2020. november 30., hétfő

Az Ősök szimbóluma

Ez a szimbólum, melyet szintén Odintól kaptam az egyik gyógyítás közben, egy olyan alkalomal érkezett, amikor a kezelt személynek nem volt elegendően mély kapcsolata az apai és anyai őseivel, így nem tudott rájuk támaszkodni és erőt meríteni belőlük, és maguk az ősök is gyógyításra szorultak, mert sok transzgenerációs karmát hordoztak magukban. 

Amikor gyógyítás közben kapok egy szimblumot, akkor engem és a vendégemet is elvisznek a Valhallába az erőállatok, és tulajdonképen mindketten megkapjuk a beavatást a szimbólumra, ugyanis Odin mindkettőnk testére rárajzolja vagy karcolja a szimbólumot a lándzsája hegyével a megfelelő helyre. De először egy rúna-kövön szokta nyújtani felém. A kő ezúttal fekete volt, a szimbólum kontúrjai pedig pirossal rajzolódtak ki, a vér szerinti összetartozást jelképezve. Utána mindketten lefeküdtünk Odin előtt, és a szimbólumot a combjainkra és a hausnkra rajzolta, méghozzá fejel lefelé. Vagyis a két hegy csúcsa a combunkon volt, és a térdeink felé mutatott, a napkorong és a sugarai a köldökünk alatt voltak, a folyó pedig a köldökünktól (a születés pontja) a szívünkig rajzolódott ki. 

Az Ősök szimbólumának kifejtését a következőképpen tudom értelmezni: A két hegy az apai, illetve anyai ősök összességét képviseli, mintha az összes csontjuk, emlékül, mentális benyomásuk össze lenne gyűjtve ebben a hegyben. A folyó a két hegy között az ősöktől származó áldást és erőt képviseli. Ha egy vizuális utazásban vagyunk, akkor a két hegy és a folyók részleteinek megfigyelése sok információval szolgálhat az illető és ősei életével kapcsolatban. A Napkorong a két hegy között a Forrást jelöli, vagyis Istent, a Nagy Szellemet, melyből minden származik eredetileg. A napnak hét sugara van, ennek számos kifejtése létezhet. Amikor az Ősök gyógyítását végezzük, akkor is a Teremtőig szoktuk visszakövetni az ősök vonalát. Bár a víz és a Tűz (a Nap) ellentétes elemeknek tűnnek, mégis a Napből származik eredetileg minden.

2020. november 29., vasárnap

Návászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Návászana

Engedjük le magunkat csatuspada píthából és a lábak pozíciójának megváltoztatása nélkül hajtsunk végre két récsakát és púrakát, és a képen látható módon, a térdek behajlítása nélkül emeljük fel a lábainkat, miközben egy kicsit engedjük le a nyakunkat. Maradjunk mozdulatlanul ebben a pózban, és végezzünk púrakát meg récsakát, amíg lehet.

Hatásai: karcsúsítja a derekunkat és javítja az étvágyat.

(Megjegyzés: Az Ashtanga vinyásza sorozatban öt légzésig szoktuk kitartani ezt a pózt, és ötször ismételjük. A folyamatos kitartást is lehet gyakorolni, de fontos odafigyelni arra, hogy a törzs és a has feszes marad, a derekunk pedig egyenes, és nem kezdjük el domborítani. A medence billegése nagy terhet róhat az ágyéki csigolyákra. Mivel ez a póz erősen megdolgoztatja a törzs izmait, az emésztési tüzet is erősítheti, ennek tudható be az erős étvágy. Viszont karcsúsító hatása csak akkor lesz, ha nem eszünk többet az erős étvágy ellenére.)

2020. november 28., szombat

Csatuspada pítha

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Csatuspada pítha

Miután leeresztettük magunkat a púrvóttánászanából, üljünk dandászana pozícióban, és a kézpozíció megváltoztatása nélkül hajlítsuk be a két lábunkat, majd zárjuk össze a bokánkat és a térdeinket a csípők előtt. Tartsuk egyenesen a hátunkat, hozzuk az állunkat a mellkasra és hajtsunk végre récsakát (kilégzést). Húzzuk be a hasunkat a köldök irányába, és végezzük a púrakát öt másodpercig, miközben terjesszük ki a mellkast, és nyomjuk a sarkainkat a talajba. Emeljük fel a törzset és a csípőt, a fejünket pedig hajtsuk hátra. Maradjunk nyugton, és ne változtassuk a kezeink és a lábunk pozícióját. Ezt a pózt csatuspada píthának nevezik. Ez néhány hétig nehézséget okozhat, de később könnyebb lesz. Lassan és türelemmel gyakoroljuk.

Hatásai: Az emésztési zavarok minden fajtáját megszünteti. Az első héten kétszer kell gyakorolni, azután pedig háromszor. Öt másodperc kiemelés után lassan engedjük le a törzset, récsakát végezve, majd pihenjünk. A terhesség ötödik hónapja után nem ajánlott.

A jóga-sásztra szerint a testünk hérom részre osztható: úrdhva (felső rész), madhja (középső rész) és adhó (alsó rész), A nyakunk feletti rész az úrdhva, a nyakunktól a nemi szervekig terjed a madhja, onnan pedig lefelé a talpakig az adhó. A csatuspada píthát tripada píthaként is gyakorolhatjuk, az egyik lábunkat padmászanába helyezve. Ez a póz erősíti a combot." 

2020. november 27., péntek

Máni - a Telihold szimbóluma

Sok minden zajlik az életemben és a tudatomban a mostani időszakban, tanulási folyamatok is zajlanak, párhuzamosan több is.  Odin szimbólumai azonban mégsem maradoznak el, egyéni kezelések közben valahogy mindig jön egy-egy újabb szimbólum, ami éppen az adott személy problémájához vagy utazásához nagyon fontos. Így kaptam meg a Talihold-szimbólumot is, amit a vendégemnek meg is mutattam, mivel már az utazás előtt kifejezetten kérte, hogy ha jön valami szimbólum, azt osszam meg vele. A Telihold-szimbólum a női teremtőerő szimbóluma, de ugyanakkor az egyensúly szimbóluma is. Igazából egy teljes élet-térkép, amit sokan tudunk használni meditációhoz és az egyensúly megteremtéséhez. 

A szimbólumon belüli két körmetszet a személyiségünk női és férfi oldalai, illetve ha úgy tetszik, a jobb és bal agyféltekénk, vagy a jin és a jang energiák. Az energiánk, figyelmünk, fókuszunk általában e két pólus között lüktet, és a jóga, illetve minden őnmegvalósítási módszer alapcélja az, hogy egyensúlyt teremtsünk a kettő között, íga az fókuszt és a tudatunkat középre hozzuk, a vízszintes vonal közepére. Innen tudunk elindulni a két kapu felé. A lefelé nyíló kapu a tudatalattit és az Alsó Világot képviseli, a Hold árnyékos oldalát, melyet sohasem láthatunk a földről a szemeinkkel vaqgy távcsővel. Ám ahhoz, hogy kijussunk ezen a kapun, át kell törni az egó és a hitrendszereink falát. Miután megjártuk az utat lefelé, és egyesítettük a mikorkozmoszunkat a Makrokozmosszal, elindulhatunk fölfelé, a Felső Énünk felé, melyet a Hold fényes oldala képvisel, néha teliholdként, jól látható módon, néha újholdként, alig látható módon. Itt is át kell törnünk az egónkon és az önkorlátozó hiedelemrendszereinken, és akkor a kör kerülete, mely a Mikrokozmoszunk, tehát az egyéni tudatunk és a Makrokozmoszunk, a termetmett világmindenség közötti határvonalat képviseli, feloldódik, vagyis a kör kifordul magából és a kettő összeolvad. 

Amikor elutaztam Odinhoz, akkor egy fekete követ nyújtott felém, melybe világoskék vonalakkal volt belekarcolva a szimbólum. Majd a tarkómra, a látókéreg körüli területre rajzolta a szimbólumot. Odin felhívta a figyelmemet arra, hogy a Hold sötét oldala ugyanolyan fontos, mint a látható oldala. Utána megmutatta, hogy ha elkezdem "összehajtogatni" a szimbólumot, akkor egyre több tudati rétegben és dimenzióban fogja kifejteni a hatását.

Próbáljátok ki ezt a szimbólumot meditácóra. érdemes megfigyelni, hogy a szimbólum melyik részén látod magadat, ha úgy képzeled el, mint egy térképet, merrefelé mozogsz, mi történik, milyen tárgyakat, eszközöket, fegyvereket találsz a különböző pontjain, és milyen feladatokat kell megoldanod. Akár többször is megismételheted ezt az utazást az életed különböző állomásain. 

