2020. szeptember 18., péntek

Munka az erőállatokkal

Sokszor felmerül a kérdés olyan gyakorlók részéről, akik még csak most kezdenek ismerkedni a Szellemvilággal, hogy mit kezdjenek az erőállatokkal, mi a szerepük, és hogyan kell dolgozni velük? Mielőtt a mai blogban megosztok veletek néhány információt és gyakorlatot, javaslom, hogy olvassátok el az eddigi blogbejegyzéseimet, melyek az erőállatokkal foglalkoznak:

Az Alsó Világ és a tudatalatti

A sámáni hagyományok szerint az erőállatok szellemei az Alsó Világban laknak, ami a Föld alatt, a Földanya gyomrában vagy méhében helyezkedik el, persze a szellemi térben, nem 3D-ben. Az erőállatok az első kísérőink a szellemi úton: születésünk óta legalább egy erőállat vigyáz ránk, és ha elhagyna, akkor nagyon betegek lennénk. A fentebb linkelt negyedik posztban leírt módszerrel, az erőállat visszahívásával sok esetben súlyos betegségekből is el tud kezdeni felgyógyulni az ember, mivel megkapja az erőállat gyógyító és védelmező erejét. Az Alsó Világban az erőállatok szellemein kívül találkozhatunk a Növények és az Ásványok szellemeivel is, illetve a Földanya, az Őselemek szellemeivel vagy isteneivel, az ősök szellemeivel, valamint az Emberiség ős-archetípusával. Mint ahogy az oroszlán szelleme az összes oroszlán fajba tartozó állat szellemi erejét képviseli, vagy a Zsálya szelleme az összes zsálya közös ős-szelleme, Az Alsó Világbeli szellemi tanítók is az Ember kollektív tudatának megnyilvánulásai lesznek, valamilyen természeti nép jegyeit magukra öltve. Mindezekkel a szellemekkel, valamint a Felső Világbeli tanítókkal és istenekkel is az erőállatok segítenek felvenni a kapcsolatot. Ha azt kérjük, hogy az erőállat tanítson, akkor vagy megmutat nekünk mindenféle dolgot, vagy elvisz ahhoz a tanítóhoz, aki meg tudja tanítani. Ha arra kérjük, hogy gyógyítson, azt is sokféleképpen tudja megtenni, amiről majd szó lesz a következő bejegyzésekben, vagy elvisz egy gyógyítóhoz, aki képes meggyógyítani bennünket. 

A sámáni világképben az Alsó, Felső és Középső Világok nem az egyéni tudatunk és tudatalattink kivetülései, hanem a Makrokozmosz régiói, ugyanúgy, mint a háromdimenziós világ, mely a buddhizmus elképzelésétől eltérően nem azért létezik, mert feltételekhez kötött tudatunk megálmodja a létét, hanem egyéni tudatosságunk jelenlététől vagy távollététől függetlenül is ott van. Azonban van kapcsolat a tudatalattink és az Alsó Világ között, hiszen ez az a lélekrészünk, mellyel az Alsó Világhoz tudunk kapcsolódni. Az erőállatokkal és az Alsó Világgal végzett szellemi munkat tehát abban is nagy segítségünkre van, hogy kapcsolatot teremtsünk a tudatalattinkkal, az Árnyékunkkal, és elkezdjünk dolgozni vele.

Erőállatok és érzelmek

Az erőállatok érzelmi és ösztön-energiákat képviselnek, és ezért nem véletlen, hogy milyen erőállattal találkozunk össze. Annak az energiájára, a minőségére van a leginkább szüksége a tudatalattinknak, mert az adott erőállat szimbolikájához tartozó minőségeket és tulajdonságokat fojtjuk el a legjobban. Mivel az állatok érzelmi és ösztönlények, hamar kialakulhat a kölcsönös bizalom és ragaszkodás, és az erőállatnak MINDIG és VÉGIG ott kell lennie az utazásunk minden pontján. Ha eltűnik, akkor nem kizárt, hogy bajba keveredhetünk. 

Mivel az erőállatok ösztön- és érzelmi energiák megtestesülései, hamar ki tud alakulni a kapcsolat velük. Hozzájuk képest a növények szellemei már nem annyira pörgősek és érzelmesek, de sokat lehet tanulni tőlük, csakúgy, mint az ásványok szellemeitől. A Felső Világbeli tanítók is sokkal szenvtelenebbek, mint az erőállatok, hiszen ők magasabb dimenzióban léteznek, és a szeretetük, az érzelmi folyamataik sokkal egyetemlegesebbek, mint a mieink. 

Az erőállat viszont az Árnyék-munkában is nagy segítségünkre lehet, mivel el tud vinni a tudatalattink rejtett zugaiba, és szembesíteni tud bennünket a félelmeinkkel, miközben védelmező erejével segíti a traumáink oldását is. Az erőállattal nagyon sokféleképpen lehet dolgozni: játszhatunk vele, befogadhatjuk a testünkbe, vagy átváltozhatunk erőállattá, kérhetünk tőle gyógyítást, tanítást, vagy azt, hogy vigyen el a Szellemvilág bizonyos szegletébe pl. lélekvisszahívás kapcsán. Mindezekről a szerepköreiről részletesen lesz szó a következő blogbejegyzésekben. Ha a fent említett "erőállat visszahívása" gyakorlatot elvégeztünk, akkor sokkal könnyebben tudunk kapcsolatot teremteni az erőállatunkkal éber tudatállapotban is, és akár fizikai tevékenységünkhöz is kérhetünk segítséget tőle.

Hálaadás az erőállatnak

Amikor a hála kifejezéséről van szó, akkor könnyen eszünkbe szokott jutni, hogy hálát adjunk Istennek, az apánknak, anyánknak, esetleg az őseinknek vagy a szellemi tanítóinknak. Azonban ugyanolyan fontos a hála kifejezése az erőállatok felé is. Az alábbi gyakorlat ebben lesz a segítségünkre, persze akkor tudjuk igazán végrehajtani, ha már kifejlődött a kapcsolatunk az erőállatunkkal. A gyakorlatot többször is megismételhetjük.

1. Állíts össze egy listát azokról a dolgokról, melyek miatt hálás vagy az erőállatodnak, ne csak fejben, hanem írd is le! Írj le mindent, amit értékelsz benne, amiben segít, a kiemelkedő tulajdonságait, és a kapcsolatotokat.

2. Ülj le, és hívd az erőállatodat, amíg nem érzékeled a jelenlétét magad előtt. Hagyj elegendő időt az erőállat tudatosítására.

3. Lassan, egyesével, érzéssel olvasd fel mindazt, amit leírtál róla. 

4. Ülj csendben, és ne várd, hogy az erőállat megdicsérjen, vállon veregessen, vagy meghálálja a szavaidat. Ez a gyakorlat arról szól, hogy kifejezed a háládat neki, feltétel és viszonzás elvárása nélkül. 

5. A gyakorlatot érdemes mindegyik erőállatoddal elvégezni, akár külön alkalmak idején, illetve egy erőállat felé rendszeresen kifejezheted a háládat. 

2020. szeptember 17., csütörtök

A tudatlanság sötétségének eloszlatása

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

27. vers


prakása-máné paramátma-bhánau
nasjatya-vidjá-timiré szamaszté
ahó! Budhá nirmala-dristajó' pi
kincsinna pasjanti dzsagat-szamagram

Amikor a Paramátmá fénye izzik, az avidjá (tudatlanság) sötétje teljességgel elpusztul; és bár ekkor a jógi mindent tisztán fog fel, mégsem lát semmit sem ebből a világból.

Sankara itt folytatja a nirvikalpa szamádhi állapotában lévő jógi élményeinek leírását. A Paramátmát, vagyis a Felsőlelket a naphoz hasonlítja, mely eloszlatja az avidjából (tudatlanságból) származó sötétséget.

A Jóga-szútra a következőképpen fogalmazza meg ezt a folyamatot:

tatah pratjak-csétanádhigamó 'pjantarájábhávascsa (1.29)

„Ebből a gyakorlásból az önvaló ismerete és az akadályok hiánya származik.” Vagyis, minél jobban „felragyog” a Paramátmá és vele együtt az Önvaló ismerete, annál inkább szertefoszlanak az akadályok, melyeket az avidjá jelképez. Mivel az avidjá a szenvedés és az érzékelés torzulásának oka, ennek megszűnésével a jógi most már tisztán lát. De, miközben a jógi elmerül a Paramátmá gyönyörűségében és boldogságában, minden más iránt érdektelenné válik. Ezért írja Sankara, hogy bár a jógi mindent tisztán lát, mégsem érzékel semmit sem az anyagi világból. T. Krishnamacharya hozzáteszi, hogy az avidjá teljes felszámolása azt jelenti, hogy a tetteink, a szavaink és a gondolataink is mentessé válnak a tudatlanságtól.

