2020. február 29., szombat

Krónikus fejfájás jóga-terápiája

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"8. Krónikus fejfájás (egy- vagy kétoldali), és hátfájás vesetájékon jógikus terápiája

A jóga elmélete szerint ezek a fájdalmak a nyak hátulsó oldalának és a vesék rendellenes keringésének köszönhetőek. A kezelés a keringés fokozására irányul ezeken a területeken.
Ászanák: Bármelyik ülőhelyzetben vagy tádászanában, nyújtsuk ki a karjainkat fölfelé, kulcsoljuk az ujjainkat, és fordítsuk ki a tenyereinket. Végezzünk állzárat. Hajtsunk végre hat mély, lassú és egyenletes belégzést és kilégzést a két orrlyukon keresztül. Az antar és báhja kumbhakam egyaránt egy másodperc hosszú. Pihenjünk.
Bármelyik ülő ászanában nyújtsuk ki a karjainkat, és helyezzük a csuklókat az azonos oldali térdeinkre, lefelé néző tenyerekkel, összezárt, nyújtott ujjakkal, állzárral. Hajtsunk végre hat mély, lassú belégzést, és kilégzést mindkét orrlyukon keresztül. Az antar és báhja kumbhakam körönként egy másodperc hosszú. Pihenjünk három-öt percet.
Egyszerűsített gyakorlatok:
  1. Feküdjünk hanyatt, a karjainkat nyújtsuk ki oldalra a vállakkal egy vonalban, lefelé néző tenyerekkel, összezárt és nyújtott ujjakkal.
  2. Mindkét lábunkat vigyük ki jobb oldalra, a fejünket fordítsuk balra úgy, hogy a bal fülünk érjen a földre. Vegyünk két vagy hat lassú, mély, egyenletes lélegzetet.
  3. Ismételjük meg a másik oldalon, ugyanannyi lélegzetvétellel.
  1. Feküdjünk hanyatt, és nyújtsuk ki a karjainkat a fejünk fölé, kulcsoljuk össze az ujjainkat és fordítsuk fölfelé a tenyereinket.
  2. Mindkét kinyújtott lábunkat vigyük ki balra, amennyire csak lehetséges, a törzs elmozdítása nélkül. Fordítsuk a fejünket balra. Vegyünk 2-6 mély légzést. Hozzuk a lábainkat és a fejünket vissza a kiinduló helyzetbe.
  3. Ismételjük meg a másik oldalon, ugyanannyi lélegzetvétellel. Pihenjünk.
A fenti egyszerű gyakorlatokat az első egy vagy két hétben kell gyakorolni. Azután az egyszerűsített gyakorlatok helyett a dzsatharaparivritti második és harmadik szintjét kell gyakorolni.
Pránájáma: Végezzünk alkalmanként tizenkét kört az alábbi pránájámák bármelyikéből: uddzsájí, nádí-sódhana vagy sítalí. Az antar kumbhakam ne legyen hosszabb öt másodpercnél, a báhja kumbhakam pedig három másodpercnél minden körben. Az ászanákat és a pránájámát reggel és este is végezni kell.
Étrend: Nincs kifejezett korlátozás. Az egyszerű, tápláló étel a legjobb, túl sok fűszer nélkül.
Megjegyzés: ha gyakoroljuk az önmegtartóztatást, akkor a panaszok hamarabb elmúlnak. Ne aggódjunk, ha a gyakorlás korai szintjein felzaklatott érzelmeket élünk át.

2020. február 28., péntek

Az Alsó, Felső és Középső Világok

A sámáni lélekutazást azután érdemes megpróbálni, hogy az első két gyakorlattal, főleg a másodikkal már eleget gyakoroltunk. Az alábbiakban be fogom mutatni a sámáni világkép három világát, ahogyan Paul Francis ismerteti, és az én élményeim is nagyjából alátámasztják. Bizonyos sámáni hagyományok ettől némileg eltérnek, mert az utóbbi évezredek civilizációs "haladása" itt-ott rányomja a bélyegét az ősi, természeti népek tanításaira is. 

Középső Világ

A sámáni világképben három tartományba utazunk: az Alsó Világba, a Középső Világba és a Felső Világba. E három közül a Középső Világ a legveszélyesebb, mivel nem csak a hétköznapi tudatállapotban érzékelhető háromdimenziós valóság tartozik bele, hanem a negyedik, szellemi dimenzió is, amelyben a Középső Világhoz kötődő szellemi lények, különböző kollektív tudati elementálok, emléknyomok és számos olyan dolog található, ami potenciális veszélyforrás lehet, ha nem vagyunk kellőképpen felkészülve rá. A szellemek általi megszállottság, fekete mágia általi befolyásoltság stb. mind a Középső Világhoz kapcsolódó élmények. A saját vagy mások előző életbeli élethelyzetei, az őseink átélt események, és az egész Emberiség kollektív tudatában tárolt számos információ és benyomás mind a Középső Világhoz kötődnek. Ha ez a világ teljesen biztonságos lenne, akkor a fizikai dimenziójában sem történnének erőszakos cselekedetek, nem szenvedne senki, és nem lenne manipuláció, becsapás, képmutatás, zsarolás, kihasználás stb. Ahogyan a fizikai testben élő lelkek is megteszik ezt egymással, a test nélküli, Középső Világ-beli szellemek is képesek minderre. Ezért a Középső Világba türténő lélekutazás gyakorlását azután érdemes elkezdeni, hogy az Alsó és Felső Világokban már megfelelő jártasságot szereztünk, és rendelkezünk azokkal az erőállatokkal, szellemi vezetőkkel, aik segíteni, védeni tudnak bennünket. 

Felső Világ

Sok modern (vagy mondhatjuk, hogy történelmi, ugyanis a pár ezer évre visszamenőleg kialakult vallások modernnek számítanak az ősközösségi, sámáni világképhez képest) vallás az Égbe, a Felső Világokba helyezi Istent, és az egyistenhívő vallásoknál a teljes spirituális hierarchia és a Szellemvilág sokszínűsége is ki van hagyva a képből. E vallások hívei tehát elsődlegesen a Mennybe akarnak utazni vagy kerülni, Istenhez. Sok esetben a hívek arról is meg vannak győzve, hogy ezt az élményt csak haláluk után, üdvözülés vagy kegyelem által nyerhetik el. Az ősibb természeti megközelítésekben a Felső Világ hierarchiáját hét vagy még több világra osztották, ahol egyre magasabb tudati szintű, "rezgésű" lények laknak. A Teremtő Isten és Istennő van általában a hierarchia csúcsán, az Életfa tetején. Amikor a sámán ezekbe a világokba utazik, akkor emberi formájú, vagy annál magasabb struktúrájú lényekkel találkozik (például több feje, karja, vagy valamilyen állati testrésze is van az emberi mellett, de van, amikor megfoghatatlanabb fénylényként vagy hangrezgésként érzékeljük csak a magasabb lényeket). Ezek a lények szellemi tanítók, gyógyítók, vezetők, vagy olyan ősök, sámánok, akik a Középső Világban éltek valaha, de emelkedett helyzetet értek el. A Felső Világ eleinte megfoghatatlannak, nehezen érzékelhetőnek tűnik. Nagyon fluidikus, tej-vagy ködszerű, és az utazó néha azt érzi, hogy a dolgok vagy személyek csak azért öltenek ott formát, hogy ő érzékelni tudja őket. A Felső Világ lényeinek alakja könnyen változhat, de persze szoktak valamilyen jelet hagyni, ami alapján felismerhetjük, ha ő van ott, például megmondja vagy sugallja a nevét. Ha az érzékelésünk eléggé kifinomodott, akkor itt láthatunk mesebeli palotákat, templomokat, fémből készült eszközöket, fegyvereket, de modernebb technológiákat a Felső Világban nem fogunk találni, hiszen minden szimbolikus. Általában ha űrhajókat meg mindenféle mechanikus szerkezeteket látunk, akkor az a Középső Világból magunkkal hozott szimbolika beszűrődése, hiszen az ötödik és magasabb dimenziós lények sokkal finomabb, tudati technológiát használnak. A Felső Világ egy védett, spirituális hely, itt nem érhet bennünket támadás vagy káros hatás.

Alsó Világ

A lélekutazás gyakorlását az Alsó Világgal érdemes kezdeni. A modern vallások a "rossz", bűnös, erkölcsileg elítélendő dolgokat mind az Alsó Világba száműzték. Valóban, itt van a Holtak Birodalma, ahová csak úgy bekódorogni veszélyes dolog azért, mert a Szellemvilág rendje szerint oda csak a halottaknak van bejárása. SOk sámáni hagyomány részletezi a lélek útját a halál után a Holtak Birodalma felé, ahová szigorú vizsgákon keresztül vezet az út, és a smáná egyik feladata, hogy elkísérje az eltávozott lelket az Ősök lakhelyére, akik már várnak rá. A modernebb vallások azonban félelmetessé tették az ALsó Világot a hívek szemében, oda száműzve a kénköves poklot, a purgatóriumot, és olyan gonosz lényeket, mint a Sátán, Lucifer, Apophis és sok más démoni lény. A természeti népek szintén kétpólusúnak látták a világot, de az ő értelmezésükben a fekete és a fehér, vagy az éjjel és a nappal, csupán kiegészítő, ellentétes minőségek, de egyik sem rosszabb vagy elvetendőbb a másiknál. Az éjszakát az éberséggel és a belső látással hozzák összefüggésbe, így a sámán sokszor este kezdte a révülést és a szertartásokat. A természeti népek felfogása szerint az Alsó Világ a Földanya birodalma, és a Földanya gyomrában, méhében laknak az erőállatok szellemei, a növények és fák szellemei, valamint az ásványok és kövek szellemei, de minden más őselem (föld, víz, tűz, levegő), és természeti jelenség (vízesés, tenger, hegyek, barlangok, eső, szivárvány, viharok stb.) szellemei is. Ha az Alsó Világba utazunk, akkor kapcsolódni tudunk az erőállatok szellemeihez, gyógyulást tudunk kapni a növények és kövek szellemeitől, és erőt kaphatunk a természet-szellemektől. A "szellem" és "isten" szó csak a modernebb időkben vált erősen ketté, főleg az egyistenhívő vallások hatására. A síksági indiánok például Nagy Szellemnek nevezték a Teremtő, legfelsőbb Tudatosságot, mely mindent áthat, és számtalan "kisebb" szellem formájában nyilvánul meg a három világban. 

