2016. április 30., szombat

Trivikrama mítosza

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Szúpta Trivikramászana (Trivikrama fekvő póza)

Trivikrama az Úr Visnu ötödik inkarnációjának a neve. A szó jelentése „A három hatalmas lépésű”. Vámana (a törpe bráhmana) néven is tisztelik, illetve Upendraként (Indra öccse). Urukrama néven is ismert, vagyis „Akinek tettei (vagy lépései) rendkívüliek”. Vámana Aditi és Kasjapa tizenkettedik fiaként született meg, így a dévák vagyis a félistenek nemzetségének egyike. A tizenkét áditja Varuna, Mitra, Arjamá, Bhága, Amsumán, Dhátá, Indra, Pardzsanja,Tvastá, Visnu, Pusja és Vivaszván. A tizenkét áditja egymás után tölti be a Napisten szerepét, és közülük általában Visnuval szokták azonosítani Vámanát, bár vannak más vélemények is.

Vámana a hindu mitológia szerint az emberiség ezüstkorszakában, az áldozatok korában, a Trétá-júgában jelent meg és Balí démont leckéztette meg. Vámana, a törpe brahmána három lépésnyi területet kért Balítól, amikor az ebbe beleegyezett, hatalmasra nőtt, és három lépéssel mindhárom világot bejárta, így Balínak semmi sem maradt.

Kasjapa Muni és Diti leszármazottai voltak a daitják, vagyis a démonok, az áditják ellenségei. Diti első fia Hiranjakasipu volt, a második Hiranjáksa, a harmadik pedig Szimihiká. Hiranjakasipu fiaként született meg Prahláda, a szent bhakta. Az ő fia volt Virócsana. Balí Mahárádzsa Virócsana és Dévambá fiaként született meg. Az aszurák (ellenistenségek, démonok) között is voltak olyanok, akik hittek Visnuban. Hiranjakasipu és Hiranjáksa eredetileg Dzsaja és Vidzsaja voltak, Visnu kapuőrei Vaikunthán, a lelki világban. Mindketten el voltak merülve a bhakti-jógában, az Úr iránti odaadás jógájában. Egyik nap Szanaka és Szantkumára risik, más risik társaságában megközelítették a kapukat, az Úrral akarván találkozni. Dzsaja és Vidzsaja arrogáns hangulatban voltak aznap, és mivel maguknak akarták megtartani az Úr dicsőségét, nem engedték be a risiket.

A risik csoportja szörnyű átkot mondott ki Dzsajára és Vidzsajára, arra kárhoztatva őket, hogy életüket aszurákként (démonokként) töltsék a földön kóborolva, akik gyűlöletes tetteket fognak végezni az uruk, Visnu ellen. Újjászületésük után nem emlékeztek a történtekre, de arra igen, hogy az istenek részéről méltánytalanság érte őket. Hiranjakasipu hatalmas királyként uralkodott a Földön, ám önteltségéért Visnu negyedik avatárája, Naraszimha büntette meg. Helyére fia, a Visnut tisztelő Prahláda lépett a daitják nemzetségének élére. Prahládát unokája, Bali követte.

Bali mély áhítattal hódolt Visnunak, a legnagyobb áldozatokat mutatta be, ezzel a föld leghatalmasabb uralkodójává vált, mert a mély áhítat, a gondolat nagy összeszedettsége annyira eredményes, hogy még az istenek is kénytelenek fejet hajtani előtte. Még egy áldozat, és Balit már az istenek sem tudják megállítani, hatalma olyan nagy és elsöprő erejű lesz. Indra és a többi isten ekkor Visnutól kért segítséget. Visnu egy apró termetű bráhmana képében, Vámanaként lépett Bali elé, kezében a zarándokok ivókobakjával és pálmalevél napernyőjével. Bali a szent bráhmanákat megillető tisztelettel fogadta, vendégül látta, és megkérdezte, milyen ajándékot adhatna neki. Vámana csak annyit kért a királytól, hogy adjon neki annyi helyet, amit három lépéssel átléphet. Bali készségesen beleegyezett.

Vámana ekkor hatalmasra nőtt, és három lépéssel mindhárom világot, a felső világot, az alvilágot és a földet is átlépte. Balinak semmi sem maradt. A három lépés miatt az Úr Vámana Trivikramaként ismert. Végül Balinak és népének az alvilágban biztosított egy kis helyet. Így óvta meg a világ egyensúlyát Visnu ötödik avatárája, Vámana.

Már a legősibb Védában, a Rigvédában megjelenik a monda alapja, ahol Visnu egyetlen tette itt az, hogy három lépéssel kiterjeszti a világot, majd odaadja az első embernek, Manunak. A Visnu szó jelentése kiterjesztő. A Föld kiterjesztése megjelenik már az ősi mondákban is, ismerték nyelvrokonaik, az ősi irániak is, az ő szent könyvükben, az Avesztában is megjelenik. A kiterjesztés, mint földszerzési mód az őstársadalom gondolkodásával magyarázható. Számukra a föld azt a területet jelentette, amit bejárhattak, amit birtokolhattak. Erre mutat az is, hogy a két szomszéd nép, az iráni és az ind ősi nyelvén az ind gátu, illetve az óind gáthu szó egyszerre jelentett lépést, járást, területet és helyet. Mai napig fennmaradt az az ősi szokás a világon máshol is, hogy az új település helyét körbejárják, ezzel veszik birtokba.


A Balí név jelentése Ajándék, Nagy Balí, Mahábalí néven is nevezik. Érdekessége a mondának, hogy Balí tényleg ajándék a világ számára, erényes és jó uralkodó, tiszteli az isteneket is. Bár a dévák (istenek) kérésére Visnu eltávolítja Balít a Földről, de az alvilágban biztosít számára helyet, hogy amikor eljön az ő ideje, visszatérjen a Földre. A monda tulajdonképpen azt a történelmi korszakot rajzolja meg, amikor az óind (árja) harcosok - a hős Indra vezetésével - megszerzik az uralmat a helyi népek felett. A monda azért formálódott így, mert az emberekben tovább él a remény, hogy egyszer még visszatér az a letűnt korszak.

2016. április 29., péntek

A halálon túl

Elkezdtem nézni az Isten nyomában című National Geographic-sorozatot. Morgan Freeman hiteles figurának tűnik a kérdés boncolgatásához, legalábbis abból a szempontból, hogy már valószínűleg közelebb áll a halálhoz, mint amikor belekerült ebbe a testbe. És az élete vége felé az ember önkéntelenül is gyakrabban teszi fel ezeket a kérdéseket magának vagy esetleg másoknak, főleg, ha nem biztos a válaszokban. A bizonytalanság talán valamilyen szinten hasznos lehet az élet céljának vagy a halálon túli lét kérdésének kutatásában, hiszen ha az ember vakhittel elhiszi, amit mondanak neki, akkor megnyugtatja a lelkét, és nem kutat tovább. 

Én magam feltétlenül hiszek a lélek örökkévalóságában, és abban, hogy a lélek számtalanszor képes testet ölteni ebben a világban, legalábbis, amíg a karmája megköti, és amíg el nem éri a felszabadulást. Ilyen módon az ember spirituális kutatásának valóban központi kérdésével indul a sorozat: mi van a halál után? Számos kultúra és vallási hagyomány válaszait hallhatjuk a filmsorozat első részében. Az egyiptomiak halotti kultusza is nagyon érdekes, és számomra sok sámánisztikus vonást mutat. A hindu megközelítés talán a legrealisztikusabb, bár a film elején egy halál közeli élményből visszatért tengerész  beszámolóját láthatjuk, ami sok elemében megegyezik számtalan másik, a klinikai halál állapotát megélt emberével. 