2020. szeptember 16., szerda

Az Árnyék integrálása

Az előző két részben az Árnyék elfogadásának fontosságáról és az Árnyék típusairól volt szó, most pedig foglalkozzunk egy kicsit azzal, hogyan is integrálhatjuk az Árnyékunkat a teljes személyiségünkbe! Természetesen nem arról van szó, hogy hagyjuk elhatalmasodni a természetünk sötét és láthatatlan részeit a tudatos énünk fölött. Ennek destruktív hatásait sok példán keresztül tapasztalhatjuk (függőségek, pszichózisok, a személyiség szétesése stb.). 

Érdekes dolog viszont, hogy sok esetben a perszóna az, ami "társadalmilag" elfogadott, míg a lényünk "primitív", ősi, ösztönszintű megnyilvánulásait reflex-szerűen az Árnyákba száműzzük, sok esetben a személyiségünk kreatív, megszokottól eltérő, egyedi, non-konform vonásaival együtt. Tehát az Árnyék felfedezése során nem csak elfojtott agresszióra, destruktív tulajdonságokra és negatív személyiség-jegyekre bukkanhatunk, hanem számtalan kreatív és érdekes, hasznos dologra, amitől évek óta öntudatlanul elzárjuk magunkat, mert például gyerekkorunkban azt mondták, hogy "nem tudsz festeni, énekelni, nem értesz hozzá, nem vagy képes rá" stb. 

Az alábbiakban három módszert is megismerhetünk, melyek elősegítik az Árnyékunk felderítését és integrálását a tudatos énünkbe. 

1. Művészet (festés, rajzolás stb.)

A pszichológiában gyakran alkalmazzák a művészet-terápiát, de igazából terapeuta sem kell hozzá: vonulj el, ülj le a papír vagy a vászon előtt, és kérdezd meg az Árnyékodat: "Mi akarsz megmutatni, megtanítani nekem ma?" Utána rajzold, fesd le mindazt, ami jön. Még a legfurcsább mentális képek, szürreális jelenetek is sok mindent elárulnak rejtett érzelmeidről, gondolataidról, emlékeidről, traumáidról. 

Ne ítélkezz magad fölött, légy nyitott, ne akarj megfelelni valamilyen esztétikai elvárásoknak stb, mivel pontosan ezek nyomják el az Árnyékot a tudatalattidba. Engedd a felszínre mindazt, ami ki akar törni, és emlékezz: az Árnyék a részed, de nem határozza meg, hogy ki vagy.

2. Írás

Goethe Faustja egy remek irodalmi alkotás, melyben az Egó és az Árnyék felszabadítása egyszerre történik meg. Ha van kedved, megírhatsz egy kitalált történetet, az Árnyék elemeit ráruházva a történet "negatív" főhősére, melyek így a felszínre kerülhetnek. 

Ha a történetírás nem annyira fekszik, akkor kezdj el naplót vezetni, melyben őszintén leírod a téged foglalkoztaó gondolatokat, érzelmeket, és ezt visszaolvasva nyomon követheted az egyensúlyod alakulását is. 

3. Tudatos projekció, vagy inkább a projekció tudatosítása

Az árnyék a pszichénk azon része, melyet nem akarunk elismerni, elfogadni. Ezért önvédelemből kivetítjük másokra mindazt, ami az Árnyékunkban zajlik. Ez egy öntudatlan túlélő-stratégia, ami azonban sok kárt és traumát tud okozni.

Tehát sok esetben, amikor másokra vetítjük ki azokat a tulajdonságainkat, amelyeket nem szeretünk, vagy nem akarunk önmagunkon belül foglalkozni velük, azzal elkerülhetjük a felelősség vállalását önmagunk iránt, és másokat hibáztathatunk feloldatlan belső konfliktusainkért. 

Ha azonban a projekciót tudatosan közelítjük meg, akkor az árnyék-munka erőteljes eszközévé válhat. Ha megfigyeljük, hogy kire és miért vetítjük ki az árnyékunkat a körülöttünk lévő emberek közül, abból sokat tanulhatunk.

Érdekes módon nem csak a negatív, hanem a pozitív tulajdonságainkat is hajlamosak vagyunk kivetíteni másokra. A negatív kivetítések tárgyait játszó személyeket elítéljük, konfliktusba keveredünk velük, vagy bűnbaknak kiáltjuk ki, míg a pozitív kivetítéseink tárgyát képező "hősöket" imádjuk, idealizáljuk, mondhatni idolizáljuk, és ők lesznek a követendő példáink. Más szavakkal, olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel őket a tudatunkban, melyekkel nem rendelkeznek, vagy nem olyan mértékben. A guru-tanítvány érzelmi dinamikát is ez hajtja, ugyanúgy, mint amikor bármilyen bálványt, példaképet, szerepmodellt választunk magunknak. A pozitív projekció végeredménye gyakran lehet csalódás vagy a narcisztikus erő-dinamika kialakulása, ha erre a másik fél is rájátszik és kihasználja. 

A pszichológiából tudjuk, hogy milyen mértékben hajlamosak a gyerekek idealizálni a szüleiket, és "megmagyarázni" maguknak minden olyan élményt vagy csalódást, mely összetörné ezt a sérülékeny képet. A pozitív tulajdonságoknak (gyakran az idea- vagy Felsőbb Én-nek) a projektálása másokra azzal járhat, hogy önként lemondunk ezekről a tulajdonságokról és a belőlük fakadó erőről, önkorlátozó hiedelmek közé szorítjuk az énképünket, és lecsökken az önbizalmunk. 

Másfelől viszont, amikor a hatalmi dinamika másik oldalán állunk, és mi vagyunk az "ideál" vagy a "bálvány" helyzetében, akár házastásként egy önbizalom-hiányos empata mellett, akár szülőként, vezetőként, akitől mások függnek anyagi, hatalmi vagy spirituális értelemben, hajlamosak vagyunk a védtelen és sérülékeny egyedekre projektálni az Árnyék-tulajdonságainkat. A gyerek aránytalanul nagy szidást kap, mert "idegesít", akár még a kis háziállatainkat is hajlamosak lehetünk kegyetlenül megbüntetni, bántalmazni. A bántalmazó magatartás, legyen az érzelmi, fizikai vagy szexuális, a legtöbbször az Árnyék projekciójával egyetemben zajlik. 

El kell kezdeni tehát tudatosan dolgozni ezekkel a folyamatokkal. Fel kell ismerni a dráma-háromszögeket (üldöző-áldozat-megmentő), melyeket a projekcióinkkal mi magunk hozunk létre, és fel kell ismerni a projekcióink destruktív hatását, legyen az a pozitív vagy a negatív vonások kivetítése. Használd a világot tükörként! Mi az, ami irritál benne? Mi az, amit elítélsz? Mit nem tudsz elfogadni másokban? Milyen regényeket olvasol, milyen hősök szerepelnek a filmekben, amiket nézel? A pozitív-negatív főhősök személyiség-fejlődése mindig jó lehetőséget ad az önreflexióra, annak megfigyelésére, hogy mit vált ki benned, mit hoz elő belőled egy műalkotás, egy regény, vagy film története. 

Néhány további ötlet az Árnyék integrációjának megsegítéséhez:
- Meditálj! Számos technikával tudsz kapcsolódni rejtett lélekrészeidhez, a Teljesség felé törekedve.
- Gyakorold a tudatosságot és az öntudatosságot! Fogyeld meg magad, a tetteidet, szavaidat, viselkedésedet, érzelmeidet a hétköznapokban! Próbáld ítélkezés nélkül, tárgyilagosan felismerni a hibáidat és az elnyomott, szégyellnivaló dolgaidat.
- Kérj visszajelzést a környezetedtől: barátaidtól, párodtól, szeretteidtől arról, hogyan látnak téged, mik a hibáid, miken kell dolgoznod. Ha ezt is tárgyilagosan tudod kezelni a védekezés vagy vádaskodás helyett, azzal még közelebb kerülsz az Árnyékodhoz.

2020. szeptember 15., kedd

A jóga-nidrá

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

26. vers


visrántim ászádja turíja-tattvé
visvádj-avasztha-tritajóparisthé
szamvinmajím kámapi szarva-kálam
nidrá szakhé nirvisa nirvikalpám

Ó barátom, amikor meggyőződtél és megállapodtál a turíjában, mely fölötte áll a visva – ébrenlét, taidzsasza – alvás és pragjá – mélyalvás állapotain; folyamatosan tapasztald a jóga-nidrá gyönyörét, mely teljesen tudatos, mentes a kétségektől és felfoghatatlan.

Ebben a versben Sankara a turíját, vagyis a negyedik tudatállapotot, a jóga-nidrá állapotát írja le. Ez az állapot meghaladja a három másik, hétköznapi tudatállapotot. A dzságrat (ébrenlét) tudatállapotát visvának is nevezi, ami arra utal, hogy ébrenélt közben a tudatunk elmerül a látott, vagyis a megnyilvánult univerzum és a durva fizikai test káprázataiban. A nidrá, vagyis álmodás állapotát taidzsaszának nevezi, ami a fényre utal. Álom közben a fény-testünk, vagyis a finom fizikai testünk (szúksma-saríra) kilép a fizikailag helyhez kötött állapotból, és a finomfizikai valóság tartományaiban utazik.

