Az Óriáskerék körbefordul

Valószínűleg észrevettétek, hogy az utóbbi időben (pontosabban fél évben) megritkultak a blogbejegyzések a részemről.  Na nem mintha nem lenne mondanivalóm, az van bőven, mint mindig. Csak valahogy az idő és a lehetőség nem adódott hozzá, miután az eddigi életemben nyár végével jelentős változási folyamat indult meg. Az új életszakasz katalizátora a válás volt, mely kirobbantott az önismereti "langyosvízből" és a felszínes érzelmi "biztonságból", melybe az álmaimat és spirituális fejlődési szakaszaimat igyekeztem beintegrálni. A feleségem idáig kísért utamon, és most már nem fog. Ahogy ő fogalmazott: "Itt az ideje, hogy megmutasd magadnak, mire vagy képes egyedül, a feleséged és a tanítód támogatása nélkül". Mivel nem igazán volt választási lehetőségem, inkább egy kész helyzet elé állított az Élet, elfogadtam a változást, és elengedtem őt szeretettel. Most már külön írjuk a történetünket és más szereplők kerülnek bele. 

Az egzisztenciális és önértékelési krízis természetesen rám zúdult még az ősszel, és eltartott egy darabig, amíg egyáltalán "talajt fogtam", és megéreztem, hogy hol a gödör alja, és menedéket vehettem Földanya támogatő erejénél. A gyászfolyamat majdnem fél évig tartó köhögéssel járt, mely talán most van múlófélben, de hát egyszer mindennek vége szakad, mint tudjuk... Amióta jópár éve erősebben elköteleződtem a Szellemvilág felé, megsűrűsödtek az ilyen jellegű, "szétszedős" beavatási krízisek az életemben. Most végre lehetőségem adódott, hogy felszínre hozzam legmélyebben rejtegetett félelmeimet, és belenézzek párkapcsolati függőségem, szeretethiányom, anyai traumáim és a magánytól való rettegésem jéghideg és fojtogató árnyékának szemrehányó pillantásába, újabb egó-réteget lenyúzva vacogó lelkecskémről. Szóval zajlanak ezek a folyamatok is, és nem merném kijelenteni, hogy már "túl vagyok rajta". Valahol tartok a folyamatban, és a veszteség-élmény új sdzabadsági fokokat is magával hozott, amit a trauma rejltett áldásának és a Szellemvilág hívogató szavának is tekinthetek. Egyrészt a válás után hoztam meg a döntést, hogy felvállalom az izzasztókunyhó-vezetői felelősséget, és végigcsinálom a négy Naptánc-szertartást az elkövetkező években. 

Másrészt, bár már 1-2 éve haladok a perui sámánizmus felé, és tanulom a szertartásokat, energiamunkát, az andoki világképet, most az Erőnövények is megérkerztek az életembe, illetve beengedtem azt, amit eddig hárítottam. A Sananga, Rapé és a Kambo mellett, melyekről már írtam korábbi bejegyzéseket, a Nagymama, vagyis az Ayahuasca tanító szelleme is megérkezett az életembe, két szertartás formájában, melyek élményeit folyamatosan igyekszem integrálni, és éberré válni azokra a DNS-szintű átkódolásokra, melyek voltaképpen a téridőn kívül zajlanak, mégis mintegy szőnyegként terítik be a lelkemet, és írják át a lineáris időben évezredek alatt szerzett lenyomataimat és karmikus mintáimat. De erről egy külön bejegyzésben szeretnék írni. Szóval, fordult egyet (vagy egy felet) az Óriáskerék, az életem kereke, és vele együtt a világom is, vagy legalábbis az, amit eddig annak hittem. Vár egy új világ, amikor kiérdemlem a bebocsáttatást. 

A Tűzanya hét köre

Az andok sámánjai Mama Ninának, Tűzanyának nevezik a tűsz szellemét, bár sok helyütt férfi formában is imádják. Az izzasztkunyhó szimbolikájában benne van a Földanya méhe (maga az izzasztókunyhó, ahol a földön kucorgunk), valamint az izzó kövek, az Ősapák (Apuk), a férfiszellemek, és a résztvevők, akik az újjászülető magzatok. Nahát az augusztus végén tartott Napszarvas fesztiválon volt alkalmam hétszer újjászületni a különböző sámánok által tartott hét izzasztókunyhóban. A nyocadikba csak azért nem mentem be, mert az női kunyhó volt. De igazábólé ez a hét is nagyon erős és tanulságos volt, és mélyreható tisztítást indított el az életemben. 

Tolmácsnak jelentkeztem a Napszarvas fesztiválra, és a kunyhókban is fordítottam, de végül sikerült összehozni egy hangfürdőt is Podoski Laurával és Attilával, aki didgeridoo-val csatlakozott hozzánk. Sok szépet és jót lehetne elmondani a fesztiválról. Úgy érzem, hogy jól választottam, amikor ide jöttem, mivel az Evernessel egy időben zajlott. Sok külföldi Elder, azaz tanító, sámán, szertartásvezető, tudásőrző volt jelen, és tanítottak, valamint sokféle  szertartást vezettek. Mivel engem jó ideje nagyon vonz és foglalkoztat a perui, azaz andoki vonal, Jaime Caso Villavicenzio érkezését vártam nagyon, aki nem is hazudtolta meg magát, remek szertartásokat vezetett pénteken és vasárnap is, valamint részt vett az esküvőn, és még izzasztókunyhót is vezetett. Jaime szertartásaira továbbra is szeretnék menni, mivel azt mondta, hogy tőle a legjobban úgy lehet tanulni, ha az ember jelen van a szertartásokon és segít, részt vesz. Jó lenne Peruba is menni vele, de erre egyelőre nincs még meg az anyagi lehetőségem. Remélem, hogy a jövőben össze fog jönni, és úgy vehetek részt majd egy perui körutazáson, hogy közben szertartásokon is részt veszünk, valamint szellemi aspektusból is megismerjük az inkák ősi spirituális helyeit. 

Sólyomfi Nagy Zolinak és Tóth Fanninak is nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem a fesztiválon, és segíthettem. Jövőre szeretnék majd megint részt venni, és mindenkinek ajánlom, akit érdekelnak a sámáni hagyományok, és a siritualitásnak egy olyan természetközeli megélése, ami a modernebb vallásokban és a "new age" spiritualitásban már sokkal "civilizáltabb" módon jelenik meg, és ezt most a szónak abban az értelmében mondom, hogy sok midnent elveszítettünk őseink hagyományából és világlátásából a modern, városi létformának köszönhetően. Jaime például sok más tanítás mellett ezt is mondta: az őseink nem hittek a Szellemvilágban, hanem tudták, hogy ott van, és támogatja a létezésünk minden szintjét. Amikor felajánlásokat végeznek és imákat intéznek a természet szellemeihez, akkor hallják és érzik azt, hogy a Szellemvilág velünk van és támogat bennünket. 

Modern világunkban elkezdtük puszta anyagnak, nyersanyag- és élelmiszerforrásnak tekinteni a Természetanya megnyilvánulásait és ajándékait, és inkább csak kizsákmányoljuk Földanyát ahelyett, hogy vigyáznánk rá, és gondoskodnánk a Természet egyensúlyáról. A természeti népek hagyományai hatalmas kincset jelentenek kisivárosodott világunkban. A fesztiválon sokat beszéltünk a vizek megmentéséről és a Földanyáról. Ezekkel a dolgokkal mindannyiunknak tudatosan kellene foglalkoznia, és akkor az életünk is boldogabb lenne, és nem csak a Kövek, Növények és Állatok Népét, hanem embertársainkat is megtanulnánk jobban szeretni és értékelni. 

Dimenzionális behangolás és az Életerő Piramisa

A tobozmirigy behangolása

Még két meditációt gyakoroltunk kedden este, melyeket itt leírok, illetve a megéléseimet is, amik menet közben értek. Az első meditáció egy dimenzionális behangolás volt, mely a tobozmirigyre irányult. A tobozmirigy az a kapu, amelyen keresztül a tudatunk megnyílhat a magasabb dimenziók és a holografikus tudatosság felé. A gyakorlat lényege abból állt, hogy a koponyánk közepére koncentrálunk, majd érzékeljük a központi pránavezetéket és a hozzá kapcsolódó csakrákat, illetve az életerő áramlását ezeken a területeken. A behangolás teljes leírását angyol nyelven itt olvashatjátok el. 

Ehhez a meditációhóz Tom Kenyon készített egy hangfelvételt, mely tulajdonképen egy hangok formájában kódolt, multidimenzionális fény-üzenet, mely fokozatosan felkészíti a tobozmirigyet a magasabb tudatosságú valóságok érzékelésére azáltal, hogy rezgésbe hozza a tobozmirigyben található parányi kristályokat. Ahogy elindítottam a hangfelvételt, és a figyelmemet a két agyfélteke közé hoztam, mintha beleutaztam volna a tobozmirigy világába, majd parányi, világító fehér csillag-tetraéderek formájában láttam a kristályokat forogni a tobozmirigy kelyhében. A kristályok maguk is tetraéder-alakzatba rendeződtek, majd ez az egész elkezdett egyre jobban kiterjedni és tér-hálózatot alkotni. Az oszcilláló kristályok spirálkarok alakjában ontották magukból a fényt, és ezek a spirálkarok a szivárvány minden színében tündöklő, finomabbnál finomabb fraktál-rajzolatokat vettek fel. Ezután egy energiaoszlop kezdett el kiemelkedni a fejemből, és úgy láttam az aurámat, mintha egy havas hegycsúcs lenne, egy Apu, fölötte pedig egy szerencsecsillag ragyogott, és az energiaoszlop összekötötte a kettőt. A hegycsúcsról utána lefelé haladt a figyelmem, a Földanya méhe felé, majd ismét föl, az energiaszál tovább haladt az Orion és a Plejádok csillagképek felé, ahol megjelent a Hathorok 13 fős tanácsa, akik mintegy körben ülve (lebegve) követték nyomon a földi eseményket, szeretetet sugározva felénk. A hangfelvétel végére már az ujjaim és a lábujjaim végei is bizseregtek. A hangfelvételt itt tudjátok meghallgatni vagy letöltrni. 

Az est záró meditációja egy piramis-meditáció volt. A hét alkalmas workshopot egy hasonló meditációval kezdtk, így illő volt ezzel is zárni. 

Az Életerő Piramisa

1. Helyezkedj el meditációs testhelyzetben, a hátad lehetőleg ne érjen semmihez. Lélegezz egyenletesen, lazán, és fokozatosan ürítsd ki az elmédet. A tudatoddal lépj ki a testedből, és a szellemi térben keresd meg a szakrális kristálypiramisodat, melyen belül a szent oltárszobád található. A piramis lehet kőből épített vagy egy hegyhez hasonló, a lényeg az, hogy a négy oldala vagy a négy saka a négy égtáj felé nézzen. 

