Július 1-én zajlott a Kettlebell Games verseny Zágrábban, a Giryatrija Gym rendezésében. Az idei verseny a második alkalom, melyre Ivan Denisov is eljött és több számban versenyzett. A verseny sajátossága, hogy nem a klasszikus tíz perces biathlon és hosszú ciklus versenyszámokban lehet indulni, hanem öt és háromperces számokban, egy golyóval is, illetve fél órás időtartamban van félmaraton és triathlon is (lökés, hosszú ciklus, szakítás 10-10 percben, de csak egy golyóval). Én tavaly 16 kg szakításban csináltam félmaratont, 622 ismétlés jött össze. Idén a 20 kg-val céloztam meg a 600 ismétlést. A versenymezőny már népesebb volt, mint tavaly, a négy budapesti versenyzőn kívül voltak Kiskunhalasról és Kecskemétről, illetve Ceglédről is, de jöttek még lengyelek, osztrákok és szlovének is.
Sanyi és Dávid 5 perces biathlonban indultak. Dévidnak ez volt a második versenye 24 kg-val. 46-ot lökött, és 76-ot szakított. Sanyi 28 kg-val indult, életében először. Ő is 46-ot lökött és 96-ot szakított. Ezzel az eredménnyel második lett Ivan Denisov után, aki szintén 28 kg-val biathlonozott. Dino, azaz Lékai Dénes most indult élete első versenyén. 20 kg hosszú ciklust csinált öt percben, 57 ismétléssel lett a negyedik. Utána csinált még egy heavy sprintet 36 kg LC-vel, 35 ismétléssel lett hatodik helyezett.
Én fél óra alatt csináltam 560 szakítást, de már kb a felénél legszívesebben letettem volna. Aztán valahogy átestem a holtponton, váltogattam a kezeket és csak meglett a fél óra! 600 ismétléssel meglett volna a CMS (Mester-jelölt) szint, de ez most elmaradt. Jövőre talán 24 kg-val megpróbálok egy félmaratont.
A verseny egyébként egy füstös night klubban zajlott, élő DJ-zenére. A levegő lehetett volna kicsit több, de amúgy jó volt a hangulat, és mindenkim lelkesen mérte össze az erejét. Ivan Denisov szintjéig még persze sokat kell fejlődni, de mindig inspiráló látni, ahogy versenyez. Részemről köszönöm a felkészítést edzőmnek, Barcsik Lászlónak, aki szintén ott volt, de mivel eltört a kézfeje, ezért csak bal karral lenyomott fél óra hosszú ciklust 16 kg-val. Most pedig visszatértünk és kezdjük a felkészülést az őszi verseny-szezonra. Nekem még legalább három versenyem lesz ősszel: Serbia Open, Kecskemét Grand Prix és Slovenia Open, Sanyi pedig a szöuli világbajnokságra is készül. Folytatjuk a munkát a BSK Crossfightban.
2017. június 30., péntek
2017. június 29., csütörtök
Az elme öt komponense és a meditáció
Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:
"Már eleve elkezdtük az elme hang-komponensének megkötését a tő-mantrák (bídzsáksarák) kiejtésén keresztül. Mostanáig mindegyik bídzsáksarát kétszer mondtuk bele mindegyik lótuszba. Ha a megfelelő gyakorlással sikerült elegendő mértékben lelassítanunk a légzésünket, akkor kezdjük el háromszor belemondani a mantrákat mindegyik lótuszba felfelé és lefelé menet is. Ekkor ez lesz a sorrend:
"Már eleve elkezdtük az elme hang-komponensének megkötését a tő-mantrák (bídzsáksarák) kiejtésén keresztül. Mostanáig mindegyik bídzsáksarát kétszer mondtuk bele mindegyik lótuszba. Ha a megfelelő gyakorlással sikerült elegendő mértékben lelassítanunk a légzésünket, akkor kezdjük el háromszor belemondani a mantrákat mindegyik lótuszba felfelé és lefelé menet is. Ekkor ez lesz a sorrend:
LAM-LAM-LAM
VAM-VAM-VAM
RAM-RAM-RAM
JAM-JAM-JAM
HAM-HAM-HAM
ÓM-ÓM-ÓM
felfelé
menet és
ÓM-ÓM-ÓM
HAM-HAM-HAM
JAM-JAM-JAM
RAM-RAM-RAM
VAM-VAM-VAM
LAM-LAM-LAM
lefelé
menet.
Ellenőrizzük,
hogy ne legyen benne semmi erőlködés! Ha nem tudjuk fenntartani
ezt a gyakorlatot, akkor térjünk vissza a kétszeri kiejtéshez. Ha
egy mantra kiejtéséhez egy másodpercet vennénk igénybe, akkor
egy belégzés 18 másodpercig tartana és ugyanennyi ideig a
kilégzés, vagyis egy teljes légzésciklus kb. egy perc
kétharmadáig. Mivel ez túl hirtelen változás lenne, érdemes egy
kicsit növelni a számolás sebességét és amint kényelmessé
válik a légzés lelassítása, ismét lassan csökkenthetjük a
sebességet.
Szánjuk
rá a megfelelő időt az elme öt komponense feletti uralom
megszerzésére, mivel az elme az érzékszervi benyomások
befogadója. Ha ezt meg tudjuk tenni, az azt jelenti, hogy
függetlenné válunk a külső stimulusoktól (pratjáhára),
ami sokat fog mélyíteni a meditációnkon."
2017. június 28., szerda
A boldogság művészete
A boldogságnak egy titka van: meg kell tanulnunk uralkodni az elménk felett. Ez persze nem könnyű, de enélkül bizonyosan nem fog sikerülni a tartós boldogság állapotának elérése, vagy legalábbis annak fenntartása az idő java részében. Ha a tudatunk nem uralkodik az elménk felett, akkor az elménk fog uralkodni a lélek felett, az elme pedig változékony, és alá van vetve a klésáknak, vagyis a szenvedés forrásainak. Ugyanis a klésák (avidjá - tudatlanság, aszmitá - egoizmus, rága - ragaszkodás, dvésa - ellenszenv, abhinivésa - halálfélelem) javarészt az elmében jönnek létre, és az elme téves felfogásainak köszönhetők.
Amennyiben nem tudunk uralkodni az elménk felett, azt a múltbeli benyomások (szamszkárák), a feltételekhez kötött természetünk (vászaná) és az érzékszervi késztetései fogják irányítani. Ilyen esetben pedig ki vagyunk szolgáltatva az élvezet és szenvedés kettősségének. Ehhez a feladathoz viszont fel kell nőni. Az embert az különbözteti meg az állatoktól, hogy képes megtanulni az elméje feletti kontrollt, persze ezt csak az eredeti klésa, az avidjá (tudatlanság) megszüntetése által érheti el. Ez pedig azt jelenti, hogy tudakozódnia kell az eredeti, spirituális önvalójáról és meg kell valósítania spirituális természetét. Ahogy Patandzsalí mondja, meg kell állapodnia önmagában.
A felnőttek, vagy nagyobb gyerekek már oktathatók erre, tudják képezni magukat és sikereket is érhetnek el az elme kontrollja terén. A kisebb gyerekek azonban még nem képesek hirtelen felemelkedni a tudatosságnak erre a szintjére, és ezért még annyi elmekontroll sem várható el tőlük, mint egy átlagos felnőttől. A szülő természetesen sajnálja a gyerekét, amikor látja, hogy az az elméjétől szenved és hisztizik, és nagyon nagy türelmet kell tanúsítania, ha lassan meg akarja tanítani a gyermekét ésszerű döntéseket hozni az életében, melyek nem az azonnali jutalmazást, hanem a hosszú távú érdekeit tartják szem előtt, illetve megtanítani felelősséget vállalni a döntéseiért és a tévedéseiért.
Vannak olyan vélemények, miszerint a meditációt már gyermekkortól kezdve meg kell tanítani. Én azonban azt gondolom, hogy a meditáció nem igazán tanítható, legalábbis csak akkor, amikor valaki valóban készen áll rá. És még a felnőttek között sem mindenki érik meg a meditációra egy vagy akár több élet alatt sem. Viszont a szülő segíthet a gyermekben tudatosítani az összefüggéseket, ha türelmesen megmagyarázza, hogy minek mi lesz a következménye, illetve ha a saját életének a példájával tanítja a gyermeket. Az, hogy a gyermek értékrendjét és helyzetkezelését megfelelő irányba tudja alakítani, már hosszadalmasabb folyamat, ehhez pedig a szülőnek valódi jógivá kell válnia.
Amennyiben nem tudunk uralkodni az elménk felett, azt a múltbeli benyomások (szamszkárák), a feltételekhez kötött természetünk (vászaná) és az érzékszervi késztetései fogják irányítani. Ilyen esetben pedig ki vagyunk szolgáltatva az élvezet és szenvedés kettősségének. Ehhez a feladathoz viszont fel kell nőni. Az embert az különbözteti meg az állatoktól, hogy képes megtanulni az elméje feletti kontrollt, persze ezt csak az eredeti klésa, az avidjá (tudatlanság) megszüntetése által érheti el. Ez pedig azt jelenti, hogy tudakozódnia kell az eredeti, spirituális önvalójáról és meg kell valósítania spirituális természetét. Ahogy Patandzsalí mondja, meg kell állapodnia önmagában.
A felnőttek, vagy nagyobb gyerekek már oktathatók erre, tudják képezni magukat és sikereket is érhetnek el az elme kontrollja terén. A kisebb gyerekek azonban még nem képesek hirtelen felemelkedni a tudatosságnak erre a szintjére, és ezért még annyi elmekontroll sem várható el tőlük, mint egy átlagos felnőttől. A szülő természetesen sajnálja a gyerekét, amikor látja, hogy az az elméjétől szenved és hisztizik, és nagyon nagy türelmet kell tanúsítania, ha lassan meg akarja tanítani a gyermekét ésszerű döntéseket hozni az életében, melyek nem az azonnali jutalmazást, hanem a hosszú távú érdekeit tartják szem előtt, illetve megtanítani felelősséget vállalni a döntéseiért és a tévedéseiért.
