2020. február 11., kedd

Az elmélkedés feletti szamádhi

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"Szamádhi 4: Nirvicsára szamápatti (az elmélkedés feletti azonosság)

Ha mélyebbre megyünk az elmélkedő szamápattiban, akkor idővel le tudjuk engedni az elmélkedést. Ebben a kontextusban az elmélkedés arra vonatkozik, amit az elménk rávetít a tárgyra azon felül, hogy lemásolja saját magán belül. Amikor az elme teljesen elcsendesedett, és csak a tárgyat tükrözi vissza, akkor elértük a szamádhi negyedik szintjét, az elmélkedés feletti azonosság (nirvicsára szamápatti) állapotát. Ezt nagy eredménynek kell tekinteni, mert innentől az elme automatikusan halad a felszabadulás felé, bár lehet, hogy még nem érte el magát a felszabadulást.
Emlékezzünk vissza, mit mondott Patandzsalí a második szamádhiról, mely természetében hasonlít a negyedik szamádhihoz. Az 1.43. szútra szerint: „Amikor a memória megtisztult, az elme mentesnek tűnik a saját természetétől, és csak maga a tárgy ragyog fel benne.” Ez azt jelenti, hogy nagy mértékben felülkerekedtünk az elme természetén, ami azt jelenti, hogy az elme hajlamos kivetíteni bármilyen tudati tartalmat a jelenbeli érzékelésre vagy tárgyra, ha az elegendő mértékben hasonlít rá. Ez még nagyobb jelentőséggel bír a negyedik szamádhiban, a másodikhoz viszonyítva, mivel a másodikban még mindig empirikus tárgyakra támaszkodik, melyek az érzékszerveink által felfoghatóak. Például a „szeretet” egy finom tárgynak tekinthető, mivel az érzékszervek számára nem érzékelhető. Az érzelmeink, a szerelmi életünk, és a kapcsolataink gyakran azért terhelődnek, mert az elménk kivetíti az igényeinket, reményeinket, félelmeinket, és a vágyainkat a megfelelő képernyőre, ami gyakran egy másik ember. Amíg nem végeztük el a megfelelő munkát önmagunkon, vagy nem vagyunk úgynevezett „öreg lelkek” (bölcs emberek, sok tapasztalattal), automatikusan ki fogjuk vetíteni a tudatalatti tartalmainkat azokra, akikkel találkozunk. Utána a projekcióinknak megfelelően fogunk viszonyulni hozzájuk, és nem aszerint, amilyenek valójában. Ez azt eredményezi, hogy újra és újra megbántódunk és csalódunk, amíg meg nem tanuljuk a leckét. És ez egy nagy kihívást jelentő lecke, mert nagyon nehezen ismerjük fel a saját projekcióinkat. Azt hisszük, hogy olyannak látjuk a másikat, amilyen, holott a felfogásunk valójában nem más, mint a saját pszichénk tükre. Így, amikor az illető úgy viselkedik, amitől tudat alatt tartottunk, az elménk azt mondja: „ Látod? Megmondtam! Nem bízhatsz benne!” A valóságban azonban az elme építette fel a helyzetet úgy, hogy az alapfeltételezés (meg fognak bántani) beigazolódjék.
El tudjuk-e képzelni azt, amikor az elme mentes a projekcióktól, amikor valóban olyannak látunk másokat, amilyenek, a saját pszichénk visszatükröződése nélkül? A negyedik szamádhiban a memória megtisztult, ami azt jelenti, hogy eldönthetjük: szeretnénk-e felidézni az adott szituációval kapcsolatos múltbeli emlékeket, vagy nem, anélkül, hogy automatikusan és tudat alatt mindent bekategorizálnánk a túléléshez fűződő viszonyuk alapján. Ha azt választjuk, hogy felidézzük az adatokat, akkor a második választásunk abban rejlik, hogy hagyjuk-e a tárgyat beszíneződni általuk, vagy nem. Például, amikor találkozunk egy általunk ismerthez hasonló háttérrel rendelkező személlyel, akkor szabadon elutasíthatjuk ezt az információt, és egyedi személyként láthatjuk az illetőt, vagy nem.

2020. február 10., hétfő

A belső érzékelés fejlesztése

Sok kérdést kapok a sámánutazással, vagy lélekutazással kapcsolatban. Sokan szeretnének kapcsolódni az erőállatukhoz, a szellemi vezetőkhöz, és mélyebben megismerni önmagukat és a sámáni valóságot, az Alsó, Felső és Középső Világot. Ehhez valóban mindenkinek van joga és lehetősége, ez nem valamiféle titkos tudáson vagy veleszületett képességen alapuló módszer, hanem a megfelelő gyakorlással kifejleszthető, ugyanúgy, mint például a tudatos álmodás, vagy az asztrálutazás képessége. Azonban érdemes betartani egy sorrendiséget, és megismerni néhány alapvető szabályt vagy törvényszerűséget, melyeket a sámánok sok-sok ezer éve felismertek a Szellemvilágban tett utazásaik során, időben és földrajzilag egymástól teljesen független helyeken. 

A lélekutazásban természetesen szerepet fog játszani a saját neveltetésünk, kulturális hátterünk, világképünk, vagyis mindaz, amit a Középső Világban magunkra szedtünk, és az egónk részévé tettünk. Azonban a Szellemvilágban való utazáshoz az is elengedhetetlen gyakorlat lesz, amit "üreges cső"-nek neveznek a sámánok, vagyis az utazás megkezdése előtt igyekezni kell teljesen kiüríteni az elménket, és elengedni minden olyan gondolatot, ami a középső világbeli életünkhöz, személyiségünkhöz kapcsolódik, legalábbis az utazás idejére. Utána újra "visszaölthetjük" magunkra középső világbeli szerepeinket. 

Mielőtt megismerkednénk azokkal a gyakorlatokkal, melyek által felkészíthetjük magunkat a lélekutazásra, meg kell érteni egy fontos elvet, ami a fentiekből következik. A lélekutazás nem tekinthető olyan objektív érzékelésnek, mint amit itt a háromdimenziós valóságban általában tapasztalunk. Itt, ha végignézünk egy jelenetet, és párhuzamosan fel is vesszük az okostelefonunkra, akkor a videofelvételen is nagyjából azt fogjuk látni, ami az emlékezetünkben él. A Szellemvilág azonban sokkal "képlékenyebb", olyan, mint egy álomkép, melyben a legtöbb szimbólum a számunkra más jelentéssel bír, mint egy másik ember számára, aki az életei során más érzékszervi és mentális benyomásokat gyűjtött össze a tudatában. 

A lélekutazás képei (hangjai, illatai, ízei, tapintásérzetei stb.) tehát a szubjektív elménk képzelőerejének és a Szellemvilág által közvetített holografikus információnak az ötvözetéből alakulnak ki. A Szellemvilág olyan szimbólumrendszeren keresztül tud kommunikálni velünk, amit az adott tudati szintünkön fel tudunk fogni, értelmezni tudunk. Sok esetben, főleg az elején, a saját fantáziánk által kreált képek is masszívan jelen lehetnek az utazásban, de később a gyakorlással ez a kép tisztul, és jobban különbséget tudunk tenni a saját "kreációk" és a ténylegesen kapott és jelentőséggel bíró üzenetek között. 

Ettől eltekintve a fantázia tevékenyen részt vesz a lélekutazás folyamatában, ezért érdemes elvégeznünk néhány gyakorlatot a képzelőerőnk és a belső érzékelési folyamataink fejlesztése, tudatosítása érdekében. Az itt és a későbbi bejegyzésekben következő gyakorlatok nem valamilyen titkos tudást részét képezik, az interneten és könyvekben szabadon hozzáférhetők. Elsősorban Paul Francis leírásait fogom követni a gyakorlatok során, bár sok más értékes és hiteles szerző is van világviszonylatban.

1. Gyakorlat: egyszerű imagináció

Üljünk le, vagy feküdjünk le (a fekvő pozícióban kényelmesebbben el tudunk lazulni, de nagyobb az elalvás veszélye). Hunyjuk be a szemünket.

