2010. január 31., vasárnap

I See You

Valahogy december óta benne van a levegőben az Avatar képi világa és mondanivalója. Amellett, hogy rekordot döntött a film, mind elkészítési költséget, mind forgalmat illetően, nem csodálkoznék, ha a Star Wars-hoz hasonló kultusz kerekedne belőle. Az "I see you" ("Látlak téged") jelmondat már kezd lassan szállóigévé válni. Na'vi nyelven ugyanis arra értik ezt, hogy "látom a lelkedet, beléd látok, érzem, hogy mire gondolsz." A filmben a mondat a kultúrák, civilizácók közötti szakadék áthidalását jelképezi, amikor Jake és Neytiri egymásra találnak, és "megérzik" a közös értékeket, amelyek megmentése érdekében Jake hajlandó a saját fajtáját is kirúgni a Pandoráról.

Mostanában minden nap jön az órákra egy-két külföldi, és amikor lehet, igyekszem angolul tartani az órákat, hogy ne érezzék magukat elhanyagolva. A magyarok egyrészt tudnak angolul, másrészt már vágják a témát, úgyhogy nem torpannak meg, ha éppen angolul osztogatom az utasításokat. Nekem viszont jó gyakorlás, ha netalántán egyszer majd angolul kell valahol workshopot tartanom a jövőben. Na'vi nyelven egyelőre mág nem vállalok jógaórát :-). Nem is lenne olyan könnyű ezeket a négyméteres langalétákat igazgatni, bár úgy tűnik a csípőjük elég nyitott. Az egyik kedvenc jelenetem, amikor koncentrikus körökben ülnek a Lelkek Fája körül, és a főpapnő énekére ritmusosan köröznek a felsőtestükkel törökülésben. Tiszta Kundaliní-jóga!

A na'vi méretben szereztem most némi gyakorlatot, mert egy hete szinte majdnem minden nap jár hozzám egy kanadai férfi, aki Peter névre hallgat, és a legnagyobb emberek egyike, akikkel eddig találkoztam. Lefelé néző kutyában majdnem az orromig ér, vagyis mintegy másfélszer akkora, mint én. A hamstringje egy kicsit kötött, de nagyon lelkesen tolja a gyakorlást, úgyhogy mire Kanadába visszatér, egész jól kilazul. Remélem, ott is majd folytatja szépen.

A másik vendég, akiről a címbeli mondatot apropóztam, csütörtökön jött. Elektrának hívják, és olasz. Óra elején kijelentette, hogy "No speak Hungarian, but I see you". Ok, mondtam, és angolul tartottam az órát. Mondjuk ebben az esetben nem sokra mentem vele, mert azt sem nagyon értette. Úgyhogy maradt a lélek-kommunikáció.

Közben elmerengtem, hogy valóban, a legszerencsésebb dolog, ha a gyakorló teljesen nyitott a tanárra, és az elméjével is rákoncentrál, ráhangolódik. Nagyon sok üzenet nem a szavakon és az érintésen keresztül megy át, hanem pusztán a két személy jelenléte, együttes gyakorlása közben, tudat alatt történik. Tulajdonképpen az oktató is egy csatorna, aki a jóga igazságát képviseli a számunkra, de a Felsőlélektől, Istentől jön az, amit közvetít (feltéve, ha félre tudja tenni az egóját az útból).

Ha a gyakorlók nem figyelnek oda, az elméjük elkalandozik, akkor az oktató is érzékeli az energia szétszóródását, és ez őt is zavarja a "csatornázásban". Ha viszont jó összhangban vannak, akkor mindkét fél számára felemelő, megvilágosodás-szerű élmény egy jó jógaóra. Én az elmúlt héten nagyon sok energiát kaptam az óratartásból. Mivel megfáztam a jó kis ropogós hidegben, és az utóbbi időszak stresszmennyisége is leterhelt, napközben jobbára zombiként ténferegtem ide-oda, a jógaórák alatt viszont felélénkült a tudatom, és erős ösztönzést éreztem arra, hogy a maximumot adjam ki magamból. Esténként persze a feleségem is megriadt attól, ahogy kinéztem, mikor hazajöttem, és a dupla adag ginzeng ellenére egész héten totál álom nélkül végigaludtam az éjszakáimat. A vasárnap lesz az igazi próba, hogy mennyire tudják a tanulók a lelket tartani bennem, feltéve ha ők is meg én is el bírunk evickélni az Atma Budáig ebben az irdatlan nagy szibériai hóesésben. Na kkor a végére még egy I see you videóklip, és mindenkinek pandorai időjárást kívánok!

2010. január 30., szombat

Dutyi-dili

Már decemberben megrendeltem Maehle második sorozat-könyvét, és fel is hívtak a Best Sellers-ből, hogy megjött. Persze hétfőn, mikor odamentem, egy órát keresték, mégsem találták, valami gikszer történt. Úgyhogy még várni kell vele, de egyelőre az első részből is van még fordítanivaló. Ehelyett szerdán megkaptam Ricsitől a "Convict Conditioning" című könyvet. Ricsiék most nyomultak kint egy hónapot Indiában, és mág akarnak menni, plusz Adri komolyan gondolkodik a jógaoktatói kurzuson. Elég nagy az érdeklődés, úgyhogy aki szeretne jelentkezni, az minál előbb írjon nekem emailt. Jól tolják az Astangát, látszik, hogy nem "izomagyúak", hanem a belső fejlődésre is odafigyelnek.

Szóval a könyv. Amióta év vége felé felmerült bennem a gondolat, hogy kellene egy kis erőnléti képzést is tartani a jógásoknak, főleg az Astangásoknak, azóta keresgélem a megfelelő gyakorlatokat a Youtube-on, és eldöntöttem, hogy márciustól elkezdek heti egyszer egy Iron yoga-órát tartani. Ezen főleg erősítő gyakorlatok lesznek, minden, ami az elmét kibuktatja. Ugyanis az Agni és az Astanga-óra előre kiszámítható, aki már párszor volt, annak ez elméje nagyjából rááll, hogy mi várható. Ez valamelyest könnyebbé teszi ugyan a gyakorlást, de szerintem a fejlődést bizonyos szempontból megnehezíti, mert nincsenek váratlan kihívások, új helyzetek, amikhez a testnek és az elmének alkalmazkodnia kellene. Most majd lesznek.

A könyv szerzője Paul "Coach" Wade, aki 19 évet töltött Amerika legkeményebb börtöneiben, és ott fejlesztette ki, illetve tanulta el a saját testsúllyal végzett edzésnek ezt a módszerét, amit Convict Conditioningnek, vagyis Bűntetett-edzésnek nevezett el. Wade leszögezi, hogy a gyakorlatok által az emberi testből kihozható a maximális potenciál, miközben persze az izmok nagyok is lesznek, de nem olyan aránytalanok, mint a szteroid-függő, hormonzabáló kondigépező testépítőké.

Lehangoló véleménnyel van a modern body-building módszereiről, amivel hajlamos vagyok egyetérteni. A kigyúrt testépítőkkel általában sokkal több gondom szokott lenni, mint pl. egy harcművésszel, vagy artistával, akik szintén erősek, de nem kötöttek az izmaik, és nincs annyi ízületi és anyagcsere-problémájuk, mint ezeknek a tesztoszteron-raktáraknak.

Coach módszere az "Old School" Calisthenics-nek nevezett testgyakorlási rendszer továbbfejlesztése. Ez a rendszer saját testsúly mozgatásával végrehajtott erősítő gyakorlatokból áll, amilyeneket a spártai katonák, a görög atléták és a római gladiátorok használtak fel az életben maradásra. Nyilván Wade közegében sem volt mindegy, hogy préda vagy, vagy pedig csúcsragadozó, gondolom mindenki látott már egy-két filmet az amó börtönéletről.

Itt tényleg élet és halál kérdése az erőnlét, és szerintem az Astangában sem mindegy. Mondhatám azt is, hogy két irányzatra osztható az Astanga-gyakorlók tábora. A soft vonalnak nincs izomereje, se karban-vállban, se hasban és bandhában, így legfeljebb csak vonszolják magukat a vinyászákban előre-hátra. Ez egy idő múlva szerintem unalmas, és az alapötlet az, hogy ha rendesen csináljuk, akkor előbb-utóbb a megfelelő izomerőnek és bandha-tudatosságank ki kellene fejlődnie.

A hardconre astangások arra törekszenek, hogy minden egyes vinyászájuk tökéletes legyen, kézenállásból induljon, és a lábat a talajhoz nem érintve valósítsák meg az előre- és hátraugrásokat. Nem tudom például, hányan kísérleteztek már azzal, hogy az 5x5 légzéses návászanák között felmenjenek kézenállásba. Két képviselőjét azért ismerem a hard style-nak, Szabi és Balázs, de nálunk is egy-két lány kezd már ráállni a tisztességes vinyászákra.

