2010. február 28., vasárnap

Iyengar idézetek 1. rész

B.K.S. Iyengar "Yoga - the Path to Holistic Health" című könyvéből szeretnék idézni néhány gondolatot.

Egyre több szempontból tisztelem az öreget. Egyrészt a "Light on Yoga" című korszakalkotó művéért, amiben nagyon sokat rögzített Krishnamacharya hagyatékából, másrészt a 108 dropback miatt, valamint azért, mert kilencvenévesen is gyakorol, ami bizonyíték arra, hogy a jóga nem csak fiatal és fitt embereknek való.

Nos, akkor néhány idézet, illetve az én kiegészítő gondolataim:

"Amíg nem érjük el a szabadságot a testben, az elme szabadsága lehetetlen."

A test hajlékonyságának, nyitottságának növekedése elősegíti az elme megnyílását, a személyiség fejlődését. Ezt többek esetében tapasztaltam, akik évek óta jógáznak nálam.

"A jóga egy lámpás, amely, ha meggyújtjuk, többé nem halványul el. Minél jobban gyakorolsz, annál fényesebb a lángja."

Feltéve, ha az ember nem hagyja abba a gyakorlást. De a rendszeres gyakorlás valóban nagyon szépen fényesíti a testet-lelket.

"A jóga gyakorlása után az elme nyugodt és passzív lesz"

Valójában már a gyakorlás közben, a gyakorlás elején próbáljuk elérni ezt a passzív-éber tudatállapotot a légzés tudatosítása által, és ennek a napunk további részére is ki kellene hatnia.

"A jóga célja az ellentétes impulzusok káoszának lecsitítása"

Itt Iyengar tulajdonképpen a jógascsittavrittiniródhah szútrát idézi, mivel az elme változásait legtöbbször belső konfliktusként éljük meg.

"A jóga rendszeres gyakorlása segíthet abban, hogy szilárdan és stabilan nézz szembe az élet forgatagával."

Valószínűleg békésebb és boldogabb lenne a világ, ha mindenki jógázna, mert az emberek megtanulnának uralkodni az elméjükön, és nem máson kitölteni az indulataikat.

"A jóga az egyéni önvaló összekapcsolódása az univerzális önvalóval"

A "jóga" szó az igázás mellett az összekapcsolódást is jelenti. Az egyéni lélek (dzsívátmá) megtalálja elveszett kapcsolatát a forrásával, a Legfelsőbb Lélekkel (Paramátmá). Ebben a kapcsolatban nem veszíti el szükségszerűen az egyéni létezését, hanem tökéletes harmóniába kerül Istennel és minden teremtményével.

"A kifinomult, érett elme felülemelkedik a határokon és így túllép a hétköznapi látásmódon."

Patandzsali sziddhiknek vagy vibhútiknak nevezi azokat a "nem hétköznapi" képességket, amikre a jógi szert tesz. Mindezek a képességek az elme kontrollálásából, kiműveléséből fakadnak.

"A test a templomod. Tartsd tisztán, hogy a lélek méltóképpen lakhasson benne."

A jóga egy olyan rendszer, amely elősegíti lényünk tisztulását minden szinten. A jámák és nijámák, az ászana, pránájáma, a kriják és az összes többi gyakorlat ezt hivatott elősegíteni.

"Az ászanák egészségesen és aktívan tartják a testedet és az elmédet."

A test szinte függőségbe kerül a napi rendszeres ászana-gyakorlástól, ami szerintem nem rossz, mert ez olyan, mint az egészséges táplálék. Anélkül is tudsz élni, de nem az igazi.

"Az ászana nem egy olyan póz, amit mechanikusan veszel fel. Gondolkodást is igényel, melynek a végén egyensúlyba kerül a mozgás és az ellenállás."

Iyengar mindig a pózok statikus kitartását hangsúlyozza, míg a vinyászában arra törekszünk, hogy a mozdulat és a stabilitás egyszerre legyen jelen, a légzéssel összhangban. Ez számomra még érdekesebb. Persze teljes mozdulatlanság csak akkor van egy pózban, ha légzésvisszatartással csinálod.

"Az ászanák hosszú és megszakítatlan, tudatos gyakorlása sikerhez vezet."

Ezt kétféle módon lehet értelmezni: maradj egy ászanában hosszú ideig, vagy pedig minden nap gyakorold az ászanát. A hosszú ideig történő kitartás valóban azt mutatja, hogy mesteri szinten elsajátítottuk az ászanát. Ugynakkor a rendszeres gyakorlás során megtapasztaljuk, hogyan tudunk viszonyulni az ászanához különböző mentális és fizikai állapotokban.

"A test a múltban létezik, az elme pedig a jövőben. A jógában mindkettő a jelenben kapcsolódik össze."

A test a múltbeli karma kikristályosodása, míg az elme folyamatosan a jövőbeni lehetőségeken mereng. A kettő összekapcsolása a jelenben a jóga állapota, amely a valódi transzformáció lehetőségét hordozza magában.

"A klasszikus pózok, ha megkülönböztetéssel és tudatossággal gyakoroljuk, teljes, harmonikus egésszé teszik a testet, elmét és a tudatot."

A jógában több ezer klasszikus póz van, minél többet kutatjuk ezeket, annál több érdekes tapasztalatra fogunk szert tenni.

"A jóga gyakorlása elősegíti a mentális hozzáállásunk pozitívabbá tételét."

A tisztulás nem csak fizikai, hanem mentális szinten is bekövetkezik, és ezáltal az értékes tulajdonságok könnyebben a felszínre tudnak kerülni.

"Mindannyiunkban van egy szunnyadó isteni szikra, amelyet a jóga segítségével kell lángra lobbantani."

A "tapas" kifejezés hőt jelent, a jóga által létrehozott tisztító és átalakító hőt. Ez fizikai szinten kiűzi a tisztátlanságokat az izzadás által, és mentális szinten is megtisztít a meditáció közben.

"Úgy gyakorold az ászanákat, hogy teret hozol létre az izmokban és a bőrben, hogy a test finom hálózata bele tudjon illeszkedni az ászanába."

A tudatos légzés által növelni tudjuk a teret a csontok között, az ízületekben, és végül minden szövetben. Ezáltal a blokkok, a megrekedt szennyeződések könnyebben távoznak.

"A nyújtás intenzitásának pillanatról pillanatra növekednie kell és meg kell fiatalodnia."

A legtöbb jógapózban nyújtjuk az ízületeket vagy a gerincet. Jobb, ha a nyújtás nem statikus, hanem dinamikus, vagyis minden egyes légzésnél egy kicsit tovább próbálunk nyújtózkodni.

"A jógi agya a lábujjától a feje tetejéig ér"

Ez arra utal (gondolom én), hogy a jóginak az egész testéről tudatossá kell válnia. Egy fejlett jógi még a testén túl is ki tudja terjeszteni a tudatosságot.

"A test mozgásának és az agy intelligenciájának szinkronba kell kerülnie és ki kell békülnie."

Ha zavaró mentális működéseket érzékelsz a jóga gyakorlása közben, akkor a légzésre kell koncentrálni, és el kell engedni a szükségtelen dolgokat. Engedd, hogy megtörténjen a folyamat, vesd alá magadat neki!

2010. február 27., szombat

Free your mind

Kovalamban kétféle pólót lehetett kapni: Che Guevarásat és Bob Marley-set. Előbbiből vettem egyet, indiai használatra. Ezen éppen nem szivarozott, és rumot sem ivott, úgyhogy elfogadható volt. A Bob Marley-pólókon viszont irdatlan nagy vadkenderek díszelegtek, az egyiken például a "Free your mind" felirat társaságában. Amúgy Kovalamban minduntalan valaki marijuánát és hasist akart ajánlani nekünk eladásra.

Érdekes, hogy a turisták eljönnek ide, hogy füvezzenek, sörözzenek meg halat egyenek, és így próbálják jól érezni magukat, mikor mindezeket otthon is ugyanúgy meg tudják csinálni, ráadásul Indiában eléggé szigorúan büntetik a kábítószer-használatot. Én személy szerint soha életemben nem fogyasztottam semmilyen kábító vagy tudatmódosító hatású anyagot, de nem is érzem szükségét. Azt is olvastam a Times-ban, hogy Amerikában ugrásszerűen megnőtt az ötven fölöttiek körében a fű-fogyasztás, mivel fájdalomcsillapító hatású, és csökkenti az öregedéssel járó szenvedést.

Ennek következtében nem tartom kizártnak, hogy az USA-ban néhány éven belül legalizálni fogják a cannabis-fogyasztást, és innentől kezdve a világ többi részében sem kell sokat várni rá. Ennek persze nem örülnék, de ugyanúgy nem örülök annak sem, hogy a húsevés, dohányzás vagy az alkohol-fogyasztás legális tevékenységnek számít.

Sőt, egyesek a marijuanát és az egyéb kábítószereket a tudat megvilágosodását elősegítő eszköznek tartják, amivel én természetesen nem értek egyet. A fű és az Astanga története több ponton is érintkezik. Patandzsali például a 4.1-es szútrában megemlíti, hogy a sziddhik a születés, gyógynövények, mantrák, vezeklések és a szamádhi által érhetők el. Egyesek úgy értelmezik, hogy az ausadhí, vagyis "herb" kifejezés a fűre utal, mivel Marley is herb-nek nevezte. Én azonban gyanítom, hogy más gyógynövényekre utal Patandzsali, aki amúgy ájurvédikus szaktekintély is volt.