Vegyünk néhány mély levegőt, és hozzuk a figyelmüket a lélegzetünkre és a testünkre.


Anélkül, hogy megváltoztatnánk a légzésünket, igyekezzünk megfigyelni, hol vannak feszültségek a testünkben, és minden egyes kilégzéssel igyekezzünk minél jobban elengedni ezeket a feszültségeket.


Minden egyes kilégzéssel egyre jobban ellazulunk. Most képzeljük el, hogy egy könyvet tartunk a kezünkben. Ha ez segít, akkor forgassuk úgy a kezeinket, mintha tényleg egy könyvet tartanánk, és igyekezzünk megérezni a könyv súlyát. 


Érezzük meg a könyv borítójának tapintását. Jegyezzük meg, hogy milyen: puhafedeles, keménytáblás, bőrkötéses? Kicsi, nagy, vastag, nehéz?


Milyen színű a könyv? Öreg vagy új? Milyen érzetet kelt, ahogy átlapozzuk a kezeinkkel? Milyen színű a borítója? Milyen szagúak a lapjai? Milyen hangot adnak ki a lapjai? Igyekezzünk minél több érzékszervünkkel ráhangolódni a könyvre, és jegyezzünk meg mindent, amit tapasztaltunk.


Most tegyük le a könyvet gondolatban, térjünk vissza a testünkbe a tudatosságunkkal, újra érzékeljük a külvilágot, és amikor készen állunk, akkor nyissuk ki a szemeinket. 


Néhány hasznos tanács a léekutazásokkal és imaginációs gyakorlatokkal kapcsolatban: 

- mindig legyen ott papír és toll, hogy azonnal leírhassunk mindent, amire emlékszünk, miután kijöttünk az utazásból, mert az álmokhoz hasonlóan, hamar elfelejtődnek a fontos részletek.

- ha szükséges, használjunk egy kendőt, mellyel beköthetjük a szemünket, így kizárva a külső fényforrásokat. Ez elősegíti a belső látás gyakorlását. A sámánok sokszor használnak kendőt vagy olyan fejdíszt, amely eltakarja a szemüket.

- nem mindenkinek megy olyan könnyen a belső képalkotás. Ez nem baj, igyekezzünk minden érzékszervünket használni: látás, hallás, ízlelés, tapintás, szaglás és intuíció. lehet, hogy hangulatokat, érzelmi energiákat fogunk érzékelni, vagy telepatikus "üzeneteket" kapunk. A Szellemvilág általában nem szavakkal kommunikál, ez inkább a középső világ módszere, hanem holografikus "közléseket" vagy "adatcsomagokat" kapunk, amiben minden benne van az adott témáról, általában sokkal több információ, mint amit felfogunk, vagy a magunk számára szavakra fordítunk le. Amelyik belső erzékelést számunkra nehezebb aktiválni, azt gyakoroljuk többet.

- ne próbáljuk menet közben értelmezni, analizálni az utazást, hanem csak fogadjuk be! Az intuitív befogadás, érzékelés a jobb agyfélteke funkciója, mely relaxált állapotban tud előtérbe kerülni. Ha túlzottan akarunk valamit, vagy elkezdjük elemezni, akkor bekapcsol a racionális, bal agyféltekénk, és megnehezíti az utazás figyelmes befogadását. 

- eleinte gyakorolhatunk csendben, majd használhatunk sámándobos vagy csörgős felvételeket pl. a Youtube-ról, például olyanokat, amiket a bejegyzés aljára beágyaztam. A lélekutazáshoz a kb 220-240 BPM (ütem/perc) tempójú dob vagy csörgő a legalkalmasabb, mivel az théta-állapotba hozza az agyunkat. A felvételek végén van egy-két perc gyorsabb ütemű zene. Ez a "visszahívó" szakasz. Amikor meghalljuk a gyors ütemet, akkor érdemes visszaindulni a fizikai valóságba. Ha a tudatunk, figyelmünk ott marad a Szellemvilágban, akkor szétszórtnak és fáradtnak fogjuk érezni magunkat egy darabig az utazás után. Később megtanulhatunk saját magunk is dobolni vagy csörgőzni, és úgy kísérni a saját utazásunkat. A sámánok a hangszerüket is szellemi segítőnek és erőtárgynak tekintik, mely segíti és védelmezi őket az útjuk során. 

A fenti imaginációs gyakorlatot különböző tárgyakkal is elvégezhetjük, és majd a következő gyakorlatban fogunk az élő Természethez kapcsolódni. 



2020. február 9., vasárnap

Jógikus terápia

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Egyes betegségek jógikus terápiája
  1. A fej, szemek, fülek, beszéd, a gerinc és az ízületek betegségeire általában a következő ászanák vannak jó hatással: sírsászana, salabhászana, dhanurászana, mahámúdrá.
A középkorú emberek esetében, ha ilyen betegségeik vannak, a sírsászana és a dhanurászana nem ajánlott, csak a salabhászana és a mahámúdrá.
  1. A szív, gyomor betegségeitől, aranyértől, a lép, máj, vese stb megnagyobbodásától szenvedő betegek esetében a következő ászanák hasznosak: szarvángászana, dzsatharaparivritti A, B, C, mahámúdrá, pascsimóttánászana, baddhakónászana bármilyen pránájámával kombinálva: nádísódhana, sítalí vagy uddzsájí hasznosak lesznek. Eleinte a pránájámát kumbhakammal, azaz légzésvisszatartással és anulómával kell végezni.
  2. A rheumás megbetegedések esetében az alábbi ászanák hasznosak: akuncsanászana, szarvángászana, vadzsrászana, marícsjászana, uttánamajúrászana, krauncsászana, bharadvádzsázsana, ardhamatszjéndrászana A. A túlsúlyos emberek csak egy megfelelő guru irányítása alatt gyakorolják ezeket az ászanákat.
  3. Légzési nehézségek, fülprblémák, könnyező szemek esetében az alábbi ászanákat kell gyakorolni kapálabhátíval és nádísódhanával kombinálva: karnapídászana, halászana, szúptakónászana, upavista kónászana, ardhamatszjéndrászana B, ardhabaddha-pascsimóttánászana. A túlsúlyosak esetében az ardhabaddha-pascsimóttánászana, karnapídászana, szúptakónászana és a halászana nem ajánlott.
Ha ezeket az ászanákat a betegségek kezelése céljából végezzük, akkor körültekintően be kell tartani az étkezési megkötéseket. Túrót egyáltalán ne fogyasszunk. Mindegyik ászanát a megfelelő pránájámával kell kombinálni, és a belégzés, visszatartás, kilégzés hosszát, valamint a légzésciklusok körének számát pontosan be kell szabályozni.

2020. február 8., szombat

A jógával kezelhető betegségek

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Az alábbi betegségeket sorolják fel a jóga-írások, melyek jógikus módszerekkel gyógyíthatók:
  1. A fej betegségei: fejfájás, szédülés stb.
  2. Prínasza (orr): orrfolyás, nem a vizes, hanem a fehér nátha
  3. Súlam – éles fájdalom a szemekben, fülekben, fogakban
  4. Bhagandharam – sebek a végbélnyílás körül
  5. Gulman – a lép megnagyobbodása
  6. Plíham – a máj megnagyobbodása
  7. Dzsvara – láz
  8. Araszam – vérző és nem-vérző aranyér
  9. Szvajathu – A lábak ödémásodása
  10. Szvászaka – a légzéssel kapcsolatos betegségek: megfázás, asztma stb.
  11. Pracsardi – hányás, ami nem másnaposságból fakad
  12. Aksi - szembetegségek
  13. Kuksi – a gyomor betegségei
  14. Karna- a fül betegségei, süketség stb.
  15. Násza – az orr betegségei: tüsszögés, orrdugulás
  16. Dzsihva – a nyelv betegségei: kiszáradás, fekélyek stb.
  17. Yoni – női reproduktív betegségek
  18. Guda – a végbél betegségei
  19. Athiszáram – a végbél betegségei
  20. Kustham – lepra
  21. Kampanam – remegés, a végtag akaratlan mozgása
  22. Hridi – a mellkas betegségei
  23. Hridaja – a szív betegségei
  24. Méha – cukorbetegség, gyakori vizelés
  25. Szonita – nemi betegségek
  26. Csarma – bőrbetegségek
  27. Nakha – az ujjak és körmök betegségei
  28. Roma-kúpa – a hajgyökerek betegségei
  29. Kantha – a hangszálak betegségei
  30. Aszti vagy ksajam – táplálkozási betegségek
  31. Szandhi – rheuma
  32. Garbha – a méh betegségei: gyakori vetélés, méh-előreesés, erős vérzés stb.
  33. Brana – kelések furunkulusok
  34. Mano – az elme betegségei (14 - féle, kéjvágy, ateizmus stb.)
  35. Múrcsha – epilepszia
(Megjegyzés: Az ájurvéda-írások szerint a tizennégy mánasza-vikára, vagyis mentális betegség a következő: abhjaszúja (féltékenység), bhaja (félelem), csittódvéga (szorongás), dainja (kisebbrendűségi komplexus), harsa (izgatottság), káma (kéjvágy), kródha (düh), lóbha (mohóság), mada (arrogancia, ateizmus), mána (büszkeség), moha (zavarodottság), sóka (letargia): visáda (depresszió), és írsja (irigység).)

