2020. március 19., csütörtök

A tiszta Én-ség

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"Vivekananda és az egó megsemmisítésése

A modern spirituális tanítók, mint például Swami Vivekananda (1863-1902), gyakran az egót és az elmét tekintik a vétkesnek majdnem mindenért, ami balul üt ki. Vivekananda azt javasolta, hogy „gyökerestül tépd ki a gazember egót”, és „semmisítsd meg az elmét”. De ez a felhívás túlzott egyszerűsítés. Az 1900-as évek elején azért hangoztattak ilyen felhívásokat, mert az „egó” és egyéb kifejezések használata (mely közvetlenül Freud angol fordításaiból származik) tudományos hangszínt kölcsönzött nekik. De még manapság is tartják magukat az ilyen elképzelések a spirituális tanítók és guruk között. Egy modern pszichológus azonban nem tudna azonosulni ezzel a nézettel, mert az elme vagy az egó megsemmisítése következtében vegetáló és skizofrén állapotba kerülnénk. Ha a pszichénk egyes részeit önmagunk ellen fordítjuk, akkor egy pszichés csatatér közepén találjuk magunkat, hiszen ki fogja elvégezni a széttépést és megsemmisítést? Ugyanaz az egó, melynek elpusztítását követeljük. A kizárás nem megoldás, csak az integráció.
Az Én-ség a maga tiszta értelmében az „Én-tevő”. A szánkhja filozófiában (melyen a jóga alapul) az „Én-tevőt” ahankárának nevezik. Ezt néha „kozmikus egónak” is fordítják, mivel arra az intelligenciára utal, mely önmagáról, mint létezőről tudatos. Más szavakkal az egó a „formával rendelkező Isten” vagy „Isten, mint a létezés”. Amikor az indiai bölcs, Ramana Maharishi magyarázta az Én-gondolat eredetéhez való visszakövetésének technikáját, az aham-vritti szanszkrit kifejezést használta, ami lefordítva „Én-gondolatot” jelent. Helyesen emelte ki, hogy az 'a' és a 'ha' a szanszkrit ábécé első és utolsó betűje, és az Éngondolat a kezdet, a vég, és minden a kettő között. Hasonló idézeteket találunk a Bibliában. (Jelenések 1:8,11 és 21:6): „Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.” Figyeljük meg, hogy az ÉN-VAGYOK az Ótestamentumban is Isten neve. Hasonló módon, amikor az Úr azt parancsolja Mózesnek, hogy kérje a fáraótól az izraeliták elbocsátását, és Mózes megkérdi, hogy kinek a nevében menjen, az Úr azt válaszolja: „A nevem: VAGYOK AKI VAGYOK”. Az aham-vrittit, vagyis Én-séget csit-acsit granthinak is nevezik, vagyis a csomónak, mely összeköti a tudatosat (az önvalót és a tudatosságot) az öntudatlannal (az anyaggal és a testtel). Nevezhetnénk akár Isten legnagyobb találmányának (ha volna ilyen).
Akkor most hogyan egyeztessük össze az „Én-gondolat” vagy „Én-ség” isteni mivoltát egyfelől, valamint a „gazember egót” másfelől? Értelemszerűen Istennek nem lehet egója, mivel az egó térbeli és időbeli korlátozottságot jelent. Az a kihívás, hogy megértsük az egó” kifejezést. Freud eredeti német nyelvű munkáiban az egót „Ich”-nek, vagyis „Én”-nek nevezte. Amikor a munkáit lefordították angol nyelvre, a tudományosabban hangzó „egó” latin kifejezést választották. Míg az „Én” kifejezés hallatán inkább az alfára és omegára emlékeztető fogalmakra asszociálunk, az „egó” kifejezés sokkal inkább a torzulásra hajlamos egó, az egoizmus patologikus állapotára emlékeztet. De mi a kettő viszonya? Az egyéniség (aszmitá) szamádhi a tiszta és eredeti „Én-vagyok”, a tiszta én-ség megnyilvánulása a meditáció során. Ezt a szeplőtlen „Én-vagyok”-ot viszont nem lehet korlátozni időben és térben, ezért csak általános értelemben lehet tudatában a teremtésének. Ahhoz, hogy az „Én-vagyok” részletesen meg tudja tapasztalni a teremtését, végtelen számú én-ségre osztotta magát, melyek térben és időben korlátozottak, és ezek vagyunk mi.

2020. március 18., szerda

Holografikus meditáció 2. rész

A meditáció első szintjén a hat irányból származó vizuális információkat próbáltuk egyidejűleg az emlékezetünkbe idézni. A második fázisban ugyanezt tesszük a hallott információval, a hangokkal, majd a kettőt összekombináljuk egy egyidejű "érzékfeletti" élménybe. 

1. Nézz körül ott, ahol jelenleg tartózkodsz! Jegyezd meg, hogy milyen hangokat hallasz jobbra tőled, balra tőled, magad előtt, magad mögött, magad alatt és magad fölött! Jegyezd meg, azt is, hogy mit látsz a vizuális tér hat tartományában (jobbra, balra, elől, hátul, fönt és lent)!

2. Most hunyd be a szemedet, és sorban, minél részletesebben idézd fel, hogy milyen hangokat hallottál a jobb oldaladon, a bal oldaladon, magad előtt, magad mögött, magad alatt és magad fölött! A korábbiakban hallott hangokra koncentrálj, ne a valós idejűekre!


3. A következő lépésként egyszerre idézd fel mindazt, amit a hat irányban hallottál. Amikor sikerül mindezt egyszerre a figyelmed fókuszban tartani, akkor a tudatos módosult állapotba kerül.

4. Most ugyanúgy, sorban, minél részletesebben idézd fel, hogy mit láttál a jobb oldaladon, a bal oldaladon, magad előtt, magad mögött, magad alatt és magad fölött!

5. A következő lépésként egyszerre idézd fel mindazt, amit a hat irányban láttál. Amikor sikerül mindezt egyszerre a figyelmed fókuszban tartani, akkor a tudatod még mélyebb transzállapotba kerül.


6. Most egyesítsd a korábban befogadott hang- és képi benyomást az ÖSSZES irányból egyszerre. Ekkor belépsz az úgynevezett "szupertransz" állapotába, mivel az éber elme nem képes ekkora "sávszélességű" információt befogadni. Miután ezt kellőképpen begyakoroltad (többszöri alkalommal, más-más környezetben), készen állsz a meditáció harmadik szintjére.

Eben a tudatállapotban a hétköznapi elme lineáris információfeldolgozó képessége felmondja a szolgálatot, és kilépünk a harmadik dimenzióból, hogy holografikus módon lássuk a téridő történéseit. Ez az a mód és állapot, ahogyan a szellemvilág lényeivel tudunk kommunikálni. Ők ugyanis nem mondatokban adják át az információt, hanem holografikus képekben, melyek az adott tárggyal kapcsolatos összes információt tartalmazzák egyszerre. Ennek az információnak csak egy töredékét tudná befogadni a hétköznapi elménk, és azt is hosszú idő alatt. Ez a transzállapot a szamádhi, azaz "elmerülés" állapota, amikor a meditáló egyszerre kap meg minden információt a meditáció tárgyáról, de annak csak egy töredékét képes lefordítani "emberi" nyelvre. A sámánok által használt enteogén, azaz tudatmódosító hatású, tanító növények is ehhez hasonló transzállapotot váltanak ki, és ezért okoz nehézséget sokszor a transzból visszatérő sámánnak, hogy szavakba öntse az általa átélteket. 