A másik történet Manju Jois-tól származik. Amikor Manju első alkalommal Amerikában járt, akkor utána ott maradt, és David Williams stúdiójában oktatott. Óra után mindig körbeadták a füves cigit, hogy kellőképpen el tudjanak lazulni. Amikor David Williams átadta a stúdió vezetését Manjunak, akkor ő beszüntette ezt a gyakorlatot, mert az apja brahmin családból származott, és nagyon szigorú volt ezekkel a dolgokkal kapcsolatban.

Pattabhi még a főzésben is kritizálta a hagymát, fokhagymát, a húsfélékről nem is beszélve, mert szigorú brahminok ezeket nem fogyasztják, csakúgy, mint a füvet vagy a dohányt. Szóval ha valaki Pattabhi Jois személyéhez köti az Astanga hagyományt, akkor füvezés kizárva! Persze minden más guru, mint pl. BNS Iyengar vagy Krisnamácsárja is ezen az álláspontot voltak, úgyhogy elég nehéz lenne megindokolni a fű "szamádhit erősítő" hatását.

Első jógamesterem, Acharya Kumara Swami is említette, hogy sok jógi, főleg a Himalájában, és főleg a nága-babák, használják a bang-ot, vagyis a füvet akár ital formájában, akár agyagpipában elszívva a szárított leveleket. Azért használják, hogy előbb elérjék a megvilágosodást, de az eredmény az, hogy megbolondulnak. Úgyhogy ő sem javasolta, inkább a mantráknál vagy a pránajámánál érdemes maradni. Egyébként is filozófiailag sem tűnik logikusnak, hogy ha az elmét fel akarjuk szabadítani az anyag befolyása alól, akkor ehhez valamilyen anyagot hívunk segítségül. Minél tisztább az elme, annál könnyebben elérhetjük a szamádhi állapotát.

2010. február 26., péntek

108 dropback

India óta foglalkoztat még a 108 dropback kérdése, illetve Grimmly blogjában is sok szó esett róla. Indiában háromszor sikerült megcsinálni, igaz, hogy a tengerparton, süppedős homokban és enyhén lejtős terepen, vagyis a kezem egy picit magasabban volt, mint a lábam.

Most hazajöttem, próbálok akklimatizálódni a jetlag után, plusz elég sok a teendő az új Atma megnyitójával kapcsoltban, szóval még nem vagyok a topon. Tegnap kevesebb, mint másfél órát tudtam gyakorolni, a végére eljutottam a dropbackekig. A megszokott komótos módszerrel sikerült leereszkedni és feljönni, de nem azzal a dinamikussal, amit a parton csináltam (belégzés hátra, kilégzés fel). Ezzel csak egyet sikerült most, de még majd fogok kísérletezni.

Amúgy remélem, hogy nem okoztok csalódást és szépen fogtok jönni az új Atma Center óráira, mert tegnap nem volt nagy tolongás az órán. Most már mindenki szedje össze magát, és az otthon lógás helyett kezdjen el az órákra járni, mert különben nem tudom, hogy minek töröm magamat, inkább visszamegyek Indiába :-).

Visszatérve a dropback-re, a módszerem az volt, hogy behajlított térddel mentem hátra, így az ember kevésbé terheli a derekát, és jobban ki tudja használni a combizmok erejét. Ha nagy erőkifejtést igénylő gyakorlatot akarsz nagy ismétlésszámban végezni, akkor érdemes először a nagyobb izmokra hárítani a terhelést. Ebben az esetben a négyfejű combizom és a farizom jelenthet nagy segítséget. Persze ha extrém hajlékony a derekad, akkor szinte függőleges lábakkal is hátra tudsz ereszkedni, de ebben az esetben a fő terhelés az első hátizmokra és a hosszanti hasizmokra fog esni, amelyek hamarabb elfáradnak a felsőtest súlyának emelgetésétől.

Szóval elkezded a fejedet hátravinni, és amint a szemed közeledni kezd a horizonthoz (vagy a padló és a fal találkozásához), vidd hátra a kezedet a fejed fölé, és engedd magadat le a földre. nem baj, ha a fejed majdnem a földre ér, engedd egy kicsit berugózni a felsőtestedet a kezeiden, mert ez segíteni fog a visszajövetelben. Kilégzésre tolj a kezeddel, a térdeidet és a derekadat húzd előre, feszítsd a combot és a hasizmot és lendülj vissza.

Ha 108-at akarsz csinálni, akkor dinamikusan kell folytatni, rá kell érezni a ritmusra. Az első tíz kicsit akadozó lehet, de ha mindig megállsz lent és fönt, akkor sohasem lesz meg az ismétlésszám. Nem tudom elképzelni (jelenleg), hogy valaki lendület nélkül megcsinálja a 108-at, tízes szériákban sem, nem hogy egyben.

A légzés egy lényeges dolog, és itt én eltérek a Pattabhi-féle hagyománytól, a legtöbb oktató ugyanis azt sulykolja, hogy kilégzésre ereszkedjünk hátra, és belégzésre jöjjünk fel. Nekem ez visszás, mert egyrészt a hátrahajlításnál automatikusan megnyílik a bordakosár, és a mellkas kitágul, tehát logikus, hogy minimális erőfeszítéssel meg tudod tölteni a tüdőt. Plusz a belégzés izommunkával jár, és a hátraereszkedés kevésbé megerőltető, mivel a gravitáció irányába dolgozol. A dinamikus gyakorlatoknál legtöbbször a több izommunkával járó fázisra ütemezik a kilégzést, mivel ezzel együtt könnyebb az izmok megfeszítése. Tehát én feljövetelkor lélegzem ki, ugyanis ekkor meg kell feszíteni a hasizmot, és meg kell húzni a bandhákat, hogy fel tudj emelkedni. Ha feljövetelkor csinálnék egy mély belégzést, akkor valószínűleg vissza is esnék.

Nem tudom, ki hogy van ezzel, Shiva is a hagyományos módszert nyomta (kilégzés hátra, belégzés fel), Ezzel kapcsolatban várom a kommenteket, hogy kinek mi a tapasztalata. Szóval nekem ez jött be, hogy kilégzésre jövök fel, mert a felegyenesedéskor automatikusan lecsökken a mellkas térfogata. A dropback mindenkinél másképpen fog működni, mivel az összes izom és ízület részt vesz benne.

Az általános elv az, hogy a híd gyakorlása során a kezek és a lábak közötti távolságot csökkenteni próbáljuk, a térdeket és a könyököt nyújtani próbáljuk, és minél több nyitást (hátrahajlítást) végzünk a csípőben és a vállakban. Ezzel együtt a derekat homorítjuk és nyitjuk a lapockák közötti területet (vagyis a lapockákat hátravisszük és egymás felé közelítjük). Ha a hátad szinte vízszintes, akkor sokkal nehezebb kiemelni, mintha szépen homorítva lenne. A legtöbben használjuk a lendületet a feljövetelhez, és eleinte ez elkerülhetetlen, mert ha anélkül nem tudsz feljönni, akkor nem tudsz és kész. Minél magasabban van a súlypont és minél közelebb a lábak és a kezek, annál kisebb amplitúdójú lendítés elég hozzá, hogy a súlypontot áttornázd a talpak felett, és akkor már fönt vagy.

A másik lényeges kérdés a lábak (talpak) helyzete. Egy szabályos és szép dropbacknél csípő (maximum váll) szélességben kellene lennie a lábfejeknek, és párhuzamosan. Az elején, ha az ember mag akarja könnyíteni a dolgát, akkor szélesebbre nyitja a lábakat, és kifordítja a talpakat, majdnem kilencven fokot bezárva a két talp között. Ezzel a súlypontot a lábboltozat felé toljuk, és kevésbé kell az Achilles-ínt nyújtani, amikor előrevisszük a testsúlyt. Plusz a szétnyitott lábak segítségével levesszük a terhelést az alsó háti szakaszról. Kontraszt-képpen próbáljunk meg hátrahajolni teljesen zárt lábakkal. Egyből észrevesszük, hogy az alsó hátat mennyivel jobban terheli a gyakorlat.

A technikai részleteken el lehet kezdeni dolgozni, ha már valahogy fel tudsz jönni, és megvan az ismétlés-szám. Sok izom és ízület vesz részt a gyakorlatban, úgyhogy sok mindent lehet csiszolni rajta. A kezek helyzete szintén lényeges. Ha meg akarod könnyíteni a dolgodat, akkor tartsd a kezeidet a törzs mellett elől, és oldalt vidd hátra, amikor hátraereszkedsz, ne a fejed fölött. Vissza úgyszintén, amikor elrugaszkodtál a földtől, akkor oldalt próbáld előrehozni, mivel így energiát spórolsz. A magasba feltartott kéz hátrébb és följebb helyezi a súlypontodat, tehát több erő kell a hátra- és előrelendítéshez. Arra viszont mindenképpen törekedni kell, hogy középpont-szimmetrikusan jöjjünk fel, tehát a két kéz egyszerre mozogjon. Amíg oldalra kifordulva jövünk fel, vagyis az egyik kezet lent hagyva, a másikat emeljük először, dolgozzunk a technikán, és ne az ismétlés-számon.

Rávezető gyakorlatok: tedd derékra e kezedet, és belégzésre hajolj hátra, enyhén behajlítva a térdeidet. A csípőt mindenképpen told előre, amennyire tudod, és a tekintetedet próbáld levinni a horizontig vagy lejjebb. A súlypont hátramozdulása szoros összefüggésben van a dristivel, vagyis a tekintet útjával. Kilégzésre gyere fel, és hajolj előre, a tekinteteddel megkeresve ugyanazt a pontot a hátad mögött. A mély előrehajlás is erősíti ugyanazokat az izmokat, plusz nyújtja a hátat. ha már a dropbackeknél tartasz, szintán érdemes a szériák között vagy legalább a végén jól lenyújtani a hátizmokat álló vagy ülő előrehajlításban.

