Fogyiblog - a mostani rész azoknak szól, akik szeretnének lefogyni, de még csak nem is hallottak róla, hogy mi fán terem a méregtelenítés. Nagyon sok ember van, aki eleve nem is tudja, vagy nem hajlandó tudomásul venni azt, hogy a szervezete tele van méreganyagokkal. Természetesen ez a probléma nem csak a túlsúlyos embereket érinti, hanem mindenki mást is, főleg olyanokat, akik húst esznek, dohányoznak, alkoholt és koffeint isznak. De még egy vegetáriánus ember esetében is jó esély van a méreganyagok keletkezésére, hiszen az esetek jelentős részében olyan ételeket fogyasztunk, amik nem egészségesek, vagy pedig nem tudjuk őket maradéktalanul megemészteni.
Azok esetében pedig, akik többet esznek a kelleténél, még nagyobb az esély arra, hogy nem képesek megfelelően megemészteni az elfogyasztott táplálékot. A félig megemésztett táplálékrészecskékből agresszív vegyületek, úgynevezett káros szabadgyökök keletkeznek, amelyeket a szervezet zsírsavakba "csomagolva" próbál hatástalanítani. A túlzott mennyiségű tápláléktól, illetve a belőle keletkező méreganyagoktól ugyanis a szervezet nem tud automatikusan megszabadulni, hanem ebben segíteni kell neki. Például kalória-megvonással, megemelt energia-felhasználással, és párhuzamosan alkalmazott méregtelenítő eljárásokkal.
A jógában, illetve az ájurvédában is létezik számos mégetelenítő eljárás, amelyekkel a szövetekben és az emésztő-traktusban lerakódott méreganyagokat el lehet távolítani. A vastagbélben lerakódott méreganyagokat beöntés-kúrával, a vékonybelet hashajtással, a gyomrot és a felső légutakat hánytatással lehet megtisztítani. Ezek a bevatkozások elég erőteljesek, és jobb, ha szakember vezetése alatt hajtjuk őket végre.
A beöntés-kúra azonban nagyon hatékony, és viszonylag könnyen kivitelezhető. Forraljunk fel 1.5-2 liter vizet, majd hűtsük vissza testmelegre. Keverjünk el benne egy-egy evőkanál mézet, Himalája sót vagy feketesót, citromlevet és szezámolajat, valamint négy kanál frissen őrölt édesköményt. Mindezt öntsük egy beöntőkészülékbe, amit gyógyszertárakban beszerezhetünk. A kádban négykézlábra ereszkedve vagy a bal oldalunkra feküdve vezessük be a beöntő-tartály beolajozott katéterét a végbelünkbe, és várjuk meg, amíg a keverék becsurog a vastagbélbe. Tartsuk benn 10-15 percig, közben enyhén masszírozhatjuk a beleinket. Utána üljünk a wc-re és engedjük mindet ki, a bél falára kövesedett bélsár-darabkákkal együtt. Egy hétig minden nap, utána két naponta, majd három naponta, végül heti egyszer ismételjük meg.
Aki ódzkodik a folyamattól, azok számára létezik egy némileg költségesebb, de technikailag egyszerűbb eljárás, a Colonix-kúra. Ez egy hónapos kúra, ami alatt reggel egy kanál Colonix rost-port kell vízben vagy gyümölcslébe keverve elfogyasztani, négy Paranil kapszulát, ami a káros élősködőket hivatott kipusztítani, este pedig egy filter Kleri-teát kell elszürcsölni, ami szintén méregtelenítő hatású. A kúra kb 23000 Ft-ba kerül, és többször is megismételhető. Nagyon jó módszer a kíméletes méregtelenítésre. Persze nem árt, ha közben könnyebben emészthető ételeket eszünk csak, és a kúra után (bármelyik eljárást választjuk is) érdemes egy bélflóra-regeneráló programot beiktatni.
A méregtelenítés további bevett módszerei az ájurvédában az olajos masszázs és az izzasztás. A különböző fogyasztó masszázsokról még majd értekezek az egyik blogban, az izzasztással kapcsolatban pedig annyit érdemes megjegyezni, hogy nagyon jól kihozza a fölös vizet a nyirokrendszerből, és vele együtt sok méreganyagot is a szervezetből. Az izzasztás azonban önmagában nem fogyaszt, mindegy, hogy mennyit ülünk a szaunában. A súlyunk csökken ugyan, de ez inkább csak vízveszteség, semmint konkrétan a zsírszövet bontása.
A meleg azonban kedvez a zsírégetésnek is, mert ha mozgunk a melegben, akkor megnövekszik az alapanyagcserénk ahhoz képest, mintha hidegben mozognánk. Ezt termogenezisnek hívják, és a sportedzők is tisztában vannak vele. Amikor például a versenyzők egy versenyre fogyasztanak, izzasztó ruhában szoktak edzeni, futni, szobabiciklizni, ez utóbbit néha a szaunában csinálják. A közepes pulzusszám mellett végzett edzés önmagában is zsírégető hatású, de az izzasztóruhában még hatékonyabb súlyvesztést eredményez. Az Agni-jóga és a Hot Ashtanga is ugyanezen az elven járul hozzá a méregtelenítéshez és a súlycsökkentéshez.
A szervezeten belüli méreganyagoknak is két kategóriája van. Az egyik vízben oldódik, a másik pedig csak zsírban. A vízben oldódó méreganyagokat a beöntés is az izzasztás képes kihozni, de a zsírban oldódókat csak az olajos masszázzsal lehet a bőrön keresztül kihozni, illetve belsőleg is olajat kell alkalmazni. Egyik kedvenc kúrám a máj-méregtelenítés. Szűz olíva-olajat és grapefruit-levet kell összekeverni, és azt iszogatni, keserűsó-oldattal felváltva. Ettől jó alapos hasmenésünk lesz egy napig, ami kihozza a köveket és méreganyagokat az epehólyagból, a májból és a vékonybélből is. Sikeres méregtelenítést kívánok mindenkinek!
2011. április 30., szombat
2011. április 29., péntek
Az áldozat
Az egyik leghasznosabb és legfontosabb könyv, amit az életem során olvastam, az a Bhagavad-gítá. Azok számára is nagyon sok bölcs tanítást hordoz, akik jógáznak, és azok számára is, akik bármi másban sikeresek szeretnének lenni az életükben, és boldognak szeretnék érezni magukat. Az egyik dolog, amit Krisna nagyon sokat sulykol Arjunába, az a kötelesség fogalma. A mai ember nem igazán hajlandó elhinni azt, hogy ha valamit kötelességszerűen végzek, akkor is, ha éppen van hozzá kedvem, és akkor is ha éppen nincs, az boldoggá fog engem tenni. Általában lázadozunk minden ellen, ami kötelező.
Pedig az astanga gyakorlása is akkor fejti ki igazán a hatását, ha kötelességszerűen végezzük. 5% élvezet, 50% fájdalom, ez a formula, ne felejtsük el. Ha valaki csak az élvezet miatt akarja gyakorolni, akkor max hetente egyszer fog megjönni hozzá a kedve, és akkor is a fele fájdalom lesz. Szóval a mai világban a legtöbb ember boldogtalanságának az az oka, hogy elhanyagolja a kötelességét, sőt, sokszor fogalma sincs róla, hogy mi az. Felelőtlenül cselekszik, és mivel a lelkiismerete természetesen furdalja közben, azzal nyugtaja meg magát, hogy valaki mást okol a saját szerencsétlensége vagy helytelen döntései miatt.
Nagyon sokszor belemenekülünk az áldozat-szerepbe, és ezt persze nem abban az értelemben tesszük, ahogyan Krisna a Bhagavad-gítában tanítja. Mert Ő azt mondja, hogy az egész életünket áldozat gyanánt kell élni, viszont tudatosan kell eldöntenünk, hogy mit áldozunk fel, és milyen cél érdekében. Amikor az életeseményeinket úgy éljük meg, hogy szenvedő alanyai, ártatlan áldozatai vagyunk valamilyen vélt igazságtalanságnak, akkor a felelősséget valaki másra hárítjuk. Más tehet róla, hogy ebben a helyzetben vagyunk, a sors, Isten, vagy bárki más, csak nem önmagunk.
A tétlenségnek és a halogatásnak ez az egyik pszichológiai csapdája, mert az ember azt gondolja, hogy ha nem cselekszem, akkor nem is lehetek oka a tetteim visszahatásának, és így fokozatosan egy semleges, a "semmiben függő" helyzetbe kerülök. Igen ám, de a lélek nem lehet teljesen tétlen ebben a világban, és még ha törekszik is erre, ezáltal nem tudja megszüntetni az előző tetteinek érlelődő visszahatásait.
Érdemes tehát megérten a karma törvényét, ahogyan Krisna ismerteti. Bármilyen helyzetbe is kerülünk a jelenlegi életünk során, az az előző életeink összessége alatt hozott döntések eredménye. Ha rossz döntéseket hoztunk, akkor keserű a gyümölcs, ha jókat, akkor édes. persze mindez viszonylagos, mert a legédesebb gyümölcs romlik meg a leghamarabb. Ha az ember épen olyan pillanatokat él át, aminek nagyon örül, abban elkerülhetetlenül benne van az az érzés, hogy ennek nem sokára vége lesz, és az embert ez aggodalommal tölti el.
Az első lépés tehát az, hogy elfogadjuk a megváltoztathatatlant: a múltunkkal nem tudunk mit kezdeni. A jelenben és a jövőben viszont tudatosíthatjuk a döntéseinket, és nevelhetjük magunkat arra, hogy felelősségteljesen és ragaszkodásoktól mentesen cselekedjünk. A képlet egyszerű: a rendszeres jóga-gyakorlással felelősséget tudunk vállalni az egészségünkre, és többé nem leszünk a betegségek áldozatai, hanem életképes, tetterős egyének leszünk. Ezt az erőt kiterjeszthetjük a többi életterületünkre is, és ott is megtanulhatunk felelősségteljesen cselekedni. Az ember legnagyobb ellensége a lustaság, nem csak a jógában, de az élet minden más területén.
Ha felelősségteljesen cselekszünk a munkánk, karrierünk területén, akkor esélyesebbé válik az anyagi boldogulás is. Ha felelősségteljesek vagyunk a családi életben, akkor a kapcsolataink tartalmasabbak lesznek. Ha felelősségteljesek vagyunk a spirituális fejlődésünkben, akkor az életünk végén nem fogjuk úgy érezni, hogy elvesztegettük az emberi születésünket. Az áldozat szerepéből át kell lendülnünk a tudatos áldozathozó szerepébe, és így megtalálhatjuk a boldogság kulcsát.
Pedig az astanga gyakorlása is akkor fejti ki igazán a hatását, ha kötelességszerűen végezzük. 5% élvezet, 50% fájdalom, ez a formula, ne felejtsük el. Ha valaki csak az élvezet miatt akarja gyakorolni, akkor max hetente egyszer fog megjönni hozzá a kedve, és akkor is a fele fájdalom lesz. Szóval a mai világban a legtöbb ember boldogtalanságának az az oka, hogy elhanyagolja a kötelességét, sőt, sokszor fogalma sincs róla, hogy mi az. Felelőtlenül cselekszik, és mivel a lelkiismerete természetesen furdalja közben, azzal nyugtaja meg magát, hogy valaki mást okol a saját szerencsétlensége vagy helytelen döntései miatt.
Nagyon sokszor belemenekülünk az áldozat-szerepbe, és ezt persze nem abban az értelemben tesszük, ahogyan Krisna a Bhagavad-gítában tanítja. Mert Ő azt mondja, hogy az egész életünket áldozat gyanánt kell élni, viszont tudatosan kell eldöntenünk, hogy mit áldozunk fel, és milyen cél érdekében. Amikor az életeseményeinket úgy éljük meg, hogy szenvedő alanyai, ártatlan áldozatai vagyunk valamilyen vélt igazságtalanságnak, akkor a felelősséget valaki másra hárítjuk. Más tehet róla, hogy ebben a helyzetben vagyunk, a sors, Isten, vagy bárki más, csak nem önmagunk.
A tétlenségnek és a halogatásnak ez az egyik pszichológiai csapdája, mert az ember azt gondolja, hogy ha nem cselekszem, akkor nem is lehetek oka a tetteim visszahatásának, és így fokozatosan egy semleges, a "semmiben függő" helyzetbe kerülök. Igen ám, de a lélek nem lehet teljesen tétlen ebben a világban, és még ha törekszik is erre, ezáltal nem tudja megszüntetni az előző tetteinek érlelődő visszahatásait.
Érdemes tehát megérten a karma törvényét, ahogyan Krisna ismerteti. Bármilyen helyzetbe is kerülünk a jelenlegi életünk során, az az előző életeink összessége alatt hozott döntések eredménye. Ha rossz döntéseket hoztunk, akkor keserű a gyümölcs, ha jókat, akkor édes. persze mindez viszonylagos, mert a legédesebb gyümölcs romlik meg a leghamarabb. Ha az ember épen olyan pillanatokat él át, aminek nagyon örül, abban elkerülhetetlenül benne van az az érzés, hogy ennek nem sokára vége lesz, és az embert ez aggodalommal tölti el.
Az első lépés tehát az, hogy elfogadjuk a megváltoztathatatlant: a múltunkkal nem tudunk mit kezdeni. A jelenben és a jövőben viszont tudatosíthatjuk a döntéseinket, és nevelhetjük magunkat arra, hogy felelősségteljesen és ragaszkodásoktól mentesen cselekedjünk. A képlet egyszerű: a rendszeres jóga-gyakorlással felelősséget tudunk vállalni az egészségünkre, és többé nem leszünk a betegségek áldozatai, hanem életképes, tetterős egyének leszünk. Ezt az erőt kiterjeszthetjük a többi életterületünkre is, és ott is megtanulhatunk felelősségteljesen cselekedni. Az ember legnagyobb ellensége a lustaság, nem csak a jógában, de az élet minden más területén.
Ha felelősségteljesen cselekszünk a munkánk, karrierünk területén, akkor esélyesebbé válik az anyagi boldogulás is. Ha felelősségteljesek vagyunk a családi életben, akkor a kapcsolataink tartalmasabbak lesznek. Ha felelősségteljesek vagyunk a spirituális fejlődésünkben, akkor az életünk végén nem fogjuk úgy érezni, hogy elvesztegettük az emberi születésünket. Az áldozat szerepéből át kell lendülnünk a tudatos áldozathozó szerepébe, és így megtalálhatjuk a boldogság kulcsát.
2011. április 28., csütörtök
A többi néma csend
A szokásos mozgalmas szerdai nap elé néztem tegnap. Potom négy óra alvás után reggel fél 5-től murti-szolgálat a templomban, utána fél 9-re mentünk Rolandhoz edzésre. Amala barátom már régóta el akart jönni, hogy kipróbálja. A Thai box is egyfajta aktív meditáció, mert például iskolázás közben az embernek száz százalékosan oda kell figyelnie, hogy a megfelelő kombinációt üsse, a megfelelő technikával, minél gyorsabban, erősebben és pontosabban. Én ebben kezdő vagyok, de gondolom, hogy a profi harcosok küzdelem közben egy megváltozott tudatállapotban vannak, és reflexszerűen, szinte automatikusan cselekszenek. Ha pedig kiesnek a ritmusból vagy szétesik a légzésük, akkor jön az "instant szamádhi", vagyis az ellenfél kiüti őket. Arjuna is szamádhiban lőtte a nyilakat, méghozzá olyan sebességgel, hogy látni sem lehetett a kezét. És ezt a képességet úgy fejlesztette ki, hogy éjjel-nappal gyakorolt.
Ugyanezt az elvet alkalmazzuk az astangánál is. Éjjel-nappal gyakorolunk, és pár év után a mozdulatok szinte automatikussá válnak, az egész gyakorlás alatt tudunk koncentrálni a légzésre és a bandhára. A tegnap esti órán is azt figyeltem meg, hogy ha valaki nem a bandhára koncentrál az ászana végzése közben, akkor tulajdonképpen mindegy, hogy jól néz-e ki az ászana kívülről, vagy nem, nem fogja a megfelelő belső hatást tapasztalni. Még egy gondolat erejéig visszatéve a thai-boxra. Amala és Rolad sparringoltak, és ez még komplexebb dolog, mert itt figyelni kell az ellenfél reakcióira, és folyamatosan össze kell dolgozni vele. Kicsit hasonlít a jóga-oktatásra, ahol szintén a tanárnak figyelnie kell a gyakorlókra, és éreznie kell előre, kit hogyan tud a leghatékonyabban belesegíteni egy pózba, hogy elkerüljék a sérüléseket. A sparringban sem az a cél, hogy sérülést okozzunk egymásnak, hanem hogy gyakoroljunk, tanuljunk. Persze én még nem csináltam, hosszú út vezet még odáig.