Szóval ebben segítenek Wade gyakorlatai, úgyhogy egy párat máris átemeltem az Iron yoga eszköztárába, de lesznek még izgalmas dolgok. Wade hat gyakorlatra épít, amikhez minimális felszerelés kell, jobbára csak a saját tested:

1. Fekvőtámasz (csaturanga): A legtöbb embernek sajnos nem megy a rendes csaturanga, de erről majd még írok részletesebben. Van, aki úgy, ahogy van, lecsalja és egyből felfelé néző kutyába ugrik hátra, mert se vállizma, se mellizma nincsen. Szóval érdemes gyakorolni. Wade rendszerében mindegyikhez kapcsolódik egy csúcsgyakorlat, ennél az egykezes fekvőtámasz az.

2. Guggolás (Utkatászana). Több póznál is hasznos, nem csak a négyfejű combizmot erősíti meg, hanem az Achillest is nyújtja, hogy például a sarok felemelése nélkül meg tudjuk csinálni a Pásászanát. A csúcsgyakorlat az egylábas guggolás (sarokkal a földön), miközben a másikat vízszintesen tartod.

3. Lábemelés lógva. Eddig ezt csak tenyér-támasszal gyakoroltam, utthita-dandászana néven, de a Kálvinon majd bordásfalon lógva is belevesszük a programba. Nagyon hasznos hasizom-erősítő gyakorlat. Wade szerint, aki vízszintesen tudja tartani a kinyújtott lábát, az király, aki pedig még följebb emeli, az egyenesen isten!

4. Egykezes húzódzkodás. Ez nem igazán szerepel a jógában, bár egy pár bicepsz-gyakorlatról írtam a múltkor. Mindenesetre a bordásfalon majd kísérletezek, mert pl. tuti nagyon jó csukló-erősítő, és sok embernek gondja van a csuklójával a vinyászák és a kartámaszok során.

5. Hídpóz: alapvető Astanga-műsorszám, Wade rendszerében a hídból felállás és a dropback a csúcs, mi azért tudjuk, hogy lehet még cifrázni, és meg is fogjuk tenni az Iron-órán.

6. Egykezes kézenállás. Ez az 5. sorozat első eleme, és valóban nem árt, ha jó alaposan megszokjuk a kézenállás minden változatát. ha tetszik, fekvőtámaszozni is lehet a kézenállásban, vagy akár egy kézen, ahogy Wade javasolja.

Szóval van anyag bőven. Nekem azért tetszik, mert szeretném, ha több srác jönne jógára, és végre belátnák, hogy ez nem a feszülős gatyában virító aerobic-pipik műfaja, hanem igenis komoly, teljes értékű rendszer. Még ma is azt tapasztalom, hogy a csajok sokkal többet kibírnak, mint a fickók, és bár az Iron óra erőnlétileg igen kemény lesz, még mindig nem fogok csodálkozni, ha a fele társaság lány lesz. A saját testsúlyos gyakorlatok nagyon szép, arányos testet fejlesztenek, a férfiak férfiasak lesznek tőle, a nők pedig nőiesek maradnak, de azért alkalomadtán le tudnak keverni egy jókora pofont, ha kell.

A másik előnye ezeknek a gyakorlatoknak az, hogy az erősítés mellett nyújtanak is, és nem kötelező dinamikus ismétléseket végezni, hanem ki is lehet tartani. A Jóga-szútra szerint az erőnek és a hajlékonysának egyensúlyban kell lennie, és az Iron jóga plusz az Astanga ezt harmonikusan biztosítja. Persze annak is igaza van, aki marad csak az Astangánál, csak könyörgöm, ne trógerkodja el a vinyászákat! A képen Yoda mester képzi Luke-ot az egykezes kézenállásban. Magamról is felteszek majd ilyet hamarosan, egyelőre csak falnál megy. És egy videó, amiből látszik, hogy azért nem olyan könnyű a návászana-kézenállás kombináció!

2010. január 29., péntek

Média cirkusz

Ezek az elindulás előtti napok amúgy is olyanok, mint egy vándorcirkusz, és még pluszba megtaláltak a média képviselői is, nincs épp elég bajom. A Kossuth Rádió szerkesztőjét, Sári Lászlót az egyik jógásunk, Andi uszította rám, hogy márpedig azonnal tessék velem csinálni egy műsort a Jóga világnapjáról. Majdnem pénteken lett a felvétel, és majdnem a Popper Péterrel, de szerencsére áttettük hétfőre, és Ruzsa Ferenc indológus lett a beszélgetőpartnerem, akiről kiderült, hogy már az átkosban tanulmányozgatta a jógakönyveket és gyakorolgatott otthon, majd amikor elfogyott a magyar kínálat, úgy döntött, hogy felcsap indológusnak, és maga fogja fordítani.

Szóval elkezdtünk beszélgetni, őt a jóga történelmi, elméleti oldaláról kérdezgette, engem a gyakorlatiról. Feltöltöttem a vágatlan beszélgetést, itt meg is hallgathatjátok. Jókat mondott Feri, látszott, hogy szakmailag és magánemberként is érdekelte a téma. Mondjuk a klasszikus árja-bevándorlás elmélettel, ami még tartja magát szakmai körökben, totál nem értek egyet, de ő is említette, hogy ideje lenne már update-olni az indiai kultúra kialakulásával kapcsolatos tudományos nézeteket.

Beszélgetés közben, illetve a felvétel után kiderült, hogy Sári László Zen-buddhista nézeteket vall, és mint ilyen, őszerinte semmi nem természetes, amiért erőfeszítést kell tenni. Elmondása szerint ő már ott van, abban az erőfeszítés nélküli állapotban, ahová a jógik komoly gyakorlás után érnek csak el. Hát nem tudom, nekem az arca nem az egyhegyű elme állapotát sugallta, de szerencsére ez a rádióban nem látszik.

Feri pedig hozzátette, hogy a klasszikus írások elsősorban a meditációval foglalkoztak, és az ászanát azért érdemes gyakorolni, hogy a meditáció 20-40 perce alatt egyenesen tudjunk ülni. Ha ez már megy, akkor meditálni nem is olyan nehéz. Nos, ezzel félig egyetértek, hiszen az alsó lépcsőfokok (ászana, pránájáma stb.) valóban a meditáció gyakorlását hivatottak előkészíteni, de azt már azért nem osztom, hogy meditálni egész könnyű az ászanákhoz képest. Aki hozzám jár jógázni, az megtudja, hogy mennyire "könnyű" eljutni a hatodik sorozatig, de higgyétek el, a pránájáma kb. tízszer nehezebb, a pratjáhára szászor, a dháraná ezerszer, és a meditáció pedig egy milliószor nehezebb. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell gyakorolni, és hogy nem lehetünk sikeresek benne Isten kegyéből, ahogy Patandzsali mondja.

Szóval megvolt a felvétel, csütörtök este adták le a Kossuth-on 22.25-kor, ha valaki hallgatta esetleg. A hét folyamán a múlt szombaton szerzett megfázással küszködtem újabb természetes készítmények bevetésével, kábé egész nap kómásan lődörögtem a mínuszban, csak estére tértem magamhoz a jógaórákra. A testem már elemi szinten kívánkozik Indiába, majd csak valahogy átvészelem ezt a pár napot behibernálva.

Keddre a Cool TV-be invitáltak. Ez az RTL Klubnak valami újabb csatornája. 10.45-től volt élő műsor, kb. öt percet beszéltem az asztrológiáról. Utánam még mindenféle életmódszakértők voltak, meg egy modell, Molnár Anikó, aki a folyosón elárulta, hogy pánikbeteg és gyógyszert szed. Ajánlottam neki a jógát, mint ahogy a többieknek is. A megjelent 3 szekértőből kettő jelentősen túlsúlyos volt, a harmadik OK volt, plusz Ungár Anikó is, aki tényleg meglepően jól tartja magát. Neki nem adtam névjegyet, mert "tele volt a pohara", ő osztotta az észt mindenkinek, hogyan kell egészségesen táplálkozni meg enni. De azért meg kell hagyjam, hogy az én jógásaim arcának jóval több a pozitív kisugárzása, mint itt az egész csokornak együttvéve.

A felvétel után visszabumliztam a Camponából a városba, és le az Atma Centerbe. Szerdán is jó sokan voltak jógázni, aztán csütörtökön leesett a hó. A házból kijövet kétszer csúsztam el, remélem a többiek óvatosan közlekednek majd, és nem sérülnek le délutánra vagy a hétvégi jóganapra. Most van időm megírni egy pár blogbejegyzést, legközelebb majd Indiából fogok már írni útibeszámolókat.

2010. január 28., csütörtök

Hol is van a Múla-bandha?

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:

"A PC (pubo-coccygealis) izom megtalálása eleinte nehézséget okozhat. Azt szokták javasolni, hogy húzzuk össze a végbél záróizmait, vagy pedig azokat az izmokat, amelyeket a vizelés megállításához használnánk, de ezek az utalások nem teljesen pontosak: a múla-bandha egyik sem ezek közül az izmok közül, hanem pontosan közöttük található.

