Pársva dandászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Pársva dandászana (oldalsó botpóz)

Dristi: nászágrai (orrhegyre)

A pársva dandászana vagy pársva-bhudzsa-dandászana pozíció a pársva-koundinjászanához hasonló kartámaszból áll, mely közben a másik lábunkat a nyakunk mögött tartjuk.

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre úgy, hogy az egyik lábunk tittibhászana pozícióban van, a másikat pedig vigyük előre a karjaink között. Kilégzésre helyezzük el a jobb lábunkat a tarkónk mögött.

Astau: Belégzésre emeljük ki magunkat csakórászanába, majd a karjaink között vigyük hátra a bal lábunkat, és támasszuk neki a jobb felkarnak. Hajlítsuk be a könyökünket, nézzünk az orrhegyünkre és végezzünk el öt mély légzést a pózban.

Nava: Belégzésre hozzuk vissza a lábunkat a két tenyerünk között.

Dasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Trajódasa-astadasa: Ismételjük meg ugyanezeket a vinyászákat (szapta-dvádasa) a bal oldalra is.

Aktív elengedés technikája

A pózban a bal lábunkat a jobb felkarra támasztjuk, és a bandhák aktivációjával tudjuk fenntartani a stabilitást a kartámaszban. A póz felvételéhez a törzset ki kell fordítani jobb oldalra, de amikor benne vagyunk a pózban, a törzset enyhén visszafelé kell csavarni, hogy rajta maradjon a karunkon. A bal könyökünket a haladó verzióban a levegőben tarthatjuk, kezdetben viszont nekitámaszthatjuk a törzsünket a bal könyökünknek is.

Rávezető változatok

A póz végrehajtásához elengedhetetlen az ékapáda-sírsászana, valamint a csakórászana végrehajtásának képessége. Emellett gyakorolni kell a pársva-koundinjászanát is, majd e kettőből kombinálhatjuk össze a pózt. A gerincet elegendő mértékben ki kell egyenesíteni, valamint a fejünket hátra kell hajlítani ahhoz, hogy a lábunk a tarkó mögött maradjon a kicsavart helyzetben is. A póz gyakorlásához kezdetben megtehetjük azt, hogy az egyik lábunkat betesszük a tarkó mögé, a másikat pedig félig behajlítjuk, majd kifordulunk és a tenyereket a behajlított lábunk külső oldalán a talajra helyezve kiemeljük magunkat.

Egészségügyi hatások

Javítja az egyensúlyérzetet

Erősíti a vállakat, karokat és a hátat

Nyitja a csípőt

Tonizálja a lábakat

Fejleszti az önbizalmat és a belső erőt.

Ellenjavallatok: terhesség, csípőproblémák, illetve minden komolyabb térd-, gerinc- vagy nyaksérülés esetén kerülendő.

Bhudzsadandászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Bhudzsadandászana (kar-bot póz)

Dristi: nászágrai (orrhegyre)

A bhudzsadandászanával kezdődik az az öt pózból álló sorozat az Ashtanga negyedik sorozat lezárásaként, melyben az egyik lábunk a nyakunk mögött van. Utolsó előtti pózként ebbe még közbe van szúrva egy szamakónászana, de ettől eltekintve a többi póz hasonló mechanikára épül fel, mint a harmadik sorozat elején az ékapáda-sírsászanán alapuló különböző pózok. A „bhudzsa” szó kart jelent, míg a „danda” szó, ahogy már korábban is levezettük, botot jelent. A bhudzsadandászanában az egyik lábunkat a hátunk mögött nyújtva helyezzük el, mint a tittibhászana vagy a szúrja-jantrászana (napóra) pózban; a másik lábunkat pedig a tarkó mögé helyezzük. Mindezenközben az ülőcsontokon egyensúlyozunk, mint a dvipada-sírsászana A pozícióban. A nyújtott láb a vállunk mögött nyúlik az ég felé, mint a szannjászík (lemondott szerzetesek) kezében lévő danda, mely a lemondásukat és Istennel való összekapcsolódásukat jelképezi.

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre tittibhászana pozícióba.

Astau: Kilégzésre húzzuk be a jobb lábunkat a törzs mögé, majd a bal lábunkat a tarkó mögé. Így a bal lábfejünk a nyakunk és a felfelé kinyújtott jobb lábunk közé fog kerülni. Helyezzük a tenyereinket imatartásba, egyenesítsük ki a gerincoszlopot, és végezzünk el öt mély légzést a pózban.

Nava: Belégzésre emeljük ki magunkat a tenyereinken.

Dasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Trajódasa-astadasa: Ismételjük meg ugyanezeket a vinyászákat (szapta-dvádasa) a bal oldalra is.

Aktív elengedés technikája

A pózban erőteljesen nyitni kell a csípőt, és mint az ékapáda- vagy dvipada-sírsászanákban általában, a törzsizmok aktivációjával kell ellentartani a lábak előrehúzó erejének. A nyújtott lábunkban aktiválni kell a négyfejű combizmot, hogy egyenesen tudjuk tartani, a combhajlítót viszont igyekezzünk ellazítani. Egyensúlyozzunk az ülőcsontokon.

Rávezető változatok

Az ékapáda-sírsászana, valamint a dvipada-sírsászana gyakorlása által fejleszthetjük ki e póz alapját. Utána gyakorolni kell az összes olyan pózt, amelyekben az egyik láb a nyakunk mögött van, majd azokat is, amelyekben az egyik vagy mindkettő lábunk nyújtott állapotban a törzs mögött van. Ezek a tittibhászana, vaszisthászana, a napóra-póz és ezek különböző változatai.

Egészségügyi hatások

Elősegíti az idegrendszer irányítását.

Erős masszázst kap a napfonat és a mellékvesék, így erősödik a vitalitásunk.

Masszírozza a hasi és kismedencei szerveket.

Javítja az emésztő-, reproduktív és kiválasztószervek funkcióját.

Javítja a vérkeringést és a hemoglobin-szintet.

Elősegíti a szervezet méregtelenítését.

Erősíti az emésztési tüzet.

Kedvező hatással van cukorbetegség esetén.

Ellenjavallatok: terhesség, csípőproblémák, illetve minden komolyabb térd-, gerinc- vagy nyaksérülés esetén kerülendő.

A negatív elme hatásai 2. rész

Szerdai blogbejegyzésemben a negatív elme egyénre gyakorolt hatásairól volt szó, most pedig vegyük szemügyre a környezetünkre gyakorolt hatását. Hogyan viszonyuljunk az ilyen emberekhez? Megint csak le kell szögezni, hogy senki sem fekete vagy fehér, és ezért nem lenne célszerű vagy pontos az a megfogalmazás, hogy "Hogyan bánjunk negatív emberekkel?", hiszen bizonyára vannak benne pozitív tulajdonságok is, csak esetleg a kapcsolataiban nem ez dominál. Viszont az a megfogalmazás, hogy "Hogyan bánjunk az elviselhetetlen emberekkel?" már praktikusabb lehet. 

Térjünk vissza tehát a negatív kondicionáltsághoz! Ha az illető inkább introvertált típus, akkor hajalmosabb lesz a mártírszerepbe menekülni, és legfeljebb a saját eltúlzott szenvedésével kínozni másokat. Számára a szenvedés, betegség, panaszkodás stb. a figyelem és törődés kivívásának eszköze. Az extrovertált emberek azonban kifelé élik ki belső konfliktusaikat is, vagyis sok esetben másokra vetítik ki azokat a tulajdonságokat, melyeket önmagukban nem tudnak elviselni vagy elfogadni, és ezért inkább elfojtják és nem vesznek tudomást róluk. Mint ahogyan az introvertált embereken a kifelé fordulás, a kapcsolataik építése, a felelősségvállalás segíthet, az extrovertált embereknek törekedniük kell az önvizsgálatra, arra, hogy magukba szálljanak és felismerjék, tudatosítsák az elméjükben zajló folyamatokat. 

