Ráma világát is. A válságot (Szítá elvesztése) egy legetőséggé változtatja (megszabadítani a világot Rávanától). Hőst csinál az áldozatból.

Így tehát Hanumán nem közönséges majom. Amikor Szítá keresésére indultak, a majmok szembetalálták magukat a hatalmas óceánnal, mely köztük és Lanka között volt. Azon töprengtek, hogyan kelhetnének át a hatalmas akadályon. Valaki azt javasolta, hogy Hanumán ugorjon át a tengeren. De Hanumán habozott: „Erre nem vagyok képes.” Ekkor egyik társa emlékeztette Hanumánt a hatalmas erőre, ami benne szunnyad. Hanumánnak azonnal eszébe jutott emberfeletti ereje, és át tudott ugrani az óceán fölött. Így az elménknek és szüksége van arra, hogy emlékeztessük isteni potenciáljára és arra a tényre, hogy hihetetlen magasságokat érhetünk el, ha hiszünk a képességeinkben. Valójában Hanumán az elme tökéletes szimbóluma, és az elme legmagasabb potenciálját testesíti meg.

Bár az általunk elérhető eredményeket a karmánk is meghatározza, ugyanúgy, mint Hanumán misztikus képességét meghatározta a születése, mégis, a hétköznapi életben pontosan a kételkedés önmagunk képességeiben az, ami korlátozza a potenciánkat. Sokkal lehetetlenebbnek tűnő dolgokat is meg tudunk tenni, ha megadjuk a lehetőségét annak, hogy sikerülni fog, és megpróbáljuk. A próba természetesen nem elég, hiszen a végén az számít, hogy sikerült-e vagy sem, és ha nem sikerült, akkor feladjuk-e vagy tovább küzdünk, amíg minden mentális akadályt és korlátozó hiedelmet el nem távolítottunk az elménkből.