2020. február 7., péntek

Asztrális védelem 3. rész

Írtam már két blogbejegyzést is az asztrális védelemről (1. rész, 2. rész), melyekben különböző védelmi technikákat ismertettem. Ezeket a módszereket meditáció, asztrális utazás, szertartások, szellemi munka és sámánrévülés közben is ajánlott alkalmazni, a mostani részben viszont kifejezetten arról szeretnék írni, hogy a lélekutazás, vagy sámánrévülés során ránk leselkedő esetleges veszélyek ellen hogyan védekezhetünk. A sámáni valóságban való belépés ugyanis nem elhatározás kérdése, tulajdonképpen minden meditáció és szellemi munka, transzállapot során a tudatunk egy része a sámáni valóságba, vagyis a Szellemvilágba projektálódik, és ezért érvényesek és hantak ránk az ott fennálló törvényszerűségek. 

A három világ

A sámáni hagyományokban három részre osztják a Világmindenséget: Alsó, Felső és Középső Világokra. Ezek mindegyike több további világot, birodalmat, dimenziót is magában foglalhat. Hétköznapi tudatállapotunkban a Középső Világ egy részében, a háromdimenziós, tér-idő kontinuum és az anyagi érzékszervek által behatárolt valóságban mozgunk és észlelünk. Ugyanakkor a Középső Világnak van egy negyedik dimenziója is, mely tele van kóbor szellemekkel, test nélküli entitásokkal, elementáris érzelmi energiákkal, betegség-démonokkal stb., hogy csak néhányat említsünk. Ezek is hatnak ránk, még akkor is, ha nem vagyunk transzállapotban, de abban még inkább. 

Az Alsó Világ sokkal tisztább és transzcendensebb. Ez a Földanya, az erőállatok, a Növények és kövek, kristályok szellemeinek birodalma, itt léphetünk kapcsolatba az őselemekkel. Ugyanakkor az Alsó Világ egy részébe helyezi a legtöbb hagyomány a Holtak Birodalmát, aminek meglátogatása már veszélyesebb vállalkozás, és kellő tapasztalat híján nem is ajánlatos. Az Alsó Világ nem azonos a tudatalattinkkal, ahol persze találkozhatunk sokféle destruktív érzelemmel, a félelmeinkkel és a traumáinkkal is. Itt is hasznos, ha van segítség, és nem egyedül próbálunk rendet teremteni a tudatalatti árnyaink között. 

A Felső Világ szintén biztonságos, itt angyalszerű, isteni lények és istennő-alakok, bölcsek, felemelkedett ősök és tanítók laknak. A New Age felfogás szerint az ötödiktől a tizenkettedik dimenzióban létező, magasabb tudatosságú lények lakják a Felső Világot. Ők általában segítőkészek, és nem fognak visszaélni a naivitásunkkal. Mindek antropomorf vagy félig isteni, félig állati istenalak a Felső Világok lakóira vonatkozó ábrázolás.

Az erőállatok

A sámán első és legfontosabb segítői az erőállatok, melyek közül legalább eggyel fel kell venni a kapcsolatot, mielőtt kalandokba bocsátkoznánk a Szellemvilágban. Utazásunkat az "axis mundinál" kezdjük, vagyis annál az átlépési pontnál, ahol a három világ találkozik, és könnyen át tudunk lépni a Szellemvilág dimenzióiba. Ilyenkor mindig hívjuk az erőállatainkat, és hagyjuk, hogy ők vigyenek, kísérjenek az úticélunk felé, vagy átváltozva az erőállatunkká tudunk szárnyalni, kúszni, úszni, stb. Ha az erőállatunk izgatott, mérges lesz, vagy esetleg nem akar bemenni valahová, akkor nekünk sem tanácsos. Ha megtiltja, hogy továbbmenjünk, akkor ugyanez igaz. Ha találkozol egy szellemi lénnyel, és megpróbál rávenni, hogy az erőállatodat hátrahagyva kövesd, akkor ez is veszélyt jelez. Tehát az erőállatok mindig ott vannak velünk, néha még harcba is szállnak a védelmünkben. Ha az erőállat megsebesül, akkor meg kell gyógyítani. Ha meghal, az általában súlyos válságot jelez a mi életünkben is. 

A szellemi tanítók

Az erőállatok után a következő lény, akivel felvesszük a kapcsolatot, a szellemi tanító. Lehet választanin szellemi tanítót az alső világból is, aki általában törzsi, kőkorszaki kultúra képviselőjeként fog megjelenni. Ő az Emberiség archetipikus Felsőlelke, és az egész Emberiség tudását és tapasztalatát képviseli, sokat tud tanítani az Állatok, Növények, Kövek népeinek medicínáiról. 

A Felső Világokban is kereshetünk tanítót (vagy tanítókat) magunknak, ők általában magasabb dimenziókban élő, fejlettebb tudatú lények. Fontos, hogy megtanuljuk felismerni és azonosítani, hogy nem valami középső világbeli szellem vette fel az alakját és akar becsapni minket. A tanító bizonyos formában (vagy formákban) szokott megjelenni, közli a nevét, bizonyos környezetben találjuk. Az ettől való eltérések mindig óvatossá kell, hogy tegyenek. A legjobb, ha nem választunk szellemi tanítót a középső világból. 

Van sok bölcs szellem, aki a múltban sámánként, varázslóként, gyógyítóként a Földön élt, de utána itt ragadt, és igyekszik tanítani más, testet öltött útkeresőket. De a középső világ lényeire jellemző a hamisság, az önös célok szem előtt tartása, a manipuláció, a látszat fenntartása. Az ő tudatuk és szándékaik nem annyira tiszták, mint az Alsó és Felső világok lakóié. Tehát óvatosnak kell lenni, ha bármilyen szellem az utunkba akad, aki a középső világban van. Itt kerülhetünk a legtöbb olyan szituációba, ami veszélyt rejt magában (például lélekvesztés, átok, megkötés, asztrális támadás áldozatává válhatunk, még olyan esetben is, amikor ez nem tudatosan történik). 

A középső világban a testet öltött lények is nagyon sokat tudnak ártani egymásnak, sokszor félelemből, ragaszkodásból, tudat alatt megköve a másikat és elszívva az életerejüket. Ezárt a középső világban tett utazásokat egyáltalában akkor érdemes elkezdeni, ha már viszonylagos biztonsűággal mozgunk az Alsó és Felső világokban, és határozottan különbséget tudunk tenni a három tartomány között. Például a modern technológiáhaz kapcsolódó összes kép a középső világba tartozik. A Felső Világban nincsenek technológiák, legfeljebb középkori, barokk, gótikus stb. helyszínek és az ipari forradalom előtti tárgyak vannak az isteni lények környezetében. Az Alsó Világra pedig az érintetlen természet, a kőkori, törzsi civilizációk életformája a jellemző. Itt még fémművesség, házak, utak, textiliák, mezőgazdaság sincsenek. Viszont mindkét világban tapasztalhatunk olyan "csodálatos" megnyilvánulásokat, szürreális átváltozásokat, amilyeneket például álmainkban szoktunk. É azt se feledjük el, hogy a tudatunkkal, a fantáziánkkal tudjuk befolyásolni az utazást, tehát ha elakadtunk, akkor "találjunk ki" valamit. 

