2009. szeptember 30., szerda

Govinda Kai életrajz 1. rész

A Main Shalás Astanga-oktatók közül nekem az egyik legszimpatikusabb Govinda Kai, aki jelenleg főleg Japánban tanít, és a Facebook-on ismerkedtünk meg. Meghívtam Magyarországra, még a végén lehet, hogy el is jön. Nos, a honlapja a lunaticmonk.com címen található, és a következő gondolattal nyit:

"Mindegyikünkben van egy szál, ami összeköt bennünket, a múltunkat, a jelenünket és a jövőnket, a szívünket, az elménket, a testünket és a lelkünket. Van egy gondolat, amely keresztülszövi magát a kollektív tudatalattinkon, vagyis az, hogy kik vagyunk, és hogyan élünk, az együttérzésből és a szeretetből születik."

Most pedig az életrajz: "Govinda Kai, születési nevén Russell Paul Yamaguchi, 1959 nyarán született a San Francisco Bay övezetben. A szülei japán emigránsok gyermekei voltak, akik a Japán déli részén fekvő Kyushu szigetről származtak. Govinda édesanyja általános iskolai tanár volt, aki az Univeristy of Californián végzett Berkeley-ben, valamint a College of Arts and Crafts-on Oakland-ben. Govinda édesapja középiskolai matematika-tanár volt, valamint Aikido-instruktor, aki az Indianai Earlham College-ben végzett.

Nehéz családi múlt

Govinda szüleit és nagyszüleit egyaránt menekülttáborokba zárták a második világháború idején, az 1940-es években. Amerika történelmének e sötét időszakában minden japán származásút, akkor is, ha amerikai állampolgár volt, legalább három évre őrizetbe vettek. Govinda édesanyja akkor 8 éves volt, édesapja pedig tinédzser. Ez egy igazán nehéz időszak volt a családjuk és az összes őrizetbe vett családja számára. A legtöbbjük erősen megkeseredett a fogságban, vagy mindenárom Amerikához való hűségét akarta bebizonyítani.

A 60-as évek gyermeke

Govinda San Francisco környékén nevelkedett fel a 60-as, 70-es években, és erősen befolyásolta ez a nyugtalan és kaotikus időszak. Ez a jelentős politikai, gazdasági és kulturális változások időszaka volt, ami a zenében, művészetben, társadalmi és technológiai forradalmakban is éreztette a hatását. Ebben az időben komoly csatákat vívtak a faji, női és szexuális egyenjogúságért. Govindát erősen befolyásolták ezek a mozgalmak, és azok az erőteljes változások, amelyek akkoriban zajlottak.

Egy Aikido Sensei fia

Govinda apja, Edward Yamaguchi Aikido Sensei volt, aki közvetlenül a nagymester Ueshiba O'Sensei alatt tanult. Govinda és öccse (Tazuo, 7 évvel fiatalabb), valamint húga (Yukiko, 2 évvel fiatalabb) gyermekkoruk egy részét Tokióban (Kokubunji) töltötték apjukkal és anyjukkal, miközben az apjuk az Aikido világközpontjában, Shinjukuban gyakorolt. Govinda apja mélyen spirituális ember volt, akinek az értékrendje és hiedelmei mélyen befolyásolták Govindát.

Korai találka a halállal

Édesapja korán, 49 éves korában halt meg, a rák szövődményeiben, amikor fia még csak 16 éves volt. Ez a korai találkozás a halállal még jobban elmélyítette a spirituális és filozófiai témákkal kapcsolatos érdeklődését. Govinda 19 éves korában vett rész élete első jógaóráján, amit egy harcművészeti oktató tartott az egyik helyi egyetemen, aki történetesen Iyengar-jóga oktató is volt. (folyt. köv.)

2009. szeptember 29., kedd

A gyakorlás és az elkülönülés

Most olvasom Gregor Maehle "Ashtanga-yoga" című könyvét, amelyikben az első sorozat mellett a Jóga-szútra részletes kommentárját is leközli. Az 1.12. vershez fűzött kommentárja felettébb érdekes, gondoltam lefordítom egy az egyben.

abhjászavairághjábhjám tanniródhah (1.12)

„A vrittik megállítása a gyakorlás és az elkülönülés által [lehetséges]”

"A jóga kezdeti meghatározása után (1.2. szútra), Patandzsali meghatározta az összes fogalmat (jóga, elme, változások), kivéve a megállítást, amiről most beszél. Patandzsali azt mondja, hogy az elme hullámzása a gyakorlás és az elkülönülés közös alkalmazásán keresztül szűntethető meg.

Az "és" szó itt fontos, mert ha a kettő közül csak az egyiket alkalmazzuk, akkor az az elme szélsőségeihez vezethet. Ha csak gyakorlunk, akkor hajlamosak leszünk olyan hiedelmeket kifejleszteni, mint "Csak a mi gyakorlásunk a helyes", "Csak az Astanga-jóga a helyes jóga", "Csak az az Isten az igazi, akit én imádok", "A kapitalizmus az egyetlen helyes gazdasági rendszer", és "A demokrácia az egyetlen helyes politikai rendszer".

Mindezekben az állításokban az a hiedelem a közös, hogy csak egy igazság létezik, ami kizár minden mást. A jógában ezt szoláris attitűdnek nevezzük. Ez akkor uralkodó, ha a prána a nap-vezetéken (pingalán) keresztül áramlik, ami a jobb orrnyílásban ered. A fundamentalizmusra való hajlamnak is nevezhetjük. Ez megakadályozza azt, hogy felismerjük egy, a mi érvényes nézőpontunktól eltérő álláspont helyességét. Ez az elme csapdája, amelyik azt gondolja, hogy rájött a valóságra, miközben egy bizonyos extrém csatornába erőlteti.

Ugyanakkor a másik csapdába esünk, ha nem gyakorlunk, csak az elkülönülést alkalmazzuk. Olyan hiedelmeket fejlesztünk ki, mint "Az összes út ugyanahhoz a célhoz visz", "Minden jóga", "Minden szent és sérthetetlen", "Mindenkinek meg kell élnie a maga igazát", "Mindenki járja a maga útját", és hogy "Minden állítás, filozófia és vallás érvényes".

Ezekben az állításokban az a hiedelem a közös, hogy sok igazság van, ami érvényteleníti az "egy igazság" elképzelését. A jógában ezt lunáris hozzáállásnak nevezzük, ami akkor domináns, amikor a prána a hold-vezetékben (ídá) áramlik, amely a bal orrlyukban kezdődik. A lunáris hozzáállás azt eredményezi, hogy feladjuk a próbálkozást, mielőtt belekezdenénk, és ezért képtelenek vagyunk megváltoztatni magunkat.

A lunáris hozzáállás szerint nem kell változnom, mert rendben vagyok úgy, ahogy vagyok; igazából mindenki rendben van. A lunáris szélsőség lehetetlenné teszi a számunkra, hogy felismerjük a helytelen nézeteket, és különösen lehetetlenné teszi azon nézetek és értékek elutasítását, amelyek általában rendben volnának, de a számunkra nem megfelelőek.

Ha mindenki rendben van, akkor az emberiség 50%-a miért nélkülöz? Miért éltünk sok ezer évig folyamatos háborúskodások közepette? Miért vannak tele a börtönök és az elmegyógyintézetek, és miért rázza meg a Föld bolygó magát, mintha a tébolyult emberiséget akarná lerázni? A lunáris hozzáállást relativizmusnak is nevezhetjük. Mivel minden csak egy bizonyos nézőpontból igaz, semmi miatt nem kell igazán aggódnunk. A relativizmus az elme csapdája, amelyik azt gondolja, hogy rájött a valóságra, miközben egy bizonyos extrém csatornába erőlteti.

A jóga szerint a valóságot nem találhatjuk meg az elme egyik szélsőségében sem. Középen kell megtalálni, az elme szélsőségeitől mentesen. A középpontot sokféleképpen nevezik a jógában, Brahmannak, Purusának, és Hridajának, a szívnek is nevezzük. Az egyik neve Szusumná, vagyis központi energiavezeték. Amikor a prána a központi energiavezetékben áramlik, akkor az elme mentes a szoláris és lunáris szélsőségektől, ami azt jelenti, hogy a gondolati hullámok megálltak.

Ennek az állapotnak az elérésére Patandzsali a gyakorlás és az elkülönülés kombinált alkalmazását javasolja. Ez ellentmondásos, mert a kettő bizonyos értelemben ellentétes. Ennek így kell lennie, mert máskülönben az elme rájönne, hogy miről van szó, és az csak a valóság egy másik szimulációja lenne, és nem az igazság.

Ahhoz, hogy az ellentmondás érvényben maradjon, el kell kerülnünk mindkét attitűdöt. Az egyik az, hogy gyakoroljuk az elkülönülést. Az elkülönülés a gyakorlás ellentéte, mivel el kell engednünk a dolgokat a szorításunkból. Az elengedést nem lehet "gyakorolni", az ember csak elengedi, és meghódol. A másik pedig az, hogy gyakoroljuk az elkülönülést a gyakorlástól. Ha elkülönülsz a gyakorlástól, akkor csak az elkülönülés marad, és visszaesel a relativizmusba. Ez csak az elme másik trükkje."

Nem vagyok biztos benne, hogy teljesen értem a végét, de érdekes gondolatmenet, szerintem hasznosan alkalmazhatjuk saját személyes fejlődésünkben.

2009. szeptember 28., hétfő

Astanga Debrecen

Végre! legalább 5 éve nem jártam Debrecenben. Mostanra sikerült nyélbe ütni egy wokrshopot a cívis városban. Hanali 5-kor indulás otthonról. A család már előző este morog, hogy elmegyek. Miért is? Hogy egy pár embert megfertőzzek az Astanga-vírussal? Remember: The Thirst always wins! A héven nem éppen a legboldogabb arcok, hétvégi bágerolók és buliból visszatérő sihederek. A Nyugatiban már megkezdődik a provinciális hangulat. Évek óta nem ültem vonaton, vissza az időben!

Debrecenig japázni kéne, helyette többnyire szunnyadok. Hűvös, de napos reggel, a város ugyanolyan, mint tíz éve. Mars Móni, a szervező elém jön. Némi kavarás után bejutunk az ojjektumba. T-forma Fitness, a kaszásdűlői Kleopátra terem lélekpárja, csak némileg modernebb gépekkel. A workshop a lenti aerobic-teremben lesz. Amint beszabadulunk, feltépik az ablakokat, merthogy nincs levegő. Elég lesz, csitítgatom őket, csak győzzük belehelni a 20 fokos termet.

Neki is veselkedek gyorsan tíz napüdvözletnek, pulcsiban. Egész jól bemelegszem. Közben megjön a 12 résztvevő, egy srác, a többi fiatalabb, idősebb hölgyszemély. 1-2-en jógáztak már Zoltai Miklósnál (old school rádzsa-jóga), a többi Pilates, miegymás. Lelkesen várják. mesélek egy kicsit a nyolc fokozatról, Krisnamácsárjáról. Érdeklődve hallgatják. Fel is vettem mindent, itt a hangfelvétel. Bár egy kicsit rekedt voltam, elbeszélgetünk. Megtanulunk lélegezni. Van, aki egészen jól ráérez az uddzsájíra. Először fekve, majd ülve végigmegyünk a tüdő három részén.

Állva is lélegzünk egy picit, majd pisiszünet. Tamás, a fitneszterem tulajdonosa is érdeklődve hallgatja az előadást, és a gyakorlás elejére is marad. Újra beállítom őket tadászanába, elkezdjük a légzést és a bandhákat. Kár, hogy közben teljesen kihűltem. Az első vinyásza nem lesz így könnyű. A napüdvözletet először lassan nyomjuk, hogy rögzüljenek a mozdulatok, majd rendes ütemben. Szépen végigcsináljuk az álló gyakorlatokat, viszonylag hamar elfogadják a tényt, hogy itt bizony ugrálni kell, meg fekvőtámaszozni. Van közöttük 1-2 porckorong-sérves, ahhoz képest egész jól tolják.

Tamás is gyúr a hátsó sorban, nincs könnyű dolga a kifitnessezett izmaival. Mintha kőböl lenne kifaragva, bárhol hozzányúlok, tiszta kemény. Az utthita-haszta-pádágnusthászanánál fel is adja, elmegy szénhidrátot pótolni. Néhány leányzónak egészen magasra sikerül feltolni (vagyis feltolnom) a lábát álló helyzetben, reményteljes csapat. Áttérünk az ülőkre. Nagyot derülnek, amikor bemutatom az előre-hátra vinyászát. Sebaj, majd kialakul.

