2013. szeptember 30., hétfő

A valóság kategóriái: a monizmus

Elérkezett a filozófia ideje! Tudom, hogy nem feltétlenül a legnépszerűbb téma, mégis voltak páran, akik kérték, hogy írjak róla, így hát összeszedem gondolataimat a témával kapcsolatban. Bocsássatok meg előre, ha valamely állításomban tárgyi tévedés lesz esetleg, bár igyekszem ezt elkerülni. Minden esetre lehet majd kommentelni a bejegyzés után, a filozófiáról szerintem még mindig érdemesebb vitatkozni, mint például a fociról vagy a politikáról.

Az alapkérdést a következőképpen tehetnénk fel: hogyan viszonyul a jóga (vagyis a szánkhja, az ind elemtan) filozófiája a valósághoz? Mik a valóság és a létezés kategóriái, és hogyan tekintenek ezekre más filozófiai rendszerek?

Nos, kezdjük azzal a kiindulási ponttal, hogy a legtöbb filozófiai vagy vallási-spirituális rendszer három elv kölcsönös viszonyát vizsgálja: az Egyén, az Abszolút és a Világ. A megközelítéseket tulajdonképpen két csoportra oszthatjuk: a monista és a dualista megközelítésekre. A monista (egy elvet elismerő) rendszerek szerint a három elv közül csak egy a valóságos, a másik kettő pedig annak az egynek a terméke vagy a függeléke. A monista rendszerek közül kettőt, illetve hármat emelnék ki:

1. Materializmus: ez a modern kor legelterjedtebb "vallása", fő bizonyítási eszköze a tudomány, vagyis az érzékszervek által felfogható valóság mérése, manipulálása különböző kísérletekkel, illetve a hipotézisek gyártása, melyek logikai és ismeret-elméleti fejtegetéseken alapulnak. Ezeket a bizonyítási, illetve tudásszerzési módszereket a védikus filozófia is elismeri (pratyaksa - "ami a szemmel elérhető" és anumána - "ami az elmével követhető"). A materializmus (vagy nevezhetjük ateizmusnak is) az anyag létezését öröktől (vagy az idők kezdetétől) fogva elfogadja, és minden jelenséget a világon belül (beleértve az élőlények tudati megnyilvánulásait és az általuk alkotott istenképeket vagy vallásokat is) az anyag elemi részecskéinek differenciálódása és kombinálása eredményének tekint.

2. Advaita filozófia: Az Advaita filozófia a Védánta nevű ind filozófiai iskola egyik ágazata. Egyetlen létező valóságnak a Brahmant, vagyis a tulajdonságok és megkülönböztetés nélküli Abszolút Tudatot tekinti. E filozófia első sorban az Upanisadok és a Védánta-szútra kiejelentéseire alapul, és bár felruházza a Brahmant bizonyos tulajdonságokkal (például szat - öröklét, csit - teljes tudás és ánanda - gyönyör), mégis úgy tekint rá, hogy az antropomorf istenképek, illetve a tudatosság egyéniségekre elkülönölt felfogása, mellyel közönséges tudatállapotunkban rendelkezünk, csupán a Brahman eltorzulása, és illuzórikus (nem valóságos) állapotnak tekintik, melyből a spirituális úton haladó gyakorló felébred, mint egy álomból, és eléri a kaivalját. Vagyis az egység, a felszabadulás, a Brahmanba olvadás állapotát. Hasonlóképpen az anyagi világot is ezen illuzórikus álom részének tekintik, melynek nincs valóságos alapja, csupán a képzelődésünk szüleménye. Így tehát az Advaita szerint csak a Brahman létezik, és az Egyén, bár azonos vele, ezen azonosságát fel kell ismernie, és meg kell szüntetnie elkülönült lézetését. A Világot viszont teljesen illuzórikusnak és képzeletbelinek tekintik.

3. Buddhista idealizmus (nihilizmus): bár az eddig felsorolt két irányzat egy-egy elvet fogadott el csak valóságosnak (a materializmus az anyagot, az advaita a Brahmant), a nihilizmus még egy fokkal tovább viszi és abszolútizálja a nem-létezés fogalmát, mit sem törődve azzal, hogy egy negáció mindig egy valós elvtől vagy alaptól való elvonatkoztatást, annak tagadását jelenti. A budhhista idealizmus szerint sem az Egyén, sem az Abszolút, sem a Világ nem rendelkezik valóságos létezéssel. Minden létezés csupán az elme illúziójának terméke, és a cél az, hogy ezt az illúziót megszüntessük, és elérjük a súnjatá, vagyis nem-lét állapotát. A buddhizmus szerint minden létezés szenvedés, ezért a létezést meg kell szüntetni, amit ez a rendszer megvalósíthatónak is tekint, hiszen a három elv közül egyiket sem tekinti öröklétűnek. A buddhista tanok szerint egyéni létezésünk az illúzió terméke, beleértve a Világot, mely csak az elménkben jön létre, illetve az Abszolútat, vagy Istent, mely szintén az elménk terméke csupán.

Mielőtt a cikk következő részében rátérnék majd a dualista szemléletmód részletezésére, egy gyakorlati szemponttal zárnám le a mai fejtegetést: bármely modellt is tekintjük érvényesnek a három közül, a hétköznapi életünkben mégis szembesülnünk kell mindhárom elv valamilyen szintű valóságosságával. Vegyük alapul például a materializmust. Mivel szerintük csak az anyagi világ létezik, az egyén kapcsolata a világgal a legfontosabb, hiszen itt próbál boldogulni, több-kevesebb sikerrel. 

Nem hagyhatja figyelmen kívbül az anyagi világ változó természetét, és azt, hogy nem ő az irányíóő, hiszen a dolgok nem mindig az elképzelései szerint alakulnak. Sőt, Istent sem hagyhatja ki az egyenletből, még akkor sem, ha nem hisz benne. Hiszen emberek milliárdjai követnek különböző vallásokat a földön, és ez meghatározza az értékrendjüket, az ekölcsüket, a választásaikat, az életmódjukat. Isten nevében ölnek vagy éppen védik meg az életet, Isten törvényei szerint dolgoznak, pihennek, szórakoznak, esznek, alszanak, szaporodnak és költik a pénzüket, ez pedig azokra is befolyással van, akik nem hisznek Istenben. És ugyanezt a gondolatmenetet levezethetnénk a másik két esetben is. A különbség csupán abban lesz, hogy milyen célokat tűz ki magának az adott filozófia híve, illetve hogyan viszonyul a valóság különböző kategóriáihoz. Tehát ebből a szempontból az illúzió is létező és valóságos dolog, hiszen befolyásolja az életünket, a döntéseinket. Folyt. köv. :-)

2013. szeptember 29., vasárnap

A második sorozat gyakorlása

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Az első sorozat az alap, a fejlődés kiinduló állomása, és mint ilyet, nem szabad túl korán továbblépned tőle. A hozzáadási folyamat során (vagy még akkor is, ha már az egész második sorozatot gyakorlod), szembetalálkozhatsz bizonyos dolgokkal, melyek arra kényszerítenek, hogy visszatérj az első sorozat gyakorlásához. Ez sokkal kevésbé lesz zavaró, ha közben végig gyakoroltad az első sorozatot.


Amikor elkezded a második sorozat gyakorlását teljes hosszában, a gyakorlási hét első napjától végezd az ötödikig, a hatodik napon pedig gyakorold az első sorozatot. A gyakorlás utolsó napját (a hatodikat) az első sorozatnak szentelve energetikailag lezárod a testedet, mielőtt pihenőt tartasz a hetedik napon. Ha bármikor azt érzed, hogy semmi nem tűnik megfelelőnek a második sorozat gyakorlásában, akkor térj vissza az első sorozat gyakorlására néhány hétre. Ebben a helyzetben a tested olyan lehet, mint egy elektronikus berendezés, amely elveszítette alapbeállításait; az első sorozathoz történő visszatérés pedig olyan, mint a berendezés újraindító-gombja.


Konzultálj vagy dolgozz egy képesített oktatóval!


Hagyd, hogy egy képesített oktató döntse el, hogy mikor vagy alkalmas a következő póz gyakorlására. Nehéz megítélni a saját fejlődésedet, és az ambíció sokszor elködösítheti az ítélőképességedet. Egy semleges és tanult tanár jobb helyzetben van, hogy meghozza a helyes döntést. Ha belekezdesz egy újabb pózba, mielőtt elsajátítottad volna az előzőt, az sérülést és kimerültséget okozhat. A legtöbb esetben a teljes sorozat elsajátítása, és előnyeinek elérése hosszabb ideig fog tartani (ha egyáltalán megtörténik), ha túl korán kezdesz bele az új pózokba. Ugyanúgy, mint ha valaki tanár nélkül próbál megtanulni egy nyelvet, a legtöbb ember, aki saját magától tanulja a második sorozatot, nem fogja megkapni annak teljes hasznát. Hasonlóképpen azoknak a gyakorlása, akik a tanulást a halott médiára korlátozzák, mint például a könyvek (beleértve ezt is) és a dvd-k, általában sekélyes, felszínes marad.


Tartsd fenn az állandó ütemet, és maradj az áramlásban!


Amikor belekezdenek a második sorozat gyakorlásába, egyes gyakorlók hajlamosak lelassulni, mivel ezeknek a pózoknak több dimenziója van, mint az első sorozat legtöbb pózának. Lehet, hogy bemelegítesz a pózokhoz, túl analitikussá válsz, és általában nyugtalanul, határozatlanul hajtod végre a pózokat. Bár lehet, hogy hetente egyszer jó dolog ezt csinálni kísérleti módszerként, mégsem tanácsos hagyni eluralkodni ezt a megközelítést.


A második sorozat még mindig Ashtanga vinyásza jóga, ami azt jelenti, hogy ott kell lennie a folyamatosságnak, a megállás-megindulás helyett. Ha már megismerted a pózokat, próbáld ugyanabban a ritmusban gyakorolni őket, mint az első sorozatot. Ha nagyon lelassulsz, akkor nem fogsz elegendő hőt felépíteni és így nem kapsz elegendő kardiovaszkuláris terhelést. Még a technikailag kifinomult gyakorlás sem lesz annyira hasznos, ha túlzottan lassú. Emellett a lassú gyakorlás lehetővé teszi, hogy az elméd túlzottan átvegye az irányítást. Hódolj meg a gyakorlás ritmusának, és biztosíts, hogy nem engedelmeskedsz az elme szélsőségeinek, mint például a pózok tökéletes végrehajtásához való ragaszkodás.