És végül, az utazás lezárására is megfelelő figyelmet kell fordítani. Fontos, hogy visszatérjünk a Középső Világban lévő testünkbe és a külső, hétköznapi tudatállapotba. Ha a személyiségünk labilis, akkor a tudatunk egy része könnyen ott maradhat az utazásban, a Szellemvilágban, ami megnehezíti az itteni integrált cselekvést és jelenlétet, sok energiát emészt fel. Az utazásban kapott erőt, tudást, útmutatást, gyógyítást, felismeréseket mindig vissza kell hozni a "hétköznapi" valóságba, és itt kell integrálni az életünkbe.  

2020. február 6., csütörtök

Szívcsakra-szamádhi

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"Az első csakra főként a túléléssel, valamint a „harcolj vagy menekülj” reflexszel áll kapcsolatban. A második csakra főként az utódnemzéssel, családdal, érzelmekkel, a hovatartozással és a csoportos, valamint tömeg-pszichológiával áll kapcsolatban; ezek mind tipikus emlősökre jellemző feladatok és képességek. A harmadik csakra dominánsan a személyes erővel, manipulációval, a vagyon felhalmozásával, a nyelvi képességekkel, karizmával, marketing-képességgel, vezetői képességekkel, a nyilvános beszéd képességével, a közönség megragadásával, az önbizalommal, üzleti menedzsmenttel, és a pénzügyi érzékkel áll összefüggésben. Ha szeretnénk valamilyen képességeket fejleszteni ezeken a területeken belül, A „Jóga-meditáció” könyvben leírt módszert ajánlom. Ha így teszünk ez járható út, de a szamádhi túlzottan erőteljes módszer és használata csak a spirituális evolúció céljára ajánlott.

Ezzel szemben, ha az ötödik, hatodik és hetedik csakrára irányított szamádhit túlzottan korán kezdjük el gyakorolni, zűrzavart okozhatunk az életünkben. A szívcsakra a 3-as szintű szamádhi (szavicsára szamápatti) bevezetésének ideális tárgya. Növeli a képességünket, hogy szeretetet érezzünk minden lény iránt, megbocsájtást azok iránt, akikről úgy véljük, hogy megsértettek vagy megbántottak bennünket, együttérzést azok iránt, akik nálunk kevésbé szerencsések, és hálát az összes ajándékért, amit kaptunk. Mindezek a csodás tulajdonságok nagy segítségünkre lesznek a legtöbb helyzetben, amibe az életünk során keveredhetünk.
A jógik egy tizenkét-szirmú lótuszvirág formájában meditálnak a szívcsakrán, mely felfelé fordul, a fejtető irányába. A szirmok élénkvörösek. Vizualizáljuk a csakrát a mellkas közepén, a szív magasságában, mely mint egy virág, avyg gyöngy, fel van fűzve az úgynevezett központi energiacsatornára (szusumnára) – ami egy hihetetlenül vékony vonal, mely körülbelül függőlegesen halad végig a fizikai test gerincvonala mentén. E szamádhi megközelítésének gyakorlati módja az, ha szerzünk egy képet a szívcsakráról, és nyitott szemekkel meditálunk rajta (ingyen letölthető a kép a honlapomról: chintamaniyoga.com/product/chakras/). Ez egy haladó jóga-technika, amit csak akkor szabad használni, ha az alsó csakrákat már megnyitottuk a Kundaliní-meditáció segítségével. Ha anélkül kezdjük el a szívcsakrára irányított szamádhi gyakorlását, hogy előtte aktiváltuk volna az erő csakráját (a manipúrát), akkor beleeshetünk az áldozat-szerepbe.
Ha már sikerült betáplálni a csakra képét az emlékezetünkbe, eltehetjük a fizikai képet. Addig folytassuk, amíg nem látjuk ezt a finom tárgyat anélkül, hogy erőfeszítést vagy akaraterőt kellene használni hozzá. Ha a kép tiszta, állandó, és erőlködés nélkül fenntartható, akkor már technikailag a 3-as szamádhit gyakoroljuk. Ebben a szamádhiban az elme még lehet, hogy osztályoz, ami azt jelenti, hogy lemásolja a tárgyat, és ugyanabban az időben elmélkedik a csakra tulajdonságain. Ezt mondhatja: „Ez a szívcsakra. Tizenkét szirma van, és vörös. A szeretet, együttérzés, megbocsájtás, öröm és hála minőségében részesít...”, stb. Ezt szavicsára szamápattinak nevezik, ami azt jelenti: „azonosság a finom tárggyal, beleértve a rajta történő elmélkedést.” Ahogy az előző szamápattikban, Patandzsalí didaktikus célból itt is belevette az elmélkedést. Fokozatokra szeretné osztani a fejlődést. Minden egyes beteljesült lépés növeli az önbizalmunkat a következő lépés megtételéhez."

2020. február 5., szerda

Aegishjalmur védelmező szimbólum

Volt már több olyan eset, amikor úgy kaptam meg egy szimbólumot Odintól, hogy nekem vagy a vendégemnek, akit éppen kezeltem, szüksége volt egy bizonyos minőségű erőre, és annak aktiválásához kaptam egy új szimbólumot. Ez alkalommal is így történt, bár a szimbólum számomra nem volt teljesen új, az izlandi Galdrabókban is megtalálható az úgynevezet Aegishjalmur, vagyis a "Félelem sisakja" szimbólum. Mielőtt történelmi fejtegetésekbe bocsátkoznánk, leírom, hogy én miképpen kaptam meg. 

A vendég, akit kezeltem, nagyon gyengének, erőtlennek érezte magát, ami már évek óta fennálló állapot. Amikor belementünk az utazásba, akkor azt láttam, hogy a csakráiból fekete folyadék folyik lefelé, és mindez egy patakban gyűlik össze, ami az anyai ősei felé tart. Ezt úgy értelmeztem, hogy az anyai ágon cipel valamilyen generációs karmát, és ezt a folyamot igyekeztünk elvágni, hogy az energia elszivárgása abbamaradjon. A vendég később valóban megerősítette, hogy anyai ágon komoly anyagi veszteségek érték a családot, és ezt ő is megélte. Ekkor megjelent Odin és kivetitette körén az Aegishjalmur szimbólumot (a második ábrán látjátok a rajzomat, amit készítettem). A szimbólum először elkezdett forogni, mint egy kerék, csak a középső, négy küllős kör maradt egy helyben (ez a napkereszt legősibb ábrázolása). A nyolc "küllő" vagy szigony egyre gyorsabban kezdett forogni, és utána az egész kerék a vízszintes tengely mentén is elkezdett forogni, majd ugyanez történt a függőleges tengely mentén is, miközben az előző két forgás is fennmaradt egyidejűleg. Ebből mintha egy asztrálfűrész-szerűség alakult volna ki, amely minden külső támadást, negatív hatást megsemmisített. A fekete folyót is elvágta teljesen.


Odin elmagyarázta a szimbólum használatát: "Ha meg akarod védeni magad vagy másokat átkoktól, előző nemzedékek karmikus terheitől, vagy meg akarod semmisíteni ezek megkötő hatásait, melyek régtől fogva fennállnak, akkor alkalmazd ezt a rúnát, ahogyan megmutattam. Csak indokolt esetben használd, mert nagy az ereje, és ha állandóan forog körülötted, azzal elvágsz magad körül minden kapcsolatot." Ezután egy fekete rúnát nyújtott felém, melyre vörös színnel volt ráfestve a szimbólum, és a mellkasom közepére, a szívcsakrámra rajzolta a szimbólumot. Az általam kapott szimbólum annyiban tér el az izlandi változattól, hogy annak belső körében nem négy, hanem nyolc küllő van, tehát mind a nyolc külső küllő a középpontból indul ki. A küllőkön három vonal van keresztben, és egy íves "szigony" a végükön. A fenti képen az elterjedtebb változatot látjátok.

