2021. július 31., szombat

A végső tanú

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

4.3. aham hi szarva-bhávánám antasz tisthámi szarva-gah
mám szarva-száksinam lókó na dzsánáti munísvaráh

Ó bölcsek királyai, én mindent átható vagyok, és minden lényben jelen vagyok. Az emberek nem ismernek engem, aki minden tanúja vagyok.

A kvantum-mechanika legújabban felfedezett kutatási eredményei szerint a szubatomikus részecskék működését és kölcsönhatását direkt módon befolyásolja egy tudatos megfigyelő jelenléte. Így nem véletlen az sem, hogy őseink már évezredekkel ezelőtt levonták a következtetést, mely szerint az univerzumok megnyilvánulásában, fennállásában és megsemmisülésében megfigyelhető törvényszerűségek és rendezettség a legközvetlenebb bizonyítékul szolgálnak egy Legfelsőbb, mindenen túl lévő, és mégis mindenben jelenlévő tanú létezésére, melyet a hindu források brahmannak, átmannak, vagy ísvarának neveznek, a természeti népek Nagy Szellemnek, az antropomorf vallások pedig Istennek. Annak okát, hogy e nyilvánvaló összefüggés ellenére csak a bölcsek legkiválóbbikai ismerik meg az ísvarát, az előző versben ismertette Siva. Siva itt nagy tisztelettel adózik a brahmant őszintén kereső bölcsek előtt, munísvarának, vagyis a „bölcsek urainak” nevezve őket. Az igazságot őszintén kereső transzcendentalisták ritka voltát Krisna is megerősíti a Bhagavad-gítában (7.3):

manusjánám szahaszrésu kascsid jatati sziddhajé
jatatám api sziddhánám kascsin mám vétti tattvatah

„Sok ezer ember közül talán egy törekszik a tökéletességre, s a tökéletességet elértek közül igazán alig ismer Engem egy is.”

2021. július 30., péntek

Az energiaszálak átvágása

Vannak olyan esetek, amikor valakivel energiaszálak kötnek össze bennünket. Ez egy természetes jelenség, mivel bárkivel, aki fontos nekünk, folyamatos energetikai, érzelmi és kommunikációs kapcsolatban vagyunk. Az a legjobb, ha ezek a szálak nem „terheltek”, vagyis a kapcsolataink kölcsönösen mentesek a játszmáktól, manipulációtól, függőségektől, bántalmazástól vagy kontrollálási kényszertől. Ez nem mindig van így a valóságban, és vannak esetek, amikor egy kapcsolatot nem tudunk megtisztítani ezektől a „terhelésektől”, viszont szeretnénk kilépni belőle, és megszüntetni az energiakapcsolatot. Ezt a folyamatot szoktuk az energiaszálak átvágásának nevezni. Az alábbi leírás Alberto Villoldo "Álmodj bátran" című könyve alapján készült.

Ha a kapcsolat nem terhelt, akkor az energiaszálat viszonylag könnyen vissza tudjuk húzni a kuticsi szertartás, vagyis az „Erő visszahívása” gyakorlatban leírt módon. Ha valamilyen bonyolultabb kapcsolatról van szó, akkor a lélekvisszahívás segíthet a legtöbb esetben (Átkok és lélekvisszahívás). Viszont ha például az adott kapcsolatban tettünk egy fogadalmat, vagy egy ígéretet, amit nem tartottunk be, illetve valamilyen trauma vagy karmikus adósság terheli a kapcsolatot, akkor az energiaszálak sikeres átvágása érdekében az alábbi folyamatot érdemes követni:

  1. Meditációban vagy lélekutazásban idézd magad elé azt a személyt, akihez fűződő energetikai kötelékedet szeretnéd elvágni. Vegyél egy mély levegőt, és fújd ki, ezzel a lélegzettek kiengedve magadból minden haragot és igazságtalanságot, amit érzel. Ezt ismételd meg, akárhányszor csak szükségét érzed. Az első rész akkor sikeres, amikor már nem érzel felkavaró érzelmeket az illető iránt, mert akkor éred el azt az állapotot, amikor szívből meg tudsz bocsátani neki.

  2. Vegyél egy mély levegőt és fújj ki egy imádságot vagy áldást ezen személy felé, megbocsátva mindent, amit veled szemben elkövetett. Ezután kérd meg ezt a személyt, hogy bocsásson meg ő is neked mindent, amit esetleg te követtél el ellene, és amivel megbántottad, majd mondd ki magadban a következőt: „Elbocsátalak és megáldalak.” Hívd az erőállataidat és a szellemi segítőidet, hogy vágják el az energiaszálat, ha valamilyen nyoma még megmaradt.

  3. Az utolsó és legfontosabb lépés annak átgondolása, hogy mit tanultál ettől a személytől. Mit próbált az élet a tudomásodra hozni rajta keresztül? Sikerült-e teljes mértékben megtanulnod a leckét, hogy ne kelljen megismételned? Ezzel a harmadik lépéssel tudsz kilépni az áldozat-szerepből, és elkezdeni újraírni életed történetét, melyet eddig a kapott traumák és transzgenerációs minták komponáltak. Sokan el szokták felejteni a harmadik lépést, de igazából ez véglegesíti az energetikai kötelék átvágását. Ha sikerül hálát érezned amiatt, amit megéltél ebben a kapcsolatban, akkor a kötelék végérvényesen meg tud szűnni.

2021. július 29., csütörtök

Isten megismerése

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

4.2. náham tapóbhir vividhair na dánéna na csédzsjajá
sakjó hi purusair gjátum rité bhaktim anuttamám

Az élőlények nem ismerhetnek meg engem számos lemondás, adakozás, vagy áldozat által, ha nem éreznek felülmúlhatatlan odaadást irántam.

A brahman vagy az ísvara megismerése csakis Isten kegyéből lehetséges, máskülönben a véges egyéni tudatosság nem képes megérteni és megtapasztalni a brahman végtelen tudatosságát. A lemondások (tapasz), az adakozás (dánam) és az imádati szertartások (ídzsjá) vagy áldozati rítusok (jagja) bemutatása által a gyakorló lelke tisztul és az intellektusa, megkülönböztető képessége (vivéka) is fejlődik. Viszont, mivel a brahman túl van az intellektus megismerésének erején, az egyéni erőfeszítés ebben az esetben nem elegendő. Leginkább az anuttamá bhakti, vagyis a mindent felülmúló odaadás az, ami a keresőt az ísvara kegyének tárgyává teheti. Ez azt jelenti, hogy az ísvara iránti odaadásnak felül kell múlnia minden más érdeklődést és célt, erőfeszítést a gyakorló életében. A Katha Upnisad 1.2.23 szerint:

nájam átmá pravacsanéna labhjó na médhajá na bahuná sruténa
jam évaisa vrinuté téna labhjasz taszjaisa átmá vivrinuté tanúm szvám

„Az Önvalót nem lehet megismerni azáltal, hogy sokat beszélünk róla, sem intellektuális erővel, sem úgy, hogy sokat hallunk róla. Csak az ismerheti meg, akit a legfelsőbb kiválaszt, és megmutatja magát neki.”

A Bhagavad-gítában Krisna is megerősíti ugyanezt az igazságot (18.55)

bhaktjá mám abhidzsánáti jáván yas császmi tattvatah
tató mám tattvató gjátvá visaté tad-anantaram

„Engem egyedül az odaadó szolgálat által lehet igazán megérteni. Ha valaki az ilyen odaadás révén tudatát teljesen Bennem merítette el, beléphet Isten birodalmába.”

2021. július 28., szerda

A gyász anatómiája

Feltették nekem a kérdést, hogy miért kell gyászolni, mi a gyász jelentősége. Nos, megértésem szerint a gyász egy trauma-túlélési stratégia, és minél tudatosabban alkalmazzuk, annál könnyebben ki tud gyógyulni a lelkünk a veszteség okozta traumából. De kezdjük a történetet korábban. Én régebben nagyon elutasító voltam a halállal kapcsolatban, nem szívesen mentem el a nagymamám, nagypapám, de még az anyám vagy apám temetésére sem. Valószínűleg úgy tekintette a lelkem, hogy ha részt veszek a temetésen, azzal a saját tudomásomra hozom a közeli hozzátartozóm elveszítését, amiről könnyebb nem tudomást venni, tagadni úgy, ha nem búcsúztatjuk el, gyászoljuk el megfelelőképpen. Persze a trauma attól még ott marad, sőt, a halállal kapcsolatos tagadásunk vagy félelmünk is növekedni fog. 

