2021. április 16., péntek

Szakrális csakra - 2. rész

A második (szakrális) csakra működése

A csakra működése szoros kapcsolatban van a mellékvesékkel, melyek több, mint száz különböző szteroidot termelnek, beleértve a szexuális hormonokat és az adrenalint. Ha a csakra megfelelően működik, akkor segít feldolgozni a negatív érzelmi energiákat, és visszaadni őket a Földanyának. De ha működése felborul, akkor a negatív érzelmek elraktározódnak a beleinkben, és lassan bomlanak fel. Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik képtelenek elengedni a haragjukat és hetekig vagy évekig hordozzák a neheztelést. Ezek a negatív érzelmek a második csakrában ülnek meg, és megmérgezik azt. Végeredményben ezek a mérgező érzelmek az egész energiamezőnkben lerakódnak.

Míg az első csakra kerítéseket épít védelmi célból, a második köveket halmoz fel, hogy azokkal védekezzen (adrenalin, menekülés vagy támadás). A probléma az, hogy gyakran úgy érezzük: nagyobb kövekre van szükségünk, mert az ellenfélnek több van, mint nekünk, és ezt fenyegetésként fogjuk fel. A hidegháború tökéletes példa volt a második csakrás gondolkodás globális szintű megnyilvánulására. Amikor az USA belekezdett a hidegháborúba, sokan azt hitték, hogy az oroszok hadiflottája és repülőgépparkja nagyobb és jobb, mint az amerikaiaké. A valóságban persze az orosz hajók rozsdásak és elavultak voltak, és a harci repülőgépeik sem voltak jobbak. A második csakra a zaklatók és gyávák motivátora. Hencegővé, pózolóvá és látszatemberré tehet.

A második csakra zavarai nagyon megterhelőek lehetnek. Az ilyen emberek úgy látják a világot, mintha az eső azért esne, hogy kifejezetten őket áztassa el. Néha azt gondolják, hogy az egész világ összeesküdött ellenük. Valóban néha miattunk is esik, de a fák, növények, állatok és kövek miatt is esik az eső, vagy csak úgy. Az ilyen ember gyakran úgy érzi, hogy ő jogosult valamire. Amint meggyógyítja második csakráját, rájön, hogy a világ nem tartozik neki semmivel. Pontosan ellenkezőleg, ő az adósa az életnek.

A második csakra a szenvedély otthona is. a kreativitáson és az intimitáson keresztül fejezi ki magát. A második csakrában szeretkezünk a szerelmünkkel. A központ szanszkrit neve szvádhisthána, ami azt jelenti: "Az Önvaló lakhelye".

Mivel a csakra pubertáskorban uralkodó, ha a serdülő nem tudja tisztán és pozitív módon kifejleszteni az énképét, a második csakra megakad a fejlődésben. Az illetőben nem fognak erős érzelmi határok kifejlődni, és esetleg nem fogja tudni felismerni, hogy amit mások akarnak, az eltérhet attól, amire ő vágyik. Lehet, hogy olyan kapcsolatokban szenved, melyekben azt érzi, hogy az emberek nem értik és nem tudják beteljesíteni az igényeit.

A második csakra irányítása alatt ismerkedünk meg a szenvedélyünkkel és fedezzük fel az intimitást, mivel ez az erotikus szerelem központja. A második csakra a méhben található, mely az élet bölcsője. Ez a központ termékenyíti meg és növeszti meg a szenvedély és kreativitás magjait, melyek a magasabb csakrákban fognak kivirágozni.

A második csakra negatív kifejeződése a düh és a félelem. A sámánok abban hisznek, hogy a félelem a legnagyobb ellenség. Hamis tanácsadó, akiben nem szabad bízni, mert ha bizalmat adunk neki, akkor elszívja az erőnket és győzedelmeskedik felettünk. Az a feladatunk, hogy megismerjük a félelmeinket, és megbarátkozzunk velük. Használjuk figyelmeztető mechanizmusként és ne a harcolj-vagy-menekülj reakció triggereként. A félelem a szeretet hiánya miatt keletkező űrben tud szétterjedni, és ezért meg kell tanulnunk átölelni a félelmünket és visszaalakítani szeretetté. Ha képesek vagyunk ezt megtenni, és így megszabadulni a félelmeinktől, akkor szemtől szembe tudunk találkozni az ellenfeleinkkel és meg tudjuk érteni, hogy ők sem különböznek tőlük. Mindannyian ugyanannak az életerőnek a kifejeződései vagyunk. 

2021. április 15., csütörtök

A háromféle karma

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.21. karmanj aszja bhavéd dósah punjápunjam iti szthitih
tadvasád éva szarvésám szarva-déha-szamudbhavah

Arra, aki cselekszik, a jámbor és bűnös visszahatások (hibák) leselkednek. Ez már csak így van! Ennek az erőnek a hatására születik meg mindenki különböző testekben.

Siva a karmikus visszahatásokat (karma-phala) is a dósák (hibák) kategóriájába sorolta be. A Jóga-szútra (4.7) háromféle karmikus visszahatást különböztet meg: fehér (jámbor tettek visszahatása), fekete (bűnös) és kevert (a visszahatás egyszerre tartalmaz jutalmazó és szenvedést okozó elemeket). Mindenki, aki cselekszik, hajlamos arra, hogy hibákat kövessen el, és karmikus visszahatásokat generáljon. A karmikus visszahatások megérésének következményeként vándorol a leélek egyik testből a másikba. Egyedül a jógí az, aki mentesül a háromféle karma megkötő hatása alól:

karmásuklákrisnam jóginasz-tri-vidham itarésám

A jógi karmája se nem fehér, se nem fekete, míg másoké háromféle.”

2021. április 14., szerda

Szakrális csakra - 1. rész

Második csakra

A második csakra a köldök alatt négy ujjnyira helyezkedik el. A vesékkel és a víz elemmel áll kapcsolatban. A második csakra energetikai tápanyaggal látja el a Fénylő Energiamezőnket. Az energia minden formája táplálékot jelent e csakra számára. Feldolgozza a Föld energiáját, melyet az első csakrán keresztül fogadunk be, és az idegrendszerben keletkező érzelmi energiákat is megemészti. Ha ez a csakra megfelelően működik, akkor át tudja alakítani az olyan negatív érzelmeket, mint a düh vagy a félelem, és ki tudja üríteni őket az első csakrán keresztül.

Kronológiai értelemben ez a csakra a 8 és 14 éves kor közötti időszakhoz kapcsolódik. A tinédzserkori romantika és kalandvágy is a második csakra aktiválódásához kapcsolódik. Ez a csakra erotikus, kéjes, álmodozó, fantáziáló, és az adrenalint fokozó élményeket keresi. A második csakra negatív kifejeződése a düh és a félelem.

