2010. április 30., péntek

A legnehezebb dolog a világon

Gondolkodtatok-e már azon, hogy miért olyan fárasztó dolog az Astanga? Egyesek szerint azért, hogy a relaxációra úgy kifáradj, hogy az elméd már meg se akarjon mozdulni. Ebben lehet valami, legalábbis néha úgy érzem. Nyughatatlan típus vagyok én is, inkább tenni-venni szeretek, mint tétlenül heverészni. Arra azonban rég rájöttem, hogy a relaxáció ugyanolyan fontos része a gyakorlásnak, mint az ászanázás.

Lehet, hogy ez abból is fakad, hogy húsz éve gyakorlom a Krisna-tudatot, és itt napi két órát kell meditálni, ami ugye csapongó elmével nem megy, mert nem tudsz a mantrára figyelni, hanem minden máson jár az eszed. Azok között, akik eljönnek jógaórára, a nagy átlag szintén kifárad a végére, és jólesően elnyújtózik a relaxáció alatt, vagy akár bele is alszik, de van egy kisebb hányad, aki igazi büntetésnek éli meg azt, hogy most tíz percet mozdulatlanul, csukott szemmel kell feküdnie.

Én azt szoktam mondani, hogy abból jön a legtöbb fejlődés, ha azt gyakorlod, ami a legnehezebben megy. Szóval itt az ideje nekiállni egy kis elme-csendesítésnek. napi tíz percre állítsuk meg az elme hullámzását, mint egy víztükröt. Amint elindul egy gondolat, a múltba vagy a jövőbe, az olyan, mintha egy követ dobnál a vízbe, megzavarja a felszínt. Ha jön a gondolat- csak engedd el, ne foglalkozz vele.

Az első pont: parancsolj magadra, hogy lefekszel rendes relaxációs pózba, és tíz percig nem fogsz megmozdulni. Ha mozogsz, akkor nem tudod kiterjeszteni a tudatodat, és elvonnia a figyelmedet a testedről. Hunyd be a szemed, és tudatosan lazítsd el az összes izmot szövetet, mindent.

Ha csapong az elme, feszültek az izmok is. Ellenőrizd még egyszer, hogy teljesen ellazítottad-e! Ha az órán relaxálsz, hallgasd a tanár utasításait, és próbáld követni, ezáltal is kontrollálod a csapongást. Az alvás és ébrenlét közötti állapot elérése a cél. ha otthon relaxálsz, és még nem ismered a jóganidra-technikát, akkor számolhatod a légzésedet, ahogyan gyakorlás közben szoktad. Legalább százig számolj el mozdulatlanul.

Ha sikerült relaxált állapotba kerülnöd, akkor azt úgyis tudni fogod. Ha nem, azt is, akkor gyakorolj tovább! A relaxált tudatállapotnak a befejező gyakorlatsor során növekednie kell, és ennek a logikus végkifejlete a savászana. Ha ezt sikerül végigvinni, akkor nagyon elégedett és békés leszel a gyakorlás után, attól függetlenül, hogy külsődleges szempontból mennyire volt látványos a gyakorlásod, hiszen a belső célt elérted.

Azok, akik relaxáció előtt vagy alatt felpattannak és kirohannak a teremből, azokhoz hasonlíthatók, akik beveszik a gyógyszert, de nem nyelik le. Az ilyen gyakorlás aligha fog könnyed, relaxált gyakorlássá (a pránával kézen fogva lejtett tánccá) érni az évek során, és a gyakorlatokkal való küzdelemből fakadó sorozatos frusztráció egy idő után elkedvetleníti a gyakorlót, és feladja a gyakorlást.

Ha az elejétől fogva neveled magad a mély és alapos relaxációra, akkor sokkal könnyebben fogsz előrehaladni, mert el tudod engedni a feszültségeket, és be tudod fogadni a változásokat. A legnehezebb dolog a világon semmit sem csinálni, és ezt gyakoroljuk a relaxáció során. A relaxáció egy előkészítő folyamat, az elme lecsendesítése, kiürítése. Ezt a képességet ki kell fejleszteni, ha sikeresek akarunk lenni a meditációban.

2010. április 29., csütörtök

Hold volt, hold nem volt

Érdekes jelenség ez a telihold, ahogy beljebb haladok a gyakorlásban, egyre jobban érzékelem a befolyását. Mivel én a holdtölte előtti napon születtem, már a tizennegyedik holdnap is nehéz szokott lenni, de ezen a héten még előbb kezdődött a mizériám. Hétfőn nagy lelkesen a harmadik sorozatot gyakoroltam, és addig erőltettem a kézenállás-kartámasz kombókat, míg gyakorlás után az Agni közben éreztem, hogy jól megfájdultak a csuklóim, plusz a jobb vállam is elkezdett nyilallni.

Az utóbbi hetekben sokat témázgattam a rotátor-köpeny sérülésen, és úgy látszik, bevonzottam, meg kellett tapasztalnom nekem is, hiába vettem komolyan a dolgot. Az egész azzal kezdődött, hogy vettem otthonra egy húzódzkoró-rudat, és elkezdtem minden nap húzódzkodni. Úgy látszik, még nem elég erős a vállízületem, mert egy hét után már picikét elkezdtem érezni a feszültséget a jobb vállamban, de ez hétfőn ütközött ki igazán.

A rotátor-köpeny egy kis izomcsoport, amely a kar oldalra és felfelé emelését végzi, és váll-lapként fekszik a trapézizom alatt. Majd írok róla részletesebben is, elég hozzá annyi, hogy megfájdult, és kénytelen voltam egy kicsit visszább fogni a gyakorlásomat az utóbbi napokban, hogy hétvégére a Sheshadri-workshopra azért rendbe jöjjek.

Kedden végignyomtam azért a délelőtti órát Pannival, a végére már a sima lógatástól is fájt a vállam. Szerdán végre telihold, talán túl leszünk a szenvedésen. Reggel eleve fejfájással ébredtem, ami társult a két napja sajgó vállamhoz, ami ugye éjszaka sem hagyott megfelelően pihenni. Nyomatom rá a Mahanarayan olajat, meg órák előtt a Herbal Cure krémet. A China olaj nem jött be, mert úgy csíp, mint a fene, és teljesen kipirosodik tőle a bőröm.

Szóval a szerdai amúgy sem túl kipihent napomon még reggel a fürdés közben sikerült a szappanhabot is a szemembe spriccelnem, így az is bepirosodott. Reggel puja a templomban, majd bhaktis óra Zsuzskával. Látta rajtam a szenvedést, meg is kérdezte, hogy fáj-e valamim. A gyakorlatok végül nem voltak annyira megterhelőek váll-ügyileg, a gerinc-csavarásokra mentünk rá. A páros gyakorlatoknál éppen Betti készült kitépni a vállamat a helyéről, miközben beigazított a csavaró pózba, de leállítottam, kelleni fog még az később is.

A délelőtt folyamán a fejfájás jobban kínzott, mint a vállam. Közben mentem még egy kört görkorival az Atma Buda és Pest között, a szép időre való tekintettel. A délutáni gyakorláson a fejfájásom már múlni kezdett, a vállam persze megint jelzett a sorozat végére. Azért teliholdoz képest egészen elfogadhatrósa sikerült ez a 2. sorozat gyakorlás. Az Agni-óra is Ok volt, és este hatan jöttek az Astanga 2-re - Good luck! Abból öten golyóálló astangások, egy lány meg véletlenül tévedt be, azt hitte, Agni lesz. Mondani sem kell, hogy a felénél feladta. A többiek becsülettel végigszenvedték, volt azért járkálás ki-be meg minden.

Aki teliholdkor kibírja a 2. sorozatot, az szerintem az atomtámadást is túléli. Közben érezterm, hogy a vállsérülésem miatt a hátizmaim elkezdtek kompenzálni, és szétterjedt a feszültség a trapéz- és romboid-izmomban. Közben a vállamra kent kínai masszázskrémet sikerült bedörgölnöm az arcomba és a szemembe, úgyhogy alig láttam. A másik teremben István szintén hat embernek tartott 1. sorozatot, majd 108 napüdvözletet, úgyhogy később végeztek, mint mi. Hát így zárult a nagy teliholdas nap, hazafelé menet még láttam is holdanyót a hév ablakából, és megbeszéltük, hogy most egy hónapra békén hagyjuk egymást.

2010. április 28., szerda

Enlighten up!

Gondolkodtam egy darabig, hogy írjak-e egy külön blogbejegyzést a fenti című fimről, de igazából annyira középszerű volt, hogy megspórolom nektek az élményt, csupán egy-két bekezdést szentelek neki, aztán beszélünk a megvilágosodásról egy kicsit más szemszögből. Ezt a filmet egy Astanga-fanatikus újságírónő készítette, nyilván azzal a célzattal, hogy majd mekkora propagandát fog csapni a jógának.

A film különböző híres amerikai oktatókkal készült interjú-bevágásokkal kezdődik, amelyek némileg megvillantják azt, hogy a legtöbb oktató nem mélyült el túlzottan a jóga szellemi hagyományában, inkább a fitnesz-aspektusnál maradnak. Ezek után bemutatja a film főszereplőjét, aki egy fiatalember, életében nem jógázott még, de beleegyezik a kísérletbe, miszerint 8 hónapon keresztül különböző híres jóga-oktatók iskoláiba fog látogatni, és utána beszámol róla, hogy elérte-e a megvilágosodást, vagy tapasztalt-e valami spirituális élményt a jóga gyakorlása közben, vagy csupán egy fizikai mozgásrendszernek tekinthető-e ez is.

Nos, emberünk végigjárja az Astangától kezdve a Bikramig meg a Jivamuktiig az összes ismert tanár óráit Amerikában, majd Indiába is ellátogat. Egy hetet gyakorol Pattabhival, egy hetet Iyengarral, majd északnak indul. A két guruval készült interjúk egész jók, a többi része felejthető a filmnek. Végül hősünk belekóstol a bhakti-jógába is, Vrindávanában különböző guruknál vendégeskedik.

