Új év - Új test - 30 napos kihívás

Január elseje van, elérkezett az újévi fogadalmak beteljesítésének ideje. Még decemberben posztoltam a mellékelt képet a Facebookon, és egyből többen rám is írtak, hogy érdekli őket a 30 napos kihívás, és hogy mit kell tenni. Aztán arra gondoltam, hogy jönnek az ünnepek, és ilyenkor sokan meg szoktak inogni, azonban január elsején mindenki hirtelen életmódot akar váltani, és meg akar szabadulni a fölösleges kilóktól. Nos, ehhez szeretnék itt egy kis használati utasítást adni, mely ráadásul ingyen, különösebb befektetések nélkül végrehajtható. Persze nem mondom azt, hogy a diétás DVD-kre és személyi edzőkre költött pénz teljesen hasztalanul van kidobva, sőt, együtt mindig könnyebb az edzés is meg a diéta is. De ha valaki spórolni akar, akkor itt leírom a használati utasítást, és 30 nap alatt garantáltan egy másik ember fog visszanézni rád a tükörből, mint a szilveszteri ivászat és zabálás után megviselt jelenlegi gyűrött ábrázatod. A használati utasítás végén pedig leírom a játékszabályokat is, hogy inspiráljalak benneteket egy kicsit. Az alábbi utasításokat 30 napon keresztül megszakítás nélkül kell követni, persze nem árt, ha utána is folytatjuk.

Új Év - Új Test 30 napos kihívás

1. Mit együnk? Kezdj el funkcionálisan táplálkozni, vagyis azt edd, amire szüksége van a szervezetednek: zöldségek, gyümölcsök, hüvelyesek, olajos magvak, egy-két gabona. Persze a hatásosság kedvéért az első harminc napban jobban jársz, ha egyáltalán nem fogyasztasz gabonaféléket, tejterméket és lehetőleg húst sem. Nem várom el, hogy mindenki legyen vegán, aki életmódot akar váltani, de egy hónapig ki lehet bírni. Ha mégsem megy, akkor sovány állati fehérjeforrásokat ehetsz mellé, de a gabonát és a tejterméket akkor is zárd ki, valamint minden cukros és édesített ételt-italt.

2. Mikor együnk? Vannak olyan nézetek, melyek szerint nem szabad este hat után enni, ha fogyni akarsz. Az én tapasztalatom mást mutat. Ha például a Harcosok étrendjét követed, és napközben nem eszel semmit, vagy csak zöldségleveket, akkor este hat és tíz között simán jóllakhatsz (idevágó blogbejegyzések: Warrior Diet 1, Warrior Diet 2). A másik változat, és van, akinek ez jön be, hogy a napi kalóriabeviteledet 4-5 kisebb adagra elosztva, pár óránként eszel. Ez felpörgeti az alapanyagcserét, és egyenletesebb vércukorszintet biztosít, főleg, ha kerülöd a túl magas glikémiás indexű ételeket. 

3. Mennyit együnk? Nem szeretek kalóriát számolni, de a hatékonyság kedvéért húzzuk meg a határt legalább egy hónapig 1500 kalóriában. Ez egy átlagos ember napi alapanyagcseréje, vagyis ha edzel is mellette, akkor jelentős kalóriadeficitet fogsz létrehozni. Ha nincs túl sok fölösleged, akkor ennél azért többet kell enni, különben nem csak zsírból, de izomból is fogsz fogyni. Ennél kebvesebb kalóriát semmiképen ne fogyassz, mert akkor beleesel a jojó-effektusba, vagyis amint ismét megemeljed a kalóriabevitelt, a zsírsejtek mágnesként magukba vonzzák az összes bevitt kalorigént. Így is jó eséllyel az elért súlyveszteség (már amennyiben az a cél) egy harmada lesz tiszta zsír, egy harmada víz, egy harmada pedig izom, vagyis később rá kell állni az izmok visszaépítésére is.

4. Csodabogyók: Mindenféle zsírégető csodabogyó szedése TILOS! Nem csak azért, mert ez csalás, hanem azért is, mert egészségtelen. A zsírégetők egy része a zsírsavak emésztését gátolja, így leterheli a gyomrot és a májat, míg a többi úgynevezett termogenetikus elv alapján működik, vagyis fokozza a hőtermelést, és ezzel a szívet terheli. Te pedig hatékony, jó emésztést és kemény munkával elért bomba alakot szeretnél, ezért nem fogsz csalni. Másodsorban a zsírégetővel is valamikor le fogsz állni, akkor pedig visszajön minden, ha nem tanultad meg kontrollálni az anyagcserédet, és főleg, ha továbbra is hulladék-ételeket eszel normális kaja helyett. Amit érdemes szedni fogyókúra közben (meg utána is), az egy pár vitamin: B-komplex, D, C.

5. Edzés: Rendszeres edzés nélkül nincs értelmes fogyókúra, illetve életmódváltás, sőt, egészséges élet sem. De ne csak harminc napig tartson ám! Ha már sportoltál, akkor próbáld meg az alábbi edzést végigcsinálni harminc napig megszakítás nélkül. Ha még nem edzettél, akkor tarthatsz heti egy vagy két pihenőnapot. Tehát az edzés: napi harminc perc kardió (ehhez néhány ötletet Itt olvashatsz, de bármelyik kardiógép is megteszi a teremben) és harminc perc erősítő edzés,  e kettőt végezd el egymás után, minél kevesebb szünettel. A sorrend tetszőleges, vagyis veheted előre a kardiót, de az erősítést is. Az erősítő gyakorlatokhoz nagyon jók a saját testsúlyos gyakorlatok, például fekvőtámasz, húzódzkodás, felülés, lábemelés, guggolás, kézenállás, híd, minden, amihez lehetőséged van, végtelenül variálható. De ha terembe akarsz menni, akkor ess neki a gépeknek, persze ne túl nagy súllyal, viszont kis szünetekkel eddz, hogy a pulzusod ne essen le közben. 

Minden nap végezz teljes test-edzést, ne csak karra vagy seggre dolgozz. A Youtube-on is találsz töménytelen mennyiségű edzésvideót, akár minden nap végezhetsz egy másikat. Keresőszavak : HIIT, Freeletics Workout, Calisthenics Routine, Street Workout , Insanity stb. De persze azt sem bánom, ha eljössz Beast Mode edzésre, hogy helyesen megtanuld a gyakorlatokat. A napi egy óra edzés két óra jógával kiváltható, de akkor az legyen hot vagy dinamikus (pl. Agni, Ashtanga, Vinyásza Flow stb.) Ehhez inspirációként rendezünk egy 30 napos challenget az Atmában, értékes nyereményekkel.

6. Alvás. Ez az, amiről a legtöbb fogyókúra-guru elfelejt beszélni. Ha nem alszol eleget, akkor nem regenerálódsz, lelassul az anyagcseréd, és nem fogsz fogyni, illetve sokkal éhesebb leszel, mintha rendesen kipihened magadat. Napi 6-8 óra alvásra van szükséged, és minél korábban fekszel le éjfél előtt, annál jobban jársz. Így még föl is tudsz kelni reggel egy órával korábban és le tudod tolni az edzést a nappaliban. 

7. Stressz. Szintén nagyon fontos tényező a stressz. Minél több a stressz-faktor az életedben, annál feszültebb vagy, és nem tudsz az egészséges életmódra koncentrálni. Sőt, ha túl szigorú a táplálékmegvonás, ez önmagában önkéntelen stresszreakciókat vált ki. A stressz alatt álló emberek inzulinszintje megemelkedik, így kevesebb zsírt tudnak égetni, mintha nyugodtak lennének. A kortizolszint is növekszik, ami ugyan segíti a zsírégetést, viszont az izmot is bontja, amit pedig nem szeretnénk. Mindent összevetve, több kutatás igazolta, hogy a stressz károsan befolyásolja a fogyókúrát, és erősíti az utána várható jojó-effektust. Tehát tegyél valamit ezen a területen is, ha mást nem tudsz, akkor szedj egy kis magnéziumot, attól majd belazulsz!