Az ülőknél is igazgatok lelkesen, jóleső nyögésekkel nyugtázzák a nyomást. Persze lélegezni minduntalan elfelejtenek, még nem olyan a csapat, mint egy sereg birodalmi rohamosztagos. A csípőnyitóknál már kissé fárad a csapat, mintegy két órája nyüstölöm őket, a kezdő pránajámát leszámítva. Még azért a hídig elmegyünk, néhánynak egész jól sikerül megcsinálni. Fel is húzok egy-két embert belőle. Én is fel tudok állni egyszer, csodák csodája (20 fokos teremben). A befejező már simábban megy, bár a lótusz még szinte senkinek nem megy. A padmászana-meditációt lelkesen végzik. Az utpluthit már csak 1-2 elszántabb versenyző kockáztatja meg. Vége. Savászana. Vagy tíz percig fekszünk síri csendben, betakarózva. Én is egész jól felfrissülök. A végén még egy negyed óra kérdés-felelet, majd az egyik hölgy jóvoltából vegán ételkóstoló az udvaron, ahol csodák csodája, sokkal melegebb van, mint a földszinti hűtőkamrában.

Finom a kenyér, a tészta, a zöldségek, de a krémekben hagyma meg fokhagyma van, amit én erős íze miatt nem csipázok, és a krisnások amúgy sem eszik, mert növeli a radzsaszt (tantra-jógik figyelmébe!). Eszegetünk, beszélgetünk. Az egy szem férfi résztvevő, Árpi, töredelmesen bevallja, hogy ő holnap bizony nem fog jönni, marad a Zoltai-stílusnál. Neki ez már-már kínzásszámba ment, pedig nem is nyomtam annyira, mint a lányokat. De rajtuk éreztem, hogy értékelték. Mindenkinek azt adunk, amit igényel. Ez az Astanga. Úgyhogy Árpinak abban segített a tanfolyam, hogy jobban értékelje a saját jógaiskoláját, de vasárnapra köszöni szépen, nem kér. Állítólag becsatlakozik még néhány új ember holnap, majd azokat beavatjuk.

A workshop után bejelentkezem a debreceni Govinda-étterem vezetőjénél, Nitai-nál. Náluk töltöm az éjszakát. Beszélgetünk, japázok, még blogolok is egyet este. Kilenckor fellövik a pizsamát, jó lenne egyszer végre nyolc órát aludni egyhuzamban.

Reggelig fel sem ébredek, szerencsére elővigyázatosságból felhúztam egy sapkát lefekvés előtt, mert azért a 20 fok az már nekem extrém hidegnek számít. Reggel fél hatkor sorra kerülők a fürdőszobában, kiderül, hogy túl puha volt a matrac, kissé elaludtam a hátamat. Kellemes meleg zuhany után japázunk vagy két órát, és kilenckor elkezdek gyakorolni a kisszobában.

Abbéli reményem, hogy majd belehelem a szobát, hiú ábrándnak bizonyul csupán, a hideg kőkeményen tartja magát. A térdem olyan, mintha üvegből lenne, a hamstringem zongorahúr. Pulcsiban sem izzadok meg a sorozat végéig. Csak a bűz száll fel ilyenkor az emberből, jelzi a méreganyag, hogy ott van. De mivel nem izzadsz, nincs, ami kivigye. Hideg szobában astangázni igazi bűntetés. Nem csodálom, hogy megutálják az emberek, ilyen körülmények között nem lehet haladni.

A kettes sorozatot terveztem be, de az állóknál már tiltakozik az elmém. Maradjunk az egyesnél. Vagy inkább álljunk meg az állók után! Nem hallgatok rá, végigszenvedem. természetesen a hátrahajlítások meg a láb-a-nyakba pózok csak siralmas utánzatra sikerednek. Maradok annál, hogy lesz még jobb is. Azért összességében felfrissülök, jobb, mintha nem csináltam volna semmit.

Tizenegykor kezdődik ma a workshop, majdnem mindenki megérkezik. Ketten nem jöttek a tegnapiból, de van egy új. Két-három ember már lelkesen várja az igazgatásokat, úgy látom, lappang bennük a gyógyíthatatlan kór. Az elején gyakoroljuk egy kicsit a bandhákat légzésvisszatartással, majd az uddzsájíval összekötve. Egész jól megy már a Darth Vader-effektus.

Pisiszünet után kezdjük a sorozatot, ma még hidegebb a terem, mind tegnap. Az utolsó Szúrja-namaszkár B minden egyes vinyászáját öt légzésig tartatom ki, hogy legalább ezt megtanulják helyesen. Az állóknál már egészen rutinosan nyomják, még egy-két hét és beléjük rögzülnének a mozdulatok. A féllábas lábemeléseknél is egész jól szerepelnek.

Áttérünk a talajgyakorlatokra, beteszem a plusz pózokat is. A szupta-kúrmászana előtt csinálunk egy kis féllábat-a-nyakba nyújtást. A sírós pózoknál egy-két lány már küszködik a könnyeivel, de nem adja fel. Sok mindenkinek ott lapul a generációs karma a csípőjében.

A hidat egész jól tudják tartani, két-három lányt fel is tudok állítani belőle. Utána még gyakoroljuk a hátrahajlítást, kinek meddig megy, majd lenyújtatok mindenkit pascsimóttánászanában. Páran panaszkodtak a tegnapi után, hogy fájt a derekuk (az izomlázról nem is beszélve), és elmagyaráztam, hogy nyújtani kell a derekat előrehejlításnál, meg a fordított pózoknál.

A mantrákat nem sikerült kinyomtatni, így az elején és a végén is csak én mondtam, illetve az Ómozásba beszálltak. A relaxációt is felvettem, ha időnként kedvetek támad otthon a hangomra relaxálni, vegyétek elő az mp3-at. A vasárnapi workshop hanganyaga itt található. A relax után még pár kérdés, és a függőség-gyanús egyedek kifejezik elragadtatásukat. "Voltam már Etka-jógán, de ez az igazi!" Mindenkit bátorítok az otthoni gyakorlásra. Búcsúzkodunk, stb. Talán majd lesz folytatás.

Nitai-bhavana még beszervezett engem Bhagavad-gita előadást tartani a központba avasárnapi programra. Fél ötig nyomom, míg a vasútállomásra nem kell indulni. A hatodik fejezet utolsó verséből tartom, mivel nem tudom kivonni magamat a jóga hatása alól. Szóval az előadás a jógásoknak is szól, ajánlom, hogy hallgassátok meg. Itt a hangfelvétel.

Tanulság: mindenhol vevők az Astanga-jógára, bár kétségkívül nem mindenkinek való. Másik tanulság: nem érdemes hidegben jógázni, mert rendkívül frusztráló folyamat. Vissza a jó meleg Atma Centerbe!

2009. szeptember 27., vasárnap

Lost my soul to Ashtanga

A jóga egyszerre művészet és életforma is. Sportnak nem nevezném, mert nem csak lényed egy részét birtokolja, hanem az egészre rátelepszik. Persze ezt nem bánod, mert már függő vagy. Kiszolgálod a függőségedet. Megadod neki a mindennapi gyakorlást, amely nélkül úgy érzed, értelmetlenül fecsérelted el a napodat.

Engeded, hogy az oktató belerakjon a pózokba, szinte az ászana hajt végre téged. Te csak tétlen szemlélődő vagy. Sordódsz az árral. Mindezenközben jól érzed magad. És kiválasztottnak. Mint ahogy sok astanga-függő társam megfogalmazta, az Astanga rád talál, becserkész, megkaparint, és lehengerel. Nem szabadulhatsz.

A mai debreceni workshopon is láttam egy-két szemben megcsillanni a fanatizmus lángját. Belép a testedbe, az elmédbe, észrevétlenül, mint egy vírus, és már hordozóvá váltál. Az Astanga-vírus szájon át, érintéssel, és verejtékkel terjed. Ellenszere nincs. Vannak, akik immunisak rá, de a fogékonyak, azok megkapják, és továbbfertőznek másokat.

Minden reggel ott izzadsz a matracodon. Nem gondolkodsz, csak zihálsz. Morajló hang a mellkasodban. Az elméd tűhegyes, csak a lábujjadat, vagy épp az orrhegyedet látod magad előtt. A bandhák melegséggel és biztonságérzettel árasztanak el. A gyakorlás az enyém. Én a gyakorlásé vagyok. Elválaszthatatlanul összeforrtunk. No other way, no other way, no other way.

Néha szórakozásból más ászanákkal is bepróbálkozol, de kell a sorozat, mint a mindennapi kenyér. Első. Második. Harmadik. Talán majd valamikor a többi. Ez az én áldozatom. Az áldozati tűz fellángol, és az izzadság patakjaival jutalmazza felajánlásomat.

Véget ér a mai szertartás. Savászana. Nem is todod, hol vagy. Nem is vagy itt. De ahol vagy, az az igazi otthonod, megérkeztél a Forráshoz. Óm Sánti Sánti Sánti.

2009. szeptember 26., szombat

Pránájáma és mantra óra

Tegnap is bevállaltam magamat, déltől bejelentkeztek ketten magán Astanga-órára. Lenyomtuk a sorozatot, ahhoz képest, hogy most csinálták először, egész jól ment. Utána a két Agni-óra 2-től és 4-től. Este 6-ra már úgy éreztem, semmiféle pozitív megnyilvánulást nem tudok kipréselni magamból, erre jöttek még vagy 7-en pránájáma-órára. A mantrákat délután sebtiben összedobtam, és ki is nyomtattam mindenkinek.

Voltak totál új arcok, de mindenki azt állította, hogy már jógázott életében. A helyzetet még az is nehezítette, hogy a feleségem behozta a kislányomat, és miközben ő kint árut pakolt, Pinci lelkesen szórakoztatta az összegyűlt közönséget, és nem egyszer a nyakamba csimpaszkodva rajtam próbált ki mindenféle életveszélyes mutatványokat. Ilyen körülmények között zajlott a mantra-óra, és némi mantrázás meg magyarázat után rátértünk a pránájámára. Mivel eléggé elpilledtem a délután során, úgy gondoltam, csinálhatunk egy kis energizáló kapálabhátit meg fújtató légzést.

A teremben még mindig 30 fok volt, én is kezdtem ismét izzadni. Erre még rátettünk egy lapáttal a fújtatóval. Nekem bejött, mert óra végére egészen feltöltődtem. Az egyik lány megkérdezte, hogy most ő ettől letti ilyen álmos? Mindenesetre jókedvre derült mindenki a végére, lelkesítettem őket a rendszeres pránajámára és jógázásra. A hangfelvételt itt meghallgathatjátok, illetve a következő mantrákat mondtuk:

Óm sam nó mitram sam varunah/san nó bhavatvarjamá san na indró brihaszpatih/san nó visnur urukramah/namó barhmané/namaszté vájóh tvaméva pratjaksam brahmászi/tvaméva pratjaksam brahmavadisjámi ritam vadisjámi/szatjam vadisjámi/tan mám avatu tadvaktáram avatu/avatu mám/ avatu vaktáram Óm sánti sánti sánti

„Bárcsak Mitra (a Prána irányítója) békét adna nekünk; bárcsak Varuna (az éjszaka és az Apána ura) békét adna nekünk; bárcsak Arjamá (a vitézség ura) jóindulattal viseltetne irántunk; bárcsak Indra (a kozmikus elme) és Brihaszpati (a bölcsesség ura) békét adna nekünk; bárcsak a nagy lépésű Visnu (a legfelsőbb mindentudó Úr) jóindulattal viseltetne irántunk; dicsőség Neked, ó Brahman, dicsőség neket, ó Váju (az univerzális életerő). Egyedül te vagy az érzékelhető Brahman. Egyedül te vagy a felfogható Brahmannak nevezhető. A törvényről fogok beszélni, az igazságról fogok beszélni. Bárcsak ez a tanítás megvédene engem és a tanítót! Bárcsak megvédene mindkettőnket, a tanítványt, és a tanítót is! Óm, legyen mindent átható béke!”

Óm namó brahmané namó asztvágnajé namah prithivjai nama ósadhíbhjah namó vácsé namó vacsaszpatajé namó visnavé brihaté karómi Óm sánti sánti sánti

„Dicsőség Brahmána, dicsőség Agninak, dicsőség a Földnek, dicsőség a gyógynövényeknek, dicsőség a beszédnek, dicsőség a beszéd urának; Visnunak, a nagy misztikusnak ajánlom a dicsőséget. Óm, béke, béke, béke minden lénynek.”

Óm szarvésám szvasztir bhavatu/ szarvésám sántir bhavatu szarvésám púrnam bhavatu/szarvésám mangalam bhavatu szarvé bhavantu szukhinah/szarvé szantu nirámajáh szarvé bhadráni pasjantu/má kascsit duhkha-bhág bhavét

„Bárcsak mindenki kedvezőségben részesülne, bárcsak mindenki békében részesülne, bárcsak mindenki teljességben részesülne, bárcsak mindenki jólétben részesülne! Legyen mindenki boldog! Legyen mindenki mentes a nehézségektől! Bárcsak mindenki mások javát nézné! Bárcsak senki sem szenvedne a bánattól!”

