2021. május 9., vasárnap

Homlokcsakra - 1. rész

A hatodik csakra

A hatodik csakránk, vagyis a harmadik szemünk, a homlokunk közepén található. A hindu hagyomány szerint Siva harmadik szemének tekintették, aki a tökéletes igazság és a nondualitás tudásában részesíti a gyakorlót. Kifejezzük az istenit önmagunkban, és látjuk az istenit másokban. Megvalósítjuk, hogy örök lények vagyunk egy átmeneti testben.

Amikor a hatodik csakra diszharmonikusan működik, hajlamosak vagyunk összetéveszteni az információt a tudással. Úgy érezhetjük, hogy nagy spirituális igazságokat ismertünk fel, miközben valójában csak adatok halmazához jutottunk. A sámánok tudnak esőt csinálni anélkül, hogy el tudnák magyarázni, milyen atomokból áll az esővíz. A spirituális materializmus a hatodik csakra járványos működési zavara. Az aktív harmadik szem-csakra lehetővé teszi a sámánnak, hogy megismerje önmagát. Szert tehet a múlttal és a jövővel kapcsolatos tudásra, és fel tudja térképezni az alternatív sors-vonalakat.

A hatodik, hetedik, nyolcadik és kilencedik csakrák az Ég-csakrák. E csakrákat az öt Föld-csakra támogatja, mint ahogy egy fa ágait támogatja a törzse és a gyökerei. Az Ég-csakrák segítségével egyre finomabb szintekkel léphetünk kapcsolatba, melyek még kevésbé ismerősek. Ezeken a szinteken már kezdetét veszi a transzperszonális fejlődés.

Alberto Villoldo és mentora az alábbi attribútumokat térképezték fel az Ég-csakrákkal kapcsolatban: hatodik csakra – túllépés a halálon; hetedik csakra – túllépés az időn; nyolcadik csakra – láthatatlanság; kilencedik csakra – titoktartás képessége.

Visszatérve a hatodik csakrára, a homlok közepén (vagy geyes források szerint a kétszemöldök között) helyezkedik el. A csakra szanszkrit neve ágjá, ami „határtalan erőt” is jelent. Ebben a csakrában teszünk szert arra a tudásra, hogy elválasztatatlanok vagyunk Istentől, hogy örök lények vagyunk egy átmeneti testben.

Attribútumai:

Elem: tiszta fény

Szín: indigó

Testi aspektusok: agy, szemek, idegrendszer

Ösztön: igazság

Pszichológiai aspektusok: érvelés és logika, intelligencia, empátia, depresszió, stressz okozta zavarok, elfojtások

Mirigy: agyalapi

Mag: megvilágosodás, önmegvalósítás

negatív kifejeződések: illúzió, neurozisok, alkalmatlanság érzése, rohamok 

2021. május 8., szombat

A szenvedések elpusztítója

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.36. jadá dzsanma-dzsará-duhkha-vjádhínám éka-bhésa-dzsam
kévalam brahma-vigjánam dzsájaté ‘szau tadá sivah

Amikor szert tesz az egyedülálló brahmanról szóló tudásra, mely az egyetlen gyógyír a születés, öregkor, a szenvedések és a betegségek ellen, akkor ő már valójában Siva.”

A kévalam brahma-vigjánam kifejezés ebben az esetben jelentheti a brahmanról szóló tiszta, vagyis vegyítetlen, illúziótól mentes tudást, illetve a vi-gjánam a megvalósított, tapasztalatokkal megerősített tudásra, és nem elméleti okfejtésre vonatkozik. Ez a tiszta spirituális tudás és ennek megvalósítása, vagyis az, amikor folyamatosan brahman-tudatban tudjuk élni az életünket, az egyetlen orvosság az élet szenvedéseire. A fizikai testhez kapcsolódó négy alapvető szenvedés a születés, betegségek, öregkor és a halál. A duhkha pedig azokra a szenvedésekre is vonatkozhat, melyeket a sorsunk vagy az univerzális erők, más élőlények, valamint a saját testünk és elménk változásai mérnek ránk. Az, aki ilyténképpen megszabadult a szenvedések különböző formáitól, és megvalósította a brahman tudását, eléri és megéli az azonosságot Sivával, ami a pasupata-jóga végső célja.

A Jóga-szútrában ezt olvassuk:

szati múlé tad-vipákó dzsátjájurbhógáh (2.13.)

„Mindaddig, amíg a szenvedések gyökere, a karmikus tárház létezik, gyümölcsöt fog eredményezni a születés típusa, élethossz és az élmények [fájdalmas és örömteli] formájában.”

A brahmanról szóló tudás tehát akkora potenciával bír, hogy még a karma tárházát is képes elpusztítani, ami minden jelen- és jövőbeli szenvedés gyökere.

2021. május 7., péntek

Mi történik a halál után?

Egy dolgot bizonyosan kijelenthetünk: mindannyian meg fogunk halni egyszer. A különböző spirituális hagyományok eltérő módon írják le azt, hogy mi történik a halál után, és a tudatos halálra történő felkészülés részleteiben is eltérnek. Erre a kérdésre tehát számos válasz létezik, idézzünk most néhányat a különbözö spirituális hagyományokból:

1. Hinduizmus: Az örökkévaló, egyénileg tudatos lélek reinkarnálódik, azaz a halála után, a finomabb valóságokat megjárva, valamikor ismét testet ölt a Középső Világban ember, állat, nővény, ásvány stb. létformában. Az ismétlődő születés és halál körforgása mindaddig ismétlődik, amíg a lélek el nem éri a felszabadult állapotot. Ekkor egyes tanok szerint feloldódik a brahman fényében, mások szerint örök, spirituális létállapotot ér el. 

