2013. július 31., szerda

Lektin-para

Már megint a paleó, már megint Szendi Gábor! :-) Egyik kedvenc blogom a Tények és Tévhitek, melyen legalább egy tucat cikk található a lektinekről, és hogy miért veszélyes lektin-tartalmú élelmiszereket fogyasztani. Nos, a paleó irányzat szerint mivel minden gabona, hüvelyes, a krumpli, kukorica és a paradicsom is tartalmaz lektineket és/vagy fitátokat, ezeket teljességgel ki kellene zárni az étrendünkből, így marad a hús és a többi zöldség, illetve gyümölcs. A vegánok közül úgy tudom, hogy a 811-es diéta követőinek étrendje tekinthető javarészt lektin-mentesnek, hiszen ők 80% gyümölcsöt, 10% leveles zöldséget és 10% olajos magot fogyasztanak. 

Én azonban úgy érzem, hogy a 811-es diéta egy kicsit kevéske fehérjebevitelre ad lehetőséget, és így nem zárnám ki teljes mértékben az összes hüvelyest, sőt, gabonából is szoktam fogyasztani pár félét, bár nem túl sokat, és gluténtartalmút egyáltalán nem. A paleó gondolatmenet szerint, minden haszonnövény, amit az ember a mezőgazdaság kialakulása óta kezdett el termelni, károsan hat az emésztésre, így a mezőgazdaság előtti élelmiszerekre kell visszatérni. Érdekes logikával az állattartásból származó húsokat megeszik, de a tejterméket elutasítják. Mindegy, most maradjunk a lektineknél. 

Miért is veszélyes a lektin? A fent linkelt cikk mellett egy másik cikket is közöl Szendi, Scott Leweytől, mely szerint sokféle lektin létezik, mely szinte az összes növényi és állati élelmiszerben is előfordul. Ezek közül vannak károsak és kedvezőek is, és a károsak a következő betegségeket okozzák vagy segítik elő (ez még azért nem tisztázott és nem bizonyított, én például kíváncsi lennék egy olyan kutatásra, amely vegán és húsevő alanyok étrendjében vizsgálja a lektinek által kifejtett hatásokat): krónikus emésztőrendszeri és egyéb gyulladások, "áteresztő bél szindróma", autoimmun betegségek, allergiák, cukorbetegség, Crohn-betegség, IBS stb. Az autoimmun betegségek köre egy nagy fekete doboz még egyelőre a tudomány számára, és talán korai lenne kijelenteni, hogy egyetlen kiváltójuk a lektin. Például kíváncsi lennék, hogy a glutén- és kazeinmnetes vegán étrend hogyan befolyásolja, de hát nem vagyok kutató, úgyhogy legfeljebb a megérzéseimre hagyatkozhatok, és mint ahogy  a múlt nagy kutatói, önmagamon kísérletezhetek. 

Minden esetre most arról szeretnék írni, hogy valóban minden szakember annyira félelmetes anyagnak tartja-e a lektineket? Hosszas keresgélés után rátaláltam egy cikkre, amely nem a félelemkeltéssel foglalkozik, hanem praktikus tanácsokat ad arra vonatkozólag, hogyan csökkentsük a lektinek hatását a táplálkozásunkban. Mark Sisson a Primal Eating híve, ami a paleóval 90%-ban megegyező étrend. Bár ő sem közöl konkrét adatokat arra vonatkozólag, hogy melyik élelmiszer (most maradjunk a növényi táplálékoknál, mert a hússal kapcsolatban valahogy sohasem merül fel a lektin-kérdés), milyen típusú és mennyiségű lektint tartalmaz, legalább egy listát ad a magas lektin-tartalmú ételekről: az összes gabona (különösen a búza), az összes hüvelyes (különösen a szója), a magok, a tejtermékek és a szolanin-tartalmú zöldségek (padlizsán, paradicsom, burgonya, paprika).

Ezek után azonban néhány praktikus tippet is ad arra, hogyan tarthatjuk kordában e lektinek befolyásét a szervezetünkre:

1. Zárjuk ki a legdurvábbakat. A gabona kizárása vagy csökkentése nagyjából nekem OK, még talán a szóját is tudnám csökkenteni vagy kizárni, de az összes hüvelyest túlzás volna, lévén hogy nagyon jó fehérje- rost- és vitaminforrások. Egyébként sem célszerű azon a vonalon haladni, hogy mindent kizárunk az étrendünkből, ami valamilyen szempontból káros, mert a végén nem marad semmi. És hibázunk, ha nem vesszük figyelembe mindezeknek az ételeknek a hasznosanyagtartalmát, hiszen a hiányállapot legalább annyira káros lehet, mint a lektin-invázió vagy az általa okozott tünetek. Szóval a teljes kizárás helyett én az ésszerű csökkentés híve volnék, egyébként ezt javasolja Mark is.

2. Mérjük fel érzékenyégünket. Ez a pro és kontra-opciók latolgatásából áll, felmérve hogy milyen és mennyi tápanyagra van szükségünk, és azt miből tudjuk a legbiztonságosabban fedezni. Egy vegánnak csak a növényi források maradnak, így azon belül kell minél nagyobb változatosságot fenntartania. Én például régebben sokkal jobban puffadtam a hüvelyesektől és a keresztesvirágúaktól, amíg tejterméket is ettem. Most úgy tűnik, hogy jobban meg tudom emészteni őket, nem irritálja annyira a belemet.

3. Használjunk lektin-csökkentő konyhai eljárásokat: áztatás, csíráztatás, fermentáció, főzés. Ezekkel 90%-ban megszüntethető a lektinek káros aktivitása, és így pl. veszélytelenebbül élvezhetjük a hüvelyesek fehérjéit, rostjait, ásványi anyagait. Ha emellett elegendő enzimet viszünk be és a bélflóránk is rendben van, akkor a lektinnek nem sok esélye marad a bélfal áteresztőségének növelésére.

4. Ne váltsunk teljesen nyers étkezésre! A nyers étkezés nem mindenkinek válik be, a hüvelyeseket pedig kifejezetten főzve érdemes enni. Ez nem csökkenti persze a nyers ételek (saláták, gyümölcsök) jelentőségét, de a hüvelyesek és egyes gabonák esetében a főzés, hőkezelés hasznos lehet.

5. Változatosság! Ha minden nap ugyanazt esszük, akkor az adott étel negatív hatásai hatványozottabban előjöhetnek. De ha váltogatjuk (például a különböző hüvelyeseket, tofut, rizst, zabpelyhet, magokat hetente 1x, 2x fogyasztjuk csak), akkor a káros hatások könnyebben kiüthetők, mert a szervezetnek van ideje feldolgozni az adott típusú "lektin-sokkot". Ugyanakkor ajánlott kerülni a GMO növényeket, mivel azokban sokszor módosított, még ellenállóbb lektinek vannak, ugyanis a természet eredetileg is a kártevők elleni védekezésképpen hozta létre a lektineket a növényekben.

6. Egészséges bélflóra. Ehhez érdemes megfelelő mennyiségű friss növényt fogyasztani enzimtartalmuk miatt, valamint probiotikumokat, prebiotikumokat, ha a bélflóránk nincs rendben, illetve az Omega 3-6 zsírsavakat megfelelő arányban (legideálisabb a bio nyers lenmagolaj és kendermagolaj fogyasztása). Lehetőleg kerüljünk minden gyógyszert, különösen a fájdalomcsillapítókat és az antibiotikumokat, valamint az antibiotikummal kezelt állati termékeket is. 

Szóval mindenki a maga egészségének kovácsa, a maga testének laboratóriumában kotyvaszthat. De ha valaki vegán, akkor szerintem érdemes ésszerűen és változatosan táplálkoznia, főleg, ha szellemi és fizikai teljesítőképessége csúcsán szeretne maradni. A túlzottan sokféle ételt elimináló diéták a legtöbbször egysíkúak, és nem biztosítanak elegendően változatos táplálékot sem a szervezet, sem az elme számára. Ez igaz a szélsőséges vegán diétákra ugyanúgy, mint a nagyrészt állati termékekre, húsra és zsírra koncentráló (primal, paleó stb.) étrendekre, vagy akár az agyonfeldolgozott ételekből álló junkfood-étrendre is. 






2013. július 30., kedd

Az intellektus és a tudat

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"3.49. tató manódzsavitvam vikarana-bhávah pradhána-dzsajáscsa

tatah – abból; manó-dzsavitvam - az elme sebessége; vikarana-bhávah – felszabadulás a testtől; pradhána-dzsajah – a prakriti legyőzése; csa – is.

Abból [az érzékek feletti uralomból] származik az a képesség, hogy az elme sebességével tudjuk mozgatni a testünket, függetlenné válunk a testünktől, és mesterévé válunk a megnyilvánulás okának.

A testet az elme sebességével mozdítani azt jelenti, hogy ott vagyunk, ahová kivetítjük magunkat. Az ősi mesterek, mint Vjásza bemutatták ezt a módszert.