Az Alsó Világban találkozhatunk ősi, törzsi népek sámánjaival is, akik az Emberiség archetipikus Felsőlelkét képviselik, és valamelyik törzsi kultúra képviselőjének formájában fognak megjelenni előttünk. Az Alsó Világ az érintetlen természet, vagy a kőkorszaki ősi civilizációk formájában tárul elénk: itt nincsenek utak, házak, szántóföldek, városok, gépek, ipar, még fémeszközök sincsenek. Az itt élő szellemek kőeszközöket, csontból, állati bőrből készült, vagy egyszerű növényekből szőtt tárgyakat használnak. De sok mindent meg lehet tanulni tőlük, ezért jó, ha sikerül találkoznunk egy Alsó Világ-beli szellemi vezetővel, aki megtanít az Ősök Útjára. Az Alsó Világ is biztonságos és spirituális hely, és a szellemi lényeknek nincs olyan jellegű egójuk, mint a Középső Világ lényeinek. Tiszteletben tartják mindenki szabad akaratát, és az univerzális erkölcsi törvényeket, ezért nem fognak ártani senkinek, és kihasználni sem fognak. De nekünk is érdemes megismerni a Szellemvilágban uralkodó törvényszerűségeket, melyek sok mindenben eltérnek a Középső Világ-beli vallási tantételektől. 

A sok vallásban megfélemlítésként felhozott pokoli szenvedések, melyek a bűnös lelkere várnak, általában nem az Alsó Világban játszódnak, hanem az Alvilágban, ami a Középső Világ-beli tudatalattink projekciója. Mindannyiunknak megvan tehát a maga kis mini-pokla, melyben jó sokat szenvedhetünk a halálunk után, a köztes létben töltött idő alatt, amíg fel nem eszmélünk abból, hogy mindezeket a szenvedéseket mi hozzuk létre magunknak. Ezzel kapcsolatban a Nosso Lar - Otthonunk című film például érdekes dolgokat mutat be.

2020. február 27., csütörtök

Szamádhi a természetben

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"Éveken keresztül igyekeztem mélyebbre menni, de nem sikerült. Beleütköztem egy falba a gyakorlásomban. Idővel be kellett látnom, hogy egy nálam fejlettebb gyakorló sikerrel járt volna a városi élet akadályai ellenére, de az én elmém túlzottan sérülékeny volt, és túlzottan hatott rá a nagyvárosi zsivaj általános alaphangja ahhoz, hogy sikert érjek el. És akkor jött egy felismerés, hogy van olyan hely a természetben, ahová elvonulhatnák, hogy elérjem ezeket a magasabb szinteket. Az én tudatalattim úgy van berendezkedve, hogy ha elvonulok a természetbe, akkor képessé válhatok a magasabb tudatállapotok elérésére. Az emberiség legtöbb szakrális hagyománya javasolja, hogy vonuljunk vissza egy elhagyatott helyre a természetbe, de nem szükséges mindenki számára. Egy alkalommal volt egy látomásom, melyben magamat láttam, ahogy egy erdővel fedett hegyen meditálok, ami úgy tűnt, hogy Ausztrália keleti partjainál van, kilátással a Csendes-óceánra. Tudtam, hogy ez volt az a hely, amit kerestem; éreztem a késztetést, hogy megtaláljam ezt a helyet, ott éljek és gyakoroljak. Másfelől viszont, egy ilyen hegyi birtok megvásárlása messze meghaladta pénzügyi kereteinket. Meglehetősen hamar elkezdtem kételkedni a látomásomban, és végül teljesen el is felejtettem.

Körülbelül egy évvel később a feleségem és én láttunk egy fényképet, amelyen egy birtokot hirdettek, és ez felkeltette az érdeklődésünket annyira, hogy megszerveztünk egy megtekintést. Az autóút meredek lejtőkön, sziklákon és ősredőkön keresztül kanyargott több kilométeren keresztül. Amikor megérkeztünk a hegy tetejére, és a talajra léptünk, a hegy magával ragadott, és átvette az irányítást felettünk. Egymásra néztünk, és tudtuk. Ez volt az a hely. Miután több hónapig gyűjtöttük a rávalót, és miután egy darabig úgy tűnt, hogy ez egész ötlet megbukik, valahogy sikerült megvennünk a birtokot. Néhány nappal később kaptunk egy cd-t, melyen több száz fénykép volt a földünktől, amit helikopterről készítettek. Volt Közöttük egy kép a dzsungel födte hegyről, amint a csendes-óceánra néz – pontosan ugyanaz a kép, mi a látomásomban is megjelent két évvel korábban.
A kezdeti nehézségek után (körülbelül kilenc tonna könyvet és kézzel faragott kőszobrokat (meg persze néhány konyhai eszközt is) kellett feljuttatnunk a 400 máter magas sziklacsúcsra, elkezdtem kijárni a hegytetőre minden reggel, hogy legalább 90 percig gyakoroljam a szamádhit, vagy néha több óráig; és olykor, amikor nem volt semmilyen kötelezettségem, tíz órát is fent voltam a hegycsúcson. Hajnal hasadta előtt kezdtem (amit Indiában bráhmi-muhúrtának neveznek, vagyis isteni időnek, amikor a legközelebb vagyunk Istenhez), kelet felé, a Csendes-óceán felé fordulva. Zsigeri tapasztalatot szereztem arról, hogy a magány és a természet miért teszi könnyebbé a szamádhi elérését.
Nem elszigetelt egyének vagyunk, hanem egy pszichológiai közösség. Minden nemzet, csoport, város és nagyváros a saját pszichéjével rendelkezik. Például, ha egy országot támadás ér, akkor hirtelen mindenkit hatalmába kerít a félelem, és bosszút akar állni. A polgárok között megjelenik a félelem gerjesztette vérszomj. Hasonlóképpen, a nagy események, legyen az terrortámadás, sportesemény, vagy természeti katasztrófa, nyomot hagynak a kollektív pszichénken. Mindannyiunkat megváltoztatják. Amikor megpróbáltam gyakorolni a mély szamádhit a városban, nem voltam sikeres, mert érzékeltem a kollektív aggodalmat, depressziót, dühöt, csalódottságot és kapzsiságot. A jógi azonban más irányba szeretne menni, mint amit a manipulatív tömegsajtó által gerjesztett érzelmi közhangulat diktál."

2020. február 26., szerda

Vizualizációs gyakorlat

Múltkor ismertettem egy rávezető gyakorlatot a belső érzékelés fejlesztésére, most pedig eggyel tovább fogunk lépni a Szellemvilág érzékelésével kapcsolatban. Ez egy részletesebb imaginációs-vizualizációs gyakorlat, melyet többször is ismételhetünk, és közben lehet, hogy rájövünk: nem csupán mi magunk alkotjuk a megélt formákat, képeket, illatokat, ízeket stb., hanem a Szellemvilág is üzen nekünk a belső utazási élmény szimbolikáján keresztül. Ez az érzékelési folyamat relaxált, jobb agyfélteke-domináns állapotot feltételez. Éppen ezért a lélekutazás megkezdésekor mindig igyekszünk "kiüresedni", vagyis üreges csővé válni, ami azt jelenti, hogy kitessékeljük az elménkből a hétköznapi valósággal kapcsolatos analitikus, bal agyféltekés gondolkodást, és igyekszünk elcsendesíteni, elengedni az itteni világgal kapcsolatos gondolatokat. Ha ezek a gondolatok az utazás közben beszűrődnek, akkor ismét ki kell őket tessékelni, és visszatérni az utazásunkhoz. Ez gyakorlással jól fejleszthető. 

Második gyakorlat: részletes imagináció

Üljünk le, egy kényelmes pozícióba, és hunyjuk be a szemünket. Előtte készítsünk oda tollat és papírt vagy diktafont, hogy a gyakorlat befejeztével azonnal leírhassuk az élményeinket.

Vegyünk néhány mély levegőt, és hozzuk a figyelmüket a lélegzetünkre és a testünkre.

Csak figyeljük meg a belégzésünket és a kilégzésünket.

Anélkül, hogy megváltoztatnánk a légzésünket, igyekezzünk megfigyelni, hol vannak feszültségek a testünkben, és minden egyes kilégzéssel igyekezzünk minél jobban elengedni ezeket a feszültségeket.

Minden egyes kilégzéssel egyre jobban ellazulunk.