2020. november 26., csütörtök

Lemondás az Ísvara-gítában

Újabb részlet az Ísvara-gítá előszavából:

"Ez a gyakorlat nem csupán egy mentális feladvány, melyben a jógí azt vizualizálja, „mintha” ő lenne Siva, hanem ez egy transzformatív gyakorlat, mely által a jógí az Úrrá válik. Az Ísvara-gítában a fejlett jógíkat „úrnak” (ísvarának), vagy „nagy úrnak” (mahésvarának), vagy a „jóga urainak” (jógésvara) nevezik. Néha még zavart is okoz, hogy amikor az „úr” (ísvara) szó van említve, akkor az az Úr Sivára, vagy valamelyik pasupata követőjére vonatkozik. Ez a bizonytalanság célzottan van benne hagyva. Megerősíti a pasupata filozófia központi metafizikai állítását: a jógikus elmerülés legmagasabb szintjén a meditáció alanya és tárgya közötti különbség feloldódik. Az Ísvara-gítá „egyhegyű mentális fókusza” Siván végső soron ugyanaz, mint az „egyéni lélek egyesülése az Úrral” (átmésvara-szamjóga), melyet Kaundinja a Pasupata-szútrához fűzött magyarázatában is leír.

A három vizualizációs gyakorlat ismertetése után az Ísvara-gítá kijelenti: „ez a pasupata-jóga az élőlények felszabadulását szolgálja kötöttségeikből. A Védák kijelentik, hogy ez az összes Upanisad lényege, és túl van minden életrenden.” Ezen a ponton, mintha az Ísvara-gítá szerzői ráeszméltek volna, hogy túllőttek a célon, túl sokat fedtek fel, és túl drasztikusan elrugaszkodtak a Bhagavad-gítá paradigmájától. Itt ugyanis olyan versek sora következik, melyek a Bhagavad-gítából kölcsönzik a témákat, esetenként szóról szóra ismételve azokat. Ez a tizenöt vers elsődlegesen két témával foglalkozik: az isten iránti odaadással (bhaktival) és a tettek gyümölcséről való lemondással (phala-tjága). Bár az odaadás témája gyakran megjelenik az Ísvara-gítában (és persze szinte az összes Puránában), a gyümölcsökről való lemondás viszonylag ritkán szerepel az Ísvara-gítában. Ez az egyik jelentős különbség az Ísvara-gítá és a Bhagavad-gítá között.

A Bhagavad-gítá szerzői úgy értelmezték át a lemodást, hogy Ardzsuna harcosi miliőjében is értelmezhető legyen: A lemondás a tettek gyümölcséről történő lemondást jelenti, és nem magukról a tettekről történő lemondást. Az Ísvara-gítá azonban homályosan beszél arról, hogy melyik fajta lemondás a legkedvezőbb. Gyakran prédikálja a minden világi tettről történő lemondást, visszhangozva Patandzsalí tanítását a cölibátusról (brahmacsarja), aszkézisről (tapasz) és a birtoklásvágy nélküliségről (aparigraha) a Jóga-szútra nyolcfokú jógájának első két ágában (angájában)."

2020. november 25., szerda

Van egy álmom 2021-re...

Kedves Olvasóim, követőim itt az online térben, és persze azok is, akikkel személyesen is találkoztunk már sokat, bár mostanában erre kevesebb a lehetőség még egy kis ideig! De a reményt persze men veszítjük, és arra készülünk, hogy már januárban, de legkésőbb február végén ismét találkozhatunk személyesen az elvonulásokon, a Nomád Jóga programjain és más közös zenéléseken, fellépéseken zenész barátaimmal. Még egy fontos tervünk van 2021-re: sikerült vennünk, javarészt örökségből egy nagyobb telket Csúcshegyen, a 3. kerület Ürömhöz közel eső, külterületi részén (1037 Vadászles u. 17), és ott most minden megtakarításunkkal azon vagyunk, hogy lakhatóvá tegyük a kis házikót, ami rajta áll. A terveink szerint idén tavasszal vagy nyár elején szeretnénk kiköltözni a "Csúcshegyi sámántanyára" (ezt a nevet ötöltem ki a kis bázisunknak), de ez a bejegyzés nem is erről akarna szólni. 

Amint kiköltözünk Csúcshegyre, és itt jön az álmom, amit már lassan két éve dédelgetek, és egy cserkúti látomás során kaptam meg először, amikor még nem is tudtuk, hogy ez a telek létezik, és a miénk lesz. Tehát az az álmom, hogy a telekre szeretnék felállítani egy 9 méter átmérőjű jurtát, mely közösségi programok, hangfürdők, workshopok, szertartások helyszíne lesz majd az elképzelésem szerint, amellett, hogy remélhetőleg a Nomád Jóga is életben tud maradni a járvány után is. De az egyéni és csoportos szertartások egy részét is a jurtában szeretném végezni. Itt lesz lehetőség akár éjszakai dobolásra, transzlégzésre is, mert nyugodtan hangoskodhatunk. A kellemes hegyi levegő és a zöld környezet pedig még autentikusabbá teheti szellemi élményeinket, melyeket ott meg fogunk élni majd veletek együtt.

Amikor annak idején az Úr Siva Natarádzsa szobor formájában el akart jönni az Atma Centerbe, akkor egy hasonló kérdéssel fordultam kis közösségünkhöz: aki tud, járuljon hozzá egy kis adománnyal, és így egy-két hét leforgása alatt összegyűlt a pénz tőlem és tőletek, és Siva azóta is velünk van, most éppen a Nomád Jógában lakik. A jurta költsége azonban valamivel tetemesebb, majdnem nyolcszorosa Natarádzsa árának. Nagyjából 2,5 millió Ft-nyi összegből lehet majd kihozni egy ekkora jurtát hőszigeteléssel, dobogóval, telepítéssel, és fűtéssel együtt. Ennek a felét remélhetőleg nekem is sikerül összespórolnom nyárig, de ha a másik fele összejönne közösségi adományozásból, akkor ez az álmom is valóra válhatna 2021-ben. Aki szeretne tehát beszállni támogatással, azt előre is nagy köszönettel fogadom. Természetesen bármilyen összeget lehet adományozni a jurtaszentélyre, de arra gondoltam, hogy az alábbi összegek esetében bizonyos jutalmakat is felajánlok cserébe:

20000 Ft - részvétel egy csoportos hangfürdőn vagy szerartáson a pároddal vagy másodmagaddal a jurtában.

50000 Ft - részvétel egy egyéni hangfürdőn, szertartáson vagy lélekutazáson a pároddal vagy másodmagaddal a jurtában.

100000 Ft (vagy afölött) - részvétel egy egyéni hangfürdőn vagy lélekutazáson a pároddal vagy másodmagaddal a jurtában, vegán grill a kertünkben, és egy éjszakázás a jurta szakrális terében. Természetesen minden adományozót meg fogunk hívni az ünnepélyes jurta-avatásra. 

Mindezek után még azt is elárulom, hogy most szombaton leszek kereken 50 éves, mivel 1971 január 9-én születtem. Amint átlépek ezen a kapun, az lenne a legnagyobb ajándék a számomra, ha hozzá tudnátok járulni ennek a szakrális közösségi térnek a megteremtéséhez, amely ezáltal egy kicsit a ti szereteteteket is tartalmazni fogja, valamint a ti sorsotok fonalait is fényesíti. 50 éves születésnapomra egy fergeteges Cacao Dance szertartással készültünk egyébként a Julia Chants zenekarral,  de a Covid sanos közbeszólt, így most nem tudunk közösen bulizni. A koncertet természetesen be fogjuk pótolni Juliékkal, amint adódik rá a lehetőség, most pedig ilyen csendesebb, belső teremtő folyamatban tudjuk egyesíteni az erőinket, én ennek örülnék a legjobban. Persze minden más köszöntést, jókívánságot meg ajándékot is hálás szívvel fogok fogadni, hiszen én is igyekeztem minél több online tartalmat, jógaórát, hangfürdőt, előadást adni nektek a karantén ideje alatt, és remélem, hogy ezek ereje támogatott beneteket az életetekben. Tehát tartsunk össze, és teremtsünk jó dolgokat 2021-ben! Reménykedem benne, hogy életem második felében is hasznos szolgálatot végezhetek a közösségnek. 

Ha szeretnétek utalni, akkor erre a számlaszámra tudtok:

Szücs Gábor EV

Unicredit Bank  1091 8001 0000 0059 0681 0009

A megjegyzésbe írd be, hogy "Jurta adomány" és a számlázási, valamint email címedet. Kérlek írj egy emailt a gaurangad@gmail.com címre, hogy meg tudjalak hívni a jurta-avatóra! Namaste! Áldás! 