Vannak olyan vélemények, miszerint a meditációt már gyermekkortól kezdve meg kell tanítani. Én azonban azt gondolom, hogy a meditáció nem igazán tanítható, legalábbis csak akkor, amikor valaki valóban készen áll rá. És még a felnőttek között sem mindenki érik meg a meditációra egy vagy akár több élet alatt sem. Viszont a szülő segíthet a gyermekben tudatosítani az összefüggéseket, ha türelmesen megmagyarázza, hogy minek mi lesz a következménye, illetve ha a saját életének a példájával tanítja a gyermeket. Az, hogy a gyermek értékrendjét és helyzetkezelését megfelelő irányba tudja alakítani, már hosszadalmasabb folyamat, ehhez pedig a szülőnek valódi jógivá kell válnia.
2017. június 27., kedd
A hang négy szintje
Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:
"A jóga a hangra nem csak hallható megnyilvánulásában tekint, hanem négy különböző szinten. Csak a negyedik szint, a vaikhárí az, amit általában hangként írnánk le, ami a hallható hangot és a hallható tartományon kívül eső hangot, például a denevérek üzeneteit jelenti. A hang harmadik szintjét madhjamának nevezik, és ebbe tartoznak a finomabb hangok, a mantrák. A második szint, a pasjanti, a szent Óm szótag, vagyis az a hang, melyből az összes többi hang és az ősrobbanás is létrejött. A hang elsődleges szintje, a pará az örök szint, melyből az ősrobbanás megnyilvánult, és amelybe ismét beleolvad az univerzum az idő végén. Ezt az őshangot szanszkrit nyelven sabda brahmannak, az isteni szándéknak és potenciálnak nevezik. A Biblia a következőt mondja a pará hangról: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.” (János 1.1) A hang tudományát részletesebben az „Ashtanga-jóga: a középhaladó sorozat” című könyvemben tárgyaltam.
"A jóga a hangra nem csak hallható megnyilvánulásában tekint, hanem négy különböző szinten. Csak a negyedik szint, a vaikhárí az, amit általában hangként írnánk le, ami a hallható hangot és a hallható tartományon kívül eső hangot, például a denevérek üzeneteit jelenti. A hang harmadik szintjét madhjamának nevezik, és ebbe tartoznak a finomabb hangok, a mantrák. A második szint, a pasjanti, a szent Óm szótag, vagyis az a hang, melyből az összes többi hang és az ősrobbanás is létrejött. A hang elsődleges szintje, a pará az örök szint, melyből az ősrobbanás megnyilvánult, és amelybe ismét beleolvad az univerzum az idő végén. Ezt az őshangot szanszkrit nyelven sabda brahmannak, az isteni szándéknak és potenciálnak nevezik. A Biblia a következőt mondja a pará hangról: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.” (János 1.1) A hang tudományát részletesebben az „Ashtanga-jóga: a középhaladó sorozat” című könyvemben tárgyaltam.
A
hangérzék megkötése céljából egyszerűen megnöveljük a
bídzsáksarák
számát csakránként, de számos más lehetőség is van:
- Ha már elegendő tő-mantrát adtunk hozzá mindegyik csakrához, akkor egy idő múlva átválthatunk az ísta mantránk ismétlésére. Az ísta mantra Istennek ahhoz a formájához szóló mantra, melyet imádunk. Ezzel kapcsolatban a 14. fejezetben adunk majd példákat.
- Amikor már az ísta mantra is rövid lett, mert annyira sikerült meghosszabbítani a légzésünket, átválthatunk összetettebb mantrákra, például a 24 szótagból álló gájatrí mantrára, Óm bhúr bhurvar shvah tat szavitur varénjam bhargó dévaszja dhímahi dhijó jó nah pracsódaját. Ez egy nagyon erőteljes mantra, és ahhoz, hogy mindegyik csakrába bele tudjuk mondani, nagyon magas szintre kell fejleszteni a képességeinket.
- Egy másik módszer, amit a jógik a mantra-hanghullámok iránti érzékenység fejlesztésére használnak, a fülek betapasztása méhviasszal vagy vattával. Ezáltal kizárhatjuk a környezeti hanghatásokat és jobban tudunk koncentrálni a mantrákra. Ezt a módszert gyakran használják a nádánuszandhána jóga nevű módszerben, melyben a jógi a belső hangra koncentrál.
- A fülek elzárásának másik módja a jóní-múdrá. Ezt a múdrát Gheranda Risi is felsorolja a szamádhi elérésének hat módja között (Gheranda szamhitá, 7.7-8). A jóní múdrában a hüvelykujjainkkal zárjuk el a fülünket, a mutatóujjainkkal a szemeinket, a középső ujjainkkal az orrnyílásokat, a gyűrűs és kisujjunkkal pedig a szánkat. Ezek után a kumbhaka közben a belső hangot hallgatjuk. Ezt a múdrát sanmukhí múdrának is nevezik, ami „hat arcot” jelent, a hat csakrára utalva ezzel. Ezt a múdrát is arra használjuk, hogy a hat csakrán meditáljunk a kumbhaka közben, és kizárjunk minden érzékszervi ingert.
- Bezárhatjuk a füleinket és a zümmögő méhecske hangját is létrehozhatjuk. Ez egy másik erőteljes hang-technika, melyet Gheranda szintén a szamádhi eléréséhez vezető egyik útnak tekint, és bhramarí múdrának nevezik (Gheranda szamhitá, 7.7-8). Bizonyos szövegek bhramarí pránájámaként említik, de ez csak akkor van így, ha kumbhakával együtt gyakoroljuk. Ha kumbhaka nélkül végezzük, akkor bhramarí múdrá. Ebben a múdrában összehúzzuk a torkunkat, és utána gyorsan beszívjuk a levegőt. Ezt azonban máshogy tesszük, mint uddzsájí közben, mivel itt használjuk a hangszálakat, és az „ng” hangot (az anuszvárát) hozzuk létre. Ez úgy hangzik, mintha a „gong” szó végét elnyújtanánk és sokáig zengetnénk. Kilégzésnél is ugyanezt tesszük, de ehhez sokkal kevesebb levegőre van szükség, és ezért sokkal tovább tudjuk nyújtani a hangot. A belégzés közben létrehozott hangot a hím méhecske hangjának nevezik, míg a kilégzés közben létrehozott hangot a nőstény méh hangjának. Úgy látszik, hogy a hímek hangja tompább, mint a nőstény méheké. Ez lehet, hogy amiatt van, hogy a nőstények végzik el az összes nehéz munkát, míg a hímek gyakorlatilag csak hereként funkcionálnak."
2017. június 26., hétfő
Fesztiválszezon
Több fesztivál is esett a júniusi időszakra, amelyeken részt vettem, mint jógaoktató. Az egyik az általunk szervezett Napforduló Jógafesztivál, melyen én magam csak az általam megtartott Detox-jóga óra erejéig tudtam jelen lenni, de amúgy egész nap tartottak órát az atmás oktatók. Idén nem jutott annyi időm ennek a fesztiválnak a megszervezésével foglalkozni, mint az előző években, de azért megvolt, jó volt, és az időjárás is rendben volt. a fesztivál június 18-ra esett, vasárnapra, és a szabad téren, a Margitszigeten tartottuk. Az eső nem esett, és délutánra a Nap is előbújt. Én fél 12-től tartottam Detox-jóga órát, és több, mint 30-an voltak jelen rajta, lelkesen végigcsinálták a sorozatot. legalább tíz másik stúdió tartott még jógás programokat párhuzamosan a réten, így mindenki olyan jógaórát választhatott, amilyen tetszett neki. Még vasárnap délután elindultunk a Balatonra a családdal, de a jógaórák tovább folytatódtak.
Pár nap nyaralás után a Balaton északi partja felé vettük az irányt, ahol az Everness fesztiválra voltunk hivatalosak. Orsi és Lola tavaly is részt vettek rajta, nekem pedig ez volt az első Everness-élményem. A program új helyszínen debütált, amit még be kellett lakni. Én pénbtek reggel 7-kor tartottam Detox-jógát az Evertest sátorban. Minthogy a szállásunk kb 2 km-re lehetett az Evernessnek otthont adó campingtől, időben elindultam gyalogosan, hogy odaérjek 7-re. Közben komolyabb szélvihar kerekedett, és mire odaértem a Pelso Campingbe, az Evertest sátor félig összedőlt, vagyis pár oszlopa le volt fektetve. Így a jógaórát a füvön tartottuk, a szabad ég alatt, de így is sokan csatlakoztak és végigcsinálták. Utána körülnéztünk a fesztiválon, volt sok ezoterikus sátor és kunyhó, mindenféle árusok, az étel-felhozatal viszont döntő mértékben vegán volt, ami jó hír.
A fesztiválon volt egy csomó érdekes program, amire szívesen elmentünk volna, de két gyerekkel egy kicsit nehéz volt összehozni a dolgot. Úgyhogy a legtöbb időt a gyerekszigeten töltöttük, meg a játszótéren, de azért egy-két előadás részleteit sikerült elkapni. Orsi is tartott előadást a terhesség közbeni vegetáriánus étrendről, illetve babás jógát is tartott volna vasárnap, ám ez az utolsó nap már ilyen afteresre sikerült, főleg, hogy vasárnap reggel még egy jó kis zuhé is volt. Mindenki a pakolással és a hazautazással volt elfoglalva, így már nem nagyon jutottak el a vasárnap délelőtti programokra. Mi is játszottunk egy kicsit a gyerekekkel, majd néhány árussal még azért kialakítottunk egy-két kapcsolatot a jövőbeni együttműködés reményében.
