2020. március 24., kedd

Az Abszolút és az egyén

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"Minden élőlény Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve, és ezért rendelkeznie kell szabadsággal és választási lehetőséggel. A robotok nem tudják utánozni az Isteni Szabadságot. Annak érdekében, hogy az Én-ség közvetítőivé váljunk, szabaddá kell válnunk. De ahhoz, hogy szabadok legyünk, meg kell szabadulnunk a hibás és silány döntésektől. Az egyén, aki térben és időben korlátozva van, elkerülhetetlenül rossz döntéseket fog hozni, melyek szenvedéshez vezetnek (a jó döntések mellett). Ebből jön létre az a teljes komplexum, amit egónak vagy egoizmusnak nevezünk, ami a képzelt igény arra, hogy a saját előnyünket mások boldogulása elé helyezzük.
Most pontosabban meg fogok határozni néhány fogalmat, hogy pontosabban leírhassuk ezt az erősen félreértelmezett témát. Nevezzük Isten önmegismerését „lény-ségnek” vagy „Én-ségnek” vagy „Én”-nek. Amikor ez az Én egy megtestesült lény magját alkotja, aki időben és térben korlátozott, egóvá válik. Maga a tény, hogy van egy halandó testünk, létrehozza az azonosságunkat vele, és a vágyat, hogy biztosítsuk a fennmaradását. Ezen a ponton, az egó mén nem patológiás, mert az egyén még mindig tudatában van a kozmikus „Én”-nek, mely rajta keresztül fejezi ki magát. Amikor ezt a tudatosságot teljesen elveszítjük, és kizárólag a testtel azonosítjuk magunkat, az Én patologikus egoizmussá válik, torz egóvá, vagy ahogy Patandzsalí megfogalmazta, az aszmitá nevű szenvedés-forrássá (klésává).
Az tiszta Én-séghez, a kozmikus Én-teremtőhöz visszavezető út az egyéniség (aszmitá) szamádhin keresztül vezet. Az aszmitá szamádhi megmutatja, hogy nem vagyunk ez a test, hanem tiszta tudat vagyunk, a hatalmas Én-ség élő és célzatos megnyilvánulása, mely lélegzik, él, tapasztal, és általunk és velünk együtt teremti a világot. Az aszmitá szamádhin keresztül tapasztaljuk meg azt, amit a Gítá „az összes lény szívében lévő Önvaló”-nak nevez. Nincs olyan lény, aki nem isteni, nincsenek pogányok, kretének, vagy alantasok, csak olyanok vannak, akikben (még) nem látjuk az Istenit. Ez a szamádhi arra tanít meg, hogy meglássuk az Istenit azokban, akiket nem értünk. Minden lény egy kifejeződéssé válik, melyen keresztül isten nyilvánul meg. Jézus Krisztus ezt fejezte ki, amikor azt mondta: „Az egymás iránt érzett szeretetükről fogjátok megismerni a tanítványaimat.”
Amikor ezt megértjük és megtapasztaljuk, elengedhetjük azt az elképzelést, hogy az egótól teljesen meg lehet szabadulni. Fel lehet függeszteni egy misztikus állapotban egy időre, de utána újra a felszínre kell jönnie, mert célja van. Ha Isten csatornájának éljük meg saját magunkat, az az egoizmusnak (vagyis annak a felfogásnak, hogy a testre és az elménkre vagyunk korlátozva) az elengedéséhez vezet, és az egó szublimálódásához, de sohasem a teljes pusztulásához. Mivel az egóra szükség van ahhoz, hogy Isten egyéniséggé tudjon válni a vételen számú lényen keresztül. Amíg tudatosak vagyunk arról, hogy Isten rajtunk keresztül válik egyéniséggé, a viselkedésünk nem lesz egoisztikus. Ha egyáltalán nem lenne egó, nem lennének egyének és nem is érzékelnék az univerzum részleteit, csak általánosságban fogná fel."

2020. március 23., hétfő

Telihold-szertartás

Ma este van telihold, és kaptam egy olyan kérdést, hogy milyen szertartást érdemes végezni ilyenkor. Sokan egyébként sem tudnak olyan nyugodtan aludni a sok hold-energiától, így érdemes kihasználni a kedvező időpontot szellemi munkára. Keresgéltem az  interneten, de nem igazán találtam olyan szertartást, ami az én szám íze szerint való, így inkább úgy döntöttem, hogy leírom a saját javaslatomat. A Hold és ciklusainak energiájával főleg a nőknek érdemes harmonikus kapcsolatot kialakítaniuk, bár a Nap-vezérelt férfiaknak is fontos, hiszen a túl sok Nap-energiát is a nőies, befogadó, tápláló Hold-minőséggel lehet egyensúlyban tartani. Tehát most leírom néhány pontban, hogy mit javaslok ilyenkor. 

1. Hozz létre egy szakrális teret az otthonodban, vagy ha teheted, menj ki a Természetbe, az erdőbe, és ott végezd a szert! Állíts fel oltárat az erőtárgyaiddal, bálványaiddal stb.

2. Gyújts gyertyát, vagy rakj egy kis tüzet, mely a lélek lángját fogja szimbolizálni. Ha viszont az álmaiddal vagy az árnyék-éneddel, a tudatalattiddal és tisztán a női minőségeddel szeretnél dolgozni, akkor ne is gyújts lángot, hanem menj ki, és ülj le a Hold fényébe. 

3. Gyújts meg füstölőt (zsályát, levendulát, palo santót, szárított rózsaszirmokat, esetleg borókát, cickafarkfüvet, fekete ürömöt). Ajánld a hét irány szellemeinek (a négy égtáj, az Alsó, Felső és Középső Világ felé), majd füstöld körbe magadat.

4. Végezz felajánlást a szellemeknek (dohány, kukoricaliszt, virágok, tej, stb.). 

5. Helyezz el egy edényben tiszta vizet olyan helyen, ahol minél tovább éri a Telihold fénye! A vízbe mondd bele az imáidat és a kívánságaidat! A telihold energiája a teremtés, termékenység, bőség behívásának minőségét hordozza magában. Az elengedést, elküldést jobb újholdkor gyakorolni.  

6. Miután megfogalmaztad a kívánságodat, ülj le meditálni, a légzésedre figyelve, és hallgasd Holdanya üzenetét! Hívd meg az erőállataidat és a szellemi segítőidet, hogy biztonságban utazhass a Szellemvilágban! Tedd fel a kérdést, hogy milyen lépéseket kell megtenned a vágyad beteljesüléséhez vezető úton, vagy ha döntés előtt állsz, akkor kérj egy jelet, hogy helyesen tudj választani! A jel érkezhet belső képek, sugallatok formájában, de egy természeti jelenség, hang, nesz, hullócsillag stb. formájában is. Közben játszhatsz dobon vagy csörgőn is, de az erdő neszeire teljesen ráhangolódva is eljuthatsz a révült tudatállapotba. 

7. A meditáció/utazás végeztével köszönd meg Holdanyának, az erőállataidnak és a szellemi tanítóidnak a kapcsolódást, és pihenj le. Ha álmaid lesznek az éjszaka, azoknak is lehet jelentősége, üzenet-értéke. Ezt ébredés után leírhatod magadnak. 

8. A napfelkelte után vedd magadhoz a vizet, melyet a Telihold sugarai megáldottak, egy kis részét öntsd a földre, Földanyának, a többit pedig idd meg, a kívánságodra gondolva, vagy használd fel szertartásokhoz. 