2020. március 17., kedd

Aszmitá szamádhi

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"6. Szamádhi: egyéniség (aszmitá) szamádhi

Ennél a szamádhinál és egy téglafalba ütköztem fél évtizedig, mégis, amikor elkezdtem a hegytetőn meditálni, akkor majdnem erőfeszítés nélkül jött. Az aszmitá szamádhi egy nagy rejtvényt adott fel nekem, és az a tény, hogy Patandzsalí csupán egy szútrában foglalkozik vele, nem segített. Az is furcsa, hogy van a szenvedésnek egy forrása (klésa), ami ugyanennek a szamádhinak a nevét viseli. Hogy lehet egy szamádhi neve ugyanaz, mint egy szenvedés-forrásé? Patandzsalí a következőt mondja e szenvedés forrásról a 2.6. szútrában: „Az én-ség (aszmitá) az, amikor egynek tekintjük a látót és a látottat.” Azok, akik a megkülönböztetések nélküli mindennel-eggyé-válásban reménykedtek, régóta küzdenek ezzel és egy sor más szútrával a Jóga-szútrában. A látó a tiszta tudat, a megtestesült Önvaló. A tiszta tudat „az, ami tudatos” (szemben e tudat tartalmával). A tudatot a mozivászon hasonlatán keresztül érthetjük meg: Amikor filmeket vetítünk egy vászonra, a képek folyamatosan változnak, de egyik sem tapad a képernyőre. A film végén a képernyő pontosan ugyanúgy néz ki, mint a képek vetítése előtt. Ilyen a tudat – tudatos mindenről, ami történik, de az nem kondicionálja. Ezért mondják a jógik, hogy a tudat tiszta, örök és határtalan, a tudat maga az Önvaló.
Most vizsgáljuk meg a „látást”! A látás egy másik szó a megtapasztalás folyamatára és eszközére. Anélkül, hogy túlzottan elmennénk a jóga-pszichológia irányába (mely egzakt módon megkülönbözteti az én-séget, az elmét és az intellektust), és nevezzük a megtapasztalás eszközét „elmének”. Az életem során az elmém bizonyára változott – remélhetőleg a javára. Lehet, hogy sikerült kitisztítanom belőle az előítéleteket, szexizmust és rasszizmust. Másfelől viszont, bizonyos negatív élmények poszttraumás szindrómát (PTSD) hagytak maguk után. Ahogy idősödöm, Az obszesszív-kompulzív zavarom is felszínre jöhet, míg fiatalkoromban hajlamosabb voltam az oppozíciós zavarra (ODD) (persze minden hasonlóság más élő személyekkel csak véletlen). Így az elme az egyik zavarból a másikba botladozik (persze némileg eltúlozva, de érthető a lényeg), miközben a tudat csendesen figyel, és közben változatlan marad.
Mivel az elme folyamatosan kapja a benyomásokat azokról a dolgokról, amik az életünkben történek, beszínezhetőnek (tisztátalannak) mondják, míg a tudatot szeplőtlennel (tisztának). Ezért nem találkozhatnak sohasem. De a közelségük miatt, mivel a tudat mindig tudatos arról, ami az elmében zajlik, a kettőt (az elmét és a tudatot) gyakran helytelenül egy azonosságnak tekintik. Ez a félreértés a szenvedés módjainak (klésa) egyike, amit Patandzsalí Én-ségnek (aszmitá) nevez. A mi céljainkhoz a kifejezést az „egoizmus” szóval fogjuk illetni. Így az egoizmus annak a képessége, hogy megszüntessük az azonosításunkat a gondolatainkkal és elképzeléseinkkel, valamint az a hit, hogy csupán az elménk vagyunk. Az igazság az, hogy vannak gondolataink, mint ahogyan testünk is. Napjában több millió gondolat jut eszünkbe. A baj akkor kezdődik, amikor azonosítjuk magunkat velük."

2020. március 16., hétfő

Holografikus meditáció 1. rész

Az egyéni tudatosság eredetileg arra van programozva, hogy hologramokban érzékelje és fogadja be a valóságot, erről azonban háromdimenziós világunkban leszokunk. Mint ahogyan az időérzékelésünk is lineárissá szűkül, a jelenben vagy a múltban megélt élményeket is sokszor csak töredékesen tudjuk visszaidézni, pedig tudatunk mélyén sokkal teljesebb információval rendelkezünk nem csak az általunk személyesen megélt eseményekről, hanem a kollektív tudatban keletkező lenyomatokról is. A következőkben ismertetett meditációs technikák, melyeket Tom Kenyon "Arcturian Anthology" című könyvében találtam, nem csak az érzékelésünk, emlékezésünk és tudatunk tágításához segítenek hozzá, hanem ahhoz is, hogy elérjük a transzot, vagyis a megváltozott tudatállapotot, melyben a Szellemvilágot szintén holografikus valóság formájában tudjuk érzékelni, és a Téridő is egy sokkal átjárhatóbb kontinuummá válik. 

Mivel jelenlegi kondicionált tudatunk leginkább a jelen pillanatban megélt érzékszervi információk befogadására van kihegyezve, az első gyakorlatot az öt érzékszerven keresztül beáramló, valós idejű információkkal fogjuk kezdeni. 

1. Nézz körül ott, ahol jelenleg tartózkodsz! Jegyezd meg, hogy mit látsz jobbra tőled, balra tőled, magad előtt, magad mögött, magad alatt és magad fölött! Jegyezd meg, hogy mit látsz a vizuális tér hat tartományában (jobbra, balra, elől, hátul, fönt és lent)!

2. Most hunyd be a szemedet, és sorban, minél részletesebben idézd fel, hogy mit láttál a jobb oldaladon, a bal oldaladon, magad előtt, magad mögött, magad alatt és magad fölött!

3. A következő lépésként egyszerre idézd fel mindazt, amit a hat irányban láttál. Amikor sikerül mindezt egyszerre a figyelmed fókuszban tartani, akkor a tudatos módosult állapotba kerül, kilépsz a lineáris gondolkodásmódból, és teszel egy lépést a multidimenzionalitás felé. A neurobiológia szerint az elme és az agy működése összefügg. Az átlalános, éber tudatállapotban egyszerre egy dologra tudsz figyelni, de legfeljebb két-három fókuszpotra tudsz egyszerre koncentrálni. Amikor sikerült ezt kiterjesztnei hatra, akkor a lineáris felfogás összeomlik, és eléred a transzállapotot. Ennek a tudatállapotnak az a jellemzője, hogy mindent egy kicsit másképpen látsz, lebegő, áramlás-szerű érzés jár át. A hat különböző vizuális tartományból származó informácó egyidejű észlelése az első lépés a holografikus információ befogadásához.