Délre a Bhaktiba mentem Zsuzskához jógaórára, aki eldöntötte, hogy tanárként meg kell tanulnunk csendben üldögélni, s kontrollálni az elmét meg az érzékeket. Ebben igaza is van, és abban is, hogy ez jóval nehezebb dolog, mint aktívan gyakorolni a megerőltető, nehéz ászanákat. Bár én húsz éve gyakorlom a mantra-meditációt, igazából az is egy aktív dolog, mert ahogy ismételgeti az ember a maha-mantrát, végig a mantra hangjára kell koncentrálni. Szóval a csendben üldögélés még nem annyira megy.
Először a ráhangolódással kezdtük, ami jó tizenöt percesre nyúlt. Ilyenkor ülünk, és tudatosítjuk, ellazítjuk a különböző testrészeket. Közben nagy szünetek voltak, és én is meg a többiek is vakaróztunk, mocorogtunk. Utána meg is kaptuk érte a magunkét. Én közben néha elvesztettem a fonalat, mert szerda délre már nem szoktam olyan nagyon friss és éber lenni. De megtanultam úgy bóbiskolni, hogy ne essen közben előre a fejem :-).
Véégre elkezdtük az ászana-gyakorlást. A mai cél a pincshamajúrászana volt, amire annyi előkészítő gyakorlatot végeztünk, hogy már abban kifáradtam. De minden ászanáról megtanulok egy csomó új dolgot, szóval hasznos ez a főiskola, és Zsuzska profi tanár. A múltkori órát Gergő tartotta, de ő is profin kiigazított egy csomó ászanában, amiről ugye azt hittem, hogy helyesen csinálom.
Az óra végén savászana-relaxáció, újabb 15 perc. Ma szerencsére nem éreztem úgy, hogy amint leteszem a fejem, filmszakadás lesz, de persze belebóbiskoltam ebbe is. Szerencsére megtanultam anélkül beleesni az álomba, hogy a szájpadlásom ellazulna és elkezdenék horkolni, és így nem volt olyan feltűnő. De megint csak az igazi célt, az éber-passzív tudatállapotot nem sikerült teljesen megvalósítani. A végén felültünk, váltott orrlyukas légzést gyakoroltunk, majd újabb öt percig ültünk néma csendben. Itt már egy kicsit lekókadt a fejem, de legalább azt a sürgető érzést sikerült elkergetni, hogy most azonnal felpattannék és elindulnék valahova, mert már nem bírom a semmittevést.
Ezt az Eyal workshopon éreztem, amikor szintén tökfáradt voltam péntek este, és elvesztettem a türelmemet a hosszú relaxációhoz. Szóval ez a semleges, "leszarom" hangulat már talán egy fokkal jobb, mint amikor felidegesítem magamat relax közben, vagy elkezd ugrálni az elmém. Persze még távol van attól a bársonyos űrtől, amit Szvátmáráma olyan szépen leírt a Hatha-jóga Pradípiká 4. fejezetében, de talán már egy lépés a szamádhi felé, és mindenképpen egy fontos tényező az, hogy megtanultam értékelni ezt a "Standby" üzemmódot. Igazából az astanga vagy bármilyen aktív ászana-gyakorlás és sporttevékenység közepette is meg kéne tanulni ezt előhívni, mert ez elősegíti, hogy "jelen legyünk" a pillanatban, ahelyett, hogy éppen a múltban vagy a jövőben kalandoznánk.
Délután begörkoriztam az Atmába, volt még időm egy órát gyakorolni, majd elkezdődtek az órák. Persze az óratartás is nagy figyelmet igényel, és ha az ember fáradt, akkor nehezen tud odakoncentrálni, és beletenni a megfelelő lelkesedést. Ez pedig szerintem igazságtalan azokkal szemben, akik eljönnek órára, hogy egy koncentrált gyakorlást és felüdítő relaxációs élményt kaphassanak. Szóval megpróbáltam teljesen jelen lenni, és lelkesen oktatni. Talán jobban is sikerült egy fokkal, mint más napokon, amikor valljuk be őszintén, az ember úgy van vele, hogy minél előbb vége, annál jobb.
tehát az oktatás is egy jógafolyamat, és egy olyan tanárnak, aki minden nap oktat, komolyan meg kell küzdenie az elme hullámzásaival, hogy lehetőleg egyenletes minőséget nyújtson a tanítványoknak, akkor is, ha sokan vannak az órán, és akkor is, ha kevesebben. Ehhez az egész napot és hetet megfelelően kell előkészíteni, és mindenről tudatosnak kell lenni. Holnap folytatjuk, és talán egy lépéssel közelebb jutunk a szamádhihoz. Mellékelve egy csoportkép Rolanddal és Amalával.
Ugyanezt az elvet alkalmazzuk az astangánál is. Éjjel-nappal gyakorolunk, és pár év után a mozdulatok szinte automatikussá válnak, az egész gyakorlás alatt tudunk koncentrálni a légzésre és a bandhára. A tegnap esti órán is azt figyeltem meg, hogy ha valaki nem a bandhára koncentrál az ászana végzése közben, akkor tulajdonképpen mindegy, hogy jól néz-e ki az ászana kívülről, vagy nem, nem fogja a megfelelő belső hatást tapasztalni. Még egy gondolat erejéig visszatéve a thai-boxra. Amala és Rolad sparringoltak, és ez még komplexebb dolog, mert itt figyelni kell az ellenfél reakcióira, és folyamatosan össze kell dolgozni vele. Kicsit hasonlít a jóga-oktatásra, ahol szintén a tanárnak figyelnie kell a gyakorlókra, és éreznie kell előre, kit hogyan tud a leghatékonyabban belesegíteni egy pózba, hogy elkerüljék a sérüléseket. A sparringban sem az a cél, hogy sérülést okozzunk egymásnak, hanem hogy gyakoroljunk, tanuljunk. Persze én még nem csináltam, hosszú út vezet még odáig.
Délre a Bhaktiba mentem Zsuzskához jógaórára, aki eldöntötte, hogy tanárként meg kell tanulnunk csendben üldögélni, s kontrollálni az elmét meg az érzékeket. Ebben igaza is van, és abban is, hogy ez jóval nehezebb dolog, mint aktívan gyakorolni a megerőltető, nehéz ászanákat. Bár én húsz éve gyakorlom a mantra-meditációt, igazából az is egy aktív dolog, mert ahogy ismételgeti az ember a maha-mantrát, végig a mantra hangjára kell koncentrálni. Szóval a csendben üldögélés még nem annyira megy.
Először a ráhangolódással kezdtük, ami jó tizenöt percesre nyúlt. Ilyenkor ülünk, és tudatosítjuk, ellazítjuk a különböző testrészeket. Közben nagy szünetek voltak, és én is meg a többiek is vakaróztunk, mocorogtunk. Utána meg is kaptuk érte a magunkét. Én közben néha elvesztettem a fonalat, mert szerda délre már nem szoktam olyan nagyon friss és éber lenni. De megtanultam úgy bóbiskolni, hogy ne essen közben előre a fejem :-).
Véégre elkezdtük az ászana-gyakorlást. A mai cél a pincshamajúrászana volt, amire annyi előkészítő gyakorlatot végeztünk, hogy már abban kifáradtam. De minden ászanáról megtanulok egy csomó új dolgot, szóval hasznos ez a főiskola, és Zsuzska profi tanár. A múltkori órát Gergő tartotta, de ő is profin kiigazított egy csomó ászanában, amiről ugye azt hittem, hogy helyesen csinálom.
Az óra végén savászana-relaxáció, újabb 15 perc. Ma szerencsére nem éreztem úgy, hogy amint leteszem a fejem, filmszakadás lesz, de persze belebóbiskoltam ebbe is. Szerencsére megtanultam anélkül beleesni az álomba, hogy a szájpadlásom ellazulna és elkezdenék horkolni, és így nem volt olyan feltűnő. De megint csak az igazi célt, az éber-passzív tudatállapotot nem sikerült teljesen megvalósítani. A végén felültünk, váltott orrlyukas légzést gyakoroltunk, majd újabb öt percig ültünk néma csendben. Itt már egy kicsit lekókadt a fejem, de legalább azt a sürgető érzést sikerült elkergetni, hogy most azonnal felpattannék és elindulnék valahova, mert már nem bírom a semmittevést.
Ezt az Eyal workshopon éreztem, amikor szintén tökfáradt voltam péntek este, és elvesztettem a türelmemet a hosszú relaxációhoz. Szóval ez a semleges, "leszarom" hangulat már talán egy fokkal jobb, mint amikor felidegesítem magamat relax közben, vagy elkezd ugrálni az elmém. Persze még távol van attól a bársonyos űrtől, amit Szvátmáráma olyan szépen leírt a Hatha-jóga Pradípiká 4. fejezetében, de talán már egy lépés a szamádhi felé, és mindenképpen egy fontos tényező az, hogy megtanultam értékelni ezt a "Standby" üzemmódot. Igazából az astanga vagy bármilyen aktív ászana-gyakorlás és sporttevékenység közepette is meg kéne tanulni ezt előhívni, mert ez elősegíti, hogy "jelen legyünk" a pillanatban, ahelyett, hogy éppen a múltban vagy a jövőben kalandoznánk.
Délután begörkoriztam az Atmába, volt még időm egy órát gyakorolni, majd elkezdődtek az órák. Persze az óratartás is nagy figyelmet igényel, és ha az ember fáradt, akkor nehezen tud odakoncentrálni, és beletenni a megfelelő lelkesedést. Ez pedig szerintem igazságtalan azokkal szemben, akik eljönnek órára, hogy egy koncentrált gyakorlást és felüdítő relaxációs élményt kaphassanak. Szóval megpróbáltam teljesen jelen lenni, és lelkesen oktatni. Talán jobban is sikerült egy fokkal, mint más napokon, amikor valljuk be őszintén, az ember úgy van vele, hogy minél előbb vége, annál jobb.
tehát az oktatás is egy jógafolyamat, és egy olyan tanárnak, aki minden nap oktat, komolyan meg kell küzdenie az elme hullámzásaival, hogy lehetőleg egyenletes minőséget nyújtson a tanítványoknak, akkor is, ha sokan vannak az órán, és akkor is, ha kevesebben. Ehhez az egész napot és hetet megfelelően kell előkészíteni, és mindenről tudatosnak kell lenni. Holnap folytatjuk, és talán egy lépéssel közelebb jutunk a szamádhihoz. Mellékelve egy csoportkép Rolanddal és Amalával.
2011. április 27., szerda
Kopp
A fogyiblog 5. része következik. Le lehet-e fogyni koplalással, vagyis nullböjttel? Ez azt jelenti, hogy az ember legalább egy vagy több napig nem fogyaszt semmit, ami kalóriát tartalmaz. Hát fogyni lehet vele, maradjunk annyiban. Ez logikus, hiszen nem viszel be energiát, viszont felhasználsz, még akkor is, ha nem vagy fizikailag túlzottan aktív a böjt alatt. Csupán két kérdés merül fel: 1. Vannak-e káros következményei a böjtnek? 2. Meg tudjuk-e tartani az (általában tekintélyes) súlyveszteséget, vagyis nem végződik-e a böjt jojó-effektussal? Hát akkor vágjunk bele!
A megfelelő körültekintéssel, felkészítéssel és orvosi felügyelettel végzett böjtöt meg lehet úszni különösebb káros következmények nélkül, azonban én azt gondolom, hogy a böjtöt érdemes inkább spirituális megfontolásból gyakorolni, mint pusztán fogyókúrás célzattal. Tudjuk, hogy a táplálék megvonásával a szervezetünk energiáit jobban tudjuk koncentrálni a kiválasztásra, a megtisztulásra, és nem csak a zsírszövetben rekedt méreganyagok feldolgozása lehet így sikeresebb, hanem a belső, mentális, érzelmi "mérgeinktől" való megtisztulásnak, a meditációnak, a számvetésnek, vagy akár a kreativitásnak is nagyon kedvez a böjti időszak.
Most azonban maradjunk a böjt egészségügyi hatásánál. Az anyagcserénk kb. 3 nap alatt áll át a belső tartalékok felhasználására. Addig maró éhségrohamok gyötörhetnek, és a szervezetünk tiltakozik a tápanyag-megvonás ellen. Ez alatt az időszak alatt már akár 5-7 kilót lehet fogyni, de ez java részt víz. Ha nem viszünk be sót és szénhirdátot, akkor ugyanis a szövetek vízmegkötő képessége lecsökken, és leadják a felgyülemlett vizet. A böjt további napjai alatt is lehet számolni 1-1 kilós súlyveszteséggel (ha van miből).
Három nap után a szervezet hozzászokik a táplálékmegvonáshoz, az éhség-rohamok megszűnnek, viszont az erőnk is jelentősen megcsappan, ami a fizikai munkát és a testmozgást illeti. A tudatunk emelkedett állapotba kerül, mivel képesek vagyunk elrugaszkodni az emésztés során folyamatosan bevitt föld-energiától. Ugyanakkor azt érezhetjük, mintha a testrészeink papírból volnának, mivel az izmok glikogén-raktárai totálisan kiürülnek. A vércukorszint és gyakran a vérnyomás is tartósan leesik, és legszívesebben aludnánk egész nap.
Két nagyon fontos szabályt be kell tartani a böjt során. Egyrészt minden nap legalább két óra kímélő testmozgást kell végezni (séta vagy könnyed jóga), mert ha inaktívvá válunk, akkor a szervezet nem csak a zsírraktárak feldolgozását kezdi meg, hanem az izomszövetet és az egyéb hasznos szöveteket is feldolgozza. Ezt minimalizálni lehet a napi testmozgással, sőt, valamivel több kalóriát is égetünk, ami meggyorsítja a súlyvesztést.
A másik szabály az, hogy méregteleníteni kell. A böjt mindegyik napjának reggelén beöntést kell végezni, mert ha nincs széklet, akkor a szervezet nem tudja kiüríteni a zsírszövetből kikerülő szabadgyököket. Az izzadás és a könnyű olajos masszázs is segíthet, bár túlzottan sok bőr alatti zsírlerakódás esetén az olajos masszázs nem ajánlott.
A harmadik és legfontosabb tényező pedig az, hogy bár konkrét éhségérzetet nem érzünk a böjt 3. napja után, az elménk ugyanakkor áhítozhat az ételek íze után, főleg, ha a környezetünk zavartalanul étkezik tovább. Ez pedig a böjt befejezése után fog visszaütni. Az első falat étel elfogyasztása után ugyanis felébred a farkaséhség, és a szervezet hormonjai azt diktálják, hogy raktározni kell, mert hátha hamarosan újabb koplalós időszak következik. Szóval a böjt befejezésekor csak nagyon fokozatosan lehet visszatérni a táplálkozáshoz, és ügyelni kell a mennyisége és az összetevőkre.
Ha több napos böjt után hirtelen sokat eszünk, abba súlyosabb esetben bele is halhatunk. Vagyis az eredmény tartósítása érdekében mindenképpen vasakarattal kell kontrollálni az étkezésünket, miután újra elkezdünk enni. Az elménk szintén hajlamos ilyenkor ledobni az ékszíjat: "Most már lefogytál, minek tovább erőlködni?" Pár hét, és meglepve tapasztalhatjuk, hogy a mérleg nyelve esetleg még többet is mutat, mint a böjt megkezdése előtt. A hosszan tartó, akár több hetes böjtöknek tehát gyakran a jojó-effektus a vége. És ne felejtsük el, hogy a hirtelen fogyás és hízás is megterheli a szívet és a szervezetet, szóval nem lehet a végtelenségig játszani, és az ember nem is nagyon lesz lelkes rá.
Jó megoldás lehet a heti egy böjtnap vagy gyümölcsnap betartása, akár súlykontrollálási céllal. Itt is arra kell vigyázni, hogy másnap ne pótoljuk be a kimaradt kalóriákat, mert az többet árt, mint használ. A rendszeres étkezés, körültekintően megszabott kalóriával és összetevőkkel általában tartósabb súlycsökkenéshez vezet, mint a nulldiéta. A másik dolog pedig az, hogy a rendszeres astanga-gyakorlással nagyon jól lehet szabályozni a testsúlyt. Akinek pedig nincs súlyfölöslege, annak egyáltalán nem szoktam javasolni a több napos böjtöket.