2020. november 24., kedd

A pasupata-jóga gyakorlása

Újabb részlet az Ísvara-gítá bevezetőjéből:

"Miután felsorolja a jóga nyolc fokozatát, az Úr Siva itt a jóga meghatározásakor egyszerre illeszkedik, de el is rugaszkodik Patandzsalí híres 1.2. szútrájától: "A jóga a mentális tevékenység felfüggesztése" (jógas csitta-vritti niródhah). Az Ísvara-gítá szerint az elme Patandzsalí által előírt felfüggesztése önmagában nem teljes, csupán egy eszköz az Úrban történő, magasabb rendű elmerüléshez. Ez az Úr Sivára irányuló egy pontra szegezett mentális fókusszal (éka-csittatá) érhető el. Persze az Úron történő meditáció Patandzsalí jógájában is játszik némi szerepet: ísvara-pranidhánának nevezik, és ebben a rendszerben az öt előírás (nijama) egyikének tekinthető. Mint ilyen, ez az egyik előkészítő gyakorlat, ami idővel elvezet a meditáció magasabb formáihoz, és végül az egyedülállás (kaivalja) transzcendens állapotához. De az Ísvara-gítá szellemében az Úr Sivára irányuló mentális fókusz a legmagasabb jóga, míg a Patandzsála-jóga legmagasabb szamádhija egy alacsonyabb helyet foglal el a jógák hierarchiájában.

Egy másik bizonyíték arra, hogy az Ísvara-gítá igyekezett pozitív fényben bemutatni a pasupata-jógát, minden olyan doktrínától és gyakorlattól mentesen, ami elriaszthatta volna a puránák szélesebb közönségét, a pasupata-fogadalom második fokozatához tartozó gyakorlatok említésének hiánya. Az őrület tettetése és az obszcén gesztusok nem voltak bevett gyakorlatok a premodern India legtöbb lemondott jógija számára, így ezt nehéz lett volna elmagyarázni egy olyan közönségnek, akiknek nem volt részletes ismerete vagy kapcsolata a pasupata irányzattal. Ezt a második szintet és a mögöttes értelmét egyáltalán nem említi az Ísvara-gítá. Ehelyett a bemutatott jóga-út közeli hasonlóságot mutat Patandzsalí nyolcfokú jógájával, de új, Siva-központú hozzáállással. Bár Patandzsalí az öt előírás (nijama) között felsorolja az "Úron történő meditációt" (ísvara-pranidhánát), az Úr pontos azonossága és a pranidhána fogalmának pontos meghatározása számos interpretációs lehetőséget hagy nyitva. Még azzal is érvelhetnénk, hogy Patandzsalí szándékoltan fogalmazott homályosan, mert nem akarta kifejezetten Visnuként vagy Sivaként azonosítani az Urat, ezzel elidegenítve potenciális közönsége egy részét. Ezzel szemben, az Ísvara-gítá teljesen egyértelmű abban, hogy Sivát tekinti az Úrnak. Patandzsalí homályos pranidhána szava helyett az ísvara-púdzsana, vagyis az Úr Siva imádata kifejezést használja. (Megjegyzés: az „ísvara” szó „urat” vagy „irányítót” jelent, tehát magából a szóból nem következik az, hogy Visnura vagy Sivára értik, ezt a szövegkörnyezet vagy az adott mű alapvetése dönti el.)

Mindenek felett, a pasupaták gyakorlatának speciális megnyilvánulása volt a test bedörzsölése hamuval. Bár az Ísvara-gítá nem foglalkozik vele részletesen, ezt a figyelemre méltó gyakorlatot legalább megemlíti. A pasupata-jógí által végzett vizualizációs gyakorlatok sorának végén említi meg. Ezeket a gyakorlatokat írja le az Ísvara-gítá a "nagy jógaként" (mahá-jóga). Ez az a jóga, ami meghaladja a "nemlétezés jógájának" (abháva-jóga) előkészítő gyakorlatát, melyet Patandzsalí és más jógík a jóga végső formájának tekintenek, mint a mentális tevékenység felfüggesztését (niródha). A "nagy jóga" gyakorlatai elősegítik a jógí azonosítását az Úr Sivával, amíg ez egyesülés (szamjóga) ténylegesen be nem következik:

"A jógí vegye fel a szvasztikát, a lótusz- vagy féllótusz-pózt, a tekintetét nyugtassa egyenletesen az orrhegyén, a szemei félig nyitva, legyen csendes és mentes a félelemtől, és mondjon le erről a mágikus erőből álló világról. A Legfelsőbb Úrra koncentráljon, arra az istenre, aki a saját önvalójában létezik.

Ezután egy tizenkét hüvelyk méretű lótuszvirágot vizualizál a varkocsa csúcsán. Ez a lótusz gyönyörű, és a dharma bimbójából fakad. A szára a tudás, a misztikus erők pedig a nyolc szirma. Teljesen fehér. A lemondás a bibéje. Ebben a bibében a jógínak egy fenséges, arany kincset kell vizualizálnia. Mivel benne van az összes erő, közvetlenül Óm-nak, az isteni, örök szótagnak nevezik, a megnyilvánulatlannak, melyet ragyogó sugarak ölelnek körbe. Ott meg a tiszta, legfelsőbb, örök fényre kell gondolnia. Ebbe a fénybe kell helyeznie az önvalóját, mely azonos vele. Az Úron meditál, a legmagasabb okon, aki a tér közepén áll. Végül, amikor magává a mindent átható úrrá válik, semmit sem vizualizál."

2020. november 23., hétfő

Beavatás a halál misztériumaiba

2020 decemberében több, mint tizen velem tartottatok élőben azon a három éjszakás online "elvonuláson", melyet a Nomád Jógában tartottam. Ebben a blogbejegyzésben ismertetni szeretném az akkor elhangzott anyagokat azok számára, akik lemaradtak, és esetleg úgy gondolják, hogy érdemes lenne utólag is letölteni is meghallgatni a három Halottaskönyv felolvasását. Mindhárom alkalom kb 7 óra 40 perc hosszú volt, és a három Halottaskönyv teljes szövegének felolvasásán kívül némi háttér-kommentárokkal és információkkal is szolgáltam, valamint miden éjszaka elvégeztünk 5-6 meditációs gyakorlatot is a felolvasások közben. Mindez video- és hanganyagként is rögzítésre került, és letölthető formátumban utólag is meg tudjátok rendelni.

Egyiptomi Halottaskönyv

A három közül sorrendben ez a legrégebbi, több, mint 5000 éves szövegeket tartalmaz, és egyben ez a legterjedelmesebb is. Aki nem ismeri részletekbe menően az egyiptomi mitológia istenalakjait, annak talán kezdetben nehézséget okozhat az összes szereplő és esemény kontextusba helyezése, de a túlvilági utazás állomásai így is emlékezetesek maradnak a hallgató számára, aki utána esetleg kedvet is kaphat az egyiptomi mitológia és misztériumok mélyebb megismeréséhez. A felolvasáshoz Bánfalvi András fordítását használtam: "Egyiptomi halottaskönyv - kilépés a fénybe", Farkas Lőrinc Imre kiadó, 2004.

Hindu Halottaskönyv

A Hindu Halottaskönyv a Garuda Purána nevű krónika "Prétakalpa" című része, melyet Dr. Hetényi Ernő fordításában olvastunk (Trivium Kiadó, 1994). Noha ez a könyv némileg kisebb terjedelmű egyiptomi társánál, és a történészek szerint a Kr. u. 4. század körül keletkezett, a hinduizmus témájában rendelkezem a legtöbb háttérismerettel, így a felolvasást egy rögtönzött Siva-lingam fürdetési szertartással kezdtük, és az Om Namah Sivaya mantra zengetésével zártuk. 

Tibeti Halottaskönyv

A három mű közül talán ez tartamazza a legrészletesebb tudati "térképet" a Bardo, azaz a köztes lét különböző megtapasztalásairól és létállapotairól, és számos módszert mutat arra, hogy a meditáció eszközeivel hogyan léphet ki a gyakorló az újraszületésből, és érheti el a megvilágosodott Buddha-létet. A magyar nyelven fellelhető több fordítás közül Agócs Tamás fordítását használtuk, melyet a Helikon Kiadó adott ki 2015-ben. A Bardo Thödolként ismert buddhista szövegyűjtemény nyilvánosságra hozatalát a 14. századi Karmalingpa nevéhez kötik. A harmadik éjszakát az Óm Mani Padme Hung mantra zengetésével zártuk, annak a reményében, hogy minél tudatosabbak tudunk maradni majd, amikor valóban eljön a halál időszaka, és ki kell lépnünk a köztes létbe. 

A három éjszaka végigvirrasztása már önmagában is egy komoly áldozati szertartás és aszketikus gyakorlat volt, de ha valaki teljes figyelemmel, akár több részletben is meghallgatja ezt a halálról szóló három nagy tanítást, az bizonyára mély beavatásban részesül a Halál misztériumába, és felkészülten várhatja majd a végső próbatételt. Ha szeretnétek megrendelni a felvételeket, akkor kattintsatok ide: létrehoztam egy új oldalt, ahol megismerhetitek a képzéseimet, illetve regisztrálni is tudtok rájuk - mindegyik online vagy pedig személyesen egyeztetett időpontban zajlik, illetve az első kettő letölthető és egyénileg elvégezhető.