Ami számomra a legérdekesebb ezekben a halál közeli beszámolókban, az a megnyugtató érzés, ami átjárja a lelket, amint a testből kifelé halad, a fény felé, amit a legtöbben Istenként írnak le. Azt gondolom, hogy az ilyen élmények kitörölhetetlen módon megmaradnak az illető további életére, és azt az erőteljes érzést adják, hogy a sorsunkat rábízhatjuk a legfelsőbbre, hiszen úgysem áll hatalmunkban dönteni az élet és halál kérdései felett. Ez valóban így tűnhet, ami a megérett karmikus visszahatásokat illeti, hiszen azok szinte elkerülhetetlen erővel befolyásolják a sorsunkat. Viszont nap mint nap döntéseket hozunk, tetteket hajtunk végre, melyekkel tudatosan irányíthatjuk nem csak a jövőbeni sorsunkat, hanem az önvalóról szóló tudás megszerzésének folyamatát is. 

Az, hogy ki milyen úton fog eljutni Istenhez, és számára milyen formában, módon fog megnyilvánulni Isten, nagyon szubjektív és egyéni lehet. Talán éppen ezért létezik a vallások hatalmas sokszínűsége, hiszen minden lélek más és más motívumban tud megkapaszkodni. Bár a hit egy szempontból korlátozó tényező lehet, ugyanakkor a túlzott hitetlenség vagy mindenben kételkedés is az lehet. A hívő embernek legalább van egy elképzelése arról, hogy mi fog történni vele a halál után, és annak megfelelően készül e végső megmérettetésre. Elképzelhető, hogy a hívő ember bizonyos részletekben csalódni fog, és nem pontosan az történik vele a halál után, amire számít. Bár az sem kizárt, hogy a hit teremtő ereje olyan hatalmas, hogy a spirituális valóság ahhoz idomul, és azt érjük el, amiben hiszünk. Ezt Krisna is említi  Bhagavad-gítában, szóval akár ez is megtörténhet. Viszont a mindenben kételkedő ember nem készül semmire, hiszen ő abban hisz, hogy a halál után nincs semmi, nincs is lélek. Ők lepődhetnek meg a legjobban, amikor rájönnek, hogy a halál nem csak egy végső elszunnyadás, hanem átlépés a valóság magasabb régiójába, a magasabb tudatosság felé. 

Kíváncsian várom a sorozat többi részét, számomra nagyon érdekes információk hangzottak el benne, és egyébként is, az utóbbi időben rákaptam az összehasonlító vallásfilozófiára. Hiszen végső soron minden út Isten felé vezet, és az önmegismerés számtalan dimenziót kínál a spirituális utazó számára. Ha tehetitek, ti is nézzétek meg ezt a sorozatot. 

2016. április 28., csütörtök

Jóga-meditáció - Gregor Maehle könyve

Amint haladtam előre Gregor Maehle Pránájáma-könyvének fordításával, minduntalan azon gondolkodtam, hogy ha a végére érek, akkor mi legyen a következő. Hosszú listám van még azokból a művekből, amiket szeretnék lefordítani, és a legtöbbjük klasszikus jógaírás. Viszont Gregor Maehle Pránájáma-könyvét három évvel ezelőtt olvastam, és az tetszett meg benne, hogy a klasszikus írásokban részletezett, illetve a modern iskolákban továbbadott pránájáma-hagyományt összefogta és rendszerbe állította, aminek következtében a könyv útmutatásai alapján hatékonyan tudunk fejlődni a pránájámában, ha valaki szeretne belevágni.

Természetes folytatásként írta meg a jógikus meditációról szóló könyvét, amit viszont még nem olvastam, csak most fogom, ahogy fordítom nektek. Én személy szerint még nem érzem úgy, hogy készen állnék a rendszeres meditáció bevezetésére az életemben, főleg, hogy a pránájámát sem gyakoroltam még eleget. De bízom benne, hogy az az információ, amit Gregor összeszedett a könyvében, hasznosnak és jó útmutatónak bizonyul, még ha nem is várhatjuk el tőle, hogy a meditáció összes létező formáját és technikáját bemutassa, az elme részletes működésével együtt. Ennek alapjait már megismerhettük Gregor Jóga-szútra magyarázataiból, és a könyvben nem részletezett információkat a csakrákkal kapcsolatban pedig megismerhetitek a nemrég magyarul is megjelent "A kígyóerő" című könyvből, mely a Sat-csakra Nirúpana című tantrikus mű fordítása. Bár a szöveg eléggé technikai jellegű, azért érdemes elolvasni, ha szeretnénk megismerni a tantrikus csakra-tant. Én pedig örülök, hogy Pressing Lajos megspórolta nekem e könyv lefordításának fáradalmait. 

Szóval most akkor következzék Gregor Maehle Yoga Meditation című könyvének fordítása, olvassátok szeretettel!

"Jóga-meditácó

mantrák, csakrák és a Kundaliní segítségével a spirituális szabadság elérése érdekében

Leborulok Előtted,

Aki a ragyogás vagy a szívemben és a fény az elmémben.

Aki erőt adott nekem és elindított az adás és a szolgálat útján.

Aki a lények végtelenségén keresztül fejezi ki Magát.

Aki egyszerre örökké változatlan és egyidejűleg minden pillanatban a megnyilvánulások végtelen formájába alakul át.

Aki a határtalan szeretetében megteremtette ezt a világot, mely a tökéletes szépség és harmónia kifejeződése azok számára, akik megteszik az erőfeszítést, hogy lássák azt.

Aki abszolút szabadságban teremtett minket, és így saját magunk dönthetjük el, hogy láthatunk-e Téged vagy sem.

Aki megadta nekünk a technikákat, amikkel kifejleszthetjük a belső szemünket.

Aki minden kultúrában elküldted nekünk a tanítókat, hogy megérthessük az életet úgy, ahogyan valójában van, és legyőzzük a tudatlanságot.

Aki képessé tettél bennünket arra, hogy elérjük az örök igazságot, ami bennünk van.

Leborulok Előtted, az Isteni Hang előtt, mely a szívünkben zeng."

2016. április 27., szerda

Ádám hídja

A hanumánászanával kapcsolatos kutatásaim közepette bukkantam erre a Wikipedia-oldalra, amely az Indiai-félsziget és Srí Lanka közötti hajdani összekötő hídról szól. Mindjárt el is mondom, hogy mi a történet érdekessége. A Rámájána mítoszai szerint Hanumán és a majomhadsereg egy hidat épített Indiából Lankára, hogy az Úr Ráma és a hadserege át tudjon kelni, és le tudja győzni Rávanát. Én hiszek az ind mítoszokban, tehát biztos vagyok benne, hogy valaha létezett egy híd India és Lanka között, a kérdés csupán annyi, hogy ez a híd, illetve korall- illetve mészkő-szirtek sora, mely 48 kilométer hosszan húzódik a Dél-indiai Pamban sziget (amit Rámésvaram szigetnek is neveznek) és a Srí Lanka partjaihoz közeli Mannar sziget között, ugyanaz-e. Induljunk ki tehát a Rámájánából: 


1. Lanka elhelyezkedése. Vannak olyan valláskutatók, akik szerint a mitológiai Lanka, Rávana királysága sokkal délebbre helyezkedett el, mint Srí Lanka (Ceylon) szigete. A Rámájána szerint Hanumán 1000 jódzsana, vagyis 1300 km távolságra ugrott Rámésvaramból, hogy megérkezzen Lankára. Ez pedig a mai Maldív-szigetek területét valószínűsítené, mint Rávana hajdani királyságának helyét. Más kutatók viszont költői túlzásnak tartják az 1000 jódzsana távolságot, és Srí Lankát tekintik Rávana városának. 