Jövőre részletesebb programmal készülünk, lesz előadás és jógaórák, de lehet, hogy még hangterápiás meditáció is lesz. A Jam színpad idén nagyon jó volt, a nagyszínpad is, amit elkaptunk belőle, illetve a hangutazós sátorban szerettem volna kicsit többet lenni, mint amennyit sikerült. Jövőre talán jobban összejön.
Pár nap nyaralás után a Balaton északi partja felé vettük az irányt, ahol az Everness fesztiválra voltunk hivatalosak. Orsi és Lola tavaly is részt vettek rajta, nekem pedig ez volt az első Everness-élményem. A program új helyszínen debütált, amit még be kellett lakni. Én pénbtek reggel 7-kor tartottam Detox-jógát az Evertest sátorban. Minthogy a szállásunk kb 2 km-re lehetett az Evernessnek otthont adó campingtől, időben elindultam gyalogosan, hogy odaérjek 7-re. Közben komolyabb szélvihar kerekedett, és mire odaértem a Pelso Campingbe, az Evertest sátor félig összedőlt, vagyis pár oszlopa le volt fektetve. Így a jógaórát a füvön tartottuk, a szabad ég alatt, de így is sokan csatlakoztak és végigcsinálták. Utána körülnéztünk a fesztiválon, volt sok ezoterikus sátor és kunyhó, mindenféle árusok, az étel-felhozatal viszont döntő mértékben vegán volt, ami jó hír.
A fesztiválon volt egy csomó érdekes program, amire szívesen elmentünk volna, de két gyerekkel egy kicsit nehéz volt összehozni a dolgot. Úgyhogy a legtöbb időt a gyerekszigeten töltöttük, meg a játszótéren, de azért egy-két előadás részleteit sikerült elkapni. Orsi is tartott előadást a terhesség közbeni vegetáriánus étrendről, illetve babás jógát is tartott volna vasárnap, ám ez az utolsó nap már ilyen afteresre sikerült, főleg, hogy vasárnap reggel még egy jó kis zuhé is volt. Mindenki a pakolással és a hazautazással volt elfoglalva, így már nem nagyon jutottak el a vasárnap délelőtti programokra. Mi is játszottunk egy kicsit a gyerekekkel, majd néhány árussal még azért kialakítottunk egy-két kapcsolatot a jövőbeni együttműködés reményében.
Jövőre részletesebb programmal készülünk, lesz előadás és jógaórák, de lehet, hogy még hangterápiás meditáció is lesz. A Jam színpad idén nagyon jó volt, a nagyszínpad is, amit elkaptunk belőle, illetve a hangutazós sátorban szerettem volna kicsit többet lenni, mint amennyit sikerült. Jövőre talán jobban összejön.
2017. június 25., vasárnap
A tarakszvászana mitológiája
Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:
A
harmadik egy jaksa hercegnő, Táraká, akiből démon lett,
és a Rámájana eposz tesz róla említést. Az apja,
Szukétu, egy jaksa király tapaszját (lemondást)
mutatott be, hogy fia lehessen. Szukétu fiút akart, de Brahmá egy
erős és szép leánnyal áldotta meg. Gyönyörű hercegnő volt,
akit Szunda, egy aszura király vett feleségül. Két fiuk
született, Máricsa és Szubáhu.
Amikor
Agasztja Risi halállal átkozta meg Szukétut, Táraká megfogadta,
hogy fia, Szubáhu segítségével bosszút áll a bölcsön. Így
mindketten kivívták a risi haragját. Agasztja azzal átkozta
meg őket, hogy Táraká elveszítette gyönyörű szépségét, és
mindketten gonosz ráksaszákká változtak. Táraká
félelmetes és csúf emberevő lett. Agasztja átka után Táraká
Malaja és Karusha környékén élt, a Gangesz és a Szarajú folyó
találkozásánál. Ezt az erdőt Táraká erdejének nevezték el,
mert mindenkit félelemben tartott, és minden embert megevett, aki
arra járt.
Az
átok miatti bosszú gyanánt, Táraká és Szubáhu megpróbált
annyi risit zaklatni, amennyit csak tudott, hússal és vérrel
terítették be az áldozati tűzhelyeiket. Visvámitra Risi
különösen sokat kapott e szennyekből, és végül, amikor nem
bírta tovább az üldöztetést, elment Dasarathához, Kósala
királyához, hogy segítséget kérjen tőle. A király eleget tett
a Risi kérésének, és elküldte két tizenhat éves fiát, Rámát
és Laksmanát az erdőbe, hogy megvédjék Visvámitrát és az
áldozati oltárát a ráksasza támadásaitól.
Visvámitra
a két herceggel együtt elment Táraká erdejébe, és a bölcs arra
utasította Rámát, hogy ölje meg a démon-nőt, és így mentse
meg a környéket a fenyegetésétől. Ráma nem akarta megölni,
mivel egy nő volt. Eleinte csak a karjait vágta le, hogy ne
kezdhessen több támadást. Táraká azonban démonikus erejénél
fogva eltűnt, megváltoztatta a formáját és továbbra is támadta
őket, miközben láthatatlan maradt. Visvámitra azt mondta Rámának,
hogy hercegként végre kell hajtania a kötelességét, félretéve
személyes ellenérzéseit egy nő megölésével szemben. Ráma
gyorsan átlőtte a szívét a nyilaival. Így a fiatal hercegek nem
csak Visvámitra, hanem az áldozati arénában jelen lévő összes
bölcs áldását megkapták.
2017. június 24., szombat
Tarakszvászana
Újabbb részlet az Ashtanga-könyvből:
A második alak Táraká, vagy Tárá, Brihaszpati, a félistenek főpapja felesége. Hét fiút és egy lányt szült neki, az egyik fiút Budhának nevezték el, és semleges nemű volt. Csandra (a hold félistene) azt állította, hogy ő Budha apja, de Tárá csak hallgatott. Végül Budha saját maga is feldühödött, és kikövetelte a választ az anyjától, mire az bevallotta, hogy Csandra volt az apja.
Tarakszvászana
(Taraka póza)
A
táraka tő azt jelenti, hogy felszabadító, megmentő, szem
vagy csillag, míg a szva azt jelenti, hogy én, saját magam.
A hindu mitológiában három olyan személy is ismert, akinek Táraka
volt a neve. Az első Tárakászura, akit Kárttikéja ölt meg.
Tárakászura egy nagy hatalmú démon volt, Vadzsranaka fia.
Tárakászura többször legyőzte a félisteneket, míg végül a
félistenek már attól féltek, hogy elveszítik mennyei
királyságukat. Táraka kapott egy áldást, mely szerint csak Siva
fia győzheti le. Siva viszont teljesen lemondott jógi volt, akit
nem érdekelt a házasságkötés. Végül Kámadéva, a szerelem
istene lett megbízva, hogy látogassa meg Sivát. Kámadéva
hirtelen tavaszt varázsolt és a kéj nyilával megtörte Siva
meditációját. Amikor Siva felocsúdott, Kámadévára vetette
tüzes pillantását és hamuvá égette a testét, Kámadéva
szelleme, a szerelem esszenciája szétszóródott az egész
univerzumban. Végül Siva feleségül vette Párvatít, aki Szatí
(Siva első felesége) reinkarnációja volt és Siva örök társa
(Ádí-sakti, az eredendő Istennő). Frigyükből megszületett
fiuk, Kárttikéja, aki később megölte Tárakászurát és a
testvéreit, Szimhamukhant és Szurapadmant, akik hegyekké váltak.
A második alak Táraká, vagy Tárá, Brihaszpati, a félistenek főpapja felesége. Hét fiút és egy lányt szült neki, az egyik fiút Budhának nevezték el, és semleges nemű volt. Csandra (a hold félistene) azt állította, hogy ő Budha apja, de Tárá csak hallgatott. Végül Budha saját maga is feldühödött, és kikövetelte a választ az anyjától, mire az bevallotta, hogy Csandra volt az apja.
Csandra
Brihaszpati, a félistenek tanítójának tanítványa volt. Eyg
alkalommal Csandra erőnek erejável kényszerítette Brihaszpati
feleségét, Tárakát, hogy háljanak együtt, és ebből a nászból
született Budha. Amikor Brihaszpati mindezt megtudta, nagyon dühös
lett, és háború tört ki Brihasznati és Csandra között.
Sukrácsárja, az aszurák tanítója Csandra oldalára állt,
míg a félistenek Brihaszpati oldalára. E csata neve Tárákámjam
volt, mivel a Tárá utáni vágyakozásból robbant ki. Az Úr
Brahmá, a félistenek atyja attól félt, hogy a háború miatt az
egész univerzum megsemmisül, ezért meggyőzte Tárát, hogy térjen
vissza a férjéhez, Brihaszpatihoz, és így véget vetett a
háborúnak. Brihaszpati azonban megátkozta Tárát, hogy semleges
nemű fiút hozzon a világra.
2017. június 23., péntek
Dinamikus egyensúly
A múltkori bejegyzésben Gregor Maehle arról beszélt, hogy a meditáció közben a test és az elme izgését-mozgását úgy tudjuk megállítani, ha hallgatunk Isten hangjára, és úgy viszonyulunk a világhoz, hogy jó ahogy van, nem akarunk feltétlenül mindent megváltoztatni. A nyugtalan elme egyik jellemzője ugyanis az, hogy mindig bele akar szólni valamibe, bele akarja "ártani" magát a dolgok folyásába.