Védikus Asztrológia E-learning csomag (450MB)

Halál és Köztes Lét - Online tanfolyam rögzített anyaga (23 óra)

Hangszeres Relaxáció Vezető Képzés

200 órás Hatha- és Ashtanga-jóga Oktató Képzés

 

2020. november 22., vasárnap

Púrvóttánászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

Púrvóttánászana

Ezt a pascsimóttánászana ellenpózának is nevezik. Amikor fájdalmat érzünk egy bizonyos testhelyzetben, a csontok közötti távolság, az energiacsatornák vagy erek mozgása, vagy az izomzat zavarai miatt, ezeknek az ellenpózoknak a gyakorlása megszünteti ezeket a fájdalmakat. Ez elősegíti az ízületek, az érhálózat és az izomzat visszaállítását az eredeti helyzetükbe. Ez azt jelenti, hogy vissza fogja állítani a testet az eredeti állapotába. Erről a titokról sok évig nem tudtak. Milyen okból? Nem tanulták meg a gurutól.

Miután ilyen jellegű fájdalmat tapasztaltak, az emberek abbahagyták a jóga gyakorlását. Elbizonytalanodtak és vonakodtak elkezdeni a jóga gyakorlását. Lehet, hogy eltörnek a csontjaik vagy megsebesülnek a sport gyakorlása közben, mégsem haboznak. Hihetetlen pénzmennyiséget költenek a sportra, de akkor is folytatják, még ha bicegve is vigadnak.

Azt mondják, hogy a Kali-kor hatása a fő oka az ősi indiai művészetek és tudományok eltűnésének. Tehát minden jógapóznak van egy kontrapóza. Ha egy gurutól tanuljuk meg a gyakorlást, és a jóga-gyakorlók ezt terjesztik és másokat is tanítanak, ez hasznára lesz az embereknek. A jóga tudománya nem fog eltűnni.

Gyakorlás: A pascsimóttánászana pozícióból lélegezzünk be és emeljük fel mindkét kezünket magasra, kilégzés közben pedig lassan vigyük a karjainkat a hátunk mögé, és helyezzük a tenyereinket nagyjából egy lábnyi távolságra a csípőtől, előremutató ujjakkal. A dandászana második lépéséhez hasonlóan nyomjuk előre a mellkast és végezzünk el egy mély púraka-kumbhakát. A sarkainkat és a tenyereinket határozottan a földbe nyomva, emeljük fel az egész testünket egyenes vonalban és engedjük hátra a nyakunkat. Hunyjuk be a szemünket és maradjunk mozdulatlanul legalább öt másodpercig. Ez a púrvóttánászana pozíció. Ezután hajlítsuk be a nyakunkat, hozzuk az állunkat a mellkashoz, lélegezzünk ki és engedjük vissza a testünket. Így gyakoroljuk háromszor az első héten, majd fokozatosan emeljük hat ismétlésig.

Hatásai: megszünteti a fájdalmat és test hátulsó oldalán. Megszünteti az alkarok és a nyak sérülékenységét. Ez a póz a pascsimóttánászana kontrapóza, mivel a pascsimóttánászanában az egész testünk mozgása előrehajlásból áll kilégzés (récsaka) közben, előrehajtott fejjel. A púrvóttánászana ennek az ellentéte, mivel a test nem hajlított, hanem egyenes, felfelé nézünk és belégzésre (púrakára) vesszük fel."

2020. november 21., szombat

Pascsimóttánászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Dandászana 2. rész

Ez az ászana minden tekintetben követi az 1. részt, azzal a kivétellel, hogy a két tenyerünk a hátunk mögött van. Ezen kívül, a tenyerek a csípő mellett a talajon vannak. Tartsuk egyenesen a könyökünket és végezzünk kumbhakát a kilégzés után (báhja kumbhaka). Ez a póz könnyen végrehajtható a túlsúlyosak számára is, mivel ők nehezen tudják a magasban tartani a kezüket a test alsó felével kapcsolatos akadályok miatt.

Pascsimóttánászana

Bár ezt a pózt ősidők óta gyakorolják a jógik, Szvátmáráma Jógí, a Hatha-jóga Pradípiká szerzője is dicsőíti ezt a pózt.

Gyakorlás: Vegyünk egy mély récsakát dandászanában, húzzuk be a hasunkat, kulcsoljuk össze az ujjainkat, lassan hajoljunk előre, és kulcsoljuk az ujjakat a lábaink körül, kifelé néző tenyérrel. Helyezzük a homlokunkat a térdkalácsunkra vagy egy kissé azokon túlra, végezzünk récsakát és púrakát, és tartsuk a térdeinket egyenesen, behajlíltás nélkül. Kezdjük három récsakával és púrakával az első héten, majd minden héten növeljük eggyel, legfeljebb tizenkét körig. Ez a pascsimóttánászana. Utána egyenesedjünk fel a pózból, és pihenjünk.

Hatásai: A prána-vájunak tizenkét állapota ismert, melyeket púrvaváhiní gatinak és pascsimaváhiní gatinak neveznek. A púrvaváhiní gati a zihálás vagy a nehéz légzés, mint az asztmában. Emésztési zavarok okozzák. Az emberek egészsége leromlik a has megnagyobbodása miatt. A pascsimaváhiní gatiban a prána a múládhára csakra mögött mozog. A nagy hasat az emésztés tüzének növelése, az emésztési zavar megszüntetése és a récsaka megnyújtása csökkenti zihálás nélkül. Nem elég-e ez? Teli hassal ne gyakoroljuk. Ez a póz terhesség esetén tilos."

2020. november 20., péntek

A Látnokok rítusa - lélekutazás

A Látnokok rítusával kapcsolatos lélekutazásban több feladatunk is lesz: az erőállatunk segítségével elindulunk a Felső Világba, és felkeresünk egy Felső Viláőgbeli szellemi tanítót, majd kapcsolódunk a Moche kultúra fő istenségéhez, valamint a bálnák és a delfinek üzenetét is meghallgatjuk. 

1. Helyezkedj el ülve vagy fekve a lélekutazáshoz, és takard be a szemedet, ha zavar a fény. Kapcsold be a dobolás vagy csörgőzés felvételét, vagy saját magad játssz a hangszeren. Miközben lassan belekerülsz a révült állapotba, indulj el az Életfa felé.

2. Amikor meglátod az Életfádat, akkor hívd az erőállataidat, és kérd meg őket, hogy vigyenek felfelé, a Felső Világba. Azt is elképzelheted, hogy egy tornádó kezd kialakulni az Életfa mellett, és ez a forgószél nagyon nagy erejű, de biztonságban leszel, ha engeded, hogy felkapjon, mint az Óz mesében. A tornádó kürtője felfelé nyúlik, egészen az égig, sokkal magasabbra, mint az Életfa. Ahogy elindulsz felfelé, látod, hogy az Életfa egyre kisebb lesz alattad, és a lombkoronája átalakul fénnyé. Ahogy egyre magasabbra kerülsz, látod, hogy egyre sűrűbb felhők vesznek körül.

3. A felhők annyira sűrűk lesznek, hogy bátran ráléphetsz a felhőre, és ahogy kilépsz a tornádóból, elindulsz felfedezni a Felső Világot. Útközben minden testi jegy, gondolat, és minden, ami a Középső Világbeli egódhoz kapcsolódik, minden lépésnél a semmibe olvad. 

4. Végül, ahogy haladsz a felhőn keresztül, egy csodálatos palotához érkezel. Az építmény lehet középkori jellegű, vagy egyiptomi, indiai, dél-amerikai stílusú, vagy éppen tündérmesébe illő fénypalota, a lényeg az, hogy nagyon könnyed és légies szerkezetű lesz. Lépj be a kapun, és derítsd fel az épületet!

5. Végül megérkezel egy kristályfalú terembe. Ülj le, és meditációba mélyedve hívd a Felső Világbeli szellemi tanítódat. Bármilyen isteni, félisteni vagy angyali kinézetű lény megjelenhet, de az is lehet, hogy csak egy fénylő sziluettként látod meg először. Idővel meg fogja mondani a nevét, még ha nem is az első találkozás alkalmával. Figyeld meg a szellemi tanítódat, és kérd meg, hogy tanítson! Az is lehet, hogy belép a testedbe, hogy gyógyítson, vagy átölel, megérint, a homlokát hozzáérinti a tiédhez, hogy átadja a Szellemvilág üzenetét.

6. Kérd meg a szellemi tanítódat, hogy mutassa meg Ai Apaec (lásd lejjebb), a Mochék fő tengeristenének az ábrázolását! Ha megjelenik egy arany maszk, akkor vedd fel, és hangolódj rá, milyen érzéseket tapasztalsz! Kérdezd meg, hogy üzen-e neked valamit. Kérd meg a szellemi tanítódat, hogy hívja az Amazonas látnokait és nyomolvasóit, hogy tanítsanak és adják át neked a látás képességét. Majd köszönd meg nekik az áldást és a tanítást.