2. A Rámájána kora. A második kérdés az, hogy pontosan mikor is épült a majmok által készített híd. A Rámájanában található információk szerint Ráma a Trétá-júgában élt. Ha a júgák korábban levezetett hosszát vesszük alapul (Kali-júga 432000 év, ebből kb 5000 telt el, Dvápara-júga 864000 év, és Trétá júga 1 296 000 év), akkor a Rámájána kora 870 000 és 1 200 000 évvel ezelőtt lehetett. Ismét egyes történészek sokkal rövidebbnek tekintik a júgákat, mivel félisteni évekkel számolnak földi helyett; és bár elfogadják, hogy a Kali-júga 5116 éve kezdődött, a Trétá júgát 9300 évvel ezelőttre teszik, Ráma születését pedig Kr. e. 7323-ra. Szóval akkor a híd vagy majdnem egy millió éve, vagy csak 9300 éve épült.

3. A híd építése. A Rámájánában azt olvashatjuk, hogy az óceán mély volt India és Lanka között, így nagyon sokáig tartott volna annyi követ odahordani, amivel fel lehet tölteni a tenger medrét. Ezért a majmok kieszeltek egy módszert, amivel időt nyerhetnek. Minden egyes kőre ráírták Ráma nevét, mivel misztikus erőt tulajdonítottak annak. Amikor a köveket beledobták a tengerbe, azok nem süllyedtek el, hanem a felszínén lebegtek, méghozzá egy helyben, vagyis nem sodorta el őket az áramlat. Erre kétféle magyarázatot szoktak adni: az egyik szerint a kövek alatt farönkök voltak és azok tartották a hidat a víz felszínén. A másik szerint a kövek belülről üregesek voltak, és azért lebegtek. Ilyen lebegő kövek ma is vannak Rámésvaramban, és több templomban meg lehet tekinteni őket. A bökkenő csak az, hogy Rámésvaram környékén nincs vulkán, márpedig a buborékos lebegő kövek általában vulkáni eredetűek. 


4. Emberi építmény, vagy természetes képződmény? Az India és Lanka között található zátonysorról azt írják a történeti krónikák, hogy az 1964-es ciklon előtt gyalogszerrel át lehetett kelni rajta. A tenger ma is olyan sekély a zátonyok fölött, hogy lehetetlen a biztonságos áthajózása, és egyes szirtek ki is lógnak a tengerből. A zátonyok 1-10 méter mélyen sorakoznak, és műhold-felvételről tisztán kivehetőek. Az Archeological Survey of India szerint a híd természetes képződmény, bár egy kutató van, aki szerint ez lehetetlen. A korallszirtek ugyanis homokzátonyokon fekszenek, míg a korallok általában csak víz alatti sziklákon tudnak megtelepedni. Egy újságcikk szerint a híd emberkéz alkotta építmény (vagy majomkéz, isteni beavatkozással), és 1 750 000 éves. Ez a hír azonban nem annyira alátámasztott, inkább a bulvár kategóriába tartozik. A fenti képen a Landsat 7 szonda fotóján láthatóak az India és Srí Lanka között húzódó korallszirtek, alatta pedig egy légifelvétel India felől. Mindenki döntse el, hogy mi a benyomása róla. 

5. Tudományos datálás. A GSI adatai alapján a szirteket alkotó korallok kb 125000 évesek. Rádiókarbon módszerrel 7000-18000 évesre datálták a szirteket. A Centre for Remote Sensing 3500-4000 évesre datálja a képződményt. Minden esetre nehéz lenne elhinni, hogy egy több, mint egymillió éves mesterséges híd (bármilyen technilógiával készült is) még mindig meglenne. Szóval innentől elég nehéz eldönteni, hogy a híd (ami úgy néz ki, hogy valóban létezett és járható volt még pár száz éve is) azonos-e a Rámájana hídjával, vagy egy teljesen más képződményről van-e szó.

6. Hogy jön ide Ádám? Érdekes, hogy a helyiek körében Ádám hídjakánt híresült el a hely (Atam Palam). Nos, számomra ez a kulturális kapcsolat a legérdekesebb a hindu és az ábrahámita mitológia között. Egyes korai iszlám források szerint ugyanis Srí Lankában található az a hegy, ahová Ádám leesett, amikor kiűzetett a Paradicsomból, és onnan sétált át a hídon Indiába, majd népesítette be az egész földet. Ha ezt az alapvetést igaznak tekintjük, és szintén kb 6000 évvel ezelőttre datáljuk ezt az eseményt, akkor ez érdekes kulturális összefüggésekre mutathat rá. Persze ezzel sem ért egyet minden tudós vagy kreacionista. Egyesek szerint az emberiség génállománya 100, vagy legfeljebb 200 ezer évre vezethető vissza, és ekkorra datálják Ádám és Éva mondáját. 


7. Ádám lábnyoma. A Srí Lanka közepén található, 2200 méter magas Samanalakanda hegyről elmondhatjuk, hogy a világvallások találkozóhelye. A hegy tetején egy 1.8 méteres lábnyom található, melyet Srí Pádának neveznek. A buddhisták szerint természetesen Buddha lábnyoma, a hinduk szerint Siváé, míg a keresztények és mohamedánok szerint Ádám lábnyoma található a hegytetőn. Nem véletlenül szoktam azt mondani, hogy a vallás egy szubjektív dolog, mindenki úgy imádja Istent, ahogyan hisz benne, és számára az az igazság. Kis lépés az embernek, nagy lépés az emberiségnek. 

2016. április 26., kedd

A pránájáma és az életszakaszok

Gregor Maehle Pránájáma-könyvének befejező része következik:

"A pránájáma gyakorlása és az életszakaszok (ásramok)

T. Krishnamacharya azt mondta, hogy a védikus társadalom minden tagja járatos volt a jóga gyakorlásában. Bár figyelembe véve a sebességet, amivel a modern élet fejlődik, nehéznek tűnhet visszatérni ehhez az állapothoz, a következő bekezdésekben arról lesz szó, hogyan találhatjuk meg a módját annak, hogy beillesszük a jógát az életünkbe, a védikus ásramákat (életszakaszokat) véve alapul. Ennek az információnak az a célja, hogy a modern jógik képesek legyenek az egész életükbe bele tudják illeszteni a jóga teljes rendszerét.

A legfontosabb mennyiségi megfontolás a pránájáma esetében az, hogy miképpen tudjuk fokozatosan az életünk részévé tenni. A Jóga-rahaszja arról beszél, hogy a jóga ágai összefüggésben vannak az ásrammal. A Védák szerint az emberi élet négy szakaszra osztható. Az első szint, a brahmacsárja ásram, nagyjából az életünk első huszonöt évét fedi le. Ezalatt tanulunk meg mindent, amire szükségünk van az életünk hátralévő részében. A Jóga-rahaszja azt javasolja, hogy ebben az időszakban az ászana-gyakorlásra fókuszáljunk, bizonyos múdrákkal kombinálva, mint a mahámúdrá és a tádága múdrá.