Következő fokozat: magasba emelt kezekkel tedd ugyanezt. meg fogod látni, hogy a magasba emelt kéz megnehezíti a gyakorlatot, viszont elősegíti a vállnyitás hangsúlyozását. Akinek kötött a válla, és nem tudja kinyújtani a könyökét a hídban, illetve túlzottan szétnyitja őket oldalra, az általában nem tud feljönni egyszer sem, mert a súlypont túlzottan lent lesz, és nem tud a karokkal eleget lendíteni.

Következő fokozat: hátrahajlítás a falnál vagy egy székre/asztalra/kanapéra. Ha még nem tudsz vagy nem mersz teljesen hátrahajolni a földig, akkor állj a fal mellé, és a kritikus pontnál támaszd a tenyeredet a falnak. A különböző magasított felületek is jól jöhetnek, mert innen vissza tudsz lendülni, ha a földről még nem is menne.

Következő fokozat: dropback felállás nélkül. Amikor már meg mered kockáztatni, hogy hátramész teljesen (legfeljebb a fejed egy kicsit odakoccan, de akkor el kell kezdeni tudatosabban használni a karokat az esés tompítására), de még nem tudsz feljönni, akkor ereszkedj hátra minél lassabban áll meg egy kicsit az egyensúlíi ponton, majd hozd a kezedet közelebb a talpakhoz, amikor lent vagy, és csinálj egy minél szabályosabb hidat. Van, akinek a lábával könnyebb a keze felé lépkedni, az a lényeg, hogy törekedj a távolság csökkentésére a talpak és a tenyerek között. A cél a csakrabadhászana, vagyis az, hogy meg tudd fogni a bokádat a kezeiddel a hídban. Told a csípődet fölfelé és lélegezz. Itt dolgozhatsz a részleteken (talpak közelítése, gerinc homorítása, fej hátraengedése, karmunka stb.). Ha ez már biztonsággal megy, akkor elkezdheted lengetni a hídban a csípődet. Minél közelebb van a kéz és a láb, minél magasabban a csípő, és minél nagyobb amplitúdóval tudod lengetni, annál hamarabb sikerülni fog a feljövetel. Ez a gyakorlat nyitja a hídban részt vevő ízületeket, és segít tudatosítani az izommunkát, ami kell a feljövetelhez.

Következő fokozat: hátrahajlítás fal mellett, úgy, hogy lemenetkor nem érsz a falhoz, majd a falon föllépkedve a kezeddel vissza. Itt jöhet jól az a segítség, ha valaki felhúz a derekadnál fogva, vagy ha a derekad alá kötsz egy jógaövet, ami fel van függesztve. Az Iyengarosok tipikusan így szokták gyakorolni a dropbacket, amíg nem megy magától.

H már fel tudsz állni egy párszor pihenőkkel, akkor kezdj el a ritmusra koncentrálni. Belégzés hátra, kilégzés fel. Lehet, hogy eleinte csak ötös szériák mennek, és abból is csak egy-kettő. próbáld felnövelni tízesre, és így haladj a 108 felé. Nekem legutoljára 15-ös szériákban sikerült. Ha belejössz, akkor a cél az, hogy egyben megcsináld a 108-at, helyes technikával. Iron yoga órán majd gyakoroljuk. A képen Krisnamácsárja csinálja a Tírjang-mukhóttánászanát, ebből se rossz, ha valaki 108-at tud, de egy is szép teljesítmény!

2010. február 25., csütörtök

Új Atma Center Pest - ünnepélyes megnyitó feb 28








Kedves Mindenki!

Szeretettel meghívunk benneteket és ismerőseiteket most vasárnap (február 28-án) este 6-ra az új Atma Center Pest ünnepélyes megnyitójára. A program a következő lesz:

18.00 - Megnyitó beszéd, Bollywood táncbemutató
18.15 - Kírtana - közös éneklés
18.30 - 108 Napüdvözlet, párhuzamosan Agni-jóga óra
20.00 - Indiai ételkóstoló

A program, vagyis a jógaórák és az ételkóstoló ingyenesek, ezen a napon a vendégeink vagytok. Viszont azért, hogy tudjuk, hányan jönnek, és hány emberre főzzünk, legyetek szívesek jelentkezni telefonon a Tündénél (06304183461) vagy a vonalas számokon (szombatig még a 2691625 él a Vigyázóban, utána már a 2662258 a Kálvinon.

Az új Atma Centerben két jógaterem lesz, az egyik 65, a másik 30 négyzetméteres, mindkettő felfűthető 36 fokra. Van bennük néhány tükör és bordásfal is. A két teremben így jobban elférünk, akár párhuzamosan is lehet jógaórákat tartani. Ez alkalommal is így lesz, az egyik teremben az Agni-jóga óra fog menni Gauranga Das, míg a másikban a 108 napüdvözlet István vezetésével. A megnyitóra kérünk, hogy jelentkezzetek be az órákra is, mert nagyobb ugyan a hely, de azért nem korlátlan.

Hétfőtől új órarend szerint fognak az órák zajlani az új Atma Centerben. Ezzel egy időben a Vigyázó Ferenc utcai helyiségben megszűnnek a jógaórák. elnézést kérünk mindenkitől akinek ez esetleg közelebb volt. 2-es villamossal negyed óra alatt át lehet érni a Roosevelt térről a Fővámra, onnan pedig nagyon közel van. Sokaknak esetleg kényelmesebb lehet közvetlenül a Kálvin térre közlekedni, de gondolom, hogy mindenki örülni fog az új férfi-női öltözőknek, a több zuhanyzónak és a szaunának is (feltéve ha Agni után még úgy érzitek, hogy nem izzadtatok eleget).

Az órarendben az eddigi órák tulajdonképpen változatlanul megmaradnak, viszont új órákkal és óratípusokkal fog kiegészülni: Iron yoga csütörtökönként este 7-től. Ezt én fogom vezetni, és aki szeretné az erejét is fejleszteni a hajlékonyság mellett, annak javaslom a részvételt. Nem kell megijedni, nem lesznek "kivitelezhetetlen" gyakorlatok, mert ami túl nehéz, azt módosítjuk az erőnléti szintednek megfelelően. Viszont az is hasznos, ha az ember szembesül vele, hogy mit nem tud még megcsinálni, mert pozitív hozzáállás esetén ez erőteljes motiváció lehet a további fejlődéshez. A Kovalamban a Kalari-edzések alatt szerzett tapasztalataimat is beépítjük az órákba, mert ezek a gyakorlatok nagyon hatékonyan és sokoldalúan edzik az izmokat, főleg a törzset és a combokat. Szóval megpróbáljuk a lehetetlent is, és ha nem megy, akkor majd gyakorolunk.

A másik új óratípus, ami már most népszerű és keresett, a Kontakt-jóga, amely erőnlétileg sokkal kevésbé terhelő, mint az Iron, voszont nagyon jó kedély-javító hatással rendelkezik. Legalábbis az elején Betti és Panni, akik tartani fogják, a könnyebb rávezető gyakorlatokkal indítanak, az Akro-jógás elemek majd később jönnek, amikor már megvan a megfelelő rutin. A másik ember súlyának a tartása és az egyensúlyozás vele bizonyos rutint kíván, de a levegőben "replüni" kívételes élményt jelent, ami kárpótol az erőfeszítésért. A Kontakt-jóga jó kiegészítő gyakorlat, ugyanúgy, mint az Iron-jóga, de feltételezi az lapvető ászanákban való jártasságot, mivel itt magunkon túl a másikra is figyelni kell, összhangban kell dolgozni. Ha van párod, jöhetsz vele, ha nincs, akkor majd választasz az órán. Kedden és pénteken este hattól lesznek a Kontakt órák.

A harmadik új óratípus a Bollywood táncóra. Ez nem kifejezetten jóga, de a mozgáskultúrája sok mindenben összekapcsolódik a jógáéval, ugyanúgy, mint pl. a Kalaripayattu harcművészet esetén. Ananyagopi, új tánctanárunk mindenkinek azt ígéri, hogy jó alaposan át fogja mozgatni az óra során, és különböző, az indiai filmekben és video-klipekben látható tánckoreográfiákat tanulhattok meg, saját kreatív elemekkel kiegészítve. A jóga és a tánc sok mindenben közös, mindkettő a lelket felszabadító, önkifejező folyamat.

Az új Atma Centerben emellett működni fog a szokásos ajándékbolt, és egy vegetáriánus büfé is, ahol lehet teázni, salátázni, szendvicsezni, pizzázni, illeve meleg ételeket is enni, egy szóval reggelizni, ebédelni és vacsorázni is, illetve bevásárolni bioélelmiszerekből, ha éppen megéheztél jógaóra után. Az Atma Centerben remekül lehet majd üldögélni, beszélgetni, lazulni, szóval mindenkit szeretettel várunk hétfőtől szombatig, reggel tíztől este kilencig. Egyes reggeli órák korábban fognak kezdődni, egyelőre a szerda és péntek reggeli Agni-jóga órák lesznek, később esetleg több is. A pénteki és szombati előadások az Atma-klub (amit eddig Govinda- és jógaklubnak hívtunk), illetve a Bhakti-jóga klub keretein belül megmaradnak, és továbbra is ingyenesek lesznek.

