A pránájáma típusai

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Ha a récsaka, púraka és az antahkumbhaka ugyanolyan hosszú, azt szamavritti pránájámának nevezik. Ha eltérnek, akkor azt viszamavritti pránájámának nevezik.

Példa:

Récsaka 5 másodperc, púraka 5 másodperc, antahkumbhaka 5 másodperc – ez szamavritti pránájáma. Kezdjük 5 másodperccel és fokozatosan növeljük 20 másodpercre. A maximális hossz ne haladja meg a 30 másodpercet. Az összes récsakának és púrakának (de nem a kumbhakának) lágynak, lassúnak és hosszúnak kell lennie, és a családi istenségre, valamint annak mantrájára való emlékezéssel kell kísérni. Nem szabad túlzásba vinni, vagy hirtelen növelni a légzések hosszát, de nem is szabad félni a 30 másodperces légzésfázisoktól. Fokozatosan növelve a hosszat, el lehet érni 3 hónap alatt. A prána ereje a hosszú élet alapja.
A viszamavritti pránájámában a púraka 5 másodperc, a kumbhaka 20 másodperc, a récsaka pedig 10 másodperc. A récsakának kétszer olyan hosszúnak kell lennie, mint a púrakának, a kumbhakának pedig négyszer olyan hosszúnak. Itt tudni kell, hogy a kumbhaka az antah-kumbhakára vonatkozik.

Először kezdjük a szamavrittivel, és csak akkor kezdjünk bele a viszamavrittibe, ha az előzőben már nagy jártasságot szereztünk. Máskülönben megfájdulhat a mellkasunk. Aki képtelen a viszamavritti gyakorlására, az végezheti csak a szamavrittit. Patandzsalí, Upavarsa és Varsaganja Risik alaptanítása az, hogy a jógát mély belégzésekkel és kilégzésekkel kell gyakorolni. Kelet vagy észak felé ülve gyakoroljunk.

Ha megvizsgáljuk a Risik tradícióját, akkor a récsakát, púrakát és kumbhakát úgy kell végezni, hogy a jobb kezünk ujjait az orrunk két oldalán tartjuk a csontos rész alatt. A jobb hüvelykujjtól számítva hajlítsuk be a mutató- és középső ujjunkat, majd egyenesítsük ki a gyűrűs és kisujjunkat, és ezekkel zárjuk el a bal orrnyílást, miközben a jobbat a jobb hüvelykujjal zárjuk le. Ezt a pozíciót mrigí múdrának nevezik. Miközben ezt a pozíciót felvesszük, a kézfejünk egy őz fejét formázza. Innen a neve. Ennek a tartásnak a következtében a prána csak a megfelelő nádíkban (csatornákban) áramlik. A nitja és a kámja a pránájáma két fajtája. A mrigí múdra a nitja pránájámához használatos, míg a kámja pránájámához a hamsza vagy súkarí múdra ajánlott. Ezeknek a részleteknek a megtárgyalása szükségtelen. A Patandzsála Jóga-szútra bhásja csak a „pránájámát” említi és nem tárgyalja a különböző típusok részleteit. A további részletekért forduljunk a Jóga-makarandához vagy a Jógándzsalíhoz. Miközben a jobb oldalon végezzük a récsakát és a púrakát, a bal orrlyukat kell szorosan elzárni, és miközben a bal oldalon végezzük a récsakát és a púrakát, a jobb orrlyukat kell szorosan elzárni. A kumbhaka közben mindkét orrlyukat szorosan zárva kell tartani a mrigí múdra segítségével.

Óm Sánti Sánti Sánti"

Így végződik Thirumalai Krishnamacharya Jógászanagaluja. 

A pránájáma definícói

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Nádí sódhana pránájáma

A pránájáma gyakorlásának megtanulása előtt nagyon fontos, hogy megismerjük a klasszikus terminológiát:

pránájáma – a légzés hossza
récsaka – a levegő kilégzése
púraka – a levegő belégzése
antah-kumbhaka – belégzés utáni légzésvisszatartás
báhja-kumbhaka – kilégzés utáni légzésvisszatartás (ne lélegezzünk be azonnal a kilégzés után)
kumbhaka – légzésvisszatartás.

A prána-váju e négy elemének hosszúnak kell lennie, csak akkor nevezhetjük pránájámának. Az egyes elemek hosszának megismeréséhez meg kell tanulnunk a különbségeket. Kétféle pránájáma létezik: a szamavritti és a viszamavritti. A családos embereknek a baddhapadmászanát kell használniuk, míg a többieknek a sziddhászanát.

(Megjegyzések: A „prána” kifejezés nem csak a beszívott és kifújt levegőt jelenti, hanem az életerőt is, amit befogadunk a légzésen keresztül. A „pránájáma” kifejezés tehát többrétű jelentéssel bír: a légzés megnyújtását, vagyis a légzésfázisok időbeli meghosszabbítását; a légzés szabályozását, vagyis a belégzés, kilégzés és légzésvisszatartások egymáshoz viszonyított hosszának meghatározását; valamint a prána, vagyis az életerő keringésének szabályozását is jelenti. A „kumbhaka” szó agyagedényt jelent, és a tüdő által megtöltött vagy kiürített állapotában tárolt levegőre vonatkozik. A kumbhakák végzésénél is azok időtartamának meghosszabbítása a cél. Krishnamacharya a pránájáma közben alkalmazandó ülőpozíciókra is kitér. A sziddhászana, bár technikailag könnyebben kivitelezhető, családos emberek számára nem ajánlott, ugyanis a sarkainkkal a nemi szerv fölötti és alatti pontokat nyomjuk, ami a libidó csökkenéséhez vezethet. A padmászana, vagyis lótuszülés nem rendelkezik ilyen szervi hatással.)

A pránájáma dicsősége

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Sok régi tanítványom Kannada-országból (Karnataka állam) kérte, hogy írjak a pránájáma gyakorlásáról annak terjedése céljából. Ezért írok róla. Mivel a jelen nemzedék éles értelemmel van megáldva:

ananta-sásztram bahu-véditavjam alpascsa káló bahavas csa vighnah
jat szára-bhútam tad-upászitavjam hamszó jathá ksíram-ivámbu-misram

“Számtalan szentírás létezik, a megismerendő dolgok mennyisége számos, a rendelkezésünkre álló idő kevés, és sok az akadály. Ezért a lényeget kell megragadni, mint ahogyan a hattyú elválasztja a tejet a víztől.” (Csánakja Pandita)

E nagy ember mondásának megfelelően, mivel lehetetlenség leírni a pránájáma számtalan változatát, csak a három legfontosabbat ismertetem, a gurum tanítása szerint.