Most kérdezzük meg magunktól, hogy milyen gondolatok, témák, feladatok keringenek éppen most a fejünkben. Csak észleljük, amint valami megjelenik az elménkben. Ahogy tudatossá válunk a gondolatról, vegyük észre, és anélkül, hogy belebonyolódnánk, tegyük félre az egyik oldalra. Tudatosítsuk, hogy nem kell most foglalkoznunk vele, hanem később visszatérhetünk rá. 

Most ismételten kérdezzük meg magunktól, hogy milyen gondolatok, témák, feladatok keringenek éppen most a fejünkben. Ismét csak észleljük, amint valami megjelenik az elménkben. Ahogy tudatossá válunk a gondolatról, vegyük észre, és anélkül, hogy belebonyolódnánk, tegyük félre az egyik oldalra. Tudatosítsuk, hogy nem kell most foglalkoznunk vele, hanem később visszatérhetünk rá. 

Még egy utolsó alkalommal kérdezzük meg magunktól, hogy milyen gondolatok, témák, feladatok keringenek éppen most a fejünkben. Ismét csak észleljük, és tegyük félre az egyik oldalra.

Most képzeljük el, hogy egy gyönyörű, vadvirágos völgy szélén állunk. Ahogy végigtekintünk rajta, észrevesszük, hogy a rét közepén egy különálló fa áll. Figyeljük meg a fát, és jegyezzük meg:

Milyen fajtájú? Milyen nagy? Milyen a formája? Milyen öreg? Menjünk közelebb, és vizsgáljuk meg részletesen! Figyeljük meg a leveleit, a kérgét közelről, simítsuk végig a kérgét, rézékelve, hogy milyen a tapintása!

Üljünk le a földre, hátunkat a fának támasztva, és relaxáljunk, annak tudatában, hogy teljesen biztonságos helyzetben vagyunk. Ahogy ezt tesszük, fokozatosan süllyedjünk bele a fába. Képzeljük el, amint eggyé válunk a fával, ott állunk, és a gyökereinken keresztül szívjuk fel a vizet és a tápanyagokat a földből.

Beszívjuk az energiát a Napból. A leveleinken keresztül befogadjuk a széndioxidot a légkörből. Nem sietünk sehová. Nem kell sehol sem lennünk. Minden, amire szükségünk van, mér ott van körülöttünk. lelassulunk és pihenünk, megfigyeljük az évszakok váltakozását, az évek múlását. Megtapasztaljuk a fa létét.

Most itt az ideje, hogy elhagyjuk a fát. Tudatosítsuk a testünket, amint a fának dől. Térjünk vissza a testünkbe, és búcsúzzunk el a fától. 

Most keljünk fel, és sétáljunk át a gyönyörű réten. Figyeljük meg az időjárást! Milyen napunk van? Milyen napszakban vagyunk? Milyen évszakban? Milyen a hőmérséklet? Érzékeljük-e a bőrünkön a szél fuvallatát, a Nap sugarait, a hűvös levegőt, vagy az esőcseppeket?

Váljunk tudatossá arról, hogy milyen ruhában vagyunk, figyeljük meg részletesen.  Milyen hangokat hallunk? Szimatoljunk bele a levegőbe! Milyen illatot hordoz?  Nézzünk lefelé: milyen a föld, amin állunk? Milyen érzés a talaj a talpunk alatt? Milyen lábbeli van rajtunk?

Nézzünk szét magunk körül, és figyeljük meg, milyen növényeket látunk a völgyben? Figyeljünk meg egy növényt, ami felkelti az érdeklődésünket! Sétáljunk oda hozzá, és üljünk le előtte! Vizsgáljuk meg részletesen! Írjuk le olyan részletesen, mintha egy regényt írnánk!

Most csippentsünk le egy darabot a növényből: nem fogja bánni, hiszen ezért hívott oda magához! Helyezzük az egyik tenyerünkbe, és figyeljük meg! Most dörzsölgessük a két tenyerünk között, és érezzük meg a tapintását! Vigyük az ujjainkat az orrunkhoz, hogy megérezhessük a növény illatát!

Most helyezzük a növényt a szánkba (ne aggódjunk amiatt, hogy esetleg mérgező lenne - ebben a tartományban biztonságban vagyunk), és figyeljük meg, milyen az íze.

Most lassan és tudatosan, rágjuk meg a növényt, és érzékeljük a mélyebb ízét! Figyeljük meg, hogyan reagál a testünk erre az ízre! Most nyeljük le a növényt, és érezzük, ahogyan az energiája szétárad a testünkben! Engedjük, hogy tudatosodjon bennünk a növény gyógyító ereje. 

Hová megy a testünkben? Mit gyógyít? Hogyan reagál rá a testünk? Most hozzuk vissza a figyelmünket a növényre, és köszönjük meg neki. 

Most itt az ideje, hogy elhagyjuk a völgyet, és befejezzük a gyakorlatot. Hozzuk vissza a figyelmünket a fizikai testünkre. Tudatosítsuk a hangokat magunk körül, a testérzeteinket és a fizikai érzékszerveink észleléseit. Lassan mozgassuk meg az ujjainkat, a lábujjakat, a fejünket, törzsünket, kulcsoljuk össze az ujjakat, njtózkodjunk, majd lassan nyissuk ki a szemünket, amikor már úgy érezzük, hogy készen állunk a teljes visszatérésre. Ha nehezünkre esik kinyitni a szemünket, akkor megmasszírozhatjuk a fülcimpáinkat, összedörzsölhetjük a tenyereinket, majd a meleg tenyereinkbe temethetjük a szemeinket, és belepisloghatunk. Utána, a kezeket leengedve már itt vagyunk. 

Ezt a meditációs gyakorlatot végezhetjük csendben, vagy sámándob, csörgő hangját hallgatva is. A felvételek esetében a gyors, visszahívó rész jelzi azt, hogy véget kell vetni a gyakorlatnak és vissza kell térni a fizikai valóságba. A meditációban megismert fák, növények jellemzőinek később is utánajárhatunk az internet vagy könyvek segítségével, de ez a szellemi kapcsolatteremtés nagyon jó módszer arra, hogy tanulni tudjunk a növények szellemétől. 

Amikor a fenti gyakorlatban megfigyeléseket végzünk, megfogalmazhatjuk magunkban az észleléseinket mondatok formájában is, ha ez segíti az émény megjegyzését és reprodukálását, viszont egy bizonyos mennyiségű gyakorlás után meg fogjuk tapasztalni, hogy az élmények belső "narrálása" zavaró hatású folyamattá kezd válni. A Szellemvilág ugyanis nem mondatok segítségével kommunikál, hanem holografikus módon, azaz minden belső érzékszervünkön keresztül egyszerre tölti le a tudatunkban az adott témával kapcsolatos összes információt. Ehhez a figyelmünket sokkal szélesebb sávban kell megnyitni, mint amikor például egy beszélt szöveget hallgatunk. Így meg kell tanulni egy idő múlva csak tudatosan jelen lenni és átélni a belső élményeket, ahelyett hogy mér menet közben interpretálnák, megfogalmaznánk, értékelnénk, vagy bekapcsolnánk az asszociatív és analitikus bal agyféltekénket. Ez zavarni fogja a befogadás mélységét. A megélt élmények kiértékelése és összekapcsolása az itteni valósággal a folyamat fontos része, de halasszuk azt mindig az utazás utánra.  

2020. február 25., kedd

A Gaia-elmélet

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"A Gaia-elméletet eredetileg egy vegyész, James Lovelock alkotta meg. Arról szól, hogy a szervezetek hatással vannak a környezetükre és közösségileg tartjuk fenn az élethez szükséges tényezőket. Például az óceán élővilága bizonyos sótartalom mellett fejlődött ki; anélkül, hogy az élővilág alapjában véve nem szabályozná be az óceánok sótartalmát, az olyan magasra emelkedne, hogy már az összes élet kihalt volna belőlük. Például ha az áradások nagy sókészleteket mosnak be az óceánba a szárazföldről, akkor az óceán sótartalma megnövekszik. Azokban az időszakokban, amikor a bolygó felmelegszik, nagy jégtakarók olvadnak fel, és a sótartalom lecsökken. Ennek ellenére úgy találták, hogy az óceánok sótartalma bizonyos szűk paramétereken belül stabil volt az utóbbi kétmilliárd évben.

Ez annak a ténynek köszönhető, hogy ha a sótartalom megnövekszik, a tengeri szervezetek megkötik a sót a héjukhoz, csontjaikhoz, és a korallzátonyokhoz. Ha pedig a sótartalom lecsökken, a biomassza visszabocsátja a szót az óceánba, hogy a sótartalom állandó maradjon. Az óceán méretét és a benne található víz mennyiségét tekintve, ez egy lélegzetelállító mutatvány a tengeri élőlények részéről. Hasonlóképen, az atmoszféra összetétele, különösen az oxigén/széndioxid aránya folyamatos változásokon megy keresztül, melyek hamar véget vethetnének a szárazföldi életnek, éppen ezért az élet saját maga szabályozza a légkör összetételét a növények ás állatok közötti közreműködés által. Ha nem lennének állatok a föld felszínén, akkor olyan sok oxigén lenne a légkörben, hogy egy egyszerű villámcsapás is lángba boríthatná az egész bolygót. Ennek ellensúlyozására az állatok felhasználják az oxigént és szándioxiddá alakítják.
A növények elnyelik a széndioxidot és visszaalakítják oxigénné, ami táplálja az állatokat (és az embereket). Az egész rendszer csak addig működőképes, amíg fennáll a finom egyensúly a növények és az állatok között. Azt mondhatjuk, hogy az állatok és a növényvilág együtt alakítják a légkört, a tengeri élővilág pedig az óceánok paramétereit. Hasonló módon hat az élővilág a földfelszíni hőmérsékletre és a sav/bázis egyensúlyra (ph-ra). Az összes földi élő szervezet összessége biztosítja az élet virágzásához szükséges homeosztázist (a stabil és meglepően állandó feltételeket), mintha egy közös intelligencia vezérelné. Gaiát, vagyis a Földet tehát egy élő szuper-organizmusnak tekinthetjük, nem abban az értelemben, hogy reprodukálja magát, hanem abban az értelemben, hogy élő szervezetek milliárdjai alkotják, mindegyik betölti a saját szerepét a szuper-szervezet egyensúlyának fenntartásában."