Az újhold éjszakáján hasonló szert lehet végrehajtani, de ott a fókusz az elengedésen van, és ezért a víz kihelyezése helyett tedd a következőt: írd le egy papírlapra mindazt, amit szeretnél elengedni, lezárni, aminek szeretnél véget vetni az életedben, mert felismerted, hogy nem szolgálja a fejlődésedet. Itt őszintének kell lenni, mert a nehézségek sokszor erőt és tanítást adnak, és ezért nem fogja elvenni a Hold, még ha kéred is. Miután leírtad a gondolataidat, gyújtsd meg a gyertyát, vagy a szertüzet. A papírt vesd a szertűzbe, majd miután elhamvadt, a hamvakat fújd a Telihold felé, hogy elvigye. Ha gyertya lángjával égetted el a papírt, akkor egy tűzálló edénybe tedd, és a pernyét fújd a Hold felé. A szertartás többi részét végezheted ugyanúgy, mint Teliholdkor. Áldás!

2020. március 22., vasárnap

A Jógászanagalu bevezetője

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Jógászanagalu (1941+1972)

Köszönetnyilvánítás
Az alábbi fordítás Anthony Grim Hall blogjából származik. Az angol fordítást Sathya Murthey végezte kannada nyelvről. A Jógászanagalu első huszonegy ászanájával kapcsolatos instrukciók megegyeznek a Jóga-makarandában található instrukciókkal, de a sorrendjük más, ezért itt most még egyszer bevágom a fordításokat, melyek e kiadás alapján készültek:
Jóga Makaranda vagy Jóga Száram (a jóga lényege), Srí T. Krishnamacharya Mysore Samasthan Acharya (kannada)
Tamil fordítás: Sri C.M.V Krishnamacharya és Sri S. Ramganathadesikacharya, 1934 Madurai, tamil kiadás 1938
Bevezetés
Nem törekedtem az összes ősi jóga-szöveg részletes elemzésére, mivel így a könyv nagyon hosszú lett volna, és bizonyára untatta volna az olvasókat. Bocsánatot kérek. Ez az írás főként az alábbi szövegekre támaszkodik:
Patandzsalagaszútra, Hathajógapradípiká, Rádzsajógaratnákára, Jógakuranti, Jóga-upanisadok, a gurum tanításai és a saját tapasztalataim.
A második kiadásról
Ez a második kiadás. Az egyik rész szövegét kiegészítettem. Bízom benne, hogy ennek elolvasásával az olvasók és a gyakorlók képesek lesznek legyőzni kétségeiket. Mély meggyőződőssel javaslom és kívánom, hogy a tanárok képesek legyenek megtanítani a jóga lényegét tanítványaiknak.
T. Krishnamacharya
Harmadik kiadás
A jógának sok formája létezhet, de a legfontosabb jóga az, ami elősegíti, hogy ne veszítsük el önmagunk és nemzetünk dharmáját.
Ezt Bhagatatpatandzsalí mondja (a Patandzsalí Jóga-szútrákban).
Csak ez a kettő fogja megmutatni az emberi élet útját. Patandzsalí elmagyarázta, hogy a jóga haszna főként ez a kettő és ezek elvihetnek ebből a világból a fényesebb világba. Azt is említi, hogy ezek Isten, a prána és az elme irányítása alatt vannak.
Emellett azok, akik szattvikus ételeket esznek, valamint gyakorolják a jamát, nijamát, ászanát, pránájámát, pratjáhárát, dháranát, dhjánát és a szamádhit a guru irányítása alatt, jutalomban részesülhetnek. Azt mondják, hogy az ember négy életcélja – a dharma, artha, káma és móksa mellett négy másik cél – Isten, az elme, a prána és az étel egyformán fontosak.
(Megjegyzés: A négy védikus életcél a dharma (vallásos elvek követése), artha (gazdasági fejlődés), káma (a vágyak beteljesítése) és móksa (a felszabadulás elérése). A négy pótlólagos életcél a kapcsolat Istennel, az elme szabályozása, a prána (életerő) uralása és a tudatos étkezés.)
Karnataka államunk Maharadzsája (uralkodója), Őfelsége Sri Krishna Rajendra a jóga lelkes támogatója, aki sok évig gyakorolta a patandzsala ashtanga jógát a guruja irányítása alatt, és most arra vágyik, hogy az alattvalói is élvezzék a hasznát, nagylelkűen megalapította az alábbi intézményeket:
  1. Maharaja Sanskrit Patha Shala
  2. Jaganmohan Palota Sri-jógashala
  3. Bangalore Sanskrit Patha Shala
  4. Mysore Egyetem
  5. Chitradurga Srí-jógashala
A jóga gyakorlásának elősegítése érdekében pedig elrendelte a „Jógamakaranda”, Jógászanagalu” és a „Jógándzsalí” kötetek kiadását és terjesztését kannada nyelven.
Ezeket a köteteket az alábbi kiadók nyomtatták:
  1. Bangalore Government Press
  2. University Publications, Mysore
  3. magánnyomda
Őfelsége parancsára az első könyv, a Jógamakaranda le lett fordítva tamil nyelvre és ki lett adva Maduraiban, Tamil Naduban.
Mindezen könyvek szerzője Őfelsége jógaoktatója. A „Jógászanagalu” harmadik kiadásának megjelentetése érdekében, és azért, hogy segítsem a férfiak, nők, fiatalok, idősebbek, és betegek helyes gyakorlását, új fényképsorozatot használtam és kiterjesztettem, valamint megváltoztattam sok témát a gyakorlást illetően.
Nagyjából 38 évvel ezelőtt a Maharadzsa elkezdett érdeklődni a jóga terjesztése iránt, és ennek következtében sok országban elterjedt az egészséges életmód.
Ezelőtt nem volt elérhető külföldön. Még ha voltak is elérhető könyvek, azok nem ebben a praktikus formátumban voltak.
Mély hálámat és köszönetemet szeretném kifejezni a Mysore University tisztségviselőinek, mely egész Karnatakában elismert.
Madras, 1972.5.10
a szerző

2020. március 21., szombat

A Jóga-makaranda befejezése

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Étkezés: A nehéz ételeket általában kerülni kell. Könnyű és tápláló ételeket együnk.