1. Nádí-sódhana, 2. Uddzsájí és 3. Sítalí a legfontosabbak. Ezeket férfiak és nők is gyakorolhatják. Az első megtisztítja a vért és a véredényeket. A második megtisztítja a bélrendszert és a tüdőt, megszünteti a hurutot és jó alvást biztosít. A harmadik megszünteti a mérgeket a nádíkban (csatornákban), a nyirokcsomókban, a belső elválasztású mirigyekben és az ízületekben és egyensúlyban tartja a testhőmérsékletet. Megszünteti az emésztési zavarokat, javítja az élethosszat, az energiát és a memóriát. Ezeket a kedvező hatásokat a pránájáma mindhárom fajtája biztosítja.

Azonban azoknak, akik szeretnék gyakorolni a pránájámát, járatosnak kel lenniük főként a sírsászanában, a szarvángászanában, a mahámúdrában és a baddha padmászanában. Ugyancsak gyakorolniuk kell a brahmacsarját (cölibátust), a pativratját (házastársi hűséget), szattvikus ételeket kell enniük, és hittel kell gyakorolniuk a dzsapát és a meditációt. Időtlen idők óta hirdetik a Védák, a Szútrák és a Puránák a tudást prózában és költészetben különböző időkben. A Krita-júgában a mentális pszichológia dharmáját és a jóga-dharmát a Védák hirdették, A Dvápara-júgában a Védák és a Szútrák, a Tréta-júgában pedig a Védák, Szútrák és a Puránák. A Kali-júgában (a jelenlegi korban) a Védákat, Szútrákat, Puránákat, a prózát és költészetet használják a jóga-dharma terjesztésére. Ezt a prózát és költészetet szmritinek, bhásjáknak és szuktinak szokták nevezni az emberek.

A Jógászanagalu további pózai

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

További pózok az 1972-es kiadásból, melyeket Krishnamacharya 84 éves korában mutatott be a fotókon: dzsánusírsászana A, B, marícsjászana A, B, baddha padmászana, baddhakónászana A, B, C, D, padmászana előrehajlítással, padmászana gerinccsavarral, padmászana felfelé néző kutyában, padmászana púrvóttánászanában, utthita padmászana, padmászana kumbhakával, szimhászana keresztezett lábbal és lólászanában, gaumukhászana, tálászana, ardhacsandrászana állva, oldalra és hátrahajlítással, csavarással, vírabhadrászana A, B, praszárita pádóttánászana A, B, C, utkatászana, parivritta trikónászana, pársvóttánászana, túladandászana, trikónászana, ardha-uttánászana, utthita pársvakónászana, uttánászana A, B, savászana A, B, guhászana A, B, ákapáda-guhászana A, B, szúptadandászana A, B, szúpta-praszárita- pádóttánászana, szúpta-pádángusthászana A, B, ákarna-dhanurászana, ékapáda-kapótászana A, B, C, ardhabaddha-szúpta-dandászana, bhudzsangászana, ékapáda-csaturanga-dandászana, ékapáda-salabhászana A, B, c, csaturanga-dandászana, szúpta-pársvaszahita, ékapáda-dhanurászana, szúpta-parivritta-pánádgusthászana, dzsathatra-parivartanászana A, B, upavista kónászana A, B, C, D, tírjangmukha-ékapáda-pascsimóttánászana A, B, praszíritapáda-púrvóttánászana, ékapáda-púrvóttánászana A, B, C, D, Bharadvádzsászana A, B, krauncsászana, vírászana A, B, C, szúpta-vírászana, praszáritapáda-szarvángászana, baddhakóna-szarvángászana, ékapáda-szarvángászana A, B, C, D, halászana, szúpta-pádángusthászana, úrdhva-padmászana, karnapídászana, pársva-szarvángászana, pársva-halászana, pindászana, szétubandhászana, parivritta-ékapáda-szarvángászana, ékapáda-szarvángászana, nirálamba-szarvángászana, ardhapadma-szétubandhászana, ékapáda-szétubandhászana, praszáritapáda-nirálamba-szarvángászana, praszáritapáda-sírsászana, pársva-praszáritapáda-sírsászana, parivritta-sírsászana, baddhakóna-sírsászana, praszáritapáda-sírsászana A, B, C, padma-sírsászana A, B, víra-sírsászana.

Mivel Krishnamacharya nem részletezte e pózok végrehajtásának módját és hatását, én sem fogom szaporítani a szót ezzel kapcsolatban, viszont az 1976-ok kiadásban közölt képeket beleveszem ebbe a blogbejegyzésbe. Ez alapján rekonstruálható a gyakorlatok rendszere, melyet Krishnamacharya gyakorolt és tanított.

Adhama matszjéndrászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Adhama matszjéndrászana

Ezt a pózt gyakorolni kell egy ideig, mielőtt belekezdünk a többi matszjéndrászana gyakorlásába. Akik szeretnék gyakorolni a matszjéndrászanát és a baddha padmászanát, azoknak könnyedén kell étkezniük. Máskülönben nehéz lesz e pózok végrehajtása. Most abba fogom hagyni a pózok részleteinek leírását, mert attól tartok, hogy ez a kézirat túlzottan terjedelmes lesz. Bízom benne, hogy akit érdekel a gyakorlásuk, az megtanulja őket egy képesített jógaoktatótól.

(Megjegyzés: Az ardha- és púrna-matszjéndrászana végrehajtását négy, progresszív módon nehezedő változatban ajánlom:

Ardha-matszjéndrászana A: A képen látható módon hajlítsuk be a bal lábunkat a jobb alá, majd a jobb lábat talpra húzva, hozzuk ki a jobb talpunkat a bal comb külső oldalára. Fordítsuk ki a törzset jobbra, és a bal kezünkkel fogjuk meg a jobb lábfejünk belső oldalát, miközben a felkar a jobb comb külső odlalának támaszkodik. A jobb kezünket vigyük át a hátunk mögött, és tenyerünket helyezzük a bal combra.

Ardha-matszjéndrászana B: Kövessük az A vátozat végrehajtására vonatkozó instrukciókat, de a bal kezünket forgassuk befelé, és a jobb térdhajlat alatt átdugva kulcsoljuk össze a jobb kezünk ujjaival.

Púrna-matszjéndrászana A: helyezzük féllótusz pozícióba a bal lábunkat, majd a továbbiakban kövessük az ardha-matszjéndrászana A végrehajtásának instrukcióit.