A film konklúziója az, hogy a fiatalembert megfogta a jóga, de annyira azért nem, hogy tovább folytassa a gyakorlást, így visszatér Coloradóba sziklát mászni. A riporternő meg persze astangázik tovább, és tovább keresi a válaszokat. Szóval van, akinek segít a jóga a megvilágosodás elérésében, van, akinek nem.

Az utóbbi időben kaptam néhány idézetet a megvilágosodással kapcsolatban. Az egyik Iyengartól származik, aki szerint Trikónászanában is el lehet érni a megvilágosodást. Ez igaz lehet, de ha valaki még a megvilágosodás előtt szeretné kipróbálni a bonyolultabb ászanákat is, akkor miért ne tegye? A másik Richard Freemantől származik. Őszerinte Istent nem érdekli, hogy milyen rugalmasak a hamstringjeid. Ez is OK, de ha már jógaórán vagyunk, és egészségesek akarunk lenni, akkor miért ne nyújtsuk egy kicsit!

Betegen is el lehet érni az önmegvalósítást, de szerintem általában nehezebb, mint egészségesen. Szóval a jóga fejleszti az egészséget, és közben felkészít a spirituális fejlődés további lépéseire. A végére még egy buddhista idézet: "A megvilágosodás előtt fát vágtam, s vizet hordtam, a megvilágosodás után fét vágok és vizet hordok." Ez összecseng a Bhagavad-gítá filozófiájával, mely szerint egy materialista és egy spiritualista esetenként megszólalásik azonosan cselekedhet, de mégis más tudattal teszik ezt, és más eredményt érnek el.

Vagyis a spiritualitás nem azt jelenti, hogy kivonulunk a társadalomból, és feladjuk a társadalmi kötelezettségeinket, hanem azt, hogy mindezeket az eredeti azonosságunk ismeretben és a végső cél érdekében hajtjuk végre. A vízhordás és favágás egyébként érdekes tevékenységek, mert a védikus időkben a bölcsek tűzáldozatokat végeztek az erdőkben, a védikus mantrákat zengve.

A tanítvány úgy szolgálta a guruját, hogy vizet és tűzifát hozott neki az áldozathoz, és a gurutól hallgatva fokozatosan megértette a transzcendentális cselekvés művészetét, de ezenközben ugyanúgy folytatta anyagi kötelességeinek végzését. Szóval nem biztos, hogy helyesen meg tudod ítélni azt, hogy a melletted lévő matracon gyakorló jógi megvilágosodott-e vagy sem. Általában egy megvilágosodott embert egy másik megvilágosodott tud felismerni, a sötétségben lévők legfeljebb csak sejthetik.

2010. április 27., kedd

Hajlékony diéta

Felmerült a kérdés, hogy a táplálkozás mennyiben befolyásolja a hajlékonyságot. Nos, nyilvánvalóan befolyásolja, mert a szövetek minőségét az őket felépítő anyagok határozzák meg. Ennek megfelelően nem mindegy, hogy mit eszünk, sem a testsúlyunk, sem az anyagcserénk, sem az általános egészségi állapotunk, sem a hajlékonyságunk szempontjából.

A kötő- és támasztószövetek (ízületi porcok, csontok, szalagok, inak, ínhüvelyek) elsődlegesen váta-szervek az ájurvéda szerint. A váta-dósa (biológiai elem) száraz, könnyű és hideg. Következésképpen az ízületeket olajozni kell (részint növényi olajok bevitele, részint olajos masszázs által), melegíteni kell (Hot Ashtanga), valamint táplálni kell. Ugyanakkor vigyázni kell arra, hogy ne jelenjenek meg lerakódások a szövetekben, a porcok felületén és az ízületi szalagokon, mert ez ízületi fájdalmakhoz (valamint az ezzel együtt járó csökkent mozgékonysághoz), valamint hosszabb távon krónikus ízületi gyulladásokhoz (arthritis és arthrosis) vezethet. A lerakódások vezető összetevői: húgysav (húsféleségek), aszkorbinsav (szintetikus vagy túlzott C-vitamin-bevitel), mész (szintetikus vagy túlzott kalcium-bevitel).

A lerakódások képződését és a szövetek, csatornák általános eltömődését szintén elősegítik az úgynevezett nyálkásító élelmiszerek, melyek közül a leginkább a húsfélék és a tejtermékek nyálkásítanak, de a gabonafélék, szója, élesztő és az édességek, valamint minden finomított élelmiszer is ide tartozik. Az olajos magvak és a hüvelyesek kevésbé nyálkásítanak, a zöldségek, gyümölcsök és a csírák pedig egyáltalán nem.

Tehát ha hajlékonyak akarunk maradni, akkor zárjuk ki a húst, csökkentsük a tejtermékeket (teljesen kizárni nem kell, mert a tej és a ghí táplálja a szöveteket). Kevesebb gabonát és főleg finomított péksüteményt fogyasszunk, és csökkentsük a keményítő-tartalmú növények (pl. krumpli) fogyasztását is. Az édességeket szinte teljesen ki kellene zárni, legfeljebb a természetes édesítőszereket meghagyva némileg.

Ha az étrendünk java részét a gyümölcsök, zöldségek és csírák képezik, akkor a maradék részben fogyasszunk hüvelyeseket és olajos magvakat, minél változatosabban, mert ezek fehérje- ásványi anyag és vitamin-tartalma magas. Kerüljük a szintetikus táplálék-kiegészítőket, a legjobban a növényi részekben vagy mikroalgában lévő mikronutriensek szívódnak fel. Persze minden finomított élelmiszert és junk-foodot kerülni kellene, valamint az alkoholos italokat is.

Ha emellett még fogyni is akarunk (bár ettől a diétától mér önmagában beáll az ideális testsúly), akkor este 6 után már ne együnk, vagyis ha este jógáztunk, akkor utána ne üljünk neki vacsorázni, bármilyen éhesek is vagyunk. És persze gyakoroljunk sokat, és ne együnk gyakorlás előtt 3-4 órával! Egyes jógik odáig fejlesztik a diétájukat, hogy nyers vegán étkezésre térnek rá, de én szerintem ez nem szükséges, és nem is felel meg mindenkinek. Az olajban sült ételeket azért érdemes kerülni, helyette maradjunk a főtt-párolt vagy éppen nyers dolgoknál!

2010. április 26., hétfő

Kenyér és cirkuszi játékok

Sokan kérdezték már, hogy mi az értelme a nyakatekert, látványos ászanáknak, és főleg, hogy aki meg tudja csinálni, az miért parádézik állandóan a Facebook-on a fotóival és a Youtube-on a videóival. Ez többek között rám is igaz persze, mert ha sikerül megcsinálnom egy ászanát, ami eddig nem ment, akkor efölötti nagy örömömet szeretem mindenkivel megosztani.

Az én esetemben persze nem az a célom (legalábbis remélem), hogy magamat mutogassam, mert nyilván vannak nálam szebbek, ügyesebbek, stb., hanem az, hogy másokat lelkesítsek. Fiatal koromban teljesen átlagos hajlékonyságú ember voltam, szóval genetikai előny kizárva, nem mondhatja senki, hogy már így születtem. Amit elértem eddig az ászanákban, az mindenki más számára is elérhető, és ezt szeretném bemutatni, illetve bebizonyítani.

Nyilván egy tanár számára az is fontos, hogy példát mutasson. Vagyis ha egy pocakos jógaoktató lennék, aki a lábujját is nehezen éri el (én is így kezdtem, higgyétek el), és végigüldögélném az órát meg végigdumálnám, akkor nem érezném annyira hitelesnek azt, amit csinálok. Egy igazi tanár a példájával tanít, és azt várhat el másoktól, amit önmagától is elvár.

Általánosságban véve pedig imádom az extrém ászanákat, és látványosak is. Már a rómaiak is tudták, hogy az embereknek kenyérre és szórakozásra van szükségük. Ha az emberek látják, hogy az Atma Center oktatói milyen komplikált ászanákat tudnak végrehajtani, akkor nyilván lesz bizalmuk abban, hogy ezek az emberek tényleg odateszik magukat, és gyakorolnak. Amikor azt hallom oktatóktól, hogy a bonyolult ászanákat fölösleges erőltetni, mert semmi hasznuk, akkor mindig az a kérdés merül fel bennem először, hogy aki ezt állítja, az vajon képes-e megcsinálni őket, és ha nem, akkor miért nem?

Nyilvánvalóan becsületes dolog azt oktatni, amit tudunk, de azt már nem feltétlenül tartom jónak, ha visszafogjuk a tanítványokat (például a lányok között vannak olyanok, akik hihetetlenül hajlékonyak, és nekik jól esnek az extrém csípőnyitások és hátrahajlítások is), és azt sem, ha a tanár beépíti az oktatásába a saját gyengeségeit, és kerüli pl. a fejenállást vagy a lótuszt, mert nem szereti, vagy nem tudja megcsinálni.

Ez az astanga egyik előnye, hogy egy fix rendszerrel dolgozunk, ahol nem lehet kihagyni ezt-azt, mert nem tetszik, sőt, ajánlott, hogy a nehezebben menő ászanákra fordítsunk több figyelmet, hogy hamarabb el tudjuk sajátítani. A bemutatókon pedig egyenesen előny, ha valaki látványos elemeket tud végrehajtani, mert szerintem egy szimpla trikónászana-pascsimóttánászana szintű bemutatótól nem sok mindenkinek támadna kedve jógázni.

Nyilván az értelmes nézők megértik, hogy tőlük nem ez lesz elvárva az első jóga-órájukon, de azért az inspiráló tud lenni, ha valami olyat látok, amihez jelenlegi fizikumommal legfeljebb a taps vagy az áll leejtése szintjén tudok viszonyulni, mert benne van az ígéret, hogy ha elkezdek jógázni, akkor én is egyre jobban tudom uralni a testemet és az elmémet is.