A testtől való függetlenség azt a képességet jelenti, hogy olyan tetteket hajtunk végre, amihez általános esetben kellene egy test, de nem támaszkodunk rá. Ez azt jelenti, hogy kivetítjük az elménket, és a kivetített elméből megnyilvánul egy test. Ez a 4.4. szútrában lesz tovább tárgyalva.

A megnyilvánulás oka a természet (prakriti). De azért azonosítjuk magunkat ezzel a megnyilvánulással, mert az önvalóról szóló tudás, az önmagunkra való emlékezés nélkül szemléljük. Azáltal, hogy feladjuk a hibás hiedelmet (a szamjamán keresztül), hogy azonosak vagyunk a világgal, a prakriti megnyilvánulása megszűnik (legalábbis ami minket illet, mások számára továbbra is megnyilvánul). Ez a megnyilvánulás oka feletti uralkodás. Az uralkodás nem azt jelenti, hogy a szeszélyeink szerint manipuláljuk a teremtést, mert az azt jelenti, hogy terveink vannak a világgal. Bármilyen igény, hogy manipuláljuk a világot a jelenségek helytelen birtoklását tükrözi, aminek az önvalóról szóló tudás hiánya a forrása.

3.50. szattva-purusánjatá-khjáti-mátraszjaszarvabhávádhisthátritvam szarva-gjátritvam csa
szattva – intellektus; purusa – önvaló; anjatá – különbség; khjáti – tudatosság; mátraszja – csupán; szarva – minden; bháva – létállapot; adhisthátritvam – fennhatóság; szarva-gjátritvam – mindentudás; csa – is.

Az intellektus és a tudat közötti különbség megértéséből fakad a létezés összes állapota feletti uralom és a mindentudás.

Ez a harmadik fejezet egyik kulcsfontosságú szútrája. Minden eddig elhangzott ismeret célja az intellektus megtisztítása és felhatalmazása. Végül az intellektus tisztán szattvikussá válik, vagyis a szattva-guna tiszta megnyilvánulásává, ami bölcsesség és értelem. Az ilyen intellektusban idővel megjelenik az a tudás, hogy a tudatosság minősége, a megfigyelő nem az intellektuson belül található, hanem egy különálló, mélyebb réteg (vagy azonosság). A kettő között az a fő különbség, hogy az intellektus fluktuál: tudatos a tárgyról, vagy éppen nem. A tudat azonban örökké és változatlanul tiszta, minőség nélküli tudatosság.

Az intellektus és a tudat közötti különbség ismeretéből fennhatóság és mindentudás származik. A mindentudás az, hogy mindent ismerünk, ami megismerhető. Ha elengedjük az intellektussal történő azonosítást, akkor megállapodhatunk a valódi természetünkben, a tudatban. Ha megállapodunk a tudatban, akkor a világ megismerhető. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a világ csak a tudat szemlélődésén keresztül jelenik meg, és csak abból a célból, hogy a tudat megvalósítsa önmagát. Más szavakkal minden minden jelenség benső természete csak az, hogy tudást biztosítson a tudat számára. Ha szert teszünk erre a tudásra, akkor minden jelenség benső természetét megértjük.

Ugyanez a tény teszi lehetővé az összes létállapot feletti uralmat. Minden létállapot, a legnagyobb szenvedés átélésétől a világ legerősebb uralkodójának helyzetéig, mind azonosak abban a tekintetben, hogy az élmény átélője azonosítja magát az élmény tartalmával, a jelenséggel. Ezáltal az élmény átélője állandótlanná válik, mivel minden jelenség változik. Azt is mondják, hogy minden lény a haláltól a halálig halad. Mivel ezzel a halállal nem tesznek szert az önvalóról szóló tudásra, de továbbra is azonosítják magukat a testükkel, további halálkora (és életekre) van szüksége, amíg meg nem látja az igazságot.

Mindezen létállapotoknál magasabb rendű az az állapot, amelyben az örök, megsemmisíthetetlen tudatként ismerjük önmagunkat. Ebben az állapotban a halál idején úgy válunk meg a testünktől, mint egy érett gyümölcs a szárától. mivel a tudat állandó, az ilyen személy halhatatlannak tekinthető. A jógában a halhatatlanság egy test nélküli állapot. Minden, ami megszületik, halálra is van ítélve, mivel a születésben benne van a halál magja. Ezért az, hogy halhatatlanok vagyunk, azt jelenti, hogy nem születünk újra."

2013. július 29., hétfő

Romantikus Ashtanga

Mostanában a Harcosok étrendjét követem. Nekem egyelőre úgy néz ki, hogy beválik (vegán verzióban), és érdekes módon az étrend kitalálója, Ori Hofmekler is azt írja magáról a könyv végén, hogy leállt a húsfogyasztással. A könyvben azért sok kijelentés van, amivel nem értek egyet, vagy nem tudok azonosulni, de vannak érdekes gondolatok, amik megihlettek. Ez a bejegyzés most nem is konkrétan a diétáról fog szólni, arról majd máskor írok. Most egy hosszabb idézetet szeretnék közölni a könyvből, ami a romantikus ösztönről szól, és nagyon megihletett :-)

"A romantikus ösztön - a romantika új definíciója


M it jelent az, hogy „romantikus”? Mitől lesz valaki „romantikus”? Mi­lyen egy romantikus cselekedet, romantikus ösztön vagy romantikus nézőpont? Mivel ezek a közismert szavak és kifejezések nem mindig egyértelműek, szerintem magyarázatra szorulnak.

Tisztában vagyok azzal, hogy amit mondani kívánok, az vitatható, úgyhogy értsd, ahogy akarod. Egyet is érthetsz velem, meg nem is.

Szilárd meggyőződésem, hogy a romantikának egy olyan ösztön ad alapot, amely kapcsolatban áll a harcos ösztönnel, és ugyanonnan is szár­mazik. A romantikus ösztön egy ősi ösztön, amely meghatározza az egyén egyediségét, szabályok megkérdőjelezésére készteti az embert, és arra ösz­tökéli, hogy harcoljon egyedisége és sértetlensége épségének megőrzéséért.

A romantika lényege összetörni megkövesedett szabályokat és újat alkotni helyettük. A romantikus cselekedet pedig pont ennek a vég­hezvitele. Rómeó és Júlia története például romantikus, hiszen a családjuk által felállított szabályok ellen küzdöttek kapcsolatukért. Rómeó és Júlia romantikus hősök. Egymásra találásuk családjuk akarata ellenére történt. Az pedig, hogy megölték magukat, még romantikusabbá teszi törté­netüket. Az emberi élet feláldozása a szerelem miatt szembemegy minden ösztönnel. Egész történelmünk során romantikus aura veszi körül azokat, akik készek voltak életüket adni egy ügyért, amelyben szentül hittek.

A szabályok megszegése kedvez a romantikának. Bűnözők, utcalányok és antihősök például, akik ellenszegülnek és megsértik a társadalmi szabá­lyokat, gyakran lesznek az irodalom kedvelt szereplői. Gondoljunk csak Balzacra vagy Dosztojevszkijre. A Jesse Jameshez, Billyhez, a kölyökhöz, Butch Cassidyhez, valamint Bonnie és Clyde-hoz hasonló törvényenkívülieket romantikus hősöknek tartjuk, legfőképpen mert meg merték szegni a szabályokat.

Mint említettem, a romantika egy ösztönből táplálkozik. A gyerekeknek például van egy természetes, nagyon friss romantikus ösztönük. Ha, mond­juk, a szülő vagy a tanár azt mondja a gyereknek, hogy tegyen (vagy ne te­gyen) meg egy bizonyos dolgot, akkor ő gyakran megpróbál ellenszegülni. Gyakran előfordul az is, hogy tanáraikon viccelődnek. A gyerekeknek kitűnő a humorérzékük, a humor pedig önmagában tartalmaz szabálysze­gést. Komolyan úgy hiszem, hogy a romantikus ösztön - mélyen a tudat­alattinkban - az, ami miatt élvezzük a tabukat szegő vicceket, és a bennünk rejlő gyerek nevet fel, amikor valami vicceset látunk vagy hallunk. A gye­rekek sokszor szembeszegülnek a szülők vagy a környezetük állította vallási, politikai, társadalmi szabályokkal, ezért gyakran bűntudatot éreznek. Ez az oka annak, hogy sajnos idővel a gyerekek romantikus ösztöne eltompul. Mégis, ezek az ősi romantikus vágyak és ösztönök mélyen belénk vannak kódolva. Hiszem, hogy minden romantikus történet akár az irodalomban, akár a valóságban felidézi, kiváltja ezt az ösztönt.


