2022. május 24., kedd

Mapacho, a Dohány Nagyapa

Amint a mellékelt ábra is mutatja, sokkal ritkábban van most időm blogokat írni, de azért igyekszem jelen lenni és bejegyzésekben megfogalmazni azokat az információkat, amelyeket szeretnék átadni nektek. Mivel mostanában viszonylag többet dolgozom az amazonasi mesternövényekkel, lesznek majd olyan blogbejegyzések, amelyek ezeknek a szerepéről, hatásáról, szellemi tartalmáról szólnak. Szóval el fogunk fordulni egy kicsit az etnobotanika irányába.

Az egyik növény, amivel már régebb óta dolgozom, a Mapacho, vagyis a brazil ősdohány, azték dohánynak, illetve kapadohánynak is nevezik. Kétféle ismert dohányfajta van: az egyik a Nicotiana tabacum, melyet pipában, cigarettába használnak, vagyis ő a rekreációs dohányzás főszereplője. A Mapacho latin neve Nicotiana rustica. Dohány nagyapának is nevezik (abuelo mapacho). Mindkettő nagyon erős szövetséges, de mivel az azték dohány nikotintartalma kb kilencszer magasabb, mint a pipadohányé, ezért nyilván érdemes óvatosan használni. Dél-Amerikában a Mapachot használják elsősorban a szertartásokhoz.

Az amazonasi sámánok azt mondják,  hogy a Mapacho szelleme tiszta férfi energiát hordoz magában, tehát máshogy működik, mint mondjuk az Ayahuasca szelleme, ami egy női szellem, és tipikusan női módon tanít. A Mapacho szelleme inkább nagyapai szigorral és szeretettel mutatja meg a dolgokat, nem kertel és kényeskedik. 

Ha úgy érzed, hogy nem tudsz igazán megérkezni a férfi minőségedbe, akkor a Mapacho szelleme ebben nagyon sokat tud segíteni. Például férfiasnak érzed magadat, amikor egyedül vagy, de amikor egy nő közelébe kerülsz, akkor elbizonytalanodsz, és zavarba jössz. Minden férfi azt szeretné, ha olyan partnere lenne, aki ízig-vérig nő, de ehhez neki is szilárdan kell állnia a férfi-minőségében. Ha úgy érzed, hogy a partnered nem az "igazi", és partnerről partnerre keresed azt, ami hiányzik belőle, és mindegyiknél azt tapasztalod, hogy valahogy megbánt, és feszült vagy a társaságában, ahelyett, hogy ellazulnál, akkor először a saját férfi minőségedbe kell megérkezned.  Ilyenkor a férfi ösztönösen a kisfiú szerepébe kezd visszacsúszni, és azt várja el, hogy a nő anyáskodjon felette, ahelyett, hogy férfiként kapcsolódhatna hozzá.

A Mapacho szelleme a nők életében és elhozhatja azt a férfi minőséget, amelyet a nő a partnereiben hiányol. A nő arról álmodozik, hogy megtalálja a tökéletes férfit, aki a tenyerén hordozza, aki értékeli, imádattal és figyelemmel veszi körül, és nem uralkodni akar fölötte, vagy pedig használni az energiáját. Ha ez a minőség hiányzik, akkor a nő azt érzi, hog ide-oda dobálják az élet hullámai, nem találja meg az igazi szerelmet, és elkezdi önmagát értéktelennek látni. A nő elveszíti a bizalmát a férfiak védelmező minőségében, és az élete minden területén elkezd megalkudni, mivel elveszítette az önbecsülését. A Mapacho segíthet helyreállítani azt a minőséget. A következő részben a dohány gyógyító és károsító hatásairól fogunk beszélni.

2022. március 24., csütörtök

Siva fegyverei

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

Siva tigrisbőrt visel, de gyakran ábrázolják meztelenül, amint egy tigrisbőrön ül meditációban. A tigris az ember ösztönvilágát, és agresszív, erőszakos energiáját is képviseli. A kontemplatív állapotban ülő Siva „meglovagolja” a legyőzött, megszelídített tigrist, a zabolázatlan érzékeket, valamint a kondicionált természetünket. A tigris mosolyog, mert beleegyezését adja saját pusztulásához, megértve ennek magasabb rendű célját. Az ösztön-energiákat ugyanakkor nem kell teljességgel kipusztítani, hanem meg kell szelídíteni. Ezt képviseli a két csengettyű a tigris nyakában, mely azt mutatja, hogy „háziállattá” vált.

Siva egyik fegyvere, a trisúla (háromágú szigony) sokféle hármas szimbolikát képvisel (például a test, elme és értelem legyőzését, a három gunát (anyagi minőséget); vagy a teremtés, fenntartás, pusztítás hármasságát; a múltat, jelent és jövőt, vagy a három energiavezetéket (Ídá, Pingalá és Szusumná). Másik fegyverét, a buzogányt (khatvánga) három koponya díszíti, melyek a beavatás három szintjét /kanistha (kezdő), putraka (középhaladó) és ácsárja (fejlett)/, valamint a nyolc misztikus erőt (sziddhit) képviselik. Siva három szeme a három félisteni erőt képviseli: jobb szeme Szúrja (a Nap), bal szeme Szóma (a Hold), és a harmadik szeme Agni (a Tűzisten). Siva neve, mint damsztra-karála („Akinek éles fogai vannak”) egyik formájára, Szvaccshandára vonatkozik, akit a Kubdzsi-káma-tantra említ.