Ezeknek a javaslatoknak azonban van némi haszna, mivel iránymutatást adnak, amíg nem válunk eléggé érzékennyé, és nem vagyunk képesek pontosabban megtalálni a PC-izmot. A nők számára lényeges, hogy ne tévesszék össze a múla-bandhát a méhnyak összehúzásával. Ez különösen megerőltető tevékenység közben történik. Ha egy nő ezt naponta gyakorolná, méghozzá a kétórás gyakorlás ideje alatt végig, valószínűleg nehézségei lennének szülés közben.

Kezdetben főleg fizikai szinten alkalmazzuk az izomzárat, ami leginkább a durva testre hat. A gyakorlás során az energiazár irányába haladunk, ami jobban hat a finom, pránikus testre. Amikor mesteri fokra visszük, akkor a múla-bandha kizárólagosan mentálissá válik, és a kauzális testre hat.

Ahhoz, hogy megismerkedjünk a múla-bandhával, üljünk egyenes háttal, hosszú gerinccel, kényelmes pózban, és koncentráljunk a gátizom (vagyis a gáttájék középső része) finom összehúzására. A kilégzéssel együtt vizualizáljuk, hogy a légzés az orrlyukaktól indulva lassan leáramlik a torkon, a mellkason és a hason keresztül, míg végül "beleakad" a gátizomba, ami finoman összehúzódik. A belégzést automatikus felfelé irányuló áramlás kíséri.

Mivel a lélegzetet a gátizomba "akasztva" tartjuk a PC-izom összehúzása által, szívó hatást hozunk létre, és és felfelé irányuló energetikai mozgást a test egész középpontjában. Ez a múla-bandha. Ezzel a mozdulattal megtettük az első lépést az életerő lefelé áramlásának megakadályozása felé, ami az életkorral együtt növekszik, és közelebb hozza a halált, betegséget és sorvadást, mint a növény kiszáradását; és felfelé irányuló mozgássá változtatjuk, amely elősegíti a növekedést és a további virágzást.

A múla-bandhát a teljes légzésciklus alatt és az egész gyakorlás alatt behúzva tartjuk. Minden póznak ebből a gyökérből kell kinőnie. Csak a teljes meghódolásban végzett végső relaxáció során engedjük ki."

Eddiga az idézet, de egy-két dolgot hozzátennék a magam részéről. Azzal én is egyetértek, hogy a nőknél a múla-bandha fizikai helye a méhnyak tájéka, de azt nem osztom, hogy ha folyamatosan behúzva tartják, akkor nehéz lesz a szülésük. Szerintem inkább a tudatosításon van a hangsúly, az izomgyűrű feletti kontrollon, amivel sok mindent lehet kezdeni (intimtorna). A férfiaknál a prosztata tájékára teszik a múla-bandhát, ennek a tudatos összehúzása-ellazítása szintén sok mindenre használható. Ja, és ahogy gyakorlunk, úgy az egész folyamat egyre finomabb lesz, egyre kevesebb feszítés a fizikai szinten, és egyre több tudatosítás az energetikai szinten.

A másik dolog a légzés és a prána áramlása. Én úgy szoktam gyakorolni és taíntani az uddzsájít, hogy belégzéskor lefelé áramoltatjuk a pránát a múládhárába, kilégzéskor pedig felfelé a koronacsakrába. A Satyananda rendszereben is így tanítják, amit elég autentikusnak tartok.

2010. január 27., szerda

Új év - új élet

Már másodszor járkáltam a Mammutban a Libri könyvesbolt környékén, és felfigyeltem rá, hogy "Új év - új élet" szlogennel reklámozták januári akciójukat, amiben kedvezménnyel lehetett megvásárolni olyan könyveket, amelyek elősegítik az életmód-váltást. A plakáton egy (szinte) tökéletes utthita-trikónászanát végző hölgy látható, mögötte a felkelő nappal.

Bizonyára nem véletlen, sőt, szerencsésnek mondható, hogy sok ember fejében az életmód-váltás, az új élet elkezdése most már egyre inkább a jógával kapcsolatos asszociációkat hoz elő. Hiszen a jóga egy teljes rendszer, nem csak a mozgással, hanem a táplálkozással, életmóddal, életvitellel, erkölcsi értékrenddel, filozófiával, ha úgy tetszik a vallással kapcsolatban is kiterjedt, de ugyanakkor praktikusan követhető útmutatással szolgál. A libri.hu oldalán néhány jógás könyv is felbukkan az akcióban.

Valóban azt vettem észre, hogy sokan kezdték jógával az új évet, januárban ugrásszerűen megnőtt a jógaórák látogatottsága. Sőt, nem csak hogy újak jöttek, de sok újrakezdővel is találkoztam, akiket elsodort az élet erre-arra, de idén újra belekapaszkodtak a jóga tutajába.

Egy olyan jelenség is kezdi felütni a fejét, amit én "duplázásnak", vagy esetenként triplázásnak nevezek. Saját tapasztalatom szerint egy Agni- vagy Astanga-óra, ha tisztességesen végigcsinálja az ember, akkor alaposan kiveszi az erejét. Ennek ellenére egyre többen vannak, akik egymás után két órát is végigcsinálnak, sőt, volt már háromra is példa. Én persze nem akarok senkit sem elrettenteni, vagy eltiltani a jógától, de saját magam a fokozatosság híve vagyok. nekem napi másfél-két óra gyakorlás éppen elég, mondjuk az igaz, hogy mellette még megtartok két vagy három órát.

A "túledzés" különösen olyanok esetében okozhat problémát, akik most kezdték a jógát, és pár hét után már ráállnak a napi két órára vagy gyakorlásra, heti hat vagy hét napban. Arról, hogy ez nem káros, vagy nem túlzás, legfeljebb akkor lehetne engem meggyőzni, ha valaki ezt fixen folytatná tíz évig, és nem lohadna le a lelkesedése egy pár hónap után, vagy nem tűnne el teljesen pár hetes kitörő lelkesedés után. Aki már több éve jógázik, és úgy kezd el duplázni, az talán megalapozottabban teszi, de itt is vizsgálni kell a motivációnkat, illetve a szervezet jelzéseit.

Ha egymás után jönnek a sérülések, akkor a szervezet azt jelzi, hogy túl sok terhelést kap, vissza kell venni. A jóginak meg kell tanulnia felismerni az egészséges határt. Ha nincs sérülés, mert pl. fiatalok vagyunk, akkor is befelé kell tekinteni, hogy mi a nagy sietség oka. Ha azért nyomjuk, mert türelmetlenek vagyunk, akkor meg kell tanulni a türelmet. Vannak olyan dolgok, amelyeket csak az éveken keresztül történő, kitartó gyakorlás során érthetünk meg, tapasztalhatunk meg.

Meg kell tanulni nyitottnak lenni, befelé figyelni, és "szemtanúként" jelen lenni az órán vagy a gyakorlás közben. A jóga egyik legfontosabb leckéje, hogy megtanuld: nem te vagy a cselekvő. ha azt gondolod, hogy az egyik nap jobban megy, a másik nap rosszabbul, és magadat okolod vagy éppen sztárolod, akkor még nem állapodtál meg teljesen az önvalódban.

Egy ténylegesen fejlett jógit mindig örömérzettel tölti el a gyakorlás, függetlenül attól, hogy a külső körülmények éppen hogy alakulnak. A szamádhi nem egy olyan állapot, amibe "felküzdöttük" magunkat, hanem egy isteni ajándék. A mindennapos erőfeszítésünkkel ezt szeretnénk kiérdemelni, és ez általában egy egész életet kíván.

Szóval ha napi kettőt nem is, de napi egy jógaórát nyugodtan megfogadhat mindenki az új évben, és még ha véletlenül ki is maradt az eddigi három hét, év végére már biztosan egész jól belejövünk, és minden szinten látványos sikereket érünk el ezzel a fogadalommal.

2010. január 26., kedd

Öt ok 2. rész

Ma akkor öt ok a jóga mellett és öt ok az egyáb mozgásformák ellen. Tévedés ne essék, még mindig jobban tartom, ha valaki bármit is mozog, mintha semmit nem csinál. Az is igaz, hogy a különböző embereknek más és más a habitusa, és nem mindenkinek fog bejönni az Astanga, főleg 36 fokban. Mégis azért megkockáztatom, hogy jóga-fanatikusnak tekintsenek, ugyanis többen jöttek már jógázni, akik más sportágakból kiöregedtek vagy megérezték a káros hatását. Hátha a blogbejegyzést olvasva még egy páran kipróbálják a jógát, és talán egyesek annyira rá is kattannak, hogy fokozatosan megszűnik az igényük az egyéb sportra. Nekem furcsa például, amikor azt hallom, hogy egy jógatanár futni jár vagy konditeremben súlyzózik. Szerintem a jóga egy teljes rendszer, és mindazt biztosítja a testünknek és a lelkünknek, amire szüksége van.

1. Egyoldalú terhelés: a legtöbb mozgásforma specifikus terhelést ad bizonyos izmokra, és ezeknek az izmoknak a megerősödése az ízületi mozgáshatár beszűküléséhez vezet. Példák: a futóknak megrövidül a hamstringje, a testépítőknek kötött lesz a válla. Vannak féloldalas sportok is, pl. vívás, tenisz stb.