És végül a játékszabályok: 

1. Csinálj egy Before-képet magadról a 30 napos kihívás elején, nem túl sok ruhában (azért a jóízlés határain belül, fiúk kisgatya, csajok bikini), és küldd el a gaurangad@gmail.com címre.
2. Mérd le a testsúlyodat reggel éh gyomorra, és ha teheted, menj el egy testösszetétel-analízisre, hogy megtudd a zsír%-odat. 30 napon keresztül minden napod a mérlegen fog kezdődni!
3. Mérd le a következőket: felkar, váll, mellkas, derék, csípő, comb. Ezeket az adatokat a testsúllyal együtt küldd el nekem ugyanúgy emailben.
4. Jelölj be ismerősnek a Facebookon (facebook.com/gaurangad), és küldd el nekem a sikereidet a kihívás közben!
4. Tartsd be a fenti hét pontot 30 napig (ha komolyan gondolod, akkor utána is, bár a kaját kissé megemelheted, de a junkfood továbbra is tilos!).
5. 30 nap elteltével készíts egy After-képet a Before-hoz hasonló pózban és ruhában, mérd le súlyodat és a testméreteidet, és szintén küldd el a megadott email címre. 

A beküldők képeit a Facebookon tesszük közzé, és három értékes nyereményt sorsolunk ki közöttük: egy havi korlátlan jógabérletet az Atmába, egy öt alkalmas Beast Mode-bérletet és egy 450 grammos Naturize rizsproteint. Jelentkezz még ma! A nevezési határidő: január 3 este! Kemény vagy? Vállalod? Komolyan gondolod, vagy csak beszélsz?

Ászana-sziddhi

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A Vaszistha-szamhitá is azt mondja, hogy először az ászanát kell gyakorolni, majd a nádí sódhanát (a nádík megtisztítását), utána pedig a pránájámát (1.84). Ez a sorrend egyedülállóan Vaszisthára jellemző. A többi risi és sziddha a pránájáma első gyakorlatának tekintette a nádí sódhanát, nem pedig egy különálló, azt megelőző gyakorlatnak. Minden esetre Vaszistha is egyértelműen azt mondja, hogy az ászana a legelső a sorban.

Vjásza azt mondja a Jóga-szútrához fűzött kommentárjában, hogy miután győzelmessé váltunk az ászanában („szati ászana dzsájé”), belekezdhetünk a pránájámába (2.49- szútra kommentárja). A Hatha-jóga Pradípiká is azt mondja, hogy akkor gyakoroljuk a pránájámát, ha elértük a tökéletességet az ászanában (ászana-sziddhi) (2.1). Ezt Szundaradéva is megerősíti Hatha-tatva Kaumudíjában, mely szerint annak kell gyakorolnia a pránájámát, aki az ászana mesterévé vált, és nem fordítva.

A modern szerzők és szaktekintélyek is egyetértenek ezekkel a korabeli utasításokkal. M.L. Gharote azt írja, hogy csak azok érhetik el a sikert a jógában, akik szilárdak az ászanában. Andre Van Lysebeth szerint a kumbhaka csak abban az esetben biztonságos, ha ászana-gyakorlással kombináljuk, a 40 másodpercnél hosszabb kumbhakákat pedig mindig az ászana-gyakorlás után kell végezni, vagyis nem korán reggel az ászana-gyakorlás előtt vagy késő délután, sok órával az ászana-gyakorlás befejezése után.

Mit jelent pontosan az ászana-sziddhi ás az ászana-dzsaja?

A fenti idézetek alapján egyértelmű az állítás, miszerint bizonyos szintű jártasságot kell szereznünk az ászanában, mielőtt belekezdünk a pránájámába, bár ez még nem teszi egyértelművé, hogy pontosan mit is értünk a pránájáma alatt. A legtöbb idézett forrás a pránájámát komoly spirituális célzatú gyakorlásként fogja fel, hosszú kumbhakákkal, és nem csak terápiás célzattal. Most pedig tisztáznunk kell, hogy pontosan mit jelent az ászana mesteri fokának elsajátítása, és hogy pontosan mit értenek pránájáma alatt a fenti idézetek. Az ászanában való jártasság fokát az általunk gyakorolt pránájáma nehézségi fokához kell igazítani. T. Krishnamacharya például tanított egyszerű pránájáma-gyakorlatokat olyan tanítványoknak, akik túl betegek voltak az ászana-gyakorláshoz, Swami Ramdev, a híres pránájáma-oktató pedig tanít bevezető pránájámát anélkül, hogy előzetesen túl sok ászanát tanított volna. Mondhatjuk azt, hogy a kumbhaka nélküli vagy legfeljebb tíz másodperces kumbhakával végzett kontrollált légzést gyakorolhatjuk különösebb biztonsági óvintézkedések nélkül. Más szavakkal az ilyen egyszerű gyakorlás nem tekinthető pránájámának abban az értelemben, ahogy a szentírások használják a kifejezést: gyakran a 48 másodperces kumbhakát tekintik bevezető szintnek, amihez pedig már szükség van az ászana-sziddhire (tökéletes pózra) vagy ászana-dzsajára (győzelmességre a pózban). Tradicionálisan az ászana-dzsaját úgy határozzák meg, hogy a gyakorló képes három órán keresztül egy huzamban végezni egy ászanát, és ez az a jelentés, amit én is tanultam Indiában."

Így zöldítsd ki a háztartásodat!

Egyesek szerint a Föld ökológiai katasztrófa felé tart, méghozzá egy emberöltőn belül. Mások szerint ezzel nem kell foglalkozni, mert "mindig lesz valahogy", és "egyébként sem rajtunk múlik". Számomra azonban meglehetősen egyértelmű, hogy az iparosodás óta, vagyis az utóbbi 100-150 évben valóban mérhetetlen károkat okozott az emberi faj földünknek, és sok-sok visszafordíthatatlan folyamatot indított el a globális civilizáció önző és meggondolatlan terjeszkedése. Elég csak az elsivatagosodott földterületekre, a kiszáradt édesvízű tavakra, a megmérgezett folyókra vagy a radiaoktív melléktermékekkel szennyzett vizekre és földekre gondolni, de ha ehhez még hozzátesszük a feldolgozatlan szeméthegyek millió tonnáit évente, valamint az évente több ezer kipusztuló állat- és növényfajt, akkor az ember azért elgondolkodik, hogy milyen világot szeretne itthagyni a gyerekei és unokái számára.

Én is sokáig elhessegettem magamtól az ilyen jellegű gondolatokat, mert azt gondoltam, hogy én úgysem tehetek semmit, és még ha tennék is, annak úgysincs jelentősége globális szinten. Azonban az élet megtanított arra, hogy a látszólag legkisebb erőfeszítés is elindíthat egy tendenciát, és minél több ember veszi át az értékrendet, annál nagyobb hatása lesz az egésznek a világra nézve. Éppen ezért szeretnék most bemutatni öt lépést, mait mindenki megtehet viszonylag kevés erőfeszítéssel, és ha minél többen tesszük meg őket, akkor az mér jelentős erőt fog képviselni.

1. Gyűjts szelektíven!
2. Közlekedj biciklivel!
3. Használj víztisztító berendezést!
4. Légy vegán!
5. Hasznosíts újra!

1. Szelektív hulladékgyűjtés. Most már nagyon sok társasházban adott a lehetőség, hogy külön kukába dobjuk ki a papírt, a műanyagot és az egyéb háztartási szemetet. Vannak olyan gyűjtőkonténerek, ahol a fémet és az üveget is külön gyűjtik. Sőt, a legtöbb kertes házhoz is díjtalanul kivisznek szelektív kukát, és el is szállítják a tartalmát. Így a szelektív gyűjtéssel még szemétdíjat is spórolhatunk, de még fontosabb, hogy lehetővé tesszük a szemetünk egy részének újrahasznosítását. Akinek van kertje, az még akár komposztálhatja is a szerves hulladékot. Nem mondom azt, hogy éljünk úgy, hogy nem termelünk szemetet, de legalább könnyítsük meg annak újrahasznosítását!

