2013. november 30., szombat

Laghu-vadzsrászana gyakorló változat

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"
  • A kvadricepsz megerősítéséhez használjuk a következő módszert: először tartsuk a kezünket a vádlinkon minél közelebb a térdhez, és nézzük meg, hogy végre tudjuk-e hajtani az egész gyakorlatot a feljövetellel együtt egyenes karokkal.
  • Ha nem tudunk feljönni, akkor hajlítsuk be a könyökünket a kilencedik vinyászánál, és nyomjuk a könyökünket erősen a sarkunknak, és lendületet véve jöjjünk fel. Így a karjainkkal kipótolhatjuk a hiányzó erőt a lábban. Ha már ez megy, akkor fokozatosan, hónapok alatt csökkentsük a karok szerepét és fektessük a hangsúlyt a kvadricepszre.
  • Ha még a karok segítségével sem tudunk feljönni, próbáljuk meg a következő módszert: a nyolcadik vinyászában ne engedjük le a fejünket a földig, hanem csak annyira, amennyire mélyen öt légzésig meg tudjuk tartani, és utána vissza tudunk jönni belőle. Jegyezzük meg, hogy milyen mélyre mentünk, és másnap folytassuk ugyaninnen. Ha már biztosabbak vagyunk magunkban, akkor mehetünk néhány centivel lejjebb. Így – fokozatosan, több hónap alatt – fejlődni fog a képességünk, hogy excentrikusan megnyújtsuk és koncentrikusan megfeszítsük a kvadricepszet, amíg el nem érjük a földet. Nincs sok értelme hátraereszkedni és aztán a földre rogyni. Ezáltal nem leszünk sem erősebbek, sem a kapótászana végrehajtásához nem kerülünk közelebb.
  • Ha nem haladunk az előző gyakorlatokkal, annak az lehet az oka, hogy a kvadricepszünk esetleg túl rövid, és nem rendelkezik elegendő mozgástartománnyal. Ekkor további nyújtó gyakorlatokat kell végezni a kvadricepsz nyújtására, például minden nap hosszabb időt eltölteni a szupta-vírászanában.
Az aktív elengedés technikája: Feszítsük meg a kvadricepszet, mintha ki akarnánk egyenesíteni a lábunkat, hogy felálljunk. Maradjunk a pózban, és dolgozzunk a karokkal, hogy ellensúlyozzuk a lábak akcióját. Ezáltal excentrikusan meg tudjuk nyújtani a kvadricepszet.

Nava: A belégzést erősen kössük össze a bandhákkal, feszítsük meg a kvadricepszet és emelkedjünk fel a pózból, a kezünket csípőre téve.
Kilégzésre helyezzük a tenyereinket a padlóra a térdeink két oldalán.
Dasa: Belégzésre emeljük ki magunkat kartámaszba (lólászana), a lábakat jó magasra emelve és egyenes karokkal. Tartsuk ki a vinyászát a belégzés időtartamára. Ez megint csak fontos a hátrahajlítás ellensúlyozásához.

Ékádasa: Kilégzésre lebegjünk hátra csaturanga-dandászanába.
Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutya.
Trajódasa: Kilégzésre lefelé néző kutya."


Megjegyzés: A laghu-vadzsrászana leírásában nem lett kiemelve, hogy a tenyereket a combokra vagy a térdekre kell helyezni az eredeti pózban. Ebben az esetben a karokkal is rá tudunk egy kicsit segíteni a hátrahajlítás fokozására, bár dominánsan a farizmokkal és a kvadricepsszel dolgozunk. Ha a csípő túl kötött, és nem érjük el a térdünket és a combunkat sem, akkor a tenyereket helyezhetjük a vádlira is, de ez csak a póz rávezető változata.

2013. november 29., péntek

Mentális erő - neked mennyi van?

Számos önfelhatalmazó okosságról hallottunk már a különböző sikerkurzusokon és a Titok-könyvsorozatban, de én úgy gondolom, hogy a siker igazából egy felszínes dolog, ami nem mindig mérhető egyértelműen külsődleges mutatókkal. Ennél sokkal fontosabb tulajdonságok is vannak, amelyek közelebb visznek bennünket a boldogsághoz és az elégedettséghez. Az én szememben a lúzer ellentéte nem a sikeres ember, hanem a mentálisan erős ember, mert ahhoz, hogy bármilyen külső vagy belső célt elérjünk az életben, nagyon sok kitartásra, akaraterőre, eltökéltségre van szükség. Ezt mind összefoglalhatjuk a mentális erő kifejezéssel.

Felmerülhet a kérdés, hogy a mentális erő az egy születési adottság, ami vagy van, vagy nincs, és ha nincs, akkor abba bele kell törődnünk? Nos, én úgy gondolom, hogy a mentális erő igenis fejleszthető, és a jóga ősi meditációs technikái pontosan ezt tették, teszik lehetővé. ahhoz azonban, hogy megértsük, mi is az a mentális erő, érdemes megismerni azoknak az embereknek a jellemzőit, akik rendelkeznek vele. A Forbes magazin oldalán találtam egy cikket, ami 13 dolgot sorol fel, amit a mentálisan erős emberek NEM csinálnak, és ebben az esetben kézenfekvőnek látszik, hogy ha valaki szereti ezeket a dolgokat csinálni, vagy ragaszkodik hozzájuk, esetleg függőségben van tőlük, azzal elveszíti a mentális erejét. Nos, nézzük akkor a 13-as listát, és némi kommentárt mindegyikhez:

1. Nem vesztegetik az időt az önsajnálatra. Nem veszik magukra az áldozat szerepét, és nem okolnak másokat azért, ami velük történik. lehet, hogy azért, mert ismerik a karma törvényét, vagy egyszerűen rájöttek már, hogy az élet nem mindig igazságos, legalábbis nem úgy, ahogyan mi elképzeljük. Viszont a legnagyobb kudarcból is képesek tanulni és újra talpra állni.

2. Nem adják át az erejüket. Amikor alárendeljük magunkat mások negatív véleményének, akkor ezáltal elveszítjük a saját erőnket, anélkül, hogy másokon segítettünk volna vele. A mentálisan erős emberek ereje abban rejlik, hogy megválasztják, hogyan reagáljanak mások negativizmusára.

3. Nem menekülnek a változás elől. Ebben a világban egyetlen dolog biztos: a változás. Aki ezt nem látja be, az az elmúlt, már nem létező dolgok posványába süpped, és az idő eljár felette, az élet elmegy mellette. A mentális erőt a változások befogadására kell használni, és még több erőt kell meríteni a változásokból.

4. Nem pazarolják az idejüket olyan dolgokra, amiket nem tudnak befolyásolni. Számtalan olyan eset van az életünkben, amikor nem tudjuk befolyásolni a körülményeket, a dolgok folyását, és kiváltképp más embereket. Ilyenkor csak azt tudjuk befolyásolni, hogy miképpen reagálunk a történtekre, és ezt kell helyesen megválasztani. Nem csak azért, mert szerepet játszhat abban, ahogy a dolgok alakulnak körülöttünk, de legfőképpen azért, mert a különböző helyzetekben adott reakcióink fogják meghatározni azt, hogy mások hogyan viszonyulnak hozzánk.

5. Nem aggódnak azon, hogy másokat elégedetté tegyenek. Ez persze egy kétélű dolog. Ha megpróbálunk mindenkit elégedetté tenni, az úgysem fog sikerülni, és közben a saját céljainkról kell lemondanunk. Ha viszont túlontúl közömbösek vagyunk, még a számunkra fontos emberek iránt is, akkor a céljaink önössé válnak, és értelmüket veszítik. Vagyis meg kell tanulni, hogy ki érdemli meg azt, hogy az elégedettségével törődjünk, és mi az, amivel valóban boldogabbá tehetjük (mert ez sokszor nem is azonos azzal, amit éppen követelnek vagy elvárnak tőlünk).

6. Nem félnek a kiszámítható kockázattól. Egyesek úgy gondolkodnak, hogy csak az nem veszít, aki nem is kockáztat, és a biztonságot keresik. Ez azonban egy tipikus lúzer-hozzáállás, biztonság ugyanis nem létezik ebben a világban. A mentálisan erős ember megfordítja a képletet: Aki nem kockáztat, az nem győz. Persze nem az ész nélküli, értelmetlen kockázatról van itt szó, hanem az esélyek megfontolt latolgatásáról, az olyan lehetőségek kihasználásáról, melyek végeredménye bizonytalan, de kecsegtető.

7. Nem merengenek a múlton. Ha a múltra koncentrálunk, az még rosszabb, mintha állandóan a jövő miatt aggódnánk. Sem a múlt sérelmeinek felhánytorgatása, sem a nosztalgiázás nem eredményez mást, mint egy hamis menedéket a jelen kihívásai elől. A mentálisan erős emberek ismerik és gyakorolják a jógikus aforizmát: "Légy jelen a MOST-ban!"