2. Közelítsd meg a piramisodat, és kérj engedélyt az ajtó őrétől, hogy beléphess. Nekem Thoth és Anubisz volt a két kapuőröm, és mielőtt megengedték, hogy belépjek, minden Középső Világbeli azonosságot le kellett vetnem, mint egy ruhát. A piramis belsejébe lépve megpillantottam a sarkokban a négy elem (Föld, Víz, Tűz, Levegő) oltárát, majd a fő égtájak felől az erőállataimat is láttam megjelenni. A piramis fala mentén felsorakoztak a szellemi segítőim, mintha egymással szemben párhuzamos sorokban ülnének az északi és déli oldalon. A hátam mögött, nyugatról volt a piramis bejárata, és kelet felé néztem. 

3. Közelítsd meg a piramis közepét, és vedd szemügyre az ott található oltárat. Hét fénylő energia-golyó pihen rajta, a szivárvány színeinek (piros, narancs, sárga, kék, indigó és ibolya) megfelelő színben világítanak, és néha mintha kisebb "napkitörések' fénylenének a golyók körül. Ezak a csí-golyók, és koncentrált pránát, valamint a hét kozmikus sugárnak megfelelő kódolt információkat tartalmaznak. 

4. Közelítsd meg a központi oltárat, és a legjobbakat kívánva ragadd a kezeid közé a hét golyót, egyiket a másik után. (Ilyenkor a mozdulatot célszerű a kezeinkkel is végrehajtani, nem csak gondolatban.) Kezdd példál a vörös csí-golyóval. Amikor érzed, hogy a tenyereid között lüktet az energiája, akkor lassan nyomd bele mindkét kezeddel a gyökércsakrába. Ugyanígy folytasd a többi csí-golyóval is. A narancssárga golyót a szeméremcsont magasságában nyomd bele a szakrális csakrádba, és így haladj fölfelé. Amikor mind a hét golyó bekerült az energiatestedbe, akkor vizualizáld, amint a koronacsakrádon keresztül lefolyik a prána az aurád körül, a szivárvány minden színében tündökölve, majd a gáton keresztül ismét felemelkedik mindez az energia, ami leszállt. Így az aurádban egy tórusz (fánk-alakzat) jön létre, melyben kering a színes prána. Ahogy szemléltem a fekete oltáron fekvő, hét fénylő csí-golyót, egymás után odajöttek az erőállataim, és segítettek belökni a csí-golyókat az egyes csaráimba. 

5. Köszönd meg minden jelen lévő segítődnek az áldást, és indulj el visszafelé! Mondj köszönetet az ajtó őreinek. A piramisból kilépve, lassan gyere vissza éber tudatosságba és a fizikai test érzetei felé fordítva a figyelmet, nyisd ki a szemedet.

Ez tulajdonképen egy évezredes beavatási szertartás, melyet mindenki a saját rezgésszintjének megfelelően, annak emelésére tud befogadni. Elképzelhető, hogy egy alkalomra túl soknak találod mind a hét csí-golyó befogadását, és többször vissza kell térned szakrális piramisodba. Az is elképzelhető, hogy a csí-labdákkal való kapcsolódást később meg akarod ismételni, és ezért újra végrehajthatod a gyakorlatot. A csí-golyókat bármikor vizualizálhatod a csakráidban, és táplálhatod a tűz erejével, vagy a Napból, Holdból, a természeti megnyilvánulásokból származó számíval. A csí-golyók feltöltik energiával a csakráidat, segítenek kilökni belőle a hucsát (nehéz energiát, blokkokat), bár lehet, hogy egyes blokkok előtte aktiválódnak, és akár fizikai tüneteket is okozhatnak, mielőtt kioldódnak a csakrákból. A meditáció utáni fáradtság vagy méregtelenítési folyamatok beindulása természetes dolog, nem kell megijedni, hogy valamit nem jól csináltál. A gyakorlat a csakrák tisztítása és rezgésszintjük emelése által megnyitja a prána-vezetéket a Kundaliní lentről felfelé tartó áramlása vagy a BA-ból, a mennyei lelkedből származó isteni prána fentről lefelé tartó áramlása előtt. Ezután az erősebb energetikai gyakorlatokat már biztonságosabban és felkészültebben tudod végezni. 

A Hathor-gyakorlatokról és a Holografikus meditációról általánosságban érdemes elmondani, hogy olvassátok el még egyszer az egyes gyakorlatokhoz tartozó instrukciókat, és gyakoroljátok minél többet. A hétrészes tanfolyam felvételei egyben megrendelhetők email-ben, itt a többi online tanfolyam leírásával együtt ezt is megtaláljátok. Illetve belinkelem ide a Holografikus Meditációval és a Hathor-gyakorlatokkal kapcsolatos leírások linkjeit is. 

Holografikus Meditáció Tanfolyam online anyaga

Holografikus Meditáció Blogok

Hathorok üzenetei 1. rész

Hathorok üzenetei 2. rész

Diád diád hátán

Sikerült bekerülnöm a haladó csoportba Oguznál, melybe 8 fő került bele, akik elvégezték már nála a két éves alapozó "Ősök útja" tanfolyamot. Egy év alatt hétszer fogunk találkozni, háromnapos hétvégékenk intenzív önismereti munkát fogunk végezni és különböző sámán-technikákat fogunk mélyebben gyakorolni.

Az első hétvége támája a diád volt. Azok számára, akik nem tudják, hogy mi az, elmondom. A diád-gyakorlatot Charles Berner dolgozta ki Enlightenment Technique címmel. Elvonulási körülmények között szokták gyakorolni, naponta többször egymás után. Egy didád abból áll, hogy két ember leül egymással szemben, kettejük között egy mécses ég. 45 percen keresztül egy kérdést tesznek fel egymásnak felváltva: "Mondd meg nekem, ki vagy te!" A másik válaszol, majd felteszi ugyanezt a kérdést az elsőnek, és így megy a folyamat, amíg a vezető nem jelzi, hogy lejárt a 45 perc. 

A válaszoknak nem kell hosszúnak lenniük. Igazából az ember csak mered befelé az elméjébe, a tudatába, és ha feljön valami, azt kimondja. Ez lehet egy szó, szóösszetétel, vagy mondat. Amikor kimondjuk a válaszokat, akkor önmagunkra figyelünk. A társunk, akinek folyamatosan a bal szemébe nézünk, csupán egy tükör, nem kell válaszolgatni az ő mondataira, vagy pedig belemenni az ő folyamatába. Eddig csupán egy-egy diádon vettem részt, többet egymás után még nem csináltam. 

A hétvége alatt azért volt bőven favágás is, és néha megálltunk enni egy kicsit. De a többi időben diádoztunk. Meg doboltunk, énekeltünk. Az is nagyon hiányzott már, és nagyon mélyre vitt a diádok közepette. Mivel nyolcan voltunk, az első kérdéssel ("Mondd meg nekem, ki vagy te") hét diádot csináltunk végig, hogy mindenki mindenkivel legyen párban. Miközben mi felelgetünk egymásnak, Oguz dobol és tartja a teret, figyeli a folyamatainkat.  

A második napon folytatódott a diád, de megint elmentünk fát gyűjteni, felvágni tüzelőnek, és az erőhelyünkre is kimentünk. Én a Sárkánygerincen találtam egy jó kis kőtömböt, és azalatt az erőhelyemet, ahová majd ki szeretnék ülni a nyári látomáskeresésen. Ott gyújtottam füstölőt, doboltam egyet és imádkoztam az Apuhoz, a hegy szelleméhez, hogy támogasson majd, amikor kijövök, meg ezen a hétvégén is. 

Egászen késő estig folytatódott a diád, és miután megvolt az elős hét kör, új kérdéssel folytattuk: "Mondd meg nekem, miért vagy itt?" Közben volt dobolás, éneklés mindkét nap, ami sokkal mélyebben hatott rám, lehet, hogy a diádok "lomtalanító" hatása miatt éreztem így.

Még négy diád volt hátra a második körből, amikor abbahagytuk aznapra. A délelőtti diádoknál nagyon kimerültem, mindegyik után le kellett feküdnöm aludni egyet. Estére viszont már felpörögtem és sok energiát kaptam a gyakorlat közben. A didád közben megélt tudatállapotokat talán három kategóriára tudnám bontani. Elvárások nélkül érkeztem a hétvégére, semleges kapcsolattal viszonyultam a gyakorlathoz. Ez persze nem volt mindig így, régebben kifejezetten nem szerettem ezt a gyakorlatot. De ha az ember elengedi az elvárásait, a teljesítménykényszerét, és a maga által felállított szabályokat (pl. mindig azonnal válaszolok, nem ismétlem egyik mondatomat sem, vagy akár a nyelvtani helyességre törekszem stb.), akkor egészen könnyedén tudja végezni a gyakorlatot. Én ezt az első pár körben éreztem, és hallgattam az intuíciómra, amit az szabadított fel, hogy itt most nincsenek elvárások, csak mondom, ami jön. Miközben kimondtunk mindent, ami feljött, volt, aki nehéz élményeket is megélt, és volt, amikor az ember azt érezte, hogy csak addig azonosítja magát azzal a dologgal, amíg ki nem mondja. Ez olyan kiüresedés-jellegű élményt is adhat, ami által az ember inkább passzivitásba fordul és nem válaszolgat, vagy azt mondja, hogy "Nem tudom".

Én fokozatosan inkább a flegmaság eluralkodását vettem észre magamon, amikor igazából nem veszed komolyan azt, amit kimondasz, és van, amikor nem is gondolod komolyan, csak mondasz valamit, aminek nics jelentősége a számodra se. És ekkor jutottam el abba az állapotba, amikor már szinte elengedtem mindent, de nem ürességet tapasztaltam meg, hanem mintha egy pszichedelikus utazás kezdődött volna: foszforeszkáló gombák, egészen közeli természeti képek, az anyag és a világ szerkezetével kapcsolatos metafizikai megfogalmazások, fraktálok, geometriaia ábrák, idő- és térugrások, dimenzióváltások jöttek egymás után. Közben a beszédpartnerem arca folyamatosan változott, néha egészen eltorzult valamiféle maszkká vagy a Világheggyé. 

Este tíz után fáradtan zuhantunk az ágyba. A meglepetés azonban hajnali kettőkor jött, amikor Oguz bekopogtatott a szoba ajtaján, mindenkit felkeltett, és nyomtunk még egy éjszakai diádot, ezzel a mondattal: "Mondd meg nekem, mi a félelem!" Majd visszafeküdtünk, miiközben azon tanakodtunk, hogy megtréfál-e bennünket Oguz még egyszer az éjszaka folyamán. Én biztos, ami biztos alapon odaképzeltem egy nagy, féynlő gombát Oguz feje fölé az ágyban, melyből csillogó álompor hullik rá alá, és még a telefonját is belepi, és hatástalanítja. Amikor reggel arra ébredtem, hogy végigaludtuk az éjszakát, és kint már világos volt, akkor azért örültem...