A múltkori 2. sorozat workshopon említettem, hogy minden, amit a hajlékony akrobaták a cikruszban produkálnak, megtalálható az Astanga hat sorozatában. Egyesek szerint csak azért ilyen akrobatikus az astanga, hogy jobban harapjanak rá az aerobikon meg fitnessen nevelkedett nyugatiak, én viszont azt mondom, hogy ez az igazi jóga, és a többi rendszer, amely megmarad az alapvető ászanáknál, és rátér a pránájámára meg a meditációra, az a legtöbbször nem képes kihozni a maximumot egy egyénből sem fizikai, sem pedig magasabb szinteken.

Manapság divatosak az extrém sportok, és ez biztos nem véletlen. Az emberek keresik a kihívásokat, és szeretik kipróbálni, meddig képesek tolni a határt. Az astangát, főleg a Hot Ashtangát sokszor extrém jógának is nevezik, mert hajlékonyságban, állóképességben és koncentrációban komoly kihívások elé állítja a gyakorlókat. És akkor még nem is beszéltünk a 2., 3. stb. sorozatokról, amelyek mind egy-egy újabb dimenziót nyitnak meg az "igázás" mátrixában.

Azt Atma Centerben tehát próbálunk gondoskodni a cirkuszról is, méghozzá testközelből, mert nem csak nézőként vehetsz benne részt, hanem te magad is megpróbálhatod az összes extrém ászanát, akár az Astanga órákon, akár a workshopokon. Szóval részese lehetsz te is a cirkusznak. A következő össznépi fellépés a Millenárison lesz, vasárnaponként délután 4-től, ahol a bámészkodó tömeg szeme láttára fogjuk együtt gyakorolni az 1. sorozatot. Csak bevállalósoknak, és exhibicionistáknak! Egyébként vezetett órák lesznek, úgyhogy nyugodtan jöhet mindenki.

Természetesen a jóga hozzásegít a tökéletes egészség és harmónia eléréséhez, és ez sokkal fontosabb, mint a látvány. Ha rendszeresen jógázol, akkor már csak egy dologra kell figyelned, mégpedig a táplálkozásodra, és e két tényező segítségével szinte teljes mértékben képes leszel fenntartani a fiatalságodat és életerődet. Erről is próbálunk gondoskodni az Atma Centerben, mind a vegetáriánus ételbárunk, mind a főzőtanfolyamok által. A következő napokban fogok még többet írni a jóga áldásos hatásairól, valamint a táplálkozásról is.

2010. április 25., vasárnap

Vinyásza számolás

Mostanában nem érkeztem fordítani a Maehle-könyvből, úgyhogy itt a következő rész:

"A mai bevett szóhasználatban a vinyásza kifejezést a pózok két fele között történő hátraugrásra és előreugrásra szoktuk vonatkoztatni (fél vinyásza), valamint a pózok között az álló helyzetbe történő megérkezésre (teljes vinyásza) szoktuk vonatkoztatni.

A Jóga-korunta nevű írásban a vinyásza a számokkal megjelölt minden mozdulatra vonatkozik, amelyet a légzés és a fókuszpont egészít ki. A vinyásza számolás az a formátum, amiben Vamana Rishi rögzítette az Astanga gyakorlatsort a Jóga-koruntában.

Minden egyes mozdulatot, amely szükséges a pózba helyezkedéshez és az onnan való visszatéréshez, tradicionálisan megszámoznak. Mivel a pózok nagyban különböznek nem csak egymástól, hanem abban is, hogy miképpen megyünk bele és jövünk ki belőlük, így a abban is jelentősen különböznek, hogy hány mozdulaton keresztül hajtjuk végre (vinyásza számozás). A pádángusthászanában például csak három vinyásza van, míg a szúpta-pádángusthászanában huszonhét.

Minden vinyásza folyamatos mozdulat. Az egyetlen vinyásza, amit kitartunk, az, ami az ászana állapota. Az ászana állapotában lenni annyit jelent, hogy benne vagyunk az ászanában, és kitartjuk. A pádángusthászana esetében például ez a hármas számú vinyásza. Ezt a vinyászát általában öt légzésig tartjuk ki, bár terápiás célokból huszonöt vagy több légzésig is ki lehet tartani. Az a tény, hogy egy vinyászát akár huszonöt légzésig is ki lehet tartani, arra a tényre enged következtetni, hogy a vinyásza számolás és a légzés-számolás nem azonosak.

A következő részben a fél-vinyásza számolás alapján írom le a pózokat. Ez az a módszer, amit Mysore-ban tanultam, és ez a gyakorlás normális módja manapság. Annak érdekében, hogy a szöveg érthetőbb legyen a kezdők számára, angolul számoztam meg a vinyászákat. Az eredeti vinyásza számozás azonban szanszkritül van, és fontos, hogy megőrizzük ezt az értékes hagyományt.

Ennek megfelelően, általában szanszkritül számolok, amikor vezetett órát tartok. Azok figyelmébe, akik közelebbről akarják tanulmányozni a vinyásza számolást, K. Pattabhi Jois Yoga-mala-ját és Lino Miele Ashtanga yoga-ját ajánlom."

Eddig az idézet, és még néhány kósza gondolat tőlem. Valóban, a legtöbb gyakorló fél vinyászát csinál a pózok között, vagyis csaturanga-felfelénéző-lefelénézőkutya-előreugrás kombót. Egyesek a két félből álló ászanák között nem csinálnak vinyászát, mások igen, én például gyakorlás közben szoktam, de vezetett órán általában nem csináltatok. A teljes vinyásza gyakorlására viszonylag kevés példa van, még Lino ősrégi videóján is csak az ellentétpárt alkotó ászanák után megy fel álló helyzetbe.

Amikor Manju workshopján voltuk, akkor valóban az összes ászana esetében végigszámolta a bevezető és kivezető vinyászákat szanszkritül. Mi általában a vezetett órán a napüdvözletet számoljuk végig, mivel ott a számozás nagyjából megegyezik a légzéssel. A vinyászákat szanszkrit nyelven számoljuk, a pózban eltöltött légzéseket pedig magyarul. Az óra többi részében a ki- és bevezető mozdulatoknál inkább azt szoktuk hangsúlyozni, hogy mit kell csinálni be- illetve kilégzésre, pontosan azért, mert néha egy vinyásza alatt több légzést és több mozdulatot is végre kell hajtani.

Eddig tartott az elméleti bevezető a könyvben, és most fog következni az egyes sorozat tárgyalása, rettentő sok anatómiai részlettel egybekötve.


2010. április 24., szombat

Hűtés és fűtés légzéssel


A mostani változékony áprilisi időjárásban igencsak jól jön, ha az ember szabályozni tudja egy kicsit a testhőmérsékletét, vagy legalább a hőérzetét egy kis pránájámával. Nem arról van szó, hogy túl hidegnek találom az idei tavaszt (egyébként annak találom), mert ha gyerekkoromra visszaemlékszem, volt, amikor még május elsején is fagyban vonultunk fel.

Az utóbbi pár évben azonban rászokott az ember ugye a melegebb telekre, tavaszokra, egyesek már globális felmelegedést is véltek kiáltani, hát most tessék, várhatjuk a meleget. Az erőteljes ingadozás némileg megtizedelte a jógás társaságot is, többen megfázással vagy orrdugulással küzdenek. Az egyik óra tele van, a másik csak félig. Pénteken pont egy ilyen félig-nap sikerült, 7-8 ember volt az Astangán meg az Agnin is, mondjuk azok minőségiek. A keményebbek nem riadnak meg egy kis tavaszi széltől-esőtől, és remélem, a várva várt nyári forróság sem fogja őket eltántorítani a gyakorlástól.

Szóval lement a péntek, és is kellőképpen elfáradtam izomzatilag a héten, bár a csütörtöki Iron most állítólag egy lehelletnyivel lazábbra sikerült, mint múlt héten. Péntek este 6-kor a nagyteremből beszűrődik a Bollywood-zene, mi meg negyedmagammal mantrázunk és pránájámázunk a kisteremben.

Átvettük a Purusa-szúkta utolsó három mantráját, amikor lesz egy kis időm, akkor összerakok most már egy kis mantrás füzetet, amit majd le lehet tölteni és otthon gyakorolni. Utána pránájámáztunk. A teljes tüdős uddzsájí után gyakoroltuk egy kicsit a légzésvisszatartást a bandhákkal, majd a koponyatisztító és fújtató légzéseket, amelyek melegítő hatásúak. A végén pedig egy kis Sítalit, az pedig hűt. Zoli, aki régebben járt a Jóga-szútra előadásokra, és ma már Agnira is bemerészkedett, nem tudta cső alakúra csavarni a nyelvét, úgyhogy ő Sítakarít végzett helyette, vagyis a foga között szívta be a levegőt, ami szintén hűsítő hatású.

A pránájáma óra után mindig megdöbbenek, hogy 15-20 perc pránájámának is mekkora ereje van, ilyenkor mindig kellemesen feltöltve, feldobva érzem magam, ami péntek este nagy szó! Mi lenne még, ha lenne időm rendszeresen gyakorolni! A pránájáma valóban nehezebb, mint az ászana, ugyanakkor komoly energetikai hatásokkal bír, mindenkit bátorítani szoktam, hogy gyakorolgassa az alapvető légzőgyakorlatokat.

A végén még kipróbáltuk a Rádzsa-kévala-kumbhaka pránájámát, ami egy nagyon magas szintű gyakorlat, illetve csak azok tudják sikeresen gyakorolni, aki már mesteri módon képesek uralni a pránájukat. Ha kíváncsiak vagytok rá, hallgassátok meg a pránájáma- és mantra-óra hangfelvételét!