Mindenkit szeretettel várunk az új Atma Centerben, már most vasárnap, a megnyitón, illetve hétfőtől minden nap, a vasárnapok kivételével (egyelőre). Az Atma Buda továbbra is változatlan helyen, változatlan órarenddel üzemel, és a bérletek természetesen mindkét stúdióban felhasználhatók.

Némileg változtak a bérlet-árak, például a korlátlan havi bérlet ezen túl 17000 Ft lesz, viszont van diák-kedvezmény és "hozz új embereket" - kedvezmény, illetve az MKTHK támogató tagjai is 10% kedvezményt kapnak minden szolgáltatás, a büfé és a shop áraiból is. Welcome to the Atma Experience!

2010. február 24., szerda

Face Punch

Nem tudtam már kínomban, hogy milyen címet adjak az utolsó bejegyzésnek. Nem akartam a triviális "Utolsó nap Kovalamban" vagy "Bye-bye sea" címeket elsütni. Viszont ma mindannyian kaptunk pár pofont az óceántól, úgyhogy maradt a Face Punch (azaz pofánverés) cím.

Szóval. Reggel 5-kor felébredtem és átállítottam az órát negyed hatra. Ez jó trükk az elmének, így kipihentebben ébredsz. Bogyó besztrájkolt, a fejére húzta a lepedőt, és nem volt hajlandó jógaórára jönni, merthogy ő ki akarja pihenni magát. Ági szokás szerint a parton edzett Zsuzskával, Bella pedig éjfélkor elutazott, mert az ő repülőjegye egy nappal korábbra szólt. Úgyhogy Ildikóval meg Andival hárman mentünk ma jógára, és Shiva felesége, Clara is hiányzott.

2. sorozat ma utoljára. Úgy értem otthon azért fogom csinálni, de visszatérek a megszokott 1-2-3-1-2-3 rendszerhez, délután és melegben, viszont Shiva igazításai nélkül. Előny: nincs szúnyog, és nem kárognak a varjak egész óra alatt. Ez a két zavaró dolog van itt Kovalamban. Igazából pont elég is volt ez a három hét, ideje hazamenni. A gyakorlástól is kezd egy kicsit besokallni a szervezetem, ez a mai mintha igazi büntetés lett volna. Koncentrálni sem tudtam nagyon, az otthoni dolgokon járt az eszem már az első napüdvözlet után. Azért végignyomtuk, több-kevesebb sikerrel.

Óra után odaadtam Shivának a dvd-t a képekkel, és megköszöntem mindent, "Keep in touch". Ambarish kint vezette az edzést, ott a helyem! A sálában három külföldi edzett, egy nagy medve, akit orosznak néztem, a másik egy indiai vagy brazil fickó lehetett, kopasz, fehér gatyában, valamint egy európai (vagy ami) hölgy, akit Ambarish néha kyméletesen kiállított pihenni. Nosza, beálltam én is, straight leg, side leg, round leg, miegymás. Mivel a többiek már korábban kezdték, én viszonylag könnyebb programmal úsztam meg ma, azért spárga meg hátraülés volt benne. Már kezdi megszokni a combom, kár, hogy éppen most megyünk el.

Edzés után odaadtam Ambarishnak a dvd-t, amit készítettem, meg népi pénzmagot az edzésekért. Utána rájöttem, hogy alulfizettem, mert a külföldiek egy edzésre 300 rúpít jattoltak. Mindegy, nincs több pénzem, azért meghívtam Magyarországra, mert nagyon jó tanár.

Mindenkitől búcsút vettünk. Mikor visszaértem a hotelbe, egyből benyomultam a tengerbe, nehogy már lemaradjak a hullámokról! A leégésem kissé alábbhagyott, de azért lenyomtam magamat 30 faktorral a biztonság kedvéért. Irdatlan nagy hullámok kerekedtek, egy pár hullám jól meggörgetett, benyomta a vizet a hallójáratomba meg a homloküregembe. Tíz perc múlva vert seregként távoztam az óceánból.

Puja után lementünk reggelizni. Ildikó az elutazott Bella reggelijét is ki akarta kérni, de a pincér tiltakozott. Mi közben csendben reggeliztünk Bogyóval. Reggeli után még egy úszás a tengerben, hasonló eredménnyel. Utána óvatosan kifeküdtem egy pálmafa alá a medence partjára, jó árnyékos helyre, de a biztonság kedvéért még lenyomtam magamat naptejjel. Úgy látszik, ma nem égtem tovább, talán megmarad a bűr a hátamon.

Délután ismét kimerészkedtünk a nyílt tengerre, irdatlan nagy hullámok közepette. Most már meg merem kockáztatni, hogy elérték a kétméteres magasságot is, iszonyú erővel csapódtak le, alig győztünk átúszni alattuk. Tavaly Udupiban azért nem voltak ekkorák. Közben Bogyó napozott meg masszíroztatta magát, illetve Skypolt a családdal. Utána ő is bejött fürdeni. M
ai össz eredmény: Egy Ashtanga 2. sorozat, egy Kalari edzés, négy fürdés az óceánban, viszont nem volt 108 dropback, pizza és Banana Split. Nem lehet mindig mindent!

Este még ajándékokat vásárolgattunk, meg beültünk a Lonely Planetbe. Úgy látom, egész divatba hoztuk ezt a helyet, múlt héten még csak mi ettünk itt, ma meg tele volt. Bogyóval Vegetable Basketet rendeltünk, meg én egy dosát. A többiek koftát, veg kadait meg rizst. Rendelés után beültem az étterem előtti tetoválószalonba, nehogy már úgy menjünk haza, hogy nincs a karomon két jókora Om! Auntie fel is applikálta a hennát, mire visszaértem az étterembe, pont ki is hozták a rendelést. Bogyó meg Andi viszont akkor kaptak kedvet a hennához, be is ültek ők is Auntiehoz, aki nap közben a szállodánk előtt hennázik meg bazározik.

Andi a farhátára (Ági szerint a keresztcsontjára) kért egy Omos cikornyát, Bogyó az én napocskás Omomat koppintotta a jobb karjára. Mire végeztek, ki is hűlt a vacsijuk, mi meg Ágival befejeztük a magunkét. Alaposan jól laktunk, Most már csak az internet és a pakolás van hátra, azután éjfélkor viszlát Kovalam! Egy óra a taxi Trivandrumba, onnan Emiratessel Dubaiba, két órával később indulás Viennába, onnan pedig Mariska (Bogyó menyasszonya) visz haza Budapestre. Holnap már nem írok útinaplót, mert minek, sok érdemleges csak nem történik a repülőúton (ha meg mégis, akkor ez volt az utolsó blogbejegyzésem, viszlát a Lelki Világban!)

Jó volt ez a három hét, a végén azért a természet is a zordabb arcát mutatta (leégés, óriási hullámok), hogy ne ragaszkodjunk be annyira az ittléthez, és persze otthon is van számtalan dolog. De jó hely Kovalam, már előre éreztem, hogy be fog jönni. Az Astanga és a tenger itt kombinálódik össze a legharmonikusabban, úgyhogy szerintem még vissza fogunk térni ide. Viszlát Kovalam, viszlát Kerala, God's Own Country!

2010. február 23., kedd

Mantra Class

Egy ideig motoszkált a fejemben, hogy a mai blogbejegyzésnek a "Fájdalom világa" címet adom, de azután átértékeltem a helyzetet, végül is nincs olyan rossz dolgom itt kint, mi a fenének panaszkodjak. Na jó, egy kis fájdalom azért volt, de semmi extra. A tegnapi leégésemtől tudtam ugyan aludni, és még fejenállni is reggel, mivel a fejtetőm nem pörkölődött meg annyira, mint a homlokom, de azért fáj a vöröslő bőr, úgyhogy mára bezárkóztam a szobába a nap elől, úgyis volt dolgom.

Reggel indultunk gyakorolni, Ági lazán bedobta, hogy ő a parton jógázik Zsuzskával. Kösz, nyomhatom megint a 2. szériát egyedül. Végül letoltam, Shiva igazgatott rendesen. A tegnapi Kalaritól megint fáj a combom, lassan most már minden izmom. Óra után lementem, Ambarish ott tétlenkedett. Óvatosan, szenvedő képet vágva, bedobtam neki, hogy ma csak rövid edzés legyen, mert mindenem fáj, azután pedig mutassa be a formagyakorlatokat, mert videóra akarom rögzíteni, hogy otthon is gyakorolhassak.

Egymagamban voltam a sálában, kisvártatva Ildikó is
csatlakozott. Straight leg, forduló, keresztrúgás, köríves ki-be. Mondom magamban, ma sem lesz könnyített edzés. Mutatott egy-két új figurát is, például a lépések között fel kellett emelni az egyik lábunkat behajlított térddel. A vírabhadrászanát hátrafelé is nyomtuk, így még egzotikusabb. Derekasan kitett magáért. Jó negyven perc után, amikor már kapkodtuk a levegőt és törölgettük magunkról az izzadságot és a sarat, Ambarish mosolyogva megkérd
ezte, hogy ez már elég-e. Ilyenkor body language-el kifejezem, hogy "finished" vagyok, mire még két kör straight leg-et kapok, és utána engedi megcsinálni a befejező tisztelgést.

Utána jött a forgatás. Lazán ledobta csíkos ingét, majd beindult. Olyan figuráka
t mutatott, hogy csak lestem. Hét és fél percen keresztül parádézott, ennek örülök, ha az egy tizedét begyakorlom egy év alatt. Meg is csináltam a filmet, ha hazaérek feltöltöm a Yourtube-ra, mert itt gyenge a sáv.