Egy magyar nyelvű leírás a következőket mondja az Aegishjalmur szimbólumról: Az Aegishjalmur hatalmat ad a kezünkbe, és félelmet táplál ellenségeink szívébe. Különösen ajánlott a sagák szereplői szerint arra, hogy vitás ügyekben biztosítsuk vele fölényünket, de általánosabb értelembe vett védőtalizmánnak is megteszi, míg riválisainkat félelemmel tölti el, addig minket elhagy a rettegés a hatására. Ráadásként megvéd minket, ha nem is a gonosztól, de a tőlünk megalázkodást és behódolást követelő hatalomtól.
Az Aegishjalmur szót ’Rettegés Sisak’-ként lehetne lefordítani, bár valószínűleg sosem viselték tényleges sisakként, hanem inkább a homlokukra festették.
 
A szimbólum a hármas és a nyolcas számokkal dolgozik, mindkettő kiemelkedő fontosságú az északi tradícióban. Ha közelebbről megvizsgáljuk a jelet, hamar észrevesszük az Elhaz rúnát. Az Elhaz hagyományos értelemben vett védőrúna, amely megerősíti saját szellemi erőforrásainkat. Továbbá maga a rúna jelentése szerint megerősíti a jogunkat arra, hogy létezzünk, hogy itt legyünk ebben a világban, ezen a földön. Az Elhaz többször felbukkan az Aegishjalmur jelében, megfigyelhetjük először is a kinyúló tüskék csúcsán, illetve maguk a tüskék is egy-egy, összesen nyolcszor szerepelnek, igaz rejtve, a szimbólumban.
 
Hogyan érhetjük el, hogy az Aegishjalmurban megbújó energiák segítsenek minket? Viselhetjük ruhán, ékszeren, vagy állandó, vagy időszakos tetoválás formájában is. Ha nem tehetjük meg, hogy tetováltassunk, vagy ruhán sem hordhatjuk (például iskolai vagy munkahelyi ruházkodási szabályok miatt), ám mégis szeretnénk, hogy a jel velünk legyen, megjegyezhetjük és fel is idézhetjük magunkban az Aegishjalmur képét, ha erőt akarunk belőle meríteni.

2020. február 4., kedd

A szavicsára szamádhi

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"Szamádhi 3: Szavicsára szamápatti (elmélkedő azonosság)

Amikor már jártassá váltunk a megfontolás feletti szamápattiban, továbbléphetünk a harmadik szintre, a szavicsára szamápattira. A megfontoltság feletti szamápatti egy jelentős lépés volt fölfelé, az első szamádhihoz viszonyítva, és ugyanez a struktúra újra ismétlődik itt is. Míg az első kettő szamádhit durva (vagyis az érzékszervek számára érzékelhető) tárgyakra irányítottuk, a következő két szamádhit olyan tárgyakra irányítjuk, melyek az érzékszervek számára nem észlelhetők.
Az 1.44. szútrában Patandzsalí azt mondja: „ Így, az elmélkedő (szavicsára) és elmélkedés feletti (nirvicsára) szamápattik, melyek finom tárgyakra irányulnak, szintén el lettek magyarázva.” Ez azt jelenti, hogy a tárgyak kategóriája megváltozik, de a két szamádhi közötti kapcsolat ugyanaz, mint a két előző között (megfontolt és megfontolás feletti szamápatti).
Tehát mik ezek a finom tárgyak? Annak számára, akit materialista, redukcionista paradigmában neveltek, nagy kihívást jelenthet az olyan tárgyak felfogása, melyek az érzékszervek számára nem észlelhetők, mivel nem gyűjthetünk empirikus információt róluk. A brit költő és misztikus, William Blake szavai jutnak az eszembe: „Vannak olyan dolgok, amikről tudunk, és olyan dolgok, amikről nem tudunk. A kettő között vannak átjárók.” A jóga legfontosabb tárgyai közé tartoznak a csakrák, a finom test energiaközpontjai. Ezeket részletesen ismertettem a „Jóga-meditáció” könyvem 13. fejezetében. Ott a csakrákat evolucionális agystruktúrákként magyarázom. E modellnek megfelelően a három alsó csakra sorrendben a kétéltű, emlős, és emberszabású agystruktúrát képviseli. Azért nem végzünk szamádhit ezeken az alsó csakrákon, mert az nem segítene. (Jegyezzük meg, hogy a szamádhi gyakorlása egy csakrán teljesen más, mint a fent említett könyvben ismertetett Kundaliní-meditáció. Ott az a célunk, hogy növeljük a csakrák közötti váltás képességét, hogy azt tudjuk aktiválni, amelyik a legalkalmasabb az aktuális feladathoz.)
Itt a csakrára irányuló szamádhi gyakorlásáról beszélek, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos csakrán tartjuk a fókuszt a mélyebb spirituális megértés elérése érdekében. Az ideális csakra a 3.-as szintű szamádhi gyakorlásához a szívcsakra (anáhata csakra). A három alsó csakra, ha hosszú ideig meditálunk rajtuk, inkább a materializmus felé húznak vissza."

2020. február 3., hétfő

A szellemek éneke

Pénteken újabb Sámánhangok-program volt az Atma Centerben, ezúttal Kay Roy vizionárius festőművésszel közösen vezettük a szertartást. Kay Roy, azaz Újvalusi Karcsi képeit először tavaly nyáron, a Jade Spirit Fesztiválon csodálhattam meg, és érlelődött bennem a gondolat, hogy találkoznunk kellene, mint ahogy utólag megtudtam, őbenne is. Azután éppen karácsony előtt össze is jött ez a találkozó, és kitaláltuk egy közös Sámánhangok est ötletét, időpontját. A telt házas közönséget Karcsi, én és barátnője, Luca fogadtuk az Atma Centerben. Karcsi arról beszélt a bevezetőben, hogy az öt (vagy hat) érzékszervünkön keresztül milyen csodákat fedezhetünk fel, én pedig arra bátorítottam mindenkit, hogy használjuk a belső érzékszerveinket és a jobb agyféltekénket a lélekutazás során. Ne csak látni próbáljuk a Szellemvilágot, hanem érezni, tapintani, szagolni, ízlelni, hallani, és intuitív módon ráhangolódni az üzenetre, amit közvetíteni szeretne számunkra. 

Elkezdtünk játszani a hangtálakon, dobokon, csörgőkön, didgeridoo-n, és kezdetét vette az utazás. Én körbejártam a csörgővel, a didgeridoo-val, a gonggal és a nagy dobommal is. Szeretek mindenki fölött dolgozni egy kicsit, mert úgy jobban behúzzák és tisztítják őket a hangok. Karcsi nagyon elszállós hangtál-játéka után még elszállósabb rész következett: együtt doboltunk, és ő "léleknyelven" énekelt, ami teljesen úgy hangzik, mint valamilyen ősi indián vagy földönkívüli nyelv, és ezek a dalok révült állapotban szoktak előjönni belőle, utána nem tudja megismételni őket ugyanúgy. Nem is hiszem, hogy a lényeg a dalok szövegének minden áron történő, jobb agyféltekés megértése lenne, sokkal inkább a dalok "megérzésén" és befogadásán van a hangsúly, ami által úgy éreztem, hogy gyógyító és ébredezési folyamatok indultak meg mindenkiben. Engem nagyon megfogott a szellemek éneke, ami spontán módon tört elő Karcsiból, nem egy megtanult sámánének vagy icaro volt. 


Én közben az amazonasi dzsungelben találtam magamat, és azt láttam, hogy az állatok, madarak, növények, liánok, pillangók mind egymással táncolnak, körbe-körbe forogva. Majd sámánok jelentek meg (bár ott nem így hívják őket), és mindannyiunkat letisztítottak, gyúgyítottak a csörgőikkel és susogó levélseprűikkel. Utána az azték, maja és inka ősi kultúrák isteni lényeit láttam megjelenni, és ők is mindenkivel személyesen léptek kapcsolatba, segítve a visszatalálást önmagunkhoz és az Anyatermészethez, a Földanyához. Lángoló tűznyelvek csaptak fel mindenütt, és folytatták a táncot. 