A következő életszakasz a Védák szerint a házasélet (grihasztha ásram). Ebben a szakaszban általában megházasodunk, családot alapítunk és a karrierünket építjük, vagy üzletbe kezdünk. A grihasztha ásram nagyjából 25 és 50 éves kor között tart. A Jóga-rahaszja a pránájámát ajánlja a fő gyakorlási formának erre az időszakra, miközben fenntartjuk az ászana-gyakorlásnak azt a szintjét, amit előtte elértünk. Ha a családos időszakban 30 percnyi pránájáma-gyakorlást adtunk hozzá az ászana-gyakorlásunkhoz, akkor megfelelően fel leszünk készülve arra, hogy belépjünk az élet következő fokozatába. A Védák szerint nem helyes, ha a családos életszakasz során csökkentjük a családra és a karrierre, kereskedelemre vagy adminisztratív munkára fordított időt, ami a társadalom felé nyújtott szolgálatainkat jelenti. Vegyük figyelembe, hogy a Védák nem javasolták a társadalmon kívül helyezkedést a spirituális szabadság megtalálása érdekében. Ehelyett elfogadták, hogy az emberi életnek négy célja (purusártha) van: artha (vagyon gyűjtése), káma (szexuális élvezet), dharma (helyes cselekvés), és móksa (spirituális felszabadulás). Ha mind a négy célt beteljesítjük, akkor az életünk teljes lesz. Általában véve, ahogy keresztülhaladunk az ásramokon, a fókusz áttevődik az első célról a negyedikre, miközben a dharmát (helyes cselekvést) mindig alkalmazni kell, különösen az artha (vagyon) és a káma (szexuális élvezet) keresése közben.

A helyzet némileg megváltozik, amikor belépünk a vánaprasztha ásramba, mely körülbelül 50 és 75 éves kor között tart. A vánaprasztha erdőlakót jelent, ami arra a tényre utal, hogy a régi időkben a férfiak a feleségükkel együtt az erdőbe költöztek egy kis kunyhóba. Ma ez a nyugdíjas korszaknak felelne meg, amikor már „kirepülnek a fiókák”. A vánaprasztha továbbra is elérhető a család és a társadalom számára tanácsadóként, de a jóga-gyakorlásra fordított ideje most jelentősen megnövekszik, mivel már nem kell annyit dolgoznia, és a gyerekei is felnőttek. Az ászanára már kevesebb hangsúlyt kell fektetni, miközben a pránájámával töltött időt meg lehet kétszerezni vagy háromszorozni. Jelentős meditációs és odaadó gyakorlatot is be lehet ekkor vezetni. A vánaprasztha életszakasz legfontosabb fókusza a spiritualitás és a szamádhira való felkészülés.

Az utolsó ásram, a szannjásza (lemondott) körülbelül 75 éves kortól 100 évig terjed. Ezen a ponton minden anyagi ragaszkodásról lemondunk és csak a gyakorlásunkra és Isten szolgálatára koncentrálunk. Amikor a pránájáma-gyakorlás extrém formáiról olvasunk, az általában ebben az életszakaszban történik.

A jóga védikus megközelítése az, hogy ahelyett, hogy már fiatalon fejest ugranánk a gyakorlás extrém formáiba, fokozatosan kell fejlesztenünk a gyakorlásunkat, miközben keresztülhaladunk a különböző életszakaszokon és beteljesítjük a kötelességeinket a család és a társadalom felé. Ez az álláspont nem csak a Jóga-rahaszjában, hanem az olyan jóga-írásokban is megjelenik, mint a Jóga-jágjavalkja és a Vaszistha-szamhitá."

2016. április 25., hétfő

Erőszakmentes kommunikáció

Megesett már veled is, hogy úgy érezted, erőszakot követtek el ellened? Persze nem a fizikai valóságban, csak szavakkal bántott meg valaki, sőt, az is elképezlhető, hogy nem szemtől szembe mondta neked a sértő vagy bántó szavakat, hanem csak lazán odavetette egy Facebook-kommentben?

Önmagában érdekes jelenség az, hogy az emberek sok mindent megengednek maguknak az internetes kommunikációban, amit szemtől szemben nem mondanának az illető arcába. Ez is egy olyan jelenség sajnos, ami elfelszínesíti, megmérgezi a kapcsolatainkat. Aki rendszeresen trollkodik, személyeskedik, azt persze le tudjuk tiltani a közösségi médiában, és meg van oldva a dolog. Nem ez lesz az a pont, ahol egy barátot elveszítünk, mert a valóságban mér rég elveszítettük. 

De nézzünk talán egy kicsit a dolgok mögé! Mi az, ami valakit a bántó kommentek bepötyögésére késztet? Valószínűleg úgy gondolja, hogy neki ettől jobb lesz, hogy beolvasott valakinek. Tehát elképzelhető, hogy valami frusztrálja, ami lehet, hogy nem is kapcsolatos azzal, akibe éppen belekötött. Hajlamosak vagyunk a személyes sikertelenségünket, frusztrációnkat másokon kitölteni, gyakran olyanokon, akik semmit nem is ártottak nekünk. Ha belénk rúgtak, akkor mi is bele akarunk rúgni valakibe, mert úgy érezzük, hogy megkönnyebbülünk tőle. Lehet, hogy a másik ember élete sikeresebbnek, boldogabbnak néz ki, mint a miénk, és ezért irigyek leszünk rá, találni akarunk valami hibát, ami miatt lenézhetjük vagy gyűlölhetjük. 

Az agresszió, és az agresszív kommunikáció gyakran a gyengeség, a félelem jele. Inkább támadunk másokat, mert azt gondoljuk, hogy akkor félni fognak tőlünk és nem fognak ránk támadni. Persze ez a virtuális világban gyerekes dolog, a másik csak nyom egy "Block" vagy "Delete" gombot és máris visszaverte a támadásunkat. Viszont levonja a következtetést velünk kapcsolatban, és egy olyan emberrel senki sem szeret barátkozni vagy segíteni neki, aki mindig másokat kritizál és csak a negatívumokat látja másokban. 

Én is gyakran azon kapom magamat, hogy a legszívesebben kifejezném a nemtetszésemet valakinek a posztja/képe stb alatt, aztán az utolsó pillanatban meggondolom magamat. Végiggondolom, hogy engem hogy érintene egy ilyen dolog, ha én kapnék egy hasonló epés kommentet. Még ha azt is játszanám, hogy nem foglalkozom vele, valahol mélyen azért mégis bántana, és óvakodnék a továbbiakban az illetőtől, vagy esetleg valami hasonlóan agresszív megnyilvánulással vágnék vissza. 