2020. március 15., vasárnap

Asztma jógaterápiája

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"11. Jógaterápia a nyelőcső betegségei és nyelési nehézségek esetén
Az előzőekben ismertetett kezelési protokollt lehet követni, azzal a kivétellel, hogy a nádísódhana pránájáma helyett az uddzsájí pránájámával kezdünk.
12. Asztma jógaterápiás kezelése
Az asztmában szenvedők nagyjából négy kategóriára oszlanak: 1. Akinek cukorbetegsége is van; 2. Aki túlsúlyos; 3. Aki sovány; 4. Akinek éjszaka vannak rohamai, nappal pedig nincsenek. Az alábbi ászanák és pránájámák hasznosak és gyógyító erejűek a számukra:
Ászanák: dandászana, púrvóttánászana, vadzsrászana, mahámúdrá, szálamba szarvángászana, sírsászana és halászana. Pránájáma: anulóma uddzsájí, vilóma uddzsájí, pratilóma uddzsájí, nádísódhanam kapálabhátíval. A fenti ászanák és pránájámák végzésének technikáját már külön leírtuk, de a légzéssel kapcsolatban ott felsorolt instrukciókat a lentiek szerint kell módosítani. Amikor az asztma megszűnt, akkor az eredeti instrukciók szerint lehet gyakorolni a jó egészség fenntartása érdekében.
1. Cukorbetegségben szenvedők esetében: a belégzés és kilégzés időtartama az egyéni kapacitástól függ; ne törekedjünk a hosszú légzésekre, amikkel megerőltethetjük a légzőizmokat. Ahogy fejlődik a gyakorlás, az időtartam fokozatosan, erőlködés nélkül növekszik. Fontos, hogy legyen belső légzésvisszatartás (antar kmukbhakam) és külső légzésvisszatartás (báhja kumbhakam) a megfelelő szinteken. Eleinte csak egy másodperces kumbhakamot tartsunk, majd a második héten növelhetjük két másodpercre, és így lassan fle lehet emelni öt másodpercre. Minden egyes ászanában legfeljebb hat kört végezzünk. Ahogy fejlődik a gyakorlásunk, a körök száma még mindig hat marad, de a légzésciklusok hossza növekszik, ahogy a légzés hosszabb lesz. A kumbhakam heti növelésének üteme nem szigorú előírás, hanem lehet halasztani az erőlködés elkerülése végett. Jobb a lassú haladás.
2. A túlsúlyosak számára eleinte nehéz lesz végrehajtani az ászanákat. Ezeket is könnyíteni kell. Például nem fognak tudni függőleges törzzsel és kinyújtott lábbal ülni a dandászanában. Elegendő az is, ha félig hátradőlve ülnek, a hátukat megtámasztva egy hengerpárnával, de fontos, hogy elől nyújtva legyenek a lábak, a térdek össze vannak zárva, a lábak egyenesek, a combok és a vádli hátulsó része pedig leér a földre. Egy hónapig ne kísérletezzenek a kumbhakammal. Csupán gyakorolják az ászanát hosszú belégzésekkel és kilégzésekkel, és még ebben is lassan haladjanak, és olyan időtartamokkal dolgozzanak, ami nem okoz megterhelést. Egy hónap után be lehet vezetni a kumbhakamot, és lassan lehet növelni, könnyű fokozatokban legfeljebb öt másodpercig. A körök száma ne haladja meg a hatot.
3. Akinek sovány a teste: Végezzék az ászanákat antar és báhja kumbhakammal. Számukra az első héten az antar kumbhakam két másodperc lesz, a báhja kumbhakam pedig csak egy másodperc, a második héten három és egy másodperc, a harmadik héten négy és egy, a negyedik héten öt és egy, a következő héttől egy hónapig hat és két másodperc, és végül hat és három másodperc lesz a maximum számukra. A körök maximális száma mindegyik ászanában hat lesz.
4. Akinek csak éjszaka van rohama: az általános irányelvek ugyanazok, mint az első kategóriában. Az antar és báhja kumbhakam időtartamai a következők: midnkettő egy másodperc az első héten, két másodperc a második héten, három a harmadik héten, négy a negyedik héten, és öt másodperc lesz a maximum. Az ő esetükben különösen fontosak az étrendi korlátozások. A szilárd ételek mennyiségét le kell csökkenteni, kerülni kell az esti étkezést, de este fogyasszanak egy könnyű, folyékony ételt, valamint éjszakára igyanak egy pohár tehéntejet sáfránnyal.
(Megjegyzés: a tejtermékek nyálkaképző hatása miatt ajánlott a tejtermékek teljes kizárása asztma esetében.)

2020. március 14., szombat

Krónikus betegségek jógaterápiája

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Ne gyakoroljuk az ászanákat több, mint napi 30 percen keresztül. Ez azonban nem érvényes a nádísódhana pránájámára, melyet naponta háromszor kell végezni, amennyire azt meg tudjuk tenni erőfeszítés nélkül. Amikor a páciens képes erőfeszítés nélkül végezni az ászanákat, az összes szimptóma, kivéve a vizeletproblémákat, cukorbetegséget, mellkasi fájdalmat és köhögést, el fog múlni. Most elértük azt a szintet, amikor elkezdhetjük gyakorolni a sírsászanát. Itt ismét haladjunk lassan és kerüljük az erőlködést. Ahogy fejlődik a gyakorlás, a többi szimptóma le fog csökkenni, és a pulzus is állandósul. Amikor már 6-8 percig tudjuk végezni a sírsászanát, és ezt 40 napig gyakorolni, addigra a vizeletproblémák, cukorbetegség stb. is el fognak múlni. A sírsászana gyakorlásának 8. napjától elkezdhetjük a kapálabhátí pránájámát. Könnyű, heti lépésekben növelhetjük a kapálabhátít 12, 16, 24, 32, 48, 54, 84, 100 és 128 körre. A kapálabhátít azonnal kövesse a nádísódhana pránájáma, a kapálabhátí körei egyharmadának megfelelő mennyiségben. A belső légzésvisszatartást (antar kumbhakam) nem több, mint 5 másodpercig végezzük minden körben. Túlsúlyos emberek esetében a külső légzésvisszatartás (báhja kumbhakam) ne legyen több 5 másodpercnél minden körben. Sovány emberek esetében a báhja kumbhakamot nem kell gyakorolni.


Étrendi megkötések: Használható: régi rizs, búzaliszt puri és csapatti formájában, mungóbab, és az összes zöldség, kivéve a gumósokat. Minden gyümölcs, kivéve az ananászt és a banánféléket. Friss tehéntej, vaj és író korlátozott mértékben. A búzadarát használhatjuk pirítva. Kerüljük: búzalisztes kenyeret, gumós zöldségeket, ananászt, banánféléket, aszalt gyümölcsöket, hideg cukros üdítőket, tojást, húst, hagymát, paradicsomot, citromlevet, szénsavas üdítőket, túrót, tamarindot.
A legjobb üres hassal gyakorolni. Gyakorolhatunk este, ha eltelt másfél óra egy könnyű vacsora után. Ha sokat ettünk, akkor ne végezzünk ászanákat este, de  végezhetünk 2-3 órával az evés után.
Megjegyzés: Az uddzsájí és sítalí pránájámákat azután kell gyakorolni, hogy a torkunkban elmúlt a szárazság-érzet. A szexuális aktust kerülni kell a gyógyítás alatt. A szilárd hit Istenben, és az iránta érzett odaadás elengedhetetlen.

2020. március 13., péntek

Életfa-meditáció

Az Életfa vagy Világfa nagyon elterjedt szimbólum a sámáni kultúrákban, és én előszeretettel használom Axis Mundi-ként is, vagyis a három világot összekötő kapuként, ahonnan a lélelkutazásaimat kezdem. A skandináv hagyomány, illetve a Kabbala is azt tatja, hogy az Életfa törzse és ágai kötik össze a kilenc (vagy tíz) világot. Mint ahogy makrokozmikus szinten a világnak vagy a nagyobb közösségeknek, országoknak stb. van egy Életfája, mely mutatja az Élet lüktetését, az életerő állapotát, egyéni szinten is mindannyian rendelkezünk egy Életfával, mely megmutatja aktuális állapotunkat. Mint ahogyan a Világfa gyökerei az Alsó Világba nyúlnak, a törzse, töve a Középső Világban található, a koronája pedig a Felső Világban, Az egyéni Életfánk gyökerei a múltat és a tudatalattinkban játszódó folyamatokat mutatják, a törzse a jelen pillanatot, a fizikai valóságban elfoglalt állapotunkat, a lombkoronája pedig a jövőt és az ideáljainkat, a felsőbb Énünket mutatják. 

Az alábbi gyakorlatban a saját Életfánkat fogjuk megkeresni a Középső Világban, és megvizsgáljuk, hogy milyen állapotban van, milyen szimbolikával üzen nekünk. A gyakorlat során ismét fontos, hogy el tudjuk csendesíteni az analitikus, jobb agyféltekét, és csak befogadjuk a bal agyféltekénkkel mindazt, amit látunk az Életfán. Az utazás befejeztével ráérünk analizálni a megéléseinket. Az Életfa részletes megfigyelése egy jó önismereti gyakorlat, de konkrét kérdést is feltehetünk neki, és vélhetően megkapuj rá a választ valamilyen kép vagy megélés formájában. Ha az Életfa körül megjelennek az erőállataink, az ősök, sámánokat vagy szellemi tanítókat látunk, akkor tőlük is kérhetünk gyógyítást. 