2009. szeptember 25., péntek

Csípőnyitó workshop - október 24

Mivel már érdeklődtek, hogy mi várható a csípőnyitó workshopon, szeretnék egy kis információt közreadni ezzel kapcsolatban. (Persze nem kell olyan vad dolgokra számítani, mint ami a képen van, csak akinek megy ;-))

Csípőnyitó workshop Gauranga Das-sal - október 24 (szombat), 14.00-17.00, Atma Buda

A csípőízület a testünk egyik legfontosabb, legnagyobb, és legsokoldalúbban mozgatható ízülete. Szinte nincs olyan jóga-ászana, amelyben nem használjuk a csípőízületet. Az általános egészség szempontjából is fontos a csípő egészsége és mozgékonysága. A vastagbél és a csípő a váta-dosa székhelye, amely az emésztést, a kiválasztást és minden továbbító folyamatot irányít a szervezetünkben. A felgyülemlett stressz is kötötté teheti a csípőt. Mivel a medence a csípőre támaszkodik, a lábak deformitásai csípő-torzulásokat és rossz tartást is eredményezhetnek. A csípő megfelelő elhelyezése az ászanákban tehát mind az alsó végtagok, mind a gerinc deformitásainak kijavításában fontos szerepet játszik.

A csípőízület szoros kapcsoltban van a múládhára csakrával és a múla, valamint uddijána bandhákkal. A múládhára előző életeinkből hozott karmánk tárhelye és jelen életbeli reinkarnációnk gyökere. A csípőízület esetleges veleszületett vagy kisgyermekkori problémái is arra utalnak, hogy az előző karmák (nem csak fizikai, de tudati, tudatalatti szinten is) hordozója ez a zóna. Ezért szoktam azt mondani, hogy a csípő nyitása oldja az előző életek karmáit, vagis aktiválja a gyökér- és szexcsakrát, nyitottabbá, befogadóképesebbé, magabiztosabbá tesz, csökkenti a bűntudatot, növeli a termékenységet és a kreativitást.

A tanfolyam tulajdonképpen három óra intenzív gyakorlásból fog állni, 100% gyakorlat, az elméletet menet közben fogja mindenki megtapasztalni, miközben befelé figyel. Az óra elején napüdvözleteket végzünk, melyekbe csípőnyitásokat is beleszövünk. Utána álló gyakorlatok következnek, melyek között lesznek egyensúlyozó és páros gyakorlatok is. Az óra második részében ülő helyzetből kiinduló gyakorlatokkal folytatjuk, melyek során a csípőt az előrehajlításokban, hátrahajló pózokban, valamint csavaró helyzetekben is nyitjuk. A gyakorlatok hozzásegítenek pl. a lótuszülés helyes elsajátításához, akinek ezzel gondja van. A foglalkozás vége felé ismét páros gyakorlatok lesznek, majd levezetésként néhány fekvő gyakorlat, majd a relaxációt követően némi pránájáma, és mantrázás zárja a workshopot.

A tanfolyamra nem szükséges előképzettség vagy bizonyos ászanák végrehajtásának a képessége. Elegendő a nyitottság és a vállalkozó szellem. Csípőprotézissel persze nem ajánlom a részvételt, de minden más esetben lehet jönni. A tanfolyam előtt 4 órával ne együnk, viszont igyunk sok meleg folyadékot. Az órán nem fogunk túlzottan befűteni, de szerintem fázni sem fogunk. Szokás szerint hozzatok egy nagy törölközőt a matracra, könnyű jógaruhát és üres elmét. Ha nem üres, az se baj, de kénytelen leszel 1-2 dolgot elengedni menet közben.

Részvételi díj: 5000 Ft.
Jelentkezés: Baratkovics Timi, 06305177682, vagy 7860604 (Atma Buda, délutánonként). Email: timb(kukac)freemail.hu

2009. szeptember 24., csütörtök

Tantra Thread

Úgy látom, tényleg nagyot robbant a Tantra téma, ami kettő dolgot jelez: az egyik az, hogy az embereket nagyon érdekli és izgatja ez a téma, a másik viszont az, hogy jogos volt az aggodalmam, mert meglehetősen nagy a homály a fejekben ezt a területet illetően, sok esetben még azok sem tudják igazán meghatározni, akik művelik. A Tantra Night-hoz fűzött kommentemet tompíthatnám én is azzal, hogy a kijelentésem általánosságban szólt mindenkihez, aki tantra-oktatónak mondja magát, de ez igazából nem tompít az ügyön.

Mielőtt további fejtegetésekbe bocsátkoznék, mivel ez némi időt igényel tőlem is, és majd később szándékozom megtenni, leközlöm a Tantra Night másik résztvevőjének, Szabó Andinak a fejtegetését, amit kifejezetten kért, hogy publikáljak. És hogy ne csak olvassuk, lássuk is, egy kép róla, amint a kislányomat jógáztatja (amúgy egyesek szerint ez sem helyes, hogy egy 3 éves gyereket jógáztatunk). Ja, előtte egy rövidet Marcsitól:

"Hmmm az kommentet olvasva örülök, hogy csak késve tudtam meg hogy van ilyen óra. Ha elmentem volna és úgy kell végig ülnöm az időt, ahogy Andi a beszámolóban leírta, én tuti felrobbanok, van legalábbis sikítva kirohanok. Írt arról is, hogy "állítólag ezek a gyakorlatok a kundalini-energia felébresztésére szolgálnak". Viszont én megjegyzem, hogy az ashtanga és agni órákon, ha rendesen lélegzel és csinálod a gyakorlatokat, ugyanezt az eredményt simán meg tudod tapasztalni, nem kell ahhoz tantra jógára elmenni. :)"

És most pedig Andi expozéja:

"Sziasztok! :-) Szerintem mindenki tudja, hogy én ezen a fórumon ritkán reagálok, általában nem azon az energiaszinten érzem a 'kommenteket' és általában a 'postokat' sem, amire reagálni kéne, inkább elmondom személyesen két szóban... Nekem egy dolog tűnt fel a 'tantra night'-al kapcsolatban, sokan, és hosszan írtunk... Meg még egy..., hogy én is írok...;-)

Mostanában keresem az utakat (nem az utam, azon már lassan és néha jól, néha nehezen, de biztosan járok és fontos helyet foglal el benne a jóga...), és mindig nagyon örülök, ha ilyen helyekre hívnak, ahol egy filozófiát olyan ember képvisel, aki az egész utat végigjárta, teljességében... Mert csak egy ilyen ember tud 3 órában úgy beszélni valamiről, hogy én eldöntsem, érdekel-e ez az út engem a következő 7 évben... Vagy akár egy ismétlés erejéig... A legtöbb helyről 3 mondatot viszek haza, de ezekből a mondtakból épülök a következő 3 hétben...

Tehát először is, köszönöm szépen ezt az estét és ezt a 3 mondatot, István!
Ervin azt képviselte számomra a tantrával kapcsolatban, amit Gauranga az Ashtangához kötődően...Hiteles volt és őszintén, bölcsen próbálta végtelenül különböző (személyiségben, lelki fejlettégben és pillanatnyi lelkiállapotban...) embereknek átadni egy emberöltőnyi elvonulás tanulságait. Ezt ő tantrának nevezi...

Az, hogy ki milyen stimulációkra nyílik meg, azaz Andi, hogy 'kinek mi jön be', személyiség és hangulat/lelkiállapot függő... Én most mindenre nyitott vagyok, ezt mondtam a 'bemutatkozásnál' is, nekem ez azt jelenti, hogy nyitott vagyok 'figyelemmel hallgatni'... Aztán majd leszűröm és amit úgy vagy olyannak érzek, azt internálom...

Az óra energetikai felépítése nem lehetett könnyű, boldog-boldogtalan jelen volt a viszonylag nagy teremben, és ezt vehetitek szó szerint. Ervin nem 'erre' készült, lehet hogy nem is 'készült', azt hiszem nála a csoport dönti el, milyen mélységekig merészkedünk...

A felépítés spontán volt és kezdő csoportra szabott + az egyéni 'megkülönböztetett figyelem' a csoport létszáma miatt nem lehetett teljes. Mégis, a szerkezet teljesen rendben volt, és a 'bemutatkozásra' épült. A 'bemutatkozás' fontos a csoport energetikai hangolása szempontjából, persze aki még nem vett részt hasonlón, annak ez fura lehet. Nem konkrétumok érdekelték Ervint, hanem a pillanatnyi lelki állapotunk és hogy mit várunk az estétől... Ebből kiderült, mire vevő a csoport és ami még fontosabb, hogy mennyire egységes (vagy menniyre nem, lásd feljebb...)

Ha kisebb a csoport, jobban ismeri egymást, stb.., teljes egység és összehangolódás tud kialakulni ebből a 2 mondatból az elején, és utána közös célért doglozunk 3 órán át. Itt ilyesmiről természetesen szó sem volt, ahogy a legtöbb nagy létszámú 'bevezető' órán nem is lehet.
Ezeken az 'ismerkedéseken' azt lehet eldönteni, elfogadod-e egyfajta vezetődnek az óratartót a kisugárzása, tapasztalata alapján és valamennyire sajátodnak érzed-e az útját, el szeretnél-e mélyülni - akármennyire is- benne.

És végül az óráról is ha már...:-) A rövid elméleti bevezető - amit mi kértünk hogy legyen rövid és inkább utána sok gyakorlat - szerintem mindenkinek adott valamit (akinek nem, az szóljon..., vagy nem volt ott vagy lezárt vagy döntse el maga...). Én is kértem, hogy 'kis elmélet sok gyakorlat legyen', és utólag szívesen megfordítanám... A tantráról azt vittem haza, hogy 'itt és most' kell élnünk és a jelen életünkben, személyiségünkkel, egónkkal, érzelmeinkkel, stb törekedni arra tiszta tudatra, ami felé az összes út, a buddhizmus, a tibeti szerzetesek vagy akár a Krisna Tudat tart.

Az 'itt és most' pedig egyrészt behatárol, másrészt új utakat, új lehetőségeket kínál az energiák megtisztítására és felszabadítására, és innentől az út és a lépések csak rajtunk á
llnak... Ha elég stabilak vagyunk ..;-)

Az óra második fele pranayama-val telt, aki még nem gyakorolta hosszabb ideig, annak megrázó - vagy unalmas, mivel a megrázó elől gyakran lezárunk...- élmény lehetett. Nekem fel sem tűnt a 2 óra, bár valamennyi gyakorlatot ismertük Gaurangától vagy máshonnan, de Ervin olyan részletekre hívta hívta fel a figyelmet, amik gyakorlása nagy koncentrációt igényelt, vagy egszerűen csak meglepő volt 1-1 kis plusz (én pl. táncos múltam kapcsán egy légzőgyakorlatot kb.10 évig gyakoroltam anélkül, hogy a lényeg akár csak egyszer is említésre került volna.)

Soooo... István, még egyszer köszönöm, jó volt, még a Facebookra is felcsalogatott ...;-) Csak rá ne szokjak...;-) De ha elfogadtok egy jótanácsot, legközelebb hasonlót csak kis csoporttal, inkább két részletben és igenis jöjjön Ervin egy nappal többre, mert így egy kicsit túl kaotikus volt, ami kijött...

Mindennapi gyakorlás szintjén pedig senkinek nem árt a jóga mellé egy kis ima-mantra-pranayama..., kinek mi az 'ő útja'... Bár nekem is a jóga esik legjobban, és azon belül is az Ashtanga, kell mellette mást - másképpen - is 'gyakorolni'. A teljességre törekvéshez mindenkinek magának kell tudnia, mi az útja, vagy legalábbis keresnie, pl. ilyen lehetőségek által, mint ez az este, vagy Manju workshopja, amire meg én nem jutottam el sajnos... Ennek fényében tehát, remélem, see you next time..., Marcsi, Andi, Panni és ALL...

PS: István, azért kíváncsi lemék a Te véleményedre is... Divatos szóval plíz comment...:_))) Lapítasz, mint.... Nyuszi a fűben...;-)))"

Az én kommentemre reagálva: "A 'szabad véleménynyilvánításban' egyetértünk, mindig is értékeltem a szókimondásodat és az ehhez párosuló toleranciádat, az ellentétes vélemények meghallgatását. Ez ahhoz képest mennyire 'egy' utat választottál magadnak, egy rendkívül széleskörű elfogadása mindenki más sokféle útjának :_)

Viszont... Szerintem 'tanárként' a véleménynyilvánításnak már csak olyan formában szabad megtörténnie, hogy 'nem értékelünk és nem ítélkezünk', ajánlunk egy utat de nyitva hagyjuk az ajtót, ki-ki döntse el, merre indul... És társulnia kell a toleranciához egy olyasfajta nyitott meghallgatásnak, amit fent említettem, hogy elgondolkozunk az akár teljesen ellentétes véleményen is.

Attól még tud az ember szilárdan a középpontjában maradni, és a saját útját járva tanulni, fejlődni, hogy beépít olyan gondolatokat is, amiket esetleg egy tőle távolabb álló filozófiában talál meg... Így értettem a '3 mondatot', amit bármiből, bárhol, bárkitől megkaphatunk 'ajándékba'.