2010. április 23., péntek

Versenysport és jóga

Tegnap ismét Panni óráján izzadtunk, bár most nem lett habos a matracom alatt, mert vastagabb törölközőt terítettem rá a Mysore szőnyeg helyett. Szóval volt az órán egy lány, csak úgy a szemem sarkából figyeltem, mert most láttam először. Utthita-haszta-pádángusthászanában 180 fok, Upavista-kónászana 180 fokban (bár ebben nem vagyok teljesen biztos, mert ekkor Panni éppen az én keresztcsontomon ugrált föl-alá, és ezerrel nyomott előre, hátha nekem is meglesz a 180 fok (vagy lehet, hogy csak habot akart generálni a jógaszőnyegem alá?). Mindegy, lényeg az, hogy profin nyomta az ászanákat.

Magamban arra a következtetésre jutottam, hogy vagy ősjógás, vagy valami válogatott tornász vagy ilyesmi. Mondjuk a karja meg a válla nem volt olyan szálkás, és a vinyászája sem volt még az igazi. Óra után ki is derült, hogy Panni ismerőse, és válogatott RG-s volt fiatal korában. Ebben a sportágban 20 évesen már kiöregszenek a lányok, ő ezután edző lett, de elmondta, hogy mrá vagy tíz éve nem csinál semmit, mert edzésen ugyebár csak reppel, mint a Bikram-jógán szokták az oktatók. Bennem az az elképzelés élt, hogy az RG-s lányokat ugyanolyan keményen edzik, mint a szertornásokat (vízszintes lábbal fel a kötélen meg vissza háromszor, felülések a nyújtóba akasztott lábbal lógva stb.). De kiderült, hogy itt viszonylag kevesebb az erő-edzés és inkább a hajlékonyságra mennek, úgyhogy 3-4 éves kortól már nyújtják a kislányok hamstringjét, nyitják a csípőjét, hajlítják a derekát stb.

Méghozzá nem kis mértékben, mert ugye a versenyen a magyaroknak is össze kell mérniük a tudásukat a koreaiakkal, oroszokkal stb. Mindez még azért nem rettentett el, mert ősztól én is szeretném beadni a kislányomat RG-re, hogy legalább addig is valamit mozogjon, amíg megkedveli a jógát esetleg. Vagy pedig két év múlva rajtam fog röhögni, amikor otthon gyakorlom a kapótászanát, mert pl. hátrahajlításban az állát is simán képes lesz letenni a talajra. Majd meglátjuk.

Szóval vissza a témához - jóga és versenysport. A versenysportokban (és ez mindre igaz, nem csak az RG-re) általában túlhajtják a fiatalokat, mivel minél hamarabb el kell őket juttatni a versenyzői szintre. Ez a porfi versenyzőknél esetenkétn napi 5-6 óra edzést jelent. Mondhatná valaki, hogy mi bajom van ezzel, hiszen én is két órát gyakorlok, plusz napi két jógaórát megtartok, vagyis hatot mozgással töltök, és a melegben. Elég gyakran van is izomlázam itt-ott, szerencsére sérülésem mostanában nincs. A túlhajszolt sportolásnak azonban szerintem van egy olyan hátulütője, hogy amikor kiöregszenek a versenyzésből, akkor a legtöbben totál leállnak, mert már besokalltak, és a szervezet követeli a pihenőt. Meg ugye be akarják hozni mindazt, amiről fiatal korukban a sport miatt lemaradtak.

Ezért sok élsportoló idősebb korában rosszabb kondiba kerül, mint egy amatőr, hobbiból sportoló ember, aki viszont rendszeresen edz, de kevesebb terheléssel. Nyilván fiatal korban a legnagyobb a teljesítőképesség, ilyenkor futtatják a versenyzőket, sok esetben mindeféle koksszal növelve a teljesítményt, amiknek a hosszú távú hatását ugye senki nem ismeri.

A jóga ezzel szemben nem versenysport, még ha óra végén ki is alakult egy kis versengés közöttünk. Jani odaszólt: "Láttad, nyújtott lábbal ugrottam előre!" Nosza, erre én is nyomtam egy toronyugró-vinyászát. A dropbackből is csináltam vagy tizet, ami persze Barbinak, az RG-edzőnek a világ legtermészetesebb dolga volt, úgyhogy nem hiszem, hogy meghatotta a bohóckodásom. De ez csak szórakozás, mert nem attól fejlett valaki a jógában, hogy hány dropbacket tud megcsinálni, hanem hogy mennyire fegyelmezett az elméje. És még ha rendeznek is versenyeket a jógában is, ez inkább csak amolyan lelkesítő dolog, a győztesek (remélem) soha nem gondolják azt, hogy lekörözték a társaikat.

Ugyanúgy, miközben gyakorolsz, nem kell a gyakorlásodat a másikéhoz hasonlítani, hiszen egy ellenfél van, akit le kell győznöd, ez pedig saját magad vagy. Az ászanában sem az a legfontosabb, hogy hogyan néz ki a tükörben, hanem az, hogy belülről mit élsz át benne. Tehát a küzdelem belül folyik, az alacsonyabb rendű és a magasabb rendű én között. A jógábol nem lehet kiöregedni, sőt, nem is lehet túlkoros senki, akárhány éves korban kezdi is.

Még ha a fiziológiai öregedés esetleg nem is teszi lehetővé, hogy mondjuk egy 90 éves ember úgy vinyászázzon, mint egy 30-as, de ugyanazokat a belső átéléseket bármilyen testben meg lehet tapasztalni, és a gyakorlást is módosítani lehet az igények szerint. Én például 18 éves koromban gyakoroltam kb. egy évet, ezalatt nem sikerült különösebben kiemelkedő hajlékonyságra szert tennem. Most már hat éve gyakorlok, és jövőre negyven éves leszek, de egyelőre még úgy érzem, hogy a felfelé ívelő szakaszban vagyok, nem csak fizikailag, de a belső fejlődés szempontjából is.

Azt szokták mondani, hogy a betegség, öregség, idő hiánya, hajlékonyság hiánya stb. egyáltalán nem akadályok, legfeljebb nehézségek. Egyetlen komoly akadály létezik, az pedig a LUSTASÁG. Ha ezt legyőzzük, akkor miénk a siker! Practice, practice, practice!

2010. április 22., csütörtök

Astanga vagy valami más?

A múlt hét folyamán az Öt ok 2. rész című bejegyzésem kapcsán kommentálgattunk oda-vissza Vajrayogival, és úgy döntöttem, hogy az utolsó kommentjéről írok egy külön blogbejegyzést, részletesebben válaszolva a felvetéseire. Íme (dőlt betűvel az ő kommentjei):

Nem is arra céloztam, hogy üldöznéd (egyébként ez sem lenne baj, elvégre a saját blogjában mindenki annak enged teret, aminek szeretne), csak úgy gondoltam, hogy nem lenne túl udvarias dolog. :)

Nem üldözök én senkit, ez ellentétes lenne az ahimszá elveivel. Mindenkinek meg is adom a szabad vélemény-nyilvánítás lehetőségét a blogomon belül is, ameddig ezt kulturáltan és építő szándékkal képes megtenni, és főleg, nem névtelenül, ha éppen valami kifogásolnivalója van.

Szinte biztos, hogy rosszul csináltam dolgokat, ezért tényleg érdekelne a véleményed, magyarázatod.
Röviden a tapasztalataim:
- légzés: egyrészt engem a mellkasi légzés nagyon "felstresszel", felpörget, olvastam, hogy ugyanígy lélegzünk stesszhelyzetben, ez a légzés segít telenyomni a szervezetet
adrenalinnal. Hiperventillációs tünetek is gyakran jelentkeztek nálam. Plusz szerintem férfiak nehezebben tudják elsajátítani ezt a légzést, mivel rájuk jobban jellemző a hasi légzés. Másrészt ez a fajta légzésmód annyira speciális, hogy az élet más területein nemigen lehet használni. Olvastam a bejegyzésedet a könyvbeli idézettel, nekem az sem segített, ha csak az alhasi rész van behúzva.

A könyvbeli idézettel meg általában azzal a felfogással, hogy az uddzsájí felső, vagyis mellkasi légzés, én alapvetően nem értek egyet. Szerintem az uddzsájí teljes tüdős légzés, és én így is gyakorlom, meg így is tanítom. Ha az uddijána bandhát behúzva tartjuk, akkor dominánsan bordaközi légzés lesz a legtöbb embernél, de még ez is középső, és nem felső (kulcscsonti) légzés. A teljes tüdős légzés pedig éppen hogy stresszoldó. Én azzal szoktam mérni a légzés mélységét, hogy milyen mélyről jön az uddzsájí hang. Ha kb. a rekeszizom magasságából tudod indítani, akkor mély a légzés. Ha a torokból tör elő, akkor valószínűleg felszínes, vagyis kulcscsonti.

A nehézség inkább annak rejlik, hogy a teljes tüdős légzést össze tudd egyeztetni az uddijána bandhával, erre pedig szintén azt szokták javasolni, hogy lejjebb kell vinni a bandhát a köldök alá, és akkor szabadabban tud mozogni a rekeszizom. Én személy szerint azt tapasztalom, hogy bár a férfiak tényleg inkább a hasi légzésre vannak rászokva, ez ugyanakkor renyhe hasizommal és minimális rekeszizom-mozgással párosul. Szóval én inkább a tv előtti pihegést "zsigeri" légzésnek nevezném, mivel a túlsúlyos hasüregben a belsőségek nyomják felfelé passzívan a rekeszizmot, minimális levegőcserét eredményezve.

Azt gondolom, hogy az aktív uddijánával összekapcsolt teljes tüdős légzés az első, amit el kell sajátítania a legtöbb embernek, ami azt jelenti, hogy belégzéskor kiengedjük a hasfalat, és ha tudjuk, lefelé nyomjuk a rekeszt, kilégzéskor viszont teljesen behúzzuk a hasfalat, és felfelé húzzuk a rekeszt (persze mindezt a múla bandhával indítva). A cél elsődlegesen a tüdőkapacitás növelése, mivel az Astanga meglehetősen aerob gyakorlatsor, és megfelelően mély légzés híján esélytelen lesz, hogy az orron keresztüli légzést fenn tudd tartani.