2. Bicikli - a zöld jármű. Én már harmadik éve járok minden nap biciklivel a munkába és mindenhová, és egyre több embert látok, aki ezt a közlekedési eszközt választja. Tulajdonképpen ingyenes, nem használ üzemanyagot, és még az alakot is formálja. Persze nem mindenhová lehet eljutni vele, és például bevásárláshoz nem felel meg. De ha a mindennapos autó-, vagy BKK-használat helyett minél többet biciklizünk, simán megspóroljuk egy év alatt egy elfogadható minőségű kerékpár árát, a következő években pedig még nyerünk is rajta. Csak jól fel kell öltözni, amikor hideg van :-).

3. Viztisztító gépezet. Évek óta veszem a PET-palackos ásványvizeket, és már meguntam a műanyag palackok kidobását és a hatos zsugorok hazacipelését. Így hát vettünk egy víztisztító berendezést, amiből már 60 ezer Ft alatt kijön egy jó minőségű, fordított ozmózis elve alapján működő szerkezet, a szűrők cseréje pedig pár ezer forint évente. Ha eddig ásványvizet ittunk, akkor megint csak egy év alatt vissza fogjuk spórolni az árát, tiszta vizet ihatunk, és még a környezetetet sem szennyezzük a pille-palackokkal. Persze ha valaki eddig csapvizet ivott, akkor nem fog spórolni a víztisztítón, de viszont jobb minőségű víz kerül a sejtjeibe, így az évek során az orvosi kezeléseken és a gyógyszereken térül meg a befektetés, mivel egészségesebbek maradunk. A szénsavas üdítőkről nem is beszélve. 

4. Növényi étrend. Nem csak hogy sokkal egészségesebb, mint a mértéktelen húsevés, de egy vegán ember ökológiai lábnyoma is legalább tízszer kisebb, mint a húsevőé. Egy kiló hús megtermelése annyi energiát és vizet emészt fel, mint 10-15 kiló növényi élelmiszer megtermesztése. És minél többen mondanak nemet a húsra és a tejtermékre, annál jobban visszaszorul az állatgazdaságok piaci szerepe. Ha senki nem eszi meg a vágóállatok húsát, akkor eleve kevesebbet fognak belőlük tenyészteni. A legtöbb ember kajára költ a legtöbbet, és nem mindegy, hogy az a pénz hová áramlik. Még radikálisabb lépés az, ha az ember megtermeli a saját élelmét, vagy annak egy részét, de persze elképzelhető, hogy erre nem mindenkinek lesz lehetősége.

5. Újrahasznosítás. A kaja mellett ruhára és tartós fogyasztási cikkekre költjük a legtöbbet. Amikor ezek elromlanak, vagy kimennek a divatból, elavulnak, akkor némi leleményességgel sokféle módon tudjuk újrahasznosítani őket, ahelyett, hogy kidobnánk és újat vennénk. Minél kevesebbet vásárolunk, annál boldogabbak leszünk. Persze a fogyasztói társadalom ezt nem árulja el nekünk, sőt, igazából az ellenkezőjéről próbál győzködni. 

A háztartásban használt vegyszerekről, tisztítószerekről most nem ejtettem szót, mivel ez az a része a háztartásunknak, amit még mi sem zöldítettünk ki. Viszont legalább arra odafigyelünk, hogy amit magunkra kenünk, az legyen minél vegyszermentesebb és természetesebb. Az interneten persze számtalan ötletet kaphat az ember a háztartási vegyiáruk olcsó és környezetbarát helyettesítésére, úgyhogy érdemes ezzel is foglalkozni. Ha mindenki megtenné ezt a pár egyszerű lépést, akkor hamarosan mindannyian jobb életminőséget érhetnénk el és hagyhatnánk az utódainkra. Nem vagyok egy véresszájú környezetvédő, mint ahogyan hőzöngő vegán sem, de azt hiszem, ennyit én is megtehetek a jövőnk érdekében. 

A visvámitrászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Visvámitrászana

A visvámitrászana mitológiája

Visvámitra Muni és Vaszistha Risi között szoros kapcsolat van a Rámájana szerint. Nem véletlen, hogy egymás után következik a két póz a sorozatban.

A hindu védikus irodalom számos risiről tesz említést. Ezek közül kiemelkednek a legmagasabb rangú spirituális bölcsek, a brahmarisik, akiknek egyike a legkiválóbb tulajdonságokkal, határtalan tudással, bölcsességgel és mágikus képességgel rendelkező Vaszistha. Brahmá elméjéből pattant ki, apja a világ benépesítését adta neki feladatul. Nem véletlen kapta nevét, mely szószerint legkiválóbbat, legjobbat, leggazdagabbat jelent. Ura volt érzékeinek: a mohóságot, kéjt, dühöt, irigységet és büszkeséget nem ismerte. Bölcsnek született, bölcsek közé, mondhatnánk születésénél fogva előjoga volt a spirituális fejlődés, az ahhoz szükséges valamennyi jellemvonás – és az olyan kincsek, mint egy minden kívánságot teljesítő tehén. Egyik legismertebb története ehhez a mennyei jószághoz és egy kiváló harcos-királyhoz, Visvámitrához fűződik.

Történt egyszer, hogy a rettenthetetlen király, Visvámitra száz fiával hatalmas hadsereg élén járta az országot, hogy lássa, hogyan él népe. Egy nap eljutott arra a vidékre, ahol Vaszistha több száz tanítványt oktatott felesége, Arundhatí segítségével. A szent ásramjában gazdagon vendégül látta nemcsak a királyt, hanem százezernyi katonáját is. Amikor a harcos uralkodó megtudta, hogy Szabalá, az Indrától ajándékba kapott csodatehén teremtett meg mindent az aznapi vendéglátáshoz, azonmód magának akarta a szépséges, hatlábú mennyei szurabhit. Vaszistha azonban a millió és millió kincs felajánlása ellenére megtagadta a király kérését, mivel brahmarisiként az emberek jóléte és boldogulása érdekében végzendő áldozataihoz nagy szüksége volt a jószágra. A lobbanékony Visvámitra a tehénkét erőszakkal magához ragadta és vitte is volna katonáival, mikor Szabalá panaszosan felbődült, s könnyes szemmel védelmet kért gazdájától. Vaszistha szomorúan rázta a fejét: a király az király, neki pedig bráhmanaként a megbocsátás a kötelessége, a szentírások szelídségre utasítják, misztikus erejét nem használhatja. De ha a tehén maradni akar, az már mindjárt más. Így megkérte Szabalát, ha kedve van, maradjon. A csodajószág csak erre várt, egy pillanat alatt félelmetes hadat teremtett, ami az utolsó katonáig elpusztította a király seregét. Visvámitra fiai ezt látván körbevették a mozdulatlan szentet, és ezernyi nyilat zúdítottak rá. Vaszistha egyetlen mantrával visszaverte támadásukat, ami azonban hamuvá égette az ifjakat.

Visvámitra, a bosszúszomjas ksatrija szörnyű vezeklésbe kezdett, melynek eredményeképpen hatalmas erők, félisteni fegyverek birtokába jutott. De ezekkel sem volt képes megöli Vaszisthát, aki botjának egyetlen csendes mozdulatával hatástalanította Visvámitra valamennyi támadását. A király nem adta fel, minden vágya az lett, hogy megszerezze a tehenet és ártson Vaszisthának. Elment a végsőkig, még Vaszistha valamennyi gyermekét is megölette. A bráhmana ennek ellenére sem ártott a dühöngő királynak, megbocsátott neki. Visvámitra nem tágított elhatározásától: olyan hatalmas és erős akart lenni, mint Vaszistha. További lemondásai és küzdelmei révén aztán valóban olyanná vált, de másképpen, mint tervezte: bölcs, lemondott, békés és kiegyensúlyozott lett. Vaszistha győzött úgy, hogy Visvámitra észre sem vette.