2020. február 24., hétfő

A lélekvisszahívás nehézségei

Múltkori cikkemben írtam a lélekvisszahívással kapcsolatban eddig szerzett tapasztalataimról. Egy dolgot leszögezhetünk: modern világunkban szinte mindenki lélek- és erővesztésben szenved. Az erre irányuló sámáni beavatkozásoktól természetesen nem várhatjuk minden probléma megoldását, de, hogy egy párhuzammal éljek: egy éhező, legyengült immunrendszerű ember szervezete sokkal korlátozottabb öngyógyító képességgel bír, mint ha feltápláljuk és felerősítjük az immunrendszerét. A pszichénk immunrendszere is sokkal jobban tud működni, ha visszakapjuk leszakadt lélekrészeinket, illetve a valahol elapadt erőt is sikerül visszahozni. Ez a beavatkozás, az erő visszahozása, vagy nevezhetjük szertartásnak is, ha lehet, még misztikusabb, mint a lélekvisszahívás, de most maradjunk a témánál. 

Modern világunk összehasonlíthatatlanul bonyolultabb életre predestinál minket, mint a kőkorszak vadászó-gyűjtögető ősközösségi társadalma. Ott felkeltél reggel, óra nem volt, elmentél vadászni a többiekkel, hazahoztad a zsákmányt, megfőzted vagy sütötted, megvarrtad az állatbőr ruhádat, megjavítottad a nádviskód tetejét, és utána a többiekkel együtt heverésztél, vagy mulattál, táncoltál, révültél stb. Nem volt 8 órás munkahely, túlóra, létbizonytalanság, számtalan félelem-forrás, tömegközlekedés, internet, TV, adózás, rezsi, valamint társadalmi elvárások, problémák és ideológiák tömkelege, amik mind hatalmas komplexitású középső világbeli egónkban szintetizálódnak, melynek jelentős részét ráadásul lenyomjuk a tudatalattiba, mert egyszerűen frusztrálnak, és nem tudunk mit kezdeni velük

A modern életet élő földi embernek tehát hatalmas energiája megy el arra, hogy beleilleszkedjen a rendszerbe, megfeleljen az elvárásoknak, "ne lógjon ki" a sorból, úgy nézzen ki, viselkedjen, kommunikáljon stb., ahogy azt a társadalom nagy része "normálisnak" tekinti. Ezenközben számtalan traumatizáló élményen és hatáson megy keresztül, és okoz másoknak, melyeket úgy próbál túlélni, hogy önként elküldi a lélekrészeit például a bűntudat vagy szégyen sötét bugyraiba. Mindezt azért teszi, mert számtalan helyzetben a félelmei mozgatják és azok alapján reagál. A lélek nem akar szenvedni, ezért disszociálja magát a szenvedés-forrásoktól, és igyekszik elfelejteni a fájdalmas élményeket. Így szakadnak le a traumatizált lélekrészek.

Amikor valakiben felmerül az érzés, hogy "nem vagyok egész, nem vagyok teljes, nem találom a középpontomat, szét vagyok csúszva stb.", és hall a lélekvisszahívásról, akkor elkezd vágyódni az elveszett egységérzetg után, és elmegy egy sámánhoz, hogy kérje a lélekvisszahívást. Ha ez az első lépés nem történik meg, hanem például a sámán vagy ilyen szolgátlatást végző segítő igyekszik "rátukmálni", hogy ez milyen jó lesz neki, akkor nagy eséllyel kudarcot fog vallani az integrációs folyamat. Vagyis a visszatért lélekrészek nem fognak vele maradni, mert nem is akarta igazán visszakapni őket.

Igazából még az sem elegendő, hogy akarja a lélekvisszahívást, hanem az itt maradt lélekrészeinek (alsó, felső, középső én) egyaránt akarnia kell az integrációt. Ha a beszélgetés során kiderül, hogy valamelyik elnyomott lélekrésze fél visszafogadni a leszaladt lélekrészt, az megint csak akadályozza az integrációt. Hogy egy plasztikus példával éljek: Valaki ki akar lépni egy abúzív, függő kapcsolatból, és kéri a lélekrészei visszaszerzését, amit persze narcisztikus társa önszántából nem adna vissza. Ha visszakapja a lélekrészt, és azzal egyidejűleg minden kapcsolatot (személyes, online, érzelmi, anyagi stb.) megszakít a függésben tartójával, akkor a lélekrész itt tud maradni nála. Ha azonban meghagyja a csatornákat, amelyeken keresztül a partnere rá tud telepedni, akkor a lélekrész nem tud megfelelően visszatérni. 

A sámán tehát segítséget ad, mint például ahogyan a sebész visszavarr egy leszakadt ujjat. De mindazt a munkát, ami a seb beforrasztásához, és az ujj újbóli teljes értékű használatához elvezet, magának a kliensnek kell végigcsinálnia. Ha másnap ismét a körfűrész alá dugja a kezét, akkor a beavatkozás nem volt tartós. Hasonló példán keresztül érthetjük meg azt is, hogy miért nem tudjuk általában saját magunk visszaszerezni a lélekrészeinket, vagy csak megkérni a szellemi segítőket, hogy hozzák vissza. A sebészek sem szokták műteni saját magukat, de még a rokonaikat sem, mert semleges viszonyban kell lenniük azzal, akit kezelnek. A sámán kívülállóklént keresi fel az elkóborolt lélekrészt, és próbálja meggyőzni arról, hogy hajlandó legyen visszatérni jelenlegi énünkhöz, mert ott a helye, és nem lesz bántódása. Amikor befújja a lélekrészeket, akkor a kliens is bizalommal fogadja, hogy olyan dolgot kapott vissza, amit saját erőből nem biztos, hogy meg tudott volna találni és meggyőzni, hogy tartson vele. Az ő munkája a visszahívás után kezdődik, az önszeretet, önelfogadás, a határok meghúzása, a megbocsátás és feldolgozás formájában.

2020. február 23., vasárnap

Jóga a szülés után

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"7. Jóga-gyakorlatok a szülés után megfelelő egészségi állapot esetén

Az alábbi leírás azok számára készült, akik gyakorolták a jóga-ászanákat a terhesség alatt, és akik rendes módon szültek. Mások esetében személyre szabott tanácsot érdemes kérni egy jóga oktatótól a gyakorlás megkezdése előtt. Az alábbi leírás a fogantatástól a menstruációs ciklus visszatértéig érvényes. A védikus időkben az emberek nyilvánvalóan sokkal egyszerűbb és egészségesebb életet éltek, és vannak mantrák, melyek arra utalnak, hogy a dzsátakarma szertartást az anya részvételével a szülés után hamarosan kellett végrehajtani. Azt tartották, hogy e szertartás nélkül nem szabad elkezdeni a szoptatást. Voltak mantrák a szoptatás megkezdéséhez. De ezeket a korlátozásokat fokozatosan feloldották, és jelenleg a dzsátakarmát és a többi tisztító szertartást csupán a születés utáni tizenegyedik napon hajtják végre.
A szülés utáni három napban, amíg a szülés utáni váladékozás fennáll, ne végezzünk gyakorlatokat. A következő három napban csak légzőgyakorlatokat végezzünk: Ezeket félig hátradőlt helyzetben végezzük, párnákkal megtámasztott derékkal. Hat mély belégzést és kilégzést végezhetünk fél órás időtartamban, az antar kumbhakamot, vagyis belső légzésvisszatartást, illetve a báhja kumbhakamot (külső légzésvisszatartást) egy másodpercig végezhetjük minden körben. A belégzés és kilégzés közben hozzunk létre súrlódó hangot a torkunkban. Ezt a gyakorlatot végezhetjük kétszer reggel és kétszer este egy-egy órás időtartamban.
Megjegyzés: Azok esetében, akiknél lassú a méh összehúzódása és a szülés után nehezen ürül ki a méh, a légzőgyakorlatokat szintén félig hátradőlve kell végezni, de az antar kumbhakam legyen két másodperces, a bahir kumbhakam pedig egy másodperc hosszú, kétszer végezve reggel és este hat körön keresztül, egy órát kihagyva a két gyakorlás között. Ez elősegíti a méh kiürülését a szülés után.
A következő tíz napban: néhány egyszerű ászanát és pránájámát végezhetünk. Dandászana: nyújtott karokkal és a földre helyezett tenyerekkel a testünk mellett. Hat kör mély légzést hajtsunk végre antar és báhja kumbhakammal, körönként egy másodpercig.
Ardha-padma-pascsimóttánászana előrehajlítással. Ez elősegíti a szervek visszakerülését a helyükre. Hat kör mindkét oldalon.
A következő tíz napban: Kissé nehezebb ászanák és pránájámák.
Parvatászana: ülő helyzetben, három kör karmozdulattal.
Baddha padmászana: hosszabb belégzések és kilégzések egy másodperces antar és báhja kumbhakammal mindegyik körben. Hat kör.
Pascsimóttánászana: szabályozott légzéssel és előrehajlítással. Hat kör.Minden körben egy másodpercnyi kumbhakam.
Nádisódhana pránájáma: hattól tizenhat körig, amennyit erőfeszítés nélkül meg tudunk tenni. Antar kumbhakam öt másodpercig minden körben. Nincs báhja kumbhakam.
Az első menstruáció megjelenéséig: Az alábbi ászanák végezhetők naponta egyszer. A körök számát, a gyakorlatok időtartamát a legjobb, ha egy jógaoktató határozza meg, aki kétségtelenül figyelembe fogja venni az illető állapotát.
Ászanák: Bharadvádzsászana, vadzsrászana, szarvángászana, halászana, sírsászana, bhékászana, bhudzsangászana.
Pránájámák: Nádi-sódhana, sítalí, mindkettőből hat kör. Végezzük naponta kétszer.
Dhjánam: A pránájáma után üljünk le meditálni egy kis időre. Így minden nap kétszer fogunk meditálni."