2. Ízületi kopás: A fentiek következménye az egyes ízületek kopása, és az ízületi szalagok túlterhelése, pl. térd vagy ágyéki csigolyák az ugrálós, futós sportoknál.

3. Helytelen légzés: A jóga szerint a szájon át történő légzés kimerültséget okoz, és megrövidíti az életet. A legtöbb mozgásformában nem fordítanak megfelelő figyelmet a helyes légzésre, ami által az anyagcsere hatékonysága lecsökken. Ennek az egyik következménye az izomláz.

4. Sérülések: Szinte minden sportban van rá példa, sőt, még a jógában is, de itt kiemelném a küzdősportokat, ahol a traumatikus behatások még nagyon figyelmes küzdelem esetén is gyakorlatilag elkerülhetetlenek.

5. Adrenalin: A manapság különösen divatos extrém sportok adrenalin-növelő hatása az örömérzet ellentétes pólusát villantja meg a tudat számára a jóga relaxáló, megnyugtató hatásával szemben, amely az idegrendszer regenerációját segíti elő, szemben a fokozott adrenalin-termelődéssel járó "riadókészültséggel".

és akkor az öt érv a jóga mellett:

1. Teljes körű stimuláció: A jóga gyakorlása pozitív módon stimulálja az anyagcserét minden szinten, az összes szövetet regenerálja, és harmóniát teremt a test és az elme között. A helyesen összeállított jógagyakorlatok (ezalatt nem csak az ászanát értem) sokoldalúan edzik a testet és fejlesztik a személyiséget is.

2. Szöveti regeneráció: A fentiekből következőleg a jóga terápiás hatással rendelkezik nem csak egyes sport-sérülések, hanem a legtöbb szervi és pszichés betegség esetén is.

3. Tudatos légzés: A jógában tudatosítjuk, és irányításunk alá vesszük a légzést, ami által a mozgásunk is tudatossá válik, nem csak megtanuljuk érzékelni a test vegetatív funkcióit, hanem képessé válunk tudatosan irányítani is azokat. A helyes légzés a kapu, amely a meditációhoz vezet.

4. Fizikai és mentális regeneráció: A tudatosság fejlesztése által megtanuljuk kezelni az egyensúly-zavarainkat, és tanulunk a hibákból, sérülésekből is.

5. Szerotonin, melatonin, stb.: Belső elválasztású mirigyeink több olyan hormont is termelnek, amelyek biztosítják a test hatékony és kiegyensúlyozott működését, illetve az elmére visszahatva elősegítik a harmóniát és a boldogságérzetet. A jóga olyan ideális állapotot idéz elő a testben és az elmében, amelynek hatására a szervezet működése jelentősen megváltozik, és minőségileg összehasonlíthatatlanul jobb életet élhetünk, mint a jóga áldásai nélkül.

2010. január 25., hétfő

Öt ok 1. rész

A minap Zsuzsa kommentelte Kőkorszaki szakik című blogbejegyzésemet. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy ő is a Paleo táplálkozás híve, de azért benéztem a blogjára. Nos, érdekes dolgokat ír a táplálkozásról is, de itt főleg a mozgással kapcsolatos gondolataira térnék ki.

A paleo diétával kapcsolatban egy bekezdés erejéig. Abban egyetértek, hogy az E-számoknak semmi keresnivalója az élelmiszerekben, és minél természetesebb, annál egészségesebb és emészthetőbb egy étel. A 70% állati fehérjét azonban már nem igazán venné be a gyomrom, pedig 0 Rh+ vagyok, ami a vércsoport-diéta hívei szerint született húsevőt jelez. Szóval maradok a vega étrendnél, alig várom már a jó kis dél-indiai étkeket!

A másik dolog, ami nyilvánvaló, hogy a modern városi ember életében rendkívül kevés a mozgás, és tételezzük fel, hogy ha valaki teljesen ideálisan táplálkozna, akkor sem tudna teljesen egészséges maradni a magfelelő mozgás híján. Tehát a blog öt érvet sorol fel a mozgás mellett, majd ötöt a mogzás ellen.

Lássuk most ezeket az érveket, és egy-két gondolatot, amit én fűztem hozzá. Tehát Zsuzsa öt érve a mozgás mellett, vagyis hogy ne halogassuk:

1. Később sem lesz könnyebb. Ez szentigaz, és az astangások ezt kiváltképpen tudják. És ha mindennap csinálod, akkor talán "észrevétlenebbül" szállnak az évek.

2. Segít abban, hogy túltedd magad a problémáidon. Ez kiváltképp igaz a jógára, mert befelé koncentrálsz, és kénytelen vagy elengedni a problémáidat, csak úgy tudsz figyelni a légzésre.

3. A 3. pont tulajdonképpen ugyanaz, a mozgás elvonja a figyelmedet a problémáidról. Én inkább a szerotonin-termelés fokozódását emelném ki az előző pontban, itt pedig a feszültségoldást.

4. Az egy helyben ülés nem természetes a testnek. A mozgáshiány és a szűk mozgástartomány ingerszegény állapotba helyezi vázizom- és idegrendszert, ami fokozatos sorvadáshoz vezet. A jógában nem a "gizdulás" miatt gyakoroljuk a nyakatekert ászanákat, hanem azért, hogy az ízületi mozgáshatár kitolásával ellentétes, regeneráló hatást fejtsünk ki a különböző szövetekre.

5. Hihetetlen magabiztosságot ad. Nos, az önbizalom nem rossz, vagyis az egészséges önértékelés, de az egóval vigyázni kell, főleg a jógában. "Üres pohárral", azaz nyitott elmével kell járni, mert mindenkitől tanulhatunk, ha alázatosak vagyunk.

És most pedig az öt érv, amiért néha érdemes elhalasztani a mozgást (Zsuzsa szerint, énszerintem nem).

1. Nem ez a legfontosabb része az életnek. Én úgy látom, hogy a jógik számára igen, hiszen nekik az ászana- vagy éppen pránájáma-gyakorlás nem csak egy aspektusa, egy szelete az életnek, hanem a lehetőség arra, hogy összekapcsolják a tudatukat a Teljes Egésszel. A "jóga" összekapcsolódást jelent, és ilyen módon egy olyan tudatos mozgás, ami a személyiségünket is fejleszti.

2. Nem fér bele egy napba. Nos, ez már igencsak olyan érv, amit az elme sikeresen fel tud használni, hogy lebeszéljen bennünket a gyakorlásról. Én a tervhez tartanám magamat. Ha heti hat gyakorlást terveztél be, akkor ragaszkodj hozzá, ne változtasd meg a napirendedet éppen jógaóra előtt (túl fáradt vagyok, túl sokan vannak, nincs időm, lesérültem, közbejött valami stb.) Tudom, hogy néha nehéz, főleg a reggeli órák előtt rávenni magadat a gyakorlásra, de ez is része a jógafolyamatnak.

3. Nem mindig oldja meg a lelki problémákat. Nos, egy zsákolás vagy futógépezés tényleg nem mindig, de a jóga nem csak az ászanát, de a meditációt, imát, kírtanát is magában foglalja, így minden eszközzel segíti a lelked szépítését.

4. Ha örömtelenül csinálod, akkor ne csináld! Hét én ilyet nem nagyon éreztem, szerintem a jóga nagyon ritka esetben okoz frusztrációt. Legfeljebb ha a 2. sorozatot elkezded heti 5-ször gyakorolni, akkor az első pár hónapban az "idegeidre megy", mivel ekkor tisztítja meg az idegrendszeredet a stressztől. De amúgy aki odaküzdi magát a jógaórára, az nagyon ritkán szokott frusztrált arccal távozni. Szerintem itt a befejező relaxáció a titok, azalatt az összes kínzásomat megbocsájtja nekem mindenki ;-).

5. Ha túlezdésben vagy, akkor pihenni kell. Ezt az utolsót hajlamos vagyok beismerni, és bár a jóga feltölti az energiaraktáraidat, azt is túl lehet nyomni, különösen az Astangát. Ilyenkor a szervezet sérülésekkel reagál, amit figyelembe kell venni, és csökkenteni a terhelést, vagy módosítani a gyakorlatokat. Ja, és ne felejtsük el a meditációt és a pránájámát, néha azokra kell inkább sort keríteni és pihentetni a testet.

Na és akkor holnap tőlem: öt érv a többi testmozgás ellen, és öt érv a jóga mellett!

2010. január 24., vasárnap

Jóga-szútra - a szamápatti

Szóval a szamápatti, ami Patandzsali szerint a szamádhit közvetlenül megelőző szint. Ezen belül is van egy csomó szint, amelyek közül a legmagasabb a nirbídzsa, vagyis a mag nélküli szamádhi, és alatta van egy csomó más szint. Ezekről igazából beszélni sem olyan könnyű, mivel az egyes szintek megtapasztalása nem igazán önthető szavakba, főleg annak számára, aki még meg sem tapasztalta ;-). Mindenesetre haladjunk kronológiai sorrendben!