Lassan bandukoltam hazafelé, otthon zuhany, puja, szokásos reggeli corn flakes, ananász, gyömbértea stb. Most már a vállam és a karom is fáj
a többi mellett, áttételes izomlázban szenvedek, plusz a leégés. Meg is embereltem magamat, nem rohantam ki egyből reggeli után az óceánban lubickolni. A szobában maradtam, kicsit pihentem, közben összeraktam Ambarishnak a filmet egy dvd-re, valamint Shivának a jógás fotókat. Délután négy felé azért csak kimerészkedtem egy negyedórás fürdésre, de előtte jól bekentem magamat Bogyó 50 faktoros naptejével.

Még mindíg király az óceán, bár a heves hullámzás egy csomó mindent kisodor, sajnos emberkéz alkotta tárgyakat, szemeteket, ami kellemetlenné teszi a fürdőzést. Emellett egy kazal indiai nyomul a vízben, elég nagy a tülekedés. A dropback ma elmaradt, leamortizált állapotomra való tekintettel, illetve azért, mert fél ötre menni kellett Shivához mantra-órára.
Ja, az indiaiakkal kapcsolatban jut ezsembe, a magyarokon simán túltesznek az állatságban. Tegnap megjelent vagy húsz indiai, biztos csapatépítő tréningen voltak. Reggel sörözéssel indítottak, majd délutánig folytatták. Közben be-beborultak a medencébe, szegény nyaraló kisgyerekeket elriasztva. Délután tökrészegen elindultak sétálni, és mire visszaértek, az egyiknek eltört a lába, friss gipszben hozták. Vagy öten felrángatták a másodikra a szobájába, majd tovább vigadtak éjfélig.

A mantra-órára visszatérve, egész fájdalommentes volt Shiva reggeli igazításaihoz képest, azt mondta, fél óra lesz, ehhez képest majdnem másfél óráig mantráztunk. Az Astanga-mantrákat lenyomtuk, meg Ganés, Patandzsali, Sánti és Guru-mantrákat. Jó energia keletkezett, Shiva beígérte, hogy jövőre többet is fog tanítani. Ildikó be is jelentkezett nála Teacher Trainingre.

Estére a Suprabhatamra esett ismét a választás. A teljesség igénye nélkül: Cottaga Cheese Soup, Paneer Rajma Masala, Pumpkin Masala, Cashew Masala, Vegetable Fried Rice, Tossed Salad stb. Én elhúztam internetezni a vacsi végén, talán ma jobban időben tudok végezni. A fejem még mindig ég, megnézem, holnapra bebarnul-e vagy lehámlik. István szerint egy Hot Ashtangás ne panaszkodjon holmi leégés miatt.

Mellesleg tegnap kidolgoztuk az Astanga-triatlon műsorszámait: 108 napüdvözlet, 108 csakrászana-vinyásza, és 108 dropback. Aki előbb végez, vagy aki túléli, az nyert. Lehet gyakorolni.

2010. február 22., hétfő

Napimádat

Véget értek a túrák, lesz három nap nyugalmunk, mielőtt visszarepülünk a mókuskerékbe. Pedig már éppen kezdek belerázódni az itteni napirendbe! Reggel 5-kor kelés, 6-15-től Astanga 1. sorozat. Ma Zsuzska is velünk jött, aki Ági régi barátnője, szeptember óta itt kinn hátizsákozik Indiában, és nem is készül visszazökkenni a "polgári" életbe. Jól tolta, Mysore-ban már kiképezték.

Az UHP-t ma sikerült félig ellinkeskednem, csak a bal lábamat tolta fel Shiva 180 fokra. A praszárita C-nél ismét letette a kezemet a föld
re, még ha szét is kellett nyitni picit. A végére egyre jobban bekeményít az öreg. Nagyon koncentrál, miközben igazít. Az előrehajlítók szokás szerint nem záródtak légmentesen, de megoldotta. A dvipadával ma is szenvedtünk, talán egy fokkal jobb volt, mint tegnap. A vállaimat viszont éreztem a tegnapi 108 vinyásza után, és a hasizmomat a hátrahajlításoktól. Elég jó kis terhelésnek vannak kitéve az izmaim, mióta itt kint vagyok. Szupta-pádágnusthászanában a balt lábamat letette, a jobbat kicsit kímélte.

A dropback még mindig nem megy magamtól, legalábbis reggel. Tegnap mondjuk délután sem ment. A három dropback után azonban csináltam egy vinyászát, és mivel láttam, hogy Ági is a kézenállással kísérletezik, meg abból a dropbackkel, én is megpróbáltam, sikerült is felállnom belőle. Na végre! Ildikó is mindenféle pózo
kat beteszeget a végére, még jó, hogy Shiva ilyen türelmes, és nem cáfolja le. A fejenállás után ismét Skorpió, Shiva teljes erőből elkezdi nyomni a talpaimat a fejem irányába. Majdnem sikerül is elérnie, de azért volt még ott vagy húsz centi. Utána átdob hídba, majd felsegít. A pascsimóttánánál még jól kivasal, aztán befejező.

Jó dallamos ez a malajam nyelv, most éppen a netcafé főnöke értekezik a számítógépszerelővel. Vissza az eseményekhez. Lejövünk, elnézést kérünk Shivától, hogy nem értünk vissza a pránajámára. A mantra class-t viszont átteszi hétfőre, mert neki nem jó ma délután. Hátramegyünk a Kalari-arénába, ismét a két kiskápó hadakozik a sodrófákkal Ambarish vezénylete alatt. Lehetnek vagy hatévesek. Ambarish malajam nyelven hadar: "ritutunáré, valatunáré" Ez angol változatban: "straight right, straight left".

Andi is mellém szegődik, ma szerencsével járunk, Ambarish int, hogy álljunk be. Üdvözlő lépéseket kell bemutatni az oltár előtt (mint a Muay Thai, csak teljesen más), majd indul a straight leg. Andi meglepődik, mert jó alapos és hosszú az edzés. Keresztrúgás, köríves rúgás befelé-kifelé, forduló rúgás. Néhány kör vírabhadrászana, majd hajlított térddel lopódzkodás. Rúgás, majd visszaülni a földre és előrehajolni. A vége felé úgy látom, haladó tanítványnak nyilvánít minket, mer leültet mély gu
ggolásba vagy háromszor, terpeszben guggoltat egyik és másik lábunkra (mindig le kell ülni), majd elkezdi az egylábas guggolásokat, amitől persze padlót fogunk (magamban Paul Wade nevét áldom, biztos titokban ő is kalarit tanult). "Practice one-two days" . mosolyogja barátságosan. Mintha ráérezne gondolatmenetemre, Ambaris mutat egy dropbacket, de bármilyen nagy legény vagyok is a parton, most éppen rogyadozik a combom, fel kell, hogy segítsen a hídból. Andit ketten segítjük fel. Még néhány straight leg, majd csurom sárosan leköszönünk az oltár előtt és hazaindulunk.

Ennyit a mai edzésről, legalábbis a reggeli műszakról. Puja, reggeli, és be is nyomulok a tengerbe. Háromszor vagy négyszer fürödtem ma összesen, közte napoztam meg japáztam, illetve archiváltam a számítógépemre. Mivel elfogyott az otthonról hozott naptejem, elkértem Ági ökobio ájurvédikus naptejét, amelyikre SPF 50 volt írva. lehet, hoyg ez itt mást jelent, miont otthon, mert kb négyszer kentem le magamat vele, estére mégis úgy leégtem, mint az államháztartás, nem győztem nyomni magamra a Panthenolt. A képen va
csoránál fotózkodtam vörös fejjel a gőzölgő Vegetable Basket mögött. Bogyó eddig Hófehérkének nevezett, most áttért a Piroskára.

Délután ismét jógaparti a parton, megjöttek a kamionsofőrök, nyomtunk egy jó pránajáma-szessziót. Az egyik kigyúrtabb pasi beállt bakászanába, majd kinyomta magát kézenállásba. Ott nyomott 3-4 fekvőtámaszt (kézenállásban), majd besétált a vízbe, utána vissza. Bocs. Coach Wade szelleme itt kísért! Én kissé odább folytattam a 108 dropbacket, ma már 15-ös szériákban ment. Sajnos még csak a parton megy a süppedős homokban, betonon nem annyira.

Estére egyértelművé vált a rákvörös színem, de asszem a napszúrást sikerült elkerülni. Holnap valami jobb naptej kell. Bogyóval elmentünk a Lonely Planetbe, majd internet és lefekvés. Ki kell használni az utolsó két napot is!

2010. február 21., vasárnap

Hív a vadon

Ma reggel Bogyó bemondta az unalmasat, úgy látszik, pihenni akart. Mi eldzsaltunk jógára, ismét vissza az egyes sorozathoz két napra. Hát egy kicsit elszoktam tőle, az biztos. Shiva térde és sípcsontja a hátamban hamar eszembe juttatta, hogyan is kellene csinálni az előrehajlításokat. A Maricsjászana D-ben addig húzta a karjaimat, míg majdnem meg tudtam fogni a csuklómat.

A szupta-kúrmászanával és a dvipada-sírsászanával elszenvedtünk egy darabig, majd talán holnap. Viszonylag jól végeztük. lefelé menet kifizettem Shivának a hátralévő órákat, majd elhintettem neki, hogy nem biztos hogy visszaérünk a délutáni pránajámára, mert hív a vadon ugyebár, szafárira megyünk. Ambarisnak beszóltam, hogy elmaradt a tegnapi edzés, holnapra bejelentkeztem.