PS: Én a Tantra night után ugyanúgy aludtam, mint az Ashtanga órák után szoktam...;-) Először kellett egy kis lecsendesedés, míg a felébresztett energiák megnyugodtak, utána viszont nagyon jót aludtam, köszönöm :-) Amikor fizikailag jól bírom az órákat (nem vagyok beteg, stb), az Ashtanga is teljesen feltölt energiával (a gyakorlásom elején pont fordítva volt, olyan fáradt voltam, hogy alig bírtam hazamenni :_) De egy ideje energiával tölt el, gondolkozom is a reggeli gyakorlás célszerűségén, csak sajnos éjjeli bagoly vagyok :_) De mindenképpen ki fogom próbálni, egy próbát/meghallgatást/tapasztalást a legtöbb dolog megér...;-)"

A thread tovább tekergőzik Pórffy Csabi blogján is, annak már csak a linkjét vágom be ide: Tantra by ayogi. Szóval folytassátok nyugodtan a kommentelést, és én meg majd összeszedem magam, és előrukkolok egy kis összefoglalóval, ami remélem mindannyiunk hasznára válik.

2009. szeptember 23., szerda

Asszem jógablog

Rábukkantam az interneten az egyik tanítványom, ha nevezhetem így, Oláh András jógablogjára. Remélem, nem veszi zokon, hogy felfedem anonimitását, de azt hiszem, mindenkinek érdekes lesz olvasni egy "outsider inside", vagyis "bennfentes kívülálló" élményeit az Atma Center óráin és kalandozásait a jóga világában.

Manapság már szinte nem is vagy senki, ha nem írsz blogot. ;-) Persze ezt csak viccnek szántam, de András egyszerre négy helyen is blogol (sok sikert hozzá), illetve mellette két fiúgyermeket nevel, ja és gondolom még dolgozik is. Nos, röviden összefoglalva online jelenlétét:

Család, munka, jóga, net.

Babablog:
http://benomano.posterous.com

Jógablog:
http://asszem.blogspot.com

Gyorsblog:
http://asszem.posterous.com

Sima blog:
http://asszem.blog.hu

Mindezek mellet hetente 3-4-szer keményen végigdolgozza-izzadja a jógaórákat az Atma Centerben, az Astangában is jeleskedik, bár nem mondanád kifejezett jógás alkatnak. Ha lesz elegendő kitartása, jó bizonyíték lesz arra, hogy a jóga mindenkinek való, és mindenki érhet el benne jelentős sikereket. Viszonylag kevesebb (egyelőre) a férfi-tanítványom, bár mostanában rákaptak a férfiasabb sportágak kedvelői közül is egy páran. Van két capoeirás, egy Taekwondós emberünk, egy artista, egy hajóskapitány, illetve egy jóga-teacher is (Pórffy Csabi, róla már hallottatok).

Úgyhogy gyűjtjük a férfiakat is, nem hagyjuk őket eltunyulni. András emellett még azáltal is párját ritkítja, hogy nyaktól felfelé is hajlandó jógázni, vagyis a jóga szellemi, spirituális útja is érdekli. Sok sikert kívánok neki ebben is, és igyekszem segíteni mindenben, amiben tudok. Ja, és olvasgassátok: http://asszem.blogspot.com

2009. szeptember 22., kedd

Andrea Lutz workshop október 23-25

A Main Shalások (Október 6. utca) kérték, hogy reklámozzam egy kicsit a workshopjukat. Valószínűleg én is részt veszek a vasárnapi napon délelőtt és délután, miután szombaton megtartottam a csípőnyitó workshopomat. Azt nem akarnám kihagyni, biztos érdekes lesz. Ha még utána marad csípőnk, akkor másnap felkerekedhetünk Andreával gyakorolni. Sajnos nem találtam használható képet az ashtangastudio.de oldalon, de viszont kiderítettem, hogy Berlinben is több, egymással rivalizáló stúdió van. Az egyik stúdió honlapjáról emeltem le ezt a képet. Nos, itt az info:

Ashtanga workshop Andrea Lutz-zal október 23. és 25. között

Intenzív, tradicionális ashtanga workshop egy több mint évtizedes tapasztalattal rendelkező tanártól, aki nem csak tanítja, hanem maga is 12 éve gyakorolja az ashtangát. A hétvégi workshop alatt fokozatosan, lépésről-lépésre mélyülhetsz el az ashtanga jóga klasszikus, első sorozatában. Andrea módszere által – belülről, elsősorban a légzésre, a bandhákra és a dristire koncentrálva, haladunk kifelé – a lehető legtotálisabb valóságában tapasztalhatjuk meg a jóga- tudatállapot élményét. A technikai pontosítások és a mozdulatok összehangolása révén sokkal hatékonyabbá tehetjük gyakorlásunkat. A saját súlyunk és a gravitáció használatának segítségével pedig megtanulhatjuk, hogyan hajthatjuk végre könnyedén, erőfeszítések nélkül a vinjásza során történő átugrást.

A workshop során Andrea nemcsak technikai tanácsokkal és az ászanák pontosításával segít, hanem mindenkinek személyre szabott tanácsokat ad a saját gyakorlásához.

Mind a kezdő, és mind a haladó ashtangik egy újfajta szemlélettel ismerkedhetnek meg Andrea workshopján, ahol nem csak a kezdő sorozatot gyakoroljuk, hanem vasárnap délután a haladó ashtangik a második sorozatban is elmélyülhetnek Andrea vezetésével.

A workshop menetrendje

Október 23. (péntek) 16.00-18.00: bemutatkozunk egymásnak, „light practice”, vagyis csak egy könnyedebb gyakorlás, ezenkívül Andrea az Ashtanga hagyományáról és alapelveiről beszél majd.

Október 24. (szombat) 10.00- 12.00: gyakorlás: első sorozat

Október 24. (szombat) 14.00-16.00: gyakorlás: technikai pontosítások

Október 25. (vasárnap) 10.00-12-00: gyakorlás: első sorozat

Október 25. (vasárnap) 18.00-20-00: gyakorlás: második sorozat (haladóknak)

Árak:

Minden egyes alkalom 5000 Ft. (vagyis ha a teljes workshopon – mind az öt gyakorláson – részt veszel, az 25 000 forint, ha csak az első négy kezdő gyakorláson, az 20 000 Ft) (A minél teljesebb élmény és minél biztonságosabb gyakorlás érdekében érdemes részt venni az első négy gyakorlás mindegyikén.)

Jelentkezés:

Poroszlai Eszternél, elsősorban e-mailen: poroszlaieszter@gmail.com vagy a

06/ 30-201-94-62-es telefonszámon október 1-ig. A jelentkezéshez előleg befizetése szükséges, amit a szombati óráink előtt vagy után, vagyis 10 előtt, vagy 12 után tehetsz meg.


Andrea Lutz

Andrea 1986 óta foglalkozik a jóga különböző fajtáival. Több éves Sivananda és Ilyengar gyakorlás után 1997-ben kezdte el napi szinten gyakorolni az ashtangát. Miután teljesen beleszeretett, számos nemzetközi hírű, elismert ashtanga jógaoktatónál tanult, hogy ő is taníthassa. Manju P. Jois és Nancy Gilgoff tették rá a legnagyobb hatást, bárhol is tartanak workshopot a nagyvilágban, Andrea mindig ott van velük. Az utóbbi években pedig már mint asszisztens is segíti Nancy és Manju workshopjait szerte a nagyvilágban. 1995 óta tanít jógát, és jelenleg a 2005-ben megnyitott berlini Ashtanga Stúdió igazgatója.

Andrea elmélyült tudását segíti az is, hogy nem csak a jóga területén szerzett nagy tapasztalatot, hanem foglalkozott fizikoterápiával, tánccal és body work-el is (a konceptuáis művészet egy sajátos kifejezési formája, az elnevezés az élő test szerepére utal a performance-ban). Andreáról, az ashtangáról és a berlini Ashtanga Stúdióról a következő linkre kattintva olvashatsz még többet: ashtangastudio.de

2009. szeptember 21., hétfő

Gyerekjóga - kezdd el időben!

A jógaórákra járók közül sokunknak vannak gyerekei, és mivel im saját magunk nagyszerű dolognak tartjuk a jógát, nyilván szeretnénk, ha a gyerekeink is megismernék és megszeretnék. Manju Jois-t kérdeztük ezzel kapcsolatban. Azt mondta, hogy a lányok már 6 éves korban elkezdhetik a jógázást, míg a fiúknak 7-8 éves korban érdemes elkezdeni a napi rendszeres gyakorlást.

Ez persze nem azt jelenti, hogy előtte egyetlen ászanát sem szabad megcsinálni, szerintem kb 3 éves kortól, vagy amikor a gyerek már szobatiszta, és egyedül lehet hagyni az oktatóval egy órára, heti egy alkalommal simán elkezdhet az ászanákkal ismerkedni.

Az Atma Centerben péntekenként 4-től tart gyerekjóga-foglalkozásokat Szabó Andi, és szeretettel vár minden gyereket. A következő ismertető a khmedicina.hu honlapon jelent meg, a képek az Atma Centerben készültek.

Az Atma Center, a Lélek Szigete nyugodt körülményekkel és színvonalas jógaórákkal várja pesti és budai stúdiójában a kikapcsolódásra, intenzív mozgásélményre és relaxációra vágyó közönségét. Célunk, hogy egyéni odafigyeléssel és számos különböző óratípussal segítsük látogatóink testi-lelki fejlődését. Oktatóink maguk is valamennyien aktív jógázók.

Szeptembertől az órák köre kibővül a különböző korú gyermekeknek, fiataloknak kínált speciális órákkal, amelyeket a felnőtteknek kínált órákkal párhuzamosan tartunk. Így lehetővé válik, hogy az egész család egy időben jógázzon, hogy valóban teljes legyen a kikapcsolódás, és a jógaórát gyermekeikkel közös élményként tapasztalhassák meg.

A gyermekjóga órákon a különböző korcsoportokat, a kicsiket és a nagyokat péntek délután 4 illetve 5 órától várjuk szeretettel. A jóga rendszeres gyakorlása a test, a lélek és a szellem egységét figyelembe véve gyógyít, harmonizál és fejleszt. A jóga ászanák során az izmok és az ízületek erősítésének és lazításának, rugalmassá tételének optimális aránya valósul meg, miközben a lelkünk megnyugszik és ellazul.

A gyermekjóga mindezt lefordítja a gyermekek nyelvére, figyelembe véve a különböző korosztályok eltérő igényeit. A játékos jógaórák segítségével gyermekeink felfedezik a mozgás örömét, miközben megtanulják használni adottságaikat. Emellett minden gyermekre külön figyelve játékosan fejlesztjük képességeiket, illetve azokat a területeket, amelyekkel nehezebben boldogulnak. A mozgás mesével, játékkal, drámajátékkal kombinálva élménnyé válik. Mindeközben a gyermek rengeteget tanul a testéről, a természetről és a világról és számtalan sikerélménnyel gazdagodik.

2009. szeptember 20., vasárnap

Ervin Tantra Night

Szalai István hívta fel a figyelmemet (és nem csak az enyémet, a mi jógás körünkből vagy 5-6-an is elmentek) Miklós Ervin Tantra Night-jára. István régóta rajongója a félidőben Portugáliában élő jóga-teachernek, akiről bővebben a stylefreeyoga.com oldalon olvashattok. A rendezvénnyel kapcsolatban a következő hirdetést olvashatjuk Ervin honlapján:

ERVIN TANTRA NIGHT

Hosszú latolgatás után mégiscsak csoportot indítok tantra néven (merthogy úgyis azt csinálom már régóta, csak nem úgy hívom).

Mi a tantra?

Azon érzet és energia áramlatok felélesztése, illetve karbantarása, amelyhez hasonlót a hétköznapi ember leginkább csak a szex alatt él meg. Innét a tantrának a szex-el való téves azonosítása. Jobbkezes ösvénynek hívják, amikor pusztán belül (kontempláció, imagináció, koncentráció és meditáció révén) éleszted fel a megfelelő tudatállapotokat. Balkezesnek ösvénynek, mikor mindezt a külső életben, élesben gyakorlod. Természetesen, nem véletlenül van két kezünk. A megfelelő időszak szerint, hol az egyik, hol a másik kezet érdemes használni.

Kinek való a tantra?

Itt osztom a tradíció álláspontját (tisztelet persze a kivételnek), miszerint a beteljesedési sorrend a következő:

1. Dharma (az alapvető önfegyelem elsajátítása, törvényhez, státuszhoz való megfelelő hozzáállás),
2. Artha (a pénzhez, vagyonhoz, ambícióhoz való megfelelő hozzáállás),
3. Káma (a minőségi élvezet és életvezetés elsajátítása),
4. Móksa (a létezés igézetétől való teljes szabadulás).

A tantrát azoknak javasolom, akik már rendbe tették a fegyelemhez és az ambícióhoz való viszonyukat.