Hunyd be a szemed, és válj tudatossá a légzésedről! Figyeld meg a ki- és belégzésed ritmusát! Miközben a légzésedre figyelsz, érzékeld azt, hogy hol vannak feszültségek a testedben! Minden egyes kilégzéssel igyekezz elengedni ezeket a feszültségeket! 
Most kérdezd meg magadtól, hogy milyen gondolatok, témák, feladatok keringenek éppen most a fejedben. Csak észleld, amint valami megjelenik az elmédben. Ahogy tudatossá válsz a gondolatról, vedd észre, és anélkül, hogy belebonyolódnál, tedd félre az egyik oldalra. Tudatosítsd, hogy nem kell most foglalkoznod vele, hanem később visszatérhetsz rá. 

Most ismételten kérdezd meg magadtól, hogy milyen gondolatok, témák, feladatok keringenek éppen most a fejedben. Ismét csak észleld, amint valami megjelenik az elmédben. Ahogy tudatossá válsz a gondolatról, vedd észre, és anélkül, hogy belebonyolódnál, tedd félre az egyik oldalra. Tudatosítsd, hogy nem kell most foglalkoznod vele, hanem később visszatérhetsz rá. 

Még egy utolsó alkalommal kérdezd meg magadtól, hogy milyen gondolatok, témák, feladatok keringenek éppen most a fejedben. Ismét csak észleld, és tedd félre az egyik oldalra.

Most képzeld el azt, hogy lassan különválsz a testedtől, és a tudatod elindul az axis mundi, vagyis az átlépési hely felé. Gondolatba fogalmazd meg, hogy a saját Életfádat szeretnéd megtalálni, és haladj, amerre sugallatot kapsz. Amikor úgy érzed, hogy megtaláltad az Életfádat, akkor vizsgáld meg a fét és a környezetét! Mentális szemeid előtt írd le az eléd táruló látványt, mintha egy történetet mesélnél valakinek, aki nem látja azt, amit te. 

Írd le az időjárást. Milyen? Napos? Felhős? Ködös? Meleg vagy hideg van? Fúj a szellő, vagy pedig szélcsend van? Milyen évszakban vagy? Nappal vagy éjszaka van? Látsz növényeket magad körül? Milyenek azok? 

Vannak valamilyen hangok? madarak, állatok, víz? Írd le őket! Van valamilyen illat a levegőben? 

Írd le, hogy milyen ruhában vagy! Érezd a földet, amin jársz! Érezd, hogy milyen rajta sétálni!

Figyeld meg részletesen az Életfádat minden oldalról, vizsgáld meg a gyökereit, a törzsét, a lombkoronáját! Vanak rajta virágok, gyümölcsök? Milyen az illata? Milyen a törzse, a levelei? Simogasd meg az Életfa leveleit, öleld át a törzsét! Milyen érzés, amikor az ereje átjárja a testedet? Vannak rajta madarak, vagy más állatok? Mit látsz a lombkorona fölött?

Milyen területen áll a fa? Mi van körülötte? Van-e valami a földön vagy a föld alatt? Vanak más fák a közelében, vagy magányosan áll? Milyen fajta fa lehet? Van rajta sérülés, száraz ágak, nem odavaló tárgyak? száraz, vagy pedig duzzad az életerőtől? 

Ha szeretnél kérdést feltenni, akkor most tedd fel (a legjobb, ha csak egy kérdést teszel fel, a legfontosabbat).  Ha az Életfa körül megjelennek az erőállataid, az ősök, sámánok vagy szellemi tanítók, akkor kérj tőlük gyógyítást, tanítást! 

Ints búcsút az Életfának! Indulj el visszafelé az Axis Mundihoz, az átlépési pontodhoz, majd vedd célba a fizikai testedet a Középső Világban!

Tudatosítsd magadban a fizikai tested jelenlétét, és lépj vissza a testedbe! Újra érzékeld a testérzeteket, vegyél néhány mély levegőt, és válj tudatossá a tested mozgásáról a légzéssel együtt! Mozgasd meg az ujjaidat és a lábujjaidat, majd fokozatosan az egész testedet! ha fülhallgatót és szemfedőt használtál, akkor ezeket vedd le, és újra figyelj a szobában hallható hangokra! Fokozatosan nyisd ki a szemeidet, és térj vissza teljesen a fizikai valóságba!

A fenti utazás egy jó példa a negyedik dimenzióba történő utazásra, mely a Középső Világban van ugyan, mégis a hétköznapi tudatállapotban nem érzékelhető. A Szellemvilág szempontjából az idő nem egy végtelen egyenes, és a MOST nem egy pont rajta, hanem egy fókuszpont, ahonnan kiindulva "felgöngyölíthetjük" a múltba és a jövőbe vezető energiaszálakat, melyke jelenlegi inkarnációnkban kapcsolódnak össze. Az Életfa nem csak a jelenben mutatja az energetikai, karmikus stb. struktúránkat, hanem holografikusan megmutat mindent, ami a mi életünkhöz és tudatunkhoz kapcsolódik. Ugyanezzel a módszerrel megvizsgálhatjuk valaki másnak is az Életfáját (persze csak akkor, ha engedélyt adott rá, illetve kérte), vagy egy közösség, ország, vagy akár az egész Föld életfáját is. 

2020. március 12., csütörtök

A szent eksztázis

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"Az eksztázis fontos, szakrális előjogunk. Minden élőlény születési joga, mert Isteni Anyánk a folyamatos eksztázis állapotában van. Igazából kérdéses, hogy bármilyen élőlény képese valódi virágzásra az eksztázis szentérzése nélkül. Az összes jóga-tanítás alapja, a termékeny föld, melyből a jóga összes válfaja fakad, az upanisadok, melyek a Védák misztikus doktrínáit taglalják. Az upanisadok közül a legfontosabb, legrégibb és a legnagyobb a Brihad-áranjaka Upanisad. A Brihad-áranjaka legfontosabb részeit Jágjavalkja Risi (látnok) tanítja, ugyanaz a látnok, aki feltalálta a Brahman-doktrínát, mely szerint minden a határtalan Tudat része. Jágjavalkját meghívták Dzsanaka király udvarába, és az udvari papjai vitára hívták ki. Amikor megkérték, hogy írja le: milyen volt a határtalan tudat élménye, a látnok azt válaszolta: „Képzeljétek el a világ leggazdagabb emberének örömét, a legnagyobb szexuális orgazmussal kombinálva, hozzáadva a világ leghatalmasabb emberének befolyását. Most szorozzátok meg ezt három milliárddal. Ekkor megértitek, milyen a Brahman megtapasztalásának eksztázisa.” Nem igazán nevezhetjük prűdnek ezeket a régi látnokokat. A Vigjána Bhairava egy hasonló idézetében javasolja Siva a szexuális eksztázis alapos megvizsgálását, mely a Vigjána Bhairava szerint nem az érzékszervi stimulációnak, hanem az azt megfigyelő tudat (Siva) eksztatikus természetének köszönhető.
A Bhagavad-gítában is erőteljes nyelvezettel van leírva a kinyilatkoztatás: A 11.12. vers szerint „Még sok ezer Nap egyidejű ragyogása az égben sem hasonlítható Isten ragyogásához (ahogy Ardzsúna látta).” Ez a leírás is messze esik a jámbor üdvözülés elképzelésétől.
Miután megtanultunk egy hihetetlenül nagy tárgyra koncentrálni, beteljesítettük Patandzsalí követelményeit az 1.40. szútrában. Az 1.41. szútrában azt javasolja, hogy fókuszáljunk a látottra, a látásra és a látóra. Míg az ánanda szamádhi csak a látottra koncentrál, a 6. szamádhi a látásra fog koncentrálni (aszmitá és a buddhi). A látást feloszthatjuk én-ségre (aszmitá), melyet a 6. szamádhiban tapasztalunk meg, és intelligenciára (buddhi), mellyel a 7. szamádhiban foglalkozunk. A látóról, vagyis magáról a tudatról (purusa) a 8. szamádhiban lesz szó.
A „tudat” kifejezés némi tisztázásra szorul. A nyugati pszichológia gyakran arra használja, amiről tudatosak vagyunk, más szavakkal az elme tartalmára. A jógában és az indiai filozófiában viszont a tudat a „tudatos lényt” jelenti. A nyugati tudomány azt mondaná, hogy az elme az, ami tudatos, és utána leredukálnák az elmét a testre (vagyis biokémiai és bioelektromos impulzusokra). Mély meditációban azonban, melyet általában évtizedeken keresztül gyakorlunk, azt találjuk, hogy a tudatot nem az elme tartalmazza, és nincs is jelen benne, sem a testben, hanem úgy tapasztaljuk, hogy a test és az elme olyan alkalmazások, melyek az „én-ség” operációs rendszerén belül működnek, amit szanszkrit nyelven általában aham-vrittinek vagy ahamkárának (én-tevő) neveznek. Patandzsalí erre az én-ségre érti az aszmitá kifejezést. Ha még mélyebbre megyünk a meditáció gyakorlásában, akkor azt találjuk, hogy a tudatosság nem is itt lakozik, hanem van egy még mélyebb magja az emberi lénynek, mely tapasztalja a testet, elmét és még az én-séget is, egy mag, mely úgy érzékeli mindezeket mint felszínes vagy külső rétegeket. Csakis ebben a legmélyebb rétegben található a tiszta és tartalom nélküli tudatosság. Ez a réteg a tudat, a purusa."