7. Most menj ki a palotából a szellemi tanítóddal, és keressétek meg a tengerpartot! Kérd meg a szellemi vezetődet, hogy hívja a ceteket! Figyeld meg, ahogy egy nagy tengeri emlős megközelíti a partot, és kiemelkedik a vízből, hogy üdvözöljön! Milyen állat érkezik? Bálna? Delfin? Kardszárnyú delfin? Mozdulj még közelebb hozzá, és engedd, hogy összeérjen a homlokotok! Milyen üzenetet ad át? Miközben a holografikus képek átáramlanak a fejedbe, érzékeld, ahogy kialakulnak a fénylő energia-örvények a homlokcsakrád és a látókéreg között, az új lehetőségek aranyló koronáját létrehozva a fejed körül. Köszönd meg neki a jelenlétet.

8. Most kérd meg a Felső Világbeli tanítódat, hogy lélegezzen bele a szívcsakrádba! Érzékeld, ahogy megnyílnak az arany csatornák a szíved és a látókérged között a tarkódon, mintha egy arany nyaklánc kötné össze őket két oldalról! Ezáltal megkapod a képességet, hogy újra láss a szíveddel, úgy lásd a dolgokat és önmagadat, ahogy vannak, fejlődjön az intuíciód és a finom érzékelésed. Köszönd meg a tanítást és gyógyítást a Felső Világbeli tanítódnak, és tudd, hogy mindig hívhatod, amikor szükséged lesz rá! 

9. Lápj vissza a felhők közé, és érezd a meleg nedvességet, ahogy átölel! Ahogy lépegetsz vagy lebegsz a felhőben, újra visszakapod mindazt az "egóruhát", melynek segítségével a Középső Világban létezel. Most lépj vissza a tornádóba, és érzed, ahogy lágyan elkezd vinni lefelé, és egyre közelebbről látod az Életfát.

10. A Tornádó lassan leereszt az Életfád tövében, és utazásod a végéhez közeledik. Mondj köszönetet az Életfának és az erőállatodnak! Lassan visszatérhetsz a fizikai testedbe és kinyithatod a szemeidet. Minden utazás végén lejegyezheted az üzeneteket, amiket kaptál, vagy a képeket, amiket megéltél. 

(Ai Apaec, akit a Mochék a "Lefejezőnek" is neveztek, a félelmetes tengeristen, a Mochék fő istensége. Egyszerre tisztelték és féltek is a haragjától, és a szörnyű tengeri viharok elkerülése érdekében emberáldozatokat mutattak be neki, hogy megbékéljen. Általában vicsorgó emberfejjel ábrázolják, és jaguárfogakkal. Egyes ábrázolásokon nyolc póklába van. Egyik kezében egy íves élő áldozókést tart, míg a másikban egy levágott fejet. Az uralkodók sírjaiban sok ilyen ábrázolást találtak.)

2020. november 19., csütörtök

A pasupata-jóga nyolc ága

Újabb részlet az Ísvara-gítá bevezetőjéből:

"Az "üres" (súnja) szó használata ellenére az itt ismertetett "nemlétezés jógája" nem buddhista jóga. Inkább azokra a megkülönböztető jógákra utal, mint Patandzsalíé, melyben a felszabadulás végső állapotát nem a legfelsőbb istenséggel vagy a végső igazsággal való egyesülésként értelmezik. A mentális tevékenység megszűnése (niródha) által az ilyen jógák lehetővé teszik a gyakorló számára, hogy megkülönböztesse a tiszta, örök önvaló létezését az anyag (prakriti) világától. A nemlétezés e jógája azonban nem nyilvánítja meg az Önvaló azonosságát Sivával. Ahhoz hasznos eszköz, hogy különbséget tudjunk tenni az igazi, örök Önvaló és a változásoknak alárendelt, egoisztikus önvaló között, ami a felszabadulás előkészítő gyakorlata. De nincs annyi ereje, hogy elvigye a jógít az Önvaló és az anyagi természet ontológiai különbségének felismerésétől az Önvaló Istennel való egységéről szóló magasabb tudásig.

Ez a különbségtétel a két jóga között egy másik pasupata szövegre emlékeztet, még pedig Kaundinja kommentárjára a Pasupata-szútrákhoz. A szánkhja által befolyásolt Patandzsalí-jógafilozófia ott is említve van és alacsonyabb státuszba kerül, mint a pasupata-jóga. De az Ísvara-gítá és Kaundinja Pasupata-szútra kommentárja másképpen tárja elénk a rituális és doktrinális eltérések kérdését. Az Ísvara-gítá a nemlétezés jógájának, a jóga lebontó megközelítésének előkészítő szerepét hangsúlyozza, míg Kaundinja ezzel ellentétben ismételten lebecsüli Patandzsalí követőit. Azt írja: "Azokat, akik elérték a [feltételezett] felszabadulást a szánkhja-jóga által, és igazából az összes teremtményt Brahmától egészen az állatokig, "vadállatnak" kell tekinteni. Itt Kaundinja a pasu ("vadállat") szót technikai értelemben minden feltételekhez kötött lélekre használja, aki még nem érte el a felszabadulást. Bár Patandzsalí követői másképp érvelnének, valójában nem érhetik el a felszabadulást, amíg nem ismerik fel alapvető azonosságukat Istennel. Ezért Kaundinja "vadállatoknak" nevezi őket. Az Ísvara-gítá azonban nem időzik ezen a hiányosságon, ehelyett a nemlétezés jógáját a nagy jóga, a pasupata-jóga előkészítő gyakorlatának tekinti.

Miután a 11. fejezet ismerteti a különbséget a két jóga között, a pasupata és Pátandzsála-jóga hagyományok keverékét mutatja be. A legnyilvánvalóbb kölcsönvétel Patandzsalítól a jóga nyolc ágának (astánga) befogadása. A Pasupata-szútrák igazából máshogyan sorolják fel a jóga lépcsőfokait, öt kategóriát (arthát), tíz tilalmat (jamát) és tíz előírást (nijamát) ismertetve. Ez eltér a Jóga-szútrában említett öt tilalommal és előírással. Az Ísvara-gítá 11.11-45. versei eléggé egyértelműen bemutatják Patandzsalí nyolc lépcsőfokát. Mégis, e rész kezdetén, a "jóga" szó meghatározásakor egyszerre elfogadja és el is utasítja Patandzsalí megértését, miszerint a jóga a "mentális működés megszűnése" (csitta-vritti-niródha). Az Úr Siva így kezdi a nyolc ág ismertetését az Ísvara-gítában:

"A légzéskontroll, meditáció, az érzékek visszavonása, koncentráció, elmerülés, tilalmak, előírások, és a pózok - ó bölcsek lekgiválóbbikai - a jóga az elme egy pontra szegezett koncentrációja rajtam, melynek során a többi mentális tevékenység megszűnik. Ennek nyolc módját most soroltam fel."

2020. november 18., szerda

Az állatok védőszentje

A révülés gyakorlásában az a legnehezebb, hogy az ember félre tudja tenni a Középső Világbeli egóját és az elvárásait, valamint az imaginatív képességét annak érdekében, hogy minél tisztábban át tudjon jönni az, amit a Szellemvilág szeretne megmutatni neki, és ezt az útmutatást minél kevésbé torzítsa el a saját tudata által teremtett valóság. 

A lélekvisszahívás előtt mindig meg szoktam kérdezni a vendéigemet, hogy visszaemlékszik-e olyan fájdalmas vagy traumatizáló élményre az életéből, mely esetleg lélekvesztéssel járhatott. Amikor ilyenkor leírnak bizonyos életeseményeket, akkor az utazás megkezdésekor arra szoktam törekedni, hogy ne automatikusan az elhangzott élethelyzetben keressem az elveszett lélekrészeket, hanem tárgyilagosan rá tudjam bízni a szellemi vezetmőre, hogy hová visz, és ott mit találunk. 

A múltkori alkalommal a vendégem elmondta, hogy nem várt terhességből született, és volt egy-két nehéz helyzet és kapcsolat az életében, de nem érzi úgy, hogy ezeket ne tudta volna feldolgozni. Amikor megkezdtem a dobolást, akkor egyből mintha egymásra halmozott húsdarabokat vagy szalonnákat láttam volna. Egy disznóölés helyzete rajzolódott ki, és azt láttam, hogy a vendégem gyermekként nagyon kétségbe van esve, amikor látja, hogy a szűkölő, menekülő disznóból a végén csak a csontok és a húsdarabok maradnak. Az egyik lélekrésze elment a disznó lelkével együtt, hogy védelmezze és vigasztalja. Azután döglött kismacskákat is láttam, melyek lelkét szintén őrangyalkén próbálta védelmezni a Túlvilágon. 