A „rend fenntartása” érdekében a társadalom számos romantikátlan, ro­mantikaellenes tabut állít. Ez teljességgel érthető, hiszen, ha mindenki bősz romantikus lenne, lehetetlenség volna rendet tartani. Viszont ha ez az alapvető ösztön folytonosan irányítás és elnyomás alatt van - olyan tünetek jelentkezhetnek, mint frusztráció, düh, agresszió és a szabadság hiányának érzése. Egy olyan világban élünk, amely hemzseg a hamis romantikától. Nincs elegendő hely arra, hogy a teljesség igényével filozofáljak e témáról, úgyhogy csak annyit mondanék, bármely látszólag romantikus eszme, amely emberek tömegének tetszik, valószínűleg álromantikus. Az igaz romantika individualista, az egyedire törekszik. Nem amellett kardos­kodom, hogy az emberek szabályokat és törvényeket szegjenek. Csak azt mondom, hogy a szabályok és normák ösztönös megkérdőjelezése szük­séges, ha valamin javítani, változtatni akarsz, vagy újat hoznál létre.
"

Most akkor térjünk rá az Ashtangára. Vannak olyan oktatók és gyakorlók, akik az Ashtangát egy végtelenül beszabályozott, megkövesedett rendszernek tekintik és úgy mutatják be, oktatják, gyakorolják. Ha egy hajszálnyira is eltérsz a kőbe (vagyis a senki által soha nem látott Jóga-koruntába) vésett szabályoktól és vinyásza-számolástól, akkor "no benefit", a tradíció ellen mész, stb. Meggyőződésem, hogy ez a fajta hozzáállás a félelemből és a ragaszkodásból táplálkozik elsősorban, amelyek nem azonosíthatók a harcos szellemmel és a romantikus ösztönnel. Ha véletlenül holdnapon gyakorolsz, nem csinálsz vinyászát az asszimetrikus pózok között, beteszel egy plusz ászanát a sorozatba, vagy véletlenül öt légzésig maradsz egy pózban, amiben az előrás szerint csak egy légzésig lenne szabad, akkor törvénysértést követtél el, és bűntudatot kell, hogy érezz.

Én magam már évek óta fellázadtam a mondvacsinált szabályok ellen, és nem tekintem önmagamra nézve kötelezőnek az olyan elvárásokat, amelyeknek nem látom értelmét, és nem vagyok megggyőződve róla, hogy a fejlődésemet szolgálják. Sem a jógában, sem az élet más területein. Ahhoz, hogy az ember megkérdőjelezés nélkül elfogadjon egy szabályrendszert, vakhit, önmagunk intelligenciájának és intuíciójának alábecslése és a romantika teljes hiánya szükséges. Az ilyen hozzáállás gyakran meg akarja fosztani az egyént a szabad választás jogától, attól a képességtől, hogy eldöntse, mi a jó és mi nem jó a számára, gyakran tekintélyelvűen felülírja az egyéniség kreatív szabadságát. 

Én mindig is lázadó, ha úgy tetszik, romantikus voltam és a saját szabályaim szerint szerettem játszani, élni az életemet. A jógához, és az Ashtanga gyakorláshoz is ez a hozzáállásom. Röviden összefoglalva: mindent szabad, ami nem megy ellene az anatómai elveinek. A sorozatoknak természetesen megvan a maga dinamikája, költészete, és én nem vagyok a mindenáron történő változtatások híve. Tisztában vagyok vele, hogy a "jelenlegi tradíció", ami Sharath hozzáállását képviseli, több ponton eltér attól, amit nagyapja, Pattabhi Jois lefektetett a Jóga-málában. Azzal is tisztában vagyok, hogy a legtöbb oktató, aki még Pattabhi Joistól tanult, jó ideje megbékélt a gondolattal, hogy az oktatásában elkerülhetetlenül meg fog jelenni a saját egyénisége és kreativitása, és természetszerűleg azokat az embereket fogják vonzani ezek az oktatók, akikben ők is meg tudnak ihletni valamit, be tudják lobbantani a lekkesedés szikráját. Minden értelmezés rendben van, amíg a kitalálója nem tekinti azt magasabb rendűnek a többinél, és mindenkire nézve kötelező érvényűnek.

Midnazok az oktatók, akiktől eddig tanultam (legalább egy tucat Ashtanga-oktatóról van szó), valamit hozzátettek, csiszoltak a gyakorlásomon, a megértésemen, az oktatásomon. Ugyanakkor meghagytam a jogot magamnak, hogy úgy értelmezzem a sorozatokat és olyan módszertannal oktassak, ami az én egyéniségemet a legjobban kifejezi. Úgy érzem, hogy így tudok a leginkább önmagam, a tényleges önvalóm felé fejlődni, és így tudom a legtöbb inspirációt merítani a gyakorlásból. Számomra a jóga az értelmetlen szabályok béklyójából való kitörést, az intuíció és a harcos ösztön felébresztését jelenti. Nem érezném jól magamat gyakorlás közben, ha valamilyen külső elvárásoknak próbálnék kényszeresen megfelelni, vagy félelmet, esetleg bűntudatot éreznék, amiért a 3., 4. satöbbi sorozat haladó pózait próbálgatom gyakorolni, anélkül, hogy valaki hitelesen felhatalmazott volna rá.

Régebben előszeretettel használtam a Punisher nevet, de közben átértékeldött bennem a dolog, és rájöttem, hogy fölösleges büntetni az embereket, mert ezzel azt sugallom, hogy képtelenek önmaguktól felelős döntéseket hozni. A jóga nem a kínzásról és az erőltetésről szól. Most is van, amikor erőteljesen igazítok, de sokkal jobban figyelek arra, hogy a gyakorló mennyire befogadóképes mentálisan, mennyire igenli és igényli az ilyen fajta segítséget. Hiszen a szabad akaratán nam akarunk erőszakot tenni, csupán segíteni, inspirálni akarjuk. Ezért az órán a tanárnak és a gyakorlónak is a "No Expectations" üzemmódban kell lennie, de a legjobb, ha minél jobban egymásra vannak hangolódva.

A romantikus ösztön tett Rebel jógivá, és ez most tudatosodott bennem, Ori Hofmekler szavait olvasva. Én így érzem jól magamat, és mindig is így fogok gyakorolni. Nálam nincs olyan, hogy tilos kézenállni, vagy a pózok haladó változatait gyakorolni (például hanumánászanát sima dzsánusírsászana helyett stb.), mert elsődlegesnem tartom, hogy elősegítsem a kreativitás ébredését a gyakorlókban, önállóvá, önkifejezővé és önmagukra találóvá szeretném tenni őket, és nem érzellemmentes, klónozott Ashtanga-robotokká. Akik szeretnek ebben a szabad szellemben gyakorolni, azok jól fogják érezni magukat az óráimon, legalábbis én minden tőlem telhetőt megteszek ennek érdekében. Aki viszont gépesített Ashtangára vágyik, az is nyilván meg fogja találni magának azt az oktatót, akitől ezt kapja. Kicsit hosszú lett ez a bejegyzés, de remélem, azért érthető a lényeg. Szóval éljen a romatikus Ashtanga! A végére pedig idebiggysztem az Ashtanga Police videót, mert ezen mindig jót röhögök :-)

2013. július 28., vasárnap

A csípő és medence mozgásai

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"A combnyak és a combcsont közötti szög (dőlésszög) 125 fok körül van, és a combcsont befelé tartását okozza, ami az ízfelszínek optimális illeszkedését eredményezi. A dőlésszög miatt a térdek és a lábak közelebb vannak a test középvonalához, ami lehetővé teszi az ember számára az egyenes járást, anélkül hogy egyik oldalról a másikra kelljen dőlnie, mint ahogy az emberszabású majmok teszik. Ha a szög jelentősen kisebb 125 foknál, azt coxa varusnak, (a csípő befelé hajlásának) nevezik, ami X-lábat okoz (a térdek járásnál összeérnek). Ha a szög jelentősen nagyobb, azt pedig coxa valgusnak (a csípő kifelé hajlásának) nevezik, és O-lábat okozhat, vagyis a térdek eltávolodnak egymástól.

A combnyak nem pontosan oldalra nyúlik, hanem inkább enyhén hátra, ha a csípőízületet vesszük kiindulási pontnak. Ha álló (anatómiai) pozícióból nézzük felülnézetben, akkor a combnyak és a combcsont közötti relatív elfordulást torziós szögnek nevezzük. A normális dőlésszöggel egyetemben ez biztosítja a csípőízület optimális illeszkedését és egybefüggőségét. A torziós szög általában 12 és 15 fok között van, és normális előrehajásnak nevezik (Mivel a torziós szög a combcsont nyaka és szára közötti elfordulást írja le, itt a combcsont szárát tekintik kiindulási pontnak, és nem a csípőízületet, mint a jógában. Ezért a combnyak és a combcsont közötti normális szöget előrehajlónak nevezik, ami azt jelenti, hogy a combcsont síkjánál előbbre mutat.) Ha a torziós szög jelentősen nagyobb, mint 15 fok, azt túlzott előrehajlásnak nevezik, és sok esetben kompenzálásképpen az illető befelé fordítja a lábfejeit járás közben. Ezzel szemben, ha a szög sokkal kisebb, mint 15 fok, akkor már hátrahajlik, és azt okozhatja, hogy az illető járás és állás közben kifelé fordítja a lábfejeit. Ez a szög elősegíti a láb nyak mögé helyezését. A torziós szög lehetővé teszi nem csak azt, hogy a nyakunkba tegyük a lábunkat, hanem azt is, hogy sokkal lejjebb eresszük a hátunk mögé, ha teljességében összekombináljuk a csípőízület háromféle mozgását: hajlítás, távolítás ás kifelé forgatás). Ezzel a mozdulattal a csípőízületet teljes, több, mint 180 fokos mozgási tartományán keresztülvisszük.

