2015. március 31., kedd

A dzsíhva bandha

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:


"A tribandha vagy bandhatraja

Ezeket a kifejezéseket mindhárom bandha egyidejű használatára alkalmazzák a külső és belső kumbhaka alatt, és csodálatos hatást tulajdonítanak neki. A múla bandha felfelé fordítja az apána vájut; a dzsálándhára bandha lefelé irányítja a prána vájut, hogy élénkítse az agnit. A felélénkített agni az apánával együtt belép a szusumnába az uddíjána bandha segítségével.


Dzsíhva bandha

A dzsíhva bandha a nyelvzárat jelenti, pontosabban a nyelv hátrahajtását, amikor a nyelvünk alját a kemény ás lágy szájpadláshoz nyomjuk, és annyira hátratoljuk az orrgarat-üreg felé, amennyire csak bírjuk.

A Hatha Tatva Kaumudí kijelenti, hogy amikor a nyelv a szájpadláshoz nyomódik a nyelvcsap mögött, a prána belép a szusumnába, és meghalljuk a nádát. A náda a belső hangot jelenti, és a legközvetlenebb módszernek tekintik a szamádhi elérésében. A Hatha Tatva Kaumudí verse azonban nem igazán a dzsíhva bandhára vonatkozik. A dzsíhva bandhában nem tudjuk a nyelvcsap mögé hátranyújtani a nyelvünket, mert a nyelvredő (a nyelv alsó részén található ín) nem engedi.

A Kaumudí által említett technika valójában a Khecsarí múdrá, amihez át kell vágni a nyelvredőt, hogy le tudjuk nyelni a nyelvünket. A Khecsarí múdrá kifejezést nem ajánlott a dzsíhva bandhára használni. A dzsíhva bandha a nábhó múdrá alapeleme, amit a nyelvcsapból alászálló nektár (amrita) lefejésére használnak. A khecsarí múdrá a nábhó múdrá haladó változata.

A khecsarí múdráról azt tartják, hogy jelentősen csökkenti a légzés frekvenciáját, és így képessé tesz bennünket a hosszabb kumbhakák kitartására. Megszilárdítja a pránát és így az elmét is. Ezeket a hatásokat a dzsíhva bandha is kiváltja, csak kisebb mértékben. az egyik mechanizmus, amin keresztül a tudatalatti (vászaná) kifejeződésre jut, a nyelv és a szemek finom mozgásai. Ha a jógi megakadályozza ezeket a mozgásokat, akkor a tudatalatti elveszíti a befolyását, és a kumbhaka, valamint a meditáció mélyebb lesz. A dzsíhva bandha alkalmazásának egyik fő oka az, hogy lecsillapítja a tudatalattit azáltal, hogy megszünteti annak egyik kifejeződését. Így kapcsolódik a dristihez (fókuszponthoz) és annak haladó változatához, a sambháví múdrához, amelyiknél a figyelmet hosszú időre a harmadik szemre rögzítjük.

Így a dzsíhva bandha fontos kiegészítője a pránájámának és a meditáció minden formájának. Egyes jógaiskolák szerint helyettesíteni lehet vele a dzsálándhárát kumbhaka közben. A tapasztalataim viszont nem ezt mutatják. Jobban járunk, ha hozzátesszük a dzsálándhára bandhához. Ezt a Hatha-jóga Pradípikához írt Dzsjótszná kommentár is alátámasztja. E javaslatnak megfelelően, először aktiváljuk a dzsíhva bandhát, és utána, azt fenntartva vegyük fel a dzsálándhára bandhát. Egy másik lehetőség a dzsíhva bandha alkalmazása a teljes légzésciklus alatt. Figyeljünk oda, hogy ne gyűljön fel a feszültség a fejünkben! Ha fejfájást kapunk, akkor engedjük ki a dzsíhva bandhát! Lassan hozzuk be a gyakorlásunkba.


A dzsíhva bandha hasznos kisegítő eszköz a pránájámában, de ez egy részletes téma, ami meghaladja jelen könyv terjedelmét."

2015. március 30., hétfő

Tavaszi méregtelenítés Detox jógával


Új óratíppussal jelentkezünk az Atma Budában, azokra gondolva, akik szeretnek melegben jógázni, de már esetleg unják az Agni, illetve Bikram-sorozatot, de nem érzik még magukat annyira elszántnak, hogy bevállalják a Hot Ashtangát vagy a Hot vinyászát. Persze Agni továbbra is lesz bőven az órarendben, de most itt a Detox-jóga, amit kezdők is bátran kipróbálhatnak!

A Detox jóga egy olyan jóga-ászanákból, bandhákból és légzőgyakorlatokból álló sorozat, amely a leghatékonyabban segíti elő testünk természetes méregtelenítő folyamatait. A sorozat rendszeres gyakorlása hatékony emésztést, jobb egészséget, ideális testsúlyt és alakot biztosít, amellett, hogy megszabadítja testünk szöveteit a bennük felgyülemlett méreganyagoktól.

Hétköznapi életünk során számtalan olyan hatás ér bennünket, melynek következtében a szerveinkben és a szöveteinkben toxinok, méreganyagok halmozódnak fel. A helytelen táplálkozás, mesterségesen finomított és tartósított élelmiszerek, a rossz emésztés, a stressz, a gyenge immunitás, a kialvatlanság, a mozgáshiány és az érzelmi konfliktusok mind elősegítik a méreganyagok termelődését és lerakódását a szervezetünkben, ami hosszú távon súlyos betegségek kialakulásának is kedvez.

A 90 perces Detox jóga gyakorlatsort 32-36 fokra felfűtött, magas páratartalmú teremben érdemes gyakorolni, mert így lesz a leghatékonyabb a méregtelenítő hatás. A 40 gyakorlat kezdők számára is könnyen elsajátítható, mégis hatékony méregtelenítő ászanákból, bandhákból és légzőgyakorlatokból áll, melyet szakavatott irányítás mellett lehet a leghatékonyabban megtanulni. Számos gerinccsavaró és csípőnyitó pózon keresztül átmasszírozzuk a hasüreget és megnyitjuk az ízületeket, hogy a toxinok akadálytalanul távozhassanak.
Ezt az új sorozatot Kino MacGregor áprilisi Detox jóga Challenge-je ihlette, bár teljesen más ászanák lesznek benne. A sorozat még most alakul, a hétfői résztvevők lesznek a tesztalanyok. Nem lesz olyan dinamikus, mint egy Ashtanga-óra, de nem is lesz annyira statikus, mint az Agni. Annyit elárulhatok, hogy lesznek benne bőven előrehajlítások és gerinccsavarások, de ugyanúgy csípőnyitás és hátrahajlító pózok is. A képen látható gómukhászanához is lesz szerencsétek! Amit kerülünk, azok a nehezebb ászanák: a kartámaszok, a láb nyakba rakása, a fordított pózok (csak egy-kettő lesz) és a lótusz. Ezeket más órákon el lehet sajátítani, itt most elsősorban nem az erő és hajlékonyság fejlesztésére, hanem a méregtelenítésre fogunk koncentrálni. 