A szvapná (mélyalvás, vagyis álom nélküli alvás) állapotát pragjának nevezi, mely a Brahman megtapasztalásának állapotára, a kauzális testben való létre utal. Az individualizált lélek ebben a harmadik állapotában elveszíti egyéni tudatosságát, és a kollektív tudatosság megtapasztalásába merül, ám ezt nem teszi olyan tudatosan, mint a turíja állapotban, ugyanis létezésének tudatosságát csak utólag, az előző két állapot valamelyikébe való visszatéréskor nyeri vissza.

A negyedik állapotot, a jóga-nidrát viszont a teljes tudatosság ragyogja be, ezért Sankara gyönyörteli állapotnak írja le. Ebben az állapotban az egyéni lélek (dzsívátmá) teljes “sávszélességével” kapcsolódik a Felsőlélekhez (paramátmá); mentes a kétségek mérgétől (nirvisa) és mentes a gondolatoktól, melyeket az előző versben a szankalpa (elhatározások) és vikalpa (választások) kategóriákba osztott. T. Krishnamacharya hozzáteszi, hogy a Paramátmával való összekapcsolódáshoz az egyéni léleknek folyamatos kapcsolatban kell lennie vele; illetve azt is hangsúlyozza, hogy a turíja állapota szavakkal leírhatatlan, ezért bocsátkozik Sankara költői képekbe. 

2020. szeptember 14., hétfő

Az Árnyék 13 típusa

Folytatjuk az Árnyék-Én témáját Matteo Sol cikke alapján. A múltkori bejegyzésben arról írtam, hogy miért fontos az Árnyék felismerése, elismerése, és tudatos integrációja a személyiségünkbe, miközben persze az azt kialakító traumákat is kezeljük. Mindannyian rendelkezünk belső démonokkal, melyek néha pár pillanatra fel is bukkannak a felszínre, megmutatják ijesztő arcukat, de az idő java részében sikerül lenyomni őket a felszín alá - félelemből, bűntudatból vagy pusztán szégyenből. Ezek a belső démonok sokféle alakkal és tulajdonsággal rendelkeznek. Némelyik félelmetesebb mint a másik, de ha elnyomjuk, és nem foglalkozunk velük, akkor mindegyik okozhat káoszt az életünkben. Az alábbiakban az Árnyék 13 típusát ismerhetjük meg, melyek néha átfedésben is lehetnek, vagy többet is felismerhetünk a tudatalattinkban. 

1. Az egoista Árnyék

Alapvető oka: ősfélelem, "nem vagyok elég jó", nem létezem, senki vagyok

Jellemzők: arrogancia, egocentrikusság, nagyképűség, tapintatlanság, önelégedettség, narcisztikus hajlam, túlzott büszkeség.

2. A neurotikus Árnyék

Alapvető oka: félelem az élettől, másoktól és önmagunktól, vágy a kontroll visszaszerzésére

Jellemzők: paranoia, rögeszmék, gyanakvás, válogatósság, követelődzés, mazochizmus, kényszeres viselkedés.

3. A megbízhatatlan Árnyék

Alapvető oka: általános félelem az élettől.

Jellemzők: zárkózott, indulatos, ledér, felelőtlen, hamis, megbízhatatlan.

4. Az érzelmileg instabil Árnyék

Alapvető oka: az az érzés, hogy erőtlen és nem szerethető; feldolgozatlan érzelmi trauma következménye

Jellemzők: hangulatingadozások, melodráma, manipulatív, hisztis, túlzott érzelmek, indulatos, változékony.

5. A kontrolláló Árnyék

Alapvető oka: alapvető bizalmatlanság az élet felé, az elhagyatottság érzése, "nem vagyok elég jó".

Jellemzők: gyanakvó, féltékeny, birtokló, főnökösködik, rögeszmés.

6. A cinikus Árnyék

Alapvető oka: védekezés a túlzott sebezhetőség ellen

Jellemzők: negatív, túlzottan kritikus, pártfogóskodik, bosszús, kötekedő.

7. A bosszúszomjas Árnyék

Alapvető oka: félelem másoktól, bizalmatlanság az élet felé, zárkózott szív

Jellemzők: könyörtelen, bosszúálló, rosszindulatú, hirtelen haragú, veszekedős.

8. A merev Árnyék

Alapvető oka: félelem az ismeretlentől, annak elutasítása, káosz, az egó halála 

Jellemzők: feszült, intoleráns, rasszista, szexista, lenézi mások képességeit, homofób, makacs, nem hajlandó kompromisszumokra, rugalmatlan, szűk-látókörű.

9. Az alkalmazkodó Árnyék 

Alapvető oka: bizalmatlanság az életben, másokban és önmagában.

Jellemzők: felszínes, ravasz, következetlen, trükkös, ügyeskedő.

10. A nemtörődöm Árnyék

Alapvető oka: elnyomott bánat, félelem és szégyen (az érzéketlenség a védekezés).

Jellemzők: Érzelmileg rideg, távolságtartó, közömbös, érdektelen, gondatlan.

11. A perverz Árnyék

Alapvető oka: elnyomott szexuális energia, esetleg feloldatlan gyermekkori traumák

Jellemzők: szadista, kéjenc, romlott, korrupt.

12. A gyáva Árnyék

Alapvető oka:  félelem, önbizalomhiány

Jellemzők: gyenge akaraterő, félénk, félős.

13. A naiv Árnyék

Alapvető oka: nem akar felnőni, az egó egyéniség-fejlődése megreked.

Jellemzők: gyermekes, kicsinyes, éretlen, illogikus, egyszerű gondolkodású, kiégett.

A fenti felsorolásban csak az Árnyék sötét oldalának típusai szerepeltek, de van egy fényes oldala is: azok a jó tulajdonságok, amelyeket elnyomunk magunkban. Például az erőállatokkal végzett munka segít az Árnyék tápláló ösztön-oldalának megélésében. 

Az önismeret útja bizonyos tekintetben olyan, mint a pokoljárás, mely számos vallásban megjelenő motívum: a főhős megjárja a tudatalattit képviselő Alsó Világot vagy Túlvilágot, majd visszatér, felemelkedik a fényre. Ha visszaemlékezünk, Jézus beavatásának egyik próbatétele az volt, hogy a Sátán (vagy a Gonosz) megkísértette. Buddhának szintén találkoznia kellett Marával, aki a buddhizmusban a démoni erőket képviseli. Az Árnyék átölelése, vagy integrációja azonban nem azt jelenti, hogy teret kell engedni bármilyen vágynak, ami felmerül bennünk. A vágy felismerése, elismerése, tudatosítása és azt azt "gonosszá" vagy destruktívvá tevő traumák kezelése eredményezi az Árnyék integrációját, az elfojtás helyett. 

Például a harag elnyomása ugyanúgy nem vezet célhoz, mint a harag kontroll nélküli kiélése. A harag jelenlétét azonban el kell fogadni, felelősséget kell vállalni azért, hogy hogyan, milyen irányba csatornázva éljük meg és engedjük a felszínre törni, anélkül, hogy pusztítást okozna a személyiségünkben vagy az életünkben, kapcsolatainkban. Ennek eredményeképpen ezek a sötét erők elveszítik félelmetes jellegüket és az uralmukat is a személyiségünk felett. 

Az Árnyék elfogadása felé vezető úton nagyon fontos az őszinteség, mely elvezet az eddig tagadott vagy a saját tudatunk elől elrejtett személyiség-részeink megismeréséhez és elfogadásához. Ehhez az önmagunk feletti ítélkezést, a megfelelési kényszert és sokféle dogmából kialakult hiedelemrendszereinket is meg kell tudni haladni. 

Az önszeretet és a lélekrészek teljes integrációja felé vezető úton meg kell tanulnunk őszintén szembenézni az Árnyék-énünkkel, és bátran alámerülni a tudatalattink sötét, sejtelmes vizeibe. Máskülönben, amikor másokban találunk hibákat és elítéljük őket árnyék-tulajdonságaik miatt, lényegében saját képmutató lelkünk fölött mondunk ítéletet. 

A képmutatást sajnos sok esetben a vallások és a spirituális mozgalmak is erősítik bennünk, mivel az Árnyék-énünk elfogadása helyett annak elutasítására, legyőzésére, megsemmisítésére, vagy a "bűneink miatti vezeklésre" intenek. Holott a vezeklésnek, az aszketikus gyakorlatnak nem a bűneink felett érzett kesergés és valamiféle megváltó bűnbocsánat kikönyörgése lenne a célja, hanem a diszkomfort és az erőfeszítés felajánlása a bölcsességért és az erőért cserébe, amit a Szellemvilágtól kapunk, ha elfogadják áldozatunkat vagy felajánlásunkat. A lélek "tisztulása" és a lélekrészeink integrációja párhuzamosan megtörténik a folyamat közben, ha a megfelelő mentalitással álltunk neki. 

