2017. szeptember 30., szombat

A Tan kereke

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:


Az Asóka-csakra

A sok küllővel ellátott kerék (dharmacsakra) az indiai művészetben az uralkodói hatalom és a törvény ősi jelképe volt, és nagyon hamar a történelmi Buddha tanításainak szimbóluma lett. Ennek az ábrázolásnak a legrégebbi, ma is létező példányai a Nagy Asóka király által emeltetett oszlopokon található. Asóka (i.e. 304-232) a mai India legnagyobb részét és a mai Afganisztán nyugati határait is magába foglaló területeket egyesítő uralkodó volt. Bár a buddhizmust államvallássá tette és támogatta elterjedését országának határain túl is, mégis alattvalóival szemben vallási türelmet gyakorolt.
Asóka hatalmas, kőből készült oszlopokat emeltetett szerte a királyságában, ezek jó része még mindig áll. Az oszlopokon rendeletek találhatóak, ezek némelyike az alattvalók számára javaslatokat tartalmaznak a buddhista erkölcs és erőszakmentesség gyakorlásáról. A kőoszlopok tetején faragott állatalakok voltak, és gyakran díszítették a 24 küllős Tan kerekével is. Az egyik ilyen oszlop teteje, a homokkőből készült szárnáthi oroszlános oszlopfő képe látható a mai India címerén.

1947-től a független India nemzeti lobogójának közepén, a fehér sávban sötétkék, 24 küllős Asóka-csakra látható.

A Tan kerekének egyéb jelentései

Van, amikor a dharmacsakra egyfajta kompozíció részeként jelenik meg: egy lótuszvirág emelvényen áll egy-egy őzzel. Az őzek kb. feleakkorák, mint a kerék mérete, rendszerint térdelnek és orrukat a kerék felé magasba emelik. Ez a jelenet a történelmi Buddha legelső tanbeszédére utal, amit megvilágosodása után adott öt koldusnak a mai Szárnáthban, az Őzek Ligetében (a mai Benáresz mellett, Uttar Pradesh államban található, Indiában).
A buddhista legendák szerint a parkban lakó ruru őzcsorda is Buddha köré gyűlt, hogy meghallgassa tanbeszédeit. Az őz és a dharmacsakra együtt Buddhának arra a tanítására figyelmeztet, mely szerint minden élőlény megszabadítása a cél, nem csak az embereké.
Ugyanennek a történetnek egyéb változataiban az őzek a bódhiszattvák kisugárzásai.

A Tan (dharma) kerekének megforgatása

A “Tan kerekének megforgatása” kifejezés azt jelenti, hogy Buddha a Tanról - dharmáról szóló tanítását átadja a világnak. A mahajána buddhizmusban úgy tartják, hogy Buddha háromszor forgatta meg a Tan kerekét.
Legelső volt az Őzek Ligetében tartott tanbeszéd, amit Buddha megvilágosodása után mondott. Ekkor tárta fel először Buddha a Négy Nemes Igazságot.
A második megforgatás a tökéletes bölcsesség tanítása volt a súnjatá (üresség) természetén keresztül.
A harmadik megforgatás a Buddha-természet tanának elmagyarázása volt.

2017. szeptember 29., péntek

Miből lesz a stressz?

Korunk népbetegsége a stressz. Ez a zavaró mentális energia számtalan forrásból és formában bombáz bennünket, és hosszú távon a pszichés és testi betegségek hosszú sorát hozza létre. Tegnapelőtti blogomban a fölösleges dolgokról beszéltünk, és arról, hogyan zárhatjuk ki őket az életünkből. E fölösleges dolgok között van a stressz is. Való igaz, hogy néha olyan dolgokon stresszelünk, amelyekkel kénytelenek vagyunk foglalkozni. Ilyenkor az adott dologhoz fűződő mentalitásunkat, viszonyulásunkat kell megváltoztatni. 

Az egyik alapvető hiba, ami miatt állandóan stresszelünk, a kontrollálási hajlam. Azt gondoljuk, hogy mi irányítjuk a dolgokat, és ha valami nem úgy történik, ahogy szeretnénk, akkor dühöngeni kezdünk. A kötelességszerű cselekvés azonban nem azt jelenti, hogy irányításmániások leszünk és a befektetett erőfeszítésért cserébe kötelező módon várjuk azt az eredményt, amit elterveztünk. Ám az eredmény nem mindig úgy alakul, ahogyan azt szeretnénk, és ezt tudomásul kell vennünk, anélkül, hogy frusztrálódnánk rajta. 

Meg kell tanulni megtenni, ami tőlünk telik, a többit pedig rábízni az Univerzumra, vagy a karmára, vagy Istenre, mindenki helyettesítse be a neki tetsző kifejezést. Mi van azonban azokkal a dolgokkal, melyek nem lényegesek, és mégis eltérül a figyelmünk, és elrabolják az időnket? Néha még jól is érezzük magunkat, miközben az időnket és az életünket pazaroljuk éppen, de utólag mindig megbánjuk. 

Ennek az oka az elme szétszórt állapotában keresendő. A ksipta elme képtelen a koncentrációra. Hányszor előfordul már, hogy éppen valami fontos dologgal foglalkozunk, de hirtelen eszünkbe jut valami, és máris abbahagyjuk, és elkezdünk helyette valami lényegtelen dologra figyelni. A TV, a közösségi média és az okostelefonok remek gondolatelterelő eszközök, melyekkel végtelen időt el lehet tölteni anélkül, hogy bármi értelme lenne, sőt, még le is meríti az energiáinkat. A ksipta elme témáról témára ugrál, mint egy kerge majom. 

A múdha elme vagy a passzivitásba merül, amikor éppen a tamasz hatása alatt van, vagy egy gondolat megszállottjává válik, amikor éppen a radzsasz hat rá. A radzsasz függőségszerű tapadást okoz az adott tárgyhoz, például valamilyen érzéki örömöt okozó tevékenységhez, mely akár rögeszmévé is válhat. Tehát szintén stresszt okoz. A tamasz inkább úgy okoz stresszt, hogy halogatjuk és elhanyagoljuk a kötelességeinket, és a semmittevésbe menekülünk az életünk kihívásai elől. 

A viksipta elme már némileg szabályozható, de még itt is megfigyelhető az oszcilláció, vagyis időről időre témát vált, és erőnek erejével kell visszatérítenünk arra a tárgyra, amivel éppen foglalkozunk, például a meditációnk tárgyára. Itt a három guna hatása váltakozik, de a szattva hatása már némileg érződik, így valamelyest tudjuk kontrollálni az elménket, és a stresszorkohoz fűződő viszonyunkat, valamint az érzékszervi tevékenységeinket is. 

A teljes koncentráció, és azzal egyidejűleg a lényegtelen dolgok teljes figyelmen kívül hagyása azonban csak az ékágra (egyhegyű) elmeállapotban valósul meg. Még ha csak rövid időszakokra tudjuk is elérni ezt az állapotot, ilyenkor nagyon produktívak vagyunk. legyen szó akár egy sportversenyről, egy vizsgáról, fontos próbatételről az életünkben, vagy valamilyen alkotó tevékenységről, vagy egy hirtelen jött szituáció menedzseléséről, egy vészhelyzetben történő gyors és helyes döntéshozatalról. 