Péntek reggel még kiegészítettem képekkel a Power Point vetítést az esti előadáshoz, és utána mentem az Atmába. A 2 órási Astanga előtt még kb egy és egy negyed órám jutott gyakorolni, és pont a 3. sorozat következett. Azért lelkesen belekezdtem, jól le is izzadtam a végére. Az a benyomásom, hogy a 3. sorozatnak különösen az első fele a kihívás, a csípőnyitók főleg azoknak, akinek még nem marad ott a lába a nyaka mögött, a kartámaszok pedig az erőnlét miatt. Szóval a végéről még lemaradt vagy tíz póz, de már kezdeni kellett az órát.

Az Astangán és az Agnin sem volt telt ház, többet lehetett foglalkozni egy-egy emberrel. Általában a szerda szokott a leghosszabb nap lenni a héten, de most a péntek is elég hosszúra sikeredett. A két jógaóra után még megtartottam a Jóga-szútra előadást, ami most kicsit rövidebb lett, csupán 45 perces. Itt a hangfelvétel és a vetítés is pdf-ben. Az első fejezet utolsó versei eléggé technikai leírást adnak a szamádhi különböző szintjeiről. Mindenesetre legalább elméletben érdemes megismerni, még ha nem is tartunk ott. Legalább ha ott leszünk, akkor tudjuk, hogy éppen hol járunk.

Srila Prabhupadának, a Krisna-tudat alapítójának volt egy mondása: "Work now, samadhi later", vagyis dolgozz most, a szamádhi majd később jön. Nos, ez többé-kevésbé igaz a jelenlegi életszakaszomra, mivel még aludni is alig jut időm. A Jóga-szútra előadás után még átmentem Budára, mert találkozót beszéltünk meg az indiás csapattal. Szerencsére nem volt sok kérdésük, úgy látszik bevállalós utazók. Így is tízre értem haza, és szombat reggel arra ébredtem, hogy be van dugulva az orrom, és a torkom is kapar egy kicsit. Szombaton még azárt elmentünk egy krisnás rendezvényre a jó kis ropogós fagyban, úgyhogy vasárnap reggelre még jobban elhatalmasodott rajtam a megfázás.

Azért a vasárnap reggeli gyakorlást nem akartam kihagyni, négyen csináltuk az 1. sorozatot reggel háromnegyed nyolctól. A végén még meggyőztem Ágit, hogy csináljuk meg a 3. sorozat fennmaradó ászanáit (sáska, spárga és egyebek), és utána egy jót relaxáltunk. Egy pár orrfújástól eltekintve egész jól tudtam levegőt venni, de azért Ági tanácsára bevásároltam ginzengből és grapefruit-kivonatból, úgyhogy most egy hétig azzal fogom tuningolni magamat.

Persze nem ártott volna, ha csak február 3 után jön be ez az irdatlan hideg, de így meg még inkább várom már az Indiát. Addig is még egy jó pár jógaóra hátravan, plusz a hétvégi jóganap, ja, és még egy pár blogbejegyzés is.

2010. január 23., szombat

Agni-jóga oktatói tanfolyam a Atma Centerben

Lassan kezdenek megérni a körülmények, és az oktatóink is arra, hogy elkezdjük a jógaoktatók képzését. 2010 októberétől indítunk egy jógaoktatói kurzust, amelyen a fő téma az Agni-jóga sorozat lesz, de emellett az oktatók elméletben és gyakorlatban is széles körű tudásra és képességekre fognak szert tenni.

AGNI-JÓGA OKTATÓI TANFOLYAM AZ ATMA CENTERBEN
2010 október - 2011 szeptember
200 órás jógaoktatói kurzus, nemzetközileg elismert, Yoga Alliance International által akkreditált diplomával.

6 hétvége (szombat-vasárnap, mindkét nap 8 óra) elméleti és gyakorlati oktatás az Atma Center legtapasztaltabb tanáraival.

Ezen belül 40% elméleti képzés és 60% gyakorlati képzés.

A hétvégi oktatások tematikája:

Elmélet:

Jógahagyományok és jógaelmélet
Jógafilozófia és etika
A Hatha-jóga Pradípiká és a klasszikus jógairodalom
A jóga nyolc lépcsője
A jóga fája
A prána, a csakrák és a nádík
Energetikai anatómia
Jóga-anatómia és orvosi ismeretek

Gyakorlat:

A jóga 84 klasszikus ászanája
Az ászanák helyes végrehajtása, variációk
Az ászanák oktatása, korrigálása
Az óra levezetése, narráció
Jógapedagógia
Pránájáma-gyakorlatok
Múdrák és bandhák
Relaxáció és meditáció
Mantrák és kírtana

A hétvégi kurzusok látogatása mellett a leendő tanároknak részt kell venniük legalább 30 jógaórán az Atma Center oktatóinál, vagy pedig további hétvégi workshopokok, illetve az Atma Center egyhetes nyári táborán. Minden jelöltnek legalább tíz gyakorló órát kell tartania, majd elméleti és gyakorlati vizsgát kell tennie az oktatást végző tanárok előtt. A végzett tanulók YAI nemzetközi diplomájával Agni-jóga és általános hatha-jóga órákat tarthatnak.

A tanfolyamra legfeljebb 12 jelentkezőt fogadunk el, akiknek felvételi beszélgetésen és gyakorlati felvételi vizsgán kell részt venniük. A gyakorlati vizsga az Agni-jóga sorozat 30 ászanájának végrehajtásából áll, amelyek sorrendjét és helyes technikáját kell bemutatniuk a jelentkezőknek.

Oktatók: Gauranga Das (Atma Center vezető jógaoktatója), Szalai István (Agni-jóga és Astanga-jóga oktató) és Major Ági (AMM, Pilates és jóga-oktató)

A tanfolyam részvételi díja 200 ezer Ft + Áfa. A csoportban a helyet 50 ezer Ft-os előleg befizetésével lehet lefoglalni.

Jelentkezés és bővebb infrmáció: gauranga(kukac)brihaspati.net, illetve 06309140839


2010. január 22., péntek

A bandhák és a prána

Tudom, hogy sok bejegyzés volt az utóbbi időben a bandhákról, de éppen most jön Gregor Maehle könyvében is az idevágó fejezet, úgyhogy még egy kicsit olvasgassunk róluk, hátha összeáll a kép, hogy mit is kellene csinálni gyakorlás közben:

Bandhák

"Az előző részben tanultunk a mély légzés fontosságáról. De pontosan mi is az, ami ennyire hatékonnyá teszi a jógikus légzést?

Ahhoz, hogy megválaszoljuk ezt a kérdést, újra meg kell vizsgálnunk a prána fogalmát. Amint már tudjuk, a prána vonatkozhat az anatómiai légzésre, de a legtöbbször az életerőt jelenti, amely a finom fizikai testben helyezkedik el. Fontos megérteni, hogy a kettő nem azonos egymással. Azonban az életerő mozgása, ahogyan az a finom fizikai, vagyis energia-testben történik, bizonyos összefüggésben áll a légzés mozgásával a fizikai testben. A légzés irányításával befolyásolhatjuk a prána áramlását. Még fel is tudjuk halmozni, vagy raktározni tudjuk. A legtöbben hallottunk olyan jógikról szóló beszámolókat, akik hosszú időkig tudtak életben maradni oxigén nélkül.

Bár a jógának nem célja az ilyen mutatványok végzése, mégis ez lehetséges bizonyos gyakorlatok végzése által, amelyeket mudráknak nevezünk. A mudra szó pecsétet jelent. Ezek a gyakorlatok a póz, a légzés és a bandha kombinációjából állnak, és segítségükkel "megpecsételhetjük" a pránát. Ez a folyamat, ami által képessé válunk az életerő uralására, különbözteti meg a jógát a közönséges tornagyakorlatoktól. A gimnasztika és a sport edzetté tesz, de nem rendelkezik a jóga energia-megőrző hatásával, mivel nem használja a mudrát és a bandhát. A pózoknak a pránájámával és a bandhával történő kombinálása teszi a jógát olyan hatékonnyá.

A bandha kifejezés az angol bonding (összekötni) szóval áll kapcsolatban. Összekötjük a légzést, a mozgást és a tudatosságot. Az első bandha a múla bandha, vagyis a gyökér(gát)-zár. A gyökér amiről itt szó van, a gerinc töve, vagyis a gát, illetve azon belül is a gátizom. A gátizom a végbélnyílás és a nemi szervek közötti izomhártya. Ha enyhén összehúzzuk a PC (pubococcygealis) izmot, ami a szeméremcsont és a farokcsont között húzódik, egy energetikai zárat hozunk létre, amelyik a testbe zárja a pránát, és megakadályozza annak eltávozását a gerinc tövénél. Azt mondják, hogy a múla bandha a szusumnába, vagyis a központi energiavezetékbe tereli a pránát, amely finom szinten egybeesik a gerinccel."