2020. február 22., szombat

Ászanák és légzés a terhesség alatt

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Ugyanebben az ülőhelyzetben az alábbi mozdulatokat végezhetjük el a karok és a felsőtest erősítése érdekében:
  1. Nyújtsuk ki a karjainkat oldalra, fölfelé néző tenyerekkel. Belégzés közben emeljük a karokat fölfelé, a tenyereket egymás felé közelítve. Kulcsoljuk össze az ujjainkat, és fordítsuk fölfelé a tenyereinket.
  2. Kilégzés közben hajlítsuk be a könyökünket és hozzuk az összekulcsolt ujjainkat a nyakunk mögé, felfelé néző tenyerekkel.
  3. Belégzés közben egyenesítsük ki a karjainkat, az ujjakat összefűzve és felfelé néző tenyerekkel.
  4. Kilégzés közben hozzuk a nyojtott karokat vízszintes helyzetbe a testünk előtt, az ujjaink még mindig legyenek összefonva, és a tenyerek kifelé fordítva.
  5. Belégzés közben hajlítsuk be a könyökeinket, és érintsük a mellkasunkhoz a kézhátainkat az állunk alatt, a könyököket minél hátrébb hozva.
  6. Kilégzés közben egyenesítsük ki a karjainkat, és hozzuk őket a 4. lépésben lévő helyzetbe.
  7. Belégzésre mozgassuk a karokat a 3. lépésben lévő helyzetbe.
  8. Kilégzésre bontsuk az ujjakat és engedjük le a karjainkat a vízszintes helyzetbe az 1. pozícióval azonosan.
A gyakorlás első hetében két kört végezzünk el a mozgásból, a második héten hármat. A következő hetekben nem kell tovább növelni a körök számát. A mozdulatok legyenek lassúak és szilárdak, és ne rángassuk a kezünket. Az izmok ne feszüljenek meg a mozdulatok során. A légzés legyen hosszú, egyenletes és mély, és ne legyen szakadozott vagy erőltetett. Ezeket a karmozdulatokat bármelyik ászanában gyakorolhatjuk minden nap az alábbiak közül: dandászana, vadzsrászana, tádászana, padmászana (de nem baddha padmászana).
Baddhakónászana (cipészpóz)
Kifejezetten előnyös a gáttájék megerősítéséhez, és ezért fontos a rendszeres gyakorlása.
Technika:
  1. Terítsünk le valamit a földre, hogy kényelmes ülőhelyünk legyen. Üljünk egyenes háttal, hajlítsuk be a lábainkat térdben, a lábaink külső széle érjen egymáshoz, a talpaink nézzenek fölfelé, a sarkaink legyenek a nemi szervek alatt (ha nem tudjuk oda helyezni, akkor minél közelebb a gáthoz, de nem legyen négy hüvelyknél messzebb), a két combunk érjen a talajhoz, és alkossanak egyenes vonalat.
  2. Fogjuk meg a lábfejeinket az azonos oldali kezünkkel. Tartsuk egyenesen és függőlegesen a hátunkat. Hozzuk létre az állzárat, ahogy a szvasztikászana első lépésében említve van.
  3. Hunyjuk be a szemeinket, hogy az elménk ne térüljön el. Végezzünk mély belégzéseket és kilégzéseket. Ezek legyenek egyenletesek, lassúak és minél hosszabbak, súrlódó hangot keltve a torokban. Annyi kört végezhetünk a mély légzésből, amennyit erőfeszítés nélkül tudunk.
Kerüljük a törzs csavarásával vagy hajlításával járó ászanákat, ha a terhesség után kezdtük a gyakorlást.
Pránájámák: Az alábbi típusú pránájámákat lehet gyakorolni: anulóma uddzsájí, nádí-sódhana, sítalí. A körök számát korlátozzuk nyolcra. Legalább hat kört gyakoroljunk. A belégzés utáni légzésvisszatartás ne haladja meg a három másodpercet. Ne végezzünk külső légzésvisszatartást. Ha bármikor légszomjat érzünk, vagy a normál légzésütem felborulását, pihenjünk legalább három percig hanyatt fekve, felfelé néző arccal. A légzőgyakorlatok végén üljünk meditációban egy kis ideig."

2020. február 21., péntek

Amikor a lélek hazatalál...


Tavaly októbere óta gyakorlom a lélekrész-visszahívást, ezt az ősi sámáni gyógymódot, és mivel kérték, hogy osszam meg az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat, most itt leírnék pár gondolatot. Érdemes elolvasnotok az én saját lélekvisszahívásomről szóló beszámolókat is (1.rész2. rész3. rész), illetve ezt az általános ismertetőt Sandra Ingerman könyve alapján.


A lélekrészeinket általában valamilyen traumatizáló helyzet vagy esemény hatására veszíthetjük el, sőt, a mai világban az is gyakori, hogy valaki a megfelelési, beilleszkedési kényszer vagy éppen a félelmei miatt önként küldi el a lélekrészeit. Ez az állapot azonban nem egészséges, mert a leszakadt lélekrész megakad egy köztes "mezőben", és nem képes tovább fejlődni, a "vár őre", vagyis az a lélekrész, amely tovább lakik a testünkben, pedig nem érzi egésznek magát, és sok erőt veszít a leszakadt lélekrésszel együtt. Ilyenkor a traumakezelő pszichoterápiák sem tudnak igazán hatékonyak lenni, mert híján vagyunk a lelki "egész-ségnek", mely szükséges a terápiák megfelelő mértékű integrációjához. 

Ha a mi lineáris időnk alapján tekintjük az eseményeket, akkor a lélekrészek lehasadása bekövetkezhetett valamikor az eddigi életünk során, a születéskor, a magzati létben, vagy jelen inkarnációnk előtti időkben is. A sámán a szellemi vezetője segítségével keresi meg a leszakadt lélekrészeket, és azokat hozza vissza, amelyekre a "vár őrének" a leginkább szüksége van. Sokáig tanakodtam magamban, hogy ha elmondatom a vendégekkel az életeseményeiket, hogy mégis hol érhette őket lélekvesztés, akkor az segíti-e a megtalálásukat, vagy inkább bezavar. Végül a másodikra jutottam egyelőre, vagyis inkább nem kérdezek semmit, csak ha nagyon szeretne elmondani valamint a vendég, mert ha már felvázolja az életeseményeket, akkor önkéntelenül is úgy kezdem felépíteni az utazást, hogy ott keressük a lélekrészeket, holott lehet, hogy teljesen máshol kell keresni őket. 

A leszakadt lélekrészek megtalálásának körülményei, és az elveszítésükhöz kapcsolódó események sokat elárulnak, főleg a vendég számára. Amikor a visszahozás után elmondom, hogy hol találtam őket, általában nagy felismerésekkel szoktak helyeselni, hogy valóban ennek megfelelő dolgok történtek az életükben, és ez a "ráhibázás" (vagy inkább részemről a szellemi vezetőre való teljes ráhagyatkozás) nagy meggyőző erővel bír a vendég szemében, ami pedig az integrációs folyamatot is elősegíti. Álljon itt egy élménybeszámoló az egyik vendégemtől a lélekvisszahívás során megélt élményeiről:

"Magánéleti konfliktusok és kudarcok sorozata szegélyezte az utat, mely elvezetett Gaurangához. Először csak „terepszemlére” mentem, egy csoportos hangfürdőre, hogy megtudjam, igazából ki ő? Az utána folytatott beszélgetés győzött meg véglegesen, hogy nyugodtan rábízhatom magam, mert avatott és hiteles közvetítő.

A lélekrész-visszahívásra egy szürke januári nap délutánján került sor, ami nem tűnik ideális időpontnak, de valójában kitűnő, hiszen csak erősítette azt az egészséges szkepticizmust, amely hitem szerint szükségeltetik minden spirituális kalandhoz.