Természetesen nem szabad túlzottan gyorsan sem gyakorolni. Ha gyors a ritmus, akkor nem tudsz elegendő figyelmet fordítani a részletekre, aminek következtében a pózok minősége leromlik; akár még veszélyessé is válhat a végrehajtásuk. A túl gyors gyakorlás az életerőt is lecsapolja a testünkből, különösen meleg és párás környezetben. Ha a nehezebb pózokat közepes sebesség fenntartása mellett gyakorlod – nem túl gyorsan, de nem is túl lassan – akkor azt találod, hogy sokkal több energiát tudsz mozgósítani, mint amennyit kreatív módon fel tudsz használni a gyakorlásodban. A helyes ütem megtanulásához szükséged van egy tanárra. Csak a tanár láthatja kívülről, ha a gyakorlásod túl lassú vagy túl gyors.


A második sorozatot nehéz elsajátítani. Ha azonban kombinálod a tanácsokat, amelyeket ebben és az előző fejezetekben találsz, és odaadással gyakorolsz egy tapasztalt tanár vezetése alatt, akkor a második sorozaton keresztül tett utazásod nagyon eredményes lesz."

2013. szeptember 28., szombat

A tudatos légzés

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Lélegezz tudatosan!


Maradj tudatában annak a ténynek, hogy a légzésed nem más, mint a Szóham mantra megnyilvánulása, ami azt jelenti: „Nem más vagyok, mint a határtalan tudat”. Hozz létre egy szilárd alapot a légzésedhez az ászana-gyakorlás közben az uddíjána bandha helyes használata által: csak az alsó hasfalat húzd össze, a köldök feletti terület pedig maradjon ellazítva. Ez lehetővé teszi a rekeszizom szabad mozgását felfelé és lefelé. A rekeszizom mozgásának korlátozása agresszív, egoisztikus, ambiciózus és aggodalmaskodó jellemvonásokat eredményezhet (mivel az első három is általában a mélyen ülő aggodalomból ered). Ne csak a mellkasba lélegezz, és ne is kizárólag a hasba; használd a hasi-mellkasi kombinált légzés helyes módszerét.


Használd a légzés hullámait arra, hogy mélyebbre menj a pózokba; vagyis használd ki a mellkas domborodását és a derék nyúlását belégzéskor, valamint a mellkas egyenesedését és a derék hajlását kilégzéskor. Lélegezz a teljes törzseden keresztül, mintha a légzésed egy folyadék lenne, mely egy üres üreg legrejtettebb zugait is feltölti. Engedd, hogy minden mozdulat a légzés hullámaiból induljon ki, ahelyett, hogy engednéd, hogy a mozdulat megelőzze, irányítsa vagy akadályozza a légzést.


Gyakorlás közben maradj tudatában annak, hogy az uddzsájí pránájáma alkalmazásának célja a második sorozat pózaival együtt kétféle: az elme megnyugtatása és a központunk megtalálása azáltal, hogy a pránát visszavezetjük a test felszínéről a középpontba; illetve az egyensúly és harmónia elérése a prána egyenlő elosztása által a hold (ídá) és nap (pingalá) nádík között.


Emlékezz rá, hogy az összes légzőgyakorlat végső célja az, hogy a pránát a központi vezetékbe (szusumnába) juttassa. Ha sikerül felemelnünk a pránát a csakrákon keresztül a szahaszrára (korona) csakrába, akkor a Mély Valóságot (Brahmant) és az Ísvarát (Legfelsőbb Lényt) automatikusan megvalósítjuk és „megpillantjuk”. Ha nem tudod elsajátítani a második sorozatot, akkor vannak alternatív módszerek is.


Engedd, hogy minden póz a múla bandha gyökeréből nőjön ki. Amint jártassá válsz a PC-izom összehúzásában gyakorlás közben, tedd a múla bandhát finomabbá; vagyis az izmok összehúzásától haladj az energetikai, és végül a mentális összehúzás felé.


Specifikus útmutatások


Egyenként add hozzá a pózokat!


A legbiztonságosabb és leghatékonyabb módja a második sorozat gyakorlásának az, ha egyenként hozzáadjuk a második sorozat pózait, miközben folytatjuk az első sorozat gyakorlását minden nap. A második sorozat pózai nagyon erőteljesek, különösen, ha a hagyományos sorrendben végezzük őket. Minden pózt külön kell gyakorolni, amíg el nem éred a jártasságot a pózban. Csak akkor fogj hozzá a következő pózhoz. Ha így gyakorolsz, akkor képes leszel elegendő energiát fektetni minden egyes új póz gyakorlásába. Csak akkor arathatod le a második sorozat számos előnyét, ha ilyen tradicionális módon adod hozzá a pózokat. Ha egy nap alatt átállnál a teljes második sorozat gyakorlására, akkor nem lennél képes elegendő energiát fókuszálni és rászánni az egyes pózokra, hogy hatékonyan végre tudd őket hajtani. Sok gyakorlót láttam, akik hirtelen átváltottak az első sorozatról a másodikra egy vezetett órán. A gyakorlásuk erőtlen maradt, bármennyire is próbáltam megváltoztatni őket."

2013. szeptember 27., péntek

Kávé helyett - Mate!

Többször esett szó az utóbbi időben a koffeintartalmú, élénkítő hatású italokról. Anélkül, hogy egyelőre részletekbe bocsátkoznák a koffein és a kávé természetrajzával kapcsolatban, szeretnék néhány, véleményem szerint egészségesebb alternatívát ajánlani a feketekávé helyett. A pörkölt kávé ugyanis több olyan tulajdonsággal is rendelkezik, ami nem előnyös a jóga gyakorlása szempontjából (kivéve talán azt, amikor valaki a hajnali Mysore gyakorlás előtt akarja elűzni az álmosságát, mert félálomban gyakorolni ugye nem nagy fless). Írtam már korábban a kávéról, sőt, attól eltekintve, hogy Manju Jois és Sharath is hódol a kávézás szenvedélyének (Manju a következőképpen kommentelte, miközben Mysore óra alatt Starbucks-kávéját szürcsölgette: "Az észak-indiaiak teáznak, a dél-indiaiak pedig kávéznak"), én inkább zöld tea-párti vagyok. A zöld teák közül egészségesebb alternatívaként kávé helyett a japán Matcha zöld teát ajánlottam már fogyasztásra.  

A Mate tea egy másik egészségesebb alternatíva, mely számos előnyös hatással rendelkezik. természetesen ne feledkezzünk meg róla, hogy mint minden, élénkítő hatású szer, ez is némiképpen megterheli a szívet, ezért nem ajánlott korlátlan mennyiségben fogyasztani. De mivel koffeintartalma elenyésző a kávéhoz vagy fekete teához képest, sokkal kevésbé borítja fel az alvás/pihenés ciklust, mint durvább társai. Ettől eltekintve a megoldás elsősorban az, hogy pihenünk, ha fáradtak vagyunk, és nem az, hogy bedobunk még egy Mate vagy zöld teát.

A Mate, vagyis Ilex paraguayensis érdekes módon úgy működik, mint egyfajta frissítő a központi idegrendszer számára, mely lecsendesíti a testet és az agyat. Kimutatták, hogy javítja a hangulatot és a koncentrációs készséget, csökkenti a gondterheltséget, és megelőzi a mentális kimerülést. Tehát hatásaiban sokban hasonlít a Matcha zöld teára, ugyanis egyszerre élénkít és növeli a teljesítményt, ugyanakkor nem stimulálja túl a szimpatikus idegrendszert, mely a "fight or flight" stresszreakciókért felelős elsősorban.

A Mate teában 96 kémiai anyag van, ami a testünkre hat - beleértve a B vitaminokat; A, C és E vitaminokat, és az ásványi anyagokat, mint pl. a kalcium, magnézium, vas, kálium és a szelén. 11 fajta polifenolt tartalmaz, ezek erős antioxidánsok. Ezenfelül gazdag klorofillban, ami élénkzöld színét adja és további antioxidáns előnyöket biztosít.

Mindazonáltal a legfontosabb kémiai anyag a mate teában a matein. A matein egy xanthin alkaloid. A xantinok közé tartozik pl. a koffein, theofillin, és theobromin. A jelek szerint a matein rendelkezik a xanthinek előnyös tulajdonságainak legjobb kombinációjával. Mint a legtöbb xanthin, ez is a központi idegrendszert stimulálja, de azoktól eltérően, nem okoz függőséget. A koffeinnal ellentétben nem erős vízhajtó, így sokkal kevésbé dehidratálja a testet.

A mate teában lévő kémiai kombinációk eredménye lehet nyilvánvalóan a NAGY áttörés a kalória- és zsírégetésben. A legfigyelemreméltóbb előnyök egyike az lehet, hogy az izmok befeszülése nélkül biztosít használójának plusz energiát - mely izomfeszülés a koffein velejárója. Tulajdonképpen a koffein kivételével az összes xanthin egy gyenge izomellazító-pihentető hatással is rendelkezik. A mate tea serkenti a hosszú távú energiaellátást azzal, hogy hosszabb ideig fenntartja az oxigén jelenlétében történő energiatermelést; ez több kalóriát éget, növeli a szív hatékonyságát, és kitolja az állóképesség időtartamát, elhasználva a feleslegessé vált anyagokat, mint pl. a tejsav, melyek az anaerob glikolízis során termelődnek (oxigénhiányos környezetben történő energiatermelés). Van egy indikátor, mely megmutatja, hogy ez a dolog tényleg több zsírt éget; ez az indikátor az ún. légzéshányados, ami jelzi a testben oxidált vagy elégetett zsír mennyiségének növekedését. A tudomány állása szerint a vércukorszintet is segít stabilizálni, így csökkentve a cukorbetegség ill. a hipoglikémia kockázatát.

További hatások:

Mélyebb alvás: Hihetetlen, de a mate tea nem zavarja az alvást. Igazság szerint, segíti a pihentető alvást és növeli a gyors szemmozgással (REM) járó alvást csakúgy, mint a mély alvást (delta állapot). Sokan állítják, hogy kevesebb alvásra van szükségük, amikor a mate teát használják, mivel mélyebben alszanak.

Emésztés és méregtelenítés: a mate tea segíti az emésztést, és helyrehozza a béltraktus sérült szöveteit. Megakadályozhatja a székrekedést azzal, hogy lágyítja a székletet és stimulálja a bélrendszer összehúzódásait. A méregtelenítést is elősegíti azzal, hogy növeli a vizelés, az emésztés és az ürítés által történő vízvesztést.