Visszamentünk, rövid puja, reggelizés, utána irány a taxiállomás. Rajiv sehol, már másodszor játssza ezt el, holott tegnap délután égre-földre esküdözött, hogy már fél kilencre kint lesz, hogy elérjük az elefánt-fürdést. Hívom az összes általam ismert taxis számot, még a parkolóban is egy csávó bemondta, hogy Rajiv apja, és mindjárt előkeríti. Nekem nem vette fel ugyanis egyik sem.

Végül háromnegyed tízkor előkerült egy taxis, csilivili Chevrolet terepjáróval (azért nem kell nagy cuccra gondolni, indiai kiadás). Be is ültünk. Benyomta a zenét, jó kis lazulós pop-egyveleg. Végre nem indiai kígyóbűvölő-zenét kell hallgatni. Éppen egy gengszter-rep szám következett, hátrafordultam, hogy Andit meg Bellát rávegyem egy kis hip-hopra, ugyanis versenytáncosok voltak hajdanán. Végül is nem sikerült, úgy látszik, túl szégyenlősek voltak.

Vagy egy órás rázkódás, bekábulás után odaértünk az elefánt-farmra, ahol szerencsére nem késtük le a fürdetést, éppen egy jókora (mint utóbb kiderült 78 éves) elefántot sikáltak a gondozók a tóban. A csajok is be a vízbe, és nekiestek a jószágnak. Mi csak fotóztunk Bogyóval a partról, az ágyugolyónyi elefántkulák között egyensúlyozva.

Végül kijött az elefánt, és étkezni indult. Káposztányi méretű búzakása-golyókat evett, amit a csajok adtak a szájába. Azután ivott, fújta a vizet, és végül lefotózkodtunk vele. Amikor már úgy látszott, hogy indulhatnánk, kitalálták, hogy elefánton akarnak lovagolni, legalábbis Andi és Bella mindenképpen. Erre kb. másfél órát kellett várni, mert ugye egyszerre 2-3 embert bír csak vinni a hátán. Közben mi Ágival készítettünk néhány jógás fotót egy tóparti teraszos bambusz-házikóban.

Végre sorra kerültek, mi meg lefotóztuk őket. Utána indultunk a krokodil-parkba, ahol állítólag oroszlánok is vannak. Neyyar Dam-nak hívják a helyet, egy folyóra építettek egy gátat, és létrehoztak egy jó nagy mesterséges tavat. Ott van oroszlán-park meg egyéb dolgok. Persze a szokásos formánkhoz híven öt perccel lekéstük a szafári-buszt, úgyhogy háromig várni kellett a következő járatra.

Addig megnéztük a krokodilokat, akik egy iraki hadifogoly-táborhoz hasonló, rácsos ketrecekkel teli telepen sínylődtek, egyeseknek volt egy kis medencéjük, másoknak az sem. Szomorú látvány, az biztos, de még szomorúbb az, hogy az ember már olyan mértékben elpusztította a legtöbb vadon élő állat természetes környezetét, hogy legfeljebb ilyen "rehabilitációs telepeken" lehet ez egyes fajokat megmenteni a kihalástól.

Közben megéheztünk, és beugrottunk a helyi turistaház éttermébe, ahol hosszas alkudozás után sikerült zöldségsalátát (értsd: uborka, répa és paradicsom felkarikázva, mivel a hagymát nem szoktuk kérni), csapátit, sült rizst és zöldség-curryt rendelni. Bella benyomott egy üveg Kingfisher sört, heves tiltakozásom ellenére. Reggel amúgy is tojásrántottát szokott nyomni, bár azt a legtöbbször nem látom, mert befejezi, mire odaérünk a reggelizőasztalhoz.

A kocsiban a "Barbie Girl" szám szólt, miközben a szafári-park bejárata felé tartottunk. Annyira gagyi, hogy az már jó! Majdnem eltelt az idő, én még fürödtem volna egyet a tóban, de a sofőr szerint itt nem lehet, úgyhogy inkább napoztam a stégen. Háromkor megjött a rácsos busz, tiszta Madagaszkár 2 hangulat. Beültünk egy rakat indiai fickóval egyetemben, és irány a szafári! Először az oroszlán-rezervátumba nyertünk bebocsátást, itt kb 1-2 négyzetkilomóternyi vadonban tenyészik nyolc oroszlán, le is engedték fotózni magukat.

Utána egy másik krokodilfarm, itt csak két jószág pihent egy nagy tóban. Az egyik parti fán rúdtánc-elemeket kezdtünk gyakorolni unalmunkban, majd egy nagy sziklán fejenállást meg egyéb ászanákat fotózgattunk. Utolsónak az őzike-telepen álltunk meg. Foltos őzek voltak, nagyon szépek, és vagy négy majom, ami nekem speciel nem új látvány.

Visszaúton átültünk a taxiba. Ismét Barbie-girl feeling, de itt már a csajok agya kiverte a biztosítékot, betetettek valami nyekergős indiai zenét, aminek a fejhangú furulyájától még aludni sem bírtam a kocsi csomagtartójában elhelyezett ülésemen rázkódva. Nagy sokára megérkeztünk Kovalamba! Micsoda felüdülés, még kb egy óra van a naplementéig, irány a tenger!

Hatalmas hullámok megint, az erős áramlat persze kisodort egy csomó dolgot, amibe minduntalan beleakadt a lábunk: szőnyeget, köteleket, meg egyéb tárgyakat. Azért jót hullámlovagoltunk, majd én még felmentem a tetőre egy fél órás jóga-gyakorlásra. Mivel a part vasárnap lévén tömve volt indiaiakkal, nem akartam ott nekiállni dropbackezni ma is. A tetőn viszont nem ment, lehet hogy a Banana Split hiányzik a képletből? Azért nem hagytam annyiban, csináltam 108 vinyászát (négyütemű fekvőtámasz, indiai vagy birkózó-fekvőtámasznak is hívják). Deszkapóz, csaturanga, felfelé, majd lefelé néző kutya. Jó dinamikus, egy kicsit intenzívebb a karokra és a vállakra nézve, mint a 108 napüdvözlet, viszont hamarabb kész van. Kb 15 perc volt két pihenővel. Ja, és leizzadtam rendesen, úgyhogy aki kardióra vágyik, az keressen meg, adok neki egy-két ötletet.

Egész jól bemelegedtem, de a hídból még mindig nem tudtam felállni. Sebaj, akkor modification, gondoltam, csináljunk rávezető gyakorlatot. Derekamra tettem a kezemet, belégzésre hátrahajoltam, amennyire tudtam, próbáltam a földre nézni, majd kilégzésre előre, és a mögöttem lévő falra nézni a lábam között. Ebből 54, majd ugyanez a magasba emelt kezekkel 54-szer. Az első a combot terheli jobban, a második a hasizmot és a hátsó térdhajlatot.

Utána bevágtam egy savászanát, majd Bogyóval ismét betértünk a Malabar Caféba egy könnyed vacsorára: zöldborsóleves, chips, zöldség-pakóra, mix saláta, majd a végén egy fagyimix nekem (eper, vanília, csoki). Bogyó cukros, úgyhogy most nem fagyizik. Este Skype a családdal, FB és blogolás, majd korai lefekvés. Három napunk van még hátra, ki kell használni edzés és strandolás szempontjából is.

2010. február 20., szombat

Jógaklub a parton

Ma reggel egész jól keltünk, lehet, hogy az egy hetes 2. széria és a tegnapi 108 dropback kezdi éreztetni a hatását? Közepesen jól ment a sorozat, a tegnapi 108 dropbacktól nem ér
eztem különösebben merevnek a derekamat, pedig arra számítottam. Átlagos volt, a láb-a-nyakba pózokkal még én sem vagyok elégedett meg Shiva sem teljesen. A Karandavászanát gyűrjük, de azért a fejet még le kell tenni nekem is meg Áginak is. Tekergőzünk Shiva kezében, mint a kígyók.

Bogyó készített még pár fotót, jellemzően a vége felé szokott odaérni, amikor az állók után befejezi a relaxációt (vagyis kialussza magát). Úgyhogy minden reggel a befejező sorozatot fényképezi, meg az előtte lévő néhány pózt. Itt például a dropbackek utáni pascsimóttánászanát fotózta, István kedvenc igazításával. Óra után lementem a Kalari arénába, hátha szerencsém lesz. Már fentről a jógateremből (ami Shiva házának a tetején van), hallottam a botok kopogását. Ambarish éppen két falubeli kissrácot edzett, rövid, bunkósbot-szerű sodrófákkal hadakoztak.

Ha nem figyel az ember, vagy elfelejti a forgatókönyvet, bizony lehet itt egy-két sérülést szerezni. Utána a nagyobbik sráccal is vívtak egyet hosszú bottal, majd a kiskölkökkel straight leg volt, meg spárga-lépkedés. A végén kézitusára tanította őket, amiről én azt tudtam, hogy a Kalari legmagasabb foka.

Jól tolták. Az egyik elkapta a másik kezét, kifordult, és a hátán keresztül átlódította a másikat hátraszaltóban. A másik, amint a földre érkezett, kitette a lábát, és a hasánál megtámasztva átdobta maga felett az elsőt, az is csinált egy hátraszaltót. A Nelson-fogásból is megtanultak kiszabadulni, ezt még kipróbálom én is.