2. Buddhizmus: Itt a megközelítés némileg hasonló, vagyis létezik a karma, mint mozgató erő, és létezik reinkarnációs ciklus, de közötte, a Bardóban, vagyis a köztes létben az egyéni tudatosság (illetve annak illúziója) megszűnik létezni, és a következő reinkarnációnál valamilyen mmisztikus módon ugyanott folytatódik a történet, ahol abbamaradt. Mivel a buddhizmus nem hisz az egyéni tudatosság örökkévalóságában, a nirvánát, vagyis a megvilágosodott állapotot is egyfajta megsemmisülésnek, kilobbanásnak, feloldódásnak írják le, amelyben az egyéni tudatosság léte megszűnik. De ezt még reinkarnációs ciklusok sora előzi meg.

3. Materializmus: mivel a tudatot a test fiziológiás folyamatainak termékeként létrejövőnek tekintik, ezért materiális felfogásban a halál beállta után nem történik semmi, mintha egy számítógép operációs rendszerét törölnénk, és örökre elveszne minden adat, amit rajta tároltunk. Tehát ebben a materializmus egyetért a buddhizmussal: a személyiségünk nem más, mint az emlékképek összessége, valamilyen (fizikai vagy finomfizikai) adattárolón tárolva. 

4. Kereszténység, iszlám: Az Ég-vallásokban általában a lelket Isten teremti a születés előtt, majd bejuttatja a magzat testébe. Itt is van halál utáni élet a lélek számára, de csak az igazak jutnak a mennyekbe (Felsőbb Világba), míg a bűnösök örök kárhozatra jutnak a pokolba, ahonnan nem szabadulhatnak ki. A pokoli lét leírása a hindu és buddhista uratokban is megjelenik, de ott a lelkek csak átmenetileg töltik le büntetésüket, majd kapnak egy újabb esélyt. 

5. Természeti népek: Nyilván a természeti népeknél számtalan hiedelem és hagyomány létezik a halál utáni élettel kapcsolatban, de a közös vonás talán az, hogy az emberi születés előtt a lelkek, vagyis azok energiája valamilyen metafizikai, osztatlan, teremtés előtti, "meg-nem-személyesült" állapotban van, és egy bizonyos "életszerződéssel" jelenik meg a földön. Halála után a lélek, ha elég erős, akkor az ősapák vagy a holtak birodalmába kerül, melyet sokszor az Alsó Világba helyeznek. Ez a hely azonban nem azonos a keresztény hagyomány poklával. Egyes lelkek a Felső Világba is kerülhetnek, és test nélküli tanítókká, vagy esszenciális, félisteni archetípusokká válnak. A természeti népek az egyéni tudatosság újra és újra történő reinkarnálódásáról nemigen beszélnek. Amennyiben a lélek nem annyira meghatározott erővel rendelkezik, beleolvad más lelkekbe, vagy a természeti erők szellemeibe. 

Számos kutatást is publikáltak már azzal kapcsolatban, hogy ki mit élt meg a klinikai halál állapotában, vagy halál közeli élmény során, tehűát empirikus bizonyíták is van arra, hogy a test halálával a tudatosság nem szűnik meg létezni. Például Raymond A. Moody "Élet az élet után" könyve is sok ilyen esetet dolgoz fel, illetve Edith Fiore "Nyugtalan holtak" című könyve a halál után a Középső Világban rekedt szellemekről szól, valamint arról, hogyan próbálnak kapcsolatba lépni az itt maradottakkal. Hogy hogyan készüljünk fel a halálra? Ezzel kapcsolatban három nagy hagyományból maradt fenn részletesebb "útmutató" az Egyiptomi Halottaskönyv, a Hindu és a Tibeti Halottaskönyv formájában. Mindhárom könyvet feldolgoztam tavaly decemberi online workshopomon, tehát aki úgy érzi, hogy szeretne alaposabban felkészülni a halálra, végig tudja hallgatni és gyakorolni a meditációkat. Az alábbi blogbejegyzésben írtam erről a workshopról:

Beavatás a halál misztériumába

Aki szeretné még tovább árnyalni a halállal, illetve az Alsó és Felső Világgal kapcsolatos képét, az alábbi blogbejegyzéseket is érdemes elolvasni:

Az Alsó, Felső és Középső Világok

Ne légy öngyilkos!

Az Életfa

A hét alsó világ

2021. május 6., csütörtök

A májá mágikus ereje

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

"2.35. jadá pasjati csátmánam kévalam paramárthatah
májámátram dzsagat kritsznam tadá bhavati nirvritah

Amikor meglátja, hogy a legmagasabb igazságban egyedül az Önvaló van, és az egész világ nem más, mint mágikus erő, elégedetté válik.”

A májá szót ebben az esetben mágikus erőként értelmezhetjük. A májá kifejezést sok esetben illúziónak fordítják, de valójában Siva vagy az Ísvara abbéli képességére (misztikus vagy mágikus erejére) vonatkozik, hogy képes teremteni egy olyan világot, megy bár nagyon valóságosnak tűnik, mégsem a végső igazság. A májá kifejezés „elbűvölőt” is jelent, mivel a káprázat-világ a hatása alatt álló lelkek számára nagyon vonzó és illúziójával „megköti”, elvarázsolja az élőlényeket. Amikor a jógí megérti, hogy egyedül a brahman jelenti a végső valóságot, a májá pedig egy illuzórikus, valódi tartalom nélküli teremtés, (brahma szatjam, dzsagan mithjá, ahogy Sankara mondta), akkor elégedetté válik. A nirvrita kifejezés arra is utal, aki „útja végére érkezett”, megszabadult az illúziótól és ezért már nem keres tovább.