Ha ez a csakra nem megfelelően működik, akkor azt eredményezheti, hogy összetévesztjük a szexet a szerelemmel. A második csakra nagy feladata pontosan az, hogy a szexuális vonzalmat átalakítsa szerelemmé, romantikus és intim kapcsolattá. Ez nem könnyű feladat, mivel a csakra negatív késztetéseihez tartozik az a szükséglet, hogy a pénz, hatalom és szex segítségével uraljunk másokat.

A második csakra is az öt Föld-csakra egyike, táplál és leföldel bennüket, összekapcsol Pacsamamával, mint a fa gyökerei.

A csakra analógiái:

Elem: Víz
Szín: Narancs
Testi vonatkozások: emésztés, belek, vesék, vizeletkiválasztó rendszer, szexuális potencia, adrenalin, deréktáji fájdalom, menstruációs fájdalom, étvágyvesztés.
Ösztön: szexualitás
Pszichológiai vonatkozások: hatalom, pénz, szex, kontroll, félelem, harc, szenvedély, önbecsülés, szexuális vagy érzelmi bántalmazás, ranszgenerációs szülői minták, vérfertőzés.
Mirigyek: Mellékvese
Magok: kreativitás, együttérzés, család
Negatív megnyilvánulások: félelem, harc

2021. április 13., kedd

A ragaszkodás és az ellenszenv

Újabb részlet az Ísvara-gítából

2.20. anátmanj átma-vigjánam taszmád duhkham tathétaram
rága-dvésádajó dósáh szarvé bhránti-nibandhanáh

A szenvedés és az összes többi állapot abból származik, hogy abban látjuk az Önvalót, ami nem az Önvaló. Az összes hibát, mint például a ragaszkodást és az ellenszenvet ez a téves felfogás hozza létre.”

A Jóga-szútra szerint a rága (ragaszkodás) és a dvésa (ellenszenv) az öt klésa (szenvedés-forrás, amit Siva a versben dósának, azaz hibának nevez) legjellegzetesebb ellentét-párja. Az alábbi szútrákban (2.7-8) definiálja is Patandzsalí Risi ezt a két fogalmat:

szukhánusají rágah - „A ragaszkodás (rága) az élvezethez kötődés.”
duhkhánusají dvésah - „Az emlékezetben rögzült fájdalomból származó szenvedés-forrás az ellenszenv (dvésa).”

Tehát amikor az emlékeinkben tárolt lenyomatok alapján beazonosítjuk, hogy egy bizonyos érzéktárgyhoz vagy cselekvéshez, élethelyzethez élvezet kapcsolódik, akkor ragaszkodást érzünk iránta, míg ha ez az emléklenyomat fájdalmas élményt rögzített, akkor ellenszenvet érezhetünk ugyanazon dolog iránt. Siva rá is mutat, hogy mindkettő alapja az a téves felfogás (bhránti-darsana), mely az Önvalót a nem-önvalóval, vagyis a prakritivel azonosítja.

2021. április 12., hétfő

Gyökércsakra - 2. rész

Az első csakra elsődleges ösztöneit (hajlék és táplálék megszerzése, túlélés, szaporodás) nem tudjuk megtagadni magunktól. Ugyanúgy, ahogy a légzésünket is vissza tudjuk tartani, de nem tudjuk teljesen megállítani, a túlélési ösztönt sem tudjuk kikapcsolni. Ez az energiaközpont az élet első évének felel meg. Azok a traumák, melyeket ezekben az években élünk át, beleértve a születési és magzatkori traumákat is, ebben a csakrában képeznek lenyomatot, olyan pszichológiai programokat aktiválva, melyek a későbbiekben is akadályozhatják személyiségfejlődésünket.

Ha az első csakra nincs egyensúlyban, az a nélkülözés és hiány érzésének formájában is megnyilvánulhat. Még azok is, akik sok vagyonnal rendelkeznek, félelmet érezhetnek a vagyonuk elvesztése miatt, és kerítésekkel próbálják megóvni a szomszédaiktól mindazt, amijük van. A táplálkozási ösztön egyik kifejeződése a túlevés, a pénz vagy játékok gyűjtögetése, amikor sohasem elég, bármennyink is van.

Az első csakra szintjén lévő ember annyira egocentrikus lehet, hogy nem tudja hitelesen kifejezni és megélni a szeretetet, mivel nem tudja beleképzelni magát a másik helyzetébe, képtelen az ő cipőjében járni.

Ha az első csakra tiszta és egyensúlyban van, akkor a hiány mentalitása megszűnik. Rájövünk arra, hogy igazából nem szenvedünk hiányt semmiben, és bőségben élünk. De az intellektuális megértés nem elegendő, a testünk minden egyes sejtjével tudnunk kell, hogy az Univerzum gondoskodik rólunk és fenntart bennünket.

Az első csakrához kapcsolódó hormonok a tesztoszteron és az ösztrogén. Laboratóriumi vizsgálatok során kiderült, hogy a férfiből két elsődleges reakciót vált ki a tesztoszteron: szexuális vágy és agresszió. Ha egy nő tesztoszteron-injekciót kap, akkor arra szokott panaszkodni, hogy nem tud másra gondolni, csak a szexre. Az első csakra egyensúlyzavara felboríthatja a tesztoszteron hatását, vagyis a férfi összetéveszti a hormon által kiváltott két ösztönös impulzust. Ebben az esetben bántani kezdi a nőt, akit szeret és idővel tönkreteszi az intimitást kettejük között. Az ösztrogén, mely a petefészekben termelődik, a táplálás, kapcsolat utáni vágy és a szexuális kapcsolat iránti erős érzéseket hoz létre. Az első csakra egyensúlyzavara azt eredményezheti a nőben, hogy túlzottan ragaszkodik a kapcsolat nyújtotta biztonsághoz és ezért hajlandó lemondani az önállóságáról.

A törzsi kultúrákban általában az első csakrához kapcsolódó felnőtté avatási szertartásokat szoktak elvégezni, mellyel megünneplik azt, amikor az ifjúból felnőtt férfi vagy nő lesz. A szertartás során a fiatal elengedi a szülői kapcsolódást, mely az anyjához és az apjához fűzi. A szertartás alatt az ifjú a Földanyát nevezi meg anyjának, aki soha nem fogja elhagyni, és az Eget a szilárd, megbízható, kitartó apjának. Ez biztosítja, hogy a fiatalnak továbbra is lesznek szülei, de most már olyan erők lesznek azok, melyek nagyobbak a biológiai apjánál és anyjánál. Az ifjú most már részt vehet az Égnek és a Földnek végzett szertartásokban és felajánlásokban, így fenntartva tudatos kapcsolatát kozmikus szüleivel. Mivel a nyugati kultúrában hiányoznak ezek a felnőtté válási szertartások, a felnőttek szellemileg árvák maradnak. Végigküzdjük az életünket, közben apátlanak és anyátlanak érezve magunkat, és később rájövünk, hogy nem tudunk megfelelő szülők lenni.