Az extrovertált ember erős negatív kondicionáltság esetén agresszorrá válhat, azaz mások bántása árán próbált érvényesülni és kielégülni. Az agresszív, bántó megnyilvánulások természetesen lehetnek érzelmiek, verbálisak vagy fizikaiak is, de sok esetben e három kombinációjában jelentkeznek a kapcsolataikban. Az extrovertált ember konfliktust generál, mert abban tudja kiélni frusztrációját. Nem panaszkodik, mert elhiteti magával, hogy belül rendben van, de másokban csak a hibákat, a negatívumokat látja, és ezekre igyekszik felhívni a figyelmet, vagy kicsúfolni, megszégyeníteni a másikat. Ez a negatív kondicionáltság egyértelmű ismérve, hiszen nem az a szándék vezérli, hogy a másokban felfedezni vélt hibák kijavításában segédkezzen, és így a másik személyt is magasabb szintre emelje. Elsősorban ledegradálni akarja, mert az ad neki biztonságérzetet, ha jobbnak látja és láttatja magát a másiknál. Ezért azt fogja kiemelni, hogy miben jobb a másik személynél és hogy az mennyire gyengébb, ügyetlenebb, szerencsétlenebb, ostobább stb. nála. 

Az ilyen emberekre a legtöbben ráakasztják az "Elviselhetetlen" címkét, és az egyetlen ésszerű megoldást választják: kizárják az életükből, megszüntetik minden kapcsolatukat vele. Ha esetleg az illető egy családtag vagy munkatárs, akkor ezt időnként nehéz lehet megtenni, de ha például csak egy internetes agresszorról van szó, aki a közösségi médián ostorozza az embert rosszindulatú kommentjeivel vagy megnyilvánulásaival, akkor ezt viszonylag könnyen meg tudjuk oldani. Sajnos a közösségi média megjelenésével az ilyen agresszorok is virágzásnak indultak, mert az internetes agresszióhoz kevesebb bátorság kell, mint egy személyes konfliktus kirobbantásához és végigviteléhez. 

A rosszindulatú ember eléggé kilátástalan helyzetben van, mivel a legtöbbször lezárja a hozzá vezető kommunikációs lehetőségeket, és ha valaki őszinte, segítő szándékkal közeledne is felé, arra is agresszióval fog válaszolni. Amíg nem talál belső békét és nem ismeri fel a frusztrációja valódi okát, addig mindig keresni fog egy áldozatot magának, akin kitöltheti a frusztrációját. A legtöbben persze el fognak fordulni tőle vagy elmenekülnek a közeléből, és amikor neki lenne szüksége segítségre, akkor nem fog tudni kihez fordulni. Mit ahogy az introvertált ember esetében, neki is önmagának kell felismernie negatív kondicionáltságát, és felelősséget kell vállalnia agressziója kontrollálására. A jó tuladjonságok felfedezése és bátorítása másokban egy nagyon hasznos gyakorlat az ilyen agresszorok számára. 

A csakrák lótuszainak aktiválása

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"10c Gyakorlat: Mondjuk bele mindegyik tő-mantrát kétszer a felfelé fordított lótuszokba

Amikor látjuk a hat lótuszt felfelé fordulva, a következő lépés az, hogy mindegyik bídzsáksarát kétszer belemondjuk az adott csakrába. A sorrend belégzésnél a következő:

LAM-LAM

VAM-VAM

RAM-RAM

JAM-JAM

HAM-HAM

ÓM-ÓM

Kilégzésnél pedig:

ÓM-ÓM

HAM-HAM

JAM-JAM

RAM-RAM

VAM-VAM

LAM-LAM

Ez azt jelenti, hogy összesen huszonnégy bídzsáksarát (tő-mantrát) fogunk kiejteni, míg a 10b módszerben csak tizenkettőt mondtunk ki. Ehhez szükség lesz a légzés megfelelő lelassítására. Ha lelassítjuk a légzést, akkor az elme is le fog lassulni, és lehetővé fogja tenni a mélyebb koncentrációt, ami pedig le fogja lassítani és ki fogja simítani a pránát. Ez a pránájáma-meditáció visszacsatolási hurok, mely elengedhetetlen a meditációban elérendő sikerhez. Az olyan meditációs technika, melybe nincs beleépítve a légzés lelassításának követelménye, nem hatékony.

Maradjunk mindegyik bídzsáksara kétszeri kimondásánál addig, amíg nem tudjuk azt nagyon kényelmesen, erőlködés nélkül megtenni. Eleinte a légzés lelassításának lehet melegítő hatása. Ez azt jelzi, hogy a gyakorlat működik, mivel a hő a tapasz eredménye, amit Patandzsalí többször is említ. A „tapasz” szó a „tap” (főzni) tőből ered, és azt jelzi, hogy a spirituális gyakorlat súrlódást és ezáltal hőt fog kiváltani. Ez eleinte kényelmetlennek tűnhet, de fokozatosan el fog vezetni ahhoz az állapothoz, amelyben a jógi teljesen „kisül” a gyakorlás tüzében. Mint ahogyan az agyagedényt is teljesen ki kell égetni, mielőtt képes lenne megtartani a vizet, a jógit is teljes mértékben „ki kell sütni”, mielőtt képes elérni a tudást.

Fontos azonban, hogy sohase erőlködjünk a gyakorlás alatt. Fokozatosan és ambíciók nélkül emeljük a hőt, mert lassú égési folyamatra lesz szükségünk. Ha bármikor félelmet, szorongást vagy erőlködést érzünk a szív környékén, az azt jelzi, hogy túlzottan lelassítottuk a légzést. Az előző fejezetben irányelvként megadtuk, hogy a légzésciklusaink számát percenként ötre csökkentsük, ami azt jelenti, hogy körülbelül másodpercenként egy tő-mantrát kell kimondanunk.

Amikor átváltunk arra, hogy minden bídzsáksarát kétszer mondunk bele a csakrákba, eleinte felgyorsíthatjuk némileg a mantra kiejtésének sebességét, máskülönben hirtelen kellene váltanunk a nagyjából 6 másodperces belégzésekről 12 másodpercesekre. Ez túlzottan hirtelen növekedés volna. Hosszú távon törekedni kell a 12 másodperc elérésére, de ezt fokozatosan tegyük meg. A meditációnak mindig örömtelinek kell lennie és sohasem ambiciózusnak."

A negatív elme hatásai 1. rész

Tegnapelőtti blogbejegyzésemben levezettem, hogyan alakul ki a feltételekhez kötött természetünk, és hogyan alkotja a tiszta lélek befedettségét. Sohasem szabad elfelejteni, hogy mindannyian tiszta lelkek vagyunk, még akkor is, ha ilyen vagy olyan átmeneti befedettség alatt állunk. Ennek elméleti megértése azonban nem mindig oldja meg a hétköznapi problémákat, melyeket az elménk feltételekhez kötött természete hoz létre, vagy azokat a problémákat, melyeket a kapcsolatainkban, a kommunikációnkban tapasztalunk a negatív mentális kondicionáltságunk miatt. Első körben foglalkozzunk azzal, hogy milyen hatással vannak ránk a saját elménk negatív berögződései.