Biztonság a szívnek: Míg más stimulánsokat, pl. a koffeint és az efedrint félelem övezi a szívre gyakorolt káros hatásaik miatt, kimutatták, hogy a mate tea egyenesen jó hatással van rá. Megnövelheti a szív oxigén- és tápanyag-ellátottságát stressz esetén vagy edzés ideje alatt, csökkentheti a vérnyomást és javíthatja a keringést néhány ember esetében azzal, hogy nyugtatja az ereket.

Immuntámogatás: minden jel szerint a mate tea erősíti az immunrendszert egyrészt azzal, hogy leküzdi a betegségeket okozó organizmusokat és segíti az immunsejtek - elsősorban a fehérvérsejtek - működését. A benne található C és E vitaminok fontosak az immunrendszer támogatása szempontjából. Eltérően a többi gyógynövénytől, melyek folyamatosan stimulálják az immunrendszert, a mate tea inkább egyensúlyi állapotot hoz létre azzal, hogy egyfajta frissítőként hat rá. A szaponinok szintén fontos kémiai anyagok, melyek részben szintén felelősek lehetnek az immunerősítő hatásért.

Segíti a tüdő működését: a mate tea az allergiát is enyhíti azzal, hogy oly módon stimulálja a mellékvese mirigyeket, hogy azok kortikoszteroidokat termeljenek, melyek elfojtják a gyulladást és az túlreagált immunválaszt. A légutakat is megtisztítja. Ez jó hír a sportolók számára, mivel ezek az előnyök elősegítik az optimális légzést, és így több oxigénhez jut a testünk. A mate tea izomnyugtató hatása hasznossá teszi azt az asztma kezelésekor, mivel tágítja a hörgőket.


Legismertebb fogyasztási módja a teafőzés, filteres illetve leveles változatban is kapható.  Egyesek a nagyobb mennyiségű hatóanyag-bevétel érdekében a porrá őrölt mate levelek fogyasztását javasolják kapszula formájában. Természetesen csodát ne várjunk tőle, vagyis ha nem alszunk eleget, akkor a Mate teától önmagában nem leszünk kipihentek, illetve ha nem mozgunk semmit, és nem is változtatunk az étrendünkön, akkor pár pohár Mate teától nem fogunk leszálkásodni.

2013. szeptember 26., csütörtök

A buddhista idealizmus cáfolata

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"4.15. vasztu-számjé csitta-bhédát-tajór-vibhaktah pantháh

vasztu-számjé – a tárgy azonossága által; csitta-bhédát – az elme különbözősége által; tajóh – e kettőnek; vibhaktah – különálló; pantháh – a megnyilvánulás útja.

Ugyanazt a tárgyat különböző elmék teljesen különbözőképpen reprodukálják. Ez bizonyítja, hogy az elme és a tárgy két különböző azonosság.

Itt egy másik bizonyíték, ami megcáfolja az idealisták hipotézisét, miszerint a világ csupán egy illúzió, ami az elmében keletkezik. Ha különböző emberek érzékelik ugyanazt a tárgyat, akkor teljesen különbözőképpen jelenik meg az elméjükben. Vigjánabhiksu egy gyönyörű nő példáját adja, akit különbözőképpen látnak, attól függően, hogy az erény vagy a bűn szemszögéből nézik. Ha a férje látja, akkor örömöt okoz; ha egy másik férfi, akkor vágyat ébreszthet. Ha egy másik nő látja, akkor féltékenységet okozhat, míg egy felszabadult személy semleges marad iránta.

Ebből a példából láthatjuk, hogy a négy elme ugyanazt a tárgyat látta, mivel a nő külső megjelenése, mint például a haja színe, ugyanaz lenne mind a négy esetben. Ha nem az lenne a helyzet, hogy egy valós, tőlük különálló tárgyat láttak volna, akkor nem tudnánk bizonyítani azt a tényt, hogy igazából mind a négy ember ugyanazt a nőt látta. Ha mind a négy elme a saját nőjét teremtette volna meg, akkor nem lenne ennyi egybeesés. Ez alátámasztja, hogy mindannyian ugyanazt a nőt látták, aki annak a bizonyos férfinek a felesége.

A különböző reakciók, amiket a tárgy kiváltott, mint a vágy és a féltékenység, arra engednek következtetni, hogy nem egy elméről van szó, amelyen keresztül a négy különböző ember érzékel, ahogy a buddhista idealisták tanítják, hanem négy teljesen különálló elméről. Ezen túlmenően, ha mind a négy elme ugyanannak az egy elmének a képviselője lenne, hogyan történhetne meg, hogy a nő négy teljesen különböző reakciót váltana ki? A tárgy felfogásában keletkező különbségek a négy különálló elme egyéni előtörténetéből és eltérő feltételekhez kötöttségéből származnak.

A buddhista idealisták (vigjána-vádík) azt mondják, hogy a tárgy csak akkor jön létre, amikor érzékeljük, és megszűnik létezni, amint az érzékelés megszűnik. Ebből arra a következtetésre juthatnánk, hogy ugyanaz a nő négyszer jön létre, és négyszer megszűnik létezni, miután négy elme érzékelte egymás után. A jóga ugyanebből a jelenségből azt a következtetést vonja le, hogy mivel négy különböző elme érzékelte, nem lehet csupán a képzelet szüleménye (vikalpa), és ezért valóságosnak kell lennie. A jógában a valóság azt jelenti, hogy egy tárgy önmagában, teljesen különálló azonosságként létezik, attól függetlenül, hogy az elme érzékeli, vagy sem."

2013. szeptember 25., szerda

A védjegyek világa

Mi másról van ismét szó, mint az USA-ról? Ezúttal nem Bikram Choudhury balul sikerült kopirájtolási kísérletéről lesz szó, mely végül úgy zárult,hogy az amerikai Legfelsőbb Bíróság kimondta: a jóga-ászanákat és azok bármilyen kombinációját nem lehet védjeggyel ellátni, vagyis senki sem tekinthet a saját szellemi tulajdonának semmilyen ászana-sorozatot, tehát bárki bármit oktathat, anélkül, hogy engedélyt kérne erre más oktatóktól vagy jogdíjat kellene fizetnie bárkinek is. 

Úgyhogy Bikram ezentúl legfeljebb a saját nevének használatát kötheti engedélyhez, bár az utóbbi idők nemi-erőszak-botrányai és az ellene indított perek fényében úgy érzem, hogy egyre kevésbé menő dolog Bikram-jógát tartani, vagy Bikram-jóga stúdiót üzemeltetni. Úgy gondolom ugyanis, hogy elég nagy sznobnak kell lennie valakinek ahhoz, hogy meggyőzzék: a Bikram-jógának semmi köze az alapítóhoz, Bikram Choudhury-hoz.

De nem is ez a mai témánk, hanem egy másik jóga-védjegy, amelyet a YogaGlo nevű, online jógaórákat pénzért szolgáltató honlap jelentett be. Egyébként nem tartom feltétlenül rossz dolognak az online jógaórákat, bár kétségtelen az, hogy nem adhatják ugyanazt a törődést, személyes figyelmet, és biztonságot, mint egy "élő" óra, ahol az oktató visszajelzést kaphat a gyakorlótól, javítani és igazítani tudja, és személyre szabhatja a gyakorlatokat a gyakorló sérüléseit, betegségeit figyelembe véve. De ha valakinek a közelében nincs jógastúdió, akkor még mindig ott van az internet, az online média.

Persze nem értem, hogy miért fizetne valaki online jógaórákért, amikor a Youtube-on tömkelegével talál teljes hosszúságú, ingyenes jóga-videókat. Minden esetre a YogaGlo és a MyYogaOnline úgy látszik, jól megél belőle. Olyannyira, hogy a YogaGlo megpróbálta szabadalmaztatni azt a kamera-állást (!!!), amelyből a jógaórákat rögzítik. A fenti képen látható, hogy a jógaterem végéből veszik az órát, az oktatóval szembeállva, úgy, hogy az oktató és a kamera közötti sávban nincsenek matracok, csak a sáv két oldalán áll a többi jelen lévő résztvevő. A YogaGlo már el is kezdte kiküldözgetni a "Cease and Desist" leveleket, melyben arra kérik a konkurrens weboldalakat, hogy vegyék le hasonló szögből filmezett online jógaóráikat, mert sérti a védjegyüket. 

Nyilván a dolog nem nagyon befolyásolja a magyar közönséget, mert nem tudom, ki mennyi fizetős vagy ingyenes jógaórát néz az otthoni gyakorlásához. Egyébként itthon is megjelent már a Jógaklikk weboldal, amely hasonló online pénzért nézhető jógaórákat kínál, bár nyilván a magyarajkú internetes közönség töredéke csak az angolul beszélőknek. Sőt, nekem is van fent pár videóm a Fitvideo oldalon, bár azt szerencsére nem ilyen kameraállásból vették fel. Sőt, a Youtube-on ingyen is nézhető egy fél órás Agni-jóga videó, illetve egy teljes hosszúságú Ashtanga-óra két részben. Itt az elrendezés már hasonlit a YogaGlo stílushoz, de szerencsére én is és a kamera is állandóan mozgott, úgyhogy remélem nem kapok levelet tőlük :-) Persze ha kapnék sem érdekelne, én mindig is annak voltam a híve, hogy védjük meg a jóga szabadon hozzáférhetőségét, főleg, ami az online tartalmakat illeti. Ezért is írok blogot minden nap, és fordítok olyan könyveket, amelyeket fontosnak tartok a jóga megismerése szempontjából. 

Az már más kérdés, hogy a klasszikus, stúdióban megtartott jógaóráktól nem várhatjuk el, hogy ingyenesek legyenek, hiszen a stúdiónak költségei vannak, és az oktatóknak is meg kell élniük valamiből. De ettől eltekintve én az oktatóképzésben is azt az elvet alkalmazom, hogy ha valaki valamit megtanult, legyen az akár az Agni-jóga, akár az Ashtanga, akkor szabadon oktathatja, ellenőrzés és engedélykérés nélkül. Nem kell mindenféle kötelező továbbképzésekre járni, és x évente meghosszabbítani a diploma érvényességét, nálunk a hazai és a nemzetközi diploma is örök életre szól!

2013. szeptember 24., kedd

Az ind filozófia

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"4.14. parinámaikatvád-vasztu-tattvam
parináma – átalakulás; ékatvát – az egység miatt; vasztu – tárgy; tattvam – lényeg.

Egy tárgy milyenségét (tattvam) az átalakulás (parináma) egységessége hozza létre.