8. Nem követik el ugyanazokat a hibákat újra és újra. Az őrület definíciója: amikor ugyanazt ismételgeted, de más eredményt vársz tőle :-). Ha egyszer (vagy legfeljebb kétszer) elkövetsz egy hibát, abból tanulni kell, és változtatni. ha nem is mindig könnyű a belső változás, legalább valami külső változásra erőfeszítést kell tenni. Ha nem tudjuk megváltoztatni a helytelen szokásainkat, akkor kérjünk segítséget, és készítsünk tervet arra, hogy fejlődni tudjunk benne. Ezt nevezik személyiség-fejlődésnek, nem a mézes-mázos ezotériában bújtatott ál-spiritualizmust, amely sok esetben szintén menekülés a valós problémáink elől.

9.  Nem bosszankodnak mások sikerén. Meg kell érteni, hogy az irigység egy olyan negatív kód a tudatunkban, ami hatalmas mennyiségű pozitív mentális erőt emészt fel. Sem mások kritizálása, sem a rosszindulatúskodás, sem a méltatlankodás, hogy "Neki mért jön össze, nekem meg miért nem?" nem visz előbbre. Egy valódi erős és nemes lelkű személyiség őszintén tud örülni mások sikereinek, mert tudja, hogy közösségi szinten minden egyéni siker mindannyiunkat előbbre visz, és inspirációként tudja használni mások sikereit a saját fejlődésében is.

10. Nem adják fel, ha kudarcot vallanak. A képlet egyszerű: aki feladja, az sohasem nyer, aki pedig nyer, az sohasem adja fel. Nem az számít, hogy hányszor buksz meg, vagy maradsz alul a kihívással szemben, hanem az, hogy hányszor állsz fel, és küzdesz tovább, tanulva a kudarcokból. Never give up!

11. Nem félnek egyedül lenni. Az egyedüllét jó lehetőség arra, hogy tanuljunk, tervezzünk, fejlesszük magunkat. Az életben a legtöbbször egyedül kell szembenéznünk a kihívásokkal, senki nem fogja megoldani helyettünk a problémáinkat. Persze ha valaki nem képes tartalmas társas kapcsolatokat kialakítani, akkor túlontúl magányos harcossá válhat, és az már nem előnyös. De a másik oldalon a ko-dependencia sem kedvez az egyéni erősségeink kibontakoztatásának. Szóval itt is az arany egyensúlyra kell törekedni: egyedül is boldog tudok lenni, és másokkal együtt is.

12. Nem érzik, hogy a világ tartozik nekik valamivel. Semmivel jöttünk ebbe a világba, és semmivel is fogunk elmenni. Minden, amit közben kapunk, legyen az anyagi tárgy, érzelmi kapcsolat, szeretet, lecke, vagy lehetőség a fejlődésre, a világ ajándéka, ami nem jár nekünk, és nem azért kapjuk, mert kiérdemeltük. És ha valamit szeretnénk elérni, akkor erőfeszítést kell tenni érte, és az eredmény még akkor sem garantált. Itt is a jóga aforizmája érvényesül: "No expectations!"

13. Nem várnak azonnali eredményeket. Az előző pontból következik, hogy ha erőfeszítést teszünk egy cél elérése érdekében, akkor ott kell lennie a türelemnek, a kitartásnak, a lelkesedésnek, mert biztosak lehetünk abban, hogy az eredmény nem fog azonnal vagy könnyen jönni. Legalábbis az olyan eredmény, amiért megéri küzdeni. Általános pszichológiai tény, hogy amiért nem tettünk erőfeszítést, azt nem is értékeljük annyira, és könnyen elvesztegetjük. Ez igaz a vagyonra, kapcsolatokra, vagy bármilyen téren elért sikerekre is. tehát nem az eredmény formálja a jellemünket, hanem az erőfeszítés, mit útközben tennünk kell. A kalapács ütései edzik az acélpengét, és amikor kihűl, akkor már nem változik, nem fejlődik tovább. A háborúban a penge csupán egy eszköz, amely a harcos és a kovács ügyességét dicséri, mert ők tették az erőfeszítést. A penge ereje az elviselt ütésekben rejlik, a szenvedés hozza ki belőle a legnemesebb tulajdonságokat. 

Nos, akkor gyűjtsétek a mentális erőt, és ha elakadtok, gyertek jógázni, mert minden titok kulcsa a matracon hever, és minden probléma megoldódhat, ha elmélyülten gyakorolunk! 

2013. november 28., csütörtök

Az időn túl

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"4.33. ksanapratijógí parinámáparánanta-nirgráhjah kramah 

k
sana – pillanat; pratijógí – megfelelő; parináma – változás; aparánta – végül; nirgráhjah – teljesen megfogható; kramah – folyamat.


A folyamat, ami pillanatokból áll, az átalakulás befejeződésével véget ér.

Ez a szútra azt állítja, hogy amikor a gunák befejezték működésüket, és ezért az egyik jelenség folyamatos átalakulása (parináma) egy másikba megszűnik, az idő is megszűnik. Ez elsőre zavaró elképzelésnek tűnhet, de világosabbá és kevésbé félelmetessé válik, ha próbáljuk megérteni.

Az időt csak a természet változásai alapján ismerjük. Megfigyeltük, hogy a Föld körbefordul a tengelye körül, és ezt egy napnak nevezzük. E mozgáson és annak eredményén, a nappal és éjszaka váltakozásán túl nincs más bizonyíték a nap fogalmára. Az órák, percek stb. csupán a „nap” fogalom felosztásai. Megfigyeljük, hogy a Föld körbefordul a Nap körül, és ezt évnek nevezzük. Megfigyelünk egy bizonyos mozgást a természetben, és az eltelt pillanatok összességét „időnek” nevezzük. Ha valamilyen oknál fogva a Föld elveszítené a kapcsolatát a Nappal, az időegységeink értelmüket veszítenék, és a természet más változásait kellene alapul venni. Az idő egy alkotott fogalom (vikalpa). A vikalpa meghatározása, hogy egy olyan fogalom, amelynek megfelelő tárgy nem létezik. Nincs az időnek megfelelő tárgy a természetben, csupán az emberi elme következtet rá a megfigyelései alapján.

Azt mondják, hogy az univerzumunk sok milliárd éves, és azt jósolják, hogy még további tizenöt milliárd évig fog létezni. Az ősrobbanás előtt, minden anyag egy helyen összpontosult. Az idő a változás megfigyelésétől, egy külső vonatkoztatási ponttól, és a megfigyelőtől függ. Az ősrobbanás előtt egyikőjükről sem győződhetünk meg. Ebből arra a következtetésre jutunk, hogy idő sem volt.

Mindennek, aminek kezdete van, vége is kell, hogy legyen. Amikor az univerzum megszűnik létezni tizenöt milliárd év múlva, az idő is megszűnik létezni. Ahogy Einstein relativitás-elméletéből is tudjuk, az idő függ a megfigyelőtől. Amikor az univerzum végén már nincsenek megfigyelők, idő sem lesz. Az indiai logika szerint azonban, ami nem valós a kezdetekor és a végén, az a kettő között sem az.

A jóga szerint az idő a múlékonysághoz kapcsolódik. Mivel a tudat változatlan, a tudatban nincs idő. Az idő az elme intellektuális alkotása, egy alkotott fogalom. Az idő az elméből születik, az elme gyermeke. Amikor az elme feloldódik a prakritiben, az idő is feloldódik vele együtt.

Akkor mi is az idő, ha nincs tényleges, valódi létezése? Ahogy az előző szútra magyarázta, a gunák úgy nyilvánítják meg a világot, hogy folyamatos változásban van. Ha megfigyelünk egy tárgyat, mondjuk a testünket, akkor látjuk, hogy folyamatosan változik. A gunák folyamatos változása által a testünk először fiatalnak tűnik, utána felnőttnek, később pedig öregnek. A fiatalból öreggé változást az „állapot változásának” (avasztha parináma) nevezzük.

Amikor a test végül is meghal és eltűnik, akkor a megnyilvánultból maradvány-állapotúvá változik. hasonlóan, amikor megszületik, akkor a potenciális állapotból a megnyilvánultba kerül. A változásnak ezt a fajtáját a „megnyilvánulás változásának” (laksana parináma) nevezik. Ez azt jelenti, hogy az idő egy mentális elképzelés, ami a megnyilvánulás változását írja le.

Másik szempontból is szemügyre vehetjük. A test valójában nem tűnik el, csak a formája. A testet alkotó összes elemi részecske továbbra is létezni fog, bár más képződményeket fognak alkotni. A változásnak ezt a fajtáját a „jellemző változásának” (dharma parináma) nevezik. A változás e három formáját „láncolatok” (krama) alkotják. A fiatalból öregbe történő változás nem egyszerre történik, csak bizonyos krama megfigyelése után nevezzük változásnak. A legkisebb egységet, amely alatt bármilyen változás még mindig megfigyelhető, pillanatnak (ksana) nevezzük. Egy pillanatot csak akkor tudunk megfigyelni, ha egy változás történt, még ha az csak a légzésünk vagy az óra ketyegése volt is. Ha semmilyen változást nem tudunk megfigyelni, akkor nem vesszük észre, hogy eltelt egy pillanat, és a láncolat történik. Ha egy olyan helyzetben lennénk elszigetelve, amelyben nem tudnánk megfigyelni a láncolatokat, akkor nem tudnánk megmondani, hogy telik az idő.