Ehhez egy speciális légzőtechnikát fogunk alkalmazni, amit még Krishnamacharya vezetett be, és tulajdonképpen sehol nem gyakorolják az ászanák közben. Valamint a bandhák is kiemelt szerephez jutnak. Ezért sem lesznek túlzottan megerőltető pózok, hogy meg tudjuk tartani a fókuszt a helyes légzésen és a bandhán. Viszont a belső átalakulás garantált, mert ahogy elégeted és megszabadulsz a toxinoktól, az életed megoldatlan problémáival is könnyebben fel tudod venni a küzdelmet, és el tudod engedni azt, amire már nincs szükséged. 

Mindenkinek jó kipróbálást és méregtelenítést kívánok! A Detox jóga Húsvét-hétfőtől a következő időpontokban lesz az Atma Budában: Hétfő 17:30 és szerda 19:00. Az órákat én tartom. Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/647785845325586/

2015. március 29., vasárnap

Az úrdhva-kukkutászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Úrdhva Kukkutászana

Az úrdhva-kukkutászana a kartámasz-sorozat első póza. A mély csípőnyitások után áttérünk a kartámaszokra, melyek közül az első az úrdhva-kukkutászana. A póz neve szó szerinti fordításban kiemelt kakaspóz. A sok risiről és dévatáról elnevezett póz után egy állatról elnevezett póz következik, melynek valamivel könnyebb változata már megjelent az első sorozatban.

Az úrdhva-kukkutászana mitológiája

A kakasról elnevezett pózok (kukkutászana és úrdhva-kukkutászana) mitológiai rokonságban állnak a majúrászanával (pávapózzal). Mindkét állat Karttikéjához (lásd a szkandászanánál) kapcsolódik a hindu mitológiában, a páva a járműve, míg a kakas a zászlóján található.

Karttikéja azért született, hogy elpusztítsa a három ráksasza testvért, Szurapadmant, Szimhamukhát és Tárakát, akik legyőzték a dévákat és uralmuk alá hajtották őket. Szurapadman azt az áldást kapta Sivától, hogy semmilyen erő vagy élőlény nem győzheti le, csak az, aki Sivától született. Mivel Siva mély meditációban volt és nőtlenségi fogadalmat tett, amikor ezt az áldást adta, Szurapadman legyőzhetetlennek tekintette magát, és addig támadta a dévákat, amíg nem csak a mennyei bolygókat, hanem mindhárom világot legyőzte.

A megkínzott dévák Sivától kértek segítséget. Siva ekkor már feleségül vette Párvatít és legszületett Kárttikéja is a fikukként. A megfelelő pillanatban Siva kijelölte Kártikéját a félistenek hadvezérének, és azt az utasítást adta neki, hogy hirdessen háborút a három testvér ellen és szabadítsa fel a dévákat. Az anyja, Párvatí egy erőteljes fegyvert, a Vélt (lándzsa) adott neki, hadjáratában pedig kilenc szárnysegédje kísérte, Vírabáhu vezetésével.


A ráksasza testvérek és Kárttikéja között hat napig tartott az ütközet. Az első félelmetes démon, akivel Kárttikéja és a serege szembeszállt, Krauncha volt (a második sorozatban a krauncsászana pózban jelenik meg a neve), aki egy nagy hegy formájában állta útjukat. Kárttikéja egy lándzsacsapással megölte, majd belépett Mahendrapuríba, Szurapadman fővárosába. Miután elutasította Kárttikéja békeajánlatát, Szurapadman elküldte a testvérét, Tárakát, hogy küzdjön meg Kárttikéjával. Táraka az összes fegyverét bevetette Kárttikéja ellen, de ő könnyen visszaverte őket és megölte Tárakát a lándzsájával.

2015. március 28., szombat

Dúrvászászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Dúrvászászana (Dúrvásza Muni póza)
Dristi: Úrdhva (felfelé)

Ez a póz a láb-a-nyak-mögötti sorozat utolsó póza, és egyben a legnehezebb is. A kasjapászanához hasonlóan itt is a nyújtott láb 180 fokot zár be a törzzsel, és ebből fakadóan a csípőnyitás még erőteljesebben érvényesül, mint a többi pózban. Viszont a dúrvászászanánál álló helyzetben vagyunk, és nem fekvőben, mint a kasjapászanánál. A kasjapászana esetében a hanyatt fekvő helyzet elősegítette a csípőnyitást, míg a dúrvászászana esetében a gravitáció ellenében kell felegyenesedni és küzdeni a nyak mögötti láb előrehúzó erejével. A felegyenesedésnél a talajon támaszkodó láb combfeszítő izma erőteljesen igénybe van véve, és ugyanakkor egyensúlyozni is kell a végső pózban. Ha sikerül felemelnünk a fejünket, és a törzset nagyjából függőleges helyzetbe hozni, akkor tekinthetjük helyesnek a póz végrehajtását.

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre ugorjunk úgy hogy a jobb lábszár a jobb kar külső oldalán van, majd kilégzésre helyezzük a lábszárat a tarkó mögé, és emeljük fel a fejünket. Belégzésre helyezzük a tenyereket a talajra, és emeljük ki magunkat csakórászanába.

Astau: Kilégzésre húzzuk át a bal lábunkat a tenyerek között, és álljunk fel rá. Belégzésre egyenesedjünk fel, és nézzünk előre, illetve emeljük a tekintetet a fejünk fölé, miközben a jobb lábunk a nyakunk mögött van. Vegyünk öt mély levegőt a dúrvászászanában. Kilégzésre hajoljunk előre, és helyezzük a tenyereket a talajra a bal láb két oldalán.

Nava: Belégzésre ismét lendítsük előre a bal lábunkat a kezünk között csakórászanába.

Dasa-astadasa: Ismételjük meg ugyanezeket a vinyászákat a bal oldalra is.

Aktív elengedés technikája

Amikor felegyenesedünk, a földön lévő láb négyfejű combizmával és farizmával hozzuk a törzset függőleges helyzetbe, viszont a stabilizációhoz a hasizmokat és a csípőhajlítót is aktiválni kell, hogy ne dőljön hátra a törzs. A láb-a-nyak-mögötti póz megtartása érdekében a szokásos módon húzzuk a combot a hátunk felé a combközelítőkkel és a hamstringgel, illetve egyidejűleg dolgozunk a gerincfeszítő izmokkal, és így oltódnak ki az ellentétes irányú erőhatások.

Rávezető változatok

A póz gyakorlása a következő egyszerűsítésekkel végezhető: Megtámaszkodhatunk a kezünkkel a földön álló lábunkon és így segíthetjük a felegyenesedést. Végezhetjük a pózt falnál, így a falhoz támaszkodva könnyebb lesz kiegyenesedni. Megfoghatjuk a nyakunk mögött lévő lábunkat a kezünkkel, ha nem marad ott segítség nélkül. Persze abban az esetben, ha az előző pózokat sikerült megfelelően elsajátítani, a lábnak ott kell maradnia, és így csak a felegyenesedésre és az egyensúlyozásra kell koncentrálnunk.

Egészségügyi hatások: nyitja a csípőt, nyújtja a láb hátulsó oldalán lévő izmokat és erősíti a gerincfeszítő izmokat. Egyidejűleg fejleszti az egyensúlyérzéket is.

Ellenjavallatok: a csípő, valamint a gerinc nyaki és lumbális szakaszán előforduló panaszok.