A megfelelő körültekintéssel, felkészítéssel és orvosi felügyelettel végzett böjtöt meg lehet úszni különösebb káros következmények nélkül, azonban én azt gondolom, hogy a böjtöt érdemes inkább spirituális megfontolásból gyakorolni, mint pusztán fogyókúrás célzattal. Tudjuk, hogy a táplálék megvonásával a szervezetünk energiáit jobban tudjuk koncentrálni a kiválasztásra, a megtisztulásra, és nem csak a zsírszövetben rekedt méreganyagok feldolgozása lehet így sikeresebb, hanem a belső, mentális, érzelmi "mérgeinktől" való megtisztulásnak, a meditációnak, a számvetésnek, vagy akár a kreativitásnak is nagyon kedvez a böjti időszak.
Most azonban maradjunk a böjt egészségügyi hatásánál. Az anyagcserénk kb. 3 nap alatt áll át a belső tartalékok felhasználására. Addig maró éhségrohamok gyötörhetnek, és a szervezetünk tiltakozik a tápanyag-megvonás ellen. Ez alatt az időszak alatt már akár 5-7 kilót lehet fogyni, de ez java részt víz. Ha nem viszünk be sót és szénhirdátot, akkor ugyanis a szövetek vízmegkötő képessége lecsökken, és leadják a felgyülemlett vizet. A böjt további napjai alatt is lehet számolni 1-1 kilós súlyveszteséggel (ha van miből).
Három nap után a szervezet hozzászokik a táplálékmegvonáshoz, az éhség-rohamok megszűnnek, viszont az erőnk is jelentősen megcsappan, ami a fizikai munkát és a testmozgást illeti. A tudatunk emelkedett állapotba kerül, mivel képesek vagyunk elrugaszkodni az emésztés során folyamatosan bevitt föld-energiától. Ugyanakkor azt érezhetjük, mintha a testrészeink papírból volnának, mivel az izmok glikogén-raktárai totálisan kiürülnek. A vércukorszint és gyakran a vérnyomás is tartósan leesik, és legszívesebben aludnánk egész nap.
Két nagyon fontos szabályt be kell tartani a böjt során. Egyrészt minden nap legalább két óra kímélő testmozgást kell végezni (séta vagy könnyed jóga), mert ha inaktívvá válunk, akkor a szervezet nem csak a zsírraktárak feldolgozását kezdi meg, hanem az izomszövetet és az egyéb hasznos szöveteket is feldolgozza. Ezt minimalizálni lehet a napi testmozgással, sőt, valamivel több kalóriát is égetünk, ami meggyorsítja a súlyvesztést.
A másik szabály az, hogy méregteleníteni kell. A böjt mindegyik napjának reggelén beöntést kell végezni, mert ha nincs széklet, akkor a szervezet nem tudja kiüríteni a zsírszövetből kikerülő szabadgyököket. Az izzadás és a könnyű olajos masszázs is segíthet, bár túlzottan sok bőr alatti zsírlerakódás esetén az olajos masszázs nem ajánlott.
A harmadik és legfontosabb tényező pedig az, hogy bár konkrét éhségérzetet nem érzünk a böjt 3. napja után, az elménk ugyanakkor áhítozhat az ételek íze után, főleg, ha a környezetünk zavartalanul étkezik tovább. Ez pedig a böjt befejezése után fog visszaütni. Az első falat étel elfogyasztása után ugyanis felébred a farkaséhség, és a szervezet hormonjai azt diktálják, hogy raktározni kell, mert hátha hamarosan újabb koplalós időszak következik. Szóval a böjt befejezésekor csak nagyon fokozatosan lehet visszatérni a táplálkozáshoz, és ügyelni kell a mennyisége és az összetevőkre.
Ha több napos böjt után hirtelen sokat eszünk, abba súlyosabb esetben bele is halhatunk. Vagyis az eredmény tartósítása érdekében mindenképpen vasakarattal kell kontrollálni az étkezésünket, miután újra elkezdünk enni. Az elménk szintén hajlamos ilyenkor ledobni az ékszíjat: "Most már lefogytál, minek tovább erőlködni?" Pár hét, és meglepve tapasztalhatjuk, hogy a mérleg nyelve esetleg még többet is mutat, mint a böjt megkezdése előtt. A hosszan tartó, akár több hetes böjtöknek tehát gyakran a jojó-effektus a vége. És ne felejtsük el, hogy a hirtelen fogyás és hízás is megterheli a szívet és a szervezetet, szóval nem lehet a végtelenségig játszani, és az ember nem is nagyon lesz lelkes rá.
Jó megoldás lehet a heti egy böjtnap vagy gyümölcsnap betartása, akár súlykontrollálási céllal. Itt is arra kell vigyázni, hogy másnap ne pótoljuk be a kimaradt kalóriákat, mert az többet árt, mint használ. A rendszeres étkezés, körültekintően megszabott kalóriával és összetevőkkel általában tartósabb súlycsökkenéshez vezet, mint a nulldiéta. A másik dolog pedig az, hogy a rendszeres astanga-gyakorlással nagyon jól lehet szabályozni a testsúlyt. Akinek pedig nincs súlyfölöslege, annak egyáltalán nem szoktam javasolni a több napos böjtöket.
2011. április 26., kedd
God is Dead
Na jó, ezt nem szó szerint gondoltam, természetesen Krisna örök és halhatatlan. A mai bejegyzés (ha úgy tetszik, nekrológ) Sathya Sai Babának (1926-2011) lesz szentelve, aki a napokban halt meg szívrohamban. Ebben semmi különös nem is lenne, és azért 84 év az ma is szép kornak számít, ha nem állította volna Sai Baba saját maga, hogy ő (többek között) Krisna inkarnációja, és nem lesz beteg, és meghalni se fog. Ahhoz képest egy hónapja szállították kórházba és egyből vastüdőre is pakolták, valamint vesegépre csatlakoztatták. Az anyagi test múlandó, valljuk be önmagunknak, bármennyire is ragaszkodunk hozzá, egyszer el kell engedni.
A fanatikus hívők persze erre azt válaszolhatják, hogy "De hát Krisna is meghalt." Igen, amikor Isten alászáll egy inkarnáció formájában, akkor utána el is távozik. Krisna 125 éves korában távozott el, miután egy vadász nyílvesszője a talpának ütődve a földre hullott, és a vadász remegve borult le előtte imádkozni. Krisna meditációba merülve megnyilvánította ötfejű Jógésvara formáját, majd eltűnt (lásd a mellékelt képet). Hát nem hiszem, hogy Sai Baba halálát ugyanilyen misztikus jelenségek övezték volna. Egy izzadó, a fájdalomtól eltorzult képű, szenvedő alakot tudok elképzelni, akinek halálhörgése ugyanolyan volt, mint bármelyik másik földi halandóé, amikor az utolsót rúgja. Tegyük hozzá azt is, hogy Krisna 125 évesen is max 16-nak nézett ki, míg Sai Baba az utóbbi években azért eléggé leépült, egy jó hetvenes nyugdíjas benyomását keltette, Jimi Hendrix-féle mikrofon-frizurával megspékelve.
Na de maradjunk a nekrológnál. Rövid áttekintésemben Tanya Datta írására fogok támaszkodni, és csak a leghúzósabb állítások tárgyalásába megyek bele, mert ugye halottakról vagy jót, vagy semmit. Az kétségtelen, hogy Sai Baba korunk egyik legnagyobb számú követővel rendelkező guruja volt, tehát az biztos, hogy a tömegekre tudott hatni, és tudott a nyelvükön szólni, mint megannyi más karizmatikus szónok. A filozófia, amit előadott, kábé Osho-szintű, bár annyira nem provokatív, inkább ájtatos, mézesmázos, az egyszerű köznép hitére rájátszó, mindent megbocsájtó ezó-mix, egy kis modern globális New Age-fílinggel megfűszerezve. Hiába, haladni kell a korral!
Követői szerint egy szent, Krisna, Siva, Jézus Krisztus, valamint egy korábbi neves guru, Shirdi Sai Baba inkarnációja, kritikusai szerint egy csaló, aki ügyes trükkökkel kápráztatta el a közönséget, amikor a semmiből Rolex karórákat és vibhútit, azaz szent hamut varázsolt elő. Sőt, őt magát és főbb vezetőit több esetben is meggyanúsították kiskorúak szexuális molesztálásának gyanújával is, jogi eljárás azonban nem indult ellene az élete során. Ellenségei ezt páratlan mértékű politikai befolyásának tudták be, de persze elképzelhető, hogy a jövő még fényt deríthet egy-két dologra.
Kezdjük az elején. 1926 november 23-án született Sathyanarayana Raju néven, saját állítása szerint szeplőtlen fogantatásból, mint Jézus Krisztus (hoppá!). Na ezt aztán nem tudom, hogy ki ellenőrizte, és hogyan :-). Már 1950-ben elkezdte építeni spirituális birodalmát Puttaparthiban. Ez egyébként jellemző az indiaiakra, ha valaki tud egy pár csodát, akkor az már guru, meg isten. Pedig lehet, hogy csak kijárt egy bűvésziskolát David Copperfield-nél.
Sai Baba materializációival kapcsolatban többször kapott felkérést arra, hogy ellenőrzött, tudományos körülmények között is ismételje meg őket, ám ezeket a felkéréseket mindig elutasította. Azt is hallottam, bár személyesen nem láttam, hogy ha Sai Baba képének füstölőt ajánlalank fel a hívek, akkor a képből is hamu szóródik. Ez már érdekesebb trükknek hangzik.
A szexuális zaklatás vádjait illetően úgy néz ki, hogy inkább a fiúkat kedvelte. Egyik híve, Alaya Rahm szerint Sai Baba többször is félrehívta, levetette vele a gatyáját és olajjal masszírozta be a nemi szervét. Ejnye-bejnye, azért a petting az nem szép dolog egy inkarnációtól! Akit érdekelnek az érintettek személyes tanúvallomásai, annak a BBC "Secret Swami" című dokumentumfilmjét ajánlom a figyelmébe. 1993-ban négy, késekkel felfegyverzett orgyilkos hatolt be Sai Baba hálószobájába, ám "Istennek" még idejében sikerült elbújnia a gardróbszekrényben. Úgy látszik azonban, ha "Istenre" fegyvert emelsz, jobb, ha nem véted el, mert a haragja utolér. A kiérkezett rendőrosztag "önvédelemből" agyonlőtte mind a négy támadót.
Hogy a végére valami jót is mondjunk, Sai Baba híveinek száma világszerte több, mint 30 millióra tehető, és mintegy 1200 Sai Baba-központ működik számos országban. A hívek vasárnaponkét összejönnek meditálni és a Mester tanításait tanulmányozni, illetve hindu bhadzsanokat (odaadó himnuszokat) énekelni. A hívek adományaiból több jótékonysági intézményt, kórházat, iskolát is létrehoztak, sőt, a Sai Baba Nag Champa füstölő illatát is sok millióan élvezik világszerte nap mint nap.
Mindettől eltekintve azt gondolom, hogy ha már Satya volt a felvett neve, azért nem kellett volna annyira rájátszani erre az Isten-imidzsre, valamivel szerényebb is maradhatott volna, és akkor kevesebb embert vezetett volna félre. Az óra-trükköt pedig hagyjuk meg az illuzionistáknak, ha lehet. A végére még beszúrok azért egy kis magyarázó videót az öreg trükkmester fogásairól.
A fanatikus hívők persze erre azt válaszolhatják, hogy "De hát Krisna is meghalt." Igen, amikor Isten alászáll egy inkarnáció formájában, akkor utána el is távozik. Krisna 125 éves korában távozott el, miután egy vadász nyílvesszője a talpának ütődve a földre hullott, és a vadász remegve borult le előtte imádkozni. Krisna meditációba merülve megnyilvánította ötfejű Jógésvara formáját, majd eltűnt (lásd a mellékelt képet). Hát nem hiszem, hogy Sai Baba halálát ugyanilyen misztikus jelenségek övezték volna. Egy izzadó, a fájdalomtól eltorzult képű, szenvedő alakot tudok elképzelni, akinek halálhörgése ugyanolyan volt, mint bármelyik másik földi halandóé, amikor az utolsót rúgja. Tegyük hozzá azt is, hogy Krisna 125 évesen is max 16-nak nézett ki, míg Sai Baba az utóbbi években azért eléggé leépült, egy jó hetvenes nyugdíjas benyomását keltette, Jimi Hendrix-féle mikrofon-frizurával megspékelve.
Na de maradjunk a nekrológnál. Rövid áttekintésemben Tanya Datta írására fogok támaszkodni, és csak a leghúzósabb állítások tárgyalásába megyek bele, mert ugye halottakról vagy jót, vagy semmit. Az kétségtelen, hogy Sai Baba korunk egyik legnagyobb számú követővel rendelkező guruja volt, tehát az biztos, hogy a tömegekre tudott hatni, és tudott a nyelvükön szólni, mint megannyi más karizmatikus szónok. A filozófia, amit előadott, kábé Osho-szintű, bár annyira nem provokatív, inkább ájtatos, mézesmázos, az egyszerű köznép hitére rájátszó, mindent megbocsájtó ezó-mix, egy kis modern globális New Age-fílinggel megfűszerezve. Hiába, haladni kell a korral!
Követői szerint egy szent, Krisna, Siva, Jézus Krisztus, valamint egy korábbi neves guru, Shirdi Sai Baba inkarnációja, kritikusai szerint egy csaló, aki ügyes trükkökkel kápráztatta el a közönséget, amikor a semmiből Rolex karórákat és vibhútit, azaz szent hamut varázsolt elő. Sőt, őt magát és főbb vezetőit több esetben is meggyanúsították kiskorúak szexuális molesztálásának gyanújával is, jogi eljárás azonban nem indult ellene az élete során. Ellenségei ezt páratlan mértékű politikai befolyásának tudták be, de persze elképzelhető, hogy a jövő még fényt deríthet egy-két dologra.
Kezdjük az elején. 1926 november 23-án született Sathyanarayana Raju néven, saját állítása szerint szeplőtlen fogantatásból, mint Jézus Krisztus (hoppá!). Na ezt aztán nem tudom, hogy ki ellenőrizte, és hogyan :-). Már 1950-ben elkezdte építeni spirituális birodalmát Puttaparthiban. Ez egyébként jellemző az indiaiakra, ha valaki tud egy pár csodát, akkor az már guru, meg isten. Pedig lehet, hogy csak kijárt egy bűvésziskolát David Copperfield-nél.
Sai Baba materializációival kapcsolatban többször kapott felkérést arra, hogy ellenőrzött, tudományos körülmények között is ismételje meg őket, ám ezeket a felkéréseket mindig elutasította. Azt is hallottam, bár személyesen nem láttam, hogy ha Sai Baba képének füstölőt ajánlalank fel a hívek, akkor a képből is hamu szóródik. Ez már érdekesebb trükknek hangzik.
A szexuális zaklatás vádjait illetően úgy néz ki, hogy inkább a fiúkat kedvelte. Egyik híve, Alaya Rahm szerint Sai Baba többször is félrehívta, levetette vele a gatyáját és olajjal masszírozta be a nemi szervét. Ejnye-bejnye, azért a petting az nem szép dolog egy inkarnációtól! Akit érdekelnek az érintettek személyes tanúvallomásai, annak a BBC "Secret Swami" című dokumentumfilmjét ajánlom a figyelmébe. 1993-ban négy, késekkel felfegyverzett orgyilkos hatolt be Sai Baba hálószobájába, ám "Istennek" még idejében sikerült elbújnia a gardróbszekrényben. Úgy látszik azonban, ha "Istenre" fegyvert emelsz, jobb, ha nem véted el, mert a haragja utolér. A kiérkezett rendőrosztag "önvédelemből" agyonlőtte mind a négy támadót.
Hogy a végére valami jót is mondjunk, Sai Baba híveinek száma világszerte több, mint 30 millióra tehető, és mintegy 1200 Sai Baba-központ működik számos országban. A hívek vasárnaponkét összejönnek meditálni és a Mester tanításait tanulmányozni, illetve hindu bhadzsanokat (odaadó himnuszokat) énekelni. A hívek adományaiból több jótékonysági intézményt, kórházat, iskolát is létrehoztak, sőt, a Sai Baba Nag Champa füstölő illatát is sok millióan élvezik világszerte nap mint nap.