Az Árnyék-Én-t tehát el kell fogadni, és meg kell ismerni a tudatos éberség és mély őszinteség, mondhatni elhatárolódás nélküli tárgyilagosság állapotában. A spiritualitás útján hiteles személlyé kell válnunk, ehhez pedig a lényünk minden részét el kell fogadni, és össze kell egyeztetni egymással. A harmadik részben az Árnyék-Én integrálásáról lesz szó.

2020. szeptember 13., vasárnap

Kapálabhátí krijá

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"2. Vámakrama kapálabhátí krijá: (bal oldal) Szívjuk be a levegőt a bal orrlyukon keresztül, és fújjuk ki a jobbon keresztül. Ezután szívjuk be a jobb orrlyukon keresztül, és fújjuk ki a balon keresztül. Miután megismételtük ezt négyszer, szívjuk be a tiszta vizet a bal orrlyukon keresztül. Emeljük fel az arcunkat, zárjuk el a bal orrlyukunkat az ujjunkkal, döntsük kicsit jobbra a fejünket, és engedjük ki a vizet a jobb orrlyukon keresztül. Hasonlóképpen, a jobb orrlyukon keresztül beszívott vizet a balon keresztül kell kiengedni.

Hatásai: Megelőzi a náthás megbetegedéseket. Erősíti az indrijákat (érzékszerveket), és így még a legfinomabb illatot is érzékelni tudjuk. Ez rádzsa-jóga.

3. Csitkrama kapálabhátí krijá: Szívjuk be a vizet a szánkon keresztül, nyeljük le, majd ürítsük ki az orrunkon keresztül. Ezt huszonháromszor kell megismételni.

Hatásai: Megszünteti a nyálkával kapcsolatos betegségeket, megelőzi az öregedést, és ragyogóvá teszi a testet. Ez hatha-jóga.

Az összes kapálabhátí kriját tiszta, hűs (nem melegített) vízzel kell végezni. A legjobb idő e kriják gyakorlására a kora reggel, napkelte előtt. Az első tizenöt napig, ha gyakoroljuk ezeket a kapálabhátí krijákat, égő érzést fogunk tapasztalni az orrunkban, a szánkban és a torkunkban, és egy kicsit hurutos lesz a nyálkahártyánk. Nem törődve ezekkel a szimptómákkal, hűségesen kövessük az utasításokat és gyakoroljuk a krijákat. Nagyon hamar meg fogjuk tapasztalni az összes fent említett kedvező hatást."

(A kapálabhátí krijához tartozik az erőteljes, gyors kilégzések gyakorlása is az orron keresztül. Ezt kiegészíthetjük a fent felsorolt krijákkal, melyek vízzel történnek. Az égető érzést úgy is elkerülhetjük, ha némi sót teszünk a vízbe, majd fokozatosan csökkentjük a sókoncentrációt, ahogy a nyálkahártya megszokja az átmosást. A vizet fel lehet forralni fertőtlenítés céljából, és utána visszahűtve használhatjuk. Eleinte a testhőmérsékletnél kicsit melegebb víz fog jólesni, majd fokozatosan használhatunk hidegebb vizet is. A három krijá közül az orrból szájba és szájból orrba történő ürítés igényel némi gyakorlást, az egyik orrlyukból a másikba történő átmosáshoz viszont érdemes beszerezni egy orrmosó kannát, és azzal könnyebben meg tudjuk oldani a kriját.)

2020. szeptember 12., szombat

A szemek tisztítása

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"V. Trátaka krijá

Fixáljuk a tekintetünket egy pontra vagy tárgyra anélkül, hogy megmozdítanánk a szemünket, vagy pislognánk, amíg el nem kezdünk könnyezni. Emellett jártassá tesz a sambháví múdrában, és megelőzhető vele a távollátás. Ez a rádzsa-jógához tartozik.

(A trátakát legjobb egy mozdulatlan gyertyalángra koncentrálva gyakorolni. Amikor rárévülünk a gyertyalángra, akkor lassan az egész látómezőnket kitölti, és különféle audiovizuális élményeket élhetünk át közben.)

VI. Kapálabhátí krijá

Ez háromféle lehet: vjutkrama, váma krama és csit krama.

1. Vjutkrama kapálabhátí krijá: Szívjuk be a vizet az orrunkon keresztül, és köpjük ki a szánkon keresztül. Ez rádzsa-jóga.

Hatásai: Megszünteti az összes nyálkával kapcsolatos betegséget."

2020. szeptember 11., péntek

Öleld át az Árnyékodat!

Sok szó esett már a különböző lélek- vagy személyiségrészeinkről. A sámáni felfogásban mindannyian különböző lélekrészekkel rendelkeznünk, de nem mindegy, hogy ezek a lélekrészek megfelelően integrált módon működnek együtt, vagy pedig szét vannak esve, el vannak nyomva, vagy egyes lélekrészeinkkel meg is szakadt a kapcsolatunk. A lélekvisszahívás kapcsán már számtalan blogbejegyzésben beszéltem erről a témáról. Itt csak egyet linkelek be (A személyiségrészek integrációja), mert abban benne van a link a többi, erről szóló cikkhez is.  

Ahhoz, hogy megértsünk a személyiségrészeink közötti viszonyt, és azt, hogy miért nyomjuk el egyes személyiség-részeinket, C.G.Jung Árnyék-modelljét hívtam segítségül, mely bár a modern pszichológia kifejezéseivel, de sok mindenre rávilágít, amiről az ősi sámánok is beszéltek az elveszett lélekrészek kapcsán. 

"A mindennap hordott társadalmi maszk mögött rejtőzik az árnyék-énünk: az az impulzív, sebzett, szomorú, elszigetelt lélekrészünk, melyet általában megpróbálunk figyelmen kívül hagyni. Az Árnyék az érzelmi gazdagság és a vitalitás forrása lehet, és az Árnyék elfogadása a gyógyulás és a valóban hiteles élet felé vezető utat jelentheti." /C. Zweig és S. Wolf/ 

Ha valóban őszintén vágysz a fejlődésre, változásra és a teljesség megélésére, akkor az életed bizonyos pontján találkozni fogsz a személyiséged olyan részeivel, melyek elfogadása legalábbis nehéz lesz, ha nem tűnik majd teljességgel felkavarónak. Ezek a személyiségrészeid alkotják az Árnyékot, a természeted sötétebb oldalát.

C.G. Jung volt az első pszichológus, aki mélyebben próbált foglalkozni az Árnyék-énnel, és arra jutott, hogy a tudatalatti elménk különböző Én-ekből tevődik össze, melyeket Jung archetípusoknak nevezett el. Ezek az archetípusok határozzák meg azt, ahogyan megéljük az életünk különböző érzelmeit, helyzeteit és kihívásait. A két fő archetípus a Perszóna és az Árnyék.

"Félelmetes a gondolat, hogy az embernek van egy árny-oldala is, melyet nem csak kisebb gyengeségek és esendőségek alkotnak, hanem egy kifejezetten démonikus dinamizmus. Az egyénnek ritkán van erről tudomása, mivel számára, mint egyén számára elképzelhetetlen, hogy bármilyen körülmények között túl kelljen lépnie önmagán. De ha hagyjuk, hogy ezek az ártatlan teremtmények tömeget alkossanak, ott máris megnyilvánul a dühöngő szörnyeteg." /C.G.Jung/

Mi az a Perszóna?

A Perszóna az, amik szeretnénk lenni, és ahogy szeretnénk, hogy lásson a világ. Maga a latin szó maszkot jelent, és mindazok a különböző maszkok, szerepek, Középső Világbeli egó-felépítmények alkotják, melyeket viselünk különböző emberek előtt és különböző helyzetekben.

Mi az Árnyék?

Az Árnyék viszont az az archetípus, mely a tudatalatti elme részét képezi, és elnyomott gondolatokból, ösztönökből, érzelmekből, gyengeségekből, vágyakból, perverziókból és zavarbaejtő félelmekből áll. Ezt az archetípust nem kell feltétlenül "rossz"-ként elkönyvelni, csak azért, mert a vadságot, a káoszt, az ismeretlent képviseli. Jung szerint ez a látens energia mindannyiunk része, és a Természethez, az Alsó Világhoz kapcsol bennünket, a kreatív energia komoly forrása is lehet. 

Jung szerint, aki nem nagyon foglalkozott a reinkarnációs emlékekkel és tudati tartalmakkal, csak az élete vége felé, mindannyian tiszta, fehér vászonként születünk. De gyermekkorunkban elkezdjük megtanulni a különbségtételt a jó és a rossz között, ahogyan Ádám és Éva tették. Ebben a pillanatban születik meg az Árnyék, és önmagunkat is elkezdjük "jó" és "rossz", vagy elfogadható és nem elfogadható részekre osztani. A társadalmi ráhatásoknak megfelelően elkezdjük kialakítani a Perszónát (mely megfelel a társadalmi normáknak) és az Árnyékot (mely nem felel meg, és ezért rejtegetni kell).