A csípőízület megnyitása fontos cél az Ashtanga-jógában. Ha azonban az igazítás erejét a pózban részt vevő csontok formája akadályozza, akkor az erő eltérülhet. A tipikus helyek, amelyek az erőhatásból kapnak a láb-a-nyak-mögötti pózok esetében a térd külső szalagja, a térd külső meniszkusza, az SI-ízület, és a lumbális porckorongok. Mindezek potenciálisan sérülékeny és érzékeny struktúrák. Ha megsérülnek, akkor hosszadalmas időt vesz igénybe a regenerációjuk, mivel a szalagok és porcok korlátozottabb keringéssel rendelkeznek, ami pedig szükséges a gyógyulási folyamathoz. Egy szalag- vagy SI-ízület-húzódásnak például hat hétre lehet szüksége a stabilizációhoz vagy gyógyuláshoz. Ezen kívül, a hegszövet soha nem lesz olyan erős, mint az eredeti, egészséges szövet. Ezért érdemes óvatosan haladni a láb-a-nyak-mögötti pózokkal. Szükségtelen hangsúlyozni, hogy ez a hátrahajlításra és a jóga-ászana gyakorlás más területeire is érvényes.

A medence mozgási tengelye a csípőízület. Az egyenetlen vagy homorú medence egy másik dolog, ami aszimmetriát okozhat a hajlékonyságban a láb-a-nyak-mögötti pózok során. Ezt az SI-ízület húzódása, instabilitása vagy kötöttsége is okozhatja. Ezen kívül fájdalom jelenhet meg a térdben, SI-ízületben, a lágyékban vagy a derékban, ha a medence ferde. A keresztcsont elmozdulása a medencéhez képest szintén a problémák forrása lehet. A keresztcsont a gerinc mozgásának tengelye. A keresztcsont helyes pozíciója a medencéhez képest tehát a gerinc és a medence teljes és optimális funkciójának záloga.

Ahogy korábban leírtuk, a medence két különálló csontból áll, amelyek hátul a keresztcsonttal ízesülnek, elől pedig egy porccal egyesülve alkotják a szeméremízületet. Ez nagy lehetőséget ad a két medencefél mozgására. A kapcsolódásaik miatt ezek a része egy egységként funkcionálnak, ezért az egyik rész elmozdulása befolyásolni fogja a többiét is. Ezen kívül, az összes izom, a mi a medencéhez kötődik, biztosítókötélként segíti elő a támaszt és stabilitást. Bármilyen változás az egyik medencefél pozíciójában azt fogja okozni, hogy bizonyos izmok megrövidülnek, illetve meghosszabbodnak. Ha a csípőcsont visszafelé mozdul, azt a medence hátrabillenésének nevezzük, amit a szeméremcsont előremozdulása kísér. Ha például az egyik csípőcsont hátrébb és ezért lejjebb van, mint a másik, a csípőcsont elejére tapadó izmok megnyúlnak, míg a hátul tapadó izmok megrövidülnek és összehúzódnak. A combcsont és a csípőízület által bezárt szög miatt a lefelé billenő csípőcsont az adott oldali lábat felfelé húzza, ami a lábhosszak közötti funkcionális eltérést eredményez. A pszoász és/vagy a quadratus lumborum izmok is begörcsölhetnek. Az egyik medencefél oldalra is kimozdulhat, ami az ágyéki izmok megnyúlásához vezet, miközben a csípőt kifelé forgató izmok megrövidülnek."

2013. július 27., szombat

A csípőízület

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"A csípőízület

A csípőízület szerepe nagyon lényeges a láb-a-nyak-mögötti pózokban. Ha a csípőízületek megfelelően nyitottak, akkor egyáltalán nem esik nyomás a gerincre - vagy csak nagyon kis mértékben – ezekben a pózokban. Ha nem értjük meg megfelelően a csípőízület mozgását és korlátait, a láb-a-nyak-mögötti pózok végzése a csigolyák szubluxációjához (elmozdulásához) vagy a porckorongok sérüléséhez vezethet. (A szubluxáció az ideális pozíció és a diszlokáció (elmozdulás) közötti állapot. A gerinccsigolya vagy bármelyik ízület ideális anatómiai pozíciója száz százalékos funkciót biztosít, míg az elmozdult állapotban nulla százalékos a funkció. E két szélsőség között áll a szubluxáció sokféle árnyalata, melyben különböző mértékű a funkcionalitás, amit gyakran diszkomfort érzése kísér).

A csípőízület a combcsontból áll, amely nagy, gömbszerű fejével ízesül a medence csípővápájához. A medencecsont jobb és bal fele is három részre oszlik. A felső rész a csípőcsont, az alsó elülső rész a szeméremcsont, az alsó hátulsó rész pedig az ülőcsont. A medence mindhárom csontja összekapcsolódik és a csípőízület részét alkotja. A csípőízület mély vápája stabilizálja a combcsont végét, és nagy mennyiségű ízületi szalag veszi körül. Sok erőteljes izom kapcsolódik a medencéhez és a csípőízülethez. Ezek biztosítják a megfelelő erőkarokat a test előre- és felfelé mozdításához. Bármelyik izom gyengesége ezek közük komolyan befolyásolja az egész test mobilitását.

A combcsont az emberi test leghosszabb és legerősebb csontja. A combcsont vége a combnyakon keresztül kapcsolódik az ízületi fejhez. A combnyak szerepe az, hogy oldalirányba távolítsa a combcsontot a csípőízülettől, ami csökkenti a csontok nekiütődésének esélyét a csípőízületnek. Anatómiai értelemben véve a láb-a-nyak-mögötti pózokhoz szükséges hajlékonyságot korlátozhatja a rövid, kevésbé konkáv combnyak, mivel így hamarabb nekiütődik a csípőízületnek, és így megakadályozza a további hátramozdulását. Ezt különösen azoknak a tanároknak kell megérteniük, akik igazítást adnak a tanulóiknak a láb-a-nyak-mögötti pózokban, és azoknak a gyakorlóknak, akik erőltetve gyakorolnak. Az az érzés, amikor egy mozgást a csontok összeütközése akadályoz meg, teljesen eltér attól, amikor a mozgást az inak, izmok, zsírszövet, vagy a támasztóerő hiánya akadályozza meg. A tanárnak képesnek kell lennie meghatározni az akadály minősége alapján, hogy milyen fajta szövet okozza."

2013. július 26., péntek

A homokvár

Tegnapelőtt homokoztunk a kislányommal, Gauranga-lilával. A legtöbb szülő általában elviszi a gyerekét a játszótérre, és utána leül a padra az okostelefonját nyomkodni. Én viszont úgy döntöttem, hogy ha már itt a jó lehetőség, és miénk a homokozó, akkor igazából belevetem magamat a játékba, és építünk egy nagy homokvárat. Pinci egyből ásott egy jó mély tavat, ami inkább kútra hasonlított, és teleöntötte vízzel. Onnan termelte nekem a vizes homokot, amiből remekül meg lehetett építeni a várfalat. Négyszögletes vár lett, rendesen körbeárkolva, méghozzá az árok lejtett is, és ha az egyik végén beleöntöttük a vizet, akkor a kútba folyt le az egész. A várfalon belül egy nagy kerek bástya volt, ami jól kimagasodott. Még lehetett volna cifrázni, nem mondom, de hát rég homokoztam :-) Jó, nem volt olyan szép, mint az ábrán lévő, de dolgoztunk vele, az biztos!

Amikor elkészültünk vele, és már indulni akartunk, Pinci ünnepélyesen begyalulta a földbe az egészet. Hiába próbáltam alkudozni vele, hogy hadd maradjon meg egy kicsit a vár, ő úgy tekintette befejezettnek a művet, ha az eredményt ismét visszaáramoltattuk a Természetbe. Közben rájöttem, hogy az egész életünk olyan, mint a homokvár építése: valami maradandót és kiemelkedőt szeretnénk alkotni, de az idő könyörtelenül megsemmisít mindent, amit létrehoztunk, felépítettünk, hiszen minden átmeneti. A homokvárat is előbb-utóbb elmossa a víz, elsodorják a hullámok, vagy szétfújja a szél. Éppen ezért az embernek magába a cselekvés örömébe kell belefeledkeznie, ahelyett, hogy elkezdene ragaszkodni az eredményhez.

