2021. május 3., hétfő

Az önzetlen szeretet szimbóluma


Elkezdtek újból jönni a szimbólumok Odintól, általában annak megfelelően jönnek, hogy akivel éppen foglalkozom, annak mire van szüksége. Az egyik gyógyításnál a téma a feltétel nélküli szeretet és elfogadás volt, ami nagyon sok esetben önmagában is gyógyító erővel rendelkezik, csak azoknak nehezebb dolgozniuk vele, akik nem kapták meg ezt a mintát gyermekkorukban, és akinek így pont a legnagyobb szüksége lenne arra, hogy megtanulja a feltétel nélküli szeretet érzelmi energiáját behívni, mások felé gyakorolni, és elfogadni, amikor kapja másoktól. Nagyon gyakran önmagunkat sem vagyunk képesek szeretni és elfogadni, és ilyenkor beindulnak az önbüntető, önvádoló, önszabotáló, önkorlátozó és vezeklő minták, mert például gyerekorunkban is ebből kaptunk többet, meggyőztek minket a szüleink és a környezetünk, hogy rosszak vagyunk, nem vagyunk képesek semmire, és létezésünkkel csak bajt okozunk. Nyilván a szülő, nevelő ilyenkor a saját frusztrációját vetíti ki a védtelen gyerekre, de ezzel olyan programokat vés be a tudatalattijába, amik későbbi élete során sok kínlódást eredményeznek és nehézkes önismereti, gyógyulási folyamatokat igényelnek.

Amikor megkezdtük az utazást, akkor nem csak én indultam el Asgardba a sasom hátán, hanem a vendégem is velünk jött. Amikor megérkeztünk Odinhoz, akkor egy fehér, kerek rúna-követ nyújtott felém, melyen arany színnel volt bevésve az önzetlen szeretet szimbóluma. A minta nagyon hasonlít egy tradicionális kerek viking pajzs mintájára, vagy egy olyan napkeresztre, melynek a négy végén van egy-egy félkör, és a közepén is van egy kör. A szimbólumot a mellkasom közepére, a szegycsontomra rajzolta a dárdájával, majd a vendégemére is.

A négy kör összekötve, középen az ötödikkel, nekem az "Ötödik elem" film szimblikáját idézte, ám bizonyára sok alkimiai és gnosztikus hagyományban is létezik a négy őselem (Föld, víz, tűz, levegő) hasonló egyesítésével ás transzmutációjával kapcsolatos tanítás vagy szertartás. A középső, ötödik elem, mely az egész folyamatot beindítja, maga a feltétel nélküli, vagy önzetlen szeretet. Erre az inkák a Munay szót használják, míg az óészaki nyelvben az Ást szó áll a legközelebb hozzá. 

A négy sarokban lévő félkörök ugyanakkor a négyes szimbolika különböző köreit is képviseli, legalábbis Odin ezt mutatta: négy égtáj, négy évszak, négy napszak (napkelte, delelő, napnyugta, éjfél), négy fő erőállat vagy az Alsó Világ négy népe (Földanya, Állatok Népen, Növények Népe, Kövek Népe) és minden más olyan állomás, mely egy körfolyamat egyes fázisait alkotja. De ha egyelőre a négy elem szimbolikájánál maradunk, akkor gondolhatunk a Hathorok által tanított El Ka Lím Óm mantrára is, melyben a négy őselem isteni minőségét idézzük meg és egyesítjük a tudatunkban. Tehát nem csak azt gondolom, hogy a szeretet érzelmének rezgetése a szívcsakránkban és a lényünkben képessé tehet arra, hogy a négy elem áldását egyszerre megkapjuk, és a bennük szunnyadó erőket felébresszük az életünkben, hanem fordítva is: ha mélyítjük a kapcsolatunkat a négy elemmel, és gyógyulást kérünk az isteni Őselemektől, akkor megkaphatjuk a szeretet-energia ősmintájának rezgését, még abban az esetben is, ha gyermekkorban nem lettek feltöltve a "szeretet-telepeink". 

Magyarul, ha ezt a meditációt gyakorolni akarjuk, akkor képzeljük el a négy őselemet (vagy az egyéb négyes szibolikákat) egy kör vagy gömb négy iránya felé, és járjuk be ezeket a helyszíneket, kapcsolódjunk az elemekhez, de mindig térjünk vissza középre. Amikor úgy érezzük, hogy mindegyik elemmel elvégeztük a szükséges harmonizáló/tisztító munkát, akkor térjünk vissza középre, idézzük fel a szívükben a feltétel nélküli szeretet rezgését, és hávjuk be középre mind a négy elemet, és a létrejvő energiával töltsük ki az egész kört vagy gömböt, az egész energiamezőnket, mikro- és makrokozmoszunkat. 

A szeretet gyógyító és mindent egyesítő, mindent befogadó, megengedő energiájával érdemes minél többször dolgozni, mert valóban nagy gyógyír lehet lelkünk számára. 

2021. május 2., vasárnap

Torokcsakra - 2. rész

Az ötödik csakra ad hangot a szívünk érzelmeinek, a szeretetünk, kedvességünk, megbocsátásunk kifejezésének. Ebben a központban kombinálódik össze a négy alsó csakra négy eleme - föld, víz, tűz, levegő - tiszta energiává, mely biztosítja az álmaink mátrixát vagy keretét, mit ahogy a lépviasz adja meg a méhkas formáját. A torokcsakra biztosítja ezt a mátrixot, mely köré a világunkat építjük.   

Az ötödik csakra lehetővé teszi, hogy befelé tekintsünk, belső folyamatainkra. Ebben az energiaközpontban válik lehetővé a valódi introspekció, mivel itt válik első ízben hozzáférhetővé belső világunk teljessége. Kifejlesztjük azt a szókészletet, mellyel le tudjuk írni érzelmi, pszichés és spirituális életünket. Ennek a spirituális szótárnak a mértéke és mélysége a hatodik csakrában fog tovább nőni, azzal a képességgel együtt, hogy a belső értékekhez tudjunk nyúlni, amikor úgy érezzük, hogy változást szeretnénk eléri a külső világban.

A csakra diszharmonikus működése esetén a spirituális tudás könnyedén dogmává válhat. Ez a patológiás elváltozás egész egyházakat és nemzeteket érint, melynek ékes bizonyítéka az inkvizíció, vagy a vallási intolerancia számtalan megnyilvánulása.