A stresszt tehát az ékágra elmeállapotban tudjuk teljesen kizárni, hiszen ebben az állapotban szokott előfordulni a "flow" élmény, vagyis teljes mértékben a jelen pillanatra tudunk fókuszálni, és az elménk nem térül el sem a múlt, sem a jövő eseményei felé. 

Az ötödik elmeállapot a niródha, vagyis a felfüggesztett elme, melyet a tárgy nélküli szamádhi állapotában érhetünk csak el. Mivel az elme ilyenkor nem funkcionál, "standby" üzemmódban van, stressz sincs. Ebből is látható, hogy a stressz csupán az elménk produktuma, hiszen a valóságban minden úgy van jól, ahogy van, és mi csak szemtanúi vagyunk az élet változásainak. Hosszú út vezethet el azonban addig, amíg ezt felismerjük, és megállapodunk az Önvaló változatlan, örök minőségében. 

2017. szeptember 28., csütörtök

A múládhára csakra analógiái

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A hat fő csakra

Múládhára csakra (gátcsakra)

Elhelyezkedése: gáttájék
Minősége: tamasz
Eleme: föld
Érzéktárgy: illat
Színe: cinóber, sötétvörös
Szirmok száma: négy
Mantra: LAM
Jantra: sárga négyzet

A múládhára csakra fő funkciója a túlélés, melynek a két üzemmódja a támadás, illetve a menekülés. Ez a csakra tartalmazza hüllő-múltunkat. A hüllő csak abból tud választani, hogy az előtte lévő tárgy préda-e, mert ebben az esetben megtámadja, vagy egy magasabb rangú ragadozó, ebben az esetben pedig a menekülést választja. Amikor a múládhára csakra zárva van, akkor nem vagyunk képesek biztosítani a saját túlélésünket – ez életveszélyes szituáció lehet. Másfelől viszont az extrém veszélyhelyzetek, például a háború a felső csakrák bezárásához vezethetnek, miközben csak a múládhára marad nyitva. Ez megmagyarázhatja az olyan emberek által elkövetett kegyetlenségeket a háború idején, akik egyébként civilizáltnak tekinthetők.

A múládhára csakra az ürítés (széklet stb) központja, és azok az emberek, akiket ez a csakra ural, sokszor használják a végbélre és a székletre utaló kifejezéseket a beszédükben is. Patandzsalí jamái (erkölcsi szabályai) is ennek a csakrának a késztetéseivel foglalkoznak az ahimszá, vagyis nem-ártás, erőszakmentesség előírásán keresztül. Az ahimszá a múládhára csakra pirimitív hüllő-ösztöneinek kontrollálását segíti elő.

Az, aki nem képes túllépni a múládhára csakrán, pszichopatává válhat. A múládhára kizárja az emlősök között oly jellemző melegséget és együttműködést, és ennek a csakrának a fogságában általában képtelenek vagyunk felülemelkedni a saját önző érdekeinken. Képtelenek vagyunk átélni az együttérzést és a megbocsátást gyakorolni, ha a múládhára csakrára vagyunk korlátozva. Ezen a szinten a legjobb esetben vetélytársnak tekintünk másokat, vagy rosszabb esetben fenyegetésnek. Sajnos az oktatási rendszerünk jelentős része még mindig a gyerekek közötti versengésen alapul az együttműködés helyett, ami a múládhára szintjéhez köti őket. Sok politikus a múládhárán alapuló kampánnyal nyert szavazatokat, amikor a külföldieket vagy vallási, etnikai kisebbségeket fenyegetésként állított be. Számos tömeges sportrendezvény és ennek a csakrának a késztetéseit szólítja meg azáltal, hogy a versenyzők gladiátorként szállnak szembe egymással.

Nem sok olyan élethelyzet lenne, amikor a jógi azt választja, hogy a múládhárába helyezi a pránát, kivéve amikor a túlélését fenyegeti veszély. A saját túlélésünk biztosítására való képtelenség az úgynevezett Brahma-granthi hatása, mely egy energetikai blokk és az Úr Brahmáról kapta a nevét. Három ilyen granthi van, és az első a két alsó csakrára van hatással. Azért nevezik Brahma-granthinak, mert a hinduizmusban az Úr Brahmá felügyeli a teremtést. A hindu hagyomány Brahmája azonos a zsidó-keresztény-iszlám hagyomány Ábrahámjával – vegyük észre a két név közötti hasonlóságot! A múládhára csakra blokkja a Brahma-granthi miatt például öngyilkosságot vagy önveszélyes, önpusztító életet is eredményezhet.

A múla bandha jelentősége a múládhára csakra és a Kundaliní stimulálásában van, melyet közvetlenül e csakra fölött elhelyezkedve vizualizálnak. A múla bandha gyakorlásához a sziddhászana az ideális póz, melyben a bal sarkunkkal nyomjuk a gátat, a jobb láb pedig a bal fölött helyezkedik el."

2017. szeptember 27., szerda

Végy egy nagy levegőt...

Az életünk sokkal hatékonyabb, békésebb és boldogabb volna, ha csak azokkal a dolgokkal foglalkoznánk, amik valóban fontosak, és nem törődnénk azokkal, amelyekkel nincs dolgunk. Ehhez persze először is tudni kellene különbséget tenni a kettő között, másrészt tudni kellene elengedni mindazt, amivel valóban nem kell foglalkoznunk és nincs is semmi értelme, hogy az időnket, a figyelmünket és az energiánkat pazaroljuk rá. 

Patandzsalí szerint van egy dolog, ami ezt megakadályozza, ezt pedig "tapadásnak", vagy vonzódásnak, ragaszkodásnak nevezi. Az elme "hozzátapad ahhoz az illúzióhoz, amit a tudatlanság hatására teremtett, és nem akarja elengedni. Egyrészt azért, mert az illúzióval azonosítja magát, másrészt azért, mert fél az ismeretlen spirituális valóságtól. Más dolog abban a kontextusban beszélni az elengedésről, amikor már valamit elveszíttettünk, de nem akarunk tudomást venni róla, mint úgy, hogy ott van előttünk, és semmi nem kényszerít arra, hogy elengedjük vagy kizárjuk az életünkből. 

Semmi gond azzal, ha valakinek van egy hobbija vagy egy kedvenc tevékenysége, feltéve, ha az a dolog fejleszti őt és felismerésekhez juttatja önmagával kapcsolatban. Minden hobbit, tevékenységet alá kellene rendelnünk az önmegvalósítás fő feladatának. Ha azonban az a hobbi csupán arra szolgál, hogy agyonüssük vele az időt és elvonja a figyelmünket az önfejlesztésről, akkor csupán egy csapda, fölösleges időtöltés. 

Van, aki a munkájába menekül az önmegvalósítás elől, van, aki a családi kötelességeibe, megint mások csak ülnek és olvasgatnak, de semmit nem alkalmaznak az életükben abból a sok okosságból, amit megtanultak. Sőt, olyanok is vannak, akik másoknak próbálnak segíteni a fejlődésben, és ezzel helyettesítik az önmagukon elvégzendő munkát. 