A találkozót egy rövid ráhangoló ismertetővel kezdtük, hogy tudjam, pontosan mi ez a technika, mi történik közben és mire számíthatok utána. Aztán kényelmesen elfeküdtem a jógamatracon és lehunytam szemeim. A zsálya füstjének jellegzetes illata és a csörgő hangja jelzi az utazás kezdetét. Egyben az utolsó, teljesen éber tudatban megélt emlékeim. Az ocarina már húz magával, a gong pedig végleg kiléptet a racionalitásból. Innentől csak villanásnyi képek maradnak, korábbi életek jelenetei, mostani létem szereplőivel, és különös séta vezetőmmel egy sötét erdő mélyére. Távolról hallom a sámándob lüktetését, majd hirtelen csend és érzem, ahogy Gauranga a csakráimba fúj „valamit”. Valamit, ami több mint csupán kilélegzett levegő, igazi lélek-zet. Egykoron elhagyott részeim, melyeket ő – szellemi mestere útmutatásával és erőállatai segítségével – felkutatott és visszahozott nekem.


Mindezekről, már ébresztés után, ő maga beszélt. Elmondva merre indult, miként ereszkedett az alsó, és emelkedett a felső világokba, számomra elképesztő helyekre, hogy onnan térjen vissza azokkal a lélekrészekkel, energia csomagokkal, melyeket születési és gyermekkori félelmek hatására hagytam el. Ezeket töltötte be, az én dolgom pedig „csak” annyi volt, hogy mindet integráljam.


Azonban ami a visszahívás után következett, arra egyáltalán nem számítottam. Aznap késő este – miközben épp azon elmélkedtem, milyen hatása lesz, ha lesz egyáltalán – hirtelen, egyik pillanatról a másikra jobb lett a kedvem. Majd ez a jókedv egyre csak erősödött és alig egy perc alatt eufóriává fokozódott. Olyan határtalan boldogságot éreztem, amit eddig csak pár alkalommal életem során. A teljes elfogadást és szeretetet éltem meg, önmagam és minden teremtett létező irányába. Eltűntek a kételyek és félelmek. Úgy éreztem mindenre képes vagyok, a vágyaim megvalósításának semmi sem szab határt. Teljes bizonyossággal tudtam, a helyemen vagyok és a lehető legjobbat kapom az élettől. És mindezt nem csupán néhány másodpercig, hanem vagy fél órán át! Talán átéltem egy kis megvilágosodást?


A kegyelmi állapot – bár kisebb intenzitással – még másnap is kitartott, majd szép finoman múlt el. A visszakapott lélekrészek talán addigra olvadtak be az egészbe. Nem tudom. Abban viszont biztos vagyok, hogy az eufória nem tűnt el, csak átalakult. Innentől magasabb szinten megy tovább az életem."


A visszakapott lélekrészek visszaintegrálása a jelenlegi énjébe valóban dominánsan a vendég feladata, bár én ilyenkor elmondom, hogy mit tegyen és mit ne tegyen a három hetes integrációs időszak alatt. Viszont ennek lehetnek nehézségei is, amikről majd a következő blogbejegyzésben fogok írni. 

2020. február 20., csütörtök

Az ánanda szamádhi

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"Szamádhi 5: Az eksztázis (ánanda) szamádhi

Ezt a szamádhit ánanda szamádhinak nevezik. Az ánanda „eksztázist” jelent, illetve sokszor gyönyörnek fordítják. Ez és a következő (aszmitá szamádhi) csak egyszer vannak említve a Jóga-szútrában. Az 1.17. szútrában Patandzsalí azt mondja, hogy az objektív szamádhi négy rétegen halad keresztül, melyeket durva tárgynak, finom tárgynak, eksztázisnak (ánanda) és én-ségnek (aszmitá) nevezik. A négy szintből az első kettő további két részre oszlik. Nagyon sok zavar övezi e szamádhi értelmezését és technikáját, annak a ténynek köszönhetően, hogy a történelmi kommentátorok nem hagytak hátra túl sok értelmezést, és maga Patandzsalí is szűkszavúan nyilatkozott róla. De az 1.40. szútrában tesz egy célzást: „Akkor érjük el a mesteri szintet, amikor az elme bármilyen tárgyra tud koncentrálni a legkisebb atomtól az egész kozmoszig bezárólag.”
Az 1-4. szamádhikban egymás után megtanuljuk az egyre nehezedő tárgyakra irányuló meditációt. Értelmes dolog lassan haladni, mert az elmének nehézséget okoz az, ha látszólag nagy és összetett tárgyakat kell befogadnia. Amikor elkezdtem összetett tárgyakkal gyakorolni, rájöttem, hogy képtelen vagyok elegendő mértékben kiterjeszteni az elmémet. Volt, amikor egy pillanatra láttam az igazságot, de nem összefüggően. Sikerült egy nagy és bonyolult tárgyra koncentrálnom pár percig, de utána a koncentrációm szétesett, és újra elkezdtem gondolkodni. Tulajdonképpen ez az állapot állt fenn évekig. Folytattam a jóga összes ágának gyakorlását, de nem tudtam túljutni a 4-es szamádhin. Egy idő múlva rájöttem, hogy nem érhetem el ezeket az állapotokat puszta akaraterővel vagy erőfeszítéssel. A magasabb szamádhik egyszerűen még nem voltak elérhetők.
Egy ponton megértettem, hogy ha városban lakom, az annyira szétszórja az elmémet, hogy az megakadályozza a finomabb szintek elérését. Létrehoztam egy oázist a magam számára, de az általános nyugtalanság, frusztráció, és a város őrült forgataga átütött a meditációmon. Általában hajnal előtt keltem, hogy kiüljek a kertbe meditálni. Egy lótuszokkal teli tavacska volt előttem, melyben a sziklákról csöpögött alá a víz. De a csöpögő víz finom hangja felett áthallatszott az ébredő város zsivaja, sok ezer autó indításának hangja, és a motorzajuk, ahogy az autópályára igyekeztek, majd a központi üzleti negyedbe. Érzékeltem a több, mint egymillió ember adrenalin-áztatta vibrációját, ahogy kortyolgatták kora reggeli kávéjukat, hogy feltüzeljék magukat a napi céljaik eléréséhez, vagy csak egyszerűen túléljék a napi rohanást és folytassák a következő nap, amit sok ember egy jelentés nélküli, lehangoló és materialisztikus mókuskeréknek él meg. Persze nem csak ez zajlik a városokban, de ez egy ismétlődő téma, ami megjelenik a tanítványaimmal folytatott beszélgetésekben, akik a gyakorlási nehézségekről számolnak be."

2020. február 19., szerda

A Jade Hercegnő

Újabb kristálykoponyát kaptam, ezúttal Amerikából, az ott nagyon szentnek tekintett Mount Shastha mellől jött hozzám ez a zöld jade kristálykoponya. Amint hazaértem este, leültem, hogy doboljak egyet, és kapcsolódjak az új koponyához. Napközben már használtam gyógyításhoz, és úgy éreztem, hogy női minősége van. Amikor elővettem a koponyát, és hozzákészültem a doboláshoz, eszembe jutott, hogy első alkalommal mindig szoktak kérni ételfelajánlást. Ez a koponya szőlőt és gránátalmát kért, majd egy kis gondolkodás után mandulát is szórtam még a tetejére. A képen még látható két szerzeményem a múlt heti ásványbörzéről: egy nagy füstkvarc kristálycsúcs és egy faragott kristály Ganesha.

Elkezdtem dobolni, és hívtam az erőállataimat, hogy vigyenek el a jade koponya tudatosságába. A sárkányom lelkesen vállakozott a feladatra, és szárnyalva indultunk fölfelé az Életfa mentén. Amikor felértünk a tetejére, egy hatalmas, mély zöld kristálykoponya belsejében találtuk magunkat. A szín inkább smaragd- vagy üvegzöld volt, és teljesen áttetsző volt az egész. A távolból megjelent egy fehér ruhát viselő, kínai arcvonásokkal rendelkező istennő, és közölte: "Quan Yin vagyok, a Jade Hercegnő" Egy nagy, szintén sparagdzöld színű sárkányon ült, és a ruhája, valamint a bőre is fehér volt, a haja fekete, viszont a szemei, az ékszerei és a fátyla zöld színűek voltak. A sárkánya tengeri sárkány volt, a víz-minőséget képviselte az én tűz-sárkányom kiegészítéseképpen. 

"Gyógyító energiám van, és a gyógyításban, valamint a szenvedések enyhítésében fogok segíteni neked. A gyógynövények, főzetek tudományát hordozom magamban, és mindenkinek visszaadom a reményt, a hitet, az ősbizalmat, az önmaga iránti szeretetet, aki hozzám fordul. Enyhítem a szíve szenvedését, ha gyász vagy félelem, komorság borítja, és a testi szenvedését is enyhítem, ha megtámadják. A betegség-démonok vagy a különböző kórokozók. A betegek kezébe adhatsz, vagy a köldökére, szívére is helyezhetsz." 

E bemutatkozás után még megölelt, és belépett a testemben, ami olyan érzés volt, mintha gyógyító víz mosta volna át a sejtjeimet. Mostanában sokat dolgoztam női minőségekkel, ősökkel, segítőkkel, és a víz, gyógynövényes főzetek is gyakran megjelentek az utazásokban. Quan Yin sárkánya belépett az én sárkányomba, aki kissé meglepődött a víz-energia lágy hatását megérezve önmagában, de végülis befogadta a tengeri sárkányt. Hasonló jelenetet láttam már korábban az egyik utazásomban, amikor Tlaloc, a tenger istene és Quetzalcoatl, a tüzes Tollaskígyó "küzdöttek meg", majd egyesültek. 