Közben persze a zenélésre és a tér tartására is figyelnem kellett, ezért nem tudtam végig benne maradni a saját utazásomban. Luca, Karcsi barátnője egy szép, lágy és megnyugtató női sámán-énekkel zárta le a hangutazást, majd mindenki lelkét visszahívtuk a Szellemvilág végtelen dimenzióiból a fizikai testébe, az Ittbe és a Mostba. Közben ismét szinkronszerűen bennem és Karcsiban is megfogalmazódott a gondolat, hogy olyan jól sikerült ez a mai este, hogy érdemes lenne folytatni a közös zenélést, de én inkább nevezném "kapunyitogatásnak" vagy hang-szertartásnak. Úgyhogy van rá esély, hogy a nyári fesztiválokon lesznek még ilyen alkalmak, meg az Atmában is valószínűleg. Köszönöm mindenkinek, aki ott volt, és szeretettel várunk Benneteket legközelebb is! Karcsi egyébként szokott tartani élményfestéseket is, tehát ha a vezetése alatt szeretnétek alkotni egy jó kis pszichedelikus képet, akkor keressétek meg a Facebookon, mi is megyünk majd kipróbálni! A második kép itt a bejegyzésben Karcsi festménye, azt a szellemi lényt jelenítette meg rajta, aki sok éve inspirálja a spirituális útján. Mindenkinek van egy ilyen tanítója, de lehet, hogy több is, csak meg kell találnunk a kapcsolatot velük, mint ahogyan az erőállatokkal is!

2020. február 2., vasárnap

A trátaka gyakorlása

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Befelé tekintés (antar trátakam)

Amikor elértük a szükséges jártasságot a fenti ászanákban és pránájámákban, belekezdhetünk a következő lépésbe, a jóni-múdrá gyakorlásába. E múdrá technikáját már ismertettük. Ezt jobb sötét és csendes helyen gyakorolni. Ezt a gyakorlatot minden nap végezni kell, amíg nem vagyunk képesek legalább öt percig végezni. Ahogy a gyakorlás fejlődik, a két szemöldök közötti tér megtisztul az átsuhanó képektől, majd sötétté és üressé válik. Később egy fényes csillag jelenik meg benne, intenzív fénnyel ragyogva a sötétség közepén, és színes fények fogják körülvenni. Az erős fény megjelenését megelőző időszak fokozatosan lecsökken, és a fény ragyogásának ideje fokozatosan növekszik. Amikor elértük azt a szintet, hogy tíz percig megszakítás nélkül tuduk érzékelni a fényt, belekezdhetünk a következő gyakorlatba.
Külső nézés (báhja trátakam)
Ezt az egyik ülő helyzetben végezzük, andzsalí múdrával és nyitott szemekkel nézzük pislogás nélkül egy gyertyaláng csúcsát, egy fényfoltot vagy egy istenség képét stb. Rövid idő elteltével elkezd könnyezni a szemünk, de ahogy fejlődik a gyakorlásunk, a könnyek megjelenése előtti időszak hossza is növekszik.
Amikor behunyjuk a szemeinket, a kép, amit néztünk, megjelenik a két szemöldök közötti térben. A kép megszakítás nélküli megmaradásának időtartama fokozatosan növekszik. A gyakorló most megtette az első lépést a koncentráció fejlesztésének területén, és a gyakorlás növeli az erejét. A reggel a legjobb időszak a gyakorlásra. Este lefekvés előtt is hasznos a gyakorlása.
Hatásai: A mentális erő növekszik, ami abban nyilvánul meg, hogy gyorsan felfogjuk a dolgokat, és gyorsabban tudunk végezni a munkánkkal. Egy belső fény fog vezetni, és egy belső hang szól hozzánk, mely szabályozza a cselekedeteinket és a viselkedésünket a helyes elvek mentén a mindennapi életben.
Megjegyzés: Léteznek más változatai is ennek a gyakorlásnak, például a képet más idegközpontok (csakrák) területén tartjuk meg, például a nyelvcsap, a torok töve a pajzsmirigy alatt, a szív (a mellkas közepe), a köldök, a nemi szervek töve, a végbél stb. Ezek a változatok gyógyító célokat szolgálnak, és egy guru személyes felügyelete alatt kell megtanulni őket."

2020. február 1., szombat

A dhjána gyakorlása

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Dhjána, vagyis meditáció

Ez az astánga-jóga hetedik lépése. Ezzel kapcsolatban is tanácsos a helyes gyakorlásra törekedni. A fejlődés és az eredmények ebben a lépésben csak az előző lépések szisztematikus követésével (jama, nijama, ászana, pránájáma stb.) érhető el. Nincs értelme a dhjána gyakorlását megkísérelni, mielőtt megerősítettük volna a gjána-indrijákat, vagy az érzékelés magasabb formáit. A magasabb érzékszervek megerősítése viszont egészséges testet feltételez, mely képes megfelelően keringetni a tápanyagban dús vért és a tiszta levegőt ezekben a szervekben és az egészséges idegekben. Ezt pedig csak az ászana és pránájáma rendszeres gyakorlása, a teljes értékű és szattvikus ételek mértékletes fogyasztása, a megfelelő elmeállapot (nijama), a fizikai tisztaság megfelelő gyakorlata (jama) és az életerő megőrzése (brahmacsarja) által lehet elérni.
Ha sikerült megfelelő jártasságot szerezni az ászanában és a pránájámában, a dhjána gyakorlójának be kell szabályoznia az egyes elemekkel eltöltött időt, és ki kell választania azokat az ászanákat és pránájámákat, melyek a leghatásosabban erősítik meg a magasabb érzékszerveket és tudati központokat, és így segítik a dhjána elérésében.
A legjobb ászanák, amiket választhatunk erre a célra - a sírsászana és a szarvángászana. Ezeket megfelelően szabályozott légzéssel és bandhákkal kell végrehajtani. A szemeinket behunyva kell tartani, a szemgolyókat pedig fölfelé fordítva, mintha a két szemöldök közé néznénk. Elegendő 16 vagy 24 kört csinálni mindegyikből egy-egy alkalommal.
Mivel a dhjánát valamelyik ülőhelyzetben gyakoroljuk az alábbiak közül, ezeket az ászanákat is gyakorolni kell, hogy megerősítsük azokat az izmokat, melyek szerepet játszanak e pózok végrehajtásában. A szemeinket tartsuk behunyva, a szemgolyókat pedig fölfelé fordítva, mintha a két szemöldök közé néznénk. Ha a szemek nyitva vannak, akkor irányítsuk a tekintetünket az orrhegyünkre. Elegendő 12 kört végezni mindegyik ászanából.
A pránájámák közül gyakoroljuk rendszeresen a nádi-sódhanamot és az uddzsájít a bandha trajammal, vagyis a dzsálándhára, uddíjána és múla bandhammal, valamint öt vagy tíz másodpercnyi belégzés utáni légzésvisszatartással (antar kumbhakam) minden körben, de báhja kumbhakam nélkül. Elegendő 24 kört csinálni mindegyikből minden gyakorlásnál.
A pránájáma előtt végezzünk el 150 kör bhásztrikát és kapálabhátít a vér oxigén-szintjének megemelése céljából. Némi gyakorlás után a pránájámát végezhetjük báhja kumbhakammal is, de ne legyen hosszabb öt másodpercén minden körben. Tartsuk behunyva a szemeinket a gyakorlás alatt.
Az elme a légzést követi a belégzés és kilégzés során, de a kumbhakam közben mentális képek jelenek meg, jók és rosszak is, a tetteink és a környezetünk függvényében, de a báhja kumbhakam közben lehet jobban nyomon követni az elmét. Kellemes és nyugtató képek jelennek meg, ha napi imádatot végzünk, kiegyensúlyozott az elmeállapotunk, gyakoroljuk az erkölcsi előírásokat, és tisztán tartjuk a testünket. Ahogy halad a gyakorlás, a kellemes és megnyugtató képek fognak dominálni, és irányíthatóbbá válnak a képek."