Mindettől eltekintve azt gondolom, hogy ha már Satya volt a felvett neve, azért nem kellett volna annyira rájátszani erre az Isten-imidzsre, valamivel szerényebb is maradhatott volna, és akkor kevesebb embert vezetett volna félre. Az óra-trükköt pedig hagyjuk meg az illuzionistáknak, ha lehet. A végére még beszúrok azért egy kis magyarázó videót az öreg trükkmester fogásairól.
2011. április 25., hétfő
Pársvóttánászana vol 2.
Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből (plusz az én kommentjeim):
"Tríni: Belégzésre egyenesedjünk ki és forduljunk balra.
Csatvári: Kilégzésre ismételjük meg a pózt bal oldalra.
Pancsa: Belégzésre egyenesedjünk fel és nyújtsuk ki a karokat, miközben előrehozzuk őket. Kilégzésre álljunk vissza szamaszthitibe."
Én is azt javaslom, hogy tegyünk be néhány plusz légzést, hogy ne essünk ki a ritmusból. A következő végrehajtást javaslom: Belégzésre lépjünk hátra a jobb lábbal, mint a praszárita pádóttánászanában, karok oldalsó középtartásban. Kilégzésre helyezzük a karokat hátulsó imatartásba. Belégzésre forduljunk ki jobbra mindkét lábbal, nézzünk fel és nyújtozkodjuk. Kilégzésre hajoljunk előre a pózba, öt légzés. Belégzésre egyenesedjünk fel, kilégzésre fordítsuk a lábakat és a csípőt, törzset balra. Belégzésre nézzünk fel és nyújtózkodjunk, kilégzésre hajoljunk előre. Belégzésre egyenesedjünk fel, és kilégzésre lépjünk vissza szamaszthitibe, miközben bontjuk a kéztartást.
Néhány megjegyzés a pózzal kapcsolatban: Én azt szoktam javasolni, hogy a pársvóttánászanában ugyanolyan széles terpeszre törekedjünk, mint az előtte lévő pózban, a praszárita pádóttánászanában, vagyis a két sarok közötti távolság lehetőleg egyezzen meg a lábunk hosszával. Bizonyos esetekben persze ezt lehet csökkenteni, ha pl. ekkora távnál nem tudjuk teljesen merőlegesre befordítani a csípőt, vagy nem nyúlik eléggé az achilles-ín a hátsó lábon. Az ennél nagyobb távolság már extrém terhelést ró a térdekre, úgyhogy még a nagyon lazák se próbálgassák. Túl kicsi távolság esetén viszont a póz nem fogja kifejteni a teljes terápiás hatását.
A hátsó lábat ne vigyük be teljes mértékben az elülső mögé, és ne fordítsuk be a két lábfejet teljesen párhuzamosra. A csípő megfelelő helyzete legyen a mérvadó, és ennek rendeljük alá a távolságot, a hátsó lábbal való kilépést oldalra és a hátsó lábfej előrefordításának pontos szögét. Az elülső lábnál ott a tendencia, hogy rogyasszuk a térdet és a külső talpélünkre támaszkodjunk, ezért feszítsük a négyfejű combizmot, és húzzuk fel a térdkalácsot, valamint a sarok belső oldalát és a nagylábujj alatti talppárnát is nyomjuk a talajba, miközben a belső lábboltozatot azért emeljük.
A csípő megfelelő helyzete tehát az, ha a két sarok közötti vonalra merőleges (feltéve ha a hátsó sarkunk rajta van az elülső láb második ujjától a sarok közepéig rajzolt vonal folytatásán), és egy magasságban van a két csípő. Hajlamosak vagyunk a hátsó lábunkhoz kapcsolódó csípőt leejteni. Tartsuk egy magasságban a másikkal, és sarokból toljuk előre, míg az elülső lábunk ülőcsontjával nyújtózkodjunk hátrafelé. A gerincet hajtsuk rá az elülső lábra úgy, hogy ne kanyarodjék oldalra, a köldök a combcsont fölé essen, a szegycsont a térd fölé, az állunk pedig a sípcsont fölé.
A törzs jobb és bal oldalát egyaránt nyújtsuk meg, hogy ne legyen benne oldalra kanyarodás. Ehhez inkább derékból forduljunk rá az elülső lábra. A szegycsont előre és lefelé nyújtásával megakadályozhatjuk a hátunk kidomborodását, vagyis három párhuzamos egyenes mentén nyújtunk egyszerre: a gerincoszlop és a törzs két oldala mentén.
A tenyereket tartsuk teljesen összenyomva, ne csak a tenyértöveket, hanem a tenyerek belsejét és az ujjtöveket is. A könyökünkkel dolgozzunk befelé és felfelé, arra törekedve, hogy az ujjainkkal elérjük a tarkónkat. Ez a mozdulat kiemeli a letapadt lapockákat, ami fontos a megfelelő légzőmozgás és a vállízület egészséges mozgatása szempontjából. Ha a hátulsó üdvözlőtartás esélytelennek tűnik, akkor válasszunk egy helyettesítő kéztartást: nyomjuk össze a tenyereket úgy, hogy ne fölfelé, hanem a farokcsont irányába nézzenek az ujjak, vagy fogjuk meg a két könyökünket, vagy esetleg az ujjakat összekulcsolva nyújtsuk ki a karjainkat a hátunk mögött, és emeljük a karokat a tarkó irányába. Ez utóbbi változat hátrafelé nyitja a vállakat, így jó előkészítő verzió, de ha túlzottan felnyomjuk a karokat, akkor már a nyaki és felső háti szakasz domborítását fogja elősegíteni, ami kerülendő. Ha csak a csípő és a gerinc helyzetére akarunk koncentrálni, akkor a két tenyerünket le is tehetjük a földre a talp két oldalán, vagy megfoghatjuk velük az elülső bokánkat. Ez utóbbi változat látható a képen, amit az Agni-jóga gyakorlatsorban végzünk.
A nyak semleges helyzete fontos, vagyis ne csapjuk a fejünket hátra, de ne is szegjük teljesen előre, mert mindkét esetben lezárjuk az energia áramlását a nyaki gerinc-szakaszban. A fejtető nyújtásával a nagylábujj irányába és az áll enyhe lebillentésével elérhetjük a finom dzsalandhara-bandhát és a minél egyenesebb gerincet. A múla és uddíjána bandha megfelelő alkalmazásával ebben a pózban is szépen tudjuk stabilizálni a csípők és a medence, valamint az ágyéki gerinc-szakadsz helyzetét. Ez védi a hamstringeket és a derékcsigolyákat, és elősegíti a gerinc nyújtását, valamint az energia felfelé áramlását a koronacsakrába. Ha a hamstring túlzottan kötött, akkor nem kell annyira előrehajolni, hogy a bordaív a combhoz érjen. Csak annyira hajoljunk előre, amennyire a keresztcsont billentésével és az egyenes gerinc megtartásával tudunk, és onnan nyújtózkodjunk a gerincünkkel az ülőcsontokból a fejtető irányába.
Ez az ászana csökkenti a zsírlerakódásokat a derék és a lábak területén, erősíti és tonizálja a lábizmokat. Ugyanakkor a légzőszervekben képződő nyálka-lerakódásokat is csökkenti.
"Tríni: Belégzésre egyenesedjünk ki és forduljunk balra.
Csatvári: Kilégzésre ismételjük meg a pózt bal oldalra.
Pancsa: Belégzésre egyenesedjünk fel és nyújtsuk ki a karokat, miközben előrehozzuk őket. Kilégzésre álljunk vissza szamaszthitibe."
Én is azt javaslom, hogy tegyünk be néhány plusz légzést, hogy ne essünk ki a ritmusból. A következő végrehajtást javaslom: Belégzésre lépjünk hátra a jobb lábbal, mint a praszárita pádóttánászanában, karok oldalsó középtartásban. Kilégzésre helyezzük a karokat hátulsó imatartásba. Belégzésre forduljunk ki jobbra mindkét lábbal, nézzünk fel és nyújtozkodjuk. Kilégzésre hajoljunk előre a pózba, öt légzés. Belégzésre egyenesedjünk fel, kilégzésre fordítsuk a lábakat és a csípőt, törzset balra. Belégzésre nézzünk fel és nyújtózkodjunk, kilégzésre hajoljunk előre. Belégzésre egyenesedjünk fel, és kilégzésre lépjünk vissza szamaszthitibe, miközben bontjuk a kéztartást.
Néhány megjegyzés a pózzal kapcsolatban: Én azt szoktam javasolni, hogy a pársvóttánászanában ugyanolyan széles terpeszre törekedjünk, mint az előtte lévő pózban, a praszárita pádóttánászanában, vagyis a két sarok közötti távolság lehetőleg egyezzen meg a lábunk hosszával. Bizonyos esetekben persze ezt lehet csökkenteni, ha pl. ekkora távnál nem tudjuk teljesen merőlegesre befordítani a csípőt, vagy nem nyúlik eléggé az achilles-ín a hátsó lábon. Az ennél nagyobb távolság már extrém terhelést ró a térdekre, úgyhogy még a nagyon lazák se próbálgassák. Túl kicsi távolság esetén viszont a póz nem fogja kifejteni a teljes terápiás hatását.
A hátsó lábat ne vigyük be teljes mértékben az elülső mögé, és ne fordítsuk be a két lábfejet teljesen párhuzamosra. A csípő megfelelő helyzete legyen a mérvadó, és ennek rendeljük alá a távolságot, a hátsó lábbal való kilépést oldalra és a hátsó lábfej előrefordításának pontos szögét. Az elülső lábnál ott a tendencia, hogy rogyasszuk a térdet és a külső talpélünkre támaszkodjunk, ezért feszítsük a négyfejű combizmot, és húzzuk fel a térdkalácsot, valamint a sarok belső oldalát és a nagylábujj alatti talppárnát is nyomjuk a talajba, miközben a belső lábboltozatot azért emeljük.
A csípő megfelelő helyzete tehát az, ha a két sarok közötti vonalra merőleges (feltéve ha a hátsó sarkunk rajta van az elülső láb második ujjától a sarok közepéig rajzolt vonal folytatásán), és egy magasságban van a két csípő. Hajlamosak vagyunk a hátsó lábunkhoz kapcsolódó csípőt leejteni. Tartsuk egy magasságban a másikkal, és sarokból toljuk előre, míg az elülső lábunk ülőcsontjával nyújtózkodjunk hátrafelé. A gerincet hajtsuk rá az elülső lábra úgy, hogy ne kanyarodjék oldalra, a köldök a combcsont fölé essen, a szegycsont a térd fölé, az állunk pedig a sípcsont fölé.
A törzs jobb és bal oldalát egyaránt nyújtsuk meg, hogy ne legyen benne oldalra kanyarodás. Ehhez inkább derékból forduljunk rá az elülső lábra. A szegycsont előre és lefelé nyújtásával megakadályozhatjuk a hátunk kidomborodását, vagyis három párhuzamos egyenes mentén nyújtunk egyszerre: a gerincoszlop és a törzs két oldala mentén.
A tenyereket tartsuk teljesen összenyomva, ne csak a tenyértöveket, hanem a tenyerek belsejét és az ujjtöveket is. A könyökünkkel dolgozzunk befelé és felfelé, arra törekedve, hogy az ujjainkkal elérjük a tarkónkat. Ez a mozdulat kiemeli a letapadt lapockákat, ami fontos a megfelelő légzőmozgás és a vállízület egészséges mozgatása szempontjából. Ha a hátulsó üdvözlőtartás esélytelennek tűnik, akkor válasszunk egy helyettesítő kéztartást: nyomjuk össze a tenyereket úgy, hogy ne fölfelé, hanem a farokcsont irányába nézzenek az ujjak, vagy fogjuk meg a két könyökünket, vagy esetleg az ujjakat összekulcsolva nyújtsuk ki a karjainkat a hátunk mögött, és emeljük a karokat a tarkó irányába. Ez utóbbi változat hátrafelé nyitja a vállakat, így jó előkészítő verzió, de ha túlzottan felnyomjuk a karokat, akkor már a nyaki és felső háti szakasz domborítását fogja elősegíteni, ami kerülendő. Ha csak a csípő és a gerinc helyzetére akarunk koncentrálni, akkor a két tenyerünket le is tehetjük a földre a talp két oldalán, vagy megfoghatjuk velük az elülső bokánkat. Ez utóbbi változat látható a képen, amit az Agni-jóga gyakorlatsorban végzünk.
A nyak semleges helyzete fontos, vagyis ne csapjuk a fejünket hátra, de ne is szegjük teljesen előre, mert mindkét esetben lezárjuk az energia áramlását a nyaki gerinc-szakaszban. A fejtető nyújtásával a nagylábujj irányába és az áll enyhe lebillentésével elérhetjük a finom dzsalandhara-bandhát és a minél egyenesebb gerincet. A múla és uddíjána bandha megfelelő alkalmazásával ebben a pózban is szépen tudjuk stabilizálni a csípők és a medence, valamint az ágyéki gerinc-szakadsz helyzetét. Ez védi a hamstringeket és a derékcsigolyákat, és elősegíti a gerinc nyújtását, valamint az energia felfelé áramlását a koronacsakrába. Ha a hamstring túlzottan kötött, akkor nem kell annyira előrehajolni, hogy a bordaív a combhoz érjen. Csak annyira hajoljunk előre, amennyire a keresztcsont billentésével és az egyenes gerinc megtartásával tudunk, és onnan nyújtózkodjunk a gerincünkkel az ülőcsontokból a fejtető irányába.
Ez az ászana csökkenti a zsírlerakódásokat a derék és a lábak területén, erősíti és tonizálja a lábizmokat. Ugyanakkor a légzőszervekben képződő nyálka-lerakódásokat is csökkenti.
2011. április 24., vasárnap
Pársvóttánászana
Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:
Pársvóttánászana (Oldalsó előrehajlítás)
Dristi: Orrhegy
Ékam: Belégzésre forduljunk jobbra és ugorjunk rövid terpeszbe. Ebben a pózban is be kell fordítani a csípőt merőlegesre, mint a parivritta trikónászanában. A vinyásza számolás szerint ki is kéne fordulnunk a jobb láb felé és a tenyereket a hátunk mögött imatartásba hozni, mindezt egy belégzésre.
A pontosság kedvéért a kezdők több lépésre bonthatják ezeket a mozdulatokat. Ennek érdekében kilégzésre forduljunk ki jobbra, a matrac hátulsó vége felé. A bal lábat fordítsuk be 45 fokban. Nyomjuk össze a tenyereket a hátunk mögött, és nyomjuk a lehető legmagasabbra a lapockák között. A következő belégzésnél terpesszük a lábujjakat, és emeljük magasra a mellkasunkat, az összetett tenyereink körül hátrahomorítva.
Dvé: Kilégzésre hajoljunk előre az egyenes jobb lábunk fölé. Az elülső láb pozíciójának finom behangolása valószínűleg ennél a póznál fontosabb, mint az összes többi álló póznál. Egyenes vonalnak kell összekötnie a második lábujjat, a sípcsontot és a combcsontot, miközben mindkét csont rotáció szempontjából semleges. Az az általános tendencia, hogy túlzottan kifordítjuk a lábfejünket, aminek a hatására a sípcsont és a combcsont elfordul egymástól. A jobb csípőt húzzuk hátrafelé a jobb nagylábujj leföldelése által. Az elől lévő láb combizmait felfelé húzzuk a a csípő felé a négyfejű és a kétfejű combizom megfeszítése által. Anélkül, hogy a sarkunkat felemelnénk a talajról, spicceljünk a lábunkkal. Ezáltal a hamstringek is megfeszülnek, ami védi őket ebben az erőteljes nyújtásban.
Erős a hajlam arra, hogy rádőljünk az elülső lábunkra, aminek következtében a bal csípő lebillen a talaj irányában. Ezáltal a jobb hamstring kevésbé feszül. Álljunk ellen ennek a tendenciának a bal lábunkra is súlyt helyezve, és a hátsó sarkunkat belenyomva a talajba. A csípők legyenek merőlegesek és egyforma távolságban a földtől. A hátsó láb egyenes és aktív, a hangsúlyt pedig helyezzük a láb külső peremének leföldelésére. Ha a combunkat finoman befelé forgatjuk, akkor könnyebben tudjuk a csípőt merőleges helyzetben tartani. Az összes forgató mozdulatot egyénileg kell megítélnie egy olyan tanárnak, aki jártas az anatómiában, mert könnyen túlforgathatjuk őket.