Aztán Krisna-hívő lettem, és magamévá tettem a reinkarnáció üdvözítőnek ható tanát - a lélek örök, a test átmeneti, ezért fölösleges bánkódni az elmúlásán. Ez az ideológia azonban önmagában nem hozta el azt, hogy megbékéltem volna a halál jelenségével, és megtanultam volna elengedni azt, ami meghalni készül az életemben, nem csak hozzátartozókat, számomra fontos személyeket, hanem olyan élethelyzeteket, helyszíneket, ingatlanokat, anyagi dolgokat vagy kapcsolatokat, melyek konkrétan nem halnak meg ugyan, mégis megszűnik jelenlétük az életemben, és ezért veszteségként élem meg azt, hogy véget érnek. 

Amióta a sámánsággal foglalkozom, a halálnak azt az aspektusát is sokkal "közelebbről" tapasztaltam meg, hogy a felkészületlen lélek számára bizony küzdelmes lehet az átlépés és a továbbutazás. De azért azt gondolom, hogy az eltávozott lelkek szempontjából nézve a gyásznak nem ugyanaz a jelentősége, mint az ittmaradottak esetében. Hogy miképpen segíthetjük a halottak lelkének továbbutazását a Holtak Birodalmába, arról egy korábbi blogomban írtam (Egyéni lélekkísérés). Most azonban a gyász jelentőségéről szeretnék írni a lelkünk egészsége szempontjából. 

A veszteség megélésének és feldolgozásának első lépése annak elismerése és elfogadása. Ez jelenti a gyászfolyamat kezdetét. Ha nem sikerül feldogozni a veszteségből fakadó traumát, akkor az lélekvesztéssel járhat, vagyis egy lélekrészünk megakad a szellemi térben, és nem fogjuk tudni elengedni a halottat vagy az elveszített, számunkra fontos dolgot. A gyász ugyanis vonatkozhat egy tárgy, lehetőség stb. elvesztésére is, amely a számunkra sokat jelent. Sőt, egy párkapcsolat megszakadása után is le kell folytatni egy gyászfolyamatot, hogy teljesen el tudjuk engedni a volt társunkat, és le tudjuk zárni  a hozzá fűződő érzelmi-energetikai kapcsolatot. A lélekvesztés megelőzése önmagában nem garantálja ugyan a trauma sikeres feldolgozását, de szinte elengedhetetlen hozzá. Ez a gyászfolyamat második fontos eleme - az elengedés és lezárás tudatos gyakorlása. Az elvesztett személyhez fűződő emlékeket nem kell elfelejteni vagy kizárni a tudatunkból, de a gyászfolyamat során, amikor rá gondolunk, akkor mindig búcsúzzunk el tőle, érezzünk hálát, és gondoljunk rá elengedő szeretettel, tudatosan a múltba helyezve a vele kapcsolatos élményeket. Ebben az esetben az emlékek gazdagítani fogják a személyiségünket, ellenben ha a veszteség áldozatának érezzük magunkat, akkor a trauma csak mélyülni fog a veszteséggel kapcsolatos düh, igazságtalanság, keserűség, kilátástalanság érzéseinek sulykolásával. 

Hogyan és meddig tartson a gyász? Ez nagyban függ attől is, hogy mit vagy kit gyászolunk, de általában fél-egy éves időtartamot megengedhetünk magunknak. Ritkább esetben a gyászfolyamat hamarabb is le tud zárulni, amikor már úgy érezzük, hogy gyógyult szívvel tudunk továbblépni a jövő felé. Viszont ha jóval tovább húzódik egy évnél, az arra utal, hogy beleragadtunk a veszteségérzetbe, nem merünk továbblépni és lezárni az ügyet, elengedni a gyász tárgyát. A gyász magában foglalja az elveszített személlyel kapcslatos emlékek megengedését. Arra utalok itt ezzel, hogy nem kell erőltetve vagy tudatosan előrángatni a hozzá fűződő emlékeket a kelleténél nagyobb mértékben, de meg kell engedni a felbukkanásukat, és amint fentebb írtam, hálával és elengedő szeretettel érdemes megélni őket. Végezhetünk akár kisebb megemlékező szertartást vagy szertartásokat a halál vagy veszteség utáni egy év során. Erre nincsenek konkrét előírások, de megtehetjük azt, ami intuitíve jön. 

A gyászfolyamat alaphangulata tehát a két szésőség közötti kellene, hogy legyen - se a túlzott kétségbeesés és önsajnálat, se a túlzott ridegség és érzéketlenség ne jellemezze, mivel ezek korlátozzák a gyászfolyamat gyógyító hatását a lelkünkre nézve. Maga az elengedés, a kapcsolat lezárása, az erőnk és a lélekrészeink visszahívása a legfontosabb a gyászfolyamatban, és annak a megélése, hogy a halál, az elmúlás az élet természetes része, mely nem feltétlenül szomorú vagy tragikus, csak a mi modern kultúránkban kapcsolódik hozzá ilyen jelleg.

2021. július 27., kedd

Istenek istene

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

"Negyedik Fejezet
Az istenek istene
4.1. ísvara uvácsa

vaksjé szamáhitá jújam srinudhvam brahmavádinah
máhátmjam déva-dévaszja jénédam szampravartaté

Az Úr Siva azt mondta: Hallgassatok meg, brahmant kutató, összegyűlt bölcsek! Elmagyarázom nektek az istenek istenének dicsőségét, aki mozgásba hozza ezt a világot.



"Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Évmilliókig eljár tengelyén,
Míg egy kerékfogát ujítni kell.
Fel hát, világim véd-nemtői, fel,
Kezdjétek végtelen pályátokat.
Gyönyörködjem még egyszer bennetek,
Amint elzúgtok lábaim alatt.”


Madách Imre ily módon jellemzi Isten és teremtése viszonyát az Ember tragédiájában. Mint sok teisztikus kozmológiában, Isten (az ísvara) csupán mozgásba hozza a világot, elindítva ezzel a kölcsönhatások láncolatát, melyből teremtés, fenntartás és pusztítás származik, de a Teremtés „napi szintű” ügyeit az ísvara által felhatalmazott félistenek (dévák, Madáchnál angyalok) irányítják. Ezért nevezi Siva az ísvarát déva-dévának, vagyis az „istenek istenének”. A brahmant kutató bölcsek pedig szívesen hallanak nem csak a tulajdonságok nélküli (nirguna) brahmanról, hanem a tulajdonságokkal rendelkezőről (szaguna) is.





2021. július 26., hétfő

A vízimalom szimbóluma

A negyvenkilencedik szimbólum nem sokkal a negyvennyolcadik után érkezett Odintól. Ez alkalommal egy fekvő nyolcast, vagyis a végtelen szimbólumát láttam, mely sok utazásomban fel szokott bukkanni. Utána viszOnt a Valhalla csarnokában találtam magamat, Odin előtt, és megmutatta, hogy a szimbólum térben úgy néz ki, mintha a fekvő nyolcas két, csúcsával összeragasztott csepP volna, és rájuk merőlegesen még egy ugyanilyen, térbeli fekvő nyolcas helyezkedne el. Hasonlóan, mint Ezékiel szekerének négy kereke, melyek két tengelyen, egymásra merőlegesen helyezkedtek el. Ha mindezt oldalról nézzük, akkor kapjuk meg a szimbólumot, mely egy fekvő nyolcasból és azt középen átszelő körből áll (ez a merőleges tengelyű nyolcas vége), ráadásul a fekvő nyolcas két végén szárnyak vannak. Egy kicsit frigyládásnak is hat a szimbólum, de térjünk vissza a történethez Odinnal!

Amikor kinyújtotta felém a kezét, egy fehér rúna-kő volt benne, melyre arannyal volt ráfestve ez a szimbólum. Utána a szimbólumot hátul a medencémre rajzolta, és maga Odin is utalt az előzőleg kapott villám-szimbólumra. A villám-szimbólumhoz képest, mely gyors, "derült égből" lecsapó változást mutat, a malom vízszintes kereke lassan őröl, de a mozgása állandó, és az energiája nem fogy ki. Tehát ez a szimbólum a folyamatos, kitartó erőfeszítést jelképezi, mely végül isteni támogatást is kap (a szárnyak a Szellemvilág támogató erejét képviselik), és miközben a szimbólum alkalmazója a hosszadalmas munka során megtanul a folyamatra és a megtett út apró eredményeire figyelni a végcél helyett, a végső célhoz is egyre közelebb jut. 