Patandzsali folytatja a jóga fizikájának részletezését ebben a fontos szútrában. A lelkes tanulóknak mélyen meg kell fontolniuk ezt a szútrát és alaposan meg kell érteniük. Nagyon összetett és nehéz lefordítani angolra. Ezt és sok más szútrát is csak úgy érthetünk meg, ha kirándulást teszünk az indiai gondolkodás történetébe.

A tárgy milyensége vagy olyansága egy fontos koncepció, amit meg kell érteni. Úgy is mondjuk, hogy a tárgy-mint-olyan, vagy a tárgy önmaga. Mindezek a kifejezések arra utalnak, hogy egy olyan filozófiai iskolát követünk, amely szerint a világ valóságos, mint ahogyan a jóga és a szánkhja teszi. Ahogy korábban magyaráztuk, a jóga mind a világot, mind a tudatot valóságosnak tekinti, és mivel két különálló elvet tekint valódinak, dualista iskolának tekintik. A monista iskolák csak egy kategóriát tekintenek valóságosnak, és minden más kategóriát arra vezetnek vissza.

A monista iskolákat két osztályra lehet osztani. Vannak a materialisták, akik abban hisznek, hogy csak az anyag létezik, és az elmét vissza lehet vezetni az anyagra. Például a kommunizmus vagy a nyugati tudomány (kivéve a kvantum-mechanika legújabb vívmányait) monista materialista iskolák. Másfelől ott vannak az idealisták, akik azt állítják, hogy az anyag egy jelenség, ami csak az elmében/tudatban nyilvánul meg. Ezek a filozófiai iskolák azt állítják, hogy az anyagot vissza lehet vezetni az elmére. Indiában a buddhista idealisták (vigjánavádík) és a védántisták voltak a népszerű idealista iskolák. Európában Hegel és Fichte fejlesztette az idealizmust filozófiai nézetté.

A súnjavádík, a buddhista nihilisták iskolája (a latin nihil szó az abszolút semmit jelöli) nem materialisták, de nem is idealisták. Azt állítják, hogy sem az elme, sem az anyag nem valóságosak, csupán az üresség természetének pillanatnyi tüneményei.
Ez a szútra kezdi meg azon szútrák sorozatát, amelyek az idealizmust kritizálják, azzal a céllal, hogy bebizonyítsák annak helytelenségét. Indiában régóta és a mai napig él az a büszke tradíció, hogy kérlelhetetlen logika, könyörtelen érvelés és tudós vita segítségével jutnak el az igazsághoz. A vakhitet és bárgyú elfogadást sohasem tekintették úgy, hogy elvezet a szabadsághoz. A cél az volt, hogy addig tisztítsák az elmét, amíg elérték a tiszta intelligencia állapotát. A diszkriminatív tudást, ahogy a neve is mondja, nem érheti el a hívő, csak az, aki tud. Még ez a tudás is azonban csak a misztikus élmény előállomása, ami maga a felszabadulás előállomása.

A nyugati jógik manapság Indiát egy guruban vagy istenségben való hittel azonosítják, amely valamiféle boldogság állapotával áld meg. Ez a nézet azonban nem igazságos az ősi Indiával szemben. Mert egyetlen más kultúra sem dolgozott ekkora mértékben, mesterek sok száz generációján keresztül azon, hogy eljusson a helyes következtetésre a mély valóság természetét illetően. A jóga őszinte tanulmányozóiként újra kell értékelnünk az ősi mesterek következtetéseit, és nem csak ránézésre megítélni. Akkor fog mély alázatot ébreszteni bennünk a vizsgálódásuk mélysége.

A tárgy „milyensége” kifejezés arra utal, hogy a tárgy megjelenése mögött van egy mélyebb, valódi tervrajz. Ezt, a tárgyat magát a jóginak a magasabb érzékelés (szamjama) által kell felfognia. „A tárgy maga” azt a tárgyat jelenti, ami rajtunk kívül létezik. A buddhista idealisták és a védántisták úgy érvelnek, hogy a tárgy csak azáltal válik valóságossá, hogy érzékeljük, és amit nem érzékeljük, valótlanná válik. Ebben a filozófiai rendszerben egy fa kidőlése egy távoli erdőben valótlan lenne, mert senki sem volt ott, hogy lássa. Ezen érvelés alátámasztására a buddhisták és védántisták azt mondják, hogy az álmainkban létrehozzuk a tárgyak érzéki tapasztalatait, például a látványt, hangot, és ízt, anélkül, hogy bármilyen tárgy volna ott; hasonlóképpen az ébrenlét során tapasztalt tárgyak megszűnnek létezni, amikor elalszunk, hogy helyet adjanak az álombéli tárgyaknak. Az idealisták azt a következtetést vonják le ebből, hogy a tárgyak nem valóságosak. Csak az elme, vagy a tudat valóságos, amelyben megjelennek, alvás vagy ébrenlét közben.

Ha meg is cáfoljuk más iskolák tanításait, az nem azt jelenti, hogy értéktelennek tartjuk őket. Egyetlen iskolának sem lehet teljesen igaza, mivel az összes gondolati rendszer az emberi elme terméke. Az emberi elme önmagában képtelen reprodukálni az univerzumot, mivel az univerzum nem fér bele az elménkbe. Az, amihez eljutunk az elménkben, mindig a teremtés redukált másolata lesz csupán. Akkor mégis miért hozunk létre filozófiai rendszereket?

A filozófiai rendszerek értéke abból a képességükből származik, hogy el tudják vezetni az embereket a szabadság állapotába. Erről a képességéről tanúbizonyságot tett a jóga, a védánta, a szánkhja és a budhhizmus is. Az összes rendszer csupán egyazon, az upanisadokban kimondott igazság számtalan módosulása. Mivel az összes rendszer ugyanannak az igazságnak a magyarázata, az igazi misztikusok, mint Vjásza, Vacsaszpati Mishra, Gaudapáda, Sankara és Vigjánabhiksu az összes gondolati iskolát képesek kommentálni. Mivel megvalósították a mögötte rejlő igazságot, mindegyikhez hozzá tudnak szólni.

Felmerült a kérdés, hogy miként jöhet létre ugyanabból a három gunából olyan sok, rendkívül különböző tárgy. Patandzsali azt válaszolja, hogy „az átalakulás (parináma) egységessége (ékatvam) által.” Ez azt jelenti, hogy a gunák nem egyénileg cselekszenek, hanem mindig együttesen, és a különböző kombinációik sok millió különböző, tartós tárgyat eredményeznek.

E folyamat megmagyarázásához a három gunát az atomfizika három elemi részecskéjéhez fogom hasonlítani – a protonhoz, neutronhoz és az elektronhoz. Minden atomot ez a három elemi részecske alkot, és különböző kombinációkban 108 elemet alkotnak. Ez a 108 elem, számtalan kombinációjában, sok ezer szerves és szervetlen vegyületet alkot. Ezekből a vegyületekből alakul ki az a sok millió forma és megnyilvánulás, ami az univerzumot alkotja. Különböző pályákon és módokon keringve a semleges, pozitív és negatív töltetű elemi részecskék alkotják a fák, sziklák, hegyek, folyók, kontinensek, bolygók, galaxisok és univerzumok hatalmas szerkezetét. E változatosság létrehozása az anyag belső tulajdonsága. Csak azt tudjuk leírni, hogy milyen struktúrával rendelkeznek a különböző atomok, azt mér nehezebb lenne megmondani, hogy pontosan honnan tudják az elektronok azt, miképpen kell komplex pályák rétegeibe szerveződniük, hogy elemeket alkossanak.

Hasonló módon, ahogy az elemi részecskékből létrejön az anyag, a jóga szerint a gunák hozzák létre a világot. Ezen a ponton a lényegi különbség a jóga és a nyugati tudomány között az, hogy a jóga szerint a három összetevő a tömeg (tamasz), energia (radzsasz) és intelligencia (szattva). A jóga azt mondja, hogy az egységes átalakulás folyamata az, ami által az a három összetevő sok millió stabil elemet hoz létre. Az „egységes átalakulás” azt jelenti, hogy egy belső tulajdonság által a három erő (guna) együttesen mozogva hozza létre a világot.

2013. szeptember 23., hétfő

A tökéletes ászana

Először is következzék egy idézet kedvenc Coelhómtól:

"Tudod, micsoda erőfeszítésbe kerül a helyes testtartás felvétele és megtartása, a lélek elcsitítása, a szándék tisztázása, és minden egyes betű és szó tisztelete. De egyelőre csak gyakorolj tovább. Ha már sokat gyakoroltunk, nem kell többé minden egyes mozdulatra odafigyelnünk: ezek lassacskán létezésünk részévé válnak. De ahhoz, hogy elérjük ezt az állapotot, rengeteget kell gyakorolnunk, ismételnünk. És ha még mindig nem elég, tovább kell ismételnünk és gyakorolnunk. Figyeld meg, hogy munkálja meg a vasat a jó kovács. A gyakorlatlan szemek számára folyton csak ugyanazt a kalapácsütést ismételgeti. De aki járatos a kalligráfia művészetében, az tudja, hogy ahányszor a kovács felemeli a kalapácsot, hogy lesújtson vele, az ütés intenzitása mindig más lesz. A kéz ugyanazt a mozdulatot ismételgeti, de ahogy közeledik a vashoz, közben megérzi, hogy keményebben vagy gyengédebben kell-e ráütnie. Így van ez az ismétléssel: bár minden alkalommal ugyanolyannak tűnik, valójában mindig változik egy kicsit. Eljön majd a pillanat, amikor már nem kell arra gondolnod, amit csinálsz. Te magad leszel a betű, a tinta, a papír és a szó."

Ez az idézet a kalligráfia gyakorlásáról szól, de azt hiszem, ugyanúgy igaz az Ashtanga gyakorlására is. Érdekes dolog, hogy két évvel ezelőtt Manju TTC-jén a hármas sorozatot is gyakoroltam, és jobban is ment a gyakorlás, nyitottabb volt a csípőm, mint most. Most csak az első és második sorozatot csináltam, de azt hiszem, hogy valamivel többet megértettem abból, hogyan lehet elérni az erőlködés nélküli gyakorlás szintjét. Manju elmondta vasárnap, hogy fölösleges a haladó sorozatokat erőltetni, bőven elég, ha valaki az elsőt és a másodikat gyakorolja. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem lehet csinálni, ha valakit nagyon vonz. De ahogy ő fogalmazta, nem elengedhetetlen feltétele a megvilágosodás, a szamádhi vagy a boldogság állapotának elérésének.