Szanszkrit nyelven múládhárának (alap- vagy gyökércsakrának) nevezik az első csakrát. Energetikai házunkat erős alapra kell építeni. A jóga-hagyományban a Kundaliní energia otthonának tekintik ezt a csakrát. A Kundaliní szimbóluma az összetekeredett kígyó a gerincoszlop alján.

A sámáni hagyományban a Kundaliní az őskígyó archetípusa, az Ouroboros, mely a sját farkába harap, és az önmagunkba merülés öntudatlan állapotát képviseli. Az amazóniai népek erejét Szacsamama, a vízi óriáskígyó képviseli. Észak-Amerikában a csörgőkígyó, Indiában a kobra képviseli. Ahogy sikerül megtisztítani az első csakrát a lenyomatoktól, a Kundaliní energia felébred. Az elsődleges kígyó felegyenesedik, és női minőségű energiája felkúszik a csakrákon át. Az amerikai, indiai, tibeti sámánok régóta hittek abban, hogy a női őserő által mozog, él, szaporodik és virágzik minden élőlény. Nem meglepő, hogy a Teremtés könyvében a kígyó hozza el a tudás fájának gyümölcsét az Embernek. A kígyó energiája, mely mindannyiunkban ott szunnyad, a Földanya, a szülő-bolygónk szívverése. 

2021. április 11., vasárnap

Gyökércsakra - 1. rész

Az első (gyökér) csakra

Az első csakra a gerinc tövénél található, a végbélnyílás és a nemi szervek közötti területen. Ez a női teremtő energia kapuja, melyből energiaszálak indulnak ki a lábainkon keresztül a bioszférába és a Földanyába. Mint egy fő gyökér, mely a Földanya tápanyag-dús, nedves talajába mélyed, az alsó csakránk alapvető tápanyagokkal ált el bennünket. Ha elveszítjük kapcsolatunkat a Földanyával, akkor a felszínről kezdjük begyűjteni a tápanyagainkat. Ennek eredményeképpen instabillá válunk, mint egy olyan fa, melynek gyökerei szélesre nyúlnak, de nincsenek mélyen, és nem tudják megakadályozni, hogy a vihar kidöntse. Elveszítjük a stabilitásunkat, az alapunkat és a biztonságérzetünket.

Ha az alsó csakra elveszíti kapcsolatát a Földanya női elvével, elárvultnak és anyátlannak érezzük magunkat. Uralkodóvá válik a férfi-elv, és anyagi dolgoktól reméljük a biztonságot. Az egyéniség fontosabbá válik, mint a kapcsolatok, az önző vágyak pedig a családi, társadalmi vagy globális felelősségek fölé kerülnek. Minél kevésbé kapcsolódunk a Földhöz, annál ellenségesebbé válunk a női energiákkal.

Az első csakra ősi és ösztönös. Menedéket keresünk, Ételt gyűjtögetünk. Túlélésre törekszünk még a legnehezebb körülmények között is. Szaporodunk. Eze a késztetések alapvető ösztönökből fakadnak.

A négy alapvető ösztön – a félelem, evés, harc és a szex a két alsó csakra törekvéseiben mutatkozik meg. Az első csakra szintjén működő ember elsődleges kapcsolatban áll a világgal. Az érzékek világában merül el, és csak az anyagi valóság érdekli. Úgy érzi, hogy a világ tartozik neki valamivel és hogy a környezetének fel kell ismernie rendkívüliségét. Egocentrikussá és narcisztikussá válik. Vannak azonban figyelemre méltő pozitív attribútumai is az első csakrának: túlélési ösztönei biztosítják fajunk fennmaradását: arra ösztönöznek, hogy szaporodjunk és gyereket szüljünk, és lehetővé teszik, hogy a legellenségesebb körülmények között is túléljünk.

Analógiái:

Elem: Föld
Szín: Vörös
Testi funkciók: Fizikai alap, salakanyagok kiválasztása, végbél, lábak, tesztoszteron, ösztrogén
Ösztön: túlélés, szaporodás
Pszichológiai aspektusok: evés, hajlék, biztonság, önellátás
Mirigyek: petefészek, here
Magok: Kundalini, bőség
Negatív kifejeződés: gyűjtögetés, ragadozó mentalitás, ész nélküli erőszak, krónikus fáradtság, születési trauma, elhagyási traumák

2021. április 10., szombat

A megnyilvánulatlan Természet

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.18. pasjanti risajó ‘vjaktam nitjam szad-aszad-átmakam
pradhánam prakritim buddhvá káranam brahma-vádinah

A brahmant ismerő bölcsek az elsődleges anyagot (pradhánát) megnyilvánulatlannak és öröknek látják, valamint a prakriti (megnyilvánult természet) okának vélik. A megnyilvánulatlan egyszerre örök és átmeneti (igaz és hamis).

2.19. ténájam szamgató hj átmá kúta-szthó ‘pi nirandzsanah
szvátmánam aksaram brahma návabuddhjéta tattvatah

Még akkor is, amikor összekapcsolódik az anyaggal, az Önvaló valójában változatlan és beszennyezetlen marad. Az emberek nem tudják, hogy valódi természetük az elpusztíthatatlan brahman.”

A brahman vagy átman az elpusztíthatatlan Önvaló, az eredendő tudat. Amint ez a tudat kettőssé válik, létrejön a prakriti (természet) és a purusa (tudat). A prakriti szendergő, szunnyadó, teremtés előtti, megnyilvánulatlan állapota a pradhána, melyben azonban a későbbi megnyilvánulások összes tulajdonsága (szad-aszad – örök és átmeneti, igaz és hamis, stb.) ott szunnyad, de megnyilvánulatlan (avjakta) állapotban. A prakriti már a pradhána megnyilvánult állapota, melyben az anyagi teremtés összetevői megjelenek, de még nem lépnek kölcsönhatásba egymással. Ilyen értelemben a pradhána a prakriti oka, de egyik sem tekinthető a purusa vagy a brahman okának, mivel nem rendelkeznek a tudatosság képességével. A brahman, a prakriti és az egyéniesült tudatosságok egymáshoz fűződő kapcsolatát vizsgálják a védánta filozófia különböző iskolái, mégpedig mindegyik más végkövetkeztetésre jut e három elv (tattva) kapcsolatát illetően.