2015. március 27., péntek

Leporolt ászanák

Ma reggel megkaptam az edzőmtől: "A jóga és a girja két teljesen ellentétes mozgásrendszer, nem lehetsz jó mindkettőben. Én például betonmerev vagyok, de legalább nem sérülök meg." Mire én felhívtam a figyelmét arra, hogy neki sem ártana jógázni egy kicsit. Abban valóban igaza van, hogy az erősítő edzés és a jóga ellentétesek egymással, mégpedig abban az értelemben mindenképpen, hogy amióta elkezdtem rendszeresen dolgozni a golyókkal és az olimpiai rúddal, valóban sokat szűkült a csípőm és a vállaim mozgástartománya is. 

Abból a szempontból viszont a fordítottja igaz, hogy a jóga bármelyik sportot kedvező módon támogatja, vagyis minden sportolónak szüksége van a jógára és a nyújtásra, mobilizációra, méghozzá nagyobb mértékben, mint amennyi hangsúlyt általában fektetnek rá. Az én esetemben a múlt heti sérüléseim a 24-es girjától valószínűleg inkább annak köszönhetőek, hogy nincsenek még felkészülve az izmaim és az ízületeim ekkora terhelésre, túl hirtelen váltottam a nagyobb súlyra. A bal alkarom feszítőizmai jól begyulladtak, ez a rész egyébként már régen is sérült a húzódzkodástól. Illetve a keresztcsonti ízületem már vagy háromszor kiakadt, amikor nem figyeltem oda, és tólzott mértékű féloldalas terhelést adtam neki. 

Arról nem is beszélve, hogy a csípőm mozgástartománya tényleg sokat csökkent, amióta rendszeresen guggolok girjával és barbellel is. Régebben sokkal könnyebben a nyakamba tudtam rakni a lábamat, majdnem hogy ott is maradt magától, most viszont kínkeservesen kell a vállam mögé tuszkolni. Konklúzió: az erőgyakorlatok rövidítik és vastagítják az izmokat, ami akadályozó tényező a legtöbb jóga-ászana gyakorlásában. Az utóbbi hetekben viszont a kozák guggolást gyakorlom, ami amolyan átmenet a kétlábas és az egylábas guggolás között, és ha teljes mélységbe lemegy az ember, akkor szerintem azért némileg megmarad a csípő mozgástartománya. A barbellből is visszavettem, egyelőre 50 kilóval guggolok, viszont teljes mélységben, mert az kevésbé köti a csípőt, mint a vízszintesig leeresztett guggolás. 

Egy szó, mint száz, ha merev vagy, és még súlyokkal is dolgozol, akkor mindenképpen nagy figyelmet kell szentelned a jógára és a nyújtásra. A kettő nem teljesen ugyanaz, és ha eljössz egy jógaórára, akkor ezt meg is fogod tapasztalni. A jóga regenerál, gyógyít, összerak. de ahhoz legalább egy óráig kell egyhuzamban csinálni, nem csak tíz-tizenöt percig. Szombaton például háromórás csípő- és vállnyitó workshopot tartottam, és mivel a gyakorlatok java része páros volt, így én is beszálltam, és egészen jól megnyílt a csípőm. vasárnap reggel gyakoroltam, majd hétfőn elővettem ismét a harmadik sorozatot, és leporoltam a rég nem gyakorolt ászanákat.

Múlt héten legyakoroltam a harmadik sorozat első felét, most pedig a második felét. így minden gyakorlaton (vagy annak a jócskán lebutított változatán) végigmentem. Három éve még rendszeresen gyakoroltam a harmadik sorozatot, és kezdett lassan összeállni a kép, bár persze akkor is voltak még hiányosságok. Most viszont sokkal rosszabbul ment minden, de mégis jó érzés volt újra elővenni, próbálgatni ezeket a haladó ászanákat. Jó lenne rendszeressé tenni az első, második és harmadik sorozat gyakorlását megint, bár valószínűleg az edzés mellett még több figyelmet kéne fordítani rájuk, hogy legalább annyira menjenek, mint régen. 

Hogy ez mennyire fog sikerülni vagy mennyire nem, azt majd meglátjuk, minden esetre igyekszem újra elővenni ezeket a pózokat is. Egy biztosan igaz: ha valaki az ászanák terén szeretne kiemelkedő eredményeket elérni, akkor semmi mással nem kell foglalkoznia, mint az ászanák gyakorlásával. Viszont ha valaki más sportban szeretne kimagasló szintre jutni, ahhoz hozzáadhat a kiegészítő jóga-gyakorlás.  A fenti kép 2011-es, akkor még némi segítséggel simán felálltam nyak mögé rakott lábbal. Most ez csak sokkal görnyedtebben megy, de azért majd foglalkozom vele többet!

2015. március 26., csütörtök

A múla bandha technikája

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A múla bandha technikája

A múla bandha kezdeti fázisában a bal sarkunkkal nyomást gyakorolunk a gátra (sziddhászanában) és utána behúzzuk (Góraksa-sataka 81). A sziddhászanában érdemes megtanulni, mert a bal sarok stimulálni fogja a gátat. Ezt azonban padmászanában is elérhetjük, ha annyira előrebillentjük a medencét, hogy a gát kapcsolatba kerüljön a padlóval. A múla bandhát bármelyik jógapózban lehet gyakorolni és tapasztalni, de a két előbb említett póz az ideális. Amikor mesterévé válunk a múla bandhának, az apána váju fel fog emelkedni.

Kezdetben úgy is aktiválhatjuk a múla bandhát, hogy összehúzzuk a végbél vagy a húgycső körüli záróizmokat, mintha a vizelési ingert próbálnánk megállítani. ha azonban pontosak akarunk lenni, a múla bandha pontosan a végbélnyílás és a nemi szervek között középen helyezkedik el, a PC-izom közepén. A PC-izom összehúzása bizonyos mértékben aktiválja az egész gátat. Ezzel kapcsolatban képzeljük el, hogy a belégzés egészen a gátig hatol, belekapaszkodik a gátba és felfelé húzza azt. Ha a múla bandha és a kilégzés kapcsolatára szeretnénk koncentrálni, érezzük, ahogy a kilégzés leesik, és ahogy átfordul a belégzésbe, érezzük, ahogy a légzés visszapattan a gátról, mint egy trambulinról.

A múla bandha stimulálja a filum terminale ínszalagot, valamint a cauda equina idegfonatot, amelyek a farokcsonthoz tapadnak. Ezen keresztül a múla bandha stimulálja a teljes agyat, és különösen a paraszimpatikus idegrendszert. Lelassítja a szívet, csökkenti a vérnyomást és a légzésfrekvenciát. T. Krishnamacharya azt állította, hogy a múla bandha kulcsfontosságú volt abban, hogy meg tudta állítani a szívét.

Mikor alkalmazzuk?

Ideálisan a múla bandhát mindig alkalmazni kell a kumbhaka közben, mivel aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, és megkönnyíti a kumbhaka végzését. A múla bandhát a belégzés és kilégzés közben is tartani kell. Emellett, a múla bandhát akkor is alkalmazni kell, amikor bármilyen ászanát gyakorolunk (a savászana kivételével), valamint a kundaliní felébresztésére irányuló gyakorlatok közben is. A kumbhaka közben azonban a múla bandha másodlagos fontosságú a dzsálándhára bandhához képest. Csak akkor fordítsuk a figyelmünket a múla bandhára, ha biztosak vagyunk benne, hogy a dzsálándhára tökéletesen aktív.

