2015. december 31., csütörtök

A bhásztriká fejlesztése

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Mivel itt a gyors fújtató légzésről lassú légzésre váltunk, most a háromrészes kétszeres felfelé hullámot fogjuk használni, amit már ismerünk a nádí sódhanából. A mellkasi fújtató légzéssel együtt ez a két légzőciklus alkot egy kör bhásztrikát belső kumbhakával. Eleinte ugyanazt a számolást használjuk, amit a nádí sódhanában jelenleg alkalmazunk. Azt fogjuk találni, hogy ezt a számolást nagyon könnyű alkalmazni a mellkasi fújtató légzés után, és hogy általában nem szükséges újrakezdeni a szamavritti aránnyal. Itt megismétlem, hogy jártasságot kell szereznünk a kapálabhátíban és a nádí sódhanában, mielőtt elkezdünk ezzel az erőteljes légzőtechnikával, a bhásztrikával dolgozni.

A légzéshossz növelése

Hamar észre fogjuk venni, hogy a nagy mennyiségű oxigén megjelenése miatt kényelmesen tudjuk növelni a légzésciklus hosszát. Azonban ezt tegyük felelősségteljesen! Mondjuk, hogy elvégeztünk három perc fújtató légzést, és úgy találjuk, hogy a 11:44:22 hosszúságú nádí sódhana mellett még nagyon sok oxigénünk marad. Ekkor emelhetjük a számolást 12:48:24-re, de maradjunk ennél a számolásnál, amíg teljesen meg nem szoktuk, mielőtt még tovább növeljük. A bhásztriká komoly erőket ad, de felelősségteljesen használjuk őket!

Miután több napig szoktuk ezt a gyakorlatot, a jobb orrlyukkal befejezve a kilégzést, hozzátehetünk még egy kör bhásztrikát, vagyis ismét végezzük el a fújtató légzést, majd a két kumbhakát, az egyiket a jobb orrlyukkal, a másikat a ballal kezdve. Ha végrehajtjuk a második kört is a bhásztrikából, akkor egy körben korlátozzuk két percre a fújtató légzést, ami összesen 4 percet tesz ki. Miután megállapodtunk a gyakorlásnak ebben a szintjében, lassan meghosszabbíthatjuk az egyes köröket 2.5 vagy 3 percre, ami összesen 6 perc fújtató légzést jelent. Ez egyelőre elég, mivel utána még kell gyakorolnunk 5 perc kapálabhátít és 10 kör nádí sódhanát, aminek még mindig a pránájáma gyakorlós fő részét kell képeznie. Ne feledjük, hogy ha még több kör bhásztrikát szeretnénk hozzáadni, feltéve, hogy a kumbhakák egészen hosszúvá válhatnak, akkor hamar egy óra hosszúvá válhat a pránájáma-gyakorlásunk. Ez a korai szakaszban még túl sok. Ezért azt javaslom, hogy a korai szakaszban korlátozzuk magunkat legfeljebb két kör bhásztrikára.

A légzésütem felgyorsítása

A következő lépés most az lesz, hogy növeljük a légzésütemet a fújtató légzés közben. Eddig 6 másodperc hosszú légzésciklussal dolgoztunk, vagyis 3 másodperces belégzéssel és 3 másodperces kilégzéssel. Ez percenként 20 metronóm-kattintásnak felel meg. Most állítsuk a metronómot 21 kattintásra. Így a légzésciklus 6-ról 5.7 másodpercre csökken. Ez azt jelenti, hogy percenként 10 légzésciklus helyett 10.5 fog beleférni. Ez csak egy kis növekedés, de ha ebben az ütemben folytatjuk, akkor a gyorsítások fokozatosan hihetetlen minőségű gyakorlást fognak eredményezni, máskülönben egyik vagy másik ok miatt valószínűleg abba fogjuk hagyni a gyakorlást. Az a fontos, hogy a légzéstérfogatot ne áldozzuk fel a sebesség miatt; máskülönben nincs értelme a légzésütem fokozásának. Tartsuk fenn a légzéstérfogatot és lassan növeljük a sebességet."

2015. december 30., szerda

Nyújtás-enciklopédia 4. rész: SMR henger

A különböző nyújtási technikák ismertetése után után sort kell keríteni egy olyan módszerre, amely nem kifejezetten nyújtás ugyan, de elősegíti az izmok ellazulását, és ezáltal megnyúlását is. A masszázs, a nyújtás és az SMR hengerezés a rehabilitáció szentháromsága, és ilyen eszközökkel megtámogatva igazán ki tudjuk hozni az izomzatunkból a maximumot. Talán még a hidegterápiát lehetne felsorakoztatni az előző három mellé, mint regenerációs eszközt, és akkor valóban mindent megtettünk leterhelt izomzatunk regenerációjáért.

Mi is az az SMR hengerezés?

A három betű annyit tesz: Self-Myofascial Release - ami szabad fordításban önmagunknak végzett izompólya fellazítást jelent. A módszer segít abban, hogy lazább legyél, ugyanakkor gyorsabban gyógyulj az izomsérülésekből, és ezáltal jobban bírd a megerőltető edzéseket!

Mi is az a fascia?

A fascia nem más mint a kötőszövet, ami az egész testben az egyik leggyakoribb szövettípus. Körülveszi a szerveket, amolyan határvonalakat képez, fenntartva a tagolódását azoknak, és gyakorlatilag a tartó szerepet is ez tölti be a csontokon kívül. Hasonlóan a szalagokhoz, a kötőszövet is kollagénekből áll, és ezek a kollagének biztosítják, hogy odabenn minden a helyén maradjon.

Az izmokat körülvevő fascia (izompólya) ezen belül is sajátos szerepet kap, ugyanis az izomműködést nagyban befolyásolja ennek az elasztikussága. A túlságosan feszes fascia merevvé teszi az izmokat. Úgy képzeld el, hogy egy nagyon szűk harisnyát húznál az izmokra, amitől a mozgás kevésbé lesz gördülékeny, sőt nehézkessé válik. A képen látható, hogyan is néz ki az izompólya a valóságban.

Az átlag sportolóknak - főleg akik súlyzókkal végeznek erősítő edzéseket - ez a fajta kötött érzés az évek során állandósulhat. Ezt ellensúlyozva végzünk nyújtó hatású gyakorlatokat, azonban a nyújtás csak az izom hosszát befolyásolja, a letapadásokkal nem tud mit kezdeni. Ugyanakkor az sem jó. Ha az izompólya túl laza, mert akkor a megváltozott mechanikai erők miatt szintén nem lesz optimális a teljesítmény.

Az izompólya fellazítás segít beállítani a a kötőszövet megfelelő elaszticitását. Aki volt már masszázson, az ismeri az érzést (főleg thai masszázson szeretik alkalmazni), hogy amikor megtalálja a "csomót" a masszőr, akkor arra a pontra nyomja a könyökét, vagy tenyerét és ott tartja, te pedig megpróbálsz nem sikítani. Konkrétan a művelet nagyon fájdalmas is tud lenni, de ha rendszeresen végzik, akkor egy idő után egyre kevésbé válik kellemetlenné, mert már kevésbé lesz letapadva az izom. Ezeket a fájdalmas pontokat triggerpontnak nevezik, de ez már egy másik téma.

Az izmok egymáshoz és csontokhoz történő letapadása a fascián keresztül valósul meg. Vagyis, ha a fasciát lelazítjuk, akkor az izmok mozgékonyabbak lesznek, könnyebben gördülnek végig egymáson, a csontokon és az inakon. Valamelyest a masszázzsal is lelazíthatjuk az izompólyát, de a kettő mégsem helyettesíti egymást. A nyújtásra is igaz az, hogy az izompólya is megnyúlik a gyakorlatok közben, mégsem ugyanaz egy nyújtó gyakorlat, mint az SMR hengerezés. Azt se felejtsük el, hogy a hengerezés nem helyettesíti a nyújtást, és a bemelegítést sem.

Hogyan végezzük?

Számtalan oktatófilmet találhatunk a Youtube-on, ha a konkrét fogásokra vagyunk kíváncsiak. Természetesen elvégezhetünk egy 70 ezer Ft-os tanfolyamot is, de igazából nem akkora ördöngősség az SMR hengerezés. Az a lényege, hogy az izmok száliránya mentén hengerezünk, az izmot a csonthoz préselve a henger és a gravitáció segítségével. Én a földön szeretek hengerezni, különböző irányokban ráfeküdve a hengerre is 5-10 ismétléssel végiggurulva az adott izomcsoporton. Az egész legfeljebb 15 percet vesz igénybe, persze többet is lehet, azonban nem ajánlom azt, hogy túlzásba vigyük.