Lépjünk is tovább ettől a témától, hiszen nem szabad a virtuális világban megélni a szerepeinket és a viszonyainkat, sokkal fontosabb, hogy a valós kapcsolatainkban mennyire tudunk erőszakmentesen kommunikálni. Főleg, ha szeretünk valakit, akkor oda kell figyelni, hoyg ne bántsuk meg fölöslegesen, mert ezáltal olyan páncélt és védekező mechanizmusokat fejleszt ki, ami miatt távol kerülünk egymástól, és nem fogunk tudni nyíltan és őszintén kommunikálni. Nagyon nehéz olyan szintre fejleszteni a bizalmat egy kapcsolatban, hogy a másik fél építő célúként fogadja a kritikát, és megértse, hogy segíteni akarunk neki, amikor felhívjuk a figyelmét egy hibára

Ehhez nagyon sok feltétel nélküli szeretetre van szükség, és mindenek előtt azt kell gyakorolnunk, hogy felismerjük és elismerjük az értéket a másikban, legyen az a gyerekünk, a partnerünk, a szülőnk vagy a barátunk. A pozitív dolgok hangsúlyozását pedig a távolabbi, virtuális ismeretségi körünkben is haszonnal gyakorolhatjuk, persze nem hízelgésről beszélek. Az ilyen kommunikációnak is mentesnek kell lennie a manipulációtól, és őszintén kell kifejezni magunkat, nem pedig azt kell mondani, amit a másik hallani szeretne, hogy tovább növeljük az egóját és az illúzióját.

2016. április 24., vasárnap

A hanumánászana gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

A pózban el kell lazítani az izmokat a csípő körül, hogy le tudjuk engedni a medencét a talajra. Ugyanakkor fenn kell tartani a 180 fokos szöget egy bizonyos izomtónussal, hogy egyensúlyban tudjunk maradni az A és C változatban, ahol a felsőtest súlyát stabilizálni kell. A B változatban tudunk a legjobban ellazulni, mivel ott a gravitáció is elég a póz fenntartásához. Ez a változat erőteljesebben nyújtja a combhajlító izmokat, viszont a bal csípóhajlító területén kevesebb lesz a nyújtás, mivel a törzs előredől. Az A és C változatban a gerinccel és a fejtetővel felfelé nyújtózkodunk, miközben a medencét a földbe nyomjuk. A két lábat is ellentétes irányba nyújtjuk. Így oltódnak ki az ellentétes erőhatások.

Rávezető változatok

Amennyiben nem tudjuk még leereszteni a medencénket a talajig, a következő lépéseket alkalmazhatjuk:

  1. Sárkánypóz. Álljunk kitörésbe, a jobb térd elől és a lábszár függőleges, a bal térddel és talppárnával pedig hátul támaszkodjunk a talajon. Igyekezzünk minél mélyebbre ereszteni a csípőnket, majd döntsük előre a törzset a comb belső oldala mellett, a könyököket a talajra helyezve és előre nyújtva őket. Ez a póz fejleszti a csípő mobilitását.
  2. Telihold-póz. Az előző térdelő kitörésben maradva, emeljük fel a törzset és a karokat, és fej fölé nyújtott karokkal hajoljunk hátra. Igyekezzünk hátrabillenteni a medencét is, a hasfalat megfeszítve. Ez a póz nyújtja a csípőhajlító izmokat a bal oldalon. Mindkét pózt gyakorolhatjuk úgy is, hogy a jobb térdet nagyobb szögben nyitjuk, mint 90 fok.
  3. Kiemelt spárga. A bal térd még mindig hátul van a talajon, viszont a jobb lábunkat már egyenesítsük ki és toljuk előre. Ha a medence még nem ér le a talajra, akkor támaszkodjunk az ujjvégeken a csípő két oldalán, vagy tegyünk jógablokkot a tenyerünk alá. Igyekezzünk a medencét függőleges és merőleges helyzetben tartani, és a jobb sarkunkat előretolni. Ha a sarkunk lelóg a matracról, és csúszós felületen van, akkor még könnyebben tudunk nyitni a pózban.

A fenti gyakorlatokat mindkét oldalra végre kell hajtani. A hanumánászana végrehajtásához a combhajlítók és a csípőhajlítók nyújtására is szükség van, így az első és második sorozatban található nyújtott lábas csípőnyitások, valamint a hátrahajlító pózok mind előkészítik a testünket a hanumánászanára. Csak akkor gyakoroljuk a B változatot, ha az A változatban már leér a csípőnk a földre, és stabilan egyensúlyban vagyunk.

2016. április 23., szombat

Hanumánászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:


Hanumánászana (Hanumán póza, harántspárga)
Dristi: nászágrai (orrhegyre, A változat), pádajóragrai (lábujjakra, B változat), angusthamadhjai (két hüvelykujj közé, C változat)

A hanumánászanával elkezdődik a 3. sorozat csípőnyitó része, melyben a hanumánászana, a szúpta trivikramászana, a díghászana és a trivikramászana szerepel. Mindegyik póz közös eleme a harántspárga, melyet eddig nem igazán sok pózzal készítettünk elő. Ezért ha a csípőmobilitásunk még nem teszi lehetővé a spárga végrehajtását, akkor a következőkben ismertetett rávezető gyakorlatokat érdemes végezni.

Vinyásza számolás

Sad: kilégzésre vegyük fel a lefelé néző kutyapózt.

Szapta: Belégzésre vigyük előre a jobb lábunkat a két kar között behajlított térddel, majd nyújtsuk ki a lábat előre. A jobb sarok a talajon, a lábfej függőleges, a térd egyenes és felfelé néz, a jobb ülőcsont pedig leér a talajra. Fordítsuk keresztben a medencénket úgy, hogy a bal csípőtaréj is a talajhoz érjen és a két csípőízület egymás mellett legyen, merőlegesen a jobb lábra. A bal lábunkat nyújtsuk ki hátrafelé. A lábfej spiccel, a rüszt, a térd és a comb elülső része ér a talajhoz.

Hanumánászana A: Miután mindkét láb egyenesen a talajon van, és a medence keresztbe van fordítva, valamint a jobb ülőcsont és a bal csípőcsont egyszerre a talajohz ér, belégzésre hozzuk a medencét függőleges helyzetbe, majd emeljük a tenyereinket imatartásba. Természetesen támaszkodhatunk a földön is, ha nem vagyunk egyensúlyban. Hajtsunk végre öt mély légzést a pózban.

Astau – hanumánászana B: Kilégzésre hajoljunk előre a jobb lábra. A lábak és a medence ugyanabban a pozícióban maradnak, mint az előző vinyászában, csak előredöntjük a medencét, amennyire tudjuk, és a gerincet a jobb láb fölé hozzuk. At előrehajlító pózoknál szokásos instrukciókat vegyük figyelembe. fogjuk meg a csuklónkat a talpunk alatt és hajtsunk végre öt mély légzést.

Nava – hanumánászana C: Belégzésre egyenesítsük vissza a törzset és a medencét is függőleges helyzetbe, majd nyújtózkodjunk felfelé a karjainkkal. Érintsük össze a tenyereinket, és nézzünk fel a két hüvelykujj közé. Hajtsunk végre öt mély légzést. Fontos, hogy a törzs maradjon függőleges helyzetben, és ne veszítsük el az egyensúlyunkat. Ez nem egy hátrahajlító gyakorlat. Az öt légzés leteltével engedjük le a karokat, és helyezzük el a tenyereket vállszélességben a csípő két oldalán.

Dasa: Belégzésre emeljük a medencét, és a jobb lábunkat behajlítva vigyük hátra csaturanga-dandászanába. A nagyon hajlékony gyakorlók bele tudnak ugrani a hanumánászanába kézállásból, és ki is tudják emelni magukat spárgából kézállásba.

Ékádasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.

Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutya

Trajódasa-vimsatihi: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz, majd ismételjük meg az összes vinyászát a bal oldalra is.