Mikor ne alkalmazzuk?

A jóga-írások azt ajánlják, hogy mindig tartsuk aktívan a múla bandhát. Ez azonban csak a nagyon haladó gyakorlókra vonatkozik, akik bevégezték minden társadalmi kötelezettségüket, és a Kundaliní felébresztésével foglalkoznak. Az, aki még mindig végzi a társadalmi kötelezettségeit, és megpróbálja mindig aktívan tartani a múla bandhát, székrekedést tapasztalhat. Ha mindig tartjuk a múla bandhát, akkor hozzá kell igazítani az étkezésünket. A menstruációt is az apána irányítja, és ha a múla bandha segítségével felfelé fordítjuk az apánát, az zavart okozhat a természetes menstruációs folyamatban. Ugyancsak az apána felelős a magzat világra hozataláért. A terhesség közben a múla bandhát csökkenteni kell, az egyéni állapot függvényében. Például ha egy nőnek nagyon fejlett az ászana-gyakorlása és erős a múla bandhája, hasznára válhat, ha a terhesség vége felé már nem aktiválja. Ha a terhesség végéig megmarad az erős múla bandha-gyakorlás, az megnehezítheti a szülést. Másfelől viszont azok a nők, akiknek alacsonyabb az izomtónusa, és gyenge a gátja, hosszabb ideig hasznát vehetik a múla bandha gyakorlásának."

2015. március 25., szerda

A halál nem más, mint illúzió?

Lassanként a tudomány is eljut oda, hogy felismerje, vagy elismerje a lélek, vagy a tudat magasabb rendűségét az anyaghoz képest. A Tudnodkell.hu cikke kissé ezoterikusan fogalmaz, de azért egy-két gondolatot érdemes kibontani belőle. 

"A Wake Forrest Orvostudományi Egyetem professzora szerint a halál illúzió, amelyet az emberi tudat generál. Robert Lanza új könyvében, a kvantumfizikára és a biocentriuzmusra alapozva azt állítja: az emberek azért hisznek a halálban, mert azt tanították nekik, hogy meghalnak. Azaz az emberi tudat az életet a testtel azonosítja és a test meghal. Az ógörög és buddhista alapokon nyugvó biocentrizmus szerint az idő az a belső érzék, mely a pillanatnyi állapotokat a térbeli világban összeköti, így minden, amit megtapasztalunk az elménkben alkot egészet. Továbbá a tér és az idő az elme eszközei, és így nem léteznek az élettől független külső tényezőkként… 

A professzor úgy véli, nem a világegyetem teremti meg a biológiai életet, hanem fordítva, és az emberi tudat határozza meg a tárgyak méretét és formáját. Lanza egy példával is alátámasztotta mondanivalóját. E szerint az ember azért látja kéknek az eget, mert így tanulta, de az agy sejtjeinek megváltoztatásával elérhető, hogy ugyanaz a személy zöldnek vagy vörösnek lássa az eget. Megjegyzi: a tér és az idő csupán az emberi tudat eszközei, vagyis a halál és a halhatatlanság csakis egy olyan világban létezik, aminek nincsenek térbeli, időbeli határai. A biocentrizmus végtelen számú párhuzamos világ egyidejű létezését feltételezi, így minden, ami megtörténhet, meg is történik ezekben az univerzumokban, így a halál általunk felfogott formája nem létezhet. Példája szerint az emberi élet egy évelő virághoz hasonlítható, ami a halál után kinyílik egy másik univerzumban."

Valóban illúziónak tekinthetjük a halált, hiszen a Jóga-szútra megfogalmazása szerint is a lélek, vagy a tudat, a látó öröktől fogva létezik, és változatlan, elpusztíthatatlan. Vagyis a tets halála után a lélek tovább létezik, és vagy egy másik testben reinkarnálódva folytatja karmikus vádorlását, vagy (ha szerencsés), kiszabadul a szamszára körforgásából, és a spirituális létezés örök szintjén létezik tovább. Az való igaz, hogy a testével önmagát azonosító ember a test elhagyását totális pusztulásként éli meg. Patandzsali külön meg is említi a halálfélelmet, mint az egyik klésát (szenvedés-forrást). 

 Bármelyikünk bármelyik pillanatban meghalhat, és érdemes itt elgondolkodni azon, hogy mennyire állunk erre készen, mennyire tudunk mindent itt hagyni zokszó nélkül, és továbblépni egy új létezés felé. Vajon tényleg félünk-e a haláltól, vagy valóban sikerült leküzdenünk ezt a parát? Én ha belegondolok, úgy érzem, hogy nem fogok félni, mert nagyjából tudom, hogy mire számíthatok a halálom után. Ez persze csak teória mindaddig, amíg nem állok ott a halál kapujában, amikor tudom, hogy már nincs visszaút. 

Patandzsali szerint a halálfélelem gyökere a tudatlanságban leledzik, és ha ezt sikerül lecsökkentenünk, és megszüntetnünk, akkor felül tudunk emelkedni a halálfélelmen. Éppen ezért, minél mélyebben tanulmányozzuk a spirituális tudást, és minél mélyebben megéljük azt az életünkben, annál kevésbé leszünk kétségbe esve a halál pillanatában. 

Az, hogy a tér és az idő csupán az elme kreálmányai, azért erőteljesen buddhista megközelítés, Patandzsali azért némi önálló léttel is felruházza a máját (illúziót), vagyis a prakritit (anyagi természetet), melyet persze "más céljából létező"nek nevez, vagyis azt mondja, hogy a látott (a világ) létezésének célja a látó öntudatára való ébresztése. Ez így legalább olyan ezoterikusan hangzik, mint a cikkben emlegetett párhuzamos univerzumok végtelensége, melyekben egyszerre vagyunk jelen, és bármi megtörténhet. Nekem erről nincs tapasztalatom, de persze bármi megtörténhet, nekem egyelőre az ezen az egy univerzumon belüli egy életemben történő események is képesek szétzilálni az elmémet, nem hogy még végtelen számú párhuzamos univerzumban tudjak jelen lenni. 

Minden esetre, ha így vagy úgy, de megtapasztaljuk eredeti természetünket, akkor valóban csak látóként leszünk jelen, és akár egy, akár végtelenül sok univerzumban vagyunk is egyszerre, mindezd csupán illúzióként fogjuk szemlélni. Így lehet legyőzni a halált. 

2015. március 24., kedd

A múla bandha jelentősége

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:


"A pránájámában a báhja uddíjána egy haladó gyakorlat, amivel csak akkor lehet foglalkozni, ha az uddíjána bandha előző változatait már megtanultuk. Különösen, ha a dzsálándhára bandhával kombináljuk, a báhja uddíjána erőteljes szívó hatást gyakorol az agyra és a gerincvelőre. A báhja uddíjánát lassan kell elsajátítani a naulí, tádága mudrá és a jóga múdrá közben. A kezdőknek eleinte nem több, mint két vagy három ismétlést kell végezni naponta, majd fokozatosan növelni heteken és hónapokon keresztül.