Újra megjelent bennem a vágy, hogy tökéletesen megtanuljam az első és második sorozatot (és persze a többit is, csak most talán jóval türelmesebb vagyok már önmagammal szemben, és így nem erőltetem túl a dolgokat, ami ugyebár sérülésekhez és frusztrációhoz vezet általában, az erőlködésmentesség helyett). De mit is jelent a tökéletes? Eddig azt gondoltam, hogy a külső szemlélő számára kifogástalanul kivitelezett ászana a tökéletes. De most már úgy értelmezem ezt as dolgot, hogy amikor a gyakorlás a természeteddé válik, amikor beül békét, boldogságot, könnyedséget és erőlködés-mentességet érzel, akkor tökéletes az ászanád, a gyakorlásod, még akkor is, ha esetleg a külső szemlélődő számára ez nem úgy tűnik. 

Az elvárások sokszor akadályokat gördítenek elénk, ahelyett, hogy közelebb vinnének a célhoz, vagy a tökéletesség állapotához. Akkor is, ha külső, és akkor is, ha belső elvárásoknak próbálunk megfelelni. Az embernek egyre türelmesebbé és érzékenyebbé kell válnia a saját állapota iránt, meg kell éreznie, ahogy lénye lüktet az univerzum áramlásában. Az állapotunk ugyanis napról napra, percről percre változik, ezért ha lineáris fejlődést várunk el önmagunktól, az sok esetben erőltetésbe torkollik. 

Manju a bűntudatról is beszélt, ami a nyugati emberekre olyannyira jellemző. Én is azt gondolom, hogy a jógának felszabadítania kellene az embert a bűntudata és a teljesítménykényszere alól, ahelyett, hogy még több stresszt okozna. Ha gyakorolsz, mert volt rá erőd és időd, akkor örülj neki, ha pedig nem gyakoroltál valamelyik nap, akkor ne érezz bűntudatot. Én tudom, hogy sok ember azért nem meri újrakezdeni a jógát pár hét vagy hónap, vagy esetleg év kihagyás után, mert "mit fog szólni az oktatóm és a többiek?" Általában semmit, legfeljebb örülnek neki, hogy ma is teszel valamit az egészségedért. Sokszor megesik, hogy összefutok régi jógás tanítványaimmal vagy vendégeimmel az utcán, és szinte süt róluk a bűntudat, mintha mentegetőzési kényszert éreznek amiatt, hogy összefutottunk. 

Pedig én nem támasztok elvárásokat senkivel szemben. Ha egyszer jön el életében az órámra, ha százszor, én megteszem azt, amit én hozzátehetek valaki más életéhez, aztán útjára engedem. Mindenkinek saját magának kell végigjárnia az útját, és még ha ideig-óráig fogom is valaki kezét, tudatában kell lennem annak, hogy mint minden kapcsolat ebben a világban, ez is átmeneti. Annyi marad a tiéd belőle, amennyit befogadtál, amennyire engedted, hogy átjárja a személyiségedet és ráébresszen egy újfajta látásmódra, egy új értékrendre. Amire szükséged van, az veled marad, amire pedig már nincs szükséged, azt nyugodtan elengedheted, mert legfeljebb hátráltatni tud. A tökéletes gyakorlás az önmagaddal szembeni igényesség és érzékenység kifejeződése egyszerre. A kalapácsütés is lehet gyengéd, vagy határozottabb, de neked kell érezned, hogy mire van szükséged ahhoz, hogy letisztítsd magadról az évmilliók óta rád kövesedett karmát, és felszínre hozd a ragyogó gyémántot, az Önvalót. És akkor te magd leszel az ászana, a vinyásza, a pránájáma és a koncentráció. A jóga segítségével visszatalálsz önmagadhoz.

2013. szeptember 22., vasárnap

A jóga nyolc ága

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Fogadd be a nyolc ágat!

Mindig légy tudatában annak, hogy az ászana csak egy ág a nyolc közül. Integráld az ászana-gyakorlásodat a jóga negyedik, ötödik és hatodik ágával, és gondolj ezekre úgy, mint a hetedik ág (a meditáció), és végül a nyolcadik (a szamádhi) előkészítő gyakorlataira. A 3-6. ágak integrált gyakorlása az uddzsájí pránájáma (a negyedik ág egyik gyakorlata, lásd a 7. fejezetet) helyes végrehajtásával kezdődik az ászana-gyakorlás közben. Az érzékek visszavonásával folytatódik (pratjáhára, az ötödik ág). Vond vissza a látás érzékelését az előírt dristik (fókuszpontok) alkalmazásával. Vond vissza a hallás érzékelését a saját légzésed hallgatása által. Vond vissza a tapintás és mozgatás érzését a propriocepcióra, vagyis a testrészek megfelelő elrendezésének intuitív tudatosítására történő koncentrációval. Vond vissza a szaglás érzékelését a múla bandha, az ízlelés érzékelését pedig az uddíjána bandha aktiválása által. (A jóga alapjául szolgáló szánkhja filozófia szerint, a szaglóérzék a múládhára, vagyis a föld-csakrában helyezkedik el. Ha az orrhegyünkre nézünk, azzal aktiváljuk a múla bandhát, és visszavonjuk a szaglóérzéket. Az uddíjána bandha, vagyis a gyomorzár a szvádhisthána csakrához kapcsolódik. A szánkhja szerint az ízlelés érzéke a szvádhisthána, vagyis a víz-csakrában helyezkedik el.)

Amikor akaratlagosan lekötjük az elmét mindebben, anélkül, hogy hagynánk a jövőbe vagy a múltba révedni, az elménk koncentrálttá válik, és elérjük a dháranát (a hatodik ágat). Amikor megfelelő gyakorlás után mindez megszakítás nélkül és spontán módon történik, akkor elérjük a dhjána (meditáció, a hetedik ág) szintjét.

Emlékezzünk rá, hogy a szamádhi, a nyolcadik ág, kétféle lehet. Ha az elme annyira tiszta, erős, és koncentrált, hogy a meditáció tárgya eggyé válik az elme róla alkotott képével, azt az objektív szamádhi szintjének nevezzük. Ez az az állapot amelyben Patandzsali megalkotta a Jóga-szútrát, Rishi Vamana pedig a Jóga-koruntát. Amikor az összes eddigi elem által a kegy pillanatában megvalósítjuk önmagunkat, mint örökké a tényleges önvalóban, a határtalan tudatban megállapodottat, az az állapot a tárgy nélküli szamádhi.

Nyílj meg a szanszkrit előtt!

Mindegy, hogy mi az anyanyelved, emlékezz rá, hogy az a nyelv vaikhárikus ( a hang negyedik, durva megnyilvánulásán alapul). Add meg a szanszkritnak azt a tiszteletet, amit megérdemel, mint madhjamikus (a hang harmadik, finom szintjén alapuló) és mantrikus nyelv. Próbálj meg nem visszarettenni a szanszkrit nyelv tanulásának gondolatától, hanem még ha lassan is, de tegyél szert némi jártasságra a szanszkrit kifejezésekben. Meditálj a szent Óm szótagon, mely minden mantra eredete, az egyetlen pasjantikus (a hang második, megnyilvánult fázisa) szótag, az a hang, melybe minden hang visszatér.

Tanuld meg helyesen kiejteni a pózok neveit és a jógával közvetlenül kapcsolatos összes kifejezést. Emlékezz rá, hogy minden anyag, minden tudás, és minden hang lényegében vibrációs minta (sabda). Ha helyesen intonálsz a pózok neveinek és a szanszkrit szavak kiejtése során, az megváltoztatja az agyadat, és tudást hoz létre (lásd a 3. fejezetet).

Tanulmányozd az anatómiát!

Ismerd meg és értsd meg részletesen az alkalmazott jógikus anatómiát és az emberi test mozgástanát és azt, ahogy viszonyulnak az egyes pózokhoz, amiket végzel. Sokat segít, ha tudod, hogy melyik izom hol végződik, és milyen munkát végez. Mielőtt belemész egy pózba, kérdezd meg magad: Milyen akciókból áll össze ez a póz? Mely izmokat kell koncentrikusan vagy excentrikusan vagy izotónikusan vagy izometriásan használni a végzése közben? Milyen mozgástartományban használom a pózban az ízületeket és a szalagokat?

A legtöbb póz intuíció-ellenes (ha arra hagyatkozunk, amennyi intuíciója megmaradt a modern embernek). Ez azt jelenti, hogy ha nem használod a kifinomult módszereket és az analízist, akkor valószínűleg helytelenül fogod végrehajtani őket. Az emberi elme hajlamos a dolgok leegyszerűsítésére, és valószínűleg olyan dolgokat fog mondani neked, hogy hozd össze a hátadat a hátrahajítás közben, pedig valójában az ellenkezőjét kellene csinálni. Tartsd a fejedben a pózok gyakorlásának két alkotmányos szabályát: (1) egyszerre terjeszd ki a testedet az összes ellentétes irányba, és (2) a pózba való belépés után semlegesíts minden akciót, amellyel a pózba jutottál, azáltal, hogy az ellenkezőjét végzel. E két szabály követésével úgy mozoghatunk a világban, hogy nem keltünk diszharmóniát."

2013. szeptember 21., szombat

A jóga célja

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Nyolcadik fejezet

A második sorozat pozitív hatásainak elérése

Ebben a könyvben nagy mennyiségű információt közöltünk, amely segít a gyakorlónak létrehozni egy szélesebb kontextust, melyben elhelyezheti a második sorozat gyakorlását. Úgy gondolom, hogy ennek a kontextusnak minden eleme elengedhetetlen – az Ashtanga vinyásza jóga ősi gyökereinek elfogadásától az SI-ízület anatómiájának részleteiig bezárólag – nem csak a gyakorlásunk mélyítése érdekében, hanem azért is, hogy a lehető legtöbbet megkaphassuk a második sorozat gyakorlásából. Mivel ezek az elemek egyaránt nagy számúak és változatosak, ebben a fejezetben egy könnyen emészthető összegzését ajánlom fel annak, ami véleményem szerint az ezt megelőző fejezetekben bemutatott ismeretek lényege a gyakorlati útmutatást illetően.

Általános irányelvek

Emlékezz a jóga legvégső céljára!

A pózok gyakorlása közben legyünk tudatában annak a ténynek, hogy a jóga azért jött létre, hogy segítsen téged önmagad határtalan tudatként történő megvalósításában (melyet néha léleknek is neveznek), és annak megértésében, hogy nem vagy azonos a testeddel. Bár a karma-jóga számos iskolája egyikének módszereit gyakorlod, ugyanazt a célt tűzted ki, amit az ősi gjána-jóga. Követheted az „azonnali megvilágosodást” ígérő utakat, ha vonzódsz hozzájuk. De ha mégsem bizonyulnak sikeresnek, akkor még mindig visszatérhetsz a strukturált karma/Ashtanga-jóga gyakorláshoz.