Az izompólya ugyanis folyadékot termel, ami keni az izomrostokat, és elősegíti azt, hogy elcsússzanak egymás felett. Ha azonban túl sokat hengerezünk, akkor az izom megduzzad és fájdalmas lesz, főleg, ha volt benne egy kisebb gyulladás. Szóval csak módjával! A hengerezéshez sokféle henger kapható, vannak keményebbek és puhábbak is, rücskös vagy sima felületűek. Én a viszonylag sima és keményebb, széles Pilates-hengert szeretem a legjobban, de már egy teniszlabdával és tudunk némi izompólya-lazítást véghezvinni.

Mikor alkalmazzuk?

Sok mindenkit látok az edzőteremben, aki bemelegítésképpen használja a hengert. Ez nem egy rossz dolog, ha van rá időnk, mert az izompólya lelazítása növeli az ízületi mozgástartományt. Azonban a hengerezés nem helyettesíti a gimnasztikai és mobilizációs gyakorlatokkal történő bemelegítést, amivel előkészítjük az izmokat, az ízületeket, az idegrendszert és a keringési rendszert az utána következő terhelésre. Edzés után nyújtani szoktam, és utána hengerezek, ugyanis a henger nem helyettesíti a nyújtást sem. A legjobb, ha a nyújtás után fél órával hengerezünk. A frissen terhelt izmok hengerezése sokkal fájdalmasabb, mint a nyugalmi állapotban lévőké, mert olyankor még nagyon sok vér és sejtközötti folyadék kering az izmokban, ezért érzékenyek a nyomásra.

Mire jó a hengerezés?

Az SMR jó eszköz a sérülések rehabilitációjában, ugyanis a heges szövetnek segít a gyógyulásban. Javítja a terület vérellátottságát, és segít mobilizálni az anyagcsere melléktermékeket a területről. Vagyis hamarabb elmúlik az izomláz, az izmok gyorsabban regenerálódnak és nagyobb teljesítményt tudnak leadni a következő edzésen. Az izompólya az izomzat memóriája, és minden behatást, stresszt tárol, ami az izmot érte. Így az izompólya masszázsával nem csak megelőzhetők az izomsérülések, hanem a keletkező sérülések is hamarabb regenerálódnak. Ugyanakkor növekszik a hajlékonyság, az ízületi mobilitás, és ezzel együtt a koordinációs képességeinket is jobban tudjuk fejleszteni.

Remélem, sokan kedvet kaptak a hengerezéshez, aki esetleg eddig még nem próbálták ki, vagy nem használják rendszeresen.

2015. december 29., kedd

Bhásztriká belső kumbhakával

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Amikor már képesek vagyunk 3 percig gyakorolni a bhásztrikát 6 másodperces légzésciklussal, többféle módon is növelhetjük a gyakorlás intenzitását. Az első és legegyértelműbb mód az, ha növeljük a légzéstárfogatot azáltal, hogy magasabbra lélegzünk a mellkasba és biztosítjuk, hogy kilégzéskor minden levegőt kifújunk. A második lépés a légzésciklus hosszának csökkentése. A percenkénti tíz légzésciklus a bhásztriká nagyon alapszintű változata. Azt javaslom, hogy lépésről lépésre növeljük az ütemet. Kell hozzá egy tanár, aki ellenőrzi a fejlődésünket és eldönti, hogy készen állunk-e a továbblépésre. A következő lépés a gyakorlás intenzívebbé tételében a belső, majd a külső kumbhakák hozzáadása. A bhásztriká minden más légzőtechnikánál sokkal több oxigénnel látja el a vérünket. Ahelyett, hogy csak ülünk és hagyjuk az oxigént eltávozni, használjuk fel a kumbhakához.

Bhásztriká belső (antara) kumbhakával

Feltételezzük, hogy már kényelmesen elsajátítottuk a fent leírt lépéseket, és képesek vagyunk percenként 10 légzéssel gyakorolni a mellkasi fújtató légzést (bhásztrikát) maximális légzéstérfogattal, három percig megállás nélkül. Közvetlen azután, hogy befejeztük a gyakorlást, a sankha múdrá segítségével zárjuk el a bal orrnyílásunkat és lélegezzünk be csak a jobbon keresztül. Ezután, a dzsálándhára bandha segítségével gyakoroljuk a kumbhakát. Majd emeljük fel a fejünket, zárjuk el a jobb orrnyílást, és lélegezzünk ki a balon keresztül. A teljes kilégzés után azonnal lélegezzünk be a bal orrnyíláson keresztül, végezzük el a kumbhakát a dzsálándhára bandhával, és lélegezzünk ki a jobbon keresztül. Ha önmagában végezzük, ezt a légzőtechnikát agniszóma pránájámának nevezzük, mivel az agni (tűz) a jobb orrnyílást, a szóma (nektár) pedig a balt jelzi. Itt azonban a bhásztriká részét képezi. Azt az általános szabályt, miszerint minden pránájámát a bal orrnyílással kezdünk, itt elhagyhatjuk, mert a pittát már felfüggesztettük a mellkasi fújtató légzéssel. Jegyezzük azonban meg, hogy a hasi fújtató légzés (kapálabhátí) esetében ez nem történik meg.

Mivel itt a gyors fújtató légzésről lassú légzésre váltunk, most a háromrészes kétszeres felfelé hullámot fogjuk használni, amit már ismerünk a nádí sódhanából. A mellkasi fújtató légzéssel együtt ez a két légzőciklus alkot egy kör bhásztrikát belső kumbhakával. Eleinte ugyanazt a számolást használjuk, amit a nádí sódhanában jelenleg alkalmazunk. Azt fogjuk találni, hogy ezt a számolást nagyon könnyű alkalmazni a mellkasi fújtató légzés után, és hogy általában nem szükséges újrakezdeni a szamavritti aránnyal. Itt megismétlem, hogy jártasságot kell szereznünk a kapálabhátíban és a nádí sódhanában, mielőtt elkezdünk ezzel az erőteljes légzőtechnikával, a bhásztrikával dolgozni."

2015. december 28., hétfő

Ragaszkodás nélküli cselekvés

Múlt heti blogbejegyzésemben írtam az eredménycentrikusságról, most pedig érdemes néhány szót ejteni a ragaszkodás nélküli cselekvésről. Krisna a Bhagavad-gítában ezt az utat tartja a leghatékonyabbnak a spirituális fejlődésre, még a tétlen meditációnál is hatékonyabbnak, illetve hozzáférhetőbbnek, elérhetőbbnek tartja. Vagyis egy olyan ember számára, aki még nem szabadult meg a ragaszkodásaitól, a munka eredményeiről való fokozatos lemondás gyakorlása sokkal célravezetőbb, mint a meditáció vagy a tettekről való látszólagos lemondás, miközben az elméje tele van ragaszkodásokkal.

De mit is jelent pontosan az, hogy a cselekvés kedvéért cselekszünk, és nem az eredmény kedvéért? például azt is jelenti, hogy teljes mértékben a jelen pillanatra, magára a cselekvésre koncentrálunk, és nem aggódunk a jövő miatt. Gyakorta annyira koncentrálunk arra, hogy hová szeretnénk eljutni, hogy el is felejtjük a jelen pillanatot. Bár a célok valóban fontosak, de végső soron eltéríthetik a figyelmünket az útról, amelyen eljutunk a célig, és így elfelejtjük élvezni a jelen pillanatot. 

Sokszor az történik, hogy amikor végre elérjük a hőn óhajtott eredményt, akkor már nem is tűnik vonzónak a számunkra, vagy pedig szintén a jelen élvezete helyett a múlton kezdünk nosztalgiázni. A múltba vagy a jövőbe történő menekülős sok esetben automatikus válaszreakció arra, hogy a jelenben végzett munkánk, tevékenységeink nem kötnek le, nem szeretünk foglalkozni velük, csak kötelezettségnek tekintjük őket.

Ebben az esetben viszont érdemes olyan lépéseket tenni az életünkben, amiket esetleg eddig halogattunk, és karriert váltani. Amikor az embert nem köti le a munkája, és nem érzi otthon magát benne, akkor az ebből fakadó frusztráció a többi életterületére is kihat.  Sokszor azonban az unalmas munkahely biztonsággal és jó fizetéssel kecsegtet, ezért inkább eladjuk a lelkünket az unalomnak és engedjük, hogy kiöljék belőlünk a kreativitásunkat, minthogy kockáztassuk a biztonságot az álmainkért. 

Ez pontosan a ragaszkodás nélküli cselekvés ellentéte, hiszen olyan dolgot cselekszünk, amit nem szeretünk, mert ragaszkodunk a beígért eredményhez. Ahhoz, hogy az ember hajlandó legyen az álmai után menni, még akkor is, ha az kockázatosnak tűnik, vagy nem ígér biztos eredményt, kell rendelkezni az érettség azon fokával, amikor már nem az alapján teszünk különbséget a tevékenységek között, hogy milyen eredménnyel kecsegtetnek, hanem az alapján, hogy mennyire segítik elő a személyiségünk fejlődését. 