2020. január 31., péntek

Tisztító örvény

Több mindenkitől hallottam, hogy a mostani hetek nehéz időszakot hoznak a belső munka terén, de külső valóságunkban is érhetnek bennünket megpróbáltatások. Én elsődlegesen azt érzékelem a napokban, hogy nagyon sok a teendő, és nem tudom utolérni magamat. Kedden például felkeresett az egyik vendégem, hogy segítsék rajta sámándobos kezeléssel. Egy régi gerinctörésből fakadóan néha elkezd zsibbandni a bal oldala, és alig tudja mozgatni a kezét és a lábát, főleg, amikor fáradt és túlterheli magát. Nem szoktam ígérni semmit, de általában megteszem, ami tőlem telik, és reménykedem a kedvező végkimenetelben. 

A sámáni gyógyítás lényege nem a technikai tudásban vagy az egyéni képességekben van, hanem inkább abban, hogy mennyire tudom féretenni az egómat, és üreges csővé válni, hogy a szellemvilág általam meghívott gyógyítói meg tudják tenni azt, amit kell, és ők általában jobban tudják, hogy mit kell tenni, mint mi. Ez alkalommal is erre törekedtem. A vendégem nagy nehezen tudott csak felmenni az Atmában a lépcsőn, még segítséggel is. Kezelés után azt mondta, hogy mindene sokkal jobban mozog, és egyedül lement a lépcsőn, másnap már dolgozott is. 

Kedden este dobkörre mentem Oguzhoz, és ott is azt mondtam a kezdő körben, hogy ennek a vendégemnek szeretnék kérni még gyógyító erőt, hogy minél jobban rendbe jöjjön. Elkezdtük a dalokat, majd az éneklő sámán gyakorlat következett. A révülés elején nagy zagyvaság kavargott benem, mintha egy óriás, ellentmondást men tűrő turmixgép kavarná egyre jobban föl az elmémben kialakított "rendet", melyben az ember hajlamos a kellemetlen vagy csúnyácska dolgokat besöpörni a tudatalatti szőnyege alá, és így könnyebben elhiszi, hogy az ő tudatában már rend van, sőt, tisztaság. Most tehát jött, jött, kavarodott fölfelé a képek sokasága, én meg csak próbáltam türelemmel várni, hátha kitisztul a kép. Az álló gyakorlatnál ismételgettem a kérésemet, és lassacskán elindult az utazás. Egy havas, északi ázsiai sztyeppén álltam, a háttérben nagy hegyek voltak. Egy tibeti külsejű, ráncos arcú, bajuszos alak jelent meg előttem, Djwhal Khul. Ilyenkor valahogy telepatikusan megjelenik a tanító neve is, illetve az arcvonásairól is megimserem nagyjából, már korábban is találkoztam vele utazás közben. Egy jade kristálykoponyát nyújtott felém, melyet a kezembe vettem, majd megkérdeztem tőle: "Ki vagy te?" "Quan Yin vagyok" - jött a válasz. Quan Yin a kínai buddhizmus egyik női minőségű bódhiszattvája, és mivel már sok utazásomban megjelent és segített, kezdem őt is az egyik tanítómnak tekinteni, és igyekszem majd utánanézni, hogy milyen spirituális-mitológiai tulajdonságokkal ruházták fel a történelem során. 


Eszembe jutottak a kristálykoponyáim, melyek közül eddig IxChel, a fehér tejkvarc koponya volt női minőségű, és ezek szerint lehet, hogy a jade koponya is az lesz, ha egyszer megérkezik. Ekkor láttam a vendégemet is, akinek a gyógyítást kértem. Quan Yin megtisztította a vendégem gerincét, míg végül ragyogó arany fényoszlop világított át a csigolyák között, és minden fekete energiablokk lerobbant róla. Én is kaptam közben gyógyítást, és a többi gyógyító szellemi segítőmet is hívtam, akik jönni szoktak. Egy szimbólumot is láttam, mintha egy fénykígyó kúszott volan az égen, mindkét oldalán öt-öt csillaggal, de lehet, hogy a csillagok a szárnyai voltak. A kínaiak szokták ilyen hosszú, kígyószerű formában ábrázolni a sárkányokat, és később felfedeztem, hogy Quan Yint is úgy ábrázolják, mint aki egy sárkányon ülve repül.

Utána azt láttam, hogy Quan Yin és IxChel mintha kézen fogva, repülve keringenének a levegőben a Föld felett, és folyamatos forgásuk egy erőteljes zöld-fehér tisztító örvényt hozott létre, melyből spirálszerűen áramlott lefelé a gyógyító energia a Föld felé, pontsabban Kína felé, ahol a koronavírus-fertőzés középpontja volt. Az örvény hatására a szennyező energia lefelé tolódott, az Alsó Világba, ahol sakálfejű őrök várakoztak, és amikor a koronavírus szelleme odaért, akkor egy kékes kristályfalú ládikában fogylul ejtették és bezárták. A betegség-démonokat nem mindig lehet vagy kell teljesen megölni, mert valamikor még szerephez juthatnak megint. De el lehet küldeni őket, hogya a támadásuk oka már megszűnt. Ebből a képből valahogy azt szűrtem le, hogy a járvány  a közeljövőben alább fog hagyni, és a fetőzöttek java részét ki tudják kezelni, mert a járvány kirobbanásának célja megszűnt.

Rákérdeztem Quan Yintől, hogy miért kapták a kínaiak ezt a járványt a nyakuk közé. "Mert elfelejtették régi isteneiket és az égi szellemeket, akiket őseik, a sámánok tiszteltek. Mohóvá váltak, és minél több anyagi javat akarnak felhalmozni, anélkül, hogy hálát adnának a Természetnek, mely biztosítja ezt nekik. Meg kell tanulniuk újra tisztelni a Természet isteni erejét."

Az "éneklő sámán" gyakorlat végén elindultunk körbe, és egy erőállat-tánc vette kezdetét. Én is hívtam az erőállataimat, és jó volt eggyé válni velük, érezni a szárnyalást, és méltóságteljesen lépkedni, mint a farkas vagy az oroszlán. Itt is előjött Quan Yin, és azt éreztem, mintha beléptem volna a testébe. Quan Yin gyakran úgy jelenik meg nekem, hogy a két tenyerében egy tálka van. Ebben két mélyedés van, és mindkettőben fehér, tejszerű ital, amit meg kell innia annak, akit gyógyít. Most úgy éltem meg Quan Yinként, hogy ez a nedű az én melleimből folyt abba a két mélyedésbe a tálkában. Az egyik az "Elfogadás", a másik pedig az "Elengedés" minősége volt. Az erőállat-tánc egyre lüktetőbbé vált, és én egyre könnyedebbnek éreztem magamat. A végén megállt a dob, és mi is megálltunk, amjd lefeküdtünk. A fekvő utazás a számomra már inkább megérkezés volt, kellemes, földelő megnyugvás, a kiüresedés és a stabilitás megélése egyben. 