Tehát meg kell tanulnunk különválasztani a lényeget a sallangoktól és valóban a mély dolgokra koncentrálni a felszínes csillogás helyett. Hogy mitől sikeres valakinek az élete? Spirituális értelemben véve pontosan ettől, hogy megtanult a lényegre koncentrálni az élete során, és akkor már másodlagos, hogy mennyi haladást ér el a fontos dolgokban, mégsem fogja azt gondolni a halála pillanatában, hogy hiábavaló dolgokra fecsérelte az idejét. Mindennek, amit csinálunk, egy magasabb tervbe kell illeszkednie, még a lehető legjelentéktelenebbnek tűnő, hétköznapi tevékenységeknek is. A szokások kialakítása és a nem hatékony szokások megváltoztatása bizony lassú és fáradságos folyamat, de mégis fontos. Akkor lesz valami egy dologból, amivel elkezdünk foglalkozni, ha szokást csinálunk belőle. 

Ha figyelmesek és empatikusak vagyunk, amikor kommunikálunk valakivel, aki fontos számunkra, ha rendszeresen időt fordítunk azokra a dolgokra, amelyek fejlesztik az énünket, akkor tíz, húsz, harminc év távlatában mér teljesen másképp fogjuk szemlélni a világot és korábbi önmagunkat. Ne hagyjuk, hogy a világ alakítsa az énképünket, és teletömje az életünket mindenféle haszontalan dologgal és információval, hanem szabjuk az életünket olyanra, amilyenre mi szeretnénk, hozzuk ki magunkból a személyiségünk legjavát, és ezt ajándékozzuk a világnak!

2017. szeptember 26., kedd

A csakrák és a tudati evolúció

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"13. Fejezet

13. Törvény: A csakrák az agy fejlődési stádiumait képviselik az Istenszeretet élete felé vezető úton

A Sziddha-sziddhánta Paddhatí kijelenti, hogy senkit sem lehet jóginak nevezni, ha nem érti meg a csakrákat (2.31). Ez a fejezet ennek megértését fogja elősegíteni. A csakra-meditáció, ha az itt vázolt kifinomult, nagyon hatékony módszerrel végezzük, elő fogja segíteni az agyunk evolúcióját és magasabb intelligenciánk felébredését. Ez a fejezet vázolni fogja azt az evolúciós folyamatot, amin végigmehetünk egyénileg vagy kollektív módon. Ezek az esszék a szentírások tanulmányozásából és a csakrákkal kapcsolatos személyes tapasztalataimból álltak össze. E tapasztalatok java részét úgy szereztem, hogy e könyvben leírt meditációs technikát gyakoroltam, kiegészítve az ászana, krijá és pránájáma napi szintű gyakorlásával.

Itt most a csakrák új térképét fogom felvázolni. Azért hoztam létre ezt az új térképet, mert a létező térképek nem írják le megfelelően sem az emberi társadalom evolúcióját a történelem jelen pillanatáig, sem azt, ami még előttünk állhat. Emellett nem lett kimutatva a csakrák megnyitásának fontossága az egyénben, mint az emberi társadalom jövőbeni motorja. Azt is el fogom magyarázni, hogy mi történik, ha a természetestől eltérő sorrendben nyitjuk meg a csakrákat, és mindegyik csakra esetében be fogom mutatni azokat a veszélyeket, amik várnak ránk, ha kihagyjuk az adott csakrát, és egyből a következővel kezdünk foglalkozni. Ezen információk java része nem elérhető a létező leírásokban.

Ebben a fejezetben az egyes csakrákkal kapcsolatos információkat fogom ismertetni. Ez a tudás nem elengedhetetlen a könyvben leírt meditációs módszer végzéséhez, mégis biztosít egy térképet, és így legalább nem érezzükazt, hogy a sötétben tapogatózunk. Az egyes csakrákkal kapcsolatos munkáról szóló információt is megtaláljuk, amennyiben dolgunk van vele. Ezzel csak akkor érdemes foglalkozni, ha egy-egy csakrához kapcsolódó blokkokat tapasztalunk az életünk bizonyos területein.

A misztikus élmények nem tesznek bennünket automatikusan az életünk mesterévé. Például a két legmagasabb csakra megnyitása a középső kettő nélkül paranoiát vagy skizofréniát eredményezhet. Az élet mesterének lenni azt jelenti, hogy spontán módon pránát tudunk juttatni a megfelelő csakrába egy bizonyos szituáció esetében. Ebben a fejezetben foglalkozunk minden egyes csakra céljával, és azzal, hogy az egyes kötelességek és funkciók esetén, hová kell helyezni a pránát. A csakrák leírása nem lesz teljesen átfogó, de a mindennapos használathoz elegendő.

Itt csak a hat fő csakra leírását fogjuk megtalálni, ahogy azt az olyan jóga-művekben olvashatjuk, mint a Sat-csakra Nirúpana vagy Jóga-kundaliní Upanisad (3.9-11). Sok más csakra létezik, de a lentebb ismertetettek a legfontosabbak. A fenti csakrák között vannak olyanok, amelyek nem csakrák, hanem egész csakrarendszerek, és akár féltucat alcsakrából is állhatnak. De most egyelőre nem kell ennyire belemerülni a potenciálisan zavarbaejtő részletekbe egy olyan szövegben, mely lényegében a meditatív tapasztalásokkal és technikával foglalkozik. A hetedik fő csakrát, az ezer szirmú szahaszrárát a tizenhetedik fejezet írja le."

2017. szeptember 25., hétfő

Elmúlik

Már megint egy ezoterikus mondás, mondhatni közhely, amely köré egész kis történeteket szoktak kanyarítani, mint amilyen például ez: 

“Egyszer egy indiai hercegnő édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele: elmúlik..”

Nos, kezdjük az elején. A lélek örök és változatlan, így ha megvalósítjuk eredeti, lelki természetünket, akkor egyszeriben túllépünk a múlandó idő csapdáján, és a határtalan tudatban lelünk megnyugvásra. A tudatot, vagyis az önvalót nem korlátozza sem az idő, sem a tér. Ezek a dimenziók csak az anyagi kiterjedéseinkre vannak hatással. Mindaddig azonban, amíg azonosítjuk magunkat az átmeneti és folyton változó testtel és elmével, az idő fogságában vagyunk. Sokszor van olyan helyzet az életünkben, amihez elkezdünk ragaszkodni, és szeretnénk minél jobban elnyújtani, meghosszabbítani, nem akarjuk, hogy vége legyen. Pedig egyszer vége lesz mindennek. A gyerekeink is szélsebesen nőnek, észre sem vesszük. Kisfiam, Alex nagyon aranyos kisbaba volt, de most már tíz kiló, jön-megy és tevékenykedik. Az idővel és a korral járó változásokat nem állíthatjuk meg, és nem fordíthatjuk a visszájára. Hiába akarnám csecsemőként szeretni, így kell szeretni, ahogy most van, és ha egyszer tinédzser lesz, akkor majd úgy kell szeretni. Közben Lola lányom hároméves dackorszakát éli éppen, és szeret rendetlenkedni, valamint ellenkezni is. De ezt az arcát is szeretni kell. Nagyobbik lányom pedig éppen a tizenkettedik évét tapossa, és nem mindig tudja eldönteni, hogy ő még gyerek, vagy már kamasz. 