A négyes szimbolika egyfajta körforgást (négy évszak, négy égtáj stb.) és stabilitást is képvisel. A négyszöges formában végtelen energia kering vagy duplázódik, emelkedik a négyzetre, de a szimbólum maga kontroll alatt tartja ezt a hatalmas energiát. A medence a munka, az erőfeszítés központja, melynek oldalsó tengelyét a két combnyak és a csípőízületek adják, míg keresztirányú tengelyét a keresztcsont és a szeméremcsont. 

Ilyen vízszintes őrlőlapú malmok valóban léteztek a viking kultúrában. A vízimalomnak egy függőleges tengelye volt, melynek végén lapátkerék forgott a rá eső víznek köszönhetően. A vízszintes malomkerék még a viking kozmológiában is megjelenik, mint a teremtés szimbóluma. 

Trauma-túlélési mechanizmusok

A traumákat valahogy túl kell élni, hiszen a lelkünk (mely a testet összetartja) a túlélésre van tervezve. Ezért működnek bennünk öntudatlanul olyan, az evolócióból és a kollektív tudatból fakadó túlélési stratégiák, melyek ha nem is ideális módon, de lehetőséget biztosítanak a trauma későbbi feldolgozására. Viszont mindig túlélő üzemmódban lenni nem igazán jó, mert az ember hajlandó sok kompromisszumot kötni a túlélés érdekében, de nem jut figyelme a kiteljesedésre, a személyiség gyógyítására és a mélyebb önismereti munkára. Tehát jó, ha felismerjük ezeknek a túlélési mechanizmusoknak a működését a tudatunkban, mert egyrészt egy trauma aktuális bekövetkezését jelzik, másrészt arra is utalnak, hogy mennyire gyógyultan és tudatosan tudjuk őket alkalmazni. Kezdjök rögtön azzal a kettővel, amit a pszichológusok általában egybe szoktak venni: fight or flight ("harcolj vagy menekülj"), pedig az alapkoncepciójuk sok mindenben eltér. Az alábbi infókat is már közreadtam Facebook-posztokban, de most egyben összegyűjtöm a visszakereshetőség kedvéért. Az egyes túlélési reakciók megvalósulásának módja által felmérhetjük, hogy mennyire tudatos vagy sérült személyiségből táplálkoznak. 

1. - A menekülés (Flight)

Az emberi pszichológiába ösztönszintű túlélési reakciók vannak beprogramozva, melyek alkalmazásával a lélek igyekszik túlélni egy traumát vagy stresszhelyzetet. Az egyik legegészségesebb reakció a traumára a menekülés (flight), mellyel az áldozat igyekszik elkerülni a trauma megismétlődését. Ennek legszélsőségesebb fajtája az öngyilkosság, de különböző félelmek, fóbiák, gátlások is kialakulhatnak a trauma nyomán. Sok esetben a trauma elszenvedője ösztönösen “törli” a traumával kapcsolatos emlékeket, és a tudatalattiba próbálja süllyeszteni az egész élményt, főleg olyankor, ha nem sikerült elmenekülnie a trauma, bántalmazás elől. Ilyenkor egy vagy több lélekrész is leválik, és az áldozat elveszíti a kapcsolatát saját lélekrészeivel, a személyisége szétdarabolódik.

2. - A harc (Fight)

Az előző stratégiával szemben, amikor az áldozat úgy érzi, hogy erejéből nem futja a trauma okának kiiktatására, és ezért a menekülést választja; a harc az a reakció, amit akkor választunk, ha esélyt látunk a győzelemre. Például egy függőség, betegség vagy a túlsúly legyőzése kíméletlen harcot követel, nem tudunk “kimenekülni” belőle. A harc-reakciót azonban nem mindig a bátorság motiválja. Van, amikor félelemből, kétségbeesésből vagy bosszúból harcolunk. Sok esetben a harc-reakció pusztítással vagy sérüléssel, veszteséggel járhat, így maga az agresszió megnyilvánulása még győzelem esetén is mélyítheti a traumát. Nagyon bölcsen, tudatosan és józanul kellene dönteni abban, hogy mikor, miért és hogyan bocsátkozunk harcba, ami traumatizált lélekkel nem mindig sikerül. Múltbeli harcainkból, látszólagos győzelmeinkből és vereségeinkből is nagyon sokat tanulhatunk.

3. - A gondoskodás

Ez az empaták tipikus traumakezelési stratégiája - amikor szenved, akkor keres valakit, aki nála is jobban szenved, és a róla való gondoskodásra koncentrál, mivel azzal elvonja a figyelmét saját traumájáról, de ezt általában áldozat-, megmentő-, vagy mártírszerep felvételével teszi. A segítő foglalkozásúak között is előfordul az ilyen kényszeres, sérült segítő szerepkör kialakulása, melyben a segítés sokszor nem a belső stabilitásból, hanem a saját traumák előli menekülésből táplálkozik. A gyerekének mindent megadni kész szülő is sokszor a saját gyerekein keresztül igyekszik megélni saját, összetört álmait, és ezáltal transzgenerációs mintáit is átviszi a gyerekére.

4. - A ragaszkodás

Amikor a lélek traumát szenved el, akkor ösztönösen belekerül az üldöző-áldozat-megmentő dráma-háromszögbe, és amennyiben áldozatként azonosítja magát, keres egy megmentő-figurát, aki védelmezi a traumatizáló hatásokkal szemben. Ez a gyermek esetében a szülő, egy beteg ember esetében az orvos, ápoló, terapeuta, vagy más esetben a “gazda”, aki fenntart, tanít, vagy akit szerepmodellnek tekintünk. A megmentő iránt erős ragaszkodás alakulhat ki, ami által a traumatizált személy kiszolgáltatottá, manipulálhatóvá válhat, és így kodependens kapcsolatba kerül a megmentő-figurával.

5. - A célok kitűzése

Amikor a lélek a traumák súlyát cipeli magával, akkor célokat ketes, melyekért érdemes (túl)élni, küzdeni, áldozatot hozni. A célok, vágyak, kötelezettségek mind nagyon fontos dolgok, és szükséged van motivációra ahhoz, hogy ne add fel a céljaidat. Amikor viszont a közeli és távoli célokat, mindennapi tevékenységeket arra használod, hogy eltereld a saját figyelmedet feldolgozatlan traumáidról, akkor ezek pótcselekvéssé válnak, és gyakran a velük asszociált öröm- és elégedettség-érzéstől is megfosztod magadat. “Nem a cél a fontos, hanem az út” - szokták mondani, de ha úgy érzed, hogy kényszeresen haladnod kell az úton, újabb és újabb célokat vízionálva magad előtt, hogy “legyen miért élni”, akkor a céljaid elérésekor elmarad a beteljesülés és a hála érzése, mert a lelkedben még mindig űr tátong. Ha feldolgoztad a traumáidat, akkor a lelked arra a szabadsági fokozatta ébred, amikor az úton való haladás, a nehézségek leküzdése, az eredmények elérése vagy éppen elengedése egyaránt lehetővé teszi az elégedettség, teljesség, ragaszkodás nélküli motiváció és az aktivitás közbeni elcsendesedés állapotainak megélését. Ezt nevezhetjük asszertivitásnak is, de a traumákkal kapcsolatos munkát nem hagyhatjuk ki belőle.

6. - Alkalmazkodás

Mindannyian számos álommal és vággyal a szívünkben születünk, de van, amikor az életed során megélt traumák arra kényszerítenek, hogy feladd az álmaidat és lemondj a céljaidról. Például ha gyerekként az az álmod, hogy zenész vagy művész legyél, de a felnőttek azt sulykolják beléd, hogy nincs tehetséged hozzá, vagy nem tudsz megélni belőle, akkor el fogod fojtani ezt a vágyadat, és lehet, hogy egy lélekrészed is vele megy. Ha egy-egy szokásod miatt mindig szídnak vagy büntetnek, akkor szégyenérzet és bűntudat alakul ki benned és elfojtod azt a szokást. Fontos felismerni tehát, hogy mikor kell valamit valóban elengedni, és mikor tudod ezt tudatosan, őszintén megtenni, és mikor van az, hogy egy trauma miatt mondasz le valamiről, néha önbüntetés gyanánt, ilyen programokat kialakítva a tudatodban: “Nekem ez nem jár, nem érdemlem meg” stb. Az elfojtott vagy kényszerből elengedett vágyak újabb traumát okozhatnak, és erős önkorlátozó hiedelmeket betonoznak be a tudatodba.