- ászanák kötött sorozata: egy idő után monotonná válhat, plusz nem igazán értem, hogy miért felpörgött szervezettel kell belemenni a fordított tartásokba, nem vagyok biztos benne, hogy a keringésnek, agyi hajszálérhálózatnak jót tesz, ha megnövekedett pulzusszámmal csinálunk gyertyát. Nincs meg az a lehetőség sem, hogy én pl. csak lazító jógagyakorlatokat szeretnék csinálni (este lefekvés előtt).

Miért ne lenne? Az, hogy valaki pl. reggel az Astanga valamelyik sorozatát gyakorolja, nem zárja azt ki, hogy este más gyakorlatokat végezzenek. Az Astanga sorozatoknál a cél az egyenletes, közepes pulzus fenntartása, amit a hidak után a pascsimóttánászanában lenyugtatsz, és úgy mész bele a gyertyába. Ha mág mindig kalapál a szíved, akkor be lehet iktatni egy kis relaxációt savászanában, mielőtt belemész a gyertyába. A kötött sorozat unalmassá válhat, de pl. a vinyászákkal sokat lehet variálni. És ha valaki az első és második sorozatot is gyakorolja, akkor már több, mint száz ászanát végez rendszeresen, aminél többet szerintem egy átlag hatha-jógás sem használ egész életében. Ha pedig mind a hat sorozatot csinálod, akkor tulajdonképpen az összes ászanát gyakorlod, ami az Iyengar-nagykönyvben benne van. Persze lehet, hogy valaki még így is utálja a kötöttségeket, akkor viszont az Astanga nem neki való.

Én azt találtam, hogy a legtöbb kezdőnek segítség a strukturált gyakorlás, mert magától csak elveszne az ászanák rengetegében, és képtelen lenne egy értelmes gyakorlási terv szerint haladni. Plusz a sokszori ismétlés elősegíti, hogy az ászanák sejtszinten, dns-szinten rögzüljenek, és utána rájuk lehessen építeni a haladóbb gyakorlatokat.

- nehézség: rögtön dinamikus gyakorlással kezd, plusz az említett adrenalinfröccs is csökkenti a szervezet fájdalomérző képességét, így nagyobb a lehetősége a sérüléseknek. A bandhákról nem is beszélve, egy utcáról betért kezdőnek szerintem nem sokat mond, hogy feszítsd meg a medenceizmot úgy, hogy se a húgycső, se a végbél ne legyen feszes. A keringésre gyakorolt hatása miatt bizonyos életkor fölött, eü. gondoknál, túlsúlynál sem biztos, hogy nyugodtan javasolnám.

Igazad van, nem mindenkinek javasolható az Astanga, főleg nem melegben, ahogy mi csináljuk. A dinamikus gyakorlás inkább a fiataloknak jön be, és a magas vérnyomásúaknak általában nem jó a meleg. A bandha szerintem nagyon fontos dolog, én már kezdő órán is tanítom. Amint megérti a gyakorló, hogy miről van szó, a fejlődése felgyorsul. Szerintem a bandha nélkül és spontán légzéssel végzett ászanák hatása minimális a bandhával és uddzsájíval, valamint vinyászával együtt végzett ászanákéhoz.

- a gyakorlás célja: ha valaki akár spirituális, akár wellness célokat szeretne elérni a jógával, szerintem vannak erre kevésbé megerőltető irányzatok. Ha meg edzeni, erősíteni akar, szintén talál veszélytelenebb módszereket.

Spirituális célokra persze lehet mellette meditációt vagy mantrázást vagy krijá-jógát gyakorolni. Nem mondom azt, hogy az Astanga minden egyben, és kizárólagos út, vagyis ha valaki nem ezt követi, az kárhozatra van ítélve. Szerintem az Astanga nem veszélyes, sőt, a sportok közül (a hatékonyságához mérten) az egyik legbiztonságosabb. lehet, hogy pl. az Etka-jóga során kevésbé sérülsz meg, de szerintem a hatékonysága is korlátozottabb.

Nem szoktam súlyzózni, a jóga mellett dinamikus erősítést és futást szoktam gyakorolni, főleg akkor, ha úgy érzem, a szervezetemnek/tudatomnak durvább gyakorlásra van szüksége, mert pl. ingerültség akadályozza a jógázást és az összpontosítást.

A saját testsúlyos gyakorlatok javasolhatól, legyen az fekvőtámasz, felülés vagy bármi, persze helyesen kivitelezve. Én ezt dinamikus jógagyakorlatnak tekintem, ha meg tudod tartani az orron keresztüli légzést. Futni is csak olyan mértékben szabadna, amit az orron keresztüli légzés még lehetővé tesz. Most nem megyek bele a többi sportág károsító hatásaiba, maradjunk annyiban, hogy nem mozogni még mindig rosszabb.

2010. április 21., szerda

Dev Kapil wokrshop az Atma Centerben

Dev Kapil indiai származású jógaoktató, és Szingapúrban oktat a Real Yoga stúdióban. Decemberben már járt nálunk, és tartott is egy nagy sikerű workshopot az Atma Centerben. Ez alkalommal is öt napig lesz Magyarországon, május 18 és 23 között. Ezalatt fog tartani egy ötnapos továbbképzést oktatóknak, illetve komolyabban gyakorló jógásoknak, ami reggelente 7 és 9 között lesz. A másik egy hétvégi workshop lesz, ez mindenkinek ajánlott, pénteken délután, valamint szombaton és vasárnap délelőtt.

Intenzív jógaszeminárium oktatóknak Dev Kapillal

Május 19-23 (szerda-vasárnap) reggel 7-9-ig (5x2 óra), Atma Pest. Erre a workshopra jógaoktatókat, illetve a témával mélyebben foglalkozni vágyó, komoly gyakorlókat várunk. Dev számos hasznos és érdekes témában fog képzést tartani, többek között:
Az igazítás és összehangolás művészete
A jógaoktatás titkai
A jóga régen és ma
A pránájáma titkai
Jóga-gyakorlatsorok összeállítása
A jin és a jang a jógában
Az Astanga-jóga oktatása
Haladó Astanga-ászanák

Ha már oktatsz, vagy oktatni készülsz, vagy ha egyszerűen a saját gyakorlásodat szeretnéd elmélyíteni néhány fontos részlettel, akkor itt a helyed, ezen a tanfolyamon! Az izzadás és a jókedv garantált! A tanfolyam díja: 30000 Ft. Résztvevők száma: max. 15 fő. Jelentkezés május 10-ig 15000 Ft előleg befizetésével. Tánczos Tünde 06304183461, Email: info(kukac)atmacenter.hu

Hétvégi vinyásza jóga workshop Dev Kapillal

Május 21, péntek 18-21 óra; május 22, szombat és május 23, vasárnap, 10-13 óra (3x3 óra).

Dev Kapil az előző workshop során is számos hasznos részletet tanított meg a napüdvözlet, az alapvető és haladó jógapózok kivitelezéséről, valamint a bandhákról és a légzésről. Ez alkalommal tovább mélyíthetjük a megszerzett ismereteket és a gyakorlás során szerzett élményeinket. Mindent megtudhatsz bármelyik gyakorlatról, ami érdekel, és ha nagyon meg akarsz tanulni egy új pózt, abban is segíteni fog. Három nap önfeledt jógázás és elmélyülés a 2009-es év nemzetközi jóga-bajnokával, akinek a keze alatt, fiatal kora ellenére már több száz tanár és több ezer jógi lett kiképezve. Dev kifejezetten kérte, hogy a résztvevők lehetőleg az összes óráján vegyenek részt, mert a tananyag egymásra épül. Néhány téma:

Terápiás és méregtelenítő jógagyakorlatok
Akro-jóga és jóga-tánc
Kartámaszok
Hátrahajlító és fordított gyakorlatok

A tanfolyam díja: 20000 Ft. Jelentkezés május 10-ig 10000 Ft előleg befizetésével. Tánczos Tünde 06304183461, Email: info(kukac)atmacenter.hu

Ha mindkét workshopon szeretnél részt venni, akkor 40000 Ft-os kedvezményes áron válthatsz rá belépőt. És a végére egy videó Devtől:


2010. április 20., kedd

2. sorozat workshop beszámoló

Úgy látszik, a nehezebbnek tűnő vagy félelmetesen hangzó workshopokra legfeljebb 7-en jönnek. A kartámaszon is ennyien voltak, és most a 2. sorozat workshopomon is. Persze elképzelhető, hogy közrejátszott az is, hogy ezzel egy időben az Október 6. utcában egy izraeli tanár tartott workshopot, illetve Pórffy Csabi központjában is nyílt nap volt, meg a vulkáni hamufelhő, meg minden, de persze az is lehet, hogy a Nagykönyvben előre meg volt írva, hogy ennyien lesznek, és punktum.

Rövid elméleti bevezetővel kezdtem, hogy kinek mikor érdemes elkezdenie a második sorozat gyakorlását, mire többen látatlanban előre eldöntötték, hogy akkor nekik nem való, persze azért most kipróbálják. A résztvevők között a legtöbben gyakorló astangások voltak, kivéve talán Verát, aki eddig kb. 3 astanga-órán volt, viszont fiatalkorában szertornázott, úgyhogy nagy meglepetések azért nem érték.

Az egyetlen férfi-résztvevő Jani volt, aki ősz óta astangázik, viszont előtte sok-sok évig aikidózott, úgyhogy viszonylag könnyen beveszi a kanyarokat. A napüdvözlettel és az álló pózokkal kezdtük, közben próbáltam magyarázni nekik a vinyásza rejtelmeit, mivel álló helyzetből könnyebb megtanulni, mint ülőből.