Az idő halad, az emberek változnak, és nem mindig tudjuk az örök lelket látni és szeretni bennük. Sokszor a hozzájuk fűződő élményeink, tapasztalataink, benyomásaink határozzák meg azt, hogy milyen érzelmekkel fordulunk feléjük. Az érzelmek változékonyságáról pedig ne is beszéljünk, illetve beszéljünk, mert ahhoz is hozzá kell szokni. Az elménk és az érzelmeink folyamatosan változnak, és ezt meg kell tanulnunk kezelni, tudomásul venni, és egy partnerkapcsolatban is helyet kell neki adni. Persze a jókedv, a szenvedély, vagy éppen a harag, féltékenység néha fellángolnak, néha mérséklődnek. De egy kapcsolatban szükség van olyan dimenziókra is, melyek állandóbbak és adnak neki egyfajta stabilitást. Ilyenek a hűség, megbízhatóság, tisztelet, figyelem, tolerancia és empátia. Ha ezeket következetesen gyakoroljuk, akkor az érzelmi hullámzások nem fogják annyira befolyásolni az elköteleződésünket. 

A szerelem nem lesz olyan egy év után, mint az első napon vagy hetekben, tíz vagy húsz év után pedig teljesen más jellegű kapcsolattá érik, melyben szerencsés esetben mindketten tudnak fejlődni. Véleményem szerint, ha egy kapcsolatban az egyik vagy mindkét fél megreked a személyiség-fejlődésben, az a kapcsolat tartósságára is rosszabb hatással van, mintha tudnának szárnyalni, és segíteni ebben egymást. 

Szóval a dolgok változnak, és bizonyos dolgok elmúlnak, de nem mindegy, hogy mivé érnek, mit szintetizálunk a sok élményből és eseményből, mit tanulunk meg, és milyen élettapasztalatot  szűrünk le belőle. Egy karmikus lecke is elmúlik, de ha nem tanuljuk meg belőle azt, amit meg kellene, akkor valamilyen formában vissza fog térni. A félelmeink nem múlnak el, csak meghúzódnak a tudatalatti sötét zugaiban. Csak akkor tudunk végérvényesen megszabadulni tőlük, ha szembenézünk a félelmünk okaival, a tudatlanságunkkal, és megértjük, hogy nincs mitől félnünk. Mert bár igaz, hogy minden anyagi dolog elmúlik, de a halhatatlan lélek mindent túlél, és valójában semmi nem befolyásolja a létét. Az anyagi tudattal önmagát azonosító lélek olyan, mint egy éhező madár egy gyümölccsel teli fán, aki elfelejtette, hogyan kell enni, vagy annyira elvakítja az illúzió, hogy nem látja a táplálékot. A tudatlanság felszámolásával a lélek is felvirul, eléri a teljes és maradandó boldogságot (vagy eksztázist, ahogy tetszik), és megszabadul a szenvedéstől. A szenvedés ugyanis mindig átmeneti, és mindig elmúlik, csak néha túlzottan türelmetlenek vagyunk ahhoz hogy kivárjuk. A szenvedés mértékét és időtartamát ugyanis a múltbeli karmánk megérett visszahatásai határozzák meg, és ezt általában nem tudjuk befolyásolni, vagy csak korlátozott mértékben.

2017. szeptember 24., vasárnap

A dharma-csakra

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A dharma-csakra

A Tan (dharma) kereke - szanszkrit nyelven dharmacsakra - egyike a buddhizmus legrégebbi szimbólumainak. A kerék éppen úgy a buddhizmus jelképe, mint ahogyan a kereszt a kereszténységnek vagy a Dávid-csillag a zsidó vallásnak vagy a félhold az iszlámnak. Ezen kívül még a buddhizmus nyolc szerencsejegyének (astamangala) egyike is.

A Tan (dharma) kereke nem más, mint egy hintó vagy harci szekér kereke, változó számú küllővel. Bármilyen színű lehet, bár arany színű változata a leggyakoribb. A közepén legtöbbször három forma örvénylik egymásba fonódva, de előfordulhat jin-jang szimbólum vagy egy másik kerék vagy egy üres kör is.

A Tan kereke három alapvető részből áll – kerékagy, kerék széle/pereme és a küllők. Az évszázadok alatt nagyon sok hagyomány és még több tanító tulajdonított ezeknek a részeknek egymástól eltérő jelentéseket, egy könyvet is megtöltene, ha mindet leírnánk. Itt most a Tan kerekének néhány legelfogadottabb és legáltalánosabb értelmezését adjuk:

- Maga a kör, a kerék formája a Tant, Buddha tanításának tökéletességét képviseli.
- A kerék széle/pereme azt az összpontosítást és éberséget képviseli, amelyek egybefogják a meditáció gyakorlatát.
- A kerékagy az erkölcsi szabályokat jelenti. Az a három örvény, ami gyakran látható a kerékagyon, általában a Három Ékkövet (Három Menedék) – Buddha, dharma (Tan) és szangha (közösség) - szokta jelenteni, de sok esetben képviselhetik az örömöt is.

A küllők, számuktól függően különböző dolgot jelenthetnek:
- Ha a keréknek négy küllője van, ami általában ritka, akkor a Négy Nemes Igazságot vagy a négy dhjánát (a meditáció négy szintjét) képviselhetik.
- Ha a keréknek nyolc küllője van, akkor a Nemes Nyolcrétű Ösvényt képviselik. A leggyakrabban ezt a nyolcküllős kereket szokták a buddhizmus jelképének felhasználni.
- Ha a keréknek tíz küllője van, akkor a küllők a tíz irányt (észak, dél, kelet, nyugat, délkelet, délnyugat, északkelet, északnyugat, fent és lent) – gyakorlatilag az összes irányt képviselik.
- Ha a keréknek 12 küllője van, akkor a tizenkét láncszemből álló Függő Keletkezést képviselik.
- Ha a keréknek 24 küllője van, akkor a tizenkét láncszemből álló Függő Keletkezésen kívül a Függő Keletkezés tizenkét láncszemének fordított sorrendjét, azaz a szamszárából való megszabadulást is jelképezi. A 24 küllős Tan kerekét Asóka-csakrának is szokták nevezni.
- Ha a keréknek 31 küllője van, akkor a küllők az ókori buddhista kozmológia szerinti létezés 31 birodalmát jelentik.
A Tan kerekének gyakran vannak peremen túl nyúló küllői, amik első ránézésre életlen tüskéknek látszanak. Ezek a tüskék a mindenen átható belátást jelentik.

2017. szeptember 23., szombat

A szudarsana csakra

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A csakra a Rig-Védában az Úr Visnu szimbólumaként van említve, mint Visnu fegyvere és az idő kereke. A Mahábháratában olvashatjuk a történetet, hogy Krisna a szudarsana csakra segítségével fejezi le Sisupálát Judhisthira Mahárádzsa rádzsaszúja szertartása közben. Válmíki Rámájanája szerint az Úr Visnu megölt egy Hajagríva nevű dánavát, a Csakravana nevű helyen, melyet Visvakarmá (a félistenek építésze) épített. Utána elvette tőle a szudarsana csakrát, és a saját szimbólumává tette.

A puránák szerint a szudarsana csakrát Visvakarmá készítette. Visvakarmá Szúrjához, a Napistehez adta hozzá a lányát, Szandzsanát. A Nap heve és fénye miatt Szandzsana nem tudott a Nap közelébe menni. Amikor panaszkodott erről apjának, Visvakarmá fakóbbá tette a Napot, hogy a lánya átölelhesse. Visvakarmá összegyűjtötte a Nap fényének „maradékát”, és három isteni tárgyat készített belőle: a puspaka vimána nevű égi járművet; Siva trisúláját, azaz háromágú szigonyát, és Visnu szudarsana csakráját. A csakra tízmillió küllővel rendelkezik, és ezek két sorban, egymással ellentétes irányban mozognak, ezért tűnik szögletesnek a csakra széle.