7. - Versengés

Ez a traumakezelési stratégia minden főemlősbe bele van kódolva. Hajlamosak vagyunk másokhoz hasonlítani magunkat, versenyre kelni velük, néha még az is hamis biztonságérzetet ad, ha másokban látunk egy hibát, és így önmagunkat jobbnak, sikeresebbnek, életrevalóbbnak tekinthetjük. A fizikai túlélés a múltban és néha a jelenben is azon múlik, hogy ki az, aki sikeresebben tud hozzájutni az életszükségletekhez, pénzhez, befolyáshoz és más anyagi forrásokhoz. A traumák feldolgozása után képessé válhatsz arra, hogy ne azért versengj másokkal, mert fenyegetve érzed magad vagy a szűkös anyagi lehetőségek miatt szorongsz, hanem a fejlődésedet önmagadhoz mérve, és a ragaszkodásokon, eredménycentrikusságon túllépve is találj motivációt az önmeghaladáshoz és ahhoz, hogy hiteles példává válj mások számára.

8. - Szeretet és együttműködés

Az ember társas lény, és mint ahogyan a főemlősökben, bennünk is megvan a késztetés az együttműködésre, az empátiára a traumák és nehéz helyzetek túlélése érdekében. Ez a stressz-reakció azonban viszonylag magasabb tudatosságot és egészséges ősbizalmat feltételez. Ha bízol az embertársaidban, akkor hajlandóbb vagy segíteni a rászorultakon vagy segítséget kérni, elfogadni. Az önzetlen szeretet olyan társadalmi struktúrában, mikroközösségben tud megnyilvánulni a leginkább, ahol nem a megfélemlítésen alapuló alá-fölérendeltségi viszonyok dominálnak, hanem az egyenlőség, önkéntesség, a közös vízió és közös értékek. A spirális fejlődési struktúrában ez már a transzperszonális szint, amikor az egyéni érdekeinket hajlandóak vagyunk alárendelni vagy összehangolni a közösség jól-létének érdekeivel. A szeretet-alapú együttműködés nem csak a traumák túlélését segítheti, hanem számos gyógyító folyamat kibontakozását is támogatja.

Ehhez kapcsolódó további írásaim:


2021. július 25., vasárnap

A villám szimbóluma

Megkaptam a negyvennyolcadik szimbólumot Odintól. Ez egy villám-szimbólum, óészaki nyelven elding. A farkas és a holló kísért el ezúttal is Odinhoz, és Odin egy fekete rúna-követ nyújtott felém, melyen világoskék színben jelent meg a villám-szimbólum. Három vízszintes része volt a cikcakk-ábrának, az átlós részek pedig jobbról balra ereszkedtek lefelé. Utána a szimbólumot a fejem tetejére rajzolta, mint egy taréjt, a villám hegye hátrafelé mutatott a tarkóm felé. Odin magyarázni kezdte, hogy a szimbólum azt jelzi, hogy egy bizonyos élethelyzetben hirtelen erőteljes válotzás, megoldás fog bekövetkezni. 

A villám az isteni beavatkozás jele, amikor is az ember látszólag nem tesz semmit annak érdekében, hogy egy helyzet megváltozzon, vagy úgy néz ki, hogy saját erőből képtelen lenne megoldani a dolgot. Ekkor csap be a villám, hatalmas energiát közölve, és elpusztítva mindent, ami az útjában áll annak az új dolognak, ami hirtelen be fog következni. A villám megjelenésével tehát hirtelen elhárulhat egy nagy akadály, de el is pusztulhatnak azok a dolgok, melyeknek már nincs szerepe az új helyzetben. A villám három vízszintes szakasza a három világot, vagy a múltat, jelent és jövőt is jelképezheti.Így a ferde lecsapó szakaszok között egy kis mértékű stabilitás is megnyilvánul, de ez inkább arra utal, hogy a hirtelen bekövetkező változások közepette azért vannak megvilágosodás-szerű felismerések is. 

A viking mitológiában Thort tartják a mennydörgés istenének. Amikor harci szekerével szántja az eget, dörgő hang keletkezik. Viszont a villámlás istenének inkább Lokit tartják. A mennydörgés ebben a tekintetben a kemény munka szimbóluma, míg a villámlás a munka nélkül, könnyen (trükkel) szerzett eredményeket, a szórakozást jelképezi.  

2021. július 24., szombat

Az isteni varázsló

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

3.22. szó ‘ham szridzsámi szakalam szamharámi szadá dzsagat
májí májámajam dévah káléna szaha szangatah

Ez vagyok én, az isteni varázsló. Az idővel karöltve örökké kiárasztom és elnyelem az egész világot, melyet a mágikus erő alkot.

Az Ísvara-gítá olvasatában a teremtést alkotó májá nem puszta illúzió, hanem mágikus energia, mely Siva, az isteni varázsló akarata szerint megnyilvánul és megnyilvánulatlanná válik. Mivel az Ísvara-gítá filozófiájában az ísvara (ebben a versben májí, a varázsló), a prakriti (ebben a versben májá), és a kála (idő) nincsenek oksági vagy alá-fölérendeltségi viszonyban, így együttműködve alkotják meg és semmisítik meg az univerzumokat.

3.23. mat-szannidháv ésa kálah karóti szakalam dzsagat
nijódzsajatj anantátmá hj étad védánusászanam

Az idő, melynek természete végtelen, csupán a jelenlétem miatt teremti és semmisíti meg az egész világot. Ez a Védák tanítása.

Ebben a versben Siva mégis kijelenti, hogy bár az ísvara, a prakriti és a kála együtt teremtenek és pusztítanak, a mögöttes oksági tényező valójában ő maga, vagyis a kála önmagában nem lenne képes végrehajtani a teremtés és pusztítás munkáját. A Bhagavad-gítá 11.23. versében Krisna is azonosítja magát az idővel:

káló ’szmi lóka-ksaja-krit pravriddhó
lókán szamáhartum iha pravrittah

Idő vagyok, világok hatalmas pusztítója. Azért jöttem, hogy megsemmisítsek minden embert.”


2021. július 23., péntek

Gyermekkori traumák

Az alábbi információk már megjelentek külön posztokban az Facebook oldalamon, de mivel én magam is elég nehezen tudtam msot visszakeresni őket, úgy döntöttem, hogy összefoglalom őket itt egy blogposztban. A gyermekkori traumák főbb típusainak és szimptómáiknak ismertetését olvashatjátok itt, melyek sok esetben felnőtt korunkban is erősen befolyásolják viselkedésünket, gondolkodásunkat és reakcióinkat. 

Elutasítás

Amikor a szülő érzelmileg elutasítja a gyerekét vagy diszkriminálja a testvéreivel szemben, a gyerek önbizalma összetörik, kétségek gyötrik, megfelelési kényszer, depresszió és félelem alakulhat ki az elutasítás bármilyen fajtájától, ami gyakran felnőttkorban is megmarad. A gyermeki elme ugyanis nem tudja feldolgozni azt, amit a felnőtt fel tud.

Ha a szülő narcisztikus alkat, akkor észre sem veszi az okozott traumát. Gyakran a szülő képtelen megfelelni a gyerekneveléssel járó terheknek, és ezért elutasítja a gyereket, érzékelteti vele, hogy terhet jelent, vsgy le is mond róla. Az elutasító érzelmi minta transzgenerációsan is átíródhat nemzedékről nemzedékre.

Elhagyás

Ez a trauma kissé más jellegű, mint az elutasítas traumája. Egyik vagy mindkét szülő elveszítéséhez kapcsolódik haláleset, betegség vagy válás miatt. Ha valaki gyermekként megéli ezt a traumát, az később is szoronghat vagy félhet attól, hogy elveszít számára fontos, szeretett embereket, kapcsolatokat. Az elhagyási trauma az alábbi viselkedési mintákat eredményezheti:

- mindig elégedetté akar tenni másokat;
- aránytalanul sokat fektet be a kapcsolataiba;
- képtelen megbízni másokban, féltékeny;
- ellök magától másokat, mert fél az elutasítástól, képtelen elköteleződni;
- nem érzi biztonságban magát a párkapcsolatban;
- hajlamos a kodependens kapcsolatok kialakítására;
- folyamatos megerősítést igényel, hogy a másik szereti és nem akarja elhagyni;
- kontrollálni akarja a partnerét és másokat;
- képtelen kilépni a toxikus kapcsolatokból;
- nehezen tudja fenntartani a kapcsolatait, sűrűn vált partnert.
- szabotálja a kapcsolatait;
- kerüli az érzelmi intimitást, mert fél a kiszolgáltatottságtól.