Sok esetben látom azt is, hogy valaki belekezd egy karrierbe, és sikereket is ér el benne, de egy ponton elveszíti az érdeklődését a dolog iránt. Viszont azért, mert még mindig ragaszkodik az elért helyzetéhez és az abból származó kényelemhez, biztonsághoz, nem hajlandó kockáztatni, és megpróbálkozni egy másik területtel, amire esetleg sokkal lelkesebb. Hiszen itt mindent elölről kell kezdeni, és az fáradságos. Az igazán sikeres emberek tehát magukévá teszik ezt a két tulajdonságot: 1. Nem ragaszkodnak az eredményekhez, és így bátrabban kockáztatnak; 2. Hajlandóak mindent újrakezdeni a nulláról, amikor érzik, hogy itt az ideje annak, hogy váltsanak. Így tudnak mindig a jelenben élni és személyes fejlődést elérni az életük során.

2015. december 27., vasárnap

Astávakra és a szerzetesek

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Astávakra erdei lakhelyén élt néhány szerzetes tanítványa, akik egy idő múlva elkezdték kifogásolni, hogy amikor Dzsanaka meglátogatta a guruját, Astávakra miden időt vele töltött, mert olyan jól megértették egymást. Amikor Dzsanaka megérkezett, mindketten felvillanyozódtak. A többi szerzetes tanítványa nem volt rá ugyanilyen hatással. A szerzetesek pontosan ezt a bizalmas kapcsolatot kifogásolták Dzsanaka és Astávakra között.

A szerzetesek így sopánkodtak egymás között: „Miért adta el magát a gurunk egy ilyen embernek? Úgy tűnik, hogy megvesztegeti a gurunkat a gazdagságával. Ez az ember egy király. Palotában lakik. Olyan sok felesége és gyereke van. Hatalmas a vagyona. Nézzétek meg a járását! Úgy jár-kel, mint egy király! És nézzétek a ruháját, az ékszereit! Mi olyan spirituális ebben az emberben, hogy egyáltalán figyelemre méltatja a gurunk? Itt vagyunk mi, akik teljesen átadták magukat a lelki életnek. Eljöttünk, hogy szerzetesi fogadalmat tegyünk, ő pedig tudomást sem vesz rólunk.”

Astávakra tudott róla, hogy ez az érzés kezd kialakulni a szerzetesek között. Ezárt egy nap elrendezett egy eseményt. Éppen a szerzetesekkel ült a verandán, és Dzsanaka király is ott volt. Ahogy zajlott a beszélgetés, egy katona rontott be a szobába, leborult Dzsanaka előtt, de Astávakra előtt nem borult le. A következőt mondta: „Ó király! Lángokban áll a palota! Minden ég! Az egész birodalomban eluralkodott a felfordulás!”

Dzsanaka felállt, és rákiáltott a katonára: „Azonnal tűnj el innen! Hogy merészelsz berontani és megzavarni a szatszangot? Hogy merészelsz leborulni előttem, miközben a gurumnak nem ajánlasz tiszteletet? Azonnal tűnj el a szemem elől!”

A katona elmenekült a teremből. Dzsanaka visszaült, Astávakra pedig tovább beszélt. Néhány nappal később Astávakra még valamit kieszelt. Ismét mindannyian a teremben ültek, és Astávakra beszélt. A beszélgetés közepette berontott az egyik szolga ás azt mondta: „A majmok lerángatták a ruhákat a szárítókötélről és szét fogják tépni a szerzetesek ruháit!”

Az összes szerzetes azonnal felugrott, hogy megmentse a ruháját. De amikor odaértel a szárítókötélhez, látták, hogy nem is voltak ott majmok, és az ágyékkötőik továbbra is ott lógtak a szárítókötélen. megértették, hogy mi történt. lógó fejjel kullogtak vissza Astávakra elé.

Ezek után Astávakra a beszélgetés közepette a következőket mondta: „Nézzetek ide! Ez az ember egy király. Néhány nappal ezelőtt a palotája lángra kapott. Az egész királyságát felforgatta a káosz. A hatalmas vagyona lángokban állt, de őt csak az izgatta, hogy a katonája megzavarta a szatszangot. Csak ez érdekelte. Ti pedig szerzetesek vagytok. Nincs semmitek. Nincsenek palotáitok, nincs feleségetek, gyereketek, semmitek. De amikor a majmok jöttek, hogy elvigyék a ruhátokat, azonnal utánaeredtetek. A legtöbb ember még felmosórongynak sem használná a ruhátokat, olyan ócska. Mégis felugrottatok, és az ócska rongyaitok után rohantatok, anélkül, hogy foglalkoztatok volna azzal, amit mondtam. Hol van a nagy lemondásotok? Ő az igazi lemondott köztetek! Ő egy király, de lemondottabb, mint ti. Ti szerzetesek vagytok, olyan dolgokat használtok, amiket mások már eldobtak, mégsem vagytok lemondottak. Ez a ti helyzetetek, az pedig az ő helyzete.”


A belső fejlődésünknek nincsen semmi kapcsolata a külső helyzetünkkel. Sokkal fontosabb az, hogy önmagán belül mit tesz valaki. A külső cselekedeteinket a társadalom határozza meg, úgy viselkedünk, ahogyan kell a helyzetben, amiben élünk. Ennek csak társadalmi jelentősége van, de a létünkre, a spiritualitásra nézve nincs szerepe. Csak az számít, hogy belül mi van.

2015. december 26., szombat

Dzsanaka és Astávakra

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Dzsanaka Mahárádzsát meggyőzték Astávakra szavai arról, hogy egy valóban önmegvalósított bölccsel áll szemben, ezért Dzsanaka megkérte Astávakrát, hogy a tanítványa lehessen, és megismerhesse az önvalóját. Astávakra azt válaszolta Dzsanakának, hogy keresse fel az erdei kunyhójában, és ott kövesse minden utasítását.

Néhány nap múlva Dzsanaka elindult az erdőbe, hogy megkeresse Astávakrát. Amikor a király valahová indul, akkor mindig elkísérik a katonái és a miniszterei. Így hát Dzsanaka is a kíséretével indult az erdőbe. De amint egyre beljebb kerültek a dzsungelbe, az egyre sűrűbb lett. Sok–sok órányi kutatás után Dzsanaka elszakadt a kíséretétől és eltévedt az erdőben. Ahogy kóborolt az erdőben és a kiutat kereste, hirtelen Astávakra Muniba botlott, aki egy fa alatt ült. Amikor meglátta a bölcset, Dzsanaka elkezdett leszállni a lováról. Az egyik lába még a kengyelben volt, a másik pedig fent a levegőben, amikor Astávakra azt mondta neki: „Állj. Állj meg ott, ahol vagy!” Dzsanaka megállt ebben a nagyon kényelmetlen pózban, a lóba kapaszkodva, egyik lábával a levegőben. Nem lehet tudni, meddig kellett így maradnia. Egyes beszámolók szerint sok-sok évig, míg mások szerint csak egy pillanatig. Nem is számít, a lényeg az, hogy elegendő időt töltött ebben a furcsa pózban. Az elegendő id néha lehet csupán egy pillanat is. Amiatt, hogy abszolút mértékben képes volt követni az utasítást – megállt ott, ahol lennie kellett – teljesen önmegvalósított lénnyé vált.

Amikor önmegvalósított lett, Dzsanaka leszállt a lováról és Astávakra lábaihoz borult. Azt mondta Astávakrának: „Mit fogok most csinálni a királyságommal és a palotámmal – ezek a dolgok többé már nem fontosak a számomra. Csak a lábaidnál szeretnék ülni. Kérlek, engedd meg, hogy az erdei kunyhódban maradjak veled!”

Astávakra azonban ezt válaszolta: „Most, hogy már elérted az önmagvalósítást, az életed többé nem arról szól, hogy mit szeretsz és mit nem. Nem is a szükségleteidről szól már az életed, mert valójában nincsenek is szükségleteid. A néped megérdemel egy megvilágosodott királyt. úgyhogy a királyuk kell, hogy maradj!”


Dzsanaka vonakodva ugyan, de visszatért a palotájába és nagy bölcsességgel kormányozta tovább királyságát. Dzsanaka igazi áldás volt a népe számára, mert teljesen megvilágosodott volt, de mégis királyként kormányzott. Indiában sok bölcs és szent volt, akik előzőleg királyok voltak, akik önként lemondtak mindenről, amijük volt, és koldusként éltek tovább, de teljes megelégedésben. Sokan voltak ilyenek – Gutama Buddha, Mahávíra, Bahubali – de nagyon kevés megvilágosodott király volt. Dzsanaka király maradt, de amilyen gyakran a királyi kötelességei engedték, meglátogatta Astávakrát az erdei kunyhójában.