Az erőteljes nyomásváltozás miatt a báhja uddíjána, mint ahogy a naulí gyakorlása sem ajánlott a nőknek, ha teherbe akarnak esni, illetve menstruáció és terhesség közben sem. Minden időben nagyon hasznos azonban a női szaporítószervek számára. A naulíhoz hasonlóan helyre tudja állítani az előreesett méhet. A báhja uddíjána és a naulí természetes fogamzásgátólként is használható, ha bizonyos jógapózokkal együtt alkalmazzuk.

Múla bandha

A múla bandha gyökér- vagy gátzárat jelent, mivel a gát a gerinc és az idegrendszer gyökere.

Miért a múla bandha?

A Dhjánabindu Upanisad kijelenti, hogy az öregek is megfiatalodnak a múla bandha végzése által (74-75). A Gheranda-szamhitá is egyetért abban, hogy a múla-bandha minden gyengeséget és bizonytalanságot megszüntet (3.12-14), amit a Siva-szamhitá (4.41) is megerősít. A gyengeség és öregedés oka a jóga szerint az életerő elvesztése, és ez a veszteség részlegesen az életerő lefelé áramlásának köszönhető. A múla bandha megóvja az életerőt és felfelé fordítja.

A Jóga-kundaliní Upanisad a múla bandhát az apána-váju felfelé fordítójának nevezi. Azt állítja, hogy az apána-váju felfelé fordítása és a belső tűz fellobantása együttesen arra készteti a Kundalinít, hogy belépjen a lyukába, a központi energiavezetékbe (1.40-46). Ugyanezt a mechanizmust a Hatha-jóga Pradípiká is elmagyarázza (3.60-64). Meg kell jegyeznünk, hogy az apánát a „tűz szintje” magasságába kell emelni, vagyis a manipúra (köldök) csakra szintjére, ahol találkozik az agnival, melyet a váju segítségével kell élénkíteni. Együttesen képesek felébreszteni a Kundalinít. A múla bandhát a múládhára csakra felébresztésére is használják."

2015. március 23., hétfő

Amikor teli a pohár

Az utóbbi időkben több olyan megnyilvánulással is szembetaláltam magamat, mind jógás, mind edzős, főleg kettlebell/girja körökben, amit én személy szerint minősíthetetlennek tartok, és nem engedném meg magamnak senkivel szemben sem, legyen az akár jó szakember, akár dilettáns vagy kezdő. 

Jógás pályafutásom elején én is beleszaladtam abba, hogy egy-két évnyi gyakorlás után mér azt gondoltam, hogy mindent tudok, és van alapom ahhoz, hogy más oktatók munkáját, hozzáértését véleményezzem, kritizáljam, esetleg tiszteletlenül kigúnyoljam. Időközben azonban eltelt tíz év, és ha nem is mondhatom ki egyértelműen, hogy alázatosabbá váltam, de azért valamennyire megértettem, hogy minél többet tanulok a jógáról, annál kevesebbet tudok, annál inkább rájövök, hogy mennyi mindent nem tudok még. Ennek következtében, sokkal kevésbé veszem magamnak a bátorságot vagy érzem a kényszert, hogy másokban felfedezzem a vélt vagy valós hibákat, és főleg szóvá tegyem azokat.

Most is sok dolog van, amivel nem értek egyet, vagy én másképp csinálom, mint a többiek, de ha esetleg érdekel, hogy ők miért úgy tanítják, csinálják azt a dolgot, akkor kulturáltan megkérdezem, hogy mi az oka, és megpróbálom az ő szempontjukból megérteni az álláspontjukat. Így még akár tanulhat is az ember valamit, még ha nem is biztos, hogy nekem ugyanúgy fog működni valami, mint másoknak. Ezt úgy nevezik, hogy a teli pohár vs üres pohár esete. Ha teli a poharad, akkor nem fogsz tudni már több italt tölteni bele, csak kilocsolod a javát ha túlzottan kapálózol vele, miközben a saját igazadat próbálod bizonygatni mindenkinek. 

Ha viszont tanulni, fejlődni szeretnél, akkor érdemes üres pohárral menni, vagyis levetkőzni azt a mentalitást, hogy mindent tudsz, és őszinte kíváncsisággal, nyitottsággal kell megközelíteni másokat. Mindig tudunk tovább fejlődni, és mindig szükségünk van további impulzusokra, azért vagyunk itt. Máskülönben, ha már valóban tökéletesek volnánk, akkor nem lennénk itt ebben a világban, hanem beléptünk volna a spirituális valóságba.

De beszéljünk egy kicsit ezekről a megmondóemberekről, a jóga és az edzés Puzsérjeiről! Először is érdemes azzal kezdeni, hogy a kritika lehet hasznos, építő jellegű, és pozitívan megfogalmazott is. Ehhez azonban a kritizálónak rendelkeznie kell a megfelelő szakmai érettséggel és személyes integritással, illetve segítőkészséggel is. Emellett készen kell állnia arra is, hogy a véleményét nem fogják elfogadni, komolyan venni vagy megfontolni. Sőt, előfordulhat az is, hogy ha nem megefelelő alanyt választasz a kritikádra, hogy felháborodik és ellenséges lesz vele szemben, még akkor is, ha valóban a segítő szándék vezérelt. 

Az azonban teljesen más eset, amikor rosszindulatú, becsmérlő kritikát fogalmazunk meg, amiből sugárzik az, hogy semmibe vesszük a másik munkáját, szakértelmét. Ilyenkor szinte biztos, hogy nem fogja elérni a célját a kritikánk, főleg, hogy nem is az volt a cél,hogy a másikon segítsünk, jobbítsunk, hanem az, hogy saját magunk alá rendeljük, diszkreditáljuk. Az ilyen megnyilvánulások érzésem szerint saját magát a kritizálót minősítik és általában rosszabb fényben állítják be, mint azt, akit éppen támad. Szóval már csak a saját szempontunkból is meggondolandóak az ilyen kirohanások, ha nem akarunk hosszú távon közutálat tárgyává válni.

Sajnos edzői körökben is gyakran látom a szerintem fölöslegesen ordenáré megnyilvánulásokat, melyekben szinte mindig azt sugallja a "szakértő", hogy mindenki más hülye, csak ő tudja, hogyan kell helyesen edzeni. Ez ugyanakkor szűklátókörűségéről is árulkodik, illetve számomra még sok minden másról is.

Amikor valaki velem vagy akár mással kapcsolatban nekiveselkedik egy rosszindulatú kirohanásnak, akkor én mindig elgondolkodom, hogy mi is lehet a motivációja. Az már a legvégső pont, amikor személyeskedésbe megy át a dolog, mert a kritizáló ilyenkor egyérteműen alátámasztja, hogy kifogyott az érvekből, már csak az "ellenfél" személyének diszkreditálásával, rágalmazásával próbálja alátámasztani, hogy az illető nem hiteles. 