 

2022. március 23., szerda

Rapé Medicina Szertartás - új egyéni szolgáltatás

Sokan jártak már nálam, illetve járnak jelenleg a tíz alkalmas traumaoldó kezelésekre, melyeket már összefoglaltam egy korábbi blogbejegyzésemben. Ezen kívül a szertartásokban és a csoportos alkalmakon, elvonulásoko elkezdtem használni az amazonasi őserdő ajándékait - a sananga szemcseppet, a copaiba olajat és a Rapé dohánykeverékek különböző változatait. A Sanangáról és a Rapéról már írtam külön blogokat is. A csoportos Rapé Medicina szertartások mellett, melyeket havi rendszerességgel tartok, most már egyéni szertartásras is van lehetőség, mely nagyjából az alábbiak szerint zajlik:

1. Ismerkedés, előzetes megbeszélés, a szándék megfogalmazása.

2. Sananga szemcsepp alkalmazása. Ez a növény megtisztítja a látásunkat, és felkészít az intuíció használatára, valamint a belső látás aktiválására. 

3. Copaiba olaj (erről fogok még külön írni egy részletesebb bogot). 2-3 csepp Copaiba olajat csepegtetünk a nyelv alá, ezzel ráhangoljuk testünket a dohánnyal való találkozásra, erősítjük az immunrendszert, és méregtelenítjük a testet, előkészítjük az energiacsatornákat a megnyílásra.

4. Rapé dohánypor befújása az orrnyílásokon keresztül. A Rapé alapanyaga a brazil fekete dohány, melynek nikotin-tartalma sokkal magasabb a kommersz cigaretta- vagy pipadohányénál. A különböző Rapékba gyógynövények hamuját keverik, ami által eltérő energetikai és gyógyító hatással bírnak. Az általam használt 7-8 féle Rapé közül azt választjuk ki, ami az adott helyzetben a legideálisabban támogatja a folyamatokat és a megéléseket. 

5. Eseteként a dohány más formában történő alkalmazására (füstölés, paszta, esszencia stb) is sor kerülhet. A szertartás végén sámánkártyát húzunk, és megbeszéljük a megéléseket. 

A szertartásra érdemes üres gyomorral, alkohol- és koffeinmentesen érkezni. A Rapé kiválthat enyhe és átmenti rosszulétet, szédülést, hányingert is. Ezek el szoktak múlni a szertartás végére. A Rapé hatására sokféle energia-érzet, érzelmi éls trauma-energia felszabadulása, valamint belső utazások is végbemehetnek. A dohány szelleme erős gyógyító, védelmező és tisztító minőséggekkel rendelkezik. Ha szeretnéd kipróbálni a szertartást, akkor egyeztess időpontt velem a 0630-9140839-es telefonszámon. Szeretettel várlak! Aho!

2022. március 22., kedd

Siva és a Hold

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

A fenti négy verset egymás után fordítottam le, mivel nyelvtanilag egy mondatot alkotnak. Az egyes versekben azonban sok részletre érdemes kitérni. A jógík ezer fejjel, lábbal és karral látták Sivát táncolni. Ez Siva univerzális formája, melyben igazából sok ezer vagy végtelen számú különböző testrészt láthat a meditáló bölcs. Ebben a kozmikus formában ugyanis Siva minden isteni archetípus forrása. A Padma Purána leírása szerint Siva megmutatta ezt az univerzális formáját (visva-rúpa) Ráma előtt. Siva haja varkocsokban, vagyis raszta-tincsekben van, mint ahogy a jógík haja is, akik csupán folyók vízében mossák a hajukat.

Miért viseli Siva a homlokán a félholdat? A Siva Purána elmesél egy történetet, melyben Pradzsápati Daksa (az egyik ősnemző) huszonhét lányát hozzáadta a Holdistenhez, Csandrához (a huszonhét királynőről kapta a nevét a huszonhét naksatra, vagyis hold-ház. Csandrának Rohiní volt a kedvenc felesége, így a többi feleség elhanyagolva érezte magát és elmentek panaszkodni az apjuknak. Daksa figyelmeztette vejét, hogy egyenlően bánjon mind a huszonhét feleségével, de Csandra nem hallgatott rá.

Ekkor Daksa megátkozta Csandrát, hogy fokozatosan enyésszen el. Csandra ekkor segítségért fordult Brahmához, de Brahmá azt felelte neki, hogy csak az segíthet, ha Sivához imádkozik. Csandra hat hónapig buzgón imádta Sivát, míg végül Siva megjelent előtte és felajánlott neki egy áldást. Amikor Csandra elmondta neki, hogy miért fordult hozzá, Siva azt válaszolta, hogy Daksa átkát nem lehet teljességgel visszaverni, csak módosítani. Tehát Siva azt az áldást adta, hogy a holdhónap első felében Csandra fogyni fog, míg a második felében hízni. Így mindenki elégedett lesz. Ekkor Siva a homlokára helyezte a félholdat, hogy biztosítsa a növekvő és csökkenő holdciklusok zavartalan lefolyását.

2022. március 21., hétfő

Szexuális traumák oldása

Az alábbi szertartást Jaime-től tanultuk, és célja a szexuális traumák oldása, a második csakra szennyeződéseinek eltávolítása. 