Kronológiai értelemben az ötödik csakra a 28 és 35 éves életkor közötti időszakban uralkodik, amikor is elkezdünk nyomot hagyni a világban. Ha az ötödik csakra tiszta, akkor elismerésre és nagy jártasságra tehetünk szert a szakterületünkön. A tapasztalatunk és a tudásunk határozza meg a helyzetünket a világban. Az ötödik csakra a lehetséges jövőképeinket is engedi látni és valóságba hozni.

A torokcsakra szoros kapcsolatban van a pajzsmiriggyel, mely a testünk hőmérsékletét szabályozza. A metabolizmus mértékét szabályozza azáltal, hogy meghatározza, milyen gyorsan ég el az „üzemanyag” a sejtjeinkben, így hatással van a testsúlyra és a vitamin-háztartásra is.

Az ötödik csakra szintjén kezdjük el kifejleszteni a globális perspektívánkat. Már nem csak egy csoportra, törzsre, kultúrára rögzítjük a figyelmünket. Minden népel azonosítjuk magunkat, a fajtól vagy születési helytől függetlenül. Az első csakrában az anyánk határozza meg az azonosságunkat; a másodikban a családunk; a harmadik csakra szintjén lázadni kezdünk a szülők ellen, és a társainkkal azonosítjuk magunkat; a negyedikben pedig a nemzetünkkel vagy a kultúránkkal. Az ötödik csakra szintjén válunk igazán a bolygó polgáraivá.

A diszharmonikusan működő ötödik csakra nemkívánatos pszichés vagy természetfeletti észleléseket, élményeket eredményezhet, különösen a borderline személyiségzavarral küzdőknek, akiknél könnyen alakulhat ki pszichózis és neurózis. Mindannyiunknak vannak olyan reggelei, amikor úgy érezzük, hogy a világ összeesküdött ellenünk, és jobb lett volna az ágyban maradni. A konyhában nem találunk semmit, az autóba ülve sorban piros lámpákat kapunk. Amikor úgy érezzük, hogy diszharmóniába kerültünk az életünkkel és az univerzummal, visszahozhatjuk magunkat a szinkronba, ha megtisztítjuk a torokcsakrát és eltávolítjuk belőle a nehéz, kaotikus energiákat, mert a tiszta és éber torokcsakra összhangba hoz az univerzum törvényszerűségeivel.

A közönséges emberek esetében az ötödik csakra úgy működik, mint egy kémény, melyen keresztül az alsóbb csakrák „égéstermékei” távoznak. A csakrát úgy is megtisztíthatjuk, ha háromszor megütögetjük a torkunk tövét az ujjainkkal, különösen, ha előtte egy „toxikus” emberrel volt dolgunk. Sok ember szinte kizárólag arra használja a beszédet, hogy hangot adjon az alsó csakráiból fakadó érzelmi igényeinek. De ahogy tudatosabbá válunk pszichológiai és spirituális forrásainkról, az ötödik csakra ereje is növekszik, és felfedezzük valódi hangunkat. 

2021. május 1., szombat

A kaivalja állapota

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

"2.32. jadá szarváni bhútáni szamádhi-szthó na pasjati
ékí-bhútah parénászau tadá bhavati kévalah

Amikor a jógí, szilárddá válva a meditációban, már nem látja az élőlények sokaságát, akkor vált eggyé a Legmagasabbal. Ekor egymagában van.”

A kaivalja fogalma eredetileg a dulaista számkhja filozófiából származik, mint a felszabadult állapot meghatározása. A számkhjában viszont, mivel a prakriti és a purusa öröktől fogva léteznek, a kaivalja („egyedüliség”) állapota arra vonatkozik, amikor a purusa és a prakriti összekapcsolódása megszűnik. Patandzsalí hasonlóan határozza meg a kaivalja fogalmát, mivel a Jóga-darsana a számkhja megközelítésén alapul:

tad-abhávát szamjógábhávó hánam taddriséh kiavaljam (2.25)

A tudatlanság hiánya által a látó és a látott egyesülése megszűnik. Ezt az állapotot felszabadulásnak (kaivalja) nevezik, vagyis a látottól való függetlenségnek.”

Tehát itt az „önmagában levés” nem jelenti azt, hogy a látott létezése megszűnne, csak a kettő közötti kapcsolat szakad meg. Ezzel szemben az Ísvara-gítá felfogása sokkal közelebb áll az advaita védántáéhoz, mely csak a brahman létezését ismeri el. A fenti vers szerint a kaivalja állapota akkor következik be, amikor a jógí eggyé válik a Legfelsőbbel (ékí-bhútah paréna). Ez a szamádhi legmagasabb állapotát (aszampragjáta- vagy nirbídzsa-szamádhi) jelenti, melyben a meditációnak már nincs külső tárgya, hanem a jógí teljesen elmerül saját Önvalójában, és így a többi élőlény különálló létezésének érzékelése is megszűnik számára. A jógí ekkor a kaivalja („egyedüliség”) állapotában van, ami viszont nem jelenti azt, hogy magányos, vagy valaminek a hiányát érzi, hiszen a brahman teljességével válik egylényegűvé, és így minden hiányérzet megszűnik benne.

2021. április 30., péntek

Torokcsakra - 1. rész

Az ötödik csakra

Az ötödik csakra a torok tövénél helyezkedik el és a pajzsmiriggyel áll kapcsolatban, mely a test hőmérsékletét szabályozza. Ez a csakra a "természetfeletti" képességeink központja, az érzékeken túli látást, hallást, érzékelést és az intuíciót, a telepátiát is befolyásolja. Ha az ötödik csakra nem megfelelően működik, az nem kívánt extraszenzorikus vagy szellemi élményekhez vezethet. Az alvászavarok is gyakoriak lehetnek a torokcsakra zavara esetében.

Ha az ötödik csakra megtisztul, elkezdünk "befutni" a szakmánkban vagy tevékenységi területünkön. Az ötödik csakra megadja a lehetséges jövőképek látását és a képességet, hogy munkálkodjunk azok megvalósításán. Elképzeljük, hogy kivé/mivé szeretnénk válni, és rá tudunk kapcsolódni a végtelen lehetőségek mezejére. Az ötödik csakra képessé tesz arra, hogy magunkba tekintsünk, és tudatosítsuk belső folyamatainkat.

Abban is a segítségünkre van, hogy hangot adjunk a szívünkben zajló folyamatoknak. A csakra diszharmonikus kifejeződése esetén büszkévé válhatunk a tudásunkra, és így képtelenek leszünk meghallgatni másokat egy beszélgetésben. Az, hogy kinek van igaza, fontosabbá válik, mint az, hogy megértők legyünk. Az ötödik csakra egyik veszélye hogy a spirituális megértést képes dogmává változtatni.