Szóval én ilyenkor arra gondolok, hogy az illetőt az irigység, szakmai féltékenység, és az önmagában való bizonytalanság motiválja tudat alatt. Ezt angolul "insecurity"-nek nevezik, és nem csak azt jelenti, hogy valójában nem vagyunk biztosak a saját igazunkban, hanem azt is, hogy az adott dologba vetett fanatikus hitünk bizony még elég törékeny ahhoz, hogy fenyegetve érezzük egy másik álláspont lehetséges igazától. Nem tudom, hogy ez mennyire volt követhető, de a lényeg az, hogy ha agresszíven támadom a másikat, és félelmet akarok kelteni benne (például "ahogy te edzel vagy jógázol, az sérülésveszélyes" stb.), azzal a saját félememet igyekszem leplezni. Magyarul inkább a másik féljen tőlem, mint én tőle. A nagy diktatúrák mindegyike a félelmen alapult, és általában egy olyan személy volt a hierarchia csúcsán, aki nem bírta a kritikát, tele volt gátlásokkal, frusztrációkkal és félelmekkel, és ugyanakkor elég karizmatikus és rosszindulatú volt ahhoz, hogy megtanuljon másokat manipulálni és félelemben tartani. 

Nos, rólam mindenki tudja, hogy a manipulációt nem bírom, és így a megfélemlítést is elítélem. Lehet másokon segíteni, ha hagyják, de igazából mindenkit arra kell nevelni, hogy a saját józan eszét használja arra, hogy megtanulja megkülönböztetni azt, ami hasznos a számára attól, ami haszontalan. És ez az emberekkel is így van, akikkel körülvesszük magunkat. 

Akkor járunk a legjobban, ha őszinte, nyitott, segítőkész emberek vannak körülöttünk, akik megmondják, ha hülyeséget csinálunk, de nem veszik el az önbizalmunkat, és nem félemlítenek meg, hanem motiválnak arra, hogy a legjobban tudjuk kihozni önmagunkból. Ehhez persze nekünk is nyitottnak és alázatosnak kell lennünk, de ugyanakkor nem kell feladni az egyéniségünket és elveszíteni az önmagunkba vetett hitet. 

2015. március 22., vasárnap

Dúrvásza Muni és Ambarísa Mahárádzsa

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Ambarisa Mahárádzsa és Durvásza Muni története a Srimad-Bhágavata Puránából

A Védikus időszámítás szerint az univerzum életciklusának körülbelül a felén, a hetedik manvantarában Vaivaszváta Sráddhadeva volt a hetedik Manu. Nabhaga volt a fia, és az unokáját úgy hívták, Nábhága. Az ő fia volt az emelkedett, tiszta bhakta, Ambarisa. Az ő tisztasága még egy bráhmana kikerülhetetlen átkát is el tudta hárítani. Ambarisa Mahárádzsa rendkívül szerencsés lélek volt. Az egész föld felett uralkodott, kimeríthetetlen gazdagság tulajdonosa volt, mégis megvetéssel kezelte az anyagi tulajdonokat. Nagyon szerette az Urat és bhaktáit, de a világra és csábításaira úgy tekintett, mint a szemétre.

Ambarisa Mahárádzsa kívül-belül teljesen elmerült Krsnában. Krsna lótuszvirág lábai mindig jelen voltak tiszta elméjében. Hangja tele volt krsna-kathával. Lelkét a templom tisztogatásával tisztította meg. Fülei állandóan a krsna-kathá nektárját itták, a szemei tele voltak a múrtik gyönyörű képeivel. Nem ismert más illatokat, mint a Krsnának felajánlott tulasziét, a füstölőét és a virágokét. A Krsna által megízlelt ételt élvezte; a templomba és a szent helyekre járt. Ambarisa Mahárádzsa egész lényét átitatta a Krsna-tudat. Nem érdekelte más, csak az, hogy Krsnát elégedetté tegye. Mély vonzalom alakul ki az Úr és tiszta bhaktái iránt abban, aki úgy átitatja a testét, elméjét, érzékeit és szavait az Úr szolgálatában, mint ő.

A miniszterek és a bráhmanák, akik a király jóakarói voltak, tanácsokat adtak Ambarisa Mahárádzsának, hogyan intézze a birodalma ügyeit. A császár személyesen nem végzett vallási szertartásokat, hanem azokat rábízta a bráhmanákra. Távol maradt, hogy elmerülhessen a Legfelsőbb Úr iránti odaadásban. Sri Hari rendkívül elégedett volt Ambarisa odaadásával, és megadta neki Szudarsana-csakrája védelmét, aki mindig kész arra, hogy megvédelmezze az Úr bhaktáit a bajtól. Szudarsana mindig ott volt Ambarisa mellett.

Hogy elégedetté tegyék Krsnát, Ambarisa Mahárádzsa és a királynője egy egész évig megtartották az Ekádasi és Dvádasi fogadalmakat Mathurában, a Jamuná partján. A vrata végén, Kárttika hónapban, egy három éjszakás böjt után Ambarisa megfürdött a Jamunában, és a vrndávani Madhuvanába ment, hogy ott imádja Krsnát. Ambarisa Mahárádzsa elvégezte a mahá-abhisekamot, Krsna nagyszabású fürdetési ceremóniáját, a védikus szertartások szerint, pancsa-gavjával, pancsámrtával, szarvausadhival, mahausadhival, stb. Feldíszítette az Urat ékszerekkel és szép ruhákkal, majd selyemruhákat, teheneket és egyéb értékes ajándékokat adott a bráhmanáknak. Otthon a szádhuk és a bráhmanák között sokmillió ezüstözött és aranyozott szarvú tehenet osztott szét, és nagy lakomát rendezett az összes bráhmana számára.

Miközben a böjt megtörésére készült a sziddhárthan bráhmanák útmutatásai szerint, megérkezett hozzá a misztikus Durvászá Muni. Ambarisa tisztelettel fogadta az emelkedett bölcset. Odaült a muni lábaihoz, és megkérte, tisztelje meg nála a praszádamot. A bölcs kegyesen elfogadta a meghívást, mondván, hogy először be kell fejeznie a napi tisztálkodását, de azután szívesen eszik. El is ment, hogy megfürödjön a Jamunában, majd a szertartásai után mély meditációba merült. Közben már csaknem véget ért Ambarisa számára, hogy megtörje a böjtjét, de nem illik, hogy a vendéglátó a bráhmana vendége előtt egyen. A bráhmanák zavarba jöttek, és hallgattak. Ambarisa úgy döntött, hogy vizet iszik, mert a Védák kijelentik, hogy a vízivást lehet evésnek vagy nem evésnek tekinteni. A bráhmanák egyetértettek. A király a Legfelsőbb Úron meditált, ivott egy kis vizet, és várta a bölcs visszatérését.

Miután Durvászá Muni befejezte a szertartásait, visszatért a palotába. Misztikus erejével látta, hogy a császár vizet ivott, és felháborodott. Szidni kezdte a császárt, aki összetett kezekkel állt előtte. „Nézzétek ezt a kegyetlen embert! Fejedbe szállt a gazdagság büszkesége, azt gondolod, hogy Isten vagy, valójában nem vagy még bhakta sem. Megsértetted a vallás elveit. Először vendégségbe hívsz engem, de most, hogy ettél, és nekem nem adtál, meg foglak büntetni.”