Hajlamosak vagyunk előreejteni a könyökünket és a vállainkat, úgyhogy emeljük meg őket a romboid-izommal, amely a két lapocka között található. A tenyereinket, különösen az ujjtöveket nyomjuk össze. Az egész törzs továbbra is szamaszthitiben van, miközben a gerinc, a nyak és a tarkó egy vonalban van, mint amikor egyenesen állunk. Ne engedjük se a homlokot előreesni a sípcsontra, se az állunkat ne toljuk túlságosan előre, hogy a sípcsonthoz érintsük. Ehelyett a fejtetővel és a szegycsonttal nyújtózkodjunk a nagylábujj felé, miközben a lapockáinkat és az ülőcsontokat hátrafelé húzzuk, ezzel az egész gerincet nyújtva. Tartsuk ki öt légzésig.
Pársvóttánászana (Oldalsó előrehajlítás)
Dristi: Orrhegy
Ékam: Belégzésre forduljunk jobbra és ugorjunk rövid terpeszbe. Ebben a pózban is be kell fordítani a csípőt merőlegesre, mint a parivritta trikónászanában. A vinyásza számolás szerint ki is kéne fordulnunk a jobb láb felé és a tenyereket a hátunk mögött imatartásba hozni, mindezt egy belégzésre.
A pontosság kedvéért a kezdők több lépésre bonthatják ezeket a mozdulatokat. Ennek érdekében kilégzésre forduljunk ki jobbra, a matrac hátulsó vége felé. A bal lábat fordítsuk be 45 fokban. Nyomjuk össze a tenyereket a hátunk mögött, és nyomjuk a lehető legmagasabbra a lapockák között. A következő belégzésnél terpesszük a lábujjakat, és emeljük magasra a mellkasunkat, az összetett tenyereink körül hátrahomorítva.
Dvé: Kilégzésre hajoljunk előre az egyenes jobb lábunk fölé. Az elülső láb pozíciójának finom behangolása valószínűleg ennél a póznál fontosabb, mint az összes többi álló póznál. Egyenes vonalnak kell összekötnie a második lábujjat, a sípcsontot és a combcsontot, miközben mindkét csont rotáció szempontjából semleges. Az az általános tendencia, hogy túlzottan kifordítjuk a lábfejünket, aminek a hatására a sípcsont és a combcsont elfordul egymástól. A jobb csípőt húzzuk hátrafelé a jobb nagylábujj leföldelése által. Az elől lévő láb combizmait felfelé húzzuk a a csípő felé a négyfejű és a kétfejű combizom megfeszítése által. Anélkül, hogy a sarkunkat felemelnénk a talajról, spicceljünk a lábunkkal. Ezáltal a hamstringek is megfeszülnek, ami védi őket ebben az erőteljes nyújtásban.
Erős a hajlam arra, hogy rádőljünk az elülső lábunkra, aminek következtében a bal csípő lebillen a talaj irányában. Ezáltal a jobb hamstring kevésbé feszül. Álljunk ellen ennek a tendenciának a bal lábunkra is súlyt helyezve, és a hátsó sarkunkat belenyomva a talajba. A csípők legyenek merőlegesek és egyforma távolságban a földtől. A hátsó láb egyenes és aktív, a hangsúlyt pedig helyezzük a láb külső peremének leföldelésére. Ha a combunkat finoman befelé forgatjuk, akkor könnyebben tudjuk a csípőt merőleges helyzetben tartani. Az összes forgató mozdulatot egyénileg kell megítélnie egy olyan tanárnak, aki jártas az anatómiában, mert könnyen túlforgathatjuk őket.
Hajlamosak vagyunk előreejteni a könyökünket és a vállainkat, úgyhogy emeljük meg őket a romboid-izommal, amely a két lapocka között található. A tenyereinket, különösen az ujjtöveket nyomjuk össze. Az egész törzs továbbra is szamaszthitiben van, miközben a gerinc, a nyak és a tarkó egy vonalban van, mint amikor egyenesen állunk. Ne engedjük se a homlokot előreesni a sípcsontra, se az állunkat ne toljuk túlságosan előre, hogy a sípcsonthoz érintsük. Ehelyett a fejtetővel és a szegycsonttal nyújtózkodjunk a nagylábujj felé, miközben a lapockáinkat és az ülőcsontokat hátrafelé húzzuk, ezzel az egész gerincet nyújtva. Tartsuk ki öt légzésig.
2011. április 23., szombat
A végső cél
A Hatha-jóga Pradípiká befejező része következik:
baddham vimukta-csáncsaljam náda-gandhaka-dzsáranát
manah páradam ápnóti nirálambákhjaké' tanam /95/
Az elme a kénezett higany tulajdonságaira tesz szert. Amikor mentessé válik az ingatagságától, a Náda kénjének hatására, akkor eléri a független állapotot az Ákásában vagy a Brahmanaban.
A higany egy folyékony halmazállapotú elem, amely a kénnel reakcióba lépve megszilárdul. hasonlóképpen, az elme a Náda hatására megszilárdul, és így megszűnik a kapcsolata az anyagi megjelölésekkel, és folyamatosan a Brahmanra, a lélek eredeti azonosságára tudjuk rögzíteni.
náda-sravanatah ksipram antaranga-bhudzsangamah
viszmritja szarvam ékágrah kutracsin nahi dhávati /96/
Az elme olyan, mint egy kígyó, amelyik minden ingatagságot feladva és a Nádát meghallva nem mozdul el sehová.
A náda hangja úgy hat az elmére, mint a kígyóbűvölő furulyája a kígyóra, amely elveszíti ingatag természetét, és a hangban elmerülve a transz állapotába kerül.
kásthé pravartitó vahnih kásthéna szaha sámjati
nádé pravartitam csittam nádéna szaha líjaté /97/
A tűz, miután meggyújtotta a tűzifát, azzal együtt kialszik (amikor elégett); így a nádára rögzített elme is inaktívvá válik, ha a náda megszűnik.
A náda olyan mértékben vonzza az elmét, hogy az elme elveszíti az érdeklődését minden más iránt. Ha a náda megszűnik, akkor az elme aktivitása is megszűnik.
ghantádi-náda-szakta-sztabdhántahkarana-harinaszja
praharanam api szukaram sara-szandhána-pravínas csét /98/
Amikor az antahkarana [elme], mint az őz, elmerül a csengők stb. hangjának hallgatásában, és mozdulatlanná válik, akkor az ügyes íjász nagyon könnyen meg tudja ölni.
anáhataszja sabdaszja dhvanir ja upalabhjaté
dhvanér antargatam gjéjam gjéjaszjántargatam manah
manasz tatra lajam játi tad visnóh paramam padam /99/
A megismerendő [a lélek] áthatja az Anáhata hangot, amelyet az elme hall, az elme pedig áthatja a megismerendőt. Az elme elmerül abban az állapotban, amely az Úr Visnu lakhelye.
A Puránák leírásai szerint az anyagi univerzumok a létező világmindenségnek csupán az egy negyedét alkotják. Amíg a lélek az anyagi világban tartózkodik, az átmeneti anyagi testtel és elmével azonosítja önmagát. A jógafolyamatok célja az eredeti önvalónk megismerése. Amikor az elme megismeri az önvalót, amely az Úr Visnu örök parányi része, akkor képessé válik arra, hogy az anyagi világból kikerülve, eléje eredeti otthonát, a Visnu-padát, vagyis Visnu számtalan lelki bolygóinak valamelyikét.
távad ákása-szankalpó jávacs cshabdah pravartaté
nihsabdam tat param brahma paramátméti gíjaté /100/
Amíg a hangok folytatódnak, addig jelen van az Ákása elképzelése. Amikor abbamaradnak, akkor az a Param Brahman, vagy Paramátmá.
Az Anáhata hangokat az éter közvetíti, mivel a hang az éterben keletkezik. Az éter egy anyagi elem, még ha finomabb is, mint a föld, víz, tűz és a levegő. Az ákása hangok elcsendesülésekor az elme már a transzcendens szinten van. Az Úr Visnut Param Brahmannak, legfelsőbb Brahmannak nevezink, mivel a személytelen Brahman-ragyogás az ő energiája. A Paramátmá, vagyis Felsőlélek az Úr Visnu azon formája, amelyben mindeki, így a jógi szívében is jelen van. A meditációnak ezt a szintjét elérő jógi megpillantja a Paramátmá formáját a szívében.
yat-kincsin náda-rúpéna srújaté saktir-éva szá
yasz tattvántó nirákárah sza éva paramésvarah /101/
Amit a náda formájában hallunk, az a Sakti. A forma nélküli, a tattvák [elemek] legvégső formája a Paramésvara.
A Paramésvara szó az Úr Visnu másik elnevezése, ami azt jelenti, hogy "Legfelsőbb Irányító". Ő az összes megnyilvánulás és energia ura, amelyeket saktinak nevezünk. Az öt elem (föld, víz, tűz, levegő és éter) szintén az ő energiájának megnyilvánulásai.
szarvé hatha-lajópájá rádzsa-jógaszja sziddhajé
rádzsa-jóga-szamárúdhah purusah kála-vancsakah /102/
A hatha-jóga összes módszerének az a célja, hogy sikert érjünk el a rádzsa-jógában, mert az, aki megszilárdult a rádzsa-jógában, felülkerekedik a halálon.
Amikor a lélek megtapasztalja eredeti, örök önvalóját, és szerves kapcsolatát az Úr Visnuval, akkor a tudata az átmeneti szintről az örök szintre kerül, és az anyagi test végső elveszítését (amely elkerülhetetlen), csupán egy akadály elhárulásaként fogja átélni. Ellenben azok, akiknek a szíve tele van anyagi vágyakkal, a halált olyan veszteségként élik meg, amit nagyon nehezen tudnak feldolgozni, és ezért félnek tőle.
tattvam bídzsam hathah ksétram audászínjam dzsalam tribhih
unmaní kalpa-latiká szadja éva pravartaté /103/
A tattva a mag, a hatha a mező, a közömbösség [elkülönülés] pedig a víz. E három hatására a növény [az unmaní] nagyon hamar növekszik.
szadá nádánuszandhánát ksíjanté pápa-szancsajáh
nirandzsané vilíjété niscsitam csitta-márutau /104/
A bűnök összes következménye megsemmisül, ha mindig gyakoroljuk a nádát, az elme és az életlevegők pedig természetesen tétlenné válnak a Paramátmában.
A jógi kötődése az anyagi világhoz, illetve az elme nyugtalansága egy okból fakadnak, ez pediz az előző anyagi tetteinek összesített visszahatása, ami a jógi szívében szunnyad. Ha a náda gyakorlásával sikerül keresztülvágni a bűnös visszahatások csomóját, akkor a jógi tudata képes megszilárdulni a Paramátmában.
sankha-dundubhi-nádam csa na srinóti kadácsana
kásthavadzs dzsájaté déha unmanj-avaszthajá dhruvam /105/
Az ilyen személy már nem hallja a kagylókürt és a csörgődob hangját. Mivel az unmaní avaszthában van, a teste olyen lesz, mint egy darab fa.
szarvávaszthá-vinirmuktah szarva-csintá-vivardzsitah
mritavat tisthaté jógí sza muktó nátra szamsajah /106/
Kétségtelen, hogy az ilyen jógi megszabadul az összes állapottól, az összes aggodalomtól és olyan lesz, mint aki meghalt.
khádjaté na csa káléna bádhjaté na csa karmaná
szádhjaté na csa kénápi jógí juktah szamádhiná /107/
Nem pusztítja el a halál, és nem kötik meg a tettei. A szamádhiban lévő jógin senki sem tud felülkerekedni.
na gandham na raszam rúpam na csa szparsam na nihszvanam
nátmánam na param vétti jógí juktah szamádhiná /108/
A szamádhiban lévő jógi nem érzi az illatokat, ízeket, színeket, a tapintható formákat és a hangokat, és nem is tudatos az önvalójáról.
Mivel a szamádhiban a tudat működése tulajdonképpen megszűnik, a jógí nem önmagáról tudatos, hanem az úr Visnuról, akinek a parányi része. Ez a laja, vagyis az elmerülés állapota.
csittam na szuptam nó dzságrat szmriti-viszmriti-vardzsitam
na császtam éti nódéti jaszjászau mukta éva szah /109/
Az, akinek az elméje nem is alszik, és nincs is ébren, nem is emlékszik, és nem is felejt, nem tűnik el és nem is jelenik meg, az felszabadult.
na vidzsánáti sitósnam na duhkham na szukham tathá
na mánam nápamánam csa jógí juktah szamádhiná /110/
Nem érzi a meleget, hideget, fájdalmat, örömöt, tiszteletet vagy tiszteletlenséget. Az ilyen jógi elmerül a szamádhiban.
szvaszthó dzságrad-avaszthájám szupta-vad jó' vatisthaté
nihsvászóccshvásza-hínas csa niscsitam mukta éva szah /111/
Az, aki bár éberen van, úgy néz ki, mint aki alszik, és nem lélegzik be és ki, az bizonyára felszabadult.
avadhjah szarva-sasztránám asakjah szarva-déhinám
agráhjó mantra-jantránám jógí juktah szamádhiná /112/
A szamádhiban lévő jógit semmilyen fegyver nem sértheti meg, és semmilyen lény nem uralhatja. A mantrák és varázslatok sem hatnak rá.
jávan naiva pravisati csaran márutó madhja-márgé
jávad bindur na bhavati dridha-prána-váta-prabandhát
jávad dhjáné szahadzsa-drisam dzsájaté naiva tattvam
távadzs gjánam vadati tad idam dambha-mithjá-pralápah /113/
Mindaddig, amíg a prána nem lép be és nem áramlik a középső csatornában, és a bindu nem válik szilárddá a prána mozgása által, és amíg az elme nem képes minden erőfeszítés nélkül a brahman állapotába kerülni kontempláció közben, addig a tudásról és a bölcsességről szóló összes beszéd csupán egy őrült értelmetlen motyogása.
Ezzel véget ér a Hatha-jóga Pradípiká negyedik, szamádhiról szóló fejezete.
baddham vimukta-csáncsaljam náda-gandhaka-dzsáranát
manah páradam ápnóti nirálambákhjaké' tanam /95/
Az elme a kénezett higany tulajdonságaira tesz szert. Amikor mentessé válik az ingatagságától, a Náda kénjének hatására, akkor eléri a független állapotot az Ákásában vagy a Brahmanaban.
A higany egy folyékony halmazállapotú elem, amely a kénnel reakcióba lépve megszilárdul. hasonlóképpen, az elme a Náda hatására megszilárdul, és így megszűnik a kapcsolata az anyagi megjelölésekkel, és folyamatosan a Brahmanra, a lélek eredeti azonosságára tudjuk rögzíteni.
náda-sravanatah ksipram antaranga-bhudzsangamah
viszmritja szarvam ékágrah kutracsin nahi dhávati /96/
Az elme olyan, mint egy kígyó, amelyik minden ingatagságot feladva és a Nádát meghallva nem mozdul el sehová.
A náda hangja úgy hat az elmére, mint a kígyóbűvölő furulyája a kígyóra, amely elveszíti ingatag természetét, és a hangban elmerülve a transz állapotába kerül.
kásthé pravartitó vahnih kásthéna szaha sámjati
nádé pravartitam csittam nádéna szaha líjaté /97/
A tűz, miután meggyújtotta a tűzifát, azzal együtt kialszik (amikor elégett); így a nádára rögzített elme is inaktívvá válik, ha a náda megszűnik.
A náda olyan mértékben vonzza az elmét, hogy az elme elveszíti az érdeklődését minden más iránt. Ha a náda megszűnik, akkor az elme aktivitása is megszűnik.
ghantádi-náda-szakta-sztabdhántahkarana-harinaszja
praharanam api szukaram sara-szandhána-pravínas csét /98/
Amikor az antahkarana [elme], mint az őz, elmerül a csengők stb. hangjának hallgatásában, és mozdulatlanná válik, akkor az ügyes íjász nagyon könnyen meg tudja ölni.
anáhataszja sabdaszja dhvanir ja upalabhjaté
dhvanér antargatam gjéjam gjéjaszjántargatam manah
manasz tatra lajam játi tad visnóh paramam padam /99/
A megismerendő [a lélek] áthatja az Anáhata hangot, amelyet az elme hall, az elme pedig áthatja a megismerendőt. Az elme elmerül abban az állapotban, amely az Úr Visnu lakhelye.