Vasztistha a szattvát képviseli a csodatehén miatt Visvamitrával, a harcos királlyal vívott harcban. Szimbóluma a spirituális fejlődéssel és elégedettséggel együtt járó megbocsátó állapotnak, a kegyelemnek. Vaszistha maga az erőszakos erőfeszítés nélküli cselekvés, az a könnyedség, mely megelégedettségéből és szellemi mélységéből fakad. Ő a tökéletes bráhmana, aki ugyan végtelen bölcsességgel, spirituális hatalommal és misztikus tudással rendelkezik, de szerény, békés és mindenekfelett kiegyensúlyozott.

Ezzel szemben Visvámitra ksatrijaként a radzsaszt, vagyis a szenvedély minőségét képviseli. Visvámitra türelmetlen, lobbanékony, és a végsőkig ragaszkodik elképzeléséhez. Ászanája is ezt jelképezi. A vaszisthászana érzékeny kiegyensúlyozottságához képest a visvámitrászana erőteljesebb, erőszakosabb póz, melynek végrehajtásához több erő kell, de a sérülésveszélye is nagyobb. /Forrás: Jogapont.hu/

Vaszisthászana - rávezető változatok

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Rávezető változatok

A póz egyik nehézsége, hogy a törzs súlyát teljességgel az oldalsó törzsizmoknak kell megtartaniuk, amihez sokan nincsenek hozzászokva, hiszen nem sok támaszpózt gyakorolunk oldalsó testhelyzetben. Az első róvezető póz tehát az oldalsó deszkapóz. Ebben a testhelyzetben a bal tenyerünkön és a bal külső talpélen támaszkodunk, a jobb kar pedig a törzsünk jobb oldalán pihen. A második fokozatban a jobb kart megemeljük függőleges helyzetbe, és az ujjakra nézünk. Harmadik rávezető lépésként megemelhetjük a jobb lábunkat, és a térdet behajlítva betámaszthatjuk a jobb talpunkat a bal combtőhöz. Ez a vriksászanához hasonló testhelyzet. Ilyenkor a bal lábunknak már több súlyt kell tartania. A negyedik rávezető pózban a nyújtott lábunkat a levegőben tartjuk, még ha nem is érjük el a kezünkkel, de ügyeljünk rá, hogy az egész testünk továbbra is maradjon egy síkban.

Ha a csuklónk nem bírja a terhelést a pózban (ami majdnem kétszer annyi, mint egy kétkezes deszkapózban, akkor gyakorolhatjuk alkartámasszal is az oldalsó deszkapózt.

Egészségügyi hatások

A vaszisthászana erősíti a karokat, a core-izmokat, és a lábakat. Nyújtja és erősíti a csuklót. Nyújtja a hamstringeket és mobilizálja a csípőt. Fejleszti az egyensúlyérzéket.

Ellenjavallatok

Csukló- könyök vagy vállsérülések esetén módosítani kell a póz végrehajtását, vagy ki kell hagyni a gyakorlásból. Ha magas vérnyomásban szenvedünk, akkor a kart és a lábat ne emeljük a fej fölé.

Mysore nosztalgia

Nem tudom, hogy kinek mivel telt a karácsonya, de én a kedvenc dolgomat csináltam: jógát oktattam!  December 24-én és 25-én is tartottam egy-egy Mysore Ashtanga órát a budai stúdiónkban, utána négy nap Ashtanga szeminárium következett, majd 30-ára és 31-ére is esik még egy-egy Mysore óra. Nosztalgikus hangulat fogott el közben, mert már vagy három éve nem tartottam Mysore órát. A régi budai stúdiónkban egy  ideig én tartottam a hétfő reggeli mysore órát, csak nem jártak rá túl sokan, mert hát kinek van kedve hétfőn reggel két órával korábban kelni, hogy lenyomjon egy Ashtanga-sorozatot? Aztán fokozatosan István vette át az összes Mysore órát, majd saját stúdiót nyitott, nálunk pedig kikoptak az órarendből a Mysore órák.

Sok új atmás jógázó ezért nem is tudja, hogy milyen az a mysore óra. Úgyhogy röviden elmondom. Ez a tradicionális gyakorlási rendszer, ahogy Mysore-ban is szokták oktatni az Ashtanga jógát. Persze arra hagyatkozik az egész rendszer, hogy a gyakorló már ismeri a sorozatot, és képes önállóan végrehajtani az ászanákat. Egy vezetett órán a tanár végigmondja és mutatja az összes pózt és a vinyászákat, míg itt már fejből tudni kell a sorrendet. Aki pár hónapja gyakorol rendszeresen, és otthon is elő szokta venni a sorozatot, az könnyebben tud érvényesülni egy Mysore órán, mint egy totál kezdő. A kezdők számára inkább a vezetett óra és a tanfolyami keret ajánlott, mert ott részletesebben megtanulhatják, mit is kell csinálni.

A Mysore órán tehát a tanár elmondja a kezdő mantrát a gyakorlókkal, majd levezényeli az első napüdvözletet, és mindenkit hagy, hogy a saját ütemében folytassa a gyakorlást. Így több ideje marad az igazításokkal foglalkozni, mivel nem mindenki egyszerre ér oda az egyes pózokhoz. Szóval aki sok igazítást akar kapni, az jöjjön Mysore órára! Azért már négy emberrel, főleg, ha az egyik a második sorozatot gyakorolja, sok dolga akad a tanárnak. Pattabhi Jois régi sálájában kevés volt a hely, így a híd és a dropback után felküldte a gyakorlókat az emeletre, hogy ott fejezzék be a befejező sorozatot. Én azonban jobbnak tartom, ha azt is látja a tanár, főleg, hogy több olyan póz is van benne, aminek a gyakorlását nem árt helyesen megtanulni a balesetek és sérülések elkerülése végett.

A vezetett második sorozat-óra is megszűnt az Atmában, mert kevés volt rá az érdeklődő. A mysore óra keretein belül azonban van lehetőség a második sorozat gyakorlására és fokozatos elsajátítására is, hiszen a tradicionális rendszer szerint a gyakorlók egyesével kapják az új ászanákat, amikor az előző pózok már megfelelően mennek. Így lesz olyan, aki csak az első sorozat felét gyakorolja, és van, aki az elsőt és a második sorozat első felét is. 

Szóval nosztalgiáztam egy sort, de az az igazság, hogy nem vagyok egy kora reggeli ember, így nem szívesen kelnék fel minden reggel fél hatkor, hogy héttől Mysore órát tarthassak, még ha irtózatosan sokan szeretnének is jönni. Főleg, hogy esténként is tartok órákat. Szóval holnap még ki lehet próbálni a Mysore órát, aztán nem kizárt, hogy a jövőben is lesz ilyen az órarendben, ha találunk megfelelően lelkes tanárt, illetve elegendő fanatikust, aki korán reggel Ashtangával szeretné kezdeni a napját.