Hogy hatott-e az álom-mágia vagy nem, azt nem tudom, minden esetre végigaludhattuk az éjszakát még egy "büntetés" nélkül. A harmadik napon még három diád várt ránk, és így lett meg összesen tizennégy diád. A harmadik napon is erős tripjeim, és pszichedelikus, a logikus valóságon túlmutató ráébredéseim voltak. A második kérdéshez már nem is igazítottam hozzá a válaszaimat nyelvtanilag, mert igazából bármilyen kérdést is tesznek fel neked, a dinamika ugyanaz - ami feljön, azt mondod ki, akkor is, ha éppen nem hangzik annyira frappánsnak. 

El tudom képzelni, hogy az az erőteljes és magával ragadó utazás, amit az utolsó diádok közben megéltem, még nem a végső szintje a gyakorlat közben megéléseknek. Elképzelhető, hogy ha még hét diádot letoltunk volna a hétvége alatt, újabb és újabb mélységek nyíltak volna még meg, olyanok, amelyeket eddig nem is feltételeztünk. De az idő eltelt, és vissza kellett térni a "civilizációba", a hétköznapi teendőkhöz.

Hát mondanom sem kell, hogy azért ekkora "wipeoutra" nem számítottam a diádozást követő egy hétre. Voltak már nehezebb visszatéréseim elvonulások vagy transzlégzések után, de ezen a héten frankón nem tudtam koncentrálni semmire, az idő hatékony kihasználásáról nem is beszélve. Emellett ingerült is voltam, mint egy hisztis csaj, nem tudom megmondani, hogy pms vagy menopauzás hiszti volt, de valami hasonló. Ezen kívül még révülni is képtelen voltam, úgyhogy remélem, hogy egy hét múlva már "rebootol" a rendszer, és talán valamilyen "frissítés" is működésbe lép az intenzív diádozás nyomán. Minden esetre hálás vagyok, hogy ezt is megélhettem, mivel amúgy bizonyára nem mentem volna el egy olyan diádos elvonulásra, amit valaki más vezet, nem sámáni szemléletben. 

Van egy álmom 2021-re...

Kedves Olvasóim, követőim itt az online térben, és persze azok is, akikkel személyesen is találkoztunk már sokat, bár mostanában erre kevesebb a lehetőség még egy kis ideig! De a reményt persze men veszítjük, és arra készülünk, hogy már januárban, de legkésőbb február végén ismét találkozhatunk személyesen az elvonulásokon, a Nomád Jóga programjain és más közös zenéléseken, fellépéseken zenész barátaimmal. Még egy fontos tervünk van 2021-re: sikerült vennünk, javarészt örökségből egy nagyobb telket Csúcshegyen, a 3. kerület Ürömhöz közel eső, külterületi részén (1037 Vadászles u. 17), és ott most minden megtakarításunkkal azon vagyunk, hogy lakhatóvá tegyük a kis házikót, ami rajta áll. A terveink szerint idén tavasszal vagy nyár elején szeretnénk kiköltözni a "Csúcshegyi sámántanyára" (ezt a nevet ötöltem ki a kis bázisunknak), de ez a bejegyzés nem is erről akarna szólni. 

Amint kiköltözünk Csúcshegyre, és itt jön az álmom, amit már lassan két éve dédelgetek, és egy cserkúti látomás során kaptam meg először, amikor még nem is tudtuk, hogy ez a telek létezik, és a miénk lesz. Tehát az az álmom, hogy a telekre szeretnék felállítani egy 9 méter átmérőjű jurtát, mely közösségi programok, hangfürdők, workshopok, szertartások helyszíne lesz majd az elképzelésem szerint, amellett, hogy remélhetőleg a Nomád Jóga is életben tud maradni a járvány után is. De az egyéni és csoportos szertartások egy részét is a jurtában szeretném végezni. Itt lesz lehetőség akár éjszakai dobolásra, transzlégzésre is, mert nyugodtan hangoskodhatunk. A kellemes hegyi levegő és a zöld környezet pedig még autentikusabbá teheti szellemi élményeinket, melyeket ott meg fogunk élni majd veletek együtt.

Amikor annak idején az Úr Siva Natarádzsa szobor formájában el akart jönni az Atma Centerbe, akkor egy hasonló kérdéssel fordultam kis közösségünkhöz: aki tud, járuljon hozzá egy kis adománnyal, és így egy-két hét leforgása alatt összegyűlt a pénz tőlem és tőletek, és Siva azóta is velünk van, most éppen a Nomád Jógában lakik. A jurta költsége azonban valamivel tetemesebb, majdnem nyolcszorosa Natarádzsa árának. Nagyjából 2,5 millió Ft-nyi összegből lehet majd kihozni egy ekkora jurtát hőszigeteléssel, dobogóval, telepítéssel, és fűtéssel együtt. Ennek a felét remélhetőleg nekem is sikerül összespórolnom nyárig, de ha a másik fele összejönne közösségi adományozásból, akkor ez az álmom is valóra válhatna 2021-ben. Aki szeretne tehát beszállni támogatással, azt előre is nagy köszönettel fogadom. Természetesen bármilyen összeget lehet adományozni a jurtaszentélyre, de arra gondoltam, hogy az alábbi összegek esetében bizonyos jutalmakat is felajánlok cserébe:

20000 Ft - részvétel egy csoportos hangfürdőn vagy szerartáson a pároddal vagy másodmagaddal a jurtában.

50000 Ft - részvétel egy egyéni hangfürdőn, szertartáson vagy lélekutazáson a pároddal vagy másodmagaddal a jurtában.

100000 Ft (vagy afölött) - részvétel egy egyéni hangfürdőn vagy lélekutazáson a pároddal vagy másodmagaddal a jurtában, vegán grill a kertünkben, és egy éjszakázás a jurta szakrális terében. Természetesen minden adományozót meg fogunk hívni az ünnepélyes jurta-avatásra. 

Mindezek után még azt is elárulom, hogy most szombaton leszek kereken 50 éves, mivel 1971 január 9-én születtem. Amint átlépek ezen a kapun, az lenne a legnagyobb ajándék a számomra, ha hozzá tudnátok járulni ennek a szakrális közösségi térnek a megteremtéséhez, amely ezáltal egy kicsit a ti szereteteteket is tartalmazni fogja, valamint a ti sorsotok fonalait is fényesíti. 50 éves születésnapomra egy fergeteges Cacao Dance szertartással készültünk egyébként a Julia Chants zenekarral,  de a Covid sanos közbeszólt, így most nem tudunk közösen bulizni. A koncertet természetesen be fogjuk pótolni Juliékkal, amint adódik rá a lehetőség, most pedig ilyen csendesebb, belső teremtő folyamatban tudjuk egyesíteni az erőinket, én ennek örülnék a legjobban. Persze minden más köszöntést, jókívánságot meg ajándékot is hálás szívvel fogok fogadni, hiszen én is igyekeztem minél több online tartalmat, jógaórát, hangfürdőt, előadást adni nektek a karantén ideje alatt, és remélem, hogy ezek ereje támogatott beneteket az életetekben. Tehát tartsunk össze, és teremtsünk jó dolgokat 2021-ben! Reménykedem benne, hogy életem második felében is hasznos szolgálatot végezhetek a közösségnek. 

Ha szeretnétek utalni, akkor erre a számlaszámra tudtok:

Szücs Gábor EV

Unicredit Bank  1091 8001 0000 0059 0681 0009

A megjegyzésbe írd be, hogy "Jurta adomány" és a számlázási, valamint email címedet. Kérlek írj egy emailt a gaurangad@gmail.com címre, hogy meg tudjalak hívni a jurta-avatóra! Namaste! Áldás! 

Beavatás a halál misztériumaiba

2020 decemberében több, mint tizen velem tartottatok élőben azon a három éjszakás online "elvonuláson", melyet a Nomád Jógában tartottam. Ebben a blogbejegyzésben ismertetni szeretném az akkor elhangzott anyagokat azok számára, akik lemaradtak, és esetleg úgy gondolják, hogy érdemes lenne utólag is letölteni is meghallgatni a három Halottaskönyv felolvasását. Mindhárom alkalom kb 7 óra 40 perc hosszú volt, és a három Halottaskönyv teljes szövegének felolvasásán kívül némi háttér-kommentárokkal és információkkal is szolgáltam, valamint miden éjszaka elvégeztünk 5-6 meditációs gyakorlatot is a felolvasások közben. Mindez video- és hanganyagként is rögzítésre került, és letölthető formátumban utólag is meg tudjátok rendelni.

Egyiptomi Halottaskönyv

A három közül sorrendben ez a legrégebbi, több, mint 5000 éves szövegeket tartalmaz, és egyben ez a legterjedelmesebb is. Aki nem ismeri részletekbe menően az egyiptomi mitológia istenalakjait, annak talán kezdetben nehézséget okozhat az összes szereplő és esemény kontextusba helyezése, de a túlvilági utazás állomásai így is emlékezetesek maradnak a hallgató számára, aki utána esetleg kedvet is kaphat az egyiptomi mitológia és misztériumok mélyebb megismeréséhez. A felolvasáshoz Bánfalvi András fordítását használtam: "Egyiptomi halottaskönyv - kilépés a fénybe", Farkas Lőrinc Imre kiadó, 2004.

Hindu Halottaskönyv

A Hindu Halottaskönyv a Garuda Purána nevű krónika "Prétakalpa" című része, melyet Dr. Hetényi Ernő fordításában olvastunk (Trivium Kiadó, 1994). Noha ez a könyv némileg kisebb terjedelmű egyiptomi társánál, és a történészek szerint a Kr. u. 4. század körül keletkezett, a hinduizmus témájában rendelkezem a legtöbb háttérismerettel, így a felolvasást egy rögtönzött Siva-lingam fürdetési szertartással kezdtük, és az Om Namah Sivaya mantra zengetésével zártuk. 

Tibeti Halottaskönyv

A három mű közül talán ez tartamazza a legrészletesebb tudati "térképet" a Bardo, azaz a köztes lét különböző megtapasztalásairól és létállapotairól, és számos módszert mutat arra, hogy a meditáció eszközeivel hogyan léphet ki a gyakorló az újraszületésből, és érheti el a megvilágosodott Buddha-létet. A magyar nyelven fellelhető több fordítás közül Agócs Tamás fordítását használtuk, melyet a Helikon Kiadó adott ki 2015-ben. A Bardo Thödolként ismert buddhista szövegyűjtemény nyilvánosságra hozatalát a 14. századi Karmalingpa nevéhez kötik. A harmadik éjszakát az Óm Mani Padme Hung mantra zengetésével zártuk, annak a reményében, hogy minél tudatosabbak tudunk maradni majd, amikor valóban eljön a halál időszaka, és ki kell lépnünk a köztes létbe. 