2016. április 22., péntek

Hogyan étkezz egészségesen - hivatalos vs vegán verzió

Közel 30 év után újabb hivatalos táplálkozási ajánlást állított össze a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége Okostányér címmel. Ebből fogunk ma szemezgetni. Az első pont igazából számomra nagyjából össze is foglalja az egészséges étkezés alapelveit:

Zöldség és gyümölcs
"A szövetség azt javasolja, hogy egyél minden főétkezéshez piros, narancs és sötétzöld színű zöldségeket, például paradicsomot, sárgarépát, brokkolit. Fogyassz száraz hüvelyeseket (pl. babot, lencsét, csicseriborsót, szóját) levesek, főzelékek, saláták, krémek részeként. A friss, gyorsfagyasztott és konzerv zöldségfélék, savanyúságok mind számítanak. A konzervek közül azt válaszd, amelyik kevesebb sót tartalmaz. Burgonyát legfeljebb minden második nap fogyassz.
Egyél gyümölcsöt tízóraira, uzsonnára, salátaként vagy desszertként - javasolják. A reggeli gabonafélék tetejére, de akár a palacsintába is, az évszaktól függően, tehetsz gyümölcsöt. Elsősorban friss gyümölcsöt fogyassz, de eheted szárított, fagyasztott, vagy konzerv formában is. Amikor gyümölcslevet választasz, dönts a 100% gyümölcstartalmú mellett.

Hetente 2-3 alkalommal fogyassz kis maréknyi sótlan olajos magvat, pl. diót, mandulát, mogyorót, tökmagot, napraforgómagot."

A zöldséggel mélységesen egyetértek, a legtöbb ember nem eszik eleget belőle. A fagyasztott áruval nincs bajom, bár az tény, hogy a friss zöldségben több a tápanyag. Konzervből viszonylag keveset próbálok használni, mert az még kevésbé friss, mint a mirelit, és általában hőkezelt és sózva is van. Krumplit nagyon ritkán eszem, erről már írtam blogbejegyzést.

A gyümölcs szintén fontos, és aki inzulin-érzékeny, az inkább az alacsony glikémiás indexű gyümölcsre és gabonafélékre helyezze a hangsúlyt. Bár a glutént a legtöbb ember simán elhagyhatná az étkezéséből, ha mégis fogyasztunk például bózalisztet, akkor minél kevesebbet és teljes kiőrlésűt válasszunk. A hüvelyesekkel és az olajos magvakkal úgy vagyok, hogy vegánként nekem ezek a fő fehérjeforrásaim, ezért minél többet igyekszem fogyasztani belőlük. A MEDOSZ ajánlásának további részében emlegetett húsfélék és tejtermékek helyett is inkább a növényi fehérjét választom, minél változatosabb formában.

Gabonafélék

Az Okostányér másik felében a gabonafélék szerpelnek. Nos, nálam a búza, rozs és árpa nincs, helyette rizs, zabpehely, amaránt, köles, hajdina, quinoa, lenmag, kendermag, és különböző paleo maglisztek szerepelnek az étrendben. A magfélék nagyon fontosak, de el kellene már rugaszkodni a fehérliszttől és a tésztától.

Húsfélék és tejtermékek

Az állati fehérjékkel és a tejtermékekkel kapcsolatban az az álláspontom, hogy az etikai okokon túl egészségügyileg is több kárt okoznak, mint amennyi fehérjét tudnak szolgáltatni pl. az izommunkához. Az állati fehérje emésztése sorén hosszú távon nagy mennyiségű salakanyag rakódik le a szervezetünkben, ami számos krónikus betegség és nyavalya melegágya: szív- és érrendszeri, daganatos, ízületi, krónikus gyulladások, autoimmun betegségek, cukorbetegség, idegrendszeri sorvadások és a mirigyek működésének felborulása. Nem azt mondom, hogy egy vegán nem betegedhet meg, de valószínűleg sok szenvedést meg tud spórolni magának a magas állati fehérjebevitelen élőkhöz képest. 

Folyadékok

Ivásra vizet ajánl a szövetség, és a legjobb a szűrt csapvíz. Az ásványvizek összetétele sokszor nem jobb a csapvízénál, viszont teledobáljuk a környezetünket PET-palackokkal. A frissen facsart zöldség- és gyümölcslevek, turmixok is hasznosak, de inkább ételként kezeljük őket, és szomjoltásra vizet használjunk ne cukros üdítőket. Az alkohol, amellett hogy bomlása során méreganyagok keletkeznek, sok rejtett kalóriát tartalmaz, a cukros, szénsavas üdítőkhöz hasonlóan.

Mit csökkentsünk?

A Szövetség ajánlása szerint csökkenteni kell a só, cukor ér zsiradék fogyasztását. Nos, a sóval önmagában nincs baj, de persze a junkfoodokkal (chips, popcorn, sós ropogtatnivalók) sok kerülhet be, és itt nem csak a só a baj, hanem az olajban agyonsütött, feldolgozott üres kalória is. A zsiradékkal is ugyanez a helyzet. Ha valaki telítetlen növényi olajokat és olajos magokat fogyaszt, és nem visz be állati zsírt, akkor az a makrotápanyagai 25-30%-át is alkothatja, és nem lesz káros hatása. A cukorral kellene a leginkább vigyázni, mert a folyamatos inzulinterhelés előbb-utóbb mindenkit kicsinál. A fehércukrot és az ételekhez hozzáadott cukrot kellene a leginkább kerülni, de a gyümölcsökben lévő cukorral is csínján kell azért bánni. A dobozos gyümölcslé vagy a frissen facsart gyümölcslé glikémiás indexe magasabb, mint a friss gyümölcsé. Az aszalt gyümölcsök is általában cukrozottak. A cukrásztermékekről nem is beszélve, ami a leghalálosabb kombináció: cukor, állati zsiradék, állati fehérje és tejtermék. Ezeket, ha lehet, teljesen ki kellene zárni az étkezésünkből. Ha kívánjuk, készítsünk alkalmanként vegán édességeket friss alapanyagokból, az alacsony glikémiás indexre törekedve. Az olajban sült ételeket szintén alkalmanként fogyasszuk csak. 

Ez az én vegán verzióm a MEDOSZ egészséges étkezéssel kapcsolatos ajánlásaira. És az utolsó pont is nagyon fontos: Légy aktív!

A testmozgás szerepe

Az emberi test munkavégzésre lett tervezve, fizikai és szellemi munkára. Ezt a potenciálunkat igyekezzünk minél jobban kihasználni és fejleszteni, és ha rendszeresen sportolunk, edzünk, jógázunk, akkor nem csak hálni jár majd belénk a lélek, hanem legyőzhetetlen harcosok leszünk. A megfelelő testmozgás esetében az anyagcserénk felgyorsul, és nem a folyamatos fogyókúrázással és kalóriamegvonással kell foglalkoznunk, hanem azzal, hogy az éhségünket megfelelő minőségű vegán ételekkel tudjuk kielégíteni, és megadjuk a szervezetünknek azokat a tápanyagokat, amikre szüksége van.

2016. április 21., csütörtök

A pránájáma-gyakorlatok sorrendje

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A pránájáma technikák lehetséges sorrendje

(Mindegyik lépést egy képesített tanártól kell megtanulni.)

1. Tanuljuk meg a naulít, kapálabhátít és a netit, és gyakoroljuk minden nap.

2. Tanuljuk meg a különböző légzéshullámokat.

3. Gyakoroljuk a teljes jógikus légzésciklust.

4. Tanuljuk meg a légzés lelassítását percenként egy légzésciklusra az uddzsájí alkalmazásával.

5. Tanuljuk meg a nádí suddhit, vagyis a váltott orrlyukas légzést kumbhaka nélkül, és lassítsuk le a légzésünket percenként egy légzésciklusra.