A Perszóna és az Árnyék elválaszthatatlanok: A Perszóna, a szerethető, társadalmilag elfogadható arcunk, mely azonban nem hiteles, megteremti az Árnyékot, mely a hiteles, vad, ám társadalmilag elutasítandó énünk.  A Perszóna az, amit folyamatosan mutatunk, és előtérbe helyezünk, míg az Árnyék sötét részei a tudattalan sarkaiban sínylődnek, és sohasem integráljuk őket a tudatos elménkbe, mert eleve nem is érzékeljük ezt a felosztottságot. A sötét vágyak, motivációk, félelmek tehát tovább gyűlnek és erősödnek a sötétben, miközben a tudatos elménk disszociál, azaz elkülönül tőlük. Ez mind a pszichológiai túlélő és védekező mechanizmusaink működésének köszönhető.

Az Árnyék-Én elnyomása ahhoz vezethet, hogy a tudattalanban zajló folyamatok kontroll nélkül a felszínre törnek, depressziót, pszichológiai problémákat, hirtelen viselkedési zavarokat, vagy olyan érzelmi, pszichés, kapcsolati konfliktusokat okoznak, melyek következményeitől nagyon hosszú ideig szenvedhetünk. 

Tejes egészként születünk, de a társadalmi nyomás és elvárások hatására megtanuljuk feldarabolni a lelkünket, és elutasítani, megtagadni annak "civilizálatlan", vad, ösztönszintű aspektusait. A negatívnak vélt érzelmeink és jellemvonásaink elnyomása az önelfogadás és a hiteles önismeret útján felmerülő legnagyobb akadály lehet, hiszen nem tapasztalhatjuk meg lényünk teljességét, ha vannak olyan személyiségrészeink, melyekkel nem is merünk szembenézni. 

A sámáni megközelítésben, például a lélekvisszahívás, a trauma-kezelés vagy a tudatalatti gyógyítása során az Árnyék megtapasztalása, a "spirituális halál" vagy az egó halála és az abból va újjászületés a lélek gyógyulásának fontos mozzanatai. A Árnyék megismerése ugyanakkor elengedhetetlen ahhoz, hogy keifeljesszük a kapcsolatunkat az Alsó Világgal, ne csak a Felsővel. 

A társadalom számtalan ideológiát teremt, mely az Árnyák elnyomásának és disszociálásának melegágya. Például az "önfejlesztés", mindfulness, siker-tréningek tömkelege, ahol azt sulykoljuk magunknak, hogy "napról napra egyre jobban és jobban vagyok, szeretetben, harmóniában és bőségben élek stb.", tulajdonképpen szégyellnivalóvá teszik azt, ha valaki éppen pocskul érzi magát, mert teret enged az Árnyék-Énben zajló folyamatainak. 

Emellett a New Age és a modernebb Ég-vallások vagy egyistenhívő dogmatikák is a "fény" felé való törekvést, a Magasabb Én elérését tűzik ki egyértelmű célként, miközben az Árnyék integrálásáról megfeledkeznek. Ahelyett, hogy megtanulnál ember leni, valamiféle elképzelt és mesterkélt spirituális tökéletességet próbálsz magadra erőltetni. Ahelyett, hogy szembenéznél és elfogadnád az Árnyékban, a tudatalattidban zajló folyamatokat, a spirituális elkerülést választod, és abban bízol, hogy Isten vagy a spirituális gyakorlat "kipusztítja" a szívedből a tisztátalanságokat. 

A "fény" ezekben a spirituális tanításokban egyenértékű a szeretet, béke, öröm, harmónia, együttérzés stb. fogalmaival. Az olyan "sötét" érzelmeket viszont, mint a düh, bosszú, uralkodási vágy, félelem, szégyenérzet, versengés, féltékenység, kéj - egyenesen démoninak és a Sátán kísértésének állítják be. Mivel ezeket mind "gonosznak" tekintjük, igyekszünk kerülni őket, vagy megtagadni önmagunkban, és ezáltal még mélyebbre süllyesztjük a tudatalattinkban. De ez egy tragikus hiba. Minél inkább kerüljük a sötétséget, annál erősebb lesz, majd egyszer, egy váratlan pillanatban, kitör, mint egy vulkán.

Ameddig tagadjuk az Árnyékot, nem tudjuk integrálni. Az integrálás az elfogadással, felismeréssel, a felelősségvállalással kezdődik, a tagadás vagy elutasítás helyett. Ettől remélhetjük az énünk teljességének megtapasztalását, a józan, gyógyult, elfogadó, együttérző, higgadt, megértő személyiség kialakulását. 

Ezzel szemben, ha el akarjuk pusztítani az Árnyékot (ami lehetetlen), akkor a személyiségünk darabjaira esik szét. Az idegösszeomlás, "széthullás", sok esetben az Árnyék elutasításából fakadó belső konfliktus következménye. A széttöredezett személyiség nem igazán tudja kezelni a nehézségeket az életében, mert hiányzik a középpont és mindig a szélsőséges darabokra esett személyiség-részei által igyekszik reagálni az élete történéseire, például függőségekbe való menekvéssel, önpusztító viselkedési mintákkal stb. Ezek mind védekezési mechanizmusok, mellyel a széttöredezett személyiség igyekszik menteni a menthetőt. 

A tantra, gnózis vagy az egyiptomi, kabbalisztikus hagyomány közös abban, hogy jobbkezes és balkezes ótról beszélnek, melyek a Teljességhez vezetik a gyakorlót. Történelmileg a bal oldalt tartják a tisztátalan, bűnös, alantas oldalnak, és így a "balkezes" utakat is alárendelt módszernek tekintik a "jobbkezes", a pozitív értékek, a magasabb Önvaló felé törekvő utakkal szemben. Ne feledjük azonban azt, hogy két kezünk van, és a "balkezes" út pontosan az Árnyék-Énünk elfogadását és a vele való megbarátkozást, az integrálását képviseli, ami a felszabadulás kulcsa. 
Ha csak a Fény felé törekszünk, akkor beleeshetünk a spirituális elkerülés, és az Árnyék, a sötétség elutasításának hibájába. A "balkezes" tanítás szerint azonban eredendően a Sötétség és a káosz uralkodott, ezért meg kell tanulnunk átölelni a saját sötétségünket és Árnyékunkat, ha egyensúlyban akarunk haladni a Fény útján. Ha csak a felső csakrákkal foglalkozunk, akkor nem lesznek mély gyökereink, és nem lesz stabil a spirituális fejlődésünk. Ha egy ház alapjai, a föld alatt lévő részei nem erősek, akkor a felépítmény könnyen összedől, bármilyen csinos is. 
Ezt a cikket Mateo Sol írása alapján állítottam össze, és a következő részben az Árnyék 13 archetípusáról lesz majd szó. 

2020. szeptember 10., csütörtök

A karma megsemmisítése

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

25. vers

viccshinna szankalpa-vikalpa-múlé
nihsésa-nirmúlita karmadzsálé
nirantarábhjásza-nitánta bhadrá
szá dzsrimbhaté jógini jóga-nidrá

A folyamatos gyakorlás által a mindenki számára jóindulattal bíró jóga-nidrá megjelenik abban a jógiban, akinek a döntései, választásai és karmikus visszahatásai teljességgel megsemmisültek.

Az előző versben Sankara már kijelentette, hogy a jóga-nidrá megjelenésével a jógi tudati benyomásai (szamszkára) és szokásai (vászaná) törlődnek, és így felszabadul anyagi kötöttsége alól. Itt tovább részletezi azt, hogy a jóga-nidrá megjelenésével a jógi szándéka (szankalpa) és döntései (vikalpa), valamint érett karmikus visszahatásai (prarábdha karma) is törlődnek, feloldódnak. A szankalpa (elhatározások) a karmikus visszahatások csíra-állapotából fakadnak, míg a vikalpa (döntések, választások) a növekvőben lévő karmikus visszahatások következtében alakulnak. Ezt azonban még aprarábdha (éretlen) vagy phalónmukha karmának nevezik, mivel a karma gyümölcse (phala) még nem mutatkozik meg. Ilyenkor a választás szabadsági foga még sokkal nagyobb, mint az érett karma esetében, mely ellen már gyakorlatilag nem tudunk védekezni: ha teszik a gyümölcs, ha nem, kénytelenek vagyunk learatni és megízlelni.

Sankara kijelenti, hogy a rádzsa-jóga rendszeres gyakorlása és az őszinte spirituális fejlődés irányába fordított szándék eredményeképpen a jóga-nidrá megjelenhet, és az áldásában részesítheti a jógit. Ehhez a gyakorlás mellett nem az egyéb karmikus kötelességek feladása felé kell haladnunk, hanem a feladataink kötelességszerű, ragaszkodásoktól mentes végrehajtása felé, mely már önmagában egy áldozat, és megtisztít a karmikus visszahatásoktól.