Ezért az időt a változásból absztraháljuk. Ha a háromféle változás és azok láncolatai közül egyet sem tudunk megfigyelni, akkor nem tudunk következtetni az idő múlására. Az idő elképzelése megszűnik, amikor a láncolat és a pillanat megszűnik. A láncolat és pillanat akkor szűnik meg, amikor a változás (parináma) megszűnik. A parináma akkor szűnik meg, amikor a gunák abbahagyják a munkájukat. A gunák akkor hagyják abba a munkájukat, amikor a céljuk be van teljesítve. A céljuk akkor van beteljesítve, amikor a jógi átéli a dharma-mégha-szamádhit és a látó megállapodik a saját formájában (a tudatban)."

2013. november 27., szerda

A harcosok étrendje - mítosz vagy valóság?

Körülbelül idén márciusban álltam rá a teljes vegán étrendre, és ezzel egyidőben kipróbáltam a Harcosok étrendjét, Ori Hofmekler könyve alapján. A vegán étrendre való áttérés először csak kísérlet volt, később viszont sok adalékkal szolgált hozzá Dr. Colin T. Campbell Kína-tanulmánya, amit szintén ajánlok mindenkinek elolvasásra.

A két irányzatban feltétlenül közös dolog az, hogy felhívják a figyelmet a feldolgozott ételek fogyasztásának veszélyeire, így ha érdemben foglalkozni akarunk a Harcosok étrendjével, akkor ki kell iktatnunk az étrendünkből a fagyaszott, mikrózható készételeket, csomagolt rágcsálnivalókat, cukros üdítőket, és javarészt mindent, ami nem természetes, eredetileg fellelhető formájában érkezik a konyhánkba. Ori Hofmekler vegyes táplálkozásra állítja be alapötletét, bár a könyv zárszavában megjegyzi, hogy időközben ő is átállt a növényi étrendre, mert az a meggyőződése alakult ki, hogy az ember evolúciósan még nem alkalmazkodott a húsételek maradéktalan megemésztéséhez.

Könyvében azt is megjegyzi, hogy a spártai harcosok, a gladiátorok és a római légiósok, akikről étrendjét mintázta, általában nem jutottak túlzottan sok állati fehérjéhez, lévén az akkoriban luxuscikknek számított. Ezenközben napi több órás kemény edzéseket vagy éles bevetéseket kellett végigcsinálniuk, vagy éppen 30-40 kilométereket végiggyalogolni a 20-30 kilós páncélzatban és menetfelszerelésben. Ehhez pedig a kraftot elsősorban a gabonákból, hüvelyesekből, olajos magvakból és szárított gyümölcsökből nyerték. Azt azért tegyük hozzá, hogy az izomtömegük sem volt akkora, mint a manapság látható agyonszteroidozott és fehérjével teletömött edzőtermi patkányokpéldányok esetében :-). 

Vagyis már az elején le kell szögeznünk, hogy a Harcosok étrendje és edzésmódszere nem elsősorban az izomtömeg növelésének kedvez, sokkal inkább az állóképességet, szívósságot és a szálkás, izmos testalkatot mozdítja elő. Az étrend tehát abban a formájában, ahogy a könyvben le van írva, elsősorban ülőmunkát végző, túlsúllyal küszködő városi emberek számára ideális. Valóban fognak tőle fogyni, ha pedig még edzenek is mellé, akkor szálkásodni is fognak. De testépítő- vagy élsportoló-diétának semmiképpen nem nevezném.

A módszer lényege: napközben csak alacsony glikémiás indexű frissen facsart zöldség- és gyümölcslevek fogyasztását ajánlja, esetleg egy kis sovány fehérjével kiegészítve. A fő étkezés este 6 és 10 között zajlik, amikor annyit ehetsz, amennyi beléd fér, de a sorrend itt is fontos: nyiss egy nagy adag friss salátával, utána fogyaszd a fehérjetartalmú ételeket, leveseket, és a szénhidrát- vagy zsírtartalmú ételek kerüljenek a végére, valamint a desszertek is (persze nem mindegy, hogy mit, mindegyikből egészséges, minőségi ételeket kell enni, nem a csokis croissant-tól és a négysajtos pizzától lesz spártai  a testalkatod). Vagyis ha ki akarod próbálni ezt az étrendet, akkor ne egy-két cikk alapján tedd, hanem olvasd végig a könyvet, és úgy kísérletezz. A szénhidrátot és a zsírt például különválasztja napokra, illetve az ösztrogén-növelő ételekről is nagyon sokat beszél, amiket kerülni kellene.

Nekem az tetszik benne, hogy eléggé szabadon variálható, hozzáilleszthető az általunk preferált étrendi szokásokhoz, például akár a paleó- akár a vegán étrenddel is össze lehet házasítani. Én igazából nem fogyni akartam vele, mert így is 63 kiló voltam, amikor ráálltam, hanem izmot felszedni. Jelenleg 67 kiló vagyok, a 10%-os testzsír nagyjából konstans. Vegán alapanyagokkal dolgozom az étrenden belül, de az esti a fő étkezés. nagyjából így áll össze egy napi kosztom:

Reggeli: home made müzli: olajos magvak, aszalt gyümölcs (cukrozatlan), mák, amaránt, zabpehely, goji bogyó, lenmag, kendermag, superfoodok, gyümölcsturmixszal és plusz gyümölcsökkel.

Ebéd: proteinturmix (kendermag- vagy vegán protein, kókusz- vagy magtej, 1 banán, 1 egyéb gyümölcs, maca por, Ashwagandha, virágpor, esetleg matcha zöld tea, fahéj vagy kakaó ízesítésnek), esetleg 1-2 banán, 1-2 marék mandula vagy olajos mag.

Vacsora: zöldségsaláta, leves hüvelyesekből, egyéb grillezett vagy főtt zöldségételek magtejföllel, humusszal vagy csicserikolbásszal, gabona (rizs, köles, vagy quinoa), némi desszert a végére (általában nyers vegán). A szójáról is leálltam nyár elején. 

Saját tapasztalatom az, hogy napi egy edzéssel és jógával kb éhen halnék, ha estig csak zöldségleveket szürcsölgetnék, úghogy egy kicsit feldúsítottam azért a dolgot. Régebben nem mertem este 6 után enni, mert szinte mindig elkezdett lerakódni a hasamra. Most viszont megmaradnak a kockák, pedig este tényleg annyit eszem, hogy majd szétdurranok, és utána már csak az ágyig bírok elmenni. Viszont gyakorlatilag az éjszaka folyamán megemésztek mindent, amit este ettem, és reggel nem ébredek nehéz gyomorral. Vagyis lehet valami abban, hogy ez az étrend gyorsítja az anyagcserét, és egész nap energikus vagyok tőle, viszont a vacsora után már csak pihenni vágyom. 

Amint említettem, az étrenddel lehet fogyni és lassan építeni az izomtömeget, persze az eredmény az edzésmódszertől is függ. Viszont azt Ori is írja a könyvben, hogy ha valaki napi 1-2 intenzív edzést végigcsinál, annak a vacsora mellé még 3-4 fehérje-étkezést ajánl, vagyis az kb megfelel a testépítők tömegnövelő étrendjének. Szóval lehet kísérletezni, és hogy miért választottam én a vegán opciót, az még több misét is megér, de egyelőre olvassátok el a Kína-tanulmányt, hogy képben legyetek, mit mond a tudomány.

2013. november 26., kedd

A világ visszarendeződése

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"4.32. tatah kritárthánám parináma-krama-szamáptir-gunánám 

t
atah – így; kritárthánám – a céljukat betöltve; parináma – a változásoknak; krama – folyamat; szamáptih – vége; gunánám – a gunáknak.

Így, miután a gunák betöltötték a feladatukat, változásaik láncolata véget ér.

Itt a jellemzők felhőjét eloszlató szamádhi (dharma-mégha-szamádhi) másik eredménye van leírva. Kezdetben a természet (prakriti) és a tudat (purusa) közelsége hozza mozgásba az élmény és felszabadulás kettős funkcióját. A tudat közelsége által működésbe hozva, prakriti „anya” az átalakulások látszólag végtelen sorozatát biztosítja a gunákon keresztül. Az „átalakulás” (parináma) kifejezést itt azért használjuk, hogy megerősítsük: a világ, bár örök, soha sincs állandó helyzetben, hanem folyamatos változásban van. Ha a gunák bármikor abbahagynák a működésüket, a világ nem dermedne mozdulatlanná, mint egy fénykép, hanem megnyilvánulatlanná válna. A „megnyilvánulatlan” nem „nemlétezőt” jelent a jógában, mivel semmi sem válhat nemlétezővé vagy valótlanná, ami létezik, és semmilyen nem létező dolog nem válhat soha valósággá.