Mi szükséges a gyakorláshoz?

mint fent említettem:

1. erős szándék
2. tapasztalt vezető
3. bizalom (mert anélkül, pénz, idő, energia ... pocsékoláson kívül, semmi sem történik)

Vannak egyszerű technikák, melyek elsajátítása rettentő nehézkes, bonyodalmas és unalmas tud lenni, amennyiben nem a megfelelő ritmusban adagolják. Keserves tapasztalataim után nem javasolom senkinek sem, hogy megfelelő vezető nélkül vágjon bele a gyakorlásba.

Időpont: 2009.szeptember 15. 22h-01h
Helyszín: XIII. Radnóti Miklós u. 4-6. Kapucsengő: 21.
Költsége: 5.000.- Ft.

Nos, ezek után olvassátok el az egyik jelenlévő szemtanú, Lovász Andi beszámolóját. Változtatás nélkül közlöm:

"Ezen a héten kedden tantra jógán jártunk.
Gauranga megkért, hogy a benyomásainkat írjuk le, milyen volt az óra.Hát erről röviden...

Istvántól kaptunk egy köremailt, hogy tantra night lesz a Mandala jógastúdióban. Mivel ilyen típusú jógán még soha nem voltam(voltunk), úgy gondoltuk Orsival és Gabival, hogy elmegyünk és kipróbáljuk. Este 10-től hajnali 1-ig volt kiírva az óra. Gabi végül is az utolsó pillanatban meggondolta magát, mert pár napja rosszul alszik és keddre merült ki teljesen. Pedig a reggeli órámat még kőkeményen végignyomta :)

Orsival fél 9-kor találkoztunk és elmentünk még az óra előtt kajálni, mert ugye hosszú lesz az este és kell az energia :) Úgyhogy joghurtos padlizsánt ettünk falafellel és lefojtottuk baklavával. Átvillant egy pillanatra az agyamon, hogy nem lesz ez így sok az óra előtt, de győzött az éhség. 3/4 10-re beértünk a terembe. István utánunk érkezett meg. Heni is eljött. Ő is velünk volt a jógatáborban. Úgy néz ki István lelkesedése ragadós :) Kb. 25-30an lehettünk.Ennyi inszomniás embert?!

Beültünk a terembe és vártuk, hogy elkezdődjön az óra. Kicsit furcsa volt, mert itt nem volt az óra előtti szokásos elcsendesedés, mint Gaurangánál, hanem beszélgettek az emberek. Aztán megjött az oktató és kb. 20 perces csúszással elkezdtük az órát. Körbeültünk és elkezdtünk meditálni.Vagy legalábbis valami ilyesmi lehetett, mert mindenki becsukta a szemét, és kb. 10 perc múlva az oktató azt mondta, hogy érkezzünk meg. Nem tudtam, hogy hova vettem jegyet, de megérkeztem asszem :)

Ezután egyenként be kellett mutatkozni, elmondani hogy vagy, hogy érzed magad és mit vársz az órától. Az Orsival ez volt az egyik pont amikor összenéztünk, mert egyikünk se szereti ezt a helyzetet. Na jó, ha mondani kell, akkor mondani kell: Andrea vagyok, jól vagyok, nem vagyok fáradt és nem voltam még ilyen órán, úgyhogy kíváncsi vagyok, gyakorlati órát szeretnék. Hát kb így hangzott el. Kicsit úgy érezetem magam,mintha pszichoterápiás csoportba csöppentem volna, mert valakiről kiderült hogy praemenstruációs időszakban van, ezért rosszkedvű, más keresi önmagát, ezért van itt, de a többség fáradt és éhes volt. Király! Jó ez a csoportfoglalkozás:))

Miután megtudtuk mindenkitől, hogy mit vár az órától, utána az oktató nagyjából felvázolta hogy mi a tantra-jóga. Belementünk egy kicsi elméletbe is. Ekkor már kb negyed 12 lehetett. Ezután pisiszünet. Itt már egy picit türelmetlenebb lettem, és azt gondoltam, hogy inkább maradtam volna otthon aludni vagy megnézhettem volna a family guy-t :), de Orsi nyugtatott, hogy biztos ezután lesznek az érdekes dolgok.

Elkezdtük a bemelegítést, ami egyébként elég bizarr volt, legalábbis számomra. Kívülről úgy nézhettünk ki, mintha mindenki elszívott volna egy spanglit és már kezd hatni :) Egyszer voltam NIA-n,ott éreztem ugyanezt. Ééééééééééés végül elkezdtük. Pránajámákat csináltunk végig. Állítólag ezek a gyakorlatok a kundalini-energia felébresztésére szolgálnak. Igazából én még ekkor is azt vártam, hogy valamilyen gyakorlatok is lesznek, de csak az óra végén tudatosult bennem, hogy ezek voltak a gyakorlatok. Szeretem a pránajámákat és tök jó volt, hogy ezeket már ismertem is valamennyire, mert Gauranga tanította már nekünk, csak valamiért mást vártam. Aztán lehet, hogy a következő tantra-jógán már más gyakorlatok lesznek.

Az órát az I,A,U és az M magánhangzók ismétlésével zártuk.Nagy levegő, és hosszan kellett mondani az Í-t. Levegő elfogy, újabb belégzés és jöhet az A, utána az U és az M. Ezt fokoztuk utána még azzal, hogy ki kellett választani ebből a 4 magánhangzóból a számodra szimpatikus kettőt és ezt kellett folyamatosan mondani. Kb. 3 percig csináltuk. Ez a része az órának nagyon tetszett, mert tök jó rezgések lettek a teremben. Végére megint elcsendesedtünk pár percre, átgondoltuk az órát és már hajnali 1 óra is lett.

Összességében nem volt rossz az óra, csak az Orsival abban maradtunk, hogy ez nem a mi utunk.Talán az idő múlásával később... Az ashtanga jógában találtam meg azt, amit eddig kerestem. Szeretem benne, ahogy az erő és a hajlékonyság kéz a kézben jár egymással, és mindig lehet benne fejlődni, újat látni. Ettől függetlenül nyitott vagyok minden újra és ha megint lesz olyan jóga óra, amin még nem voltam, elmegyek és megnézem."

Egy rövid komment tőlem: Lehet, hogy szerencsétek volt, hogy végül nem "gyakorlati" óra volt, és nem pl. meztelenül kellett páros jógagyakorlatokat végezni melegben, miközben még az önuralmadat is meg kell tartani. Az én álláspontom az, hogy a jelenlegi korszakban nincsenek képesített jelöltek a tantra-márga gyakorlására, valamint nincsenek képesített oktatók sem, sőt, maga a folyamat sem működik, vagyis nem hoz közelebb az önvalód megismeréséhez. Szerintem idő- és pénzpazarlás ilyen dolgokkal foglalkozni, aki pedig tantra-jóga oktatónak hirdeti magát, az csaló, aki a divatot meglovagolva akar nyerészkedni.

Ervin Tantra night comment 2. by Pákh Anna

"Andin keresztül hozzám is eljutott az info, hogy lesz valamiféle közös éjjeli meditáció és úgy döntöttünk kipróbáljuk. Hogy ne menjek teljesen felkészületlenül a szeánszra, elolvastam Ervin honlapján, hogy mit ír az eseményről. A szavaira nem emlékszem, de az üzenete számomra biztosan az volt, hogy nem tudod és nem is tudhatod mi fog történni, de ha vonz ez a világ és valamiért eljutott Hozzád az infó, sőt még döntöttél is a részvétel mellet, az valószínűleg nem véletlen. Ilyen esetekben szeretek nyitott szívvel elmenni és tapasztalni.

Gyakori hiba az elvárás, szerencsére nem követtem el. Fogalmam sem volt, hogy készüljek, belül készültem csak, nyitottsággal. Farmerben =oda nem illő módon mentem, mivel a honlapon olvasottakból semmiképpen nem jógaórát vártám. azért ez is megoldódott egy nadrágon nem múlhat :)

Megérkeztünk, összegyűltünk, elkezdtük. Mindenki mondott magáról néhány szót, nem szereti az ilyet az ember persze általában, főleg ha az a célja, hogy valamilyennek lássák a két mondat tükrében. Ervin azért mégis szeretett volna közösséget teremteni, elég intim az egész helyzet ahhoz, hogy egyszer mindenki ránézzen mindenkire.

Sokan a gyakorlati ismereteket vágyták, kevesen az elméletet, volt aki nem is nagyon tudta mi lesz. Én úgy voltam vele, hogy azt várom ami lesz. Ilyen volt éppen a hangulatom és mondom, egy célom volt, a tapasztalás.

Mi a tantra?

Nyilván elkerülhetetlen volt, hogy erre kitérjünk, mert nagyon senki nem tudta volna definiálni, sőt saját bevallása szerint Ervin sem. Nekem tetszett ez az őszinteség és a szándék, hogy minél közvetlenebbül megossza velünk saját gondolatait a dologról. Bevállalós és szemérmes egyszerre, hogy elmondja, ő is csak keresi a szavakat és próbálja megfejteni ezt a világot.

Na de miért is akarunk készen kapni mindent? Nem McDonalds.

Azért annyi kiderült, hogy a tantra azt jelenti például, hogy kiterjesztés. Azért ez így még kevés persze, nehéz érteni valakit ha nem szavakkal kommunikál, nekem sem mindig sikerült.

Miért asszociálunk a szexre?

Na ez az ami nálam nem került a helyére, mert a honlapon hangsúlyozva láttam, hogy nem erre kell gondolni. Pedig benne volt a szexualitás a levegőben, ezt Ervin sem tagadná.Gyerekek, ma nem a szexről lesz szó, kivéve ha valakinek orgazmusa lesz.

Jöttek a légzőgyakorlatok, amiben nekem sok új élmény volt, bár a legalapvetőbb dolgokat próbáltuk ki. Persze az is tetszett ahogy Ervin fogalmazta, elég ha ezeket jól csinálja az ember, az alapgyakorlatokban minden benne van, főleg a fejlődés lehetősége. Pozitív megtapasztalás volt ez is, bár volt benne sok szokatlan dolog és néha bizonyára teljesen hülyén néztem ki. Kár, hogy ez még érdekel. Van hova fejlődni.

Talán az egész témának jobban kedvezett volna egy intimebb közeg, bár ha jól tudom az eredeti terv szerint egy lakásban lett volna az este, kevesebb emberrel.
Szerintem egy ízelítőt kaptunk, néhány órában, mit is várhatnánk. épp annyit, hogy mindenki megérezze ez az ő útja -e, érdekli -e a dolog mélyebben.

Nekem egy élmény volt. és olyan intenzív meditatív tapasztalás, hogy éjjel kettőkor fogalmam sem volt, hogy lesz ebből alvás? Háromra értem haza, ötkor felébresztett a kicsi fiam, pelenkázás. Hétig visszaalvás, akkor jött az egy számmal nagyobb gyerek és a reggel. Fáradtságnak meg nyoma sem volt egész nap. Akkor mégis történt valami.
Nem csalódtam, elvárások híján nem volt miben. Köszönöm Ervinnek az estét és hogy megpróbálja átadni az érzést."

2009. szeptember 19., szombat

Magyar jógások Hágában

A bejegyzés a mellékelt képről kapta a nevét, ugyanis jelen pillanatban a magyar jóga vonalat Hágában Szabó Nóri, illetve a hűtőszekrényén sorakozó néhány mágnes képviseli. Beszámolóját az alábbiakban olvashatjátok.

Kedves Jógás barátaim!

Nagy szeretettel gondolok Mindnyájatokra Hágából, ahol már egy hete töltöm napjaimat. Ugyan nem hinném, hogy bárkihez is nem jutott volna el a hír, de a pontosítás érdekében leírom az okát ittlétemnek: 15. 5 hónapos Master programon veszek részt, Women, Gender, Development szakon tanulok. Bár már megérkezésem előtt tisztában voltam az egyetem fejlődő országokat támogató profiljával, most kicsit olyan érzésem van, mintha összezsugorodott volna a világ, s az ISS (Institute of Social Studies) falai között, s a Föld összes állama képviseltetné magát. Persze ez csak részben igaz, de szerintem az a szám, hogy idén 201 diák, mintegy 51 országot reprezentál – merőben elgondolkodtató.

Az egyetem igazi multikulturális olvasztótégely, s nemcsak, hogy európai származásommal, de fehér bőrszínemmel is kisebbségbe kerültem, s 21 évemmel én vagyok az eddigi legfiatalabb hallgató. Vannak már barátaim Kenyából, Nicaraguából, Indiából, Kanadából, Ruandából, Libériából – csak, hogy néhányat említsek. De ennyi elég is a nemzetközi kultúrából, térjünk át a jógára!

A hágai jógalehetőségeket illetően, be kell valljam, sajnos csalódtam. Még hónapokkal ezelőtt, mikor már biztossá vált, hogy felvettek, Gaurangával végigböngésztük a jógaközpontokat, s az egyik kifejezetten szimpatikusnak tűnt. A honlapon az Ashtanga 1. és 2. sorozat gyakorlási lehetőségét is feltüntették. Majd a pulai jógatáborban, - mikor teljes Ashtanga lázban égtem - egyik este ismételten rákattintottam a fent említett holland oldalra, s már csak az első sorozatra való felkészítő kurzust találtam.