A gyerekek mindezt ösztönösen érzik, ezért számukra a legfontosabb dolog az életben a játék. Tudják, hogy nincs semmi értelme, maradandó haszna, vagy jelentős következménye, mégis erre fordítják az idejük java részét. Aztán jön az iskola, a munkahely, a családi kötelezettségek, és a gyermeki lélek lassacskán elfelejti az önfeledt játszás örömét, ehelyett játssza a komoly munkatársat a hivatalban, és ha szórakozni vágyik, akkor általában sörözik a haverokkal, meccset néz, plázákban költi a pénzét, vagy a legjobb esetben sportol. A gyerekeink viszont emlékeztetnek bennünket arra, hogy mi is nagyra nőtt gyerekek vagyunk, és lehet, hogy nagyobb és szebb várat tudunk építeni, mint egy hatéves gyerek, mivel ügyesebbek és ambiciózusabbak vagyunk, de a lényeg nem ez. 

A lényeg az, hogy belefeledkezzünk a játszás örömébe, jól érezzük magunkat együtt, és ne ragaszkodjunk az eredményhez, hiszen minden nap építhetünk egy újabb várat, szabadjára engedve a fantáziánkat és a kreativitásunkat. Én úgy gondolom, hogy az ember elpazarolja az életét, ha állandóan fontoskodik, görcsöl, és foggal-körömmel ragaszkodik a munkája eredményéhez. Patandzsali is azt mondja, hogy a lélek célja ebben a világban csupán a tapasztalatszerzés, és minél erősebben azonosítja magát az egójával és annak kiterjedéseivel (munkahely, család, társadalmi pozíció, szakmai tekintély, vagyon stb. stb.), annál inkább elfeledkezik az önfeledt játszás öröméről, pedig ez a legfontosabb dolog az életben. 

Játék közben annyiféle szerepet ölthetünk magunkra, de mindezt csak azért tesszük, hogy örömet okozzunk egymásnak. Nem azonosítjuk magunkat velük, mert a következő öt percben fordul a szereposztás, és egy másikat kell ugyanolyan beleéléssel eljátszani. A "való életben" viszont sok-sok évig, akár egy egész életig is eltarthatnak bizonyos szerepek, amelyeket a lélek a reinkarnáció körforgásában magára ölt a karma hatása alatt. Éppen ezért elkezdünk egyre jobban azonosulni a szerepünkkel, vagy ha nem jó a szereposztás, akkor folyamatosan szenvedünk és frusztrálódunk miatta. Amikor pedig el kell engedni, akkor fájdalmat és szomorúságot érzünk. Pinci nem érzett semmi ilyesmit, amikor a földbe döngölte a homokvárat, mert tudta, hogy ez a természet rendje, és meg kell tanulnunk derűs nyugalommal szemlélni a tünemény világ átmenetiségét. Én egy kicsit azért megsirattam a váramat, talán azért, mert vagy huszonöt éve nem építettem egyet sem, de az biztos, hogy a jövőben fogok még! Hiszen a homokvár-építés a legfontosabb dolog az életben! :-)

2013. július 25., csütörtök

A megértés folyamata

Újabb részlet Gregor Maehe Jóga-szútra magyarázataiból:

"3.48. grahana-szvarúpászmitánvajárthavattva-szamjamádinidrija-dzsajah

grahana – a megértés ereje; szvarúpa – lényegi természet; aszmitá – egoizmus; anvaja – benső természet; arthavattva – célzatosság; szamjamátszamjama által; indrija-dzsajah – az érzékek feletti uralom.

A megértés folyamatára, annak lényegi természetére, az egóra, benső természetére és a célzatosságra irányított szamjama az érzékek feletti uralmat eredményezi.

Ez a szútra a 3.44-es szútrához kapcsolódik, de ezúttal a szamjama tárgya a megértés vagy megismerés folyamata.
  • Az első szamjamát a megismerés folyamatára irányítjuk, amire példaként hozhatjuk a látás érzékét. A fénysugarak visszatükröződnek egy tárgyról, utána a szembe jutnak, majd az elmébe közvetítődik a kép, amely összehasonlítja az ilyen tárgyakról gyűjtött korábbi adatokkal. A megismerés folyamata magában foglalja a tárgy jelenlétét, az érzékszervet, mint a szem vagy a fül, és az elmét, amely felismeri a tárgyat.
  • A lényegi jellemző az intellektus/értelem. Vjásza szerint az intelligencia természete az, hogy megvilágít mindent, ami megjelenik előtte. Csodálatos módon, tehetnénk hozzá. Azért nevezik lényegi jellemzőnek, mert enélkül, hogy az intellektus megvilágítaná a tárgyakat, semmilyen megismerés nem lehetséges. Az értelem olyan, mint a fény, a fáklya a sötétségben. Ha kikapcsol, akkor nem lehetséges a látás, még ha a tárgy, a szem és az elme jelen is vannak.
  • Az egó az ügynök, amely birtokolja a felfogást. Míg az intelligencia tiszta megismerés, az egó azt mondja, hogy az Én az, aki megismer, én fogom fel a tárgyat. A tulajdonos nélkül ott van a felfogás ténye, de nincs senki, aki felfog.
  • A benső természet az, ami az összes eddig tárgyalt aspektusban benne foglaltatik. A megismerés folyamatát, az intellektust, és az egót egyaránt a prakriti három gunája, a radzsasz, tamasz és szattva alkotja. A benső természetet tehát a gunák alkotják.
  • Mint a 3.44-es szútrában is, az utolsó szamjamát a célra irányítva végezzük. Itt ez a megismerés célja, de attól eltekintve azonos a 3.44-es szútrában említett céllal. A megismerés célja a látás. Mindkettő ott van, hogy az intellektus tudjon következtetni az alany, vagyis a tudat létezésére. Ebből a látó idővel megállapodik a valódi önvalóban, ami a tudat. Ez az állapot pedig a szabadság (kaivalja).
Az érzékek feletti uralkodás a a saját magunk kivetítése folyamatának a fordítottja. A normális folyamat az, amikor az intelligencián, az egón és a megismerés folyamatán keresztül vetítjük ki magunkat, és végül olyan tárgyakkal azonosítjuk magunkat, mint ház, autó, társadalmi pozíció, vagy a jógapózok elsajátításának képessége. Ezt a folyamatot evolúciónak is nevezik.
Ezzel ellentétes az involúció, ami a normálistól a természetes állapot felé vezet. A természetes állapot az, amikor nem vetítjük ki magunkat a megismerés folyamatán keresztül, hanem megismerjük önmagunkat, mint a tudatot. Az érzékek feletti uralom ebben a kontextusban azt jelenti, hogy elfogadjuk: a maradandó szabadságot és gyönyört csakis belül találhatjuk meg, és ezért nem engedjük, hogy az érzékek kifelé forduljanak, és megragadják a vágyak tárgyait."

2013. július 24., szerda

Test vs egó

Elgondolkodtam egy kicsit Gregor Maehle kijelentésén a tegnapi Jóga-szútra-magyarázatban: "Amikor tökéletessé tesszük a testet, az semmi más, mint az egó tökéletesítése. A felszabadulást az egóval és a testtel történő azonosítás elengedése eredményezi." Hát igen, az egó az egy fogas kérdés. Főleg azt figyelembe véve, hogy az Ashtanga rendszer 99%-ban a testre, az ászanákra fókuszál, még akkor is, ha azt hangsúlyozzuk, hogy a légzésre meg a bandhákra kell figyelni. Viszonylag kevés olyan Ashtanga-gyakorlóról tudok, akinek a napi gyakorlása túlmutat valamelyik sorozat ászanáinak gyakorlásán, például kevesen gyakorolnak rendszeresen pránájámát, meditációt vagy mantra-éneklést, esetleg krijákat. 

H pedig a gyakorlásunk java részében a testünkkel foglalkozunk, akkor annak két hatása lesz: egyrészt meg fogjuk tapasztalni fizikai szinten a jóga összes áldásos hatását (egészséges, jól kinéző, funkcionálisan jól működő, fiatalos test stb. stb.), persze emellett a puszta ászana-gyakorlás is kihat a mentális, energetikai, érzelmi és tudati működésünkre is, akármilyen motivációval végezzük is a gyakorlatokat. A másik hatás pedig az, hogy erősödni fog a hamis azonosítás a testünkkel. Hiszen egy kellemesebb, jobban működő testtel azonosíthatjuk magunkat pár év jóga-gyakorlás után, ahelyett, hogy egyre kellemetlenebbül éreznénk magunkat benne, ahogy halad előre az idő, ketyegnek az évek. Illetve az is erősíti a testi azonosítást, hogy a figyelmünket a testgyakorlásra és annak hatásaira koncentráljuk.