A három éjszaka végigvirrasztása már önmagában is egy komoly áldozati szertartás és aszketikus gyakorlat volt, de ha valaki teljes figyelemmel, akár több részletben is meghallgatja ezt a halálról szóló három nagy tanítást, az bizonyára mély beavatásban részesül a Halál misztériumába, és felkészülten várhatja majd a végső próbatételt. Ha szeretnétek megrendelni a felvételeket, akkor kattintsatok ide: létrehoztam egy új oldalt, ahol megismerhetitek a képzéseimet, illetve regisztrálni is tudtok rájuk - mindegyik online vagy pedig személyesen egyeztetett időpontban zajlik, illetve az első kettő letölthető és egyénileg elvégezhető.

Védikus Asztrológia E-learning csomag (450MB)

Halál és Köztes Lét - Online tanfolyam rögzített anyaga (23 óra)

Hangszeres Relaxáció Vezető Képzés

200 órás Hatha- és Ashtanga-jóga Oktató Képzés

 

2021 - a számvetés éve

A múlt héten, még a korlátozások előtt posztoltam egy mémet a Facebook oldalamra, melynek a témája az volt, hogy 2021-ben még nagyobb próbatételeknek nézünk elébe, mint amilyenre a 2020-as, szintén fullextrás év sikeredett. Sokan felháborodtak, hogy mit riogatom itt a népet, amikor így is sokan már a félelemtől dermedten várják a járvány "végét". Azt nem szabad azonban elfelejteni, hogy a járvány igazából csak a jéghegy csúcsa, mert ha figyelünk, akkor észrevesszük, hogy közben erőteljes, globális mértékű változások is zajlanak. Egyet szerintem biztosan leszögezhetünk: bármilyen is lesz az új "normális", köszönőviszonyban sem lesz azzal az élettel, amit eddigi 20-30-40 (kinek mennyi) évünk alatt kényelmesen megszoktunk. 

Szóval miután így leoltottak az ismerőseim riogatásért, gondoltam egyet, és leültem dobolni a kristálykoponyáimmal, hátha mutatnak valamit 2021-el kapcsolatban. Már asztrológusként is tartottam magam egyébként ahhoz a nézethez, hogy világvégét jósolni (gondoljunk csak a Y2K vagy a 2012 őrületre) nem kifizetődő dolog, mert ha nem jön be, akkor mindenki ki fog röhögni, viszont ha bejön, akkor sem fog gratulálni senki. Szóval amit a kristálykoponyák mutattak, arra én sem voltam felkészülve, illetve dehogyisnem, a hangulatom az már fel van készülve, de azért mindannyiunk java érdekében én is reménykedtem volna benne, hogy 2021-ben jön már valami fény az alagút végén. Tehát ha így lesz, ha nem így lesz, reméljük, hogy inkább jobbra fordul az élet 2021-ben, mint annál rosszabra, ami a jóslatban szerepel. 

Szóval a Kilenc Kristálykoponya tanácsa szerint a következők várhatók 2021-ben (megjegyzem, hogy még csak nyolc koponyám van, de a kilencedik valószínűleg ott készülődik valahol az éterben, hogy megérkezzen): Tűzvészek és cunamik lesznek több helyen, ami az amúgy is küszködő bioszféra számára rémálom, de viszont az ott élő embereknek nyilván nagyjából a véget jelenti. Aki túléli, az elköltözik valahová máshová. A migráció, népvándorlás amúgy is jelentős lesz, mint ahogy már el is kezdődött az afrikai lakosság északra vándorlása és a kínaiak kiszivárgása minden jóléti államba. A gazdasági válság öt évre prolongálva van, tehát korai lenne még jövőre annak is az enyhülését vizionálni. Miközben a világ többi része az életszínvonal hirtelen esésével küzd (az eddig is nélkülöző embermilliók esetében add össze, hogy ez mit jelent), egyedül Kína hasít a gazdaságban, iparban, innovációban, árutermelésben és exportban. Elárasztják a világot a termékeikkel, és szép csendben legyarmatosítanak mindenkit. 

Eközben a Közel-keleten háborúk zajlanak, ki tudja milyen alapon: vallás, olaj, politika, válságkezelés stb. De viszont Latin-Amerikában is beindulnak a drogkartellek és a korrupt, militáns rezsimek és fenntartható élet helyett ott is a rablógazdaság, terrorizmus és az általános nyomor terjed egyre jobban. Bár nem így lenne! Az USA-ban tömeges tüntetések zajlanak, inog a gazdasági és politikai egyensúly. Az egyetlen jó hír az volt, hogy a járvány hirtelen eltűnik, magától megszűnik valamikor az év elején, de ez is csak arra lesz jó, hogy rájöjjünk: nem ez volt a legnagyobb problémánk. Eddig a jóslat dióhéjban.

Minderre az eddigi gondolkodási paradigmáinkkal; gazdasági-társadalmi mechanizmusunk, fogyasztási szokásaink és életmódunk megtartásával szinte lehetetlen felkészülni. Hiába tele a spájz, hiába élsz egy jóléti országban, ahol alacsony a népsűrűség, a vihar mindenhová betör így vagy úgy, a változás szele mindent kisöpör. Talán az egyetlen dolog, ami érintetlenül marad, sőt az elpusztult régi paradigmák romjain meg is tud erősödni, az a spiritualitás, a szellemi úton járók életében ez az egy biztos kapaszkodópont lesz. Tegyük hozzá, hogy itt nem az intézményesült egyházak által propagált spiritualitásra gondolok, mely irrelevánssá válik. Talán csak az iszlám fog megerősödni, de azzal sem járunk túl jól. A káosz és a pusztulás (ami persze nem egy évig tartó folyamatokat jelent, hanem ez az átrendeződés a következő 50-100 évre is kiterjed, és sok áldozattal fog járni) tulajdonképpen elősegíti az elavult és fenntarthatatlan dolgoktól való megszabadulást, és helyet teremt egy új rendezettségi állapot kialakulására. 

Én hosszú távon optimista vagyok (bár lehet, hogy azt az időszakot már ebben a testben nem fogom megérni), de bízom benne, hogy a fenntarthatatlan anyagi habzsolás irányába jócskán eltolódott értékrendünk a helyére fog billenni. Ennek természetesen feltétele a mohóságon történő felülemelkedés, ami csak azoknak fog sikerülni, akik a szellemi úton elindulva rátalálnak az Önvalójukra. Egy biztos, hogy ez nem fog anélkül menni, hogy kilépnénk a komfortzónánkból. A fejlődésnek mindig ára van, és az ember hajlamos belekényelmesedni a megszokott helyzetbe, amíg csak nem kényszeríti valamilyen fájdalmas körülmény a változásra. Ezért úgy érzem, hogy 2021 a számvetés éve lesz sokunk számára: mint a halál pillanatában, lepörög előttünk eddigi életünk és talán elkezdjük egy másik szemszögből látni azt az értékrendet, amit eddig megszoktunk, és amit már el kell engedni, át kell alakítani. A válságos időszakokat mindig ki kell használni, mert lehetőséget adnak a mélyebb felismerésekre. 

Végezetül néhány szót a fenti képről. 1838-ban, az ausztráliai Kimberley környékén fedezték fel ezeket a barlang-festményeket. Hogy milyen régiek, erről csak feltételezések vannak. Egyes szakértők 17 ezer évesre becsülték a korukat, míg mások, a környéken talált emberi maradványok és kőeszközök alapján azt állítják, hogy akár 100 ezer éve is keletkezhettek a festmények. A rajtuk ábrázolt antropomorf lényeket a környékbeli őslakosok Wandjinának nevezik, és a Földre szállt szellemeknek, az Emberiség ősnemzőinek tartják őket, akik esőt, termést és jólétet hoznak. Hasonló, az égből a földre szállt istenek vagy ősök számos természeti nép teremtésmítoszaiban léteznek, a sumér és főníciai kultúráktól kezdve egészen az indián kultúrákig, vagy akár az afrikai dogonokat is említhetjük. Mindezt csak azért írtam le, mert amit mi rekonstruálni tudunk a Föld és az emberiség történelméről, az vélhetően egy nagyon kicsi töredéke annak, amit például az ókori mítoszokban rögzítettek és továbbadtak. Ezzel kapcsolatban Biaggio Russo "Istenek rabszolgái" című műve egy nagyon érdekes és tanulságos könyv, a benne említett Anunnaki témával kapcsolatban viszont ezt az anyagot is ajánlom elolvasásra azoknak, akik tudnak angolul.

Munay Ki - az inkák öröksége

Lassan már két hete, hogy megkaptam a Munay Ki beavatásokat. Ez kilenc rítust jelent, melyet Alberto Villoldo "gyűjtött össze" és modernizált kissé a globális kultúra gyermekei számára. A rítusokat eredetileg a quechua vagy quero indiánok magas Andokbeli csoportjai őrizték, és az inkák szellemi hagyatékának tekintik, melynek széles körben történő megosztásának ideje most jött el.

Én magam is azon vagyok, hogy a sámáni tudás és életszemlélet mindenki számára elérhetővá váljon, de ettől még nem elegendő mindezt zanzásított, gyorstalpaló formában továbbadni. Lassan öt éve foglalkozom a sámánizmussal, de úgy érzem, hogy ezeknek az éveknek egy perce sem volt elfecsérelt idő., és még mindig csak az alapoknl tartok. 

A Munay Ki esetében viszont az a jelenség játszódott le, hogy bárki elvégezhet egy hétvégi tanfolyamot, majd már saját maga is Munay Ki átadóvá válik, anélkül, hogy egyáltalán megértette és megélte volna, hogy mivel van dolga, és milyen lehetőségek rejlenek a sámáni útban és képességekben, amikbe beavatást nyert. 

Nekem ez a kielc rítus még az eddigi előtanulmányaim birtokában is olyannak tűnt, mintha egy csontvázat kaptam volna, melyre valahogy rá kell építeni a húst és a többi szövetet, vagy egy keretet kaptam, amit a Szellemvilág segítségével kell majd megtöltenem. De hát hívott a dolog, így elmentem. 

Juhász Anna volt az átadóm, és nem csak beavatott a rítusokba, hanem megmutatta azt is, hogyan avassak be másokat. A kilenc rítus tulajdonképpen energetikai kódokat, "fénymagokat" helyez el a testünkben, melyek, ha dolgozunk velük, és fejlesztjük őket, képesek ablakokat nyitni a Szellemvilág különböző dimenziói felé. Lássuk hát röviden, hogy miről is szól a kilenc beavatás (a későbbiekben tervezem, hogy részletesen írok mindegyik rítusról, ahogyan majd kezdenek kitöltődni a keretek ismeretekkel és tapasztalatokkal. 