Nagy csend honolt a jade kristálykoponya végtelen terében. Ráhangolódtam a minőségére: csendes, lágy, biztonságot nyújtó, áttetsző, mint a víz. Quan Yin sok alkalommal megjelent eddig segítőként, és fogok írni majd egy bejegyzést külön a mitológiaia vonatkozásáról, mert sokféle hagyomány kapcsolódik hozzá. Ő az első olyan kristálykoponyám, aki nem azték-maja kultúrkörből származó archetípust hordoz, hanem inkább a keleti, tibeti-kínai, buddhista-taoista vonalat képviseli. Ha nem tévedek, Shambhalához is lesz valami köze, hiszen egy korábbi utazásomban Jwhal Kul nyújtotta felém a jade koponyát, és már tavaly nyáron is megkaptam, hogy meg kell találnom. Qun Yint Avalokitesvara Bódhiszattvával is szokták azonosítani, akit az együttérzés megtestesülésének tekintenek a tibeti hagyományban. A nyolcadik kristálykoponya vörös lesz, reményeim szerint gránátból, de az még a jövő zenéje, hogy mikor és honnan kerül hozzám. 

2020. február 18., kedd

A valódi megismerés és a felszabadulás

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"De a szamádhi hatásai még ennél is nagyobbak. Az 1.48. szútra szerint: „Ott a bölcsesség igaz (ritambhara).” Első alkalommal látjuk a finom jelenségeket (csakrákat, mantrákat, szent verseket, a szeretetet, szépséget, stb. teljesen függetlenül önmagunktól. Ez azt jelenti, hogy felismerjük azt a tényt, hogy saját életük van, mely teljességgel különbözik a mi kivetítéseinktől. Ennek megtapasztalása során első alkalommal tapasztaljuk meg a kozmosz mögötti szent rendet (ritát). Megértjük, hogy vannak isteni törvények, melyek harmóniában igazgatják az összes élőlényt. Ezek a törvények nem általunk választottak, és túl vannak a mi teremtésünkön és manipulációnkon. Minél inkább összhangba kerülünk ezekkel a törvényekkel, annál szabadabb és örömtelibb lesz az életünk.

Az 1.49. szútra szerint: „Ez a tudás különbözik attól, amit a szentírásokból vagy következtetéssel kapunk, mert nem egy bizonyos dologról szól.” Patandzsalí azt mondja, hogy az a tudás, amit eben a szamádhiban kapunk, gyökeresen különbözik mindentől, amit eddig megismertünk. Az első alkalommal láthatunk egy tárgyat úgy, ahogyan van, a tárgyat-mint olyat. E szamádhi előtt Patandzsalí azt mondta, hogy három módja van egy tárgy megismerésének (figyelembe véve azt, hogy finom tárgyakról beszélünk, mint például a szeretetről). Az első lehetőség a közvetlen érzékelés az érzékeken keresztül; a következő a következtetés azokból a dolgokból, amiket már ismerünk; a harmadik pedig a hiteles közlések, mint például a szent szövegek. Mindhárom esetben csak általános tudáshoz jutunk az adott tárgy kategóriájával kapcsolatban, de nem a valós tárgyról, amit igyekszünk megismerni. Ez alapjában véve azt jelenti: „Nem lehetsz biztos abban, hogy mi van előtted, amíg nem függesztetted fel a feltételekhez kötöttségedet.” Vegyük példának a „nőt”, mint (meditációs) tárgyat. Ezt azért tudom kifejezetten könnyen elmagyarázni, mert jelenleg férfi testben vagyok. Patandzsalí azt mondja, hogy a negyedik típusú szamádhi előtt nem valószínű, hogy valóban hitelesen meg tudnék ismerni egy bizonyos nőt. Minden egyes alkalommal, amikor elsőre találkozom egy nővel, először a saját anyámmal találkozom és szembesülök, utána az első partneremmel, és végül az összes nővel, akikkel eddig valaha találkoztam, és akik együttesen alkotják azt a tudatalatti benyomást, amit „nőnek” nevezek. Így minden egyes alkalommal, amikor egy bizonyos nővel találkozom, a nőkkel kapcsolatos teljes történetemmel is szembekerülök. Ha még egy lépéssel tovább mennék, azt is elismerhetném, hogy a saját nőiségemmel, vagyis a bennem élő nővel is konfrontálódom. Így kevés hely marad arra, hogy újonnan találkozzam egy nővel; igazából egy egész kategóriával találkozom. A negyedik típusú szamádhi megszabadít a múltunktól, hogy az embereket vagy a dolgokat az ilyen kategóriáktól függetlenül tudjuk látni.

Az 1.50. szútrában Patandzsalí ezzel teszi teljessé a témát: ”Az ilyen ismeretből származó tudatalatti benyomás újrakondicionál bennünket.” Ez egy nagyon radikális állítás! Azt mondja, hogy van egy valódi világ, de azt nem láthatjuk. Az a világ, amit látunk, annak a világnak a modellje, amit a saját elménkben hoztunk létre. Bár ez a modell hasznos lehet a túlélés szempontjából, haszontalannak bizonyul, ha az igazságot szeretnénk megismerni. Az igazságot csak kis lépésekben ismerhetjük meg, lépésről lépésre kiváltva a világ általunk létrehozott felszínes mását. A jó hír viszont az, hogy az elménk ilyen mértékű, radikális átalakítása lehetséges. Ez azonban egy fokozatos folyamat, szinte lenyomatról lenyomatra történik, és ezét veszítjük sokan szem elől. Spirituális sikerünk túlzottan távolinak tűnik ahhoz, hogy észrevegyük a kapcsolatot. Minden egyes szamádhi-élmény az igazság, a valóság benyomásait fogja alkotni az elménkben, és ha már eleget ültettünk el ezekből, és elérték a kritikus tömeget, az egész elménk az igazság felé kezd el vonzódni."

2020. február 17., hétfő

A férfi-harcos szimbóluma

Megkaptam a huszonötödik szimbólumot Odintól. A mai gyógyításon felmerült a férfivá válás témája, és úgy éreztem, hogy ehhez fogok kapni egy szimbólumot. Persze el is kezdtem már képzelni, hogy milyen lesz. Gondoltam, hogy lesz benne három, csúcsával felfelé mutató háromszög, mint Odin Valknut-szimbólumában, mivel az ilyen háromszög sok kultúrában a férfias energiát jelképezi. 

Ahogy sejtettem is, a végeredmény persze teljesen más lett, amikor leültem, hogy egy utazást szenteljek e rúnának. Az Életfa tövénél megjelent Odin két hollója, és én felültem a sasom hátára, majd a két holló között elrepültünk fölfelé, a Valhalla irányába. Amikor az Életfa ágai már fénnyé váltak, megjelent a szivárványhíd, és afölött siklottunk tovább. A Valhalla csarnoka éppen üres volt, a férfiak mind harcoltak valahol. Odin trónja mellett ült Geri és Freki, a két farkasa, és a hollók Odin vállára repültek. Odin egy kerek, lapos, fehér kövön, arany színnel vésett rúnát nyújtott felém, ez volt a Férfierő (Mann) rúnája. 

A rúna fölül egy gümbbel kezdődött, majd egy vonalban folytatódott lefelé, melynek alsó végét egy csúcsával lefelé mutató háromszög zárta, a közepében egy ponttal. Az egyenes vonal felső felében hét keresztirányú vonal volt még, melyből a három alsó egyenes, a négy felső pedig fokozatosan erősödő ívben hajolt a kör szélének megfelelően, mintha egy hal csontvázára hasonlítana az egész. Odin átadta a magyarázatot is hozzá:

"Ez a férfierő beavató szimbóluma. Amikor szükség van a férfierőre, bátorságra, termékenységre, határozottságra, felelősségre, akkor használd ezt a rúnát." Odin a törzsem középvonalára vetítette a rúnát elölről. A gömb a kulcscsontomnál volt, a háromszög pedig csúcsával a szeméremdombom irányába mutatott. Odin egy férfivá avatási szertartást is megmutatott nekem. "Rakd ki parázsból ezt a rúnát, és mindazoknak a felnőtt fiúknak, akik szeretnének férfivá avatást kapni, végig kell menniük a körtől kezdve a függőleges száron, egészen a háromszög csúcsáig. A másik oldalon egy olyan felnőtt férfi várja a fiút, akire felnéz, és a példaképének tekinti. A férfi kezében legyen egy fegyver, amit a fiúnak ajándékoz, ha sikeresen teljesítette a beavatási próbatételt: egy nyílvessző, íj, lándzsa, kard vagy tőr. A fiúnak a szertartás előtt meg kell találnia, hogy mi az ő fegyvere, majd el kell készítenie azt. Ezt egész életében meg kell majd őriznie, miután megkapta, mert ebben lesz az ereje, eltökéltsége, bátorsága és a képessége, hogy védelmezzen másokat."