Púrna-matszjéndrászana B: hajtsuk végre a púrna-matszjéndrászana A változatot, majd kulcsoljuk a karjainkat a jobb térd alatt vagy a jobb comb és lábszár körül.

Mindegyik változatot ugyanilyen módon gyakorolhatjuk a másik oldalra, a lábainkat megcserélve.) 

Matszjéndrászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

" Matszjéndrászana (halkirály-póz)

Ezt a pózt három részre oszthatjuk: uttama (haladó), madhjama (közepes) és adhama (kezdő) szintekre. Ha valaki megfelelően tudja gyakorolni az adhama matszjéndrászanát, akkor alkalmassá válik a madhjamára, és amikor már abban is járatos, akkor a teljes matszjéndrászanát is tudja gyakorolni. Máskülönben mindenféle sérülések érhetik.

Nem szerencsés dolog anélkül gyakorolni a jógát, hogy ismernénk ezt a titkot. A túlsúlyos testalkatúaknak jártasságot kell szerezniük az ardha baddha pascsimóttánászana két részében, mielőtt belekezdenek a matszjéndrászanába. Bizonyos emberek gyermekkoruk óta túlsúlyosak. Manapság a fiú- és lánygyerekek 70 százaléka túlsúlyos testalkatú. Ez veszélyezteti az egészséges életet és az asztmás megbetegedések kifejlődésének forrása lehet. Ezeket a gyerekeket rá kell venni a jógábhjásza tanulására és gyakorlására.

(Megjegyzés: A póz Matszjéndranátháról, a híres jógiról kapta a nevét. Tulajdonképpen minden pózt feloszthatunk a kivitelezés módja szerint könnyített, középhaladó és haladó változatra, de sok esetben csak a könnyített és a teljes változatot gyakorolják. Mindenképpen fontos a testalkatnak és fizikai állapotnak megfelelő könnyített, rávezető változatok gyakorlása a sérülések megelőzése érdekében. A matszjéndrászana, vagyis gerinccsavaró póz esetében Krishnamacharya az adhama, vagyis kezdő végrehajtást negyed-végrehajtásnak nevezik, míg a madhjamát fél végrehajtásnak. A teljes pózt, melyben az egyik láb lótuszban van, a másik pedig talpra van húzva, púrna-matszjéndrászanának is nevezik. Krishnamacharya szerint a túlsúlyos testalkatú embereknek először az előző két féllótuszos póz végrehajtását kell gyakorolniuk. Krishnamacharya azon a véleményen volt, hogy már az ő idejében is (vagyis 50 éve) a gyermekek döntő többsége túlsúlyra való hajlammal küszködött. Ennek megelőzésére Krishnamacharya mindenkinek ajánlotta a jóga gyakorlását, már gyerekkortól, valamint az elfogyasztott ételmennyiség kontroll alatt tartását. A teljes matszjéndrászanát a képen Lino Miele hajttja végre.)

Ardha baddha padma pascsimóttánászana B

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Ardha baddha padma pascsimóttánászana, 2. rész

Miközben az első részhez hasonló pózban ülünk, ha a bal lábunk van nyújtva, akkor fordítsuk ki a bal tenyerünket, és fogjuk meg bal lábunkat a nagylábujj alatt. Forgassuk a nyakunkat a bal vállunk felé és nézzünk hátra! Ne változtassunk a jobb kéz pozícióján!

Amikor a jobb lábunk van nyújtva, akkor fordítsuk ki a jobb tenyerünket és fogjuk meg a jobb lábunkat a nagylábujj alatt. Fordítsuk a nyakunkat a bal vállunk felé és nézzünk hátra.

Ennek a póznak olyan sok hasznos hatása van, hogy lehetetlenség lenne mindet felsorolni. Sok olyan problémát megszüntet, melynek gyökere a derékban, nyakban, gyomorban, karokban vagy a látásban keresendők. Ne végezzük a pózt azonnal evés után, vagy olyan nőknek sem ajánlott, akik már 5 hónapos terhesek.

(Megjegyzés: Krishnamacharya a leírásában nem ragaszkodik ahhoz, hogy jobb vagy bal oldalra kezdjük a póz végrehajtását. Ha mindent a jobb oldallal kezdünk, ahogy az Ashtanga vinyásza rendszerben ajánlva van), akkor szoláris túlsúly alakulhat ki. A terhesség alatt végzendő jóga-gyakorlással kapcsolatban Krishnamacsarja úgy tűnik, mintha az első öt hónapig (amíg a terhesség látható jelei nem mutatkoznak) semmiféle megkötést nem hangsúlyozna. Holott a modern kutatások szerint az első három hónap sok esetben kritikus lehet, hiszen a magzat ekkor még nem tapadt meg. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha az egyik lábunkat betesszük féllótuszba, akkor a talpunkkal pontosan az anyaméh és a köldök területre gyakorolunk nyomást előrehajlásnál, ami növeli a még meg nem tapadt magzat sérülésének esélyeit.)

Ardha baddha padma pascsimóttánászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

" Ardha baddha padma pascsimóttánászana, 1. rész

Végrehajtás menete: Mint ahogyan a pascsimóttánászanában, nyújtsuk ki előre a bal lábunkat és hajlítsuk be a jobbat, majd helyezzük a bal combra, felfelé néző talppal. Ahogy a fényképen látható, nyúljunk át hátulról és fogjuk meg a jobb kezünkkel a jobb nagylábujjat, lefelé néző tenyérrel. Bal kezünket nyújtsuk ki, miközben előrehajolunk, és szorosan fogjuk meg a bal lábunk nagylábujját a mutató- és középső ujjunkkal, vagy ha lehet, akkor az összes ujjunkkal. Tartsuk egyenesen a hátunkat, nyomjuk az állunkat a mellkashoz, és végezzünk el nem kevesebb, mint három récsakát és púrakát. A negyedik récsaka közben teljesen egyenesítsük ki a testünk középső részét, engedjük előre a fejünket és helyezzük a homlokunkat a térdünkre. Most ismételjük meg ugyanezt a pózt úgy, hogy a jobb lábunk van kiegyenesítve. Ebben a pózban az egyik lábunk olyan, mintha pascsimóttánászanában lenne, míg a másik baddha padmászanában van. Ezért ardha baddha padma pascsimóttánászanának nevezik.

Amikor a túlsúlyos vagy túl sovány emberek lelkesen elkezdik a jóga és a pránájáma gyakorlását, akkor természetes, hogy valamennyi fájdalmat éreznek a csontokban, ízületekben és az izmokban. Mivel nincs olyan gyakorlat, mely nem idéz elő hasonló fájdalmat, nem szabad haboznunk. Ha néhány napig el tudjuk viselni és folytatni tudjuk a gyakorlást, akkor nagy haszna lesz. Gyakorlás nélkül senki sem érheti el a fotókon látható ideális testhelyzetet. A napi gyakorlás fokozatos növelésével elérhetjük a tökéletes pózt. Nem szabad túlerőltetni.