Miután belefújtam a visszahozott lélekrészeket a kezelés végén, elmondtam neki azt, hogy mit tapasztaltam, és hirtelen eszébe jutott, hogy gyerekkorába mindig el kellett mennie a nagynénjéknél tartott disznóölésekre, és ő ilyenkor elbújt a ház legtávolabi szobájába, és bömbölő hisztit rendezett, de annyira, hogy ki kellett hívni hozzá a mentőket, hogy nyugtató injekciót adjanak neki. A macskákkal kapcsolatos történetet is megerősítette, és azt mondta, hogy mások is nevezték már őt az állatok védőszentjének, mert mindig aggódik miattuk. 

Ilyen esetekben, amikor minden előzetes információ nélkül sikerül eltalálni egy-egy lélekvesztéshez kapcsolódó traumatikus eseményt, én is úgy érzem, hogy ez megerősít abban, hogy a Szellemvilág valóban jelen van és gyógyít, segíti az utazásomat, és nem csak a saját elmém képzelődése az egész. A sámáni gyógyításokra mondhatjuk ugyan, hogy a hitrendszeren és a placebo-effektuson alapul a hatásuk, de én azt gondolom, hogy a dolog valódi tesztje az, hogy sikerül-e segíteni valakinek a problémájában, vagy nem. 

Sokszor kaptam már hasonló megerősítéseket a Szellemvilágtól, de persze olyan nap is van jócskán, amikor nem tudom eldönteni, hogy mennyire volt pontos vagy hatékony az utazás és a segítség. De azért kell gyakoroléni tovább, és hinni abban, hogy a Szellemvilág ott van, és segít, hogy idővel minél pontosabban tudjunk utazni és révülni.

2020. november 17., kedd

Az üresség jógája és a nagy jóga

Újabb részlet az Ísvara-gítá bevezetőjéből:

"Ez az alkuképes hozzáállás, mely általában hiányzik a Pasupata-szútrákból vagy Patadzsalí Jóga-szútrájából, a kompromisszum hajlandóságára utal olyan kérdésekben, melyekben a legtöbb jógí nem alkudott volna meg. Lehet, hogy ezt a kikötést az Ísvara-gítában a Manu törvényeiből származó egyik vers ihlette, ahol Manu azt tanítja, hogy "Amikor a Véda jóváhagyja a himszát, és van rá gyakorlat a mozgó és mozdulatlan teremtésben, akkor bizonyára ahimszának kell tekinteni, mert a Törvény a Védából ragyog fel."

Bár az olyan hétköznapi cselekedetek, mint például a vadászat élelemszerzés céljából, még mindig ellene mennének az erőszakmentességről szóló módosított tanításnak, ez lehetővé tette a Védák áldozati rítusaiban hívők számára az állatáldozatok végzését anélkül, hogy ez rossz fényt vetne rájuk. Ez a törekvés a pasupata-jóga és a védikus áldozati hagyományok összebékítésére, mely teljességgel hiányzik Kaundinja Pasupata-szútrákhoz fűzött kommentárjából, az Ísvara-gítá exoterikus pasupata-tanításainak egyik figyelemre méltó eleme.

A pasupaták jógája

Az Ísvara-gítá 11. fejezetének elején az Úr Siva a jóga két különböző változatát mutatja be, az egyiket a "nemlétezés jógájának" (abháva-jóga), míg a másikat a "nagy jógának" (mahá-jóga) nevezi.

"Azokat, akik e rólam szóló jógához kapcsolódnak, naponta egyszer, kétszer, háromszor, vagy mindig, "nagy urakként" kell ismerni.

De kétféle jóga ismert. Az első a nemlétezés jógája. A másik a nagy jóga, az összes jóga legkiválóbbja.

Azt a jógát, amelyben megismerjük, hogy saját lényegünk üres, és mentes minden hamis megnyilvánulástól, a nemlétezés jógájának nevezik. Általa megláthatjuk az Önvalót.

Azt a jógát, melyben az Önvalót örökké gyönyörtelinek, minden tökéletlenségtől mentesnek és velem egyesültnek tapasztaljuk meg, a Legfelsőbb Úr nagy jógájának nevezik."

 

2020. november 16., hétfő

A bálnák gyászéneke - egy sámán dala

A Látnokok rítusa kapcsán írtam az előző blogbejegyzésemben a bálnákról és a delfinekről, és arról, hogyan kísérték végig az emberiség fejlődését a Földön évmilliók óta, és hogyan őrködnek a jövőnk felett, illetve arról is, hogy ők az Emberiség spirituális jövőjének a letéteményesei. Mondhatjuk azt is, hogy földönkívüli őrszemek, akik jelenlétükkel vigyázzák az Ember fejlődését, anélkül, hogy beleavatkoznának civilizációnk szárnypróbálgatásaiba. Az alábbi bolgbejegyzés egy általam nagyon tisztelt médium, Tom Kenyon oldaláról származik, és a blogbejegyzés végén meghallgathatjátok magát a zenét is, amit Tom szerzett, illetve énekel.

A bálnák gyászéneke - egy sámán dala

"Ennek a zenének a gondolata egy váratlan találkozás után jött egy csapat pilóta-bálnával Fiji partjai mellett egy Namena nevű, kicsi és távoli sziget rövid és informális ökológiai tanulmányozása során.

Az élmény, amikor húsz vagy még több hatalmas bálna között úsztam, valóban megváltoztatta az elmém működését, és úgy érzetem, hogy írnom kell egy zenét, amely kifejezi csodálatomat és ámulatomat. A zene előzetes címe "A bálnák altatója" volt, de ahogy kezdtem belemerülni a bálnák és delfinek kollektív tudatába, egyre erősebb depresszió kezdett a hatalmába keríteni. Nem volt kérdés számomra, hogy a bolygónkon a bálnák és a delfinek nagyon szenvednek. Elkezdtem utánaolvasni az oceanográfiai tanulmányoknak és olyan tengerbiológusok jelentéseinek, akik ezekel a csodálatos tengeri emlősökkel dolgoznak, és nem jó hírekre leltem, egyáltalán nem jókra.

Végül, nagyjából egy hétnyi küzdelem után, amíg próbáltam működőképes állapotba hozni a kompozíciót, a darab tonalitása egyértelműen a dúr és moll skála érdekes keverékévé vált. 

Mint ahogy egyes korábbi zenei projekteimnél, a feleségem, Judi pótolhatatlan szövetséges volt, akivel megbeszélhettem a gondolataimat, érzéseimet és benyomásaimat. A beszélgetés során egyértelművé vált számunkra, hogy ez a zene nem egy altatódal, hanem egy gyászének lesz. Így lett a címe "A bálnák gyászéneke".

Röviddel azután, hogy meghallgattam az alapot adó alkotóelemeket, ami a púpos bálnák hangjaiból állt, melyet én utánoztam a hangommal, valamint egy élő felvételből az óceán hullámainak hangjáról, amit Maui partjain vettem fel, transzélményeim kezdtek lenni egy ősi sámánról, aki Alaszka egyik távoli vidékén énekel a púpos bálnák rajának. 

Ezek a benyomások ébredtek az elmémben, miközben Maui partjainak egy olyan szakaszán éltünk, ahol a púpos bálnák a kicsinyeiket nevelték, nem messze a Maui Marine Preserve "Bölcsőde" nevű részétől. Ezen a szakaszon szó szerint hemzsegtek a bálna-babák és az anyukáik. 

Annyira felerősödött enek a sámánnak a benyomása, hogy láttam is a mentális szemeim előtt. Egyik nap hajnali 3-kor lementem a rögtönzött stúdiómba és felvettem a hangját. Ez egy emlékezetes pillanat volt számomra, mert oly sok pátosz volt a hangjában. 

Az ilyen éneket proto-nyelvnek nevezem, mert a nyelv "átvitt" formái. Az igazi nyelvekhez hasonlóan, van jelentésük, de a jelentés erősen függ attól, hogy ki hallgatja a hangot.

Az volt a benyomásom, hogy a sámán a régi barátainak énekel, néhány púpos bálnának, akiket sok évtizede ismer. Dala annak a szívből történő elfogadását sugallta, hogy víziemlős barátai hamarosan elhagyják ezt a világot. Szomorúságának részben az volt az oka, hogy a dédunokái már nem fogják látni a bálnákat, és csak a törzs öregeitől fogják hallani a bálnákról szóló történeteket, mivel addigra a bálnák mér fizikailag elhagyják ezt a világot (vagyis kihalnak) egy-két nemzedéken belül. A dal utolsó refrénjében a sámán jó utat kíván púpos barátainak a Szellemvilágba.

A szám végére a bálnák hangja elhal, mint ahogyan a sámáné is, és csak az óceán hullámainak hangja marad, arra utalva, hogy az emberek is el fognak tűnni ebből a világból. Úgy hiszem, hogy erős változásnak vagyunk szemtanúi a Föld bioszférájában, valamint a civilizációnk kulturális valóságában, ahogy elfgadjuk a klímaváltozás tényét (bármi is legyen az oka), és a növény- és állatfajok növekvő ütemben történő kihalását.  

