Múltkor ismertettem egy rávezető gyakorlatot a belső érzékelés fejlesztésére, most pedig eggyel tovább fogunk lépni a Szellemvilág érzékelésével kapcsolatban. Ez egy részletesebb imaginációs-vizualizációs gyakorlat, melyet többször is ismételhetünk, és közben lehet, hogy rájövünk: nem csupán mi magunk alkotjuk a megélt formákat, képeket, illatokat, ízeket stb., hanem a Szellemvilág is üzen nekünk a belső utazási élmény szimbolikáján keresztül. Ez az érzékelési folyamat relaxált, jobb agyfélteke-domináns állapotot feltételez. Éppen ezért a lélekutazás megkezdésekor mindig igyekszünk "kiüresedni", vagyis üreges csővé válni, ami azt jelenti, hogy kitessékeljük az elménkből a hétköznapi valósággal kapcsolatos analitikus, bal agyféltekés gondolkodást, és igyekszünk elcsendesíteni, elengedni az itteni világgal kapcsolatos gondolatokat. Ha ezek a gondolatok az utazás közben beszűrődnek, akkor ismét ki kell őket tessékelni, és visszatérni az utazásunkhoz. Ez gyakorlással jól fejleszthető.
Második gyakorlat: részletes imagináció
Üljünk le, egy kényelmes pozícióba, és hunyjuk be a szemünket. Előtte készítsünk oda tollat és papírt vagy diktafont, hogy a gyakorlat befejeztével azonnal leírhassuk az élményeinket.
Vegyünk néhány mély levegőt, és hozzuk a figyelmüket a lélegzetünkre és a testünkre.
Csak figyeljük meg a belégzésünket és a kilégzésünket.
Anélkül, hogy megváltoztatnánk a légzésünket, igyekezzünk megfigyelni, hol vannak feszültségek a testünkben, és minden egyes kilégzéssel igyekezzünk minél jobban elengedni ezeket a feszültségeket.
Minden egyes kilégzéssel egyre jobban ellazulunk.
Most kérdezzük meg magunktól, hogy milyen gondolatok, témák, feladatok keringenek éppen most a fejünkben. Csak észleljük, amint valami megjelenik az elménkben. Ahogy tudatossá válunk a gondolatról, vegyük észre, és anélkül, hogy belebonyolódnánk, tegyük félre az egyik oldalra. Tudatosítsuk, hogy nem kell most foglalkoznunk vele, hanem később visszatérhetünk rá.
Most ismételten kérdezzük meg magunktól, hogy milyen gondolatok, témák, feladatok keringenek éppen most a fejünkben. Ismét csak észleljük, amint valami megjelenik az elménkben. Ahogy tudatossá válunk a gondolatról, vegyük észre, és anélkül, hogy belebonyolódnánk, tegyük félre az egyik oldalra. Tudatosítsuk, hogy nem kell most foglalkoznunk vele, hanem később visszatérhetünk rá.
Még egy utolsó alkalommal kérdezzük meg magunktól, hogy milyen gondolatok, témák, feladatok keringenek éppen most a fejünkben. Ismét csak észleljük, és tegyük félre az egyik oldalra.
Most képzeljük el, hogy egy gyönyörű, vadvirágos völgy szélén állunk. Ahogy végigtekintünk rajta, észrevesszük, hogy a rét közepén egy különálló fa áll. Figyeljük meg a fát, és jegyezzük meg:
Milyen fajtájú? Milyen nagy? Milyen a formája? Milyen öreg? Menjünk közelebb, és vizsgáljuk meg részletesen! Figyeljük meg a leveleit, a kérgét közelről, simítsuk végig a kérgét, rézékelve, hogy milyen a tapintása!
Üljünk le a földre, hátunkat a fának támasztva, és relaxáljunk, annak tudatában, hogy teljesen biztonságos helyzetben vagyunk. Ahogy ezt tesszük, fokozatosan süllyedjünk bele a fába. Képzeljük el, amint eggyé válunk a fával, ott állunk, és a gyökereinken keresztül szívjuk fel a vizet és a tápanyagokat a földből.
Beszívjuk az energiát a Napból. A leveleinken keresztül befogadjuk a széndioxidot a légkörből. Nem sietünk sehová. Nem kell sehol sem lennünk. Minden, amire szükségünk van, mér ott van körülöttünk. lelassulunk és pihenünk, megfigyeljük az évszakok váltakozását, az évek múlását. Megtapasztaljuk a fa létét.
Most itt az ideje, hogy elhagyjuk a fát. Tudatosítsuk a testünket, amint a fának dől. Térjünk vissza a testünkbe, és búcsúzzunk el a fától.