2020. március 11., szerda

Védelmező tűzszertartás

Vasárnap egy védelmező tűzszertartást mutattunk be a leendő házunk kertjében, Csúcshegyen. Ezt a földterületet már tavaly áprilisa óta próbáljuk megszerezni, és az adásvétel körüli bonyodalmak egészen február végéig tartottak. Akkor volt a Holdújév-szertartás Oguzéknál, és én arra kértem áldást a Sámán-Nagyapa szellemétől, hogy megkaphassuk a házat végre, és hogy ott minden rendben legyen. Az Öregapa szelleme azt mondta, hogy sok nehézség lesz, de ha áldozunk Tengrinek és az égi szellemeknek, akkor túl fogunk jutni rajtuk. Azt mondta, hogy végezzünk el egy tűzszertartást, a négy égtáj felől meggyújtva a tüzet, és minden minőséget ajánlva a tűzbe. 

Szombaton előkészítettük a terepet - egy vaddisznók által túrt gödörben volt a tűzáldozat, és olyan fákat használtam fel, melyek a telken nőttek: alma, dió, mogyoró-ágakat. Megraktuk a tűzhelyet, és betakartuk, majd vasárnap reggel ismét kimentünk a telekre. Friss szarvasnyomokat találtunk, és elkezdtük a szertartást. A szertartás egyes elemeit még krisnás áldozópap koromban tanultam, most pedig sámáni szemléletben igyekeztem bemutatni a szertartást a Szellemvilág tiszteletére. 

A szertartás első eleme az volt, hogy bementünk a házba, és felajánlottunk egy kis ételt az ártó szellemeknek. Ezek általában olyan halottak szellemei, akiktől nem búcsúztak el rendesen, és akik nem kaptak áldozati ételt a haláluk után. Ilyenkor itt rekednek, és különböző helyeken okoznak zavart. Az ártó szellemeket tehát meg kell kérni, hogy hagyják el a házat és a földet, de előtte meg kell etetni őket. Az ételt utána kivittük az erdőbe, ahol nem zavarnak senkit.  

A szertartás második részében körbementünk az egész házban és a kert széleit is körbejártuk, füstöltünk zsályát, doboltunk és csörgőztük. Így felhívtuk a szellemek figyelmét arra, hogy mi leszünk az új lakók, és hogy vigyázzanak ránk. 

Ezután elkezdtük a tüzet a négy égtáj felől. Nagyon hamar belobbant, és még a száraz gyep is meggyulladt, de Orsi jó vízasszony módjára azonnal hozott vizet, és körbelocsolta a tüzet. Nagyon gyorsan és lelkesen égett a Tűzapa, amiből arra következtettem, hogy itt erős szertartásokat lehet majd bemutatni a jövőben. A tűzhely nagyjából ott volt, ahol majd a szertűz helye lesz, amikor már minden a helyére kerül. 

Imákat ajánlottunk a négy égtáj, az Alsó, Felső és Középső Világok szellemeinek, az öt őselemnek,  A teremtő Istennek és Istennőnek, a Nap és Hold istenének és a csillagoknak, az erőállatoknak, a Növények és a Kövek Népének, az ősöknek, a gyógyító és tanító szellemeknek, a hely szellemének és minden szellemlénynek, majd minden érző lénynek. 

A felajánlások között voltak gabonafélék, magok, dohány, gyógynövények, füstölő anyagok, tej, tisztított vaj, vodka, virágok és banán. A szertartás végén bocsánatot kértünk az esetleg elkövetett hibákért, és énekeltünk, doboltunk. Utána mindenki megéhezett, és piknikeztünk egyet a családdal. Egy hasonló házavató szertartást lesz majd akkor is, amikor a ház felújítása befejeződött, és ténylegesen odaköltözünk. Ezeknek a szertartásoknak nem a formaságok és a konkrétan felajánlott anyagok képezik a lényegét, hanem a szellemi tartalom, az imák és fohászok, melyekkel a Szellemvilág felé fordulunk. A gyerekek is nagyon lelkesen imádkoztak és szórták a felajánlásokat a tűzbe. 

2020. március 10., kedd

A tudat és a szabad akarat

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"Ha azt mondjuk, hogy a folyók és a hegyek a „szellem”, az nem ugyanaz, mintha azt mondjuk, hogy „van tudatuk”. A tudatosságból következik a szabad akarat, például annak eldöntése, hogy máshová akarunk menni, vagy máshogyan akarunk cselekedni. Ez azt jelenti, hogy a tudatosság az egyéni karma létrehozásával is összefüggésben van. A hegyek, fák, folyók, és a többi természetes képződmény nem rendelkezik szabad akarattal, és nem hoznak létre egyéni karmát. Mindazonáltal, mind a határtalan Szellem és határtalan tudat megnyilvánulásai, és így Isten szent kifejeződései. Nincs olyan anyag, mely ne lenne kikristályosodott szellem. Nincs olyan hely, ami nem szent, és nincs olyan lény, amely nem isteni. A világ természeti kultúrái számára ez köztudott, mégis lenézzük ezt a hiedelmet, primitívnek és elmaradottnak tartva azt. Holott igazából nem az. Bolygónk bennszülött kultúrái hősies módon százezer évekig éltek harmóniában a Természettel. Az amerikai őslakosok eszközeivel már réges rég ki lehetett volna irtani a bölényeket, de megvolt a bölcsességük hozzá, hogy ne tegyék, és csak annyit vegyenek el, amennyire szükségük van. Mi már nem rendelkeztünk ezzel a bölcsességgel, és évtizedek alatt kilőttük az összes bölényt.