(Megjegyzés: A modern Ashtanga vinyásza jóga rendszerben az ehhez hasonló, jobb és bal oldalra is végrehajtandó pózok között is alkalmaznak egy vinyászát (hátraugrás csaturangába, felfelé, lefelé néző kutyapóz, majd előreugrás), de úgy látszik, hogy Krishnamacharya klasszikusan inkább megcsináltatta a póz mindkét oldalát, és csak utána alkalmazta a vinyászát.)

Návászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Návászana

Engedjük le magunkat csatuspada píthából és a lábak pozíciójának megváltoztatása nélkül hajtsunk végre két récsakát és púrakát, és a képen látható módon, a térdek behajlítása nélkül emeljük fel a lábainkat, miközben egy kicsit engedjük le a nyakunkat. Maradjunk mozdulatlanul ebben a pózban, és végezzünk púrakát meg récsakát, amíg lehet.

Hatásai: karcsúsítja a derekunkat és javítja az étvágyat.

(Megjegyzés: Az Ashtanga vinyásza sorozatban öt légzésig szoktuk kitartani ezt a pózt, és ötször ismételjük. A folyamatos kitartást is lehet gyakorolni, de fontos odafigyelni arra, hogy a törzs és a has feszes marad, a derekunk pedig egyenes, és nem kezdjük el domborítani. A medence billegése nagy terhet róhat az ágyéki csigolyákra. Mivel ez a póz erősen megdolgoztatja a törzs izmait, az emésztési tüzet is erősítheti, ennek tudható be az erős étvágy. Viszont karcsúsító hatása csak akkor lesz, ha nem eszünk többet az erős étvágy ellenére.)

Csatuspada pítha

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Csatuspada pítha

Miután leeresztettük magunkat a púrvóttánászanából, üljünk dandászana pozícióban, és a kézpozíció megváltoztatása nélkül hajlítsuk be a két lábunkat, majd zárjuk össze a bokánkat és a térdeinket a csípők előtt. Tartsuk egyenesen a hátunkat, hozzuk az állunkat a mellkasra és hajtsunk végre récsakát (kilégzést). Húzzuk be a hasunkat a köldök irányába, és végezzük a púrakát öt másodpercig, miközben terjesszük ki a mellkast, és nyomjuk a sarkainkat a talajba. Emeljük fel a törzset és a csípőt, a fejünket pedig hajtsuk hátra. Maradjunk nyugton, és ne változtassuk a kezeink és a lábunk pozícióját. Ezt a pózt csatuspada píthának nevezik. Ez néhány hétig nehézséget okozhat, de később könnyebb lesz. Lassan és türelemmel gyakoroljuk.

Hatásai: Az emésztési zavarok minden fajtáját megszünteti. Az első héten kétszer kell gyakorolni, azután pedig háromszor. Öt másodperc kiemelés után lassan engedjük le a törzset, récsakát végezve, majd pihenjünk. A terhesség ötödik hónapja után nem ajánlott.

A jóga-sásztra szerint a testünk hérom részre osztható: úrdhva (felső rész), madhja (középső rész) és adhó (alsó rész), A nyakunk feletti rész az úrdhva, a nyakunktól a nemi szervekig terjed a madhja, onnan pedig lefelé a talpakig az adhó. A csatuspada píthát tripada píthaként is gyakorolhatjuk, az egyik lábunkat padmászanába helyezve. Ez a póz erősíti a combot." 

Púrvóttánászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

" Púrvóttánászana

Ezt a pascsimóttánászana ellenpózának is nevezik. Amikor fájdalmat érzünk egy bizonyos testhelyzetben, a csontok közötti távolság, az energiacsatornák vagy erek mozgása, vagy az izomzat zavarai miatt, ezeknek az ellenpózoknak a gyakorlása megszünteti ezeket a fájdalmakat. Ez elősegíti az ízületek, az érhálózat és az izomzat visszaállítását az eredeti helyzetükbe. Ez azt jelenti, hogy vissza fogja állítani a testet az eredeti állapotába. Erről a titokról sok évig nem tudtak. Milyen okból? Nem tanulták meg a gurutól.

Miután ilyen jellegű fájdalmat tapasztaltak, az emberek abbahagyták a jóga gyakorlását. Elbizonytalanodtak és vonakodtak elkezdeni a jóga gyakorlását. Lehet, hogy eltörnek a csontjaik vagy megsebesülnek a sport gyakorlása közben, mégsem haboznak. Hihetetlen pénzmennyiséget költenek a sportra, de akkor is folytatják, még ha bicegve is vigadnak.

Azt mondják, hogy a Kali-kor hatása a fő oka az ősi indiai művészetek és tudományok eltűnésének. Tehát minden jógapóznak van egy kontrapóza. Ha egy gurutól tanuljuk meg a gyakorlást, és a jóga-gyakorlók ezt terjesztik és másokat is tanítanak, ez hasznára lesz az embereknek. A jóga tudománya nem fog eltűnni.

Gyakorlás: A pascsimóttánászana pozícióból lélegezzünk be és emeljük fel mindkét kezünket magasra, kilégzés közben pedig lassan vigyük a karjainkat a hátunk mögé, és helyezzük a tenyereinket nagyjából egy lábnyi távolságra a csípőtől, előremutató ujjakkal. A dandászana második lépéséhez hasonlóan nyomjuk előre a mellkast és végezzünk el egy mély púraka-kumbhakát. A sarkainkat és a tenyereinket határozottan a földbe nyomva, emeljük fel az egész testünket egyenes vonalban és engedjük hátra a nyakunkat. Hunyjuk be a szemünket és maradjunk mozdulatlanul legalább öt másodpercig. Ez a púrvóttánászana pozíció. Ezután hajlítsuk be a nyakunkat, hozzuk az állunkat a mellkashoz, lélegezzünk ki és engedjük vissza a testünket. Így gyakoroljuk háromszor az első héten, majd fokozatosan emeljük hat ismétlésig.

Hatásai: megszünteti a fájdalmat és test hátulsó oldalán. Megszünteti az alkarok és a nyak sérülékenységét. Ez a póz a pascsimóttánászana kontrapóza, mivel a pascsimóttánászanában az egész testünk mozgása előrehajlásból áll kilégzés (récsaka) közben, előrehajtott fejjel. A púrvóttánászana ennek az ellentéte, mivel a test nem hajlított, hanem egyenes, felfelé nézünk és belégzésre (púrakára) vesszük fel."

Pascsimóttánászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Dandászana 2. rész

Ez az ászana minden tekintetben követi az 1. részt, azzal a kivétellel, hogy a két tenyerünk a hátunk mögött van. Ezen kívül, a tenyerek a csípő mellett a talajon vannak. Tartsuk egyenesen a könyökünket és végezzünk kumbhakát a kilégzés után (báhja kumbhaka). Ez a póz könnyen végrehajtható a túlsúlyosak számára is, mivel ők nehezen tudják a magasban tartani a kezüket a test alsó felével kapcsolatos akadályok miatt.

Pascsimóttánászana

Bár ezt a pózt ősidők óta gyakorolják a jógik, Szvátmáráma Jógí, a Hatha-jóga Pradípiká szerzője is dicsőíti ezt a pózt.

Gyakorlás: Vegyünk egy mély récsakát dandászanában, húzzuk be a hasunkat, kulcsoljuk össze az ujjainkat, lassan hajoljunk előre, és kulcsoljuk az ujjakat a lábaink körül, kifelé néző tenyérrel. Helyezzük a homlokunkat a térdkalácsunkra vagy egy kissé azokon túlra, végezzünk récsakát és púrakát, és tartsuk a térdeinket egyenesen, behajlíltás nélkül. Kezdjük három récsakával és púrakával az első héten, majd minden héten növeljük eggyel, legfeljebb tizenkét körig. Ez a pascsimóttánászana. Utána egyenesedjünk fel a pózból, és pihenjünk.

Hatásai: A prána-vájunak tizenkét állapota ismert, melyeket púrvaváhiní gatinak és pascsimaváhiní gatinak neveznek. A púrvaváhiní gati a zihálás vagy a nehéz légzés, mint az asztmában. Emésztési zavarok okozzák. Az emberek egészsége leromlik a has megnagyobbodása miatt. A pascsimaváhiní gatiban a prána a múládhára csakra mögött mozog. A nagy hasat az emésztés tüzének növelése, az emésztési zavar megszüntetése és a récsaka megnyújtása csökkenti zihálás nélkül. Nem elég-e ez? Teli hassal ne gyakoroljuk. Ez a póz terhesség esetén tilos."

Dandászana

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"A jógászanák stílusa

Dandászana

A dandászana az első póz az ülő ászanák közül. Vjásza nagyra értékelte ezt a pózt a Jóga-szútra-bhásjában. Első rész:

Gyakorlás: helyezzünk el egy nem kevesebb, mint 6 láb hosszúságú, puha takarót a földre, és üljünk le kelet felé fordulva, teljesen egyenes lábakkal, és emeljük mindkét kezünket a fejünk fölé. A bal és a jobb alkar érintse a jobb és a bal fület, és nyújtsuk ki őket fölfelé a könyökök behajlítása nélkül. Kulcsoljuk össze a kézujjakat úgy, hogy a tenyerünk felfelé nézzen és utána nyomjuk oda az állunkat a mellkashoz, előrehajlítva a nyakunkat. A két lábunk érjen össze, a sarkaink érintsék a földet, a lábujjainkkal pedig nyújtózkodjunk fölfelé. A térdünk behajlítása nélkül nyújtsuk a combizmokat és a hátunk legyen függőleges. Lágyan zárjuk le a szemhéjainkat, és ahogy korábban elmagyaráztuk, végezzünk el hat mély belégzést és kilégzést. Kilégzés után, húzzuk be a hasfalat teljesen a köldökünk felé. Belégzés közben a mellkasnak kell kiterjednie. A belégzést ne tartsuk benn több, mint egy másodpercig. A jóga-sásztra szerint a kilégzés a récsaka, a belégzés pedig a púraka. A kumbhaka a légzésvisszatartás. Amikor így lélegzünk, a hasunknak, nyakunknak, fejünknek és mellkasunknak nem szabad fel-le mozognia. A récsakának hosszabbnak kell lennie, mint a púrakának, és lágynak is kell lennie. Egy récsaka, egy púraka és egy kumbhaka alkot egy avrutát. Kezdetben elegendő lesz hat avrutát elvégezni, amit idővel lehet növelni.

Ebben az ászanában a testünk olyan egyenes marad, mint egy bot (danda), és megerősödik a gerinc, a kezek és a lábak, és ezért dandászanának nevezik.

Hatásai: megszünteti az emésztési zavarokat és a rheumás tüneteket. Minden egyes lélegzetvételnél gyakoroljuk az emlékezést Istenre."

A jóga-gyakorlás megkezdése

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"A menzesz alatt a nők ne gyakorolják a jógát. Azonban, ha hasi fájdalmaik vannak, akkor a mahámúdrá, baddhakónászana és upavista kónászana gyakorlása a múla bandhával enyhítheti a fájdalmukat.

Ha a férfiaknak ejakulációs vagy vizelési problémáik vannak, akkor gyakorolják a szálamba szarvángászanát uddíjána és múla bandhával és a kétféle sítali pránájámával.

Ha olyan tanítványokkal kezdenek el foglalkozni, akik gyógyulási céllal érkeznek, a jógaoktatónak először a mély és finom belégzést és kilégzést kell bemutatniuk és megtanítaniuk, az uddzsájí rendszernek megfelelően. Ez a jógábhjásza alapja. Ajánljunk fel imákat először Patandzsalínak, majd Ananta Nágarádzsának, és utána kezdjük el.

(Megjegyzés: Krishnamacharya és tanítványai az alábbi két mantrát szokták imaként felajánlani a gyakorlás megkezdése előtt:

ábáhu purusákáram
sankhacsakrászi-dhárinam
szahaszra-siraszam svétam
pranamámi patandzsalím

„Felajánlom a hódolatomat Patandzsalinak, Ádisésa inkarnációjának, aki fehér és ezer fejével ragyog (mint az isteni kígyó, Ananta), nyaktól lefelé emberi testtel rendelkezik; egy kagylókürtöt (az isteni hangot), a csakrát, vagyis a végtelen időt képviselő tűzkereket, valamint a megkülönböztetés kardját tartja a kezében.”

dzsívamani bradzsatpháná
szahaszra vidruth visvambhara
mandalája anantája
nágarádzsája namaha

„Hajoljunk meg Patandzsalí, az Úr Ananta vagy Adisesa megtestesülés előtt, kinek felső teste emberi, ki kezében kagylókürtöt és a korongot tart, és kit koronája, egy ezerfejű kígyó ékesít.”)