Aki gyermekkorban megélte az elhagyási traumát, az hajlamos lehet olyan emberekhez kapcsolódni, akik nem bánnak jól vele, vagy el is hagyják. Ez pedig megerősíti a traumát és a bizalmatlanság érzését.

Elhanyagolás

A gyermekkori elhanyagolás trauma akkor alakul ki, ha a szülő, nevelő nem gondoskodik a gyermek alapvető fizikai, egészségügyi, érzelmi és életszükségleteiről. Gyakori változatai a gyermek felügyelet nélkül hagyása, érzelmi ridegség vagy elhanyagolás, elutasítás, a lakhatás, élelmezés, ruházkodás, oktatás, orvosi ellátás hiányosságai.

Ha a szülő közömbös, elutasító, irracionálisan viselkedik gyermekével, vagy depressziós, alkohol-, drog- vagy egyéb függőségben szenved, akkor elhanyagolhatja gyermekét. Sok szülő nem tudatosan teszi ezt, hanem a tudás vagy tapasztalat hiánya, múltbeli trauma, extrém stressz, létbizonytalanság, betegség, fogyatékosság vagy függőség miatt.

Az elhanyagolási trauma következményei lehetnek viselkedés-zavarok, gyenge kognitív vagy beszédkészség, gyenge indulatkezelési képesség, elzárkózás a társas kapcsolatoktól, magány, az érzelmek kezelésével kapcsolatos nehézségek, alacsony önértékelés, tanulási és intellektuális nehézségek, és olyan patologikus tünetek, mint a tikkelés, dührohamok, lopási, önkínzási, önbüntetési hajlam.

Árulás

Amikor a szülő, nevelő, tanító vagy egy intézmény vezetője visszaél a gyermek (vagy felnőtt) bizalmával, kihasználja érzelmi kötődését, anyagi vagy egyéb ráutaltságát, és zsarolja, manipulálja, vagy bántalmazza a gyereket, azzal összetöri a bizalmát és traumát okoz neki (Betrayal Trauma).

A gyermek bárminemű (szexuális, fizikai, érzelmi) bántalmazása magában hordozza ezt a traumát. A gyermek lelke védekezésképpen disszociációval reagál, vagyis “kiiktatja” tudatából a traumatikus emléket, hogy túl tudjon élni az ézelmileg nem biztonságos, ellenséges, kiszolgáltatott helyzetben. A tudattalanba sülllyesztett emlékkel együtt egy vagy több lélekrészével is elveszítheti a kapcsolatot.

A trauma következményeképpen a gyermek felnőttként is nehezen alakít ki bizalmas kapcsolatokat, hiszen fél az újabb árulás-élménytől. Az is előfordul, hogy szeretetnyelvébe “beépül” a bántalmazás ténye, és így hajlamos lesz ilyen kapcsolatokba belemenni és benne maradni, újraélve a gyermekkori trauma érzelmi mintázatát.

Igazságtalanság

Az árulási traumához hasonlóan a szülők és a nevelők részéről érheti hátrányos megkülönböztetés, rosszindulatú hibáztatás a gyermeket. Míg az árulási trauma összetöri a gyermek bizalmát, az igazságtalanság hatására elveszítheti a hitét abban, hogy a világ igazságos és erkölcsös.

A szexuális bántalmazásban mindig benne foglaltatik ez a trauma, hiszen az elkövető azt érezteti az áldozattal, hogy ő nem számít, es önző módon kihasználható. A bántalmazás eltitkolása, a gyermek fenyegetése, hibáztatása mind elmélyítik az igazságtalanság-traumát, de már az is kiválthatja, ha a szülő hazudik, nem tartja be az ígéretét, vagy nem ismeri be az elkövetett hibáját, miközben a gyermektől az ellenkezőjét várja el.

Az igazságtalanság-trauma felnőttkorban is predestinálhatja a gyermeket a diszkriminatív helyzetek tolerálására, és arra, hogy ne álljon ki, hanem lenyelje a sérelmeit, vagy éppen túlzó módon harcoljon a jogaiért. Ennek során a trauma beépül, és az illető már számít arra, hogy ismét igazságtalanság éri. Hajlamos lehet a távolságtartásra, mások kerülésére, vagy érzelmi “páncélt” növeszt maga köré, hogy megvédje magát, sokszor alaptalanul is feltételezi a támadást, és túlzó módon védekezik, vagy ellentámadásba lendül, ha az ítélkező magatartás legkisebb jelét véli felfedezni.

Megaláztatás

A megalázás mindig hatalmi pozícióban lévő személyektől jön - szülő, nevelő, idősebb testvér vagy csoporttárs. A megalázás erődemonstráció, mely gyakran az igazságtalanság traumáját is magában hordozza. A fizikai, verbális, érzelmi bántalmazás is minden esetben megalázással jár, melynek nyomán a gyermek önbecsülése darabjaira hullik, önpusztító programok alakulnak ki az elméjében, és elveszíti bizalmát a világban, mely nem védte meg őt a megaláztatástól. Az áldozathibáztatás mélyíti ezt a traumát. A gyermek igazságot és védelmet keres, és ha a megalázó bocsánatot is kér, az csak részben enyhíti a traumát, mert a gyermek már nem fog bízni az elkövetőben, főleg, ha annak megalázó magatartása megismétlődik.

A megaláztatás trauma következménye az önbecsülés és a fontosság érzésének maradandó elvesztése, frusztrált düh, elkeseredés és bosszúszomj, mely érzések tovább mélyítik a traumát. A megaláztatás trauma némileg eltér a megszégyenítésből fakadó traumától.

Megszégyenítés

Ha a szülő, nevelő vagy más felnőtt ismételten és igazságtalanul megbünteti, elítéli a gyermeket, vagy alaptalanul hibáztatja bizonyos dolgok miatt, akkor a gyermek beépíti ezeket a sérelmeket a személyiségébe, és folyamatos, úgynevezett toxikus bűntudatot érez:

“Nem vagyok szerethető, nem számítok, minden az én hibám, semmit sem tudok jól csinálni, nem érdemlem meg a sikert, rossz gyerek voltam, megérdemlem azt, hogy mások rosszul bánjanak velem, rossz ember vagyok, nem fontos az, amire vágyom vagy amire szükségem van, senki sem szeret, nem lehetek önmagam mások előtt, el kell titkolnom a valós érzelmeimet és gondolataimat, sohasem leszek elég jó.” Stb.
Ezeknek az egymásra épülő különböző traumáknak a gyógyításával felnőttként mindenképpen érdemes foglalkozni, ha nem akarjuk magunkkal cipelni a következményeit. Hogyan is kezdhetünk hozzá ezeknek a lelkünkben mélyre temetett traumáknak és következményeiknek a felszámolásához, feloldásához? Ezzel kapcsolatban dolgoztam ki egy tíz alkalomból álló traumaoldási stratégiát, melyben sámáni módszerekkel törekszünk a lelket terhelő emlékek hatásának feldolgozásában. Erről itt olvashattok bővebben:

10 alkalmas komplex tramaoldás sámáni módszerekkel

2021. július 22., csütörtök

Siva és az örökkévalóság

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

3.21. nitjam hi nászti dzsagati bhútam szthávara-dzsangamam
rité mám ékam avjaktam vjóma-rúpam mahésvaram

Semmilyen lény - sem mozgó, sem mozdulatlan - nem örök a világban, kivéve engem, aki egy vagyok, megnyilvánulatlan, a nagy úr, akinek a természete az űr.

A vjóma szó többféleképpen értelmezhető ebben a kontextusban: utalhat az éterre (ákása), mely a legfinomabb az öt durva fizikai elem közül, és a prána (életerő) fő alkotóeleme, de utalhat az űrre, mint ürességre is, ekkor pedig a brahmant jelenti, melyre ebben a versben az avjakta (megnyilvánulatlan) szó is utal. A brahman nem rendelkezik anyagi szempontból meghatározható tulajdonságokkal, ezért az űr, üresség is érzékeltetheti anyagon túli mivoltát. Ezért is tekintették a természeti népek a Nagy Eget vagy a mindent átható Nagy Szellemet ez eredeti, kettősségek nélküli isteni minőségnek. Ebben a tekintetben a fizikai univerzumban megnyilvánuló tér (annak akárhány dimenziójával) is már egy minősített jellemző. Az inkák például a teret befogadó, női minőségnek, míg az időt aktív, férfi minőségnek tekintik. A Nagy Szellem viszont ezeken túl, az örök valóság szintjén létezik. Siva a versben örökkévaló helyzeténél fogva is az összes teremtett lény fölé helyezi magát.