Amikor Szatí, Siva felesége a tűzbe vetette magát az apja, Daksa áldozati ceremóniáján, akkor Siva vigasztalanul hordozta körbe felesége holttestét. Utána a testet 51 darabra vágták a szudarsana csakra segítségével, és a darabok India különböző pontjaira hullottak, melyeket sakti-pítháknak (Durgá istennő szent ereje tárolóhelyének) tartanak.

A Mahábháratában Dzsajadratha volt a felelős Ardzsuna fiának haláláért. Ardzsuna megfogadta, hogy a következő napon napnyugta előtt megöli Dzsajadrathát. Dróna azonban három rétegnyi katonasággal vette körül Dzsajadrathát, hogy megvédje Ardzsuna támadása ellen. Krisna ekkor mesterséges napnyugtát hozott létre a szudarsana csakra segítségével. Amikor Dzsajadratha azt hitte, hogy már lement a nap, kijött az őt védelmező katonák gyűrűjéből, hogy Ardzsuna kudarcát ünnepelje. Ebben a pillanatban Krisna visszavonta a csakráját és a Nap ismét láthatóvá vált. Ekkor arra utasította Ardzsunát, hogy ölje meg Dzsajadrathát, Ardzsuna pedig a parancsnak engedelmeskedve levágta Dzsajadratha fejét.

A Puránák szerint az Úr Visnu a szudarsana csakra áldását adta Ambarísa Mahárádzsának, melynek következtében a királyságát jólét, béke és biztonság övezte. Az égen repülő Ráhu démon fejét is a szudarsana csakrával vágta le az Úr Visnu, illetve a tejóceán kiköpülésekor a Mandara hegyet is félbevágta vele. Ráhu az asztrológiában az árnyék-égitestek közé tartozik, és a Nap- illetve Holdfogyatkozást, valamint a holdfázisok váltakozását idézi elő.


A szudarsana csakra istenségét, a csakra-purusát főleg Dél-Indiában imádják önálló istenségként, és négy, hat, nyolc, tizenhat vagy harminckét karral ábrázolják. A tantrák szerint szudarsana imádata erővel ruházza fel a királyt, hogy a lehető legrövidebb időn belül le tudja győzni az ellenségeit. Szudarsana haja lángnyelvekből áll, melyek az ellenséget elpusztító erejét képviselik.

2017. szeptember 22., péntek

Nem menekülhetsz el önmagad elől

Az emberi életnek az önmegismerésről kellene szólnia. Sokunknál viszont a dolog pontosan fordítva történik, egész életünkben önmagunk elől menekülünk. Az élet számtalan példán és eseten keresztül tanít bennünket, feltéve, ha nyitottak vagyunk arra, hogy megértsük önmagiunkat, tanuljunk és fejlődjünk. Máskülönbern minden egyes szembesítést valamiféle támadásként fogunk megélni, és vádekezünk, menekülünk. Sok esetben az önmagunkról kialakított hamis képbe menekülünk, vagy az önmagunkkal szemben támasztott hamis elvárásokba. Van, amikor mi támasztjuk őket, és van, amikor a környezetünk. 

Amikor az élet szembesít bennünket egy problémával, akkor érdemes egyből elkezdeni azon gondolkodni, hogy milyen belső konfliktusra, egyensúlyzavarra világít rá ez az élethelyzet. Mit tudunk változtatni, fejleszteni önmagunkon, még ha esetleg nehézségek árán is. Amikor a velünk történt eseméynekért a külvilágot okoljuk, és másokat hibáztatunk, miközben önmagunkat ártatlan áldozatnak tekintjük, igazából nem haladunk előre. Soke setben a konfliktusok vagy kellemetlen helyzetek megoldását abban látjuk, hogy megváltoztatjuk a külső körülményeinket. Munkahelyet váltunk, partnerkapcsolatot váltunk, esetleg elköltözünk egy másik országba. 

Szó se róla, van, amikor az ilyen változások valóban megoldást adnak, jó eséllyel ezért, mert a külső változásat belső mérlegelés és érési folyamat is kísérte. Mert ha nem, akkor nagyon könnyen visszaköszönhet ugyanaz a probléma a következő helyzetben is. Ha úgy éljük meg, hogy sohasem volt még egy jó főnökünk vagy munkatársunk a munkahelyen, akkor esélyes, hogy velünk van a probléma. Ha a pertnereink sorozatosan ugyanolyan konfliktushelyzet elé állítnak, akkor elképzelhető, hogy a belső problémánkat tovább vittük magunkkal a következő kapcsolatba. 

Az elménk raktározza a karmát és a feltételekhez kötöttségünket, és azt magunkkal visszük egyik élethelyzetből a másika, egyik testből a másikba. Hacsak nem sikerül letudni azt a karmát és letenni az adott karmikus csomagot. Ez azonban csak tudatosítással fog megtörténni, magától nem nagyon. Az elménk elől nem menekülhetünk el, és mindaddig, amíg azonosítjuk magunkat a benne rejlő kondicionáltsággal, a karma a nykunkban loholva kísér bennünket tovább. A karma, a kondicionáltság kitisztítása és az elmével való azonosítás felszámolása már valóban eredményezhetnek egy magasabb spirituális tisztaságot, amikor végre nem önmagunk hamis azonosságai elől menekülünk, hanem megismerjük tényleges önvalónkat vagy legalább annak halvány ragyogását, és fokozatosan megtanuljuk különválasztani a hamisat és átmenetit a valóstól és öröktől. 

2017. szeptember 21., csütörtök

Isten kegyelme

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A gyakorlás intenzitása

A gyakorlásunk intenzitását sokszor az határozza meg, hogy mi motivál bennünket. Egyes embereket az motivál, ami elől el akarnak menekülni. E motiváció egyik remek példája Milarepa, a tibeti jógi. Az anyja utasításának engedelmeskedve, hogy pusztítsa el az ellenségeit, harmincöt embert ölt meg a fekete mágia segítségével. Miután ezt megtette, felsejlettek előtte a tettei karmikus következményei. A karmikus visszahatásoktól való félelem olyan motivációt adott neki, hogy majdnem szakadatlanul gyakorolt évtizedeken keresztül. Nem csak a felszabadulást érte el egy életen belül, hanem az országa egyik legbefolyásosabb spirituális tanítója lett, és még ma is világítótoronyként ragyog szelleme.

A motiváció másik oldala az a vágy, hogy elérjük, amit szeretnénk. Jágjavalka Risi azt mondja a Brihad-áranjaka Upanisadban, hogy a határtalan tudat megvalósításának eksztázisa egymilliárdszor nagyobb, mint a hatalom, szex és pénz kombinációjából eredő maximális öröm kombinációja által elérhető eksztázis. Ácsárja Gaudapáda azt mondja, hogy a határtalan tudat elérésének eksztázisa túl van a szavakkal kifejezhetőn. A jóginak azzal kell motiválnia magát, hogy ezekre a szintekre törekszik. Ha nem tudjuk, hogy hová tartunk, akkor valahol máshol fogunk kikötni. Ideális esetben egyidejűleg motiváljuk magunkat a spirituális gyakorlat pozitív eredményeinek lehetőségével és a negatív eredmények megfontolásával, melyeket elkerülhetünk általa. Így elérhetjük a gyakorlás legnagyobb intenzitását ez gyorsan elvezet a sikerhez, ahogy Patandzsalí mondja (Jóga-szútra 1.21).