Amikor befejezték, Ambaris rám mosolygott: "Tired?" Áááá - ráztam a fejemet. "And you?" - kérdeztem vissza. Áááá - válaszolta, de azután csak a konyha felé vette az útját, nem akartam nyaggatni. A Kalari arénában valahogy katonai fegyelem van, meg sem merek mukkani, hogy ezt vagy azt akarom vagy nem akarom csinálni. Így hát a mesterre bíztam magamat, és ma nem edzettünk. Lehet, hogy rá is fér a combjaimra egy kis pihenés.

Visszaértünk, puja, reggeli, majd vásárolni akartunk, de kb fél órás bőcörgés után kiderült, hogy a kiszemelt boltok még mind zárva vannak. Tizenegy előtt itt nem nagyon mozdul meg a nép. Szóval visszamentünk a szállodába, és be a vízbe. Egész jó hullámok voltak ma is. Egy óra múlva a parton megpróbáltam a dropbacket, de nagyon nem ment. Pihenni kell, gondoltam magamban, és kifeküdtem a medence partján a nyugágyra. Bogyó elaludt a napon, jó piros is lett a hasa. Még egy tenger, majd dolgoztam egy kicsit a szobámban a számítógépen.

Délután ismét be a hullámokba, egy fél órás hullámlovaglás után ismét megpróbálkoztam a dropback-kel. Az első tizenöt csapnivalóan ment, de utána kezdtem egészen belerázódni. A combot meg a hasizmot terheli főleg, ezeket jócskán érzem most is. Közben a többiek bent hánykolódtak a hatalmas hullámok között. A vége felé szóltam Bogyónak, hogy hozza ki a kamerát, hadd legyen egy-két fotó a 108 dropbackről a kovalami tengerparton.

Közben egy-két indiai mellém szegődött, kérdezték, hogy mi ez. Mondtam, hogy jóga, próbálják meg ők is. Az egyik srácnak sikerült hátraereszkednie, de a felálláshoz kellett egy kis segítség. Utána mutatott ő is egy-két ászanát, a vinyászát meg a kézenállást egész jól nyomta. Csináltunk még pávát meg ilyesmiket, utána leültünk pránajámázni. Kiderült hogy a srác kamion-sofőr, és még vagy tíz kollégája mellénk ült félkörbe, volt aki simán lótuszban ült. Csináltunk naulit, kapálabhátit, nádi sódhanát meg miegymást, közben indiaiak és turisták is egyre többen fényképeztek minket.

Úgyhogy jót jógáztunk a közúti árufuvarozók szakszervezetével, hiába, itt még egy szimpla sofőr is simán hullámoztatja a hasát. Legalább lett blogtéma mára is, már aggódtam, hogy belesüppedünk a szürkeségbe. A jógaszesszió befejeztével, mivel közben megvolt a 108 dropbackem is, bementünk a hotelbe zuhanyozni, és mág egyszer nyakunkba vettük a régiség-kereskedőket.

Találtunk is szép Ganés, Siva meg Laksmi domborműveket elérhető áron, az új Atma Centert fogják díszíteni, aminek a megnyitójára mindenkit szeretettel várunk február 28-án, vasárnap 18 órakor az Üllői út 6. szám alatt. A lányok éppen a bolt mellett kaptattak felfelé, miközben alkudoztunk, biztosan valami speckó éttermet készültek megrohamozni.

Mi hazacígöltük a műkincseket, majd beültünk a Malabar Caféba. Ismét pizza és Banana Split lett a menü, bár Bogyó fokhagymás naant majszolt mellettem. Szerencsére nem felém fújta a szél az illatot. Este internet, Skype, holnap pedig kilenckor indulunk elefántfürdetést meg krokodilokat nézni. Remélem, egyben megússzuk.

2010. február 19., péntek

Backwater túra

Ma reggel sikerült felébrednem az órámra, de aztán visszaaludtam, végül Bogyó rázott ki az ágyból. A gyakorlás egy fokkal jobban ment, mint tegnap, Shiva különösen lelkesen ismét felnyomta a lábamat 180 fokig az utthita-haszta-pádángusthászanában. Ennek ellenére a hamstringjeim azért nem nyúltak annyira, amennyire szerettem volna, az ékapáda és dvipada sírsászanák elég gyengén sikerültek.

A többiek is kezdenek belejönni, ma Bogyóról készített egy-két képet Bella, mert mindig Bogyó fényképez, és róla még nem volt. Óra után mondtuk Shivának, hogy holnap péntek lévén visszaállnánk az egyes sorozatra, de azt mondta, hogy legyen még kettes, szombat-vasárnap egyes, aztán hétfő-kedden ismét kettes. Let it be. Ma nem vállaltam a Kalari edzést, viszont lefotózkodtam Ambarissal és Vinayyal. Mindketten szép fényes, hosszú ujjú ingben voltak, valahogy a férfiak itt ezt viselik, meg lungit, vagyis hosszú anyagot, amit körbecsavarnak a derekuk körül. Amikor neki kell gyűrkőzni valaminek, akkor feltűrik térdmagasságra, vagy hátul bedugják a végét a derekuknál, ha ugrálni akarnak.

Mivel tízkor indultunk backwater-cruise-ra, ma nem edzettem Ambarissal, lehet, hogy jót is tett egy kicsit a pihenés az izmaimnak. Két taxival mentünk Poovarba, majd kb egy óra múlva, (amit bekábulva töltöttem az autóban, tehát akkor se lepődtem volna meg, ha valami arab országban ébredek) megérkeztünk a kikötőbe. Leela Boat Service, két óra hajókázás fejenként 600 ruppó. Beültünk a csónakba, ahol nem lehetett nagyon ugrálni, mert borulásveszély volt. Ennek ellenére Ildikó folyamatosan helyezkedett. Fotóztunk, videóztuk a belógó pálmafák között a madarakat meg a falusi halászokat.

Meggyanúsítottuk őket, hogy csak statiszták, akiket ideállítottak a látvány kedvéért, de persze meglehet, hogy komótosan tényleg a mindennapi tevékenységeiket végezték. Lassan kiértünk egy öbölbe, ahol a belvíz csatornarendszere kapcsolatban volt a tengerrel. Jó nagy homokdűnéken átmászva ott volt az óceán, eléggé meredek parttal és jó nagy hullámokkal. Fotózás, stb. Volt még egy tutajra épített étterem meg egy pár bungalóház, de nem nagy cucc. Visszafelé be is aludtam a csónakban, mert jó halk volt a motorja.

Kb. kettőre vissza is értünk, utána beültünk a Malabar Caféba egy kis snackre. Sajtos pizzát, spring rollt, chipset és természetesen fagyikelyhet ettünk, amit banana splitnek hívnak. Miután így eltöltekeztünk, ki-ki bevágta a szunyát a szobájában, vagy a medence partján a fátyolfelhős ég alatt, én viszont azon nyomban a tengerben teremtem, mert jókora hullámok voltak.

Egymás után jöttek sorban, a legtöbb akkora, hogy már nem is akar az ember ráfeküdni és kiszörfözni a partra, mert túl magas a hullám. Másfél-két méteres tarajok biztos voltak, falként magasodott a víz előttünk. Háromnegyed óráig élveztem a habokat, aztán kimentem a partra dropbackezni. Aki nem tudná, hogy ez mit jelent: álló helyzetből hátrahajolsz hídba, majd vissza álló helyzetbe belégzés-kilégzésre. Tízes szériákkal nyomtam, közben kicsit pihentem A második huszat és az utolsó tizennyolcat sikerült egyben, utána megpihentem a habokban.

Amikor visszatértem a hotelbe, a többiek a medence partján feküdtek agyonverve a nyugágyakban. Kis vízzel életre keltettem őket, majd visszahívtak fürödni. Még egy kis hullámlovaglás, majd lassan visszavonultunk a szobákba. A tv-ben wrestlinget adtak (már amikor nem volt éppen áramszünket), nyolc fickó harcolt egy nagy ketrecben.

Este még egy kis snack, internetezés, majd megpróbálunk időben lefeküdni, mert az előző éjszaka nem aludtam túl jól. Mindig felébredtem, hogy hátha már kelni kell.

2010. február 18., csütörtök

Hello to the Queen

Ma reggel bealudtam. Éppen arról álmodtam, hogy valamilyen öreg harcművész Magyarországra akart költözni a távolkeletről és nekem kellett megszervezni a dozsóját, amikor Ági kopogott az ajtón, hogy mi van már velünk. Reggel hat volt, és mindketten bealudtunk Bogyóval. Hirtelen észbekapva elkezdtem összepakolni a jógás cuccomat, majd Bogyó "Nefürgyéle!" csatakiáltására hallgatva magamra rángattam a jógásgatyámat és elindultam a sála felé. Bogyó kimentette magát, hogy ő már akkor marad és alszik tovább.

Gyakorlás közben vettem észre, hogy kifordítva vettem föl a gatyámat is, meg azt is, hogy a hamstringem iszonyatosan be van állva. Ezt nem csak én vettem észre, hanem Shiva is, aki óra után megkérdezte, hogy "What happened?", és hogy jól kialudtam-e magamat éjszaka. Nem tudom, hogy a mai gyenge teljesítményem tényleg az általános fáradtság következménye-e, vagy éppen a tegnapi negyven dropbacké, de tényleg ritka gyengén muzsikáltam.

Holnap még nyomjuk a 2 sorozatot, aztán péntektől vissza az 1.-re. Az ékapáda-sírsászanák ma kegyetlenek voltak, a hátrahajlítások is gyengébben mentek, de jó volt, hogy Shiva segített. A fejenállás végén Skorpiót szoktunk csinálni, aztán abból leteszed a lábadat hídba, és Shiva felállít. Amikor vége volt az órának, elkaptam Ambarist egy Kalari-edzésre, pedig erőteljesen sajogtak az elülső combizmaim a tegnapi dropbackektől.