Ha képesek vagyunk tudatosan elérni és terjeszteni ezt a szamádhit, az hozzásegít a bennszülött ősiségünk visszaszerzéséhez. Ez még mindig él bennünk, bár mélyre van temetve, és valami, amit fel kell ébresztenünk. Az az ideológia, hogy mindannyian különálló egyének vagyunk, akiket önző gének vezérelnek, melyek a korlátozott erőforrásokért versenyeznek egymás között, a saját pusztulásunk határára sodort bennünket. Az az eksztatikus élmény, melyben a teljes kozmoszt az isteni törvény és isteni szeretet megnyilvánulásának látjuk, melynek kicsi, de szerves és felelős részei vagyunk, segíteni fog abban, hogy visszaintegrálódjunk a Természet és a kozmosz nagyobb hálózatába.
Egyetlen létező jóga-szöveg sem magyarázta meg, hogy miért nevezik ezt a szamádhit ánandának. Az itt megtapasztalt eksztázis kifejezetten érdes jellegű, mely sokkal inkább hasonlít a sámáni és törzsi kultúrák eksztatikus táncaihoz és dobolásához, mint a politikailag korrekt és felső osztálybeli jógikus örömhöz. Stanislav Grof, a pszichiáter, az eksztázisokat óceáni és vulkáni természetű kategóriákba osztotta. Amiről itt beszélünk, az a vulkáni típusú."

2020. március 9., hétfő

Utazás az Alsó Világba

Elérkeztünk ahhoz a gyakorlathoz, melyben szellemtestünkben kilépünk fizikai testünkből, és elhagyjuk a Középső Világ fizikai és szellemi dimenzióját is, hogy megismerkedjünk az Alsó Világgal. Ehhez hasonló gyakorlatok több könyvben is megtalálthatók, például Sandra Ingerman, Michael Harner, illetve Paul Francis könyveiben. Innen széármazik az alábbi leírás. Viszont az Alsó Világba történő utazást nem biztonságos egyedül kipróbálni, érdemeds eleinte egy gyakorlott sámán-vezető felügyelete alatt végezni. Tehát ezt itt most NE próbáljátok ki, ha nincs mér előzetes képzettségetek a három világban történő utazásban.  

 Az alábbi narrációt felmondhatuk egy diktafonra, hogyha az instrukciók megjegyzése nehéznek tűnik, és azt visszahallgathatjuk sámándobos aláfestő zenével, miközben a lélekutazást végezzük. Előtte ismételjük át azt, amit az előző blogbejegyzésben megtudtunk a három Világról a sámáni világképen belül. 

Hunyd be a szemed, és válj tudatossá a légzésedről! Figyeld meg a ki- és belégzésed ritmusát! Miközben a légzésedre figyelsz, érzékeld azt, hogy hol vannak feszültségek a testedben! Minden egyes kilégzéssel igyekezz elengedni ezeket a feszültségeket! 


Most kérdezd meg magadtól, hogy milyen gondolatok, témák, feladatok keringenek éppen most a fejedben. Csak észleld, amint valami megjelenik az elmédben. Ahogy tudatossá válsz a gondolatról, vedd észre, és anélkül, hogy belebonyolódnál, tedd félre az egyik oldalra. Tudatosítsd, hogy nem kell most foglalkoznod vele, hanem később visszatérhetsz rá. 

Most ismételten kérdezd meg magadtól, hogy milyen gondolatok, témák, feladatok keringenek éppen most a fejedben. Ismét csak észleld, amint valami megjelenik az elmédben. Ahogy tudatossá válsz a gondolatról, vedd észre, és anélkül, hogy belebonyolódnál, tedd félre az egyik oldalra. Tudatosítsd, hogy nem kell most foglalkoznod vele, hanem később visszatérhetsz rá. 

Még egy utolsó alkalommal kérdezd meg magadtól, hogy milyen gondolatok, témák, feladatok keringenek éppen most a fejedben. Ismét csak észleld, és tedd félre az egyik oldalra.

Most képzeld el azt, hogy lassan különválsz a testedtől, és a tudatod elindul az axis mundi, vagyis az átlépési hely felé (ez lehet az Életfa, vagy egy olyan hely a Természetben, ahol már jártunk, és le tudunk menni a Föld alá valamilyen résen, odún, barlangon keresztül. Képzeld azt, hogy ott vagy, és vizsgáld meg a környezetedet! Mentális szemeid előtt írd le az eléd táruló látványt, mintha egy történetet mesélnél valakinek, aki nem látja azt, amit te. 

Írd le az időjárást. Milyen? Napos? Felhős? Ködös? Meleg vagy hideg van? Fúj a szellő, vagy pedig szélcsend van? Milyen évszakban vagy? Nappal vagy éjszaka van? Látsz növényeket magad körül? Milyenek azok? 

Vannak valamilyen hangok? madarak, állatok, víz? Írd le őket! Van valamilyen illat a levegőben? 

Írd le, hogy milyen ruhában vagy! Érezd a földet, amin jársz! Érezd, hogy milyen rajta sétálni!

Nézz körül a szemed sarkából, és észre fogsz venni valamit: egy természetes nyílást, hasadékot, odút, barlangot, kútfélét, amely lefelé vezet, a föld alá. Menj oda, és vizsgáld meg! Mekkora méretű? Milyen alakú? Ez lesz az axis mundi, vagyis a Világtengely, melyen keresztül leereszkedsz a sámáni Alsó Világba. 

Ezután képzeld el, ahogy könnyedén és erőfeszítés nélkül  belépsz a nyíláson, azzal a módszerrel, ahogy tudsz. Amikor beléptél az alagútba, akkor mozogj addig, amíg nem válik olyan szélessé, hogy fel tudj állni benne. Fordíts egy kis időt az alagút tanulmányozására! Figyeld meg, hogy miből áll az aljzata, és milyen érzés a lábaid számára! Figyeld meg, hogy miből állnak a falak és a mennyezet!

Most mozog mélyebbre az alagútban, és figyeld meg, hogyan változnak meg a hangok, ahogy egyre mélyebbre mész! Figyeld meg, hogyan változik a hőmérséklet! Milyen illatokat érzel?

Ahogy még mélyebbre mész, az alagút elkezd fokozatosan lejteni lefelé. Minél mélyebbre mész, annál inkább magad mögött hagyod a Középső Világot, ahogy közelebb kerülsz az Alsó Világhoz. Menj még mélyebbre, egyre közelebb az Alsó Világhoz!

Most az alagút kezd fokozatosan kiegyenesedni. Magad előtt látod a kijáratot. Most lépj ki az alagútból, az Alsó Világ gyönyörű, érintetlen, természetes tájaira! Ismét tölts el egy kis időt a tájkép leírásával!

Mit látsz a távolban? Mit látsz a közelben? Milyen a föld? Most el fogsz indulni, és teljes biztonságban felderíted ezt a világot. Figyeld meg a környezetedet! Mit látsz? Milyen hangokat hallasz közben? 

Milyen a  levegő? Vannak-e illatok? Milyen a hőmérséklet? Milyen napszakban vagy? Milyen évszak van? Milyen az időjárás? Idővel elérkezel egy tisztásra. Menj beljebb! Emlékezve, hogy teljes biztonságban vagy, egíy barátságos állattal fogsz találkozni. 

Menj oda hozzá! Milyen fajta állatot látsz? Írd le részletesen! Figyeld meg közelebbről, és jegyezd meg, amit látsz! Megérintheted, ha szeretnéd. Érzékeld, hogy milyen az érintése! Tölts el valamennyi időt az állattal! Most itt az ideje a visszatérésnek. Köszönd meg az állatnak az együttlétet, és köszönj el tőle! Ints búcsút az Alsó Világnak! Lépj vissza az alagútba, és felfelé emelkedve, érkezz meg az axis mundihoz! 