Fogj egy fonalat vagy zsinórt, lehetőleg természetes anyagból legyen (tehát ne műszálas). Lehet fehér vagy vörös, vagy színes is. A zsinórból nagyjából olyan hosszú darabot vágj le, mint a kinyújtott karjaid. Kezdj el csomókat kötni a zsinórra. Az elsőt édesanyádért, a másodikat édesapádért. Mindegyikre adj egy puszit, mután megcsomóztad. Köss egy-egy csomót a gyermekeidért, azokért is, akik már meghaltak, vagy magzatként haltak meg (vetélés, abortusz), akkor is, ha férfi vagy, és tudomásod van róla, hogy te okoztad a terhességet. Majd köss egy-egy csomót minden olyan párkapcsolatodért, partneredért, akikkel szexuális kapcsolatba kerültél. Természetesen, miközben rájuk gondolsz, megbocsáthatsz nekik, vagy bocsánatot kérhetsz tőlük. 

Amikor elkészültél a csomókkal, akkor kérj meg valakit, vagy a sámánt, ha szertartásban ülsz, hogy kösse a zsinórt az egyik csuklódra, négy csomóval átkötve a két végét. Viseld néhány napig, vagy a következő szertartásig, majd vágd le, és helyezd el a négy őselem egyikében (péládul égesd el, dobd bele vízbe, temesd el, vagy engedd, hogy elvige a szél). A szertartást ismételd meg összesen négyszer, így mind a négy elemnek visszaadva a szexuális trauma-energiákat. 

Szexuáis energiád felszabadítása nem csak abban segíthet, hogy felszabadultabban és nagyobb örömmel tudd megélni a szexualitást, hasnem abban is, hogy kilépj a traumatikus mintákból a szexualitás és az intimitás területén. 

2022. március 20., vasárnap

Natarádzsa, a táncoló Siva

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

5.8. szahaszra-siraszam dévam szahaszra-csaranákritim
szahaszra-báhum dzsatilam csandrárdha-krita-sékharam

Az isten, akinek ezer feje van, ezer lába, valamint ezer karja, akinek varkocsokban van a haja, és a homlokán a félhold fénylik;

5.9. vaszánam csarma vaijághram súlá-szakta-mahákaram
dandapánim trají-nétram szúrja-szómágni-lócsanam

5.10. brahmándam tédzsaszá szvéna szarvam ávritja csa szthitam
damstrá-karálam durdharsam szúrja-kóti-szama-prabham

aki tigrisbőrt visel, és az egyik hatalmas karjában egy szigony van, a másikban pedig egy buzogány, három szeme Szúrja, Szóma és Agni; akinek ragyogása az egész univerzumot betölti, és aki ebben a ragyogásban nyugszik; aki legyőzhetetlen, és akinek félelmetes agyarai vannak, valamint tízmillió nap ragyogásával izzik;

5.11. anda-sztham csánda-báhja-sztham báhjam abhjantaram param
szridzsantam anala-dzsválam dahantam akhilam dzsagat
nritjantam dadrisur dévam visvakarmánam ísvaram

aki az univerzumon belül és kívül is tartózkodik; aki mindenen kívül, belül és mindenen túl is ott van; aki ragyogó fényt áraszt és az egész világot felemészti; látták azt az urat, minden teremtőjét és irányítóját táncolni.

2021. szeptember 29., szerda

A Nagymama tanításai 2. rész

Folytatom a második Ayahuasca-szertartásról szóló beszámolómat. Az estét mindkét esetben dohány-szertartással kezdtük: volt ambil (dohány-paszta), mapacho pipában, kokalevél-por, munya és Rapé is, majd jöt a főzet, sűrítmény, esszencia meg még Yopo is a végén, de az már csak a tapasztaltabb "pszichonautáknak". 

A képek az utazás kezdetén megint színesek és rajzfilm-szerűek voltak, mint egy Marvel-főcím. Kicsit mérges is voltam magamra, hogy amikor nálam vannak a gyerekek, akkor sokat nézik a rajzfilmeket a Youtube-on, és az a képi világ jelent most meg az utazásomban, az Avatár-szerű 3D-s élmény helyett. Sokáig tartott ez a szakasz, és én azon gondolkodtam, hogy miért mutatja mindezt nekem a Nagymama, hiszen nem tudtam mihez kötni a felmerülő képeket, kaleidoszkóp-szerűen körbeforgó mandalákat. Talán azt akarta megmutatni, hogy ne keressem mindennek az értelmét, csak éljem meg. 

A következő szakaszban mintha valamilyen növénynek vagy terméseknek éreztem volna magamat, amik a földön fekszenek az őszi erdőben, és az enyészet hálója fonja körbe őket lassan, az emúlás áporodott bűzével körbevonva létezésemet. Majd lassan földdé, szervetlen anyaggá, csillagporrá, végűl hideg, fülsiketítően néma és feneketlen űrré váltam. Inább úgy mondom, hogy megéltem ezeket a létállapotokat, mert az "Én" nem volt, sehol, és hányzott a megszokott "emberi" világom. Azt kérdeztem magamban e hosszú, órűákon keresztül tartó, időtlen és magányos, értelem nélkülinek tűnő halál-élmény közben, hogy "de hát hol van itt a Szeretet?" Persze valahol elméletben tudtam, hogy az "élettelen" anyag sem más, mint isteni szeretet-energia, de a Nagymama megmutatta ennek a rideg és szenvtelen minőségét, amit a hétköznepi életben Halálnak nevezünk.