A pózokat gyakorold odaadó és tiszteletteljes attitűddel. De úgy tekints a második sorozatra, mint a nyújtások véletlenszerű halmazára. Úgy tekints rájuk, mint egy szakrális táncra, amely örök tökéletességében már jóval azelőtt létezett, hogy Vamana, az ősi bölcs meglátta volna szamádhijában. Gyakorold azzal, amit Patandzsali „kedvező hozzáállásnak” nevez, vagyis odaadó hozzáállással. Ez azt jelenti, hogy kifejezed háládat a Legfelsőbb Lény felé azért, hogy megtanította a jógát; és azt is, hogy az adás és szolgálat attitűdjével gyakorolsz, a személyes nyereségvágy helyett. Úgy mozdulj, hogy a tested a Legfelsőbb általad imádott aspektusát dicsőítse. Az Ashtanga vinyásza jóga gyakorlása mozgó imádság.

Ha nincs személyes imádandó formád, de nyitott vagy a gondolatra, akkor alkalmazd a pózok neveinek mitológiai elírásait, a sásztrák (szentírások) további tanulmányozásával kombinálva, hogy megtaláld a saját ishta-dévatádat, a saját kommunikációs frekvenciádat a Legfelsőbbel (lásd a 2. fejezetet). Emlékezz rá, hogy az indiai írások egyetértenek ebben a dologban: csak egy Isten van. A különböző kultúrák és egyének máshogyan írják le az Egyet különböző természetük miatt. Minden Istenhez vezető út egyformán jó.

Az ishta-dévatád megtalálása és a gyakorlásod elmélyítése érdekében tanulmányozd a sásztrát. Ha misztikus alkat vagy, akkor az upanisadokat. Ha intellektuális-filozofikus alkat vagy, akkor a szútrák a neked való írások. Ha odaadó-érzelmi hajlamaid vannak, akkor a puránák fognak közelebb állni hozzád. Ha inkább fizikai-atletikus a hozzáállásod, akkor pedig a tantrákat. Ha jógaoktató vagy, akkor tanulmányozd mindezeket az írásokat, hogy ki tudd szolgálni a tanulóid különböző igényeit.

Ne tartsd magad felsőbbrendűnek azért, mert azt gondolod, hogy a karma-jógának az a módja, amit te gyakorolsz, jobb, mint a többieké. A jóga minden formája a gyakorlók egy másik csoportjának fog megfelelni. Ezen kívül, a gyakorlás különböző szintjei (bhúmika) a gyakorlók különböző alkalmassági szintjeit (adhikára) követelik meg.

Ha odaadással és elkötelezetten gyakorolsz, akkor legyél nyitott és állj készen a kegy alászállására!"

2013. szeptember 20., péntek

Happy Ashtanga

Befejeződött a négy napos Ashtanga oktatói képzés Manju Joissal. Kaptunk szép jegyzetet is, amiben benne van a vinyásza számolás, meg az igazítások is lefényképezve. Ja és diplomát, hogy elvégeztük az oktatói tanfolyamot. Nekem az jött le az egészből, mint ami múltkor is, csak talán még jobban: hogy Manju egy boldog ember, és úgy tanítja a jógát, pránájámát, a mantra-éneklést is, hogy elősegítse a boldogságunkat. Ha túlerőlködjük a dolgot, és belevisszük a nyugati bűntudatot, megfelelési kényszert, teljesítményhajszolást, akkor pontosan a lényegéről maradunk le a dolognak, és a boldogságunk helyett a szenvedésünket és a sérüléseink számát fogjuk növelni, ahelyett, hogy kibogoznánk néhány csomót az életünkben és a tudatunkban.

A tegnapelőtti beszámolót félkómásan írtam, mert bár a reggeli Mysore és utána két-három óra igazítás meg mantra-chanting nem tűnik olyan soknak, mégis kiszívta valahogy az energiánkat, és az esti órák megtartásával együtt azért nem sok minden másra jutott időm mellette. 

Ma megpróbálok egy kicsit értelmesebb blogot írni, és egy kicsit átadni a hangulatot, ami szerintem mind a húsz résztvevőnek nagyon bejött. Én is amondó vagyok, hogy nem kell Indiába menni azért, hogy az ember autentikus Ashtangát tanuljon, főleg, ha ilyen oktatók érkeznek Magyarországra. Semmi sallang, semmi fölösleges hajcihő nem volt. Nem kellett leborulni Manju előtt gyakorlás után és megfogni a lábát, csillogó szemekkel áldásért könyörögve. Bár minden további nélkül megtettem volna, ő ezt nem várta el, ehelyett javított, masszírozott, Thai masszázs-fogásokat mutatott be, és poénkodott. 

Csütörtökön, bár telihold volt, mi ezzel nem nagyon foglalkoztunk, és lenyomtunk egy vezetett első sorozatot Manju irányítása alatt. A második sorozat pózait is belevette, egészen a hátrahajlítások végéig, ahol egy páros gyakorlat volt, a szúpta-vadzsrászana. Utána a híd volt és a levezető gyakorlatok. Fel is vettem az egészet, sőt minden nap felvettem a mantra-éneklést és a beszélgetést, úgyhogy a "Letöltések" oldalon majd hamarosan elérhetők lesznek a felvételek. Az egész vezetett óra 1 óra 16 percig tartott. A szünet után átvettük az igazításokat az upavista kónászanáig. Mutatott néhány nyak- és felső hát-kirecsegtető mozdulatot is, amik nagy sikert arattak.A beszélgetés során elmondta, hogy öt évvel ezelőtt szívrohama volt, és hogy pránájámával mentette meg a saját életét, amit majd nekünk is megtanít.

Pénteken ismét Mysore gyakorlás volt, és én már nagyon ki akartam próbálni a kettes sorozatot, mert a héten eleget toltam már az egyest. Végig is csináltam többedmagammal, miközben Manju lelkesen pakolgatta a lábamat a nyakam mögé. Most azért jelentősen jobban ment a gyakorlás, mint tegnap teliholdkor, valahogy kiürült a víz a szöveteimből. A szünet után végigvettük az igazításokat a dropbackig, meg még néhány Thai masszázs-mozdulatot is mutatott Manju. A gyakorlás után pránájámát tanított, megtanította az életmentő Nádí-sódhana pránájámát, valamint a Sítalít és a Sítkárít. Azt mondta, hogy napi tíz perc pránájáma-gyakorlás az ászanák után nagyon hasznos. Ha az ember még hozzáteszi a tíz perc mantra-éneklést is, akkor egy másfél órás Mysore gyakorlással és relaxációval együtt két óra alatt megvan vele. 

Holnap reggel 9-kor fog Manju vezetett órát tartani a Jógafesztiválon, aki szeretne beférni, annak időben kell érkeznie. vasárnap reggel ismét lesz Mysore gyakorlás a Mandala Gerincjóga központban, utána pedig második sorozat-workshop, még ki lehet használni a lehetőséget!   

2013. szeptember 19., csütörtök

A három időbeli állapot

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:


"4.13. té vjakta-szúksmá gunátmanáh

– azok; vjakta – megnyilvánult; szúksmá – finom; gunátmanáh – a gunák természetével rendelkezők.

A három időbeli állapot megnyilvánult vagy finom, és a gunák alakítják őket.

Ha egy tárgy érzékelhető, akkor megnyilvánultnak mondják. Ez azt jelenti, hogy az időbeli állapota a jelen. Ekkor érzékelhető az érzékek számára, mivel a durva fizikai elemekből (mahábhútákból) álló borítással rendelkezik. Ha nem tudjuk közvetlenül érzékelni a tárgyat az érzékeinkkel, akkor finom állapotban van, ami azt jelenti, hogy az időbeli állapota vagy potenciális (jövő) vagy maradvány (múlt).

Vannak olyan példák, amikor tudatában vagyunk ennek a ténynek. Szinte minden emberi kultúrában a gyászoló embert az a gondolat vigasztalja, hogy az elhunyt hozzátartozója nem igazán vált nemlétezővé, csupán nem látható többé. A különböző kultúrákban úgy tartják, hogy a halottak az ősökhöz mennek, vagy a mennyekbe, az alsó világokba, vagy visszatérnek az elemekbe. Ezek az elképzelések a mi szempontunkból egyben mind közösek, hogy az eltávozott személy hátrahagy egy maradványt. A nyugati kultúrában azt a temetők fenntartásával ismerjük el, amelyekben kereszttel vagy sírkővel állítunk emléket a halottainknak. Minden egyes sír és főleg a sírkő annak a bizonyítéka, hogy az a személy hagyott egy maradványt eben a világban, nem tűnt el teljesen. Amikor pedig fényképeket teszünk a falra az őseinkről, akkor is kijelentjük, hogy a maradványaik tovább léteznek. Sok kultúrában a halottak megfelelő tisztelete nagyon részletes szertartásokba torkollik, ami azt mutatja, hogy a halottak maradványai fontosak.
Néhány törzsi kultúra gyakorolja azt a megdöbbentő bölcsességet, hogy megálmodják az utódaikat, vagy előhívják őket a megnyilvánult állapotba a potenciálisból. Ezek a kultúrák felismerik azt, hogy van egy aspektusunk, ami változatlan, attól függetlenül, hogy megnyilvánultak vagyunk, vagy sem. Hogyan tudna egy férfi és egy nő létrehozni egy új élőlényt? Ez nem lehetséges. Csak egy halott testet tudunk létrehozni. A test csak azáltal válik élővé, hogy belehatol egy lény, aki a potenciális állapotból a megnyilvánultba kerül.

Azok a tárgyak, amelyek a potenciális állapotból a megnyilvánultba, majd a maradvány-állapotba változnak, mind a gunák termékei. A mi esetünkben az elme (csitta), a tudatalatti (vászaná), az egó (ahankára) és az intellektus (buddhi), amelyek a potenciális állapotból a megnyilvánultba, majd a maradvány-állapotba kerülnek, még mindig a természet (prakriti) minőségeiből (gunák) állnak. Ez azt jelenti, hogy mindig átmenetiek és változók lesznek, mindig tárgyak lesznek, és sohasem alanyok. Az egyetlen aspektusunk, ami érintetlen – amit nem befolyásolnak az időbeli változások és a jellemzők változása – az örök tudat (purusa).