A Puránák leírásai szerint az anyagi univerzumok a létező világmindenségnek csupán az egy negyedét alkotják. Amíg a lélek az anyagi világban tartózkodik, az átmeneti anyagi testtel és elmével azonosítja önmagát. A jógafolyamatok célja az eredeti önvalónk megismerése. Amikor az elme megismeri az önvalót, amely az Úr Visnu örök parányi része, akkor képessé válik arra, hogy az anyagi világból kikerülve, eléje eredeti otthonát, a Visnu-padát, vagyis Visnu számtalan lelki bolygóinak valamelyikét.
távad ákása-szankalpó jávacs cshabdah pravartaté
nihsabdam tat param brahma paramátméti gíjaté /100/
Amíg a hangok folytatódnak, addig jelen van az Ákása elképzelése. Amikor abbamaradnak, akkor az a Param Brahman, vagy Paramátmá.
Az Anáhata hangokat az éter közvetíti, mivel a hang az éterben keletkezik. Az éter egy anyagi elem, még ha finomabb is, mint a föld, víz, tűz és a levegő. Az ákása hangok elcsendesülésekor az elme már a transzcendens szinten van. Az Úr Visnut Param Brahmannak, legfelsőbb Brahmannak nevezink, mivel a személytelen Brahman-ragyogás az ő energiája. A Paramátmá, vagyis Felsőlélek az Úr Visnu azon formája, amelyben mindeki, így a jógi szívében is jelen van. A meditációnak ezt a szintjét elérő jógi megpillantja a Paramátmá formáját a szívében.
yat-kincsin náda-rúpéna srújaté saktir-éva szá
yasz tattvántó nirákárah sza éva paramésvarah /101/
Amit a náda formájában hallunk, az a Sakti. A forma nélküli, a tattvák [elemek] legvégső formája a Paramésvara.
A Paramésvara szó az Úr Visnu másik elnevezése, ami azt jelenti, hogy "Legfelsőbb Irányító". Ő az összes megnyilvánulás és energia ura, amelyeket saktinak nevezünk. Az öt elem (föld, víz, tűz, levegő és éter) szintén az ő energiájának megnyilvánulásai.
szarvé hatha-lajópájá rádzsa-jógaszja sziddhajé
rádzsa-jóga-szamárúdhah purusah kála-vancsakah /102/
A hatha-jóga összes módszerének az a célja, hogy sikert érjünk el a rádzsa-jógában, mert az, aki megszilárdult a rádzsa-jógában, felülkerekedik a halálon.
Amikor a lélek megtapasztalja eredeti, örök önvalóját, és szerves kapcsolatát az Úr Visnuval, akkor a tudata az átmeneti szintről az örök szintre kerül, és az anyagi test végső elveszítését (amely elkerülhetetlen), csupán egy akadály elhárulásaként fogja átélni. Ellenben azok, akiknek a szíve tele van anyagi vágyakkal, a halált olyan veszteségként élik meg, amit nagyon nehezen tudnak feldolgozni, és ezért félnek tőle.
tattvam bídzsam hathah ksétram audászínjam dzsalam tribhih
unmaní kalpa-latiká szadja éva pravartaté /103/
A tattva a mag, a hatha a mező, a közömbösség [elkülönülés] pedig a víz. E három hatására a növény [az unmaní] nagyon hamar növekszik.
szadá nádánuszandhánát ksíjanté pápa-szancsajáh
nirandzsané vilíjété niscsitam csitta-márutau /104/
A bűnök összes következménye megsemmisül, ha mindig gyakoroljuk a nádát, az elme és az életlevegők pedig természetesen tétlenné válnak a Paramátmában.
A jógi kötődése az anyagi világhoz, illetve az elme nyugtalansága egy okból fakadnak, ez pediz az előző anyagi tetteinek összesített visszahatása, ami a jógi szívében szunnyad. Ha a náda gyakorlásával sikerül keresztülvágni a bűnös visszahatások csomóját, akkor a jógi tudata képes megszilárdulni a Paramátmában.
sankha-dundubhi-nádam csa na srinóti kadácsana
kásthavadzs dzsájaté déha unmanj-avaszthajá dhruvam /105/
Az ilyen személy már nem hallja a kagylókürt és a csörgődob hangját. Mivel az unmaní avaszthában van, a teste olyen lesz, mint egy darab fa.
szarvávaszthá-vinirmuktah szarva-csintá-vivardzsitah
mritavat tisthaté jógí sza muktó nátra szamsajah /106/
Kétségtelen, hogy az ilyen jógi megszabadul az összes állapottól, az összes aggodalomtól és olyan lesz, mint aki meghalt.
khádjaté na csa káléna bádhjaté na csa karmaná
szádhjaté na csa kénápi jógí juktah szamádhiná /107/
Nem pusztítja el a halál, és nem kötik meg a tettei. A szamádhiban lévő jógin senki sem tud felülkerekedni.
na gandham na raszam rúpam na csa szparsam na nihszvanam
nátmánam na param vétti jógí juktah szamádhiná /108/
A szamádhiban lévő jógi nem érzi az illatokat, ízeket, színeket, a tapintható formákat és a hangokat, és nem is tudatos az önvalójáról.
Mivel a szamádhiban a tudat működése tulajdonképpen megszűnik, a jógí nem önmagáról tudatos, hanem az úr Visnuról, akinek a parányi része. Ez a laja, vagyis az elmerülés állapota.
csittam na szuptam nó dzságrat szmriti-viszmriti-vardzsitam
na császtam éti nódéti jaszjászau mukta éva szah /109/
Az, akinek az elméje nem is alszik, és nincs is ébren, nem is emlékszik, és nem is felejt, nem tűnik el és nem is jelenik meg, az felszabadult.
na vidzsánáti sitósnam na duhkham na szukham tathá
na mánam nápamánam csa jógí juktah szamádhiná /110/
Nem érzi a meleget, hideget, fájdalmat, örömöt, tiszteletet vagy tiszteletlenséget. Az ilyen jógi elmerül a szamádhiban.
szvaszthó dzságrad-avaszthájám szupta-vad jó' vatisthaté
nihsvászóccshvásza-hínas csa niscsitam mukta éva szah /111/
Az, aki bár éberen van, úgy néz ki, mint aki alszik, és nem lélegzik be és ki, az bizonyára felszabadult.
avadhjah szarva-sasztránám asakjah szarva-déhinám
agráhjó mantra-jantránám jógí juktah szamádhiná /112/
A szamádhiban lévő jógit semmilyen fegyver nem sértheti meg, és semmilyen lény nem uralhatja. A mantrák és varázslatok sem hatnak rá.
jávan naiva pravisati csaran márutó madhja-márgé
jávad bindur na bhavati dridha-prána-váta-prabandhát
jávad dhjáné szahadzsa-drisam dzsájaté naiva tattvam
távadzs gjánam vadati tad idam dambha-mithjá-pralápah /113/
Mindaddig, amíg a prána nem lép be és nem áramlik a középső csatornában, és a bindu nem válik szilárddá a prána mozgása által, és amíg az elme nem képes minden erőfeszítés nélkül a brahman állapotába kerülni kontempláció közben, addig a tudásról és a bölcsességről szóló összes beszéd csupán egy őrült értelmetlen motyogása.
Ezzel véget ér a Hatha-jóga Pradípiká negyedik, szamádhiról szóló fejezete.
2011. április 22., péntek
A világvége elnapolva - pálmaláz 2.
Még egy bejegyzés a pálmalevél-hoaxról, aztán megyünk tovább, elvégre a jógi az gyakorol, ha világvége van, ha nincs. Oszter Tamás, a pálmalevél-nagykövet érdekes jelenség. Engem leginkább Fenyő Mikire emlékeztet, így akár azt is énekelhetné, hogy "kitört a pesti pálma-láz" vagy esetleg, hogy "aranyba borultak a pálmafák" mert egy dolog az tutifix, hogy ő remelkül keres ezen az egész őrületen.
Nos, akkor nézzünk bele ebbe a pálmalevél-jelenségbe egy kicsit mélyebben! Itt van egy tavalyi hírlevél a Pálmalevél-kutatók szövetségétől, amelyből sok érdekes dolog kiderül. Például az, hogy két éve még kb 20 ezerbe került az egész buli, tavaly már 30 ezer, idén pedig 60 ezer az összköltség. Enek nagylelkűen csak a felét kell befizetni előre, viszont a pálmalevelet most már nem egy évig keresik, mint tavagy, hanem 3+3, azaz hat évig bent tarthatod a pénzedet kamatmentesen a Pálma-bankban! Állítólag, ha nem találják meg a leveledet, visszaadják, de szerintem sok hiszékeny ember bent hagyja, sőt, elképzelhető, hogy a végén valami vigasztaló pooját (karmaoldó szertartást) is bemutatnak a pénzedért, még ha nincs is meg az infó.
De hogyan is működik a dolog? A hivatalos honlap szerint 110 millió ma élő embernek van pálmalevele, köztük 162 ezer magyarnak is. A kiválasztottak! De hogy ezt honnan a fenéből tudják ilyen pontosan? Én szinte biztos vagyok benne, hogy a "magyar" szó egyszer sem szerepel a pálmalevelek egyikén sem! A találati arány viszont csábító: azt ígérik, hogy 92% eséllyel megtalálják a tiédet is! Nos, rendben van, bedőltél, regisztráltál, megadtad az adataidat, elküldted az ujjelnyomatodat, befizetted a fele summát, és vársz. Bíztatásképpen a honlap közli azon 1082 ember kódszámát, akiknek már megtalátlák a pálmalevelét. Közben elmehetsz egy párszor Oszter Tamás és indiai barátja, Suresh előadására, 3000 Ft-ért, ahol esetleg még egy karmaoldó pooját (ceremóniát) is bemutatnak az üdvösséged érdekében. Nem csalás, nem ámítás, legközelebb április 28-án a Gólyavárban!
Tegyük fel, hogy sikeres volt a folyamat, és megvan a pálmaleveled. Ha időközben megváltozott az "árfolyam", akkor a szerződésben lekötöttnek a másfélszereséért fel is olvassák a pálmaleveledet, de ki is mehetsz érte Indiába. Oszter Tamás azt állítja, hogy majdnem 200 könyvtárban keresgélik a pálmaleveleket. Aról mondujuk fogalmam sincs, hogyan tartja velük a kapcsolatot, mert garantálom, hogy nincs mind a 200-nak internet-elérése. Legalábbis annak, ahol én voltam, nem volt. És mi van, ha éppen ott rejlik a tiéd? Akkor hoppon maradtál.
Gondolom, az első fejezet után újabb hatvanasért felolvassák a másodikat is, és a végén elmondják, mit tehetsz annak érdekében, hogy a karmádat javítsd. Ha pedig nem vagy képes vagy hajlandó elmondani a kijelölt szanszkrit mantrákat akárhány csilliószor, akkor adakozz az indiai papoknak egy újabb hantvanast, mert annyiért simán rendbeteszik a karmádat. Punktum. Satisfaction guaranteed or your money refunded :-).
Ezt hívják úgy, hogy népbutítás. Ha megnéztétek a tegnapi blogba belinkelt videót, Oszter Tamás auralátó nagy kegyesen némileg kitolta a vilgávége (vagy ahogyan ő nevezi, apokalipszis) határidejét 2050-60-ra. Szóval akkor van még élet 2012 után is! Ez legalább jó hír. A jógit azonban nem igazán érdekli a világvége, mert tudja, hogy az anyagi test múlandó, és aki megszületett, az meg is fog halni. Az már részletkérdés, hogy mikor. A lényeg a tudatállapot, amit a jógi elér, és az, hogy mennyire valósította meg örök lelki azonosságát. E folyamat közben pedig a karmája is hamuvá ég, mint ahogyan a pálmalevelek is elporladnak pár száz év alatt. Úgyhogy 2500 éves eredeti pálmalevél tutira nem létezik, mert a restaurátorok szerint 300, maximum 600 évet bír ki a legtartósabb pálmalevél is.
Mindenesetre én azt gondolom, hogy a horoszkóp, vagy pálmalevél-útmutatás hasznos dolog lehet, ha télyeg nem keverik véletlenül össze, és nagy erőkkel valaki másnak a sorsát igyekszel megvalósítani. De nem szabad abba a csapdába esni, hogy széttárt kezekkel várjuk a jószerencsét vagy a világ végét. Cselekedni kell, hiszen a karma az a múltbeli döntéseink következménye, és a jelenlegi döntéseinkkel befolyásolni tudjuk a jövőt. Ettől eltekintve én még mindig azt gondolom, hogy Bhrigu (akiről egyébként Oszter Tamás említést sem tesz, mert ő csak az Agastya Nadira hivatkozik), nem készült fel a digitális rohamra, és tényleg csak azoknak a sorsát írta meg, akik valaha felkeresik a fennmaradt néhány hiteles gyűjtemény valamelyikét, mint ahogyan én is tettem. A képen látható a bizonyítéák, ahogyan ott ülünk Bogyó barátommal a pandit alumínium-ládái között, és éppen a horoszkópunkat skicceli fel a palatáblára. Itt nem nagyon volt online adatbázis :-). A lenti képen pedig az öreg névtáblája látható, a telefonszámával. Ha valaki kíváncsi, és rászán egy repülőjegynyit, megkeresheti, amíg még életben van.
Nos, akkor nézzünk bele ebbe a pálmalevél-jelenségbe egy kicsit mélyebben! Itt van egy tavalyi hírlevél a Pálmalevél-kutatók szövetségétől, amelyből sok érdekes dolog kiderül. Például az, hogy két éve még kb 20 ezerbe került az egész buli, tavaly már 30 ezer, idén pedig 60 ezer az összköltség. Enek nagylelkűen csak a felét kell befizetni előre, viszont a pálmalevelet most már nem egy évig keresik, mint tavagy, hanem 3+3, azaz hat évig bent tarthatod a pénzedet kamatmentesen a Pálma-bankban! Állítólag, ha nem találják meg a leveledet, visszaadják, de szerintem sok hiszékeny ember bent hagyja, sőt, elképzelhető, hogy a végén valami vigasztaló pooját (karmaoldó szertartást) is bemutatnak a pénzedért, még ha nincs is meg az infó.
De hogyan is működik a dolog? A hivatalos honlap szerint 110 millió ma élő embernek van pálmalevele, köztük 162 ezer magyarnak is. A kiválasztottak! De hogy ezt honnan a fenéből tudják ilyen pontosan? Én szinte biztos vagyok benne, hogy a "magyar" szó egyszer sem szerepel a pálmalevelek egyikén sem! A találati arány viszont csábító: azt ígérik, hogy 92% eséllyel megtalálják a tiédet is! Nos, rendben van, bedőltél, regisztráltál, megadtad az adataidat, elküldted az ujjelnyomatodat, befizetted a fele summát, és vársz. Bíztatásképpen a honlap közli azon 1082 ember kódszámát, akiknek már megtalátlák a pálmalevelét. Közben elmehetsz egy párszor Oszter Tamás és indiai barátja, Suresh előadására, 3000 Ft-ért, ahol esetleg még egy karmaoldó pooját (ceremóniát) is bemutatnak az üdvösséged érdekében. Nem csalás, nem ámítás, legközelebb április 28-án a Gólyavárban!
Tegyük fel, hogy sikeres volt a folyamat, és megvan a pálmaleveled. Ha időközben megváltozott az "árfolyam", akkor a szerződésben lekötöttnek a másfélszereséért fel is olvassák a pálmaleveledet, de ki is mehetsz érte Indiába. Oszter Tamás azt állítja, hogy majdnem 200 könyvtárban keresgélik a pálmaleveleket. Aról mondujuk fogalmam sincs, hogyan tartja velük a kapcsolatot, mert garantálom, hogy nincs mind a 200-nak internet-elérése. Legalábbis annak, ahol én voltam, nem volt. És mi van, ha éppen ott rejlik a tiéd? Akkor hoppon maradtál.
Gondolom, az első fejezet után újabb hatvanasért felolvassák a másodikat is, és a végén elmondják, mit tehetsz annak érdekében, hogy a karmádat javítsd. Ha pedig nem vagy képes vagy hajlandó elmondani a kijelölt szanszkrit mantrákat akárhány csilliószor, akkor adakozz az indiai papoknak egy újabb hantvanast, mert annyiért simán rendbeteszik a karmádat. Punktum. Satisfaction guaranteed or your money refunded :-).