Közben végig simogattam és ölelgettem magamat, de a testem is mintha élettelen, üres porhüvely lett volna. Nem tudtam "életre szeretni" magamat, és nagyon fáztam is. Az első szertartás után persze elbíztam magamat, hogy nekem milyen könnyen ment, így most menetrend-szerűen meg is kaptam a Nagymama "keményebb" szeretetét. Aztán jött a hányás, amit már megváltásként vártam a sok szenvedés után. Az első szertartáson kétszer hánytam, az első inkább fizikai volt, míg a második közben úgy éreztem, hogy az elvárásaimat és a párkapcsolati traumáim egy részét is sikerült kihánynom. De votl egy jó hosszú, nyomasztó hányinger is. 

A hányás után megkönnyebbülve feküdtem vissza, és lassan, nagyon lassan kezdtem visszatérni az Életbe. A simogatásom már nem élettelen testet ölelt, hanem elindult a melegség végig az ereimben. Az Istennő simogatását és ölelését éreztem, mely egyszerre volt anyai, szerelmes és elfogadó. Azt éltem meg, hogy amikor az ember megtalálja az igazi társát, akit valóban mélyen és őszintén tud szeretni, akkor a Nő egy kapu lesz, melyen keresztül az Istennő összes áldása megérkezik a Férfi életébe. Hamarosan már ültem, erőm teljében, és az egész testem izzott a tűztől. Úgy éreztem, hogy újjászülettem, s készen állok arra, hogy szeretetet adjak, der ugyanakkor még gyógyulnom is kell. 

Feloldódott az egymás utáni történések és feltételek szükségszerűsége. Egyszerre meg tudtam élni, hgy a szívem sérült és szeretethiányos, és a Nagymama megmutatta a nagy lyukat, ami tátongott benne, de ugyanakkor azt is éreztem, hogy nem kell várnom semmire, MOST kell szeretnem teljes szívvel, feltétel nélkül, a szeretetemmel meggyógyítva azokat, akik hozzám fordulnak segítségért. 

Ugyanakkor az a látszólagos ellentmondás is feloldódott bennem, hogy egyszerre vagyunk parányi lelkek és Isten teremtményei, ugyanakkor az Isten és az Istennő (Siva és Sakti) teljes erejében meg tud nyilvánulni bennünk, ha beengedjük, és megéljük az isteni minőséget. Egyszerre lehetsz Isten és a teremtménye is. 

A hajnal közeledtével még bepillantást nyertem a fiam traumájába is, hiszen a válásunk őt is megviselte, és öt évesen ezt még nem olyan könyen dolgozza fel egy gyermek. A Nagymama azt mutatta meg, hogy amikor a fiam befeszül, akkor csak ölelgessem meg, és "szeressem" egészségesre a megtépázott ősbizalmát. Ekkor elkezdtem újra érezni a hányingert, de inkább elfojtottam, és alkudoztam a Nagymamával, hogy ne kelljen kihánynom most a fiam traumáját is, mert már túlzottan kimerült vagyok hozzá. Majd legközelebb. Mielőtt éppen elaludni készültem, még átéltem anyám traumáját, aki 20 éves koromban halt meg, és nem szerethetett annyira, amennyire szeretett volna. Pár óra alvás után úgy ébredtemi, mint akin végigment az úthenger. Minden porcikám fájt, a bőröm, a testem, a szívem, az epahólyagom mind meg lettek dolgozva. Most pedig következhet az integrációs időszak. Elvégeztünk még egy szertartást a szexuális csakra tisztítására, de azt majd külön blogban ismertetem, hogy ti is végig tudjátok csinálni, ha akarjátok. 

2021. szeptember 28., kedd

Rudra, a felszabadító

Újabb részlet az Isvara-gítából:

5.6. jam vinidrá dzsita-svászáh sántá bhakti-szamanvitáh
dzsjótir-majam prapasjanti sza jógí drisjaté kila

Látták a Nagy Jógít. Azok, akik legyőzték a kimerültséget, uralmat nyertek a légzésük felett, akik békések, és tele vannak odaadással – az ilyen emberek tiszta fénynek látják őt.

Siva egyszerre a Fény, vagyis a mindent beragyogó brahman határtalan energiája, ugyanakkor isteni személy is. Az Ísvara-gítá nem tesz különbséget Siva személyes és személytelen formája között. A Siva létállapotát megtapasztaló, majd azzal eggyé váló jógík két tulajdonságát ismerteti a vers: vinidrá – aki mentes a kimerültségtől, vagyis felébredt az anyagi létezés illúziójából, és bár „kimerült” az illuzórikus boldogság hajszolásában, megérett benne az elhatározás, hogy eléri Sivát. A másik a dzsita-svásza, vagyis az, aki legyőzte a légzését. A kontrollált légzés (pránájáma) célja nem csak az, hogy tudatosítsuk, lassítsuk, nyújtsuk a lélegzetünket, hanem az is, hogy a légzés isteni erejét tudatosan használjuk az isteni minőséggel való összekapcsolódáshoz.

5.7. jó ‘gjánán mócsajét ksipram praszannó bhakta-vatszalah
tam éva mócsakam rudram ákásé dadrisuh param

Látták Rudrát, a felszabadítót az égben. Kecses és szeretettel fordul hívei felé, és gyorsan megmenti őket a tudatlanságból.

Rudra vagy Siva a felszabadító, vagyis azokat, akik odaadással fordulnak felé, hamarosan megszabadítja a tudatlanság által okozott szenvedéstől. Amint a tudatlanság hatása megszűnik, a lélek, vagyis az egyéni tudatosság ráébred eredeti, spirituális természetére, és eléri a felszabadulást.