A bennünk lé vő tudat egyáltalán nem változik, amikor meghalunk. Még maradvány sem lesz belőle, mert változatlan. Ezért mondja Krisna Ardzsunának: Ne keseregj. Egyetlen élőlényt sem lehet megölni. És te sem ölhetsz meg egy másik élőlényt.”

2013. szeptember 18., szerda

Manju Jois TTC beszámoló

Kedden kezdődött az Ashtanga TTC (oktatóképzés) Manju Joissal, nekem már a harmadik alkalom, mivel mindkét előző budapesti workshopján is ott voltam. A Mandala jógastúdióban volt a workshop, reggel már egy mysore csoport legyakorolt előttünk. Mi nyolcra érkeztünk, és ahogy jöttek kifelé az emberek a teremből, lassan bejutottunk és elkezdtünk gyakorolni. 

Manjuról nem mondható el, hogy rítusfüggő volna, de megvan a saját stílusa, az biztos! színes szarongban igazgatott, miközben védikus matrák szóltak a telefonjáról. Kezdő mantra nem volt, azt mindenki elmondta magának. Első sorozatot gyakoroltam, és annak ellenére, hogy egy fűtetlen pincehelyiségebn gyakoroltunk, elkezdtem azért izzadni. Manju 5-6 alkalommal besegített a pózokban, és a végén volt egy óra szünet, mielőtt a tanárképzés konkrétan kezdődött. Addig mindenki elment reggelizni, mi pedig helyben ettük a magunkkal hozott gyümölcsöt, magvakat.

11-től volt az oktatóképzés, ahol az álló pózok igazításait vettük. Én jó fáradt voltam az Atma Buda-maraton miatt, így nem bántam, hogy másfél óra alatt v éget is ért az igazítós rész. Utána kérdések és válaszok voltak, amiket fel is vettem, és nem sokára feltöltök a blogba. A kérdezz-felelek után mantrákat énekeltünk, majd egy körül véget is ért a tanfolyam.

Másnap ismét Mysore gyakorlással kezdtünk, de ez alkalommal ment a szellőzés, ezért nem izzadtam ki annyira, mint kedden. Ismét sokan voltunk, az oktatóképzésen majdnem huszan, a reggeli Mysore gyakorláson 30 körül is lehettünk. Utána párban végigvettük a tegnapi igazításokat. Majd az állók vége és az üló pózok igazítása következett a csónakpózig. Utána mantra-énekléssel kezdtünk majd tisztáztunk egy pár vitás kérdést as Ashtanga gyakorlásával kapcsolatban. 

Csütörtökre vezetett óra van ígérve, úgyhogy megyek is aludni, mert ki kell pihenni magamat :-) A beszélgetések tartalmát sem kezdem ecsetelni, elég hozzá, hogy Manju elég lazán áll hozzá a dolgokhoz, nem szereti a sok mesterségesen teremtett szabályt. Akit érdekel, majd úgyis meghallgathatja a felvételeket.

2013. szeptember 17., kedd

A múlt és a jövő

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"4.12. atitánágatam szvarúpató 'sztjadhvabhédáddharmánám

atita – múlt; anágatam – jövő; szvarúpatah – lényegi formájában; aszti – létezik; adhvabhédát-dharmánám – belső tulajdonságainak.

A múlt és jövő felfogása csak a jellemzők (dharma) útjának különbözősége miatt létezik.

A jóga az úgynevezett szatkárjaváda doktrínát vallja. A szatkárjaváda szerint minden, ami valóságos, az örök és teremtetlen. Az, ami nem létezik, nem jöhet létre, mint például a nyúl szarva, vagy egy virág az égbolton. minden, ami létezik, sohasem tűnhet el. Egy kőbe vésett képre például azt mondják, hogy mag formájában létezik a sziklában vagy az elkészítője fejében. Egy ékszer is jelen van mag formájában az aranyban. A természetben (prakritiben) mag formájában számtalan univerzum létezik. A tudatalatti benyomások potenciális formában jelen vannak az elmében (csitta), az elme pedig potenciális formában jelen van a természetben.

Ez a szútra elmagyarázza, vagy inkább relativizálja az előző szútra kijelentését. Ahogy a 4.10. szútrában olvastuk, a tudatalatti benyomások és az elme kezdet nélküliek. A 4.11. szútrában Patandzsali elmagyarázza, hogyan lehet elérni a tudatalatti benyomások eltűnését vagy eltörlését. A két állítás közötti ellentmondást most tisztázza, amikor azt mondja, hogy a tudatalatti benyomások – vagy igazából bármi – eltörlése egy relatív állítás, mert soha semmi nem vész el. Igazából minden valódi dolog csak változik a potenciális állapotból (amit jövőnek nevezünk), a megnyilvánult állapoton át (jelen) a maradvány állapotba (múlt). Ez nem azt jelenti, hogy nemlétezővé válnak, csak megnyilvánulatlanná. Ebben a folyamatban nem változnak a tárgy jellemzői (dharma), csak az időbeli aspektusa (laksana).

Ez arra utal, hogy a jóga végső soron elutasítja az időt, amit ugyancsak az elmében létező relatív dolognak tekint. Olyannyira nemlétezőnek tekinti az időt, hogy az képtelen megváltoztatni a dolgok jellemzőit – a tárgyat-ahogy-van.
A jóga folyamata a dolgok és a tudás megismerésére törekszik, ahogy-azok-vannak. A dolog-ahogy-az-van – a felfogott tárgy információs tervrajza – nem változik, miközben a potenciális állapotból a megnyilvánult, vagy a megnyilvánultból a maradvány állapotba kerül. Azért mondják, hogy a jógik látják a jövőt és a múltat, mert az időbeli fázisuktól megfosztva látják a tárgyakat, és így csak maga a tárgy marad. ha így látunk egy tárgyat, akkor az teljes tudáshoz vezet róla (pragjá), amire az objektív (szampragjáta) szamádhi által tehetünk szert.

Ha úgy tekintünk a világra, mint egy tárgyra, akkor ez azt jelenti, hogy a világ a megnyilvánulása előtt is ott volt potenciális formában. Még ha egy mindenható Isten teremtette volna is, a jóga szerint ott lett volna Isten tudatában potenciális formában. Egy szamszkárának, ami megjelenik az elmében, ott kellett lennie abban az elmében potenciális állapotban. Ezért a jóga azt mondja, hogy a világ és a szamszkárák is teremtetlenek. Ez nem azt jelenti, hogy minden teremtetlen és örök. Az emberi elme sok ötlettel tud előállni, amelyeknek semmi realitás-alapja nincs – a szentírások sokszor említik a nyúl szarvát, az égben lévő virágot vagy a fellegekben lebegő kastély példáját. Ezek csupán elképzelések (vikalpa). Ha megfontoljuk őket, akkor rájövünk, hogy ilyen dolgok nincsenek. Nincs potenciális állapotuk (jövő), megnyilvánult állapotuk (jelen) és maradvány-állapotuk sem (múlt). Csupán képzelődések, megfelelő tárgy nélkül.
Mint ahogy a tudatalatti benyomás (szamszkára) örök és teremtetlen, a felszabadulás állapota (kaivalja) is az. Ez azt jelenti, hogy ez nem valami teljesen új dolog, hanem potenciális állapotban mindannyiunkban jelen van. Miközben a jellemzői (dharma) változatlanok, időbeli állapota a potenciális állapotból (jövő) a megnyilvánultba (jelen) vált, amint elérjük. Ezt a mozgást vagy változást a jellemző útjának nevezik. Az út fázisai közötti különbség miatt (ami a potenciális, megnyilvánult és maradvány-állapot közötti különbséget jelenti) jelenik meg a múlt, jelen és jövő felfogása, és vele együtt az időérzet.

Az idő egy olyan koncepció, amit az elmének ki kell dolgoznia ahhoz, hogy az érzéketlenségünket megmagyarázza. Csak az érzékenység hiánya és a tudatlanság miatt nem tudjuk felfogni a dolgokat-ahogy vannak, illetve a potenciális és maradvány-állapotukban. Mivel többet már nem látjuk őket, vagy még nem látjuk, azt mondjuk, hogy a múltban vagy a jövőben vannak."

2013. szeptember 16., hétfő

Csukló-erősítés

A szombati workshopon a vinyásza feljesztésével foglalkoztunk. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem azóta is fájnak a fűrészizmaim, a hátizmom és a tricepszem is. Mondjuk lehet, hogy azért is, mert előtte délelőtt még edzettem egyet, tegnap pedig egész nap ütvefúróztam meg acél öltözőszekrényeket cipeltem ide-oda az Atma Budában. De azárt remélem a többiek is megérezték a gyakorlást, akik ott voltak a workshopon.

Mivel a vinyásza erőteljesen igénybe veszi a csukót és a vállat is, az ashtangásoknak kötelező jelleggel előírnám a csuklóerősítést és a vállnyitást is a gyakorlás mellé. Persze sok mindenkinek a könyöke is túlterhelődik, de az egy olyan ízület, amit nem kell nyújtani, és ha a csuklót, a vállat meg a karokat megfelelően megerősítetted, akkor a könyöködet sem fogod túlterhelni és nem fog begyulladni. A vállnyitásról már írtam korábban, úgyhogy most a csukló erősítésére fogok néhány gyakorlatot javasolni. 

A csaturangában, az előre- és hátraugrásoknál, a kézenállásokban és a kartámaszokban ugyanis a testsúlyunk java részét, vagy az egészet a tenyerünkön tartjuk, ráadásul sokszor az egyensúly megtartása érdekében a vállat a csukló elé eresztjük, ami még inkább terheli az ízületet és az alkar izmait.

Ha szeretnénk egy ízületet megerősíteni és tehermentesíteni az ízületi szalagokat, azt úgy érhetjük el, ha fokozatosan növekvő terhelésnek tesszük ki az ízületet körülvevő izmokat, jelen esetben a kézfej és az alkar izmait. Ezeket statikus és dinamikus gyakorlatokkal is edzhetjük.

1. Bemelegítés: Lassan mozgassuk a két kézfejünket az ízületi taromány maximális határáig a kézhát és a tenyét  irányába. Amikor a kézhát felé feszítünk, tárjuk szét az ujjakat teljes erőből, amikor pedig a tenyértő felé hajlítjuk, akkor szorítsuk össze az ujjvégeket. Ez nagyon fárasztó tud lenni, ha teljes erőből és lassan végezzük. Minimum tíz ismétlést végezzünk a dinamikus gyakorlatok mindegyikéből. Az alkarok maradjanak párhuzamosan. A második bemelegítő gyakorlatnál a tenyérél és a hüvelykujj felé hajlítsuk a kézfejet maximumig. A harmadik bemelegítő gyakorlat a lassú körözés csak a kézfejekkel, maximális tartományban, mindkét irányba tizet.