2010. január 21., csütörtök

Gondolatok a matracon

Két videó elején is van néhány szép gondolat, amelyen érdemes elmeditálgatni gyakorlás közben. Az egyik Santina 2. sorozat-videójának elején található. Leírom magyarul azok számára, akik esetleg szeretnék néha felidézni magukban:


"Ha az elme elefántját minden oldalról megkötjük a tudatosság kötelével, akkor minden félelem megszűnik, és beköszönt a teljes boldogság. Az összes ellenséget, a tigriseket, az oroszlánokat, az elefántokat, a medvéket és a kígyókat (az érzelmeinket); valamint a pokol összes helytartóját, a démonokat és a rémeket is meg tudod kötni, ha megtanulsz uralkodni az elméd felett. Csupán az elme megzabolázása által mind legyőzetik, mert minden félelem és mérhetetlen szenvedés forrása csupán az elme." (Shantideva, buddhista mester)

A másik Santina Astanga 3. sorozat-videójának az elején található.


"Követtem mindent, amit mondott, és hátrahagytam a világot, annak minden gondjával együtt, és átadtam magamat annak, hgy kövessem a tanítását, és útközben megvalósítottam az Életet, ami által nagy szerencse és jólét köszöntött rám. Most az összes bánatomat kivágtam, levetkőztem, gyökerestül megszűntettem, azáltal, hogy megértettem és felfogtam, hogy min alapult a szenvedésem." (Vasitthi)

A harmadik idézet pedig a tegnap bemutatott Mark Togni-féle 4. sorozat videóban található. Ezt is leírom:

" Egy nap meg fogsz halni. Miközben a betegágyadon fekszel és közeledik az utolsó leheleted, a fájdalom minden fajtája fog kínozni. Az elméd tele lesz félelemmel és aggodalommal, és nem fogod tudni, hogy mit csinálj, és hová menj. Csak akkor fogsz rájönni, hogy nem gyakoroltál megfelelően. Az aggregátumok (az anyag, az érzések, a felfogás, a benyomások és a tudat) és a testedet alkotó négy elem hamar szétesik, és a tudatod arra lesz vonszolva, amerre régi, szövevényes karmád rángatja.

Az átmenetiség nem habozik. A halál nem fog várni. Nem leszel képes meghosszabbítani az életedet még egy másodperccel sem. Hány ezerszer kell még átkelned a születés és halál kapuján? Ha ezek a szavak zavarnak, vagy egyenesen felháborítanak, akkor szolgáljanak bátorításul arra, hogy megváltozz!

Gyakorolj hősiesen! Ne gyűjts fölösleges vagyont! Ne add fel! Csendesítsd le az elmédet, vess véget a téves felfogásnak, koncentrálj, és ne rohanj az érzékek tárgyai után! Gyakorolj szorgalmasan! Légy eltökélt, és ne engedd, hogy a napjaid, hónapjaid haszontalanul teljenek el!" ("Bíztató szavak" Guishan Zen merstertől)

2010. január 20., szerda

Gyakorlás egy életen át

Most olvastam erről a témáról Grimmly blogjában, és megihletett. Az tény, hogy az Astanga órák látogatóinak átlagéletkora szűkebb határok között mozog, mint pl. az Agni-jóga vagy a Wellyoga óráké. Azokra 60 év felettiek is bemerészkednek, sőt, rendszeresen odaszoknak, míg az Astangára legfeljebb csak egyszer jönnek el, és utána eldöntik, hogy nem nekik való a sok ugrálás.

Alsó korhatárként azt mondanám, hogy 6-8-10 éves korban már bátran el lehet kezdeni a rendszeres Astanga-gyakorlást, hiszen Krisnamácsárja eleve fiatal srácoknak oktatta a sorozatokat, akik szeretnek izegni-mozogni, és nem bírják sokáig egy pózban. Mi van azonban azokkal, akik mondjuk 30-40 éves korban elkezdik gyakorolni, és mondjuk 50 évesek lesznek, mire eljutnak a 3. sorozatig?

Niylvánvaló, hogy az ember idősebb korára már kevésbé rugalmas, még hogyha a rendszeres gyakorlás le is lassítja ezt a folyamatot. Az izomtömeg is csökken, még ha lassabban is, mint azoknál, akik nem jógáznak. Én egy támpontot ajnálanék mindeki figyelmébe, mégpedig azt, amit Maehle említ, hogy a tudatos légzésé, vagyis a prána tudatos áramlása által a gyakorlás sokkal könnyebbé és természetesebbé válik, és a prána mozgatja a testet, nem pedig az izmok.

Tehát egy fejlett gyakorló gyakorlása nem azért tűnik egy táncoló flow-nak, mert annyira rutinosan tudja használni az izmait, hogy az egy kezdőnek fizikai lehetetlenségnek tűnik, hanem azért, mert annyira tudja tudatosítani a légzését és a bandhákat, hogy számára a gyakorlás csupán a prána tánca, amit a teste bábuként követ.

Persze majd akkor tudok többet mondani erről a szintről, amikor én magam is elértem oda. Addig még sok fáradtságon, verejtéken, erőlködésen és kudarcon keresztül vezet az út, ha nem tévedek. Szóval nem elképzelhetetlen, hogy egy tudatos, nyugodt elmével gyakorló jógi 50-60-70 évesen is simán meg tudja csinálni a magasabb sorozatokat, amelyeknek már a neve (szthira-bhága) is jelzi, hogy a belső erőn van a hangsúly.

Szóval ne keseredjünk el, ha beleszerettünk az Astangába, és nem vagyunk már húszévesek! Mindeki számára van jövő! Lehet, hogy egész életedben az első sorozatnál maradsz, és az is elegendő eszköz a számodra, hogy bejárd a belső utadat. Lehet, hogy továbbmész a 2., 3., 4. stb. sorozatokra, és ezekben találod meg a lelki békédet. Menj abba a irányba, amerre a gyakorlásod és a szíved vezet, és el fogod érni a céljaidat! A legfontosabb dolog a cél meghatározása, és a töretlen koncentráció a célon.

Itt felvetődik még egy kérdés, amivel sokan foglalkoznak, akik évek óta gyakorolnak, és szeretnének továbblépni a 2., 3. sorozatokra. Amíg csak az elsőt gyakorlod, egyértelmű, hogy mit kell csinálni. Amikor elkezded a másodikat, akkor hosszabbodik a gyakorlásod, egészen addig, amíg az egész 2. sorozatot nem kezded el egyben gyakorolni. Hasonlóképpen javasolja Pattabhi Jois a 3., 4. stb. sorozatok elsajátítását. Amikor egy sorozatot megtanultál, akkor dominánsan azt kéne gyakorolni, és az előzőket csak heti egyszer ismételni.

Én magam ettől eltérő módszert gyakorlok. Egyben kezdem el a sorozatokat gyakorolni, még akkor is, ha nem minden póz megy belőle. Akkor ajánlom a 2. kezdését, ha az 1. sorozat sorrendjét már megjegyezted, és a gyakorlatokat többé-kevésbé segítség nélkül is végre tudod hajtani. Először heti egyszer próbálkozz a 2. sorozattal, majd heti 2x, illetve 3x gyakorold, az 1.-el váltogatva. Én az összes álló gyakorlatot megcsinálom mindegyik sorozat előtt, a Vírabhadrászanáig bezárólag. A 3.-t ugyanígy kezdd el, heti egy alkalommal, majd növeld kettőre.

Így minden sorozatot heti kétszer tudsz gyakorolni. Ez már elég változatos és kiegyensúlyozott is. Ha akarod, persze megállhatsz itt, vagy a 2.-nál vagy akár az elsőnél. Nem mindenki olyan nyugtalan, mint én, hogy mindent egyszerre akar. Én most itt tartok, és szeretném mindhárom sorozat összes ászanáját, és az egész flow-t, a sorozat dinamikáját jól elsajátítani, mielőtt tovább megyek. Ha viszont elkezdem a negyediket, akkor lehet, hogy részletekben fogom megtanulni, mert egyelőre még a Múlabandhászanás pózok is riasztanak. Mindenesetre a 4., 5. és 6. sorozat beillesztésénél elhagyhatod először a két első sorozatból az egyiket, majd a két másodikból, majd a két harmadikból. Jó lenne egy pár évet így gyakorolni, mielőtt meghalok, hogy heti hat sorozatot csinálok végig. Ne persze nem virtusból, inkább azért, hogy át tudjam érezni ennek a rendszernek a teljességét és kiforrottságát.

Biztos, hogy minden póz még nagyon sok felismerést tartogat, és szépen végigmehetek ezeken az állomásokon, ahogy az életem halad előre. Végül lelkesítésképpen egy negyedik sorozat-videó, amit egy nem éppen fiatal jógi végez nagy kecsességgel és kiforrottsággal.

2010. január 19., kedd

A légzés és az elme

Gregor Maehle könyvének újabb részlete:

"Az Uddzsájí pránájáma gyakorlásának legfontosabb oka azonban nem a fizikai hatásaiban rejlik, hanem abban, ahogyan az elmét lecsendesíti. Miért kell lecsendesíteni az elmét? A Jóga-szútra 1.2. azt mondja: "A jóga az elme változásainak lecsendesítése". Az 1.3-as szútra pedig azt mondja: "A látó csak akkor létezik a valódi természetében, ha az elme lecsendesedik."