2021. szeptember 27., hétfő

A Nagymama tanításai 1. rész

Amint az előző blogbejegyzésben ígértem, szeretnék ma az első két Ayahuasca-szertartáson szerzett élményeimről írni. Maga a főzet két összetevője a DMT-tartalmú Chacaruna (Psychotria viridis) és maga a MAO-inbhibitorokat tartalmazó Ayahuasca inda (Banisteropsis caapi), mely megakadályozza az erőse hallucinogén (pontosabban entheogén, azaz "Istennel kapcsolatba hozó") hatású DMT lebomlását az agyban. Így két pohár főzettel 4-6 óra hosszú transzállapot idézhető elő, melynek során a növény szelleme gyógyítja a testünket és a lelkünket, és tanít minket mindarról, amivel amúgy nem szeretünk szembenézni.

A farmakológiai hatásba nem akarok most részletesen belemenni, mert van róla sok anyag magyarul is, belemerülhettek, ha érdekel a dolog. Inkább a szubjektív megéléseimet szeretném némiképpen összefoglalni, bér ezek is mndenkinek másmilyenek szoktak lenni, a novény szelleme ugyanis mindenkinek azt adja, amire a leginkább szüksége van. 

A szertartás során az első pohár főzet után nem nagyon éreztem még semmilyen hatást, még a hányinger sem jelentkezett. Körülbelül másfél óra elteltével azonban fekvő helyzetemben elkezdtem "fraktálokat" látni, melyek inkább csicsás indiai dekor-mintákra emlékeztettek, és a Nagymama megmutatta az Univerzum szövedékének mélyén rejlő szépséget. A Mátrix valójában sokkal szemet gyönyörködtetőbb, mint a filmben ábrázolt, függőlegesen lefutó zöld számsorok. Nagyon rajzfilm-szerű volt az első szakasz, kicsit hiányoltam is, hogy miért nem az erőállatokat és a dzsungel valósághű képét látom, mint a sámándobos utazásaim közben szoktam. 

Utána hirtelen eltávolodtam a 3D-valóságtól, mintha az eddig általam ismert és érzékelt világ valahol egy sötét, mély és hosszú alagút másik végén lenne, de csak sejtem, hogy ott van, kapcsolatom nincs vele. Mint egy szülőcsatorna belső végén lenni a születés előtt. Valamilyen tudatosság vagy energiafelhő érzeteként lebegtem a semmiben, és hirtelen azt éreztem, hogy ki kellene mennem pisilni. Az időtlen mélységből jött az inger, és elkezdtem gondolkodni azon, hogyan kapaszkodhatnék vissza a 3D-be, de nem igazán tudtam érzékelni sem a testemet, sem az érzékszerveimen túli világot, vagyis a szobát, ahol a szertartás zajlott. Olyasm élmény volt, mint amikor a Wall Street Farkasában hazaérkezik a főszereplő a sportautójával, és full betépve próbál felkúszi a lépcsőn a szobájáig. Ki akartam nyújtani a kezemet Anti barátom felé, hogy kikísérjen pisilni, de ez is mintha órákig tartott volna. Utána elengedtem ezt a próbálkozást, és vele együtt azt a szexcsakrás blokkot is sikerült elengedni, hogy nekem mindig szükségem van egy apafigurára az életemben ahhoz, hogy jóváhagyják az álmaimat és a törekvéseimet. Végül amikor elengedtem azt a befeszülést is, hogy esetleg itt helyben fogok bevizelni, valahogy visszajött az erőm, egyedül kisétáltam az udvarra, és győzedelmesen eleresztettem a vizeletemet, két lábbal, szilárdan állva Pacsamamán. 

Visszatértem után rám zúdultak a traumák és az elvárások, melyet az életemben az apafiguráktól, apámtól és a tanítóimtól kaptam, valamint a nőktől, akik a párjaim voltak, és mindannyian a maguk elképzelése szerint próbáltak átformálni engem. Rádöbbentem, hogy a kívülről befogadott elvárásokat "internalizáltam", vagyis beépítettem a saját egómba, és elkezdtem magamtól elvárni mindezeket a dolgokat. Amikor a tükörbe nézek reggelente, eldöntöm, hogy sikerült-e megfelelnem a saját magammal szemben támasztott elvárásoknak, vagy elbuktam. Ha a másodikat élem meg, akkor beindul az önvád, a bűntudat, önszabotázs és az elutasítás, itélkezés önmagam felé. 

Ekkor a Szellemvilág feloldozot minden elvárás alól, és azt mondta: " Mi elfogadunk téged az összes hibáddal, tökéletlenségeddel, sebeddel, traumáddal és szeretethiányoddal együtt. Akkor te miért nem teszed? Miért gondolod azt, hogy csak akkor leszel "megfelelő", ha kigyógyulsz a traumáidból, és "egészségessé" válsz? Fogadd el magadat úgy, ahogy vagy!" Az utazásban sok kolibri- és jaguár-energiát is éreztem, és egy kisebb halál-élményem is volt, de az is viszonylag "könnyűnek" tűnt. Ezt a blogbejegyzést az első szertartás után írtam: "Újjászületés". Mivel ez most hosszúra sikerült, egy következőben írok majd a második szertartásról. 