Számtalan élethelyzet van, amit kudarcnak vagy negatív eseménynek élünk meg, és ezek bizonyára objektíven szemlélve is azok. A negatív elme ilyenkor kétféle módon szokott reagálni: vagy beleilleszkedik az áldozat szerepébe, és másokat okol a szenvedései miatt, vagy pedig agresszorrá válik, és másokra vetíti ki negatív érzelmeit, mert úgy érzi, így mentheti meg az önbecsülését. Természetesen mindkét eset problémát jelenthet, azzal a különbséggel, hogy az első esetben az illető szenvedésének a középpontjában ő maga áll, míg a környezete csak járulékosan szenved a mártírságától. A második esetben, az agresszor esetében elsősorban a környezet szenved, mivel rajtuk tölti ki a frusztrációját, míg ő saját magában elnyomja a szenvedést, és valamiféle elégtételt érez, amikor másokat bánt. Ő inkább tudat alatt éli meg a szenvedést, amit közvetve önmagának okoz, de ezt nem hajlandó elismerni és felismerni.

Foglalkozzunk most az első esettel. A negatív elme hajlamos felerősíteni a félelmeinket és azoktól vezérelve védekező döntésekre sarkall bennünket, melyekről akár közben vagy utólag is tudjuk, hogy nem voltak helyesek, nem szolgálták a valódi érdekünket. Időnként már a döntés meghozatala előtt is érezzük a félelmet, és végül nem cselekszünk meg bizonyos dolgot, mert nem merjük. A ragaszkodás és ellenszenv ugyanilyen erőteljes érzelmek, melyek szenvedést tudnak okozni. A ragaszkodásunk alapján hozott döntések esetében gyakran az azonnali érdeket vagy kielégülést helyezzük előtérbe a hosszú távúval szemben, és sokszor a függőségeink alapján hozunk döntéseket. A ragaszkodás természetesen az ellenszenv ellentétpárja, vagyis sok esetben bizonyos dolgok elől menekülünk bele egy látszólag biztonságot és kielégülést adó függőségbe. A függőségek által motivált döntéseket sokszor a gyengeségünk hatására hozzuk meg. 

Egy másik probléma, amit a negatív elme okozhat, az önbizalom vagy általában a hit hiánya. Ha nem bízunk abban, hogy el fogunk érni egy általunk kitűzött célt, akkor vagy a saját képességeinkben és kitartásunkban kételkedünk, vagy látszólag objektív akadályok jelenlétét vizualizáljuk. Természetesen egy akadály felbukkanásakor is fontos az, hogy miként viszonyulunk hozzá. Ha fenntartjuk a hitünket, akkor megoldandó feladatnak tekintjük, viszont ha a hitünk nem elég mély, akkor egy biztos kifogásként is kezelhetjük, melyre ráfogjuk a kudarcunkat. 

A negatív elme tehát a kudarcra és a feladásra predestinál bennünket, és bár lehet, hogy vannak körülöttünk olyan emberek, akik igyekszenek motiválni bennünket a sikerre és a pozitív látásmódra, de ha látják, hogy makacsul ragaszkodunk a negatív kondicionáltságunkhoz, akkor hajlamosak lesznek feladni és legyinteni. Ekkor egyedül maradunk a harcunkban vagy a kudarcunkban. Egy fontos konklúziót érdemes megjegyezni: az elménk kontrollálása és a negatív kondicionáltság feloldása elsősorban személyes felelősségünk, és senki más nem tudja és nem is fogja megtenni helyettünk. 

A csakrák lótuszai

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"10b Gyakorlat: A bídzsáksarák belemondása a fénygömbökbe, és a lótuszok megnyilvánítása

Miután létrehoztuk a kapcsolatot a bídzsáksarák (tő-mantrák) és az elhelyezkedésük között, most készen állunk a következő lépésre, ez pedig a lótuszok (padmák) megnyilvánítása. Ahogy korábban magyaráztuk, az univerzum kristályosodási folyamatának párhuzamát, mely a határtalan kreativitással és a tiszta energiával (Saktival) kezdődik, és egészen a különböző elemekig tart; az emberi testben is látjuk kifejeződni. A lótuszok (padmák) energiaközpontok, melyek az elemeket (föld, stb.) képviselik, és mindegyik szirom egy energiacsatornát képvisel, mely az adott lótuszból indul ki. A finomfizikai test lótuszait az isteni teremtőerő (Sakti) a bídzsáksarák kiejtésével hozta létre. A lótuszok újraaktiválását tehát a bídzsáksarákat a csakrákba belemondva érhetjük el. Az entrópia (rendezetlenség) befolyása miatt a legtöbb ember esetében a magasabb csakrák inaktívvá váltak. Ha kaotikus, rendszertelen módon nyitjuk meg a csakrákat (például pszichedelikus drogok használata által, vagy pszichózis közben), a folyamat Pandora szelencéjének megnyitásához válik hasonlóvá. Ha harmonikusan tesszük, az fokozatos és lassú spirituális ébredést eredményez, amit könnyebben bele tudunk illeszteni az életünkbe.

Hasznos segítség a csakrák újraaktiválásának folyamatában az, ha lótuszokként vizualizáljuk őket. Azt javaslom, hogy amikor ezt tesszük, tegyünk félre minden asszociációt, mely a csakrák színeihez fűződik. A legtöbb színmeghatározási rendszer, melyet a csakrákhoz kapcsolnak, nem a sásztrán (szentírásokon) alapul. Ma elterjedt az a tendencia, hogy mindenki kitalál egy színrendszert, és egyesek nagyon élénk, szivárványszíneket használnak, melyeket az 1960-as évek pszichedelikus kultúrája és a pop-art ihletett. A másik ok, ami miatt megjelentek a különböző színjelölési rendszerek, a szirmok színeinek, a lótusz közepének és a hozzá kapcsolódó elem színének összetévesztése.

Tehát azért, hogy még ne terheljük túl magunkat ezen a ponton, későbbre fogjuk halasztani a lótuszok színeinek megvitatását a szentírások alapján. Eleinte ezért csupán fekete-fehér színben képzeljük el a lótuszokat, vagy ha mindenképpen színt akarunk adni nekik, akkor mindegyiket ezüstös vagy arany fényben képzeljük el. Ezen a ponton ne foglalkozzunk a csakrák sziromszámával és egyéb részletekkel se. Csak ejtsük ki a tő-mantrákat, mint korábban a csakrákba a meghatározott helyükön, de most vizualizáljuk a csakrákat felfelé forduló lótuszokként, mintha a szusumnára lennének felfűzve. Továbbra is vizualizáljuk a tűz-nádít, a szusumnát tűzvörös színben."

A karma dzsungele

Az anyagi világban senki sem fekete vagy fehér, hanem ahogy Patandzsalí megfogalmazza, az ember karmája háromféle lehet: fekete (negatív vagy káros), fehér (pozitív vagy kedvező) és kevert ( a kettő kombinációja). A legtöbb ember karmája e három elem keverékéből áll össze. Ez pedig háromféle rétegben fog jelentkezni: a szamszkára az első réteg, mely az ismételt benyomásokat jelenti, melyek egyre mélyebben bevésődnek az elménkbe tudatos és tudatalatti emlékek formájában. Például a negatív, traumatikus emlékképek minduntalan a felszínre törhetnek akár álmok, akár nappali gondolatok formájában. Ennek az egyik megjelenési formája a PTSD (Post-Traumatic Stress Disease), ami nem csak a háborús veteránoknál, de például bűnözőknél vagy nemi erőszak áldozatainál is jelentkezni szokott. A pozitív emlékek is minduntalan felszínre bukkanhatnak, ami egy kellemes dolog, és csupán akkor zavaró, ha a jelen kihívásai vagy feladatai elől menekülünk inkább a nosztalgiázásba vagy álmodozásba. 