Ildikó is csatlakozott, együtt nyomtuk a straight legeket meg a forward legeket (ami köríves rúgást jelent egyébként). Ismét volt kitörés meg egy olyan figura is, hogy a kitörésbőúl visszaülsz a sarkadra, és úgy mász tovább. Még egy új elem: vírabhadrászana, spárga, majd egyet előrelépsz. Egy szóval jól lezúzott kb. 45 perc leforgása alatt. Most már mindegy, a lényeg, hogy belém rögzüljön egy kicsit, mert nagyon jók a gyakorlatok.

Edzés után hazabotorkáltam, útközben vettem egy dinnyét. Lefürödtem végre, majd puja, nagyon illatos jázmint vettünk tegnap, azt ajánlottuk fel a síláknak, valamint a dinnyét, ami nem volt azért olyan édes, mint otthon szokott lenni. Reggeli után irgalmatlanul bezuhantam az ágyba, délig nem is tudtam magamról. Bogyó leegyeztetett egy masszázst egyre, plusz egy konzultációt a hotelben található Rishi Ayurveda Institute orvosával.

Nekem kissé gyanús volt az ürge, elég gengszteresnek látszott. Egykor elküldte Bogyót masszászra, és elment, mert éppen találkozója volt. Mellesleg elmondta, hogy minden évben két hónapot Magyarországon szokott tartózkodni. Bogyó szerint a masszázs nagyon durva volt, erősebb, mint Vinaynál, és fele annyi, úgyhogy megy még.

Mi pedig fürödtünk, egész jó hullámok voltak ma is. A lényeg az, hogy megfelelő időben kell elrugaszkodni, és akkor a hullám felkap, és tol maga előtt vagy tíz-tizenöt méteren keresztül, néha egészen ki a partig. A fürdések közötti szünektekben ismét megpróbáltam a dropbacket, de ma összesen huszonötöt sikerült kierőltetni magamból. Kicsit fáradtak az izmaim, rá kell pihenni, és holnap talán jobb lesz. A délutáni pránájáma előtt még betértünk a Volga étterembe Hello to the Queen-ezni. Ez egy darált kekszből és sült banánból készült desszert, aminek a tetejére fagyit tesznek. Én előre kértem mellé plusz egy csokifagyit, mert nagyon sok benne a száraz keksz, plusz egy ananász juice-t, illetve egy mint lime-ot, amit elneveztünk Virgin Mojitonak.

Majszolás közben fotózgattunk, sok téma volt a parton. Utána elindultunk pránajámára. Mire átértem a sálába, totál leizzadtam, az elején a kétperces r
elaxációra úgy feküdtem le, mint ahogy Agni-óra közepén szoktam kinézni. Uddzsájíval kezdtünk, belégzés és kilégzés után is volt légzésszünet. Négy számolásig tartottak a légzések és a szünetek (bandhával), ami nekem kicsit rövid volt. A hatos légzés viszont kicsit hosszú volt. Utána nádi-sódhanát gyakoroltunk, szintén kumbhakával belégzés és kilégzés után is. Ez kicsit nehéz volt, mert a bal orrlyukam nehezen szelelt.

Ezek mind szamavritti-pránajámának számítanak, mert a belégzés és a kilégzés, illetve a kumbhaka is azonos hosszúságú. A végén öt kör bhásztriká volt, közben Shiva megkérdezte, hogy nem ebédeltünk-e későn. Áááá, ráztuk a fejünket, közben mindannyian a Hello to the Queen-re gondoltunk, bár engem különösebben nem zavart. A végén a relaxációba jól belealudtunk, miközben Shiva énekelt: "I relaaaaax my buttoooooocks.I relaaaaax my buttoooooocks. My buttoooooocks are relaaaaxed."

Pránájáma után egyből beültünk a Lonely Planetbe, remélvén, hogy időben végzünk ma. Persze mire mindenki összeverődött, volt vagy hét óra, és végül negyed kilenckor sikerült felállni az asztaltól. A ma esit menü sem volt rossz: én kaptam egy remek dosát, plusz Jaipuri főtt zöldségeket. Bogyó grillezett zöldségkosarat evett, Ági Brinjal masalát (padlizsánt), a többiek dhalt meg paratákat. Ildikó általában a jógasálában szokott étkezni.

Vacsi után irány az internte, a Leóban elfoglalták a szokásos helyemet, úgyhogy a retróba kellett beülnöm. Szeretnék ma időben lefeküdni, holnap indulunk backwater-túrára.

2010. február 17., szerda

Trivandrumi kalandok

Trivandrum, azaz Tiruvananthapuram Kerala fővárosa, ide érkezett a repülőgép, amikor jöttünk. Ma ide szerveztünk kirándulást, de előtte még mentünk jógázni. Ismét 2. sorozat volt, legalábbis nekem és Áginak. Ő már vissza akart menni az 1.-re, de meggyőztem, hogy péntekig gyakoroljuk a 2-t, mert legalább ötször meg kell csinálni egymás után, hogy az idegeidre hatni kezdjen.

Ez egyeseknél úgy jelentkezik, hogy az idegeire kezd menni a sorozat, de ez a tisztulás jele. Az állókat végigcsináltuk a vírabhadrászanáig, majd a pásászanánál kiderült, hogy nem vagyok ma annyira hajlékony, mint tegnap. Biztos azért, mert csak két fagyit ettem, és nem négyet. De azért Shiva összeakasztotta a kezeimet mindkét oldalt, és a Krouncshászanánál is jól meghúzta a lábamat. Persze már az álló pádángusthádszanáknál rég 180 foknál jár, még azzal sem foglalkozik, hogy az álló lábamat kicsit behajlítom, hogy tovább tudja tolni a felsőt.

A csípőnyitók kicsit kevésbé mentek, de azért végigigazítgatta. A Karandavászana most valamivel simábban ment, mint tegnap, bár a fejemet letettem. Áginak is ezzel van problémája, ezért nem is akarta gyakorolni a 2.-t. De ha nem gyakorlod, sosem fog menni. A hátrahajlítóknál is hathatósan segített Shiva, illetve a végén jól megcsavargatott a szupta-úrdhva-páda-vadzsrázsanában. A dropbacknél az első hátrahajlításból sikerült felállnom, a többi háromnál ott volt és segített. A befejezőben még a fejenállás is izgalmas, mert a sírsászana A és B után felemeled a fejedet a földről, és átmész Skorpióba, onnan pedig leereszt hídba, és felállít.

Szóval megvolt a gyakorlás, Kalarira ma nem maradt időm, mert fél kilenckor indult a taxi. Lepujáztunk, megreggeliztünk, és kisétáltunk a taxi-végállomásra. Trivandrumból tulajdonképpen csak az MG Roadot ismertük meg. Ehhez esett közel a templom, ahol Padmanabhaswami, vagyis Visnu fekvő múrtiját imádják. Csak az volt a gond, hogy a papok nem engedik be a külföldieket, csakis a Maharadzsa személyes engedélyével, amivel pillanatnyilag nem tudtunk szolgálni. Legközelebb jobban rákészülünk. Azért kívülről lefényképeztük a templomot, és utána betértünk a királyi palota múzeumába.

A radzsasztháni palotákohoz képest a keralaiak jóva egyszerűbben néznek ki, és nagyon sok fát használnak bennük. Jellegzetes cseréptetejük van, alatta rácsos faburkolattal, ami hűvösen tart, de lehetővé teszi a levegő járását. A Rama-varma királyok családfája a 8-9. századig van visszavezetve, az utolsó előtti király csupán egy évig élt a palotában, ami négy év alatt készült el. Volt benne egy irdatlan nagy kristály trónus, meg egy elefántcsont trón is. Emellett egy kazal rozsdás kard, jó hosszú puskák és szép képek, m
eg ajándékok messzi földekről. Végignéztük, titokban ellőttünk egy-két fotót, majd irány a bazár.

Először ájurvédikus gyógyszert akartunk beszerezni, több-kevesebb sikerrel, majd különváltunk, ki-ki vérmérséklete szerint shoppingolt. Mi Bogyóval az otthoniaknak vettünk ajándékokat. Mindent összevetve Trivandrum nem túl izgalmas és elég drága város, fél nap elég is volt benne. A többi túra természeti szépségeket céloz majd, a kultúrából egyelőre ennyi elég volt.

Délután alig vártuk a hazaérkezést, egyből bevágtuk magunkat a tengerbe. Naplementéig kint töltöttük az időt, ismét jó vörös lettem, mint tegnap is. Remélem, azért nem hámlok le teljesen. A parton jógáztam egy kicsit, és megcsináltam negyven dropbacket. Minden egyes hátrahajlásnál láttam, hogy egyre több ember néz, mint a cirkuszban. A többiek is megjöttek, beálltunk egy-két képre.

Este hatkor indulás vacsorázni. Ezúttal a Karuna vega étterem lett kiszemelve, ahol iszonyú lassan készül el a vacsora, de azért finom. Mai különlegességek: mindenki panírt (házisajtot) evett különböző változatokban. Az enyém volt a legegzotikusabb, Panir Kadai a neve, és egy kis wokban hozzák ki, ami alatt egy láng ég.
A tartalma irdatlan csípős volt, percekig nem éreztem a nyelvemet. Virgin Mojitot is ittunk (mentás limonádé), kár, hogy nem darálták bele a mentát. Fél kilenckor szabadultunk, irány a netcafé, ami tízkor zár, addig még be kell kalapálnom a bejegyzést. A holnapi viszontlátásra.