Ekkor már kezdtem picit aggódni, de bízva abban, hogy a helyszínen biztos könnyebb stúdiót és képzett oktatót találni, adtam még egy esélyt a hágai jógának. Sajnos eddig azt kell mondjam, kár volt, mert lehet hogy a város sokszínű, kedves és izgalmas, de hogy, nem egy „Ashtangaparadicsom” az tuti.

Eddig két helyet próbáltam ki; Az első shalaban az órát vezető lány megkérdezte, hogy ha Ashtanga jóga tanár vagyok, akkor miért jövök órára, miért nem inkább otthon gyakorlok, hisz ő úgysem tud nekem segíteni semmiben. Majd még mindezt megspékelve hozzátette, hogy egyébként meg felejtsem el, hogy Hágában olyan tanárra bukkanok, aki netalántán 2. sorozatot tanít, mert ilyen itt nem létezik. Nem repdestem az örömtől, képzelhetitek. A másik élményem a Bikram jógához kötődik, ahová lehangoltságom kezelése érdekében mentem el.

Nem szeretnélek Benneteket negatív dolgokkal terhelni, úgyhogy egy szó, mint száz, csak annyit írok, a meleget élveztem, de a csillagászati árú bérletet nem áll szándékomban megvenni. Így jutunk el a végkifejletthez: a vicc kedvéért még lehet, hogy párszor próbálkozom más itteni jógaműfajokkal (Kundalini, Hatha, Kötéljóga stb.), de állandóra marad az otthoni gyakorlás.

Gauranga megkért, hogy írjak az általam észlelt különbségekről az egyedüli és a csoportos gyakorlást illetően. Attól tartok, hogy ennek a kérésnek azonban, csak részben tudok eleget tenni, mert mivel a gondoskodó barátaim (még egyszer köszönöm az Érintetteknek!) indulás előtt jóga könyvekkel és dvd filmekkel is bőven elláttak, úgy érzem teljesen nem vagyok egyedül. Ha mégis rám tör a magány, akkor ránézzek a hűtőszekrényemre, ahol a búcsúajándékba kapott mágnesek díszelegnek. Itt virít Ildi, Marcsi, Orsi, Ági, Gauranga, Szabi, Zsolti és István képe a különböző ászanákban. Ennél szebb meglepetést, ki sem találhattatok volna.

Másrészről abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Gauranga a távoktatásban is jeleskedik, úgyhogy folyamatos utasításokat kapok, hogyan fejleszthetem magam. Az Urdhva Dhanurasanaból (jógahíd) már szinte mindig felállok, most a kézenállás elsajátításán dolgozom. Az első és a második Ashtanga sorozatot gyakorlom, olykor David Swenson, Lino Miele, Fernanda Lima, vagy Sharath változatában. Illetve az abszolút honvágy ellen remekek – s ha hasonló élethelyzetbe kerültök, bátran merem ajánlani - az Atmacenter saját felvételei. Persze, az is többször előfordul, hogy teljes csöndben hajtom végre az ászanákat, azt vettem észre, hogy ilyenkor a legmélyebb a légzésem.

Rájöttem, hogy az egyéni gyakorlásnak is vannak előnyei. 100%-ban magadra koncentrálsz, nem oszlik meg a figyelem a külső környezet hatásai, s a saját tested között, illetve az egyes pózokat akár hosszabb ideig is kitarthatod, ha úgy érzed, még két légzés kell ahhoz, hogy tökéletesen kivitelezd. Ezen kívül, azokat a rávezető gyakorlatokat is beépítheted a sorozatodba, amik ténylegesen a Te fejlődésedet szolgálják. Mindez azonban csak úgy megy, ha nem adod fel, követed a napi rutint, s ragaszkodsz a céljaidhoz, talán ez a legnehezebb.

S bár valóban önmagunktól is sokat tanulhatunk, az egyéni véleményem az, hogy egyik könyv vagy dvd sem pótolja az oktatótól kapott személyes figyelmet, kapcsolatot. Most tudom értékelni az otthoni kiváltságos helyzetet; higgyétek el, hogy az egy óriási kincs, ha a helyes pózba beigazítanak, és ha tanárodnak rögtön felteheted a kérdéseidet, és személyre szabott tanácsokat kapsz figyelembe véve az egyéni sajátosságaidat és állapotodat. Kérlek, értékeljétek mindezt!

Még egy Amszterdami Ashtanga workshopra szeretném felhívni a figyelmeteket, melyet 2009. november 3., 4-ei hétvégén Michael Gannon tart. Elég színvonalasnak ígérkezik, én mindenképpen megyek (ezzel ünneplem meg az első, reméljük sikeres vizsgaidőszakom), s boldogan veszem, ha valakinek van kedve társulni. Részleteket ennek az oldalnak a közepén találtok: http://www.ashtangaamericas.com

Végezetül további jó jógázást Mindenkinek, ígérem, én sem hagyom abba a gyakorlást, s nem feledkezem el Rólatok. Kérlek Benneteket, szurkoljatok, mert ha minden igaz, akkor a záró tézisem esettanulmány részét, júniustól augusztusig Mysore-ban fogom írni, s akkor a jóga szempontjából is sokat profitálhatok.

Egy Leslie Neilson idézettel búcsúzom – a könyvet indulás előtt Anyukámtól kaptam - , hogy erőt adjak Mindazoknak, akiknek időszakosan csak az egyéni gyakorlás és az önmagukban való hit marad.

Higgy mindabban, ami vagy

Ahogy a hajnal minden reggel
Betekint az ablakon,
Megvilágítja életünk útjait.
Csendes suttogás hallatszik,
Ha jól fülelsz szíved szavára
S a hangokra, melyek hozzád szólnak.

Ha lelkedre figyelsz,
Tudatára ébredsz álmaidnak,
Melyeket eddig még nem is láttál.
Felfedezed, hogy ott lapul benned
Az önbizalom és erő forrása,
Mely hozzásegít, hogy kövesd
Életed álmait.

Tudatod mélyén, ott rejtőzik
Életed célja és iránya,
S ha odafigyelsz e belső hangra
Meghatározhatod, merre indulj.
Szíved, elméd és lelked
Az alapja
Sikerednek és a boldogságnak.

Az elszálló pillanatok csendességében,
Megértheted magad is,
Hogy milyen magasságok elérésére vagy képes.
Amikor hinni kezdesz mindabban, ami vagy,
S amivé válhatsz,
Nem marad nyoma a kétségnek.
Higgy szívedben, mert táplálja reményed!
Higgy elmédben, mert az szab irányt!
Higgy lelkedben, mert erőd forrása!
De mindenekfelett… önmagadban higgy!

Szeretettel: Nóri
Hága, 2009-09-14

2009. szeptember 18., péntek

Mysore a csapból is...

Két hét szünet után ismét jelentkezünk Mysore-ból, az eredetileg heti rendszerességűnek tervezett beszámolót múlt héten felülírta az élet, mivel Orsi és Én is dögrováson voltunk, ezért nem láttuk túl sok értelmét drogos kalandjainkról beszámolni. Tömören a lényeg, hogy mindketten belekóstoltunk valami helyi jóba, Orsinak chikungunya láz jutott, amitől napokig terminátorrá avanzsált, nekem pedig lázzal járó influenza dukált, így mindketten bekerültünk a helyi kórház kartoték rendszerébe és napokig nyalogathattuk otthon a párnát. Végül mindketten szerencsésen felépültünk és beírhatjuk az önéletrajzunkba az alaposan kihordott indiai betegségeket.

Harmadik héttől tértünk vissza a jógás közéletbe, első nap még csak egy kis otthoni napüdvözletekkel és előrehajlásokkal telt, majd a jóga shala-ba is lemerészkedtünk. Az első bárgyú próbálkozás részemről az álló gyakorlatsor végéig tartott, amikor is még a betegség utószeleként értelmezhető heveny szédülés levett a lábamról és kioldalogtam egy szélső szobába befejező asanákat szimulálni. Itt ugyanis úgy épül fel a gyakorlás, hogy a tanár felügyelete mellett mindenki csinálja a sorozatot (Mysore style) és amikor mindenki nagyjából a végére ért, akkor elmondjuk a befejező mantrát és mindenki mehet isten hírével egy szélső szobába lenyomni a befejezőket, természetesen a tanár felügyelete nélkül.

A nagy visszatérés utáni harmadik alkalommal sikerült teljesen végigtolni a sorozatot, a színvonalat ekkor még nem hoznám föl erősségemnek, de legalább végig verekedtem magam. Onnantól kezdve a dolog egyre jobban javult és a hét vége felé sikerült ugyanazt a szintet produkálni, mint az ágynak dőlés előtt. Orsi egy kicsit küszködik a derekával, de a napi rendszerességű masszázsok, akupunktúrának álcázott elektromos kezelések és a kitartó strandolás lassan kezdi helyre rakni.

Ajay Kumar, a helyi tanárunk megértően szemlélte bénázásainkat, és a híresen kegyetlen igazgatásait egy időre megspórolta tőlünk. Aki esetleg nem tudná, István is nála végezte a tanárképző kurzusát, így az István-féle „elsírod magad” baddhakonásznák tulajdonképpen innét erednek, és szerencsére mi nap, mint nap felszabadíthatjuk Ajay segítségével az elfojtott gyermekkori érzelmi lerakódásokat, bármit is jelentsen ez. Ajaynak egyébként a sorozatból van 15-20 kedvenc pozíciója, amiben mindenkit előszeretettel elkap, sőt, ha valaki véletlen átslisszolna a következő pozícióba a mester hathatós közreműködése nélkül, akkor általában visszatessékeli. Én a baddhakonasnán kívül a janusirsasna A-t szeretem még két légzés alatt letudni, de általában nem jön össze, Ajay igazi szemfüles és a terem másik végéből kiabál, hogy „stay there!” és önfeledt mosollyal szalad felém, hogy a hátamra ülve élvezhesse a combhajlítók reccsenését.

A jóga hét egyébként úgy épül fel, hogy vasárnap az első nap, ilyenkor reggel mindig tanár nélküli önálló gyakorlás van. Vasárnap délutánra van berakva egy backbending óra, ami rendkívül csalóka módon kéz és lábkörzésekkel indul, és amikor az ember már kezdi elhinni, hogy itt ma egy sétagalopp lesz, Ajay előveszi a speckó napüdvözleteit, majd szépen lassan átcsúszik a derék gyilkos hátrahajlításokba, ezek hamar megteszik a hatásukat és az ember rendkívül hálás tud lenni, amikor letelik a másfél óra. A hét további részében reggelenként vannak gyakorlások, két csoportba osztva, lehet menni 6:30-ra és 8:15-re, én általában szeretem hamar lezavarni a dolgot, Orsi már kevésbé kiszámítható.

Egyébként általában nyolcan, tízen vagyunk egy gyakorlás alkalmával, többnyire nyugatiak mindössze egy-két indiai, az életkor meglehetősen nagy szórást mutat, a legfiatalabb egy nyolc éves japán versenyző volt, aki szerette megosztani velünk gyakorlás közben a személyes tapasztalatait, illetve a mi gyakorlásunkra vonatkozó általa fontosnak ítélt instrukciókat. A legidősebb jógi pedig ötven fölött lehet, és lelkesen jár a lányával.

Ajay másik specialitása a vinyasa óra, ebből egy alkalom már az Atmacenterben is felbukkant augusztusban, itt azonban az elviselhetőbb klíma miatt nem kell az óra első felében szívinfarktust kapni és az óra maradékának jelentős részét az előtér padlóján tölteni, ahogy én tettem anno. Ez persze nem azt jelenti, hogy ez egy könnyű óra, sőt, de szerintem csomó olyan elemet tartalmaz, ami valóban rávezet a helyes bandha kezelésére és ami még fontosabb ennek a légzéssel és a mozgással való összekapcsolására, az eddigi három éves pályafutásom alatt senkinek nem sikerült olyan részleteket elárulnia, illetve gyakoroltatnia, mint Ajaynak.

És hogy ne csak a levegőbe beszéljek, nekem az volt a leghasznosabb, hogy a vinyasa előreugrásnál mindenkihez személyesen odamegy, amikor az illető ugrik előre, és a holtponton az ugrás tetején elkapja, és megtartva elkezdi billegetni, hogy érezze meg az egyensúlyi pontot, ameddig fel kéne ugrani. Itt mindenkit legalább húsz, harminc másodpercig tart, időnként kicsit előrenyomva, időnként hátrahúzva, hogy érezze a határait, természetesen hát és kézhajlítás szigorúan tilos, azért az Ajay-féle: „why are you not doing your work?” emelt hangú szembesítés jár. A rutinosabb versenyzők már maguktól meg tudják tartani néhány másodpercre a holtponton, és onnét szinte lassított felvételként ereszkednek alá, némelyik úgy, hogy a csípőjét csak az utolsó pillanatban engedi le, nagyon impozáns.