2021. július 21., szerda

Hucsa mikhuj - az inka mag csíráztatása

7. Hucsa mikhuj – az inka mag csíráztatása

Annak érdekében, hogy az inka mag életre keljen, aktiválni kell a qosqo-t, és a helyére kell mozgatni az energiákat. Az energiabuborékunkban összegyűlt hucsát ki kell tisztítani és visszaadni a Földanyának, és rendszeresen fel kell tölteni számíval, befogadva a Természet esszenciáit. Ennek a gyakorlatát hucsa mikhujnak, vagyis a hucsa megemésztésének nevezik az inkák. Foglaljuk össze az alábbiakban, hogy milyen előkészítő gyakorlatokat ismertünk meg ehhez a folyamathoz:

  1. Az energiabuborék érzékelésének fejlesztése

  2. Az energiabuborék feltöltése a fák segítségével

  3. Szamincsakuj – az energiabuborék feltöltése számíval

  4. Szaivacsakuj – a számí elfogadása a Földanyától és továbbítása a Kozmosz felé

  5. Janancsakuj - az energia páros keringetése (1. rész, 2. rész)

Hucsa mikhuj gyakorlat

  1. Hozd a kezedet a hasad elé és érzékeld a qosqo-dat! Keresd meg a napfonat vagy a köldök magasságában, és amikor megtaláltad, hogy hol változik meg a tenyered bizsergése, érzékelése, akkor tedd rá a kezedet!

  2. Nyisd meg és zárd vissza a qosqo-dat, lassan eltávolítva és közelítve a tenyereidet a napfonatodhoz! Jegyezd meg, milyen érzés, amikor nyitva van, és amikor visszazárod! Most gyakorold ugyanezt csukott szemekkel, kéz nélkül!

  3. Hangolódj rá a saját energiabuborékodra, és nyisd meg a qosqo-dat, behívva oda minden hucsát a saját energiabuborékodból! Engedd, hogy a qosqo elkezdjen forogni, mint egy centrifuga, és megeméssze a poqpo-dban tárolt hucsát! Ekkor azt fogod észrevenni, hogy az átalakított számí elindul fölfelé a fejtetőd felé és azon túl, míg az a hucsa, amit már nem tudsz visszaalakítani számívá a qosqo segítségével, lassan leereszkedik a lábaidba, majd onnan a Földanyába. Képzelj magad köré egy nagy kristályt, és azon keresztül engedd a hucsát Pacsamamába, ne közvetlenül! Így lefelé is már megtisztított hucsát továbbítasz, tisztelettel gyakorolva az Ayni-t (viszonzást) a Földanyával. Ha szükségét érzed, akkor a folyamat közben is befogadhatod a számít a felső csakrán keresztül a Nap, Hold, Csillagok és a Kozmosz felől.

  4. Ha úgy érzed, hogy a folyamat véget ért, és az egész testedben könnyedséget, tisztaságot és energiát érzel, valamint a lábaid erőteljesen tapadnak a földhöz, akkor sikeres volt a folyamat. Ha viszont úgy érzed, hogy a hasad, gyomrod nehéz, begörcsölt, vagy olyan érzésed van, mintha meg nem emésztett étel volna benne, akkor elakadt a hucsa. Ilyenkor érdemes hassal a földre feküdni, mélyen megnyitni a qosqo-t a Földanya felé, és kérni, hogy vigye el a nehéz energiát.

  5. Ha a fenti lépések már sikeresen mennek, csak akkor kísérletezz mások hucsájának megemésztésével! A másik személy lehet előtted ülve vagy fekve. Nyisd meg a qosqo-dat, és hozz létre energetikai kapcsolatot az ő qosqo-ja és a tiéd között, majd „húzd át” a hucsát az ő poqpo-jából a tiédbe, és a 3. pontban leírt módon igyekezz azt is megemészteni. Ha szükségét érzed, akkor vizualizálhatod, hogy a másik személy koronacsakráján és talpain keresztül belép a számí és kitölti az átvett hucsa helyét.

  6. Amikor „jóllaktál”, és úgy érzed, hogy sikerült megemésztened a másik személy összes hucsáját, akkor zárd vissza a qosqo-dat, és lépj ki a poqpo-jából. Köszönd meg, hogy gyógyíthattad az energiatestét. Haladóbb szinten távol lévő személyek, esetleg közösségek, kapcsolatok stb. esetében is elvégezheted a hucsa mikhuj-t, de ne siesd el a dolgot!

  7. Minél többet gyakorlod a hucsa mikhuj-t, annál nagyobb lesz az „étvágyad” és az emésztési képességed. De mindig tartsd be a fokozatosság elvét, és ha úgy érzed, hogy elakadt a hucsa a saját qosqo-dban, akkor alkalmazd a 4. pontban leírt technikát. A saját energiabuborékod tiszta és egészséges állapotának fenntartása érdekében mindig gyakorold a szamincsakujt és a hucsa mikhujt saját magadra vonatkozóan is, nem csak másokon segíts!

A korábbiakban már ismertettem a hucsa mikhuj folyamatának egy másik leírását is, ezeknek a linkjeit is idemásolom:



2021. július 20., kedd

Az Agni Ura

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

3.20. pránát parataram vjóma vjómátító ‘gnir ísvarah
szó ‘ham szarvatra-gah sántó gjánátmá paramésvarah
nászti mattah param bhútam mám vigjája vimucsjaté

Az űr magasabb rendű a légzésnél, az Úr Agni pedig túl van az űrön. Ő az Én, mely minden tátható és békés, a legmagasabb úr, aki a tudás esszenciája. Nincs semmilyen lény, aki nálam magasabb rendű lenne. Akik ismernek engem, felszabadulnak.

E vers harmadik és negyedik negyede megegyezik az Ísvara-gítá 3.6. versével. A versben ismét a teisztikus megközelítés nyilvánul meg, tovább fokozva a szinteket. Bár az előző versben Siva magasabb szintűnek nevezte a pránát (illetve a prána urát) a purusánál, itt kijelenti, hogy a vjóma, vagyis az űr, tér, éter magasabb rendű a pránánál, vagyis a légzésnél, mivel az az űrön belül megnyilvánuló minőség. Az „agni ísvara” itt egy másik rejtélyes jelző Istenre, mely Siva szerint a téren túl és létezőnek tekinthető. Az ateisztikus számkhjában a vjóma az ákásával, vagyis az éterrel; az agni pedig az ánalával (tűzzel) lenne azonos, tehát mindkettő a durva fizikai elemek kategóriájába esne.

Végül Siva önmagát azonosítja az Agni urával, kijelentve, hogy ő maga a legmagasabb rendű elv, és aki őt megismeri, az mindenképpen eléri a felszabadulást. A szó'ham (én az vagyok) mantra több helyen is felbukkan az upanisadokban, és mindenhol felszabadító erőt tulajdonítanak neki. A Brahma-vidja Upanisad 21-22. versében például ez áll:


nabha-sztham niskalam dhjátvá
mucsjaté bhava-bandhanát
anáhata-dhvani-jutam
hamszam jó véda hrid-gatam
szvaprakása-csidánandam
sza hamsza iti gíjaté
récsakam púrakam muktvá
kumbhakéna szthitah szudhíh

„A szó'ham mantra a köldöknél kezdődik és követi a légzést. A dzsíva helyet foglal a szívben a négy tudati módosulásban: ébrenlét, álom, mélyalvás és a negyedik szint. A dzsíva mindaddig nyugtalanul vándorol, amíg el nem éri az Önvalóról szóló tudást. Ekkor a belégzés és a kilégzés megszűnik, és az önmagában ragyogó dzsíva a kumbhakában megállapodván hamszaként (hattyúként) énekel.”