A Bhagavad-gítá 2.52. versében is ehhez hasonló kijelentéssel találkozhatunk:

jadá té moha-kalilam buddhir vjatitarisjati
tadá gantászi nirvédam srótavjaszja srutaszja csa

Amikor értelmed kitalál az illúzió sűrű erdejéből, közömbössé válsz mindaz iránt, amit hallottál, s amit hallani fogsz.

2021. május 5., szerda

A személyes Erő szimbóluma

Több olyan egyéni kezelést is végeztem mostanában, ahol első alkalommal a személyes erő visszahozásán dolgoztunk. Az inka sámáni hagyomány szerint a napfonati vagy köldök-csakránkból (qosqo) számos energiaszál indul ki, melyek különböző emberekkel, életeseményekkel, helyekkel, szerepkörökkel kötnek össze bennünket, amelyekbe sok energiát fektettünk vagy fektetünk. A lélekvisszahívást megelőzően jól tesszük, ha visszavonjuk ezeket az energiaszálakat, és visszahívjuk az energiánkat, hogy újult erővel haladhassunk saját utunkon. Ezekről a gyakorlatokról (illetve önállóan elvégezhető változatukról már írtam azekben a korábbi bejegyzésekben:

Az energetikai újjászületés gyakorlata

Az erő visszahívása a múltbeli traumákból

Az erő visszahívása - tolték módszer

Én a következő módon végeztem a kezelést lélekutazásban: megkértem a vendéget, hogy koncentráljon a napfonati csakrájára, és figyelje meg, hová vezetnek az energiaszálak, majd oldozza őket el, és hozza vissza az energiát, amivel másokhoz kapcsolódnak. Ilyenkor van, hogy bocsánatot kell kérni vagy gyakorolni a megbocsátást és az elengedést az adott kapcsolatban, és gondolatban ki kell mondani, hogy "visszahozom az energiámat tőled". A kezelés közben a kezemben volt a tíz csúcsú perui csumpi-kő az oltáramról, miközben a dobomat ütöttem. Ez a kő a tíz irányt képviseli (nyolc fő- és mellékirány, fent és lent). A kőbe hívtam bele a vendég energiáit, miközben én is ráhangolódtam a szálak "visszabogozásának" folyamatára, majd a kezelés végén letettem a dobomat, a csumpi követ a vendég napfonatára helyeztem, és befújtam az energiát a qosqo-jába. 

A fenti három leírás alapján otthon lehet tovább dolgozni a kapcsolatokkal, akár egyenként utazva mindegyik fontosabb kapcsolatunkra és visszahozva belőle az energiát. Ez jó előkészítő gyakorlat a lélekvisszahíváshoz, mert például egy szerelmi szakítás esetében, ha visszahozzuk a lélekrészt, de a függő kapcsolat még fennáll, akkor a lélekrész nem fog tudni stabilan beintegrálódni a személyiségünkbe. 

Minden esetre pontosan ennek a kezelésnek az alkalmából kaptam még egy szimbólumot Odintól, melyet a személyes Erő (Makt) szimbólumának neveztem el. A szivárványhídon keresztül jutottunk ismét a Valhallába, és Odin egy fehér rúna-követ nyújtott, melyre egy kerek szibólum volt vésve vörös színnel. A szimbólum egy körből és nyolc mandorlából, azaz mandula vagy lencse alakú mintából állt, melyek középről indultak ki, és a kör szélénél végződtek. A szimbólum nagyon hasonlít az Élet magja szimbólumhoz, de hat helyett nyolc szirma van. Odin a napfonatomra rajzolta a szimbólumot, arra utalva, hogy oda kell visszaáramoltatni azt az életenergiát, amit számtalan kapcsolatunkban keringetünk. 

Hogy miért nyolc szirom van a szimbólumban, és nem hat? A szakrális geometriai szerkesztésnél a hat szirmú Élet magja a 3/4 arányból indul ki, míg a 8 szirmú a 4/5 arányból. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a szakrális (második) csakra hat szirommal rendelkezik, míg a napfonati vagy köldökcsakra tíz szirommal. Ez is összefüggésben állhat a fenti szimbólum formájával. Minden esetre minden olyan alkalomal érdemes használni, amikor az erőnket szeretnénk vosszahozni és a saját energiabuborékunkban koncentrálni. 

2021. május 4., kedd

A brahman elérése

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.33. jadá szarvé pramucsjanté kámá jé ‘szja hridi szthitáh
tadászáv amrití-bhútah ksémam gaccshati panditah

Amikor a szívében jelen lévő összes vágytól megszabadult, akkor halhatatlanná válik. Az ilyen bölcs eléri a békét.”

2.34. jadá bhúta-prithag-bhávam éka-sztham anupasjati
tata éva csa visztáram brahma szampadjaté tadá

Amikor látja a sokféle élőlényt, amint az Egy-ben helyezkednek el, és csakis abból áradnak ki, akkor eléri a brahmant.”

A brahman, vagyis a kaivalja (felszabadulás) elérésének két feltétele van. Az első az anyagi vágyaktól (káma) való megszabadulás. Ez önmagában még csak a belső béke (kséma) állapotának elérését biztosítja, amikor a jógít nem zavarják és befolyásolják az anyagi gunák (kötőerők) váltakozásai. A második feltétel azonban az, hogy az élőlények sokféleségében is képes legyen meglátni a közös nevezőt, a brahmant, melyből eredetileg kiáradnak, és melyben látszólagos felosztottságuk ellenére is leledzenek. Így a nem barátként, ellenségként vagy semlegesként tekint más élőlényekre, és nem is áldozatként, üldözőként vagy megmentőként, hanem az örökkévaló brahmant látja mindenben és mindenkiben. 