Ezt hívják úgy, hogy népbutítás. Ha megnéztétek a tegnapi blogba belinkelt videót, Oszter Tamás auralátó nagy kegyesen némileg kitolta a vilgávége (vagy ahogyan ő nevezi, apokalipszis) határidejét 2050-60-ra. Szóval akkor van még élet 2012 után is! Ez legalább jó hír. A jógit azonban nem igazán érdekli a világvége, mert tudja, hogy az anyagi test múlandó, és aki megszületett, az meg is fog halni. Az már részletkérdés, hogy mikor. A lényeg a tudatállapot, amit a jógi elér, és az, hogy mennyire valósította meg örök lelki azonosságát. E folyamat közben pedig a karmája is hamuvá ég, mint ahogyan a pálmalevelek is elporladnak pár száz év alatt. Úgyhogy 2500 éves eredeti pálmalevél tutira nem létezik, mert a restaurátorok szerint 300, maximum 600 évet bír ki a legtartósabb pálmalevél is.
Mindenesetre én azt gondolom, hogy a horoszkóp, vagy pálmalevél-útmutatás hasznos dolog lehet, ha télyeg nem keverik véletlenül össze, és nagy erőkkel valaki másnak a sorsát igyekszel megvalósítani. De nem szabad abba a csapdába esni, hogy széttárt kezekkel várjuk a jószerencsét vagy a világ végét. Cselekedni kell, hiszen a karma az a múltbeli döntéseink következménye, és a jelenlegi döntéseinkkel befolyásolni tudjuk a jövőt. Ettől eltekintve én még mindig azt gondolom, hogy Bhrigu (akiről egyébként Oszter Tamás említést sem tesz, mert ő csak az Agastya Nadira hivatkozik), nem készült fel a digitális rohamra, és tényleg csak azoknak a sorsát írta meg, akik valaha felkeresik a fennmaradt néhány hiteles gyűjtemény valamelyikét, mint ahogyan én is tettem. A képen látható a bizonyítéák, ahogyan ott ülünk Bogyó barátommal a pandit alumínium-ládái között, és éppen a horoszkópunkat skicceli fel a palatáblára. Itt nem nagyon volt online adatbázis :-). A lenti képen pedig az öreg névtáblája látható, a telefonszámával. Ha valaki kíváncsi, és rászán egy repülőjegynyit, megkeresheti, amíg még életben van.
2011. április 21., csütörtök
In Palmetta Veritas
Sokáig ellenálltam a témának, de nem bírtam tovább, mert mindenfajta parasztvakítás elemi tiltakozási ösztönt vált ki belőlem. Nem szeretem, ha félrevezetik a naív embereket. A Titok és a lájfkócs-őrület után ugyanis itt van a legújabb ezo-hullám, a pálmalevél-láz! Hogy mi is ez tulajdonképpen, arról a pálmalevelek.hu honlapon tájékozódhatunk bővebben. Nade kezdjük az elején, és talán világossá válik, hogy mi a tiltakozásom oka.
Jómagam több, mint tizenöt éve foglalkozom védikus asztrológiával, tehát nem arról van szó, hogy nem hiszek abban, hogy a sorsunk előre feltérképezhező a születési adataink és egyéb információk, például a kéz vonalai alapján. A védikus asztrológiának több ága van. A legismertebb ág, a Parásara-asztrológia, olyan általános szabályokat tartalmaz, melyek segítségével a születési horoszkóp kielemezhető. Itt a pontos születési adat és a bolygók akkori helyzete szolgál kiindulási pontként. Az asztrológia másik ágába tartozik a Bhrigu-asztrológia. Ez már egy kicsit más, és ez az, ami India-szerte pálmalevél-könyvtárként van elhíresülve.
Bhrigu Muni ugyanis egy olyan áldást kapott Brahmától, a félistenek vezetőjétől, hogy megismerte az emberiség karmáját, és lejegyezte azt egy szanszkrit nyelvű írásban, a Bhrigu-szamhitában. Sok vita folyik arról, hogy melyik gyűjtemény a hiteles. Én magam négy olyan helyről tudok, ahol ez megtalálható. Az egyiken jártam is, egy kis radzsasztáni faluban, Karoi-ban van. Egy szimpatikus öreg pap őrizgeti az iratokat, akinek Pandit Nathulal a neve. Csak hindiül beszél, és csak telefonon lehet időpontot egyeztetni nála.
Negyedmagammal érkeztem oda egy forró márciusi nap reggelén, jó pár órás utat megtéve a poros sivatagon át. Az öreg már várt, és le is ültetett bennünket. Az egyik fontos rész, most figyeljetek - a beazonosítás. A Brigu-szamhitá több százezer fejezetéből kettő egymást követő fejezet szól egy emberről. Ez két, kb. egy oldalas szanszkrit szoveget jelent, ami tőszavakban értekezik az ember jelenlegi életéről, már megtörtént eseményekről (hogy be tudjuk azonosítani, és felébredjen a hitünk az egészben). Utána beszél arról, hogyan alakul az életünk további része, hol éltünk, mik voltunk előző életünkben, és mi lesz velünk a következőben. Nem megyek most bele a személyes részletekbe, mert vissza kéne nézni még egyszer a videó-felvételt. Talán majd egyszer leírom. Elég annyi hozzá, hogy érdekes dolgokat mondott, de még nem minden jött be belőle. Van egy második fejezet is, de azt nem olvassa fel egyszerre, azért még vissza kell menni, minimum 3 hónap múlva. A fenti képen látható az öreg munka közben.
Szóval, hogyan történik a bezaonosítás? Az asztrológus elkéri a születési adataidat, és felskiccel egy horoszkópot. Utának megnézi azt, hogy mikor érkeztél hozzá, ugyanis a Bhrigu-szamhitában utalás van arra, hogy melyik napon fog megérkezni az illető, akiről a horoszkóp szól. Nekünk például azt mondta, hogy jó nyomon vagyunk, mert azt írja, hogy ezen és ezen a holdnapon négy külföldi fog jönni hozzá, és az egyikük neve ezzel a betűvel kezdődik. A harmadik dolog viszont, ami kell ahhoz, hogy megtalálja a rólad szóló fejezetet, ahhoz is elengedheteteln a személyes jelenlét. Eléd tol egy papírt, amin egy csomó horoszkóp-ábra van (lásd a mellékelt ábrán), és rá kell mutatni valamelyikre. Ennek össze kell illenie a születési adatoddal és az érkezésed időpontjával. Nekem háromszor kellett mutatni, mert csak csóválta a fejét.
Hozzátenném még, hogy konkrét pálmalevelekről szó sem volt, csupán fénymásolt szaniszkrit szövegek tömkelegéről, amelyeket vagy egy tucat óriási alumínium ládában tárolt az öreg. Gondolom, a papír jobban bírja az időjárást, mint a pálmalevelek, amelyek 20-30 évenként elporladnak, és újra kell őket másolni.
Hozzátenném még, hogy konkrét pálmalevelekről szó sem volt, csupán fénymásolt szaniszkrit szövegek tömkelegéről, amelyeket vagy egy tucat óriási alumínium ládában tárolt az öreg. Gondolom, a papír jobban bírja az időjárást, mint a pálmalevelek, amelyek 20-30 évenként elporladnak, és újra kell őket másolni.
Oszter Tamás, a magyarországi pálmalevél-nagykövet személyesen nyilatkozta az egyik műsorban: "Aki nem utazik ide, annak az életrajza nincs meg, vagyis a pálmalevelek írói tudták előre, hogy a könyvtárak látogatói kik lesznek." Na ebben rejlik az átverés, ugyanis Bhrigu nem dolgozott fölöslegesen: ha nem vagy ott, akkor az iratod sincs ott. Ez az internetes skype-os globalizációs szolgáltatás 30 ezer foritért teljesen nevetséges. Tőlünk például csak adományt kértek, de nem is az számít, hogy mennyit fizet az ember, hanem inkább az, hogy tényleg megbízható információt kapjon cserébe, amit ebben az esetben én nem látok garantáltnak. De erről, és a pálmalevél-láz jógikus vonatkozásairól még egy pár gondolatot megeresztek a holnapi bejegyzésben, mert ez így is túl hosszúra sikeredett. Addig is itt van egy többé-kevésbé elfogulatlan cikk a témáról. Itt pedig egy kis ízelítő Oszter Tamás nagykövet fülbemászó ezó szövegéből. Nem is elemzem, gyönyörködjön benne mindenki saját maga:
2011. április 20., szerda
Amit eszel, azzá leszel
A fogyiblog újabb fejezete következik. A mai téma a diéta. Tulajdonképpen tekintsünk a diétára úgy,mint tudatos étkezésre, az étkezés szabályozására a céljaink elérése érdekében. Ez szintén egy jógafolyamat, sőt, itt kezdődik igazán a jóga. Én azt gondolom, hogy ha valaki elkezd jógázni, és nem jut el odáig, hogy tudatosan odafigyeljen az étkezésének minőségére és mennyiségére, az igazából megmarad a "népjóléti" szinten, vagyis tett valamit az egészségéért, de nem tudja teljes mértékben kiaknázni a jógában rejlő lehetőségeket.
A tévtanítás pedig úgy szól, hogy nem kell diétáznod, csak szedd ezt vagy azt a csodakapszulát, és lefogysz tőle, és jó nő/pasi leszel. Azt hiszem, a kedves blogolvasók már sejtik, hogy a sikeres fogyókúra igazából egy többkomponensű dolog, és még a leghatékonyabb zsírégető kapszula sem tud önmagában, edzés és diéta nélkül csodákat művelni. Ilyen mértékű zsírégetésre legfeljebb Darth Vader lézerkardja képes, bár esztétikai garanciát ő sem vállal :-).
Nem tekinthetünk úgy a jógára sem, hogy ha eleget jógázok, akkor akármiből akármennyit ehetek. A sör, a cukrozott üdítők, az édességek, a csoki, a finomított péksütemény, a McDonalds-os junkfood, a chips, popcorn, pizza és a húsételek mértéktelen fogyasztása akkor is egészségtelen, ha valaki napi hat órát jógázik. Ez kábé olyan, mint amikor órákig csutakolsz egy elefántot, hogy lemosd a rákövesedett sarat és koszt, utána pedig azzal a lendüllettel újra meghempereg a porban és a dagonyában. Lehet csinálni, csak frusztráló.
Éppen ezért a jógik hajlamosabban az egészségesebb, élő, esszenciális tápanyagokban gazdag ételeket választani. Sok jógi vegetáriánus lesz, vagy előtérbe helyezi a teljes értékű bio összetevőket, a feldolgozatlan, esetleg nyers élelmiszereket, a zöldségeket, gyümölcsöket és a friss csírákat. Bár a klasszikus jóga-irodalom előtérbe helyezi a tejtermékeket, a gabonát és az édesítőszereket, ha valaki súlygondokkal küzd, akkor ez nyilván nem a legjobb választás a számára. A szervezet úgyis tudja, hogy mire van szüksége, csak az elménket kell kontrollálni, hogy ne azt együk, ami élvezetet okoz, hanem azt, ami táplál.
Itt is van azért a lónak másik oldala, ezt pedig ortorexiának nevezik, vagyis egészséges-étel-fogyasztás-függőségnek. A nyers vegánoknak például már az is bűntudatot okoz, ha megesznek egy szelet vajas kenyeret, vagy akár vaj nélkülit. Szóval nem kell azért túlzásokba esni, mert azt is megsínyli a szervezet. Ha a diétánkból túlzottan sok mindent kizárunk még a növényi eredetű élelmiszerek közül is, akkor nagy esélyünk van a hiánybetegségek kifejlesztésére, vagy az alultápláltság állapotába kerülésre. Egy jóginak nem kell anorex kinézetűnek lennie, ezt már mondtam. Sokkal fontosabb a boldog, elégedett mosoly az arcunkon, amivel szemtelenül belevigyorgunk a világba, és amitől az embereket a sárga irigység eszi, hogy "Mitől érzi ez az ember olyan fenemód jól magát?"
A jóga arról szól, hogy boldogok legyünk, és ez a legfontosabb. Na jó, térjünk vissza azért a diétához is. Sokféle fogyókúrás étrend van, egy párat mér felsoroltam korábban. A legfontosabb azonban az, hogy ne csak a súlyvesztés időszakában, kúraszerűen figyeljünk oda az étkezésünkre, hanem folyamatosan. Én szinte mindenkinek a következőket szoktam ajánlani nagy vonalakban: Zárjuk ki a húst, és egy pár hónapra a tejterméket és a gabonát is, ha gyorsan akarunk fogyni. Minden esetben helyezzük előtérbe a zöldséget és a gyümölcsöt (dósa szerint meg lehet válogatni az összetevőket) 2:1 arányban. Nagyon fontos még a rendszeres csírafogyasztás, amit ki lehet egészíteni búzafű-lével és algákkal. Ezek nagyon tuti dolgok.
Ne feledkezzünk meg a hüvelyesekről és az olajos magvakról, mint növényi fehérje- és ásványi anyag-forrásokról. Ezek után jön a gabona és a tejtermék, amit vissza lehet hozni, ha már elértük a kívánt testsúlyt. És ne feledkezzünk mag a fűszerekről, ami nagyon fontos a megfelelő emésztés szempontjából, méghozzá olajban megpirítva. Friss gyömbér, római kömény, kurkuma, aszafoetida, koriander, curry levél, feketebors - ez néhány a személyes kedvenceim közül.
Viszont a sóról bátran leszokhatunk, mert nagyon sok vizet köt meg. A fogyókúrában általában az első 5-7 kiló a megkötött víz szokott lenni, feltéve ha sikerül leredukálnunk a sófogyasztást a kúra alatt. A brutális szénhidrát-megvonást nem viseli jól a szervezet hosszú távon, mert (főleg, amikor a zsírkészletek már elfogytak), nem lesz miből energiát felszabadítania a szervezetnek az izommunkához (már feltéve, ha mozog is valamit a kedves fogyni vágyó), és a fehérjéket lesz kénytelen bontani.
Szóval inkább legyen kevesebb a zsír, a fehérje és a szénhidrát is, és később visszahozhatjuk a fehérjét és a szénhidrátot, de a zsíros ételeket tartsuk alacsonyan. Ne fogyasszunk túl sok zsíros tejterméket vagy olajban sült dolgokat. Valamennyi növényolaj vagy tejzsír mindenképpen jól jön, a zsírban oldódó vitaminok szállításához, sőt, az esszenciális zsírsavak megfelelő aránya még a fogyást is elősegítheti, de ebbe most nem megyek bele részletesen. Elég annyi, hogy az egyik leghatékonyabb fogyasztószerként ünnepelt CLA is tulajdonképpen zsírsav. Szóval tudatos étkezés = tudatos élet!
A tévtanítás pedig úgy szól, hogy nem kell diétáznod, csak szedd ezt vagy azt a csodakapszulát, és lefogysz tőle, és jó nő/pasi leszel. Azt hiszem, a kedves blogolvasók már sejtik, hogy a sikeres fogyókúra igazából egy többkomponensű dolog, és még a leghatékonyabb zsírégető kapszula sem tud önmagában, edzés és diéta nélkül csodákat művelni. Ilyen mértékű zsírégetésre legfeljebb Darth Vader lézerkardja képes, bár esztétikai garanciát ő sem vállal :-).
Nem tekinthetünk úgy a jógára sem, hogy ha eleget jógázok, akkor akármiből akármennyit ehetek. A sör, a cukrozott üdítők, az édességek, a csoki, a finomított péksütemény, a McDonalds-os junkfood, a chips, popcorn, pizza és a húsételek mértéktelen fogyasztása akkor is egészségtelen, ha valaki napi hat órát jógázik. Ez kábé olyan, mint amikor órákig csutakolsz egy elefántot, hogy lemosd a rákövesedett sarat és koszt, utána pedig azzal a lendüllettel újra meghempereg a porban és a dagonyában. Lehet csinálni, csak frusztráló.
Éppen ezért a jógik hajlamosabban az egészségesebb, élő, esszenciális tápanyagokban gazdag ételeket választani. Sok jógi vegetáriánus lesz, vagy előtérbe helyezi a teljes értékű bio összetevőket, a feldolgozatlan, esetleg nyers élelmiszereket, a zöldségeket, gyümölcsöket és a friss csírákat. Bár a klasszikus jóga-irodalom előtérbe helyezi a tejtermékeket, a gabonát és az édesítőszereket, ha valaki súlygondokkal küzd, akkor ez nyilván nem a legjobb választás a számára. A szervezet úgyis tudja, hogy mire van szüksége, csak az elménket kell kontrollálni, hogy ne azt együk, ami élvezetet okoz, hanem azt, ami táplál.