2021. szeptember 26., vasárnap

Az Óriáskerék körbefordul

Valószínűleg észrevettétek, hogy az utóbbi időben (pontosabban fél évben) megritkultak a blogbejegyzések a részemről.  Na nem mintha nem lenne mondanivalóm, az van bőven, mint mindig. Csak valahogy az idő és a lehetőség nem adódott hozzá, miután az eddigi életemben nyár végével jelentős változási folyamat indult meg. Az új életszakasz katalizátora a válás volt, mely kirobbantott az önismereti "langyosvízből" és a felszínes érzelmi "biztonságból", melybe az álmaimat és spirituális fejlődési szakaszaimat igyekeztem beintegrálni. A feleségem idáig kísért utamon, és most már nem fog. Ahogy ő fogalmazott: "Itt az ideje, hogy megmutasd magadnak, mire vagy képes egyedül, a feleséged és a tanítód támogatása nélkül". Mivel nem igazán volt választási lehetőségem, inkább egy kész helyzet elé állított az Élet, elfogadtam a változást, és elengedtem őt szeretettel. Most már külön írjuk a történetünket és más szereplők kerülnek bele. 

Az egzisztenciális és önértékelési krízis természetesen rám zúdult még az ősszel, és eltartott egy darabig, amíg egyáltalán "talajt fogtam", és megéreztem, hogy hol a gödör alja, és menedéket vehettem Földanya támogatő erejénél. A gyászfolyamat majdnem fél évig tartó köhögéssel járt, mely talán most van múlófélben, de hát egyszer mindennek vége szakad, mint tudjuk... Amióta jópár éve erősebben elköteleződtem a Szellemvilág felé, megsűrűsödtek az ilyen jellegű, "szétszedős" beavatási krízisek az életemben. Most végre lehetőségem adódott, hogy felszínre hozzam legmélyebben rejtegetett félelmeimet, és belenézzek párkapcsolati függőségem, szeretethiányom, anyai traumáim és a magánytól való rettegésem jéghideg és fojtogató árnyékának szemrehányó pillantásába, újabb egó-réteget lenyúzva vacogó lelkecskémről. Szóval zajlanak ezek a folyamatok is, és nem merném kijelenteni, hogy már "túl vagyok rajta". Valahol tartok a folyamatban, és a veszteség-élmény új sdzabadsági fokokat is magával hozott, amit a trauma rejltett áldásának és a Szellemvilág hívogató szavának is tekinthetek. Egyrészt a válás után hoztam meg a döntést, hogy felvállalom az izzasztókunyhó-vezetői felelősséget, és végigcsinálom a négy Naptánc-szertartást az elkövetkező években. 

Másrészt, bár már 1-2 éve haladok a perui sámánizmus felé, és tanulom a szertartásokat, energiamunkát, az andoki világképet, most az Erőnövények is megérkerztek az életembe, illetve beengedtem azt, amit eddig hárítottam. A Sananga, Rapé és a Kambo mellett, melyekről már írtam korábbi bejegyzéseket, a Nagymama, vagyis az Ayahuasca tanító szelleme is megérkezett az életembe, két szertartás formájában, melyek élményeit folyamatosan igyekszem integrálni, és éberré válni azokra a DNS-szintű átkódolásokra, melyek voltaképpen a téridőn kívül zajlanak, mégis mintegy szőnyegként terítik be a lelkemet, és írják át a lineáris időben évezredek alatt szerzett lenyomataimat és karmikus mintáimat. De erről egy külön bejegyzésben szeretnék írni. Szóval, fordult egyet (vagy egy felet) az Óriáskerék, az életem kereke, és vele együtt a világom is, vagy legalábbis az, amit eddig annak hittem. Vár egy új világ, amikor kiérdemlem a bebocsáttatást. 

2021. szeptember 25., szombat

A halálfélelem leküzdése

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

5.5. jat-páda-pankadzsam szmritvá purusó ‘gjána-dzsam bhajam
dzsahati nritja-mánam tam bhútésam dadrisuh kila

Látták őt, a táncolót. Aki emlékezik rá és lótusz lábára, az megszabadul a tudatlanságból fakadó félelemtől.

A félelem a lelket megkötő alapvető érzelmi minőség. Legerősebb változata a halálfélelem (abhinivésa). A félelem táptalaja a tudatlanság (avidjá). Aki rendelkezik a diszkriminatív tudással, az képes megkülönböztetni az örökkévalót (a brahmant, az örök tudatosságot) az átmenetitől (az anyagi testtől), és így nem bánkódik sem az élő (a lélek), sem a halott (a test) felett. A Jóga-szútra 2.9 szerint:

szva-rasza-váhí vidusó ’pi tathá-rúdhó ’bhinivésah
A halálfélelem (abhinivésa), amit még a bölcsek is átélnek, önnön létezésünk fenntartásának vágyából fakad.”

A spirituális tudással és megvalósítással rendelkező jógí képes legyőzni a halálfélelmet, mert felkészült a halál-beavatásra és az azutáni létállapotokra. Szókratész szerint sincs értelme a halálfélelemnek:

Félni a haláltól nem más, mint bölcsnek tartani magunkat, miközben nem vagyunk azok, hiszen azt gondoljuk, hogy tudjuk azt, amit, nem is ismerünk. Senki sem tudhatja, hogy a halál nem a legnagyobb áldás-e az ember életében, mégis úgy félnek tőle, mintha bizonyosan a legnagyobb veszedelem volna.”