Megköszöntem az útmutatást és a szimbólumot, és a sasomra felkapaszkodva visszaindultunk az Életfa tövéhez, a Középső Világba, a két holló kíséretében. Amikor földet értünk, akkor egy nagy, félkörös szivárvány rajzolódott ki az égen, mint egy felhúzott íj, az Életfa törzse pedig a nyílvessző volt rajta. Ekkor megértettem, hogy a szimbólum, amit kaptam, egy hegyével lefelé mutató nyílvesszőt ábrázol. A szabadtéri sámán-oltárok közepébe gyakran szoktak ilyen nyílvesszőt szúrni. A gömb a szimbólum végén az isteni eredetet, tengrit, a Kék Eget képviseli, a nyílvessző szára fallikus férfi.szimbólum, a háromszög az alsó végén pedig a befogadó, női minőséget szimbolizálja. Úgy látszik, hogy a parázson járást is meg kell tanulnom ehhez. Nagyon vonz is a parázsonjárás, bár még nem próbáltam ki. Az alsó képen a 17. századi, izlandi Galdrakver kézirat egyik oldala látható. A mágikus szimbólum szárai hasonlítanak ahhoz, amit én kaptam. 

2020. február 16., vasárnap

Jóga-gyakorlás a terhesség alatt

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"6. Jóga-gyakorlás a terhesség alatt

Bármilyen fázisában vagyunk is a terhességnek, a jóga-ászanák és pránájámák gyakorlása megfelelő elővigyázatossággal semmiféle veszélyt nem jelent. Másfelől viszont jelentős haszna lesz, mivel javul az egészségi állapot, könnyebb lesz a szülés, a gyermek pedig egészséges és erős lesz. E gyakorlatok fő célja, hogy megerősítsék azokat a testrészeket, melyeknek később viselniük kell a gyermekszülés terhét, és ugyanakkor biztosítani kell, hogy az izmok nem merevednek be, és így nem nyomják össze a méhet, ami akadályozza a gyermek megfelelő fejlődését. Azoknak az esetében, akik már gyakoroltak a fogantatás előtt, illetve azok esetében, akik a harmadik hónap előtt kezdték a gyakorlást, a korlátozásokat kevésbé szigorúan lehet venni. Akik viszont a harmadik hónap után kezdik a gyakorlást, azoknak lelkiismeretesen kell követniük a korlátozásokat.
(Megjegyzés: A modern várandós-jóga és az orvosi ajánlások értelmében a kismaméknak nem javasolják a rendszeres ászana-gyakorlást a terhesség első három hónapjában, főleg, ha előzetesen volt már veszélyeztetett terhessége, vetélése, vagy egyéb komplikációja. A gyakorlást a harmadik hónaptól ajánlják újrakezdeni, akkor is, ha előtte rendszeresen gyakorolt a kismama.)
Az alábbi leírás a normális egészségügyi állapot esetén alkalmazandó. Ha bármiféle panaszunk van, akkor jobb, ha jóga-oktatóhoz fordulunk útmutatásért. A terhesség harmadik hónapja után ne végezzük a sírsászanát és a szarvángászanát. Az étkezésbeli korlátozásokat is be kell tartani, hogy a kismama ne fázzon meg, vagy ne kapjon köhögést. Azoknak, akik a fogantatás után kezdenek bele a jóga-gyakorlatokba, az alábbi előzetes gyakorlatokkal kell kezdeniük. Ez légzőgyakorlatok végzéséből áll vagy szvasztikászanában, vagy brahmászanában, vagy laghu szvasztikászanában. A legjobb eredményeket szvasztikászanában érhetjük el, a másik két póz pedig azok számára ajánlott, akik nem tudnak szvasztikászanában ülni.
Szvasztikászana
Technika:
  1. Terítsünk le valamit a földre, például egy összehajtogatott takarót, hogy legyen valamilyen puha és viszonylag szilárd ülőhelyünk. Üljünk rá keresztbe tett lábbal, a bal lábunkat térdben behajtva, a lábujjainkat a jobb lábunk combja és vádlija közé dugva. A jobb lábunkat némileg el kell forgatnunk, hogy be tudjuk dugni a jobb lábunk ujjait a bal combunk és vádlink közé. Mindkét lábszár érjen a takaróhoz. Így a testünk csípő feletti részei is egyenletesen helyezkednek el. Üljünk egyenes háttal, a fejünk nézzen előre, az állunk pedig legyen kissé lehajtva, de ne végezzünk állzárat.
  2. Nyújtsuk ki a karjainkat úgy, hogy a csuklóink a megfelelő térdeken pihennek. A tenyereink nézzenek lefelé, az ujjaink legyenek kinyújtva és összezárva.
  3. Vegyünk hosszú, mély, egyenletes belégzéseket és kilégzéseket az orrunkon keresztül, de sziszegő hanggal és súrlódó érzéssel a torokban.
A belégzés utáni kumbhakam (légzésvisszatartás ne legyen hosszabb egy másodpercnél körönként. A légzésciklusok számát később fogjuk tárgyalni. Előfordulhat olyan eset, amikor a combok és a vádlik túlsúlyosak, és a fenti ászana nem lehetséges. Ezekben az esetekben próbálhatjuk a brahmászanát. Ez a fentihez hasonló, de a lábujjainkat nem helyezzük a comb és a vádli közé. A bal talpunkat a jobb comb alá helyezzük, hogy hozzáérjen. A jobb rüsztöt a bal combra helyezzük, a talpunk felfelé néz. Mindkét térdünk érjen a takaróhoz. A többi lépés ugyanaz, mint a szvasztikászanában.

2020. február 15., szombat

A menstruációs zavarok jógikus terápiája

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"5. A menstruációval kapcsolatos betegségek
Az időjárás, a fogyasztott ételek, és örökletes tényezők miatt a menstruáció megjelenésének időpontja változik. 12 és 20 éves kor között normálisnak tekinthető. Bizonyos esetekben akár 28 éves korban is kezdődhet, vagy pedig már 10-11 éves korban. Ezeket az eseteket abnormálisnak kell tekinteni. 14 és 20 éves kor között kell a helyes időpontnak tekinteni a menstruáció kezdetét, mivel a szervek akkor már megfelelően érettek.
(Megjegyzés: A könyv megjelenése óta, főleg a nyugati kultúrában a bevitt élelmiszerek, gyógyszer-maradványok és genetikai okok miatt a 1011 éves korban bekövetkező pubertást sem tekintik már abnormálisnak.)
Többféle menstruációs betegség is létezik, melyekre jó hatással van a jógikus terápia. A kezelés menetét természetesen személyre kell szabni a megjelenő szimptómáknak megfelelően. A következő kérdéseket kell megválaszolni:
  1. Milyen típusú fájdalom jelenik meg? Éles fájdalom, vérzési fájdalom, mikor jelenik meg és meddig tart stb?
  2. Milyen a kiválasztott menstruum? Kevés vagy bőséges? Meddig tart? Milyen a szaga?
  3. Általánosságban: Milyen az alvása menzesz közben? Tud-e szabadon vizelni közben? Van-e székrekedése? Milyen az általános egészségi állapota?
Az általános kezelési javaslat a következő:
Vadzsrászana: tizenkét mély légzés, belégzés utáni légzésvisszatartással (antar kumbhakam), és külső légzésvisszatartással (báhja kumbhakam) minden körben egy másodpercig.
Mahámúdrá: tizenkét kör mindkét oldalon. Először kezdjük kinyújtott jobb lábbal.
Baddhakónászana: tizenhat kör.
Upavista kónászana: három kör, középre és oldalra hajlással.
Bhudzsangászana: három kör. Ne emeljük el a köldökünket a földtől, amikor hátrahajlítjuk a törzsünket.
Salabhászana: az összes változat, mindegyikből három kör. Itt megint figyeljünk arra, hogy a köldökünk ne emelkedjen el a földtől.
Megjegyzés: Mindegyik esetben a légzés legyen mély, egyenletes és hosszú, a torkunkban súrlódó érzéssel. Az antar és báhja kumbhakam egy másodperc hosszú legyen mindegyik körben.
Pránájáma: uddzsájí és sítalí, mindkettőből nyolc kör, körönként három másodperces antar kumbhakammal, báhja kumbhakam nélkül.
Megjegyzés: Ha bármikor erőlködést érzünk, pihenjünk a pránájáma folytatása előtt. Az (erőlködés nélküli) pránájámát se végezzük a menzesz időtartama alatt. A baddhakónászanát és az upavistakónászanát végezhetjük a menzesz alatt. Ennek figyelemre méltó haszna van. A többi ászanát ne végezzük.
Ha lehetséges, tanuljuk meg a szarvángászanát és a sírsászanát, mert használnak. Az első tíz napban lehet, hogy gyengének fogjuk érezni magunkat, de ez hamarosan elmúlik, és nem kell emiatt aggódni. A jógikus gyakorlatokat nem kell több, mint napi fél óráig végezni. A pránájámát minden nap kell végezni, lehetőleg naponta kétszer, egyszer reggel és egyszer este. Az ászanákat szakaszokra bontva és végezhetjük. Minden nap végezzünk meditációt a jógikus gyakorlatok után, kivéve a menzesz napjain.
Étkezési korlátozások: A ciklus első négy napja alatt csak ven pongalt fogyasszunk mungó babból és rizsből, használhatunk hozzá dzsírakamot (római köményt), de milagut (borsot) ne használjunk. Ghít tisztított vajat) használjunk bőséggel. A kezelés első két hónapjában kerüljük a tamarindot, joghurtot és írót. Sok tejet lehet fogyasztani. Csökkentsük a sót, az ízesítőket és a csípős fűszereket (bors és csili) a kezelés időtartama alatt.