2020. szeptember 9., szerda

Tükör-gyakorlat

Ez egy nagyon erős gyakorlat, tehát annak, aki még nem szerzett kellő jártasságot a sámánutazásban, és főleg nem tud megfelelően visszatérni, illetve nem gondoskodott megfelelő védelmi mechanizmusokról (ezekről itt írtam már - Asztrális védelem 1. rész, 2. rész, 3. rész), kifejezetten nem javaslom az otthon, egyedül történő kísérletezést. A legbiztosabb az, ha legalább egy, vagy több, tapasztalt sámán jelenlétében vágunk neki ennek a gyakorlatnak. A gyakorlat második része Yacov Darling Khan "Jaguártestben Pillangószív" című könyvében is szerepel, ott három társával együtt végezte a gyakorlatot, miközben ő nézett a tükörbe, ők pedig doboltak és "tartották a teret". Ha fogalmat akarsz alkotni arról, hogfy mire lehet számítani ennél a gyakorlatnál, akkor olvasd el a könyvet. A gyakorlat első része kevésbé veszélyes (rád nézve), de szintén erőteljes hatású tud lenni. 

A tükör ősidők óta mágikus eszközként, a Szellemvilágba átjárót nyitó kapuként van számon tartva, mellyel utazások, gyógyítások, és rosszindulatú varázslatok is végrehajthatók. Ha emlékszel Hamupipőke meséjére, a tükör nem csak azt mutatta meg, hogy a gonosz mostoha mágikus erejével szemben nincs kihívója, hanem azt is, hogy amikor megjelent a vetélytárs Hamupipőke személyében, akkor ki volt az, és mit csinált éppen. 

A múltkoriban egy posztomnál sokan kommenteltek arra, amikor azt írtam, hogy ha úgy érzed, hogy valaki rosszindulatú energiát, szándékot közvetít feléd, akkor használj egy képzeletbeli tükröt (vagy éppen egy valóságosat, ahogy most fogjuk) a szándéka visszaverésére. A módszer nem túl finomkodó, ugyanis az agresszor pontosan azt a mágikus hatást kapja vissza saját magára, amit feléd elküldött. Ha erősek a védelmező szellemeid, akkor a hatás még fokozódik is, így a gonosztevő a "saját levében" fog megfőni. Tehát sokan kifogásolták, hogy miért javaslom a rosszindulat és ártó széndék visszatükrözését, miért nem szeretetet sugárzok felé. Ennek az egyszerű magyarázata az, hogy a sámánizmus és a mágia nem az önsimeretet és a spiritualitást helyezik a középpontba, már ami az asztrális ellenfeleket illeti. Nem akarjuk sem ráébreszteni őket ártó szándékuk önismereti buktatóira, sem "megváltani" nem akarjuk őket a krisztusi szeretettel vagy bármiféle elfogadó, befogadó szellemi energiával. Egyszerűen, a legkevesebb energiabefektetéssel meg akarjuk védeni magunkat a negatív hatásuktól, és erre a visszatükrözés a legkézenfekvőbb. A szeretettel való viszonzáshoz ugyanis el kellene nyelni a negatív energiát, semlegesíteni, és még a saját jóindulatodból "táplálni" a rosszban sántikáló lelkét. Hacsak nem vagy Isten, ez nem tűnik egy biztonságos és ésszerű módszernek. Igy viszont mindenki azt kapja, amit megérdemel: az energiák kiegyelnítődnek és lenullázódnak. Nade térjünk vissza a gyakorlatunkra! 

1. Ártó szándék visszatükrözése

A gyakorlatnak ezt az első részét pontosan akkor kell végezni, ha úgy érzed, hogy valaki ártó, irigy, gonosz, manipulatív, rosszindulatú stb. szándékkal viseltetik irántad, történjen ez akár valamilyen kifejezett mágikus operáció formájában, amiről valahogy tudomást szereztél, vagy egyszerűen csak az ösztönös rosszindulat tudat alatti kifejeződéseként, amiről az illető esetleg nem is tudatos. Viygázz arra, hogy ne keveredj elmekáprázatokba: ha esetleg csak beképzeled, hogy valaki rosszat akar neked, vagy ártó szándékkal van feléd, akkor a tükör-gyakorlatnak nem lesz értelme. Tehát indokolt esetben használd.

Szerezz egy tükröt, a mérete mindegy. Ha nagyobb a tükör, és van egy kerete, amivel meg is tudod támasztani, az a legjobb. Ülj le, és helyezd magad elé a tökröt úgy, hogy a tükröző felülete neked háttal legyen, mintha egy pajzsot tartanál magad elé, amelyben az ellenfeled megpillanthatja az ábrázatát. Fogd meg a dobodat, és kezdj el dobolni, majd juss el a révült állapotba. Hívd az erőállataidat, a védelmeződet és a szellemi tanítókat. Fogalmazd meg magadban, hogy azoknak az ártó szándékát szeretnéd visszatükrözni, akikről tudod, hogy rosszat akarnak neked. Dobolás közben láthatod magad előtt az arcukat, illetve sok mindent, ami az általuk küldött megkötéssel, átokkal kapcsolatos, ha fogalmazhatunk így. Bízd rá a Szellemvilágra, hogy mi fog velük történni, de abban biztos lehetsz, hogy te fel fogsz szabadulni a negatív hatások alól, amit rád vetítettek. Amikor úgy érzed, hogy véget ért a folyamat, hagyd abba a dobolást, és térj vissza.

2. Belső tükör

A gyakorlat második része már sokkal intenzívebb, kockázatosabb és komolyabb önismereti értékkel bír. Csak akkor vágj bele, ha tényleg elszántad magadat rá. Fordítsd szembe a tükröt önmagaddal, hogy lásd benne az arcodat, vagy az egész ülő alakodat. Nézz szemrebbenés nélkül a saját bal szemedbe (ne feledd, tükörképet nézel), és kezdj el dobolni. Ha vannak melletted segítő társak, akkor doboljanak ők, te pedig csak lélegezz és nézz a tükörbe. Fogalmazd meg magadban, hogy szeretnéd, ha a tükör megmutatná, azt, ha esetleg rosszindulattal viseltetsz mások iránt, és kérd, hogy semlegesítse ezt a rosszindulatot, anélkül, hogy önmagadban kárt tennél vele. Amint a szívedben megszűnik a szándék, hogy rosszat akarj valaki másnak, a tükröződés ártó hatása is megszűnik, mintha kihúztak volna egy elekrtomos berendezést a konnektorból. Azt is kérheted, hogy a tükör fedje fel a hibáidat, melyeken dolgoznod kell, vagy a személyiséged árny-oldalait, melyeket tagadsz magad előtt. Nagyon mély önismereti utazás kezdődhet meg ilyenkor, sokféle kép és érzés felbukkanhat a tudatalattidból, a múltadból, előző életeidből is akár. A tükörképed eltűnhet, eltorzuhat, megváltozhat, vagy bármilyen, akár ijesztő dolgok, lények is megjelenhetnek benne. Ezért kell a védelem. A tükör egy kapu a végtelen dimenziókba, vigyázz, hogy ne ragadj ott. Egy balul elsült tükör-gyakorlat akár komoly lélekvesztést vagy posztttraumás szindómát, vagy nemkívánt "kísérőket" is eredményezhet. Tehát csak óvatosan, és ha nem vagy biztos a dolgodban, akkor inkább keress fel valakit, aki végigvezet a folyamaton. Ha biztos vagy a dolgodban, akkor sem árt a vezetés ehhez a folyamathoz.

Megeshet, hogy a tükör által feltárt igazságok mellé olyan feladatot, szertartást, aszketikus gyakorlatot is kapsz, amivel dolgozni tudsz a feltárt problémákon. A félelmeiddel való szembenézéshez és leküzdésükhöz is nagyon hasznos módszer a tükör-gyakorlat. Előtte füstölőzz, kérj védelmet, ajánlj dohányt a szellemeknek, és gyújts egy gyertyát is. Utána mondj hálát és kérj erőt a megtapasztalt dolgokkal való munkához. 

Még három tanács a tükörrel kapcsolatban: 1. Soha ne állíts egymással szemben két tükröt, és ne ülj be közéjük révülni! Nagyon elveszhet a lelked a végtelen tükröződések által megnyíló dimenziókban, és nem biztos, hogy vissza tudsz keveredni. 2. Soha ne gyújts meg két gyertyát vagy mécsest a tükör két oldalán, mert ezzel olyan erős átjárót hozol létre, hogy nem várt szellemi entitások is megjelenhetnek a szobában és jó kis galibát csaphatnak. 3. Ha a szobában, ahol alszol, van egy tükör, akkor jobb, ha éjszakára letakarod. A hagyomány szerint a szabad lelked álom közben kilép a testedből, és ha meglátja magát a tükörben, akkor lehet, hogy nehezebben talál vissza a testedbe, és alvási paralízist tapasztalhatsz. Jó tükrözést kívánok mindenkinek!