Durvászá Muni kiszakított egy hajszálat a fejéről, és egy démont teremtett. A félelmetes tűz-démon háromágú szigonyt tartott a kezében, dobbantott, megremegtette a földet, de Ambarisa nyugodt maradt. Ezután a Legfelsőbb Úr Szudarsana-csakrája, amely az Úr parancsára máris ott volt Ambarisánál, azonnal elemésztette a démont lángjaiban.
Durvászá Muni elképedt, hogy a démonja megsemmisült. Aztán látta, hogy a baljós Szudarsana feléje rohan. Életét féltve ő is futni kezdett, de akárhová futott, a Szudarsana mindig követte, és perzselte a hátát emésztő hevével. Durvászá menedéket keresett a Szumeru hegy barlangjaiban, az égen, a földön, királyok palotáiban és az óceánban; de akárhova ment, nyomon követte a lángoló korong. Elment Brahmához és Sivához, menedékét könyörgött, de ők elutasították, tudták róla, hogy sértést követett el Ambarísa ellen. Siva azt tanácsolta neki, hódoljon meg a Legfelsőbb Úrnak, Visnunak. Durvászá Muni elhagyta az univerzumot, és belépett Vaikunthába, Sri Nárájana lelki hajlékába, odavetette magát az Úr lábai elé, aki békésen pihent a feleségével, Sri Laksmidevivel, a szerencse istennőjével. Durvászá reszkető testtel, és a Szudarsana hevét állandóan érezve imádkozott az Úr lábainál:
Legfelsőbb Úr! Megsértettem az egyik kedves bhaktádat. Kérlek, bocsáss meg. Ha még a pokol lakója is felszabadul csupán azzal, hogy a nevedet zengi, akkor számodra semmi sem lehetetlen. Kérlek, ments meg.”

Az Úr válaszolt: „Engem teljesen a bhaktáim irányítanak. Nincs szabadságom. Boldogan élek a szívükben. Még a bhaktám bhaktái is nagyon kedvesek Nekem. Nélkülük Én semmi vagyok. A bhaktáim az életem. Én a szeretetüknek a foglya vagyok. Még az ő bhaktáik is nagyon kedvesek nekem. Mivel megsértetted Mahárádzsa Ambarisát, tönkretetted magadat. Ha valaki egy bhakta ellen használja a hatalmát, az csak annak árt, aki alkalmazta. Az alanyt sebzi meg, nem a tárgyat. A lemondás és tanultság kétségkívül jó egy bráhmana számára, de veszélyes annak, aki érdemtelen. Ezért azonnal oda kell menned hozzá, és tőle kell bocsánatot kérned.”

Amint Durvászá Muni megkapta az Úr utasításait, azonnal visszarohant Ambarisa Mahárádzsához, a lábaihoz borult, és szorosan átölelte. A császárt nagyon megzavarta, hogy egy bölcs megérinti a lábait, ezért szívének túláradó részvétével így imádkozott a Szudarsana-csakrához: „Bhakták védelmezője! Minden fegyver megsemmisítője, leghatalmasabb vaisnava, te az istenő erő kiterjedése vagy. Eloszlatod a tudatlanságot, és feltárod az Úr iránti odaadást. Véget vetsz a dzsíva torz látásának, amellyel májá urának képzeli magát, és megadod neki a szolgálat gyönyörű szemléletét a szambandha-gjána formájában. Az Úr téged szeret a legjobban a bhakták közül. Én megbocsátottam neki, kérlek, bocsáss meg te is.”

A Szudarsana-csakra megbékélt, és megmentette Durvászá Munit a perzselő hőség fájdalmától. Durvászá Muni többször is megáldotta Ambarisa Mahárádzsát, mondván:
Kedves királyom, ma megtapasztaltam a bhakták nagyságát, mert bár sértést követtem el, te az én jó szerencsémért imádkoztál. A bhakták számára semmi sem lehetetlen. Csupán a szent név hallása megtisztít. Te olyan kegyes vagy, hogy elnézted a sértésemet, és megmentetted az életemet. Örökre a lekötelezetted vagyok.”
Durvászá Muni elmondta, mennyire hálás Mahárádzsa Ambarisának. A császár az egész idő alatt a bölcs visszatérésére várt, és csaknem egy évig nem evett. Durvászá lábaihoz borult, és kérte, hogy egyen. Bőségesen megvendégelte, majd a bölcs nagy elégedettséggel kérte, hogy a császár is fogyasszon praszádamot:
Kedves királyom, nagyon elégedett vagyok veled. Először azt gondoltam, csak egy közönséges személy vagy. Most már értem, hogy rendkívül emelkedett bhakta vagy. Ezért csupán azzal, hogy látlak, megérintem a lábaidat, és beszélek hozzád, úgy érzem, megtisztultam, és áldott vagyok. Dicsérjenek téged a mennyben és a földön az idők végezetéig.”

2015. március 21., szombat

A dúrvászászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Dúrvászászana (Dúrvásza Muni póza)

Dúrvásza Muni egy ősi és hosszú életű bölcs volt, aki fontos szerepet töltött be a Szatja, Trétá és Dvápara-júga alatt. Dúrvásza az Úr Siva inkanációja volt, éppen ennek köszönhette hirtelen természetét, amiről szintén híres volt. Az volt a szokása, hogy mindenkit megátkozott, aki akár csak egy kis hibát vagy tiszteletlenséget is elkövetett ellene. De haragja mindig hamar elszállt, és általában elmondta, hogy mit kell tenni az átok elkerülése érdekében.

Azt mondják, hogy Dúrvásza Muni az Úr Siva inkarnációja volt. Atri Risi és Anaszújá fia volt. Atri Risi az Úr Brahmá emberi fia volt, a felesége pedig lojális és hűséges asszony volt. Egy nap Szaraszvatí istennő Laksmíval és Párvatíval (ők sorrendben Brahmá, Visnu és Siva feleségei) úgy döntött, hogy leteszteli Anaszújá férje iránti hűségét. Mindhárom istennő megkérte a férjét, hogy tesztelje le Anaszújá hűségét.

Anaszújá azonban hűséges maradt, így mindhárom isten kénytelen volt vele maradni, mint a fiai. Egy idő múlva az összes isten és istennő kérésére végül elengedte őket. A három isten azonban megáldotta Anaszúját, mielőtt elment, hogy a kiterjedéseik a fiaiként fognak megszületni. Így Anaszújá megszülte Szómát, Brahmá inkarnációját, Dattátréját, Visnu inkarnációját és Dúrvászát, Siva inkarnációját.

Más legendák szerint Atri risi súlyos lemondásokat végzett feleségével, Anaszújával együtt a Tishkul hegyen, hogy fiuk születhessen. A lemondásuktól elégedetten Brahmá Visnu és Siva megáldotta a bölcset, hogy mindhárom isten a fiaként fog megszületni. Így született meg Szóma, Dattátréja és Dúrvásza.

Dúrvásza Muni mindig próbatételek elé állította a tanítványait. Bár nagy bölcs volt, nem tudott uralkodni a dühe felett, és ez lett a gyengesége. Néha kis dolgokon is nagyon feldühödött, és gondolkodás nélkül átkokat szórt. Például megátkozta Sakuntalát, ami miatt annak nagyon sokat kellett szenvednie. Senki nem menekülhetett a haragja elől, sem az istenek, sem a démonok, sem a közönséges emberek.