Utána rátértünk a 2. sorozatra, egy pár rávezető gyakorlattal itt-ott kiegészítve. A pásászanában egymást igazították. Ennek az az előnye, hogy ha valakit megtanulsz beigazítani egy pózba, akkor még jobban megérted, hogyan kell helyesen végrehajtani. A hátrahajlítókat szintén párban végeztük, így mindenki kapott igazítást. A csavaró és a csípőnyitó pózoknál is volt segítség a pároktól, majd az ékapáda-sírsászanára végeztünk néhány rávezető gyakorlatot, ami után szinte mindenkinek sikerült többé-kevésbé beraknia a lábát a tarkója mögé.

A dvipada-sírsászanánál engem Andi igazított vaskezeivel, utána másnap megkérdezte, hogy vajon mitől van izomláz a bicepszében. A pávapóz némi nehézséget okozott egyeseknek, de abban maradunk, hogy gyakorlással elsajátítható. A hátrahajlításban is segítettünk egymásnak, majd levezettem a befejező sorozatot. A workshop egészen pontosan négy óra hosszúra sikeredett, relaxációval együtt.

Közben a másik teremben először Andi tartott Body Art órát, amiből csak a tompa dobütéseket hallottuk, ami a zenei aláfestésből átszűrődött. Utána Ananya tartott Bollywood táncórát, az jól áthallatszott. Amikor annak is vége lett, akkor a Hare Krisna éneklése hallatszott át az esti programból, de a relaxációra szerencsére pont csend lett.

A végére mindenki kellemesen elfáradt, de lelkesen állapították meg, hogy legalább kipróbálták a 2. sorozatot, bár egy darabig még maradnak az egyesnél. Remélem, azért a szerdai órákon lesznek elegen, és aki esetleg most lemaradt erről a workshopról, az minden szerdán kipróbálhatja élesben és melegben, röpke két órás időtartamban. A következő workshopot Dev Kapil fogja tartani, mindenkit szeretettel várunk.

2010. április 19., hétfő

Iron yoga Challenge

Ha csütörtök, akkor Iron yoga, és 3. sorozat gyakorlás. Ezen a napon István is Pesten oktat, így együtt (vagyis inkább egyszerre) szoktunk gyakorolni az órák előtt. Ugyanis István a kisteremben gyakorolt ma Dorkával, én meg nem akartam hűsölni, egyből a nagyteremben láttam neki a 3. sorozatnak. Azt a hibát sem akartam elkövetni, amit múlt csütörtökön, hogy lezúzom magam az erőgyakorlatokkal, és utána nem marad szufla a sorozatra.

Úgyhogy a 3-sal kezdtem, sikerült is végigcsinálni olyan jó közepes színvonalon (a magam eddigi teljesítményéhez viszonyítva volt már jobb is, rosszabb is). Az ékapáda-sírsászanás gyakorlatok siralmasan mentek ugyan, de reménykedem benne, hogy hamarosan ezen a téren is lesz áttörés. A 3. amúgy is elég erőigényes, mert tele van kartámaszokkal. Ha már nagyon ügyes leszek, akkor kézenállásból fogom indítani az összes kartámaszt. Egyelőre csak fejenállásból megy.

5-kor jött az Astanga, egész sokan gyűltünk ma össze, ráadásul négy új ember is jött. Ebből hárman végigbírták az órát, ami jó arány. Egy srác leköszönt a befejezőknél. A mellette lévő lány, szintén új, a napüdvözletek közben azt sziszegte neki: "Tisztára úgy érzem magam, mint kick-box edzésen!", de aztán rászóltam, hogy "Nem beszélgetünk!". Hiába, a fegyelemmel néha gondok vannak, ez vonatkozik az óra közbeni szövegelésre, röhögcsélésre is, de ugyanúgy a késésre vagy a relaxáció ellógására. Aki olvassa, vegye magára!

Párhuzamosan István pókember-képzőt, illetve csípőnyitó órát tartott a másik teremben. Van állítólag egy új gyakorlat, amikor a tükörre kell rátapadni a testeddel meg a végtagjaiddal, ez híresült el Spiderman-ászanaként. Azt láttam, hogy a tükör jó maszatos lett, mikor átmentem hétkor Iront tartani. Teremcsere, István Agnit tart huszon-akárhány embernek, és meg Iron jógát a kisteremben 11(!) embernek.

Úgy látszik az Iron nagyon addiktív, mert aki egyszer eljön, az vagy köszöni szépen, és nem kér belőle többet, vagy pedig odaszokik, és minden csütörtökön nyűvi a bordásfalat. Ami nem baj, de 11 embernek már csak fél bordásfal jut fejenként, úgyhogy úgy döntöttem, bekeményítem egy kicsit az edzéstervet, hátha kiritkulnak a sorok. A napüdvözletnél már egészen jól mennek mindenkinek a kézenállások. A combgyakorlatok és az egylábas fekvőtámaszok után még ragozgattuk egy kicsit az oldalsó és hátsó deszkapózokat lábemelésekkel tarkítva. Utána rámentünk a nyújtásra, a bordásfal mellett toltuk fel egymás lábát páros gyakorlatban az utthita-haszta-pádángusthászanában. Én Ágival voltam párban, és bíztattam, hogy nyomja magasabbra a lábamat, de már nem bírta szegény erővel. Az igazítás is igényel erőt ám!

Utána v-pózt csináltunk segítséggel. A két tenyeredet egy-egy téglára teszed, és a kinyújtott lábaidat vízszintes fölé emeled, mint az ubhaja-pádángusthászanában. Nagyon jó tricepsz-gyakorlat, mert nem csak lefelé, hanem hátrafelé is kell nyomni a karokkal. Meg persze hasizom is kell hozzá. Ha ez megy, akkor vízszintesen kitartani a lábadat már gyerekjáték.

Felküldtem a bordásfalra mindenkit, hogy csináljanak harminc lábemelést, de a legtöbben tizenötnél lecsurogtak a falról, mert elfáradt a csuklójuk. Kivéve Anitát, aki sziklamászó, és így simán tudja tartani magát a rúdba kapaszkodva. A talajon is csináltunk még hasizomgyakorlatokat, majd ötven négyütemű fekvőtámaszt akartam csináltatni (deszkapóz-csaturanga-lefelénéző-felfelénézőkutya). Amikor tényleg bekeményednek a dolgok kardió vagy erőkifejtés szempontjából, akkor az iron-jógás túlélőim kétféle taktikát választanak: vagy végigcsinálják zokszó nélkül az ismétlésszámot, vagy leállnak pihenni, és hiába dirigálok, nem tolják tovább, amíg ki nem pihenték magukat.

A végén volt még egy pár kartámasz, hátrahajlító gyakorlat és ferde gyertya, ami persze nem ment. Ez utóbbi úgy néz ki, hogy csinálsz egy rendes gyertyát, majd kinyújtod a kezeidet magad mögött, mint az ekében szoktad. Utána, ahelyett, hogy a fejed fölé eresztenéd a lábaidat, a kezeid irányába kezded ereszteni, a térdeket persze nyújtva tartva. Ilyenkor iszonyú nyomás nehezedik a tricepszre és a széles hátizmokra, úgyhogy aki 45 fokig le tudja ereszteni a testét és 5 légzésig ott tartja, az előtt megemelem a kalapomat!

Mindezek után a levezető gyakorlatokban már csak úgy pihegtek, miközben mindenki úgy leizzadt az óra alatt, fűtés nélkül, nyitott ablaknál, mint ahogy az Agnin vagy a Hot Ashtangán szoktak. Csendes relaxáció, közben István a másik szobában még osztogatja az utasításokat a befejező gyakorlatok közepette. Öt fiú és hat lány volt az Ironon, kíváncsi vagyok, jövő héten hogy alakul a demográfia, mert 12-nél több embert már bajos lesz elhelyezni a teremben!

Péntek reggel azt hittem, hogy izomláz nélkül megúsztam az Iront, és találkoztam Priyatamával is, aki szintén ezt mondta. Kiderült ám, hogy nem úgy van az, mert amikor délután nekiláttam a napüdvözleteknek, akkor éreztem, hogy az egész hátam és tricepszem sajog, úgyhogy azért a mély izmokra hatott ez rendesen. Persze lehet, hogy rájtászott az is, hogy óra után még a kézenállás- és vinyásza trükköket mutogattam, illetve megpróbálkoztunk a zászlóval (lásd a mellékelt videót), ami azonban még igencsak gyengén lobog, vagyis szélcsend van. Nem baj, egyszer meglesz, és ha mindenkinek megy már, akkor csinálunk egy iron jógás zászló-csoportképet.

Szóval a méylizomlázzal küszködve napüdvözöltem a jó meleg teremben, és azután még videót is akartam forgatni, ráadásul pont a kézenállásos vinyászákat akartam felvenni. A kb. 20 perces videó-felvétel alatt, amit Kata hajtott végre, úgy leizzadtam, mint aki ruhástól zuhanyzott, és úgy kifáradtam, mintha egy egész sorozatot lenyomtam volna. Még lesz vágnivaló az anyagon, utána kerül majd fel a Youtube-ra. Most készülök a mai 2. sorozat workshopra, kíváncsi vagyok, hányan jönnek.

2010. április 18., vasárnap

Body piercing

Amikor Kovalamban jártunk, részt vettünk egy elefántos felvonuláson. Ez tulajdonképpen egy vallásos fesztivál volt, aminek az egyik mozzanataként (mint ahogy annak idején be is számoltam róla), fiatal fiúk arcán szúrtak keresztül egy-egy vasnyársot, majd a hátukba és a combjukba is több helyen kampókat szúrtak, és végül ezeknél fogva felakasztották őket egy teherautón keresztbefeszített gerendákra.

Amikor felraktam az eseményről készült videókat a Youtube-ra, többen is megkérdezték, hogy ennek mi a célja. Őszintén szólva engem is váratlanul ért maga az élmény, mert nem voltam felkészülve rá, hogy a hinduizmusban ilyen jellegű szertartások is vannak. Nos, valami olyasmi lehet ennek a lényege, hogy "a tudat győzelme a test felett", és ebben az értelemben sok rokon vonást mutat a jógával. Indiában, és hellyel-közzel még itthon is voltak ugyan fakírok, akik oly mértékben tudták uralni a testi funkcióikat, hogy nem éreztek fájdalmat, ha megszúrták a testüket, sőt, még nem is vérzett a seb.