2021. május 3., hétfő

Az önzetlen szeretet szimbóluma


Elkezdtek újból jönni a szimbólumok Odintól, általában annak megfelelően jönnek, hogy akivel éppen foglalkozom, annak mire van szüksége. Az egyik gyógyításnál a téma a feltétel nélküli szeretet és elfogadás volt, ami nagyon sok esetben önmagában is gyógyító erővel rendelkezik, csak azoknak nehezebb dolgozniuk vele, akik nem kapták meg ezt a mintát gyermekkorukban, és akinek így pont a legnagyobb szüksége lenne arra, hogy megtanulja a feltétel nélküli szeretet érzelmi energiáját behívni, mások felé gyakorolni, és elfogadni, amikor kapja másoktól. Nagyon gyakran önmagunkat sem vagyunk képesek szeretni és elfogadni, és ilyenkor beindulnak az önbüntető, önvádoló, önszabotáló, önkorlátozó és vezeklő minták, mert például gyerekorunkban is ebből kaptunk többet, meggyőztek minket a szüleink és a környezetünk, hogy rosszak vagyunk, nem vagyunk képesek semmire, és létezésünkkel csak bajt okozunk. Nyilván a szülő, nevelő ilyenkor a saját frusztrációját vetíti ki a védtelen gyerekre, de ezzel olyan programokat vés be a tudatalattijába, amik későbbi élete során sok kínlódást eredményeznek és nehézkes önismereti, gyógyulási folyamatokat igényelnek.

Amikor megkezdtük az utazást, akkor nem csak én indultam el Asgardba a sasom hátán, hanem a vendégem is velünk jött. Amikor megérkeztünk Odinhoz, akkor egy fehér, kerek rúna-követ nyújtott felém, melyen arany színnel volt bevésve az önzetlen szeretet szimbóluma. A minta nagyon hasonlít egy tradicionális kerek viking pajzs mintájára, vagy egy olyan napkeresztre, melynek a négy végén van egy-egy félkör, és a közepén is van egy kör. A szimbólumot a mellkasom közepére, a szegycsontomra rajzolta a dárdájával, majd a vendégemére is.

A négy kör összekötve, középen az ötödikkel, nekem az "Ötödik elem" film szimblikáját idézte, ám bizonyára sok alkimiai és gnosztikus hagyományban is létezik a négy őselem (Föld, víz, tűz, levegő) hasonló egyesítésével ás transzmutációjával kapcsolatos tanítás vagy szertartás. A középső, ötödik elem, mely az egész folyamatot beindítja, maga a feltétel nélküli, vagy önzetlen szeretet. Erre az inkák a Munay szót használják, míg az óészaki nyelvben az Ást szó áll a legközelebb hozzá. 

A négy sarokban lévő félkörök ugyanakkor a négyes szimbolika különböző köreit is képviseli, legalábbis Odin ezt mutatta: négy égtáj, négy évszak, négy napszak (napkelte, delelő, napnyugta, éjfél), négy fő erőállat vagy az Alsó Világ négy népe (Földanya, Állatok Népen, Növények Népe, Kövek Népe) és minden más olyan állomás, mely egy körfolyamat egyes fázisait alkotja. De ha egyelőre a négy elem szimbolikájánál maradunk, akkor gondolhatunk a Hathorok által tanított El Ka Lím Óm mantrára is, melyben a négy őselem isteni minőségét idézzük meg és egyesítjük a tudatunkban. Tehát nem csak azt gondolom, hogy a szeretet érzelmének rezgetése a szívcsakránkban és a lényünkben képessé tehet arra, hogy a négy elem áldását egyszerre megkapjuk, és a bennük szunnyadó erőket felébresszük az életünkben, hanem fordítva is: ha mélyítjük a kapcsolatunkat a négy elemmel, és gyógyulást kérünk az isteni Őselemektől, akkor megkaphatjuk a szeretet-energia ősmintájának rezgését, még abban az esetben is, ha gyermekkorban nem lettek feltöltve a "szeretet-telepeink". 

Magyarul, ha ezt a meditációt gyakorolni akarjuk, akkor képzeljük el a négy őselemet (vagy az egyéb négyes szibolikákat) egy kör vagy gömb négy iránya felé, és járjuk be ezeket a helyszíneket, kapcsolódjunk az elemekhez, de mindig térjünk vissza középre. Amikor úgy érezzük, hogy mindegyik elemmel elvégeztük a szükséges harmonizáló/tisztító munkát, akkor térjünk vissza középre, idézzük fel a szívükben a feltétel nélküli szeretet rezgését, és hávjuk be középre mind a négy elemet, és a létrejvő energiával töltsük ki az egész kört vagy gömböt, az egész energiamezőnket, mikro- és makrokozmoszunkat. 

A szeretet gyógyító és mindent egyesítő, mindent befogadó, megengedő energiájával érdemes minél többször dolgozni, mert valóban nagy gyógyír lehet lelkünk számára. 

2021. május 2., vasárnap

Torokcsakra - 2. rész

Az ötödik csakra ad hangot a szívünk érzelmeinek, a szeretetünk, kedvességünk, megbocsátásunk kifejezésének. Ebben a központban kombinálódik össze a négy alsó csakra négy eleme - föld, víz, tűz, levegő - tiszta energiává, mely biztosítja az álmaink mátrixát vagy keretét, mit ahogy a lépviasz adja meg a méhkas formáját. A torokcsakra biztosítja ezt a mátrixot, mely köré a világunkat építjük.   

Az ötödik csakra lehetővé teszi, hogy befelé tekintsünk, belső folyamatainkra. Ebben az energiaközpontban válik lehetővé a valódi introspekció, mivel itt válik első ízben hozzáférhetővé belső világunk teljessége. Kifejlesztjük azt a szókészletet, mellyel le tudjuk írni érzelmi, pszichés és spirituális életünket. Ennek a spirituális szótárnak a mértéke és mélysége a hatodik csakrában fog tovább nőni, azzal a képességgel együtt, hogy a belső értékekhez tudjunk nyúlni, amikor úgy érezzük, hogy változást szeretnénk eléri a külső világban.