A "Bálnák gyászéneke" egy dal a Szellemvilágból, ami lehet, hogy profetikus természetű, de lehet, hogy nem az. Ha mi, emberek, nem változtatunk azon, ahogy viszonyulunk az óceánhoz a bolygnkon, akkor azt gondolom, hogy a gyászének valóra válhat. A dalt erre a linkre kattintiva hallgathatjátok meg."

2020. november 15., vasárnap

Dandászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"A jógászanák stílusa

Dandászana

A dandászana az első póz az ülő ászanák közül. Vjásza nagyra értékelte ezt a pózt a Jóga-szútra-bhásjában. Első rész:

Gyakorlás: helyezzünk el egy nem kevesebb, mint 6 láb hosszúságú, puha takarót a földre, és üljünk le kelet felé fordulva, teljesen egyenes lábakkal, és emeljük mindkét kezünket a fejünk fölé. A bal és a jobb alkar érintse a jobb és a bal fület, és nyújtsuk ki őket fölfelé a könyökök behajlítása nélkül. Kulcsoljuk össze a kézujjakat úgy, hogy a tenyerünk felfelé nézzen és utána nyomjuk oda az állunkat a mellkashoz, előrehajlítva a nyakunkat. A két lábunk érjen össze, a sarkaink érintsék a földet, a lábujjainkkal pedig nyújtózkodjunk fölfelé. A térdünk behajlítása nélkül nyújtsuk a combizmokat és a hátunk legyen függőleges. Lágyan zárjuk le a szemhéjainkat, és ahogy korábban elmagyaráztuk, végezzünk el hat mély belégzést és kilégzést. Kilégzés után, húzzuk be a hasfalat teljesen a köldökünk felé. Belégzés közben a mellkasnak kell kiterjednie. A belégzést ne tartsuk benn több, mint egy másodpercig. A jóga-sásztra szerint a kilégzés a récsaka, a belégzés pedig a púraka. A kumbhaka a légzésvisszatartás. Amikor így lélegzünk, a hasunknak, nyakunknak, fejünknek és mellkasunknak nem szabad fel-le mozognia. A récsakának hosszabbnak kell lennie, mint a púrakának, és lágynak is kell lennie. Egy récsaka, egy púraka és egy kumbhaka alkot egy avrutát. Kezdetben elegendő lesz hat avrutát elvégezni, amit idővel lehet növelni.

Ebben az ászanában a testünk olyan egyenes marad, mint egy bot (danda), és megerősödik a gerinc, a kezek és a lábak, és ezért dandászanának nevezik.

Hatásai: megszünteti az emésztési zavarokat és a rheumás tüneteket. Minden egyes lélegzetvételnél gyakoroljuk az emlékezést Istenre."


2020. november 14., szombat

A jóga-gyakorlás megkezdése

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"A menzesz alatt a nők ne gyakorolják a jógát. Azonban, ha hasi fájdalmaik vannak, akkor a mahámúdrá, baddhakónászana és upavista kónászana gyakorlása a múla bandhával enyhítheti a fájdalmukat.

Ha a férfiaknak ejakulációs vagy vizelési problémáik vannak, akkor gyakorolják a szálamba szarvángászanát uddíjána és múla bandhával és a kétféle sítali pránájámával.

Ha olyan tanítványokkal kezdenek el foglalkozni, akik gyógyulási céllal érkeznek, a jógaoktatónak először a mély és finom belégzést és kilégzést kell bemutatniuk és megtanítaniuk, az uddzsájí rendszernek megfelelően. Ez a jógábhjásza alapja. Ajánljunk fel imákat először Patandzsalínak, majd Ananta Nágarádzsának, és utána kezdjük el.

(Megjegyzés: Krishnamacharya és tanítványai az alábbi két mantrát szokták imaként felajánlani a gyakorlás megkezdése előtt:

ábáhu purusákáram
sankhacsakrászi-dhárinam
szahaszra-siraszam svétam
pranamámi patandzsalím

Felajánlom a hódolatomat Patandzsalinak, Ádisésa inkarnációjának, aki fehér és ezer fejével ragyog (mint az isteni kígyó, Ananta), nyaktól lefelé emberi testtel rendelkezik; egy kagylókürtöt (az isteni hangot), a csakrát, vagyis a végtelen időt képviselő tűzkereket, valamint a megkülönböztetés kardját tartja a kezében.”

dzsívamani bradzsatpháná
szahaszra vidruth visvambhara
mandalája anantája
nágarádzsája namaha

Hajoljunk meg Patandzsalí, az Úr Ananta vagy Adisesa megtestesülés előtt, kinek felső teste emberi, ki kezében kagylókürtöt és a korongot tart, és kit koronája, egy ezerfejű kígyó ékesít.”)

Az uttarájana (a Nap észak felé tartó pályája alatt, vagyis december 21 és június 21 között), illetve a sukla paksa (növekvő holdciklus – mindkét időtartam kedvezőnek tekintendő) alatt elkezdhetjük a gyakorlást egy kedvező csillag (naksatra, vagyis holdház) idején és egy kedvező napon (a kedd (Mars) és a szombat (Szaturnusz) kivételével a többi kedvezőnek számít). A szthúla (túlsúlyos) testalkat esetében azonban jobb nem tanítani a szarvángászanát és a sírsászanát, amíg a túlsúly meg nem szűnik."

2020. november 13., péntek

A látnokok rítusa

A Látnokok rítusa (Kawak Karpaj)

Alberto Villoldo, a Munay-Ki rítusok alapítója szerint: "A Látnokok rítusát a Peru északi partvidékén élő népek (a Chimú és Moche kultúrák leszármoazottai), valamint az Amazon-medence látnokai és nyomolvasói alkalmazzák.

A Látnokok rítusa új fény-csatornákat nyit meg a látókéreg és a harmadik szem, valamint a szívcsakra között, ami által képessé válhatunk "a szívünkkel látni". Ez a rítus felébreszti a belső látnokot, ami által képessé válunk az energia és a szellem láthatatlan világának észlelésére. 

A Chimú és a Moche kultúrák tagjai tengerparti népek voltak, akik olyan nagy becsben tartották a tenger istennőjét, valamint a Holdanyát, hogy emberáldozatokat is végeztek nekik, főleg a pusztító viharok elkerülése érdekében, amelyek végül a Moche kultúra végét is jelentették i.sz. 700 körül. A Chimú birodalom utánuk jelent meg ugyanabban a régióban, i.sz. 800 és 1470 között, amikor is az Inka birodalom magába olvasztotta a tengerparti országot. Ez a rítus tehát némileg kívül helyezkedik a Q'ero hagyományokon, de érdekes momentum az, hogy a Nazca-vonalak között is találunk egy bálna-ábrázolást. Emellett az Amazonas vizeiben is él egy delfin-fajta. Sok tengerparti kultúra nagy tisztelettel adózik a tengeri emlősök, kiváltképp a bálnák és a delfinek iránt, akikről azt tartják, hogy az Emberrel együtt utaztak a Galaxis távoli csillagairól a Földre, és ittlétünk óta vigyázzák az emberiséget, és őrzik küldetésünk genetikai kódjait. A vízi emlősök, a bálnák és a delfinek a célunk és a sorsunk tudását is őrzik a dns-ükben. Ahogy Hank Wesselman fogalmaz:

"Először is azért jöttünk ide, hogy jól érezzük magunkat - növekedünk, fejlődjünk, és többé váljunk, mint amik voltunk a Természet szépségében elmerülve. Másodsorban azért vagyunk itt, hogy emlékezzünk isteni eredetünkre az egymás iránti szeretet megélésén keresztül."

A Látnokok rítusa tehát szoros kapcsolatban van a vízzel, az áramlással, a női minőséggel, a bal agyféltekés, befogadó, intuitív, kreatív és racionalitáson túli énünkkel, mely ténylegesen lehetővé teszi azt, hogy a "szívünkkel lássunk". A tarkótájékon található látókérget a harmadik szemmel és a szívcsakrával összekötő fény-csatornákat úgy is vizualizálhatjuk, mintha arany delfinek úszkálnának bennük és vinnék az impulzusokat, szimbólumokat, intuíciókat e belső érzékszervek között.

Érdemes ráhangolódni, elmerülni a delfinek és a bálnák énekében és titkos üzenetében. Az üzenet egyik része talán pontosan az, hogy az ember csak akkor ismerheti fel igazán isteni mivoltát, ha megtanul vigyázni a környezetére, hiszen ezek a csodálatos vízi emlősök a halászat, az élőhelyek csökkenése és a tengerek erőteljes szennyezése során a veszélyeztetett fajok közé kerültek. Ha a szívünkkel szeretnénk látni, akkor nem csak az emberek, hanem minden más élőlény és a Természet szellemeinek szenvedésére is érzékennyé kell válnunk.