2021. július 19., hétfő

Az inka mag és a hét tudatszint

6. Inka Muju (az inka mag) – a hét tudatszint

Az inka hagyomány szerint minden emberi lénybe bele van kódolva a potenciál, hogy megnyilvánítsa mind a hét tudatszintet. Ezt a kódolt „potenciált” inka magnak nevezik, és a qosqo-ban, vagyis a napfonat/köldök energiaközpontjában nyugszik. Amint elkezdünk dolgozni a qosqoval, és a különböző inka energetika gyakorlatok segítségével kapcsolódni a Természet esszenciáihoz, a tudatunk fejlődésnek indul, mint ahogyan a magból lesz csíra, majd hajtás, majd kibújik a föld fölé, leveleket ereszt, megnöveszti a szárát, virágot hoz és végül gyümölcsöt terem.

Az andoki hagyomány szerint a tudatunk fejlődését két természet-szellem felügyeli. Az egyik az itu apu (születési hegy-szellem, férfi minőség), a másik pedig a paqarina (női természet-szellem, egy tó, folyó, barlang stb. szelleme). Ezeket a természetszellemeket általában a születési helyünkhöz egészen közel találhatjuk meg, de erről később több szó lesz majd. Az inkák különböző szintekbe sorolják az apukat, vagyis a hegy-szellemeket, és úgy tartják, hogy az egyes tudati szintek elérése az adott szintű apuk jóindulatán múlik. Tekintsük át most az egyes szinteket, melyek nem csak a belső fejlődés, de az adott személy (vagy paqo, orvosságos ember) befolyásának körét is leírják.

  1. szint – Ayllu: ez a falut vagy a családi kört jelenti. A legtöbb ember megtanul ezen a szinten funkcionálni a társadalomban, de ez még a főemlősöknél is megfigyelhető. Az utódokról való gondoskodás, párkapcsolat, védelmezés ebbe a körbe tartozik.

  2. Szint – Llaqta: város. A második szinten az ember képessé válik arra, hogy egy város vagy falvak közössége (megye, járás) tagja vagy vezetője legyen, és kiterjessze szolgálatát a családon kívülre is (a természeti népek esetében ez a törzs volt). A papmamesayok sámánokat is ehhez a szinthez tartozónak tekintik.

  3. Szint – Suyu: ország. Az inka birodalmat Tawantinsuyunak is nevezték, ami azt jelenti, hogy „a négy égtáj birodalma”. Tehát egy ország, birodalom összetartozásának, egy nemzetnek a szintjén működni képes embereket jelenti ez a tudati szint. A paqo ezen a tudati szinten egy egész országot képes gyógyítani, a szolgálataival ellátni, sok különböző emberrel találkozva. Az altomesayok sámánok képviselik ezt a szintet.

  4. Szint – Teqse: világ. A negyedik tudatszint már az egész Föld lakosságához való kapcsolódást jelenti, nem csak az embereket, hanem az állatokat, növényeket, ásványokat, Pacsamamát és a Természet erőit is figyelembe véve élnek azok a paqo-k, akik elérték ezt a szintet, és kurak akullek-nek is nevezik őket. Az inka jóslat szerint a föld lakossága még nem haladta meg ezt a tudati fejlődési szintet, de egyesek már elérték. Nézzük most a további három szintet, melyet hamarosan elérhetnek egyes spirituális emberek.

  5. Szint - Inka mallku, Nusta: Az ötödik szintet elért emberek az egész Naprendszerre képesek kiterjeszteni szolgálatukat, és a múltban jártak ilyen uralkodók és uralkodónők a Földön, valamint hamarosan eljöhetnek. Az inka jóslat szerint az inka Mallku és a Nusta (női megfelelője) képes bárkit bármikor, egyetlen érintéssel meggyógyítani bármilyen betegségből.

  6. Szint - Sapa Inka és Sapa Qoya: A hatodik szintű beavatottak az egész Tejút-galaxissal képesek együtt rezegni, és az inka jóslat szerint a testük önragyogó lesz, és természetes módon képesek lesznek harmóniában vezetni az egész világot.

  7. Szint – Taitanchis Ranti: a hetedik szintű beavatott a legmagasabb, amint emberi testben el lehet érni. Az ilyen személyt a földön sétáló istennek lehet tekinteni, és energiabuboréka az egész univerzummal tud rezonálni. A Taitanchis Ranti képes a saját testét és másokét is feltámasztani a halálból, ha akarja.

Jelenleg a földi emberek nagy része elérte a fejlődés harmadik szintjét, és kifejlesztett valamilyen szintű nemzeti öntudatot. De ezen a szinten még számos konfliktus és ellenséges megnyilvánulás adódhat, hiszen az ember gyűjteni, birtokolni akar, ahelyett, hogy mindenét önzetlenül megosztaná másokkal. Ezek a konfliktusok hétféle diszharmonikus érzelmi energiának adnak táptalajt a tudatalattiban: félelem, mohóság, féltékenység, szégyen, gyűlölet, büszkeség és csalfaság. A bűntudat valamennyire a szégyenhez kapcsolódik, de némileg mégis más érzelmi energia. Az inka tanítás szerint természetes, hogy a tudati fejlődésnek ezen a szintjén ezek a nehéz energiák (hucsa) keletkeznek bennünk, de fontos, hogy felismerjük őket, és ne tápláljuk, hanem alakítsuk át őket számívá, tisztítsuk ki ezeket a nehéz energiákat az energiabuborékunkból. Így tudunk megérkezni a negyedik tudatszintre, melyre a szeretet és a bizalom a jellemző a félelem és ellenségeskedés helyett. Ehhez túl kell jutni a dráma-háromszögeken, vagyis meg kell tanulni, hogy ne érezzük magunkat folyamatosan áldozatnak, üldözőnek, vagy megmentőnek. 

2021. július 18., vasárnap

Azonos és kiegészítő energetikai kapcsolatok 2. rész

A Janancsakuj gyakorlat folytatása következik (a leírás első részét itt találjátok):

6. A 2. partner az 1. farokcsontjából a sajátjába fogadja az energiát, majd felvezeti a gerinc mentén, és felajánlja a Kozmosznak a fején keresztül. Most fogadja be a számít a kozmoszból, és adja hozzá a saját számíját. Most ezt a lefelé áramló energiát küldje a partnere koronacsakrájába, mindezt szeretettel.

7. Az 1. partner befogadja az energiát a 2. partner feje tetejéről, majd levezeti a gerince mentén, és befogadja a Földanya számíját. Ehhez tegye hozzá a saját számíját, és küldje a számít a saját farokcsontjából a 2. partner farokcsontjába. Fontos, hogy ne a hucsát osszuk meg egymással, hanem a számít. Ehhez érdemes előzetesen elvégezni a hucsa mikhuj gyakorlatot, amit később fogok ismertetni.

8. A két gerinc mentén keringő energia egy kört fog alkotni. Lehet, hogy nem történik meg egyből, de ha eléggé koncentráltok, és kiárasztjátok a szívünkből a munay-t (feltétel nélküli szeretetet) akkor megérezitek az energia-áramlást. Folytassátok a gyakorlatot addig, amíg nem sikerül 4-5 percig megtartani az egyirányú forgást (az 1. partner lefelé áramoltatja, míg a 2. partner fölfelé). A számí tehét nem csak körbe kering, hanem folyamatosan betöltődik az 1. partner fejtetőjén keresztül a Kozmoszból és a 2. partner farokcsontján keresztül a Földanyából. A gyakorlat végére az energiabuborékotok egy nagy, közös mezőbe fog összeolvadni, és az energiák kiegyenlítődnek.

9. Ha úgy érzitek, mozogjatok az energiaáramlással együtt ringatva a testeteket. De a testsúlyotok maradjon a saját lábaitokon, és a gerinc maradjon összeérintve. Ha nem sikerül létrehozni a körforgást, akkor próbálkozhattok az áramlás irányának megfordításával (ebben az esetben az 1. partner fölfelé áramoltatja a számít, míg a 2. partner lefelé). Általában minden párnak az egyik irány természetesebben fog működni, a másik nem annyira. De ha úgy érzitek, akkor eltölthettek egyforma időt azzal, hogy először az egyik, utána a másik irányba áramoltatjátok az energiát. Ehhez a 10. pontban leírt módon szakítsátok meg a gyakorlást, majd kezdjétek újból, megbeszélve az irányok változtatását. De nem kötelező mindkét irányban áramoltatni a számít. A janantin párok erős különbséget fognak érezni a két irány között, míg a maszintin párok mindkét irányba könnyen tudják áramoltatni. Ha nem sikerül egyik irányban sem összehozni az energiacserélést, akkor valószínűleg nem vagytok összeillő pár energetikailag, sem janantin, sem maszintin minőségben.