Az ötödik csakra az utolsó a Föld-csakrák közül. Szanszkrit neve visuddha, ami azt jelenti: "nagyon tiszta". A Jóga-szútrában Patandzsalí azt mondja, hogy aki felébreszti a torokcsakráját, az olyan természetfeletti képességekre (sziddhikre) tesz szert, mint a két helyen egyszerre levés, a láthatatlanná válás, a múlt ismerete, és a sors útjainak felismerése.

Attribútumai: 

Elem: fény

Szín: kék

Testi aspektus: torok, száj, nyak, nyelőcső

Ösztön: pszichikus érzékelés

Pszichológiai aspektus: az álmok valóra váltása, kreativitás, kommunikáció, hít

Mirigyek: pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy

Magok: személyes erő, hit, akaraterő

Negatív kifejeződés: árulás (ígéretek és fogadalmak be nem tartása), függőségek, pszichózis, alvászavarok, hazugságok, félelem a dolgok kimondásától, pletyka, toxikus beszéd/viselkedés.

2021. április 29., csütörtök

Az osztatlan brahman

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

"2.30. jadá manaszi csaitanjam bháti szarvatra-gam szadá
jóginó ‘vjavadhánéna tadá szampadjaté szvajam

Amikor a mindent átható tudat folyamatosan és megszakítás nélkül beragyogja az elmét, akkor a jógí eléri önmagát.”

A csaitanját, vagyis az Önvaló ragyogását Patandzsalí vivéka-khjátinak, vagyis a megkülönböztető tudás fényének nevezi, mely megvilágítja az elmét, és eloszlatja a benne leledző avidját (tudatlanságot). Ezáltal az elme (manasz) a tudattal (csaitanja) egylényegűvé válik, és a jógí megpillantja Önvalóját. Ehhez az elmének folyamatosan a szamádhi különböző állapotaiban kell lennie. Ahogy Patandzsalí kifejezi a Jóga-szútrában:

sza tu dírgha-kála nairantarja-szatkárászévitó dridha-bhúmih (1.14.)

Csak azután szilárdulunk meg a gyakorlásban, hogy hosszú ideig, megszakítás nélkül, és odaadással végezzük.”

2.31. jadá szarváni bhútáni szvátmanj évábhipasjati
szarva-bhútésu csátmánam brahma szampadjaté tadá

Amikor minden lényt önmagában lát, és minden lényben az Önvalót látja, akkor eléri a brahmant.”

A brahman-tudatállapot eléréséhez és fenntartásához folyamatosan a brahmanon kell meditálnunk. Ez annak az egységélménynek a fenntartását jelenti, amikor a felosztottságon túl minden élőlényt és a Teremtés összes megnyilvánulását az Önvalónk részének tudunk tekinteni, illetve minden lényben és megnyilvánulásban csakis az egy és osztatlan Önvalót, a brahmant látjuk.

2021. április 28., szerda

Szívcsakra - 2. rész

A szívcsakra a csakra-rendszerünk tengelye. Mint ahogy a gyomor a fizikai test gravitációs központja, a szív ugyanúgy a fénylő energiatest középpontja. Kronológiai szempontból, a szív a 21-28 éves kor közötti időszakut uralja. Ebből a középpontból alakulnak ki a családaink.

A szív-központon keresztül fejezzük ki és éljük meg a szeretetet, A szívcsakra szeretetének a minősége azonban nem az egymással megosztott gyengédség, sem a romantikus szeretet, amibe „beleesünk”. A szívcsakra a teremtés szeretetéből táplálkozik, ugyanabból a szeretetből, amit a virág érez az eső iránt, vagy a jaguár érez az antilop iránt, ami nem sokára a vacsorája lesz.

Az a szeretet nem tárgy-orientált, és létezése nem függ másoktól. Nem szentimentális, hanem személytelen is. Ahhoz, hogy megtapasztaljuk a feltétel nélküli szeretetet, meg kell halnia annak, akinek a múltban tartottuk magunkat. Így a sámánok kifinomult gyakorlatokat fejlesztettek ki az egó és az egoizmus halálának megtapasztalására. Nekünk azonban nem kötelező végigmenni a dzsungelben lakó sámánok összetett halál-rítusain ahhoz, hogy megtapasztalhassuk a szívcsakra szeretetét.

Egyszerűen meg kell hódolnunk a szeretetnek, át kel vinnünk a szeretet minőségét az érzelemből a gyakorlatba és a meditációba. Abbak kell hagyni a szerelembe esést, és magává a szeretetté kell válni. Amikor érezzük, hogy ver a szívünk, akkor emlékeztessük magunkat, hogy ez a szeretet lüktetése.

A csakra egyik diszharmonikus kifejeződése az önimádat. Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik szerint a "szeretet a válasz", bármi is legyen a kérdés, és az összes közhelyet kívülről tudják a szeretettel kapcsolatban. De az ilyen embereket gyakran jobban foglalkoztatja az, hogy elhitessék másokkal, mennyire "megvilágosodottak", ahelyett, hogy gyakorolnák az adakozást vagy az önzetlen szeretetet. A szeretet-ösztön másik diszharmonikus megnyilvánulása az, amikor képtelenek vagyunk együttérzők lenni saját magunkkal. Ha hiányzik az önszeretet, akkor megrekedünk az önhibáztatásban és a bűntudatban.

A blokkolt szívcsakra azt eredményezheti, hogy képtelenek vagyunk elköteleződni egy intim kapcsolatban. Az ilyen személy abban a pillanatban menekülőre fogja, amint sebezhetőnek érzi magát, és gyakran a munkára vagy más kötelezettségekre hivatkozva marad távol a párjától. A kiegyensúlyozott szívcsakra lehetővé teszi, hogy elkötelezzük magunkat a szerelem intimitása mellett. Integrálódik bennünk a férfi és női elv, és így már nem önmagunkon kívül keressük a "másik felünket". A lágy és a kemény, a befogadás és a kreativitás többé nem lesznek ellentétek, mivel kifinomult harmóniában egyesülnek. A szívcsakra lehetővé teszi annak az ártatlanságnak a visszaállítását, ami játékossá és inspirálttá tesz. Tudjuk, hogy kik vagyunk és elfogadjuk önmagunkat, ami örömöt és békét hoz.