Ezek a srácok is valamiféle vallásos révületben lehettek, mert a sebeik nem véreztek, és a taxisofőr elmondása szerint másnapra teljesen be fognak forrni. Valamiféle beavatási szertartás-féle lehetett ez, amire a hívek több hetes böjttel készültek, és nagyon sokat imádkoztak. Hasonló tudatállapotban kellene a jógaórákon is részt venni, és akkor kitüntetésnek fogjuk venni a tanár igazításait, nem pedig büntetésnek ;-).

Ettől eltekintve a Bhagavad-gítában Krisna kijelenti, hogy az önkínzással járó vezeklés a tudatlanság minőségében van, és nem a legmagasabb módja Isten imádatának. Szóval no piercing! Azt hallottam, hogy itt nyugaton is szokták néha gyakorolni ezt a felaggatást piercing-fesztiválokon, gondolom nem kifejezetten vallási célzattal. A jóga a természetes harmóniáról szóló tanítás, és ezért minden olyan mesterséges beavatkozás és módosítás, amivel a testünket manipuláljuk, lehetőség szerint kerülendő.

A köldök-piercing sem előnyös szerintem, mert megváltoztatja a köldökcsakra energetikáját. Az ortodox hindu rendszer a tetoválást is ellenzi, mivel ott is meg kell szúrni a testet. Nekem személy szerint bejön egy-két jógás tetkó, legalább azt mondhatjuk róla, hogy jóga- és izzadás-álló testékszer. Egyszer egy lánynak egy egész tengerparti táj volt színesben a hátára tetoválva. Ha látni akartok egy-két egzotikus jógás tetkót, nézzétek meg a Yoga Tattoos albumomat a Facebook-on!

Az emberek persze állandóan manipulálni akarják a testüket, mivel azt gondolják, hogy azonosak vele, ugyanakkor a meglévő verzióval nem elégedettek. A lányok például szeretik szilikonnal dúsítani a kebleiket és a szájukat. Amellett, hogy a szilikonbetét a mellben sok esetben kényelmetlenné teheti a hason fekvős ászanákat, azt is hallottam, hogy egyeseknél a szilikon kiszivárog a tömésből, és beépül a sejtekbe. Ebből akár halálos kimenetelű szövődmények is lehetnek, szóval aki ilyenen gondolkodik, az inkább fogadja el önmagát olyannak, amilyen, és jógázzon. Ha valaki szeret, akkor a lelkedért szeressen, ne azért, ahogy (pillanatnyilag) kinézel.

Persze maga az Astanga is egy manipulációs módszer végül is. Sokan nem titkolják, hogy azért kezdtek el Astangázni, mert olyan testet akarnak, mint a Youtube-on látható jóga-istennőké. Nos, meglesz, nem kell aggódni. Ha rendesen vinyászázol, akkor a kar- és vállizom is garantált, ezért néha azt mondják, hogy egy kicsit elférfiasít az Astanga, de szerintem ez esztétikusabb, mint a hurkapálcika-kezek. A test többi részét pedig szépen, arányosan fejleszti az Astanga, nőknél-férfiaknál egyaránt.

A férfiaknak is vannak persze törekvéseik a test manipulációjára. Ők főleg a nagy izmokra törekszenek. Nem titok, hogy az Astangától nem lesznek akkora izmaid, mint az ész nélküli súlyzózástól, de ha hozzáteszel egy kis Iron yogát, akkor már tuti a siker! A szálkás, arányos testalkat viszont a fiúk számára is garantált, növesztőszerek nélkül. A tesztoszteron, növekedési hormonok és egyéb csodaszerek megint csak veszélyesek és természetellenesek, úgyhogy a fiúk is jobban teszik, ha elfogadják azt, ami van, és a pótszerek helyett a légzésre is a vinyászára koncentrálnak.

A végkövetkeztetés tehát az, hogy maradj természetes, ne bántalmazd a testedet, és lélegezz mélyeket! Pluzs beillesztem ide a keralai piercing-videókat.



2010. április 17., szombat

Astanga körkép 2010

A budapesti, illetve magyarországi astangás életről szeretnék egy kis áttekintést, körképet adni. Milyen lehetőségei vannak azoknak, akik ma Magyarországon szeretnék megtanulni, illetve gyakorolni az Astanga vinyásza jógát?

Hát mindenek előtt, hogy időrendi sorrendben haladjunk, érdemes meglátogatni az astanga.uw.hu oldalt, amelyet Török Péter hozott létre, aki Magyarországon meghonosította az astanga gyakorlását. Bár az oldal nem frissül től rendszeresen, egy pár óráról, oktatóról itt is információt szerezhettek.

Itt fent vannak például Sebő Juli órái, aki elvileg az Asramban, illetve a Kikeletben is tart Astanga-órákat, bár a neten ezek nincsenek fent. Én egyszer voltam nála órán, nyugodt, kiegyensúlyozott tanár.

A budapesti Astanga jóga Iskola külön blogon teszi közzé óráit és workshopjait, itt szinte a hét minden napján vannak Astanga-órák. Tanáraik közül majdnem mindet ismerem, lelkes csapat.

Pórffy Csabi, aki többször is volt már nálam órán, a Központban tart Astanga-órákat, és időnként blogot is ír. Csabi a saját stúdiója mellett a Monsoonban is tart órákat.

Ne felejtsük ki Tom Hoppelt, aki már több híres jógaoktatót is elhozott Magyarországra workshopra, úgy látszik, jó kapcsolatai vannak. Jelenleg éppen Indiában van, április végétől ténykedik újra Budapesten.

Hoppá, most fedeztem fel, hogy Toldi Csabi, aki szintén hozzánk jár, Astanga-órákat tart az Anahita jógaközpontban, heti egyszer. Régebben Mukesh Kothari is tartott a Szúrjában, de úgy látom, most már csak Iyengart tanít, viszont Astangát a Mysore jógastúdióban oktat.

A titokzatos astangajoga.hu cím alatt pedig az Astanga-jóga Alapítvány lapul, amelyik azonban Iyengar-jógával foglalkozik, vagyis Astanga-órákat egyáltalán nem tartanak. Alapítója Jevgenyija Odnorobova, akinek Iyengar "Jóga új megvilágításban" című könyvének magyar fordítását köszönhetjük.

Ja és természetesen mi is vagyunk: atmacenter.hu

Nagyjából ennyi a fővárosi kínálat, ha valakit kihagytam, az szóljon! Vidéki lehetőségek:

Nem tudom, hogy ez már vidéknek számít-e, de Törökbálinton a Munkácsy művházban Dr. Homonnay Béláné (!) vezetése alatt astangázhattok csütörtökönként.

Szombathely: Sat Nam stúdió, Fülöp Gábor oktat. Nagyon tapasztalt astangás, a 4. sorozatot tanulja éppen. Én is szeretnék egyszer menni hozzá! Ő látható a képen, Manju Jois tanfolyamán.

Békéscsaba: Ízisz jóga, Astanga-órák Balogh Erikával. Igényes oktató, ismerem.

Pécs: Mecsek Fitness, heti két óra Zitával (?)

Székesfehérvár: Magma Fitness - heti egy óra Nagy Gábortól. Ugyanő a Shaktiban hétfőnként.

ha tudtok még valakit valahol, akkor szóljatok!

2010. április 16., péntek

Amíg nem habzik...

Megint sűrűk a napjaim, alig jutok oda, hogy meg is írjam, ami történik velem. Kedden 11-kor Panni Astanga-óráján voltam. Annak ellenére, hogy még csak a második hete van az óra, kilencen gyűltünk össze, ketten Janival képviseltük a szerényebbik nemet (hahaha), és volt három vadiúj résztvevő is. A kisebbik teremben némileg bezsúfolódtunk, 28 fokról indult a hőmérséklet. Óra végére kb 32 fok lett, viszont elég hamar beleheltük a termet párával, én végig úgy izzadtam, mint egy ló.

Janki Katával rajtam poénkodott óra alatt, mert próbáltam komolyan venni a gyakorlást, de szerintük az újak előtt bemutatóztam. Mindenesetre jó kis gyakorlásnak éreztem belülről. A lefelé néző kutyánál meg az előrehajlításoknál mindig láttam a fejemet a hátam mögött lévő tükörben, és így azzal foglalkoztam, hogy a fejem ne tűnjön el a vállaim között, hanem nyújtva legyen a nyakam, mert Zsuzska mindig ezzel nyaggat bennünket a Bhaktin. Ha behúzom a fejemet, akkor tényleg eléggé verőember-kinézetem van, a hattyú-nyak azért jobban néz ki.

Egyébként nem szeretek tükör előtt gyakorolni, mert elvonja az ember figyelmét, ha állandóan azt nézi, hogyan néz ki kívülről. Ha nincs tükör, akkor tudsz a dristire koncentrálni, és belülről próbálod "érezni" a pózt. Pár év után így is esztétikus lesz kívülről. A Vírabhadrászana B-nél észrevettem, hogy mennyire kiemelkednek az alsó bordáim, már kezdek gyöngyhalász-mellkast kifejleszteni, minden igyekezetem ellenére. Az iyengarosoknál figyeltem meg a hordó-mellkast, ami elméletem szerint elkerülhető, ha teljes tüdőből lélegzel, és tartod az uddijánát. Ezek szerint nem, vagy alkati adottság, mert pl. Jani is félmeztelenül gyakorolt, de neki laposabb volt a mellkasa. Mindegy, ez van. A lényeg a mély légzés.