1. A gyógyítók rítusa (Hampe Krapay)

A beavatandó kap egy pi-követ, mely egy átlyukasztott korong alakú kő, és ezt avatják be a rítusokkal együtt. Én térkép-jáspist választottam. A rítus során a tenyércsakrákat is aktiváljuk. valamint kapcsolatba kerülünk az ősi gyógyítók láncolatával, akik fénylényekként az emberiség kezdetei óta gyógyítanak és őrzik a tudást. 

2. Az erő övei

A második rítusban a beavatandó aurájában öt erő-övet helyeznek el, melyek védelmező hatással bírnak, és seg|tenek a káros energiák lebontásában az őselemek formájába. Az első és második csakra magasságába egy fekete öv kerül, mely a Föld elemet képviseli. A köldökcsakra köré egy vörös öv kerül, mely a víz elem éltető erejét képviseli. A szívcsakra magasságába egy arany öv kerül, mely a tűz elemet képviseli, a torokcsakra magasságába pedig egy ezüst öv, mely a levegő elemet képviseli, végül a homlokcsakra magasságába egy fehér öv kerül, mely a tiszta tudatosságot képviseli. A koronacsarából egy arany, egy ezüst és egy szivárvány folyam indul i, és az összes csakrát összeköti, majd találkoznak a Szent, havas tetejű heggyel a medencében, A szivárvány szökőkút és a szivárvány híd pedig összeköt más dimenziókkal. 

3. A látnokok rítusa (Kawach Karpay)

Ebben a rítusban összekapcsoljuk az agy látóközpontját a harmadik szemmel és a szívvel, ami elősegíti, hogy megtanuljunk a szívünkkel is látni, valamint fejleszti a belső látást, mely által megtanuljuk érzékelni a Szellemvilágot.

4. A harmónia rítusa (Ayni Karpay)

A harmónia rítusában hét archetípust (vagyis erőállatot és szellemi vezetőt, tanítót) avatnak bel, illetve helyeznek el fényló mag formájában az egyes csakrában az alábbiak szerint: 

1. csakra - kígyó

2. csakra - jaguár vagy puma

3. csakra - kolibri

4. csakra - sas vagy kondor

5. csakra - Huascar Inka, az Alsó Világ és a tudatalatti védelmezője

6. csakra - Quetzalcoatl - a Tollaskígyó, a Középső Világ védelmezője

7. csakra - Pacsakuti - a Felső Világ őrzője, a változások előmozdítója

Ez a négy az "alapozó rítusok" kategóriájába tartozik, a következő három pedig a "hagyomány rítusai" kategóriába. 

5. A Nap-őrzők rítusa (Pampamesayok)

Ezzel a rítussal összekapcsolódunk az ősi kő-építmények és minden szent hely gyógyító szellemeivel, és hívni tudjuk őket, amikor szükséges. Ez a rítus összeköt a laikák ősi láncolatával, és a Nappal őrzőivel, akik tudtak gyógyítani, varázsolni, és a Földanya női minőségét képviselték. Ez a rítus segít kapcsolatot teremteni a Belső Nővel, és elkezdeni női minőségünk gyógyítását. 

6. A Bölcsességőrzők rítusa (Altomesayok) 

Az ősi gyógyító bölcsesség őrzői a hagyomány szerint a nagy szent hegyek szellemei. Ha kapcsolatba lépünk velük, akkor átadják a bölcsességüket és az általuk őrzött gógyító tudást, amennyiben alkalmasnak ítélnek rá. A hegyek szellemeit Apuknak hívják a querók. 

7. A Földőrzők rítusa (Kurak Akuyek)

A Földőrzők olyan magasabb dimenziójú lények, akiknek feladata a földi élet és civilizáció óvása és őrzése, és ha kapcsolatba lépünk velük, akkor előre tudunk látni a jövőben, illetve valóságra tudjuk álmodni, amit szeretnénk. 

A nyolcadik és kilencedik rítus a "jövő rítusai"

8. A csillagőrzők rítusa (Mosok Karpay) 

A csillagőrző beavatás átsegíti a lelkünket a 2012-2021 között zajló átmeneti korszakon, és belekapcsol az ezután következő új korszak tudatosságába. A gyakolró energiateste elkezd kifényesedni, és elindul a Homo Luminoussá válás útján. Az energiatest kifényesedésével együtt az öregedés, érzékelés és a tudatosság is változik, fejlődik. 

9. A Teremtők/Szellemőrzők rítusa (Taitanchis Ranti)

Ez a rítus az isteni tudatosság felébresztését segíti elő, mint amilyen a Krisztus- vagy Buddha tudat. Előhozza kreatív potenciálunkat, mellyel nem csak a saját életünk teljesedik ki jobban, hanem mások életében is elősegíthetjük a tudatos teremtést. Az inkák szerint Virakocsha volt a teremtő istenség, és az ő arany fényből álló burka mindegyik rítusban fontos szerepet játszik. Egyes kutatók Virakocsha alakját Jézuséval azonosítják, minden esetre azt leszögezhetjük, hogy számtalan helyen és időben jelentek meg olyan szellemi tanítók, akik meghatározták az emberiség sorsát, és a szellemi tudatosság felé. 

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a hetedik és további beavatásokat a quero-k közül is csak nagyon kevesen érik el, és van, akinek az egész élet kell hozzá. Tehát van itt mivel foglalkozni. A negyedik rítussal kapcsolatban mindegyik archetípust tűzzel kell táplálni legalább két hétig, és gyanítom, hogy a többi beavatással is kell majd dolgozni révülésben.  

Tanítások az Ősök útján, 8. hétvége 2. rész

A kunyhó-szertartás egy szellemkunyhó volt, ami azt jelenti, hogy három körben jönnek be a kövek, először kilenc, majd tizenhárom, és végül hat kő. A három körben az Alsó, Középső és Felső Világ szellemi lényei felé küldjük a fohászunkat és kérjük az áldásukat. Már az első körnél sikerült jól beleesni a transzba, és nem csak hogy megérkezett a négy erőállatom, hanem a hangjaik is kijöttek belőlem, de az egész kunyhó úgy zengett, mintha egy állatkert volna. Utána történt egy érdekes dolog: megérkezett az a négy erőállat is, akiket a perui sámánok kiemelt totemállatként tartanak számon: a kígyó, a jaguár, a kolibri és a kondorkeselyű is. Ez azárt is volt érdekes, mert a hétvége utáni keddre terveztem be a Munay Ki rítusok megkapását, ahol is ezek az erőállatok kiemelt szerepet játszanak, de erről majd később lesz még szó. A második körnél is komoly transzba mentünk bele, én elkezdtem spontán módon és intenzíven transzlélegezni, majd a dalokat is már kórusban üvöltöttük. A második és a harmadik kör szinte összemosódik, csak annyira emlékszem, hogy valaki rázendített egy nótára, mire mindannyian karaoke-kórusként elkezdtük énekelni. Az egész egy öngerjesztő folyamattá vált, és a Középső, majd a Feslő Világ összes segítőjéhez is tudtam kapcsolódni, akikkel eddig dolgoztam. 

Korábban megjelent egy Alsó Világbeli sámán-ős, aki a kettősségek megtestesítője volt, például fekete és fehér, illetve férfi és nő volt az arcának a két oldala, és azt mondta, hogy a síksági és a dél-amerikai indián törzseket is képviseli. Nemrégiben a nevét is sikerült megtudnom: Akuntinkaként mutatkozott be, és bizonyos értelemben véve az Alsó Világbeli lélekrészemnek is tekinthető, mivel általa az Alsó Világ szellemeihez és az Emberiség kollektív tudatához fűződő kapcsolatom is elmélyült. Akuntinka gyakran szokott egy fehér lovon ülve megjelenni, ami egyébként nem annyira ősi amerikai tradíció, az európai gyarmatosítók inkább használtak lovakat, mint ők. Viszont a fehér ló az én tudatomban valahol egy ősi hun-magyar spirituális szimbólum is, és most felültetett a lovára maga mögé, és útnak indultunk. Arra kértem, hogy tanítson, és a fény és árnyék egylényegűségét magyarázta, amit már a mai nap egyéb látomásai is sugalltak. A kunyhó végére teljesen feltöltődtem, és úgy érzetem, hogy készen állok a parázson járásra.

A harmadik kör végén kijöttünk a kunyhóból, és elkezdtünk készülődni a parázson járáshoz. Én akkora energialöketet kaptam a kunyhóban, hogy igyekeztem benne maradni ebben a transzállapotban, és ezért a tűz mellett ringatóztam és mélyen lélegeztem. Ebből a szempontból kicsit hosszúnak éreztem a szünetet , de legalább közben megszáradtam és átöltöztem. Amint leültem a tűz mellé, ösztönösen a parázs fölé tartottam a két tenyeremet, és mintha egy tűzgömböt kezdtem volna érzékelni a két tenyerem között. Ezt a tűzgömböt behelyeztem a gyökércsakrámba, majd így tettem az összes csakrámmal lentről fölfelé. Szintén kedden tudtam meg, hogy a Munay Ki egyik rítusában a tűz elemmel tápláljuk az archetipikus szellemlényeket (erőállatokat és őrzőket), akiket a csakráinkba helyez a beavató személy. 

Oguz és Rudi két sávba húzták szét a parazsat, és egy vékony szőnyeget terítettek le középre a pislákoló parázsból. Az egyik szélére állva előre-hátra ringatózva bele kellett lélegezni magunkat, majd kimondani, hogy miért, kiért megyünk át a parázson, és elindulni a másik oldalon minket váró személy felé. Az én fantáziámban az élt, hogy legalább tíz méter hosszú, és tíz centi vastag parázsszőnyegen kell keresztülsétálni, de így már "racionálisan" is megvalósíthatónak tűnt a dolog. Persze ez nem azt jelentette, hogy nem éghet meg az ember talpa, ha éppen olyan kedve van a Tűzapának. Minde esetre megkértem az egyik társamat, hogy várjon a másik oldalon, és a családomért mentem át első körben a parázson. A bal talpamon éreztem azért, hogy megcsípett egy kissé a parázs, majd másnap egy kis vízhólyag is lett a bal nagylábujjamon. 

Még egyszer lehetett menni, és akkor azt kértem, hogy a Tűzapa fogadjon el, és Oguz várt a másik oldalon. Ebben a körben semmilyen fájdalmat nem éreztem a talpamban, és tudom, hogy sok feladatom lesz még a tűzzel kapcsolatban a sámáni úton. A szertartás még nem ért véget, mert Oguz még nem ment át a tűzön, de én már bementem a jurtába átöltözni. Csongorék hoztak ajándékokat, mert ők lemaradtak a múlt hétvégi ajándékozásról, melynek során a csoport tagjai egymásnak készítettek meglepetés-ajándékokat. Én kinéztem magamnak a legnagyobb csomagot, majd megkérdeztem Csongortól, hogy kinek szánta. Végül kibontottam, és egy gyönyörű csörgő volt benne, melynek nyelét dobverőként is lehet használni. Szintén most hétvégén kaptam meg a szerpipámat Balázstól, azt is láthatjátok ezen a képen. Még nem próbáltam ki, a pipázás amúgy sem az erősségem, de gondolom, majd kiderül, hogy mire kell használni.  A szombat éjszaka mély, álomtalan alvással telt Dezsőék előfűtött jurtájában, és az időjárás is nyugalmasabb volt. 