A szívcsakra szabályozza a csecsemőmirigyet, mely a sejtes immunitásért felel. A csecsemőmirigy az immunválasz egyik főszereplője, szerepe elengedhetetlen a B- és T- limfociták termelésében, melyek testünk "kommandósai". A legyengült immunrendszerrel rendelkező emberek nagyon jól reagálnak a szívcsakra tisztítására és számíval történő feltöltésére.

A csakra szanszkrit neve anáhata, ami azt jelenti, hogy "megkötések nélküli". Fő témája az, hogy miképpen tudunk kiszabadulni a siker anyagi fokmérőinek - pénz, autók, hírnév, siker - megkötő hatása alól. A szívcsakrában megnyugvást lelő emberre a szabadság, öröm és béke állapota jellemző.

2021. április 27., kedd

Az Önvaló megpillantása

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.29. taszmád átmáksarah suddhó nitjah szarva-gató ‘vjajah
upászitavjó mantavjah srótavjas csa mumuksubhih

A felszabadulás keresőinek hallaniuk kell az elpusztíthatatlan, tiszta, örök, mindent átható és halhatatlan Önvalóról, meditálniuk kell rajta, és imádniuk kell.”

Az Ísvara-gítá elbeszélésének hallgatói a mumuksuk, vagyis azok, akik a felszabadulást, a muktit vagy móksát keresik. Aki a három másik védikus életcélt keresi (dharma – vallásos élet, artha - anyagi gyarapodás, káma - érzéki élvezetek), nem fogja elérni azokat a pasupata-jóga gyakorlása által. Az Önvalóról szóló tudomány befogadása három lépésen vagy szinten keresztül történik: 1. srótavja (amit hallani kell) – amíg nem hallunk az Önvaló dicsőségéről, nem jelenik meg bennünk a vágy, hogy megvalósítsuk eredeti természetünket. 2. mantavja (amit meg kell fontolni) – a hallott tudást kontemplálni kell, és alkalmazni az életünkben meditációs technikák és különböző gyakorlatok segítségével. 3. upászitavja (amit imádni, tisztelni kell). Ahhoz, hogy elérjük ezt az életcélt, az Önvalónak kell a legfontosabb dologgá válnia az életünkben. Az upászitavja kifejezés jelenti azt is, ami felé tisztelettel vagy imádattal fordulunk, illetve azt, amivel rendszeresen, sokat foglalkozunk, egészen addig, amíg el nem érjük benne a tökéletességet.

A Brihad-áranjaka Upanisad szerint:

átmá vá aré drastavjah srótavjó mantavjó nididhjászitavjó maitréjí, átmanó vá aré darsanéna sravanéna matjá vigjánénédam szarvam viditam (2.4.5)

Kedves Maitréjí, az Önvalót meg kell valósítani – hallani kell róla, kontemplálni és meditálni kell rajta. Az Önvaló megvalósítása során, drágám, a hallás, elmélkedés és meditáció által, mindez megismerhető.”

Itt a nididhjászita kifejezés jelenti a mély, teljes mértékben megvalósított meditációt, mely az Önvaló megismerésének végső eszköze. Az önmegvalósított jógí e hármas folyamat eredményeképpen megpillantja (darsanéna) az Önvalóját, azaz közvetlenül érzékeli önnön természetét.

2021. április 26., hétfő

Szívcsakra - 1. rész

A negyedik csakra

A szívcsakra a szív-idegfonatnál található, a mellkas közepén. A szabadság, öröm és a megnyugvás, béke jellemzi azt a személyt, aki a szívközpontjában él. Ez az a a központ, amiből kiindulva létrehozzuk a családunkat és felfedezzük a szerelmet a társunk és a gyerekeink iránt.

A szívcsakra szeretete nem a kölcsönös előzékenység, de nem is az a romantikus szerelem, amibe „beleesünk”. A szívcsakrát a Teremtés szeretete táplálja. Ez a szeretet nem tárgy-központú, és létezése nem függ másoktól. Nem szentimentális. A feltétel nélküli szeretet valamennyire személytelen is. A keresztény teológiában agapénak nevezik, az inkák pedig Munay-nak. Ez a szeretet nem egy cél érdekében létezik. Nem vezet házassághoz vagy kapcsolatokhoz. Ez a szeretet a cél maga.

A szívcsakra egyik diszharmonikus kifejeződése az önimádat. Ha a szívcsakránk kiegyensúlyozott, akkor el tudjuk kötelezni magunkat az intimitás és a szerelem iránt. Egyaránt integrálja bennünk a férfi és a női elvet, és nem keressük többé megunkon kívül a „hiányzó felünket”.

Attribútumai:

Elem: levegő

Szín: zöld

Testi aspektusok: keringési rendszer, tüdő, mellek, szív, asztma, immunhiány.

Ösztön: szeretet

Pszichés aspektusok: szeretet, remény, meghódolás egymás előtt, együttérzés, intimitás.

Mirigy: csecsemőmirigy

Magok: feltétel nélküli szeretet, megbocsájtás.

Negatív kifejeződés: Egó növekedése, búskomorság, önzés, bánat, magány, elhagyatottság, árulás.

2021. április 25., vasárnap

A harc szimbóluma

A múltkori utazáson, amikor a pajzs szimbólumát megkaptam, Odin még egy rúnát nyújtott felém, melyen két, egymást keresztező kard volt. Kardot tartalmazó szimbólumot még nem kaptam eddig, csak a Mjöllnir szimbólum volt kicsit hasonló, amely a lélekvisszahívásban segít, mivel mindig visszatér ahhoz, aki eldobja. Ez a szimbólum is egy fekete rúnakövön volt rajta, napsárga színnel volt rajzolva. 

Odin intett, hogy forduljak meg, és a hátamra rajzolta a két fénylő kardot, a vallaimtól a csípőm két oldaláig. Utána megmutatta, hogy a két kard a harcban, közdelemben, a nehézségek legyőzésében segít. Az élet tele van kihívásokkal, és megtehetjük azt, hogy elmenekülünk előlük, vagy hagyhatjuk, hogy legyőzzenek a nehézségek. Ez a szimbólum azonban abban segít, hogy szembenézzek a nehézségekkel, kihívásokkal, viszgákal, kétségekel, amiket az élet küld elém, sőt, még a félelmeimmel és a belső gátjaimmal, elakadásaimmal is meg tudjak küzdeni a két aranylóan fénylő kard segítségével. A két kard azt jelképezi, hogy a jobb és bal kezemmel, illetve oldalammal (férfi és női, mágikus és misztikus) is szembenézzek a problémákkal. A kétségeket egyszerre két karddal kell ketté vágni, és akkor nem osztódnak tovább, hanem összeállnak egyetlen igazsággá, amint azt az Odintól kapott első rúna is tanítja. Az inkák is azt mondják, hogy a kétségek megakasztják az energia áramlását, míg a bizalom akadálytalanná teszi az áramlást. Amikor ki akarod használni az áramlás nagy erejét, akkor minden ellenállást feladva eggyé kell válnod vele, össze kell hangolódnod az energiával, és ellenállás nélkül kell befogadni mindazt, amit tanítani szeretne neked.