Szóval ez az óra tényleg sokat adott hozzá a tudásunkhoz, és tele van olyan gyakorlatokkal, amiket az ember otthon is gyakorolhat, amikor akad 15-20 szabad perce. Azt hiszem az ilyen elcsípett plusz gyakorolgatásokkal lehet a mumusnak számító vinyasa szerű gyakorlatokat teljesen elsajátítani, a sorozatban az ember úgyis sokszor csak túl akar ezeken lenni (itt nyilvánosan megkövetek minden lelkes versenyzőt, aki ezzel nem így van, én hajlamos vagyok rá).

A reggeli gyakorlások mellé általában minden itt sínylődő nyugati be szokott vállalni egy délutáni órát, az elvetemültebbek furulyázni, vagy rajzolni tanulnak, én azonban maradtam a jóga vonalnál. Múlt héten kezdtem a hátrahajlítós órákat, azt hittem könnyed esti levezetés lesz, de persze tévedtem. A tanár, Vinay Kumar, először is úgy néz ki, mint egy tizenkétéves kisfiú, az egyik izraeli srác a beiratkozásnál majdnem el is küldte az apjáért, amikor gyanús lett neki, hogy lehet, mégis ő az oktató. Egyébként nagyon durván nyomja, érdemes megnézni a honlapján a képeket: http://www.pranavashya.com/ biztos, hogy az orosz tornászlányok is irigykedve nézegetik.

Kicsit beszélgettem vele és kiderült, hogy ő is dolgozott az informatikában, miből lesz a cserebogár, persze ez nem azt jelenti, hogy az összes informatikusból gumiember lesz egyszer, én egyelőre megelégednék azzal, ha végre egyedül le tudnék menni hídba, de pillanatnyilag ez a mérce is túl magasnak bizonyul. Az órák egyébként minden szempontból speciálisak, saját mantrái, napüdvözletei és teljesen saját első sorozata van a srácnak, úgy tűnik komoly brand építésbe kezdett, bár az a tapasztalatunk, hogy ezt minden stúdió elmondhatja itt magáról, valami kis flikk flakkot biztos betesznek, hogy egy kicsit elüssenek a teljesen tradicionális gyakorlástól, éljenek az egyéniségek!

A gyakorlatok egyébként úgy vannak felépítve, hogy valóban minden irányba megtekerik a hátat és a csípőt, néhány egészen meglepő irányt is próbál feszegetni, nem is tudtam, hogy erre is kell/kéne hajlanunk, persze nem kell nagyon komolyan venni, átlagembernél milliméterekről van szó.

Az én hátrahajlítós délutáni öngóljaim mellett Orsi inkább abban hisz, hogy kipróbál minden létező stúdiót, és a hathától kezdve ilyen-olyan elvarázsolt astangákat, időnként meditációkat, és nem utolsó sorban egy elektromos kezeléssé degradált akupunktúrát is kipróbált, a legális tudatmódosítás minden fajtája érdekli. Az ayurvédikus masszázs vizein tett kalandozásaira én is elkísértem, bár ne tettem volna. Nem tudom az Atmában mit takar ez a típusú masszázs, de itt a masszőrök között biztosan presztizs értéke van az elégedetlen vendégek számának, és ezt a legjobban az izmokba és az inakba belefúrandó ujjakkal lehet elérni, úgy, hogy a dolog legjobb része a vége legyen.

A jóga, illetve spirituális és fizikai kalandozásaink mellett szakítottunk némi időt a jógastúdió második szülinapjának megünneplésére, illetve egy Mysore-on kívül tett kirándulás is belefért az egy napba belesűríthető faragott szobrok megtekintésének világrekord kísérletével, a napi szintű beszámolóink továbbra is megtalálhatóak az alábbi címen, még néhány napig, mert utána újból otthon rontjuk a jógastúdiók levegőit:
http://budapestashtangayoga.blogspot.com/

Szentes Szabolcs, Mysore, 2009-09-15

2009. szeptember 17., csütörtök

Manju Workshop újratöltve

Lassan kezdem úgy érezni magamat, mint az ügynökök elől menekülő Neo, miközben rohanok, hogy a napirendem összes jógaóráját elérjem. Már csak egy kis pránalefejési meditációs technikát kéne gyorsan elsajátítani, hogy 3 óra alvással és napi 3-4 jógaórával is még üzemképes tudjak maradni. A kedd esti 17 fős Astanga-óra az Atma Pest gyéren szellőző, ám annál párásabb termében valahogy úgy felpörgetett, hogy éjfélig nem tudtam elaludni se. Amit sűrűn bántam félálomszerű hempergésemben, mert fél 4-kor kelni kellett, irány a templom és a murti-szolgálat.

A szerda mindig a hét leghosszabb napja, de ma még rátettem egy-két lapáttal. Hét előtt a templomból be az Oktogonra a túlzsúfolt tömegközlegkedésen (nem vagyok hozzászokva, napközben közlekedem), fél 8-kor kezdődik az első jógaórám a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola jógamester-szakán. Thimárné Ozorák Zsuzska a főokosító, és nem kevésbé érti a dolgát. Ez még majd egy-két blogbejegyzést megér azt hiszem. Szóval 24-en vagyunk a teremben, zömében fiatalok, a nappalis hallgatók. Ráhangolódás ülve. Zsuzska hipnotikus hangja elandalít, mint egy király-kobrát. Emellett a Belga együttes "azabaj"-ához hasonlíthatnám még a hanglejtését, de lényeg a lényeg, megszelídíti a pránáinkat.

Bemelegítő gyakorlatok, a legtöbben a csoportban még nem nagyon jógáztak, de szerintem ígéretes anyag, 3 év alatt sokat ki lehet nyüstölni belőlük. Fej, nyak, vállkörzés, kar, csukló stb. Áttérünk a lábakra, pontosabban a csípőre. Baddhakónászana dinamikusban föl-le. Nem semmi. Upavista kónászana B, szintén dinamikusban. Kezdem élvezni, szadizom a csípőmet. Oldalra is fekszünk, és a fejünk irányába emelgetjük a lábunkat. Nagyon jó terápiás gyakorlatok, felkészítenek az Astanga totális csípőnyitásaira, főleg beleszámítva az Átmás igazításainkat.

Egy baj van csak, hogy amint egy-két fokot belehelünk a terembe, nyitják az ajtót-ablakot. Szünetben fel is rántom a kapucnisomat, plusz behozom a Mysore szőnyeget. Jó lesz takarónak. Tiszta Himalája. Azért a szünetben próbálkozunk az Ómkárászanával (egyik láb a nyakadban, a másik keresztbe a karjaid között, és feltámaszkodsz. Pár embernek kikerekedik a szeme. Jobb, ha tudják, hova iratkoztak be. A lábam végig hideg, Áginak is. Egy kis páros csípőnyitás, utána levezető gyakorlatok.

Mivel már reggel holtfáradtan ébredtem, jól jön egy jó kis savászana. Vagy húsz percig vezeti Zsuzska a szuggeráló szeánszot. Már kb úgy érzem magamat, hogy bármit csinálhatnának velem, ketté is vághatnának, akkor sem tudnék megmozdulni. Arra gondolok, hogy 20 perc savászana felér egy éjszakányi alvással. Gondolatban próbálom összegyűjteni a pránát az egész univerzumból, jól jön, hogy estig kibírjam a mai napot.

Fél 10, uccu át az Ó utcába. Útközben bedarálok fél tábla csokit, Ági nem kér belőle. mert szerinte a csoki bemerevíti az ízületeket. Manju már ott van, lehet, hogy ő jött elsőnek. Egy-két új ember is megjelenik, köztük egy vörös hajú, meghatározhatatlan korú GI Joe kinézetű leányzó. Fodrozódó vállizmok, szálkás test, semmi fölösleg. Nem merek a szemébe nézni, úgy izzik. Egyes nőkben a jóga egy kicsit felhozza a férfiasságot, bár van, akiket ez nem zavar. Titkon reménykedünk benne, hogy ma is Mysore óra lesz, és akkor behasítjuk a 2. szériát.

Pech. Elhanzik a mantra, majd "Ekam...Dwe...Trini...Chatwari..." Négy-négy napüdvözletet lenyomunk, utána primary. Sebaj, úgyse vagyok ma csúcsformábam, egy kicsit lehet linkeskedni. A parivritta trikónászanánál kezdek igazat adni Áginak a csokival kapcsolatban, mert felböfögöm, és a torkomat marja. A féloldalas pózok között egy-két vinyászát kihagy "jófejségből". Nem is nagyon bánom. Ugrálok még eleget estig.

Azt sajnálom csak, hogy ma se nagyon igazít, legfeljebb az előttem lévő szingapúri csajszlit, akit amúgy Dinah Hew-nak hívnak, és igazi ázsaia termék. Jelentkezett az ászana bajnokságra, előtte egy kicsit fel kell készítenem. Hozzá többször is odamegy Manju, Marichyasana D-be is beteszi, meg Kapótászanába. Tom ma take it easy - hangulatban van, ahelyett hogy végignyomná velünk a drillt, fotóriporterkedik.

A szétubandhászana után Manju ismét elkezdi a 2. sorozat ászanáit, úgy, mint tegnap, de most nem hagyja ki a galambpózt sem. A pózok meg a fényképezőgépem között ingázok, hátha sikerül elkapni 1-2 igazítást. Megcsináljuk az Ardhamatsyendrasanáig, és utána híd. Valahogy nem bánom most, hogy nem kell felállni, nem is akarnék. Azért Dinah-ot megpróbálja betenni Chakrabandhasanába, több-kevesebb sikerrel. A hídban leteszed a könyöködet, és megfogod a bokáidat. Nekem még nem megy.

Jó volt azért a mai gyakorlás is, egyrészt nem voltam most teljes szárnyaló, golyók elől elhajló mátrixos formámban, másrészt, egy kicsit még tudtam sulykolni magamba a vinyásza-számolást is. Utána szünet, lezuhanyzunk és mantra-chanting. Ez is feltölt, különösen szeretem a mantrákat, amiket Manju választott, mind védikus sánti-mantrák. A Gayatrit eldarálja vagy ötször, alig bírjuk ismételni. Hiába, 7 éves kora óta nyomja minden nap. Ja, és egy kilégzésre 2-3 perces mantrákat soroz. Komoly. Utána relaxált hangulatban hátradől, kérdésekre válaszol.

Megkérem, hogy mutasson egy-két ászanát, de tiltakozik. Azért beszél a személyes gyakorlásáról. Azt meséli, hogy 7 éves kora óta minde nap kétszer gyakoroltatta az apja, most 65 évesen napi 1 és negyed órát gyakorol, valamint pránajámázik és mantrázik. Látszik, hogy nincs elhízva, biztos ki tudna vágni pár kartámaszt. Sok mindenről beszélgetünk, hallgassátok meg a hangfelvételt.

Utána még fotózkodás, kedélyes hangulatban válunk el, ha a felét kapta is a pénznek, amit befizettünk, kb 300 ezerrel távozik Budapestről. Amit persze nem irigylek tőle, részemről jó befektetés volt, azt hiszem. Talán azokat azért sajnálom, akik esetleg pénzügyi okok miatt nem tudtak részt venni. 2011-ig nem jön, mert jövőre túl sok meghívást kapott. Addig is gyakoroljuk, amiket tanultunk tőle. Ha legközelebb tehetitek, gyertek el, mindenkinek ajánlom.

Workshop fotóalbum

2009. szeptember 16., szerda

Manju workshop 2. nap

Kedd. Mars. Keményednek a dolgok. A hétfőm elég intenzívre sikerült. A reggel 7 órai Mysore után egy görkoris kör a városban, majd Manju workshop, ahol ugye mindent kiadtam magamból, mert mind teljesítés, mind befogadás szintjén a topon akartam lenni, majd vissza az Atmába, 5-től Agni, 7-től vezetett Astanga. Az esti órán elnézést is kértem a résztvevőktől, mert úgy lézengtem a teremben, mint egy zombi. Hiába, az án elemeim is lemerülnek néha.

Este fél 11-kor ágyba dőltem, reggel 8-kor kislányom ébresztett. Röpke fél óra a családdal, amelyik újra együtt a hosszú indiás hétvége után, majd felcuccolva ismét irány az Ó utca. Óra előtt összeismerkedtem az egyik résztvevővel, akin már tegnap is látszott, hogy sokéves rutinnal nyomja. Emellett Manjun, Tomon, Csabin és rajtam kívül ő volt a csapat egyetlen férfitagja.

Nos, Fülöp Gáborról van szó, a szombathelyi Sat Nam jógastúdió vezetőjéről, aki 1995 óta gyakorol, Richard Freeman és egyéb kanadai hírességek vezetése alatt. Az 1-2-3 sorozatot gyakorolja rendszeresen, a 4.-et most kezdi. Rögtön meg is állapodtam vele, hogy alkalomadtán kocsiba vágjuk magunkat egy pár tanárral, és lemegyünk hozzá Szombathelyre, hogy tartson nekünk egy kis továbbképzést.