Amikor a jógi eléri a felszabadulást a jellemzők felhőjét eloszlató szamádhi által, a gunák beteljesítették céljukat. Ahogy a Szánkhja-káriká magyarázza, a prakriti abbahagyja a táncát, amikor látták. A gunák átalakulásának láncolata nem más, mint a természet (prakriti) tánca. A prakriti befejezi a táncát, a gunák visszaáramlanak a forrásukba (a prakritibe), és a világ visszalendül a megnyilvánultból a megnyilvánulatlanba, ami a felszabadult jógit illeti. Ez nem változtatja meg a világ valódiságát, ami létező, de megnyilvánulatlan marad. Mások számára továbbra is megnyilvánul."

2013. november 25., hétfő

Világpremier - Inverz-jóga!

Jövő hét csütörtöktől megszűnik az Iron-jóga órám, és helyette decembertől egy új óratípust próbálhattok ki, melynek Inverz-jóga a neve. Szóval most csütörtökön mindenkit szeretettel várok az utolsó jubileumi Iron-jógára, mellyel el is búcsúztatjuk ezt az óratípust, amelyet majdnem három évig minden csütörtökön tartottam eddig. Most pedig néhány szót arról, hogy miért szűnik meg ez az óra, és miért lesz helyette új.

Hot vinyásza 

Talán már többen is észleltétek, hogy az új Atma Buda megnyitásával egyidőben megjelent már egy új óratípus a kínálatunkban, mégpedig a Hot Vinyásza, amit én, Orsi és Eszter is tartunk az Atma Budában. Nem titok, hogy szeretem melegben tartani az órákat, még az Ashtangát is, és az sem titok, hogy szeretem a jógásokkal kipróbáltatni az új, haladóbbnak tűnő pózokat. Pályafutásomat Agni, majd Ashtanga-órák tartásával kezdtem, és mivel mindkét óra fix sorozatból áll, a gyakorlók és az oktató esetében is fennáll annak a veszélye, hogy egy idő múlva ráun, illetve4 vágyik egy kis változatosságra, és szeretné másféle terhelésnek kitenni a szervezetét is. Hiszen egy-egy fix sorozat, akármennyxire sokoldalú is, mégis csak elhanyagolhat bizonyos területeket, illetve a szervezetünk könnyebben megszokja az azonos terhelést, mintha mindig valami mással lepnénk meg. 

Bye-bye második sorozat

A második sorozat-órával kapcsolatban pedig az a tapasztalat alakult ki, hogy sokan félnek tőle, és inkább visszamennek az első sorozathoz, a teljes másodikat még heti egyszer sem szívesen vállalják be. Amikor láttam, hogy megcsappant az érdeklődés a második sorozat vezetett óra iránt, és már csak egy-két ember járt rá, úgy döntöttem, hogy változtatni kell a koncepción, és bevezettem helyette a Hot Vonyászát. Ez az óra csak másfél óra hosszú, az elején napüdvözletekkel, a végén gyertyával, ekével, néhány levezető pózzal zárunk. A kettő között pedig álló és talaj-pózokat végzünk sok vinyászával, a második-harmadik sorozatból válogatva, illetve Krishnamacharya vinyásza krama módszeréből ismert különböző ászana-változatokat gyakorolunk, két-három pózt összefűzve, tíz légzésekig kitartva a pózokat. Így ez az óra változatos, mindig más történik, és játékos, könnyített formában ki lehet próbálni mindazt, ami az első sorozatba nem fért bele. Az óra máris nagy népszerűségnek örvend a legkülönbözőbb szintű gyakorlók körében. Azt tapasztalom, hogy akik régebb óta gyakorolják az Ashtangát vagy az Agnit, azok is vágynak a változatosságra, más irányú terhelésre legalább heti egy-két alkalommal. Aki pedig továbbra is kedvet érez a második sorozat gyakorlásához, az megteheti velem a vasárnap reggeli Ashtanga gyakorláson.

Iron yoga for Iron men

Az Iron jóga óra, bár itt sem fix sorozattal dolgozunk, elsősorban az erőt igénylő ászanákra, vagy dinamikusan ismétlődő feladatokra épül. Ami azt jelenti, hogy a has, törsz, láb, felsőtest és a karok is sorra kerülnek. Most hallottam utólag, hogy a lányok azért nem preferálták az órát, mert túl sok volt benne a fekvőtámasz, és bár az Ashtangára még rá lehet általában venni a lányokat, ha annál többet kell dolgozni karral, mint amennyit a vinyászák megkívánnak, az már heves tiltakozást vált ki belőlük. A fiúk pedig, akik mindig legalább az óra közönségének felét alkották, szintén kikoptak, mert ha már erősítés, akkor inkább cross-fit, vagy thaibox. Mellesleg én is így vagyok vele, mert bár annak idején azért indítottam el ezt az órát, hogy egy keresztezést hozzak létre a calisthenics (saját testsúlyos edzés) és a jóga között, megmutatva, hogy mi mindent ki lehet hozni belőle, mára én is különválasztottam az erősítő edzést és a jógát. Szóval  bár egészen augusztus végéig telt házzal mentek az órák, szeptembertől jelentősen leapadtak, és átlagban két-három ember jelenik meg csütörtökönként. Amire pedig nincs igény, azt nem érdemes erőltetni, inkább keresni kell egy olyan óratípust, ami még nincs, és amire igény is lehet. Így született meg az Inverz-jóga ötlete. 

Inverz-jóga

Nos, miről is fog szólni ez az óra? Alapszerkezete a Hot Vinyásza óráéhoz hasonló lesz, de nem melegben végezzük, hiszen a fő hangsúly a fordított pózokon lesz, vagyis elég sokat fogunk a levegőben tartózkodni, vagy éppen fejjel lefelé, amivel azért meleg teremben csínján kell bánni. Sokféle tematikus óra létezik, nálunk is van csípőnyitó meg hátrahajlító óra is, illetve a Hot Vinyászán ezeket szoktam váltogatni és mixelni. Olyan óráról azonban nemigen hallottam, sem itthon, sem külföldön, amelyen a fordított pózoké a főszerep. Pedig ránk fér néha egy kicsit fejjel lefelé nézni a világot, nem is beszélve a fordított pózok számos fordított hatásáról: megfiatalítja a sejteket és az idegrendszert, stimulálja az agyat, a tobozmirigyet, agyalapi mirigyet és a pajzsmirigyet is. Tehermentesíti a lábakat, és erősíti a felsőtest és a karok izomzatát. 

Az órán természetesen nem csak fordított pózokat fogunk gyakorolni, hanem lesznek álló pózok is, valamint hidak, sáskák, kartámaszok, és természetesen a gyertya, fejenállás, alkartámasz és kézenállás csillió változatát is kipróbálhatjátok. Lesz azért közte vinyásza is , a pózokat pedig tíz légzésig vagy fél percig fogjuk kitartani. Szóval az Iron jóga helyett egy "jógásabb" stílusú, de azért így is kihívásokkal teli óra vár majd benneteket jövő csütörtöktől, és remélem, hogy megnyeri a tetszéseteket! Ezen a héten pedig gyertek az Iron-jóga búcsú-kiadására, remélem, ez is emlékezetes lesz!

2013. november 24., vasárnap

Laghu-vadzsrászana (kisvillám-póz)

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Laghu-vadzsrászana (kisvillám-póz)

Dristi: orrhegyre

Áttekintés: A póz fő fókusza a kvadricepsz erősítése a kapótászana előkészítéseképpen.

Vinyásza számolás:

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre térdelő helyzetbe, egyenes törzzsel és tegyük csípőre a kezünket. Itt is fejlesszünk ki erős alapot a lábak segítségével, ahogy az ustrászanánál is írtuk.

Astau (teljes verzió): Kilégzésre hajoljunk hátra és helyezzük a tenyerünket a bokáinkra, a hüvelykujjak legyenek belül, a többi pedig kívül. Egyenes karral hajoljunk hátra még jobban, amíg a fejünk nem ér a földhöz, miközben végig íveltetjük a hátunkat, amennyire csak lehetséges. Ne ejtsük az összes súlyunkat a fejünkre, csak könnyedén érintsük a földhöz. Tartsuk a csípőt olyan magasan, ahogy csak tudjuk, és feszítsük meg a kvadricepszet a sípcsontokat a talajba nyomva (mintha ki akarnánk egyenesíteni a térdeinket). Ha a testsúlyunk java részét a combunkkal tartjuk ahelyett, hogy a fejünkre nehezednénk, képesek leszünk vissza is jönni a pózból öt légzés után. Ez eleinte nagy kihívás lehet. Ha nem tudunk visszajönni belőle, akkor kipróbálhatjuk a kezdő változatot, melynek leírása a következő oldalon lesz.

A hátrahajlás közben tartsuk a súlyunkat a kvadricepsszel, és excentrikusan feszítsük őket, vagyis ellensúlyozzuk a gravitációt, és engedjük megnyúlni őket, miközben összezsugorodnak. Ez a leghatékonyabb módja bármelyik izom megerősítésének. Tartsuk erősen a bandhákat és némileg közelítsük és forgassuk befelé a combokat, hogy a térdeink ne csússzanak ki oldalra.