Ászana és pránájáma

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Ászana

Az ászana az a meder, amiből minden jóga-technika ered. Az ászana nélkül nem érhetünk el sikert a magasabb jóga-technikákban, és még kevésbé tudjuk megtartani azt. A siker a pránájámában csak akkor reális cél, ha a testünket előtte átizzítottuk az ászana-gyakorlás tüzével. Személy szerint én az ashtanga vinyásza sorozatokat találtam az ideális alapnak, ahonnan elindulhatok a pránájáma felé, de nem biztos, hogy mindenki számára ez lesz a megfelelő gyakorlási rendszer. Bármilyen formában is gyakoroljuk az ászanát, minél több időt és energiát fordítunk rá, annál gyorsabban fogunk fejlődni a pránájámában, és annál haladóbb pránájáma gyakorlatoknak tudunk nekilátni és sikeresen a gyakorlásunk részévé tenni őket. T. Krishnamacharya egészen 90-es éveiig naponta kétszer gyakorolta az ászanát, hogy támogassa vele napi háromszori pránájáma-gyakorlását.

Az ászana gyakorlása a pránájáma előfeltétele, a pránájámát pedig egy ászanát felvéve kell gyakorolni, vagyis nem kitörésben, széken ülve vagy egy falnak támaszkodva (ez alól kivétel a kumbhaka nélkül végrehajtott uddzsájí, melyet séta közben is végezhetünk). A Jóga Makarandában, melynek szerzője T. Krishnamacharya, az áll, hogy ha a pránájámát nem az ászanával (valamint a jamával és nijamával együtt) gyakoroljuk, akkor nem sok haszna van. A jamát és a nijamát már leírtam az Ashtanga Yoga: Practice and Philosophy című könyvemben. A Jóga-rahaszja, melyet szintén T. Krishnamacharya adott tovább, azt állítja, hogy nem tehetünk szert jártasságra a pránájámában anélkül, hogy gyakorolnánk a pózokat, és hogy a meditációt nem érhetjük el a pránájáma nélkül (1.45). Ez alátámasztja az ászana gyakorlásának fontosságát. Ugyanez a szöveg azt mondja, hogy az ászana után a pránájámát kell gyakorolni, és csak utána a pratjáhárát (az érzékek visszavonását), mely után gyakorolhatjuk a dháranát (a koncentrációt). A Rahaszja szerint enélkül a sorrend nélkül nem kapjuk meg az eredményt (1.21).

Patandzsali a Jóga-szútrában nem ír le kifejezett technikákat, hanem az eredményeket ismerteti, amiket megtapasztalunk, ha a helyes technikát gyakoroljuk. A pránájámát leíró szútrák a „taszmin szati” kifejezéssel kezdődnek (2.49), ami azt jelenti: „ebben elhelyezkedve”. Ez arra utal, hogy szilárdnak kell lennünk abban, ami előzetesen le volt írva. A pránájámáról szóló szútrákat három szútra előzi meg, amely az ászana ágát írja le. Tehát az „ebben elhelyezkedve” azt jelenti, hogy azután kezdjünk a pránájáma gyakorlásába, hogy megszilárdultunk az ászanában."

Az ajándékozás öröme

Elérkezett a karácsony, az ajándékozás ideje. Ideológiától függetlenül, számomra és szerintem minden gyerek számára a karácsony arról szól, hogy ajándékot kap,  kedvenc kisautóját, társasjátékát vagy bármi mást, aminek igazán örülni fog. Gyerekkorom a kommunizmus jegyében telt, így a karácsonynak nem nagyon volt vallási színezete. Most sem sok kapcsolatot vélek felfedezni Krisztus születése és az ajándékozás között, krisnás koromban meg elvileg nem is ünnepeltük a karácsonyt, persze pár év alatt lassan és észrevétlenül visszakúszott ez a szokás is az életünkbe, mert hát az ember szokásainak a gyökerei mélyre nyúlnak.

Az ideológiától eltekintve azt gondolom, hogy ajándékot adni és kapni jó, és a szeretet természetes kifejeződése. Persze nem arra gondolok, hogy feltétlenül el kell költeni egy csomó pénzt a legújabb kütyükre vagy egyéb felesleges holmira, mert szerintem nem az ajándék értéke vagy a rá költött pénz határozza meg a szeretet mélységét, amivel adtuk. 

Az utóbbi időben viszont azt látom, legalábbis Magyarországon, hogy az emberek kezdenek elszokni az ajándékozástól, és inkább kölcsönösen megbeszélik, hogy nem adnak egymásnak semmit. Amint mondtam, az valahol jó, hogy nem költjük a pénzt felesleges dolgokra, amelyek nem fognak se boldogabbá tenni bennünket, sem közelebb hozni a szeretteinkhez, és a környezetet sem terheljük olyan tárgyakkal, amelyek pár hét vagy hónap múlva úgyis a szemétdombon végzik. 

Viszont az nem olyan jó, hogy megfosztjuk magunkat az ajándékozás örömétől, attól a lehetőségtől, hogy boldoggá tegyünk valakit, akit szeretünk, aki számít nekünk, hogy kifejezzük a szeretetünket egy gesztussal. Én például Orsitól élményt kaptam karácsonyra, februárban elmegyünk megnézni a Cirque du Soleil előadását, amit mindig is szerettem volna, mert imádom nézni, ahogy az ember a képességeinek a határait feszegetni, és kihozza magából a maximumot. Mert szereti csinálni, és szeret másokat szórakoztatni vele, közben egyúttal visszaadni a nézőnek a hitét abban, hogy megvalósíthatja az álmait, ha igazán eldöntötte. 

Szóval a karácsony csak egy ok az ajándékozásra, de igazából az lenne a szép, ha akkor is ajándékoznánk egymásnak, amikor nincs különösebb okunk rá. Nem kell, hogy tárgy legyen az, amit adunk, lehet élmény, törődés, figyelem, idő. Ezek valójában sokkal értékesebbek, mint bármi, amit pénzért megvehetünk. Sajnos ezekről is kezdünk leszokni, így a kapcsolataink is valamiféle érdekalapú szolgáltatássá válnak, az önzetlen szeretet megnyilvánulása helyett. 

Az ajándék lehet valami olyasmi is, amit saját magunk készítünk, festhetünk vagy rajzolhatunk egy képet, írhatunk egy verset, sok-sok kézműves ajándékötlet létezik, az előregyártott legók és elektromos kütyük helyett. A kreativitás, a művészi önkifejezés is sajnos kezd kipusztulni az emberekből, mert késen kapott értékeket, ideálokat fogyasztunk, sok esetben válogatás nélkül. 

Az emberek már arra sem találnak időt, hogy otthon ételt főzzenek a családjuknak, inkább megrendelik valahonnan, és a mások által főzött ételt eszik. Ami alkalomszerűen nem rossz, de a főzés az egyik kapocs, ami összetart egy családot. Mindenki részt vehet az előkészületekben, amikor készen van, hálát mondunk Istennek, hogy adott enni, és együtt megesszük. Ez az első dolog, ami emberré tette az embert, és ez lesz az utolsó dolog, ami megfoszt emberi mivoltunktól, ha teljesen rászokunk a mások által szeretet nélkül előre gyártott ipari, feldolgozott, természetellenes összetevőkkel telepakolt, genetikailag manipulált élvezeti ételekre.

Láttam egy filmet a napokban, Equilibrium volt a címe. A jövőben játszódott és arról szólt, hogy az emberekben üldözik a kreativitást és az érzelmeket, és egy gyógyszert kell minden nap beszedniük, amitől agymosottan és érzelemmelntesen kiszolgálják a felettük uralkodó totális diktatúrát. A művészet mindennemű megnyilvánulása és a műtárgyak gyűjtése is tilos. Sokszor csak azt gondoljuk, hogy a művészet az valamiféle élvezeti cikk, holott valójában emberi mivoltunk elválaszthatatlan része. 

Érdekes gondolat, hogy a kreativitás és az érzelmek átélése, még ha nem is teljesen harmonikus és konstruktív időnként, mégis ez az, ami emberré tesz bennünket. Az állatok nem képesek műalkotásokat létrehozni és ezen keresztül kifejezni az érzelmeiket vagy elképzeléseiket Istenről. Csak az ember képes erre, de neki is uralkodnia kell az érzelmei fölött, ahhoz, hogy társadalomban tudjon élni, és spirituálisan fejlődni tudjon.