2021. szeptember 24., péntek

Újjászületés

Megérkeztél ebbe a világba a fogantatásod pillanatában. Ki tudja, mivel érkeztél? Milyen életszerződést kötöttél, vagy milyen karmát hoztál össze magadnak az előző életeid során? Igazából csak azt látod, hogy megszületsz egy idegen környezetben, és ha szerencséd van, akkor a szüleid nem bántanak, és nem utasítanak el, hanem szeretettel fogadnak és megvédenek a sok traumától, ami gyermekkorodtól kezdve érhet téged. De mivel ők maguk is kaptak traumát jócskán, nem biztos, hogy tökéletesen fogják betölteni a szülői szerepet, legjobb szándékuk ellenére sem. 

De mi is az, hogy "tökéletes""? A szüleid megtanítanak arra, hogyan kell "rendes" embernek lenni, és megfelelni a társadalom, a család, Isten, stb. elvárásainak. Megtanulod, hogy elvárásokat kell támasztanod magaddal szemben, és ha nem azok szerint éled az életedet, akkor belső konfliktus támad az önazonosságodban, és megjelenik a bűntudat, az ítélkezés, a szégyen, a "lúzerség" érzése. Másokhoz hasonlítod magadat, és szomjazod anyád szeretetét, majd minden nő és anya-figura szeretetét az életedben, mert nem kaptál eleget. Lehet, hogy túlgondoskodóvá válsz, vagy éppen közömbössé és önzővé, mert nem tudod mive betölteni a szívedben tátongó űrt. 

Meg akarsz felelni az apád elvárásainak, és az ő példáját akarod követni. Ezért engedélyre vársz az apádtól és minden apa-figurától az életedben, hogy te magad is férfikorba léphess, és megélhesd az önállóságot. Mi mindent nem engedtél meg eddig magadnak a társadalmi elvárások és a jóváhagyás iránti igényed miatt? Miért szégyelled és rejtegeted sebezhetőségedet? Tökéletlen vagy, szeretethiányos vagy, számtalan trauma hasította fel a szívedet, sok mindenkiben csalódtál, és elveszítetted a bizalmadat még önmagadban is. Rettegsz attól, hogy nem fogsz kelleni senkinek, és nem lesz valaki, aki szeret és fogja a kezedet. De a Szellemvilág (vagy Isten, vagy az Istennő vagy az Univerzum, nevezd ahogyan szeretnéd) elfogad téged a tökéletlenségeddel, a hiányosságaiddal, a hibáiddal, önzéseddel és önvádaddal együtt. Elfogad, mert a szeretetben nincs tökéltes és tökéletlen, mint ahogyan nincs kötelezettség, viszont van felelősség, bizalom és megbocsátás. 

Nem kell, hogy megfelelj senkinek. Csak engedd be a Szeretetet a szívedbe a Félelem helyett. Engedj be annyit, amennyit csak bírsz, és hogyha a szívedből kifröccsenő szeretet könnyekkel áztatja el az arcodat, vagy a körülötted lévőket, akkor bocsásd meg magadnak, és engedd meg magadnak, hogy szeresd őket, és legfőképpen, szeresd önmagadat is. Nézz a tükörbe szeretettel, rajongással és teljes elfogadással! Öleld meg magadat és csókold meg a bőrödet minden nap! Mert értékes vagy, és szeretnivaló vagy. Menj egészen a mélyére ennek a szerelemnek, levetkőzve magadról minden gátlást, minden játszmát, minden színészkedést és megfelelést a külső elvárásoknak! Szeresd magadat vadul és lázadó módon, mert ahogy egyre szorosabbá fonódik ez az Ön-szerelem, úgy fogsz tudni másokat is szívből szeretni. 

Nem, nem kell semmit megtenned. Nem kell, hogy jó ember légy, nem kell, hogy mindig mindenre felelősséget vállalj. Lehetsz szeleburdi, csinálhatsz magadból hülyét, és odateheted a szívedet a szenvedésnek is akár. Mert ha elég mély ez a szeretet, amibe megérkezel, akkor igazából sebezhetetlenné válsz. Minden csapást el fog nyelni a szíved, és körbeöleli bársonyos szeretetével. 

Mi az, amitől félsz? Mi az, ami elől menekülsz? A magány? Szervezz randevút a Magánnyal. Csak Te és a Magány. Menjetek el kirándulni, udvarolj neki, bókolj, és dícsérd. Járj a kedvében, mert ezzel teljesen lefegyverzed, és a szövetségeseddé fog válni. Meg fogod tudni húzni a határaidat, amikor meg kell, és be tudsz ereszteni a szívedbe félelem nélkül bárkit, akit szeretnél. Nem fogsz függeni valaki máson azért, hogy oldja a magány miatti szorongásodat. 

Igazából, ha szerelmes leszel önMAGadba (vagyis az egész Univerzumba), akkor olyan titok birtokába jutsz, ami keveseknek adatik meg, és sokan meg fognak keresni, hogy oszd meg a titkodat velük. Mert mindenki boldog akar lenni, néhányan el is játsszák, hogy azok, de a valóságban nagyon kevesen érkeznek meg a megingathatatlan boldogságba. A fájdalom és félelem nélküli boldogságba. Csak haladj az Úton, mindig ott lesznek a támogató kezek, a fények, melyek tovább vezetnek, és az ölelések, melyek emlékeztetnek: sohasem vagy egyedül...

Elültetted a tiszta szeretet magját a szívedbe, most már csak gondozni kell és türelemmel várni, hogy egyre jobban megerősödjön a kívánságteljesítő növénykéd, és már nem csak tégedet, de másokat is elhalmozzon gyümölcseivel. Hadd boruljon virágba a szívedben az igazi bőség és gazdagság - a félelem és feltétel nélküli szeretet!