Ez a gondolat, hogy kívül kell vonnunk magunkat a világ látszólag tökéletlen dolgain, és elfogadni azt, hogy semmin nem kell változtatni, némileg ellentmondani látszik a tegnapelőtti blog témájának, a küldetéstudatnak. De az ellentmondás csak látszólagos, hiszen a valódi küldetésünk (nőknek és férfiaknak egyaránt) a spirituális fejlődés, az önvalónk teljes és maradéktalan megtapasztalása.
Ezen a téren is beleeshetünk azonban abba a hibába, hogy úgy érezzük: valamin változtatnunk kell, fejlődnünk kell, ki kell köszörülni a hibákat, melyek tökéletlen helyzetünkbe juttattak. Ebben segíthet néha az Isten felé fordulás.
A legtöbb vallás szerint Isten, akár immanensnek (a Természetben lakónak), akár transzcendensnek (az Univerzumon túlinak), akár mindkettőnek képzeljük, egy tökéletes, mindenható személy. Tehát valójában nincs szüksége a mi segítségünkre ahhoz, hogy véghezvigye tervét. Mi csupán eszközök, közreműködők lehetünk abban a dologban, ami amúgy is be fog következni. Sőt, a legjobb, ha passzív eszköznek tekintjük magunkat, azaz nem gondoljuk, hogy a végkifejlet a döntésünktől vagy az erőfeszítésünktől, annak tökéletességétől függ.
Istent tökéletesnek tudjuk látni, és ha hallgatunk az isteni hangra, akkor megtapasztaljuk, hogy minden tökéletes, minden úgy jó, ahogy van. Az ITT és a MOST tökéletesen elegendő számunkra a boldogsághoz és az önmegvalósításhoz. Nincs szükségünk több időre, gyakorlásra, erőfeszítésre, mert az Önvalónk már amúgy is teljesen tökéletes és változatlan, csupán el kell merülnünk benne. Erőfeszítésünk tehát csupán az akadályozó és zavaró tényezők elhárítására korlátozódik, a zavar megszűnése után minden automatikusan megtörténik. Ez a dinamikus egyensúly elve, amikor akár tevékenyek, akár látszólag passzívak vagyunk a világban, a célunk annak felismerése, hogy minden úgy tökéletes, ahogy van, és mi a tökéletesség részei vagyunk.
Ez a gondolat, hogy kívül kell vonnunk magunkat a világ látszólag tökéletlen dolgain, és elfogadni azt, hogy semmin nem kell változtatni, némileg ellentmondani látszik a tegnapelőtti blog témájának, a küldetéstudatnak. De az ellentmondás csak látszólagos, hiszen a valódi küldetésünk (nőknek és férfiaknak egyaránt) a spirituális fejlődés, az önvalónk teljes és maradéktalan megtapasztalása.
Ezen a téren is beleeshetünk azonban abba a hibába, hogy úgy érezzük: valamin változtatnunk kell, fejlődnünk kell, ki kell köszörülni a hibákat, melyek tökéletlen helyzetünkbe juttattak. Ebben segíthet néha az Isten felé fordulás.
A legtöbb vallás szerint Isten, akár immanensnek (a Természetben lakónak), akár transzcendensnek (az Univerzumon túlinak), akár mindkettőnek képzeljük, egy tökéletes, mindenható személy. Tehát valójában nincs szüksége a mi segítségünkre ahhoz, hogy véghezvigye tervét. Mi csupán eszközök, közreműködők lehetünk abban a dologban, ami amúgy is be fog következni. Sőt, a legjobb, ha passzív eszköznek tekintjük magunkat, azaz nem gondoljuk, hogy a végkifejlet a döntésünktől vagy az erőfeszítésünktől, annak tökéletességétől függ.
Istent tökéletesnek tudjuk látni, és ha hallgatunk az isteni hangra, akkor megtapasztaljuk, hogy minden tökéletes, minden úgy jó, ahogy van. Az ITT és a MOST tökéletesen elegendő számunkra a boldogsághoz és az önmegvalósításhoz. Nincs szükségünk több időre, gyakorlásra, erőfeszítésre, mert az Önvalónk már amúgy is teljesen tökéletes és változatlan, csupán el kell merülnünk benne. Erőfeszítésünk tehát csupán az akadályozó és zavaró tényezők elhárítására korlátozódik, a zavar megszűnése után minden automatikusan megtörténik. Ez a dinamikus egyensúly elve, amikor akár tevékenyek, akár látszólag passzívak vagyunk a világban, a célunk annak felismerése, hogy minden úgy tökéletes, ahogy van, és mi a tökéletesség részei vagyunk.
2017. június 22., csütörtök
A hallásérzet megkötése mantrával
Újab részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:
"
"
- Oldalról nézve, a füleknek, a vállaknak és a csípőízületnek egy függőleges vonalon kell lennie. A fejünk ne kerüljön e vonal elé.
- A medencénket enyhén billentsük előre, hogy hangsúlyozzuk a lumbális hajlatot. ez egy dinamikus egyensúlyt hoz létre, melyben negáljuk a gravitációs erőt (természetesen ez csak ülő helyzetben történik meg, álló helyzetben ugyanez az instrukció nem érvényes). Ha padmászanában (lótusz-pózban) ülünk, a medence előrebillentésével tudjuk stimulálni a múla bandhát, mivel a gát így kapcsolatba kerül a talajjal.
- Üljünk olyan magasan, ahogyan csak tudunk. Képzeljük el, hogy egy horog van a fejünk legmagasabb pontjához akasztva, és annál fogva húznak miket fölfelé, hogy megnyúljon a gerincoszlopunk.
- Bármilyen pózban ülünk is, ellenőrizzük, hogy mindkét tenyér és talp el van fordítva a földtől és az ég felé néz. Tehát a széken ülés nem lesz alkalmas.
- Húzzuk lefelé a lapockáinkat a hátunk mentén, ha előre akarnának esni, akkor húzzuk őket egymás felé. Ezáltal a szívünk nyitott marad, a szívcsakra pedig emelkedett.
Ha
arra érzünk hajlamot, akkor használjunk malát
a meditációnkhoz. Mindig lépjünk tovább egy gyönggyel, amikor
ismét visszatértünk a múládhára
csakrához,
vagy amikor ismét megkezdjük a belégzést.
11e
Gyakorlat: A hallásérzet megkötése azáltal, hogy növeljük a
mantrák számát mindegyik csakrában
Az
elme végső komponense, melyről itt szót kell ejteni, a
hallásérzet. A hang (sabda)
a torokcsakrába van kódolva (visuddha
csakra),
de a jógában a hang nem csak a hallható hangot jelenti, hanem
minden fajta rezgésmintát. A visuddha
csakra
az űr elem (ákása)
lakhelye, és az űrre szükség van ahhoz, hogy a rezgésminták
létezni tudjanak. Az űr a legalapvetőbb az öt elem közül, és
nélküle a többi sem létezhetne. A többi négy elem (föld, víz,
tűz és levegő) a rezgésmintákból nyilvánul meg, és ezért a
hang (sabda)
központi figyelmet kap a jógában, mivel képessé tesz bennünket
arra, hogy megteremtsük és átalakítsuk a valóságot. A
jóga-technika, mely ezzel a bizonyos témával foglalkozik, a
mantra.
A mantra
szó a man
(elme) és a tra
(megvédeni és felszabadítani) tövekből áll. A mantra az, ami
megvédi az elmét és felszabadít bennünket a feltételekhez
kötött lét óceánjából.
2017. június 21., szerda
Mi a küldetésed?
Tegnapelőtti blogbejegyzésemben a férfi- és a női nemiség-esszenciáról volt szó. Femerülhet a kérdés, hogy mi jellemzi ezeket a nemiség-esszenciákat, illetve a hozzájuk kapcsolódó nemi szerepeket?
A férfi nemiság-esszencia legfontosabb jellemzője a küldetés-tudat. A férfi valami jelentőset szeretne véghezvinni az életében, a karrierjében, a világban. Ha megtalálja, hogy mi a küldetése, akkor igazán kreatívan és aktívan tud dolgozni érte, míg ha még nem talált rá, akkor a munkahelyén csak középszerűen, rutin-jelleggel fog teljesíteni. Nem lesz motivált, hogy továbbfejlődjön, mert nincsenek igazi céljai. Ilyenkor vagy meg kell találnia, hogy mi az, ami igazából a küldetése, vagy pedig a sérült nemiség-esszenciáját kell valahogy helyreállítania. Megeshet, hogy a férfi nem azzal fogja a kenyerét keresni, ami a valódi küldetése, mégis fontos, hogy megtalálja azt, még ha csak hobbiként is űzi.
A férfi nemiség-esszencia jellemzője tehát az, hogy számára a küldetés az elsőrendű fontosságú dolog, és a család csak a második helyre kerülhet. Ha megróbálja mesterségesen előtérbe helyezni a családot, vagy elveszik a napi csipcsup ügyekben, és szem elől téveszti a valódi célt, akkor a férfi nemiség-esszenciája is a háttérbe szorul, és a női kerül előtérbe. A férfinek tehát nem kell azon erőlködnie, hogy a család legyen számára a legfontosabb, és a nőnek sem kell ezt erőltetnie, máskülönben egy céltalan, "kasztrált" férfi lesz a férjéből.
A női nemiség-esszencia ezzel szemben a boldogság állapotának keresése, a szeretet és a szolgálat. Egy nő sokkal természetesebben alá tudja rendelni az életét a családja szolgálatának, mint ahogy az egy férfitől elvárható. A nő teljesen boldog lehet akkor, ha 20-30-40 évet feláldoz az életéből a gyerekei felnevelésére, és addig nem jut ideje a karrierjét építgetni. Persze manapság van, hogy egyedül kell nevelnie a gyerekeit, és ekkor kénytelen aktiválni a "családfenntartó" üzemmódot is a családról gondoskodó mellett. Sőt, sok nőben megvan az igény, hogy a gyermekei felnevelése mellett azért legyen valamilyen kreatív cél is az életében, és a személyiségét is fejlessze. Nőként tehát tisztáznunk kell magunkban, hogy mi a küldetésünk: a család és a gyereknevelés-e, vagy pedig valami más is emellett.