10. Amikor úgy érzitek, hogy teljes lett az energiafeltöltés, akkor elléphettek egymástól és megszakíthatjátok a fizikai kontaktust. Ezután forduljatok egymás felé, és köszönjétek meg egymásnak az energia kicserélését öleléssel vagy bármilyen más módon. Megbeszélhetitek a tapasztalatokat, és le is írhatjátok, hogy mit kaptatok, tapasztaltatok.

2021. július 17., szombat

Az Életerő Ura

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

3.19. mahatah param avjaktam avjaktát purusah parah
purusád bhagaván pránasz taszja szarvam idam dzsagat

A megnyilvánulatlan magasabb rendű az értelemnél, a Szellem pedig magasabb rendű a megnyilvánulatlannál. A Légzés Ura magasabb rendű a Szellemnél. Az egész világ az övé.

A megnyilvánulatlan (avjakta) ebben az esetben a megnyilvánulatlan prakritire és nem a megnyilvánulatlan brahmanra vonatkozik, mely (a prakriti) még az értelemnél is finomabb, illetve magasabb rendű abban az értelemben, hogy az összes megnyilvánulás lehetőségét magában hordozza potenciál formájában, és amikor kiárad, olyan módon nyilvánul meg, ami még az értelmet is képes megtéveszteni. Ez a prakriti májá-saktija, vagyis misztikus ereje. A purusát a teisztikus számkhja a prakriti fölé helyezi abban az értelemben, hogy a purusa a brahman, vagyis a tudat. Bár az ateisztikus számkhjában a prakriti és a purusa egyaránt örök és nem egymás okai, a teisztikus számkhja szerint (melybe az Ísvara-gítá is tartozik) Isten, vagyis bhagaván a legmagasabb rendű. Ebben az esetben a pránát, vagyis az életerőt tekinti bhagaván kifejeződésének Siva, és kijelenti, hogy az egész világ az összes megnyilvánulásával nem más, mint bhagaván felfoghatatlan energiája, teremtése. A „bhagaván prána” kifejezés tehát nem egyezik meg a „közönséges” pránával, vagyis életerővel.

2021. július 16., péntek

Azonos és kiegészítő energetikai kapcsolatok 1. rész

5. Janancsakuj – páros energiafeltöltés

Az andoki világnézetben kétféle energetikai kapcsolat létezik: janantin és maszintin. A janantin az ellentétes polaritások, minőségek összekapcsolódását jelenti, míg a maszintin a hasonlók egymásra találását. Az andoki világkép szerint mindkét fajta kapcsolat lehet harmonikus vagy diszharmonikus is. Ez attól is függ, hogy a két dolog milyen módon kapcsolódik össze vagy hat egymásra, nem csak az alaptulajdonságaiktól. A janantin az olyan ellentétesnek tűnő, de egymást mégis támogató és kiegészítő energiák és minőségek között jön létre, mint a jin és a jang, nappal és éjszaka, férfi/nő, számí/hucsa stb. Az inkák egy kapcsolat kialakulásának három stádiumát különítik el: tinkuy (találkozás), tupay (verseny, konfliktus), és taque (összekapcsolódás vagy harmonizálás)

  1. A gyakorlathoz találj egy ellentétes nemű gyakorlópárt, vagy olyan valakit, akinek a tulajdonságai valamilyen értelemben a tieid ellenpólusát képviselik. Álljatok háttal egymásnak, 40-50 cm távolságra, majd döntsétek el, hogy melyikőtök fogja lefelé mozgatni az energiáját, és melyikőtök fölfelé. Általában a nők energiája jobban húz a Földanya felé, a férfiaké jobban az Ég felé. Tételezzük fel, hogy az 1. partner lefelé mozgatja az energiáját, míg a 2. partner fölfelé.

  2. Az 1. partner helyezze a jobb kezét a feje tetejére, a balt pedig a keresztcsontjára. A 2. partner fordítva helyezze el a tenyereit, mivel a jobb tenyér az aktív, a bal pedig a befogadó.

  3. Az 1. partner nyissa meg a buborékját a feje tetején és fogadja be a számít a Kozmoszból, majd vigye le a farokcsontig a bal tenyeréhez a gerincen keresztül. A 2. partner nyissa meg a buborékját a farokcsontnál és a jobb kezén keresztül fogadja be a számít a Földből, majd küldje fel a gerincoszlop mentén a bal tenyerébe, és onnan tovább a Kozmoszba.

  4. Amikor mindketten érzitek, hogy a két tenyeretek között egy energia-oszlop áramlik, akkor engedjétek le oldalt a tenyereiteket, és érintsétek egymáshoz a hátatokat, de ne dőljetek egymásra, a testsúly maradjon meg a talpakon.

(A gyakorlat folytatását a holnapután blogban tudjátok elolvasni)

 

2021. július 15., csütörtök

Az értelem uralkodása

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

3.18. szarvéndrijébhjah paramam mana áhur manísinah
manaszas csápj ahamkáram ahamkárán mahán parah

A tanultak azt mondják, hogy az elme magasabb rendű, mint az összes érzékszerv, az egó magasabb rendű, mint az elme, és az értelem magasabb rendű az egónál.

Visszafelé, vagyis az egymásból létrejövő kiáradások felé folytatva az evolúciós sorrendet az érzéktárgyak (illat, íz, látvány, tapintható forma, hang) alacsonyabb rendűek az őket befogadó érzékeknél (szaglás, ízlelés, látás, tapintás, hallás), míg az érzéktárgyaknál, mint finom elemeknél alacsonyabb rendűek a durva elemek (föld, víz, tűz, levegő, éter). Az elmét a belső érzékszervnek, vagy az érzékek királyának is nevezik, mivel az összes érzékszervi benyomást képes tárolni lenyomatok formájában, valamint azokhoz érzelmi és egyéb reakciókat kapcsolni. Így magasabb rendű az érzékszerveknél. Az egó képes felülbírálni az elme benyomásait, és azokat jó/rossz, szeretem/utálom stb. címkékkel ellátni a hamis azonosság aktuális összetétele alapján. Az egó ugyanis folyamatosan változik a benyomások, hiedelmek, felismerések, spirituális tapasztalatok és az intelligencia működése következtében. Az értelem (buddhi) viszont még az egónál is magasabb rendű, így az egó formálásában és feloldásában is fontos szerepe van.

2021. július 14., szerda

Az élő energia oszlopa

4. Szaivacsakuj – az életerő oszlopa

Ezt a gyakorlatot a szamincsakuj után is végezhetjük. A gyakorlat lényege a számí befogadása és felfelé áramoltatása. Az előző gyakorlatban, miután egy kristályt képzeltünk magunk köré, felajánlottuk a hucsát, vagyis a nehéz energiánkat Pacsamamának. A hucsa természeténél fogva lefelé áramlik. A Földanya képes átalakítani a hucsát számívá, vagyis könnyű, tápláló, gyógyító energiává. Ezt fogjuk befogadni és felfelé áramoltatni ebben a gyakorlatban. Az Ayni (viszonzás) törvénye szerint, ha felajánlod az energiádat a Földanyának, akkor jogosult vagy elfogadni az energiát tőle.

  1. Hozd a figyelmedet a légzésedre, a szívverésedre és az energiabuborékodra. Érzékeld a Földanyát a talpad alatt! Nyisd meg az energiabuborékodat lefelé és fogadd be a Földanya számíját! Engedd, hogy teljesen feltöltse az energiabuborékodat, és add hozzá a saját energiádat!

  2. Engedd, hogy a számí felfelé áramoljon, és egy energiaoszlop alakuljon ki belőle, mely a fejed tetején keresztül kilép a Kozmosz felé! Tartsd fenn ezt az áramlást a Földanya felől, a buborékodon keresztül egészen a Kozmosz szívébe!

  3. Ily módon válik teljessé a viszonzás: az előző gyakorlatban megkaptad a számít a kozmoszból, majd felajánlottad a Földanyának a nehéz energiádat. Most befogadtad a számít Pacsamamától, hozzátetted a saját energiádat és felajánlottad a Kozmosznak. Most figyeld meg, hogy érzed magad! Milyen a buborékod? Megváltozott-e az észlelésed? Kaptál-e valamilyen üzenetet vagy megélést, amit szeretnél feljegyezni? Tedd meg bátran a gyakorlat után!