Az uttarájana (a Nap észak felé tartó pályája alatt, vagyis december 21 és június 21 között), illetve a sukla paksa (növekvő holdciklus – mindkét időtartam kedvezőnek tekintendő) alatt elkezdhetjük a gyakorlást egy kedvező csillag (naksatra, vagyis holdház) idején és egy kedvező napon (a kedd (Mars) és a szombat (Szaturnusz) kivételével a többi kedvezőnek számít). A szthúla (túlsúlyos) testalkat esetében azonban jobb nem tanítani a szarvángászanát és a sírsászanát, amíg a túlsúly meg nem szűnik."

Az ászanák felosztása és alkalmazása

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"További instrukciók

Azok, akik az étkezésre, beszédre és a gyakorlás helyére vonatkozószabályok követésével gyakorolják a jógát, azonnali haszonra tehetnek szert. A megszámlálhatatlan jógászana között melyik a közepes, magasabb vagy alacsonyabb szintű? Melyiket gyakoroljuk először? Melyeket gyakorolhatják terhes nők? Összesen hányféle van? Ne ébresszenek kétséget bennünk ezek az érdekes és összezavaró kérdések! Álló, ülő, fekvő, nyújtott lábas, behajlított lábas, féloldalas, fordított és ugró pózok, ha ebből a nagy választékból a testalkatnak, életkornak és egészségi állapotnak megfelelően választunk, akkor az ászanák magasabb rendűnek és nagyon hasznosnak fognak bizonyulni.

(Megjegyzés: Krishnamacharya az ászanákat kezdő, középhaladó és haladó kategóriákra osztja. Például az Ashtanga vinyásza rendszerben a kezdő pózok az első sorozatban szerepelnek, a középhaladók a másodikban, míg a haladó pózok a 3-4-5-6. sorozatban. Az ászanákat a végrehajtásuk módja szerint is kategorizálhatjuk. Eszerint, legalábbis a modern megközelítésekben a következő kategóriák léteznek: 1) álló pózok; 2) egyensúlyozó pózok; 3) ülő pózok; 4) hanyatt fekvő pózok; 5) hason fekvő pózok; 6) nyújtott lábas pózok; 7) behajlított lábas pózok; 8) hátrahajlító pózok; 9) fordított pózok; 10) ugró vagy dinamikus pózok (vinyászák, pl. napüdvözlet). Mindegyik csoportba tartozó pózokat érdemes beépíteni a gyakorlásunkba. Az egyes kategóriákon belül a kezdő-közép-haladó felosztásokat mindig a gyakorló igényei, egészségi állapota szerint kell meghatározni és gyakoroltatni).

Az 5. hónap után a terhes nőknek nem szabad erőteljes hajlításokkal járó ászanákat végezni. Ha a háztartás szokásainak megfelelően gyakorolják a pránájámát, dzsapát és a dhjánát, akkor nem lesz semmilyen probléma. A szülés utáni 16. naptól a 21.-ig naponta egyszer gyakorolhatják az anulóma, vilóma, pratilóma és uddzsájí pránájámát kumbhaka nélkül. Szülés után 24-45 nappal a jógászanákat már korlátlanul gyakorolhatják."

(Megjegyzés: A modern felfogás szerint a terhesség első trimeszterében a legtöbbször teljesen mellőzik a gyakorlást, majd a középsőben újrakezdik, és a harmadik trimeszterben fokozatosan könnyítik, illetve elhagyják a megterhelő, valamint az erőteljes előre-, illetve hátrahajlításokkal és csavarásokkal járó pózokat. A pránájáma, dzsapa (mantrák recitálása) és a dhjána (meditáció) terén kevesebb megkötést kell alkalmazni, bár a bandhák és a kumbhakák gyakorlása a terhesség vége felé szintén elhagyandó. A szülés után két héttel a pránájáma végezhető könnyített formában, majd a harmadik-negyedik héten lehet fokozatosan elkezdeni a könnyebb ászanák gyakorlását. Az ugrálással vagy erős haspréseléssel járó gyakorlatokat csak több hónappal a szülést követően szokták elkezdeni, a test regenerációjának függvényében.)

Kérdések a Jógászanagaluval kapcsolatban

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Kérdések a Jógászanagaluval kapcsolatban

1. Mit jelent a jóga?

Akik hisznek benne, azok számára a válasz az, hogy ez egy testhelyzet és egy lelki gyakorlat, mely nyugalmat és örömöt eredményez, valamint lehetővé teszi a dzsívátmá (egyéni lélek) és a Paramátmá (Felsőlélek) egyesülését. Akik nem fogadják el a Paramátmát, de elfogadják a dzsívátmát, a dzsívátmá (lélek) és az elme egyesülésének értelmezik. Azok, akik nem fogadják el a személyes lélek filozófiáját, testi gyakorlásnak értelmezik, mely lehetővé teszi az indriják (érzékszervek) és a prána egyesülését.

2. Amantraka, szamantraka, van-e különbség a kettő között?

Az indiaiak mindkét típusú jóga-gyakorlást (mantrák nélkül és mantrákkal végzett jóga) tisztelettel tudják fogadni. A nemzet megszállása miatt azonban ez a hagyomány csak néhány családban maradt meg.

3. Hány éves kortól lehet elkezdeni a gyakorlást?

Abban a korban, amikor a gyermek magától tud ülni és enni, a gyakorlást meg lehet kezdeni.

4. Hányféle ászana létezik?

Az ászanák száma megegyezik az állatfajok számával ebben a világban (Megjegyzés: a Padma Purána szerint a világon összesen 8 millió 400 ezer életforma létezik).

5. Kell-e mindenkinek gyakorolnia az összes pózt?

A kérdés felmerülése természetes. Annak megfelelően kell gyakorolni, hogy a testünk szambhávával (veleszületett képességgel) vagy visajabhávával (annak hiányával) rendelkezik-e. Tanuljuk meg mindezt a tapasztaltaktól. Ezért egyes embereknek teljes jártasságot kell szerezniük a jóga művészetében.

(Megjegyzés: Krishnamacharya örömmel tanította a leghaladóbb ászanákat is a tanítványainak, de csak azoktól várta el a profizmust, akik veleszületett tehetséggel voltak megáldva az ászanák végzéséhez, mivel nem ez a jóga végső célja.)

6. Megtanulhatjuk-e és gyakorolhatjuk-e a jógát fotók és táblázatok alapján? Szükséges-e a guru tanítása vagy útmutatása?