Isten kegyelme

A spirituális felszabadulás elérésének legfontosabb tényezője Isten kegyelmének megnyilvánulása. Patandzsalí, a Jóga-szútra szerzője elmagyarázza: szamádhi sziddhi ísvara-pranidhánát, vagyis a szamádhi elérhető az isten iránti odaadás által (Jóga-szútra 1.45). Hogyan tudjuk vonzani Isten kegyét? Azáltal, ha intenzív szeretettel fordulunk felé. Az Úr Krisna azt mondja Ardzsunának, hogy semmi sem annyira ellenállhatatlan Isten számára, mint a hívei szeretete (Bhagavad-gítá 12.20). Isten nem tud mást tenni, mint a kegyében részesíti a hívét, aki önzetlenül szereti. De ehhez az szükséges, hogy anélkül szeressük Istent, hogy bármit kérnénk cserébe – hogy azért szeressük istent, ami, és nem azért, mert képes teljesíteni a vágyunkat a spirituális felszabadulás vagy akár anyagi tárgyak elérésére. Amikor szerelmesek vagyunk, nem akarjuk azt azzal elrontani, hogy állandóan szívességet kérünk a szerelmünktől. Máskülönben a partnerünk azt gondolhatná, hogy nem ő érdekel, hanem a képessége, hogy szívességet tegyen nekünk.

Hogyan szerethetjük önzetlenül Istent úgy, hogy nem kérünk többet semmit? Ez akkor lehetséges, ha már legalább egy pillanatra megtapasztalhattuk Isten jelenlétét, miután megtapasztalták az isteni megnyilvánulás valamilyen formáját. Miután megláttuk, hogy Isten a határtalan szépség, korlátlan szeretet, kreativitás és szabadság. Igazából nehéz lenne mást érezni, mint tiszta, önzetlen szeretetet Isten iránt. A szöveg harmadik részében, ami most kezdődik, azt fogjuk megtárgyalni, hogyan érhetjük el Isten közvetlen megpillantását."

2017. szeptember 20., szerda

Hangfürdő-élmény

Amióta hallottam a Spotify-on a Hangutazók együttes CD-jét és Bársony Bálint Hangfürdőjét, el szerettem volna jutni a Budai Jurtaközpontba, és élőben is kipróbálni, hogy milyen élmény egy igazi jurtában átadni magamat a hangtálak gyógyító rezgéseinek. Ez ma meg is valósult, bár kalandos út vezetett idáig. Délelőtt felbicikliztem a Fenyőgyöngyéhez, ami már önmagában is izzasztó kis túra, főleg egy egysebességes országúti keróval, majd kirándultunk egyet a családdal a hármashatárhegyi kilátóhoz. A kirándulás végeztével biciklivel folytattam az utamat fölfelé a Fenyőgyöngyétől, amíg volt út, mivel légvonalban volt a legközelebb a Jurtaközpont. Az út végén már vállra kapva kellett vinnem a biciklit, egészen fel a csúcsig, ahol még kőoszlop is volt, hogy 159 méteres magasságban vagyunk. Innen lefelé szintén vállon a biciklivel átértem a hármashatárhegyi repülőtér végéhez. itt már tudtam tekerni, és hirtelen a jurtaközpont előtt találtam magamat. A tibeti zászlócskák és a karámba zárt lovak árulkodó jelenségek voltak, és a kerítésen benézve egy jurta tetejét is láttam. Nosza, leültem elkölteni ebédre hozott müzlimet, és közben Bálint és Rebekka is befutottak egy terepjáróval, és beinvitáltak a központba.

Egy kisebb és egy nagyobb jurta áll itt, valamint egy földbe süllyesztett kis kőházikó, ami konyhaként és fatárolóként szolgál. Az időjárás és a kilátás remek volt, egy szép nyárutói napon érkeztem a gercsei tanyavilágba. Itt a telkeken nincs víz meg villany, és a szomszédok mind lovakat tartanak meg kertészkednek. Bálint pedig hangfürdőket, elvonulásokat és csapatépítő programokat tart ezen a kies telken. 

A nagy jurtába belépve nagyon otthonos és megnyerő látvány fogadott: a jurta közepén vidáman pattogott a tűz a kandallóban, mindenfelé csengettyűk és nepáli hangszerek a falakon, valamint Bálint negyven hangtála az egyik sarokban, csatarendbe állítva a hangfürdőhöz. Mivel én is elkezdtem hangtálazni az utóbbi időben a relaxációk alatt, sőt, a workshopjaimon az Atmában hangfürdőt is csinálok, szakmai szemmel is néztem és hallgattam a hangszereket. Kényelmes matracokon, párnákon helyezkedtünk el hanyatt fekve, és betakaróztunk egy-egy pléddel. Én pont a hangtálak és a kandalló között helyezkedtem el, szóval egyik oldalról jött a meleg, másik oldalról pedig a rezgések. Négyen voltunk összesen, plusz Bálint és Rebekka. 

A hangfürdő előtt kényelmesen elhelyezkedtünk hanyatt fekvésben, majd megindultak a hangok. Először tingsha vagy csengő magas hangját lehetett hallani, majd Rebekka körbejárt a szertartásgonggal, és mindenkit megtisztított a rezgésével. A mélyebb hangtálakkal kezdődött az utazás, és fokozatosan haladtunk felfelé, a gátcsakrától a koronacsakráig. Közben volt egy-két dallamos rész is, amikor Bálint óceándobon, sansulán, tibeti csengőkön vagy koshi harangon játszott. Utána ismét megszólaltak a hangtálak. A hangfürdő első részében még mindenféle gondolatok jöttek a felszínre, volt, amelyik kellemetlen vagy zavaró volt, vagy éppenséggel próbálta magával ragadni a figyelmemet egy másik helyre a tér-idő kontinuumban. De a hangtálak egymásba érő rezgése fokozatosan szétbontotta ezeket a gondolati mintákat, és ami megmaradt, az a tudatosság, éberség volt. 

Attól tartottam, hogy elalszom a viszontagságos, beavatásszerű próbatételekkel tűzdelt odaút után, de az ellenkezője történt, egyre éberebb lettem a hangfürdő vége felé, miközben a gondolatok elültek és egy meghatározhatatlan, lebegő térbe kerültem. Arra nem emlékszem, hogyan ért véget a hangfürdő, csupán a hosszú csendre lettem figyelmes, ami még inkább éber állapotba taszított, és elkezdtem mocorogni. Azt még láttam, hogy Bálint kimegy a végén, de nem tudtam, hogy mikor van vége az egésznek. Majd Rebekka jött be és pár kedves szóval "visszahozott" bennünket a külvilág valóságába. Bálint mesélt a hangszerekről, ki is lehetett próbálni őket, a jurtákról, meg mindenféle érdekes dolgokról. 