Ászanák: Az első hónapban csak az első négy ászanát végezzük: dandászana, púrvóttánászana, vadzsrászana és mahámúdrá. A púrvóttánászana kivételével a körök számát csökkentsük háromra. Hagyjunk elegendő időt a pihenésre az ászanák között; ez fontos. A pulzusnak vissza kell térnie a nyugalmi szintre, mielőtt elkezdjük a következő ászana végzését. Ne növeljük a körök számát, hanem az ászana időtartama azáltal fog növekedni, hogy gyakorlattal meghosszabítjuk az egyes lélegzetvételek hosszát.
Amíg nem értük el a megfelelő jártasságot ezekben az ászanákban, ne tegyük hozzá a következő kettőt! Ez legalább egy havi, napi szintű gyakorlást jelent. Tehát a második hónaptól hozzáadhatjuk a szarvángászana és halászana gyakorlását. A megfelelő pihenés az ászanák között ugyanolyan fontos. Olyan körültekintéssel végezzük az ászanákat, hogy elkerüljük a szükségtelen erőlködést. Például a halászana gyakorlásánál ne erőlködjünk azon, hogy a földhöz érintsük a lábujjainkat. Hajlítsuk be a lábainkat térdben, nem számít, hogy a lábujjaink nem érnek a talajhoz. Ahogy a gyakorlásunk fejlődik, a lábujjaink erőfeszítés nélkül is egyre lejjebb kerülnek. Eleinte csak egy vagy két kört végezzünk a halászanából, és lassanként, hetente növeljük hatig. Ez két három hétnyi napi gyakorlást igényelhet. Amíg nem értük el a jártasságot a hat kör szarvángászanában és halászanában kényelmetlenség nélkül, ne próbálkozzunk a sírsászana gyakorlásával. Az első héten legfeljebb hat kört végezzünk, a másodikon nyolcat, a harmadikon tizenkettőt, a negyediken tizenhatot, és ez legyen a maximum. Ezen a szinten a sírsászanát gyakoroljuk először, és némi pihenő után gyakoroljuk a szarvángászanát, a körök száma és hossza legyen ugyanaz, mint a sírsászana esetében.
Megjegyzés: Ha a csuklónk, könyökünk vagy vállunk vagy bármelyik testrészünk törés vagy műtét miatt gyenge, akkor a fenti ászanákat némileg módosítani kell, hogy ne erőltessük túl ezeket a gyenge részeket. Például a dandászana esetében, ha gyengék a kezeink, akkor ne terheljük meg őket, és módosítsuk az ászanát úgy, hogy karoljuk a kezeinket a testünk előtt vagy mögött, de tartsuk egyenesen a gerincet.
Pránájáma: A pránájáma gyakorlását kezdjük két hónappal később, mikor már megfelelő jártasságot szereztünk az ászanák végzésében. Kezdjük az uddzsájí-anulómával és vilómával, antar és báhja kumbhakamal. Két héttel később el lehet kezdeni az uddzsájí-pratilóma gyakorlását. Egy hónappal később elkezdhetjük a kapálabhátí gyakorlását nádí-sódhana pránájámával.
Miután kigyógyultunk az asztmából, a fenti ászanákat és pránájámát tovább gyakorolhatjuk az általános hasznuk miatt. A gyakorlás sorrendje a következő: kezdjük a sírsászanával, majd folytassuk a szarvángászanával, majd folytassuk a két ülő pózzal és utána a pránájámával. A gyakorlás időtartama és a körök száma legyen ugyanaz a két ülő ászana esetében. A fent említett négy ülő ászanából kettőt válasszunk minden napra. A pránájáma időtartama és köreinek száma legyen kétszer annyi, mint ameddig a sírsászanát és a szarvángászanát végezzük. A program megtervezésénél a fenti arányokat vegyük figyelembe és hagyjunk elegendő időt a pihenésre az ászanák és a pránájámák között. A pozitív elmeállapot gyakorlás közben gyorsabb eredményeket hoz. Még több előnnyel jár, ha a fenti gyakorlatok után dhjánát végzünk (meditációt Istenen), amit ugyanannyi ideig gyakorlunk, mint a pránájámát.
A fentiekben ismertettük az asztma kezelését, amit egyéni esetben lehet módosítani az állapot, életkor, előtörténet és a kezelés eredményességének figyelembe vételével."
(Ezzel a Jóga-makaranda végére értünk.)

2020. március 20., péntek

Holografikus meditáció, 3. rész

Az előző két részben (1. rész, 2. rész) a hat érzékelési tartományból származó vizuális és hang-információt egyesítettük egy holografikus élménybe, most pedig hozzátesszük a többi érzékszervet, kezdve a tapintással. 

1. Nézz körül ott, ahol jelenleg tartózkodsz! Jegyezd meg a tőled balra elterülő látványt, figyeld meg a tőled balra hallható hangokat, és érzékeld a tapintásoddal a tárgyakat, amik ott vannak (a bőr nem csak a látható formákat érzékeli, de pl. a hideg-meleg levegőfuvallatot is).

2. Ismételd meg ugyanezt a "szkennelést" tőled jobbra, magad előtt, magad mögött, magad fölött és magad alatt. 
3. Most hunyd be a szemedet, és sorban, minél részletesebben idézd fel, hogy milyen képi, hang- és tapintási információkat érzékeltél a jobb oldaladon, a bal oldaladon, magad előtt, magad mögött, magad alatt és magad fölött! A korábbiakban kapott benyomásokra koncentrálj, ne a valós idejűekre!


4. A következő lépésként egyszerre idézd fel mindazt, amit a hat irányban láttál, hallottál és érzékeltél. Amikor sikerül mindezt egyszerre a figyelmed fókuszban tartani, akkor a tudatod a "harmadik hatványú" módosult állapotba kerül, és elképzelhető, hogy olyan érzetek is feljönnek az elmédben, melyeket az előzetes vizsgálatkor nem rögzítettél tudatosan, csak tudat alatt.

5. Ismételd meg a három érzékelés kombinálását többször, több helyszínen. A következő lépésként add hozzá az illatokat, majd az ízeket. Amikor sikerül mindezt egyszerre a figyelmed fókuszban tartani, akkor a tudatod még mélyebb transzállapotba kerül.


Az elmét a "hatodik érzéknek" is szokták nevezni, többek között azért, mert olyan jelenségeket, energiákat is képes érzékelni, melyek nem az öt érzékszerven keresztül beáramló konkrét impulzusok segítségével érzékelhetőek, például érzelmi, éterikus energiákat, egy másik személy hangulatát, gondolatait, elmeálapotát. Ha az öt érzékelés egyesítése a memóriánkban már jól megy, akkor megpróbálhatunk ráhangolódni az egyes tér-szegmensek "mögöttes energiáira is, még mindig egy szinte "valós" idejű élménynél maradva, vagyis az érzékszerveink segítségével szkenneljük a környezetünket, majd ezt visszaidézzük. 

Következő lépésként gyakorolhatjuk az "érzékek feletti érzékelést", például csak a hangot fogadjuk be, és az alapján "hozzáképzeljük" a látványt, majd utána ellenőrizzük, hogy mennyire volt pontos a mentális "szkennelés". Ugyanígy a látvány alapján "hozzáképzelhetjük" a hangokat, stb. Ezek már a Középső Világbeli vagy testen kívüli utazásnak, az asztrális projekciónak a kezdő lépései. Amikor a tudat kilép a testből (például álom vagy révülés közben), és a Középső Világban utazik, az rejthet magában veszélyeket. Ezért fontos, hogy először tanuljunk meg kapcsolódni az erőállatainkhoz, és hívni őket minden utazásnál. Végig jelen kell lenniük, és irányítaniuk kell az utazást. Az állatok érzékelése egyébként is jóval kifinomultabb, mint az emberé, ezért ha odafigyelünk rájuk, akkor az "érzékek feletti érzékelés" gyakorlata még hatékonyabban fog működni. 

2020. március 19., csütörtök

A tiszta Én-ség

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"Vivekananda és az egó megsemmisítésése