2021. április 9., péntek

A csakrák az inka hagyományban

A csakrák - áttekintés

A csakrák az életerő különböző esszenciáit fogadják be és dolgozzák fel a Természetből. Minden energia, mely az embert vagy más élő szervezeteket működtet, öt forrásból származik: 1) növények és állatok; 2) víz; 3) levegő; 4) napfény; 5) biomagnetikus energia (amit keleten csínek vagy pránának neveznek, az inkák pedig kawsaynak). Ezek a tápláló esszenciák a legsűrűbbtől (az ételként szolgáló növényektől vagy állatoktól) a legfinomabbig terjednek (a tiszta fény és energia, melyet számínak neveznek). Az állati és növényi ételeket, valamint a vizet az emésztőrendszerünkön keresztül dolgozzuk fel; az oxigént a tüdőnkön keresztül, a napfényt a bőrünkön keresztül, a kawsayt pedig a csakrákon keresztül. A fénylő életerő ugyanúgy áramlik a csakrákban, mint ahogy a vízből és ételből származó fizikai energia a testünkön keresztül. Ha az emésztőrendszerünk „eltömődik”, akkor nem tudjuk felszívni a tápanyagot az ételből. Hasonlóképen, amikor a csakráink blokkolódnak, nem tudjuk befogadni a kawsayt az Egyetemes Energiamezőből.

A csakrák fénylő szálakat terjesztenek ki magukból, melyek jóval túlnyúlnak a testünkön, és összekötnek bennünket a fákkal, folyókkal, erdőkel és más emberekkel. A hét alsó csakra a testünkhöz kapcsolódik az életünk során. A halál idején ezek a csakrák különválnak a fizikai testtől, majd visszarendeződnek a nyolcadik csakrába (Virakocsába), és a tudatunk így utazik tovább a láthatatlan világba.

Az öt alsó csakrát, a gyökércsakrától a torokcsakráig elsődlegesen a Földanya táplálja. Képzeljünk el egy fát, melynek a gyökerei mélyen nyúlnak a földbe. A tápanyagokat, melyeket a gyökerek kiszívnak a földből, a törzs továbbítja a legmagasabb ágakig. A napfényt, melyet a levelein keresztül magába szív, szintén energiává alakítja át, mely egészen a gyökerekig szállítódik. A négy felsőbb csakrát elsődlegesen a Nap, a mi csillagunk táplálja. Az ég-vallások (kereszténység, iszlám, hinduizmus stb. ahol az Isten mindig az Égben található) a felső csakrák fejlődésére helyezik a hangsúlyt, miközben elhanyagolják az alsókat. Az ég-vallások tökélyre fejlesztették a technológiát, az érvelést és a logikát. A Földanya-vallások az alsó csakrákat hangsúlyozzák a felsők elhanyagolása közben. Ezek a civilizációk mezőgazdasági kultúrák maradtak, melyeket kevésbé érdekelt a nyugati típusú haladás, miközben nagyon fejlett csillagászatuk, filozófiai rendszereik és építészetük volt (például a lőport a kínaiak találták fel, de ők csak tűzijátékokhoz használták, míg az európaiak kifejlesztették belőle a lőfegyvereket). A mostani új korszakban az a feladatunk, hogy a Föld-csakrák és az Ég-csakrák ajándékait is fejlesszük.

Testünk szerveihez hasonlóan, minden csakrának speciális szerepkör jut. Az első és a második csakrák az érzelmi energiákat emésztik meg, kivonva belőlük a tápanyagokat. Ha az első csakránk nincs kapcsolatban a Földdel, az alsó csakrák képtelenek megszabadulni az érzelmi salakanyagoktól. A salakanyagok mérgező masszává válnak, melyet hucsának nevezünk, és ez a hucsa megtapad a csakrában, majd lelassítja annak forgását. Ha a hucsa a második csakrában gyűlik össze (ami a „harcolj vagy fuss” reakció székhelye), ellenségesnek és agresszívnek kezdjük látni a világot. A napfonati, szív- és torokcsakrákat (a harmadik, negyedik és ötödik csakrát) a szeretet, együttérzés és empátia finomabb energiái táplálják. Ezek a csakrák nem képesek a „nehezebb”, diszharmonikusabb érzelmek megemésztésére, és így érzelmi traumát szenvedünk el, amikor ezeket a szívcsakránkkal próbáljuk meg feldolgozni. Az ég-csakrákat (a hatodik, hetedik, nyolcadik és kilencedik csakrát) a legfinomabb spirituális energia (számí) táplálja. 

2021. április 8., csütörtök

Az egó illúziója

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.16. taszmád agjána-múló hi szamszárah szarva-déhinám
agjánád anjathágjánát tattvam prakriti-samgatam

Ezért minden testet öltött lény újjászületésének oka a tudatlanság. A tudatlanság hatására, mely hamis tudást jelent, a szellem összekapcsolódik az anyaggal.”

2.17. nitjóditah szvajam-dzsjótih szarva-gah purusah parah
ahankára-vivékéna kartáham iti manjaté

Az Önvaló az örökké felébredett, önragyogó, mindent átható Legfelsőbb Lélek. Az egó megkülönböztető képességének hiánya miatt gondolják azt az emberek, hogy “Én vagyok a cselekvő”.

A Jóga-szútra 2.4 szerint minden szenvedés (klésa) forrása az avidjá (tudatlanság), melyet itt agjánának nevez Siva, és pontosítja, hogy az agjána nem egyenlő a tudás teljes hiányával, hanem az illúzió által megtévesztett tudat számára igaznak tűnő, mégis valótlan, téves tudást jelenti. Az, hogy az Önvaló azonos az egóval, a testtel vagy bármely anyagi megnyilvánulással, egy tévedés. A spirituális tudás és a pasupata-jóga lényege az, hogy megtanuljunk különbséget tenni az Önvaló és az anyagi megnyilvánulások között. Ezt a megkülönböztető képességet vivéka-khjátinak nevezi a Jóga-szútra (2.26):

vivéka-khjátir-aviplavá hánópájah

„A felszabadulás módja az állandósult diszkriminatív tudás.”

A versben egyébként nem szerepel a tagadó szerkezet, vagyis az ahankára-vivékéna kifejezés szó szerinti fordítása ez lenne: „az egó megkülönböztető képessége miatt” hiszi önmagát cselekvőnek az ember, azonban ezt úgy interpretálhatjuk, hogy az egó vivékája alapból téves, mivel a különböző anyagi megnyilvánulások között képes ugyan különbséget tenni, de a valódi diszkriminatív tudás (vivéka-khjáti), vagyis az Önvaló és az anyag megkülönböztetésének képessége kizárólag a lélek adottsága.