Közben becsurogtak a többiek, némiképp változott a csapat. Ma vezetett óra lesz, mert tegnap ezt kérték, Manju szanszkritül számolja a vinyászákat, és ismételteti velünk az ászanák neveit. A napüdvözletekből csak 3-3 darabot csinálunk, és az állók is elég lassan csurognak. A terem is némiképpen hidegebb, én fázom, a kiütköző izzadság kezd rámfagyni. Azt mondanom sem kell, hogy az összes izmom fáj a tegnapi terheléstől, a hamstringemet mintha bronzba öntötték volna.

Igazítás nincs, viszont kezdek fogalmat alkotni róla, hogyan kell végigszámolni a vinyászákat a gyakorlatok közben. Egyszer majd elkezdem én is, hadd tisztuljon még. Az úrdhvamukha-pascsimóttánászana felé kezdem el élvezni a gyakorlást, kár, hogy mindjárt vége. Szétubandhászana után azonban jön a meglepetés: pásászana, vagyis a 2. sorozat első póza. Végül végigcsináljuk a 2. ászanákat a gerincscsavarig. A Bakászanánál ellő egy poént: támaszkodj fel a kezeidre, és öt lépés előre. Megpróbálom, persze elborulok. Még gyakrolni kell.

Levezeti a befejezőt, a lótusznál betesz egy-két extrát, pl. Parvatászana A és B, vagyis a kezedet fölemeled magasra, majd előrehajolsz. Bhairavászana (kezek egymáson az öledben, mint Buddha vagy Mahávíra szobrainál). Utána egy jó tíz perces savászana. Manju azt mondja előtte, hogy amit most tanultunk, azt mind engedjük el a savászanában. Hm, elgondolkodtató. Csak nem így ivódik be a tudás a tudatalattidba és válik lényed elválaszthatatlan részévé? Nem sikerül teljesen ellazulnom, de legalább ez tudatosodik bennem. A légzésem sem egyenletes és spontán, a testrészeim sincsenek tökéletes nyugalomban, és a gondolataim is ide-oda szárnyalnak. Legalább így negatív módon azt beérzem, hogy mit nem kéne csinálni savászanában. Fel is vettem az órát, itt a hangfelvétel.

Negyed óra szünet, közben lezuhanyzunk, eszünk-iszunk egy kicsit. Utána mantra-chanting. Ebben Manju nagyon profi. Kiosztott nekünk egy kétoldalas lapot, ő azt fejből lenyomja. Gyerekkorában 5 évig járt szanszkrit College-ba. Utána elmondja, hogy a mantrázás, a mantrák memorizálása megszabadít az Alzheimer-kórtól, mert a memóriát ugyanúgy edzeni kell, mint az izmokat. Emellett oldja a depressziót és boldoggá tesz, állítólag Svédországban a fiatalokat mantra-órára járatják, hogy ne legyenek öngyilkosok. Nosza, jöhettek az Atmába péntek esti mantra-órára.

Utána az életéről mesél, és arról, hogy igazából az ő keze volt benne abban, hogy az Astanga eljött Nyugatra. Amikor az egyik haverjával útra keltek Indiában egy kicsit csatangolni, Pondicherry-ben kötöttek ki, ahol tartott egy jógabemutatót. David Williams meglátta, és másnap lefarolt az asramból Mysore-ba Manju apjához tanulni. Ma ő az egyik legnagyobb Astanga-autoritás Amerikában.

1975-ben Manju elkísérte az apját Amerikába, és itt is maradt Davidnek segíteni az oktatásban. Amikor David Hawaii-ra költözött, akkor Manju vette át a sáláját, de mondta, hogy kicserélődtek az emberek. David órája előtt ugyanis körbejárt a spangli, hogy kellőképpen ellazult és emelkedett állapotban kezdjék a gyakorlást, Manju viszont ezt kiiktatta. Mesélt még Varanasiról, meg a Meenakshi-templomról, nagyon érdekes volt. Erről is feltöltöttem a hanganyagot, meghallgathatjátok, ha érdekel.

Manju szerint is három sorozat van, mint ahogy BNS Iyengar tanítja. Azt mondja, hogy a 4-5-6 a haladó sorozat kibővítése, korábban kevesebb ászanából állt. Óra végén megkértem, hogy holnap mutasson valamit a haladó gyakorlásából, de szabadkozott, hogy ő már öregember. Meglátjuk, hátha azért valamit mutat.

2009. szeptember 15., kedd

Manju Pattabhi Jois workshop 1. nap

Hétfőn reggel 10-kor kezdődött a várva várt workshop Manjuval, aki most kor szerint a rangidős a Pattabhi családban. Hozzá kell tenni, hogy régóta Amerikában él, és a Mysore-i bizniszből nem igazán részesül. Így saját magának kell megkeresnie a betevőre valót, világszerte tart workshopokat, én azt mondanám, hogy viszonylag jutányos áron.

Én reggel még tartottam egy Mysore órát Budán, utána görkorira pattantam, még beugrottam a pesti Atmába a fényképezőgépért, meg egy jógamatracért, és máris robogtam az Ó utcába, a City Home nevű pazar wellness helyre. Major Ági is jött, Pórffy Csabi meg háromnegyedkor hívott, hogy nem a Forint utcában lesz a tanfolyam? Végül ő is odaért, kb 15-20-an gyűltünk össze.

Manju Jois kb 150 centis, köpcös, de semmiképpen sem elhízott emberke, leginkább egy pehelysúlyú bokszolóra hajaz. 65 éves korához képest elég fürge és mosolygós. Tom bekonferálta, Mysore gyakorlás lesz ma, és ketten igazítanak. Erre kezdett felállni a szőr a hátamon, nehogy nekem csak ő jusson a második sorban. Szerencsére végül Tom is inkább nekiveselkedett a gyakorlásnak, és Manju szólózott igazításban. Második aggodalmam: mi lesz, ha csak egyszer jön oda, mint Sharath?

Persze erre is rácáfolt, az ülőknél elkezdett rátehénkedni a hátamra. Némelyik póznál direkt bevártam, hogy többet tudjon igazgatni. Mások, főleg a Hoppel-tanítványok csak a végén kapcsoltak, hogy nem érdemes sietni, mert így több igazítást kapsz. Gyorsétterem-szindróma - egy óra alatt az 1. sorozat. Főleg annak fényében, amit Manju utána mondott, hogy tíz légzésig kellene kitartani a pózokat, mert ötig csak rááll a szervezet, és még öt kell, mire hatni kezd a póz. Mindenesetre a végefelé is igazgatott egy jópárat, és amikor látta, hogy fel tudunk jönni Ágival a hídból, akkor ott is hátrahajlított bennünket úgy, hogy csak a fejünket kellett letenni. Szóval jó kis gyakorlás volt. Utána lezuhanyoztunk, és vissza pránájáma, meg mantra-órára.

A pránájáma komoly volt, váltott orrlyukas légzés visszatartással. Már kezdtem magamat úgy érezni, mint egy freediver-iskolában, mire rájöttem, hogy ha a bandhákra koncentrálok a légzésvisszatartás közben, akkor nem lesz légszomjam. Utána vagy negyed óráig mantrákat mondtunk Manju után, ami nekem nagyon bejött, kívülről köpte az összeset. A végén beszélgetés volt, tisztáztunk néhány kérdést a jógával kapcsolatban. Mindent összevetve izgalmas workshop volt, sokat tanultunk. Természetesen felvettem, itt a hangfelvétel.

Holnap állítólag vezetett óra lesz, és szanszkritül fog mindent mondani. Remélem szerdán megint Mysore lesz, és akkor bepróbálkozhatunk a 2. sorozattal. A végén még nagy fotózkodás, aztán mindenki ment a dolgára. Nekem még van ma két órám, és holnapig egy kicsit pihenni is kell.

2009. szeptember 14., hétfő

Szthira-bhága

Szombat reggel 8 óra. Atma Center Buda. Szóló Astanga-gyakorlás. 3. sorozat. Fűtőtestek és fényszórók bekapcsolva. Szúrja-namaszkára, kézenállásokkal. Álló gyakorlatok. Figyelek a bandhára és a csípőízületek helyzetére. A légzésem kicsit gyors, nem sok időre tudtam elszabadulni a családi kötelességektől, mégis koncentráltabban tudok itt gyakorolni, Patandzsali szobrával szemben, mint otthon.

Az első két gyakorlatot szeretem, bár a Visvámitrászanánál még nem tudom teljesen kinyújtani a térdemet. A vállam mostanra javult meg, most már jobban tudom tartani magamat a kartámaszokban. Utána öt lábat-a-nyakbarakós póz következik. Good luck! Szerdán valamivel jobban ment. Hanyatt fekve, kezeken feltámasztva, egy kézen és egy lábon, állva előrehajításban, és fél lábon állva. A szanszkrit neveket kihagytam, nem sokat mondtak volna a legtöbbünknek. Szép kis garnitúra. A bal oldalam valamivel nyitottabb, mint a jobb. Majd kiegyensúlyozódik.

Ha ezek már menni fognak, akkor még kitaláltam egy pár pózt, ami nem szerepel a sorozatokban. Sok mindent lehet úgy csinálni, ha a lábad a nyakadban van (és főleg, ha ott is marad). Végre megvan. Úrdhva-kukkutászana - személyes kedvenc. Talán ebből rájövök egyszer, hogyan kell a Karandavászanát is csinálni. Utána ismét parádé: hat gyakorlat kartámasszal, vagyis csak a tenyered van lent a földön, és a lábadat ide-oda teszed. A képen az Astavakrászana látható. Ezt megpróbáltam kézenállásból, ahogy Ricky Tran csinálja, de most még nem megy. Fejenállásból is keserves.

Púrna-matszjéndrászana: teljes gerinccsavar. A térdem lassan kezdi megszokni, de még a kezem nem ott van, ahol lennie kéne. Utána a Virancsjászanában kombinálódik a féllótusz, a lábat-a-nyakba, és a feltámasztás is. Ezt még gyakorolni kell, de nem reménytelen. Az egyetlen könnyebb póz talán a Virancsjászana B. Utána még több hátrahajlítás, majd csípőnyitás spárgában minden létező testhelyzetben, és a kettő kombinációja. Segítséggel sokkal jobban sikerülnének a pózok, az biztos. Mennyivel könnyeb dolga van a tanítványaimnak!

A befejező sorozatra nem sok idő marad, sietni kell haza a gyerekhez, mert a feleségem meg Indiában van a hétvégén. Azért háromszor hátradobom magam hídba kézenállásból (persze feljönni már nem sikerül, majd talán hét közben), egy kis pascsimóttánászana, meg gyertya, és befejező mantra. Közben megjött István, készül a 10 órási Agnira.

A 3. sorozat igazi kihívás. Ha valaki idáig eljut, akkor szerintem már nem kell sietnie. A Szthira-bhága azt jelenti, hogy szilárd erő. Ez haladó sorozatnak számít. Vagyis, ha az első kettőt szépen tudod, akkor kezd kibontakozni az a belső erő, a prána fölötti uralom képessége, amely nélkül szinte lehetetlen egyhuzamban végigcsinálni a 3. sorozatot vagy a továbbiakat. Az első 2 sorozatnak nagy terápiás jelentősége van, és én azt szoktam javasolni, hogy minél előbb szokjunk rá mindkettő rendszeres gyakorlására. A Szthira-bhága, vagyis Advanced sorozat állítólag eredetileg egy hosszú sor volt, több, mint 50 gyakorlatból, és később szedték szét több részre.

Elképzelhető, hogy Krisnamácsárja egy kupacba rakta a haladó ászanákat, amúgy sem arról volt híres, hogy kímélte volna a tanítványait. Állítólag BNS Iyengarnál még most is 3 sorozatot tanulnak. Az is lehet, hogy Pattabhi Jois hozzátett, kibővítette, és így már két részre kellett osztani. A korai tanítványok, pl. David Williams Advanced A-ról és B-ről beszélnek. A legmodernebb rendszer szerint négy haladó sorozat van, Advanced A, B, C és D. A hatodikról még külön listát nem láttam, de a rendelkezésemre álló listák alapján az 5. és a 6. sorozatba is kb 25 pózt osztva egész jól el lehet gyakorolgatni.

Az a meglátásom, hogy a 3. sorozattól kezdve már nem fogunk olyan komoly minőségbeli ugrásokat tapasztalni az egyes sorozatok között, mint az első kettőnél. Tehát nem kell sietni, mert tulajdonképen mindegy, hányat csinálsz meg a haladó gyakorlatok közül. A lényeg a légzésen és a koncentráción van (bandha-dristi). Szóval step by step. Amúgy is, ha az egy év - egy sorozat fogadalmamhoz ragaszkodom, akkor még több, mint másfél évem van a 3. sorozat begyakorlására. Remélem, addig találkozom 1-2 tanárral, aki tud benne segíteni. Mert ha nem, akkor marad a self-practice.