Az északi mitológiában sok híres kardról olvashatunk, az egyiket Tyrfingnek hívták, a másikat pedig Gramnak. Az első kard a Hervor nevű valkűré volt, akiról a Hervarar Sagában olvashatunk. Bárki harcolt ezzel a karddal, legyőzhetetlenné vált. A Tyrfig mindig úgy ragyogott, mint a nap, és akárhányszor kivonták hüvelyéből, valaki meghalt. A kard által ejtett legkosebb sebet sem élhette túl senki emberfia. A kardot a mítosz szerint két törpe, Dvalinn és Durin készítette Odin egyik fia, Svafrlami király részére. A kard sohasem tévezstett célt és győzelmet biztosított forgatójának, így értékes kicsnek számított. 

Svafrlami király egyik nap találkozott két törpével, és gyorsan rajzolt egy kört köréjük a levegőbe (ez egy megkötő varázslat volt), ami által megakadályozta, hogy a törpék eltűnhessenek. A két törpe elkezdett alkudozni, és megígérték a királynak, hogy elkészítenek neki egy mágikus, legyőzhetetlen kardot, ha szabadon engedi őket. A kard sohasem rozsdásodott meg, könnyedén át tudta vágni a vasat és a követ is, egyszóval rendkívüli kard volt. A törpék viszont nem vették jó néven, hogy a király foglyul ejtette őket, és mielőtt eltűntek a szeme elől, még néhány átkot szórtak az általuk elkészített kardra: a kivont kard által mindig meg fog halni valaki; a kard fogja Svafrlami király romlását okozni, és három gonosztett oka is lesz. 

A történet folytatását nem tudom, de a másik nevezetes mard nem más, mint a Gram ("ellenség"), vagyis az a mágikus kard, mely a Nibelunk mítoszban jelenik meg. Az Edda szerint egy Fafnir nevű törpe megölte az apját, hogy megszerezze tőle a nagy aranykincset. Fafnir később sárkánnyá változott, és úgy őrizte az aranyat a barlangjában. Testvére, Regin bosszút forralt ellene, és egy fiú, Sigurd segítségével megtalálta a rejtekhelyet, ahol a kincs volt. Regin egy nagyon erős kardot készített, mellyel képes volt megölni a sárkányt, és visszaszerezni a kincset. Egyes források szerint Sigurd ölte meg a sárkányt.

 

2021. április 24., szombat

Az átlátszó kristály és a tudat

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.28. jathá szamlaksjaté raktah kévalah szphatikó dzsanaih
raktikádjupadhánéna tadvat parama-púrusah

Az emberek vörösnek látják az átlátszó kristályt, ha valami vörös mellett van. Hasonlóképpen látják a Legfelsőbb Lelket is.”

Az egyéni Önvalóval (dzsívátman) és a legfelsőbb Önvalóval (paramátman) kapcsolatban, mely mindennek az összessége, gyakran használják azt a hasonlatot, amit ebben a versben is találunk. Amikor a kristály teljesen átlátszó, akkor hűen közvetíti a mögé helyezett piros virág vagy bármilyen tárgy formáját és tulajdonságait. Ugyanígy, a tiszta Önvaló hűen közvetíti a Legfelsőbb Önvaló ragyogó pompáját a saját tulajdonságain keresztül.

Ugyanakkor ezt csak azok képesek felfogni, akiknek a tudata már önmaga is megtisztult. A korábban említett upádhik (korlátozó tényezők) miatt az emberek látásmódja is eltorzul. Bár a kristály maga teljesen átlátszó és színtelen, átveszi a mögötte lévő virág vagy mag színét. A korlátozó tényező, jelen esetben a vörös tárgy, azt eredményezi, hogy az emberek tévedésből színesnek látják magát a kristályt. Ugyanez igaz az Önvalóra (átmanra vagy purusára). Az Önvaló nem más, mint a tiszta tudat, mely mentes a szennyeződésektől és elszíneződésektől. De az anyagi energiához (prakritihez) való közelsége miatt úgy tűnik, hogy felveszi a prakriti tulajdonságait. Holott a valóságban a prakriti nem képes beszennyezni, ahogy a 2.24. versben az égben szálló füst sem képes beszennyezni az eget. 

2021. április 23., péntek

A pajzs szimbóluma

Ma hangszeres relaxáció vezetőképzést tartottam a Nomád Jógában, és az első gyakorlat egy révülés volt csörgővel. Mindannyiank elkezdtünk játszani a csörgőkön, kb 220-240 ütem/perc sebességgel, ami a legjobban utaztat. A feladat az volt, hogy utazzunk a Felső Világba, és találkozzunk a szellemi tanítónkkal, tegyünk fel neki egy kérdést, vagy kérjük meg, hogy tanítson, és hozzuk vissza magunkkal a tanítást, amit kaptunk tőle. 

Én megjelenítettem magam előtt az életfát, és hívtam az erőállataimat, hogy vigyenek a Felső Világba. A farkas jelentkezett először, ami azért is volt érdekes, mert ő nem annyira tipikusan a Felső Világba utazó állat, mint mondjuk a Sas vagy a Kondor, akik tudnak szárnyalni a Felső Világ dimenziói között.  De a Kolibri is megérkezett, és a többi erőállatom is, mégis a Farkasra bíztak, hogy vigyen fel a Felső Világba. A Kolibri is velünk jött, mint lélekvezető, a homlokcsakrám előtt lebegve. Megnyílt az Életfa, és elindultunk felfelé az odvas fa belsejében, mintha egy felfelé tartó alagúton keresztül mentünk volna fel a fény felé; egy idő múlva kiértünk az Életfa lombkoronájának a tetejére, majd a felhőkön keresztül folytattuk az utunkat fölfelé a Felső Világba. A sűrű felhőkön átkelve lemállott rólam minden, ami a Középső Világbeli azonosságomat alkotja, és a fénytestemben haladtam tovább, a Farkas pedig még jobban felragyogott, ahogy megérkeztünk a Bifrösthöz, a szivárványhídhoz. Innen már sejtettem, hogy ismét Odinhoz fogunk menni, ugyanis az utóbbi időben sokszor eszembe jutott, hogy mér régen kaptam újabb szimbólumot Odintól. Ez nyilván amiatt is lehetett, hogy mostanában eléggé lefoglalja a szellemi kapacitósomat az inka ösvény tanulmányozása és gyakorlása. Ugyanakkor Odin és az északiak sem felejtettek el, úgy látszik, hogy azon az ösvényen is lesz még dolgom.