Az Úr Siva itt tovább sorolja az Önvaló jellemzőit: nitjóditah – örökké felébredett, azaz megvilágosodott, mint a szüntelenül ragyogó Nap, és nem veszíthet fényéből. Ezzel arra utal, hogy az Önvaló befedettsége a tudatlansággal már önmagában is illúzió, tévképzet. Ugyanezt erősíti meg a szvajam-dzsjótih (önmagától ragyogó)kifejezés, vagyis nincs szüksége külső erőre, hatásra ahhoz, hogy ragyogó természetét megtartsa. A szarva-gah (mindent átható) és a purusah parah (legfelsőbb személy, élvező vagy irányító) a korábbi versekhez hasonló módon egyazon kategóriába helyezi a Legfelsőbb Lelket (paramátmát) és az egyéni lelket (dzsívátmát). A vers egyébként erősen rímel a Bhagavad-gítá 3.27. versére:

prakritéh krijamánáni gunaih karmáni szarvasah
ahankára-vimúdhátmá kartáham iti manjaté

A hamis egó által megtévesztett szellemi lélek önmagát hiszi a tettek végrehajtójának, pedig valójában az anyagi természet három kötőereje végzi azokat.”

2021. április 7., szerda

A lélek céljának megerősítése

Az alábbi szertartást perui tanítómtól, Pumától tanultuk, és célja az, hogy helyesen megértsük, meglássuk lelkünk leszületésének célját, és ha szeretnénk, akkor változtassunk rajta. Ez tulajdonképpen egy újjászületési szertartás, amit az Andokban egy ember élete során többször is elvégeznek. A szertartáshoz nem szükséges más kellék, csupán fehér virágok vagy virágszirmok, melyeket egy körben kell elhelyezni, egy bemeneti és egy kimeneti nyílással. Ez a kör az Anyatermészet méhét fogja képviselni, melyből újjászületünk, összeforrva az életcélunkkal.

Az andoki világnézet szerint minden lélek az Örök Napból száll alá, és amikor eldönti, hogy megszületik, akkor kijelöli magának az életcéljait, a misszióját, a családját, a tapasztalásait, a döntéseit. Van, aki a legnehezebb kihívásokat és folyamatokat választja, valaki más pedig a könnynebb életet választja, azt, hogy legyen jó szolgálata, szerelmes legyen és őt is szeressék. De voltak közülünk olyanok, akik nagyon nehéz feladatot választottak. Abban a pillanatban, amikor ténylegesen megszülettünk, és az első levegőt vettük, mindezt elfelejtettük. Ennek az az oka, hogy amikor az első levegőt beszippantuk a tüdőnkbe, akkor megtapasztaljuk azoknak a folyamatoknak a valódi természetét, amiket választottunk magunknak, és ez sokkoló, traumatizáló hatással lehet a tudatunkra. Az alábbi szertartásnak tehát több célja is van. Az első az, hogy felismerjük az életküldetésünket, emlékeztessük magunkat arra, hogy miért születtünk meg. A második pedig az, hogy bocsássunk meg magunknak, ha túl nehéz feladatot választottunk, és változtassunk rajta. Az egyetlen valódi kötelességünk a szeretet, és ha ennek eleget teszünk, azzal az összes többi kötelezettséget is beteljesítjük.



13. Gyakorlat: Újjászületés a fehér virágok körében

1. Készítsd el a virágokat, egy kört kialakítva a fehér szirmokból a földön. Állj meg a kör előtt, a talpaiddal szilárdan a talajon, és fordítsd a tenyereidet a föld felé. Lazítsd el a törzsedet és a mellkasodat, és hívd a kristály kondort: Pinyi Kuntur hampuj hampuj hampuj.

2. Ülj fel a kristály kondor hátára, vagy lépj be a szívére, és szárnyalj vele fölfelé, a Naprendszerbe. Képzeld el, ahogy látod a Nap Apát, a Holdanyát, a Földanyát, a naprendszer bolygóit és a közeli csillagokat! Engedd, hogy eltávozzon belőled minden félelem, aggodalom, szorongás, minden, ami terhel és akadályoz! Hozd a tenyereidet a mellkasodra. Vegyél három mély levegőt, és fejezd ki háládat a kristály kondornak, hogy megszabadított a szíved terhétől!

3. Most megjelenik előtted egy arany portál, kapu az űrben. Szárnyalj keresztül rajta a kristály kondorral! Amikor beléptél az arany kapunk keresztül, hívd a fénylényeket, az égi mestereket, akik földi testetöltésedet felügyelték! Kérdezd meg tőlük, hogy miért születtél meg, és hogyan tudod a legjobban beteljesíteni a lélekcélodat! Hogyan folytathatod a legjobban utadat az életcélod felé? Ha valamit elmulasztottál, akkor bocsáss meg magadnak érte. Ha hibát követtél el, azért is bocsáss meg magadnak. Ha valakit megbántottál, megsértettél, akkor amellett, hogy most bocsánatot kérsz tőle, bocsáss meg magadnak is. Mondd ki: "Feltétel nélkül megbocsátok magamnak!" Ha felismered, hogy olyan folyamatokat és feladatokat vállaltál magadra, amit képtelen vagy teljesíteni, vagy vissza akarod adni azt a kötelezettséget, akkor ezt is mondd ki, mielőtt belépnél az újjászületés fehér körébe!

4. Köszönd meg a fény-tanítóknak az útmutatást és az emlékeztetést, és indulj vissza a kondorral a Földre, a jelenbe, a fehér virágok köre felé.

4. Lélegezz mélyeket, majd nyisd ki a szemeidet, és lépj bele a virágok körébe! Emlékezz, hogyan születtél meg a biológiai szüleidtől, a Kozmikus Apától, az Időtől, és a Kozmikus Anyától, a tértől. A Pacsamamától, Földanyától is megszülettél, és a Pacsatatától, a Földapától, akit az Apuk, a hegyek szellemei képviselnek. Nem véletlen, hogy ebben a pacsakutiban, két korszak találkozási pontján születtél meg. Most a fehér virágok körében tartózkodsz, ami a kozmosz szent anyaméhét képviseli, és nemsokára újjá fogsz születni ebből az anyaméhből.

5. Tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket, és válaszolj is rájuk: Teljesen tudatos vagy most? Igen, teljesen tudatos vagy, és újjá fogsz születni ebe az életedbe, és újra össze tudsz kapcsolódni az eredeti lélekcéloddal. Mit szeretnél látni, hogy megtörténik az életedben? Hová látod megérkezni magadat? Milyen célok elérését látod az életedben? Ezen a ponton nem csak megválaszthatod, hogy mit szeretnél manifesztálni, megnyilvánítani az életedben, hanem emlékszel arra is, ahogyan az eddigi életet letelt, és tudatosan hátrahagyhatod a fehér virágok körében mindazt, amit nem szeretnél továbbvinni magaddal az újjászületett énedbe.

6. Vegyél egy mély levegőt, és lépj egyet előre, kifelé a fehér körből. Majd vegyél még egy levegőt, és lépj még egyet. Üdvözlünk az új életedben. Újjászülettél, és ezentúl az új életedet élheted majd tovább.