Itt is van azért a lónak másik oldala, ezt pedig ortorexiának nevezik, vagyis egészséges-étel-fogyasztás-függőségnek. A nyers vegánoknak például már az is bűntudatot okoz, ha megesznek egy szelet vajas kenyeret, vagy akár vaj nélkülit. Szóval nem kell azért túlzásokba esni, mert azt is megsínyli a szervezet. Ha a diétánkból túlzottan sok mindent kizárunk még a növényi eredetű élelmiszerek közül is, akkor nagy esélyünk van a hiánybetegségek kifejlesztésére, vagy az alultápláltság állapotába kerülésre. Egy jóginak nem kell anorex kinézetűnek lennie, ezt már mondtam. Sokkal fontosabb a boldog, elégedett mosoly az arcunkon, amivel szemtelenül belevigyorgunk a világba, és amitől az embereket a sárga irigység eszi, hogy "Mitől érzi ez az ember olyan fenemód jól magát?"
A jóga arról szól, hogy boldogok legyünk, és ez a legfontosabb. Na jó, térjünk vissza azért a diétához is. Sokféle fogyókúrás étrend van, egy párat mér felsoroltam korábban. A legfontosabb azonban az, hogy ne csak a súlyvesztés időszakában, kúraszerűen figyeljünk oda az étkezésünkre, hanem folyamatosan. Én szinte mindenkinek a következőket szoktam ajánlani nagy vonalakban: Zárjuk ki a húst, és egy pár hónapra a tejterméket és a gabonát is, ha gyorsan akarunk fogyni. Minden esetben helyezzük előtérbe a zöldséget és a gyümölcsöt (dósa szerint meg lehet válogatni az összetevőket) 2:1 arányban. Nagyon fontos még a rendszeres csírafogyasztás, amit ki lehet egészíteni búzafű-lével és algákkal. Ezek nagyon tuti dolgok.
Ne feledkezzünk meg a hüvelyesekről és az olajos magvakról, mint növényi fehérje- és ásványi anyag-forrásokról. Ezek után jön a gabona és a tejtermék, amit vissza lehet hozni, ha már elértük a kívánt testsúlyt. És ne feledkezzünk mag a fűszerekről, ami nagyon fontos a megfelelő emésztés szempontjából, méghozzá olajban megpirítva. Friss gyömbér, római kömény, kurkuma, aszafoetida, koriander, curry levél, feketebors - ez néhány a személyes kedvenceim közül.
Viszont a sóról bátran leszokhatunk, mert nagyon sok vizet köt meg. A fogyókúrában általában az első 5-7 kiló a megkötött víz szokott lenni, feltéve ha sikerül leredukálnunk a sófogyasztást a kúra alatt. A brutális szénhidrát-megvonást nem viseli jól a szervezet hosszú távon, mert (főleg, amikor a zsírkészletek már elfogytak), nem lesz miből energiát felszabadítania a szervezetnek az izommunkához (már feltéve, ha mozog is valamit a kedves fogyni vágyó), és a fehérjéket lesz kénytelen bontani.
Szóval inkább legyen kevesebb a zsír, a fehérje és a szénhidrát is, és később visszahozhatjuk a fehérjét és a szénhidrátot, de a zsíros ételeket tartsuk alacsonyan. Ne fogyasszunk túl sok zsíros tejterméket vagy olajban sült dolgokat. Valamennyi növényolaj vagy tejzsír mindenképpen jól jön, a zsírban oldódó vitaminok szállításához, sőt, az esszenciális zsírsavak megfelelő aránya még a fogyást is elősegítheti, de ebbe most nem megyek bele részletesen. Elég annyi, hogy az egyik leghatékonyabb fogyasztószerként ünnepelt CLA is tulajdonképpen zsírsav. Szóval tudatos étkezés = tudatos élet!
2011. április 19., kedd
Dupla vagy semmi
A mai blogbejegyzésben azok számára szeretnék némi motivációval szolgálni, akik hosszú távra tervezik a gyakorlásukat. Kétféle jógi van ugyanis, az egyik végigmegy az úton, a másik pedig nem. A mai világban már az is nagy szó, ha valaki egyáltalán mozog valamit, és ha ezt rendszeresen teszi, akkor az meg még nagyobb szó. Az már önmagában jógafolyamat, mert az embernek nap mint nap kontrollálnia kell az elme késztetéseit, és a hangulatának hullámzásaitól függetlenül rá kell vennie magát arra, hogy elmenjen órára vagy futni vagy az edzőterembe vagy otthon gyakoroljon.
A vasárnapi Nivea nap után két konklúziót vontam le: az egyik az volt, hogy nem maradtam le semmiről azáltal, hogy az életemből kimaradt az aerobik- és kangoo-láz. Persze lehettem volna mondjuk sikeres aerobik-prezenter is, mint Norbi, de nem bánom, hogy ez nem jött össze. Így magamnak is, meg másoknak is kevesebb kárt okozok. A másik konklúzióm az volt, hogy ezt az ugrabugrálós műfajt még azok sem képesek hosszú távon művelni, akik valóban elkötelezett sport-fanatikusok. Ennek az egyik bizonyítéka az, hogy egyre több aerobik-oktató vált jóga-gyakorlásra és oktatásra. A jógából ugyanis nem lehet kiöregedni.
Szóval vannak, akik végigmennek az úton, ami jelen esetben azt jelenti, hogy egész életükben rendszeresen jógáznak. És vannak olyanok, akik rálépnek az útra, és aztán egy darabig haladnak rajta, vagy esetleg keresztbe vagy visszafelé mennek. A keresztbemenés tipikus esete a "dupla vagy semmi szindróma". Több olyan esettel is találkoztam, amikor valaki elkezdett jógázni, és pár hét után már minden nap ott volt. Ez még rendben van, itt is csak arra kell vigyázni, hogy az ember mélyítse a motivációját, és ne veszítse el a lelkesedését, amikor az elméje már megunta az adott sorozat gyakorlását.
Valószínűleg az aerobikban is azért jönnek ki minden évben új óratípusok, mert a legtöbb ember egy-két év alatt megun egy-egy órát, és valami újat keres. Most éppen a Zumba a sztár. Persze ezt a jógában is el lehet játszani, itt is évről évre jönnek ki az újabb irányzatok, óratípusok: akro-jóga, kontakt, Rocket vinyasa, Budokon (ezzel még majd mi is megismerkedünk), kötél-jóga, hinta-jóga, rúd-jóga, Jin-jóga, stb. stb.
Na de térjünk vissza a napi gyakorláshoz, mert azért az Atma Center sokféle órát kínál, szóval aki változatosságra vágyik az ászanákat és az oktatókat illetően, azért az is megtalálja nálunk a számítását. Jóravaló jógink belépett a jógastúdióba, megkapta a függőséget, és most már heti ötször-hatszor bukkan fel. A családtagjai és az ismerősei felhúzott szemöldökkel nézik, hogy mi ütött belé, mert estre fél tíz előtt sohasem ér haza, és már csak a jógáról tud beszélni. Ezt még esetleg fel lehet dolgozni hosszú távon. Viszont van, aki ilyenkor átesik a ló másik oldalára, és elkezd duplázni, vagyis egymás után két jógaórát is végigcsinál.
Nincs is ezzel semmi baj, ha valaki alkalmanként, az akaratereje és az állóképessége tesztelése érdekében akár négy órát jógázik egyhuzamban. De ha ezt heti négyszer vagy ötször teszi, akkor az már nem igazán fenntartható állapot. Nem is fizikailag, mert az emberi szervezet sok mindent kibír, hanem inkább mentálisan és motiváció-ügyileg. És az elme olyan, hogy ha valamivel a kelleténél többet foglalkozunk, akkor kiég, elveszíti az érdeklődését a téma iránt. Ha pedig leadunk az elképzelt "csúcsformánkból", "csústeljesítményünkből", akkor ezt kudarcélményként kezeli, és még inkább hajlamos lesz más vizekre evezni.
Tehát a tapasztalatom azt mutatja, hogy a duplázók a legjobb esetben pár hónap múlva visszaállnak a napi egy gyakorlásra, vagy rosszabb esetben eltűnnek. Persze aki eltűnik, arról legfeljebb csak találgathatom, hogy hol jár és mit csinál a nagy jóga-utazása közepette. A legjobb esetben valahol máshol jógázik vagy más sportot választott. Például vannak futómániákusok, akik tavasszal eltűnnek, mert a szigetköröket róják, és csak ősszel látom őket újra. A legrosszabb eset azonban az, amikor teljesen abbahagyják a jógát és a mozgást, és visszatespednek a baráti körük mozgásszegény, depresszív életmódjába.
A mozgás az egy tudatállapot, és, bár a jógában az elme lecsendesítése, a mentális működések kikapcsolása a cél, én úgy gondolom, hogy az intenzív ászana-gyakorlás nem akadályozza ezt, hanem igazából elősegíti. És végeredményben az elme tréningje a legfontosabb dolog, ha tényleg hosszú távon szeretnénk gyakorolni. Gyakorolj a gyakorlás kedvéért, élvezd a gyakorlást, és oszd meg ezt az örömöt másokkal is! Igaz, hogy a képlet 5% élvezet és 50% fájdalom, de meg kell tanulni a fájdalmat is élvezni.
Az egyik jó példa az életfogytiglani gyakorlásra B.K.S. Iyengar. Persze, hogy fanatikus, ezt senki nem vonja kétségbe. De az is biztos, hogy nem lenne kevésbé sikeres guru, ha nem gyakorolna napi hat órát kilencven-akárhány évesen is. Amikor itt volt Eyal, azt mondta, hogy Pattabhi Jois idősebb korában elengedte az ászana-gyakorlást, mert már nem ragaszkodott az élethez, Iyengar viszont nem engedi el, mert ragaszkodik hozzá. Hát én nem hiszem, hogy azért csinálja, mert "tough guy"-nak akar kinézni, bár kétségtelenül az. És azt sem hiszen, hogy az ászana-gyakorlás akadályozna bennünket a halálra való felkészülésben vagy abban, hogy mindet elengedjük a halálunk pillanatában. Napi két óra ászanázás mellé az ember annyi pránájámát és meditációt tehet hozzá, amennyit csak jónak gondol a spirituális céljai elérése érdekében.
A következő hónapokban több olyan astanga-oktató is érkezik hozzánk, akik a jóga spirituális oldalával és mélyen foglalkoznak, és a workshopjaikon szerintem teljesebb képet alkothatunk arról, hogyan illetszhetjük össze az életünk darabkáit egyetlen kerek egésszé a jóga segítségével. Ideje irányba fordulni, és lassabb, de biztosabb lépésekkel továbbindulni az úton!
A vasárnapi Nivea nap után két konklúziót vontam le: az egyik az volt, hogy nem maradtam le semmiről azáltal, hogy az életemből kimaradt az aerobik- és kangoo-láz. Persze lehettem volna mondjuk sikeres aerobik-prezenter is, mint Norbi, de nem bánom, hogy ez nem jött össze. Így magamnak is, meg másoknak is kevesebb kárt okozok. A másik konklúzióm az volt, hogy ezt az ugrabugrálós műfajt még azok sem képesek hosszú távon művelni, akik valóban elkötelezett sport-fanatikusok. Ennek az egyik bizonyítéka az, hogy egyre több aerobik-oktató vált jóga-gyakorlásra és oktatásra. A jógából ugyanis nem lehet kiöregedni.
Szóval vannak, akik végigmennek az úton, ami jelen esetben azt jelenti, hogy egész életükben rendszeresen jógáznak. És vannak olyanok, akik rálépnek az útra, és aztán egy darabig haladnak rajta, vagy esetleg keresztbe vagy visszafelé mennek. A keresztbemenés tipikus esete a "dupla vagy semmi szindróma". Több olyan esettel is találkoztam, amikor valaki elkezdett jógázni, és pár hét után már minden nap ott volt. Ez még rendben van, itt is csak arra kell vigyázni, hogy az ember mélyítse a motivációját, és ne veszítse el a lelkesedését, amikor az elméje már megunta az adott sorozat gyakorlását.
Valószínűleg az aerobikban is azért jönnek ki minden évben új óratípusok, mert a legtöbb ember egy-két év alatt megun egy-egy órát, és valami újat keres. Most éppen a Zumba a sztár. Persze ezt a jógában is el lehet játszani, itt is évről évre jönnek ki az újabb irányzatok, óratípusok: akro-jóga, kontakt, Rocket vinyasa, Budokon (ezzel még majd mi is megismerkedünk), kötél-jóga, hinta-jóga, rúd-jóga, Jin-jóga, stb. stb.
Na de térjünk vissza a napi gyakorláshoz, mert azért az Atma Center sokféle órát kínál, szóval aki változatosságra vágyik az ászanákat és az oktatókat illetően, azért az is megtalálja nálunk a számítását. Jóravaló jógink belépett a jógastúdióba, megkapta a függőséget, és most már heti ötször-hatszor bukkan fel. A családtagjai és az ismerősei felhúzott szemöldökkel nézik, hogy mi ütött belé, mert estre fél tíz előtt sohasem ér haza, és már csak a jógáról tud beszélni. Ezt még esetleg fel lehet dolgozni hosszú távon. Viszont van, aki ilyenkor átesik a ló másik oldalára, és elkezd duplázni, vagyis egymás után két jógaórát is végigcsinál.
Nincs is ezzel semmi baj, ha valaki alkalmanként, az akaratereje és az állóképessége tesztelése érdekében akár négy órát jógázik egyhuzamban. De ha ezt heti négyszer vagy ötször teszi, akkor az már nem igazán fenntartható állapot. Nem is fizikailag, mert az emberi szervezet sok mindent kibír, hanem inkább mentálisan és motiváció-ügyileg. És az elme olyan, hogy ha valamivel a kelleténél többet foglalkozunk, akkor kiég, elveszíti az érdeklődését a téma iránt. Ha pedig leadunk az elképzelt "csúcsformánkból", "csústeljesítményünkből", akkor ezt kudarcélményként kezeli, és még inkább hajlamos lesz más vizekre evezni.
Tehát a tapasztalatom azt mutatja, hogy a duplázók a legjobb esetben pár hónap múlva visszaállnak a napi egy gyakorlásra, vagy rosszabb esetben eltűnnek. Persze aki eltűnik, arról legfeljebb csak találgathatom, hogy hol jár és mit csinál a nagy jóga-utazása közepette. A legjobb esetben valahol máshol jógázik vagy más sportot választott. Például vannak futómániákusok, akik tavasszal eltűnnek, mert a szigetköröket róják, és csak ősszel látom őket újra. A legrosszabb eset azonban az, amikor teljesen abbahagyják a jógát és a mozgást, és visszatespednek a baráti körük mozgásszegény, depresszív életmódjába.
A mozgás az egy tudatállapot, és, bár a jógában az elme lecsendesítése, a mentális működések kikapcsolása a cél, én úgy gondolom, hogy az intenzív ászana-gyakorlás nem akadályozza ezt, hanem igazából elősegíti. És végeredményben az elme tréningje a legfontosabb dolog, ha tényleg hosszú távon szeretnénk gyakorolni. Gyakorolj a gyakorlás kedvéért, élvezd a gyakorlást, és oszd meg ezt az örömöt másokkal is! Igaz, hogy a képlet 5% élvezet és 50% fájdalom, de meg kell tanulni a fájdalmat is élvezni.
Az egyik jó példa az életfogytiglani gyakorlásra B.K.S. Iyengar. Persze, hogy fanatikus, ezt senki nem vonja kétségbe. De az is biztos, hogy nem lenne kevésbé sikeres guru, ha nem gyakorolna napi hat órát kilencven-akárhány évesen is. Amikor itt volt Eyal, azt mondta, hogy Pattabhi Jois idősebb korában elengedte az ászana-gyakorlást, mert már nem ragaszkodott az élethez, Iyengar viszont nem engedi el, mert ragaszkodik hozzá. Hát én nem hiszem, hogy azért csinálja, mert "tough guy"-nak akar kinézni, bár kétségtelenül az. És azt sem hiszen, hogy az ászana-gyakorlás akadályozna bennünket a halálra való felkészülésben vagy abban, hogy mindet elengedjük a halálunk pillanatában. Napi két óra ászanázás mellé az ember annyi pránájámát és meditációt tehet hozzá, amennyit csak jónak gondol a spirituális céljai elérése érdekében.
A következő hónapokban több olyan astanga-oktató is érkezik hozzánk, akik a jóga spirituális oldalával és mélyen foglalkoznak, és a workshopjaikon szerintem teljesebb képet alkothatunk arról, hogyan illetszhetjük össze az életünk darabkáit egyetlen kerek egésszé a jóga segítségével. Ideje irányba fordulni, és lassabb, de biztosabb lépésekkel továbbindulni az úton!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)