Tudatosítsd magadban a fizikai tested jelenlétét, és lépj vissza a testedbe! Újra érzékeld a testérzeteket, vegyél néhány mély levegőt, és válj tudatossá a tested mozgásáról a légzéssel együtt! Mozgasd meg az ujjaidat és a lábujjaidat, majd fokozatosan az egész testedet! ha fülhallgatót és szemfedőt használtál, akkor ezeket vedd le, és újra figyelj a szobában hallható hangokra! Fokozatosan nyisd ki a szemeidet, és térj vissza teljesen a fizikai valóságba!

A fenti gyakorlatban a következő akadályok merülhetnek fel: 
- Nem találod meg a lejáratot.
- Nem tudsz lemenni rajta.
- A világ, amit odalent látsz, nem kőkorszaki, hanem vannak benne épületek, utak, mezőgazdasági területek, fémtárgyak, stb. Ez utóbbi azt jelenti, hogy még nem jutottál le az Alsó Világig. Ilyenkor vissza kell menni az alagútba, és még mélyebbre kell ereszkedni. 

Az is megtörténhet, hogy nem jelenik meg erőállat az Alsó Világban. Ezekben az esetekben tovább kell gyakorolni a kapcsolódást, és a következő alkalmakkor már sikeresebb lesz a dolog. A fenti utazásban megélt élmények minden részletének lehet jelentősége, üzenet- értéke, ezért érdemes megjegyezni a részleteket, és közvetlenül az utazás vége után leírni.

2020. március 8., vasárnap

A szívritmuszavar jógaterápiája

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"10. A szívritmuszavar jógaterápiás kezelése
Ez mindkét nemű betegeknél előfordul, bármelyik életkorban: fiatal, közép- vagy idősebb korban is. A túlsúlyosak esetében a szimptóma a túl sok izomnak a vérerekre és a légutakra gyakorolt nyomása, a sovány testűek esetében pedig az akadályok és a vér, valamint a levegő szabad áramlásának hiánya a vér- és légutakban. Egyéb járulékos szimptómák a torok és a légcső szárazsága, amikor öt vagy hat mély levegőt veszünk, csökkent mellkastérfogat, puffadás, székrekedés és gázképződés. Bár a korai szakaszban ez nem jellemző, később a vizelet sűrűvé és olajossá válik, szálszerű zsírcsomókkal. Ez különösen az első reggeli vizeletben észlelhető, és a vizelet nagyon kellemetlen szagú. A legkisebb erőfeszítésnél is előjöhet a szédülés, még ha kocsin utazunk is. A fenti szimptómákon túl, a túlsúlyosak esetében előfordulhat magas vagy alacsony vérnyomás, mellkasi fájdalom, éles fájdalom a köldök környékén, légzési nehézségek, asztma, száraz köhögés, emésztési zavarok és savas böfögés, alvászavarok, fejfájás, fájdalom a szemgolyókban stb.
Ha nem kezelik időben, tuberkulózishoz, cukorbetegséghez stb. vezethet. A torok szárazsága hamis szomjúságérzethez vezet, és nagy mennyiségű víz, író és más folyadék fogyasztásához vezet. De ez nem szünteti meg a hamis szomjúságot és túlterhelheti a veséket, amitől meggyengülnek és ez végül az agy és a memória gyengeségéhez vezet. A betegség alapvető oka a túl sok szex, a haviciklus kezdete utáni öt napban végzett szexuális közösülés, pornográf irodalom olvasása és az azt követő éjszakai magömlés, alvászavarok, renyhe májműködés stb.
A jógaterápiás kezelésben a betegnek először a nádísódhana pránájámát kell gyakorolnia, nem az ászanákkal kezdi. Bármilyen könnyű testhelyzetben végezheti, még széken ülve is. A lényeges pont, amit meg kell jegyezni, hogy a gerincet egyenesen kell tartani a pránájáma gyakorlása alatt. Ezt napi háromszor kell megtenni, alkalmanként 24 körben. Ezt a 24 kört nem mindet egyszerre kell elvégezni, hanem megfelelő pihenőkkel. Amint azt érezzük, hogy nehezünkre esik egyenesen tartani a gerincet, vegyünk egy kis pihenőt és akkor folytassuk a pránájámát, amikor ismét könnyen tudjuk egyenesen tartani a gerincet. Ne végezzünk kilégzést a torkunkon keresztül, mivel a torkunkban szárazságérzet van, és nem szabad még jobban kiszárítani. A légzés bent tartása, az antar kumbhakam ne legyen hosszabb egy másodpercnél körönként, és ne végezzünk külső légzésvisszatartást, vagyis báhja kumbhakamot. A fentieket 15 napig kell gyakorolni. Kifejezetten kerülni kell az erőlködést. A pulzuskimaradás egyre ritkább lesz, és észre fogjuk venni a fejlődést. Amikor a pulzuskimaradást így lecsökkentettük, bevezethetjük a szálamba szarvángászanát. A tanárnak kifejezetten oda kell figyelnie a páciens támogatására, és arra, hogy ne erőlködjön. Végezzünk nem több, mint hat mély légzést.
Ahogy a karjainkkal támasztjuk a hátunkat, bizonyos mértékben összenyomódnak a vérerek a karokban, és a szarvángászana után azonnal a pulzuskimaradások ismét gyakorivá válhatnak. Nem kell aggódnunk, mert ez a fázis hamarosan elmúlik. Nagyjából 15 nap gyakorlás után a pulzuskimaradás ismér hosszabb és hosszabb időtartamok után jelentkezik, még az ászana elvégzése után is. A szálamba szarvángászana 15 napig történő gyakorlása után bevezethetjük az ékapáda szarvángászanát nem több, mint három kör halászanával. Ezeket az új ászanákat fokozatosan kell bevezetni, és az a fontos, hogy ne erőlködjünk. A torok és a légcső szárazsága enyhül, valamint a pajzsmirigy és a máj funkciója is javul. A haladás mértékének függvényében az alábbi ászanák gyakorlását is bevezethetjük: salabhászana, bhudzsangászana, mahámúdrá, baddhakónászana, pascsimóttánászana és púrvóttánászana. Ne gyakoroljunk többet, mint napi kettőt ezekből az ászanákból. Felváltva gyakorolhatjuk őket."

2020. március 7., szombat

További betegségek jógikus kezelése

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Alvászavarok: A fenti három ászanán túl, a mahámúdrát, a vadzsrászanát és a pascsimóttánászanát kell gyakorolni. A púrvóttánászanát akkor kell gyakorolni, ha a beteg nem esett át hasi műtéten. At kör belégzés és kilégzés mindegyik ászanában. A báhja kumbhakamot végezzük legfeljebb három másodpercig, de ne végezzünk antar kumbhakamot.
Májgyulladás: A fentiek mellett a vaszisthászanát gyakoroljuk balra és jobbra, valamint a salabhászanát és a bhudzsangászanát. A be- és kilégzések ne legyenek hosszabbak három másodpercnél minden körben, kumbhakam nélkül.
Részleges fejfájás: Az összes fenti ászanát gyakorolni kell. A sírsászana után gyakoroljuk a nádísódhanát. Utána a szarvángászanát, majd az uddzsájí pránájámát. Ezeket az ászanákat és pránájámát ugyanannyi ideig kell végezni, mondjuk egy percig az elején és fokozatosan emelni hat percig mindegyiket, ahogy fejlődik a gyakorlás. Elegendő pihenésnek kell lennie minden ászana és pránájáma között. A pránájámának ülő helyzetben kell történnie. Utána kell végezni a többi ászanát.
Pránájáma: Mindezekben az esetekben fontos a nádísódhana és az uddzsájí pránájáma gyakorlása, és ezeket ülő helyzetben kell tenni, például sziddhászanában. Nem többet, mint tizenkét kört mindegyik pránájámából. Az antar és báhja kumbhakam maximális időtartama öt, illetve két másodperc mindegyik körben.
Étrendi megkötések: A következőket kell kerülni: hagyma, hús, gumósok, pl. burgonya, cékla stb., túró (írót lehet használni). Használjunk friss gyümölcsöket. Csökkentsük a savanyúság és csili fogyasztását. A teljes kezelés időtartama legalább három hónapig fog tartani, és minden egyes gyakorlás legalább negyven percig fog tartani. Miután meggyógyultunk, folytathatjuk az ászanák és a pránájáma gyakorlását az egészségünk fenntartása érdekében. Ebből a célból, minden nap csökkenthetjük a gyakorlás idejét az ászanákban töltött idő rövidítésével, vagy pedig néhány ászana gyakorlásával egyik nap, és a pihenéssel a következő napon, stb."