Panni nem siette el az órát, vagy csak én lélegeztem gyorsan, de nekem minden pózban simán kijött a tíz légzés, volt, ahol tizenöt-húsz is. Összességében két óra 15 perc alatt végeztünk, és óra után eldöntöttem, hogy legközelebb inkább törölközőt hozok, mert a Mysore szőnyeg kevesebb vizet képes felszívni. Amikor felvettem a szőnyeget, habos volt a matrac, de amikor a matracot felvettem, akkor még alatta is habos volt a padló (amint a mellékelt ábra mutatja). Másoknál már láttam ilyet, de a sajátommal most szembesültem először. Éljen a Hot Ashtanga méregtelenítő hatása!

Panni, ellentétben más Atmás tanároktól, akik általában nem mernek engem igazgatni, jól megigazított egy-két pózban. A Vírabhadrászanában ráült a combomra, ahogy én szoktam, mondjuk ez az ő ötven kilójával nem volt egy megrázó élmény. Az előrehajlításokban is igazított, itt már szenvedtem, mert nem tudtam teljesen kinyújtani a térdemet és visszapipáltatni a lábamat. Az utthita-haszta-pádángusthászanát mindkét oldalra végigcsinálta velem, mint Shiva szokta. Meg is éreztem a gluteus mediusomban másnap a mély nyitást.

A hídnál csináltam tíz dropbacket, jól esett. Óra után mindannyian beültünk az étterembe bandázni, és jól kibeszéltünk mindenkit. Panni megjegyezte, hogy sokat lazultam, mióta Indiában voltunk. Megegyeztünk abban is, hogy Janinak el kellene mennie fodrászhoz, mert nagyon retrós a frizurája. Szóval jó kis habos Astanga volt, mindenkinek a figyelmébe ajánlom a keddi 11-es Hot Ashtangát.

A szerdám is még zúzós volt, 4 óra alvás után egy reggeli murti-öltöztetés, majd egy Zsuzska-féle jógaóra (szintén csípőnyitásokkal meg jógás felülésekkel). Délután Istvánékkal gyakorotunk a Budában, de én az állók után bementem a fűtött terembe, és megint eldöntöttem, hogy jobban szeretek melegben jógázni, mint 20 fokos teremben. Este egy jó forró Agni telt házzal, majd egy Astanga 2. sorozat óra, szintén tíz fővel. Ez is elhúzódott, 2 óra 20 perc alatt végeztünk. A szombati workshopon majd lassabban, részletesebben megyünk, nem lesz annyira fárasztó, mint egyben letolni az egész 2. sorozatot.

Amikor először jön valaki Hot Ashtangára, akkor utána azzal szokták vigasztalni a többiek, hogy "Lám, túlélted, ehhez képest már minden könnyűnek fog tűnni." "Kivéve a 2. sorozatot" - szoktam ilyenkor hozzátenni. És ha valaki már megszokta a kettest, akkor is van még kihívás - a hármas. Azon még én is komolyabban szoktam lihegni, pedig már próbálkozom vele majdnem egy éve. Nem baj, minden gyakorlás kérdése, A 6. után talán tényleg már minden könnyűnek fog tűnni.

2010. április 15., csütörtök

Astanga vs Iyengar?

Krishnamacharya unokája által írott életrajzában van egy történet (ami napjainkban történt persze). Amerikában a jógások összejöttek focizni. Az egyik csapat Iyengar-jógás volt, a másik pedig Astangás. Azon túl, hogy szenvedélyesen megmérkőztek, még majdnem összeverekedtek azon is, hogy kinek a "jógája" a helyes, és miért jobb, mint a másiké. Utána a könyv szerzője, Kausthub Deshikachar elmagyarázta nekik, hogy Iyengar és Pattabhi Jois is egyaránt Krishnamacharya tanítványa volt, és a tanításából a személyiségükhöz illő, számukra vonzóbb aspektusokat emelték ki. Mielőtt azért belebocsátkoznék a két rendszer közötti kapcsolat, illetve különbözőségek fejtegetésébe, szeretném leszögezni, hogy a jóga egyetemes, és éppen az a szép benne, hogy mindenkihez a saját nyelvén képes szólni, mindenkinek képes megadni azt, amire szüksége van.

Egy oktatónak is érdemes megtalálnia a saját hang
ját, a saját stílusát, akkor is, ha az már egy ismert, befutott irányzat, vagy esetleg az általa hiteles oktatóktól tanult elemekből egy új rendszert állít össze, és azt tűzi a zászlajára, vagyis olyan embereket kezd oktatni, akiknek hasonlók az igényeik, az elvárásaik. Szóval, mit tanult Iyengar és Pattabhi a gurujuktól? Szerintem nagyjából ugyanazt, bár Krishnamacharya már fiatalabb korában is eléggé személyre szabott módon oktatott mindenkit, és az oktatása nem csak ászana-sorozatokról szólt, hanem a pránájámáról, a meditációról és a filozófiáról is.

Ha megnézzük Iyengar 1938-as videóit, akkor látjuk, hogy teljesen astangás stílusban mutatja be az ászanákat, közöttük vinyászákkal, rövid ideig kitartva. Amikor Iyengar eljött nyugatra jógát oktatni, akkor állítólag rájött, hogy a nyugatiak BÉNÁK, vagyis az alapvető ászanákat sem képesek helyesen végrehajtani. Persze miközben az Iyengar-rendszert fejtegetem, hozzá kell tenni, hogy inkább csak kívülállóként van rálátásom, úgyhogy nyugodtan vitatkozhat velem bárki, aki bennfentesnek érzi magát.

Szóval Iyengar Guruji elkezdte az alapvető ászanák tanítását, és hihetetlen anatómiai részletekbe menő módon oktatta, hogy mit hová kell tenni, húzni, vonni, stb. A béna nyugatiak előrehaladásának meggyorsítása érdekében még segédeszközök garmadáját is kifejlesztette. Nem állíthatjuk, hogy Krishnamacharya nem használt segédeszközöket, de bizonyára nem ennyit, amitől már-már függővé válik a gyakorló, ahelyett, hogy idejekorán eldobná, és megállapodna az önvalóban. A falról függő kengyelben végzett fejenállás például érdekes lehet, de a terhelés megváltozása miatt az izmok teljesen másképp fognak működni, mint egy segédeszköz nélküli fejenállásban. Ez ugyanúgy igaz a széken végzett félgyertyára, vagy a hátrahajlító-deresen végzett hídra vagy viparíta-dandászanára. Én még mindig kételkedem, hogy ezek a kütyük segítik-e vagy lassítják az illető tényleges fejlődését, mindenesetre elég tudományosnak, orvosinak fog kinézni tőlük egy Iyengar-stúdió.

A hosszú kitartásoknak is van értelme, de én személy szerint a 21 légzésnél tovább kitartott pózokat már nem kultiválom (kivéve a fejenállás meg a gyertya). Iyengar könyvében (Jóga új megvilágításban, magyarul is megjelent) szinte az összes póz le van írva, ami az Astanga hat sorozatában előfordul. Azonban, ha jól tudom, a gyakorlók csak hosszú évek trikónászanázása után kezdik el az olyan pózok gyakorlását, ami az Astangában már az egyes sorozatban is jelen van.

Az alapos előkészítésnek azonban megvan az az előnye, hogy aki Iyengar-jógáról jön Astangázni, az általában precízebben végzi a pózokat, mint egy "érintetlen" kezdő, mert sok rutint beléneveltek az Iyengar-órákon. Ez persze nem azt jelenti, hogy az Astangában nem számít a precizitás, de nem emeljük azt a légzés-bandha-dristi fölé. Vagyis gyakorlás közben inkább ezekre kell koncentrálni, mint az anatómiára.

Pattabhi Jois viszont megtartotta azokat a sorozatokak, amelyeket gyerekként tanultak Krishnamacharyától, és a hozzá érkező nyugati tanítványokat is ugyanolyan szigorú, katonás képzésnek vetette alá, mint amilyet ő kapott. A vinyásza jelentőségét a korábbi napok blogposztjaiban már tárgyaltuk, itt elég annyit megjegyezni, hogy az egzotikus és akrobatikus ászanáknak dinamikus, "macho" jelleget kölcsönzött az előre-hátra szárnyalás, így az aerobikon nevelkedett nyugatiaknál egyes számú befutó lett ez Astanga.

Manapság már, aki Astangát tanul, azt tapasztalja, hogy a nyugati oktatók simán felveszik a versenyt képzettségben, precizitásban és alaposságban az indiai oktatókkal, sőt, néha a filozófiai képzettségük is jelentős, Pattabhi híres aforizmája (99% gyakorlat, 1% elmélet) ellenére is.

Szóval félretéve a múltkor említett hiperextendációt, illetve a segédeszközök túlzott használatához fűződő averziómat, azért az Iyengar sem rossz rendszer, főleg idősebb embereknek. Az Iyengar-féle gyakorlást akár 90 éves kor felett is fenn lehet tartani, míg Astangában egyelőre nem tudok 50-60 évesnél idősebb gyakorlót, aki napi egy sorozatot nyom rendszeresen. Persze lehet, ki tudja, én is életem végéig szeretnék gyakorolni, ha sikerül.

Azért az Astangában tetszik az, hogy az ászanát, vinyászát, bandhát, légzést és a meditációt egy csokorba fogja, mert praktikus megközelítésből az ember tényleg napi két óránál többet nemigen tud a gyakorlásra szánni. Iyengarnál viszont ha ászanázol, akkor az anatómiára figyelsz, és nem a légzésre, bandhára, ha pedig pránájámázol, akkor végig kell ülnöd az egészet stb. Etől eltekintve vannak nálam olyanok, akik évekig Iyengarra jártak, de kellett nekik egy kis dinamizmus és detox, illetve olyanok is, akik erre is, arra is járnak. Mindenkinek a magáét. Mindegyik rendszer kielégít bizonyos igényeket, és ezért mindig is meglesz a közönsége. Azt is mondhatnánk, hogy Iyengar igen alapos előkészítő munkát végzett, ami nyilvánvalóan az Astanga világ körüli sikerének alapjául szolgált. Mindkét Gurujinak köszönet.