Valamennyire Patandzsali is azt mondja, hogy a tényleges önvaló akkor tud felszínre kerülni, ha az érzelmek hullámzásai elültek, ám ez mégsem jelenti azt az én értelmezésemben, hogy érzelemmentes robotokká kell válnunk. A fenti okfejtésem és az ajándékozással, valamint az otthon melegével és a családi étkezésekkel kapcsolatos nosztalgiázásom is éppen erről szólt. A fogyasztói értékrend és ideálok, a feldolgozott kaják és a manipulált ideológiák ugyanúgy hatnak, mint a filmbeli Prozium nevű sárga ampulla: lassanként agymosott zombivá változtatnak bennünket, akit nem érdekel mások szenvedése, csak a saját boldogulása, és képes fájdalmat okozni másoknak azért, hogy a saját érdekét érvényesítse. 

Az egyensúly persze szerencsére mindig helyreáll, és amikor az emberiséget próbálják belekényszeríteni az embertelenségbe, mindig akadnak forradalmárok, akik megmentik és érvényre juttatják az örök spirituális értékeket. A forradalomnak természetesen a saját szívünkben kell első sorban lezajlania, és sok belső munka által tudjuk mindezt előkészíteni. De ennek a munkának is fontos része az ajándékozás, az örömszerzés művészete, hiszen azáltal válunk mi is boldoggá, hogy másokat azzá teszünk. 

A kávé és más stimulánsok hatása a pránájámára

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Dzsajatáráma, a Jógapradípjaká szerzője figyelmeztet, hogy az alkohol, dohány, marihuána és ópium fogyasztása végestelen ideig tartó pokolbéli létet eredményez (372-380). Ez a figyelmeztetés erős túlzásnak tűnik, de a szerző jót akar. Természetesen vannak emberek, akik nagy sikert értek el annak ellenére, hogy fogyasztották ezen anyagok valamelyikét, vagy akár mindegyiket, azonban a kérdés megint az, hogy növelni vagy csökkenteni akarjuk-e az esélyeinket. Ha drogozunk, azzal csökkentjük annak statisztikai esélyét, hogy tartalmasan és biztonságosan az életünk részévé tegyük a spirituális élményeket és örömöt.

Ezt bárminemű érzelmi töltés nélkül kell megvitatni. Az alkohol egyszerűen mobilizálja és szétszórja a pránát. A pránájámával arra törekszünk, hogy összegyűjtsük a pránát, és növeljük a lelki gyakorlatokra rendelkezésre álló energia mennyiségét. Ugyanakkor az alkohol tamaszikussá teszi az elmét. Ezen kívül, egy olyan fertőtlenítőszer, amely tönkreteszi az agyat és az idegrendszert. A dohány, vadkender és az ópium olyan idegmérgek, amelyek szintén tamaszikussá teszik az elmét, és eltömítik a nádíkat, amelyeket tisztítani szeretnénk a pránájáma által. Ha bármilyen dolgot szívunk, annak veszélyes hatásait fokozza a pránájáma. A kumbhaka segítségével igazából meg tudjuk duplázni a tüdőnk aktív felszínét. Ha ezután dohányzunk vagy marihuánát szívunk, akkor az esélyünk a tüdőrákra jóval magasabb, mint egy pránájámát nem gyakorló dohányosnak.

Srikrishna, a „Pranayama” című könyv szerzője azt javasolja, hogy kerüljük a fűszereket és a sült ételeket, alkoholt, dohányzást, kávét, teát, szénsavas üdítőket, a haladó pránájáma gyakorlók pedig a húst, csirkét, tojást és halat is. A fűszerek nagyon radzsaszikusak és izgatottá, ingerültté és csapongóvá teszik az elmét. A fűszerek annyira csapongóvá teszik az elmét, mint egy majom, amelyik először megivott egy üveg whiskyt, utána megcsípte egy skorpió és végül megcsúszott és beleesett egy darászfészekbe.

A kávé és a tea mobilizálja és szétszórja a pránát, ami nem fér jól össze a pránájámával. Emellett a kávé nagyon radzsaszikussá teszi az elmét és kilengéseket okoz a vércukor-szintünkben. Hirtelen sok energiát mozgósít, de egy idő múlva kimerülünk és másfajta stimulációra vágyunk. A kávé emeli a vérnyomást és a pulzust, melyeket a pránájámával csökkenteni törekszünk. Nagyon le is savasítja a testünket. Ezért a kávé az egyik legkárosabb anyag a jógi számára.

Szintén próbáljuk meg kerülni a vegyi alapú kozmetikumokat, tisztítószereket, oldószereket és festékeket. A szintetikus gyógyszerek, mint például az antibiotikumok, kortizol és egyes oltóanyagok bizonyára szükségesek lehetnek, ha életveszélyről van szó, de fel kell tenni a kérdést, hogy az állandó előírások valóban segítség-e másoknak, a gyógyszeriparon kívül. A pránájáma és a hallucinogén drogok fogyasztása ellen is figyelmeztetnünk kell mindenkit. A hallucinogén drogok hatására bizonyos fiziológiai biztonsági rendszerek felfüggesztődnek. Könnyen károsodhat az agyunk, ha ezeket a szereket a pránájámával kombináljuk. Az ópium és származékai, mint a morfium vagy a heroin gyilkos hatásúak a spirituális gyakorlókra nézve. Elvágják a spirituális antennáinkat és beszűkítik a látókörünket a múládhára csakra túlélőfunkcióira. hasonlóan veszélyes a kokain, a crack kokain, a speed és az ecstasy, amelyek minden fejlődést meghiúsítanak a manipúra csakra fölött. A kávé is ebbe a csoportba tartozik, csak sokkal kevésbé erős, mint a többi. Nem akadályozza meg a fejlődést, de nem is kedvez neki."

Átfordult a Nap

December 21-én átfordult a Nap, miután elérte pályája legdélibb pontját, és újból elindult Észak felé. Mindannyian éreztük a november-decemberi hideget és sötétséget, az egyre rövidülő napok depresszióját, a fény hiányát. De, mint minden dolog ebben a világban, a fény és árnyék egyensúlya is helyrebillen, és a sötétség időszaka után bekövetkezik a fény időszaka, vagyis a téli napfordulótól a nyáriig tartó időszak, amikor a nappalok egyre hosszabbak, és egyre több fény árasztja el az északi féltekét.

Vasárnap reggeli gyakorlásra igyekezvén már láttam is ennek az előjelét, mert már hétkor kivilágosodott, és felkelt a Nap. A Karácsony, a szeretet ünnepe is valójában a kereszténység előtt a szinte egész Észak-Európában elterjedt pogány vallások téli napforduló-ünnepének keresztényesített változata. Bár a dátum pár nappal eltér, és Krisztus születéséhez kötötték az eseményt, valójában a napfordulót ünnepeljük, a Fény eljövetelét. 

Skandináv elődeink Yule-ként ünnepelték ezt az eseményt. Persze hozzá kell tenni, hogy északi népek révén, véres állatáldozattal ünnepelték a napfordulót, majd a levágott állatok vérével kenték be az istenszobrokat, a templom falait és oltárát, valamint saját magukat is, tüzet raktak a templom közepén, és nagy kondérokban megfőzték a feláldozott állatok húsát, hogy lakomát készítsenek belőlük, a végén pedig jól besöröztek. 

Persze ízlés dolga, hogy ki hogy ünnepli a Napfordulót, ebbe most ne menjünk bele. Nekünk például vegán (és gluténmentes) karácsonyunk lesz, minél kevesebb erőszakkal, és minél több szeretettel. De egy érdekes dolog még kapcsolódik a téli napfordulóhoz, mert afeletti örömöm, hogy most már aztán elkezdenek hosszabbodni a nappalok és rövidülni az éjszakák, azért még nem feledteti el velem azt a tényt, hogy a tél java része még hátra van. Érdekes jelenség ez is, hogy most már évek óta nem volt fehér karácsonyunk, és meglehetősen enyhe a decemberi idő, viszont januárban, februárban és márciusban mintha sokkal durvább hidegek volnának. A tél valahogy eltolódott, és a téli napforduló most már nem is a közepét, hanem inkább a kezdetét jelzi a télnek. 