Most keljünk fel, és sétáljunk át a gyönyörű réten. Figyeljük meg az időjárást! Milyen napunk van? Milyen napszakban vagyunk? Milyen évszakban? Milyen a hőmérséklet? Érzékeljük-e a bőrünkön a szél fuvallatát, a Nap sugarait, a hűvös levegőt, vagy az esőcseppeket?
Váljunk tudatossá arról, hogy milyen ruhában vagyunk, figyeljük meg részletesen. Milyen hangokat hallunk? Szimatoljunk bele a levegőbe! Milyen illatot hordoz? Nézzünk lefelé: milyen a föld, amin állunk? Milyen érzés a talaj a talpunk alatt? Milyen lábbeli van rajtunk?
Nézzünk szét magunk körül, és figyeljük meg, milyen növényeket látunk a völgyben? Figyeljünk meg egy növényt, ami felkelti az érdeklődésünket! Sétáljunk oda hozzá, és üljünk le előtte! Vizsgáljuk meg részletesen! Írjuk le olyan részletesen, mintha egy regényt írnánk!
Most csippentsünk le egy darabot a növényből: nem fogja bánni, hiszen ezért hívott oda magához! Helyezzük az egyik tenyerünkbe, és figyeljük meg! Most dörzsölgessük a két tenyerünk között, és érezzük meg a tapintását! Vigyük az ujjainkat az orrunkhoz, hogy megérezhessük a növény illatát!
Most helyezzük a növényt a szánkba (ne aggódjunk amiatt, hogy esetleg mérgező lenne - ebben a tartományban biztonságban vagyunk), és figyeljük meg, milyen az íze.
Most lassan és tudatosan, rágjuk meg a növényt, és érzékeljük a mélyebb ízét! Figyeljük meg, hogyan reagál a testünk erre az ízre! Most nyeljük le a növényt, és érezzük, ahogyan az energiája szétárad a testünkben! Engedjük, hogy tudatosodjon bennünk a növény gyógyító ereje.
Hová megy a testünkben? Mit gyógyít? Hogyan reagál rá a testünk? Most hozzuk vissza a figyelmünket a növényre, és köszönjük meg neki.
Most itt az ideje, hogy elhagyjuk a völgyet, és befejezzük a gyakorlatot. Hozzuk vissza a figyelmünket a fizikai testünkre. Tudatosítsuk a hangokat magunk körül, a testérzeteinket és a fizikai érzékszerveink észleléseit. Lassan mozgassuk meg az ujjainkat, a lábujjakat, a fejünket, törzsünket, kulcsoljuk össze az ujjakat, njtózkodjunk, majd lassan nyissuk ki a szemünket, amikor már úgy érezzük, hogy készen állunk a teljes visszatérésre. Ha nehezünkre esik kinyitni a szemünket, akkor megmasszírozhatjuk a fülcimpáinkat, összedörzsölhetjük a tenyereinket, majd a meleg tenyereinkbe temethetjük a szemeinket, és belepisloghatunk. Utána, a kezeket leengedve már itt vagyunk.
Ezt a meditációs gyakorlatot végezhetjük csendben, vagy sámándob, csörgő hangját hallgatva is. A felvételek esetében a gyors, visszahívó rész jelzi azt, hogy véget kell vetni a gyakorlatnak és vissza kell térni a fizikai valóságba. A meditációban megismert fák, növények jellemzőinek később is utánajárhatunk az internet vagy könyvek segítségével, de ez a szellemi kapcsolatteremtés nagyon jó módszer arra, hogy tanulni tudjunk a növények szellemétől.
Amikor a fenti gyakorlatban megfigyeléseket végzünk, megfogalmazhatjuk magunkban az észleléseinket mondatok formájában is, ha ez segíti az émény megjegyzését és reprodukálását, viszont egy bizonyos mennyiségű gyakorlás után meg fogjuk tapasztalni, hogy az élmények belső "narrálása" zavaró hatású folyamattá kezd válni. A Szellemvilág ugyanis nem mondatok segítségével kommunikál, hanem holografikus módon, azaz minden belső érzékszervünkön keresztül egyszerre tölti le a tudatunkban az adott témával kapcsolatos összes információt. Ehhez a figyelmünket sokkal szélesebb sávban kell megnyitni, mint amikor például egy beszélt szöveget hallgatunk. Így meg kell tanulni egy idő múlva csak tudatosan jelen lenni és átélni a belső élményeket, ahelyett hogy mér menet közben interpretálnák, megfogalmaznánk, értékelnénk, vagy bekapcsolnánk az asszociatív és analitikus bal agyféltekénket. Ez zavarni fogja a befogadás mélységét. A megélt élmények kiértékelése és összekapcsolása az itteni valósággal a folyamat fontos része, de halasszuk azt mindig az utazás utánra.