2. Alap nyújtó gyakorlat: Kulcsoljuk össze a két kezünk behajlított ujjait, és húzzuk erőteljesen a könyököket ellentétes irányba. Az alkarok egy vízszintes vonalon fognak elhelyezkedni. Ezek izometriás gyakorlatok, vagyis, minél erősebben feszítjük az izmokat, annál nagyobb terhelést tudunk adni rájuk, a határ a csillagos ég!

3. Támaszkodó gyakorlatok: Ha problémáink vannak a csaturangával (fekvőtámasz) és a deszkapózzal, illetve ha nagyon gyenge a csuklónk, akkor ezen pózok statikus kitartásával is kezdhetjük a csuklók erősítését. Ha már több, mint két percig ki tudjuk tartani, akkor növelhetjük a terhelést, például a lábat magasabbra feltámasztva, vagy L-kézenállásban a falra téve a talpat (kar és törzs függőleges, lábak vízszintesek). Ez utóbbinál a testsúly jó nyolcvan százalékát már a tenyerünkön tartjuk. A teljes kézenállás a falnál, illetve az egykezes kézenállás a statikus tenyér-gyakorlat csúcsa. Fontos, hogy a teljes tenyér és az ujjtövek is a talajba legyenek nyomva, ne csak a tenyértövek.

4. Támaszkodás, illetve fekvőtámasz ujjhegyeken: Egy másik gyakorlat az alkar izmainak aktiválására az, ha az előző gyakorlatokat nem a teljes tenyéren, hanem csak az ujjhegyeken végezzük. Eleinte kezdhetjük akár könnyített fekvőtámasszal: a térdünkkel támaszkodjunk a talajon. Utána haladhatunk a haladóbb verziók felé az előzőek szerint.

5. A csukló visszafeszítése. Az előző fekvőtámasz-progressziót végezhetjük úgy is, hogy az egyik vagy később mindkét kézfejünket a kézháttal lefelé támasztjuk a talajra. Kezdjük egy felfordított kézfejjel térdelésben, majd lassan haladjunk a nehezebb kitartások felé. Természetesen mindezeket a gyakorlatokat dinamikusan is végezhetjük, ha a felsőtestünket is szeretnénk erősíteni közben. 

6. A csukló hiperextendálása. A legtöbb ember számára az a természetes, hogy ha a kézfej és az alkar 90 fokot zár be egy kartámasz közben. Ha viszont előre néző ujjakkal a vállunkat a tenyerek elé toljuk (amit sok póz és vinyásza megkíván), azt már túlfeszítésnek érezzük. Éppen ezért ezt a végpozíciót is gyakorolni kell. Kezdhetjük sima deszkapózzal. Vigyük a két tenyerünket a csípők felé, és engedjük előre a vállakat, miközben az ujjak előrenéznek. A könyököt tartsuk nyújtva. Kásőbb vállmagasságban feltámasztott lábakkal is gyakorolhatjuk, sőt, fekvőtámaszt is végezhetünk benne. Kifelé fordított tenyérrel is gyakorolhatjuk, így a csukló oldalra hajlítása fejlődik. Ha az ujjakat a lábunk felé fordítjuk, akkor az alkar erősödik ugyan, de a csuklót nem feszítjük ki tólzottan. Ettől eltekintve mindhárom kézfej-pozíció hasznos, és fekvőtámaszozhatunk isebben a pseudo-planché pozícióban. Nagyon haladó szintű gyakorlók képesek a láb alátámasztása nélkül megtartani a testüket a levegőben ezzel a kéztartással (planché, lásd a képen).

7. Lógás: a támasztó gyakorlatok tömkelege után érdemes egy kontragyakorlatot is végezni, mégpedig a lógást. Ehhez kell egy bordásfal vagy bármilyen rúd, ajtó stb. amin lógni tudunk. Eleinte, ha még nem vagyunk képesek sokáig tartani a teljes testsúlyunkat a levegőben lógva, lóghatunk alacsonyabban is, a sarkakkal a földön támaszkodva (nyújtva van a térd, és csípőben hajlítunk). A lógásból is törekedjünk két percre. Utána elkezdhetünk kijönni az egyik kézre, úgy, hogy a másik kezünkkel fokozatosan elengedjük a rudat, minél kevesebb ujjal kapaszkodva, vagy egy átvetett törülközőt fogva könnyedén. Ilyenkor fokozatosan átvisszük a testsúlyt az aktívan kapaszkodó kézre. Még haladóbb szinten az egykezes lógásnál is minél kevesebb ujjat használjunk (de ne csak az első kettővel gyakoroljunk, mert a többi ínt is erősíteni kell).

8. Marokerősítés: Az előző gyakorlatnál általában azt fogjuk érezni, hogy a fogásunk elenged egy idő múlva, ahogy az alkar izmai elfáradnak. Ezt napközben is erősíthetjük egy vastag gumikarika vagy rugós marokerősítő nyomogatásával, de egy sima teniszlabdát is markolászhatunk. 

9. Lenyújtás. A gyakorlás végén az egyik kezünkkel nyújtsuk le minden mozgási irányba a másik kézfejet. Sikeres, és sérülésmentes gyakorlást kívánok mindenkinek! És ne feledjétek, fő a fokozatosság és a türelem! Attól sem kell félni, hogy ezektől a gyakorlatoktól olyan lesz az alkarotok, mint Popeye-nek, viszont egy jó határozott kézfogásra képesek lesztek, az biztos! :-)


2013. szeptember 15., vasárnap

Uddzsájí és a második sorozat

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"A második sorozat gyakorlása közben húzzuk fel a belégzést egészen a szegycsont felső végéig, hogy több prána jusson a test felső részeibe. Ha ezt elmulasztjuk, akkor a második sorozat gyakorlása kevésbé lesz hatékony. A belégzés végén a tüdő felső lebenyeit teljesen meg kell tölteni. Ahhoz, hogy ezt elérjük, közvetlenül a gáttól kell indítani a belégzést. Engedjük, hogy a légzésünk az aljától a tetejéig teljesen átjárja a törzsünket. Ennek olyan érzést kell keltenie, mint egy hullám, mely az alhastól indul, és egészen végig felfut a törzs elülső részén, a szegycsont tetején érve véget.

Kilégzés közben a hullámszerű mozdulat fentről lefelé gördül, az alhas felé. Amikor meditációban ülünk, akkor úgy képzelhetjük el ezt az érzést, mintha a törzsünk üreges lenne, és vizet lélegeznénk be. A belégzés során a törzsünk lassan megtelik vízzel. A belégzés végén a vízszint eléri a torkunk tövét. Próbáljuk megérezni ezt a hullámmozgást minden lélegzetvételnél, amit gyakorlás közben végrehajtunk. Természetesen ez nehéz, mivel sok más dologra is koncentrálnunk kell közben. Az egyik lehetséges megközelítés az, ha heti egy napot arra szánunk, hogy leginkább a légzésünkre koncentráljunk.

Hagyjuk, hogy minden mozdulat, amikor felveszünk egy pózt, a belégzésből fakadjon, és minden kifelé mozdulás pedig a kilégzésből. Ne engedjük, hogy a légzés kövesse a mozgást, inkább hagyjuk, hogy a légzés indítsa el a mozgást. Osszuk szét a légzésünket egyenletesen az egész mozdulat alatt, amikor felveszünk egy pózt, vagy kijövünk belőle. Túl gyakran fordul elő, hogy a gyakorlók beszívják a levegő nyolcvan százalékét a mozdulat elején, és utána csodálkoznak, hogy már tele a tüdejük, mielőtt mélyen belementek volna a pózba. Különösen az ülésbe történő előreugrásnál, ha egyszerre teleszívjuk a tüdőnket levegővel, és felfújjuk a mellkasunkat, mint egy ballont, akkor valószínűleg úgy találjuk, hogy nem tudjuk előrehozni a lábunkat anélkül, hogy a földhöz érne. Ehelyett kezdjük a belégzést akkor, amikor a lábaink elszakadnak a talajtól, viszonylag keveset lélegezzünk be a mozdulat első 30%-ában, és csak akkor nyissuk föl a gégefőt jobban és kezdjük el erőteljesebben beszívni a levegőt, amikor azt érezzük, hogy az előreugrás lendülete kezd alábbhagyni. Olyan érzésnek kell lennie, mintha vákuumot hoznánk létre a mellkasunkban ls hasüregünkben, amely elősegíti az előrelebegést; igazából ez, és nem a tekintélyes izomtömeg felhalmozása a pránikus mechanizmus, ami által erőfeszítés nélkül is tudunk előrelebegni. Akkor fejeződjön be a belégzés, amikor a lendületünk is megszűnik. Ugyanezt a megközelítést kell alkalmazni a hátraugrásoknál is.

A légzés és a mozgás közötti létfontosságú kapocs a Múla bandha. A Múla bandha a PC-izom összehúzását jelenti, amellyel vissza tudjuk fordítani a prána lefelé áramlását, amely a halált és pusztulást hozza közelebb. Eleinte, a tanulási fázisban a Múla bandhát csak fizikai, izom-szinten tudjuk végezni, így főleg arra lesz hatással. A tapasztaltabb jógik finomabb szinten gyakorolják a Múla bandhát, inkább a pránikus testüket megcélozva. A Múla bandha mesteri szintű gyakorlását az elmében végzik, amikor az izomösszehúzódást szinte alig lehet érzékelni. Ilyenkor a kárana sarírán, a kauzális testen dolgozunk. A kárana saríra csak tudásból és a leghosszabb ideje tartó vászanákból (feltételekhez kötöttség) és szamszkárákból (tudatalatti benyomások) áll.

Engedjük a belégzést egészen kiterjedni a gátig, és onnan visszapattanni, amikor kezdődik a kilégzés. Képzeljük el, hogy a belégzésünk energetikai szívó hatást fejt ki a gáttól (vagyis a PC-izom közepétől) – egészen a fejtetőig. Különösen az emelő mozdulatoknál, mint például az előreugrás ülő helyzetbe, akasszuk be a belégzést a Múla bandhába, és engedjük, hogy a légzés ereje vigyen át és emeljen meg. a Múla bandha részletesebb ismertetése az „Ashtanga-jóga: gyakorlat és filozófia” című könyvben található."