Ennek egy asztrológiai magyarázata lehet, mégpedig a napév és a csillagképek alkotta zodiákusgyűrű közötti eltolódás. A téli napforduló dátuma ugyanis egyre jobban visszacsúszik a zodiákus jegyeiben, most már legalább három héttel el van tolódva egymáshoz képest az úgynevezett tropikus (napévhez kötött) és sziderikus (csillagképekhez kötött) zodiákus. Ez a két ciklus hossza közötti minimális eltérésnek köszönhető, és bár a nyugati asztrológia nem veszi figyelebe, a védikus asztrológiában és a holdnaptárban figyelembe veszik ezt az eltérést. Mindenesetre a fény jön, a hideg még marad egy darabig, de végül minden visszatér a körbe és kiegyensúlyozódik. Boldog karácsonyt mindenkinek!

Vaszisthászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből: 

Vaszisthászana (Vaszistha bölcs póza)

Dristi: pádajóragrai (lábujjakra)

Összefoglalás: A visvámitrászana megfelelő átvezető póz az álló gyakorlatok után a talaj-pózokhoz, illetve a második fő részben következő csípőnyitásokhoz és a harmadik fő részben következő kartámaszokhoz. A pózban oldalsó deszkapózban támaszkodunk, ami a jógában egyébként is viszonylag ritkán fordul elő. Így a csukló és a váll egyenkénti aktiválása mellett a póz a törzsizmokat is aktiválja, aminek a sorozat további részében nagy hasznát vesszük. A pózban az egyik lábat kiemeljük, és tulajdonképpen ugyanazt a testhelyzetet vesszük fel, mint az utthita-pársvaszahitában (egylábas lábemelés oldalra), csak a tenyerünkön támaszkodunk közben, és így a gravitáció más szögben hat a törzsre.

Vinyásza számolás

Az álló sorozat végén (abban az esetben, ha csak a pársvóttánászanáig végeztük el), szamaszthitibe térünk vissza. Így ékamtól kezdjük a vinyásza-számolást. Ha viszont végigcsináltuk az álló pózokat egészen a vírabhadrászana B-ig, akkor a csaturangába való hátraugrástól, vagyis a csatvárítól kezdjük a vinyásza-számolást. Az alábbiakban az egyértelműség kedvéért szamaszthititől fogunk kezdeni.

Ékam: Belégzésre emeljük fel a karokat úrdhva-vriksászanába, és nézzünk a két hüvelykujj közé.

Dvé: Kilégzésre döntsük előre a törzset és helyezzük el a tenyereinket a két talpunk két oldalán. Nézzünk az orrhegyre.

Tríni: Belégzésre emeljük a fejet és a törzset addig, amíg a tenyerünk még leér a földre, és a könyökeink nyújtott helyzetbe nem kerülnek. Vigyük át a tekintetünket a két szemöldök közé.

Csatvári: Kilégzésre emeljük meg a lábainkat és a törzsünket, és hangtalanul érkezzünk meg csaturanga-dandászanába. Dristi ismét az orrhegyen.

Pancsa: Belégzésre emeljük ki magunkat felfelé néző kutyapózba, és emeljük a tekintetet ismét a két szemöldök közé.

Sad: Kilégzésre vegyük fel a lefelé néző kutya-pozíciót, a tekintetet a köldökre irányítva.

Szapta: Belégzésre vegyük fel a deszkapózt (szantólanászana, nyújtott karokkal támaszkodjunk a talajon, miközben a törzs és a lábak egyenes síkban vannak, de a talajhoz képest kb 30 fokos szöget zárnak be, majd forduljunk ki a jobb oldalunkra, és emeljük a bal kart függőlegesen a levegőbe. Ebben a pozícióban a jobb tenyerünkön és a jobb külső talpélünkön támaszkodunk, a bokák pontosan egymás fölött vannak, vagyis a bal lábfej nem ér a talajhoz. A jobb kar legyen teljesen függőleges, vagyis a tenyér ne legyen előbbre, mint a váll. Ekkor a két kar egy függőleges vonalat alkot, és az egész testünk egy síkban van. Ügyeljünk rá, hogy a csípő ne ereszkedjen a jobb boka és a jobb váll között húzott vonal alá, illetve a törzs és a lábak végig ezen vonal fölött maradjanak. Nézzünk fel a bal kéz ujjaira, majd lélegezzünk ki.

Astau: Belégzésre emeljük a bal lábat a bal kezünkig, majd a nagylábujjat három ujjal (hüvelyk, mutató és középső) megragadva, nyújtózkodjunk tovább fölfelé és hozzuk egy síkba a testünket. Végezzünk öt légzést ebben a pózban (vaszisthászana).

A vaszisthászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Vaszisthászana

A vaszisthászana a harmadik sorozat első póza. Mindegyik póz esetében a következőket fogom ismertetni:

Név jelentése, mitológia

Összefoglalás

Végrehajtás (vinyásza számolás)

Aktív elengedés technikája

Rávezető változatok

Egészségügyi hatások

Ellenjavallatok

A vaszisthászana mitológiája

Ezt a pózt Maharisi Vaszistháról, a hét nagy bölcs egyikéről nevezték el. B.K.S. Iyengar a következőket írja róla: „Vaszistha egy híres bölcs vagy látnok volt, a napkirályok nemzetiségének családi papja, akinek a nevéhez több védikus himnusz is fűződik, különösen a Rig Véda hetedik mandalájában. A bráhmana méltóság és hatalom jellegzetes képviselője volt, s egyike volt annak a hét bölcsnek, akiket később a Nagy Medve (Göncölszekér) csillagkép csillagaival azonosítottak. Számos legenda szól vetélkedésével a királyi bölcs Visvámitrával, aki ksatrija volt (vagyis a lovagi kasztba tartozott), ám vallásos odaadása és aszkézise eredményeképpen felküzdötte magát a bráhmanák közé.”

A hét nagy bölcs személye minden manvantarában, vagyis Manu korszakában változik. Vaszistha a jelenlegi manvantarában tölti be a hét Risi egyikének szerepét, és az Úr Brahmá mentális fiának tekintik. A legenda szerint Brahmá akaraterejéből született. Korának egyik legnagyobb aszkétája volt, aki egész életét a világ javára fordította. Vaszistha a Nap-dinasztia (Szúrja-vamsa) királyainak, köztük az Úr Rámának is a családi papja volt. Vaszistha birtokában volt Kámadhénu, a kívánságteljesítő tehén, és a lánya, Nandini, akik bármilyen kérést teljesíteni tudtak.

Vaszistha és felesége, Arundhatí többször is említve vannak a Rig Védában. A hagyomány szerint a Nagy Medve csillagkép egyik csillaga Vaszistha, és mellette az Alcor nevű kisebb csillag Arundhatí.

Vaszistha a többi bölcstől eltérően soha nem épített magának kunyhót, csak amikor a Szaraszvatí folyó partján lakott. Ott tanította számos tanítványát és rendszeresen mutatott be védikus áldozatokat a világ java érdekében.

Vaszistha a szerzője a Vaszistha szmritinek, amely a dharmáról, vagyis az erényességről szól. Emellett ő a Vaszistha Rámájana szerzője is. Vaszistha abban hitt, hogy ha bármit el akarunk érni ebben a világban, ahhoz ez egyéni erőfeszítésünk mellett szükség van Isten kegyelmére is. Vaszistha szerint a lustaság egy olyan betegség, ami boldogtalanságot hoz az életünkbe.