2015. december 25., péntek

Amihez nem kell tehetség

Az év vége közeledtével sokan összegzik a 2015-ös évüket, és terveket készítenek vagy fogadalmakat tesznek 2016-ra. Ezek jó dolgok, főleg, ha az erőt is összeszedjük valahonnan, hogy megvalósítsuk a terveinket, az álmainkat. De talán az elért vagy elérendő eredményeknél is fontosabb az, hogy a személyes fejlődésünkben előre tudtunk-e lépni. Talán bizonyos aspektusokban igen, másokban nem annyira sikerült a dolog. 

Az önfejlesztés egy olyan projekt, aminek nincs eleje és vége sincsen, talán majd csak akkor, ha végleg kilépünk a szamszárából. Addig is egy kis lista azokról a dolgokról, amiken mindenki dolgozhat, mert nem kell hozzá különös tehetség, csak odafigyelés és törekvés.

1. Időben ott lenni
2. Munkaetika szerint dolgozni
3. Erőfeszítést tenni
4. Fejleszteni a testbeszédünket
5. Energiát fektetni a fontos dolgokba
6. Helyes hozzáállás
7. Élni a szenvedélyünknek
8. Hallgatni a bölcsebbekre
9. Túlteljesíteni
10. Mindig készen állni

Ezt lefordíthatjuk az edzésben tett erőfeszítéseinkre, vagy a jógában, a személyiségünk fejlesztésében megteendő útra, vagy bármilyen olyan életcélra, amit fontosnak tartunk 2016-ban. Mert magától nem fog megtörténni semmi, és ha csak várunk rá, akkor az élet elmegy mellettünk, a lehetőségeket pedig kihasználják azok, akik hittek abban, hogy meg tudják csinálni. Az élet nem arról szól, hogy versenyeznünk kell valaki mással, és még kevésbé arról, hogy másokhoz hasonlítgassuk magunkat. Viszont kellenek életcélok, amikért képesek vagyunk az életünket áldozni. Valamiért élni kell, valamiért lobogni kell. Mert ha nem élünk valamiért, akkor a semmiért fogunk meghalni, vagyis mondhatjuk azt, hogy hiábavalóan pazaroltuk el az életünket. 

Számtalan életforma van,a melyikben el lehet vegetálni anélkül, hogy különösebb kihívásokat keresnénk vagy küzdenénk valamiért, de az emberi születés nem erről szól. Ha lángolsz valamiért, akkor képes vagy utat mutatni másoknak, fényt gyújtani a sötétben és reményt adni azoknak, akik nem hisznek önmagukban és mindig másoktól várják a megoldást a problémáikra. 2016-ban ne a kifogásokat keressük, és ne halogassunk! Döntsük el, hogy mi az, ami fontos, és abba fektessük az energiánkat. Ami pedig fölösleges, azt engedjük el, és ne kapaszkodjunk bele! Éljük az életet úgy, hogy egy valódi, megismételhetetlen csoda legyen, és ne túlélni próbáljuk a szürke hétköznapokat! 

Mindenkinek tartalmas és felismerésekben gazdag 2016-ot kívánok! 


2015. december 24., csütörtök

A bhásztriká korai stádiuma

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Kezdetben már a 15 légzés is szédülést okozhat ekkora légzéstérfogatnál, ami azt jelzi, hogy a prána behatol a fejünkbe. Ezt kétféle módon lehet megelőzni. Az egyik az, ha nem lélegzünk be egészen fel a kulcscsontokig. Ehelyett elég, ha csak a harmadik vagy negyedik bordáig lélegzünk. Ezt addig gyakoroljuk, amíg a szédülés alább nem hagy. A másik módszer az, ha kissé összehúzzuk a torkunkat, mint ahogy az uddzsájíban tennének, de kisebb mértékben. Ezzel a módszerrel, amit Swami Sivananda javasol, korlátozni tudjuk a belélegzett levegő térfogatás és így meg tudjuk előzni a szédülést. Hátránya azonban az, hogy terhelést ró a hörgőcskékre. Ezt a módszert hasznosnak találtam a bhásztrikához a kezdeti stádiumban, de fontos, hogy csak nagyon finoman húzzuk össze a torkunkat, és a légzés alig legyen hallható. Annak érdekében pedig, hogy ne terheljük a hörgőcskéket, igyekezzünk kiiktatni ezt a módszert, amikor a szervezetünk alkalmazkodott a megnövekedett oxigén-mennyiséghez, és a csökkent széndioxid-mennyiséghez a vérben.

Ha mindegyik légzésciklus hat másodperc hosszú, akkor minden egyes belégzés és kilégzés is három másodperc hosszú lesz. Míg normál körülmények között nem lenne annyira nehéz pontosan hat másodperc hosszúságúra kalibrálni a légzésciklust, teljesen más dolognak fogjuk találni, amikor a nagy oxigénmennyiség ránk tör. Azt találtam, hogy a metronóm használatával sokkal könnyebb gyakorolni a bhásztrikát, és arra is képessé tesz, hogy minden nap megismételjük ugyanazt a gyakorlatot hasonló körülményekkel, túl sok ingadozás nélkül. Ha percenként 20 ütésre állítjuk be a metronómot, akkor minden egyes három másodperces be- és kilégzést jelezni fog. Ezt jó kiindulópontnak találtam, ami lehetővé teszi, hogy egyenletesen oszlassuk szét a légzéstérfogatot a három másodperc alatt.

Egyes gyakorlók számra elegendő lesz 10 nagy térfogatú légzésciklus végrehajtása ezen a módon, hogy elérjék a képességük határát. Ha ez ránk is igaz, akkor maradjunk ezen a szinten, de végezzük a gyakorlatot minden nap. Más gyakorlók számára a 15 légzésciklus is kényelmes lesz. Az első pár napban ne lépjük túl a kétperces időtartamot! Eleinte a bordaközi izmaink megfájdulhatnak az izomláztól, ezért fokozatosan kell felkészíteni őket erre az intenzív gyakorlatra. A második héten felmehetünk 2 és fél percre a gyakorlásban, a harmadik héten 3 percre, de lassabban is haladhatunk, ha azt szeretnénk. Ebben a korai stádiumban 3 percben szabjuk meg a korlátot a bhásztriká folyamatos gyakorlásához.

2015. december 23., szerda

Bűntudat-edzés

A lelkes edzőterembe járók mér hétfőn elkezdték a karácsonyi kalóriák égetését, de Karácsony előtt még szerdán vagy csütörtökön is edzettek. Természetesen a két-három nap semmittevés és kajálás nem nagy vétek, fölösleges bűntudatot érezni emiatt. Voltak olyanok is, akik az ünnepeket végigjógázták, vagy a két ünnep között térnek vissza a jógamatracra. Természetesen a felszedett-egy-két kiló valamennyire megnehezíti a vinyászákat, ez a jógában kifejezetten érezhető. De szerencsére azokkal nincs baj, akik rendszeresen jógáznak vagy edzenek, mert a karácsonyi vagy akár szilveszteri kilengéseket egy-két héten belül korrigálni fogják. 

A probléma inkább akkor van, ha valaki egész évben nem figyel oda az étkezésére és henyél. A modern ember életformája általában nem követeli meg, hogy komoly fizikai erőfeszítést tegyen meg a megélhetése érdekében, így ha valóban egészségesen akarunk élni, akkor az életmódunkat bizony ki kell egészíteni napi másfél-két óra mozgással. Ugyanakkor a modern ember táplálkozása és eléggé messze elrugaszkodott a természetes étrendtől. Ennek betartására szintén nap mint nap oda kell figyelnünk, hiszen a feldolgozott, agyonfinomított és adalékanyagokkal teletömött, valamint a függőséget okozó élelmiszerek sokkal inkább etetik magukat, mint a természetes kaják, a zöldség, gyümölcs, magvak és hüvelyesek. 

Aki összerakja ezt a két dolgot, vagyis tudatosan étkezik, és még edz is mellette, annak nem kell bűntudatot éreznie az év egyik napján sem. Én tisztességgel megcsináltam az edzéseimet és a jógát a mólt héten is, és ezen a héten is, így nyugodtan tolhattam magamba a beiglit (ami egyébként gluténmentes vegán paleo beigli volt), és még híztam is tőle valamennyit, bár én ennek örültem. 69.5 kilóval mérlegeltem karácsony reggelén, ma pedig 70.8 kiló voltam. 73 kilós súlycsoportban verenyzek kettlebellben, úgyhogy majd csak akkor kell aggódnom, ha ahhoz közelítek. Persze tisztességes vegán kajával és rendszeres edzéssel a súlygyarapodásban izom is van, ráadásul nem is olyan gyorsan jön fel, mivel erőállóképességi edzést végzünk, nem pedig nagy súlyokat mozgatunk alacsony ismétlésszámmal. 