A karrierjükben sikeres anyák sem lesznek feltétlenül rossz anyák, akik elhanyagolják a gyermekeiket, hiszen a nemi szerepek nem sablonosak és egysíkúak, sőt, minden emberben mindkét nemiség-esszencia ott lakozik, csak az egyik általában domináns, míg a másik alárendelt.
A férfi nemiság-esszencia legfontosabb jellemzője a küldetés-tudat. A férfi valami jelentőset szeretne véghezvinni az életében, a karrierjében, a világban. Ha megtalálja, hogy mi a küldetése, akkor igazán kreatívan és aktívan tud dolgozni érte, míg ha még nem talált rá, akkor a munkahelyén csak középszerűen, rutin-jelleggel fog teljesíteni. Nem lesz motivált, hogy továbbfejlődjön, mert nincsenek igazi céljai. Ilyenkor vagy meg kell találnia, hogy mi az, ami igazából a küldetése, vagy pedig a sérült nemiség-esszenciáját kell valahogy helyreállítania. Megeshet, hogy a férfi nem azzal fogja a kenyerét keresni, ami a valódi küldetése, mégis fontos, hogy megtalálja azt, még ha csak hobbiként is űzi.
A férfi nemiség-esszencia jellemzője tehát az, hogy számára a küldetés az elsőrendű fontosságú dolog, és a család csak a második helyre kerülhet. Ha megróbálja mesterségesen előtérbe helyezni a családot, vagy elveszik a napi csipcsup ügyekben, és szem elől téveszti a valódi célt, akkor a férfi nemiség-esszenciája is a háttérbe szorul, és a női kerül előtérbe. A férfinek tehát nem kell azon erőlködnie, hogy a család legyen számára a legfontosabb, és a nőnek sem kell ezt erőltetnie, máskülönben egy céltalan, "kasztrált" férfi lesz a férjéből.
A női nemiség-esszencia ezzel szemben a boldogság állapotának keresése, a szeretet és a szolgálat. Egy nő sokkal természetesebben alá tudja rendelni az életét a családja szolgálatának, mint ahogy az egy férfitől elvárható. A nő teljesen boldog lehet akkor, ha 20-30-40 évet feláldoz az életéből a gyerekei felnevelésére, és addig nem jut ideje a karrierjét építgetni. Persze manapság van, hogy egyedül kell nevelnie a gyerekeit, és ekkor kénytelen aktiválni a "családfenntartó" üzemmódot is a családról gondoskodó mellett. Sőt, sok nőben megvan az igény, hogy a gyermekei felnevelése mellett azért legyen valamilyen kreatív cél is az életében, és a személyiségét is fejlessze. Nőként tehát tisztáznunk kell magunkban, hogy mi a küldetésünk: a család és a gyereknevelés-e, vagy pedig valami más is emellett.
A karrierjükben sikeres anyák sem lesznek feltétlenül rossz anyák, akik elhanyagolják a gyermekeiket, hiszen a nemi szerepek nem sablonosak és egysíkúak, sőt, minden emberben mindkét nemiség-esszencia ott lakozik, csak az egyik általában domináns, míg a másik alárendelt.
2017. június 20., kedd
A tapintásérzék beintegrálása a meditációba
Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:
"Egy másik eszköz, amit a tapintó érzék bevonására használhatunk a meditációba, a mala. Ha nem akarunk egy előre meghatározott időt fordítani a meditációra, akkor a mala segítségével is számolhatjuk a körök számát. Különösen, ha egy bizonyos isteni formán meditálunk, hasznos lehet, ha egy bizonyos szerkezetű és anyagú malát használunk, mely Istennek az adott formájához kapcsolódik. Például Jézus esetében a rózsafüzér, Visnu esetében a tulaszí fából készült golyók, Siva esetében a rudráksa gyöngyök és Kálí esetében a faragott csont. A mala használata segít, hoz az adott isteni formára tudjuk rögzíteni a figyelmünket. A malák a spirituális koncentrációt is felerősítik. Ha egy ideje használunk és töltünk egy malát, akkor önmagában a megérintése is elő fogja segíteni a meditációs tudatállapot elérését.
"Egy másik eszköz, amit a tapintó érzék bevonására használhatunk a meditációba, a mala. Ha nem akarunk egy előre meghatározott időt fordítani a meditációra, akkor a mala segítségével is számolhatjuk a körök számát. Különösen, ha egy bizonyos isteni formán meditálunk, hasznos lehet, ha egy bizonyos szerkezetű és anyagú malát használunk, mely Istennek az adott formájához kapcsolódik. Például Jézus esetében a rózsafüzér, Visnu esetében a tulaszí fából készült golyók, Siva esetében a rudráksa gyöngyök és Kálí esetében a faragott csont. A mala használata segít, hoz az adott isteni formára tudjuk rögzíteni a figyelmünket. A malák a spirituális koncentrációt is felerősítik. Ha egy ideje használunk és töltünk egy malát, akkor önmagában a megérintése is elő fogja segíteni a meditációs tudatállapot elérését.
Meditációs
technika
Üljünk
az általunk kiválasztott ászanába,
és helyezzük a kezeinket gjána-
vagy ákása-múdrába.
Adjuk fel a vágyat, hogy mozogjunk vagy hintázzunk, és álljunk
ellen a vágynak, hogy mozgassuk a kezeinket. De ez ne legyen egy
kívülről ránk kényszerített folyamat, hanem engedjük, hogy
belülről jöjjön. Azt a vágyat, hogy izegjünk-mozogjunk, akkor
tudjuk feladni, amikor a légzésre, a csakrákra, a mantrára és az
elme különböző komponenseit megkötve megvalósítjuk, hogy az
egész teremtés már eleve a dinamikus egyensúly állapotában van.
A testünk és a kezeink csendje és mozdulatlansága egy mód, hogy
Isten üzenetét hallgassuka szívünkben, amely azt mondja, hogy az
ITT és a MOST tökéletes, semmit sem kell megváltoztatni.
Az
elme mozgás-komponensét, mely a tapintásérzékhez kapcsolódik,
azzal kötjük meg, hogy stabil ászanában,
például padmászanában
vagy sziddhászanában
ülünk. Ezeket a pózokat részletesen ismertettük e könyv első
fejezetében. A mozgatóérzék az egész testben szétáradó
tapintásérezetet jelenti, nem csak a felszínén, hanem a belső
szerkezetében is. Az ászanában
a meditáció következő aspektusai a fontosak:"
2017. június 19., hétfő
Az ellentétek vonzása
Olvasok egy könyvet a nemi szerepekről, de erről majd bővebben akkor, ha befejeztem. Egyelőre ragadjunk ki belőle egy-két érdekes gondolatot:
Az emberek általában vagy férfi, vagy női nemiség-esszenciával rendelkeznek, illetve viszonylag kevesen vannak olyanok, akiknél a kétféle nemiség-esszencia kiegyenlített módon van jelen. Az ilyen emberek persze nem lesznek túlzottan szenvedélyesek egy kapcsolatban, hiszen a két ellentétes pólus (a férfi és a női nemiség-esszencia) sokkal erősebben hat egymásra, mint két depolarizált személyiség. Ők inkább barátok lesznek, mint szerelmesek. A férfiak kb 80%-ában a férfi nemiség-esszencia dominál, míg a nők esetében a női nemiség-esszencia. Egy férfinek olyan párt érdemes találnia, akiben a női nemiség-esszencia dominál, ha ő ebbe a 80%-ba tartozik. Mi is ez az esszencia? Egy bizonyos kisugárzás, habitus, pszichofizikai struktúra és preferenciák készlete, melyeket majd később rászletesen is megismerünk.
Ha egy férfi nemiség-esszenciával rendelkező férfi olyan nőt talál, akiben a férfi nemiség-esszencia dominál, akkor a "két dudás egy csárdában" effektus jön létre, vagyis mindketten irányítani akarnak, és nem akarják alávetni magukat a másik fél irányításának. Ebből hosszú távon nem nagyon származhat építő jellegű kapcsolat. Hiszen a kapcsolat lényege az, hogy midkét fél tudjon fejlődni spirituálisan, ebben kellene támogatniuk egymást a nemi szerepeikkel és a szexualitásukkal is. Ha a férfi túlzottan teszetoszává válik, és megfutamodik az életében elé kerülő kihívások ellen, akkor a nő védtelennek fogja érezni magát, és autmatikusan aktiválja a férfi nemiség-esszenciáját, azaz például elkezdi építeni a karrierjét és az egzisztenciáját.
Ha a férfi abba a 10%-ba tartozik, akinél a női nemiség-esszencia dominál, akkor viszont őt eleve a férfiasabb, erőteljes, független nők fogják vonzani, akik "menedzselik" és irányítják őt a kapcsolatban. Az ilyen kapcsolat is tud működni, és a 20. század második felében, valamint a 21. században is sok példát látunk erre. A férfiak nőiesebbek, a nők esetenként férfiasabbak lettek. Ám ne feledjük, ha egy nő szingli, karrierista és önálló egzisztenciája van, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy a férfi nemiség-esszencia dominál benne. Sok esetben az élethelyzet hozza ki ezt belőle, és ha a megfelelő partner mellé kerül, akkor természetes módon előjön a nőies oldala, és remek anyuka, feleség és háziasszony lesz.
A meleg pároknál is érvényesül ez a polaritás. Itt is akkor fog működni a dolog, ha az egyik fél férfi, a másik pedig női nemiség-esszenciával rendelkezik, mág ha azonos neműek is biológiailag. Ezeket a dominanciákat meg kell tanulni felismerni és megérezni, illetve oda kell figyelni arra, hogy az élethelyzetünk változása hogyan hozhatja elő az alárendelt nemiség-esszenciánkat.