Mégis úgy érzem, hogy Maehle kijelentése félrevezető lehet, hiszen az átlagfelhasználó talán megérti belőle a veszélyforrást, és beparázik: "Ha a testemet fejlesztem, akkor elkerülhetetlenül nőni fog az egóm?" Mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy az egó növekedése szinte önműködő, minimális eszközigényű folyamat, vagyis annak is növekedhet az egója, aki nem gyakorolja az ászanákat, vagy komolytalanul, tessék-lássék gyakorolja, vagy bármi mást csinál vagy gyakorol. Bárki büszkévé válhat a vélt vagy valós eredményeire, hiszen a feltételekhez kötött tudatállapotban létszükséglet a hamis azonosítás, valamibe mindig bele kell kapaszkodnunk, hogy jól érezzük magunkat: kapcsolatok, elismerés, befolyás, tekintély, társadalmi pozíció, valamilyen képesség, adottság stb. stb. Bár Coelho is ír róla, hogy mindenkinek fel kell fedeznie az adottságát, de én azt hiszem, hogy a helyes úton akkor járunk, hogy ha felfedeztük, akkor mások szolgálatára fordítjuk és nem az egónk növelésére. Ehhez pedig két dologra van szükség: őszinteségre és alázatra.

Vagyis nem az a helyes következtetés, visszatérve az ászana-gyakorlásra, hogy el kell hanyagolni az ászanákat, vagy el kell veszíteni a motivációt, ehelyett ugyanúgy kell haladni és fejlődni tovább, viszont mindezt alázattal kell párosítani. Ez az egyetlen módja annak, hogy az elért sikereink, eredményeink ne az egónkat növeljék, hanem közelebb vigyenek a célhoz: eredeti önvalónkhoz. Én hiszek benne, hogy az ászana-gyakorlás is közelebb vihet a transzcendenshez, ha helyes attitűddel gyakoroljuk. Sőt, azoknak az embereknek, akiknek a tudata igényli a fizikai aktivitást, önbecsapás lenne erről lemondani és például a meditációt erőltetni.

Ugyanakkor azt is leszögezhetjük, hogy bármelyik másik gyakorlat végzése (meditáció, pránájáma, mantra-éneklés) is ugyanúgy az egónk növelésére mehet, ha nem megfelelő hozzáállással végezzük. Egy jógi büszkévé válhat arra, hogy órákig képes a köldökét bámulni, hogy olyan lemondott, hogy egy szál ágyékkötőben rohangászik mezítláb, nem is beszélve a misztikus képességekről, amelyeket a hosszas gyakorlás eredményeként (vagy inkább melléktermékeként) megkapott. Sokféle misztikus képesség létezik, ahogy Patandzsali is leírja, például az a képesség, hogy befolyásolni tudjuk mások elméjét. Ha valaki jógát oktat (vagy bármi másban szaktekintélyként tartják számon), akkor ez a képesség előtérbe kerülhet. Éppen ezért oktatóként is óvatosnak kell lennünk, nehogy az egónk befolyása alá kerüljünk. A valódi jógik nem használják a képességeiket önös céljaik elérésére, még akkor sem, ha rendelkeznek velük. 

A jóga célja szerintem a felszabadulás az elme rabságából, nem pedig az, hogy újabb és újabb hamis korlátok közé szorítsuk. Éppen ezért én arra szoktam törekedni a jóga-oktatásom során, hogy a gyakorlók saját személyiségét, természetét hozzam a felszínre, önállóvá tegyem őket, ahelyett, hogy függővé tenném saját magamtól. Hiszen én is szabad ember akarok lenni, és másokat is ehhez szeretnék hozzásegíteni. Az önzetlen adás, és a másik szabadságának tiszteletben tartása szerintem egy jó út ahhoz, hogy az oktatásunk vagy a gyakorlásunk során ne kerüljünk az egónk irányítása alá. Ha valami sikerül, akkor örülünk neki,d e nem azért tesszük, hogy elismerést csikarjunk ki másokból. Ha őszintén gyakorlunk, és folyamatosan dolgozunk a saját személyiségünkön, félelmeinken (amelyek szintén az egó részei, és nagyon erős manipulációs erővel rendelkeznek), akkor a gyakorlás valóban hozzá fog segíteni, hogy egy magasabb szintre emelkedjünk, anélkül, hogy a büszkeségünk növekedne.

Ha pedig mégsem sikerül elkerülni az egó inflálódását, akkor az élet úgyis gondoskodni fog arról, hogy időben leeressze. Ahogy Coelho mondta: az is meghal, aki a harmadikról ugrik ki, meg az is, aki a századikról, akkor meg miért ne válasszuk a látványosabbik módot? :-) Szóval nem kell mániákusan félni attól sem, hogy elszalad velünk a ló, mert az élet úgyis gondoskodik róla, hogy megtanuljuk a leckét. Ha nem megy elsőre, akkor majd menni fog századszorra. Ha nem megy ésszel, akkor majd menni fog kényszerrel. 

Egyébként Maehle is megpendíti azt a húrt máshol, hogy nem célravezető elutasítani a testünket annak természetes működésével, igényeivel együtt. A testet nem kell megvetendőnek, alantasnak tekinteni, vagy esetleg akadálynak az önmegvalósításban. Valójában  a testünk és az érzékszerveink eszközök, melyek segítségével az elménket vissza tudjuk irányítani a Transzcendensre. A látott (vagyis a világ) célja egyedül az, hogy olyan élményeket biztosítson a látó (a lélek) számára, amelyek ráébresztik eredeti önvalójára. Szóval hajrá, hadd jöjjenek az élmények, persze azért használjuk az intelligenciánkat arra, hogy mely élményeket fogadunk be, és melyeket kerüljük el.

2013. július 23., kedd

A nyolc sziddhi

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"3.46. tató 'nimádi-prádurbhávah kája-szampat-taddharmánabhighátascsa

tatah – abból; animádianimá stb.; prádurbhávah – megjelenés; kája-szampat – testi tökéletesség; tat – az; dharma – funkció; anabhighátah – akadályozás hiánya; csa – és

Abból a szamjamából származik a nyolc sziddhi, amelyeket nem akadályoz meg az elemek természete.

A nyolc sziddhi a következő:
  • parányivá válni (animá);
  • könnyűvé válni (laghimá);
  • naggyá válni (mahimá);
  • elérni távoli tárgyakat (prápti);
  • különböző szubsztanciákon áthatolni (prákámja);
  • megnyilvánítani bármit, amit választunk (ísitá);
  • megváltoztatni a külalakunkat (vasitá);
  • beteljesíteni minden vágyunkat (kámávasájitá).
Azt mondják, hogy ezt a nyolc sziddhit nem akadályozzák az elemek. Valójában az utolsó három az elemek akaratlagos manipulációját is magába foglalja. De Vjásza azt mondja, hogy a jógi nem fogja és nem is használhatja ezeket a képességeket arra, hogy bármit megváltoztasson ebben a világban. Ez azért van, mert az elemek sorrendjét eben a világban az határozta meg, aki kezdettől fogva tökéletes. E a tökéletes lény természetesen a Legfelsőbb Lény. más szavakkal, bár az elemek nem akadályozzák az erőket, a Legfelsőbb Lény által lefektetett rend korlátozza őket.

3.47. rúpa-lávanja-bala-vadzsra-szamhananatváni kája-szampat

rúpa – szépség; lávanja – kecsesség; bala – erő; vadzsra-szamhananatváni – gyémántkeménység; kája – fizikai test; szampat – tökéletesség

A test tökéletessége a szépség, erő, kecsesség, és gyémántkeménység.

Kommentár helyett, Vjásza megismétli a szútrát, azt mondva, hogy a test tökéletessége a vonzóság, ragyogás, felülmúlhatatlan erő, és gyémántkeménység. Sankara és H. Aranja egyáltalán nem hajlandó kiegészíteni Vjásza kommentárját, Míg Vacsaszpati Mishra és Vigjánabhikshu csak megismétli Vjásza szavait – ami pedig szinte Patandzsali szavainak ismétlése. A 195 szútra közül ez az egyetlen, amelyet a hiteles kommentátorok egyike sem kíván magyarázni.
E csend oka az, hogy a testet az egó kikristályosodásának tekintik. Amikor tökéletessé tesszük a testet, az semmi más, mint az egó tökéletesítése. A felszabadulást az egóval és a testtel történő azonosítás elengedése eredményezi. Azért hallgatnak, mert nem szeretnék a rossz ösvényre – a test tökéletesítésének ösvényére vezetni a tanulókat."

2013. július 22., hétfő

A legjobb növényi fehérjeforrások

Sok szó esett már a blogban a fehérjékről. Én egyébként azt tartom, hogy testsúly-kilgrammonként 1 g fehérjebevitel bőségesen elég napi szinten, feltéve, ha megfelelően megemésztjük és beépítjük. Tehát még annak sem kell napi 2-3 g/kg fehérjét fogyasztania, aki rendszeresen edz és sportol. Ezt növényi forrásokból valószínűleg nehéz is lenne bevinni, mert ahhoz legalább 5 kiló kaját kellene megenni egy nap. Az állati fehérjék azonban általában sokkal rosszabb hatékonysággal épülnek be, mint a növényi fehérjék, mivel a növényekben a fehérje mellett ott van az összes fitonutriens, ami a hatékony emésztéshez szükséges. Aki olvasta Colin T. Campbell Kína-tanulmányát, az tudja, hogy a szerző a nagymértékű állati fehérje-fogyasztással hozta összefüggésbe a "bőség betegségeinek" gyakori kialakulását a nyugati társadalmakban: rák, szív-és érrendszeri betegségek, cukorbetegség és elhízás. Nem csoda, hiszen az állati fehérjeforrásokkal együtt nagy mennyiségű kalóriát is beviszünk a szervezetünkbe, ugyanakkor az ilyen táplálék nélkülözi az esszenciális fitonutrienseket (rostot, vitaminokat, ásványi anyagokat, enzimeket, bélbaktériumokat), így lecsökkenti az emésztésünk hatékonyságát. A következmény: salakanyagok, káros szabadgyökök lerakódása a szövetekben, a belső szervek idő előtti elöregedése és végül a bőség betegségeinek köszönhető halál. 

