A csakrák és a nádík rendszere mellett a jóga-írások említést tesznek a Kundaliníről, mely a múládhára csakra fölött, a kandában helyezkedik el. Ezt az energiát egy összetekeredett, alvó kígyóként szokták ábrázolni, mely a kreatív, női minőséget, a szexuális energiát, de a tűz elem tisztító hatását is képviseli. Amíg a Kundaliní a múládháránál, a szusumná bejáratánál szunnyad, a légzés során az orrlyukakon behatoló prána az ídában és a pingalában kering, és a többi nádíba is eljut, így a testünk egészséges maradhat, de a tudatunk ugyanúgy szendergő állapotban van, mivel a prána nem képes behatolni a szusumnába.
Az ídá és pingalá az élet dualitásait jelképezi: öröm és bánat, izgalom és depresszió, aktivitás és passzivitás, melyek ugyanannak az éremnek a két oldalát jelentik. A kétféle minőséget a Nap és a Hold szimbolikája képviseli. A fejlett jógít nem befolyásolják a kettősségek, mivel megtalálta a középpontot, az egyensúlyi állapotot, és a pránája a szusumnában kering. A jógínak számos akadállyal kell szembenéznie, ha fel akarja ébreszteni a szunnyadó Kundalinít és a tudatát: betegség, rossz szokások, tudatlanság, egó stb. Az akadályok legyőzését az erős érzékszervi késztetések: a szexuális késztetés, a gyomor késztetése és az elme vándorlása nehezítik meg. Éppen ezért a jógában számos pránájáma gyakorlat végzése javallott, mely a légzés kontrollálása által képessé teszi a jógit, hogy az uralma alá hajtsa az érzékszerveit és kontrollálja az elméjét.
A jóga-írások arról is beszámolnak, hogy a manipúra csakra az agni, vagyis az emésztési tűz székhelye, míg az ágjá (harmadik szem) csakra a dzsala (életesszencia) lakhelye. Ez az esszencia folyamatosan csöpög alá a köldökcsakra tüzébe, és ott megsemmisül. Amint az összes dzsala elpárolgott, az életünk véget ér. A hosszú élet érdekében tehát le kell lassítani a dzsala elégését az agniban. Ehhez a jóga-írások a bandhák (izomzárak) és múdrák (energetikai gyakorlatok) végzését javasolják. A dzsálándhára bandha a torokzárat jelenti, és ez a bandha megakadályozza a dzsala lecsöpögését a manipúrába. A jógi nem csak a testét, a légzését, energiakeringését és koncentrációját fejleszti a jóga különböző szintű gyakorlatai által, hanem az érzékszervi ingereket és a táplálék bevitelét is igyekszik a minimálisra csökkenteni, mivel ez támogatja a gyakorlását.
A fordított pózok, mint a viparíta karaní, a szarvángászana és a sírsászana szintén lelassítják a dzsala elégését, mivel a gravitáció hatása itt megfordul, és a dzsala nem csöpög alá a köldökcsakrába. A múla és uddíjána bandhák szintén megakadályozzák a prána lefelé történő áramlását, illetve elősegítik a légzés lassítását, nyújtását, és a légzésszünetek (kumbhakák) hosszának növelését. A kumbhaka során érhető el a manónmanínak és a szamádhik különböző fokozatainak megfelelő tudatállapot, ami a jóga gyakorlásának célja.