Az emberek általában vagy férfi, vagy női nemiség-esszenciával rendelkeznek, illetve viszonylag kevesen vannak olyanok, akiknél a kétféle nemiség-esszencia kiegyenlített módon van jelen. Az ilyen emberek persze nem lesznek túlzottan szenvedélyesek egy kapcsolatban, hiszen a két ellentétes pólus (a férfi és a női nemiség-esszencia) sokkal erősebben hat egymásra, mint két depolarizált személyiség. Ők inkább barátok lesznek, mint szerelmesek. A férfiak kb 80%-ában a férfi nemiség-esszencia dominál, míg a nők esetében a női nemiség-esszencia. Egy férfinek olyan párt érdemes találnia, akiben a női nemiség-esszencia dominál, ha ő ebbe a 80%-ba tartozik. Mi is ez az esszencia? Egy bizonyos kisugárzás, habitus, pszichofizikai struktúra és preferenciák készlete, melyeket majd később rászletesen is megismerünk.
Ha egy férfi nemiség-esszenciával rendelkező férfi olyan nőt talál, akiben a férfi nemiség-esszencia dominál, akkor a "két dudás egy csárdában" effektus jön létre, vagyis mindketten irányítani akarnak, és nem akarják alávetni magukat a másik fél irányításának. Ebből hosszú távon nem nagyon származhat építő jellegű kapcsolat. Hiszen a kapcsolat lényege az, hogy midkét fél tudjon fejlődni spirituálisan, ebben kellene támogatniuk egymást a nemi szerepeikkel és a szexualitásukkal is. Ha a férfi túlzottan teszetoszává válik, és megfutamodik az életében elé kerülő kihívások ellen, akkor a nő védtelennek fogja érezni magát, és autmatikusan aktiválja a férfi nemiség-esszenciáját, azaz például elkezdi építeni a karrierjét és az egzisztenciáját.
Ha a férfi abba a 10%-ba tartozik, akinél a női nemiség-esszencia dominál, akkor viszont őt eleve a férfiasabb, erőteljes, független nők fogják vonzani, akik "menedzselik" és irányítják őt a kapcsolatban. Az ilyen kapcsolat is tud működni, és a 20. század második felében, valamint a 21. században is sok példát látunk erre. A férfiak nőiesebbek, a nők esetenként férfiasabbak lettek. Ám ne feledjük, ha egy nő szingli, karrierista és önálló egzisztenciája van, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy a férfi nemiség-esszencia dominál benne. Sok esetben az élethelyzet hozza ki ezt belőle, és ha a megfelelő partner mellé kerül, akkor természetes módon előjön a nőies oldala, és remek anyuka, feleség és háziasszony lesz.
A meleg pároknál is érvényesül ez a polaritás. Itt is akkor fog működni a dolog, ha az egyik fél férfi, a másik pedig női nemiség-esszenciával rendelkezik, mág ha azonos neműek is biológiailag. Ezeket a dominanciákat meg kell tanulni felismerni és megérezni, illetve oda kell figyelni arra, hogy az élethelyzetünk változása hogyan hozhatja elő az alárendelt nemiség-esszenciánkat.
2017. június 18., vasárnap
A kraukacsászana gyakorlása
Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:
Kraukacsászana
B: Itt még egy lépéssel továbbmegyünk, mint az A
pozícióban. Miután abba teljesen bele tudtunk lazulni, elkezdjük
kiegyenesíteni a bal lábunkat a négyfejű combizom aktiválásával.
Természetesen addig megyünk hátra, ameddig a derék és a csípő
nyitottsága engedi, ezt a pózt sem szabad erőltetni. Ha sikerült
teljesen kiegyenesíteni a bal lábunkat, akkor a lábfejünk
leérkezik a talajra, és a legjobban tesszük, ha megpróbálunk
teljesen belelazulni a pózba. Elképzelhető, hogy ezt éveken
keresztüli kitartó gyakorlással fogjuk tudni csak elérni, de nem
szabad erőltetni és siettetni, mert komoly sérüléseket
szerezhetünk a pózban.
Rávezető
változatok
A
kraukacsászana rávezető pózai közül a legfontosabb a
hanumánászana, illetve annak a rávezető változatai. A
második rávezető póz a natarádzsászana. Tételezzük
fel, hogy mindkét térdünket és a karokat is teljesen ki tudjuk
egyenesíteni a natarádzsászanában, ebben az esetben
esélyesebb, hogy sikerül végrehajtani a kraukacsászana
B-t.
A
kraukacsászana A pozícióhoz a natarádzsászanában
igyekezzünk a talpunkra helyezni a fejünket, illetve tegyük
ugyanezt az ékapáda-rádzsakapótászanában. Könnyített
változatként használhatunk egy jógaövet a bokánk köré
csavarva. Ez az A és a B póz gyakorlásához is jó lehetőséget
ad. Az öv rövidebbre fogásával tudunk haladni a végső póz
felé.
Egészségügyi
hatások
Nyújtja
és erősíti a combhajlítókat, a combokat és a csípő körüli
izmokat
Serkenti
a hasi szervek működését és javítja a funkciójukat
Nyitja
a csípőt
Leföldel
és stabilitást ad
Csökkenti
a váta túlsúlyát
Csökkenti
a puffadást, gázképződést és székrekedést
Felszabadítja
a csípőben, lábban és a gáttájékon megrekedt érzelmeket
Hasznos
lehet ülőideg-gyulladásnál
Táplálja
a nemi szerveket
Nyitja
és lazítja a vállakat
Felébreszti
a múládhára csakrát
Fejleszti
a bátorságot, erőt és odaadást
Kedvező
hatású a húgyúti betegségekre
Ellenjavallatok:
a combhajlítók és a csípők sérülése, lágyéksérv, deréktáji
panaszok, terhesség, menstruáció.
2017. június 17., szombat
Kraukacsászana B
Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:
Kraukacsászana
B (fűrészpóz)
Dristi:
pádajóragrai
(orrhegyre)
Vinyásza
számolás
Szapta:
Belégzésre ugorjunk előre, de csak a jobb lábunkat vigyük előre
a két kar között, és érkezzünk meg hanumánászanába.
Astau:
Kilégzésre hajlítsuk be a bal lábunkat, és nyúljunk hátra a
bal kezünkkel, majd fogjuk meg a lábfejünket. Belégzésre
hajoljunk hátra a felsőtestünkkel és a jobb kezünkkel is fogjuk
meg a lábfejünket.
Nava:
Kilégzésre egyenesítsük ki a bal lábunkat hátul és hajoljunk
teljesen hátra, továbbra is a lábfejünkbe kapaszkodva. Ez csak
akkor fog sikerülni, ha nagyon hajlákony a derekunk, és nagyon
nyitott a csípőhorpaszunk. Nézzünk a lábfejünkre és végezzünk
el öt mély légzést a pózban. Konkrétan a bal lábunk ujait nem
fogjuk látni, mert a földbe vannak nyomva, elég, ha maximálisan
hátravisszük a tekintetünket.
Dasa:
Kilégzésre engedjük el a bal lábfejünket és egyenesítsük
vissza a bal lábat, érkezzünk meg hanumánászanába.
Ékádasa:
Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Dvádasa:
Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Trajódasa:
Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Csaturdasa-vimsatihi:
Ismételjük meg ugyanezeket a vinyászákat
(szapta-trajódasa)
a bal oldalra is!
Aktív
elengedés technikája
A
póz egyik alapeleme a hanumánászana, amit egy
hátrahajlítással kombinálunk. Tehát a hanumánászanában
alkalmazott kölcsönös elengedéseket itt is alkalmazni kell: a két
lábbal ellentétes irányba nyújtózkodunk, miközben a medencét
keresztbe fordítva tartjuk, és igyekszünk minél jobban
leereszteni az ülőcsontot és a csípőtaréjt a talajra. Mivel a
törzs és lehetőleg a medence is hátra fog hajolni, itt még
inkább ügyelni kell a precíz végrehajtásra. Ha a medence ferde
vagy előrebillen, akkor sokkal könnyebben megsérülhet a derekunk
vagy a hátizmaink, mint a helyes végrehajtás esetében.
Kraukacsászana
A: Nyúljunk hátra a karjainkkal a fejünk fölött, majd
lazítsuk el a vállakat és a karizmokat, a törzs megfelelő
aktivitását fenntartva az egyensúly és a derék védelme
érdekében. A vállakkal és a karokkal ugyanúgy kell belelazulni a
pózba, mint a natarádzsászana végrehajtásánál. A bal
térd behajlítását a combhajlító izmokkal érjük el, viszony
ezeket és a combfeszítőket is el kell lazítani, ha már megvan a
függőleges lábszár és a kézkulcsolás.
2017. június 16., péntek
Viszonyunk az őrülethez
Nemrégiben végeztem egy könyvvel, Andrew Scull: "Az őrület kultúrtörténete" volt a címe. Érdekes áttekintés volt arról, hogy a különböző korokban és kultúrákban a közember, a társadalom, a művészet és az orvoslás hogyan viszonyult az őrület és az elmebetegség különböző formáihoz.
A nagy vallások is bővelkedtek vallásos eksztázistól "megbolondult" vagy csak szimplán beszámíthatatlanná vált szentekben és királyokban, és aztán a középkorban, amikor megindult a polgárosodás, kezdtek zavaró elemként tekinteni az őrültekre. A 18-19. században alakultak ki a bolondházak, melyeket később átkereszteltek elmegyógyintézetekre, és az egyházak helyett az orvosok vették át az irányítást felettük. A nagy bezárási hullám egészen a 20. század első feléig tartott, amikor is még javában használtak olyan terápiákat az elmegyógyintézetekben, mint az inzulin-sokk, az elektrosokk, és a lobotómia, más néven a homloklebeny átmetszése. Persze ezektől a durva beavatkozásoktól nem igazán nyerték vissza a betegek a józan eszüket, csupán az akaratuk megtörésére voltak elegendőek.