A csakra diszharmonikus működése esetén a spirituális tudás könnyedén dogmává válhat. Ez a patológiás elváltozás egész egyházakat és nemzeteket érint, melynek ékes bizonyítéka az inkvizíció, vagy a vallási intolerancia számtalan megnyilvánulása.

Kronológiai értelemben az ötödik csakra a 28 és 35 éves életkor közötti időszakban uralkodik, amikor is elkezdünk nyomot hagyni a világban. Ha az ötödik csakra tiszta, akkor elismerésre és nagy jártasságra tehetünk szert a szakterületünkön. A tapasztalatunk és a tudásunk határozza meg a helyzetünket a világban. Az ötödik csakra a lehetséges jövőképeinket is engedi látni és valóságba hozni.

A torokcsakra szoros kapcsolatban van a pajzsmiriggyel, mely a testünk hőmérsékletét szabályozza. A metabolizmus mértékét szabályozza azáltal, hogy meghatározza, milyen gyorsan ég el az „üzemanyag” a sejtjeinkben, így hatással van a testsúlyra és a vitamin-háztartásra is.

Az ötödik csakra szintjén kezdjük el kifejleszteni a globális perspektívánkat. Már nem csak egy csoportra, törzsre, kultúrára rögzítjük a figyelmünket. Minden népel azonosítjuk magunkat, a fajtól vagy születési helytől függetlenül. Az első csakrában az anyánk határozza meg az azonosságunkat; a másodikban a családunk; a harmadik csakra szintjén lázadni kezdünk a szülők ellen, és a társainkkal azonosítjuk magunkat; a negyedikben pedig a nemzetünkkel vagy a kultúránkkal. Az ötödik csakra szintjén válunk igazán a bolygó polgáraivá.

A diszharmonikusan működő ötödik csakra nemkívánatos pszichés vagy természetfeletti észleléseket, élményeket eredményezhet, különösen a borderline személyiségzavarral küzdőknek, akiknél könnyen alakulhat ki pszichózis és neurózis. Mindannyiunknak vannak olyan reggelei, amikor úgy érezzük, hogy a világ összeesküdött ellenünk, és jobb lett volna az ágyban maradni. A konyhában nem találunk semmit, az autóba ülve sorban piros lámpákat kapunk. Amikor úgy érezzük, hogy diszharmóniába kerültünk az életünkkel és az univerzummal, visszahozhatjuk magunkat a szinkronba, ha megtisztítjuk a torokcsakrát és eltávolítjuk belőle a nehéz, kaotikus energiákat, mert a tiszta és éber torokcsakra összhangba hoz az univerzum törvényszerűségeivel.

A közönséges emberek esetében az ötödik csakra úgy működik, mint egy kémény, melyen keresztül az alsóbb csakrák „égéstermékei” távoznak. A csakrát úgy is megtisztíthatjuk, ha háromszor megütögetjük a torkunk tövét az ujjainkkal, különösen, ha előtte egy „toxikus” emberrel volt dolgunk. Sok ember szinte kizárólag arra használja a beszédet, hogy hangot adjon az alsó csakráiból fakadó érzelmi igényeinek. De ahogy tudatosabbá válunk pszichológiai és spirituális forrásainkról, az ötödik csakra ereje is növekszik, és felfedezzük valódi hangunkat. 

2021. május 1., szombat

A kaivalja állapota

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

"2.32. jadá szarváni bhútáni szamádhi-szthó na pasjati
ékí-bhútah parénászau tadá bhavati kévalah

Amikor a jógí, szilárddá válva a meditációban, már nem látja az élőlények sokaságát, akkor vált eggyé a Legmagasabbal. Ekor egymagában van.”

A kaivalja fogalma eredetileg a dulaista számkhja filozófiából származik, mint a felszabadult állapot meghatározása. A számkhjában viszont, mivel a prakriti és a purusa öröktől fogva léteznek, a kaivalja („egyedüliség”) állapota arra vonatkozik, amikor a purusa és a prakriti összekapcsolódása megszűnik. Patandzsalí hasonlóan határozza meg a kaivalja fogalmát, mivel a Jóga-darsana a számkhja megközelítésén alapul:

tad-abhávát szamjógábhávó hánam taddriséh kiavaljam (2.25)

A tudatlanság hiánya által a látó és a látott egyesülése megszűnik. Ezt az állapotot felszabadulásnak (kaivalja) nevezik, vagyis a látottól való függetlenségnek.”

Tehát itt az „önmagában levés” nem jelenti azt, hogy a látott létezése megszűnne, csak a kettő közötti kapcsolat szakad meg. Ezzel szemben az Ísvara-gítá felfogása sokkal közelebb áll az advaita védántáéhoz, mely csak a brahman létezését ismeri el. A fenti vers szerint a kaivalja állapota akkor következik be, amikor a jógí eggyé válik a Legfelsőbbel (ékí-bhútah paréna). Ez a szamádhi legmagasabb állapotát (aszampragjáta- vagy nirbídzsa-szamádhi) jelenti, melyben a meditációnak már nincs külső tárgya, hanem a jógí teljesen elmerül saját Önvalójában, és így a többi élőlény különálló létezésének érzékelése is megszűnik számára. A jógí ekkor a kaivalja („egyedüliség”) állapotában van, ami viszont nem jelenti azt, hogy magányos, vagy valaminek a hiányát érzi, hiszen a brahman teljességével válik egylényegűvé, és így minden hiányérzet megszűnik benne.