2021. április 6., kedd

A látó és a látott kapcsolata

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.14. aham kartá szukhí duhkhí krisah szthúléti já matih
szá csáhamkára-kartritvád átmanj árópjaté dzsanaih

Én vagyok a cselekvő. Boldog vagyok. Szenvedek. Gyenge vagyok. Kövér vagyok.” az egó működésének következtében az emberek ilyen gondolatokat vetítenek ki az Önvalóra.”

2.15. vadanti véda-vidvámszah száksinam prakritéh param
bhoktáram aksaram suddham szarvatra szamavaszthitam

    Akik ismerik a Védákat, azt mondják, hogy az Önvaló a szemtanú, mley túl van az anyagon. Az Önvaló a megfigyelő, elpusztíthatatlan, tiszta, és mindenhol jelenlévő.”

A Jóga-szútra (2.17) szerint amikor a látó (az Önvaló) összetéveszti vagy azonosítja magát a látottal (az elmével, egóval, fizikai testtel stb.), akkor szenvedést tapasztal.

drastri-drisjajóh szamjógó héja-hétuh

„Az elkerülendő [fájdalom] oka a látó és a látott összekapcsolódása.”

Maga az összekapcsolódás az aszmitá (én-ség, egoizmus) működéseként, téves azonosításként jön létre, a tudatlanság (avidjá) hatására, mely illúzióval fedi be a lelket. Az elpusztíthatatlan Önvaló a téves azonosítás következtében létrejövő szenvedéssel vagy átmeneti örömmel is azonosítja magát, és így a kettősségek (dvandva) hullámzásába kerül. A Jóga-tárávalí 16. versében Sankarácsárja mindezt látszólag fordítva fogalmazza meg:

srí-rádzsa-jógé szthira-mánaszánám
na dristritá nászti csa drisjabhávah
szá dzsrimbhaté kévala szamvid éva
aham mamatatvát vjapahája szarvam

Aki teljességgel feladta az „én” és az „enyém” elképzelését, akinek az elméje mindig csendes, és aki megszilárdult a fenséges rádzsa-jógában, az nem tapasztalja a látó és a látott közötti különbséget, és ebben az állapotban egyedül a tudat nyilvánul meg.”

A kijelentés lényege azonban ugyanaz: az egó vagy aszmitá feloldódik a tudatlanság megszűnésének következtében, és a téves azonosítás megszűnik, viszont ebben az állapotban a jógi nem tapasztalja a látott eltérő természetét, és nem szenved, sőt, nem is kapcsolódik össze a látottal, csupán szemtanúként, megfigyelőként van jelen. Az Önvaló ekkor csak önnön örök, elpusztíthatatlan, megváltoztathatatlan, szeplőtlen, mindenhol jelenlévő és mindent betöltő természetét tapasztalja. A szarvatra szamavaszthitam kifejezés magyarázatot ad arra, hogy miért nem tapasztalja a jógí a látó és a látott eltérő természetét, és ugyanakkor miért nem azonosítja magát tévesen a látottal (a prakritivel). 

2021. április 5., hétfő

Az Erő visszahívása - a tolték módszer

Az Erő visszaszerzése a kapcsolatainkból

A gyakorlatnak ez a változata arra szolgál, hogy visszahozzuk az energiáinkat azokból a kapcsolatokból, melyek másoktól felénk irányulnak; hogy felszabadítsuk magunkat olyan ígéretek, fogadalmak, kötelezettségek alól, melyek megkötnek minket, de már nem tartjuk előrevivőnek őket a fejlődésünk szempontjából; hogy felszabaduljunk a saját érzelmi, gondolkodási és viselkedési mintáink alól, melyeket transzgenerációsan vagy az életünk során megélt traumák során alakítottunk ki, kaptunk meg; vagy pedig hogy elengedjük a saját ragaszkodásunkat élő vagy meghalt személyek, élethelyzetek, hitrendszerek iránt.

  1. Vegyünk fel egy stabil ülő- vagy állóhelyzetet. Kezdjünk el a következőképpen lélegezni (az orrunkon keresztül): nézzünk egyenes nyakkal előre, és lélegezzünk be, miközben vizualizáljuk az eseményt, személyt, kapcsolatot stb. Majd fordítsuk balra a fejünket, miközben visszatartjuk a légzést, és a figyelmünket továbbra is rögzítjük az eseményre. Fordítsuk át a fejünket teljesen jobbra, miközben kilélegzünk, és elengedjük az eseményt.

  2. Fogadjuk be a visszahozott energiát azáltal, hogy előrehajolunk, és a hasunkat szorosan a combunkhoz nyomjuk. Nyúljunk a térdünk alá, és húzzuk oda a combjainkat szorosan a hasunkhoz! Lélegezzünk be a szánkon keresztül, majd lélegezzünk ki az orrunkon keresztül szakaszosan, mindegyik kilégzésnél megfeszítve a hasizmokat. Eleinte ezt csak négy légzéscikluson keresztül ismételjük. Utána egyenesedjünk vissza, lélegezzünk be lassan az orrlyukakon keresztül, majd lassan, hangot keltve fújjuk ki a levegőt a szánkon keresztül. Ekkor a könnyedség, jó közérzet, feltöltöttség érzése fogja átjárni a poqpo-nkat, mivel szétárad benne az eseményből, kapcsolatból visszaszerzett energia.

  3. Fogadjuk el és erősítsük meg az új valóságunkat verbálisan is, azaz szavakkal fejezzük ki azt, hogy visszakaptuk az energiánkat az eseményből, kapcsolatból stb., és ezáltal újjászülettünk. Mentálisan vizualizáljuk azt, hogy milyen valóságot fogunk megnyilvánítani ezzel az új energiával, majd fizikai cselekvéssel is dolgozzunk ennek az új valóságnak a megnyilvánításán, megélésén.

Az Erő visszahívása – egyszerűsített tolték módszer

  1. Nézzünk egyenesen előre és végezzünk egy teljes kilégzést.

  2. Vizualizáljuk a személyt vagy eseményt, amelyből szeretnénk visszahívni az energiánkat, vagy amivel szeretnénk megszakítani a kapcsolatunkat.

  3. Lélegezzünk be mélyen, miközben vizuálisan visszahúzzuk a saját energiánkat (nem a másikét) saját magunkba, és bent tartjuk.

  4. Vizuálisan vagy szimbolikusan vágjuk el a megmaradó energiaszálat az adott helyzet vagy személy és önmagunk között egy képzeletbeli késsel vagy ollóval (a közép-amerikai varázslók és a tibeti lámák is használtak erre a célra egy szertartás-tőrt, vagy egy kristályt).

  5. Lélegezzünk ki, miközben tartsuk meg az energiánkat és engedjünk el minden gondolatot, ítélkezést, sérelmet stb. ami a tudatunkban az adott személyhez vagy helyzethez kapcsolódik.