Vasárnap reggel egy nyitó körrel kezdtünk, majd transzlégzést vezettünk a jurtában. Először én magam is le akartam feküdni és lélegezni, de Oguz azt szerette volna, ha dobolok, így hárman tartottuk a teret a többiek megéléséhez. Szeretek transzlégzést vezetni, de mostanában kevés alkalmam nyílik arra, hogy magam is részt vegyek benne, pedig az eddigi transzlégzések mind meghatározó és mély élményeket hoztak. A jurtában még különlegesebb hangulata volt a szertartásnak. Remélem, hogy egyszer a saját jurtámban is vezethetek majd transzlégzést. A nap második felében az októberi látomáskeresés részleteit beszéltük meg, mivel ez lesz a képzés "záróvizsgája". Nyáron már voltam egy kiülésen, amiről írtam is egy beszámolót, viszont októberben nem a kunyhóban fogok ülni, hanem az erdőben a hegyoldalban, és vélhetőleg hideg lesz éjszaka. Tehát most a hőmérséklettel kell majd megbarátkoznom, remélem, hogy ez a látomáskeresés is mély tapasztalatokat és tanulási élményeket fog hozni. Az út természetesen még csak most kezdődött, de azért megköszöntem ezt a két évet is Oguznak és a csoportunk többi tagjának, a többi útonjárónak. SZép élményekkel és sok útravalóval gazdagodtunk, és folytatjuk tovább a szellemi utat.

A Hot Jóga vége?

Aki nyomon követi jógaoktatói pályafutásomat, az tudja rólam, hogy Hot jógával kezdtem, illetve egészen a legelején, első lányom születésekor még kismama-jógát oktattam először. Utána jött az Agni-sorozat, mely harminc darab, 21 légzésig kitartott pózból áll, 36 fokra felfűtött teremben. A sorozat sok mindenben hasonlít a Bikram-sorozathoz, de a lényeg az, hogy megszerettem a meleg teremben végzett jógát, gyakorolni és oktatni is. Utána jött a Hol Ashtanga, ami sok ideig a blogom címe is volt. Akik Ashtangáznak, azok fel szokták kapni a fejüket, hiszen az Ashtanga sorozat amúgy is izzadós és dinamikus, és ha valaki mindezt 36 fokos teremben próbálja végigcsinálni, akkor hogyan tud közben lélegezni?

Leszögezhetjük, hogy ha ugyanazt a sorozatot végigcsináljuk 25, illetve 36 fokos teremben, akkor a második mutatvány több szívmunkát fog igényelni. A másik dolog részemről, ami a Hot jóga iránti szeretetemhez vezetett, valószínűleg az volt, hogy ha például egy 20 fokos vagy még hűvösebb teremben kell végigcsinálnom a sorozatot, akkor elkezdek ugyan némileg izzadni, de a kezeim és a lábaim hidegek maradnak, és így nem igazán szeret az ember gyakorolni.

Aztán végül a Hot jógához fűződő kapcsolatom harmadig gyümölcse lett a Detox-jóga sorozat, mely kevésbé dinamikus ugyan, mint az Ashtanga, viszont dinamikusabb, mint az Agni, és jó méregtelenítő ászanákból van összeállítva. Ezt is szerettem oktatni melegben, sőt, máig is szeretem, de az Atma bezárása és a Nomád nyitása során úgy döntöttem, hogy az új stúdiómban nem lesznek Hot órák. Ennek az a gondolat volt a fő mozgatórugója, ami már évek óta érlelődik bennem, hogy ha felfűtünk egy termet 32, 36, vagy esetleg 40 fokra, az egy csomó (általában nem megújuló forrásból származó) fűtési energia elpazarlásával jár, ami a környezet és a bioszféra szempontjából nem igazán kedvező, és már nem éreztem igazoltnak azt a fogyasztói szokásunkat, hogy "ha kedvem tartja, jól befűtök, de ha túl melegem van, akkor bekapcsolom a klímát". 

A Nomád Jógában tehát környezettudatossági okokból is igyekszünk spórolni az energiafelhasználással. A Detox jóga órát hétfőn és szerdán 17:15-kor ki lehet próbálni nálam, de normál hőmérsékleten. Akit érdekel, hogy milyen pózok vannak ebben a sorozatban, az olvassa vissza az erről szóló blogbejegyzéseimet (Detox-jóga), és bátran jöjjön el kipróbálni. 

Viszont miután eldöntöttem, hogy búcsút intek a meleg teremben történő jógának és jógaoktatásnak, jött egy felkérés a Yoga Park stúdió oktatói részéről, hogy csütörtökönként reggel tartsak egy Detox-jógát infrával felfűtött teremben, és már meg is volt az első alkalom. A terem vezetői a fűtési infrastruktúra további fejlesztését tervezik, tehát az eddigi 30 fok helyett lehet, hogy lesz majd 40 is, amiben pedig már erőteljesen lehet izzadni. Szóval úgy látszik, hogy kiveheted Gaurangából a Hot jógát, de Gaurangát nem veheted ki a Hot jógából. Tehát várunk benneteket szeretettel a Yoga Park fűtött óráján, illetve a Nomád Jóga normál hőmérsékletű terében. A lényeg a gyakorlás, a hőmérséklet az egy plusz bónusz.

Visszatöltés - őszi napéjegyenlőség

Korábbi bolgomban (A köztes lét megtapasztalása) írtam arról, hogy lelkileg és minden más módon is mennyire megviseltek az Atma Center bezárása, és a Nomád Jóga megnyitása körüli események, és mostanra kezd találn kialakulni az új "életem", bár a feladat most sem kevés. A blogbejegyzéseimmel is eléggé elmaradtam, de most igyekszem majd azokat is behozni. Így a mostani blogbejegyzés is augusztus elejére van visszadátumozva, pedig valójában már szeptember huszadika van. A "köztes lét" állapota a Szellemivlághoz való kapcsolódásom képességét is eléggé próbára tette. Ez egy szempontból természetes, illetve várható, hiszen az itteni világgal kapcsolatos stressz szétszórja az ember figyelmét, és nehezebben tud a Szellemvilágra koncentrálni, ahol stabilabb rend és harmónia uralkodik. Ennek ellenére a gyógyítások a Nomád Jógában elég jól sikerültek a vendégeim visszajelzései alapján, amit biztató jelnek veszek. E hét csütörtökén volt egy tanítványi gyűlés Oguznál, és miután lemaradtam a Naptáncról, a nyári elvonulásról és a Napszarvasról is, üdítő volt végre együtt lenni a jurtában, és töltődni egy kicsit. Tulajdonképpen a júniusi látomáskeresés volt az utolsó alkalmam az intenzívebb szellemi gyakorlatra. 

Szóval a csütörtöki diósjenői találkozó után jött a pénteki transzlégzés, ami szintén feltöltött jó érzésekkel, és jó volt együtt zenélni a fiúkkal, magával is ragadott a transz. Bár ilyenkor, mint szertartásvezető, a résztvevőkre koncentrálok elsősorban, és nekik tartom a teret a folyamataikhoz, én is sokat töltődtem, úgy érzem. Ezt követte szombaton egy izzasztókunyhó Oguznál, mindez a közeledő őszi napéjegyenlőség jegyében. A legutóbbi két kunyhóról is azt tudom mondani, hogy erősen megviseltek, vagy inkább próbára tették a komfortzónám határövezetét. Pedig már kezdtem azt hinni, még a karantén előtt, hogy egészen jól bírom a kunyhókat. 

A mostani kunyhóban az első kör még nagyjából elviselhető állapotban zajlott, de a másodiknál már beütött az a fajta türelmetlenség, hogy "mikor lehet már innen kimenni, meddig kell még ezt kibírni?" Végül mindenki végig bírta a kunyhót, és nem ment ki senki a vége előtt, de én már a második körben lefeküdtem a kövek előtt, és Földanyától kértem a hűsítő menedéket. A negyedik körben valahol azt éreztem, hogy túllendültem a holtponton, és egy kis erőre kaptam, de ott meg már a szomjúság kezdett erősen kínozni, pedig előtte jó sokat ittam. A hőséget is valahogy nehezen viseltem. 

Az ember ilyenkor próbál filozófiailag elmerülni a hideg-meleg kettősségének kínzó voltában és a rajtuk való túllépés lehetőségében, de persze a gyakorlat nem mindig megy annyira simén, mint az elképzelés. Alapból eléggé fázós típus vagyok, és amikor mér kezdett marha melegem lenni a kunyhóban, arra próbáltam gondolni, hogy az októberi látomáskeresés hideg éjszakáin mennyire jól jönne az a temérdek hőség. Itt csak két órát kellett kibírni az izzó követ és a gőz társaságában, ott viszont három hosszú, őszi éjszakán keresztül kell majd melegednem a lelkem lángja mellett. 

Az imakörök egészen jól sikerültek, úgy érzem, de kifejezett látomásom most sem volt. Remélem, hogy a Szellemvilág azért elfogadta a felajánlásomat, és támogatni fog a következő időszak kihívásai során. A szertartás végén négykézláb kikúsztam a kunyhóból, ittam egy jó adag vizet, és lefeküdtem a törölközőre, hogy visszahűljek. Ez elég hamar sikerült is, mert pár perc múlva már fázni kezdtem, így kénytelen voltam közelebb húzódni a parázsló szertűzhöz. Miután kissé letisztálkodtunk és átöltöztünk, a sötétedés elérkeztével együtt leültünk lakomázni, de ott is éreztem, hogy átjár a hideg. Hazaérve nem volt erőm semmire, csak arra, hogy befeküdjek az ágyba. 

A következő héten lesz az utolsó tanulós hétvégénk Oguzzal, majd októberben a csoportfolyamatot záró látomáskeresés. Utána minden bizonnyal új fejezetek várnak még rám a sámáni és a szellemi úton, de talán már elkezdődik egy új egyensúlyi állapot kialakulása, életem, életünk újabb fejezetének kirajzolódása. Mindannyian, az egész család, várjuk a kiköltözést a csúcshegyi nagy kertes bridalomba, ahol majd jurtát is szeretnénk felállítani, ha összejön. De addig még sok munka van hátra, és némi pénzenergiát is bele kell áramoltatni ebbe a projektbe. Szóval remélem, hogy lesz erőm mindehhez, és ahhoz is, hogy felvállaljam majd mindazokat a feladatokat, melyekkel a Szellemvilág akar majd megbízni e földi létem során. 2021-ben sem számítok könnyű évre, de bízom benne, hogy sok hasznos, fontos lépést meg tudunk tenni az életünkben, egyénileg, és kollektív szinten is, még ha mindezeket az ideihez hasonló vagy teljesen más jellegű nehézségek is fogják kísérni. 