2020. november 12., csütörtök

A pasupaták és az állatáldozat

Újabb részlet az Ísvara-gítá bevezetőjéből:

"Mivel indokolható a különbség abban, ahogy az Ísvara-gítá bemutatja a pasupata-jógát, és ahogy a Pasupata-szútrák? Az egyik elképzelhető lehetőség, hogy az Ísvara-gítá a pasupata irányzat egyfajta "exoterikus", vagy fősodratú megközelítését mutatta be. Bár az Ísvara-gítá újból és újból elismétli, hogy a tanításai titkosak, és csak egy szűk, kiválasztott körrel lehet őket megosztani, a gyakorlatban ez nem így volt. A Pasupata-szútrákkal ellentétben az Ísvara-gítá a népszerű Kúrma Purána részét képezte, és ennek következtében szélesebb közönségre számíthatott a hinduk sokféle köréből, nem csak Siva-hívők közül. Amennyiben az Ísvara-gítá valóban egy később beleillesztett szöveg a Kúrma Puránában, melyet eredetileg vaisnava írásnak tekintenek, akkor az Ísvara-gítá lehetett az egyike annak a számos törekvésnek a puránákon belül, hogy a pasupata irányzatot behozzák a köztudatba, megengedő és a szektariánusságtól viszonylag mentes módon bemutatva azt. Ez indokolná a védántikus, szánkhja és pátandzsála témák sokaságát is az Ísvara-gítában, melyek kevésbé gyakoriak a Pasupata-szútrákban és kommentárjaikban.

Az is világos azonban, hogy a Kúrma Purána különböző részeinek szerzői közül nem mindenki viszonyult annyira pozitívan a pasupatákhoz. Ha végignézzük a Kúrma Purána különböző részeit, akkor gyakrabban találunk elismerő megnyilvánulást a pasupatákkal kapcsolatban, mint kritikusat. De azért vannak súlyos kritikák is megfogalmazva magában a szövegben. Például, közvetlenül az Ísvara-gítá utáni részben, a családfenntartó dharmájáról szóló, Vjásza-gítá ("Vjásza dala") című részben a bölcs Vjásza a pasupatákat és két másik szektát is kritizál:

"Ne kerüljünk kapcsolatba, még beszédbe se elegyedjünk a tévúton járó eretnekekkel, vagyis a balkezes tantrikusokkal, a pancsarátrákkal és a pasupatákkal."

A Vjásza-gítá máshol is az eretnekek (pásándák) közé sorolja a pasupatákat a buddhistákkal, dzsainekkel, pancsarátrákal és kápálikákkal együtt. Ebben a részben Vjásza arra figyelmeztet, hogy az, aki ilyen emberekkel tart fen kapcsolatot, képtelen lesz sikeresen végrehajtani az ősökkel kapcsolatos (sráddha) rituálékat. Egyértelmű, hogy a pasupata szektáról alkotott általános benyomás nem volt túl pozitív a középkori Indiában. Ez a probléma különösen a szmárta brahmin családosok körében volt akut, akik az ősapáik által lefektetett szertartásrend fenntartásában voltak érdekeltek, melyeket egyaránt veszélyeztették a buddhista, dzsain és hindu szerzetesrendek. Ezért is különösen megemlítendő, hogy az Ísvara-gítá igyekszik moderálni a pasupaták erőteljes ellenállását a rituális állatáldozatokkal szemben. Mint ahogy Patandzsalí Jóga-szútrái, a Pasupata-szútrák is szigorúan ragaszkodnak a nem-ártás (ahimszá) elvéhez minden körülmények között, még akkor is, amikor a Védák kifejezetten állatáldozatok végzését írják elő. A védikus hagyományok őrzői számára ez volt a legfenyegetőbb a jógik tanításai közül. Az Ísvara-gítá azonban tartalmazza egy finom és fontos újradefiniálását az erőszakmentesség (ahimszá) elvének:

"A nagy bölcsek úgy határozzák meg a nem ártást, hogy nem okozunk fájdalmat semmilyen élőlénynek sehol, sem fizikai tettel, sem gondolattal, sem beszéddel. Nincs magasabb dharma, mint a nem-ártás. Ez a legnagyobb boldogság. De ha a szentírást követve ártunk valakinek, azt nem-ártásnak kell tekinteni." 

2020. november 11., szerda

A szeretet ereje

Egy ősi inka mítosz szerint az első inkát Inkarínak hívták. Az Andok népei úgy tartják, hogy az első emberpár Manco Capak és Mama Oqllu voltak, akik a Titicaca-tó egyik szigetének barlangjából bukkantak elő. Manco Capac a Napisten fia volt, Mama Oqllut pedig a Holdanya lányának tartják. Ők alapították az inka birodalmat, és annak fővárosát, Cuzco-t. A Q'ero indiánok az inkák leszármazottainak tekintik magukat, és az ő mítoszukban ugyanezt a szerepet Inkarí és a felesége Qollarí töltik be. Amikor a megfelelő helyet keresték az inka birodalom fővárosához, akor Inkarí egy arany botot dobott le a hegy tetejéről, ahol állt. A bot számtalanszor ért földet különböző területeken, de mindig az oldalára esett. Egyszer aztán a mai Cuzco területe felé dobta, és a bot vége beleállt a földbe, ezzel jelezve a talaj termékeny puhaságát. Ezt a helyet elnevezték Cuzconak, a Világ Köldökének. A völgyet pedig, ahol a főváros épült, Szent Völgynek nevezték el. 

Inkarí rendkívüli építészeti képességekkel rendelkezett, és hatalmas kőtömbökből, habarcs és bármiféle kötőanyag nélkül építettem meg Cuzco megalitikus építményeit, a Qoricanchát, a Naptemplomot, valamint a ma Sacsaywamannak nevezett területen álló hatalmas épületeket. Utána elment Machu Picchuba, és ott is remekbe szabott házakat és templomokat épített. Majd visszatért, és megépítette Ollantayambo-t. Amiént éppen építkezett Ollantayamboban, Isten emberi formát öltve megjelent előtte (Itt a Q'erok vagy Virakocshát, vagy Jézust, vagy mindkettőt egyszerre értik, minden esetre a Legfelsőbb Istenre gondolnak, aki megjelent Inkarí előtt). Isten ezt mondta Inkarínak: "Inkarí, adok neked több munay-t." "Milyen munayt? van nekem saját munay-om!" - válaszolta Inkarí. 

Isten nem erőltette a dolgot, de látta a szeme sarkából, hogy Inkarí az akaraterejével mozgatta a köveket, és így építette Peru csodálaltra máltó monolitikus építményeit, melyek pontos kivitelezési technológiájáról mindmáig tanakodnak a kutatók. A kövek ugyanis szabálytalan alakúak, némelyik több tonna vagy több tucat tonna súlyú, és a szabálytalanul "körbevágott" kövek lapjai úgy illeszkednek egymáshoz mindenféle habarcs nélkül, mintha lézerrel vágták volna ki őket. A mítosz szerint Inkarí a botjával rámutatott a kövekre, és megparancsolta nekik, hogy rendeződjenek falba, mire a kövek maguktól a helyükre kerültek (és vélhetőleg az alakjuk is egymáshoz idomult). Isten ebben akart segíteni Inkarínak, mert tudta, hogy idővel ez a képessége meg fog kopni, és a kövek többé nem fognak engedelmeskedni az akaratának. 

A Q'erók úgy tartják, hogy ha Inkarí annak idején, az inka birodalom alapításakor elfogadta volna ezt a munay-t Istentől, akkor a leszármazottai mindmáig erőfeszítés nélkül tudnának építkezni, élelmet termelni és élni ebben a világban, és az inka birodalom most is virágozna. Így Inkarí is rájött idővel a hibára, amit elkövetett: ha Isten felajánlja a munay-t (a szeretet erejét), akkor tedd félre a büszkeségedet, és fogadd el, mert a szeretet ereje nem csak a köveket képes súlytalanná tenni, de minden akadályt és nehézséget képes legyőzni, és megszünteti az ellenségeskedést, ítélkezést az emberek között. A munay a feltételek és elvárások nélküli szeretetet jelenti Quechua nyelven, és a Q'ero sámánok ezt az erőt tekintik a legfőbb gyógyító és teremtő erőnek, melyet mindenkinek be kell fogadnia a szívébe. 

A mítosz szerint Inkarí halhatatlan, és elbújt a dzsungel mélyére, amikor látta birodalmát szétesni Atawallpa és Huascar testvér-háborúja, és a spanyol gyarmatosítás hatására. De egyszer vissza fog térni, és az inka birodalom ismét virágba borul, és minden népet, a "szivárvány fiait" magába foglalja, valamint egyesíti az Alsó, Felső és Középső Világokat. De mindez csak a Munay hatására következhet be. Ezért a Q'erok azon dolgoznak, és erre tanítanak másokat, hogy egyensúlyt teremtsenek a Középső Világban azáltal, hogy mindenki egyesül a szeretetben.