Az is tény, hogy akinek egyébként sem sok az izma, és elkezd fogyókúrázni, főleg, ha mindezt hirtelen kalóriamegvonással kezdi, az még a meglévő izmából is fogyni fog, nem csak a zsírrétegből. Az erőállóképességi edzés, például a kettlebell azért nagyon jó, mert fejleszti a szervezet zsírégető képességét, és ugyanakkor fenntartja, vagy fejleszti az izomtömeget is. Tehát mindenkinek ajánlott, hogy ne koplalással akarja leküzdeni a rárakódott kilókat, hanem rendszere erősítő és némi kardió edzéssel, valamint az étkezésében váltson át az értelmes kajákra, amelyekben valóban vannak tápanyagok, és nem csak üres kalória meg szénhidrát. 

Ha viszont eddig nem csináltál semmit az egészséged érdekében, akkor elkezdheted akár most, akár jövő héten, ha a januári fogadalomtévőkhöz akarsz csatlakozni. Csak egyet ne felejtsd el, a divatból történő hirtelen belelkesedés nem lesz elég. Amit évek alatt elmulasztottál, annak a helyreállításához is évek fognak kelleni. És nem lesz mindig könnyű. A függőséget okozó élvezeti kaják még évekig fognak kísérteni, mire eljutsz abba az állapotba, hogy tényleg csak a tiszta és hasznos ételekre fogsz vágyni és nem akarsz állandóan "bűnözni", amikor nem látja senki, vagy amikor úgy érzed, hogy már megengedheted magadnak. Az edzés sem fog mindig sikerélményt okozni. Van, amikor nagyon nehéz, lesz, van, amikor frusztráló, lesz, amikor nem haladsz előre semmit, vagy századszor kell újrakezdened ugyanonnan vagy pedig az elejéről. csak egy dolog fogja biztosítani a sikert, ha sohasem adod fel. 

Csak akkor fogod elérni a sikert, ha nem törődsz azzal, amikor a barátaid "bíztatnak", hogy úgyse fog sikerülni, csak azért, mert ők is gyengék, és zavarja a lelkiismeretüket az, hogy te nem a kocsmában töltöd a szabadidődet, hanem az edzőteremben. Csak akkor lehetsz biztos a sikerben, ha nem engedsz a csábításnak, amikor "alkalom" van az evésre-ivásra, és mindenki a válladat veregeti, hogy "lazíts már egy kicsit". Jó, nem kell túlstresszelni a dolgot, és nem kell egészségmániássá válni, de fontos az, hogy azoktól kapj motivációt, akik komolyan gondolják, és nem csak divatból edzenek, jógáznak. Az egészség drága kincs és sokat kell dolgozni érte, ha meg akarjuk tartani.   

2015. december 22., kedd

A bhásztriká gyakorlása

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Bhásztriká kumbhaka és váltott orrlyukak nélkül

A haladó bhásztriká egy teljes jóga-légzésciklusból áll, megnövekedett térfogattal és sebességgel. Ahhoz azonban, hogy elérjük a megnövekedett térfogatot, eleinte nem fogjuk növelni a sebességet. Vegyünk néhány levegőt, hogy megállapodjunk a teljes jóga-légzésciklusban. Lélegezzük ki az összes lehetséges levegőt a törzs összes részéből. Belégzésnél töltsük meg a törzs összes elérhető területét és igyekezzünk a maximális mennyiségű levegőt beszívni (túlerőltetés nélkül). Különösen a tüdő felső lebenyeinek kihasználására ügyeljünk.

A következő lépésben aduk hozzá a bhásztriká természetesen légzéshullámát, ami a kétrészes fel-le hullám. Minden gyors légzéstechnikát kétlépéses hullámal kell végrehajtani, mert amikor gyorsan lélegzünk, nem vagyunk képesek különválasztani a törzs három szintjét. Nagyon lassan fogjuk elkezdeni a bhásztrikát, ezért úgy fog tűnni, hogy a háromlépéses hullámot is tudnánk használni. Amikor azonban magasabb légzésütemet használunk, egyértelművé válik, hogy ez lehetetlen. A kapálabhátítól eltérően, a mellkast fogjuk használni a fújtató légzéshez. Ez azt jelenti, hogy belégzés közben aktívan kitágítjuk a mellkast, kilégzéshez pedig aktívan összepréseljük. Éppen ezért, a kétszeres felfelé hullámmal ellentétben, amit a kapálabhátínál használtunk, itt fel-le hullámot fogunk használni, ami által a mellkas a belégzés és kilégzés aktív részese lehet. Ha már elértük a magasabb légzésütemet, úgy fog tűnni, mintha csak a mellkast használnánk és a hasunk egy helyben maradna.

A kétlépéses fel-le hullámot használva, töltsük meg a törzset a szeméremcsonttól a kulcscsontokig, utána pedig ürítsük ki a tüdőt a legfelsőbb résztől kezdve. Annak érdekében, hogy megtanuljuk ezt a mozdulatot feszültség nélkül végezni, le kell lassítani azt. A legtöbb gyakorló nagyon gyors ütemben kezdi a bhásztrikát és ezért soha nem tanulja meg rendesen. Ha az átlagember percenként 16-szor vesz levegőt, Minden légzésciklus átlagosan 3.75 másodperc hosszú.

Én azt javaslom, hogy ez alatt kezdjük a bhásztrikát, vagyis 6 másodperces légzésciklussal (3 másodperc belégzés és 3 másodperc kilégzés), így percenként csupán 10 légzést fogunk végezni. Ha ehhez hozzátesszük azt a tényt, hogy közel maximális légzéstérfogatunkat fogjuk használni, 90 másodperc, azaz 15 légzés után mér egyértelműen érezni fogjuk a hatását."

2015. december 21., hétfő

Eredménycentrikus vagy?

A személyiségfejlesztés és különböző sikerkurzusok modern gurujai sokszor hangsúlyozzák, hogy eredménycentrikusnak kell lenni a cselekedeteinkben, hiszen az eredmények mérhetőek, osztályozhatóak, és általuk értékelhető a boldogság mértéke is, amit okoznak. Meg kell azonban jegyezni azt, hogy ez egy szélsőség, a szoláris vagy radzsaszikus gondolkodásmód megnyilvánulása. 

Valójában az ereménycentrikusság legalább ugyanannyi szenvedés forrása is lehet, mint amennyi örömöt okozhat. Mert mi van, ha nem érjük el az áhított eredményt, hiába fektetjük be a megfelelő erőfeszítést? Ilyenkor jön a frusztráció és a sikertelenség érzése, pedig mi minden tőlünk telhetőt megtettünk, mégis vannak olyan, látszólag rajtunk kívül álló vagy általunk nehezen befolyásolható körülmények, amelyek miatt az eredmény meghiúsul. 

Ugyanakkor az sem mindig teszi maradéktalanul boldoggá az embert, ha minden az elképzelése és a tervei szerint alakul. Bizonyára veled is előfordult már, hogy minden olyan simán ment, mint a kés a vajban, és látszólag kihoztad a maximumot egy szituációból, de mégsem érezted boldognak magadat. Az ember ugyanis akkor jobban tud értékelni egy eredményt, ha nehézségeket kell legyőznie ahhoz, hogy az eredményt elérje. 

Ha minden úgy történik, mint a karikacsapás, akkor előfordul, hogy nem tudjuk értékelni azt, amit elértünk, és bár a cél elérése közben folyamatosan a jövőre, vagyis az áhított célra koncentráltunk, amikor elérjük, akkor azon kapjuk magunkat, hogy a múltba révedve a megtett út érdekesebb mozzanatait igyekszünk felidézni. 

Mi történik viszont akkor, ha célkitűzések, bizonyos eredmények elvárása nélkül kezdünk el cselekedni? Ez a másik pólus vagy ellentétpár, a lunáris, avagy tamaszikus gondolkodásmód. Ebben a hozzáállásban valójában nincsenek is célok, vagy a cél nem meghatározott. Mindegy, csak legyen valami. Ennek viszont az a hátránya, hogy a siker vagy a kudarc mértéke egyáltalán nem mérhető, hiszen nem volt meghatározva az A pont, ahonnan elindultunk, és a B pont, ami felé tartunk. 