Az elmét egy tóhoz lehet hasonlítani. Ha megjelennek a gondolati hullámok (vrittik), akkor az megzavarja a tó felszínét, és az elkezd fodrozódni. Ha belenézel a vízbe, akkor a külsődnek csupán az eltorzult megjelenését érzékeled. Ezt az eltorzult tükörképet látjuk folyamatosan, és ez az oka, hogy nem ismerjük valódi önvalónkat. Ez szenvedést (duhkha) és tudatlanságot (avidjá) eredményez.

Amikor a gondolati hullámok elültek, és az elme tavának felszíne első alkalommal kisimul, akkor láthatjuk, kik is vagyunk valójában. Az elme teljesen tiszta, és ennek eredményeképpen azonosulni tudunk azzal a tárggyal, amelyikre ráirányítjuk (Jsz. 1.41.). A jóga-irodalomban az elme hullámzásainak lenyugtatását gyakran az elme kontrolljának vagy megfékezésének tekinti a jóga-irodalom. Az "elme-kontroll" kifejezés azonban félrevezető, és nem szerencsés. Az olyan bölcsek, mint Ramana Maharishi határozottan kritizálták ezt az elképzelést, mondván, hogy kell egy második elme, hogy kontrolláld az elsőt, és egy harmadik, hogy kontrolláld a másodikat.

E végtelen sortól eltekintve, ha az elméd egyes részei arra törekszenek, hogy uralkodjanak a többi felett, az skizofréniához vezethet. Kevésbé extrém esetekben "kontroll-mániássá" teheti az illetőt, ami bizonyára egy boldogtalan embert takar.

A régi jógik megtalálták a megoldást erre a problémára, amikor rájöttek, hogy a gondolkodás (vritti), és az életerő (prána) mozgása együtt történik. A Hatha-jóga-pradípiká szerint: "Az elme és a légzés egybekapcsolódik, mint a tej és a víz, és mindkettő egyformán tevékeny. Az elme akkor kezd el működni, ha van légzés, a prána pedig ott működik, ahol az elme van."

Tudjuk, hogy az elme és a légzés együtt mozog. Az elme közvetlen befolyásolását nehéznek tartják, de a légzés irányításán keresztül sokkal könnyebben megvalósítható. A légzés meghosszabbítása al Uddzsájí pránájáma gyakorlása által egyenletessé teszi a prána áramlását.

Nagyon fontos, hogy mindig az orron keresztül lélegezzünk. Ha a szájunkon keresztül lélegzünk, akkor sok hőt és energiát veszítünk. Ezen kívül túlzottan ki is szárít. Az indiai hagyomány azt tartja, hogy ha nyitva van a szánk, akkor a démonok be tudnak lépni rajta keresztül. Úgy látszik, a démonok nagyon féltékenyek lesznek azokra az érdemekre, amikre a jógik szert tesznek. Ennek az értékelését mindenkire rábízom.

Emlékezzünk a kapcsolatra a légzés és a mozgás között: minden mozgás a légzésből indul ki. Ahelyett, hogy a légzéssel mozgunk és követjük a légzést, a légzésnek kell kezdeményeznie a mozdulatot. Ha így gyakorlunk, akkor úgy fog mozgatni bennünket a légzés, mint az őszi szél a faleveleket."

2010. január 18., hétfő

Inverzió workshop - a hét szamuráj

Úgy látszik, beijedtek az emberek az inverzió workshop tematikájától. Tudom, hogy sok mindenkiben él egy jó adag félelem a fordított pózokkal és a fejenállással kapcsolatban. Van, aki fél, hogy eltöri a nyakát, vagy a fejére esik a kézenállásban stb. Éppen ez a lényege a fordított pózoknak, hogy segítenek leküzdeni ezt a félelmet, és fejjel lefelé is szembenézni a világgal, vagyis alulról szagolni az ibolyát.

A másik ok persze lehetett az is, hogy a legtöbben a 31-ei jóganapra spórolnak, ahol aztán végkimerülésig jógázhatnak. Még azt sem tudom, én magam
hogyan fogom kibírni a négy óra megtartását egy napon. Mindenesetre a s
zombati workshopra hét ember jött el, köztük egy férfi, Szabi, aki nagy rajongója a kézenállásoknak.

A szokásos Agnis szúrja-namaszkárral kezdtük, amelyikben nincs ugrálás. Utána néhány álló gyakorlattal melegítettünk be, ezeknél már a előrehajlítások domináltak, mivel ezek félig
fordított pózoknak tekinthetők, ugyanis a fej lejjebb kerül a szívnél. Szóval bemelegítettük a gerincet és a vállövet is, és utána kezdtük a gyertyapózokkal.

A fordított pózokban rendkívül sok lehetőség van a csípő mozgatására, így például a gyertyában vihetjük előre a lábunkat hídba, vagy hátra ekébe, és még körbe is forgathatjuk. Ez utóbbit mandalászanának nevezik, és a 4. sorozatban bukkan fel. Ugyanezt meg lehet tenni fejenállásban és kézenállásban is, bár a kézenállásban eléggé hip-hopos vagy Capoeirás kinézete van. Éppen ezért Évinek és Lizának sikerült a legjobban megcsinálni.
Nem maradtak ki a kartámaszok sem, illetve a kézenállások. Itt akinek kellett, a falat vette igénybe, illetve a kézenállásokat párban végeztük, hogy jobban meg lehessen tanulni az izmok használatát a fel-le menetel közben. Terpeszben is csináltunk kézenállást, meg hídba is lementünk belőle, illetve vissza. Másnapra gondolom mindenkinek volt egy kis izomláza, mert sokat dolgoztunk a karokkal és a felsőtesttel.

Este még csináltunk egy jógaoktatói gyűlést, és megbeszéltük a 2010-es terveket. Vasárnap reggel pedig kipróbáltuk Ágival a Classic 84-et (leszámítva a 30 Agni-jógás pózt, tehát 54 gyakorlatot csináltunk). Ha mindegyiket tíz légzésig kitartod, akkor kb másfél és 2 óra közé fog esni a sorozat hossza. Persze nem olyan dinamikus, mint az Astanga, de egy jó keresztmetszetet ad az 1-2-3. sorozat ászanáiból. A jóganapon ezt is mindenki kipróbálhatja.

2010. január 17., vasárnap

A bandhák pránikus hatásai

Minden egyes bandha a prána bizonyos specifikus működéseit stimulálja. A bandhák egyaránt kapcsolódnak bizonyos idegközpontokhoz a gerincben, a belső elválasztású mirigyekhez, illetve az egyes csakrákhoz. A fizikai szinten lévő minden egyes idegfonatnak és belső elválasztású mirigynek megfelelően van egy-egy csakra a pránikus szinten a következők szerint: múládhára – keresztcsonti/farokcsonti fonat; szvádhisthána – prosztata-fonat; manipúra – napfonat; anáhata – szívfonat; visuddhi – garat/gége-fonat; ágjá és szahaszrára – agyalapi/toboz/hipotalamusz komplexum.

A gerinc mentén elhelyezkedő hat csakrából a bandhák három csakrát stimulálnak közvetlenül: a múla bandha a múládhára csakrára, az uddíjána a manipúra csakrára, a dzsálandara bandha pedig a visuddhi csakrára hat. Az adott izmok megfeszítése aktiválja az adott csakrákhoz kapcsolódó idegpályákat, amelyek jeleket küldenek az agy kihasználatlan, szendergő részeibe. Ezen agyi és mentális potenciálok kihasználására csak a spirituálisan fejlett emberek képesek, és a bendhák alkalmazása hatékonyan segíti ezt elő.

Bár a bandhák hatása a fizikai és neuro-endokrin szinten is figyelemre méltó, a leglényegesebb hatásokat mégis a pránikus és magasabb szinteken fejtik ki. Ehhez meg kell értenünk azt a tényt, hogy az emberi szervezet komplex és egymással összefüggő energetikai rendszerek összessége.

A jóga filozófiája szerint a prána lefelé irányuló mozgása az ember tudatát az alacsonyabb létdimenziók felé vivő erőket képviseli, mint például a vágyak ösztönös kielégítése, az élvezetek habzsolása, a függőség, letargia, apátia, lustaság stb. Az emberi természet eredendően magasabb rendű, isteni jellemvonásokkal bír, és annak érdekében, hogy ezt a felszínre hozzuk, meg kell fordítani a prána áramlását.

Ebben van nagy jelentősége a bandháknak, mivel szabályozzák a prána áramlását, és ahelyett, hogy engednék elszökni az alacsonyabb csakrákon keresztül, felemelik a Szusúmnán keresztül. Ehhez el kell hárítani az akadályokat a prána áramlásának útjából. Ezeket az akadályokat granthíknak nevezi a tantra-irodalom.

A Brahma-granthí a múládhárában található, és a teremtéshez, vagyis a nevek és formák világához való ragaszkodást képviseli. Ez a csomó nyugtalanságot eredményez az elmében, mivel az érzékeken keresztül elfolyik a prána az érzéktárgyak irányába. A granthí feloldásában tehát fontos szerepe van a pratjáhárának, vagyis az érzékszervek visszavonásának.