2021. április 30., péntek

Torokcsakra - 1. rész

Az ötödik csakra

Az ötödik csakra a torok tövénél helyezkedik el és a pajzsmiriggyel áll kapcsolatban, mely a test hőmérsékletét szabályozza. Ez a csakra a "természetfeletti" képességeink központja, az érzékeken túli látást, hallást, érzékelést és az intuíciót, a telepátiát is befolyásolja. Ha az ötödik csakra nem megfelelően működik, az nem kívánt extraszenzorikus vagy szellemi élményekhez vezethet. Az alvászavarok is gyakoriak lehetnek a torokcsakra zavara esetében.

Ha az ötödik csakra megtisztul, elkezdünk "befutni" a szakmánkban vagy tevékenységi területünkön. Az ötödik csakra megadja a lehetséges jövőképek látását és a képességet, hogy munkálkodjunk azok megvalósításán. Elképzeljük, hogy kivé/mivé szeretnénk válni, és rá tudunk kapcsolódni a végtelen lehetőségek mezejére. Az ötödik csakra képessé tesz arra, hogy magunkba tekintsünk, és tudatosítsuk belső folyamatainkat.

Abban is a segítségünkre van, hogy hangot adjunk a szívünkben zajló folyamatoknak. A csakra diszharmonikus kifejeződése esetén büszkévé válhatunk a tudásunkra, és így képtelenek leszünk meghallgatni másokat egy beszélgetésben. Az, hogy kinek van igaza, fontosabbá válik, mint az, hogy megértők legyünk. Az ötödik csakra egyik veszélye hogy a spirituális megértést képes dogmává változtatni.

Az ötödik csakra az utolsó a Föld-csakrák közül. Szanszkrit neve visuddha, ami azt jelenti: "nagyon tiszta". A Jóga-szútrában Patandzsalí azt mondja, hogy aki felébreszti a torokcsakráját, az olyan természetfeletti képességekre (sziddhikre) tesz szert, mint a két helyen egyszerre levés, a láthatatlanná válás, a múlt ismerete, és a sors útjainak felismerése.

Attribútumai: 

Elem: fény

Szín: kék

Testi aspektus: torok, száj, nyak, nyelőcső

Ösztön: pszichikus érzékelés

Pszichológiai aspektus: az álmok valóra váltása, kreativitás, kommunikáció, hít

Mirigyek: pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy

Magok: személyes erő, hit, akaraterő

Negatív kifejeződés: árulás (ígéretek és fogadalmak be nem tartása), függőségek, pszichózis, alvászavarok, hazugságok, félelem a dolgok kimondásától, pletyka, toxikus beszéd/viselkedés.

2021. április 29., csütörtök

Az osztatlan brahman

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

"2.30. jadá manaszi csaitanjam bháti szarvatra-gam szadá
jóginó ‘vjavadhánéna tadá szampadjaté szvajam

Amikor a mindent átható tudat folyamatosan és megszakítás nélkül beragyogja az elmét, akkor a jógí eléri önmagát.”

A csaitanját, vagyis az Önvaló ragyogását Patandzsalí vivéka-khjátinak, vagyis a megkülönböztető tudás fényének nevezi, mely megvilágítja az elmét, és eloszlatja a benne leledző avidját (tudatlanságot). Ezáltal az elme (manasz) a tudattal (csaitanja) egylényegűvé válik, és a jógí megpillantja Önvalóját. Ehhez az elmének folyamatosan a szamádhi különböző állapotaiban kell lennie. Ahogy Patandzsalí kifejezi a Jóga-szútrában:

sza tu dírgha-kála nairantarja-szatkárászévitó dridha-bhúmih (1.14.)

Csak azután szilárdulunk meg a gyakorlásban, hogy hosszú ideig, megszakítás nélkül, és odaadással végezzük.”

2.31. jadá szarváni bhútáni szvátmanj évábhipasjati
szarva-bhútésu csátmánam brahma szampadjaté tadá

Amikor minden lényt önmagában lát, és minden lényben az Önvalót látja, akkor eléri a brahmant.”

A brahman-tudatállapot eléréséhez és fenntartásához folyamatosan a brahmanon kell meditálnunk. Ez annak az egységélménynek a fenntartását jelenti, amikor a felosztottságon túl minden élőlényt és a Teremtés összes megnyilvánulását az Önvalónk részének tudunk tekinteni, illetve minden lényben és megnyilvánulásban csakis az egy és osztatlan Önvalót, a brahmant látjuk.

2021. április 28., szerda

Szívcsakra - 2. rész

A szívcsakra a csakra-rendszerünk tengelye. Mint ahogy a gyomor a fizikai test gravitációs központja, a szív ugyanúgy a fénylő energiatest középpontja. Kronológiai szempontból, a szív a 21-28 éves kor közötti időszakut uralja. Ebből a középpontból alakulnak ki a családaink.

A szív-központon keresztül fejezzük ki és éljük meg a szeretetet, A szívcsakra szeretetének a minősége azonban nem az egymással megosztott gyengédség, sem a romantikus szeretet, amibe „beleesünk”. A szívcsakra a teremtés szeretetéből táplálkozik, ugyanabból a szeretetből, amit a virág érez az eső iránt, vagy a jaguár érez az antilop iránt, ami nem sokára a vacsorája lesz.

Az a szeretet nem tárgy-orientált, és létezése nem függ másoktól. Nem szentimentális, hanem személytelen is. Ahhoz, hogy megtapasztaljuk a feltétel nélküli szeretetet, meg kell halnia annak, akinek a múltban tartottuk magunkat. Így a sámánok kifinomult gyakorlatokat fejlesztettek ki az egó és az egoizmus halálának megtapasztalására. Nekünk azonban nem kötelező végigmenni a dzsungelben lakó sámánok összetett halál-rítusain ahhoz, hogy megtapasztalhassuk a szívcsakra szeretetét.