Húzzuk lefelé a lapockáinkat a hátunkon és lélegezzünk a mellkasba. Vegyünk öt levegőt és nézzünk az orrunkra, hogy megakadályozzuk a nyak túlnyújtását. Ha képtelenek vagyunk a teljes póz kivitelezésére a fentiek szerint, akkor próbáljuk meg a következőt:

Kezdő változat

A nyolcadik vinyásza teljes változatának végrehajtásához nem csak erős kvadricepszre van szükség, hanem erős ízületi szalagokra is a térdben, különösen erős keresztszalagokra (amik a combcsont előrecsúszását akadályozzák meg a sípcsonthoz képest, és vice versa). Ha előzőleg már megsérült a keresztszalagunk, vagy megerőltettük, akkor ne végezzük egyből a teljes változatot, hanem fokozatosan erősítsük meg a térdeinket több hónap gyakorlással."

2013. november 23., szombat

Hátraugrás ustrászanából

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Lélegezzünk mélyen a mellkas felső részébe, a szegycsont alá, és ellenőrizzük, hogy azt a részt is megnyitottuk-e. Lazítsuk el a nyakunkat és engedjük a fejünket lelógni hátrafelé. Használjuk a fej súlyát arra, hogy még több nyitást vigyünk a mellkasba. Vegyünk öt levegőt ustrászanában, és nézzünk az orrhegyre.

Az aktív elengedés technikája: Feszítsük meg a nágyfejű combizmot és a hasfalat, mintha próbálnánk kijönni a pózból. Nyomjuk a lábainkat szilárdan a talajba, mintha ki akarnánk egyenesíteni őket. Ezt ellensúlyozzuk azzal, hogy erősen kapaszkodunk a lábunkba a kezünkkel. Ez lehetővé keszi a kvadricepsz és a pszoász mélyebb nyújtását.

Nyomjuk a tenyerünket a talpunkba, mintha szeretnénk megfeszíteni a karunkat és előrehozni a kezeinket a törzs mellett. Ezt az akciót azal ellensúlyozzuk, hogy tovább toljuk előre a medencénket.

Nava: Belégzésre egyenesedjünk fel a medence előretolása által, és tegyük a kezünket csípőre. Kilégzésre helyezzük el a kezünket a talajon a lábunk mellett. Ne üljünk le a sarkunkra, mert akkor energiát veszítünk.

Dasa: Belégzésre emeljük fel magunkat kartámaszba, a lábak legyenek zsugortartásban jó magasan a levegőben, a karok pedig egyenesek. Tartsuk meg ezt a vinyászát a belégzés időtartamáig. Ne menjünk egyből a kilencedik vinyászából a tizenegyedikbe. Ez az ustrászana lényeges része, és sok gyakorló kihagyja. A hátrahajlítást mindig a hát stabilizálásával kell kiegészíteni. Sohase fejlesszük a hajlékonyságunkat úgy, hogy nem ellensúlyozzuk és támogatjuk erővel. Lehet, hogy jól fogunk mutatni a gyakorlásunk első néhány évben, de utána fizikai problémák fognak jelentkezni a növekvő egyensúlyzavar miatt. Bizonyos gyakorlók éveken keresztül gyakorolnak, és csodálkoznak, hogy miért romlik le az általános állapotuk ahelyett, hogy fejlődne. A helytelen technika miatt ennek gyakran a hajlékonyság fejlődése az oka a megfelelő erő fejlődése nélkül. Fektessük le a megfelelő alapokat a jövőre nézve azzal, hogy arányosan fejlesztük az erőt és a hajlákonyságot. (A lólászana, egy ehhez hasonló kartámasz fejlesztésének módszeréről az „Ashtanga-jóga: gyakorlat és elmélet” 70. és 90. oldalán olvashatunk).

Ékádasa: Kilégzésre lebegjünk hátra csaturanga-dandászanába.
Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutya.
Trajódasa: Kilégzésre lefelé néző kutya."

Megjegyzések: A leírásban említett lólászanát úgy is gyakorolhatjuk, hogy amikor előreugrunk a pózba, akkor a behajlított térdeket a mellkashoz húzzuk, a sarkainkat pedig az ülőcsontokhoz, és megállítjuk a testünket a levegőben, mielőtt leeresztenénk a lábszárakat a talajra. Minál lassabban végezzünk az előreugrást, és minél kevesebb lendülettel emeljük ki magunkat zsugor-kézenállásba a hátraugrásnál, annál jobban fognak fejlődni a kar-, váll- törzs- és core-izmok, amelyek stabilizálják a gerincet a hátrahajlításokban. Amikor azonban kijövünk a pózból, én azt javaslom, hogy nyugodtan üljünk le a sarkunkra, és helyezzük a fejünket a padlóra, hogy ellazíthassuk a gerincet a hátrahajlítás után. Ha szükségét érezzük, még egy sasankászanát (nyúlpóz, előredomborított gerinccel) is végrehajthatunk az ustrászana vagy bármelyik térdelő hátrahajlító póz után. Belégzésre pedig a padlóról indulva kiemelhetjük magunkat zsugor-kézenállásba, kézenállásba, de akár lólászanában is megállhatunk. Ebben az esetben a gerincet nem emeljük függőlegesig, hanem vízszintes marad, és így emeljük a térdeket a mellkashoz, a sarkunkat pedig az ülőcsontokhoz.

2013. november 22., péntek

Jóga vs spiritualitás

David Garrigues cikke nyomán elmélkedtem, illetve a saját tapasztalataimat is belefűztem némiképpen. Nos, sokáig én is úgy gondoltam, hogy a jóga az valami mindentudó csodaszer, amely egyszerre mindent biztosít: egészséget, fizikai fittséget, mentális egyensúlyt, és spirituális fejlődést egyaránt. Viszont a kép a valóságban ennél jóval árnyaltabb, hiszen ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk, és ezért a jóga-gyakorlás is mást fog előhozni belőlünk fizikai, mentális és spirituális szinten is. 

Ehhez még hozzá kell tenni azt is, hogy a jóga eszköztárából mindneki mésképpen válogat, van, aki a fizikai gyakorlást hangsúlyozza, és van, aki a pránájámát, meditációt, bhaktit is hozzáteszi. Szóval a végeredmény egy színes kavalkád, ámde mégis csak érdemes megismerni, hogy az általunk gyakorolt egyes elemek a mi esetünkben milyen hatásfokkal működnek, illetve az egyes szintekre hogyan hatnak.

David megemlíti a cikkében, hogy a fizikai, mentális és spirituális szintnek is van külön-külön durva és finom vetülete, bár ezeket nem részletezi. Kicsit továbbgondoltam a dolgot, és a következőkre jutottam, bár természetesen ezzel lehet vitatkozni, sőt, elképzelhető, hogy a felosztás nem foglal mindent magába teljes körűen.

A durva fizikai szinthez sorolnám a fizikai erőt, teljesítőképességet, állóképességet, esztétikus megjelenést, de még a hajlákonyságot is. Ez az a szint, amit a legtöbb sport megcéloz, és kétségtelenül az intenzív ászana-gyakorlásnak is vannak hatásai ezen a szinten. 

A fizikai szint finomabb vetülete viszont már az, ami szemmel nem annyira látható, a szervek egészsége, a teljes szervezet immunitása, ellenállóképessége, biológiai öregedésének üteme, és a jógának azon hatása (főleg ha az Ashtanga első sorozatára vagy az Agnira gondolunk), hogy méregteleníti a sejteket, szöveteket. Ebből fakadóan a rendszeres ászana-gyakorlás lassítja az öregedési folyamatokat, és a jólét általános érzetét adja, ami persze nyilván a mentális állapotunkra is kihat.

Ezt a szintet a jóga eszköztárából leginkább az ászana-gyakorlással és a jógikus életmód (a jamák és nijamák, de főleg a tilalmak) követésével tudjuk fejleszteni.

A durva mentális szinthez elsősorban az intellektuális képességek fejlődését sorolnám, vagyis a jóga gyakorlója képes lesz jobban koncentrálni, a problémák mélyére hatolni, analitikusan gondolkodni, minden olyan funkciója fejlődhet, ami a bal agyféltekéhez (pingalá nádí) kapcsolódik. 

A finomabb mentális szinthez sorolnám az érzelmeket, kreativitást, intuíciót, irracionális gondolatokat, és a tudatalattinkban munkáló ösztönvilágot, ami gyakran persze elemibb erővel tör elő, mint a tudatos gondolati tevékenységünk, viszont nehezebben elérhető, nehezebben manipulálható. Ez a jobb agyféltekéhez és az ídá nádíhoz kapcsolódik elsősorban, de sok köze van az előző életbeli benyomásokhoz, szamszkárákhoz, illetve a vászanákhoz (felételekhez kötött természethez) is.

David is azt mondja, hogy a jóga kevésbé hatékony ezen a szinten, és ez valóban igaz is, ha csak az ászana-gyakorlásra korlátozzuk a jóga-gyakorlatunkat. A pránájáma és a meditáció viszont elsődlegesen a mentális szint fejlesztésére szolgál, bár az is igaz, hogy ezek az elemek önmagukban, a többi kontextusából kiragadva nem lesznek elég hatékonyak. 