A Vaszistha ásrama maradványai még most is megtalálhatók Ajódhjában. Brahmarishi Vaszistha ásramja több, mint tizenhat hektáron helyezkedett el. Ez időben Iksváku volt Ajódhjá uralkodója, és a legenda szerint Iksváku megkérte Vaszisthát, hogy csináljon valamit, amitől elég víz lesz Ajódhjában. Így hát Vaszistha egy folyót fakasztott egy ajódhjai kútból, amit Szarajúnak neveztek el. A folyót a mai napig szent folyóként tisztelik.

A banán-kísérlet

Az alábbi kísérlet szerintem nem csak a majmok, de az emberek életéről és gondolkodásmódjáról is elárul egy-két tipikus dolgot: a dogma és a szokás hatalmát.

Tudósok egy csoportja öt majmot helyezett egy ketrecbe, melynek a közepén volt egy létra, a létra tetején pedig banánok. Minden egyes alkalommal, amikor egy majom elindult a létrán fölfelé, a tudósok hidegzuhanyt engedtek a lent maradt majmokra. Egy idő múlva a majmok elkezdték megverni azt a majmot, amelyik éppen felment a létrán.

Néhány verés után már egyik majom sem mert felmenni a létrán, hiába voltak ott a csábító banánok. Ezek után a tudósok kicserélték az egyik majmot egy újra. Az új majom első dolga az volt, hogy felmászott a létrára, és amikor lejött, akkor a többi majom természetesen megverte, pedig most már nem is kaptak hidegzuhanyt a nyakuk közé. Az új majomnak persze fogalma sem volt arról, hogy miért kapja a verést, mégis néhány alkalom után megtanulta, hogy ne akarjon felmenni a létrán.

Egy másik majmot is lecseréltek, és ugyanez történt, sőt, az új majom is részt vett a verésben, holott nem tudta, miért verik azt a majmot, amely felment a létrán. A harmadik, negyedik és végül az ötödik majommal is megismétlődött ugyanez a történet. Vagyis volt öt majom, amely nem mert felmászni a létrán, mert a többiek megverték, holott nem is kaptak érte hidegzuhanyt. 

Ha a majmok tudnának beszélni, és megkérdeztük volna őket, hogy miért verik meg azt a társukat, aki felmegy a létrán, bizonyára azt válaszolták volna: "Fogalmam sincs, itt ez a szokás." 

Gondoljunk bele, hány olyan dolog van az életünkben, amit csak elfogadunk úgy, ahogy mások csinálják, és nem is gondolkodunk el rajta, hogy van-e valami értelme. Nagyon is elképzelhető, hogy számos vallási, politikai és ideológiai dogma is így alakult ki, valaki elhitette velünk, hogy így kell csinálni, vagy ezt vagy azt nem szabad csinálni, mert Isten megbüntet, holott valójában mindez előnyt jelentett a papoknak vagy a dogma megalkotójának. 

A félelem megbénítja az ember gondolkodását és szabad akaratát, és a legjobb eszköz arra, hogy egy közösség tagjait sakkban tartassuk egymással. A másik dolog, ami szintén tanulságos, hogy az irigység mennyire alapvető állati ösztön, és hogy mennyire nehéz túllépni rajta, pedig az embernek megvan erre a lehetősége, hiszen az állatokkal ellentétben spirituális evolúcióra képes lény. Mégis azt látjuk, hogy a társadalmakat általában az irigység irányítja: "Ha nekem rossz akkor neki is legyen az, ha pedig neki jó, akkor elveszem tőle azt, ami az örömét okozza. Elgondolkodtató, nem? 

És végül a kísérletre visszatérve, mindegyik majom inkább lemondott a banánról, mintsem hogy vállalta volna a szenvedést, hogy másnak jobb legyen. Az önzetlenség és az önfeláldozás valóban isteni erények, és egyáltalán nem lúzer az, aki kifejleszti magában! Csak egy önmegvalósított bölcs képes arra, hogy mások érdekét az önfenntartási ösztöne fölé helyezze, és hajlandó legyen szenvedést, áldozatot vállalni az emberiség boldogulása érdekében. A valódi spiritualitás tehát nem arról szól, hogy miképpen kerüljük el a szenvedést és érjük el a boldogságot, hanem arról, hogy miképpen enyhítsük mások szenvedését és tegyünk boldoggá másokat. 

Pránájáma és vegetáriánizmus

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Azt a kérdést, hogy a jógiknak vegetáriánusnak kell-e lenniük, nem csak a hitünk alapján kell megválaszolni. A buddhista, keresztény és iszlám misztikusok, akik legtöbbje valamilyen formában evett húst, az indiai jógikhoz, sziddhákhoz és risikhez hasonló misztikus állapotokat értek el. A felszabadulás statisztikai aránya magasabbnak tűnik az indiai vegetáriánus misztikusok körében, mint bárhol máshol a világon. Manapság sok nem vegetáriánus ember is sikeresen gyakorolja a jógapózokat, de a hosszú kumbhakákat csak a vegetáriánusok számára tartják biztonságosnak. A haladó pránájáma alkotja a legközvetlenebb utat a misztikus élmények felé, de ennek ára van, mégpedig a vegetáriánizmus. Swami Kuvalayananda azt javasolja, hogy a vegetáriánizmusra vonatkozó előírást nem kell alkalmaznia annak, aki csak a fizikai haszna miatt gyakorolja a pránájámát. Ebben az esetben 40 másodpercben kell korlátozni a kumbhakákat, ami elegendő a fizikai eredmények eléréséhez.

A 40 másodpercén hosszabb kumbhakákat a karma és a feltételekhez kötöttség megsemmisítése, és a Kundaliní felébresztése érdekében gyakorolják. Ezeket a területeket nem szabad megközelíteni, a húst eszünk. Ha egy húsevő megpróbálja felébreszteni a Kundalinít, az veszélyes és fájdalmas lehet a számára. Ha nem tudunk teljesen lemondani a húsról, akkor az a bölcs megközelítés, ha egy időre elhagyjuk, amíg mélyebbre merülünk a pránájámában. A pránájáma hatása képessé tehet, hogy hosszabb ideig tartózkodjunk a húsevéstől. Ha készen állunk arra, hogy egy bizonyos húsfajtát elhagyjunk, akkor kezdjük az emlősök húsával!

További megjegyzések a kerülendő ételekről

Szundaradéva Hatha Tatva Kaumudíja azt javasolja, hogy hagyjunk fel az édességek fogyasztásával. A jógi ideális esetben kerüli a süteményeket, csokoládét, fagylaltot és más cukortartalmú ételeket, vagy csak nagyon keveset eszik belőlük. A cukor erőteljesen befolyásolja a vércukor-szintet és cukorbetegséghez, vagy bás betegségekhez is vezethet. Ez más, magas glikémiás indexű ételekre is vonatkozik, például a fehér kenyérre, főtt babra és bizonyos gyümölcsökre.

A Siva-szamhitá szerint a jóginak kerülnie kell a savas, fanyar, csípős és keserű ételeket, valamint a sót és az olajban sült ételeket. A sav-bázis egyensúlyt már érintettük, és egyébként is túl nagy téma ahhoz, hogy itt részletesen megtárgyaljuk. A sav-bázis egyensúly olyan fontos a jógi számára, mint a dósák egyensúlya. Sok modern ember el van savasodva, és ez számos krónikus betegség okozója. A sót módjával kell fogyasztani, mert emeli a vérnyomást és károsítja az artériákat. Az ételek sütése általában növeli rákkeltő hatásukat. minél kevesebb sült ételt együnk, és figyeljünk oda, hogy miben sütünk. Bizonyos olajok sokkal mérgezőbbé válnak a hő hatására, mint mások. A kókuszolaj és a ghí hőállósága magas, így kevésbé lesznek mérgezők."