A Visnu-granthí az anáhata csakrában található. Ez a csomó az érzelmi kötődések által okozott akadályokat képviseli, amilyenek például a hagyományokhoz vagy a kötelezettségekhez fűződő ragaszkodás, a vágyat a szenvedő emberiség segítésére, a megteremtett dolgok “fenntartására”. A Visnu-granthí feloldásában nagy szerepe van a bhakti-jógának és a kírtannak.

2010. január 16., szombat

A három bandha komplex hatásai

Múla bandha

A gátizomzat összehúzása stimulálja a szenzomotoros és autonóm idegrendszert is. A gáttájék stimulációja aktiválja a gerincoszlop paraszimpatikus idegszálait, amelyek a gátról erednek. A paraszimpatikus idegszálak kizárólag a nyaki és szakrális vagy gáti szakaszból indulnak ki, míg a szimpatikus idegszálak a gerinc mellkasi és ágyéki szakaszáéból erednek. A bandhák végrehajtása kísérletileg bizonyítottan is felerősíti a paraszimpatikus idegrendszer működését, ezáltal lecsökkentve a szívritmust, a légzés sebességét és a vérnyomást, relaxált és nyugodt tudatállapotot idézve elő. A múla bandha a szimpatikus idegrendszert is stimulálja, de sokkal kisebb mértékben. Mindkettő stimulálása elősegíti a z idegrendszer e két fontos elemének harmóniába kerülését. Ez határozottan visszahat a hipotalamusz működésére, amely az összes belső elválasztású mirigyet irányítja, amelyik pedig a limbikus (érzelmi) rendszerbe, valamint az agykéregbe juttatja az információt.

Uddijána bandha

A hasizom behúzása összepréseli az emésztőszerveket, a nemi mirigyeket, a veséket és legfőképpen a napfonatot. Ez az idegfonat, amelyet a “gyomorban lévő agynak” is neveznek, miközben összepréselődik, egy energiafolyamot hoz létre a gyomorban és a mellkasban. Ez az energia gyógyító hatású és tudatosan is hasznosnak éljük meg, mivel hozzájárul a jólétünk érzéséhez. Az Uddíjána bandha tonizálja a szimpatikus idegrendszert, és ezáltal hatékonyabb munkára készteti. Arra is képessé tesz, hogy irányításunk alá hajtsuk a szimpatikus idegrendszert, és megakadályozzuk, hogy nem megfelelően reagáljon bizonyos helyzetekre, ezáltal elkerülve a stressz és pszichoszomatikus betegségek hatását.

Dzsálandhara bandha

A torok izmainak összehúzása megnyújtja a nyakat, és húzza a gerincvelőt, valamint az agyat. Ez finoman hat az agyalapi és a tobozmirigyre, miközben az áll előrehajtása befolyásolja apajzsmirigyet, mellékpajzsmirigyet és a csecsemőmirigyet. Ugyanakkor stimulálja a paraszimpatikus gerinctájékot, ami a nyúltagyban helyezkedik el (az agy és a gerincvelő találkozásánál), ami a szívritmust, légzést, vérnyomást stb. szabályozza. Végül a dzsálandhara bandha a karotiszöböl-idegre is nyomást gyakorol, amely elősegíti a vérnyomás csökkenését. A szimpatikus idegtónus csökkenésével a nyugalom, relaxáció és általános jólét érzése uralkodik el rajtunk.

A bandhák végzése által masszírozzuk az izmokat és a belső szerveket. Ezeknek a területeknek megnövekszik a vérellátottsága, ami elősegíti a szervezet tisztulását. A bandhák befolyásolják a belső elválasztású mirigyeket. Mivel a mirigyek szoros kapcsolatban vannak a csakrákkal, természetesen a csakrákat is befolyásolják. Amikor a csakrákat stimuláljuk, akkor a szervezet minden aspektusát befolyásoljuk, életerővel töltjük fel azt.

2010. január 15., péntek

Avatarológia 2. rész

Még egy részt szenteljünk az Avatar-jelenségnek, és ez azt hiszem, szorosabban kapcsolódik a jógához. A valóság ugyanis az, hogy lelki lényekként be vagyunk zárva egy Avatar-ba, vagyis a test és elme alkotta burkolatba, és azt mozgatjuk ide-oda, miközben a megélt élményeket valóságként kezeljük. Jake is ezt mondta a filmben, hogy amikor a kapszulában fekszik és az avatar-ral azonosítja magát, akkor az valóságosabbnak tűnik, mint a normál ébrenléti állapota, amiben ugye egy rokkant tengerészgyalogosként tengeti a mindennapjait.

A történet itt is a valóság fordítottja, mert a jógik befelé fordítják a tudatukat, és visszavonják a külső, illuzórikus érzéki tevékenységektől, egyesek egyenesen tetszhalott állapotba is képesek juttatni magukat. Eközben eredeti lelki tudatosságukat és azonosságukat tapasztalják meg, és a lelki világ változatossága és harmóniája még Cameron világító gombaerdőjénél és a Lelkek Fájánál is sokkalta csodálatosabb.

A másik érdekes párhuzam, ami eszembe jutott a film nézése közben, az, ahogy Jake örvendezett, amikor az avatarjában elkezdett ide-oda futkározni, hiszen a fizikai testében ugye nem tudta mozgatni a lábát. A lélek nem elégedett a test korlátaival, mivel a lélek számára nem léteznek korlátok. Mindezt leginkább meditáció közben tapasztalhatjuk meg. Patandzsali számtalan misztikus képességet sorol fel, amelyeket a jógi meditáció közben képes kifejleszteni. Utána megjegyzi, hogy mindezek a képességek a prakritihez, vagyis az anyagi világhoz kapcsolódnak, és nem azonosak a jóga legvégső céljával.

Nekünk is megvan a saját avatar-unk az Atma Centerben. neve elhallgatását kérte, úgyhogy nevezzük Natinak. Akartam már blogbejegyzést írni róla, remélem nem veszi zokon. Tavaly nyáron ismertem meg, amikor jelentkezett a pulai jógatáborba, úgy, hogy előtte még életében nem jógázott. Ez nem is lett volna baj, de amikor bejött hozzám, láttam, hogy majdnem úgy vonszolja a lábát, mint Jake Sullivan. Kiderült, hogy Sclerosis multiplex-e van, amiről a tudomány nem sokat tud, és főleg azt nem, hogy miként lehet gyógyítani. Hát én rávágtam, hogy jógával, és beleegyeztem, hogy jöjjön a táborba.

Némi kétségek gyötörtek, hogy miképpen fogja kibírni a napi két jógaórát és a pér kilométeres gyaloglást az órák helyszínére, de be kell vallanom, hogy kellemes meglepetést okozott. Az összes jógaórán részt vett, egészséges társait maga mögé utasítva lelkesedésben, és a pózok közben úszott az arca a boldogságban. Az SM jellemzője, hogy deréktól lefelé nem igazán működnek az idegek, es ezért nem tudod megfelelően irányítani a lábaidat. Ez például egy parivritta-pársvakónászanánál nem igazán előnyös, az egészséges emberek is konnyen fel szoktak borulni benne (A képen Neytiri is éppen ezt a pózt készül felvenni). Nos, Nati nem hogy a táborban, de azóta is heti 2-3 Astanga órát végigcsinál, és nem panaszkodik, hanem örül, hogy ott lehet. Most már határozottan jár a lábán, az izom-kontrollja jobb, mint egy egészséges, de nem jógázó emberé, és természetesen teljes értékű embernek tekinti magát. Neki sikerült a saját testében megvalósítania azt, amit Jake-nek csak az Avatárjában.

A lélek azonban örökké él, amikor az egyik test meghal, akkor a tudatának megfelelően egy másikba kerül. A jógában ennek megfelelően tehát nem is az a cél, hogy meg tudjuk csinálni a legnyakatekertebb ászanákat, hanem a belső fejlődés, amin keresztülmegyünk az ászanák gyakorlása közben. A lényeg az, hogy elhiggyük, hogy képesek vagyunk rá, és erőfeszítést tegyünk. Ha ezt megszokjuk, akkor az élet egyéb kihívásai elől sem fogunk meghátrálni, és a lehetetlennek tűnő dolgokba is belekezdünk.

Nati akkor lepett meg a legjobban, amikor a szilveszter előtti szerdán beállított a 2. sorozat órára, amitől mindenki fél ugye, és zokszó nélkül végigcsinálta, piros, "Kick Some Butt" feliratú Nike pólóban. Nos, ezzel a húzásával ténylegesen "fenéken billentette" mindazokat az egészséges embereket, akik mondvacsinált kifogásokat gyártanak a 2. sorozat, a Hot Ashtanga, vagy úgy egyáltalában a jóga ellen. Nyilván könnyebb végigpopcornozni az Avatart az IMAX-ben, mint végigtolni egy Hot Ashtanga-órát, de a második élmény valóságosabb. Szóval irány a kapszula, vagyis a jógamatrac! kezdődik az Ashtanga-avatar program!