A durva spirituális szinthez sorolnám a sziddhiket és a különböző vallási, filozófiai nézeteket, amelyekhez a jógi elkezdhet ragaszkodni, és a mentális berendezkedésének megfelelően (szoláris vagy lunáris dominancia) foga ezeket kifejezni a világ felé. A sziddhik Patandzsali szerint a spirituális fejlődés melléktermékei, de a jóginak jó esélye van arra, hogy e rendkívüli képességek megszerzése elvonja a figyelmét a tényleges spirituális fejlődéstől, a tudat természetének megismerésétől.

A finom spirituális szint ennek megfelelően mindaz, ami a tudat természetének megismeréséhez kapcsolódik, és így túl van minden filozófiai vagy vallásos nézeten és dogmán, és túl van az egó birodalmán. Emlékezzünk, hogy a sziddhik az egó hatáskörébe tartoznak, hiszen hatalmat biztosítanak mások felett. Ezáltal egy alapvető kritériumnak is vehetjük az egót. Ha a jóga-gyakorló egója növekszik, akkor ő még csak a durva spirituális szinttel kezd kapcsolatba kerülni, míg ha csökken az egója és fejlődik az alázata, akkor elképzelhető, hogy valamit megtapasztalt a tudat eredeti természetéből.

A spirituális fejlődés eszközei a bhakti (odaadás) és a gjána (filozófiai tudás) művelése. Ha ezeket az eszközöket is belevesszük a jóga-gyakorlásunkba, akkor valóban teljesebb eredményt kapunk, de itt sem szabad megfeledkezni az egyéni sajátosságokról, és az egyik vagy másik lemaradt területtel valóban részletesebben kell foglalkozni, ahelyett, hogy arra a területre koncentrálnánk, amiben könnyebben tudunk előrehaladni.

Persze ugyanakkor a jógának egy természetes folyamatnak kell lennie, vagyis ha inkább az ászana-gyakorlás köt le, akkor nem biztos, hogy szerencsés dolog, ha mindenáron erőltetjük például a meditációt. Az is egy mutatója annak, hogy mire van szükségünk, hogy mi az, ami inspirál. De persze túlerőltetni azért nem kell, meg kell érezni a természetes határokat. Abban is igaza lehet Davidnek, hogy a jógát esetenként érdemes kiegészíteni más módzserekkel, akár más sportokkal, vagy pszichoterápiával vagy egyéb olyan dolgokkal, amelyek segítenek tudatosítani és megoldani a bennünk lévő konfliktusokat, egyensúlyzavarokat. Ha bármikor úgy érezzük, hogy a gyakorlásunk és az általunk elérni kívánt célok között egyre nagyobb a feszültség, akkor érdemes valamin változtatni, mert könnyen meglehet, hogy éppen egy kockát próbálunk beleerőltetni egy kerek nyílásba. 

2013. november 21., csütörtök

A végtelen tudás

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"4.31. tadá szarvávarana-malápétaszja gjánaszjánantjád-gjéjam-alpam 

t
adá – akkor; szarva – mind; ávarana – befedés; mala – szennyeződés; apétaszja – amiről el van távolítva; gjánaszja – a tudásnak; anantját – végtelensége; gjéjam – megismerendő; alpam – csekély.

Ekkor, amikor a végtelen tudásról eltávolítottuk az azt fedő szennyeződéseket, a megismerendők jelentéktelenné válnak.

Az „ekkor” kifejezés itt azt jelenti, amikor elértük a jellemzők felhőjét eloszlató szamádhit. A befedő szennyeződések a tudatlanság (avidjá) és a helytelen felfogás (viparjaja). Amikor ezeket a befedő szennyeződéseket eltávolítottuk, akkor Patandzsali szerint a tudás végtelensége láthatóvá válik. Mi a tudás végtelensége (gjánaszja ananta)?
Az upanisadok három szóval jellemzik a mély valóságot (Brahmant): igazság (szat), tudat (csit) és eksztázis (ánanda). Egyes régebbi szemelvények viszont, mint például a Taittiríja Upanisad 2.1.1. a szat, csit, és ananta (végtelenség) jellemzőket említi. Csak később cserélték fel az anantát (végtelenséget) ánandára (eksztázisra). A régebbi olvasatú upanisadok megelőzik a Jóga-szútrát. Patandzsali idején az anatát még mindig használták a Brahman leírására.

Patandzsali nem alkalmazza a Brahman koncepcióját, mert az egy azonosságot feltételez a purusán és prakritin túl, ami összeegyezteti a különbözőségüket. A purusa kifejezést használja, amikor az egyéni tudatról beszél. Amikor arról a tudatról beszél, amelyet nem kötnek meg egy egyén korlátai, a „végtelenség” (ananta) kifejezést használja. Patandzsalit saját magát is a végtelenség kígyója, Ananta megnyilvánulásának tekintik.
A „tudás végtelensége” kifejezés pedig azt jelenti, hogy a végtelen tudat óceánjában létezni vagy eggyé válni vele. Mai nyelvvel, amit erősen befolyásol a Védánta, azt mondanánk, hogy eggyé válni a Brahmannal.

Abban az állapotban, amikor megismerjük a tudat végtelenségét, a megismerendők jelentéktelenné válnak. A megismerendők a világ, és annak összes tárgya és jelensége – az elme, egó, intellektus, a gunák, satöbbi. A tudat végtelenségéhez viszonyítva, ezek a megismerendők annyira jelentéktelenné válnak, hogy Vjásza az égben lévő szentjánosbogarakhoz hasonlítja. A tágas éghez hasonlítva, amely itt a határtalan tudatról szóló tudás, minden, amit a különböző tárgyakról megtudhatunk, olyan csupán, mint a parányi rovarok.

A jógi most a valódi természetében lakozik, a tudatban, amely a világot és az összes élőlényt tartalmazó tartály. A tartály végtelenségéhez viszonyítva, a tartalma – a tárgyak világa – parányi. A jógi most abban az állapotban van, amikor megérti, hogy a tudat végtelenségének ismeretéhez viszonyítva a világ megismerése olyan, mintha egy gyertyát tartanánk a szikrázó napfényben – vagy mint a szentjánosbogarak a határtalan égben."

2013. november 20., szerda

Fejlett gyakorlás = fejlett személyiség?

Az alábbi cikket az Elephant Journalon találtam, és először én is vegyes érzelmekkel fogadtam, de mire a végére értem, elindított bennem egy-két gondolatot, úgyhogy most átadom nektek is, továbbgondolásra...

David Garrigues Ashtanga-jóga oktató és Joy Marzec filmkészítő beszélgetése.

Joy: Minden reggel és este David és én elmegyünk sétálni Philadelphia északi részének betondzsungelében. Ez a környék tele van nyomorgó amerikaiakkal, akik vagy nehezen jutnak munkához, vagy sok esetben fel is adták már. Az összes szemetével, elhagyott kosárlabda-pályáival, gyér növényzetével és reményvesztettségével együtt próbáljuk itt is felfedezni a szépséget. Ami gyakran azt jelenti, hogy a jógáról beszélgetünk. 
Az utóbbi időben sok tanítványod írt emailt neked arról, hogy mennyire nehéz ez a gyakorlás fizikailag és mentálisan, de a spirituális dimenzióról semmi említés. Mit gondolsz erről?

David: Először is, a spirituális része kissé megfoghatatlan, de ezt gondolom róla: Az egészséget három kategóriára szoktam bontani: fizikai, mentális és spirituális egészség. Ha az egyikkel rendelkezel, az nem garantálja, hogy a többivel is fogsz. Szóval például egészséges lehetsz fizikailag, de mentálisan nem... vagy mentálisan igen, de fizikailag nem... satöbbi. És bizonyos dolgok jobban kedveznek egyik vagy másik kategóriának. Ha pedig a jógát nagyon mélyen gyakoroljuk, például a hatha-jóga nagyon komoly gyakorlása a spirituális egészséget segíti elő. Ez az elsődleges célja, hogy elősegítse a lelki fejlődést. Ez egy eszköz, egy gépzeet, és ezt produkálja. Vagyis nem feltétlenül fejleszt fizikailag vagy pszichológiailag. Az az érdekes, hogy úgy látom, mindhárom kategóriának van durva és finom aspektusa is. Durva fizikai, finom fizikai, durva spirituális, finom spirituális, stb. és ebben a tekintetben láthatod az emberek különböző erőit és gyengeségeit, ha ezeket a kategóriákat vizsgálod.

Joy: Most mindenki felteszi magának a kérdést, hogy melyik kategóriában erősebb vagy gyengébb.

David: Ezt nem mindig olyan könnyű beazonosítani. Szóval ha valaki fizikai egészségre próbál szert tenni a hatha-jóga által, akkor nem a megfelelő eszközt használja. Vagy pedig ha pszichológiailag egészségessé akarsz válni a jóga által, akkor lassabban fogsz haladni. Mert elsősorban a spirituális egészséget szolgálja. És a legtöbb ember azért gyakorolja a jógát, hogy fizikai vagy mentális egészségre tegyen szert. 