A 20. század második felében az elmegyógyintézetek lassan a háttérbe szorultak, és a gyógyszeres kezelések lettek uralkodóak a pszichoterápiában. A gyógyszercégek a profit reményében újabbnál újabb antidepresszánsokat és pszichotropikus gyógyszereket dobtak a piacra. Manapság a nyugtatók és a kedélyjavítók piaca virágzik, annál is inkább, mivel ezek a gyógyszerek meglehetősen addiktívak, és nehéz abbahagyni a szedésüket, ha egyszer valaki ráállt.
Érdekes motívum volt a könyvben, hogy számos pszichés betegség, például a melankólia, hisztéria, mánia nagyjából akkor jelent meg, amikor kialakult a ráérő, jómódú polgári réteg. Ezeket a betegségeket egyenesen a "civilizált polgárság" ismérveinek tartották.
A felvilágosodás kori művészek, majd később a hollywoodi filmipar sztárjai és dívái sem voltak mentesek a pszichológiai kezelés iránti igénytől. Amerikában nagyot futott a pszichoanalízis, mely legalább igyekezett felderíteni a viselkedés-mintázat kialakulásának eredeti okát, bár véleményem szerint az nem mindig a kisgyermek-korban vagy a magzati lét traumáiban keresendő, hanem sok esetben előző életbeli benyomások okozhatják. Ezzel a kérdéskörrel inkább Jung foglalkozott, mint Freud.
A könyv zárógondolata némileg kiábrándító lehet, de valóban a reális képet tükrözi. Az ember hajlamos a tudományos fejlődés illúziójával áltatni magát, a pszichiátriáról azonban el kell mondanunk, hogy még mindig nagyon gyermekcipőben járó tudományágról van szó, és alig tudunk többet az emberi psziché működéséről, mint közép-vagy ókori elődeink. A jóga-pszichológia talán egy teljesebb képet ad az elménk működéséről, azonban ennek terápiás alkalmazása még nem nagyon alakult ki. De erről majd egy másik bejegyzésben.
Bár mostanra már számtalan pszichés betegséget kategorizáltak be különböző tünetek alapján: pszichopátia, szociopátia, skizofrénia, bipoláris zavar, depresszió, ADHD, autizmus és a fóbiák, valamit függőségek számtalan változata, de az igazság az, hogy a bekatergorizáláson túl az eredményes terápia (akár gyógyszerekkel, akár beszélgetéssel, hipnózissal stb.) még várat magára. Talán itt is az igaz, ami a közgyógyellátás többi területén: mindenkinek saját magának kell felelősséget vállalnia az egészsége megőrzésére, és különösen a megelőzésre, ami ezen a téren is elsősorban az életmód és a gondolkodásmód függvénye, mert ha már felborult az egyensúly, akkor nem számíthatunk túlzottan hatékony beavatkozásokra.
Az orovstudomány pedig addig jutott, hogy felosztotta a területeket: a pszichológia foglalkozik a "normális" emberekkel, a pszichiátria pedig a "betegekkel". Természetesen a kettő közötti határ, mint mindig is volt, most is képlékeny és homályos, minden esetre nem árt, ha járjuk az önismeret és a személyiségfejlődés útjait, mert így egyre "normálisabb", de még inkább teljesebb emberekké válhatunk.
A nagy vallások is bővelkedtek vallásos eksztázistól "megbolondult" vagy csak szimplán beszámíthatatlanná vált szentekben és királyokban, és aztán a középkorban, amikor megindult a polgárosodás, kezdtek zavaró elemként tekinteni az őrültekre. A 18-19. században alakultak ki a bolondházak, melyeket később átkereszteltek elmegyógyintézetekre, és az egyházak helyett az orvosok vették át az irányítást felettük. A nagy bezárási hullám egészen a 20. század első feléig tartott, amikor is még javában használtak olyan terápiákat az elmegyógyintézetekben, mint az inzulin-sokk, az elektrosokk, és a lobotómia, más néven a homloklebeny átmetszése. Persze ezektől a durva beavatkozásoktól nem igazán nyerték vissza a betegek a józan eszüket, csupán az akaratuk megtörésére voltak elegendőek.
A 20. század második felében az elmegyógyintézetek lassan a háttérbe szorultak, és a gyógyszeres kezelések lettek uralkodóak a pszichoterápiában. A gyógyszercégek a profit reményében újabbnál újabb antidepresszánsokat és pszichotropikus gyógyszereket dobtak a piacra. Manapság a nyugtatók és a kedélyjavítók piaca virágzik, annál is inkább, mivel ezek a gyógyszerek meglehetősen addiktívak, és nehéz abbahagyni a szedésüket, ha egyszer valaki ráállt.
Érdekes motívum volt a könyvben, hogy számos pszichés betegség, például a melankólia, hisztéria, mánia nagyjából akkor jelent meg, amikor kialakult a ráérő, jómódú polgári réteg. Ezeket a betegségeket egyenesen a "civilizált polgárság" ismérveinek tartották.
A felvilágosodás kori művészek, majd később a hollywoodi filmipar sztárjai és dívái sem voltak mentesek a pszichológiai kezelés iránti igénytől. Amerikában nagyot futott a pszichoanalízis, mely legalább igyekezett felderíteni a viselkedés-mintázat kialakulásának eredeti okát, bár véleményem szerint az nem mindig a kisgyermek-korban vagy a magzati lét traumáiban keresendő, hanem sok esetben előző életbeli benyomások okozhatják. Ezzel a kérdéskörrel inkább Jung foglalkozott, mint Freud.
A könyv zárógondolata némileg kiábrándító lehet, de valóban a reális képet tükrözi. Az ember hajlamos a tudományos fejlődés illúziójával áltatni magát, a pszichiátriáról azonban el kell mondanunk, hogy még mindig nagyon gyermekcipőben járó tudományágról van szó, és alig tudunk többet az emberi psziché működéséről, mint közép-vagy ókori elődeink. A jóga-pszichológia talán egy teljesebb képet ad az elménk működéséről, azonban ennek terápiás alkalmazása még nem nagyon alakult ki. De erről majd egy másik bejegyzésben.
Bár mostanra már számtalan pszichés betegséget kategorizáltak be különböző tünetek alapján: pszichopátia, szociopátia, skizofrénia, bipoláris zavar, depresszió, ADHD, autizmus és a fóbiák, valamit függőségek számtalan változata, de az igazság az, hogy a bekatergorizáláson túl az eredményes terápia (akár gyógyszerekkel, akár beszélgetéssel, hipnózissal stb.) még várat magára. Talán itt is az igaz, ami a közgyógyellátás többi területén: mindenkinek saját magának kell felelősséget vállalnia az egészsége megőrzésére, és különösen a megelőzésre, ami ezen a téren is elsősorban az életmód és a gondolkodásmód függvénye, mert ha már felborult az egyensúly, akkor nem számíthatunk túlzottan hatékony beavatkozásokra.
Az orovstudomány pedig addig jutott, hogy felosztotta a területeket: a pszichológia foglalkozik a "normális" emberekkel, a pszichiátria pedig a "betegekkel". Természetesen a kettő közötti határ, mint mindig is volt, most is képlékeny és homályos, minden esetre nem árt, ha járjuk az önismeret és a személyiségfejlődés útjait, mert így egyre "normálisabb", de még inkább teljesebb emberekké válhatunk.
2017. június 15., csütörtök
A kéz-múdrák
Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:
"Amikor elértük ezt, vigyük közelebb és közelebb a metszéspontot, amíg a homlokunk közepére nem ér. Ha elkezd fájni a fejünk vagy a szemünk, akkor vegyük visszább a tekintetet. Minden esetre, eleinte csak egy percig tartsuk itt a tekintetünket, és utána ismét eresszük le. Csak fokozatosan növeljük az időtartamot, amit felemelt tekintettel töltünk! Nem számít, hogy félig vagy teljesen van-e csukva a szemünk, ha felfelé fordítjuk őket, akkor félig lecsukott szemhéjak mellett sem fogunk látni semmit.
"Amikor elértük ezt, vigyük közelebb és közelebb a metszéspontot, amíg a homlokunk közepére nem ér. Ha elkezd fájni a fejünk vagy a szemünk, akkor vegyük visszább a tekintetet. Minden esetre, eleinte csak egy percig tartsuk itt a tekintetünket, és utána ismét eresszük le. Csak fokozatosan növeljük az időtartamot, amit felemelt tekintettel töltünk! Nem számít, hogy félig vagy teljesen van-e csukva a szemünk, ha felfelé fordítjuk őket, akkor félig lecsukott szemhéjak mellett sem fogunk látni semmit.
A
látás és a látó idegközpont a tűzelem kifejeződése és
megnyilvánulása. A tűz a manipúra
csakrában
helyezkedik el. Amit előzetesen a naulí,
a külső kumbhaka
és a báhja
(külső) uddíjána
fontosságáról elmondtunk, az érvényes a manipúra
csakra
esetében is.
Ez
a három technika a szvádhisthána
és a manipúra
csakrák
megtisztításának legfőbb módja. Ha nem vagyunk elégedettek az
előrehaladásunkkal a bhrúmadhja
dristiben,
adjuk hozzá ezeket a technikákat. Ismét szeretném hangsúlyozni
azt a tényt, hogy a rádzsa-jóga
(a jóga-meditáció tudománya) és a hatha-jóga
(a jóga fizikai aspektusa) ugyanannak a rendszernek a két ága,
melyet a régi időkben Ashtanga-jógának,
Patandzsalí nyolcfokú jógájának neveztek.