2020. szeptember 8., kedd

A jóga-nidrá állapota

Újabb részlet a Jóga-tárávalíból:

24. vers

pratjag-vimarsátisajéna pumszám
prácsína-szangésu palájitésu
prádurbhavét kácsid-adzsádja-nidrá
prapancsa-csintám parivardzsajantí

A belül lakozó önvaló torzításmentes visszatükröződése következtében a jógi korábbi ragaszkodásai megsemmisülnek, és eléri a tudatos álom, a jóga-nidrá állapotát, melyben az univerzummal kapcsolatos minden gondolata megszűnik.

Ez a vers a szahadzsa vagy amanaszka állapot legfontosabb hatását ismerteti: a jógi elméjében rögzült korábbi lenyomatok (szamszkárák) és azok nyomán kialakult mintázatok és szokások (vászanák) teljességgel törlődnek, és a tudat tükre teljesen torzításmentesen tükrözi vissza az Önvaló természetét, mint az átlátszó kristály a mögé helyezett rózsát.

Ekkor a jógi eléri a jóga-nidrá állapotát, melyet Sankara adzsádja-nidrának nevez. A hétköznapi emberek három tudatállapotot élnek meg: dzságrata – éber tudatállapot; nidrá - álom és szusúpti – mélyalvás. Ezek közül az éber tudatállapot a „legéberebb” és a legtudatosabb, míg az álom és a mélyalvás állapotaiban a tudat sokkal kevésbé éber, vagyis dzsada (öntudatlan). A jóga-nidrá viszont csak látszólag, kívülről hasonlít erre az öntudatlan állapotra, ezért nevezi Sankara adzsádja-nidrának, vagyis „tudatos alvásnak”. Bár a jógi kívülről tétlennek létszik, és érzékszervei egyáltalán nem is rögzítik a külvilágból beáramló benyomásokat, belül nagyon is éber, és mély, tudatos kapcsolatban van az Átmannal (Önvalóval). A jógi belső „álma” sokkal valóságosabb, mint a külvilág történései, így ez utóbbiak nem is kötik le a jógit.

Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy azt a jógit, aki elérte a jóga-nidrá állapotát, hidegen hagyják a külvilág történései. Egyrészt tudatosan vissza tud térni a külvilágban zajló események érzékelésének állapotába, másrészt minden mögött a nagy Átmant, a Lelket látja, így a világ eseményeiben is spirituális tudatossága által vezérelve vesz részt.

2020. szeptember 7., hétfő

Kapcsolataink egészsége - teszt

Az alábbi önismereti gyakorlatot ajánlott többször ismételni, mert jó visszajelzést ad arról, hogy az önmagunkon végzett munka hogyan befolyásolja a kapcsolatainkat, és a viszonyulásunkat mások felé.

1. Fogj egy papírt, és írd fel rá az összes legfontosabb kapcsolatot az életedben. Kezdd a családtagokkal, barátokkal, hozzád közel álló emberekkel és azokkal, akik fontosak neked. Utána viszont rátlérhetsz arra is, hogy a különböző lélek- vagy személyiségrészeiddel milyen a kapcsolatod, illetve "elvont" fogalmakat is felsorolhatsz, pl. test, érzelmek, szerelem, szexualitás, férfiasság/nőiség, belső gyermek, pénz, teremtés, karrier, kreativitás stb. Ha úgy érzed, hogy az összes fontosabb "kapcsolatodat" felsoroltad, lépj tovább a második pontra. Nem kell, hogy a lista teljesen kimerítő legyen, mert elképzelhető, hogy az adott időszakban kevesebb van a fókuszodban, vagy csak bizonyos dolgokon szeretnél dolgozni. 

2. Fogj egy másik papírt, és írj föl a tetejére két szót: "Őszinte" és mellé azt, hogy "Félelemalapú". Természetesen a kapcsolataidat máshogyan is kategorizálhatod, de önismereti szempontból ez a kettő lesz a legfontosabb. Írd be a két szó alá az előző oldalon felsorolt összes kapcsolatodat, ahogy a szíved diktálja. Ha később elmeditálgatsz rajta, és mégis átírnál egy-egy dolgot az egyik oszlopból a másikba, akkor tedd meg!

3. Dolgozz először az "Őszinte" kategóriába került kapcsolataidon! Gondold végig mindegyiket, és mérd fel, hogy az őszinteségen túl (ami az egyik legfontosabb összetevője az egészséges kapcsolatnak) mennyire egészséges az adott kapcsolatod más tekintetben: mennyire tartalmas, kielégítő, megbízható, inspiráló stb. Ha valamelyiken szeretnél majd dolgozni a továbbiakban, akkor írj mellé megjegyzéseket!

4. Most dolgozz a "Félelemalapú" kategóriába sorolt kapcsolataidon. Gondold végig mindegyiket, és igyekezz rájönni, hogy miben is nyilvánul meg a félelmed, amelyet ebben a kapcsolatodban érzékelsz! Mi tart vissza attól, hogy őszinte lehess ezzel a személlyel? Megéri-e feladni az őszinteséget a konfliktusok elkerülése végett? Mi történne, ha megpróbálnál őszintén kommunikálni vele? Mennyit ér ez a kapcsolat így? Mit tudsz tenni azért, hogy legyőzd a félelmeidet, melyeket ebben a kapcsolatban megélsz? Vannak-e benned feldolgozatlan traumák, melyek ezt a kapcsolatot "mérgezik" vagy diszfunkcionálissá teszik? Érdemes-e dolgozni a kapcsolat javításán, fejlesztésén, vagy pedig valójában függőségben vagy, és a kapcsolat inkább elvesz tőled, mintsem hogy adna? Gondold végig mindkét oszloppal kapcsolatban, hogy mindegyik kapcsolat megéri-e a befektetett munkát, vagy éppenséggel elhanyagolod, és többet kellene törődnöd velük? Ha arra jutsz, hogy csak megszokásból vagy ko-dependenciából tartod fenn a kapcsolatot, és nem ad neked semmit, akkor gondold végig, hogy van-e bátorságod megszüntetni, vagy pedig megtölteni igazi tartalommal!

5. A kapcsolatokkal való munka célja. A fent felsorolt feladatok meglehetősen nagy terjedelműek, munka- és időigényesek is lehetnek, tehát nem biztos, hogy egy nap alatt kielégítően foglalkozni tudsz mindegyikkel. A kapcsolatokon végzett munka nem csak abból áll, hogy végiggondolod magadban, kivel hányadán állsz, hanem valós találkozásokat, kommunikációt, egymással való foglalkozást, együtt töltött időt, tevékenységeket is magába foglal. Alaptézisként megjegyezheted, hogy a nem fektetsz munkát a kapcsolataidba, akkor ne számíts működő és egészséges kapcsolatokra. Az idealisztikus cél az lehet, hogy idővel minden kapcsolatod átkerüljön az "őszinte" kategóriába, és egyre kevesebb félelemalapú kapcsolatot tarts fenn. Ez persze nem a kényelmetlen dolgok előli menekvést jelenti, hanem inkább a szembenézést a félelmeiddel, melyek a legyőzésük után a kapcsolataidból is elillannak. 

Ne lepődj meg, ha a kapcsolataidon végzett tudatos munka során az egész kapcsolatrendszered megváltozik, átértékelődik, egyese eltűnnek mellőled, míg mások megjelenek az életedben. A makrokozmosz mindig a mikrokozmosz tükörképe, tehát a külső kapcsolatrendszereid változása a belső folyamataid fvisszatükröződései lesznek. Megjelölhetnénk azt is célként, hogy miután minden kapcsolatod átkerült az "Őszinte" kategóriába, azt is nyugodt lélekkel oda tudd írni mindegyik mellé, hogy "egészséges". Ha a kapcsolataid között nagyon kevesen vannak, vagy ellenkezőleg, nagyon sokan, de senki sem igazán fontos, akkor érdemes elgondolkodni a mennyiség és minőség arányán is, illetve felmérni azt, hogy akik a számodra fontosak, azok számára te is hasonlóan fontos vagy-e. Van-e megfelelő arányú és spontán viszonzás a kapcsolataidban, vagy egyoldalúan kihasználnak téged sokan, esetleg ellenkezőleg, te használsz mindenki mást, miközben érzéketlen vagy az igényeikre. Az őszinte kommunikációnak az is fontos részét képezi, hogy másokat meghallgass arról hogyan látják a hozzád fűződő kapcsolatukat. A kapcsolataidon és a személyiségeden végzett munka gyakran az egész életedet felöleli, és sohansincs vége. 

2020. szeptember 6., vasárnap

Az orr és a hasüreg tisztítása

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"III. Neti krijá

Vegyünk egy arasznyi vékony cérnát. Szívjuk be az orrunkon keresztül, és fogjuk a kezünkbe a cérna két végét, miután az egyik kijött a szánkon keresztül. Nagyon óvatosan húzzuk föl-le tizenkétszer. Utána a szánkon kerezstül húzzuk ki a cérnát.

Hatásai: Megszünteti a különböző kapha betegségeket. Jó lesz a szemünk és jártassá válunk a khecsarí múdrában. Ez a hatha-jógához tartozik.