A modern spirituális tanítók, mint például Swami Vivekananda (1863-1902), gyakran az egót és az elmét tekintik a vétkesnek majdnem mindenért, ami balul üt ki. Vivekananda azt javasolta, hogy „gyökerestül tépd ki a gazember egót”, és „semmisítsd meg az elmét”. De ez a felhívás túlzott egyszerűsítés. Az 1900-as évek elején azért hangoztattak ilyen felhívásokat, mert az „egó” és egyéb kifejezések használata (mely közvetlenül Freud angol fordításaiból származik) tudományos hangszínt kölcsönzött nekik. De még manapság is tartják magukat az ilyen elképzelések a spirituális tanítók és guruk között. Egy modern pszichológus azonban nem tudna azonosulni ezzel a nézettel, mert az elme vagy az egó megsemmisítése következtében vegetáló és skizofrén állapotba kerülnénk. Ha a pszichénk egyes részeit önmagunk ellen fordítjuk, akkor egy pszichés csatatér közepén találjuk magunkat, hiszen ki fogja elvégezni a széttépést és megsemmisítést? Ugyanaz az egó, melynek elpusztítását követeljük. A kizárás nem megoldás, csak az integráció.
Az Én-ség a maga tiszta értelmében az „Én-tevő”. A szánkhja filozófiában (melyen a jóga alapul) az „Én-tevőt” ahankárának nevezik. Ezt néha „kozmikus egónak” is fordítják, mivel arra az intelligenciára utal, mely önmagáról, mint létezőről tudatos. Más szavakkal az egó a „formával rendelkező Isten” vagy „Isten, mint a létezés”. Amikor az indiai bölcs, Ramana Maharishi magyarázta az Én-gondolat eredetéhez való visszakövetésének technikáját, az aham-vritti szanszkrit kifejezést használta, ami lefordítva „Én-gondolatot” jelent. Helyesen emelte ki, hogy az 'a' és a 'ha' a szanszkrit ábécé első és utolsó betűje, és az Éngondolat a kezdet, a vég, és minden a kettő között. Hasonló idézeteket találunk a Bibliában. (Jelenések 1:8,11 és 21:6): „Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.” Figyeljük meg, hogy az ÉN-VAGYOK az Ótestamentumban is Isten neve. Hasonló módon, amikor az Úr azt parancsolja Mózesnek, hogy kérje a fáraótól az izraeliták elbocsátását, és Mózes megkérdi, hogy kinek a nevében menjen, az Úr azt válaszolja: „A nevem: VAGYOK AKI VAGYOK”. Az aham-vrittit, vagyis Én-séget csit-acsit granthinak is nevezik, vagyis a csomónak, mely összeköti a tudatosat (az önvalót és a tudatosságot) az öntudatlannal (az anyaggal és a testtel). Nevezhetnénk akár Isten legnagyobb találmányának (ha volna ilyen).
Akkor most hogyan egyeztessük össze az „Én-gondolat” vagy „Én-ség” isteni mivoltát egyfelől, valamint a „gazember egót” másfelől? Értelemszerűen Istennek nem lehet egója, mivel az egó térbeli és időbeli korlátozottságot jelent. Az a kihívás, hogy megértsük az egó” kifejezést. Freud eredeti német nyelvű munkáiban az egót „Ich”-nek, vagyis „Én”-nek nevezte. Amikor a munkáit lefordították angol nyelvre, a tudományosabban hangzó „egó” latin kifejezést választották. Míg az „Én” kifejezés hallatán inkább az alfára és omegára emlékeztető fogalmakra asszociálunk, az „egó” kifejezés sokkal inkább a torzulásra hajlamos egó, az egoizmus patologikus állapotára emlékeztet. De mi a kettő viszonya? Az egyéniség (aszmitá) szamádhi a tiszta és eredeti „Én-vagyok”, a tiszta én-ség megnyilvánulása a meditáció során. Ezt a szeplőtlen „Én-vagyok”-ot viszont nem lehet korlátozni időben és térben, ezért csak általános értelemben lehet tudatában a teremtésének. Ahhoz, hogy az „Én-vagyok” részletesen meg tudja tapasztalni a teremtését, végtelen számú én-ségre osztotta magát, melyek térben és időben korlátozottak, és ezek vagyunk mi.

2020. március 18., szerda

Holografikus meditáció 2. rész

A meditáció első szintjén a hat irányból származó vizuális információkat próbáltuk egyidejűleg az emlékezetünkbe idézni. A második fázisban ugyanezt tesszük a hallott információval, a hangokkal, majd a kettőt összekombináljuk egy egyidejű "érzékfeletti" élménybe. 

1. Nézz körül ott, ahol jelenleg tartózkodsz! Jegyezd meg, hogy milyen hangokat hallasz jobbra tőled, balra tőled, magad előtt, magad mögött, magad alatt és magad fölött! Jegyezd meg, azt is, hogy mit látsz a vizuális tér hat tartományában (jobbra, balra, elől, hátul, fönt és lent)!

2. Most hunyd be a szemedet, és sorban, minél részletesebben idézd fel, hogy milyen hangokat hallottál a jobb oldaladon, a bal oldaladon, magad előtt, magad mögött, magad alatt és magad fölött! A korábbiakban hallott hangokra koncentrálj, ne a valós idejűekre!


3. A következő lépésként egyszerre idézd fel mindazt, amit a hat irányban hallottál. Amikor sikerül mindezt egyszerre a figyelmed fókuszban tartani, akkor a tudatos módosult állapotba kerül.

4. Most ugyanúgy, sorban, minél részletesebben idézd fel, hogy mit láttál a jobb oldaladon, a bal oldaladon, magad előtt, magad mögött, magad alatt és magad fölött!

5. A következő lépésként egyszerre idézd fel mindazt, amit a hat irányban láttál. Amikor sikerül mindezt egyszerre a figyelmed fókuszban tartani, akkor a tudatod még mélyebb transzállapotba kerül.


6. Most egyesítsd a korábban befogadott hang- és képi benyomást az ÖSSZES irányból egyszerre. Ekkor belépsz az úgynevezett "szupertransz" állapotába, mivel az éber elme nem képes ekkora "sávszélességű" információt befogadni. Miután ezt kellőképpen begyakoroltad (többszöri alkalommal, más-más környezetben), készen állsz a meditáció harmadik szintjére.

Eben a tudatállapotban a hétköznapi elme lineáris információfeldolgozó képessége felmondja a szolgálatot, és kilépünk a harmadik dimenzióból, hogy holografikus módon lássuk a téridő történéseit. Ez az a mód és állapot, ahogyan a szellemvilág lényeivel tudunk kommunikálni. Ők ugyanis nem mondatokban adják át az információt, hanem holografikus képekben, melyek az adott tárggyal kapcsolatos összes információt tartalmazzák egyszerre. Ennek az információnak csak egy töredékét tudná befogadni a hétköznapi elménk, és azt is hosszú idő alatt. Ez a transzállapot a szamádhi, azaz "elmerülés" állapota, amikor a meditáló egyszerre kap meg minden információt a meditáció tárgyáról, de annak csak egy töredékét képes lefordítani "emberi" nyelvre. A sámánok által használt enteogén, azaz tudatmódosító hatású, tanító növények is ehhez hasonló transzállapotot váltanak ki, és ezért okoz nehézséget sokszor a transzból visszatérő sámánnak, hogy szavakba öntse az általa átélteket. 

2020. március 17., kedd

Aszmitá szamádhi

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"6. Szamádhi: egyéniség (aszmitá) szamádhi