11d
Gyakorlat: a tapintó érzék megkötése a haszta
múdrák
segítségével
Az
elme következő komponense, melyet a tárgyához kell kapcsolni, a
tapintás és a hozzá kapcsolódó tapintó- és koordinációs
érzék. A tapintásérzék a levegőelemet képviseli, és a
szívcsakrában (anáhata
csakra)
helyezkedik el és oda van bekódolva. A bőrünk érintésként
érzékeli a levegő áramlását. A szívünk érzéseit úgy
fejezzük ki, hogy megérintünk vagy átölelünk valakit, mintha a
szívünkkel tennénk. A tapintóérzék a kezek használata (haszta
múdrák)
segítségével köthető meg. A legideálisabb meditációs múdrák
a következők:
- gjána múdrá (a tudás pecsétje), mely a mutató- és hüvelykujj összeérintéséből áll, közben a másik három ujjunk ki van nyújtva és a tenyerünk felfelé néz;
- ákása múdrá (az űr pecsétje), mely abból áll, hogy a jobb kezünket a balra helyezzük, miközben a hüvelykujjak összeérnek, és a tenyerek felfelé néznek.
2017. június 14., szerda
Szociopata vagy-e?
A mai emberek egyre nehezebben képesek kapcsolatokat teremteni, főleg tartalmas, mély kapcsolatokat. Vannak, akik az ilyen embert szociopatának nevezik. Egy gondolat erejéig kitérve arra, hogy a modern pszichiátria még mennyi mindent nem tud az emberi elméről, és mennyire kezdetlegesek néha a diagnosztikai kategóriái is, nézzük meg, kit is tekinthetünk szociopatának?
Számtalan cikket olvashatunk ezzel kapcsolatban az interneten, az egyikből kiemelnék egy meghatározást:
"A szociopatát úgy szokták meghatározni, mint olyan embert, akiből hiányzik a képesség, hogy szeressen másokat, vagy szimpatizáljon másokkal. Csakhogy az érzelmi csonkaságukat ezek az embertársaink többnyire igen jól palástolják."
Számtalan cikket olvashatunk ezzel kapcsolatban az interneten, az egyikből kiemelnék egy meghatározást:
"A szociopatát úgy szokták meghatározni, mint olyan embert, akiből hiányzik a képesség, hogy szeressen másokat, vagy szimpatizáljon másokkal. Csakhogy az érzelmi csonkaságukat ezek az embertársaink többnyire igen jól palástolják."
Vagyis a fő problémákat a következőképpen határozhatjuk meg: képtelen szeretni, képtelen kimutatni az érzelmeit, illetve nem él át olyan érzelmeket egy kapcsolatban, mint a "normális" emberek, illetve nem képes átélni mások érzelmeit, fájdalmát, stb. hiányzik belőle a szimpátia. Más emberekre elsősorban használati tárgyként tekint, de mindezt jól álcázza a társadalmilag elfogadott különböző viselkedésformákkal, gesztusokkal.
A szociopátia kialakulása mögött sok esetben gyermekkori trauma, sérelem, bántalmazás húzódik meg. De azért én azt mondanám, hogy ha valakiben van is több-kevesebb szociopatikus vagy antiszociális jellemző, ez egy olyan személyiségzavar, ami tanulással, önfejlesztéssel javítható, nem úgy mint a pszichopátia, mely gyakran genetikailag determinált.
Már nekem is szegezték ezt a kijelentést, hogy szociopata vagyok, bár nem tudom, hogy pontosan mit értettek alatta. Nem vagyok tökéletes jellem, az biztos, és a kapcsolataimon is bőven van mit fejleszteni. Az is igaz, hogy gyermekkoromban vert az apám, és visszaidézve a gyermekkori élményeimet, úgy emlékszem, hogy nem kaptam elég szeretetet, törődést a szüleimtől, nem éreztem azt, hogy igazi kötődés alakult volna ki. Azóta is tanulom a kötődést minden kapcsolatomban, oktatóként, barátként, férjként és szülőként is. Az nem igaz, hogy nem tudom kimutatni az érzelmeimet, de ezt gyakran önző módon teszem, nem törődve a másik fél pillanatnyi állapotával és érzelmeivel. Egyke gyerek is voltam, így a testvér-féltékenységet és szeretetet is most tanulom, a gyerekeimet megfigyelve.
Fiatalabb koromban valóban megesett, hogy tárgyként tekintettem más személyekre, és kihasználtam őket, mert elsődlegesen a saját egómmal voltam elfoglalva. Azóta sokat tanultam az empátia, segítés és a szabad akarat tiszteletben tartása terén. A baráti kapcsolataimban még most is érzem a vákuumot. Ez az életnek az a területe, ahol a különböző motivációs tényezők és az azokra rakódó felszínes gesztusok nem igazán működnek. Talán ezért sincs annyi barátom, amennyit szeretnék, vagy pedig a közösségi média teszi ezt: ellopja a valódi barátságot az embertől. Persze ez is csak egy kifogás - ha megtenném, amit kell, akkor biztosan volnának igaz barátaim. Amire eddig eljutottam, az az, hogy próbálok őszinte szívemből és igaz tudásommal segíteni azoknak, akik hozzám fordulnak, és gyakran önzetlenül próbálom ezt megtenni. Próbálok adni, amennyit tudok, szeretettel és a viszonzás elvárása nélkül. Igyekszem megbízható és korrekt lenni, és nem bántani másokat tettleg, verbálisan vagy érzelmileg. Ez utóbbi tanulása évtizedek óta tart, és még így sem mindig tudom, hogyan irányítsam a bennem felszínre kerülő agressziót, ami elvitathatatlan férfi-tulajdonság. A férfi és női energiáim egyensúlyán is van még mit dolgozni, de hát hosszú az élet, és általában igyekszem gyakorolni az önreflexiót, ez a blog is egy erre irányuló törekvés. Igyekszem nem előítéletek alapján viszonyulni másokhoz, hanem próbálom megismerni igaz történetüket és megtalálni valódi értékeiket. Aztán majd csak lesz valahogy...
2017. június 13., kedd
A bhrúmadhja dristi
Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:
"Ezt úgy tehetjük meg holisztikusan, hogy először vízszintesig emeljük a szemöldökeinket, és egy elképzelt tárgyra vagy fókuszpontra rögzítjük szemmagasságban, magunk előtt körülbelül egy vagy fél méternyire. Amint a szemünk hozzászokik ehhez, miközben zárva vagy félig zárva van, egyre közelebb hozzuk magunkhoz ezt a képzelt tárgyat, miközben egyre magasabbra is emeljük. Eleinte szükségünk lehet arra, hogy teljesen leeresszük és behunyjuk a szemeinket, amikor elfáradnak. Vegyük azonban figyelembe, hogy ez az apána (lefelé irányuló életlevegő) funkciója, és azt jelenti, hogy a szemeink az apána hatása alá kerültek.
"Ezt úgy tehetjük meg holisztikusan, hogy először vízszintesig emeljük a szemöldökeinket, és egy elképzelt tárgyra vagy fókuszpontra rögzítjük szemmagasságban, magunk előtt körülbelül egy vagy fél méternyire. Amint a szemünk hozzászokik ehhez, miközben zárva vagy félig zárva van, egyre közelebb hozzuk magunkhoz ezt a képzelt tárgyat, miközben egyre magasabbra is emeljük. Eleinte szükségünk lehet arra, hogy teljesen leeresszük és behunyjuk a szemeinket, amikor elfáradnak. Vegyük azonban figyelembe, hogy ez az apána (lefelé irányuló életlevegő) funkciója, és azt jelenti, hogy a szemeink az apána hatása alá kerültek.
Hetek,
hónapok vagy néha évek leforgása alatt emeljük egyre magasabbra
a tekintetünket, amíg végül a két szem tekintete a homlok
közepén metszi egymást. Ekkor a technikát szambháví
múdrának
nevezik, és nagyon erőteljes. Gheranda szerint ez a múdrá
a szamádhi
elérésének hat módja közül az egyik (Gheranda
szamhitá
7.7-8). Azért rendelkezik ezzel az erővel, mert felfelé fordítja
az apánát
és megállítja azt az ágjá
csakrában
(harmadik szem). Rendkívül fontos, hogy lassan vezessük be ezt az
erőteljes technikát a gyakorlásunkba, mert ha erőltetjük, azzal
túlterhelhetjük a látóidegeket.
Technika
Miközben
fenntartjuk a meditáció összes többi aspektusát, most
koncentráljuk a tudatalatti elme vizuális aspektusának
felfüggesztésére! Ennek érdekében meg fogjuk állítani a
szemeinket, és így elkerülhetjük az önkéntelen szemmozgásokat.
Eleinte fókuszáljuk a tekintetünket egy pontra, ami körülbelül
másfél méterre van tőlünk, szemmagasságban. A szemeink
automatikusan lefelé akarnak ereszkedni, aminek hatására a
tudatalatti elme átveszi az uralmat. Még ha csak szemmagasságig
emeljük is a zárt vagy félig zárt szemeket, ki tudjuk vonni őket
a tudatalatti ellenőrzése alól. De koncentrálnunk kell, ha ott
akarjuk tartani őket.
Ha
ezt már megszoktuk, emeljük a szemeinket tíz fokkal feljebb. ne
akarjuk egyből teljesen felfordítani őket, mert azzal
megerőltethetjük a szemeinket. Maradjunk ezen az új szinten, amíg
teljesen meg nem szokjuk. Ez napokat, heteket vagy hónapokat is
igénybe vehet. Így, megfelelően hosszú időt hagyva, addig
emelhetjük a szemeinket, amíg el nem értük a legfelső pozíciót."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)