Joy: Várjunk csak, ez azért erős kijelentés!

David: Egyáltalán nem erős! Nem azt akarom mondani, hogy nincsenek fizikai vagy mentális hatásai, de olyan, mintha egy kockát akarnánk áttolni egy kerek nyíláson. Ha egy mély jóga-gyakorlást a fizikai egészség elérésére akarsz használni, akkor egy kockát erőltetsz bele egy kerek nyílásba. És ugyanez igaz a mentális egészségre is. Nem fog működni. Valójában megmondom, mi fog történni: a gyógytornász rendelőjében, az akupunktúrás kezelőágyon vagy a pszichoterapeutánál végzed. Mert évekig gyakorolhatod a jógát, és nem leszel tőle fizikailag vagy mentálisan egészséges. Valójában még akadályozni is fogod magad az elérésükben, mert egy kockát akarsz bedugni egy kerek lyukba. 

Ha viszont a jógát spirituális gyakorlásra használod, és tudod, hogy te arra használod, és arra való, akkor egy golyót dobsz be egy kerek nyílásba. Ekkor megszűnik a feszültség, és nem a gyógytornásznál végzed, mert nem valami olyat próbálsz kihozni belőle, amire nem való. Ez egy nagyon fontos pont.

Ismered a mondásomat: "Minden tudásrendszer egyidejűleg a tudatlanság rendszere is". Ezért az oktatásom nagy részében nagyon részletes technikai ismereteket adok át a gyakorlás fizikai aspektusáról, mert megértem, hogy amikor próbálod spirituálisan fejleszteni magad, akkor az egyfajta őrület, hogy menet közben fizikai vagy mentális sérüléseket okozol magadnak.

És mentális sérülést okozhatsz magadnak azáltal, hogy elhanyagolod a pszichológiai fejlődést, még akkor is, ha az a spirituális fejlődésedet szolgálná. És ezért minden spirituális rendszerben van egy beépített tudatlanság is, mert nagyon gyakori, hogy nem fordítunk elég figyelmet a testünkre, amikor olyan spirituális célokat tűzünk ki, mint a meditáció, egy pontra szegezett tudat, vagy az ellenkezője is megtörténhet, és annyira komolyan veszed a test fizikai szépségét, hogy megfeledkezek a spiritualitásról. Mivel olyan sok időt töltök a test védelmezésével és az elme tisztázásával, gyakran megtörténik, hogy az emberek elkezdenek csak a testre és/vagy az elmére koncentrálni, mintha az lenne a végcél. Mintha a helyes ászana kivitelezése maga a jóga lenne. 

De ennél többről van szó. Az emberek gyakran azt gondolják, hogy ha nagyon jó az előrehajlításuk vagy a hátrahajlításuk, vagy hátra tudnak ugrani, az annak a jele, hogy a test egészséges. És ha nem tudok hátraugrani vagy gyenge vagyok, és nem tudok felállni a hátrahajlításból, akkor ez annak a jele, hogy nem vagyok egészséges.

Joy: De ez egy hiba.

David: Ez egy hiba, ami sokba kerül spirituálisan.

Joy: Igen, mert lehet, hogy valaki éppen fejlettebb spirituálisan annál, aki fel-le tud menni a hídba.

David: Igen, és olyan sok káros hatása van, ha így tekintünk a jógára. Ha azt gondolom, hogy jó a hátrahajlításom, szóval egészséges vagyok. Tehát valójában akadállyá válhat a spirituális fejlődésben az, ha tökéletes a testünk. Igaz? A Jóga-szútrában is van erről szó. Az egyik eredmény, amit az elme spirituális módon történő koncentrációjából kapsz, a kája-sziddhi. Mi az? A test uralása, a test tökéletessége, és még részletezi is, hogy mik a jellemzői.

Joy: melyik fejezet?

David: 3.46. Azt mondja, hogy a test tökéletessége a szépség, kecsesség, erő és agyémántkeménység.

Joy: Miért, ez nem így van?

David: Nem! Ezt nem 400 csaturanga végrehajtása által éred el. Nem ez a módja, hanem a klésák, a szenvedés okainak megsemmisítése által. Ha megfigyeled a viszonyodat a ragaszkodáshoz, ellenszenvhez, egoizmushoz és félelemhez. És azáltal, hogy megérted a benned rejlő spiritualitást és a hajlamodat, hogy figyelmen kívül hagyd azt.

Szeretnéd visszavonni az energiádat a fizikai aspektus hangsúlyozása által létrejött egyensúlytalanságból. Ez egy érdekes javaslat. Ez azt jelenti, ha tisztában vagy a prioritásaiddal, ha a jóga-gyakorlásodat spirituális gyakorlatként űzöd, akkor meg tudod érteni, hogyan használd ki optimálisan a fizikai előnyeit, amiből nagyon sok van.

Ezért hangsúlyozom az alapokat... Szúrja-namaszkára, álló pózok és fordított pózok. Azért hangsúlyozom őket, mert ezekkel kell dolgoznunk, hogy elérjük a bennünk rejlő spirituális természetet, és amiből fizikai hasznot is kaphatunk. 

Ha a gyakorlás fizikai hasznát akarnád előtérbe helyezni, akkor fizikai szempontból egyéb mérsékelt tevékenységekre is szükséged lenne a teljes fizikai egészséghez, vagyis mérsékelt sétára, erősítő edzésre, táncra, ott vannak ezek a kis kiegészítő emberi tevékenységek, amelyek elősegítenék a fizikai egészségedet.

Joy: Szóval azt mondod, hogy nem feltétlenül van szükségem a viparíta-salabhászanára ahhoz, hogy egészséges legyen a gerincem? Viccelek persze.

David: De ez egy szempontból így is van, mert mindenkinek más a teste. És egyes emberek gerince számára a viparíta salabhászana megfiatalító dolog lehet. Nem sok mindenkinek, de egyeseknek. 

Végül nem beszéltünk a mentális részéről, pedig az kulcsfontosságú. Amikor a testünkkel, a klésákkal dolgozunk, hogy képesek legyünk koncentrálni az elménket, az olyan dolgokat hozhat a felszínre, ami elősegítheti a pszichológiai gyarapodásunkat, vagy pedig bizonyos pszichológiai és érzelmi kérdések kerüléséhez is vezethet. De ki kell alakítanunk egy kapcsolatot azokkal a dolgokkal, amik a felszínre jönnek, és ha csak arra számítunk, hogy megcsináljuk a gyakorlásunkat és utána folytatjuk a napunkat, az azt jelenti, hogy nem foglalkozunk ezekkel a dolgokkal. 

Joy: Csak hogy tisztázzuk: nem azokról a gyakorlókról van most szó, akik kevesebb, mint négy éve gyakorolnak és a fizikai, pszichés és spirituális növekedésük teljében vannak, igaz?

David: Igen, igazad van. Kezdetben hihetetlen ütemben fog fejlődni a fizikai, mentális és spirituális egészségünk. Most viszont arról beszélünk, ami a kezdeti beindulás után történik. És ez azt jelentheti, hogy néhány év gyakorlás után jelentkeznek ezek a dolgok, amikre számos példát látunk. Látod, hogy valakinek csodálatos haladó gyakorlása van, de utána azt látod, hogy mennyire dühös vagy érzelmileg képtelen kezelni egy helyzetet. És én erről beszélek. Ott van egy űr, és ez azért van, mert az Ashtanga a spirituális fejlődést próbálja elősegíteni. Nem szükségképpen segíti elő a pszichológiai fejlődést és adóssá válhatunk,  ha nem törődünk kifejezetten a pszichológiai egészségünkkel is. Ugyanúgy, mint ahogy fizikai értelemben is eladósodhatunk, megsérülhet a térdünk, vállunk stb. Például tegyük fel, hogy depressziós vagy, és évek óta hatha-jógázol, de nem teszel jelentős előrelépést a depresszió leküzdésében, mert kiegészítő kezelésre lenne szükséged. Ez azért annyira érdekes a számomra, mert úgy gondolom, hogy a mentális egészség a legnehezebben elérhető. A hatha-jóga valószínűleg ebben a kategóriában a leghiányosabb.

Joy: Ez sok mindent megmagyaráz, nem? Sokszor hallani: "Tudom, a haladó gyakorlással nem jár együtt az, hogy kedves is valaki..."

David: Igen! A spirituális és a fizikai aspektust jobban fejleszti a jóga gyakorlása. Ami pedig az Ashtanga-gyakorlást illeti, az annyira erőteljesen fizikai, hogy könnyebben összhangba tudod hozni a fizikai és a spirituális aspektusát. A pszichológiai egészségre azonban nehezebb szert tenni a gyakorlás által. Ezért ennek a területnek a fejlesztésére külön figyelmet kell fordítani az életünkben.

Joy: Befejező gondolatod?

David: Azt hiszem, csináltunk egy teljes kört.

Joy: Jó beszélgetés volt, David.

David: Ja, itt vannak a befejező szavaim: a Bhakti a legjobb, de útközben ne feledkezzünk meg a testről és az elméről sem!"