Az ismétlődő szamszkárák kialakítják a feltételekhez kötöttségünk második rétegét, melyet vászanának (feltételekhez kötött természetnek) nevezünk. Ez fogja meghatározni a különböző élethelyzetekben adott válaszreakcióinkat, tudatos és tudatalatti beidegződéseinket, szokásainkat, értékrendünket, jellemvonásainkat. Ezek is lehetnek feketék, fehérek vagy kevertek. Például a megelőlegezett bizalom egy másik személyben, a hit, hogy el fogunk érni egy bizonyos célt, ha erőfeszítést teszünk érte, vagy az egészséges önbizalom pozitív megnyilvánulásai lehetnek a vászanáknak, míg a különböző fóbiák, félelmek, gátlások, kételyek, a ragaszkodás és ellenszenv különböző formái negatív vászanáknak tekinthetők, és ezért Patandzsalí klésáknak (a szenvedés forrásainak) nevezi őket.

A feltételekhez kötöttség harmadik rétege a karmásaja, vagyis a karmikus visszahatások tárháza. A múltban elkövetett tetteink nem csak szamszkárákat és vászanákat hoznak létre, hanem konkrét karmikus visszahatásokat is. Ezek a visszahatások a karma tárházában érlelődnek, mint egy üvegházban, és idővel meghozzák gyümölcseiket, melyek  szintén feketék, fehérek vagy kevertek lesznek. Persze az anyagi világban a szenvedés és az élvezet fogalma relatív.Tiszta spirituális azonosságunk színezetlen, és ezt színezik meg a feltételekhez kötött természet különböző rétegei. Mondhatjuk általánosságban azt hogy a negatív karma valamiféle büntetést, szenvedést, fájdalmat vagy korlátozást jelent, míg a pozitív karma örömöt, élvezetet, bőséget, anyagi lehetőségeket jelent. A kevert karma pedig olyan elemekből áll össze, melyek egyszerre tekinthetők negatívnak és pozitívnak is. Például valaki gazdagnak születik, de magányos lesz. 

Természetesen az egyes megérett karmikus visszahatások megítélése is szubjektív lehet, hiszen ugyanazt az élethelyzetet ugyanaz az ember megélheti pozitív vagy negatív módon is. Ez már a feltételekhez kötöttségétől és a hozzáállásától függ. A legtöbb személyiségfejlesztő tréning pontosan azzal foglalkozik, hogy az életünkben előforduló szituációk, megnyilvánuló karmikus visszahatások értékelésében váljunk tudatossá, és próbáljuk azt keresni, hogyan fejlődhetünk, erősödhetünk általuk, ahelyett, hogy depresszióba esnénk vagy elveszítenénk a motivációnkat. Ehhez a legfontosabb elem Patandzsalí szerint a tudás művelése. Ennek birtokában képesek vagyunk felülemelkedni a feltételekhez kötöttségünk egyes korlátozó elemein, és rátalálhatunk a fejlődés útjára, még akkor is, ha az rögös és nehezen járható. Természetesen a megfelelő irányba motiváló emberek társasága is fontos, hiszen tőlük kaphatjuk meg a tudást, az életszemléletet és azt az inspirációt, mely hozzásegít a nehézségeink és a korlátaink legyőzéséhez. 

A jógadandászana gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

"Aktív elengedés technikája

Ahhoz, hogy a talpunkat a hónaljunkba tudjuk helyezni, a combot erőteljesen kifelé kell forgatni és hátrahúzni a combcsontot a törzs síkja mögé. Miután a talpunk a hónaljba került, igyekezzünk minél jobban ellazítani a csípő körüli izmokat, viszont egyidejűleg aktiváljuk a törzsizomzatot, hogy egyenesen tudjunk ülni.

Rávezető változatok

Az új elem ebben a pózban a talp elhelyezése a hónalj alatt. Erre többféle rávezető gyakorlatot is végezhetünk: Először kezdjük el dandászanában a jobb talpunkat felfelé húzni a bal kezünkkel a jobb kar belső oldala mentén. Amikor a talpunk már a felkar felső harmadánál jár, elkezdhetjük rácsukni a felkart a törzsünkre, és így még jobban tudjuk tolni a talpunkat a megfelelő irányba. Egy másik rávezető változat az, amikor ugyanezt hanyatt fekvésben gyakoroljuk. Mindkét esetben előfordulhat, hogy a karunk ereje nem elég a csípő körüli izmok ellenállásának leküzdésére. Ezért igénybe vehetjük egy partner segítségét, aki ülő helyzetben a saját talpával nyomja a külső talpélünket a hónalj felé, miközben húzza a karunkat. Természetesen a csípő körüli izmok fokozatos nyújtására oda kell figyelni, különben a túl sok erőltetés sérüléshez vezethet. Miközben a lábfejünk csúszik a hónalj felé, erőteljesen forgassuk kifelé a combunkat, és toljuk a talpunkat a talaj irányába anélkül, hogy kidőlnénk oldalra.

További rávezető gyakorlatok: Mindegyik csípőnyitó póz, illetve a láb-a-nyak-mögötti pózok. Fontos a csípő megfelelő nyitottságának elérése, különben térdsérülést kockáztatunk, ha erőltetjük a póz végrehajtását.

Haladó változat: szúpta-kandászana, melyet a 6. sorozatban fogunk gyakorolni. Ebben a pózban hanyatt fekvésben mindkét talpunkat egyszerre helyezzük a hónaljunkba. Ezt a pózt kartámaszban, vagy akár kézenállásban is végrehajthatjuk.

Egészségügyi hatások

Nyújtja a hát és a gerinc körüli izmokat, valamint a lágyékot, a belső combokat és a combhajlítókat

Nyitja a csípőt

Csökkenti a deréktáji feszültséget

Tehermentesíti a keresztcsontot

Lassítja a pulzust, nyugtatja az elmét, csökkenti a stresszt

Ellenjavallatok: Terhesség, menstruáció, magas vérnyomás, a csípő, térd és a boka sérülései, deréktáji fájdalom. Csak teljesen egyenes és függőleges gerinccel gyakoroljuk!

Jógadandászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

"Jógadandászana (Jógi-bot póz)

Dristi: hasztágrai (ujjhegyekre)

A jógadandászana arról a botról kapta a nevét, amit a jógik meditációs célra szoktak használni. A bot körülbelül olyan hosszú, mint a törzsünk a hónaljig, és a felső végén íves keresztléc van. A botot használhatjuk arra, hogy a hónaljunkat megtámasszuk vele. Ebben az esetben a bot által kifejtett nyomás megfordítja a nádík dominanciáját, ami hasznos lehet a nádí sódhana pránájáma, vagyis a váltott orrlyukú légzés gyakorlásánál. Ha például a jobb orrnyílásunk jobban szelel, akkor a jobb hónaljunk alá kell támasztani a jógadandát, és egy-két perc alatt az orrlyukak dominanciája megcserélődik. A bot továbbá használható a könyökünk megtámasztására is, hogy az orrlyukakat befogó sankha-múdrát fáradás nélkül tudjuk végezni egy hosszabb pránájáma-gyakorlás alatt is. A bot a mantra-meditációban is a segítségünkre lehet. Amikor a jógi egy mantrát ismételget, akkor egy malát (imafüzért tart az ujjai között. Annak érdekében, hogy a mala ne érjen a földhöz és könnyen tovább lehessen hajtani a szemeket, rátámaszthatjuk az alkarunkat a jógadandára, és így a mala a levegőben fog lógni, miközben mantrázunk. A jógadandászana pózban a lábfej és a lábszár tölti be a jógadanda szerepét.