Ennél a szamádhinál és egy téglafalba ütköztem fél évtizedig, mégis, amikor elkezdtem a hegytetőn meditálni, akkor majdnem erőfeszítés nélkül jött. Az aszmitá szamádhi egy nagy rejtvényt adott fel nekem, és az a tény, hogy Patandzsalí csupán egy szútrában foglalkozik vele, nem segített. Az is furcsa, hogy van a szenvedésnek egy forrása (klésa), ami ugyanennek a szamádhinak a nevét viseli. Hogy lehet egy szamádhi neve ugyanaz, mint egy szenvedés-forrásé? Patandzsalí a következőt mondja e szenvedés forrásról a 2.6. szútrában: „Az én-ség (aszmitá) az, amikor egynek tekintjük a látót és a látottat.” Azok, akik a megkülönböztetések nélküli mindennel-eggyé-válásban reménykedtek, régóta küzdenek ezzel és egy sor más szútrával a Jóga-szútrában. A látó a tiszta tudat, a megtestesült Önvaló. A tiszta tudat „az, ami tudatos” (szemben e tudat tartalmával). A tudatot a mozivászon hasonlatán keresztül érthetjük meg: Amikor filmeket vetítünk egy vászonra, a képek folyamatosan változnak, de egyik sem tapad a képernyőre. A film végén a képernyő pontosan ugyanúgy néz ki, mint a képek vetítése előtt. Ilyen a tudat – tudatos mindenről, ami történik, de az nem kondicionálja. Ezért mondják a jógik, hogy a tudat tiszta, örök és határtalan, a tudat maga az Önvaló.
Most vizsgáljuk meg a „látást”! A látás egy másik szó a megtapasztalás folyamatára és eszközére. Anélkül, hogy túlzottan elmennénk a jóga-pszichológia irányába (mely egzakt módon megkülönbözteti az én-séget, az elmét és az intellektust), és nevezzük a megtapasztalás eszközét „elmének”. Az életem során az elmém bizonyára változott – remélhetőleg a javára. Lehet, hogy sikerült kitisztítanom belőle az előítéleteket, szexizmust és rasszizmust. Másfelől viszont, bizonyos negatív élmények poszttraumás szindrómát (PTSD) hagytak maguk után. Ahogy idősödöm, Az obszesszív-kompulzív zavarom is felszínre jöhet, míg fiatalkoromban hajlamosabb voltam az oppozíciós zavarra (ODD) (persze minden hasonlóság más élő személyekkel csak véletlen). Így az elme az egyik zavarból a másikba botladozik (persze némileg eltúlozva, de érthető a lényeg), miközben a tudat csendesen figyel, és közben változatlan marad.
Mivel az elme folyamatosan kapja a benyomásokat azokról a dolgokról, amik az életünkben történek, beszínezhetőnek (tisztátalannak) mondják, míg a tudatot szeplőtlennel (tisztának). Ezért nem találkozhatnak sohasem. De a közelségük miatt, mivel a tudat mindig tudatos arról, ami az elmében zajlik, a kettőt (az elmét és a tudatot) gyakran helytelenül egy azonosságnak tekintik. Ez a félreértés a szenvedés módjainak (klésa) egyike, amit Patandzsalí Én-ségnek (aszmitá) nevez. A mi céljainkhoz a kifejezést az „egoizmus” szóval fogjuk illetni. Így az egoizmus annak a képessége, hogy megszüntessük az azonosításunkat a gondolatainkkal és elképzeléseinkkel, valamint az a hit, hogy csupán az elménk vagyunk. Az igazság az, hogy vannak gondolataink, mint ahogyan testünk is. Napjában több millió gondolat jut eszünkbe. A baj akkor kezdődik, amikor azonosítjuk magunkat velük."

2020. március 16., hétfő

Holografikus meditáció 1. rész

Az egyéni tudatosság eredetileg arra van programozva, hogy hologramokban érzékelje és fogadja be a valóságot, erről azonban háromdimenziós világunkban leszokunk. Mint ahogyan az időérzékelésünk is lineárissá szűkül, a jelenben vagy a múltban megélt élményeket is sokszor csak töredékesen tudjuk visszaidézni, pedig tudatunk mélyén sokkal teljesebb információval rendelkezünk nem csak az általunk személyesen megélt eseményekről, hanem a kollektív tudatban keletkező lenyomatokról is. A következőkben ismertetett meditációs technikák, melyeket Tom Kenyon "Arcturian Anthology" című könyvében találtam, nem csak az érzékelésünk, emlékezésünk és tudatunk tágításához segítenek hozzá, hanem ahhoz is, hogy elérjük a transzot, vagyis a megváltozott tudatállapotot, melyben a Szellemvilágot szintén holografikus valóság formájában tudjuk érzékelni, és a Téridő is egy sokkal átjárhatóbb kontinuummá válik. 

Mivel jelenlegi kondicionált tudatunk leginkább a jelen pillanatban megélt érzékszervi információk befogadására van kihegyezve, az első gyakorlatot az öt érzékszerven keresztül beáramló, valós idejű információkkal fogjuk kezdeni. 

1. Nézz körül ott, ahol jelenleg tartózkodsz! Jegyezd meg, hogy mit látsz jobbra tőled, balra tőled, magad előtt, magad mögött, magad alatt és magad fölött! Jegyezd meg, hogy mit látsz a vizuális tér hat tartományában (jobbra, balra, elől, hátul, fönt és lent)!

2. Most hunyd be a szemedet, és sorban, minél részletesebben idézd fel, hogy mit láttál a jobb oldaladon, a bal oldaladon, magad előtt, magad mögött, magad alatt és magad fölött!

3. A következő lépésként egyszerre idézd fel mindazt, amit a hat irányban láttál. Amikor sikerül mindezt egyszerre a figyelmed fókuszban tartani, akkor a tudatos módosult állapotba kerül, kilépsz a lineáris gondolkodásmódból, és teszel egy lépést a multidimenzionalitás felé. A neurobiológia szerint az elme és az agy működése összefügg. Az átlalános, éber tudatállapotban egyszerre egy dologra tudsz figyelni, de legfeljebb két-három fókuszpotra tudsz egyszerre koncentrálni. Amikor sikerült ezt kiterjesztnei hatra, akkor a lineáris felfogás összeomlik, és eléred a transzállapotot. Ennek a tudatállapotnak az a jellemzője, hogy mindent egy kicsit másképpen látsz, lebegő, áramlás-szerű érzés jár át. A hat különböző vizuális tartományból származó informácó egyidejű észlelése az első lépés a holografikus információ befogadásához.

2020. március 15., vasárnap

Asztma jógaterápiája

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"11. Jógaterápia a nyelőcső betegségei és nyelési nehézségek esetén
Az előzőekben ismertetett kezelési protokollt lehet követni, azzal a kivétellel, hogy a nádísódhana pránájáma helyett az uddzsájí pránájámával kezdünk.
12. Asztma jógaterápiás kezelése
Az asztmában szenvedők nagyjából négy kategóriára oszlanak: 1. Akinek cukorbetegsége is van; 2. Aki túlsúlyos; 3. Aki sovány; 4. Akinek éjszaka vannak rohamai, nappal pedig nincsenek. Az alábbi ászanák és pránájámák hasznosak és gyógyító erejűek a számukra:
Ászanák: dandászana, púrvóttánászana, vadzsrászana, mahámúdrá, szálamba szarvángászana, sírsászana és halászana. Pránájáma: anulóma uddzsájí, vilóma uddzsájí, pratilóma uddzsájí, nádísódhanam kapálabhátíval. A fenti ászanák és pránájámák végzésének technikáját már külön leírtuk, de a légzéssel kapcsolatban ott felsorolt instrukciókat a lentiek szerint kell módosítani. Amikor az asztma megszűnt, akkor az eredeti instrukciók szerint lehet gyakorolni a jó egészség fenntartása érdekében.
1. Cukorbetegségben szenvedők esetében: a belégzés és kilégzés időtartama az egyéni kapacitástól függ; ne törekedjünk a hosszú légzésekre, amikkel megerőltethetjük a légzőizmokat. Ahogy fejlődik a gyakorlás, az időtartam fokozatosan, erőlködés nélkül növekszik. Fontos, hogy legyen belső légzésvisszatartás (antar kmukbhakam) és külső légzésvisszatartás (báhja kumbhakam) a megfelelő szinteken. Eleinte csak egy másodperces kumbhakamot tartsunk, majd a második héten növelhetjük két másodpercre, és így lassan fle lehet emelni öt másodpercre. Minden egyes ászanában legfeljebb hat kört végezzünk. Ahogy fejlődik a gyakorlásunk, a körök száma még mindig hat marad, de a légzésciklusok hossza növekszik, ahogy a légzés hosszabb lesz. A kumbhakam heti növelésének üteme nem szigorú előírás, hanem lehet halasztani az erőlködés elkerülése végett. Jobb a lassú haladás.
2. A túlsúlyosak számára eleinte nehéz lesz végrehajtani az ászanákat. Ezeket is könnyíteni kell. Például nem fognak tudni függőleges törzzsel és kinyújtott lábbal ülni a dandászanában. Elegendő az is, ha félig hátradőlve ülnek, a hátukat megtámasztva egy hengerpárnával, de fontos, hogy elől nyújtva legyenek a lábak, a térdek össze vannak zárva, a lábak egyenesek, a combok és a vádli hátulsó része pedig leér a földre. Egy hónapig ne kísérletezzenek a kumbhakammal. Csupán gyakorolják az ászanát hosszú belégzésekkel és kilégzésekkel, és még ebben is lassan haladjanak, és olyan időtartamokkal dolgozzanak, ami nem okoz megterhelést. Egy hónap után be lehet vezetni a kumbhakamot, és lassan lehet növelni, könnyű fokozatokban legfeljebb öt másodpercig. A körök száma ne haladja meg a hatot.
3. Akinek sovány a teste: Végezzék az ászanákat antar és báhja kumbhakammal. Számukra az első héten az antar kumbhakam két másodperc lesz, a báhja kumbhakam pedig csak egy másodperc, a második héten három és egy másodperc, a harmadik héten négy és egy, a negyedik héten öt és egy, a következő héttől egy hónapig hat és két másodperc, és végül hat és három másodperc lesz a maximum számukra. A körök maximális száma mindegyik ászanában hat lesz.
4. Akinek csak éjszaka van rohama: az általános irányelvek ugyanazok, mint az első kategóriában. Az antar és báhja kumbhakam időtartamai a következők: midnkettő egy másodperc az első héten, két másodperc a második héten, három a harmadik héten, négy a negyedik héten, és öt másodperc lesz a maximum. Az ő esetükben különösen fontosak az étrendi korlátozások. A szilárd ételek mennyiségét le kell csökkenteni, kerülni kell az esti étkezést, de este fogyasszanak egy könnyű, folyékony ételt, valamint éjszakára igyanak egy pohár tehéntejet sáfránnyal.
(Megjegyzés: a tejtermékek nyálkaképző hatása miatt ajánlott a tejtermékek teljes kizárása asztma esetében.)