Egyszerűen meg kell hódolnunk a szeretetnek, át kel vinnünk a szeretet minőségét az érzelemből a gyakorlatba és a meditációba. Abbak kell hagyni a szerelembe esést, és magává a szeretetté kell válni. Amikor érezzük, hogy ver a szívünk, akkor emlékeztessük magunkat, hogy ez a szeretet lüktetése.

A csakra egyik diszharmonikus kifejeződése az önimádat. Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik szerint a "szeretet a válasz", bármi is legyen a kérdés, és az összes közhelyet kívülről tudják a szeretettel kapcsolatban. De az ilyen embereket gyakran jobban foglalkoztatja az, hogy elhitessék másokkal, mennyire "megvilágosodottak", ahelyett, hogy gyakorolnák az adakozást vagy az önzetlen szeretetet. A szeretet-ösztön másik diszharmonikus megnyilvánulása az, amikor képtelenek vagyunk együttérzők lenni saját magunkkal. Ha hiányzik az önszeretet, akkor megrekedünk az önhibáztatásban és a bűntudatban.

A blokkolt szívcsakra azt eredményezheti, hogy képtelenek vagyunk elköteleződni egy intim kapcsolatban. Az ilyen személy abban a pillanatban menekülőre fogja, amint sebezhetőnek érzi magát, és gyakran a munkára vagy más kötelezettségekre hivatkozva marad távol a párjától. A kiegyensúlyozott szívcsakra lehetővé teszi, hogy elkötelezzük magunkat a szerelem intimitása mellett. Integrálódik bennünk a férfi és női elv, és így már nem önmagunkon kívül keressük a "másik felünket". A lágy és a kemény, a befogadás és a kreativitás többé nem lesznek ellentétek, mivel kifinomult harmóniában egyesülnek. A szívcsakra lehetővé teszi annak az ártatlanságnak a visszaállítását, ami játékossá és inspirálttá tesz. Tudjuk, hogy kik vagyunk és elfogadjuk önmagunkat, ami örömöt és békét hoz.

A szívcsakra szabályozza a csecsemőmirigyet, mely a sejtes immunitásért felel. A csecsemőmirigy az immunválasz egyik főszereplője, szerepe elengedhetetlen a B- és T- limfociták termelésében, melyek testünk "kommandósai". A legyengült immunrendszerrel rendelkező emberek nagyon jól reagálnak a szívcsakra tisztítására és számíval történő feltöltésére.

A csakra szanszkrit neve anáhata, ami azt jelenti, hogy "megkötések nélküli". Fő témája az, hogy miképpen tudunk kiszabadulni a siker anyagi fokmérőinek - pénz, autók, hírnév, siker - megkötő hatása alól. A szívcsakrában megnyugvást lelő emberre a szabadság, öröm és béke állapota jellemző.

2021. április 27., kedd

Az Önvaló megpillantása

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.29. taszmád átmáksarah suddhó nitjah szarva-gató ‘vjajah
upászitavjó mantavjah srótavjas csa mumuksubhih

A felszabadulás keresőinek hallaniuk kell az elpusztíthatatlan, tiszta, örök, mindent átható és halhatatlan Önvalóról, meditálniuk kell rajta, és imádniuk kell.”

Az Ísvara-gítá elbeszélésének hallgatói a mumuksuk, vagyis azok, akik a felszabadulást, a muktit vagy móksát keresik. Aki a három másik védikus életcélt keresi (dharma – vallásos élet, artha - anyagi gyarapodás, káma - érzéki élvezetek), nem fogja elérni azokat a pasupata-jóga gyakorlása által. Az Önvalóról szóló tudomány befogadása három lépésen vagy szinten keresztül történik: 1. srótavja (amit hallani kell) – amíg nem hallunk az Önvaló dicsőségéről, nem jelenik meg bennünk a vágy, hogy megvalósítsuk eredeti természetünket. 2. mantavja (amit meg kell fontolni) – a hallott tudást kontemplálni kell, és alkalmazni az életünkben meditációs technikák és különböző gyakorlatok segítségével. 3. upászitavja (amit imádni, tisztelni kell). Ahhoz, hogy elérjük ezt az életcélt, az Önvalónak kell a legfontosabb dologgá válnia az életünkben. Az upászitavja kifejezés jelenti azt is, ami felé tisztelettel vagy imádattal fordulunk, illetve azt, amivel rendszeresen, sokat foglalkozunk, egészen addig, amíg el nem érjük benne a tökéletességet.

A Brihad-áranjaka Upanisad szerint:

átmá vá aré drastavjah srótavjó mantavjó nididhjászitavjó maitréjí, átmanó vá aré darsanéna sravanéna matjá vigjánénédam szarvam viditam (2.4.5)

Kedves Maitréjí, az Önvalót meg kell valósítani – hallani kell róla, kontemplálni és meditálni kell rajta. Az Önvaló megvalósítása során, drágám, a hallás, elmélkedés és meditáció által, mindez megismerhető.”

Itt a nididhjászita kifejezés jelenti a mély, teljes mértékben megvalósított meditációt, mely az Önvaló megismerésének végső eszköze. Az önmegvalósított jógí e hármas folyamat eredményeképpen megpillantja (darsanéna) az Önvalóját, azaz közvetlenül érzékeli önnön természetét.

2021. április 26., hétfő

Szívcsakra - 1. rész

A negyedik csakra

A szívcsakra a szív-idegfonatnál található, a mellkas közepén. A szabadság, öröm és a megnyugvás, béke jellemzi azt a személyt, aki a szívközpontjában él. Ez az a a központ, amiből kiindulva létrehozzuk a családunkat és felfedezzük a szerelmet a társunk és a gyerekeink iránt.