Dúrvásza Muni kemény lemondásokat végzet, és ennek eredményeképpen misztikus képességekre tett szert. Egyszer Kuntí királynő elégedetté tette Dúrvásza Munit készséges szolgálatával, és ezért cserébe kapott a bölcstől egy mantrát, amellyel bármelyik általa kiválasztott istent meghívhatta, hogy nemzzen gyereket a méhében. Ennek az áldásnak a következtében született meg az ö Pándava herceg, akik jelentős fordulatot hoztak a történelemben.


Egyszer Dúrvásza Muni úgy döntött, hogy leteszteli az Úr Krisna türelmét. Az Úr Krisna azonban a bölcs legfurcsább kéréseit is türelmesen teljesítette. Egy nap Dúrvásza arra kérte Krisnát, hogy kenje be az egész testét a maradék édesrizzsel. Amikor az Úr Krisna ezt zokszó nélkül megtette, akkor Dúrvásza Muni megáldotta, hogy az egész univerzum szeretetét meg fogja kapni.

2015. március 20., péntek

Útravaló nehéz időkre

Mindannyian haladunk az úton, a karmánk vándorútján. Vannak nehezebb és könnyebb időszakok, és mivel minden viszonylagos, sohasem tudhatjuk, hogy amiben éppen most benne vagyunk, az valóban a legnagyobb próbatétel, vagy csupán egy semmiség, aminek túl nagy feneket kerítettünk. Minden esetre azért ilyenkor jól jön valami kapaszkodó, amiből lelkierőt tudunk meríteni. Nos, itt van néhány gondolat Kiss Gréta cikke alapján, az én átfogalmazásomban:

Minden ember életében vannak nehezebb periódusok: olyan időszakok, amikor padlón vagyunk, felkelni sincs kedvünk és úgy érezzük, nem bírunk tovább küzdeni. Reménytelennek látjuk a helyzetet, pedig a segítség közelebb van, mint hinnénk: bennünk. Ha képesek vagyunk saját magunkat kihúzni a gödörből, semmi sem állhat az utunkba. Ehhez persze tudás kell és lelki erő is, amit úgy nevezünk: a tudás alkalmazása a való életben, vagyis megvalósítás.

Íme 7 igazság, tanács, amely kapaszkodót nyújt – mindig.

1. A fájdalom a fejlődés része

Úgy is mondhatnánk, hogy a próbatételek kötelezőek, a szenvedés viszont opcionális, vagyis attól függ, hogy egy-egy élethelyzetet hogyan látsz, hogyan dolgozol fel. Ha bizonyos dolgokat el kell engedni, akkor el kell engedni, bármennyit is görcsölsz vagy szomorkodsz miatta. ha meg kell változni, akkor meg kell változni, bármennyire is kényelmesnek és biztonságosnak tűnne úgy maradni, ahogy voltál. Kudarcok pedig mindig lesznek, de ez a siker záloga, fel kell állni és tovább kell küzdeni, bármennyiszer is kényszerít térdre az élet. És mindenek előtt tanulni kell a fájdalomból, nem pedig ész nélkül szenvedni a végtelenségig.

2. Az anyagi világban minden átmeneti

Ez egyes helyzetekben (amikor éppen szenvedsz) vigasz lehet, más helyzetekben viszont (amikor éppen boldognak érzed magad) éppenséggel kétségbeejtő. De ez az érem két oldala, és az érem gyakran fordul, ezt meg kell tanulni és el kell fogadni. A bánatot mindig felváltja az öröm, és fordítva. A lényeg - tanulj meg nem ragaszkodni egyikhez sem!

3. Az aggódás és a panaszkodás nem segít

 Jellemzően azok az emberek szeretnek panaszkodni, akik minden problémájukért másokat tesznek felelőssé, holott tudod, hogy a karma törvénye alapján csakis te tehetsz arról, ami történik veled. Emellett az áldozat-szerep egy kényelmes helyzet, ami boldogsághoz ugyan nem fog vezetni, de legalább eltöltöd az időt a siránkozással, ahelyett, hogy tennél valamit a problémáid megoldása érdekében. Ne feledd: aki panaszkodik, az nem cselekszik, aki pedig cselekszik, annak nincs ideje panaszkodni.


4. A lelked „sebhelyei” jelzik, milyen erős vagy

Na ez elég coelhós frázis, de maradjunk annyiban, hogy a megélt viszontagságok érlelik a lelket, azonban nem szabad a sebhelyekhez sem ragaszkodni, sőt, ha büszke vagy rájuk, az esetenként inkább az egódat hizlalja, mintsem hogy a lelki fejlődésedet vinné előbbre. A megtapasztalás persze kell, hogy megérjen a lelked, de végül a sebhelyeket is el kell engedni, hogy felolvadhass a megjelölések nélküli Önvaló tisztaságában.

5. Minden küzdelem egy lépéssel előre visz

Ehhez persze tudni kell, hogy merrefelé állsz arccal, vagyis merre van az előre. Jelölj ki értelmes célokat, amelyek közelebb visznek önmagadhoz, és tégy erőfeszítést, de közben hagyd, hogy az univerzum lehetővé tegye a lehetetlent. Mert ha folyamatosan arra kapod a jelzéseket, hogy nem jó irányba haladsz, akkor a küzdelem nem fog előbbre vinni, ugyanis nem arrafelé kellene menned, amerre törekszel. Ilyenkor ülj le, vegyél egy pár mély levegőt, és gondolkodj el, mi is az életed célja. Nem szégyen segítséget kérni, ha eltévedtél.

6. Ne vedd magadra a másik problémáját!
Az ember sokszor azért foglalkozik mások problémáival, mert úgy tűnik a számára, hogy azokat sokkal könnyebben meg tudja oldani, mint a magáét, vagyis menekül a saját kihívásai elől. Számtalanszor láttam már segítő, nevelő munkakörben, hogy mennyire tudja osztani az észt az, aki közben képtelen a saját életét rendbe tenni és konkrét eredményeket felmutatni. Persze ne légy közömbös, és segíts, amikor kérik, vagy amikor alkalmad van rá. De hagyd meg másoknak a lehetőséget, hogy szembenézzenek a saját démonaikkal, és te is tedd ugyanezt. A példád sokkal nagyobb erejű lesz, mint a szavaid. 

7. A legjobb dolog, amit tehetsz, az, hogy továbbmész

Megállni és feladni - annak nincs értelme. Módszert változtatni, vagy módosítani a céljaidat - annak időnként van értelme. Menj tovább, de ne ragaszkodj azon, hogy melyik úton folytatod a haladást, mert nem az számít, hogy hová jutsz el, és az sem, hogy honnan indultál, és milyen gyorsan haladsz. Valójában csak az számít, hogy mit tapasztaltál meg menet közben, és mi az, ami benned megmaradt, amivel gazdagabbá lett a lelked. Folytasd utadat, amíg körbe nem érsz, és vissza nem térsz önmagadhoz. A teljesség vélt hiányából a teljességig.

És akkor a végére még hét pont, mert bár az eredeti cikkből csak a címmondatokat tartottam meg, ez a lista összefoglalja a lényeget:

1. Gondolkozz pozitívan!

2. Étkezz egészségesen!

3. Sportolj sokat!

4. Aggódj kevesebbet!

5. Dolgozz keményen!

6. Nevess gyakran!

7. Aludj jól!