A jógát, a zenét, az orvoslást és a táncot – mindezeket egy guru irányítása alatt kell megtanulni, máskülönben veszélyesek lehetnek.

7. Mennyi időt kell eltölteni a jógával?

Nem szükséges egy óránál többet gyakorolni. Egy órát reggel és egy órát este, étkezés előtt.

8. Miért nem mozgatjuk gyorsabban a végtagjainkat, mint a modern tornában, edzésben, sportokban?

Ha olyan gyorsan mozognánk, mint edzésen, az felborítaná a vérkeringés és a prána-váju egyensúlyát és szthúla kája (merev test) vagy vakra kája (torz test) kialakulásához vezetne a szamakája (kiegyensúlyozott test) helyett, de a végtagok is torzulhatnak.

10. Miért gyakoroljuk a jógát?

A jóga gyakorlása megszünteti az összes betegséget és elősegíti a mentális koncentráció kialakulását. Viszont szeretném még egyszer említeni, hogy a jógánga szádhana egyetlen feltétele az, hogy egy guru felügyelete alatt kell megtanulni.

Mindezt az információt az olyan szövegek alapján közöltük, mint a Patandzsala-darsana (Jóga-szútra), Jóga-jágjavalkja szamhitá, számos Upanisad, Gheranda szamhitá, Hatha-jóga Pradípiká, stb. Ahelyett, hogy azt hinnénk, a jóga csak az ászana-gyakorlásból áll, úgy kell értelmezni, hogy a többi ág (anga) gyakorlása az ászanákkal együtt alkotja a jógábhjászát – ez a legszebb kijelentés."

A jógángák végzése

 

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Visaja-bhavané

Milyennek kell lennie az elmeállapotnak a jógánga gyakorlása közben? Ezt a vinyásza határozza meg. Lehet, hogy valakinek van elegendő vagyona, aranya, és anyagi értékei, de ha a pránaváju nem tud szabadon áramlani a testükben, akkor nem lesznek boldogok. Az, aki nem gyakorolja a jógángát, egy galiga (24 perc) alatt kb 360-szor lélegeznek be és ki. Egy nappal és éjszaka 60 galigából áll, ezért egy nap alatt 60x360, vagyis 21600 be- és kilégzést végeznek el. Ez a szám az egészséges emberekre érvényes. Ha valaki beteg, akkor a szám lehet magasabb, vagy alacsonyabb. Gyerekek, terhes nők, részegek és bűnözők légzésének gyakorisága ettől teljesen eltérhet. Összességében nem haladhatja meg a 21600-at. Ha meghaladja, akkor a túl korai halál garantált. Akik viszont gyakorolják a jógángát, a vinyásza és pránájáma ereje által képesek jelentősen lecsökkenteni ezt a légzésszámot.

Miközben tisztelettel gyakoroljuk a jógát, a lényünket felajánlhatjuk Istennek a kilégzés és a belégzés közben, elképzelve, ahogy Isten belép a szívünkbe. A kumbhaka közben gyakorolhatjuk a dháranát és a dhjánát. Az ilyen gyakorlás fejleszti az elme koncentrációját és erősíti a belső csendet és nyugalmat. Megszünteti az izgatottságot és a nyugtalanságot. Ez könnyű a szamakája személyiségű emberek számára, de lehetetlen a visamakája testalkatúak számára.

Álljunk szamakája-szthitibe (szamaszthitibe), hívjuk meg az ísta-dévatát (imádott isteni formát) a szívünkbe, és imádkozzunk hozzá. Ezt egyes emberek '”hrid-jagjának” (a szív áldozata vagy áldozat a szívben) nevezik. Csakis állva végezzük.

A pránájámát, dhjánát és dzsapát is végezzük szamakája-szthitiben, de ülve. A pránájáma-gyakorlatokat mindig ülve kell végezni. A báhjárádhanát (imádkozás Istenhez vagy Isten dicsőítése) ülve vagy állva is lehet végezni.

Az ember pránaváju-mozgásainak napi számai Srí Sajana Mádhava Szarvadarsana gyűjteményének Patandzsala-dasrsana részéből származik.

A pránájáma és jóga alatt érzett tiszteletet és elmélyülést a Srí Visnu-szahaszranáma alábbi verse (91) tárgyalja:

bhara-bhrit kathitó jógí jógísah szarva káma-dah
ásrama sramanah ksamah szuparnó váju-váhanah

(bhara-bhrit – aki a vállán viszi a súlyt; kathitah – akit a Védák dicsőítenek; jógí – a) aki természetfeletti erőkkel rendelkezik; b) akit a jóga által lehet megvalósítani; c) aki által minden összekapcsolódik; d) aki teljes mértékben uralja magát; e) aki beteljesíti a hívei vágyát; jógísah – a legkiválóbb jógi, a jógik ura; szarva-káma-dah – aki minden vágyat beteljesít; ásramah – aki a keresők menedéke; sramanah – aki lehetővé teszi a jóga beteljesítését a következő életben; ksamah – aki túléli az univerzum pusztulását; szuparnah – aki átviszi a jógit a szamszára óceánján; váju-váhanah – aki a szelet mozgatja az élet fenntartása érdekében.)

A jógángák gyakorlása közben, a szamakája vagy visamakája állapotának megfelelően kell gyakorolni a brimhana-krijá, langhana-krijá vagy szamakrijá vinyászát. A szamakrijá az egyforma arányú belégzésre és kilégzésre vonatkozik."

A testalkat szerinti gyakorlás

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Szamakája (a testalkatból eredő megfontolások)

Ez a nyolcfokú jóga-gyakorlás fontos jellemzője. A mi földünkön, Bharata földjén háromféle ember él: a szthúla, krusa és a vakra. A szthúla a túlsúlyos típus, a krusa a sovány és nyúlánk, a vakra pedig a görbe, hajlott. A hajlott test abnormális állapot, betegség. A túlsúlyos testalkatúak hajlamosak a rövid és felszínes légzésre. Bár a sovány alkatúak képesek mélyen lélegezni, hamar elfáradhatnak. A görbéknek nehezen megy a végtagok nyújtása. A hajlítás és nyújtás nélkül ennél a testalkatnál nem biztosítható a megfelelő vér- és oxigénkeringés. Ez a túlsúlyosakra és a vékonyakra is érvényes. A jóga gyakorlása a mély légzés különböző változataival, a langhana-krijával és a brahmana-krijával megszüntetheti ezeket a torzulásokat, erőt és szépséget adhat.