Az egyenletnek a másik fele is igaz, miszerint ha nem tudjuk, merrefelé szeretnénk haladni, akkor semmilyen erőfeszítés nem fog közelebb vinni a célunkhoz. Ez is frusztráló lehet egy bizonyos szempontból, mert a teljesség érzésének hiányát fogjuk érezni. Valóban igaz az, hogy a konkrét, kézzel fogható eredményeknél fontosabb az a belső fejlődés, amin keresztülmegyünk, miközben a céljainkért, az álmainkért küzdünk. Ám itt is kell lennie egy törekvésnek, egy haladásnak a tökéletlen, teljesség érzését nélkülöző állapot felől a tökéletesség, teljesség állapota felé. 

A Bhagavad-gítá és a Jóga-szútra is azt mondja, hogy amikor a jógi eléri a spirituális teljesség állapotát (nevezzük akár felszabadulásnak, akár megvilágosodásnak), akkor úgy érzi, hogy már mindent elért, amire szüksége van, és nem érez késztetést újabb tudás vagy a fejlődés magasabb fokának elérésére. 

Az a mód, ahogyan cselekednünk kell a spirituális tökéletesség hatékony eléréséhez, a ragaszkodástól mentes cselekvés útja. Krisna ezt dicsőíti a cselekvés (ragaszkodással végzett munka) és a tétlenség (az elkülönülés) felett. A ragaszkodás nélküli cselekvés esetében vannak célok, és vannak eredmények is, amiket el szeretnénk érni, de nem ragaszkodunk hozzájuk, vagyis a motivációnk nem változik az eredmény elérésének vagy minőségének függvényében, hanem a belső indíttatásból táplálkozik, ami a tökéletesség keresése. Ez a szattvikus cselekvés módja, amely egyensúlyt teremt a céltalan cselekvés és az eredénycentrikus cselekvés között, vagy jógikus terminusokban a szusumnába juttatja a pránát az ídá és a pingalá szélsőségei helyett. A következő bejegyzésben beszélni fogunk a ragaszkodástól mentes cselekvés művészetének gyakorlati aspektusairól is. 

2015. december 20., vasárnap

Astávakra Muni története

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A megvilágosodott gyermek néhány nap múlva megszületett, az arca szebb volt, mint az őszi telihold, és békésen ragyogtak a szemei, de az átoknak köszönhetően a teste nyolc helyen el volt torzulva, azért az isteni gyermeket Astávakrának nevezték el. Amikor Astávakra tizenkét éves lett, megtudta, hogy mi történt apjával Dzsanaka király palotájában és eldöntötte, hogy kiszabadítja az apját, Kohada Munit és a többi foglyul ejtett tudóst az egoisztikus brahmin fogságából.

Astávakra Muni úgy döntött, hogy meglátogatja Dzsanaka Mahárádzsa palotáját, hogy meghallgassa az ott zajló filozófiai diskurzusokat. Dzsanaka Mahárádzsa maga is híres volt a Védákban való jártassága miatt. Arról is híres volt az udvara, hogy számos tanult tudós, önmegvalósított személy, és pap lakott ott vagy látogatta meg azt, hogy részt vegyen az intellektuális és filozófiai eszmecserékben. Mivel Astávakra teste annyira torz volt, még egy bot segítségével is harminc napig tartott az útja Dzsanaka Mahárádzsa udvarába, ami egy egészséges testű embernek egy napjába telik. Szóval így lassan és nagy nehézségek árán sétált, de végül csak elérte a célját. Amikor Astávakra Muni belépett az udvarba, mindenki ránézett és elnevette magát. „Nézzétek! Mennyire torz a teste! Mennyire csúf és görbe!” Mindenki nevetett. „Nézzétek a ruháját! Nincs jó ruhája sem. Nézzétek, milyen görbe a lába és a teste többi része! Itt is kanyarodik, ott is kanyarodik, az egész ember teljesen torz!”Az egész királyi udvar hangosan hahotázott.

Astávakra Muni csendben körülnézett és utána olyan nevetésben tört ki, hogy mindenki megdöbbent. Astávakra Muni mindenkinél hangosabban nevetett az udvarban. Dzsanaka Mahárádzsa odament Astávakra Munihoz és megkérdezte tőle: „Ki vagy te, és miért nevetsz ilyen erősen?”

Ki vagyok én?” - kérdezte Astávakra Muni - „Miért nevetek? Igazából nem is nevetek, hanem sírok. Olyan messziről jöttem el ebben nyomorék testben. Minden mozdulat, amit megteszek, nagy fájdalommal jár, mégis eljöttem, mert azt hallottam, hogy a Te udvarodban vannak a legnagyobb bölcsek, akik magas filozófiai témákról beszélgetnek. Eljöttem abban a reményben, hogy hallhatom a párbeszédüket, mert azt hallottam, hogy nagyon tanultak, de mégis nagy csalódás ért. Abban bíztam, hogy önmegvalósított bölcsekre lelek itt, de valójában hasznotalan volt az utam, mert az udvarodban csak cipészekkel találkoztam.”

Cipészekkel?” - kérdezte a király zavartan - „az meg hogy lehet? Mit értesz ez alatt? Mindenki tudja, hogy az én udvaromban vannak a legtanultabb emberek és a legjobb bölcsek. Olyan sok tanult ember jön a világ minden tájáról, hogy részt vegyenek a palotámban zajló eszmecserében. Itt vannak a legnagyobb brahminok, a legnagyobb risik, azok, akik ismerik az önvalót és a Védák megannyi más nagy tudományát. Hogy mondhatod rájuk azt, hogy cipészek? Itt olyan sok tanult személy van.

Nem” - felelt Astávakra Muni – én csak cipészeket látok ebben a gyülekezetben. Éppen ezért hiába is jöttem. Csak sírhatok azon, hogy ennyire hasztalan és fájdalmas utat tettem meg.”

Mahárádzsa Dzsanaka ekkor nagyon elkomolyodott. „Miért mondod, hogy itt mindenki cipész? Nem látsz egyetlen embert sem, akiről azt gondolnád, hogy tanult, senkit, aki nagy brahminok családjából származik, senkit, aki ismeri a Védákat?”

Nem” - válaszolta Astávakra Muni - „Mind cipészek. Csak a bőrt látják, a lelket nem. Nincs megvalósításuk a lélekről és a Legfelsőbb Lélekről. Csak a bőrt látják, és ez alapon ítélkeznek. Ez a cipészek szakmája – ők csak a bőrt nézik. 'Ez a bőr jó, az a bőr nem jó. Ez a bőr puha, az pedig durva.' Mivel a tanácsadóid mind csak a bőrt látják, a külsőségeket, és nem látják a lelket és a Legfelsőbb Lelket, azért azt mondom, hogy egyszerű cipészek, és fölöslegesen pazaroltam az időmet azzal, hogy idejöttem.”

Dzsanaka Mahárádzsát és mindenki mást az udvarban nagyon meghatottak és megszégyenítettek Astávakra Muni szavai. Amennyire egyszerűek voltak a szavai, annyira igazak is. Dzsanaka Mahárádzsa leborult Astávakra Muni előtt és megérintette lótuszlábait. Ezek után a trónjához vitte, megmosta a lábait és bocsánatot kért tőle.

Ezek után Astávakra kihívta vitára az apját foglyul ejtő brahmint és le is győzte. A kihívás szabályai szerint a brahminnak szabadon kellett engednie az összes foglyát, beleértve Astávakra apját, Kohad Munit is. A brahmin megkérte a nagy Astávakrát, hogy bocsásson meg neki, és elmondta a titkot a kihívása mögött: a legyőzött brahminokat azért tartották fogva Varunalókán, mert ott éppen egy nagy áldozat zajlott, amihez sok bráhmin jelenlétére volt szükség.


Miután találkozott a fiával, Kohad Munit nagy öröm töltötte el, de ugyanakkor nagyon szomorú is volt, amiért dühében megátkozta a magzatot. Kohad Muni megáldotta a fiát az összes spirituális erővel, amit az élete során szerzett. Miután Astávakra megfürdött a szent folyóban, az átok hatása megszűnt, és a teste visszanyerte eredeti, torzulásoktól mentes formáját.

2015. december 19., szombat

Az Astávakrászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Astávakrászana (Astávakra Risi póza)

Ezt a pózt Astávakráról, a Rámájanában és a Mahábháratában is említett bölcsről nevezték el. A teste nyolc helyen el volt torzulva (a két lába, a két térde, a két keze, a mellkasa és a feje). A neve is erre utal (asta – nyolc; ávakra – elferdült – „nyolc helyen elferdült testű”). Ő az Astávakra Gítá vagy Astávakra Szamhitá szerzője, melyben Dzsanaka királyt tanítja az önvaló tudományára. Astávakra leghíresebb tanítványai Dzsanaka király és Jágjavalkja Risi voltak.