A jógadandászana a következő csípőnyitó póz a negyedik sorozat befejező részében, és egyben jó előkészítő póz a további csípőnyitó pózokhoz, melyekben az egyik lábunkat a nyakunk mögött tartjuk.

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre dandászana pozícióba.

Astau: Kilégzésre hajlítsuk be a jobb lábunkat, és a bal kezünk segítségével helyezzük a jobb talpunkat a jobb hónaljunkba úgy hogy a sarkunk előre nézzen, a lábujjak pedig hátra. A jobb tenyerünket helyezzük a jobb térdünkre, és igyekezzünk leereszteni a térdet a talajra. Közben a jobb egyensúly kedvéért a bal térdünket hajlítsuk be, és a talpunkat helyezzük a talajra. A bal karunkat támasszuk a bal térdünkre, és az ujjakat helyezzük csin-múdrába (a hüvelykujj a mutatóujjat érinti, a többi nyújtva van). Így mindkét lábunk jógadandászanaként funkcionál: a jobb talpunkkal a hónaljunkat támasztjuk, a bal térdünkkel pedig a bal felkarunkat. Végezzünk el öt mély légzést a pózban.

Nava: Belégzésre emeljük ki magunkat lólászanába.

Dasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Trajódasa-astadasa: Ismételjük meg ugyanezeket a vinyászákat (szapta-dvádasa) a bal oldalra is.

Az írott szó ereje

A mai világban, az okostelefonok, tabletek és képernyők korában a pici gyerekek sokkal hamarabb rászoknak a képek és videók nézegetésére az interneten, a tévében vagy a különböző kütyükön, mint hogy megtanulnának olvasni. Ennek egyik következménye (amellett, hogy korán leszoknak a játékról és a testmozgásról és helyette csak a képernyőt bámulják), az, hogy amikor megtanulnak olvasni, akkor úgy érzik, hogy a könyvek már nem kötik le őket. Az agy ugyanis teljesen máshogy reagál az írott betűre, mint a mozgóképre. A gyakori videó-nézegetés letompítja az agyunkat, és megtanulunk minimálisan reagálni az elénk táruló látványra. Csak bambulunk, a gyerekek ilyenkor szinte hipnotikus állapotba kerülnek, és még akkor sem reagálnak, ha szólnak hozzájuk. Természetesen a mentális benyomások olyankor is létrejönnek, csakhogy egyből a tudatalattinkban kötnek ki. Nyilván nem mindegy, hogy milyen témájú a mesefilm vagy egyéb film. Ha túl sok erőszakos jelenetet lát a gyerek, akkor természetessé fog válni az agresszió számára, vagyis amikor a való életben lát egy ilyen jelenetet, szintén közömbös fog maradni, de az is megtörténhet, hogy ő maga könnyebben válik agresszívvé, vagy éppenséggel nem tiltakozik mások agressziója, erőszakoskodása ellen. 

Az olvasás és írás ezzel szemben tanulási folyamatot indít el. A gyerek értelmezni próbálja az elolovasott információt és asszociatív kapcsolatokat alakít ki az általa szerzett eddigi benyomásokkal, élményekkel. Ha sok mesekönyvet olvasunk a gyereknek, és ő is látja, hogy a szülei könyveket olvasnak, akkor könnyebben rá fog szokni ő maga is. 

Néha én magam is úgy érzem, hogy alig jut időm az olvasásra, mégis előirányzok magamnak néhány könyvet minden évre, és igyekszem el is olvasni őket. A blogírás is sok időt vesz el természetesen, de ha közben nem olvasnék és szereznék új ismereteket, valamint nem dolgoznám fel ezeket és nem építeném bele a gondolati világomba, akkor a blogjaim se sikerülnének túlzottan tartalmasra. És természetesen abban a reményben írom a blogbejegyzéseimet, hogy a másik oldalon valaki rászánja az időt és elolvassa őket, valamint profitál is belőlük egy-két hasznos gondolat erejéig. 

Az olvasásnál végülis másodlagos a médium, vagyis olvashatjuk képernyőről, ebook-olvasóról vagy nyomtatott könyvből is. Én magam még mindig szeretem a nyomtatott könyveket, de van ebook-olvasóm is, és sok könyvet ezért inkább digitális formában szerzek be. Fiatal koromban sokszor csináltam azt, hogy egyszerre két vagy három könyvet olvastam, de mostanában igyekszem egy könyvre korlátozni a figyelmemet, amíg el nem olvasom, és utána lépek tovább egy másikra. 

A párhuzamos ingerekre való igény is annak a jele, hogy a figyelmünk szétszóródott, és úgy érezzük, hogy nem köt le az, ha egy dologra kell sokáig koncentrálnunk. Én a tévét is úgy néztem gyerekkoromban, hogy állandóan kapcsolgattam a csatornák között, és nem ritkán 5-6 műsort néztem párhuzamosan. 

Régen még blogírás közben is állandóan átkattintottam a Facebookra és olvasgattam a kommenteket, majd visszatértem a cikkhez, amit írtam. Mostanában már sikerült megszabadulnom ettől a Facebook-függőségtől, minimális időt töltök el rajta, éppen hogy feltegyem a saját dolgaimat, vagy utánanézzek ennek vagy annak az eseménynek. A blogokat is őúgy írom, hogy ha belekezdek, akkor nem foglalkozom mással, amíg egy cikket be nem fejeztem. Persze ezt megelőzheti néha egy kis keresés-kutatás az interneten, de közben nem hagyom hogy eltérüljön a figyelmem más dolgokra. A rendszeres olvasás tehát abban is segíthet, hogy a gyerekeink hosszabb ideig tudjanak egy dologra koncentrálni, és így könnyebben fognak tudni tanulni is az iskolában.

A bídzsa-mantrák felfűzése a légzésre

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Ha ezt sikerült elérni, itt az ideje, hogy hozzáadjuk a negyedik csakrát, a szív lótuszát (anáhata csakra), melyhez a levegő mantrája, a JAM tartozik. Itt már csak egyszer ejtjük ki mindegyik hangot. A szívcsakra a szív magasságában, a mellkas közepén található, és a szakrális, illetve a köldökcsakrához hasonlóan ez a csakra is a test hátulsó felszínéhez közelebb, a gerinc vonalában helyezkedik el. Belégzés közben mondjuk ki egyszer a LAM-ot a gátba, a VAM-ot egyszer a szakrális csakrába, a RAM-ot egyszer a köldökcsakrába és a JAM-ot egyszer a szívcsakrába. Kilégzés közben pedig ugyanezeket a szótagokat mondjuk ki fordított sorrendben, lefelé. Ezt is annyi ideig végezzük, amennyire szükségünk van ahhoz, hogy tisztán létrejöjjön a kapcsolat a mantrák és az elhelyezkedésük között.