Örülök, hogy a hangtálakkal való ismerkedésem elején már megvolt ez az élményem, mert egyre többen foglalkoznak hangtálakkal és hangfürdőkkel, és gondolom, hogy ez is olyan, mint a jógaoktatás: vannak komoly és felkészült szakemberek, és persze olyanok is, akik csak divatból foglalkoznak vele. Mindenkinek bátran ajánlom, hogy keressétek meg Bálintot és a Budai Jurtaközpontot, és legalább egyszer próbáljatok ki egy ilyen hangutazást a jurtában, távol a város zajától. 

Ja azt még elfelejtettem, hogy a hangfürdő végén szerettem volna egy fényképet készíteni Bálinttal, de a telefonomból "leszívta a jurta" a töltést, és kikapcsolt. Minden esetre azért hazataláltam GPS nélkül is, jó meredek úton kellett menni lefelé folyamatosan fékezve. A nap folyamán a biciklim kétszer ledobta a láncot, de végülis sikeresen visszaértem a "civilizációba", miután megmásztam a Jurtaközpontba vezető oda- és visszautat. 

2017. szeptember 19., kedd

A gyakorlás kifinomultsága

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

" Összefoglalva, bár vannak a karmának olyan aspektusai, melyeket nehéz megváltoztatni, a karma tanának túlnyomó része abba az irányba mutat, hogy felelősséget kell vállalnunk azért, akik vagyunk, és ha a hajónk zátony vagy örvény felé sodródik, akkor a mi felelősségünk, hogy megváltoztassuk az irányát, és nem a szüleink, tanáraink, kormányunk, érdek-képviseleti szervezetünk, egyházunk vagy bárki más felelőssége. Mivel eredendően nehéz megállapítani, hogy milyen karmikus terheléssel rendelkezünk, nem szabad, hogy ez eltérítsen, és a létezése ellenére – vagy még inkább, éppenséggel a létezése miatt – haladjunk önbizalommal és lelkesedéssel. A karma háromélű stratégiára tanít:
  1. Tudatosan válaszd ma meg a gondolataidat, érzelmeidet és tetteidet, mert ezzel teremted meg azt, aki holnap szeretnél lenni!
  2. Vállalj felelősséget a múltban elkövetett tetteidért!
  3. Dolgozz a spirituális felszabadulás eléréséért ebben az életedben!

A gyakorlás kifinomultsága

A kedvező karmát Indiában sokszor az „előző születés ajándékának” nevezik, bár valójában nem ajándék, hanem minden esetben valami, amiért megdolgoztunk. De még ha kiváló is a karmánk és nagy lelkesedéssel végezzük a gyakorlásunkat, keveset érhetünk el, ha nem a megfelelő lépéseket tesszük. Hasonlóképpen, mint ahogy egy különböző részekből álló motort összeszerelő mérnök sem fog túl nagy teljesítményt elérni, ha nem a megfelelő sorrendben rakja össze. A Taittiríja Upanisad és egyéb jóga-írások hangsúlyozzák azt a tényt, hogy az emberi lény különböző rétegekből áll össze, és mindegyiket a gyakorlás különböző formáival kell megcélozni, mint az ászana, krijá, pránájáma, meditáció, jóga-filozófia, és odaadás. Ha nem kombináljuk és kapcsoljuk össze ezeket a gyakorlatokat, akkor a fejlődésünk lassú lesz vagy teljesen elmarad. A gyakorlás kifinomultsága azt jelenti, hogy a jóga összes fő aspektusát gyakoroljuk és olyan gyakorlatokat kombinálunk, melyek összeillenek, például az ászanát, a jóga légzőgyakorlatait és a jóga meditációs gyakorlatait. Minden egyes összetevőt azonos jógikus elvek alkalmazásával kell megtervezni. A siker gyorsabb lesz, ha a jóga-ászanát olyan meditációs technikákkal kombináljuk, melyek összhangban állnak a törvényekkel."

2017. szeptember 18., hétfő

Érzelem-kapszula

Nemrég láttam egy filmet, Realive volt a címe. A történet az emberiség örök kérdését, az élet és halál témáját boncolgatja. A főszereplő, aki napjainkban él, egy sikeres fiatalember, akinél azonban gyógyíthatatlan rákot diagnosztizálnak. Nosza, mivel van pénze, gyorsan megrendezi a saját halálát és lefagyasztatja magát, annak reményében, hogy majd a jövőben kiolvasztják és kigyógyítják betegségéből. A krionika divatjáról már írtam régebben egy bejegyzést. 

A történet 70 év múlva folytatódik, amikor is kiolvasztják és félig-meddig gépekkel tuningolt, egészséges testet kap. Az elméje azonban valahol ott rekedt a múltban, és ezért hihetetlenül magányosnak érzi magát. Kiderül, hogy a jövőben az emberek nem is lesznek szerelmesek, csak élvezeti célból létesítenek szexuális kapcsolatot, és az egész partnerkapcsolat, család intézményét már elavultnak tartják. A főszereplő és az őt ápoló csinos nővérke bedob egy-egy pirulát, amitől megkívánják egymást, és szexelnek. A történet végét nem árulom el, hátha még másnak is támad kedve megnézni a filmet. 

Minden esetre szembeötlően állítja egymás mellé a főhős régi életének nagy szerelmét és a jövő érzelmi sivárságát. A konklúzió valahogy így hangzik a reanimált fiatalember szájából: "Nem volt bátorságom meghalni, de nem volt bátorságom élni sem." Ez bizony sokunkra igaz lehet, és valahol egész életünkben halogatjuk a boldogságot, vagy azért, mert félünk, hogy túl kockázatos dolog feláldozni magunkat az álmaink megvalósításának, a szerelemnek, vagy bárminek, amit életünk nagy céljának tekintünk. Vagy pedig azért, mert félünk az intimitástól, a védtelenségtől, a sebezhetőségtől, a tökéletlenséggel járó kiszolgáltatottságtól. Keményebbnek és kiegyensúlyozottabbnak akarunk látszani, mint amilyenek valójában vagyunk, és ezért hajlandóak vagyunk elnyomni az érzelmeinket. 

Hiszen az érzelmek kiszolgáltatottá teszik az embert, zsarolható és manipulálható lesz, ha kimutatja az érzelmeit, vagy ha egyáltalán engedi, hogy felüssék a fejüket az elméjében. Az érzelmek hullámzanak, mint ahogyan a változékony elme is. És bár a jóga azt tanítja, hogy az elme hullámzásait le kell csendesíteni, ezt nem az érzelmeink elnyomása révén kell elérni. Az elnyomott érzelmek a tudatalattiban raktározódnak, és újabb lenyomatokat képeznek, míg a felszínre hozott, megélt, feldolgozott, tudatosított és utána elengedett érzelmek elősegíthetik a ragaszkodásaink csökkentését és az elme lecsendesítését. 

A mai ember nem akarja feladni a ragaszkodásait, ugyanakkor nem hajlandó felelősséget vállalni rájuk. Ebből az következik, hogy elkezdjük manipulálni, használni egymást, ahelyett, hogy megtanulnánk szeretni és tisztelni azokat, akik fontosak a számunkra. Sokkal jobban ragaszkodunk a tárgyakhoz, mert azok valamilyen vélt tökéletességet képviselnek, és mi magunk is hasonló külsődleges tökéletességre törekszünk, akár a megjelenésünkben, akár a viselkedésünkben. Nem vállaljuk fel valódi, tökéletlen önmagunkat, pedig az érzelmeinket nem fogjuk tudni valóban megélni, amíg le nem hullik a maszk. 