6. Tanuljuk meg a belső és külső kumbhakákat az összes bandhával az uddzsájí légzésbe foglalva. Növeljük tovább a légzésciklusunk hosszát.

7. Integráljuk a belső, majd a külső kumbhakákat a nádí sódhanába (váltott orrlyukas légzésbe).

8. Tanuljuk meg a bhásztrikát és integráljuk bele először a belső, majd a külső kumbhakákat.

9. Tanuljuk meg a szúrja és csandra bhédana alkalmazását a nádí sódhana helyett, a hajlamunk, az évszak, az éghajlat és a földrajzi helyzetünk függvényében. Ehhez szükség lesz egy tanárra, aki felméri az állapotunkat.

10. Tanuljuk meg az uddzsájí kumbhaka, sítalí és sítkarí alkalmazását, annak függvényében, hogy a kaphát vagy a pittát kell-e csökkentenünk. Használjuk a szúrja bhédanát a váta csökkentésére, és adjunk hozzá egy hűsítő pránájámát, hogy ellensúlyozzuk a melegítő hatását.

A jógikus gyakorlatok sorrendje

Kezdjük a naulíval, majd végezzük el az általános ászana-gyakorlásunkat, azt követve pedig olyan ászana-múdrákat, mint a tádága múdrá, a viparíta karaní múdrá (fordított pózok) és a jóga múdrá. Ezután gyakoroljuk a kapálabhátít és a nádí sódhanát. Ha már eljutottunk a bhásztrikáig, akkor gyakoroljuk azt a kapálabhátí előtt, és fokozatosan adjuk hozzá a külső kumbhakákat. Ezután gyakoroljuk a kundaliní múdrákat, mint a mahá múdrá vagy a mahávédha múdrá. Végül zárjuk a gyakorlatunkat jógikus meditációval, melyben szerepel a bandha, múdrá, mantra és csakra.

Egy másik alternatíva az, ha a meditációval kezdünk. Ennek lehet az indoka az, ha túl fáradtak leszünk a meditációhoz egy ilyen hosszú gyakorlási szakasz végére. Valamint a kora reggeli időszak első része, a brahma-muhúrta is nagyon alkalmas a meditációra."

2016. április 20., szerda

Denis Vasilev edzői szeminárium

Múlt szombaton és vasárnap zajlott Kecskeméten a kétnapos szeminárium, melynek bevezetője a verseny volt. Denis 28 kg-val versenyzett hosszú ciklusban, mivel két hete volt egy versenye 32 kilóval, és nem akart egyből ráterhelni. A verseny délutánján edzéstervezéssel kezdtük a szemináriumot, én fordítottam. 

Denis módszerében minden edzésciklus elején kis súlyokkal kezd, és felfelé halad a versenysúlyig. Ezzel a progresszióval kb 5 hónapnyi edzéssel lehet feljönni 16 kilóról 24-re. Denis sok dologban konzervatív, például azt mondja, hogy akkor érdemelted ki, hogy 24 kilóval versenyezz, ha végig tudod csinálni vele a 10 percet, jó technikával. Na ez nekem a lökésnél még csak-csak megvan, bár a technika még nem az igazi, de szakításnál 6-7 percet szoktam bírni, úgyhogy azt fel kell hoznom 10 percre. Lilla meg is jegyezte a tanfolyam végén: jó fej a Denis, csak kicsit kocka :-D. Hát igen, vannak, akiknek az egyszerű edzéstervezés jön be, és van, aki nem képes tíz-húsz évig ugyanolyan rendszer szerint készülni. 

Egy héten három edzésnapot tart, könnyű, nehéz és közepes terheléssel. A kettlebellekkel csak a versenygyakorlatokat végzi, a kondit utána saját testsúllyal vagy barbellel csinálja. És sokat fut, 5-10 kilométert egy nap, hetente 4-szer. A lökést és a szakítást egy napon csinálja, ha arra készül, de legtöbbször hosszú ciklusban versenyez. A lökésre és a szakításra is elmondta az edzéstervezést, meg még egy csomó dolgot a pulzusszámról, a tempóról, és egyéb dolgokról. Az éremátadás után már nem folytattuk, pedig jólesett volna egy kis nyújtás. Este egy billiárdteremben buliztunk a tanfolyam résztvevőivel, mivel legalább tizenöten végezték el ezt a tanfolyamot, ami a Ketacademy edzőképzése volt. 

Vasárnap reggel egy alapos bemelegítéssel kezdtük, Denis megmutatott egy pár vállmobilizáló gyakorlatot seprűnyéllel, amit edzés közben is szokott végezni. Azóta minden edzésen tekergetjük a seprűnyelet. Délelőtt a gyakorlati bemutatók, illetve edzés volt, hosszú ciklus, lökés, szakítás. Denis mindegyikből végigcsinált öt percet, jó tempóban, és azt magyarázta, hogy a gyakorlatok közben minél ellazultabbnak kell lenni. Ha bedurrannak az izmok, vagy visszatartjuk a levegőt, akkor besavasodnak az izmok, és nem tudjuk folytatni a szettet. Mindegyik gyakorlatot gyakoroltuk, de csak 16-os golyóval. Egyrészt mert könnyebb golyóval jobban el tudjuk sajátítani a technikát, másrészt mert hétfőn ismét edzés volt, és a szombati verseny is még rendesen benne volt az izmainkban. Az ebédszünet után ismét elméleti rész következett, elmondta a GPP (General Physical preparation) gyakorlatokat, amiből igazából ő csak egy párat szokott használni: húzódzkodás, fekvőtámasz, fekvenyomás, guggolás, ugró guggolás, felhúzás. Ezekből is 100 ismétlésre törekszik egyben, viszonylag kisebb súlyokkal (pl. guggolásban és deadliftben is 100-al szokott dolgozni, 85 kilósan). A magas ismétlésszámok előnye az, hogy fejlesztik az erőállóképességet, az izmok erezettségét, az ízületek erejét, stb. Nyilván nem sokra megyünk azzal, ha egyszer-kétszer felhúzunk egy nagyobb súlyt, mivel ez egy ciklikus sport, és tíz percig kell bírni a terhelést. Az edzője, Szergej Racsinszkij több Guinness-rekordot is beállított kettlebellel meg egyéb gyakorlatokkal, mindegyikben hatalmas ismétlésszámok vannak. 

A nap végén tesztet kellett írnunk. Két szintre lehetett vizsgázni: a Level 1-nél rövidebb volt a kérdéssor, és Rank 3-at kellett teljesíteni versenyen (az kisebb pontszámot jelent), a Level 2-nél több volt a tesztkérdés, és Rank 1-et kellett csinálni a versenyen. Nekem a pontszámom nem volt meg, mivel félbeszakadt a szakítás-szettem, de szerencsére négy hete Zágrábban megcsináltam 122 pontot a biathlonban, és Denis azt az eredményt is elfogadta. Így sikerült teljesítenem a Level 2 feltételeit, és megkaptam a szép diplomámat. A tanult dolgokat mind technikában, mind edzéstervezésben megpróbálom majd fokozatosan alkalmazni, bár Laci alapelve az, hogy sok különböző profi edzőt meghív, és mindenkitől egy kicsit mást hallunk. Ebből kell majd kialakítanunk azt a rendszert, ami nekünk működik edzőként, versenyzőként. Minden esetre nagyon hasznos szeminárium volt, és már várom Ivan Denisov júniusi látogatását, amikor majd ismét fejleszthetjük a tudásunkat.