Aki szeretne ezen változtatni, annak számára néhány ötletet gyűjtöttem össze, hogy növényi forrásokból hogyan lehet megoldani az elegendő fehérjebevitelt. A fehérjeporokat még bele sem vettem, csak a natúr növényi alapanyagokat. Pedig vannak szója-, rizs-, borsó-, búzacsíra- és hemp-proteinporok, amelyek szintén inkább ajánlottak, mint a tejtermék- vagy tojás-alapú proteinporok. A táblázatban a fehérjetartalom mellett feltűntettem a kalóriatartalmat is 100 grammra levetítve, hogy egyértelmű legyen az egyes élelmiszerek tápanyagsűrűsége (minél több protein esik 100 kalóriára, annál nagyobb a tápanyagsűrűség proteinre levetítve).

Az egyik népszerű érv a növényi proteinek ellen az, hogy nem teljes értékűek, holott több olyan növény is szerepel a táblázatban, amely mind a nyolc esszenciális aminosavat tartalmazza. Ezen felül is komplettálással megoldható a teljes aminosav-készlet bevitele. Jó csemegézést kívánok mindenkinek!


Név                         Fehérje (g/100g)       Energiatartalom (kCal/100g)

Gyümölcsök

Banán                     1.3                            103
Málna                      1.2                            28
Kiwi                        1                               55
Sárgabarack             0.9                            46
Eper                        0.9                           34         
Szeder                    0.8                            32

Aszalt gyümölcsök

Füge                       3.5                            270
Sárgabarack             3.4                            241
Mazsola                   2.4                            276
Szilva                      2.3                            271
Datolya                   2                               277

Zöldségek

Aszalt paradicsom   14.1                           258
Zöldborsó                7                              88
Brokkoli                  3.3                            24
Zöldbab                 2.6                             40
Karfiol                    2.4                            29
Karalábé                 2.1                            38
Spárga                    2                               16
Avokádó                  1.9                            227
Padlizsán                1.3                            25
Uborka                   1                               11

Leveles zöldségek


Kelbimbó                4.9                         49
Petrezselyemzöld    4.4                         60
Kelkáposzta             3.6                        34
Bazsalikom              3.2                        41
Sóska                      2.4                        23
Spenót                    2.3                        18
Fejes saláta             1.4                        16

Hüvelyesek

Szójabab                 41.6                       512
Sárgaborsó               27.2                        362
Lencse                     26                          333
Mungóbab                23.9                        347
Vörösbab                  21.9                       313
Csicseriborsó            19.8                       309
Tofu                        12                          84

Olajos magvak

Tökmag                   33.9                         636
Mandula                  27.6                         627
Földimogyoró          26.7                         610
Dió                         18.6                         654
Kesudió                   18                            600
Kakaó                      21.4                         386
Szezámmag              20.8                        562
Pisztácia                  20.6                        557
Mák                          20.5                        537
Kókusz                      7.8                         649

Gabonafélék

Lenmag                       18.3                         534
Amaránt                      16                            374
Vadrizs                       14.7                         357
Zabpehely                  14.4                          376
Hajdina                       13.3                         343
Quinoa                       13.1                         374
Köles                          11                            362

Superfoodok

Spirulina                     65                            390
Chlorella                     58.4                         411
Kendermag                  33                            578
Virágpor                      24.1                         314
Chia                            20.4                         400
Maca                           14                            325
Goji                            11                            346

2013. július 21., vasárnap

A keresztcsont és a gerincfolyadék

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"A keresztcsont nutációjának és ellen-nutációjának vannak más fontos funkciói is. Az egyik az, hogy ez a mozgás képessé teszi a keresztcsontot a gerincfolyadék pumpálására. Az agyunk a gerincfolyadékban úszik, amely táplálja, méregteleníti és védelmezi az agyat azáltal, hogy csökkenti a rázkódást. A gerincfolyadék körülbelül percenként nyolcszor pulzál, és ezáltal masszírozza és stimulálja is az agyat. A keresztcsont mobilitása szükséges ahhoz, hogy elősegítse a gerincfolyadék oszcillációját. Így a keresztcsont a gerincfolyadék pumpája.

Ha a gerincfolyadék nem pulzál rendesen, akkor az illető rosszabbul reagál a stresszre, hamarabb kifárad, és hajlamosabb az agresszív viselkedésre vagy a depresszióra. Úgy hisszük, hogy az SI-ízület egészsége hozzájárul az egyén általános jó közérzetéhez. Fontos megemlíteni, hogy az agresszív hátrahajlítás, mind ahogyan az agresszív testmozgás más formái is, detrimentális hatással lehetnek az SI-ízületre, és ezáltal az egész szervezetre.

Bár a gerincfeszítő izom (erector spinae) összehúzódása előrebillenti a keresztcsontot, így a nutációhoz járulva hozzá, igazából nincs olyan izom, amely közvetlenül ezt a mozgást végzi. Egy ilyen izomnak olyan helyzetben kellene lennie, ami akadályozza a női szaporítószervek működését. Ezért az az izom, amely erősen tudja befolyásolni a nutáció folyamatát, magasabban, a lumbális csigolyákon ered, és a méhet körülölelve keresztülhalad a medencén, és a combcsont kis trochanteréhez tapad. Ez a pszoász. A pszoász alsóbb kötegei különösen jó helyzetben vannak ahhoz, hogy előrehúzzák a keresztcsonton. Egy másik izom azonban, ami szintén a kis trochanterhez kapcsolódik, az iliacus, és általában a pszoásszal együtt használjuk, az egész medencét és így a csípőcsontot is előrehúzza. Így meghiúsítja a keresztcsont nutációját. Ezért az iliacust el kell lazítani, miközben a pszoászt megfeszítjük. Ez lehetséges, mivel a két izmot különböző idegek irányítják. A pszoászt a lumbális fonat ágai hálózzák be, amelyek az első lumbális csigolyától a negyedikig ágaznak ki a gerincből. Az iliacust a femorális ideg idegzi be, mely ugyancsak az L2-L4 között lép ki a gerincből.

Amikor a pszoászt az iliacustól elkülönítve feszítjük meg, a medence hajlamos előremozdulni a keresztcsonttal együtt. Ha eleinte képtelenek vagyunk elkülöníteni az iliacust és ellazítani, ezáltal lehetővé téve a keresztcsont „lebegését” az SI-ízületben, és a csípőcsont természetes reciprokális mozgását, akkor próbáljuk lefelé húzni a keresztcsontot a hátunk mentén. Azt javaslom, hogy ehhez lágyan feszítsük meg a hamstringeket nagy farizom helyett, mivel az kifelé forgatja a combcsontokat.

Az uddíjána bandha és a keresztcsonti nutáció kapcsolata

Az „Ashtanga-jóga: gyakorlat és filozófia” című könyvemben az uddíjána bandhát úgy határoztam meg, mint a haránt hasizom alsó részének megfeszítését. Kezdők számára nem csak az lényeges, hogy elkülönítsék az izomnak ezt a részét a felsőtől, hanem az még lényegesebb, hogy elkülönítsék a rectus abdoministől (egyenes hasizom). A rectus abdominis a mellkashoz közelíti a szeméremcsontot, és megnyújtja a derekunkat, ami azt jelenti, hogy ellennutálja a keresztcsontot. A haránt hasizom alsó része azonban izompólyával csatlakozik hátsó felső és hátsó alsó medenceívhez. A hátsó felső medenceívek kifejezetten egymás felé mozdulnak a keresztcsont nutációjakor. Ha helyesen alkalmazzuk az uddíjána bandhát, akkor elősegítjük vele a nutációt, míg ha összetévesztjük az uddíjána bandhát az összes hasizom erőteljes behúzásával, akkor gátolni fogjuk. Az uddíjána bandha kifinomult megértése szükséges a keresztcsont nutációjának elősegítéséhez a teljes has behúzása helyett."