Ahogy haladtunk a Bifröstön, érdekes módon nem párhuzamosan látszottak a különböző színű fénysávok, hanem mintha kereszbe átkeltünk volna a vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya sávokon, majd újra és újra kezdődtek volna a színek. A Bifröst a dimenziókat összekötő energiacsatorna, és ezért a háromdimenziós térben nem mindig értelmezhető módokon működik. Közben mellénk csapódott Geri és Freki, Odin két fénylő farkasa, majd Hunginn és Muninn, a két holló is megjelent felettünk. Lassan beérkeztünk Asgardba és a Valhallába, Odin elé. Közben láttuk Odin feleségét, Frigget, valamint Thort és Lokit is. 

Amikor odaértünk Odin elé, egy rúnát nyújtott felém: a fekete kövön vörösen fénylett az itt látható pajzs-szimbólum (óészaki nyleven Skjöldr). Majd a mellkasomra rajzolta a szimbólumot a dárdája fénylő hegyével, mintha lézerrel karcolná belém. A pajzs érdekes módon eltért a megszokott, kerek viking pajzsoktól. A felül egyenes, lefelé csúcsos formát "Heater"-nek nevezik, és más középkori gyalogos hadseregekben gyakoribb volt. Minden esetre a pajzs közepén van egy kör, ahol egyesül az energia, és négy vonal indul ki belőle fölfelé, lefelé, jobbra és balra. A pajzs két felső csúcsa a kulcscsontjaim végéhez esett, az alsó csúcs pedig a szeméremcsontomra, így az egész törzsebet beborította, a középső kör nagyjából a napfonatomnál volt. 

Amikor Odin elkezdte magyarázni a pajzs működési elvét (ilyenkor nem mondatokban jön az információ, hanem inkább holografikus közlés formájában, mintegy megjelenik az, amit átadni szeretne), akkor erős hasonlóságot éreztem a Munay Ki "Erő övei" védelmező rítusával, illetve az inka hucsa mikhuj technika is eszembe jutott. A pajzs ugyanis összegyűjti a felém irányítótt ellenséges energiát, és a négy elem segítségével megtisztítja azt. A négy vonal a négy őselemet (föld, víz, tűz, szél) képviseli, és a középpontban összegyűlik az energia, majd beépül az energiabuborékomba olyan formában, ami már nem káros a számomra. Az energia ugyanis nem jó vagy rossz, de bizonyos szándékkal feltöltve destruktív hatású lehet, ezért ezzel a pajzzsal kell átprogramozni, hogy tudjuk hasznosítani. Kaptam még egy szimbólumot ezen az utazáson, a "harc" szimbólumot, de arról egy külön bejegyzésben fogok írni. 

2021. április 22., csütörtök

A tudás és az illúzió

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.26. gjána-szvarúpam éváhur dzsagad étad vicsaksanáh
artha-szvarúpam evágjáh pasjantj anjé kudristajah

A tiszta látásmóddal rendelkező emberek azt mondják, hogy e világ egyetlen lényege a tudás valódi formája. A helytelen nézetekkel rendelkező, tudatlan emberek szerint a világ lényege az anyag.”

A gjána-szvarúpa kifejezés arra a látásmódra utal, melyet az Önvalóról szóló igaz tudás világosít meg. Csak a tudás fényénél ismerhető fel a világ valódi természete, és csak a tudás által kaphatjuk meg ezt a látásmódot. Minden más illúzió. Az artha-szvarúpa kifejezés ebben az esetben azokra vonatkozik, akik a tudást befedő illúzióban látják a világ értékét, mely lehet anyagi gazdagság, az érzéki élvezetek lehetősége, különböző ragaszkodások és hamis azonosítások halmaza.

2.27. kúta-szthó nirgunó vjápí csaitanjátmá szvabhávatah
drisjaté hj artha-rúpéna purusair bhránti-dristibhih

Az Önvaló saját természetét tekintve maga a tudat: mentes a változásoktól, túl van a tulajdonságokon és mindent átható. Csak a zavart látásmódú emberek látják a fizikai formával azonosnak.”

Az artha-rúpa kifejezés ismétlődik ebben a versben is. Az artha a négy védikus életcél egyike is: dharma – vallásos elvek követése; artha – anyagi gyarapodás; káma – érzéki vágyak kielégítése; móksa – felszabadulás az anyagi feltételek alól. Az artha tehát mindazokat a cselekedeteket, szavakat és gondolatokat is jelenti, melyek a személyes élvezetünk vagy boldogságunk kiterjesztésére irányulnak, mivel a személyes boldogság koncepciója az egó által kialakított hamis azonosságokon alapszik. E hamis azonosságok közé tartozik a fizikai testünkkel, elménk pillanatnyi állapotával, a nézeteinkkel, a társadalmi pozíciónkkal, a testünkhöz tartozó családtagokkal és vagyontárgyakkal történő azonosítás is. Aki felismeri az Önvaló tényleges, tudatos természetét, az már nem az anyagi javakban és eredményekben fogja keresni a boldogságot. 

2021. április 21., szerda

Transzlégzés-hétvége

A haladó Főnix csoport második hétvégéjén vettünk részt Oguznál az elmúlt napokban. A három nap fő témája a transzlégzés volt. A transzlégzés eredete az ősi sámáni légző- és transztechnikákra, valamint a jóga légzőgyakorlataira vezethető vissza. Mindkettő hagyomány már több ezer, de lehet, hogy több tízezer éve az ember és a spirituális keresők számára elérhető  közelségbe hozza a megváltozott tudatállapotokat, a traumák kezelését és a spirituális megtapasztalásokat a légzés segítségével. Én legfőképpen a Stanislav Grof-féle holotróp légzéstechnikát ismertem és gyakoroltam, vezettem az elmúlt években, Oguz viszont a Leonard Orr-féle Rebirthing technikát ötvözte a sámáni ituitív megközelítéssel.