2017. szeptember 17., vasárnap

A viparíta-csakrászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Viparíta csakrászana (fordított kerékpóz)
Dristi: nászágrai (orrhegyre)

A következő póz ismét egy dinamikus hátrahajlító póz, az akrobatikus ügyességet kívánó viparíta csakrászana, vagy népszerű nevén a tiktakk-póz. Vannak, akik a sorozatok végén a hídnál szokták gyakorolni ezt az ászanát (vagy inkább vinyászát), amely jól beleilleszthető a híd-dropback progresszióba. A póz nevében a csakrászanát egyesek a hídpozícióra is használják az úrdhva-dhanurászana helyett. A csakra kereket jelent, és ez nem csak a hídpózra vonatkozó alaki hasonlat, hanem a póz dinamikus változatának esszenciáját is visszaadja. A kerék forgó volta főleg ebben a változatban jelentkezik, hiszen a tenyerünk egy helyben marad a földön, míg a testünk 180 fokban megy előre-hátra, a talpunk mozgása pedig mintha a kerék peremét adná ki. A „viparíta” előtag azt jelenti, hogy fordított, mivel a kiindulási helyzetben a tenyér van a kerék tengelyén, és kézenálláson keresztül lendülünk előre-hátra. Mielőtt megismerjük a póz végrehajtását, érdemes beszélni a csakra jelentőségéről a hindu mitológiában.

A csakra a következő jelentésekkel bír a szanszkrit tradícióban:

  • az ember finomfizikai testében található energiaközpontok neve. A tantra-írások a hat fő csakrát emelik ki (múládhára, szvádhisthána, manipúra, anáhata, visuddhi és ágjá), valamint a fejtetőn található szahaszrárát.
  • A csakra egy korong alakú, éles dobófegyvert is jelent, mely hasonlít a japánok által használt surikenhez.
  • Az Úr Visnu a szudarsana csakrát tartja négy keze egyikében. Ennek az isteni fegyvernek és attribútumnak a jelentőségéről részletesebben fogunk értekezni.
  • A dharma-csakra, azaz a Tan kereke a buddhizmus ideológiájának összefoglaló neve.
  • A kálacsakra, vagyis az idő kereke az idő látszólagosan egyirányú (jövőből a jelenen keresztül a múlt felé) mozgását szimbolizálja, mely a valóságban ciklikus, hiszen az anyagi megnyilvánulások , melyek egyszer létrejöttek, meg is fognak semmisülni, majd a megnyilvánulatlan állapotot újabb megnyilvánulási ciklus váltja fel.

A szudarsana csakra

A szudarsana csakra az Úr Visnu forgó, korong-szerű fegyvere, melyből lángnyelvek törnek elő. A csakra 108 részre oszlik, és a neve azt jelenti: „amelynek a látványa kedvező”. Az Úr Visnu általában jobb hátulsó (vagy felső) kezében szoktat tartani, míg a másik három kezében kagylókürtöt (sankha), buzogányt (gada) és lótuszt (padma) tart. A Rig-Védában a csakrát az idő kerekével azonosnak tekintik, míg a későbbi mitológiában a szudarsana csakrának saját személyisége van, mely az Úr Visnu ellenségeinek, a démonok megsemmisítésekor nyilvánul meg.


A csakra-purusa kétféle személyes formában jelenik meg a hindu mitológiában: kétkarú formájában az Úr Visnu hűséges szolgája, míg sokkarú formájában az univerzum elpusztítója, és szimbolikájában egyaránt tartalmazza a lángokat és az idő pusztító hatását is.

2017. szeptember 16., szombat

A szimhászana gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Rávezető változatok

A szimhászana végrehajtásához szükségünk lesz a lótuszpóz megfelelő végrehajtásának képességére, de mivel ez a póz szinte minden sorozatban szerepel, ekkorra már nem kellene, hogy gondot jelentsen. A következő pózokat gyakorolhatjuk statikus változatban, hogy kialakuljon a csípőhorpasz hátrahajlításának képessége, miközben a lábak lótuszban vannak:

Gúpta-padmászana

Helyezzük a lábainkat lótusz pozícióba, majd feküdjünk hasra. Igyekezzünk a csípőhorpaszokat belenyomni a földbe. A kezeinket helyezhetjük imatartásba a hátunk mögött, vagy egyszerűen kinyújthatjuk előre is a két fülünk mellett.

Gúpta-padmászana hátrahajlítással

Az előbbi pózt felvéve, csússzunk közelebb a falhoz úgy hogy a fejünket felemelve a mellkasunk a fal felé nézzen. Helyezzük a két karunkat, az állunkat és a mellkasunkat a falra, mint ahogyan a vállnyitó gyakorlatban szoktuk. Itt persze nem a váll nyitása az elsődleges cél, hanem a hátrahajlítás fejlesztése. Ezért a fejünket nem horgasztjuk le a két kar között, hanem a falhoz nyomjuk. A póz másik, nehezebb változatában a térdeinket és a combjainkat tesszük fel a falra, míg a mellkas a talajon marad és a tenyereinken támaszkodunk. Ezt egészen odáig fejleszthetjük, amíg a szeméremcsontunk a falhoz ér. Ezek után sokkal könnyebben fogjuk tudni végrehajtani a szimhászanát.

Alternatív láb-pozíciók

A lótuszban végzett szimhászana a legnehezebb változat, azonban a póz dinamikus részének, a nyelvnyújtogatásnak és az arc és a torok megfeszítésének gyakorlását más láb-pozíciókkal is elvégezhetjük.

Vírászana

Üljünk vírászanába (behajlított térdek, combok összezárva, sípcsont a talajon, ülőcsontok a két sarok között a talajon. Vagy felvehetjük a vadzsrászanát is, ebben az esetben a lábfejek enyhén egymás fölé nyúlnak, és a talpainkra ülünk zárt térdekkel. Mindkét esetben kiinduló pózként nyugtassuk a tenyereinket a térdeinken, lélegezzünk be, majd kilégzéskor feszítsük át a karokat, feszítsük vissza a kézfejeket és az arcunkat és a torok környékét megfeszítve öltsük ki a nyelvünket és morogjunk.

Gaumukhászana

A másik lehetőség, hogy a lábainkat gaumukhászanába helyezzük. Mindkét térdet behajlítjuk, a térdeket egymás fölé hozzuk, a lábfejeket pedig az átellenes ülőcsontokhoz, vagy minél közelebb. A tenyereket nyugtathatjuk a combjainkon, vagy a talajon is támaszkodhatunk velük. A megfeszítés és ellazítás ugyanúgy történik.

A gyakorlat hatásai

Oldja a feszültséget az arcunkban és a mellkasban
Javítja az arc vérellátását
Megőrzi a szemek egészségét az ideges stimulálása által
Feszesíti a bőrt
Segít megelőzni a torokgyulladást, asztmát és más légúti megbetegedéseket
Megszünteti a kellemetlen szájszagot
Erősíti az immunrendszert, ellenállóvá tesz a betegségekkel szemben.
Az ászana segít a három bandha aktivációjában
Megszünteti a dadogást, fogcsikorgatást, állzárat és hátfájást
Csökkenti a rácokat és fiatalon tartja a bőrt
Megszünteti a szem égető érzését
Javítja a hangot és a hangképzést.


Ellenjavallatok: A térd és a derék sérülései, zöldhályog