(A cérnát sok esetben nehéz ledugni a szájüregig, azért érdemes olajjal bekent katétercsővel is kipróbálni a tisztító gyakorlatot. Amikor gyakorlottabbá váltunk, akkor vastagabb katétert is képesek leszünk átdugni az orrunkon. Ez a gyakorlat segíti a khecsarí múdrá gyakorlását, melynek során az orrgarat legtetejéig kell feldugnunk a nyelvünket, hogy megállítsuk a Holdból (az elméből) a Napba (a gyomorba) alácsöpögő nektárt.)

IV. Nauli krijá

Behúzzuk az alhasi idegeket a hasfalunkba és utána gyorsan forgatjuk a hasfalat jobbra és balra, az egész hasunkon végig.

Hatásai: Minden betegséget megszüntet, és megerősíti az emésztés tüzét. Ez a rádzsa-jógához tartozik.

(A naulí krijá gyakorlását úgy érdemes kezdeni, hogy kiürítjük a tüdőd, majd végrehajtjuk a madhjama naulít, vagyis a két egyenes hasizmot megfeszítjük, míg az oldalsó hasizmainkat behúzzuk. A gyakorlat elsajátítása után a következő lépés a váma és daksina naulí, vagyis a bal és a jobb oldali egyenes hasizom megfeszítése külön-külön. Ha már ez is megy, akkor elkezdhetjük gyakorolni a forgatást jobbra és balra. Egyesek szerint fel-le hullámoztatás is létezik.)

2020. szeptember 5., szombat

A belek tisztítása

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"4. Múla sódhana dhauti: Dugjunk egy kurkuma-gyökeret vagy a bal kezünk középső ujját a végbélnyílásba, kaparjuk ki jó alaposan, majd mossuk meg.

Hatásai: megszünteti a székrekedést, emésztési zavarokat, és az ama dósamot (a megemésztetlen ételből származó mérgező lerakódások által okozott betegségeket). A test elkezd ragyogni,és a dzsáthára agni (az elsődleges emésztés tüze) növekszik.

(A kurkuma fertőtlenítő hatásáról ismert, ám a friss kurkuma-gyökér némileg összehúzó hatású lehet. Ezért például aranyér vagy végbél-vérzés esetében érdemes kipróbálni. A végbél tisztítása nem az ujjunkkal a leghatékonyabb, hanem meleg vizes beöntéssel, mely később lesz ismertetve dzsala-baszti néven. A beöntővízbe tehetünk Himalája-sót, citromlevet, mézet, olíva- avgy szezámolajat, és áztatott, darált édeskömány-termést is. A beöntést akár minden nap lehet végezni, de ha tiszta a vastagbelünk, akkor heti egyszer is elég, és eiz is távol tartja a fent felsorolt betegségeket és méreganyagokat.)

II. Baszti krijá

Ez kétféle típusú: dzsala baszti és szthala baszti.

1. Dzsala baszti: Álljunk a vízben a köldökünkig. Utána vegyük fel az utkatászanát (székpózt), és a kumbhaka ereje által szívjuk be a vizet a végbélnyíláson keresztül. Gyakoroljuk ezt az előírás szerint, és tizenkét ismétlés alatt elegendő víz fog bejutni az alhasba. Ezután, a kramát követve fokozatosan nyomjuk ki a hasban lévő vizet a végbélnyíláson keresztül. Ezt naponta háromszor kell elvégezni.

(Ha feltételezzük, hogy a víz, amiben derékig állunk, valóban steril, akkor a vastagbél megtöltése után ki kell szállnunk belőle, és egy wc-be vagy leeresztő tartályba kell kiengedni a vastagbelünkben lévő vizet, mivel az már szennyezetté válik. Napi háromszori ismétlés túlzásnak tűnik. A bélmosás során ugyanis nagy mennyiségű bélbaktériumot is kimosunk, ami csökkenti az emésztés hatékonyságát a baszti után. Éppen ezért tanácsos kerülni az olajos, sült, fűszeres és állati eredetű ételeket a baszti napján.)

Hatásai: Megszünteti a cukorbetegséget, húgyúti problémákat, valamint a bélelzáródást, vagyis az apána váju romlásából származó betegségeket. Vonzó, gyönyörű lesz a külső megjelenésünk, a testünk ragyogni fog, és Kupidó szépségéhez lesz hasonlatos. Ez a hatha-jógához tartozik.

2. Szthala baszti: Üljünk pascsimóttánászanában. Az asviní múdrá ( a végbélnyílás nyitogatása) segítségével szívjuk be a vájut és nyomjuk ki, miközben mind a négy irányban forgatjuk a hasfalat.

Hatásai: Megsemmisíti a székrekedést és az emésztési zavarokat. Növekszik a dzsáthára agni. Ez a rádzsa-jógához tartozik.

2020. szeptember 4., péntek

A lélekutaztató bárka

A múltkori dobkörön Oguznál lélekkísérést végeztünk, egy olyan hölgy lelkét kísértük el a Túlvilágra, aki éppen aznap halt meg. A lélekkísérésről és annak jelentőségéről már írtam több blogbejegyzésben, de ez alkalommal egy külön szimbólumot is kaptam hozzá Odintól. Amikor elkezdtünk dobolni, csörgőzni és a "lélekkísérő" transz-pozícióban révülni, akkor megjelent előttem a nagymama szelleme, akit el kellett kísérni a Holtak Birodalmába, és egy ragyogó bárka vagy csónak. Ez a szimbólum sokszor meg szokott jelenni lélekkísérés esetén, például az egyiptomi halottaskönyv szerint is bárkán utazik a halott lelke, illetve a vikingek is sokszor temették hajóba a halottaikat, akár úgy, hogy a hajót elásták a föld alá az "utasokkal", valamint éttelekkel, italokkal, ruhákkal, ékszerekkel, használati tárgyakkal együtt, vagy pedig a nyílt vízre bocsátották a bárkát, és meggyújtották, majd hagyták elhajózni és elporladni a csónakot és a halottat. 

Ez alkalommal megjelent Odin, és egy fekete rúna-követ nyújtott felém, melyen fehér vonalakkal látszott a bárka ábrázolása. Középen a kör egy kerek viking pajzs, annaka közepén pedig a pajzsot díszítő kiemelkedő fémkupak látszik. Előtte és mögötte a bárka két vége látszik. Odin a hátamra rajzolta a szimbólumot, mintha szárnyak lennének. A bárkát vagy evezőkkel, vagy vitorlával szokták meghajtani, és eszembe jutott, hogy mindkettő működtetéséhez használni kell a hátizmokat. Odin elmondta, hogy ezt a szimbólumot akkor kell megjeleníteni, amikor egy halott lelkét szeretnénk biztonságban elkísérni a következő rendeltetési helyére. A szimbólum megidézése után meg szokott jelenni a mennyei bárka, és a segítők, akik elviszik a lelket a az Alsó vagy Felső Világba, a Holtak Birodalmába vagy más helyekre, ahová szól az útja. Gyakran előfordul, hogy a folyó, melyen evezünk vagy haladunk, felfelé kanyarodik, a Nap vagy a Fény felé, vagy pedig lefelé, sötétebb helyek irányába fordul. A sötét helyek nem mindig jelentenek rossz vagy kellemetlen helyeket. A "nyugtalan" holtak általában vagy a folyóban kapálóznak, vagy a parton barangolnak céltalanul, vagy a saját tudatalattijuk börtönében sínylődnek - ezt nevezik sok vallásban pokolnak. 

A bárka és a lélekkísérés szimbóluma a "szellemkenu" gyakorlatban is megjelenik, mely nem csak halottak kísérésénél, hanem beteg emberek gyógyítása, vagy lélekvisszahívás esetén is alkalmazható, hogyha többen szeretnénk létrehozni egy olyan védett energiateret, melyben el tudunk utazni különböző helyekre. Ilyenkor a halottak képét vagy a gyógyítás/lélekvisszahívás alanyát fektetjük a kenu közepébe, és a többi ember egy hajót alakít ki, így utazunk dobbal és csörgővel. Van, amikor a halottak képviseletében mécseseket gyújtunk a szellemkenuban. 

A vikingek nagy hajósok hírében álltak, és sok hajójukat sárkányfej díszítette -innen jön a "drakkar" szó, mely szintén sárkányt jelent. A "hajó" vagy "csónak" szóra azonban inkább a "knörr" kifejezést használták. A viking mitológia leghíresebb "erőtárgya" a Skidbladnir  („Evezős”) nevű hajó, a hajók legjobbja, melyet a törpék Frey számára készítettek ajándékul. Ez a hajó elbírta az isteneket és összes felszerelésüket. Különlegessége, hogy amikor épp nem használták akkor zsebkendő méretűre is össze tudták hajtogatni. A hajó nem csak a vízen, de a levegőben és a földön is képes volt haladni.

„Yggdraszill kőrisfa,
íme, fák közt az első,
hajók közt Evezős,
Ódin az ázok közt;
paripák közt Suhanó,
hidak közt Szivárványhíd,
skáldok közt Bragi első,
sólymok közt Karcsú,
kutyák közt Garm.”
(Grímnir-ének, 44.)