A szívcsakra szeretete nem a kölcsönös előzékenység, de nem is az a romantikus szerelem, amibe „beleesünk”. A szívcsakrát a Teremtés szeretete táplálja. Ez a szeretet nem tárgy-központú, és létezése nem függ másoktól. Nem szentimentális. A feltétel nélküli szeretet valamennyire személytelen is. A keresztény teológiában agapénak nevezik, az inkák pedig Munay-nak. Ez a szeretet nem egy cél érdekében létezik. Nem vezet házassághoz vagy kapcsolatokhoz. Ez a szeretet a cél maga.

A szívcsakra egyik diszharmonikus kifejeződése az önimádat. Ha a szívcsakránk kiegyensúlyozott, akkor el tudjuk kötelezni magunkat az intimitás és a szerelem iránt. Egyaránt integrálja bennünk a férfi és a női elvet, és nem keressük többé megunkon kívül a „hiányzó felünket”.

Attribútumai:

Elem: levegő

Szín: zöld

Testi aspektusok: keringési rendszer, tüdő, mellek, szív, asztma, immunhiány.

Ösztön: szeretet

Pszichés aspektusok: szeretet, remény, meghódolás egymás előtt, együttérzés, intimitás.

Mirigy: csecsemőmirigy

Magok: feltétel nélküli szeretet, megbocsájtás.

Negatív kifejeződés: Egó növekedése, búskomorság, önzés, bánat, magány, elhagyatottság, árulás.

2021. április 25., vasárnap

A harc szimbóluma

A múltkori utazáson, amikor a pajzs szimbólumát megkaptam, Odin még egy rúnát nyújtott felém, melyen két, egymást keresztező kard volt. Kardot tartalmazó szimbólumot még nem kaptam eddig, csak a Mjöllnir szimbólum volt kicsit hasonló, amely a lélekvisszahívásban segít, mivel mindig visszatér ahhoz, aki eldobja. Ez a szimbólum is egy fekete rúnakövön volt rajta, napsárga színnel volt rajzolva. 

Odin intett, hogy forduljak meg, és a hátamra rajzolta a két fénylő kardot, a vallaimtól a csípőm két oldaláig. Utána megmutatta, hogy a két kard a harcban, közdelemben, a nehézségek legyőzésében segít. Az élet tele van kihívásokkal, és megtehetjük azt, hogy elmenekülünk előlük, vagy hagyhatjuk, hogy legyőzzenek a nehézségek. Ez a szimbólum azonban abban segít, hogy szembenézzek a nehézségekkel, kihívásokkal, viszgákal, kétségekel, amiket az élet küld elém, sőt, még a félelmeimmel és a belső gátjaimmal, elakadásaimmal is meg tudjak küzdeni a két aranylóan fénylő kard segítségével. A két kard azt jelképezi, hogy a jobb és bal kezemmel, illetve oldalammal (férfi és női, mágikus és misztikus) is szembenézzek a problémákkal. A kétségeket egyszerre két karddal kell ketté vágni, és akkor nem osztódnak tovább, hanem összeállnak egyetlen igazsággá, amint azt az Odintól kapott első rúna is tanítja. Az inkák is azt mondják, hogy a kétségek megakasztják az energia áramlását, míg a bizalom akadálytalanná teszi az áramlást. Amikor ki akarod használni az áramlás nagy erejét, akkor minden ellenállást feladva eggyé kell válnod vele, össze kell hangolódnod az energiával, és ellenállás nélkül kell befogadni mindazt, amit tanítani szeretne neked.

Az északi mitológiában sok híres kardról olvashatunk, az egyiket Tyrfingnek hívták, a másikat pedig Gramnak. Az első kard a Hervor nevű valkűré volt, akiról a Hervarar Sagában olvashatunk. Bárki harcolt ezzel a karddal, legyőzhetetlenné vált. A Tyrfig mindig úgy ragyogott, mint a nap, és akárhányszor kivonták hüvelyéből, valaki meghalt. A kard által ejtett legkosebb sebet sem élhette túl senki emberfia. A kardot a mítosz szerint két törpe, Dvalinn és Durin készítette Odin egyik fia, Svafrlami király részére. A kard sohasem tévezstett célt és győzelmet biztosított forgatójának, így értékes kicsnek számított. 

Svafrlami király egyik nap találkozott két törpével, és gyorsan rajzolt egy kört köréjük a levegőbe (ez egy megkötő varázslat volt), ami által megakadályozta, hogy a törpék eltűnhessenek. A két törpe elkezdett alkudozni, és megígérték a királynak, hogy elkészítenek neki egy mágikus, legyőzhetetlen kardot, ha szabadon engedi őket. A kard sohasem rozsdásodott meg, könnyedén át tudta vágni a vasat és a követ is, egyszóval rendkívüli kard volt. A törpék viszont nem vették jó néven, hogy a király foglyul ejtette őket, és mielőtt eltűntek a szeme elől, még néhány átkot szórtak az általuk elkészített kardra: a kivont kard által mindig meg fog halni valaki; a kard fogja Svafrlami király romlását okozni, és három gonosztett oka is lesz. 

A történet folytatását nem tudom, de a másik nevezetes mard nem más, mint a Gram ("ellenség"), vagyis az a mágikus kard, mely a Nibelunk mítoszban jelenik meg. Az Edda szerint egy Fafnir nevű törpe megölte az apját, hogy megszerezze tőle a nagy aranykincset. Fafnir később sárkánnyá változott, és úgy őrizte az aranyat a barlangjában. Testvére, Regin bosszút forralt ellene, és egy fiú, Sigurd segítségével megtalálta a rejtekhelyet, ahol a kincs volt. Regin egy nagyon erős kardot készített, mellyel képes volt megölni a sárkányt, és visszaszerezni a kincset. Egyes források szerint Sigurd ölte meg a sárkányt.