2020. március 14., szombat

Krónikus betegségek jógaterápiája

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Ne gyakoroljuk az ászanákat több, mint napi 30 percen keresztül. Ez azonban nem érvényes a nádísódhana pránájámára, melyet naponta háromszor kell végezni, amennyire azt meg tudjuk tenni erőfeszítés nélkül. Amikor a páciens képes erőfeszítés nélkül végezni az ászanákat, az összes szimptóma, kivéve a vizeletproblémákat, cukorbetegséget, mellkasi fájdalmat és köhögést, el fog múlni. Most elértük azt a szintet, amikor elkezdhetjük gyakorolni a sírsászanát. Itt ismét haladjunk lassan és kerüljük az erőlködést. Ahogy fejlődik a gyakorlás, a többi szimptóma le fog csökkenni, és a pulzus is állandósul. Amikor már 6-8 percig tudjuk végezni a sírsászanát, és ezt 40 napig gyakorolni, addigra a vizeletproblémák, cukorbetegség stb. is el fognak múlni. A sírsászana gyakorlásának 8. napjától elkezdhetjük a kapálabhátí pránájámát. Könnyű, heti lépésekben növelhetjük a kapálabhátít 12, 16, 24, 32, 48, 54, 84, 100 és 128 körre. A kapálabhátít azonnal kövesse a nádísódhana pránájáma, a kapálabhátí körei egyharmadának megfelelő mennyiségben. A belső légzésvisszatartást (antar kumbhakam) nem több, mint 5 másodpercig végezzük minden körben. Túlsúlyos emberek esetében a külső légzésvisszatartás (báhja kumbhakam) ne legyen több 5 másodpercnél minden körben. Sovány emberek esetében a báhja kumbhakamot nem kell gyakorolni.


Étrendi megkötések: Használható: régi rizs, búzaliszt puri és csapatti formájában, mungóbab, és az összes zöldség, kivéve a gumósokat. Minden gyümölcs, kivéve az ananászt és a banánféléket. Friss tehéntej, vaj és író korlátozott mértékben. A búzadarát használhatjuk pirítva. Kerüljük: búzalisztes kenyeret, gumós zöldségeket, ananászt, banánféléket, aszalt gyümölcsöket, hideg cukros üdítőket, tojást, húst, hagymát, paradicsomot, citromlevet, szénsavas üdítőket, túrót, tamarindot.
A legjobb üres hassal gyakorolni. Gyakorolhatunk este, ha eltelt másfél óra egy könnyű vacsora után. Ha sokat ettünk, akkor ne végezzünk ászanákat este, de  végezhetünk 2-3 órával az evés után.
Megjegyzés: Az uddzsájí és sítalí pránájámákat azután kell gyakorolni, hogy a torkunkban elmúlt a szárazság-érzet. A szexuális aktust kerülni kell a gyógyítás alatt. A szilárd hit Istenben, és az iránta érzett odaadás elengedhetetlen.

2020. március 13., péntek

Életfa-meditáció

Az Életfa vagy Világfa nagyon elterjedt szimbólum a sámáni kultúrákban, és én előszeretettel használom Axis Mundi-ként is, vagyis a három világot összekötő kapuként, ahonnan a lélelkutazásaimat kezdem. A skandináv hagyomány, illetve a Kabbala is azt tatja, hogy az Életfa törzse és ágai kötik össze a kilenc (vagy tíz) világot. Mint ahogy makrokozmikus szinten a világnak vagy a nagyobb közösségeknek, országoknak stb. van egy Életfája, mely mutatja az Élet lüktetését, az életerő állapotát, egyéni szinten is mindannyian rendelkezünk egy Életfával, mely megmutatja aktuális állapotunkat. Mint ahogyan a Világfa gyökerei az Alsó Világba nyúlnak, a törzse, töve a Középső Világban található, a koronája pedig a Felső Világban, Az egyéni Életfánk gyökerei a múltat és a tudatalattinkban játszódó folyamatokat mutatják, a törzse a jelen pillanatot, a fizikai valóságban elfoglalt állapotunkat, a lombkoronája pedig a jövőt és az ideáljainkat, a felsőbb Énünket mutatják. 

Az alábbi gyakorlatban a saját Életfánkat fogjuk megkeresni a Középső Világban, és megvizsgáljuk, hogy milyen állapotban van, milyen szimbolikával üzen nekünk. A gyakorlat során ismét fontos, hogy el tudjuk csendesíteni az analitikus, jobb agyféltekét, és csak befogadjuk a bal agyféltekénkkel mindazt, amit látunk az Életfán. Az utazás befejeztével ráérünk analizálni a megéléseinket. Az Életfa részletes megfigyelése egy jó önismereti gyakorlat, de konkrét kérdést is feltehetünk neki, és vélhetően megkapuj rá a választ valamilyen kép vagy megélés formájában. Ha az Életfa körül megjelennek az erőállataink, az ősök, sámánokat vagy szellemi tanítókat látunk, akkor tőlük is kérhetünk gyógyítást. 

Hunyd be a szemed, és válj tudatossá a légzésedről! Figyeld meg a ki- és belégzésed ritmusát! Miközben a légzésedre figyelsz, érzékeld azt, hogy hol vannak feszültségek a testedben! Minden egyes kilégzéssel igyekezz elengedni ezeket a feszültségeket! 
Most kérdezd meg magadtól, hogy milyen gondolatok, témák, feladatok keringenek éppen most a fejedben. Csak észleld, amint valami megjelenik az elmédben. Ahogy tudatossá válsz a gondolatról, vedd észre, és anélkül, hogy belebonyolódnál, tedd félre az egyik oldalra. Tudatosítsd, hogy nem kell most foglalkoznod vele, hanem később visszatérhetsz rá. 

Most ismételten kérdezd meg magadtól, hogy milyen gondolatok, témák, feladatok keringenek éppen most a fejedben. Ismét csak észleld, amint valami megjelenik az elmédben. Ahogy tudatossá válsz a gondolatról, vedd észre, és anélkül, hogy belebonyolódnál, tedd félre az egyik oldalra. Tudatosítsd, hogy nem kell most foglalkoznod vele, hanem később visszatérhetsz rá. 