Az első nap egy közös transzlégzést csináltunk, melyben a nyolc fős csoport egyik fele lélegzett, míg a másik fele párban kísérte a lélegzőket. Ilyenkor tartani kell a teret, figyelni a másik folyamataira, és ha kell, akkor érintéssel, nyomással, húzással, bodywork-technikákkal lehet támogatni a légzésben. A transzlégzés során lassabban kezdünk, majd fokozatosan felpörgetjük az orron keresztüli légzést, majd átváltunk orron be, szájon ki történő légzésre, míg végül szájon be és szájon ki lélegzünk, gyorsan, erőteljesen, teljes tüdővel. 

A légzés közben izomgörcsök, zsibbadás, mindenféle elakadások jelentkezhetnek, főleg azokon a testtájakon, ahol a sejtjeink valamilyen korábbi trauma energiáját tárolják. Ha sikerül nyomással, légzéssel fellazítani azt a területet, akkor sok esetben felidéződik a trauma is, amit korábban elszenvedtünk, illetve kioldódik a traumábó származó "halott", befeszült energia, és sikerül elengedni, feldolgozni a traumát. Ez gyakran heves mozgással, hangkiadással, sírással, érzelmek felkavarodásával vagy energetikai élményekkel jár. 

Én magam is lélegeztem első este, mert már kissé türelmetlenül vártam ezt a hétvégét. A légzéssel való munkát egy erős és fontos eszköznek érzdem, ezért is akartam minél több tapasztalatot szerezni vele. A légzés megkezdése előtt általában szoktak lenni félelmeim, fenntartásaim azt illetően, hogy mi lesz, ha belemegyek. Most ezt nem éreztem, de nem is vitt olyan mélyre a transz, mint ahogy a korábbi alkalmakról emlékeztem. Főleg energia-érzeteim voltak, és megjelent több erőállat, ekkor megéltem a farkas, kígyó, jaguár vagy a sas minőségét, a légzésem során mintegy átváltoztam és velük együtt mozogtam. Utána mintha növények, virágok és kristályok nőttek volna ki az egész testemből, majd megérkeztem egy jóleső, elfogadó, befogadó, szeretetteljes lebegésbe, amiben már levegőt sem akartzam venni, annyira mindegy volt minden. 

Másnap én segítettem a gyakorlótársamnak, aki szintén energatikai érzeteket élt át, és erősen mozgott közben, de félelmek, nehéz érzelmek, traumák nála sem voltak jellemzőek, mint ahogy nálam sem. Utána elkezdtük az egyéni transzlégzéseket. Mindig egy valaki lélegzett, Oguz vezette, a többiek pedig támogatták érintéssel vagy nyomással, vagy doboltak, csörgőztek körülötte. 

Én is lélegeztem ismét, és ahogy belementem a transzba, Oguz mondta, hogy menjek lejjebb, az alsó csakrák és a Földanya felé. Egy ponton azt éreztem, hogy Földanya megnyílik, és befogad a méhébe, a szívébe, és egyre lejjebb süppedek ebbe a védelmező, tápláló, gyógyító, meleg tűz-ölelésbe. A föld alatt volt valamiféle barlang, ahol nagyon sok tűz és fény volt, és ott egy fénylő kristállyá váltam, melynek a kristályrácsa fényhálózatként kezdett lüktetni és villódzani. Minél jobban belemerültem és eggyé váltam a kristályrács pulzálásával, annál inkább kiterjedt, és azt éreztem, hogy így születnek és halnak meg a csillagok és az univerzumok is, a fénylő, lüktető, örvénylő energia kaotikusnak tűnő és felszabadultan mozgó, mégis térszerkezetbe rendezett halmazában. A transzlégzés vége felé embriópózban feküdtem az oldalamon, a mesámat (erőtárgyakat tartalmazó kis oltár-csomagomat) a szívemnél tartva. 

Az volt az érzésem, mintha ki kellene hordanom egy magzatot, az egész univerzumot kellene felnövelnem a saját bensőmben, és nem is a szülés, hanem inkább a kihordás lenne a nagy feladat. Majd valahogy a hasamra fordultam, szintén babapózban, és Oguz felülről nyomott, miközben a medvedalt énekelte. Majd takarókat is hoztak, betakartak, és többen rám feküdtek, mintha téli álmot aludnék egy hegy gyomrában. Oguz mondta, hogy majd törjek ki onnan, mert újjá kell születnem, de én nagyon jól elvoltam odabent, és levegőt is könnyen kaptam. Szóval nem siettem el, mert azt is éreztem, hogy könnyedén ki tudnék törni abból a barlangból. Végül, amikor a legerősebbre fokozódott a dobolás, akkor felágaskodtam, és megszülettem. Egy jó adag idő eltelt, mire lenyugodott a légzésem is, és utána megöleltem Oguzt meg az egész csapatot, mert úrrá lett rajtalm az "Egész világot szeretem" hangulat. 

A nap további részében egyéni transzlégzéseket kísértünk, én általában doboltam. A légzések jelemzően egy, kettő vagy három aktívabb szakaszból álltak, köztük egy-egy csendesebb pihenőidószakkal. Volt, akinek lélekrészei jöttek vissza, vagy erőt hozott vissza a Szellemvilágtól, és voltak sokan, akik jelen vagy előző életben elszenvedett traumáik feloldásán dolgoztak. 

Az utolsó napon izzasztókunyhóra készülődtünk. Ennek a szertartásnak az összes elemét nem fogom itt ismertetni, mert korábbi blogokban volt már szó róla. Három körös kunyhó volt, vagyis először kilenc, majd tizenkettő, végül hét izzó követ hoztak be a kunyhóba, és Oguz gyógynövényeket tett rájuk, majd vízzel locsolta a köveket. Minden körben elmondtuk az imáinkat, aztán pedig énekeltünk vagy transzlélegeztünk. A második kör témája a belső gyermek, az újjászületés és az életfeladatunk megtalálása volt. Itt is lelkesen belelélegeztem magam, és hasonló módon, a lefelé és fölfelé történő utazások után megéltem a szeretetet és az elfogadást mindenki iránt. Azt az üzenetet is megkaptam, hogy a feltétel nélküli szeretet, az elfogadás, és az egónk félretolása biztosítja azt az állapotot, amikor üreges csőként közvetíteni tudjuk a Szellemvilág gyógyító erejét.