Ha ezt elértük, készen állunk arra, hogy elkezdjük gyakorolni az űr szótagját, a HAM-ot, és hozzákapcsoljuk a torokcsakrához (visuddha csakra). Belégzés közben mondjuk bele egyszer a LAM-ot a gátcsakrába, a VAM-ot egyszer a szakrális csakrába, a RAM-ot egyszer a köldökcsakrába, a JAM-ot egyszer a szívcsakrába, majd a belégzés végén a HAM-to egyszer a torokcsakrába. Kilégzés közben ugyanezt tegyük fordított sorrendben. Végezzünk el annyi kört, amennyire szükség van ahhoz, hogy a megfelelő sorrendben tudjuk kiejteni a hangokat anélkül, hogy összetévesztenénk a sorrendet. Lehet, hogy több napra is szükségünk lesz a gyakorláshoz, ha nehézséget okoz a szótagok helyes sorrendjének megjegyzése.

Ha ezt elvégeztük, készen állunk arra, hogy hozzátegyük az utolsó tő-mantrát, a szent ÓM szótagot, mely a harmadik szemhez (ágjá csakra) kapcsolódik. A többi csakrához hasonlóan az ágjá csakra sem a testünk elülső oldalához közel helyezkedik el, bár a neve erre utalna. A koponya közepén helyezkedik el, nagyjából a harmadik agylebeny közelében, egy gerincfolyadékkal teli nyílásban, melyet az agy fő kapcsolópályái és az agyi belső elválasztású mirigyek vesznek körül. A harmadik szem-csakra valójában nem egy csakra, hanem hat csakra összefüggő rendszere. De a jóga-meditáció kezdetén a kezdők számára nem segít, ha ennyire belemennek a részletekbe. Éppen ezért úgy fogunk cselekedni, mintha egyetlen csakra lenne az agyban, melynek középpontja a harmadik agylebeny területére esik.

Belégzés közben mondjuk bele egyszer a LAM-ot a gátcsakrába, a VAM-ot egyszer a szakrális csakrába, a RAM-ot egyszer a köldökcsakrába, a JAM-ot egyszer a szívcsakrába, a HAM-to egyszer a torokcsakrába, majd a belégzés végén egyszer az ÓM-ot a harmadik szem-csakrába Kilégzés közben ugyanezt tegyük fordított sorrendben. Így összeállítottuk a jóga-meditáció alapvető változatát, mely a csakrák elhelyezkedéséből és a hozzájuk kapcsolódó bídzsa mantrákból áll, miközben a csakrákat és a mantrákat is egy légzésciklus fonalára fűztük fel a szusumná mentén. Mivel ez csak az alapkeret, melyet a továbbiakban ki fogunk terjeszteni, azt javaslom, hogy napi 5-10 percben végezzük ezt a meditációt, legfeljebb egy órára kiterjesztve az időtartamot.

(Ha hosszabb ideig gyakoroljuk, különösen egy hosszabb ászana, krijá és pránájáma-gyakorlással egybekötve, az már konfliktusba kerülhet a családunk és a társadalom felé végrehajtandó kötelességekkel. Ezzel kapcsolatban további részletekért lásd a „Mennyit gyakoroljunk?” című részt a tizenkettedik fejezet végén.)"

Sebzett lélek

Ez lett volna az áprilisi előadásom címe, melyet az Atma Centerben szoktam tartani havonta egyszer. De mivel a múltkorira sem jöttek el túl sokan, úgy döntöttem, hogy inkább a családommal töltöm a hétvégéket, és kiírom magamból a mondanivalómat a blogbejegyzéseimben. Akit érdekel, az így is elolvashatja. Természetese továbbra is szeretek élő előadásokat tartani a jógával és a spiritualitással kapcsolatos mindenféle témákról, mert azt gondolom, hogy a tudás átadásának klasszikus formái, vagyis az elő beszéd és a személyes kapcsolat továbbra is a leghatékonyabbak. Csakhogy ebben a rohanó világban egyre kevesebb időnk jut önmagunkra és egymásra is, legalábbis ami a minőségi, valóban tartalmas együtt töltött időt illeti. Sokszor csak eléljük egymás mellett az életünket és a telefonunkat böngésszük, ahelyett, hogy azokkal törődnénk, akik a személyes jelenünkben vannak.

Szóval az elődásom témája a vallás, illetve a spiritualitás lett volna. Az előző két előadásban beszéltem arról, hogy a tudatunk és az önmegimserési folyamatunk, spirituális evolúciónk hogyan hat ki a környezetünkhöz és a saját testünkhöz fűződő viszonyunkra. A harmadik összetevő természetszerűen a lélek. Milyen kapcsolatban vagyunk a saját lelkünkkel? Mennyire ismerjük spirituális önvalónkat és mennyire érezzük teljesnek, boldognak az életünket?

A vallás és istenkeresés a civilizáció kezdeteitől fogva jellemezte az emberiséget. Ez a keresés valószínűleg a tökéletesség utáni vágyakozásból fakad. érzékeljük azt, hogy nem teljes az életünk, valami mindig hiányzik a boldogságunkhoz. Számos kereső eljut odáig, hogy az anyagi örömöket átmeneti és felszínes vontuk miatt elutasítja, vagy egyenesen a szenvedés, a kötöttség forrásaként tekint rájuk. A valódi boldogsághoz ennél több kell, meg kell ismernünk a lelkünket és Istent, a Legfelsőbb Lelket. A védikus filozófia és sok más megközelítés szerint is Isten egyszerre megmarad transzcendensnek és tökéletesnek, mindenhatónak, ugyanakkor kiterjeszti magát a számtalan parányi lélek formájába is, akik már hajlamosak a májá, vagyis az illúzió hatása alá kerülni. ösztönösen szabadulni szeretnénk a minket megkötő, korlátozó anyagi erők alól, is vissza szeretnénk térni eredeti világunkba, a spirituális valóságba. 

Ősidők óta számtalan formát adnak istennek és számtalan tulajdonsággal ruházzák fel. Ennek az egyik legjobb példája a hinduizmus, a maga 33 millió istenformájával. A jóga tana szerint mindenkinek ki kell választania azt az isteni formát, mely számára a legvonzóbb, melybe a hitét helyezni tudja, és az adott forma felé kell fordítania odaadását. Bármelyik vallásról beszélünk is, a tudás művelése és az odaadás gyakorlása elmaradhatatlan az adott istenség eléréséhez. A gyakorló által imádott isteni formát ista-dévatának nevezik. A meditáció, az imák és áldozatok felajánlása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy fényezzük a lelkünket, és fokozatosan lehántsuk róla a feltételekhez kötöttség és a hamis azonosítás anyagi rétegeit. 

Az elmúlt évszázadokban a legnépszerűbb vallási hagyományok mind komoly vallási szervezeteket hoztak létre. Ez a manipúra-csakra dominanciájával hozható összefüggésbe. Számtalan példát láttunk arra, hogy egy-egy szervezett vallás nem csak az ideológia és a vallásgyakorlás terén érvényesíti hatalmát, de a politikába, gazdaságba is belefolyik. Az embereknek természetes igényük volt az elmúlt századokban a vallási szervezetekbe való tömörülésre, mivel gy érezték, hogy az megvédi őket mindenféle támadásoktól vagy veszélyektől, gyakran még háborúkat is indítottak egymás ellen az emberek vallási alapon. Természetesen egy szervezett vallásnak legalább annyi korlátja és káros hatása lehet, mint amennyi előnyt élveznek a tagjai.

A huszonegyedik században a spiritualitás lassan kibontakozni látszik a szervezett vallási és jóga-csoportosulások keretei közül. A szív-csakra ébredésével párhuzamban az emberek, bár elfogadnak külső irányítást és segítséget, de egyre önállóbbá, belsőbbé teszik a lelki gyakorlataikat. A szívcsakra ugyanakkor azt is jelenti, hogy nem kívülről várjuk a válaszokat, hanem belülről, a saját tudatunktól. Így a spirituális keresésünk is intuitívabbá, személyre szabottabbá válhat, és a külső elvárásoknak való megfelelési kényszeren túllépve, valóban érzékenyebbé válunk a saját belső igényeink és utunk iránt. 