Még egy utolsó alkalommal kérdezd meg magadtól, hogy milyen gondolatok, témák, feladatok keringenek éppen most a fejedben. Ismét csak észleld, és tedd félre az egyik oldalra.

Most képzeld el azt, hogy lassan különválsz a testedtől, és a tudatod elindul az axis mundi, vagyis az átlépési hely felé. Gondolatba fogalmazd meg, hogy a saját Életfádat szeretnéd megtalálni, és haladj, amerre sugallatot kapsz. Amikor úgy érzed, hogy megtaláltad az Életfádat, akkor vizsgáld meg a fét és a környezetét! Mentális szemeid előtt írd le az eléd táruló látványt, mintha egy történetet mesélnél valakinek, aki nem látja azt, amit te. 

Írd le az időjárást. Milyen? Napos? Felhős? Ködös? Meleg vagy hideg van? Fúj a szellő, vagy pedig szélcsend van? Milyen évszakban vagy? Nappal vagy éjszaka van? Látsz növényeket magad körül? Milyenek azok? 

Vannak valamilyen hangok? madarak, állatok, víz? Írd le őket! Van valamilyen illat a levegőben? 

Írd le, hogy milyen ruhában vagy! Érezd a földet, amin jársz! Érezd, hogy milyen rajta sétálni!

Figyeld meg részletesen az Életfádat minden oldalról, vizsgáld meg a gyökereit, a törzsét, a lombkoronáját! Vanak rajta virágok, gyümölcsök? Milyen az illata? Milyen a törzse, a levelei? Simogasd meg az Életfa leveleit, öleld át a törzsét! Milyen érzés, amikor az ereje átjárja a testedet? Vannak rajta madarak, vagy más állatok? Mit látsz a lombkorona fölött?

Milyen területen áll a fa? Mi van körülötte? Van-e valami a földön vagy a föld alatt? Vanak más fák a közelében, vagy magányosan áll? Milyen fajta fa lehet? Van rajta sérülés, száraz ágak, nem odavaló tárgyak? száraz, vagy pedig duzzad az életerőtől? 

Ha szeretnél kérdést feltenni, akkor most tedd fel (a legjobb, ha csak egy kérdést teszel fel, a legfontosabbat).  Ha az Életfa körül megjelennek az erőállataid, az ősök, sámánok vagy szellemi tanítók, akkor kérj tőlük gyógyítást, tanítást! 

Ints búcsút az Életfának! Indulj el visszafelé az Axis Mundihoz, az átlépési pontodhoz, majd vedd célba a fizikai testedet a Középső Világban!

Tudatosítsd magadban a fizikai tested jelenlétét, és lépj vissza a testedbe! Újra érzékeld a testérzeteket, vegyél néhány mély levegőt, és válj tudatossá a tested mozgásáról a légzéssel együtt! Mozgasd meg az ujjaidat és a lábujjaidat, majd fokozatosan az egész testedet! ha fülhallgatót és szemfedőt használtál, akkor ezeket vedd le, és újra figyelj a szobában hallható hangokra! Fokozatosan nyisd ki a szemeidet, és térj vissza teljesen a fizikai valóságba!

A fenti utazás egy jó példa a negyedik dimenzióba történő utazásra, mely a Középső Világban van ugyan, mégis a hétköznapi tudatállapotban nem érzékelhető. A Szellemvilág szempontjából az idő nem egy végtelen egyenes, és a MOST nem egy pont rajta, hanem egy fókuszpont, ahonnan kiindulva "felgöngyölíthetjük" a múltba és a jövőbe vezető energiaszálakat, melyke jelenlegi inkarnációnkban kapcsolódnak össze. Az Életfa nem csak a jelenben mutatja az energetikai, karmikus stb. struktúránkat, hanem holografikusan megmutat mindent, ami a mi életünkhöz és tudatunkhoz kapcsolódik. Ugyanezzel a módszerrel megvizsgálhatjuk valaki másnak is az Életfáját (persze csak akkor, ha engedélyt adott rá, illetve kérte), vagy egy közösség, ország, vagy akár az egész Föld életfáját is. 

2020. március 12., csütörtök

A szent eksztázis

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"Az eksztázis fontos, szakrális előjogunk. Minden élőlény születési joga, mert Isteni Anyánk a folyamatos eksztázis állapotában van. Igazából kérdéses, hogy bármilyen élőlény képese valódi virágzásra az eksztázis szentérzése nélkül. Az összes jóga-tanítás alapja, a termékeny föld, melyből a jóga összes válfaja fakad, az upanisadok, melyek a Védák misztikus doktrínáit taglalják. Az upanisadok közül a legfontosabb, legrégibb és a legnagyobb a Brihad-áranjaka Upanisad. A Brihad-áranjaka legfontosabb részeit Jágjavalkja Risi (látnok) tanítja, ugyanaz a látnok, aki feltalálta a Brahman-doktrínát, mely szerint minden a határtalan Tudat része. Jágjavalkját meghívták Dzsanaka király udvarába, és az udvari papjai vitára hívták ki. Amikor megkérték, hogy írja le: milyen volt a határtalan tudat élménye, a látnok azt válaszolta: „Képzeljétek el a világ leggazdagabb emberének örömét, a legnagyobb szexuális orgazmussal kombinálva, hozzáadva a világ leghatalmasabb emberének befolyását. Most szorozzátok meg ezt három milliárddal. Ekkor megértitek, milyen a Brahman megtapasztalásának eksztázisa.” Nem igazán nevezhetjük prűdnek ezeket a régi látnokokat. A Vigjána Bhairava egy hasonló idézetében javasolja Siva a szexuális eksztázis alapos megvizsgálását, mely a Vigjána Bhairava szerint nem az érzékszervi stimulációnak, hanem az azt megfigyelő tudat (Siva) eksztatikus természetének köszönhető.
A Bhagavad-gítában is erőteljes nyelvezettel van leírva a kinyilatkoztatás: A 11.12. vers szerint „Még sok ezer Nap egyidejű ragyogása az égben sem hasonlítható Isten ragyogásához (ahogy Ardzsúna látta).” Ez a leírás is messze esik a jámbor üdvözülés elképzelésétől.
Miután megtanultunk egy hihetetlenül nagy tárgyra koncentrálni, beteljesítettük Patandzsalí követelményeit az 1.40. szútrában. Az 1.41. szútrában azt javasolja, hogy fókuszáljunk a látottra, a látásra és a látóra. Míg az ánanda szamádhi csak a látottra koncentrál, a 6. szamádhi a látásra fog koncentrálni (aszmitá és a buddhi). A látást feloszthatjuk én-ségre (aszmitá), melyet a 6. szamádhiban tapasztalunk meg, és intelligenciára (buddhi), mellyel a 7. szamádhiban foglalkozunk. A látóról, vagyis magáról a tudatról (purusa) a 8. szamádhiban lesz szó.
A „tudat” kifejezés némi tisztázásra szorul. A nyugati pszichológia gyakran arra használja, amiről tudatosak vagyunk, más szavakkal az elme tartalmára. A jógában és az indiai filozófiában viszont a tudat a „tudatos lényt” jelenti. A nyugati tudomány azt mondaná, hogy az elme az, ami tudatos, és utána leredukálnák az elmét a testre (vagyis biokémiai és bioelektromos impulzusokra). Mély meditációban azonban, melyet általában évtizedeken keresztül gyakorlunk, azt találjuk, hogy a tudatot nem az elme tartalmazza, és nincs is jelen benne, sem a testben, hanem úgy tapasztaljuk, hogy a test és az elme olyan alkalmazások, melyek az „én-ség” operációs rendszerén belül működnek, amit szanszkrit nyelven általában aham-vrittinek vagy ahamkárának (én-tevő) neveznek. Patandzsalí erre az én-ségre érti az aszmitá kifejezést. Ha még mélyebbre megyünk a meditáció gyakorlásában, akkor azt találjuk, hogy a tudatosság nem is itt lakozik, hanem van egy még mélyebb magja az emberi lénynek, mely tapasztalja a testet, elmét és még az én-séget is, egy mag, mely úgy érzékeli mindezeket mint felszínes vagy külső rétegeket. Csakis ebben a legmélyebb rétegben található a tiszta és tartalom nélküli tudatosság. Ez a réteg a tudat, a purusa."