Astávakra születése

Sok-sok ezer évvel ezelőtt élt egy tanult bölcs, Uddalaka, aki híres volt a Védákban és a szentírásokban szerzett jártasságáról. Számos tanítványa közül Kahoda volt az egyik, aki rendkívül elégedetté tette guruját odaadásával. Uddalaka annyira elégedett volt, hogy amikor Kahoda befejezte tanulmányait, hozzáadta egyetlen lányát, Szudzsátát. A fiatal pár a házasságkötés után is Uddalaka hajlékában maradt, ahol Kahoda segített apósának a tanításban.

Bizonyos idő múlva Szudzsátá terhes lett. Az volt a szokása, hogy a férje és az apja mellett ült, amikor azok tanítottak. A fia már születése előtt a Védák mestere lett, ahogy hallgatta a nagyapja előadásait. Kahoda azonban nem volt ugyanolyan ügyes, mint a guruja, és vétett néhány hibát, miközben az írásokat szavalta. Mivel a gyermek képtelen volt elviselni az apja hibázásait, elkezdte kijavítani az apját az anyja méhéből!

Mivel így megalázta a tanítványai előtt az apját, Kahoda a következőképpen átkozta meg a fiát: „Mivel megsértetted az apádat, szüless meg nyolc torzulással a testedben!” Az átok be is teljesült, a gyermek nyolc helyen eltorzult testtel született meg, és Astávakrának nevezték el.


Egyszer egy sásztra-párbajt rendeztek Dzsanaka király palotájában, amire Kohada Muni is elment. Egy bráhmin, aki Varunalókáról, egy magasabb bolygóról érkezett, kihívást intézett a királyhoz, és azt mondta, hogy bárkivel vitázik Dzsanaka királyságából, de ha az ellenfél nem győzi le, akkor vele kell mennie Varunalókára. Persze mindenkit legyőzött a brahmin, aki kiállt vitázni vele. Kohada, aki meg volt győződve róla, hogy mindig helyesen érvel, szintén kiállt vele vitázni, de a brahmin ugyanazokat a hibákat fedte fel az érvelésében, amiket az anyaméhben lévő fia is észrevett. Mivel Kohada nem hallgatott a fiára, ő is vereséget szenvedett a vitában.

2015. december 18., péntek

Nyújtás-enciklopédia 3. rész - PIR és PNF

A cikksorozat előző két részét itt olvashatjátok (dinamikus és statikus nyújtás, aktív és passzív nyújtás). A mai részben pedig a pisztizometrikus relaxációról (PIR) és a proprioceptív neuromuszkuláris facilitációról (PNF) olvashattok. 

PIR - posztizomentrikus relaxáció

Amikor egy izmot passzívan nyújtunk a maximális hosszára, akkor az izomrostokban található Golgi-receptorok is megnyúlnak. A Golgi-receptorokat az izmok aktív és passzív összehúzódása is ingerli.  Amikor az izom teljes hosszában megnyúlik, és egyidejűleg izometrikus feszülésnek vetjük alá, a Golgi-receptor érzékeli a megnövekedett izomfeszültséget. Ekkor a receptor "kisüti" az izomrostokat irányító idegvégződéseket, aminek következtében az izom átmenetileg ellazul. Ezalatt az időtartam alatt tovább nyújthatjuk az izmot. Mivel ilyenkor nem adódnak át a mozgatóidegek impulzusai, az izomban megszűnik a feszültség. A nyújtásnak azonban gyengédnek kell lennie, mert az erőteljes nyújtás ingerületet hoz létre a Golgi-ínorsóban, amitől az izom ismét megfeszül.

Hogyan alkalmazzuk a PIR-t?

A PIR alkalmazásának kétféle elterjedt módszere van: a Contract-relax és a Contract-relax-contract.

Contract-relax (megfeszít-lazít):

A megrövidült izmot az első szöveti feszülés határáig kinyújtjuk, majd elmozdíthatatlan akadály ellenében megfeszítjük. Ekkor lép működésbe az autogén gátlás, melynek hatására az izom ellazul. Ekkor az izmot passzívan nyújthatjuk az újabb szöveti feszülés határáig.

Autogén gátlás fogalma: a megrövidült izom izometriás feszítése során az izom-ín határán lévő Golgi-receptor reagál a feszülésre. Amikor túlzott feszülés jön létre, ingerküszöbe eléri a kritikus értéket, amelyen a Golgi-ínorsó aktiválódik, gerincvelői ingerületen keresztül legátolja az izmot beidegző neuront, ezáltal az izom elernyed.

Contract-relax-contract : (feszít-lazít-nyújt):

A feszes izmot az első szöveti feszülés határáig kinyújtjuk
, majd elmozdíthatatlan akadály ellenében megfeszítjük. Ekkor lép működésben az autogén gátlás, melynek hatására az izom ellazul. Ekkor az izmot az antagonistájának aktív működésével, kis ellenállással szemben történő kontrakciójával, gerincvelői reflexmechanizmus útján nyújtjuk (Reciprok gátlás). A feszes izommal ellentétes mozgást végző izom az antagonista izom. (pl: m.biceps brachii/kétfejű karhajlító esetében a m.triceps brachii/háromfejű karfeszítő). Az antagonista izom erőteljes, aktív izomkontrakciójával az ellentétesen működő izomban még nagyobb mértékű ellazulást váltunk ki. Ezzel a technikával fájdalommentes nyújtást érhetünk el.

Nyújtási idők (contract-relax/contract-relax-contract):

Izometriás kontrakció: 10 mp
Relaxáció: 4 mp
Nyújtás: 10 mp
Optimális ismétlésszám. 4x-5x

PNF - proprioceptív neuromuszkuláris facilitáció

Ez a technika egy partner segítségét is igényli. Az alapelvek a következők:

• Az izom védekezik a nyújtás ellen, mert el akarja kerülni a sérülést, ezért ellen tart a nyújtóerőnek - a nyújtás hatékonysága így csökken.
• Az izomtónus csökkentésével, azaz ha az izmot ellazítjuk, az ellenállás reflexe kevésbé működik.
• Az antagonista (azaz az ellentétes munkát végző) izom megfeszítésével az agonista (tehát az aktuálisan munkát végző) izom ellazul, így a nyújtással szembeni ellenállás tovább csökken.
• Aktív nyújtás után a receptorok gyakorlatilag teljesen kikapcsolnak, ezért az izom már nagymértékű passzív nyújtást is elvisel fájdalom nélkül.
• Ha az izmot aktívan, tehát kismértékű terhelés alatt nyújtjuk és rövid ideig, majd ellazítjuk, az ellenállás reflexe szinte teljesen kikapcsol, így ezután a passzív (az izom ellazított állapotában végzett) nyújtás hatékonyabb és kevésbé sérülésveszélyes lesz.

"Nyújt-feszít-megtart-elerenyeszt-nyújt"

Az egyszerűség kedvéért legyen a példánk a combhajlító nyújtása:

A sportoló lenn fekszik a talajon és a partner (vagy valamilyen segédeszköz) segítségével olyan mozgástartományig feszíti az izmot, hogy az már enyhe diszkomfort érzetet vált ki. Egyszerűen a nyújtott lábát emeli előre és mi toljuk szépen, amíg nem jelez, hogy már fájdalmas. Itt körülbelül 10 mp-ig fenntartjuk az adott helyzetet.

Ezt követően megkérjük, feszítse meg a nyújtott izmot úgy, hogy próbálja a partner (azaz mi, mint segítők) erejének ellenében behajlítani a lábát. Ezt a feszített helyzetet közel 6 mp-ig tartsa meg.

Ekkor azt az utasítást adjuk a nyújtott személynek, hogy "Lazíts", majd passzív nyújtással tovább feszítjük a lábát. Magad is meglepődsz mennyivel tovább tudod ilyenkor tolni a végtagot…

Az efféle PNF nyújtáshoz nagyon nagy segítséget jelentenek a legtöbb teremben megtalálható nagy gumilabdák – mivel ezeken kiválóan lehet alkalmazni a nyújtás utáni megfeszítést a labda rugalmassága ellenében.

2015. december 17., csütörtök

A pránájáma technikák sorrendje

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A pránájáma-technikák sorrendje

A kapálabhátít és a nádí sódhanát a bhásztriká előtt kell elsajátítani. Amikor viszont elkezdjük a bhásztriká gyakorlását, akkor a legjobb a kapálabhátí és a nádí sódhana előtt gyakorolni. A sikeres nádí sódhana gyakorlás után a légzés üteme és a pulzus olyan mértékben lelassul, hogy a bhásztriká beillesztése nem tűnik ésszerűnek. A következő sorrend a leghasznosabb:

  1. Ászana-gyakorlás váll-állással és fejenállással
  2. Bhásztriká a megfelelő kumbhakákkal
  3. Kapálabhátí
  4. Nádí sódhana
  5. Meditáció
  6. Relaxáció

Technika

A sásztrákban különböző technikák leírását találjuk meg a bhásztriká címszó alatt. Megtalálhatjuk a mellkasi légzést önmagában, vagy belső és külső kumbhakával kombinálva. Emellett egyes szüvegek két orrlyukas légzésként írják le, míg más szövegek szerint váltott orrlyukas.