A klasszikus kereteket és értékeket felhasználva tehát eljött az ideje annak, hogy túllépjünk rajtuk, és a saját belső utunk megtalálásával foglalkozzunk. Az őszinteség természetesen itt sem hiányozhat, de nagyobb esélyünk van a külső képmutató vallásosság helyett valóban a saját lelkünkkel fejleszteni a kapcsolatot. 

A bídzsáksarák elhelyezése

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"10a Gyakorlat: A bídzsáksarák összekapcsolása az elhelyezkedésükkel

A kezdők számára ezek az új mantrák néha zavarbaejtőek lehetnek. E jelenlegi gyakorlat arra szolgál, hogy össze tudjuk kapcsolni a szótagokat az elhelyezkedésükkel. Ha már ismerjük a tő-mantrákat, akkor ki is hagyhatjuk ezt a gyakorlatot. Egy kicsit tovább fogunk időzni mindegyik csakránál, de ha egyszer sikerült összekapcsolni a hangot és az elhelyezkedését, akkor ezt abbahagyjuk, és visszatérünk ahhoz, hogy mindegyik csakránál azonos időt töltsünk el.

Kezdjük a gyökércsakrával, és mondjuk bele a LAM bídzsáksarát (a szanszkrit „a” hang a magyarhoz hasonlít) a gát közepébe, abba a területbe, melyet össze szoktunk húzni a múla bandha (gátzár) közben. Ejtsük ki (mentálisan) a LAM-ot hatszor a belégzés, és hatszor a kilégzés közben. Ezt addig folytassuk, amíg ki nem alakul a kapcsolat a hanghullám és az elhelyezkedése között.

Ha ezt megtettük, adjuk hozzá a második bídzsáksarát (tő-mantrát). Belégzés közben mondjuk bele a LAM-ot háromszor a gátba, utána pedig haladjunk fölfelé kb. 5 centimétert és mondjuk bele háromszor a VAM-ot a keresztcsont közepébe. Ez a vízcsakra, a szvádhisthána elhelyezkedési pontja. Kilégzéskor először mondjuk ki háromszor a VAM-ot a második csakrába, utána pedig a LAM-ot háromszor a gyökércsakrába. Ezt addig folytassuk, amíg tisztán ki nem alakult a kapcsolat a két hanghullám és a nekik megfelelő energiaközpontok között.

A következő lépés a köldökcsakra hozzáadása és annak tűz-mantrája, a RAM. A szakrális csakrához hasonlóan, és a gyökércsakrától eltérően, a harmadik energiaközpont sem a test közepén helyezkedik el, hanem a hátulsó felületéhez közelebb, a gerinccel egybeesően. Ehhez csökkentsük le a bídzsáksarák számát csakránként kettőre. Belégzés közben mondjuk bele a LAM-ot kétszer a gátba, utána a VAM-ot kétszer a szakrális csakrába, és végül kétszer a RAM-ot a köldökcsakrába. Tegyük ugyanezt, csak fordított sorrendben kilégzéskor. Ebből is végezzünk el annyi kört, amennyire szükségünk van ahhoz, hogy tisztán létrejöjjön a kapcsolat a mantrák és az elhelyezkedésük között."

Vendég lelkek

A múlt héten szóba került a reinkarnáció gondolata, és az is, hogy ez miképpen befolyásolhatja a hétköznapi élethelyzeteinkre adott reakcióinkat vagy az adott helyzetek, konfliktusok feldolgozását az elménkben. Ugyanis nem csak egy adott esemény, élethelyzet határozza meg azt, hogy milyen lenyomat (szamszkára) jön létre az elménkben, hanem az is, hogy miképpen reagálunk rá, hogyan dolgozzuk fel azt belsőleg, és milyen asszociációkat társítunk hozzá a feltételekhez kötött természetünk (vászaná) alapján. 

A reinkarnáció megértése nem csak a halál, hanem a születés eseményének megfelelő perspektívába helyezését is elősegítheti. A klasszikus materialista felfogás szerint, ha valakinek gyereke születik, akkor az a két szülő génjeinek kombinációját örökli. Ha abból indulunk ki, hogy a jellemvonások is a génekben vannak kódolva, akkor a gyermekünk elvileg csak olyan jellemvonásokkal rendelkezhetne, amikkel mi magunk is bírunk. persze az öröklött, vagy fogalmazzunk úgy, hogy magával hozott tulajdonságokra még rárakódnak a jelen életbeli benyomások, tapasztalatok, neveltetés, külső befolyások stb. Azonban előfordulhat, hogy a gyermek még kicsi, mondjuk két-három éves, és a szülők mégis olyan dolgokat fedeznek fel a természetében, amiket nem tudnak hová tenni, mert sem önmagukban nem találnak hasonlót, sem a nevelésük során nem tették ki a gyermeket olyan impulzusnak, mely a sajátságos viselkedését kiválthatja. 

Ilyenkor a szülő vagy zavart lesz, vagy lelkiismeret-furdalást érez, amiért nem tudja megnevelni a gyerekét. Persze nézzünk pozitív példákat is, hiszen az olyan esetek sem ritkák, amikor a gyerek már kicsi korában valamilyen speciális képességről, tehetségről tesz tanúbizonyságot, amiről a szülők gyanítják, hogy nem tőlük örökölte. Ilyenkor sokkal jobban járunk, ha a gyermeket már kicsi korától önálló, autonóm személyként és nem a szülei tükörképeként kezeljük. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy teljességgel a kezébe kell adni a döntést minden helyzetben, hiszen az értékrendje még csak most formálódik, de az sem a leghelyesebb, ha már kicsi korától erőteljes elvárásokat vetítünk ki a gyerekre, és elültetjük benne a teljesítmény- és megfelelési kényszert. Nagyon nem szeretem például, amikor a szülő a gyerekén keresztül szeretné megvalósítani a saját álmait, akár a sport, akár a karrier, a tanulás, a vagyon vagy a hírnév területén. Jobb, ha abban támogatjuk a gyereket, amire ő lelkes, ami valóban az ő saját érdeklődési körébe tartozik. 

A gyermek ugyanis egy örök lélek, aki jelen inkarnációjában elfogadta e két szülő által létrehozott testet, és a szülőkkel való kapcsolatot. Bár az kétségtelen, hogy a test működését szabályozó gének és a test építőkövei a szülőktől származnak, a lélek tulajdonképpen egy ismeretlen helyről jön. Nyilván van valamiféle karmikus kompatibilitás a gyermek és a szülők között, hiszen nem véletlen, hogy az ő családjukban születik meg egy bizonyos lélek. A szülők viszont nincsenek tisztában a gyermek által hozott karmikus csomaggal, és nem tudják előre, hogy ez milyen eseményeket fog generálni í gyermek életében, és hogyan fog azokra reagálni. Amit megtehetnek, hogy tiszteletben tartják az egyéniségét, használható tudást és értékrendet, és legfőképpen jó példát közvetítenek neki, elegendő törődéssel és figyelemmel övezik, és támogatják benne mindazokat a dolgokat, amelyek a gyermek személyiségének és lelkének fejlődését elősegítik. A többit neki magának kell megtennie. 