Védikus Asztrológia E-learning csomag

Akik már régebb óta ismernek, azok tudják, hogy 2002 és 2010 között elmélyülten foglalkoztam a védikus (hindu) asztrológiával. Olyannyira, hogy ezalatt a nyolc év alatt több, mint 1000 horoszkópot kielemeztem, és összeállítottam egy 4 éves védikus asztrológia iskola tananyagát, melyet legalább 30 tanulónak le is adtam. Tudomásom szerint ketten mind a mai napig praktizálnak közülük. Én magam elsősorban Sanjay Rath-tól, a Sri Jagannath Vedic Center alapítójától tanultam a leghíresebb ősi mesterek, Parásara és Dzsaimini asztrológiai módszereit. Sanjay Rath és vezető tanítványa, P.V.R. Narasimha Rao jóvoltából nem csak olyan bepillantást kaphattam a védikus asztrológia szerteágazó rendszerébe, ami még Indián belül sem adatik meg mindenkinek, hanem megtanultam ezeket a módszereket a gyakorlatban is alkalmazni és tanítani.

Azóta eltelt tíz év, és az védikus asztrológia kikerült az életem fókuszából, ám egyrészt nem szeretném hagyni veszendőbe menni azt a tudást, amit megkaptam, másrészt úgy érzem, hogy kötelességem is továbbadni mindazt, amit mestereimtől tanultam. Ezért összeállítottam egy E-learning otthontanulós csomagot, mely az alábbiakat tartalmazza:

1. A 4 éves Védikus Asztrológia Iskola tananyaga pdf formátumban, példahoroszkópokkal és feladatokkal együtt, 8 kötetben,1327 A4-es oldal terjedelemben. A tananyag tartalmazza a Brihat Parásara Horá Sásztra, a Dzsaimini Szútram és a Prasna Márga teljes magyar fordítását magyarázatokkal, valamint a következő témákat elemzi részletesen:

- születési horoszkópelemzés
- ómenek tudománya (születési testi jegyek, időjárás stb.)
- a jegyek, házak és bolygók részletes analógiái
- a részhoroszkópok értelmezése
- a bolygók ereje, aspektusai, kombinációi
- események időzítése a korszakrendszerek segítségével
- élethossz meghatározása

- spirituális asztrológia
- születési idő pontosítása
- női asztrológia
- káros hatások semlegesítése
- karma-asztrológia Dzsaimini rendszere alapján
- tadzsaka (éves horoszkópok)
- gócsara (tranzit-hatások elemzése)
- prasna (kérdő asztrológia)
- muhúrta (események asztrológiailag kedvező időzítése)
- naptárszámítás
- házassági/partnerkapcsolati kompatibilitás
- a mundán asztrológia alapjai (szervezetek, országok stb. horoszkópjának felállítása)

2. Jagannatha Hora védikus asztrológia szoftver csomag (Windows op. rendszerre).

3. További 10 védikus asztrológia szoftver.

4. Több, mint 20 ezer magyar és nemzetközi híresség, történelmi alak születési adatai.

3. Angol nyelvű E-könyv gyűjtemény (a védikus asztrológiáról szóló legjobb 66 e-könyv)

4. Bónusz ajándék: "A védikus asztrológia kézikönyve" című, 2000-ben megjelent könyvem pdf-változata, és más magyar nyelvű anyagok az internetről.

5. Bónusz ajándék: egy eredeti indiai (a képen látható) Navaratna-medál ezüstből, a kilenc bolygót harmonizáló drágakövekkel díszítve.

Az E-learning csomag ára 60000 Ft.

Ha szeretnéd megrendelni ezt a csomagot, mely több, mint 450 MB adatot tartalmaz, írj egy emailt a gaurangad@gmail.com címre, és válasz-emailben meg fogod kapni a számlaszámomat, melyre utalni tudsz. Szükségem lesz a számlázási és postacímedre is, mivel az átutalás beérkeztét követően emailben kapod meg a számlát és a Wetransfer-linket a letölthető adatcsomaggal, a medált pedig postára fogom adni. A tanuláshoz további konzultációs lehetőséget és személyes segítséget nem fogok tudni adni, de fel tudod venni majd a kapcsolatot az aktívan praktizáló tanítványaimmal. A tananyag elsajátításának nincs határideje, de javaslom, hogy minél előbb kezdd el a gyakorlást, a horoszkópok alapszintű kielemzése által. Pár száz horoszkóp felállítása során már kialakul a kellő rutin a tanultak alkalmazásában. Bár a tanulási folyamat önálló, amikor úgy érzed, hogy készen állsz, jelentkezhetsz nálam vizsgára, mely egy általam ismert ember horoszkópjának kielemzéséből fog állni. Szeretettel és áldással bocsátom útjára ezt a tudást... Namaste 🙏🙏🙏

A köztes lét megtapasztalása

Remélem, hogy mindannyian értesültetek már az augusztusi fejleményekről: bezárt az Atma Center, egy új jógastúdió veszi át a működést a Kálvin téri üzlethelyiségben. Én pedig nyitottam egy puritán, egyterű jógatermet Óbudán, Nomád Jóga néven. Itt a blogban lesznek publikálva a csoportos jógaórákkal és az ősztől megrendezésre kerülő programokkal kapcsolatos információk is. A szolgáltatásaimra továbbra is tudtok időpontot foglalni az új helyre.  Tehát a részleteket megtaláljátok, és természetesen szeretettel várunk benneteket az új stúdióban, remélem, hogy megnyeri a tetszéseteket. Most azonban mindennek a folyamatlan a lelki oldaláról szeretnék írni egy kicsit. Több, mint tizenöt éve oktatók jógát, és az Atma Center 2008-ban nyitottuk. Tehát hosszú volt ez a fejezet az életemben, ezernyi szállal kötődtem hozzá. A Covid-válság kapcsán átrendeződött az életünk és az emberek fogyasztási szokásai is, így a belvárosi stúdió fenntartása ellehetetlenült, legalábbis mi nem tudtuk áthidalni a felmerülő hiányokat. Már egy nyári mongol szertartáson megkaptam azt az üzenetet a Szellemvilágtól, hogy hirtelen fordulat áll be majd az életemben, és ez be is következett. 

Családunk várhatóan 2021-ben költözik ki Csúcshegyre, a 3. kerület legszélén található zártkerti övezetbe. Tervünk az, hogy az udvaron lesz egy nagy jurta, és ott tudnak majd zajlani a jógaórák, programok, egyéni kezelések, nyugodt és valóban "nomád" stílusú környezetben. Ámde ez még nem nyilvánult meg, így a hátralévő bő egy évet át kellett hidalni valahogy, hogy tudjam folytatni a tevékenységemet, és erre egy óbudai helyszín tűnt a legalkalmasabbnak.

Az elmúlt hetet megfeszített munkával töltöttem, gyakran napi 16 órát voltam az új stúdióban. Laminált padlót raktunk le, volt festés, a felszerelések átköltöztetése, számos apró-cseprő szerelési munka, fúrás-faragás, villanyszerelés, stb. De most, hogy készen lett nagyjából minden, és elindult a Nomád Jóga, bennem is elindult a nosztalgia, a veszteségérzet és a gyászfolyamat, ahogyan sejtettem is. Mint egy özvegy ember, aki nemrég meghalt feleségét néha a nevén szólítja, én is néha Atmának hívom a Nomád Jógát. Érzem az űrt, egyre jobban, és közben a feszültséget is az új helyzet bizonytalansága miatt, a jóleső biztonságérzet hiányát, melyet a legutóbbi időkig az Atma nyújtott. 

Néha megállok egy-egy pillanatra, és bár tudom, hogy mi minden tennivaló van még az új stúdióval és az életemben, valahogy elveszítem a motivációmat, és rámszakad a pótolhatatlan veszteség érzete. Igyekszem kapcsolódni a szellemvilághoz, hogy ezt az elengedést lélekvesztés nélkül tudjam megélni, de azért nem könnyű. Gyerekkoromban, ha visszagondolok, talán nem kaptam elég szeretetet a szüleimtől, pedig nagyon fontos, hogy a gyerek minden kis sikere miatt biztassa és dícsérje a szülő. Ezért fokozatosan elszigetelődtem az érzelmeimtől, és elkezdtem a teljesítményre és a stimulációra hajtani, mint sok más, hasonló sorsú fiatal. Ezzel együtt elfelejtettem, hogyan kell megélni a gyászt és feldolgozni a veszteséget, mert ez valahogy a kudarc fogalmával asszociálódott a tudatomban. Apám, anyám és nagyszüleim halálát is igyekeztem inkább kizárni a tudatomból, és nem venni tudomást róla. Bár a Krisna-tudatban központi téma a halál, valahogy krisna-hívőként is romanticizálva viszonyultunk hozzá. A halál-élmény bizonyára nagyon erőteljes beavatási folyamat azok számára, akik ténylegesen a haláluk közeledtét várják. És ezzel szemben egyikőnk sincs bebiztosítva: a halál bármikor jöhet, elvihet mindent, amink van, és kiszakíthat az eddig megszokott valóságunkból. Az Atma ilyen értelemben meghalt, és én gyászolom szeretett gyermekemet. Az esszenciája megmarad talán az új helyben, bár már erősen átitatják a sámáni úton kapott élményeim és benyomásaim.

De hiszem, hinnem kell abban, hogy amikor valami meghal bennünk, vagy az életünkben, akkor valami új, nemesebb dolog születik újjá belőle, miközben el kell engednünk mindent, ami az eddigi állapothoz kapcsolódik. Talán ilyesmi lehet a bardo, a köztes lét állapotának megélése, amikor hátra kell hagynod mindent, amit eddig megszoktál és önmagaddal azonosítottál, és belekerülsz egy új, bizonytalan, félelmetes helyzetbe. Nem tudod, hogy igazából mi vár rád, és hogy mikor érkezel meg a következő létállapotba. Nem tudsz enni és inni, csupán csak az utódaidra vagy hagyatkozva, és ha ők odatettek étel- és italfelajánlást, akkor nem éhezel végig a bardoban tett utazásod alatt. Az összes félelmeddel, bűntudatoddal,  és tudatalattidba süllyesztett dologgal szembe kell nézned, és le kell rendezned mindezt a "ballasztanyagot", mielőtt biztonsággal megérkezhetsz az új létállapotodba.