2020. március 11., szerda

Védelmező tűzszertartás

Vasárnap egy védelmező tűzszertartást mutattunk be a leendő házunk kertjében, Csúcshegyen. Ezt a földterületet már tavaly áprilisa óta próbáljuk megszerezni, és az adásvétel körüli bonyodalmak egészen február végéig tartottak. Akkor volt a Holdújév-szertartás Oguzéknál, és én arra kértem áldást a Sámán-Nagyapa szellemétől, hogy megkaphassuk a házat végre, és hogy ott minden rendben legyen. Az Öregapa szelleme azt mondta, hogy sok nehézség lesz, de ha áldozunk Tengrinek és az égi szellemeknek, akkor túl fogunk jutni rajtuk. Azt mondta, hogy végezzünk el egy tűzszertartást, a négy égtáj felől meggyújtva a tüzet, és minden minőséget ajánlva a tűzbe. 

Szombaton előkészítettük a terepet - egy vaddisznók által túrt gödörben volt a tűzáldozat, és olyan fákat használtam fel, melyek a telken nőttek: alma, dió, mogyoró-ágakat. Megraktuk a tűzhelyet, és betakartuk, majd vasárnap reggel ismét kimentünk a telekre. Friss szarvasnyomokat találtunk, és elkezdtük a szertartást. A szertartás egyes elemeit még krisnás áldozópap koromban tanultam, most pedig sámáni szemléletben igyekeztem bemutatni a szertartást a Szellemvilág tiszteletére. 

A szertartás első eleme az volt, hogy bementünk a házba, és felajánlottunk egy kis ételt az ártó szellemeknek. Ezek általában olyan halottak szellemei, akiktől nem búcsúztak el rendesen, és akik nem kaptak áldozati ételt a haláluk után. Ilyenkor itt rekednek, és különböző helyeken okoznak zavart. Az ártó szellemeket tehát meg kell kérni, hogy hagyják el a házat és a földet, de előtte meg kell etetni őket. Az ételt utána kivittük az erdőbe, ahol nem zavarnak senkit.  

A szertartás második részében körbementünk az egész házban és a kert széleit is körbejártuk, füstöltünk zsályát, doboltunk és csörgőztük. Így felhívtuk a szellemek figyelmét arra, hogy mi leszünk az új lakók, és hogy vigyázzanak ránk. 

Ezután elkezdtük a tüzet a négy égtáj felől. Nagyon hamar belobbant, és még a száraz gyep is meggyulladt, de Orsi jó vízasszony módjára azonnal hozott vizet, és körbelocsolta a tüzet. Nagyon gyorsan és lelkesen égett a Tűzapa, amiből arra következtettem, hogy itt erős szertartásokat lehet majd bemutatni a jövőben. A tűzhely nagyjából ott volt, ahol majd a szertűz helye lesz, amikor már minden a helyére kerül. 

Imákat ajánlottunk a négy égtáj, az Alsó, Felső és Középső Világok szellemeinek, az öt őselemnek,  A teremtő Istennek és Istennőnek, a Nap és Hold istenének és a csillagoknak, az erőállatoknak, a Növények és a Kövek Népének, az ősöknek, a gyógyító és tanító szellemeknek, a hely szellemének és minden szellemlénynek, majd minden érző lénynek. 

A felajánlások között voltak gabonafélék, magok, dohány, gyógynövények, füstölő anyagok, tej, tisztított vaj, vodka, virágok és banán. A szertartás végén bocsánatot kértünk az esetleg elkövetett hibákért, és énekeltünk, doboltunk. Utána mindenki megéhezett, és piknikeztünk egyet a családdal. Egy hasonló házavató szertartást lesz majd akkor is, amikor a ház felújítása befejeződött, és ténylegesen odaköltözünk. Ezeknek a szertartásoknak nem a formaságok és a konkrétan felajánlott anyagok képezik a lényegét, hanem a szellemi tartalom, az imák és fohászok, melyekkel a Szellemvilág felé fordulunk. A gyerekek is nagyon lelkesen imádkoztak és szórták a felajánlásokat a tűzbe. 

2020. március 10., kedd

A tudat és a szabad akarat

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"Ha azt mondjuk, hogy a folyók és a hegyek a „szellem”, az nem ugyanaz, mintha azt mondjuk, hogy „van tudatuk”. A tudatosságból következik a szabad akarat, például annak eldöntése, hogy máshová akarunk menni, vagy máshogyan akarunk cselekedni. Ez azt jelenti, hogy a tudatosság az egyéni karma létrehozásával is összefüggésben van. A hegyek, fák, folyók, és a többi természetes képződmény nem rendelkezik szabad akarattal, és nem hoznak létre egyéni karmát. Mindazonáltal, mind a határtalan Szellem és határtalan tudat megnyilvánulásai, és így Isten szent kifejeződései. Nincs olyan anyag, mely ne lenne kikristályosodott szellem. Nincs olyan hely, ami nem szent, és nincs olyan lény, amely nem isteni. A világ természeti kultúrái számára ez köztudott, mégis lenézzük ezt a hiedelmet, primitívnek és elmaradottnak tartva azt. Holott igazából nem az. Bolygónk bennszülött kultúrái hősies módon százezer évekig éltek harmóniában a Természettel. Az amerikai őslakosok eszközeivel már réges rég ki lehetett volna irtani a bölényeket, de megvolt a bölcsességük hozzá, hogy ne tegyék, és csak annyit vegyenek el, amennyire szükségük van. Mi már nem rendelkeztünk ezzel a bölcsességgel, és évtizedek alatt kilőttük az összes bölényt.

Ha képesek vagyunk tudatosan elérni és terjeszteni ezt a szamádhit, az hozzásegít a bennszülött ősiségünk visszaszerzéséhez. Ez még mindig él bennünk, bár mélyre van temetve, és valami, amit fel kell ébresztenünk. Az az ideológia, hogy mindannyian különálló egyének vagyunk, akiket önző gének vezérelnek, melyek a korlátozott erőforrásokért versenyeznek egymás között, a saját pusztulásunk határára sodort bennünket. Az az eksztatikus élmény, melyben a teljes kozmoszt az isteni törvény és isteni szeretet megnyilvánulásának látjuk, melynek kicsi, de szerves és felelős részei vagyunk, segíteni fog abban, hogy visszaintegrálódjunk a Természet és a kozmosz nagyobb hálózatába.
Egyetlen létező jóga-szöveg sem magyarázta meg, hogy miért nevezik ezt a szamádhit ánandának. Az itt megtapasztalt eksztázis kifejezetten érdes jellegű, mely sokkal inkább hasonlít a sámáni és törzsi kultúrák eksztatikus táncaihoz és dobolásához, mint a politikailag korrekt és felső osztálybeli jógikus örömhöz. Stanislav Grof, a pszichiáter, az eksztázisokat óceáni és vulkáni természetű kategóriákba osztotta. Amiről itt beszélünk, az a vulkáni típusú."