2020. március 6., péntek

A világ vége - vagy egy új világ kezdete?

Az alábbi poszt Angell Deer szavainak fordítása. Az én ízlésemnek egy kicsit cukormázas, de azért sok érvényes pont van benne. Mindannyiunk döntésétől függ egyéni szinten, hogy milyen irányba fordulunk a koronavírus-korszak után. 

"Ez az a világ, amiért imádkoztunk.

Egy világ, mely lelassít esztelen ámokfutásából.

Egy világ, melyben úgy törődünk egymással, ahogyan vágytunk rá.

Egy világ, melyben abahagyjuk a mértéktelen fogyasztást, melyet a bolygónk már nem képes elviselni.

Egy világ, mely nem ismer határokat, és melynek vezetői együtt kell, hogy működjenek.

Egy világ, mely túllép a faji, bőrszín, vallás, szexuáis irányultság és nemi hovatartozás szerinti megkülönböztetéseken. Minden Egy.

Egy világ, melyben a vagyont nem a bankszámla, hanem mi jelentjük egymásnak.

Egy világ, mely vágyik az őszinte kapcsolódásra, a tiszteletre, a törődésre és az együttérzésre egymás iránt.

Egy világ, mely arra kér, hogy tiszteljük a Természetet és értsük meg, hogy nem választhatjuk külön magunkat Tőle. 

Egy világ, melyben biztonságban repülhetnek a méhek és a madarak. Ahol a fák és az erdő biztonságban nőhet. Ahol a folyók és az óceánok biztonságban folyhatnak. Ahol az állatok biztonságban portyázhatnak. Ahol a kövek és a hegyek biztonságban pihenhetnek. 

Egy világ, mely törődik az öregekkel, a gyermekekkel, a menekültekkel, a betegekkel, és gondoskodik fizikai, érzelmi és spirituális szükségleteikről. 

Egy világ, mely értékeli a szabadidőt, a családban, közösségben, együttlétben.

Egy világ, mely megállítja a pénzpiac folytonos növekedés iránti mérgező igényét.

Egy világ, mely végre megáll. Vesz egy levegőt, és végre megérzi és begyógyítja az összes traumáját.

Egy világ, mely úgy fejlődik, mint a hernyó, jelen pillanatban mélyen bebábozódva a transzformáció otthonában. 

Ez nem a világ vége. Ez egy új világ kezdete. Ez egy átalakulás. Az újjászületés sohasem könnyű. Mindig ott van a félelem, a könnyek és a fájdalom. És mégis, ami itt meg fog születni, az annyival szebb, mint amit el kell engednünk. 

Ez az új világ, amelyért imádkoztuk. És készen állunk, hogy megkapjuk."
/Angell Deer/

Amit még hiányoltam belőle, az a tudatos felkészülés és félelem nélküli szembenézés a halállal, mint végső beavatóval, és annak elfogadása, hogy a Halál az Élettel együtt a Létezés nevű érme két oldala. 

2020. március 5., csütörtök

A Szellemmel átitatott univerzumok

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"De az ánanda szamádhi nem ér véget a mi bioszféránkra irányuló szamádhival. Patandzsalí azt mondja, hogy ennek mesteri elsajátítása a legkisebb tárgytól a legnagyobbig tart. Ebben a szamádhiban ki kell terjesztenünk az elménket a tárgy befogadása érdekében, és ezt csak véges, formával rendelkező tárgyakkal tudjuk megtenni, mint például egy galaxissal. Az elme nem tudja megérteni vagy lemásolni a tudatot, mivel az határtalan. De be tudja fogadni az egész Naprendszert, a Tejútrendszert, és végül mind a 200 millió ismert galaxist az ismert univerzumunkon belül. És itt sem áll meg. Az általunk ismert univerzum az Ősrobbanásból keletkezett. A védikus tanítások az Ősrobbanást az Óm szótagnak nevezik. Ez az elsődleges rezgésminta, mely minden dolgot mozgásba hoz. És az ősrobbanás nem egy kizárólagos jelenség. Az univerzumok létrejötte az Ómból, sok milliárd éves fennállásuk és visszaáramlásuk az Óm-ba egy folyamatos jelenség. Az asztrofizikusok szerint majdnem végtelen számú párhuzamos univerzum létezik. Két különböző típusú létezik: azok, amelyek a mi univerzumunk szomszédai, és azok, amelyek ugyanazt a teret foglalják el, mint a saját, ismert univerzumunk. A tudósok már az első típust keresik, és úgy vélik, hogy már felfedezték az első jeleit, vagyis annak a nyomait, hogy a mi univerzumunk belecsapódott a szomszédos univerzumokba. Azokat, amelyek a miénkkel egy helyen vannak, lehet, hogy sohasem találják meg, de minden esetre igyekezzünk kiterjeszteni az elménket a párhuzamos univerzumok befogadására is, emlékezve arra, hogy a számuk megközelítheti a végtelent.

(Megjegyzés: Azok az univerzumok, vagy dimenziók, melyek a mi univerzumunkkal azonos helyet foglalnak el, vagy még pontosabban – együtt léteznek vele, a sámáni világképben az Alsó, felső és Középső Világok különböző régióit alkotják, melyeket nem érhetünk el háromdimenziós mérőműszerek vagy technológiai eszközök segítségével, csakis a megváltozott tudatállapot segítségével, melyet Patanzsalí szamádhinak nevez.)
Ha ezt meg tudjuk tenni, az elménk eléri a lehető legnagyobb kiterjedést, ami a jelenlegi ember számára megvalósítható. Ekkor belefoglaltuk az egész Kozmoszt. Üljünk ott és maradjunk ebben a térben, látva, ahogy a Cshándógja Upanisad említi – ezt az egész tágas kozmoszt, az összes folyóval, heggyel, óceánnal, bolygókkal, galaxisokkal, pulzárokkal, kvazárokkal, és fekete lyukakkal, melyek mind ott vannak a mellkasunk közepén, ahol egy kis, háromszögletű szentély található, melyben kis láng ég, és ez a szentély a szívünk.
Látva a végtelen, párhuzamos univerzumokból álló tágas kozmoszt, érezzük és megértjük, hogy nincs olyan dolog, mint a halott anyag. Minden anyag az isteni intelligencia élénk megnyilvánulása, Isten teste, a megnyilvánult Szellem. Ez az a látásmód, az ánanda szamádhi, mely létrehozta a sámáni és animisztikus kultúrát, a bolygónk anya-kultúráját. Ez az a képesség, mely által mindent kikristályosodott Szellemként látunk. Minden hely, hegy, folyó és fa kikristályosodott Szellem; és ezt felismerve, nem emelkedtünk az anyagi világ fölé, hanem képessé váltunk, hogy benne, vele és általa legyünk, mint ömagunk belső részével. Csak a későbbiek során, amikor elidegenedtünk a természettől, akkor éreztük meg a késztetést, hogy fölé emelkedjünk, és éreztük azt, hogy meg kell hódítanunk, le kell győznünk és ki kell zsákmányolnunk. Csupán parányi része, kifejeződése vagyunk annak a hatalmas intelligenciának, mely a hegyek, fák, folyók stb. formájában létezik – melyek mind a Szellem megnyilvánulásai."