Ezt a gyors és egyszerű technikát használhatjuk önvédelmi céllal, pszichikai vagy fizikai értelemben vett veszély esetén is, mivel helyes és megfelelő helyzetben történő alkalmazás esetén, erős szándékkal párosítva nagyon hatékony tud lenni. A fenti ismertetett tolték módszer sokkal időigényesebb, mint az inka megközelítés, mivel egyenként kell a traumáinkon és a kapcsolatainkon dolgozni, és ehhez még egy nagy fadobozt is szoktak ácsolni, melyben ülve a gyakorlatot végezni kell. Amikor az erő-visszahívás gyakorlatát teljességgel elvégeztük, akkor ezt a fadobozt szertartásosan el kell égetni, mintha a régi életünk és énünk koporsóját hamvasztanánk el. Ezáltal válik teljessé az újjászületési rítus. A gyakorlat végzése közben az erővel együtt lélekrészek is visszatérhetnek, de ez nem mindig történik meg, ezért érdemes egy abban járatos sámánhoz fordulni a leszakadt lélekrészek visszahívása érdekében.

2021. április 4., vasárnap

Az Erő visszahívása a múltbeli traumákból

Az Erő visszahívása – a tolték módszer

Victor Sanchez, Carlos Castaneda tanítványa az alábbi módszert javasolja a traumák során elveszített erő visszaszerzésére, mely egyben a trauma gyógyítását is szolgálja:

Az Erő visszaszerzése egy traumából:

  1. Vegyünk fel egy stabil ülő- vagy állóhelyzetet. Kezdjünk el a következőképpen lélegezni (az orrunkon keresztül): nézzünk egyenes nyakkal előre, és lélegezzünk ki teljesen. Fordítsuk a fejünket teljesen jobbra, majd miközben átfordítjuk balra, végezzünk egy teljes belégzést. Tartsuk vissza a levegőt, miközben visszahozzuk a fejünket a középső pozícióba. Lélegezzünk ki ismét előrenéző fejjel (A szemeinket tarthatjuk végig csukva légzés közben). A légzés legyen lassú, mély és tudatos. Ismételjük mindaddig, amíg úgy érezzük, hogy készen állunk a kezdéshez.

  2. Idézzünk fel egy múltbeli traumatikus eseményt, melyből szeretnénk visszahozni az energiánkat! (előzetesen készíthetünk egy listát, és eldönthetjük, hogy az adott alkalommal melyikkel szeretnénk dolgozni, tehát ne most keresgéljünk az emlékeink között)! Idézzük fel a velünk megtörtént eseményt annak teljességében, de mint külső megfigyelő!

  3. Most éljük végig az eseményt újra, mintha velünk történne, átélve az érzelmeket, érzéseket, benyomásokat! Közben függesszük fel az analizálást, az ítélkezést és a gondolkodást, csak legyünk jelen és éljük meg az eseményt! Ebben az esetben az a célunk, hogy emlékezzünk vissza azokra az érzésekre és testi reakciókra, melyeket akkor megéltünk, anélkül, hogy analizálnánk a helyzetet. Ezekbe a reakciókba ugyanis akkor nagyon sok energiát helyeztünk bele a túlélés érdekében, még az is lehet, hogy lélekrészeket is elveszítettünk.

  4. Most éljük át az esemény még egyszer egy külső megfigyelő szemszögéből! Eközben ismételjük végig az első pontban ismertetett légzőgyakorlatot, miközben vizualizáljuk, ahogyan visszahívjuk az összes energiánkat az eseményből (A 2. és 3. rész során lélegezzünk normálisan, fejforgatás nélkül).

  5. Fogadjuk be a visszahozott energiát azáltal, hogy előrehajolunk, és a hasunkat szorosan a combunkhoz nyomjuk. Nyúljunk a térdünk alá, és húzzuk oda a combjainkat szorosan a hasunkhoz! Lélegezzünk be a szánkon keresztül, majd lélegezzünk ki az orrunkon keresztül szakaszosan, mindegyik kilégzésnél megfeszítve a hasizmokat (aki ismeri az uddíjána bandhát a jógából, az ne azt végezze, hanem a hasprést, vagyis a hosszanti hasizmok megfeszítését). Eleinte ezt csak négy légzéscikluson keresztül ismételjük. Utána egyenesedjünk vissza, lélegezzünk be lassan az orrlyukakon keresztül, majd lassan, hangot keltve fújjuk ki a levegőt a szánkon keresztül. Ekkor a könnyedség, jó közérzet, feltöltöttség érzése fogja átjárni a poqpo-nkat, mivel szétárad benne a traumatizáló eseményből visszaszerzett energia.

  6. Fogadjuk el és erősítsük meg az új valóságunkat verbálisan is, azaz szavakkal fejezzük ki azt, hogy visszakaptuk az energiánkat a traumából, és ezáltal újjászülettünk. Mentálisan vizualizáljuk azt, hogy milyen valóságot fogunk megnyilvánítani ezzel az új energiával, majd fizikai cselekvéssel is dolgozzunk ennek az új valóságnak a megnyilvánításán, megélésén.

2021. április 3., szombat

Az Önvaló megpillantása

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.13. pasjanti munajó juktáh szvátmánam paramárthatah
vikára-hínam nirduhkham ánandátmánam avjajam

A jógában mélyen elmerült bölcsek a legmagasabb igazság szerint látják saját Önvalójukat, mely változatlan, mentes a szenvedéstől, gyönyörtermészetű és elpusztíthatatlan.”

Ebben a versben az Úr Siva bebizonyítja azt, hogy az Önvaló nem tisztátalan (amala), nem átmeneti (avjajam) és nem változékony (vikára-hínam) (lásd az előző verset, 2.12), sőt, nincs alávetve a szenvedésnek sem (nirduhkham), mivel gyönyörtermészettel rendelkezik (ánandátmánam). Az Önvaló természetéről a jógában mélyen elmerült bölcsek (jukta-munik) saját tapasztalatot is szerezhetnek a misztikus érzékelés (jógí-pratjaksa) folyamatán keresztül. Mivel az Önvalót nem tapasztalhatjuk meg a hétköznapi érzékelés segítségével (2.8), a jógában mélyen elmerült állapotot kell elérnünk az Önvaló, azaz saját belső természetünk közvetlen megtapasztalásához:

jógas csitta-vritti niródhah (Jóga-szútra 1.2)

„A jóga az elme hullámzásának megszüntetése.”

tadá drastuh szvarúpé 'vaszthánam (Jóga-szútra 1.3)

„Akkor a látó megállapodik önnön természetében.”