Mára már megtanultam, hogy a veszteség tagadása, vagy mások hibáztatása a veszteségünk miatt, vagy az egész helyzet nem tudomásul vétele nem a legjobb taktikák. De azért mindezt elméletben tudni, vagy másoknak tanítani nem teljesen ugyanaz, mint megélni. Most már tudatosan meg akarom élni a gyászfolyamatot, belenyugodni a veszteségbe, és türelemmel várni a fény előbukkanását a sötét, mély alagút másik felén. Nem figyeltem meg eddig, de lehet, hogy a hozzám fordulók problémái részben tükrei is a pillanatnyi állapotomnak, mert például ezen a héten két olyan vendégem is volt, aki a motiváció hiányában nem tudja, hogy mit kezdjen az életével. Remélem, hogy én is hamarosan megtalálom újra a gyökereimet, a középpontomat, ahonnan már megbízhatóbban tudok adni és szeretni. Remélem, hogy a Nomád Jógát nem csak én, hanem sok mindenki a lelki Otthonának fogja tekinteni. Namaste! Áldás! Om Namah Sivaya!

"Alapkő-letétel" sámán-módra

A sámáni kultúrák nem igazán foglalkoztak sokat az épületek építésével, hiszen vagy vadászó-gyűjtögető törzsekről beszélünk, akik átmeneti szállásokat építettek, és időnként továbbálltak, vagy nomád népekről, akik szintén szedték a "jurtafájukat", és mentek a legelésző csordáik után. De ha már a sámánság a modern korban is felütötte a fejét, és manapság az ember egy házba azért hosszabb időre költözik be, szerintem érdemes megtisztelni a szellemeket, és a védelmüket kérni a házba, mielőtt beköltöznénk. 

Mi már több szertartást is végrehajtottunk csúcshegyi telkünkön, ami majd az odaköltözésünk után remélhetőleg közösségi programok helyszíneként is fog funkcionálni. Amikor megkaptuk a telket, akkor körbementem, és a telek négy sarka, valamint oldala mentén elástam egy-egy kristályt, és dohányt ajánlottam a Szellemvilágnak, a védelmüket kérve. Majd elvégeztünk egy tűzszertartást az egyik alkalmas napon, erről már írtam korábban. A női menstruációs vér-szertartás is egy fontos dolog, ezt is érdemes elvégezni, ha nők is fognak lakni egy házban vagy területen.

A tűzszertartás, mint áldozati rítus, valószínűleg az emberiség hajnala óta a szellemvilághoz történő kapcsolódás egyik kiemelt eszköze, erről is írtam külön a nyári napforduló alkalmával. Most, ahogy a házunk felújítása kezdett formát ölteni, bekerültek az új ablakok és a tető is a helyére került, azt éreztem, hogy el kellene helyezni egy erőtárgyakkal teli dobozkát a házunk pincéjében, a leendő betonozás alatt. Erre múlt pénteken kerítettünk sort. 

Lementünk a pincébe, és ástunk egy kb 40 cm mély gödröt a legnagyobb helyiség közepén, majd a gödöben elhelyeztünk két nyilat, az egyiknek a hegye észak, a másiké kelet felé mutatott. A keresztezett nyílvesszőkre került a doboz, ami egy kis lemez-széf volt. Ebbe a következő erőtárgyakat helyeztem el: egy szardónix kristálykoponyát, melynek egyik fele barna, a közepe szürke, a másik fele pedig fehér volt. Ez számomra az Alsó, Felső és Középső Világot szimbolizálta. Amikor dobolás közben ráhangolódtam a koponyára, akkor így mutatkozott be: "Földőrző vagyok".Én valami egzotikus névre vágytam volna, de azt mondta, hogy minden nyelven vannak földőrzők, például szanszkrit megfelelője a bhúmi-pálaka, vagy az inkáknál pampamesayok-nak nevezik. Tehát ezek szerint jó helye lesz a házunk alatt. A dobozba még egy hegyikristály Ganésa, egy Siva-lingam és egy gomati-csakra került. Az utóbbi kettő az isteni férfi- és női energiát képviselik, Ganésa pedig elhárítja az akadályokat.

Az erőtárgyakat kis zsákocskákba helyeztem, majd gyógynövényeket tettünk a doboz aljába (zsálya, levendula, rózsa, palo santo, édesfű, üröm, kálmos) és bezártuk a dobozt. A dobozt is betettem a gödörbe, majd a tetejére is szórtunk még friss virágokat a kertből. Betemettük a gödröt, majd összeraktuk a fát a tűzszertartáshoz.

Amikor meggyújtottam a tüzet, imákat ajánlottunk fel a hét irány felé, az őselemek, a szellemek és különböző isteni lények felé, és felajánlásokat helyeztünk a tűzbe (árpát, tisztított vajat, szezámmagot, vodkát). Orsi nem sokáig bírta a füstöt, ami a pince kis ablakain nem tudott olyan könnyen távozni. A gyerekek majdnem végig lelkesen szórták a szezámmagot a tűzbe. A végén csak én maradtam egyedül dobolni még egy kicsit, amíg leégett a tűz. Én már füstállóvá edzettem magamat a sok krisnás tűzceremónia alatt. A szertartás végére be is esteledett, és indultunk hazafelé. Remélem, hogy megfelelő védelemben fogják részesíteni a szellemek a házunkat.

A szombatom és a vasárnapom azzal telt, hogy megtartottam a hangszeres relaxáció-vezetőképzés második két napját. Illetve szombaton este volt még egy sámán-hangfürdő az Atmában, vasárnap pedig elutaztunk még Dunavarsányba, transzlégzést tartani A Jade Spirit fesztiválon. Erről is mellékelek egy képet. Viszont amit a következő bejegyzésben fogok majd részletesebben leírni, az két tematikus hangutazás élményei, melyeket a képzés résztvevői tartottak vasárnap délelőtt.

Tanítások az ősök útján, hetedik lépés 3. rész

Vasárnap reggelre virradt, és én valahogy úgy éreztem, hogy még nem igazán dolgoztunk a félelmeinkkel ezen a hétvégén, bár közben arra is rájöttem, hogy ez egyik félelmem az, hogy lemaradok valamiről, vagy nem jut idő valamilyen fontos dologra. A napot egy megosztókörrel kezdtük, és mindenki elmondta az élményeit az eltelt másfél nappal kapcsolatban. Utána sor került az ajándékozásra, melyre a februári alkalom óta készültünk. Akkor Királyházán voltunk, és kimentünk ez erdőbe erőtárgyat gyűjteni, majd ebből készült valamilyen tárgy. Én találtam egy szarvas-lábszárcsontot, valamint egy szép lapos követ. A csontból egy dobverőt készítettem, kristállyal a végén, a kőből pedig egy füstölőtartót, úgy, hogy körberagasztottam a szélét hegyikristály és füstkvarc csúcsokkal, és így lehet benne zsályalevelet és egyéb füstölőanyagokat égetni. 

Nagyon izgultam, hogy ki fogja kapni az ajándékokat, és azon is, hogy nekem mi jut. Odahelyeztük az ajándékokat az oltár elé, és egyenként ment ki mindenki, hogy megérezze, melyik ajándék szól neki. Én végül egy üreges kéregből készült csövet kaptam, melyet egy ametiszt kristály díszített. Amikor mindenki megcsodálta az ajándékát, akkor végeztünk egy lélekutazást, hogy megtudjuk, miben segít majd bennünket az erőtárgy. Ahogy Oguz elkezdett dobolni, én bekötött szemmel lütem, előttem az üreges kéreg két kristálykoponya között. Ahogy elindult az utazás, úgy láttam, mintha ez a cső távcsőként vagy kaleidoszkópként működne, melyen keresztül a Szellemvilágot láthatom. Először az erőállataim szemét láttam a csőben: a Sas jobb, majd bal szemét, majd a harmadik szemét, mely nem sárga, hanem zöld volt. Utána a Farkas kék szemeit láttam, majd a harmadik szemét, mely lila volt. Majd az oroszlán sárgás szeme következett, a harmadik szeme pedig tűzszínű volt. A sárkány szemei szivárványszínben ragyogtak, a harmadik szeme viszont világító fekete volt, mintha UV-festék világítana a homloka közepén. 

Utána a csövön keresztül elindultam lefelé az Alsó Világba, és ott ismét találkoztam a sámán-indiánnal. Neki nem volt harmadik szem a homloka közepén, legalábbis a "távcsövem" kis körén keresztül nem láttam. Ehelyett a feje tetején lévő varkocsát láttam felülről, és azon keresztül bekerültem a fejébe, mintha a tobozmirigye és a gerince egy függőleges csatorna lett volna, mely még mélyebbre visz, az igazi gyökereimhez. Egy Életfa mentén ereszkedtem lefelé, és egy szép növényt láttam, melynek a nevét is hallottam: "árvalányhaj". Bár a növény nem úgy nézett ki, mint ahogy később az interneten megtaláltam az árvalányhajról készült fotókat, a néphagyomány szerint a hűséget elősegíti a szerelemben. 

Az árvalányhaj az Alsó Világbeli Életfa gyökerei között nőtt, majd még lejjebb ereszkedtem, és ott kristálykoponyák voltak nagy számban. Majd alattuk szok szép, természetes követ találtam, melyek erőtárgyak akartak lenni. Egy ideje érzem a hívást, hogy köveket faragjak, és remélem, hogy hamarosan meg fog valósulni. Utána a kövek alatt még sok állati csontot és agyarakat, szarvakat láttam, és ezzel kapcsolatban is az jött, hogy faragni kell majd belőlük. 

Az utazás hátralévő részében az a gondolat került előtérbe, hogy a sámánutazáshoz ki kell üríteni a tudatomat, mint egy üreges csövet, és ezt is jelképezi ez az erőtárgy. Most már, ha utazás elején, az "üreges csővé válást" szeretném, gyakorolni, akkor gondolhatok erre a kéreg-csőre. 

A nap további részében még egy lélekutazás várt ránk, melyet párban végeztünk el. Ennek az utazásnak az volt a témája, hogy "merre tovább?", mi a következő lépés, amit meg kell tennünk a szellemi úton, és ezt hogyan egyeztessük össze az életünk kihívásaival. Itt most arról fogok írni egy kicsit, hogy mit látott az én gyakorlópárom az én jövőbeli életemmel kapcsolatban. A jövő évi kiköltözésünk Csúcshegyre bizonyára egy mérföldkő lesz, amely lehetőséget ad a sámángyakorlatok és szertartások gyakorlására, jógára, workshopokra és sok minden másra a nagy kertben és a jurtában. Azt látta, hogy lesz egy kutyám, mely úgy fok kinézni, mnt egy farkas (valószínűleg husky vagy hasonló fajta), és neki is lesz szerepe a szertartásokban. A másik, ami látszott, hogy egy folyó mellett lesz egy elvonulóhelyünk, ami hosszabb távú terv, talán 10-20 év múlva ez is megvalósul. Minden esetre a spiritualitás és annak átadása, tanítása fontos szerepet fog betölteni a családunk életében. Ezzel zárult ez a hétvége, és sok ránk váró feladattal érkeztünk vissza. Az alsó és felső képen láthatjátok az általam készített erőtárgyakat, a középső képen pedig azt, amit én kaptam.