2021. szeptember 23., csütörtök

A jógik megpillantják Siva táncát

Újabb részlet az Ísvara-gítából:


5.3. jam vidúr jóga-tattva-gjá jóginó jata-mánaszáh
tam ísam szarva-bhútánám ákasé darisuh kila

Valóban látták az égben az összes élőlény urát, akit a jóga valóságát ismerő, fegyelmezett elméjű jógík ismernek.


5.4. jaszja májámajam szarvam jénédam prérjaté dzsagat
nritjamánah szvajam viprair visvésah khalu drisjaté

A bölcsek látták magát a táncoló Urat. Ez az egész világ az övé. Mágikus erőből áll, és ő hozza mozgásba azt.

Az előző fejezetben részletezett számkhja filozófia szerint Siva, vagyis a brahman az egész világ alapja és forrása, tehát ő birtokolja és irányítja az univerzumokat, melyek összes magnyilvánulása májából, vagyis Siva misztikus energiájából áll, és Siva a közvetlen és közvetett oka az univerzum teremtésének, fenntartásának és elpusztításának. 

2021. szeptember 22., szerda

Lélekintegrációs beavatás

A tegnapelőtti posztban a Fenyőfa szimbólumról volt szó. Közvetlenül, miután megkaptam ezt a szimbólumot, volt egy lélekintegrációs gyógyításom, mely szinte egy beavatási folyamatnak tűnt. A vendégemnél egy hete végeztük el a lélekvisszahívást, és a mai utazás célja a visszakapott és a jelen lévő lélekrészek integrációja volt. Elindult a dobszó, és az Életfa alatt egy maja stílusú, lépcsőzetes, négyzetes piramist láttam, aminek a tetején templom szokott lenni. A piramis tetején ott ült a vendégem, és maga köré hívta a lélekrészeit, összesen heten voltak, és a "fő" lélek. Erőállatok is jöttek, nyugatról egy Sellő-istennő, aki kék és zöld, hullmázó fátylakba burkolózott. Délről a kígyó szellem jelent meg, északról a Jaguár szelleme, keletről pedig a Kondor. A Kolibri a lélekrészek fölött körözött.

Elkezdődött a szertartás. A fő lélekrész egy edényből valamilynen fénylő folyadékot öntött a tűzbe, amitől az felizzott. Utána saját magát is bekente a folyadékkal, majd továbbadta az edényt a következő lélekrésznek. A következő lélekrész ugyanezt tette. Amikor körbeért az edény, akkor valamilyen magokat vettek elő, és mindegyik lélekrész megitta a vízba áztatott magokat, melyek felragyogtak a testükben. Utána a tűzbe is szórtak belőle, és ott is felizzottak a magok. Amikor a tűz és a fény már majdnem egybeért a lélekrészek között, akkor a kígyó szellem körbetekeredett a nagy oltár körül, melyen a lélekrészek ültek és végezték a szertartást, majd a Sellő szellem mintha hullámokkal ölelte volna őket, de ezek a hullámok nem bántották a tüzet. A Jaguár kiharapta a szennyeződéseket a lélekrészek szívéből, majd a Kondor megkopogtatta mindegyik lélekrész homlokát, és egy fényesen ragyogó kristályt helyezett el a harmadik szemükben. A lélekrészek összeérintették a homlokukat, és a kristályok ragyogó fénye is egybeolvadt.  A Kolibri odaszállt mindegyik lélekrész vállára, és eldúdolta a lélek dalát. 

Utána az izzó tűz és fény egyvelege betöltötte a piramis tetejét, és elkezdett szivárogni lefelé, a piramis köveibe, kitöltve a kövek közét és a kristályrácsokat is. A folyákony tűz és az egybeolvadt lélekrészek így átitatták a piramist, kövekké, Apukká váltak, majd tovább haladtak lefelé, és eggyé váltak a Földanyával és a mélyben húzódó gyökerekkel. Ez egy beavatási látomás lehetett, mely egyszerre szólt nekem és a vendégemnek is. 

2021. szeptember 21., kedd

Siva tánca

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

Ötödik Fejezet

Az Úr tánca

5.1. vjásza uvácsa
étávad uktvá bhagaván jóginám paramésvarah
nanarta paramam bhávam aisvaram szampradarsajan

Vjásza azt mondta: Miután az Úr, a legmagasabb isten ezt mondta a jógíknak, táncolni kezdett, és megmutatta nekik legfelsőbb, isteni formáját.

Ez a fejezet sokban hasonlít a Bhagavad-gítá 11. fejezetéhez („A kozmikus forma”). Mindkettőben az emberi lények isteni látásmódban részesülnek, hogy megpillanthassák Isten legmagasabb formáját. A különbség persze az, hogy itt Siva a legfelsőbb isten, és a fejezetben Siva híres tándava táncának leírását olvashatjuk, mely által létrejön az univerzum teremtése, fenntartása és elpusztítása.


5.2. tam té dadrisur ísánam tédzsaszám paramam nidhim
nritjamánam mahádévam visnuná gagané ‘malé

Látták az Urat, a nagy istent, a fény legfelsőbb tárházát, amint Visnuval táncol a makulátlan égen.

Siva és Visnu olyanok, mint két testvér, a Trimúrti, vagyis a hindu szentháromság két arca. Bár az Ísvara-gítában Sivát tekintik a legfelsőbbnek, a Bhagavad-gítában pedig Visnut, illetve Krisnát, ők maguk között tulajdonképpen nem versenyeznek, hanem egyetértésben táncolnak.