A kunyhó végeztével még bent maradtunk egy kicsit, mielőtt kimásztunk volna a kunyhóból és megszülettünk volna. Rájöttem, hogy transzlélegezni kunyhóban is egy jó dolog, és itt is el kell engedni az elvárásainkat, hogy mi fog történni a légzés során. Most ezeket az energiákat kellett megélni, és amikor már véget ért a kunyhó, én még a légzésvisszatartásokkal kísérleteztem.  Amikor felbukkantam a kunyhóból, magamra öntöttem egy kanna vizet, majd hozzákészültünk a lkomához. Jó tapasztalatokkal gazdagodtam ezen a hétvégén is, amiket remélhetőleg tudok majd hasznosítani az általam vezetett transzlégzéseken is.

2021. április 20., kedd

Az Önvaló kristálya

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.24. jathá hi dhúma-szamparkán nákásó malinó bhavét
antah-karana-dzsair bhávair átmá tadvan na lipjaté

Az ég nem válik szennyezetté attól, hogy érintkezik a füsttel. Hasonlóképpen az elme (a gondolkodás szerve) benyomásai nem tapadnak hozzá az Önvalóhoz.

2.25. jathá szva-prabhajá bháti kévalah szphatikó ‘malah
upádhi-hínó vimalasz tathaivátmá prakásaté

A tiszta, hibátlan kristály saját fényében ragyog. A megjelölésektől mentes, szeplőtlen Önvaló hasonló módon ragyog.”

Az antah-karana (belső érzékszerv) kifejezés az elmére utal, ugyanis az összes érzékszervből származó inger az elmébe jut és ott raktározódik lenyomatok (szamszkárák) formájában. Ezek a szamszkárák megszínezik az elmét, és bizonyos torzulásokat hoznak létre benne, melyeket Patandzsalí vászanának (feltételekhez kötött természetnek) nevez a Jóga-szútrában. A két vers azonban rávilágít az elme és az Önvaló természetének különbözőségére is: míg az elmét képesek megszínezni a hozzá tapadó lenyomatok, az Önvalóra ezek nem hatnak. Ennek ellenére, a beszennyezett elme azt a látszatot kelti, hogy az Önvalót is befedik a szennyeződések, viszont ha az elme megtisztul, akkor tulajdonképpen az Önvalóhoz hasonlatossá válik:

ksína-vrittér-abhidzsátaszjéva manér-grahitri-grahana-gráhjésu tat-sztha-tadandzsanatá szamápattih (Jóga-szútra 1.41)

Amikor az elme hullámzása elcsitult, az elme hitelesen látszik tükrözni bármilyen tárgyat, amely felé fordítjuk, mint egy átlátszó kristály, akkor is, ha az az érzékelés tárgya, az érzékelés folyamata vagy az érzékelő. Ezt az állapotot azonosságnak (szamápattinak) nevezik.”

Patandzsalí itt az elmét az Önvalóval azonos természetűként írja le abban az esetben, amikor az elme hullámzásai, azaz változásai elcsitultak, és az elme teljesen megtisztult az őt megszínező upádhiktól (kondicionáló folyamatoktól). Ezt az azonosságot szamápattinak nevezik. Tehát van egy jelentős különbség az elme és az Önvaló között: míg az upádhik képesek megszínezni az elmét, az Önvaló minden körülmények között beszennyezetlen és feddhetetlen marad, és önmaga fényében ragyog. Az Önvaló fényének a kiáradó tudatosságot nevezik. 

2021. április 19., hétfő

Napfonati csakra - 2. rész

A napfonati csakra a napfonat közelében helyezkedik el, és a hasnyálmiriggyel áll kapcsolatban, mely a testünk energiabankja. A test fő energia-szállítója a glükóz, melynek szintjét a vérben a hasnyálmirigy szabályozza. Ha a harmadik csakránk megfelelően működik, a testünk bőségesen rendelkezik energiával minden tevékenységhez. Mivel testünkben az agy fogyasztja a legtöbb energiát, a kiegyensúlyozott harmadik csakra elengedhetetlen a tiszta gondolkodáshoz is. A májat is befolyásolja, mely szintén a test energiaraktározója, mivel glikogént raktároz. 

Akinek kiegyensúlyozatlan a harmadik csakrája, gyakran érzi magát energiahiányosnak. Az állóképesség zavarai pszichés és spirituális szinten is jelentkezhetnek. Ha nem jól működik a harmadik csakránk, kudarcot vallhatunk az erőfeszítéseinkben. Bár minden forrás a rendelkezésére áll, hiányozhat belőle a kitartás ahhoz, hogy célba is érjen.

A harmadik csakra a fénylő energiatestünk erőközpontja. Ha konstruktív módon használjuk, az ereje hozzásegít a céljaink megvalósításához ebben a világban. Destruktív üzemmódban elnyomja az őstermészetünket és a libidónkat, és a bűntudat, szégyenérzet is jelentkezhet neurotikus tünetként. Ez a csakra a 14 és 21 éves kor közötti időszakot irányítja, mely a felnőtté válás korszaka.

A napfonati csakra túl erős működése az egó növekedését eredményezheti. A csakra erejének hatására a megfélemlítésen keresztül akarunk uralkodni mások felett. Elkezdjük azt gondolni, hogy a sorsunk kizárólag a saját kezünkben van, és akaratunk szerint manipulálhatjuk a világot. Úgy érezzük, hogy képesek vagyunk megteremteni vagy elpusztítani a világon bármit, diktatórikussá és manipulatívvá válunk, és személyes hatalomra törekszünk bármi áron.
Ha a csakra megtisztul, a családunk és személyes kapcsolataink is megszilárdulnak. Hatékonyan fogunk tudni kommunikálni, és felfedezzük a kimondott és leírt szó erejét. Ez a központ abban segít, hogy hűek legyünk a saját természetünkhöz. Tisztán látjuk magunk előtt az életcélunkat, és rá tudunk hangolódni.

A harmadik csakra funkciója az, hogy a víziónkat valósággá változtassa. Szanszkrit neve manipúra, ami azt jelenti, hogy "a drágakövek palotája", ami arra utal, hogy általa képesek vagyunk élő kinccsé változtatni álmainkat. A sámán tisztában van vele, hogy mi álmodjuk valóra a világot. Ez a központ az a tégely, melyben az álmaink az alkímiai folyamat során arannyá változnak. Ha szeretnénk javítani a világ helyzetén, akkor hozzuk egyensúlyba a harmadik csakránkat. Ennek a központnak az eszköze a vizualizáció. A harmadik csakrát irányító tűzelem az üzemanyag az álmaink megnyilvánításához. Ám legyünk óvatosak, hogy ne személyes nyereség céljára használjuk ezt az erőt, hanem a köz javára! A csakra kulcsszava a szolgálat.