2013. július 20., szombat

A keresztcsont mozgása

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"A keresztcsont mozgásának másik fontos koncepciója a nutáció. Amikor a szeméremcsont rögzítve van és a keresztcsont felső széle előre és lefelé mozdul a tengelye körül, azt nutációnak (bólogatásnak) nevezzük. (A nutáció kifejezést a Föld bolygó harmadik mozgásának leírására is használják. Az első mozgás a Nap körüli keringése, a második a saját tengelye körüli forgás, a harmadik pedig egy pillanatnyi megingás az előbbi mozgás közben, ami elég erős ahhoz, hogy körülbelül ötszáz évente megváltoztassuk a sarkcsillag pozícióját.) Amikor a keresztcsont teteje visszatér a nutációból, és hátrafelé mozdul, az az ellen-nutáció. A nutáció a hajlításhoz hasonló mozdulat, míg az ellen-nutáció egy feszítő mozdulat. Azért választották ezt a kifejezést e mozgás leírására, mert a mozgások mértéke túl kicsi ahhoz, hogy hajlításnak és feszítésnek nevezzék.

Ha fentről nézzük a keresztcsontot és két vonalat húzunk az SI-ízület mentén, akkor észrevehetjük, hogy a vonalak körülbelül 45 fokos szögben metszik egymást. Ez azt jelenti, hogy a keresztcsont elmozdulása a vízszintes tengely körül megváltoztatja a két medencecsont egymáshoz viszonyított helyzetét.

Amikor a keresztcsont nutál (előrebillen), akkor egymás felé húzza a medencecsontokat. Mivel a csípőcsont és az ülőcsont egy egységet alkot, amikor a csípőcsont egymás felé mozdul, az ülőcsontok távolodnak, amit a jógában „az ülőcsontok szélesítésének” nevezünk.

Ez a mozdulat gyermekszülés közben történik, és e mozdulat vizsgálata képessé tesz bennünket arra, hogy jobban megértsük a csípőcsont és a keresztcsont viszonyulását egymáshoz. A szülés korai szakaszában, amikor a baba feje behatol a medenceüregbe, a keresztcsont ellen-nutál, vagyis hátrafelé billen. Ez az ellen-nutáció széttolja a medencecsontokat és így megnyitja a medenceüreg tetejét, hogy több hely legyen a babafejének. A születés végső fázisában , amikor a fej áthalad a szülőcsatornán, a keresztcsont nutál. Ennek a nutációnak kétféle hatása van. A medencecsontok összehúzódása fentről lefelé nyomja a babát,így segítve a kijutását, miközben az ülőcsontok távolodása szélesebbé teszi a szülőcsatorna nyílását.

Jógaoktatás közben megfigyeltük, hogy azok a nők, akik jól tudnak hátrahajlítani és nutálni a keresztcsontjukat (miközben minden más a normál határok között van) általában könnyen szülnek, míg azok, akiknek nehezére esik a keresztcsont nutálása, nehezebbnek találják a szülést is."

2013. július 19., péntek

Gátvédelem

Volt mostanság anatómia a blogban jócskán, és hétvégén is lesz még. De azt hiszem, hogy mindez hasznos, hiszen az ászanák közben a testünkkel dolgozunk, ezért nem árt ismerni a működését. Most olvastam egy cikket a CrossFit-ről, ami egyre népszerűbb manapság. Én személy szerint nem vagyok a súlyokkal való edzés híve, főleg, amikor a teljesítmény és az ismétlésszám előnyt élvez a helyes technikával szemben. A saját testsúlyos edzés megfelelőbb szerintem, főleg nők részre, de még ott is el lehet szállni a teljesítmény irányába, és ha az ember nem becsüli fel helyesen pillanatnyi határait, akkor sérüléseknek néz elébe. De hát ez a jógában is így van, mindenhol fontos a fokozatosság, ha siettetjük a dolgokat, akkor hosszabb távon lassabban érjük el a kívánt célt.

De a mai poszt témája nem is ez, hanem az a jelenség, amiről a cikkben szó van, méghozzá a gátizomzat gyengesége, aminek következtében sok sportoló, főleg nők bepisilnek a gyakorlatok közben (dobozra felugrás, guggolások, deadlift stb.) A cikk részletesen elemzi ezt a jelenséget,így most nem is ezzel szeretnék foglalkozni, hanem önmagában a gyenge gátizomzattal, és ennek következményeivel illetve a lehetséges megoldásokkal. 

A CrossFit gyakorlatok során, főleg, ha az ember nem veszi figyelembe a határait, sokszor nagy nyomás keletkezik a hasüregben, hiszen meg kell feszíteni az összes izmot, hogy egy kétkezes súlyzót felemeljünk. A has/mellkas üreg minden oldalról izmokkal van körülvéve. A nyaki rekeszizmot főleg légzésvisszatartással szokták aktiválni. Ez a dzsalandhára bandha, amit ha erősen feszítünk, akkor a fejben és a has/mellkasüregben is növeli a belső nyomást. A core-izomzat és a hasizmok általában az ilyen sportolóknál erősek a sokirányú terheléstől, és így a nyomás a leggyengébb ponton igyekszik kitörni, ami sokak esetében pontosan a gátizomzat. Így amikor fárad a sportoló, előfordul, hogy becsurgat a gatyájába, vagy még azon keresztül a padlóra is. 

A gyenge gátnak sokféle oka lehet, erről most nem beszélnék részletesen, inkább a következményeiről szólnék. Az inkontinencia nem csak erőfeszítés közben, de más esetekben is előfordulhat, ha gyenge a gátizomzat. Ugyanakkor előre vagy lefelé eshetnek a belső szervek (nőknél a méh, hüvely, húgyhólyag). Férfiaknál lehet, hogy az inkontinencia ritkább, de a hasi, köldök-, lágyék-, heresérvek, vízsérvek gyakoribbak, ugyanúgy, mint az aranyér is. A gyenge gát nem csak a vizelet- és székletürítést befolyásolja, de a szexuéális funkciókat is. 

Sok nőről tudok, akik azért félnek jógára jönni, mert bizonyos pózoknál (például gyertya, eke, előrehajlítás terpeszben) ellazulnak a hüvely záróizmai, és levegő megy a hüvelybe, ami szellentéshez hasonló hangot produkál, akkor is, amikor belemegy a levegő, és akkor is, amikor kipréselődik belőle. Ettől sok nő zavarba jön persze, hiszen általában szellenteni is szégyellnek mások előtt. Ez a jelenség a gyenge gátizomzatra utal, és a megoldás rá éppenséggel a jóga, illeve a bandhák gyakorlása.

Tehát ne futamodjunk meg a jóga elől, ha az első egy-két jógaórán megtörténik velünk, hogy "hangot ad ki" a hüvelyünk! Egy képzett oktató ezt megérti és nem fogja zavarni, viszont jobban oda fog figyelni rá, hogy megtanítson bennünket a gátizomzat megerősítésére. A jóga-ászanák gyakorlása közben nagyon fontos a bandhák gyakorlása, melyek közül a múla-bandha a gátizomzat behúzását jelenti. Ez nem csak valami ősi tantrikus hagyomány, hanem elsődleges funkcionális jelentőséggel bíró gyakorlat. A gátizomzat behúzása, beszívása mellett, a végbél és a hüvely záróizmait is érdemes behúzni (asviní- illetve vadzsrólí-mudrá), hiszen általában azoknak is jót tesz az erpősítés. Ezek parányi izmok ugyan, de ugyanúgy kell őket edzeni, mint a testünk többi izmát, ráadásul a folyamatos megfeszítve tartás a legjobb edzés a számukra. Az uddíjána-bandha aktiválásával, vagyis a has köldök alatti területének behúzásával tovább tolhatjuk felfelé az erőhatást, így egy stabil alapot létrehozva akár az olyan erősportokhoz is, mint a CrossFit. 

A célunk tehát az, hogy bármiylen ászana-gyakorlás közben minél tudatosabban tartsuk a bandhát. Ez egyrészt pár hét alatt megerősíti a gátizomzatot, és megszűnnek a kellemetlen tünetek, másrészt sokkal mélyebb dimenziót fog adni a gyakrolásunknak is, hiszen a prána is könyebben áramlik felfelé, ha erősek a bandháink. Sőt, egy csomó póz sokkal jobban fog menni, például a kartámaszok.

Természetesen a bandha-gyakorláson kívül léteznek más módszerek is a gát megerősítésére, például az intimtorna, a Kegel-gyakorlatok, a Gésa-torna satöbbi. Vagy csak simán leülhetünk és bármilyen ülő tevékenység vagy akár még séta közben is összehúzhatjuk, majd ellazíthatjuk a PC-izmot (pubococcygealis izom, a szeméremcsont és a farokcsont között húzódik). De persze a legtöbb ember ezt megunja és ezért nem csinálja rendszeresen. Éppen ezért érdemes összekapcsolni a jóga-gyakorlással, mert akkor nem kell külön foglalkozni vele. Persze az elmélet az, hogy ALWAYS MULA BANDHA, de az elég hosszú ideig eltart, mire ez teljesen automatikussá válik. Addig is gyakoroljuk minél többet, mert a belső erő és egészség mindig fontosabb, mint az, hogy a vázizomzatoddal mekkora traktorkereket tudsz odébbgurítani.