Mostanában olyan embereket látunk, akik rendkívüli túlsúllyal és szívproblémával is rendelkeznek. Olyan embereket is látunk, akik alultápláltak, és ezért vékonyak. Egyeseknek nehéz élet jutott osztályrészül, és az utcákon nőttek fel gyerekkoruktól, és megnyomorodtak. Ennek fő okai a túlzott evés, a sok száraz étel evése és más egészségtelen szokások.

A jógángák gyakorlása a megfelelő vinyászával mindhárom típusú test-torzulást megszünteti és normalizálja. A szamakája nagyon fontos a jógánga gyakorlói számára, ahogy a Bhagavad-gítá (6.13) is kijelenti: „szamam kája-siro-grívam” („amikor a törzs, a nyak és a fej egy vonalban vannak”). Minden gyakorlás után szamaszthitiben kell állnunk és össze kell tennünk a kezünket a mellkas előtt, az ísta-dévatánkhoz (választott istenségünkhöz) imádkozva. Tekintsük át ezt az illusztrációt! A szamaszthiti pozíció, melyben a szamakája gesztust végezzük, boldogságot eredményez. Egyes emberek nagyon hamar jártassá válnak bizonyos jógánga ászanákban, míg mások számára tovább tart. Ne keseredjünk el! Tanulmányozzuk Patandzsalí Jóga-szútráját (1.14):

sza tu dírgha-kála nairantarja-szatkárászévitó dridha-bhúmih

„Csak azután szilárdulunk meg a gyakorlásban, hogy hosszú ideig, megszakítás nélkül, és odaadással végezzük.”

Ha helytelenül használjuk az izmokat, akkor a bal és jobb oldali izmok funkciója felcserélődhet. A vinyásza-gyakorlás ezt helyrehozhatja."

(Magyarázat: A jógában nagy fontosságot tulajdonítanak a testfelek szimmetrikus működésének, és ezért törekedni kell a féloldalas pózok helyes és pontos végrehajtására mindkét oldalra. A három testalkaton túl az egyes gyakorlók betegségei, egészségi állapota és a gyakorlások célja is meghatározhatja, hogyan szabjuk testre a gyakorlásukat. Krishnamacharya a légzést említi az egyik alapvető szabályozó eszköznek. A langhana-krijá a testsúly csökkentését irányozza elő. Ilyenkor a légzésben a kilégzés és a kilégzés utáni légzésszünet dominál, míg a brimhana-krijá a sovány, alultáplált test gyarapodását hivatott elősegíteni a hosszabb belégzés és belégzés utáni légzésszünet hangsúlyozásával.)

A jóga öt gyakorlata

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"A jógábhjásza gyakorlása közben a belégzés és kilégzés változatait nevezzük vinyászának. Ezt Patandzsalí Jóga-szútrája is elmagyarázza: 2.47-48

prajatna-saithiljánanta-szamápattibhjám

„A póz akkor következik be, amikor az erőfeszítés megszűnik, és a végtelenen történő meditáció megjelenik.”

tató dvandvánabighátah

„Az ászanában nem hatnak az ellentétpárok.”

Elegendő, ha ezt megjegyezzük: szamszargadzsa dósaguna bhavanti.

A zenéhez szükség van srutira és lajára, a jógában mély légzésekre, az elme pedig koncentrációt igényel. Ha ezen elemek valamelyike kimarad, akkor a jóga és a rága elviselhetetlenné válik.

Uraljuk a pránát a pránájáma segítségével;

Uraljuk az elmét a dhjána és a dzsapa segítségével;

Uraljuk a tekintetünket a sanmukhí múdrá segítségével;

Uraljuk a vajnit (beszédet) csenddel;

Uraljuk a nemi szerveket szattvikus ételek fogyasztásával.

Ez az öt gyakorlat megnövekedett élethosszat, tudást és jólétet fog biztosítani.

A fiúk és a lányok számára nem nehéz megtanulni a vinyászát. Már az ötéves fiúk és lányok is elkezdhetik a jóga tanulását. Azok, akik öregek és betegek, elkezdhetik a gyakorlást vinyásza nélkül, és fokozatosan megtanulhatják. A vakok, a beszédá és halláskárosultak is meg tudják tanulni a jóga gyakorlását."

 

A vinyásza és az ászanák

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Minden jógászanának van hozzárendelt krijászanája. Mindegyik ászana után, a fájdalom megelőzése és az energiaképzés érdekében mindig végre kell hajtani a krijászanát. Sokan nem tudnak erről a titokról és ezért szenvednek, majd abbahagyják a jógászana gyakorlását, és kijelentik, hogy a jóga gyakorlása haszontalan. Ezért azoknak, akik szeretnék gyakorolni és tanítani a jógászanát, megfelelően meg kell érteniük a hozzá rendelt pratikrijákat, és utána kell gyakorolni. Például a púrvászana a mukhjászana pratikrijája, a múlászana pedig a pascsimóttánászanáé.

(Megjegyzés: Itt Krishnamacharya valószínűleg a póz/kontrapóz párokra gondol, melyeket egymás után szoktak gyakorolni az ászana-sorozatokban. A vinyászát, vagyis a két pózt összekötő mozdulatsort is tekinthetjük krijászanának.)

Emlékeztetőül

Sok száz évvel ezelőtt a jóga gyakorlása ugyanolyan népszerű volt, mint a Védák. A gyakorló erejétől függően lehet szamantraka (mantrákkal, imákkal együtt végzett) vagy amantraka (védikus himnuszok nélküli). Most csak bizonyos emberek ismerik ezeket. Az upaníták (akik megkapták a bráhmanák szent zsinórját és tanulmányozzák a védikus filozófiát és szövegeket) mindkettőre fel vannak hatalmazva. Az anupaníta csak az amantraka jógára van felhatalmazva.

Mint ahogy a gandharva-védát (klasszikus zenét) hét különböző hangjegy által lehet megérteni, a négy Védát udatta, anudatta és szvánta részekre lehet osztani; a mantrákat anga-nyászára, kara-nyászára és vjápaka-nyászára, a jógánga harmadik lépcsőfoka, melyet jógászanának neveznek, a vinyászában gyökeredzik és a vinyászával együtt szokták gyakorolni. Már csak néhány ember ismeri ezt a gyakorlatot.

Egyes honfitársaink azonban itt, Bhárata országában, mások nyomásának engedve, elfelejtik mélyen gyökerező szokásainkat, ami az öltözködést, nyelvet, étkezést, italokat, fürdést és a szandhjavandana (napi háromszori imák éneklése) gyakorlását. Hasonlóan, ha azt mondjuk, hogy az emberek elfelejtik a vinyászát, ami együtt jár az ászana-gyakorlással a jógánga harmadik szintjén, az nem helytelen."