2020. január 30., csütörtök

A nehezebb tárgyakra irányított szamádhi

Újabb részlet Gregor Maehe Szamádhi-könyvéből:

"Egy másik tanító, aki intuitív módon megértette a történelmi hangsúlyt, Jézus Krisztus volt. Amikor a farizeusok megkérdezték: „Hol van a Mennyeknek Királysága, amiről beszélsz?” Azt válaszolta: „A Mennyek Királysága nem érzékelhető (mivel az érzékelés szemiotikus), hanem belül van.” Egy másik bibliai idézet szerint a „belül” azt jelenti: „Belépni a Legfelsőbb titkos kamrájába”. Ez a jóga nyelvén a szamádhit jelenti. Az Upanisadok úgy írják le a legbelsőbb lényünk közvetlen megtapasztalását, mint a „szív szentélyét.” De amit ezt a szentélyt, ezt a legbensőségesebb élményt szavakkal fejezzük ki, szükségszerűen korlátozni kezdik az elme hangsúlyai és feltételekhez kötöttsége. Más szavakkal, ahogy az emberiség fejődik spirituálisan, minden újabb generáció olyan módon értelmezi át a tanításokat, ami tükrözi örökölt kulturális hangsúlyainkat.
Amikor a szamádhi második szintjét gyakoroljuk, folytatnunk kell az egyszerű tárgyunk használatát, amíg nem tudjuk megtartani a másolatát az elménkben, miközben az elménk (azon túl, hogy megtartja a tárgyat) teljesen csendes és változatlan marad. Hallottam indiai jógiktól, hogy a tárgyat három óráig kell tudni az elmében tartani, de azt gondolom, hogy ez túlzás. Fél óra, 45 perc bőven elegendő. Miután jártassá váltunk egy egyszerű tárgy lemásolásában, mint amilyen a kristály-piramis, vagy az Óm szimbólum, továbbléphetünk valami nehezebbhez. A lótusz, a frangipani virág vagy a rózsa teljesen megfelel második nehézségű tárgynak. Amikor elkezdjük a gyakorlást egy új tárggyal, általában van egy szakasz, amikor az elme szeretné megtárgyalni (megfontolni) a tárgyat. Ez általában egy idő múlva alábbhagy. Ha nem, akkor az azt jelenti, hogy az elme lézerszerű minőségét még nem fejlesztettük ki eléggé, mely esetben újabb erőfeszítést kell tenni a Kundaliní meditációban, a krijákban, pránájámákban és a fordított pózokban.
Egyes tanítók a Napra és a Holdra irányított szamápattit javasolták. A Nap nehéz tárgy, mert a legtöbb éghajlaton nem tudjuk elegendő ideig nézni retina-károsodás nélkül. A Hold, avgy egy bizonyos csillag vagy bolygó már megfelelő tárgy lehet. Az a jó, ha alacsonyan vannak a horizonton, hogy anélkül tudjunk rájuk nézni, hogy túlzottan hátra kellene billenteni a fejünket. Ha fél óráig felfelé nézünk, akkor esélyes, hogy begörcsölnek a csuklyásizmaink. Bár kellemes dolog hanyatt fekve nézni az éjszakai eget, hanyatt fekvő helyzetben sokkal nehezebb belépni a szamádhiba, mivel a Kundaliní a gravitációval szemben halad, és így függőlegesen hat.
Ha sikerült elsajátítanunk a közepes nehézségű tárgyakat, akkor még részletesebb tárgyakkal is elkezdhetünk foglalkozni, például istenábrázolásokkal. Sok modern ember alaposan csalódott a vallásban, és ezért számukra nem biztos, hogy lehetséges az istenalakokon történő meditáció. De valósítsuk meg, hogy az összes korrupció, amit a vallás nevében elkövettek, az emberiség felelőssége és nem Istené. Egyszer láttam egy ausztrál művész, Michael Leunig által készített rajzfilmet. Volt benne egy öreg és szikár ember, aki Istent ábrázolta. Egy újságíró interjút készített vele, és azt kérdezte: „Éppen most tudtunk meg, hogy Isten csatlakozott a tiltakozók mozgalmához. Miért tüntet, Isten? Felemelné a tábláját, hogy lássuk?” A táblán ez állt: „Nem az én nevemben”. Az istenről alkotott elképzeléseink az evolúcióval együtt fejlődtek. 1909-ben Niels Bohr, dán Nobel-díjas atomfizikus azt mondta: „A fizikai törvényeink nem a világot írják le, hanem csak a világról alkotott tudásunkat.” Ahogy növekszik a tudásunk, a világgal kapcsolatos hiedelmeink is változnak. Ugyanezt kell elmondani istenről is. Ha nem tetszik az, amit látunk, akkor emlékezzünk arra, hogy amit látunk, az csupán az Istenről alkotott elképzelésünk.
A saját gyakorlásomban sokkal gyorsabb fejlődéshez segített hozzá az istenábrázolásokon történő meditáció, mint más módszerek. Az a fontos, hogy olyan ábrázolást vagy hagyományt találjunk, amit pozitívan be tudunk fogadni. Elő kell hívnia a tudatalattink reakcióját, másképpen nem fog működni."

2020. január 29., szerda

A hang-tudat

Újabb, befejező részlet Soós Jóska leírásából a hét sámáni tudatszintről:
"7. Hang-tudat
Amikor sikerült ezt megtapasztalni, akkor érkeztünk el a hang-tudathoz. Amikor szférikusan tapasztaljuk a fényt, akkor elkezdjük tapasztalni a szubatomikus fény-részecskéket, és utána észrevesszük, hogy hangokat hoznak létre. Ez egy nagyon magas hang, amit mi nem tudunk létrehozni. „Hallgasd, ahogy a rokka szövi a szövetet!” - mondta Tamás Bácsi.
Minden tárgyat lehet fényként érzékelni. De a fény egyben hang is, és ez a hang-tudat. A hangtudatot kettős mozgás jellemzi: kívülről befelé, és belülről kifelé, mint a múdrák, melyeket a hinduk és a tibetiek végeznek.
Megfigyelhetjük a dolgokat normálisan. Egy szék az egy szék. Ha egy kicsit tovább nézzük, akkor elkezdjük látni, hogy van egy aurája, egy kisugárzása is. Ha még tovább nézzük, akkor észrevesszük, hogy hangja is van. Ez annak a széknek a hangzásvilága. Ezt nem tudom megfejteni, mert a tudás, amivel rendelkezem, korlátozott. A hang egy kód, mely jelent valamit. Van fizikai, kémiai vagy más jelentéstartalma. Ha képes lennék ezt megfejteni, akkor képes lennék létrehozni egy széket csak azáltal, hogy gondolok rá. Erre csak a demiurgoszok, az istenek rokonai képesek, akik tudják a kódot, és így képesek teremteni. Én nem ismerem a kódot, csak megfigyelem, anélkül, hogy ismerném a jelentését, de nagyszerű dolog hallani.
Ez a hang, és ennek megtapasztalásához használom a tibeti hangtálakat, a dobot és az éneklést. Ezért mondom mindenkinek: „Addig kell használnod a hangszereket és az éneket, amíg meg nem szólal minden. Minden dolog lényege a hangban rejlik.” Ezért spontán mantrákat is kell énekelni. Persze vannak bizonyos célt szolgáló, tradicionális mantrák. A problémáink azonban napról napra változnak. Ezért személyesen kell módosítani a mantrákat. Az is nagyon jó, ha hallgatjuk azokat a nagyon magas hangokat, melyek elsődlegesen a bőrünkön keresztül áramlanak ki-be, vagy ha a légzésünkre koncentrálunk. Ne változtassuk meg a légzésünket. Csak tapasztaljuk meg azt, ahogyan lélegzünk, és igyekezzünk megtapasztalni a légzés hangját. Így tudjuk elérni a tudat hetedik szféráját, és nem csak a hangszereink vagy a légzésünk hangját, hanem az összes hangot, különösen a természet hangjait, a madarak, levelek, a szél, a víz hangját. Így megtapasztalhatjuk mindennek a hang-természetét."
A hang-tudattal kapcsolatban az alábbi meditációs technikákat gyakorolhatjuk:
  1. A fény megfigyelése szférikus és szubatomikus voltában, a fény hangjának megfigyelése.
  2. A tárgyak hangjának megfigyelése.
  3. A spontán mantrák éneklése.
  4. A hangszerek (hangtál, sámándob, énekhang) hangja mögött keletkező hangok megfigyelése.
  5. A bőrünk vagy más bőre által keltett magas hangok megfigyelése.
  6. A légzés hangjainak megfigyelése.
  7. A természet (állatok, növények, szél, víz) hangjainak megfigyelése.
Most pedig összefoglalom az eddig közölt fordítások linkjeit itt ennek az utolsó bejegyzésnek az alján:

A hét sámáni tudatszint (1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész)
Személyes tudat (1. rész, 2. rész, 3. rész)
Kollektív tudat (1. rész, 2. rész)
Kétéltű tudat (1. rész, 2. rész)

Az alábbi fájlban pedig egyben olvashatjátok egy pdf-ben az egész anyagot, mely a témát részletezi: "Soos_Joska_A_het_samani_tudatszint_leirasa".