A jónidandászana gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Jónidandászana (Siva-sakti póza)

Dristi: nászágrai (orrhegyre)

Ez a póz az utána következő csípőnyitó sorozat első póza, ráadásul a jónidandászanát még öt másik póz követi, melyeknek a nevében szintén szerepel a danda (bot) szó. A pózban az egyik lábunk a múlabandhászana pozícióban van, míg a másik a dzsánusírsászana C pozícióban. Ugyanez a lábtartás a góraksászanában is előfordul.

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre ülő helyzetbe, dandászanába.

Astau: Kilégzésre forgassuk be a jobb lábfejünket múlabandhászana pozícióba a gát alá, és a térdünket vigyük ki oldalra. A másik térdet ugyanígy vigyük ki oldalra, de a lábfejet nem kell a belső talpélével teljesen lefordítani, hanem csak a talppárnákra, úgy, hogy a lábfejünk függőleges maradjon és a belső talpél előre nézzen. Mindkét térdünkkel a talajon támaszkodunk, a fejünket előrehajtjuk a szegycsontra, a tenyereinket pedig imatartásba helyezzük. Végezzünk el öt mély légzést a pózban.

Nava: Belégzésre emeljük ki magunkat ingapózba (lólászanába).

Dasa: Kilégzésre csaturanga-dandászana.

Ékádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Dvádasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Trajódasa-astadasa: Ismételjük meg ugyanezeket a vinyászákat (szapta-dvádasa) a másik oldalra is.

Aktív elengedés technikája

A pózban az egyensúlyozás és a lábfejek elhelyezése játszik kulcsszerepet. Ha a csípő, térd és boka mobilitása lehetővé teszi, akkor csupán a testünk súlyát felhasználva bele tudunk lazulni a pózba. A farizmok segítségével tudjuk kifelé vinni a combokat, és a combközelítő izmok enyhe megfeszítésével tudjuk megtartani az egyensúlyt.

Rávezető változatok

A póz végrehajtásához érdemes először egy lábbal gyakorolni a múlabandhászanát, valamint a dzsánusírsászana C pozíciót. A múlabandhászana korábban ismertetett változatait, illetve a gómukhászanát is gyakorolhatjuk, azzal az eltéréssel, hogy a sarkunk nem a lágyékunk előtt van a levegőben, hanem a gát alatt van. A jónidandászanában az egyik lábunk külső talpélével és a másik lábunk sarkával gyakorolunk nyomást a gátra.

Egészségügyi hatások

Isiász, asztma, emésztési zavarok és deréktáji fájdalom esetén javasolt a gyakorlása.

Vitalizálja és feltölti energiával az idegrendszert.

Enyhíti a depressziót, és javítja a hangulatot.

Segít a szexuális energia kontrollálásában és felemelésében.

Nyújtja a csípőt, lágyékot, térdet és a bokákat.

Erősíti a gátat, az esőt és a hasfalat.

Lecsendesíti az elmét és a testet.

Kedvező hatással van az aranyérre, mivel erősíti a gát és a végbélnyílás záróizmait.

Teherbe esés előtt érdemes gyakorolni, mivel javítja a termékenységet.

Ellenjavallatok: A térd vagy a boka sérülései, fájdalmai, kötött csípők, bizonyos deréktáji fájdalmak vagy hátsérülések, magas koponyaűri nyomás és szívbetegségek, például magas vérnyomás esetén a múlabandhászana végzése nem ajánlott. Hiperaktivitás esetén sem ajánlott gyakorolni, mivel energiával tölt fel.

Siva és Sakti

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A tantrikus kozmológiában az a felfogás él, hogy az egész univerzumot a teremtése, fenntartása és pusztulása során két alapvető erő járja át, melyek örök és tökéletes, elpusztíthatatlan egyesülésben vannak egymással. Ezeket az erőket Sivának és Saktinak nevezik. A tradíció szerint Sivát a férfi, Saktit pedig a női princípium tulajdonságaival ruházták fel. Ennek megfelelően, Siva az univerzum összetevőit képviseli, míg Sakti a dinamikus potenciát, mely életre hívja és kombinálódásra készteti ezeket az elemeket.

Metafizikai szempontból, Siva és Sakti, az isteni pár az Egy két lényegi aspektusát testesíti meg: a férfi elvet, mely Isten transzcendens aspektusát képviseli, és a női elvet, mely az Isteni energiát képviseli, az Erőt, mely a megnyilvánult világban cselekszik, és kozmikus szinten maga az Élet.

Ebből a szempontból a Sakti Isten immanens aspektusát képviseli, vagyis a teremtés folyamatában való aktív részvétel cselekedetét. Lehetséges, hogy pontosan ez a tantrikus nézet járult hozzá ahhoz, hogy az emberi lény az univerzum aktív elvei felé fordult, a tiszta transzcendencia helyett.

Tehát Siva a tiszta transzcendencia elvét képviseli, és sok esetben Sakti valamely félelmetes formáját (Kálí vagy Durgá) társítják hozzá, melyek Sakti féktelen és szelídítetlen formái.

Ennek köszönhetően Sakti elérhetőbb az emberi megértés számára, mivel az élet számos olyan aspektusával kapcsolatban áll, melyek a teremtésen belüli ember létállapotai. Éppen ezért az Istennő (Déví) kultusza erőteljesebben terjedt el.

Ezt a kultuszt kombinálták a szánkhja filozófia tanaival, és ez teremtette meg a későbbi Májá-doktrína alapjait, melyet Sankarácsárja fogalmazott meg. A kettő vagy több spirituális rendszer tanainak kombinációja azért jöhetett létre, mert a hindu filozófiai rendszerek nem különálló, zárt rendszerek, hanem olyan tanok, melyek egymáshoz illeszthetők és különböző perspektívából tanulmányozhatók.

A szánkhja filozófia az elsődleges kozmikus dualitást propagálja. A tantrikus nézőpont szerint ez a teremtés átalakul, mivel a két kozmikus elvet egyesültnek tekintik. Ez a tantra sajátságos vívmánya, mely a két elv egységét hangsúlyozza, melyek megjelenésükben eltérnek, de a teremtés minden egyes fázisában elkülöníthetetlen módon egyesülnek. Mindazonáltal a tantrizmus a szánkhja filozófia férfi és női tulajdonságaival ruházza fel Sivát és Saktit.

A tantrizmus elfogadja a megtermékenyítés isteni, tisztán spirituális szintjét, mely a kozmogónikus teremtés alapja, nem úgy, mint a szánkhja filozófiában. Siva és Sakti örök és elpusztíthatatlan egyesülése hozza létre az egész makrokozmoszt, annak statikus és dinamikus aspektusát is.

A tantrikus ikonográfia különböző ábrázolásai kiemelik a két elv ellentétes voltát. Például láthatjuk, ahogy Sakti Siva fekvő testén táncol, majd a viparíta-maithuna, azaz a tantrikus szexuális egyesülés pózában is ábrázolják a két istenséget. Ez a szexuális egyesülés más, mint a nyugati hagyományokban, mivel itt a férfi mozdulatlan, míg az őt átölelő nő aktív a szexuális egyesülés során.

Összegezve, a tantra a kozmikus evolúciót a Legfelsőbb Lény, vagyis Isten, a megnyilvánulatlan Abszolút polarizációjakét fogja fel, méghozzá két alapvető aspektusba: a statikusba és a kinetikusba. Éppen ezért a tantrában Sivát és Saktit egy gabonamaghoz hasonlítják, mely két félből áll, és egy héj borítja őket. A mag két fele tehát Siva és Sakti, a héj pedig Májá (a kozmikus illúzió). Amikor a burok befedi őket, akkor a két fél különáll, de a mag kicsírázásakor a héj visszahúzódik, és a két fél egyesül.