Az Ísvara-gítá fenti versében azt olvassuk, hogy a jógik látják (pasjanti) saját önvalójukat ebben a misztikus tudatállapotban, mely a szamádhi legmagasabb fokozata (nirbídzsa vagy aszampragjáta szamádhi), ugyanakkor ne feledjük, hogy ebben az állapotban a látó (drastri, a tudat) és a látott (drisja, a teremtett valóság) közötti kapcsolat megszűnik, így a látó megállapodik önmagában, és eléri az egység (egyedüliség - kaivalja) állapotát. A látó nem láthatja önmagát, azaz saját önvalóját kívülről, mivel nem lehet egyszerre látó és látott is.
tad-abhávát szamjógábhávó hánam taddriséh kiavaljam (Jóga-szútra 2.25)
„A tudatlanság hiánya által a látó és a látott egyesülése megszűnik. Ezt az állapotot felszabadulásnak (kaivalja) nevezik, vagyis a látottól való függetlenségnek.”

2021. április 2., péntek

Az energetikai újjászületés gyakorlata

11. Gyakorlat - Kuticsi szertartás - az Erő visszahívása

A kuticsi szertartást vagy gyakorlatot általában évente egyszer szokták elvégezni az andoki paqo-k. A szertartás célja az, hogy „visszahívjuk” az energiánkat, mely a qosqo-nkból kiinduló energiaszálakon keresztül minden hellyel, személlyel, élménnyel, szellemi esszenciával összeköt, melyekkel valaha kapcsolatban voltunk, vagy melyekre gondolni szoktunk. Minél inkább részt veszünk, jelen vagyunk mások életében (a családunk, rokonaink, munkatársaink, hozzánk segítségért forduló személyek, különböző intézmények és társadalmi körök életében), annál inkább hatással van ránk az ő hucsájuk, tudatuk, történéseik, és mindez befolyásolja, színezi is az önmagunkról alkotott képünket. Ezért időnként jó, ha minden ilyen energiaszálat visszavonunk, és visszahívjuk személyes erőnket, melyet később újra használhatunk e kapcsolatok kialakítására, ha úgy döntünk.

A gyakorlat lányege ugyanaz, amiről Carlos Castaneda beszél a „Sas ajándéka” című könyvében, ezért most először az andoki megközelítést fogom ismertetni, majd a következő részben Carlos Castaneda, illetve tanítványa, Victor Sanchez leírását.

  1. Vonuljunk el egy olyan helyszínre, ahol zavartalanul tudunk belső munkát végezni, meditálni, és ahol egyedül vagyunk. Üljünk le, és nyissuk meg a szakrális teret magunk körül. A kapcsolatok visszavonása csak a középső világbeli kapcsolatainkra vonatkozik, mert ha az Alsó és Felső Világba vezető energiaszálakat is visszavonnánk akkor úgy éreznénk magunkat egy darabig, mint egy gyökértelen és lombjától megfosztott fa.

  2. Üljünk le vagy feküdjünk le, és lélegezzünk mélyen, de erőlködés nélkül. Lazítsuk el a testünket, és iktassuk ki a tudatunkból a hétköznapi valósággal kapcsolatos történéseket. Légzés közben hangolódjunk rá a poqpo-nkra, és nyissuk meg a qosqo-nkat. Térképezzük fel, tapogassuk le a qosqo-ból kiinduló energiaszálakat, melyek összekötnek a Középső Világ különböző (jelen, múlt vagy jövőbeli) személyeivel, helyszíneivel, történéseivel, a különböző szerepköreinkkel, melyek pusztán a Középső Világbeli egónk kiterjedései.

  3. Amint sikerült azonosítani egy seqe-t, vagyis energiaszálat, vonjuk vissza a kapcsolatot és az energiánkat, amit abba a kapcsolatba belefektettünk, megbocsátva magunknak és a másiknak. Ha a folyamat közben ragaszkodást, bűntudatot, szégyent, irigységet, ellenszenvet stb érzünk, akkor is folytassuk a folyamatot, és igyekezzünk elengedni ezeket az érzéseket, mert csak azután fog sikerülni visszavonni az energiaszálat. Ha úgy érezzük, hogy valamelyik kapcsolatunkban karmikus adósságokkal rendelkezünk, akkor később visszatérhetünk az adósság rendezésére valamilyen való életbeli folyamat, szertartás stb. által.

  4. Haladjunk kapcsolatról kapcsolatra, egymás után visszavonva az energiaszálakat és a személyes energiánkat (az energia természetesen nem a miénk, de az Univerzum nekünk osztotta ki, hogy fejlődni tudjunk, ezért vissza kell hívnunk). Némelyik kapcsolat visszavonása esetleg annyira megviselhet, hogy nem tudjuk végigcsinálni a gyakorlatot. Ekkor következő nap vagy egy következő alkalommal folytathatjuk a gyakorlatot, amíg nem érezzük azt, hogy sikerült visszavonnunk minden energiaszálat. Kellő gyakorlással egy alkalom alatt el tudjuk majd végezni a gyakorlatot.

  5. Amikor úgy érezzük, hogy nincsenek már további energiaszálak, melyek a Középső Világhoz kapcsolnak, akkor lebegjünk boldogan és gondtalanul a poqpo-nkban, élvezve az energia szabad áramlását. A poqpo ilyenkor kifényesedik, megduzzad, és egy energetikai újjászületés-élményben lehet részünk. Elvégezhetjük ilyenkor a szamincsakuj és szaivacsakuj gyakorlatokat is, tehát engedjük beáramolni a számít a korona- és gyökércsakránkon keresztül.

A gyakorlatot évente egyszer érdemes elvégezni, a születésnapunk környékén, vagy egy olyan csillagászati vagy egyéb dátum alkalmával (napfordulók, teliholdak, hold- vagy napfogyatkozások, szakrális ünnepnapok stb), mely számunkra nagy jelentőséggel bír. Az év többi részében a megújult energiaszálakon keresztül dolgozunk a kapcsolatainkon, hiszen mindannyian össze vagyunk kötve, és egy energiaburokban élni mindenkitől elszigetelve nem lenne természetes és egészséges a számunkra hosszú távon. Ez elsődlegesen egy érzelmi-energetikai detoxifikációs, újjászületési gyakorlat. Ha egy évnél hamarabb akarjuk megismételni, akkor olyan időpontban érdemes, amikor befejeztünk valamilyen nagy projektet, vagy lezártuk az életünk egy fejezetét, és szeretnénk visszahívni az energiát a kapcsolatainkból. Ha úgy döntünk, hogy egy kapcsolat visszavonása után nem akarunk újabb energiát fektetni bele, akkor megtehetjük, hogy azt az energiaszálat nem újítjuk meg, csak azokat, melyeket tudatosan fenn akarunk tartani. Ez a gyakorlat tehát nem csak a múltbeli traumák kezelésében, de bizonyos manipulatív, abúzív kapcsolatok lezárásához is nagyon nagy segítség lehet.