2016. április 19., kedd

Az akadályok és a pránájáma

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Az ötödik akadályt, az érzéki élvezetet vagy a tamasz, vagy a radzsasz fokozódása okozza. A „fetreng, mint a disznó a sárban” kifejezés például a fokozott tamasz által előidézett érzéki élvezetre utal. Ugyanez érvényes a depresszió miatti kóros evésre vagy a depresszió elűzése céljából történő vásárlásra. Másfelől Rávana, a Rámájána démon-királya jó példa a fokozott radzsasz miatti érzéki élvezetre. A tamasz csökkentése érdekében alkalmazzuk a fentebb, a negyedik akadálynál ismertetett kumbhakák kombinációját, ami növeli az intellektus ragyogását. A kilégzések nyújtása által csökkenthetjük a radzsasz miatti érzéki élvezetet. Ezen kívül gyakorolhatjuk a csandra bhédana pránájámát, melyben minden belégzést a bal orrlyukon keresztül végzünk. Ez a pránájáma engedelmessé és introvertálttá tesz. Kumbhakákat is alkalmazhatunk, de azt, hogy belső vagy külső kumbhakát kell alkalmazni, minden egyes esetnél meg kell határozni. A meditációt is hozzátehetjük.

A „hamis nézetek” nevű akadály az ídá és pingalá egyensúlyzavarából ered. Ebben az esetben gyakoroljuk a nádí sódhana pránájámát az egyensúly visszaállítása érdekében, vagy szélsőséges helyzetekben alkalmazzuk a csandra vagy szúrja bhédanát az adott egyensúlyzavar megszüntetése érdekében.

Patandzsalí utolsó két akadálya a „képtelenség egy szint elérésére vagy annak fenntartására”. A „képtelenség az elérésére” a szoláris attitűd hiányára utal. Alkalmazzuk a szúrja bhédanát és az uddzsájít. Az is segít, ha növeljük az agnit a kapálabhátí és bhásztriká által. A „képtelenség az állapot fenntartására” a fenntartás hiányára utal. A fenntartás tápláló, anabolikus és lunáris tulajdonság. Ha elértünk egy szintet, akkor használjuk a csandra bhédanát annak fenntartására. A képtelenséget a fenntartásra a túlzott pitta, valamint a kapha hiánya is okozhatja. Ebben az esetben a sítalí és sítkarí pránájámát kell alkalmazni. Egy szint fenntartása a „maradó erővel” is kapcsolatban van. A kumbhaka hosszának növelése erősíti a „maradó erőt"."

2016. április 18., hétfő

3. Kecskemét Open élménybeszámoló

Szombaton zajlott az idei év nagy kettlebell versenye, a Kecskemét Open, melyet az edzőm, Barcsik Laci szervezett. Az esemény ismét nagyon jól volt megszervezve, és majdnem 100 versenyző vett részt rajta, hat országból! Látszik, hogy fejlődik a kettlebell sport idehaza is. Jellemző módon így, egy héttel a verseny után jutottam oda, hogy leüljek a gép elé, és megírjam ezt az élménybeszámolót. 

Az első flightba voltam beosztva a másik két versenyzővel, aki az én súlycsoportomban indult biathlonban. Tehát mi már tízkor löktünk. Ezt egyébként jobban szeretem, mintha délután kerülnék sorra, mert így hamarabb lemegy rólam a stressz. A lökésben 80 körüli eredményt terveztem, 7-es tempóval kezdtem, majd az ötödik percben 8-assal folytattam. A kilencedik percben azonban kinéztem a versenytársam eredménytáblájára, és láttam, hogy előrébb tart, mint én. Nosza, elkezdtem hajrázni, de csak a kilencedik percben sikerült hozni a kilenc ismétlést, a tizedikre kifulladtam, és az utolsó húsz másodpercben már le is tettem a kettlebellt, mert nem tudtam többet kilökni. 77 ismétléssel végeztem, ami személyes rekord, de mivel tudtam, hogy a többiek szakításban jobbak, mint én, a szakításnak már kissé frusztráltan kezdtem neki.

14-es tempóval kellett volna minél tovább kihúzni, én legalább 50-60 ismétlést akartam csinálni jobb kézzel, mielőtt váltottam. Erre 40 után már éreztem, hogy gyengül a fogásom. Pont, amikor Laci szólt, hogy váltsak, akartam is váltani, de kicsúszott a kezemből a kettlebell, így nem folytathattam bal kézzel. Így 45 ismétléssel zártam, ami csak a harmadik helyre volt elég. Ha a zágrábi eredményemet hoztam volna, akkor most is második helyen végzek. A tanulság, mint mindig: nem szabad a többi versenyzővel és az eredményeikkel foglalkozni, csak magammal, és meg kell csinálni a tervet, vagy a maximálisat, amit tudok. Ha másra figyelek, akkor az eredményem és a helyezésem is inkább rosszabb lesz, mint jobb. 

Ebben a sportban, amíg az ember kezdő, elsősorban önmagával versenyez, minden versenyen szeretne többet csinálni, mint előző alkalommal. Amikor pedig már profi lesz, szintén önmagával fog versenyezni, mert akkor sem az fog számítani, hogy mennyivel előzött meg másokat, hanem hogy a saját rekordját sikerült-e felülmúlnia. 

Sanyi az utánam következő flightban zúzott, ez volt az első versenye 24 kilóval. 49 lökést csinált, ami nagyon szép elsőre, majdnem végigdolgozta a tíz percet.  Szakításból 91-et csinált, ami szintén nagyon szép, pár hónapon belül simán utol fog érni eredményben, vagy akár le is előz engem. Ötből harmadik lett, a második helyezett épp hogy pár ponttal hagyta le.

A flightjaink után beültem egy párszor bíráskodni, majd fél 3-tól Denis Vasilev szemináriumán fordítottam, de erről majd külön bejegyzésben írok. Délután még Emese versenyzett hosszú ciklusban, harmadik budapesti versenyzőnk, aki szinté személyes rekordot döntött, 117 hosszú ciklust csinált dupla 12-essel. Ez elméletileg világrekord a -68 kg-s súlycsoportban, bár nem igazán vannak még rendszeresen frissülő táblázatok a női dupla kettlebelles eredményekről, mivel még csak idén kezdtek ebben versenyezni a lányok. Minden esetre gratulálok a versenyzőknek, a többiek is szépen teljesítettek.

Laci már kezd szokást csinálni abból, hogy bevesz engem a csapatversenybe, aminek örülök, de azért kicsit kínos is, hogy mindig én csinálom a legkevesebbet (legalábbis egyelőre). Most a magyar csapatban voltam én, Suhajda Laca, Bujáki Peti, Barcsik Laci és Denis Vasilev. Bár én csak 19 ismétlést tudtam csinálni a dupla 24-es lökésből 3 perc alatt, és ezzel jól le is maradtunk a szlovén és horvát csapat mögött, viszont az volt a szerencsénk, hogy Denis az utolsó három percben fordított, és felhozott minket az első helyre, 84 ismétléssel. El sem tudom képzelni, hogyan lehet ennyit lökni három perc alatt. Az eredményhirdetés után még lett volna nyújtás Denissel, de végül ez szokás szerint elmaradt. A holnaputáni blogban olvashattok majd az edzői szemináriumról is.