Jó hosszúra sikeredett a cikk, úgyhogy a saját gondolataimat majd a pénteki kiadásban teszem hozzá :-).

2013. november 19., kedd

A mag nélküli szamádhi

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"4.30. tatah klésa-karma-nivrittih 

t
atah – ezután; klésa – szenvedés; karma – tettek; nivrittih – megszűnés.

Abban a szamádhiban a szenvedés okai és a karma megszűnnek.

Vjásza megerősíti, hogy a jellemzők felhőjét eloszlató szamádhi által (dharma-mégha-szamádhi) még ebben a testünkben elérhetjük a felszabadulás állapotát. Más szavakkal a jellemzők felhőjét eloszlató szamádhi (dharma-mégha-szamádhi) mag nélküli (nirbídzsa) és tárgy nélküli (aszampragjáta) szamádhi. Csak ez a második, magasabb típusú szamádhi képes felszabadulást adni. Egyes szerzők helytelenül úgy értelmezték, hogy a jellemzők felhőjét eloszlató szamádhi az objektív szamádhi egy másik formája.

Vjásza azt állítja, hogy ez a felszabadító szamádhi végső soron megsemmisíti a tudatlanságot (avidjá) és a tudatlanságból fakadó szenvedés (klésák) összes módozatát. Ezen kívül, a tárházban (karmásaja) összegyűlt karmák, az erényesek és a bűnösek is, megsemmisülnek, a helytelen tudással (viparjaja) együtt. A helytelen tudás megsemmisülésével, amely az újjászületés oka és magja, nem szükséges több feltételekhez kötött megtestesülés – sőt, nem is lehetséges.

Ezt a szamádhit mag nélkülinek nevezik, mert a jövőbeni újraszületés magját, a tudatlanságot és a szenvedést is megsemmisíti. Azt is tisztán kijelenti ez a szútra, hogy csak ez, az összes szamádhi leghatalmasabbika tudja csírátlanítani ezeket a magokat, és nem a gyengébb objektív (szampragjáta) szamádhi, ahogy egyes modern írók megint csak kijelentik. Fontos megjegyezni ezt a pontot. Ha helytelenül ilyen elvárásokat támasztunk az objektív szamádhival szemben, akkor nem fogjuk észlelni, amikor elérjük az objektív szamádhit, és túl sokat fogunk elvárni azoktól is, akik megtapasztalták.

Csak a kiterjedt tárgy nélküli szamádhi által fogja az elme (csitta) megszokni a felfüggesztett (niródha) állapotot, ami azt jelenti, hogy visszaáramlik a prakritibe. Ha e pont után a jóginak szüksége van elmére, akkor csak a szükséges pillanatokban vetíti ki (nirmána csitta). Az időközökben, amikor nincs szükség elmére, visszatér a határtalan niródhába, vagyis a tudatba. Ez azt jelenti, hogy az ilyen jógi a szívében lakozik, a természetes állapotában van, és maradandóan megállapodott saját valódi természetében.
Ebből az okból kifolyólag, csak egy niródhin tanításai és állításai kötelező érvényűek. Az ilyen tanítások példái az upanisadok. Az upanisadikus bölcsek a niródha állapotában voltak, és leláttak a szívük mélyéig. Az ő tanításaikat ezért srutinak nevezik – az, ami hallva van. Mivel az elméjük csendes volt, szabadon hallhatták a szívük szent bölcsességét. A „szív” itt a tudat metaforája, és a hallott bölcsesség benne foglaltatik a szent Óm szótagban, amelyet a Brahman hoz létre.

Ismét nagyon fontos, hogy megértsük a különbséget. A dharma-mégha-szamádhi előtt a jógi elméje csak egy pontra szegezett (ékágra). A kezdő szempontjából ez egy hihetetlen eredmény, de tanítóként az ékágrin - vagyis az egy pontra szegezett elméjű – még nem szent autoritás. Az állításai bizonyára nagyon mélyek és jelentőségteljesek, de egy emberi elméből származnak, és nem a szív legmélyéről. Az egy pontra szegezett elméjű tanítók hihetetlen tudástárat hagytak ránk, amelyet szmritinek neveznek. A szmriti azt jelenti, amit megjegyeztünk, és ez a hagyományra utaló szó. Az összes szmritit emberi eredetűnek tekintik, míg a srutit isteni eredetűnek."

2013. november 18., hétfő

Vagy erő, vagy hajlékonyság?

Régóta tudjuk, hogy a mozgató szervrendszerben a jang aspektus az izomerő, míg a jin aspektus a hajlékonyság. Felmerülhet a kérdés, hogy lehet-e a kettőt párhuzamosan fejleszteni, vagy ki kell választani, hogy melyikre szeretnénk a hangsúlyt helyezni. Írtam már erről a témáról korábban is, de talán ismét érdemes összefoglalni néhány gondolatot. 

Nos, a jóga, mint később látni fogjuk, elsősorban egy spirituális célokat szolgáló eszköz, bár a fizikai testre vonatkozó hatásai sem lebecsülendőek, főleg az Ashtanga-jellegű erőteljes vinyásza-gyakorlásnak, ami nézetem szerint képes párhuzamosan fejleszteni az erőt és a hajlékonyságot. Ez különösen azok esetében látványos, akik sport-alapok nélkül kezdik el rendszeresen gyakorolni. A gyakorlás fejleszti az erőt és a hajlékonyságot is, ám ne számítsunk mérhetetlen mennyiségre egyikből sem! 

Egyrészt azért, mert a saját testsúlyos gyakorlatok esetében, mint például a vinyásza vagy a híd, ha sok ezerszer ismételjük őket, akkor a szervezet egy idő múlva rááll arra, hogy minél kevesebb energiaráfordítással oldja meg a feladatot, vagyis nem fog a végtelenségig növekedni az izomtömeged, és persze a fizikai erőd sem, hiszen a terhelés nem progresszív, hanem állandó. Ennek az a következménye, hogy tíz-húsz év gyakorlás után a gyakorlók elkezdenek vékonyodni, szálkásodni, ahelyett, hogy egyre masszívabbak lennének. Persze az elégtelen tápanyagbevitel is lehet az oka annak, ha valaki pár hónap rendszeres ashtanga-gyakorlás után a kelleténél jobban lefogy. 

A hajlákonysággal ugyanez a helyzet: mivel csak öt légzést töltünk egy-egy pózban, és minden nap általában ugyanazokat a pózokat ismételjük, a hajlékonyság is lassabban fog fejlődni, mintha a vinyásza-gyakorláson kívül több időt szentelnénk a hosszabb ideig kitartott nyújtásoknak. A hosszú nyújtások által lehet maximalizálni a hajlékonyságót, hiszen azok erősítik a jing energiát. És nyilván, ha nem erősítjük külön az izmokat, hanem csak nyújtjuk, akkor hamarabb kialakul a hajlékonyság, mintha mellette párhuzamosan azokat is edzenénk.

Én magam is azt tapasztaltam, hogy amikor csak jógáztam, akkor valamivel hajlékonyabb voltam, mint amikor elkezdtem mellette futni, úszni, thaiboxolni, street workoutozni. Mivel most párhuzamosan az izomerőmet is fejlesztem, a hajlékonyság fenntartásáért vagy feljesztéséért is több erőfeszítést kell tenni. De persze nem lehetetlen dolog, hiszen láttunk már nagyon hajlékony embereket, akik közben jelentős erővel is rendelkeztek. Amit le lehet szögezni, hogy az erőfejlesztésükben bizonyára alkalmaznak a jóga mellett más edzést is, minimum saját testsúlyos edzést vagy esetleg plusz súlyokat, terhelést. 

Szóval mindent el lehet érni, a lényeg azoban az, hogy tisztán kijelöljük a célokat, és meghatározzuk a lépéseket, amivel elérhetjük őket. Mindkettő irányban progresszív terheléssel tudunk fejlődni: vagyis fokozatosan nehezedő erőgyakorlatokat végzünk, több ismétléssel, nagyobb plusz terheléssel. De ez a jógára is igaz, egy idő múlva, amikor az alapok már megvannak, bele kell kezdeni a haladóbb ászanák gyakorlásába is, hogy újabb kihívás elé állítsuk hajlékonyságunkat. Fontos természetesen az egyensúly megtartása, mind az erő/hajlékonyság viszonylatában, mind a fizikai terhelés és pihenés, regeneráció tekintetében. A test fejlődésének van egy üteme, amit meg kell ismernünk, és akkor tudunk a leghatékonyabban fejlődni. Ha túlerőltetjük, túledzzük magunkat, vagy türelmetlenek vagyunk, akkor megsérülhetünk, ami visszavet a gyakorlásban. A legjobb, ha elejét vesszük a sérüléseknek, és ezért annyit és úgy jógázunk és edzünk, ami a pillanatnyi szintünknek megfelel. 

Az ellentétek kiegyensúlyozása végül elvezet a ragaszkodás feladásához, és így valóban megérünk arra, hogy a belső feladatokra koncentráljunk, ám ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy elhanyagoljuk a fizikai szintet. Mindennek megvan a maga megfelelő ideje, erre kell ráérezni, és erre vezet rá a jóga.