Mindegyik módszer nagyon erőteljes, és a haladó jógi mindegyik használatát kedvezőnek fogja találni. Az alapvető technika azonban, amit először el kell sajátítani bhásztriká gyanánt, a mellkasi fújtató légzés mindkét orrlyukon keresztül, kumbhaka nélkül. A mellkasi fújtató légzés mechanizmusa fekszik az összes bhásztriká változat alapjában, és ezt el kell sajátítanunk, mielőtt a nehézséget bármilyen plusz tényezővel fokoznánk.

A bhásztriká végzéséhez a megfelelő meditációs/pránájáma pózba kell helyezkednünk, a térdek érintsék a talajt és a tenyerünk, valamint a talpunk nézzen fölfelé. A gerincünk, a nyakunk és a fejünk legyen egy egyenes vonalon. Sok tanár azon az állásponton van, hogy a bhásztrikát padmászanában kell végezni, ami az egyetlen póz, mely a lábak keresztezése által a megfelelő stabilitást eredményezi. Ez bizonyára fontos lesz, ha meg akarjuk közelíteni a percenkénti 120 légzéses maximumot. A bhásztriká közben tartsuk az egész testünket teljesen mozdulatlanul. Ne emeljük fel a vállunkat belégzésnél, és a fejünk is maradjon egyenes. Ne ringassuk előre-hátra vagy jobbra-balra a törzsünket."

2015. december 16., szerda

Ne felejts el ÉLNI, mielőtt meghalsz!

Steve Jobs, a világ egyik leggazdagabb embere 4 éve halt meg. Utolsó szavai azóta bejárták a világot:

"Az üzleti világban elértem a siker csúcsát. Mások szemében az életem maga siker megtestesítője. Ugyanakkor, a munkától eltekintve, kevés örömöm van. A legvégén a vagyon csak egy olyan tény, amihez ugyanúgy hozzászokunk.

Ebben a pillanatban, a betegágyon fekve és visszaemlékezve az életemre, felismerem, hogy mindaz a gazdagság és elismerés, amire annyira büszke voltam, elhalványul és jelentéktelenné válik, ahogy egyre közeledik a halál. A sötétségben látom az életben tartó gépek zöld fényeit és hallom a búgó hangjukat, egyre közelebb érzem a halált.

Most már tudom, amikor elegendő vagyont halmoztunk fel, mely élethosszig kitart, más dolgokat kellene keresnünk, amelyeknek nincs köze a vagyonhoz.

Valami sokkal fontosabbat:

Talán kapcsolatokat, talán művészetet, talán fiatalabb korunk álmait... A vagyon folyamatos üldözése csak egy önmagából kifordult személyt hoz létre belőlünk, amilyen én is vagyok. Isten adta képességünk érezni mindenki szívében a szeretetet, nem pedig a vagyon által előidézett illúziókat.

Az életem során megszerzett vagyont nem vihetem magammal. Amit magammal vihetek, az csak a szeretet által kiváltott emlékek. Ez az igazi gazdagság, mely követni fog, elkísér, erőt és fényt ad.

A szeretet ezer mérföldeket képes utazni. Az életben nincsenek határok. Menj, ahová akarsz. Érd el a magasságot, amit el akarsz érni. Minden ott van a szívedben és a kezeidben.
Melyik a világ legdrágább ágya? - A beteg ágya. Alkalmazhatsz valakit, hogy vezessen helyetted, csináljon neked pénzt, de nem vehetsz rá senkit, hogy viselje el a betegségedet helyetted. Az anyagi dolgokat megtalálhatjuk, ha elvesznek. Egyetlen dolog van, amit nem találhatunk meg, ha elvesztettük - az Életet.

Amikor valaki bemegy a műtőszobába, észreveszi, hogy van egy könyv, aminek az olvasását még nem fejezte be - "Az egészséges élet könyve". Bármely szakaszában is vagyunk pillanatnyilag az életünknek, egyszer majd szembesülünk azzal a nappal, amikor behúzzák a függönyt.

Gondosan őrizd a szeretetet a családod, a házastársad, a barátaid iránt... Bánj jól magaddal. Törődj másokkal!"

Érdekes gondolatok, nem? Ami az életben igazán fontos, az mindenki számára elérhető, mindegy, hogy gazdag, szegény, okos vagy szép, híres vagy sikeres, vagy éppen ezeknek az ellenkezője valamilyen mérték szerint. Végső soron a legfontosabb a szeretet, és hogy ki tudtuk-e fejezni azt mások felé, elég szeretetet tudtunk-e adni másoknak. Sokkal gazdagabbá válunk attól, hogy adunk, mint attól, ha kapunk, elfogadunk vagy követelünk. 

Úgy gondolom, hogy az az élet, amikor túlzottan önzőek és hálátlanok vagyunk, nem vezet boldogsághoz, inkább csak sivárnak érezzük magunkat. Nem az számít, hogy mennyi szeretetet kapunk, és még az sem számít, hogy megérdemeljük-e vagy sem. Sokkal fontosabb az, hogy mennyi szeretetet tudunk adni másoknak, és itt sem számít, hogy igazából megérdemlik vagy sem. Ha indok nélkül és érdek nélkül tudunk szeretni valakit, akkor a legnagyobb öröm az, ha boldoggá tudjuk tenni. Ettől mi magunk is gazdagabbá válunk, és ezek az emlékek megtöltik a lelkünket tartalommal. 

Aki eleget szeretett, az nem fog félni itthagyni a testét, mert tudja, hogy a szeretet elkíséri. 

2015. december 15., kedd

A bhásztriká kedvező hatásai

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Előfeltételek

A bhásztriká a legatletikusabb pránájáma. A bhásztriká gyakorlásához jártasnak kell lenni a kapálabhátiban és a nádí sódhanában. Emellett jártasnak kell lenni egy magas szintű meditációs pózban, ideális esetben a padmászanában. Minél jobb az általános ászana-gyakorlásunk, annál messzebb tudunk jutni a bhásztrikában. Az is hasznos, ha jártasak vagyunk a hosszú időtartamig végzett fordított pózokban.

Ha a gyakorlásunkat három percre korlátozzuk, vagy a leírtak szerint egy jógaterapeuta irányítása alatt gyakorlunk, akkor ezek az előfeltételeket részlegesen elhagyhatóak.

Ellenjavallatok

A bhásztriká nem javasolt a terhesség és a menstruáció közben, valamint magas vérnyomás, epilepszia, stroke, szívbetegség és mélyvénás trombózis esetén. A bhásztriká gyengédebb formája előnyösen hathat olyan betegségeknél, mint a magas vérnyomás, szívbetegség vagy az érelmeszesedés, feltéve ha nincsenek túlzottal előrehaladott állapotban és elég lassan vezetjük be a bhásztrikát. Az ilyen esetekben egy tapasztalt jógaterapeutának kell felügyelnie a gyakorlásunkat.

Ne gyakoroljuk a bhásztrikát olyankor, ha az orrlyukaink el vannak dugulva vagy majdnem el vannak dugulva. A gyengéd hörgőcskékre terhelődő nyomás tüdőtáguláshoz vezethet.

A bhásztriká jótékony hatásai

Erőteljes vibrációja miatt a bhásztrikát használhatjuk az eldugult erek tisztítására. Ebben az esetben is egyértelműen egy jógaterapeutához kell fordulni, és lassan kell bevezetni a gyakorlatot. A bhásztriká növeli az agy oxigén-telítettségét és az agyhullámokat is felgyorsítja, mivel azok a légzéssel vannak összhangban. A bhásztriká az egész testben felgyorsítja a vérkeringést. A bhásztriká kiterjesztett gyakorlása a test összes sejtjét vibrálóvá teszi, oxigénnel és pránával tölti fel őket. A nagy Swami Kuvalayananda a legjobb gyakorlatnak nevezte a bhásztrikát, amit a test számára kitaláltak. A bhásztriká lúgossá is teszi a testünket, fejleszti a hidegtűrő képességet, tisztítja a vért, növeli a tüdőkapacitást, és életerősebbé teszi a tüdőt, növeli a prána felvételét, számos betegségre kedvező hatással van, erősíti és tisztítja az agnit, és azt okozza, hogy a megtisztított agni kiüríti és csökkenti az összes dósát (a biológiai elemeket, vagyis a vátát, pittát és a kaphát), átszúrja a granthikat (energetikai blokkokat), aktiválja a csakrákat és felemeli a kundalinít. A listát a végtelenségig lehetne folytatni."